[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak)

Dirr-durr-csitt-csatt elhullnak a csúnya nyuszik \o/ Alig vagyunk itt, de eddig ez a leghevesebb csatánk eddig. Mint az őrültek úgy csapkodjuk egymást, meg robbanunk és hasonlók \o/  Nem győzök elugrálni, elgurulni, fetrengeni, de Fortuna velem van 8)Az utolsó nyúl is elterül, eltűnik Reginaldnak hála
- Juhhúúúú \o/ Miénk a győzelem \o/ - körbenézek… nincs itt senki o.O Senki, csak a petem és jómagam. mindenki elesett a csatában, csak mi maradtunk.  Bevallom, nem tölt el akkora öröm, mint kellene, de azért örülök, hogy életben maradtam. A legjobban maradnak talpon a végén… hányszor hallottam már ezt a mondatot különböző filmekben, és most meg is tapasztalhatom ezt. Én maradtam egyedül. A csatánk győzelemmel zárult, mert én túléltem… nem volt hiába a sok áldozat, amit hoztak…. értem
Körülnézek, nem látok más sereget csatázni….. nyertünk volna? Vége a háborúnak?
- Ügyes voltál! – megsimogatom Regi buksiját.. kitett magáért most is, megérdemli a kényeztetést. Adok is neki a kedvenc rágcsájából pár darabot.
Egy üzenetem érkezik, nem várok, meglesem azonnal, hátha a jutalmamról van benne szó, amit hősies magatartásommal és rendkívüli vezetői képességeimmel érdemeltem ki……. de nem  A háború még nem ért véget, csupán ezen a fronton fejeződtek be a csaták. Engem egy másik csapathoz jelöltek ki…. nincs mese… szükség van a szakértelmemre az északi fronton is…  
Nos… azt írja hogy…. küldenek értem valakit… Hmmm, de fontos személy vagyok…   Elolvasom jelentéseket is. Én a 13-as csapathoz kerülök, mint parancsnok, mert ott elpatkolt a fejes hmmm…. pont a sűrűjében… gáz lesz….
Várom a helikoptert, mert a filmekben mindig azzal viszik a nagymenő tiszteket, akikre szükség van a fronton, de az nem jön, helyette egy emberke jelenik meg mellettem, aki a frászt hozza rám. Se szó, se beszéd, megfogja a karom a kis langyi és hopp, máris az új seregem előtt állok  o.O  Teleportált a nyomi… csak szólna előtte vazeg >.>   Mindegy… kiállok a sereg elé.. nincs sok időnk.
- Én vagyok itt az új parancsnok. A déli fronton győzedelmeskedtünk, de még nem dőlt el a háboró.  – kezdek bele… ej, de élvezem a háborúsdit most \o/ Kár, hogy fél füllel figyelnek csak rám, emrt megy a harc gőzerővel.
- Figyelem mindenki! A nyuszik főserege az ott – mutatok a nyúlseregre..
- Ha lenyomjuk őket, nyertünk…. ezért mindent bele, rohaaam! Lezúzunk minden nyulat, aki az utunkba kerül \o/

//Átveszem a 13-as emberi sereg parancsnokságát 8)Támadó taktika… támadjuk az egyes nyúlsereget, hogy elérjünk a kettesig ) //

És győzelem! ... Mármint, az éppen aktuális, amit éppen elkezdtünk, és ahogy körülnéztem, maradtunk is még páran. Fáradt sóhaj, nyújtózkodás, ezúttal is az inventoryt nyitom le egy újabb pohár teáért, ám a kezem félrecsúszik, valami más, ismeretlen italhoz nyúlva. A szememet forgattam, kezdett egy kicsit tényleg sok lenni nekem ez a vezetői poszt, úgy éreztem, hogy akármit mondanék, az emberek úgyis támadnának. Vagy nem? Megint felém néztek, ami azt illeti, elég lelkesen, így egy beletörődő vállvonás után hajítottam az egyik harcos felé az itókát, hogy adja tovább, ha ivott. Nekem amúgysem szabad még. >< Aztán pár perc alatt mindenki élénk lett, én pedig lassan a fejemet fogtam volna, hogy már megint felénk botladozott egy ellenséges sereg, hát sose lesz ennek vége? A távolban még ordibálást is hallottam, nem is volt köztünk akkora távolság, de az alakját még ígyse tudtam kivenni. Biztos valamelyik motivált fiúcska, nem tudja hol levezetni az energiáit. Csak a fejemet csóváltam, igazán beszállhatna ide is, van még dolgunk bőven. A dombon álldogáltam, kezdtem kimerülni lassan, így egy bika potit halásztam elő, az egyik kölyök adta a csapatból, a zászlóhordozó fiúcska, még a harc elején. Elmosolyodtam az emlékre, úgy húztam meg, s vettem a kezembe a földbe szúrt szabdalót. Időközben a kis szünet alatt volt időm a térképet is megnézegetni, és homlokráncolva számolgattam, amíg körülöttem ment az ének. Hiába, a megmaradt seregem nagyon formában volt, így én se maradhattam le tőlük, ha már én lettem a főnök, legalább viselkedjek úgy.
- Nah, banda! – köszörültem meg a torkom – Ahogy elnézem mindenki harcra éhes, hát ideje befejezni végre ezt a hosszúra nyúlt háborút! Márcsak két, ismétlem két nyúlcsapat maradt, szövetségeseink pedig azon vannak, hogy lenullázzák a robbanócukrokat! Mi is tegyünk így! Továbbra is támadó taktika, rohamozzuk meg az előttünk lévő csapatot, ne engedjük őket a főseregünk közelébe! Irány előre! – nem vártam másra, mutattam nekik az utat, kivont és előreszegezett karddal, már csak egy Silver nevű ló kellett volna, meg mondjuk egy ménes, hogy minden emberemnek jusson. Ilyen apróságokon azonban nem akadtam fönn, egyelőre két lábon is jók voltunk, úgy indultunk el, megelőzve az ellenséget, remélve, hogy az összeszedett és motivált csapatommal hamar szétszedjük a felkészületlen nyulakat.

Elébe megyünk az 1-es nyúlseregnek, próbálva megakadályozni, hogy a főseregünk felé induljanak. Továbbra is támadó taktika és roham! \o/