Re: [Event]Vakrandi

by **Desdemona** Pént. Feb. 14 2014, 00:05

//Hermit//

Hát hirtelen keveredtem helyre, hirtelen is lett vége. Egy kakukkos óra hangját hallottam, ami gondolom ennek az egésznek a végét jelentette, de az biztos Aisu egyből ki is rontott és ő szólt, hogy mindenki más is kint van. Mivel nem lehet egyedül hagyni így utána léptem rögtön, a bent lévő fiútól természetesen illően elköszöntem, bár lehet hogy ő is elindult kifelé a szobából közben, én túlságosan is a kis gólem után mentem így már nem figyeltem annyira. Bár az feltűnt, hogy pincérek és pincérnők túlzottan is szemmel tartanak és nem hagyják, hogy a kijárat felé vegyem az irányt. ~Ezek szerint még nincs teljesen vége…Egek meddig fog ez még tartani ez nem az én világom…~ A kis Jéggólem felháborodva küzdött a személyzettel, bár az hogy én értette miről panaszkodik az egy dolog a személyzet és mindenki más csak annyit láthatott, hogy Aisu hevesen hadonászik és úgy néz ki mint aki hevesen magyaráz valamit csak épp a hang marad el, kivéve, ha vannak a környéken petek mert ők is hallhatták akkor a felháborodás témáját.
~Miért nem mehetünk el? Nem lehet csak így kényszeríteni valakit a maradásra és miféle hely ez és mik folynak itt?…Én sose egyeztem bele ilyesmibe!
~Aisu, hogy ha nem akarod megosztani velük amit akarsz akkor nem hallják, hiába hadonászol ott, inkább maradj nyugton és éljük túl valahogy ezt itt…
~Tudom, hogy nem hallanak, de ezek az emberek nem is méltóak és soha nem is lesznek arra méltóak, hogy hallhassák a hangom…
~Akkor miről is beszélünk, tessék szépen megnyugodni.
~Ajjh…Rendben…
Majd jött vezény szó arra, hogy menjünk vissza a szobákba, így mivel más választásom nem volt ismét visszamentem oda, legalább most nem tuszkoltak be.
-Örvendek…Én Desdemona vagyok, a kis gólem pedig a társam Aisu.
Mutatkoztam be és mutattam be a petem, majd helyet is foglaltam és csöndben ültem, még mindig nem dolgoztam fel miféle hely is ez és mi célt szolgál, sőt még mindig nem vagyok túlzottan jó beszélgető partner sem. Közben valami zajt lehetett hallani kintről, de ezzel se foglalkoztam, de Aisut viszont érdekelte mi folyik kint, így az ajtóra is tapad egy darabig szenvedett a zárral majd megfordult és kijelentést tett.
~Úgy tűnik zárva, tudom egyébként se vagyok egy ügyes ajtó nyitó, de ennek már biztos nyitva kéne lennie és még is csukva maradt…Szóval ez zárva van.
Itt kissé kétségbe estem magamba, de ez kívülről nem látszott rajtam és az Aisutól megtudott tényt nem is közöltem a mostani beszéd partneremmel, ha nevezhetem így. Csak csöndben ültem, amire muszáj válaszolni válaszolok majd, de fölöslegesen nem beszélek…

by **Danee** Pént. Feb. 14 2014, 00:07

//Yurihime

Kis idő múltán végül nyílt az ajtó, egy formás alakú lány sziluettjét adta a kintről beszűrődő halvány fény, mielőtt a villany felkapcsolódott volna
A hirtelen fényváltozás miatt önkéntelenül is a szemem elé kaptam a kezem.
Ahogy pillanatok alatt egyre kevésbé éreztem bántónak a nagy fényáradatot, úgy kezdtem el az ujjaim közt pislogva sandítani a jövevényre
- Semmi baj, én kérek elnézést, csak egy kis csöndre és nyugalomra vágytam, egyébként Danee vagyok, kérlek tegeződjünk, ha nem bánod!
Valahogy éreztem, hogy fel kellett volna pattanom, és meghajolnom, vagy efféle, azonban, mire a hajlandóság erőt vett rajtam, már hülyén jött volna ki a dolog, inkább ülve maradtam, és felkaptam egy kekszet azt asztalon heverő tányérról.
Mihelyst ráharaptam az édességre, tekintetem végigmérte az új beszélgetőpartnert, na nem tetőtől talpig, talán épp ellenkező irányból indulva.
Mondhatni óriási mellei voltak, legalábbis ahhoz képest, amit a szemem megszokott, vagy éppen ami az ízlésvilágom lett volna. Na jó, nem lehet mindenki olyan kvázi-lolikon mint én... hogy a kis mellű, szende, tininek látszó lányokhoz vonzódjon...
De ezekről a mellekről nem volt egyszerű leszabadítanom a szemeimet, szinte akarták, hogy megbabonázva bámuljam őket. Nem, nem ez így nem lesz jó, nézz fel az arcára, a szemébe! Valahogy sikerült elszakadnom a nem minden napi látványtól, pár valahogy mindig ott volt, hogy csak lepillantok...
- És téged hogy hívhatlak? - igyekeztem beszédre kényszeríteni.
Összeszedett lánynak látszott, a beszédstílusa nagyon visszafogott, sőt kiművelt volt. Érdekes eset! Szeretem az ilyen személyiség-talányokat, mindig van bennük egy kis kihívás, hogy vajon mi lehet a felszín alatt, legyen az udvariasság, műveltség, visszahúzódás. Hol lehetnek az érzéseik, a valódi csupasz énjük, a rákpáncél alatt? Hány falat kell ledönteni a bizalmatlanság várában, hogy mindezt megtudhassam? És vajon tetszeni fog amit találok, vajon, olyan lesz mélyen, amilyennek képzelem?
Amíg így elemezgettem a dolgokat, a szemem szorgalmasan térképezte fel a lányt a legkisebb részletekbe menően, és ami elsőre megütött a szemem...
- Ano... te és Miss Szophie céhtársak vagytok? - lepődtem meg a logó láttán

by **Peter Worker** Pént. Feb. 14 2014, 10:44

Veronika

- Nem, nyilván nem csak macska. – a kérdését hallva dőltem hátra a székbe és kulcsoltam össze a karjaimat magam előtt az ölemben – Kutya, vagy farkas, vagy valami hasonló. De miért vagy itt? Miért vagy ilyen emberi? És milyen íze volt a pillangónak? Elég érdekes ez így, nem gondolod?
Tettem fel egy pár kérdést neki, talán, hogy megtudjak róla is többet, mert úgy tűnt nem olyan volt, mint a többi lány, nem olyan volt, mint az előző szobai Ai, ki egy kérdésre egy kisebb mesével válaszolt. Valamiért elég szűkszavú volt és ez így nem volt rendjén.
Nyilván tudatosult bennem e pár pillanat alatt is, hogy ez a szoba sem a nagy őt hozta el a számomra, de ez nem jelentette azt, hogy némán ülnünk kellett volna itt továbbiakban. Haladni kellett előre és ezt csak kérdésekkel tudtam megoldani. Bár a haladás elég kétoldalú volt, de úgy gondoltam, hogy én megtettem azt, amit meg kellett tennem. A válaszadás már csak rajta múlott.
- A nevedet sem mondtad még meg. Hogy hívnak? – jutott az eszembe, hogy azt sem árulta még el nekem.
Ha ilyen szótlan volt, akkor miért jött el ide? Bár ez a kérdés visszafordítható is lehetett volna, hisz én sem voltam valami szószátyár, azonban most ő volt az elmémben a téma, most nem magamon gondolkoztam. Végre.
Nyúltam egy asztalon levő pohár vízért, majd ittam belőle, miközben őt figyeltem. Ahogy visszatettem a már üres poharat, úgy felé nyújtózkodtam. Pontosabban a füle felé lassan, érinteni akartam azt.
- Szabad? Simogatni? - a kíváncsiság nagy úr volt és talán csak az e féle kezdeményezésre vágyott.

by **Aidor** Pént. Feb. 14 2014, 19:57

-Hm... Lehetséges. Mondtam. Erre nem gondoltam. Lehetséges, hogy ezek a hangok is pont most szólnak csak puszta véletlen lenne? Lehetséges, hogy semmi jelentőségük nincs... Na akkor legyen úgy. Majd ki engednek ha itt van az ideje.
-Hát... akkor azt hiszem használjuk ki az időt... Mondtam a fejemet vakarva.
-Egyelőre úgyse tehetünk semmit ez ügyben. Ezek után vissza mentem az asztalhoz és ismételten helyet foglaltam. Majd kicsit vártam...
-Szóval... hogy vagy mostanában? Kérdeztem, majd megvártam a választ. Legalább addig is volt időm gondolkozni. Mi legyen a következő... Miről szeretnek a lányok beszélgetni??? Mit kéne mondanom??? Mit??????? A hogy vagy ott nem érzem elég jónak... ez csak amolyan udvariassági kérdés, de nem hinném, hogy vezetne bárhova. Hogy kéne folytatnom... most ha nem lenne túl árulkodó könnyen lehet a körmömet rágnám pedig nem szokásom... Ezért helyette csak vigyorogtam mint aki azt mondja minden rendben.

kép:

Végül úgy döntöttem kockáztatok, és kicsit közvetlenebb leszek...
-Szóval... mit szoktál csinálni szabadidődben? Miket szeretsz? Kérdeztem, igen erről se sokat beszéltünk... eddig... sőt igazából egyáltalán nem. De ennek az eseménynek ez lenne a lényege... ismerkedés nem? Hogy kicsit alaposabban megismerjük a másikat... szóval hajrá... használjuk ki az alkalmat. A kínálkozó lehetőséget... hódítsuk meg Licht. Öm.... remélem nem értelmezek félre semmit... elég kellemetlenül venné ki magát... de ne... erre nem szabad gondolni, még nem. Jobb ha nem aggódok emiatt, mert csak ideges leszek és emiatt rontom el... na nem mintha most nem lennék az... a valóságban most nyilván izzadok... Itt szerencsére ilyen nincs. Ezt a feszültséget... nagyon izgulok. Remélem fölöslegesen teszem...

by **Licht** Pént. Feb. 14 2014, 22:02

~Használjuk ki az időt?! Mintha egyébként nem is beszélgettünk volna ezt úgy érti, pedig ugyanúgy bent ülnénk én beszélnénk, ha még az ajtó nyitva is lenne…~ Közben ismét helyet foglalt, már pont megakartam szólani ismét mire csak megelőzött. ~Hogy vagyok?! Hát…hogy is vagyok mostanában…hmm…~
-Mondhatni egész jó vagyok, elvagyok a magam kis világába…És te hogy vagy?
Illik vissza kérdeni, ha már ő megkérdezte…Közben megragadtam az asztalón lévő teás kancsót és töltöttem magamnak teát, fogalmam sincs milyen tea ez, hisz ez már itt volt mikor bejöttem nem én rendeltem, így rizikós kicsit, bár kevés tea van amit nem szeretek és ilyenkor mikor a vendég elé készítenek valamit akkor általában a tuti befutó kedvenceket készítik elő, mármint én úgy szoktam csinálni a vendéglátásba meg alap dolog, hogy így csinálják nem? Közben Aidor úgy nézett ki mint aki nem biztos a dolgába, csak nem értem az okát, hogy miért izgul ennyire már úgy ahogy ismerjük egymást akkor meg mitől parázik?
-Kérsz te is teát?
Gondoltam belezavarok a gondolat menetébe, hátha nyugodtabb lesz, ha kér akkor töltök neki, ha nem akkor meg visszahelyezem magam a kényelembe és elkezdem szürcsölni a teát. újabb kérdés, akkor lehet kezdeni a válasz adásba is.
-Nos szabadidős tevékenység mi? Hmm…Hát most a SAOra vagy kíváncsi vagy a valóvilág bélire?...Tudod mit ketté szedem és elmondom mind két verziót. Akkor kezdem a SAOval mivel úgy is itt élem az életem mostanában és még egy jó ideig…Nos itt nem tudom mi számít itt szabad idős tevékenységnek és a küldetések kivételével minden egyebet ide sorolok, akkor meg néha hajkurászom a mobokat, bár leggyakrabban csak kóborolok az utcákon és figyelem az eseményeket a legtöbb eventen is rész veszek mármint igyekszem részt venni, bár ezt bele számolva eddig csak két eventen voltam…Asszem a SAOs része ennyi a valóvilágba meg, hát…ott kissé mozgalmasabb életem volt, de még mindig szabadidő igen, hát rengeteget rajzoltam bár abból sok vizsga munka volt vagy épp munka, de nekem kikapcsolódás volt, ott is sokat járta-keltem nem sokat tudtam egy helyben tétlenül lenni, bár a délutánjaim kinézete az volt többnyire, hogy megyek egyik edzésről a másikra, plusz az egyéb bevállalt dolgok és nem lehet kihagyni a drága kis kutyusom se akire minden megmaradt szabad percem áldoztam, na persze a napi háromszori séta az beütemezett program volt, de ezen felül tényleg rá áldoztam azt az időt amikor épp nem rohantam össze-vissza mint a mérgezett egér…Hát össze sűrítve ennyi lenne, össze hasonlítva a kettőt akkor meg a SAOban nem is csinálok semmit se…Lehet kicsit megeredt a nyelve, és veled mi helyzet ezen a téren?
Innentől elhallgattam és vártam most mit fog mondani Aidor, bár lehet sok infót mondtam el egyszerre, nem probléma a feldolgozási időt is kivárjuk türelmesen…

by **Aidor** Pént. Feb. 14 2014, 23:09

-Én? Jól vagyok köszönöm. Mondtam, szokás szerint nem sok újdonságot tudok mondani. Ez valószínűleg rá is igaz. A 2. kérdésemre már sokkal bővebb és részletesebb választ kaptam. A valóságban láthatólag sok mindent csinált. A SAO-ban annál kevésbé. Elég monoton napjai lehetnek. Valószínűleg nem könnyű alkalmazkodni neki se. Pedig ha tudná mennyi mindenre van lehetőség itt is...
Licht teát töltött magának és nekem is felkínálta. -Igen kérek... köszönöm. Majd ittam belőle.
-Nos, ez nem túl sok. Az jó, hogy fejlődsz, de nem szabad túlzásokba esni. Kellő időt kell szerintem a kikapcsolódásra is szentelni. Erre az eventek gyakran csakugyan jó lehetőséget nyújtanak de elég ritkák és rövidek, valamint nem mindig pihentető jellegűek. Ami engem illet mikor ép nem a dungeonokat járom. Akkor horgászok vagy üzletelek. De volt már szerencsém kipróbálni a billiárdot és a cápa sít is. Az utóbbi elég izgalmas sport. Egy nap kipróbálhatnád... bár azt hiszem az bőven benne van az extrém sportok listájában. Nem veszélytelen... Mondtam.
-A horgászat is egész izgalmas tud lenni néha napján. De igazából az csak kikapcsolódás. De rengeteg szórakozási lehetőség van még Aincradban.
A valóságban viszont elég sok mindent csináltál. Miket rajzoltál? Kérdeztem.

by **Licht** Pént. Feb. 14 2014, 23:51

Kitöltöttem a teát magamnak, majd Aidornak is, utána szépen hátradőltem és neki álltam összetömöríteni a dolgaim egy minél rövidem ki s mondandóba, de kissé sok lett a beszéd így is. Közben érdeklődve hallgattam mint mond Aidor, hát ő csak a SAOról beszélt viszont több mindent tud mint én, én leragadtam bizonyos dolgoknál amik úgy mindennapossá váltak, eleinte jó volt elütni az idő meg most is jók a tevékenységeim elütni az időt, de akkor se valami szórakoztató már…~Cápa sí? Az milyen?...Én is kipróbálhatnám…a most összeállt képből kicsit ijesztőnek tűnik…bár kitudja lehet nem jól vizualizálom le magamba a dolgot…~
-Cápa sí?
Végül csak kijött belőlem, bár ez nem egy egészséges kérdés rendesen is meg kellene kérdezni, de már kijött a számon ez is, bár még mindig nem tudom összerakni milyen is az.
-Ez a cápa sí, hogyan is működik pontosan? Bennem nem áll össze kép, mármint össze áll csak lehet ne jól…
Pipa megkérdeztem rendesen is, mehetünk a tovább, hogy miket rajzolok, hát most mikor mit elég nagy a tárház főleg, ha belevesszük a kisebb pályázatokat meg, ha megkértek valamire, hogy rajzoljam le akkor meg tényleg még hosszabb a sor.
-Rajzok…hát amit csak magnak rajzoltam kérés vagy kikötése nélkül azok inkább állatokat ábrázolnak a legtöbb azokból is farkasokat, meg ha átlépünk a fantasy világába akkor sárkányokról vannak rajzaim még túlnyomó részt, meg van jó néhány portré a kutyámról, meg a szüleimről is ugyanis őket rajzoltam mikor gyakoroltam magát a portré rajzokat, de azóta az is bővült mondhatni mert elég sokat csináltam kérésre. Ohh meg falakra is sokat festettem díszítő jelleggel, ha arra is megkértem, meg ott vannak a logók amiket meg pályázatokra csináltam, meg van még elég sok féle dolog, de inkább nem megyek bele most részletese…
Bár igaz jól megtudna eredni erről is a nyelvem, de inkább igyekszem nem átváltani a lelőhetetlen dumagépre, hisz az néha elég zavaró tud lenni.
-Bár ahogy meséltél most, jóval többet tudsz az itteni életről mint én. Igazából én most először játszok ilyesféle játékkal, na jó próbáltam másféléket, de azok nem ilyenek voltak meg ott elég volt ennyit csinálni, hisz egyébként se foglalkoztam velük sokat. Az igazat megvallva én még mindig nem tudok egy csomó mindent csak amolyan monoton és robotos módban pár dolgot, szóval kicsit megvagyok halva itt…

by **Aidor** Szomb. Feb. 15 2014, 09:50

-Cápa sí... hosszú történet... de azért elmesélem a lényeget. Elég rég volt... még a 4. szinten. A fele kezdtem el horgászattal is foglalkozni... Összefutottam néhány ismerőssel, aminek az lett a vége, hogy az egyikünk a strandon érezte magát és bement a vízbe. Akkor még nem tudtuk, de az egy cápákkal teli szakasz volt... és az egyik elkapta lábát és bevitte a mély vízbe. És úgy jártam, hogy enyém lett a cápa csali szerepe... Megfogtam az egyiket a horgászbotommal, a késeimet meg a lábamra erősítettem. A cápa meg iszonyatos gyorsulást produkált... a másikat a társam intézte el. A maradékot én kaptam a nyakamba... Izgalmas nap volt annyi szent. De nem biztos, hogy szívesen újra csinálnám. Bár az is benne van, hogy azóta sok minden változott. Nem hinném, hogy a cápák komoly fenyegetést jelentenének már. Kegyesen kihagytam azt a részt, hogy akaratomon kívül, egyszerűen behajítottak a vízbe, hogy csali legyek... bár ez inkább magam felé volt kegyelem. Nem szívesen emlegetem.
-Nos ha, szeretnél valamit csinálni nincs más dolgod mint körülnézni kicsit. A kezdetek városában van a Twister, biliárd és póker klub ha szereted a kártyát vagy a billiárdot. Torubanának meg elég híres onsenje-i vannak. Az 5 szinten Nyster gyönyörű város. A 8. szinten Friben meg kellemes hely, ha csak pihenni akarsz. Szóval rengeteg a lehetőség és még biztos rengeteg van amiről én se tudok. Ha keresel biztos találsz valamit ami szórakoztat. Mondjuk szerintem nem kizárt, hogy tudnád folytatni itt is a rajzolást. Biztos van rá lehetőség. Mondtam.
-Ami engem illet, én elég sok MMO-val játszottam, de egyik se hasonlítható a sword arthoz... sokan... mindegy. Sokan ép amiatt haltak meg mert tapasztalt MMO-sok voltak és a Sword artot más játékokhoz hasonlították. De úgy döntöttem mégse mondom. Nem rontom el a hangulatot.
-Ha, gondolod... majd mutathatok egy pár jó helyet... Mondtam, miközben megint a fejemhez nyúltam.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 15 2014, 12:30

Beszélgetésünket félbeszakítja a kakukkos óra, ami azt jelzi, hogy lejárt az időnk. Hát ez van, ezt kel szeretni, vagy legalábbis elfogadni Rolling Eyes

Nos…. nem volt ez olyan szörnyű, mint reméltem, sőt…. de attól még vörös az az indikátor, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
- Úgy tűnik, az időnk sajnos lejárt – felelem, majd felkelek a kényelmes fotelből, az immáron üres poharat pedig az üvegasztalra teszem… mivel nem szolgáltattak poháralátétet Suspect

Az ajtóhoz lépek és kinyitom azt… feltett szándékom, hogy előre engedjem a hölgyet… nem akarok neki hátat fordítani :suspect:A kés a hátban, az kés a hátban, ez nagyon alap
- Talán még összefutunk valahol, vagy fel is kereshetsz – de szigorúan csak védett területen belül létesítek kontaktot :roll:Ezek után elhagyom a szobát, az ő társaságában, vagy anélkül, hogy felkészülhessek a következő körre. Tényleg… amúgy mennyi ilyen kis randi lesz? Hmmmm…. fogalmam sincs, nem emlékszem… na mindegy…. majd ha megunom, lelépek, ennyi ˇ^ˇ

Egy rövidke pihenő után, amit nem értek, mert el sem fáradtam… nem csináltam olyat, amiben el lehetne fáradni… veeeeh, gyorsabban is sorsolhatnának…
A számom megkapom… remek a 13-as. Eddig sem volt túl nagy szerencsém, mondjuk azt, hogy semmi, erre kapok egy számot, ami önmagában is maga a balszerencse -.-’ Nem nagyon hiszek az ilyesmikben, de a mai nap után azért erősen elgondolkozom ezeknek a dolgoknak a valóságalapján…. vagy csak valaki direkt engem szívat? Suspect

Megkeresem hát a 13-as számú szobát, ami persze, hogy a legvégén van.. az ajtón semmi furcsa… nincs pókháló, nincsenek kiszűrődő sikolyok, baljós aura, semmi, így hát benyitok. A szoba olyan, mint az előbb volt. Nincs itt senki, tehát én vagyok itt elsőnek, megint. Ugyan úgy, lehuppanok a fotelba és nyúlnék a csengőért, ami nincs itt o.O Cöh… ennyit az ingyen fogyasztásról… pedig csak egy epershake-t kértem… :arrogant:A tea nekem nem kell, sosem voltam oda érte.. jobban szeretem a hideg italokat, de a süti jöhet \o/ Elropogtatom őket, míg nem jön valaki…

by **Yurihime** Szomb. Feb. 15 2014, 12:52

Eleve kissé elveszettnek éreztem magam, bár Alex-sama társasága valamelyest segített elfeledtetni velem, hogy voltaképpen fogalmam se volt, mit kéne tennem valójában. Vele sikerült egy olyan témát találni, amivel kellemes keretek között ki tudtuk tölteni azt a tíz percet, csakhogy ennek ellenére sem voltam bizonyos benne, hogy amit tettünk, az helyes volt-e. Pontosabban... én valahogy mást vártam, nem pedig egy olyan hétköznapi társalgást, amit bárhol és bármikor meg tudtunk volna ejteni. Nem kerítettek volna ekkora szervezőmunkát köré, ha csupán ennyiből állna ez az esemény, így újra és újra megfogant a fejemben, hogy ennek az eseménynek többről kell szólnia... vagy másról. Még ha én magam nem is tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi lehetett ez, érződött rajta a különlegesség fűszere.
Azonban most, hogy megleptek, ismét elveszítettem a fonalat és úrrá lett rajtam a tehetetlenség érzése. A fiatalember ismeretlen volt számomra, de az öltözködése nem mellőzte az eleganciát, még akkor sem, ha nem minden elemében tett tanulságot kifogástalan ízlésről. Ennek ellenére nem igazán tudtam, hogyan kéne viselkednem, és elsősorban szégyelltem magam, amiért a vendég előbb érkezett, mint a vendéglátó. Tekintetem mindenfelé eltévedt, ám őrá egy pillanatra sem mertem odanézni.
- Elnézést kérek a zavarásért, engem csak beküldtek ide. Szeretné, ha leoltanám a villanyt? - kérdeztem bizonytalanul, és igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam, hogy ne zavarjam meg a nyugalmában Danee-samát - Én... Yurihime vagyok. Yoroshiku onegaishimasu, Danee-sama ^.^ - hajoltam meg tiszteletteljesen - Ha nem sértem meg, úgy vélem a közvetlenebb hangnem túlságosan korai volna ^.^" - igyekeztem udvariasan visszautasítani a tegeződést. Bár engem is zavart volna, leginkább azért, mert úgy éreztem, nem adom meg a kellő tiszteletet a beszélgetőtársamnak, ha ilyen alpári módon szólok hozzá máris. Voltaképpen nem is igazán volt olyan, aki ne formális szófordulatokkal illettem volna, hiszen ha nem ismertem, akkor azért, ha pedig közelebb engedtem magamhoz, akkor azért, mert annyira becsültem. Akár Okaa-samát, akár Senpait vagy Lewis-samát...
Zavartan köszörültem meg a torkom, ugyanis a fiatalember nem igazán volt partner az illedelmes viselkedésben, ami szokatlan volt számomra. Csakis arra tudtam gondolni, hogy nagyon mélyen megharagítottam, és elmémben ezer és egy gondolat fogalmazódott meg, ami kiválthatta belőle. Hiszen eddig semmi jót nem tettem, megzavartam a nyugalmát, nem voltam jó vendéglátó, és még arra is megkértem, hogy inkább ne tegeződjünk. Egy szörny vagyok Sad

Nem is csoda, hogy meg se mertem mozdulni, ráadásul ahogy fel-felpillantottam egy pillanatra, annál kényelmetlenebbé vált a fiatalúr tekintete. Nem tudtam volna megmondani, miért érzek így, de kétségtelenül feszültté tett az, ahogy rám nézett, és egyszerűen képtelen voltam felemelni a fejem így, és én is ránézni. Így hát lesütött szemmel álldogáltam az ajtó mellett.
- I-igen, azok vagyunk... ezek szerint Danee-sama ismeri Szophie-samát? ^.^ - kérdeztem vissza érdeklődően, ám mégis halkan és félénken. Azt hiszem... azt hiszem mégis csak jobb lesz, ha lekapcsolom a villanyt, úgy talán a férfiú is jobban fogja érezni magát. Nem is haboztam cselekedni, és csak azután mozdultam meg, hogy a félhomály ránk borult. Azzal viszont nem számoltam, hogy az ülőhelyemhez merészkedve elragad az ügyetlenségem, a gyér fénynek hála ugyanis megbotlottam a fotel lábában, és apró sikkantás kíséretében buktam orra, épp csak annyit mentve, hogy legalább ne az asztalra essek, hanem mellé Embarassed

by **Tetsuko Jin** Szomb. Feb. 15 2014, 13:01

Egy rendkívül érdekes idomárlány érkezett hozzám a vicces, energikus kis petjével. Állítása szerint, csak véletlenül került ide és fogalma sincs az egészről. Természetesen elmagyarázom neki, röviden, tömören, hogy egy bizonyos randi eventen van, aminek célja, hogy ismerkedjenek, vagy párt találjanak az emberek. Kissé zavarba jött ettől az információtól, amit megértek és most már bizonyossá válik számomra, hogy valóban nem füllentett, nem csak egy trükk volt a korábbi. Azonban, mikor újra megszólítanám, a kis társa kirohan, ő pedig utána. Pár pillanattal kérőbb megszólal a kakukkos óra, így én magam is elhagyom a szobát. Módfelett érdekes találkozó volt a mostani, sosem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet… Igaz, azt sem terveztem, hogy én valaha egy ilyen típusú eventen veszek részt… elképzelhetetlennek tartottam. Valószínűleg nem lennék itt, ha Ai-chan nem rángatott volna el.
Egy rövid szünet következik, ahol kissé kiszellőztethetem a fejem…. még mindig nem tudom, hogy pontosan mit keresek itt, de még nem érzem úgy, hogy távoznom kellene… még nem.
Rövidesen megkapom a számomat is, ami a hármas, tehát a hármas szobát kell megkeresnem. Nem várok soká, elindulok az említett szoba felé. Továbbra sem szabadulok a gondolattól, hogy nekem itt semmi keresnivalóm, csakis a kedvesem miatt vagyok itt…. rettentően furán érzem magam.
A hármas számú szoba ajtajához érve, kicsit megtorpanok, de csupán egy pillanatra, majd egy illő kopogás, utána belépek. A szobában már vár, a következő partnerem, aki rám nem várva be is mutatkozik.
- Szép estét – köszönök én magam is, mielőtt becsuknám az ajtót… arra a műveletre csak ez után kerül sor.
- Jin vagyok, örvendek – bemutatkozás egy kis meghajlással fűszerezve és természetesen a töretlen mosoly az arcomon. Egy kézmozdulat, kis kotorászás a tárgylistámon, majd pár pillanat múlva egy fehér rózsa van a kezemben, amit átnyújtok Chan-sannak a tiszteletem jeleként
- Chan-san! Nagyon sajnálom, de én nem párkeresés céljából vagyok itt... sumimasen- A helyzet tisztázása után odaállok az egyik fotel mellé, de nem foglalok helyet mindaddig, míg a velem szemben lévő hölgy áll, csak és kizárólag utána….

by **Mirika** Szomb. Feb. 15 2014, 13:35

Hát ilyen nincs >.> Nem csak egy önsajnáltató lúzer volt ez a csávó, de még bunkó is. Remélem, hogy csak a föld alá akart elsüllyedni, azért vágta be a némasági fogadalmat, de ettől függetlenül dühítő volt, amit csinált. Találkoztam már kommunikációs csődtömegekkel, de még egyik sem cseszte fel az agyam annyira, mint ez a srác. Egyiket-másikat még simán húzhattam is, de ennél kábé esély nem volt rá, hogy akár csak kedvem támadjon szívatni, annyira durva volt wtf

Úgy mentem ki végül, köszönés nélkül, hogy bevágtam magam mögött az ajtót. Elegem volt, haza akartam menni! Csábító, hívogató volt a kijárat. Nagyon is. Kint megvárom Anatot, bekamuzok neki pár talit, talán kicsit rá is ijesztek, sőt biztos... Ja nem, nem lehetek ilyen megbocsátó vele szemben, fogom magam és leosztok neki egy akkora maflást, hogy csuhaj! Semmi értelme nem volt ennek az egésznek :/
Szóval úgy döntöttem, kicsit helyrerakom magam, aztán lelépek a francba, de végül most már bizton állíthatom, hogy hiba volt ott bent kisimítani a ráncaimat. Ugyanis a szervezők fogták magukat, és amint lejárt az idő, betuszkoltak a szobámba mondván, hogy most senki sem maradhat kint, és hiába ellenkeztem, hajthatatlanok voltak >.> Amikor meg rám csukták az ajtót és megpróbáltam kinyitni, kiderült, hogy lett zárva o.O Hát ez fain, még akaratom ellenére is itt tartanak? Pfff, abból nem esznek! Körbenéztem, és seperc alatt elvackoltam magam a fotelem mögött, ahol tuti nem fog meglátni az, aki belép a fülkébe. Tökéletes rejtekhely volt, csak ne járja körbe a szobát a partnerem. Előkaptam egy nyalókát és azt szopogatva igyekeztem lenyugtatni magam legalább annyira, hogy ne folyton a háborgásra gondoljak és szülessen valami értelmes dolog is a fejemben. És tényleg segített az édesség, legalább abban, hogy kibírjak tíz percet egy helyben. Igen, a fotel mögött. Hallottam, hogy van mögöttem valaki, aki nyammog a sütiken, de igyekeztem megállni, hogy ne lessek ki és nézzem meg, ki az. Ha Anat lenne, ő tuti feltúrná a szobát, szóval ő biztos nem lehet, nem az a típus, aki nyugiban leüldögél magának anélkül, hogy legalább meg ne szólítsa a semmit. Szóval ja, maradtam egy helyben és a szoknyám szélét szorongattam, hogy még csak eszembe se jusson úgy letenni a kezem, hogy kinézzek a szék mögül. Nem-nem... és amíg zabál, addig remélhetőleg az sem hallatszik, ahogy én nyammogok a nyalókámon :3

by **Licht** Szomb. Feb. 15 2014, 13:42

Teljes kényemben ültem ott és iszogattam a teámat, közben hallgattam Aidor meséjét a cápa sível kapcsolatban. Érdekes egy történet volt, szóval csak cápa csali ként kezdte aztán ez lett belőle, én tényleg jól eltájolódtam a játékba, folyton unatkozok tengek –lengek semmi értelmeset nem csinálok a küldetéseken kívül.
-Érdekes lehetett, akkor úgy indultál először neki, hogy cápa csali voltál…Na de igen általában az ilyesmi ökörségekből születnek a cápa síhez hasonló dolgok.
Ittam tovább a teám hallgattam a további mondandóját, na igen az említett helyet az 1.szinten tudom hol van, de még bent nem jártam, a többi szintnek meg még a környékére se mentem, de egyszer volt rá példa akkor is eltévedtem és egy mob fészekbe keveredtem, hát igen ebben profi vagyok, tényleg szerencsém volt akkor…
-Ohh az előbb említett helyet tudom, hol van csak mindig egyedül jártam arrafelé, sőt mindig egyedül mászkálok, na ez lényegtelen a lényeg az, hogy egyedül nem volt kedvem betérni oda. A többi szinten meg nem nagyon jártam még, egyszer mentem a harmadik szintre ott is eltévedtem egy erdőbe, nah ige akkor tényleg isteni csoda volt a segítség, különben végem lett volna akkor…De ebbe nem mennék bele. Visszatérve a kikapcsolódásra, hát a kártyázásban sík vagyok, biliárdozni viszonylag tudok, igazából abból is csak egyféle játékot tudok, de az jól megy. A többi szint meg az előbb említett erdős kalandom óta, még nem indultam neki újabb körútnak…
Megint visszatértem a bögrémbe és teát ittam, közben hallgattam mit magyaráz még az MMO-kal, mert igen ez neve az ilyen típusú játékoknak, nekem csak játék és kész.
-MMO..tényleg így hívják ezeket, nah igen nekem csak játék néven fut és kész…Igazából nem vagyok jártas egybe se csak néhányal játszottam egy darabig mert nagyon megbeszélte, a SAOba is így keveredtem, hogy rábeszéltek a játékra, aztán bumm itt ragadtam, komolyan ha nem lenne kiképző tiszt akkor nem is lenne szintem, sose ment jól a fejlődés az ilyenekbe, meg nekem nyűgösek is voltak, de most meg ez a játék a valóság, nincs mit tenni ellenne…De ennyit a panasz napról, nem azért ülünk itt.
Vigyorogtam Aidorra, majd a kezembe vettem egy tea sütit, gondoltam megkóstolok egyet, de egyelőre még csak kézbe vettem.
-Nem rossz ötlet, amint mondtam egyébként is mindig egyedül mászkálok, a szórakozáshoz meg társaság kell…szóval szívesen elmegyek veled egy-két helyre majd.
Ezek után megettem az apró tea sütit, majd utána megint ittam a teából, közben még mindig tartom az arcomra kiült mosolyt.

by **Danee** Szomb. Feb. 15 2014, 13:47

//Yurihime

mattaku

Remélem nem tükröződött nagyon az arcomon a kiábrándultságnak ez a foka, de az első pár mozdulata, szava, döntésképtelensége... na szóval a lénye, leszámítva az eddig egyetlen jellembeli pozitívumnak felírható illő viselkedést... katasztrófa... az ilyen csajokkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni... az ilyenekkel ki lehet kergetni a világból... Legszívesebben sóhajtottam volna egy nagyot, de inkább visszafogtam magam. Nem akarom megbántani, bármennyire nagyra is tartja magát, vagy éppen nem... fura lány...
- Öm, értem... akkor elnézését kérem a kérdésért! Tartózkodni fogok a tegeződéstől! Viszont, bármennyire is megtisztelő számomra, ahogy hívott, arra kérem maradjunk a Danee-nál, a samát, kérem felejtse el! Furcsán hangzik számomra egy hölgy - uh, majdnem lányt mondtam - szájából!
Nem értem ezt a csajt, annyira van tartása, hogy ne engedje hogy barátságosan magázzák, de a viselkedésének többi része... mint egy megrettent nyuszika...
- Ő volt az előző beszélgetőpartnerem, nagyon... - kicsit elgondolkoztam, hogyan is kellene jellemeznem Szophiet, anélkül, hogy Yurihimét elbátortalanítanám még jobban, de Szophiet se szóljam le - ... szimpatikus hölgy!
Iszonyú tétova volt a lány, talán meg is sajnáltam volna, ha nincs ez a nem magázódjunk dolog... Egy kín volt nézni amit csinál, vagy épp amit nem csinál. De nem mozdultam, már-már szórakoztató volt nézni a kínlódását. Aztán egyszer csak megindult a villanykapcsoló felé.
Nane! Ez most komoly? tényleg meg fogja tenni? azt hittem csak hülyéskedik azzal a kérdéssel, vagy engem akar felhúzni vele, vagy tudom is én!
Bum! Lekapcsolta. mattaku

Tök sötét lett megint. Ha most nincs a jártasságom, akkor pont semmit nem látnék, így viszont pár pillanat alatt kirajzolódtak a körülöttem lévő dolgok kontúrja. Ennyire nem lehet... nem is tudom mi...
Pedig mielött lekapcsolta volna a villanyt, már kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy nem hagyom ott zavartan álldogálni, hanem felpattanok, és kihúzom neki a széket, ahogy azt kell, és hellyel kínálom... de hát ezzel elkéstem, sötétben ennek pont semmi értelme nem lenne. Bár lehet hogy van neki is Látás jártassága, de azt nem tudhatom...
Tipeg vissza, most talán le is ül... csak tudnám, hogy mi jó neki a sötétben, oké, tegyük fel hogy szégyenlős... de könyörgöm, ez csak egy beszélgetés, nem szex, ahol zavartan burkolódzna a sötétbe!!!
Elég bizonytalanul sikerül az a visszaérés, fel is pattanok a helyemről
- Várjon, segítek! - majd az orrom alatt mormolva teszem hozzá - ez a villanylekapcsolás talán nem volt a legjobb ötlet...
Aztán megbotlik o.o Reflexből kapok utána. Talán máshol nem tenném a körülöttem lévő emberek miatt, hiszen mindenki ismeretlen lenne... nem is tudom...
Sikerül a karjai alá kapva megakadályoznom a balesetet. Hüm, a mellei nekem nyomodnak XD Ez vicces, és ráadásul sötét van. Kíváncsi lennék most az arcára, még jó hogy az én mosolyomat is elrejti a sötét, különben magyarázkodhatnék...
- Hoppá, hölgyem, csak óvatosan! - emeltem vissza egyenesbe, de valamiért nem eresztettem el, jó elesett a nekem feszülő teste. Hehe! XD
- Minden rendben, nem bicsaklott ki a bokája? - érdeklődtem tapintatosan, bár az ölelésből mit sem engedtem. Kíváncsi voltam erre mit lép, kitépi-e magát a karjaim közül, és megpofoz-e érte, vagy valami egészen más irányba terelődik ez az kiábrándítóan indult "beszélgetés"

by **Yurihime** Szomb. Feb. 15 2014, 16:25

Bíztam benne, hogy nem haragudott meg rám a fiatalember, vagy nem okoztam neki nagy csalódást a szavaimmal. Kedves volt tőle, hogy elnézést kért, ezek szerint mégsem volt teljesen hiányában az illemnek hála az égnek. Már megijedtem, hogy valami ilyesmiről lehet szó, viszont akkor... tényleg haragszik rám pale

Ki kellett engesztelnem valamivel!
- Rendben van, igyekezni fogok, Danee-sam... Danee-s... Danee-san. És hálásan köszönöm ^.^ - került egy halvány mosoly az arcomra, némi pírral vegyülve, hiszen cseppet sem volt bizalomgerjesztő, azt hiszem, ahogy a nevével botladoztam. Annyira ráállt a nyelvem a legtiszteletteljesebb megszólítási formulára, hogy már egy egyszerű -san is a nehezemre esett. Reméltem, hogy ennél többet nem kíván, nehezen tudtam elképzelni, hogy én valakit ennyire megsértsek azzal, hogy legalább ennyi tiszteletet nem adok meg neki >.<
- Örülök, hogy így gondolja ^.^ Szophie-sama nagyon vidám természet - bólintottam, könnyebb volt így beszélni, hogy róla volt szó. Kedveltem a kisasszony játékosságát, a kutyusa is nagyon édes, csak valamiért mostanában, vagyis mióta Lewis-sama már nincs, kicsit mintha távolságtartóvá vált volna velem szemben Sad

Sajnáltam, mert azt hiszem eddig jól kijöttünk egymással és igazán kedves volt. Annyi baj legyen, akármi is lelte, biztosan elmúlik hamar ^.^
Gondolván arra, hogy ha lekapcsolom a villanyt, akkor Danee-sa...n vissza tudja helyezni magát nyugalomba, elsötétítettem a helyiséget. Nem lebegett a szemem előtt semmi olyasmi, hogy esetleg magamért aggódjak, bizonyos voltam benne, hogy eltalálok a fotelig sötétben is, nem volt olyan nagy ez a szoba, hogy eltévedjek benne ^.^ Csupán csak azzal nem számoltam, hogy a berendezés kirántja a lábam alól a talajt. A kellemetlen földre zuhanástól két erős kéz mentett meg, melyek biztosan tartottak meg és öleltek magukhoz. A meglepettségtől és a pillanatnyi ijedtségtől, amit az esés okozott, tágra nyíltak a szemeim, és ösztönösen megkapaszkodtam a fogódzóban, amit a fiatalúr jelentett.
- S-sumimasen, nem szerettem volna a terhére lenni - motyogtam félénken. Kissé különös érzés volt, amit átéltem, azt hiszem még mindig nem szoktam meg az ellenkező nem képviselőinek ölelését. Megijedni azonban nem ijedtem már meg tőle, sőt, jól esett hogy talpra húz és biztonságos támasztékot adott nekem, míg visszanyertem az egyensúlyomat.
- Önnek köszönhetően nem esett semmi bajom. Hálás vagyok ^.^ Sajnálom, olyan ügyetlen vagyok... Remélem nem ütöttem meg, de ha mégis, kérem ne habozzon szólni ^.^ Kárpótolhatom valamivel a kellemetlenségért? - ajánlottam fel, miközben a szememet erőltetve közelebb hajoltam az arcához, hiszen illő lett volna ránézni, miközben beszélek, viszont nem tudtam rendesen kivenni az arcát. Észre se vettem, hogy kezeim még mindig Danee-sama hátán nyugszanak, annyira koncentráltam, és ami azt illeti, kicsit tartottam is tőle, hogy le fognak szidni... vagy valami ilyesmi fog történni velem Sad

by **Danee** Szomb. Feb. 15 2014, 17:01

//Yurihime

Ilyen nincs! Ez bebasz! Kicsit sok minden történt egyszerre, nem is tudtam mire koncentráljak éppen: a kezem még mindig Yurihime hátán, egész teste a karjaim közt, a melle a mellkasomon, még ruhán keresztül is éreztem a keblei finom puhaságát. És még ő akar kárpótolni!!!!!!!!!! XD

Várjunk csak várjunk! A szemtelen, féktelen énem, amelyik RenAinál is kudarcra ítélt most minden bizonnyal a fenekére csúsztatná a kezeimet, sőt, talán a melleire is. És a kárpótlásra is biztosan tudna olyat választani, a test örömei közül, ami mindenképp intim és megbotránkoztató lenne. Bár alig pár percig láttam csak Yurihimét még a világosban, az alakja bevéste magát az elmémbe, nem volt nehéz elképzelni meztelenül, amint épp szeretkezünk.

De.... de ez a verzió tutira kudarcra van ítélve, még ha esetleg tartaná is a szavát, és megalázkodva teljesítené a legmocskosabb kívánságomat is... utána biztosan többé sem állna szóba velem, arról nem is beszélve, hogy az egész JL előtt leszerepelnék ezzel, sőt, talán az egész játékban annyi lenne a hírnevemnek, annak a kevés pozitívumnak is amit talán sikerült eddig megmutatnom magamból. Yuichi meg nekivágna levadászni engem, vagy akár az egész JL.
Nem, ezt nem kockáztathatom, akármennyire is csábító most a lehetőség...

- Semmiség, nem tartozik semmivel sem Yurihime kisasszony! Bár ha a nagy fényáradat az ellenére van, akkor meggyújthatok egy mécsest helyette, az elpislákol, anélkül, hogy túlontúl sok fényt adna, de legalább láthatnánk hova is lépünk!
Azzal elengedve hátraléptem egy lépésnyit és az asztal fele fordulva elővarázsoltam a szóban forgó mécsest, és meg is gyújtottam egy újabb gyufával, majd a székéhez léptem és háttámlát megragadva, húztam ki, hogy kényelmesen leülhessen
- Kérem, kisasszony, tiszteljen meg azzal hogy helyet foglal a társaságomban!
S ha nem ódzkodik leülni, akkor finoman alá tolom a széket, majd magam is letelepedem szemközt. Nem mintha bármivel is okosabb lettem volna, téma se nagyon merült fel bennem, amit pedzegethetnék, de egy alkalmi kalandnál többet nem láttam a lányban, arra meg kár lett volna elpazarolni a bizalmi tőkémet.

- Igazság szerint... - törtem meg a csendet - régebben a White Roseban tevékenykedtem, most solozok, úgyhogy nem vagyok egy túl izgalmas történet... de a JLről mindenfelé hallani, meglepő számomra hogy rögtön két hölgy is ellátogatott erre a nem mindennapi rendezvényre a soraik közül - pendítettem meg ezt a száraz, semleges témát, hogy valami beszélgessünk is, még ha értelme és célja nincs is sok. Nem akartam teljes csendben ülni, az az én egomat is bántotta volna. Régebben biztosan csendben feszengtem volna, de azok az idők már elmúltak.

by **Aidor** Szomb. Feb. 15 2014, 17:23

-Igen... valahogy úgy. Mondtam neki, a cápás kijelentését jóváhagyva. Igen elég kellemetlen visszagondolni rá... Nem szívesen csinálnám újra. De kitudja... talán ez lesz a jövő sportja. Kétségkívül izgalmas... csak kicsit kockázatos. De megfelelő páncélzattal nem nagy a veszély. Úgy gondolom...
-Hm... eltévedtél? Nem térképezel? Kérdeztem. A térképezés ugyan kemény meló, de kifizetődő. Példának okáért nem tévedsz el. Általában... ha még így is akkor valamit nagyon elszúrtál... Persze vannak speciális esetek de általában jó ha térképezik az ember. Az ilyen eseteket legalábbis megúszhatja.... Ismét ittam a teából ezzel kiürítve a csészét.
-Nem szabad feladni. A szintlépés nem az egyik napról a másikra történik. Ami engem illet nem használtam a kiképző tisztet. Körülbelül 8. szintű voltam mikor megjelent, de úgy voltam vele inkább a saját erőmből küzdöm fel magam a csúcsra. A kiképző tiszt ugyan növeli a szinted, de nem pótolja a hiányzó tapasztalatot. Ezért probléma, hogy sokan egyből felmennek a 10. szintre. Az ottani mobok nem csak pontjaikban erősebbek az ittenieknél, legyőzésük sokkal jobb taktikát és sokkal nagyobb ügyességet igényel. Tehát a szükséges tapasztalatot nem pótolja. A felszereltségről nem is beszélve... megfelelő páncél és fegyver nélkül lehetsz akármilyen ügyes, nem fogod sokáig húzni. Egy kezdő karakternek meg sok idő amíg beszerzi ezeket. Ezt persze többé kevésbé képes a céh pótolni. Azzal, hogy egymást közt adogatják a "kinőtt" tárgyaikat. Itt külön kihangsúlyoztam a kinőttet.
-Na de a témához visszatérve. Hová mennél szívesen? Akkor akár meg is beszélhetjük... Mondtam.

by **Licht** Szomb. Feb. 15 2014, 18:46

Bár lehet nem volt túl jó említenem az eltévedős történetet, azt még mai napig nem tudom, miképp hoztam össze a mutatvány ez szimplán egyike a nem kívánt rejtett tehetségeimnek vagy csak tényleg ilyen szerencsétlen vagyok.
-Nos használtam térképet…igazából mai napig nem tudom, hogy hoztam össze a mutatványt, aztán sikerül egy mob fészekbe is bele sétálnom, de szerencsémre pont járt arra valaki, így megúsztam. De erről ennyi elég is érdekes kaland volt annyi biztos, ezt is mint általában az ilyeneket a saját szerencsétlenségeim listájára teszem, nekem érzékem van az ilyesmihez, de elég nagy mázlista is vagyok mivel az utolsó pillanatba mindig megúszom valahogyan az ilyesmiket…
Ezt követően elhallgattam és tovább figyeltem Aidor mondandójára, közben az utolsó korty teát is kiittam bögrémből.
-Egy szóval se mondtam, hogy feladom csak kijelentettem, hogy nehezen megy az ilyesmi és normál esetben nem is túlzottan foglalkoznék vele. A jelenlegi céhembe meg ez nem lehetséges, hogy kinőtt felszereléseket hordjuk, mivel most alapultunk majd a későbbiekben az újabb tagoknak talán lesz ilyen lehetősége, de a mostaniaknak biztos nincs ilyen szerencséje…De ezt se firtassuk tovább.
Majd térítve is lett a téma, hogy hova is menjünk hát…lövésem sincs, én nem tudok semmit se, eddig csak egy kóbor lélek voltam aki megfordult egy-két küldetésben és néha egy két küzdelembe is benne voltam, de nem sok semmi.
-Ezen nincs mit beszélni, én nem nagyon ismerem az itteni helyeket, így ezt rád bízom, hogy merre is és mikor, tényleg nem tudok mit hozzá fűzni a dologhoz…
Innentől vártam mivel hozakodik elő, közben megint bekaptam egy apró sütit, lehet meg kéne kínálni vele, de hát gondolom azért tették az asztalra, hogy megegyük, nézegetni is lehet, de akkor kárba vész, bár így is abba fog, nekem nem nagyon jön be és eddig nem is fogyott belőle semmi se, hisz csak két darabot ette meddig.

by **Justin Taylor** Szomb. Feb. 15 2014, 19:18

Shakaku szerencsére megnyugodott, sőt még örült is neki hogy nem eszek embert. Úgy tűnik, hogy kezdi végre egy kicsit elengedni magát. A kis sárkánya folyamatosan csipogott neki valamit. Én azonban őt nem értettem csak Shukakut, kár pedig kíváncsi lennék arra amit mond. Talán ha rá kérdezek akkor megmondja …
- Mit mond Timidus? – Shukaku értetlenül nézett. A francba ez rossz ötlet volt. Hogy gondoltam hogy rákérdezek arra hogy mit mondott neki a petje. – Ne haragudj … ez a ti magánügyetek.
Nagyon bántam már hogy feltettem ezt a kérdést aztán kizökkentett belőle hogy a lány el kezdett bombázni a kérdéseivel. Úgy tűnik, hogy sikerült kifognom a kedvenc témáját. Olyan aranyos volt, főleg amikor észre vette hogy kicsit sokat kérdezett és gyorsan a szájához kapott… ismét kipirult az arca és elkezdett kislányosan kuncogni.
- Nem kell bocsánatot kérned. Én is napokig tudnák beszélni ha az állatokról van szó … minden állatot szeretek. – A kis sárkány ismét csipogott valamit Shukakunak amit nem értettem meg. Nagyon vitatkozott vele … lehet hogy rólam van szó … lehet hogy Shukaku nem érzi jól magát? Elhallgatta Timidust majd újra felém fordult. Amikor belenéztem szép kék szemeibe akkor … ezt nem értem … nem éreztem ilyet mióta …
- Meg mondtam, hogy nem kell izgulnod – mondtam neki a tőlem telhető leggyengédebb hangon … felálltam a székemből … oda sétáltam mellé … letérdeltem – ha velem vagy nem kell tartanod semmitől … Shukaku – magam sem tudtam, hogy miért csinálom ezt. Igaz, hogy csak most ismertem, meg de nem éreztem ilyet azóta amióta Szophie elhagyott … lehet .. hogy … Beleszerettem …

by **Szophie** Szomb. Feb. 15 2014, 19:39

A farkas szóra heves bólogatásba kezdtem. Nem is olyan buta ez, mint amennyire látszik. Persze mindehhez az én rávezetésemre volt szükség!
Furcsa kérdései voltak. Hogy miért vagyok ilyen emberi? Nem tudom, magam sem tudom! Vagyis igen, persze, hogy tudom. Szophie képessége. De azon kívül nem tudok semmi más okot.
- Fagyott víz íze. Természetesen. Aztán csak pixel. - válaszoltam csendesen.
Hogy érdekes ez így? Nem, egyáltalán nem tartom annak. Sőt, egyre jobban unom. Unalmas, igen!
- Nem gondolom. - válaszoltam ásítva, miközben hátradőltem a székre. És hogy miért vagyok itt? Most regéljem el neki, hogy milyen az én gazdám? Nagyot sóhajtottam. - Véletlenül. Én csak keresek valakit. - motyogtam. Szophie. Hova a fenébe tűnik ilyenkor! Na jó, nem nehéz kitalálni.. De akkor is! Meg kell találjam, és el kell rángatnom. - Azt hiszem, ismered is ezt a személyt. - egy gondolat futott végig az agyamon. Ő ismeri a gazdámat. Talán találkozott is vele, vagy találkozni fog. Talán megkérhetné, hogy keressen meg, és mentsen ki innen.
A nevem. Elmosolyodtam. - Szerintem ki tudod már találni. - mosolyom vicsorrá szélesült. Eldöntöttem. Az igazi nevemet fogja megtudni. És megkeresi nekem a gazdámat.
Ivott. Én nem kértem. Nekem csak egy nagy adag húsra és a gazdámra volt szükségem. Sőt, pixelekre! Mobok vörös darabkáira!
Gondolataimból szavai ráztak ki. Meglepődötten rángott egyet fülem. Megsimogatna? *-*
- Kö-köszönöm. - hajtottam le a fejem csillogó szemmel, és a kezéhez dörgöltem. Nem szoktam megengedni a simogatást, de ő megérdemli. Rendes, erős, igazi jó idomár. Valamiért megbíztam benne.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 15 2014, 20:27

A „nagy vitából” felocsúdva, és már kérdéseket is feltéve a lány elégedetten, és egy apró kis győzelemnek elkönyvelve veszi tudomásul, hogy hatalmas csoda történt.
~Ez… ez a sors! Illetve talán most nevezzünk inkább Kayaba Akihikónak. Nemcsak, hogy bevezetett ebbe a csodálatos világba, nemcsak, hogy lehetővé tette nekem, hogy a gonosz kintiek ne tudjanak csak úgy kirángatni, ezen felül még meg is rendezte ezt a vakrandis izét, ahova az ő általa alkotott, vagy teremtett… szóval Timidus, akit társamul adott nekem, még el is rángasson, és… na jó, először azt hittem, hogy butaság lesz, de még jó dolgok is történtek… Tachi, aki vicces volt, és kedves… de ő főleg Timidussal… és utána az a fura nő, aki viszont okos dolgokat mondott… szóval mindezen felül még egy olyan fiúval is összehoz aki –amennyire a lány fel tudta mérni- velem egykorú… közeli… és az érdeklődési köre is azonos. Ez nem lehet igaz! Ez az! Ez egyszerűen nem igaz! Ez csak egy vicc! Valaki most átver, és ugyanúgy kint vannak a hatalmas kivetítőkön a képek, mint annál a buta másik játéknál. Csak ez lehet!~
Megrázta a fejét, és gyorsan körbekémlelt, de azután rájött, hogy itt még kamerákat sem kell elhelyezni, hisz akkor mutatnak képet és arról, amikor és amiről csak akarnak.
~De mi van, ha még is? Mi van ha… jajj! És kérdezett is valamit! De mit kérdezett? Miért történik ilyen velem?~
-Timidus azt mondta, hogy…
Kezdett bele a sárkány a teljesen értelmetlen mondatba. Tudja jól, hogy felesleges csipogással magyarázni a csipogást a fiú laikus fülei számára, de látta a társán, hogy nagyon meg van zavarodva, ezért hát kisegítette egy picit, és bátorítóan nézett rá.
-Igen… szóval azt mondta, hogy…
~Hogy butaságokat beszél össze-vissza. Vagy nem? Most mit mondjak? Nem mondhatom neki azt amit Timi mondott, de valamit mondanom kell…~
-Azt mondta, hogy… hogy… hogy csak azt, hogy te is hasonló korú lehetsz, mint én.
~Majdnem ezt mondta… és mást is…~
-És… és szerintem is… de… ugye ezzel nem sértelek meg? Jajj… remélem nem. Ugye nem?
~Már tizennégy éves vagyok. De… ha én figyelem azt az időt, ami eltelt… és közben nem növök… akkor ő is biztosan öregebb már… akkor most megsértettem… vááááá!~
-És… és…
Próbálta hebegve gyorsan tovább terelni a témát.
-És nem haragszom, mert Timidus szereti, ha lefordítom másoknak amit ő mond. És… itt nincs magánügy, mert ugye nem illik társaságban sugdolózni, és ez így olyan, mintha sugdolóznánk. Bocsánat.
-Persze-persze… bocsi!
-És… akkor bocsánat… nem fogok többször bocsánatot kérni.
~Shuuuu! Szedd össze magad!~
És ezután valami olyan történt, amit nemcsak Timidus nem értett, de a lány sem, azonban kettejük közül most a sárkány fogta fel gyorsabban ezt az egyértelmű reakciót. Belenézett a fiú szemébe, és látott valamit… valamit, amit már egyszer látott, egy bizonyos macska szemeiben. Elvigyorodott, és gyorsan helyet foglalt a lány vállain, és halkan a fülébe csipogott, majd hátracsapta a füleit, ami nála a pirulás jele volt.
-Szerintem… kölcsönösek az érzelmek. Légy okos…
Az addig még rendben is lett volna Shu számára, hogy valaki odamegy hozzá. A céhben eltöltött idő alatt kezdte megszokni, hogy az emberek újra kedvesek vele, de azt, hogy valaki letérdeljen elé… ilyen még soha életében nem történt. Többször nyitotta szólásra a száját, de egy hang sem jött ki belőle. nemcsak az arca pirult el, de úgy érezte, hogy egész teste remeg, és bizonyára cserbenhagynák a lábai, ha nem a széken ülne.
-Nék. Tudnék.
Mondta ki azonnal az első szót önkéntelenül, ami még az előző mondat kapcsán a nyelve hegyén volt, hiszen az események annyira letaglózták, hogy új gondolatok nem tudtak születni a fejében, de valamit csak mondania kellett…
-Izé… bocsánat… illetve…
~Ez így nem jó! Nagyon nem jó!~
-Én… én…
~Veled? Tartani? De... Timidus megvéd. És…~
-Most őt is lovaggá kell ütni?
~Tényleg! Nem szabadna térdelnie…~
Shu gyorsan felpattant ültéből, megerőltette magát, hogy ne a másik irányba induljon el, leguggolt a fiú mellé, és átölelte… majd kihasználva mind azt az öt pontot, amit erőre rakott, és nagyon reménykedve, hogy súlyemelés jártasság nélkül is sikerülni fog neki, megpróbálta felcibálni a fiút a földről. Ha ez mind sikerült, akkor gyorsan hátrébb lépett, és még mindig fej lehajtva, vörösödve, halkan szólalt meg, talán picit pihegve is az erőlködéstől.
-Ilyet… ilyet… ne csinálj kérlek…
-Pedig olyan aranyos!
Vigyorgott a sárkány, és majd elolvadt a gyönyörködéstől.
-Én… izé… ugye nem csak becsapsz, hogy utána kinevethess, mint a…
~Mint ahogy az intézetben tette az a fiú. Nem… azt nem engedem! Sokkal okosabb vagyok már annál!~
-Ugye nem?
És a hangjában hallatszott, hogy nagyon nagyon reménykedik benne, hogy Justin nemleges választ ad, és Timidus azt is tudta, hogy Shu életében régóta először akar valakiben megbízni, első látásra, azonnal, és most talán elég is lenne a számára, ha a fiú csak annyit mond, hogy nem fogja becsapni.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 15 2014, 21:24

Nyami-nyami…. ez a teasütemény egész finom. Az egyetlen baj vele az, hogy picike és alig van belőle.. már a felét be is termeltem… persze nem egyedül. Olykor, mikor a számhoz emelnék egy sütit, eltűnik a kezemből :suspect:A sálam is éhes… ráadásul édesszájú, pont mint a másik, csak ő nem annyira akaratos. Bár… elcsenni a gazdi csemegéjét sem valami szép dolog… De legyen… ez nem túl nagy szemtelenség, ezért elnézem neki… ha nem fogyaszt olyan sok sütit… mérethez mérten van az adag…. tehát tízből kilenc és fél az enyém kellene, hogy legyen Rolling Eyes

Lopva vetek pár pillantást arra a gőzölgő teára is, ami i van töltve egy csészébe. Igez, ami igaz, a japánok többsége szereti a teát, legyen az zöld, vagy fekete…. nah, én pont nem azok közé tartozom. Pfuj keserű, pfuj tea…. nekem az majdnem olyan, mint a cukros víz… bezzeg a forrócsoki *-* Azt nevezem én fini italnak, meg az epershake-t…
Teli, múlik az idő, de csak nem hagy nyugodni… egy próbát megér. Felveszem a csészét az asztalról, beleszippantok.. az illata elég kellemesnek mondható…. már csak a főpróba van hátra. Óvatosan az ajkaimhoz emelem a csésze szélét és egy villámgyors kortyolás, végül ízlelés és:
- Blöeee… - cukros víz, szárított növényrésszel… nem nekem való, pfujjj Nekem nem kell ez az izé… lötty. kultúra ide vagy oda, utálom a teákat.. zöldet, feketét, gyümölcsöt, keserűt, édeset, savanyút, mindet… Annyi azért van bennem, hogyha már beleittam, akkor nem teszem vissza a helyére, mintha misem történt volna.
- Kérsz? – kérdezem meg a sálamtól, vagyis Aikon-tól, aki visszaváltozik pelyhes gombóc formájába.. megszaglássza és bepróbálkozik \o/
- Gondoltam - A kis állat eltorzult arckifejezéssel adja a tudtomra, hogy neki sem jön be. Gyorsan az asztalra pattan, hogy nekilásson a sütiknek… én meg? Elnézek jobbra :suspect:senki… elnézek ballra :suspect:senki… Elnézek az ajtó felé…. :suspect:nem nyitódik… itt a lehetőség \o/ Egy gyors kézmozdulat és zutty a fotel mögé minden ~.~ Üres a csésze.. mind „megittam” Rolling Eyes

Nyúlnék a csengőhöz, mikor eszembe jut, hogy nincsen… de miért nincs? >_< Ennyi volt az ingyen cucc, vagy mi?.. vagy csak leesett?? :O
- Aikon! Keresd meg a csengőt ~.~ -utasítom petecskémet, aki boldogan körbeugrálja a szobácskát a kedvemért…. ~.~

by **Aidor** Szomb. Feb. 15 2014, 23:19

-Oké, Oké... nem úgy értettem... csak arra akartam célozni, hogy előbb utóbb lesz másképp is ha kitartasz. Emeltem mentegetőzően a kezem magam elé. Lehet valami olyasmit mondtam ami nem kellet volna. Legjobbnak láttam visszakozni a témában mielőtt még tényleg felbosszantanám. Azt meg nem szeretném... több okból is hátrányosan érintene a dolog amikbe most nem mennék bele...
-Hm... akkor azt hiszem erre még visszatérünk. Majd megbeszélünk egy időpontot ha neked is megfelel. Egy pillanat... Mondtam és megnyitottam a menümet és kiválasztottam a barát hozzá adása gombot. Az már csak Lichten múlik elfogadja-e.
-Ez egy kicsit könnyít majd rajta. Mondtam. Ami igaz, így ha üzenetet akarsz küldeni egy gomb nyomással megteheted vagy akár meg is találhatom a térképen. Ami jelentős könnyítés egy találkozóhoz. Az emberek véletlenül sem mennek el így egymásmellet észrevétlenül. Nagyon hasznos... Meg persze jelképes értéke is van. Nem véletlen hívják barát listának. Azok az adatok amikhez így hozzá fér a másik rendkívül lényegesek. Az, hogy tudod hol van a másik, rendkívül értékes információ. Ha rossz kezekben van nagyon veszélyes. Viszont életmentő is lehet, ha megfelelő emberé az információ. Én úgy döntöttem bízok annyira Lichtben, hogy megosszam vele ezt az információt. Már csak az a kérdés, hogy ez kölcsönös-e. A régi MMO-kban már csak udvariasságból is elfogatták az emberek egymás ajánlatát. De ez most más. Itt komolyabb a dolog. Alaposan meg kell fontolni a dolgot. Mert itt még egy ilyen jelentéktelen dolog is ilyen jelentőséget bír hordozni. Erről soha nem szabad elfeledkeznie senkinek...
-Hm... azt hiszem lassan lejár az idő... Mondtam

by **Peter Worker** Vas. Feb. 16 2014, 12:16

Veronika

Ahogy simogattam gyengéden a füle tövét, úgy elgondolkodtam magamban a válaszain.
„Véletlenül. Én csak keresek valakit.”
Itt mindenki keresett valakit. Legtöbben talán a szerelmüket, bár az iménti szobába RenAi csak egyszerű barátokat, de talán ő lehetett az a bizonyos kivétel. A névtelen lány is a szerelmét kereste, ez nem volt kérdéses.
„Azt hiszem, ismered is ezt a személyt.”
Nem véletlenül nevezték ezt vakrandinak. Elméletileg nem ismertem itt senkit sem, csak talán magamat kis túlzással. Nem tudhattam, hogy melyik szobában ki van.
Nem értettem, azonban hogy váratlan utalásnak fogtam fel a szavait, úgy hirtelen megállt a simogatás és pirultam bele a gondolatba. „Keresek valakit.” „Ismered is ezt a személyt.” Egy randin nem lehetett félreérteni ezeket a szavakat. Engem keresett!
A simogatással és ezekkel a gondolatokkal hirtelen túl közelinek tűnt ez az egész jelenet. Melegem volt ismételten, de tanulva az előzőekből most inkább nem vetkőztem, csak szinte hátraugrottam zavaromba a székben.
- Kedves vagy, azonban bocsánat, de nem tudom a nevedet. – mosolyogtam bárgyún és fordítottam oldalra a tekintettem. Szép volt, meg minden, de két gondolat még mindig nem hagyott nyugodni. Nyilván az egyik volt a nevének a hiánya, ugyanakkor talán volt egy ettől is zavaróbb és egyben szőrösebb dolog is benne.
- Mi ez a farkasosdi? Nem értem. – vallottam be őszintén. Az utalásai bárkit zavarba hoztak volna, de nem tudtam elvonatkoztatni a fogaitól, a füleitől, és a lompos, szőrös farkától. Nyilván megmozgatta a fantáziát, de ez így nem volt egészen természetes, sőt. Szerencsére nem látta senki sem a gondolataimat, mert félő megvetettek és eltávolodtak volna tőlem. Eh, ráztam a fejem, hogy hessegessem el magamból a képeket és figyeltem újra rá.

by **Szophie** Vas. Feb. 16 2014, 12:32

- Biztos vagyok benne. - bólintottam kedvesen mosolyogva. Bár menyire lehet teljes életet élni láb nélkül?

Ez valahogy számomra olyan szomorú..
- Igen, én például nagyon élvezem ezt a beszélgetést. Csak ugyanígy kell mással is tenned, és máris társasági ember leszel. Wink

Vagy ha az nem is, biztosan kevésbé leszel... furcsa. - kuncogtam. Nem hiszem, hogy valaki ilyesmi miatt lenne furcsa. Persze lehet benne valami, de számomra a furcsa az mást jelent. Mondjuk tény, hogy mindenki számára mást talán. És persze az adott helyzettől is függ a dolog. Csak viszonyítás kérdése.
- Annyira nem tábláz be. - nevettem. - Odakint több dolgom volt. - Bár a kávéházat nem én üzemeltetem. Mennyi dolgom lenne vajon, ha ez is az enyém lenne? Ki tudja.. Lehet, tényleg bele kéne vágnom ebbe a bizniszbe. Főleg az 1001 Aincradi süteményes könyvem mellett. Ismerem a legjobb recepteket, az összeset, meg minden. Szóval lenne elég szép esélyem nyereségesnek lenni.
- Ha változtatni akarsz, az mindig jó. - gondolkodtam el. - De vajon tényleg kell-e az életben cél? És mi a valódi célja az életnek? Lehet-e cél a kijutás? Avagy a halál.. - filozofálgattam félhangosan, majd felnevettem, jelezve, hogy ezeket a kérdéseket nem azért mondtam ki, hogy valóban elgondolkodjon, hanem csak úgy viccből.
- HÜmm.. Én is megjegyzem a neveteket. - mosolyogtam. Szóval mégsem vagyunk mi annyira híres céh, mint azt Danee mondta. Talán csak ő ilyen csodálónk.*-*
- Judy-Judy.. - gondolkodtam hangosan. Ismerős név... Várjunk csak! Ő nem Mirika céhében van? scratch

Vagy az egy másik Judy? Vaaagy... Hány Judy van? Talán azóta kilépett onnan, és sajt céhet alapított.
- Azt hiszem, tudom, kiről van szó. - motyogtam. Azt hiszem.. De nem biztos.
- Kicsit kiesett pár év az életemből. Fogalmazzunk úgy, nem tartottam a kapcsolatot a külvilággal személyes okokból. - mondtam komoly hangnemben.
- Motiváció? - nevettem fel. - Az biza nincs. Hacsak nem a petem, aki mindig harcra ösztökél. Én is a mindennapokba élek, ne aggódj! Ami éppen van, az van. Ennyi.^^
Hosszúra nyúló beszélgetésünk egyre több kérdést vetett fel bennem, egyre több mindenre lettem volna kíváncsi, és egyre több mindent akartam mondani. De sajnos az idő nem oly hosszú, hogy minderre elég legyen, most is már alig-alig van tán vissza belőle. Ideje lenne búcsúzkodni.
- Azt hiszem.. Szóval. Jó beszélgetés volt. - nyújtottam mosolyogva felé a kezem. - Szeretném majd még ezt a beszélgetést befejezni egyszer rendesen. Mondjuk egy sütizés vagy ilyesmi keretében. Egy baráti összeruccanás.. - nyújtottam el az utolsó szót.
- Egyébként a kávéházamban épp egy randi esemény van. Éppen ezért is jutott eszembe, hogy ilyesmit kéne csinálnunk. Ha van kedved, maradj, és vegyél részt rajta. Sok-sok csini lánnyal találkozhatsz. - fejeztem be, hogy teljes legyen a füllentésem. Így nem fog rájönni talán, hogy nem vagyok vezető.. Hehehh.

by Ajánlott tartalom