Re: [Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak)

by **Noxy** Szomb. Ápr. 13 2013, 22:18

Jöttek továbbiak, köztük egy-két ismerős, csodabogarak meg két nagyképű csaj. Az egyik, Hinari játszotta a Zorrot, és H betűvel rongálta meg a sátrat. Ő egoját azért egy gótrocker banda női tagja szárnyalta túl.
Szóval ilyen alakok... istenem, már megint hová kerültem? Miért nem tudok kifogni egy sokkal értelmesebb, éppen hozzám hasonló normális és higgadtabb embereket? Nos, ha úgy vesszük, a rosszabbak talán azoknál a nyulaknál lehetnek.
Egyszer csak odajött hozzám egy nyúljelmezes Playboy-nyuszika. Néztem egy darabig, aztán kedveskedve bemutatkozott, és kinyújtotta jobbját felém. Teljesen megdöbbentem: A nyusziruhás csaj az Angelic Voice vezetője... remélem, csak a húsvét kedvéért jött rá ez a szexuális témával felvágódó ötlet, hogy beöltözik így, és nem általánosságban öltözik úgy ki, mint egy csúcspicsa. Nem élném túl, és ha még úgy is viselkedne (szerencsére nem is tűnik annak, és nem is így viselkedik), azonnal elhagynám a céhemet.
Kis csodálkozás után elmosolyodtam, és fogadtam a kézfogást.
- Örvendek, Mirika. Nos igen... Kota mesélt rólad részben. Nem volt olyan, amilyen, csak én vittem egy kicsit túlzásba egy kis elszánt támadást és kis drámát. Hányan vagyunk még itt a klánból? Remélem, senki sincs tőlünk a nyulaknál, mert szerintem az árulás lenne.
Aztán elkezdődött a beszéd és egyéb útmutatás. Engem nem igazán érdekelt a morálozó srác beszéde, mert helyette felméréseket végeztem a terepen. Aztán a tábornok következett, őrá már figyeltem.
Tizenhat csapat van összesen, és ezekből lettek számunkra kiválasztva a csapatok. Számomra a 7-es csapatot osztották ki. Micsoda szerencse! 7-es a szerencseszámom! Remélem a szerencse tényleg mellénk fog pártolni.
Elköszöntem Mirikától, és megismerkedtem a csapatommal. Ismerkedést követően úgy voltam vele, hogy igaz hadvezérként fel kell készítenem a csapatomat, úgyhogy kemény edzésbe fogtam őket. Ha íjászok, akkor célba lőnek gyakorlóbábokba és céltáblákba, ha szúró/vágó fegyverrel rendelkeznek, akkor vagy gyakorlóbábokon vagy egymással gyakorolnak. Előtte még tornára és futásra is befogtam őket. De nem dolgoztattam őket halálra, mindent simán és lazán csináltam, hogy legyen nekik is erejük lazítani, hiszen holnap lesz a nagy napja. Nem engedtem meg azonban nekik, hogy hajnalig fenn maradjanak és vedeljenek. Tíz körül mindenkit a saját sátrába tereltem.
Másnap reggel, teljesen még az idő előtt felébresztettem a teljes 7-es csapatot, és már indultunk is, hogy felsorakozzunk még egyéb útmutatásra és a kijelölt helyünkre. Nem csak rajtunk, mindenkin állt, hogy legyőzzük ezeket a buta robbanószeres nyulakat.
- Figyelem, hetes osztag! - kezdtem a beszédemet a csapatomhoz. - Itt mind a tizenhat csapaton áll, hogy visszafoglaljuk a várost, így mi rajtunk is múlik minden! Szeretném, ha mind úgy küzdenénk, visszük véghez ránk szabott feladatokat és taktikákat, ahogyan átfogalmaztuk! Legyetek ügyesek, kitartóak, segítőkészek egymással, figyeljetek oda az ellenségre! Mint tegnapi levelekből kiderült, a nyulak is embereket toboroznak, úgyhogy számítanunk kell rájuk. Ne becsüljétek alá az ellenséget, de küzdjetek igazi harcosok módjára, egyiküket se kíméljétek. Még a barátokat sem, ha azok olyan buták voltak, hogy inkább egy rakás robbanószeres buta állati mobhoz szegődött fel. Csak egy kérésem van: a nyulakkal végezhettek akár, de az ellenséges játékosokat kíméljétek meg. Mégsem vagyunk mi gyilkosok, engem meg aztán kötelez az eskü a céhem elvárásai szerint. Mind bátor, elszánt harcosok vagytok, tudom, hogy képesek lesztek legyőzni az ellenséget és visszafoglalni Torburanát. Úgy éljünk!

by **Kyuushiro** Szomb. Ápr. 13 2013, 22:35

Egész sokan összegyűltünk ezen az idióta küldetésen. A vezető, Hotaka elmondása alapján úgy tűnik, pár százan összegyűltek odakint... hogy játékosok vagy njk-k, nem tudom, de ez a hadvezéres dolog jól hangzik. Szóval ez az egész taktikai háború lesz, a saját fizikai erőnk keveset fog számítani, ami rám nézve előny, tekintve, hogy kezdő vagyok.
Közelebb lépek az asztalhoz, ahol a térkép van, és mikor Hotaka megjelöli a csapatokat, egyből megszólalok, határozottan, de nem erőszakosan.
-Én a tizenegyes légiót választom. - majd átveszem a zászlót vezetőnktől.
Megvárom, amíg a többiek is választanak, és megpróbálom memorizálni az információkat... bár vezértársaim közül senkit nem ismerek, így legfeljebb a megfigyelt vérmérséklet és vélhető intelligencia fontos számomra. Az az akadékoskodó (Ran) például tökéletes jobb- vagy balszárny irányító lenne, a szinte egyetlen értelmes kérdést feltevő (Anat) pedig talán a középcsapatok között tudna leginkább manőverezni. Vagy a hátvédnél? Ki tudja, de majd meglátjuk.
Mikor mindenki választott, megfordulok, és egy 'Viszlát a harcmezőn!' elköszönéssel kilépek a sátorból. Nem kérdezem meg senkitől, pontosan merre is kell menni, hogy elérjem a tizenegyes osztagot, amúgy is szeretném felderíteni a terepet.
Hamar odaérek a csapatomhoz, és rögtön meg is állít pár őr.
-Üdv! Kyuushiro vagyok, a parancsnokotok. - mondom, mire (remélhetőleg) beengednek. Körbenézek a választott légióm területén... nagyrészt kezdők, de nagy létszámban. Mivel tényleg sokan vagyunk, egyedül az állítólagos robbanószerektől kell tartanunk, már ha hihetek a fővezér információinak. Viszont mivel egyelőre más forrás nem áll a rendelkezésemre, hinnem kell neki. Amúgy is elég lelkesnek tűnt, remélhetőleg nem rossz stratéga. És ha kezdő? Hát Istenem, én is az vagyok.
Bemegyek az egyik üres sátorba (direkt dísztelenbe, nem keresem a felhajtást), és ledőlök. A számtalan taktikai lehetőségen elmélkedem, mikor elnyom az álom...

Másnap reggel frissen és kipihenten állok fel fekhelyemről. A zászlót előveszem inventorymból, és kilépek a szabadba. Páran azonnal felfigyelnek rám, fél perc múlva már mindannyian körém gyűlnek, és én kénytelen vagyok felállni valamire, hogy lássanak, és én is őket. Ez az, tetszik ez a gyors reagálás.
-Emberek! Bajtársaim! - na, a szónoklatokat sosem szerettem, inkább a sima stratégia a műfajom.
-Ma azért vagyunk itt, hogy legyőzzük az őrült nyulakat. Nem lesz könnyű dolgunk, ezt jobb, ha most tudjátok. Ha viszont mindenben hallgattok rám, és együttműködünk a többi légióval, nem lesz baj. Ne feledjétek: az egész több, mint a részek összessége. Az összetartás az az erő, amire most támaszkodnunk kell, és ha ezt a magunkénak tudhatjuk, biztak lehetünk a győzelmünkben.
Na, a körülményekhez képest nem is olyan rossz...
-Félóra múlva mindenki legyen indulásra kész! Nem kell hadrend, vagy ilyesmi, csak készítsétek fel magatokat erre az egészre. Felszerelkezés, meg ilyesmi.
Ezután elmegyek a vezér sátrához, hogy megbeszéljük a tervet csata előtt. Nyilván a többiek is gondolnak erre, és jönnek...

[off] Gomen, azért írtam, hogy elsőként választok csapatot, mert amikor kezdtem írni, még nem reagolt Judy. Mist már nem írom át, úgyis különbözőt választottunk. [/off]

by **Fuuko Shinatsu** Vas. Ápr. 14 2013, 10:22

Percről percre egyre többen lettünk. Kicsit zavarban éreztem magam ekkora tömegben ami kicsit érdekes mivel a piacon cseppet sem zavar már a tömeg. Talán ez a helyzet azért más mert itt majdnem mindenki húsvér játékos. Miközben várakoztunk Isten tudja mire, a díszes sátor oldalába egy hatalmas H betű jelent meg s majd Hinari-san lépett elő. Tényleg H mint Hinari minden világos, kicsit érdekes köszöntés, de örültem neki hogy ö is itt van. Köszöntem neki amire egy barátságos mosoly volt a válasz. A tömegfélelem érzete percről percre erősödött, és már akaratlanul is végignéztem a játékosokon akik összegyűltek. Mindenki erősnek látszik, jó felszerelés és rengeteg tapasztalat. Bátor harcosok, talán nekem nem itt van a helyem de már késő visszavonulni. Időközben még egy ismerős arc jelent meg a tömegben. Joey-san már messziről hallani lehetett a hangját. Jót nevetett. Biztosan nemrég kapta meg a nyulak levelét. Már egy komplett hadsereg gyűlt össze a sátor előtt amikor a Hadvezér az ég felé emelte fejét és hangosan megszólalt.
-" Üdvözlök minden leendő hadvezért! Hotaka vagyok, az első légió és egyben a hadsereg vezetője! Miközben beszélünk a hadaink már gyülekeznek odakint és várják, hogy valamelyikőjük átvegye felettük az irányítást." - Hotaka-sant sorba bombázták kérdésekkel amikre választ is adott és miután meggyőződött arról hogy senki sem kérdez többet beinvitált mindenkit a sátorba ahol a Vezérük és két őr állt. Közelebb léptünk az asztalhoz amire egy térkép volt kifeszítve. Tizenhat csapat, mindenkinek egy.
- Én az egyes csapatot választanám ha lehet - és nyúltam is az egyes számú zászlóért. Azt hiszem én leszek a utánpótlás csapat. A sátor elhagyása után elindultam megkeresni a csapatot. Egy kis időbe telt mire odajutottam a sok sátor között. A csapat a zászlóból rögtön tudta hogy én lettem az ideiglenes csapatkapitány és üdvözöltek én pedig szintén őket. Megtudakoltam, hogy melyik sátor üres és azt elfoglaltam és a katonáknak pedig azt az utasítást adtam, hogy 3 óra múlva gyűljenek össze a sátramban addig mindenki azt csinál amit szeretne. Szerencsére senki sem zavart a gondolkodásban, és a megbeszélt időre el is készültem a stratégiával. Végül elérkezett az idő és az osztag összegyűlt a sátramban. Kicsit többen voltak mint amennyire számítottam és mindenki árgus szemekkel várakozott. A csapattal szemben, tekintetek célpontjaként kezdtem el mondandóm. Első mondatnál máris elcsuklott a hangom és fokozatosan halkult el. Végül úgy döntöttem, hogy magyarázkodás helyett az lenne a legtökéletesebb ötlet ha én is leülnék és minél összetettebben mondanám a mondandóm. Még így is rák vörös fejjel... Amint elmondtam a tervet a csapatnak egy papírt vettem elő amire mindenkivel felírattam a nevét és a kasztját és ez alapján rendeztek őket háromfős csapatokba. A legtöbb csapatot úgy próbáltam kialakítani hogy legyen távolsági és közelharcos is egy csapatban. Amint végeztem vele még arra kértem őket, hogy ha lehetséges próbáljanak összeszokni egymással és egy sátorban aludjanak a csapattársaikkal. A csapatok visszatértek az utasításaim szerint a sátraikba illetve az új sátraikba.. Én pedig végre kifújhatom magam. - Hah... megcsináltam! Most már csak abban kell reménykedni, hogy minden a terv szerint sikerül e. Holnap korán kell kelni szóval azt hiszem le kellene feküdnünk Kau... - de amint odafordítottam a fejem ö már rég aludt. Olyan békésen aludt a földön, nehéz elhinni hogy egy háború előtt állunk. Odasétáltam hozzá és felkaptam a földről és megindultam az ágy felé. Az egész napi menetelés és az a sok nehéz és kicsit kellemetlen helyzet nagyon kifárasztott... Reggel kürtszóra ébredtem. Ijedten pattantam ki az ágyamból.
- ELALUDTAM! kiáltottam fel és már nyitottam is le a felszerelésem, és a páncélom már magamra is öltöttem. Sietve rohantam ki a sátorból, a nap első sugarai kicsit bántották a szemem, és amint láttam hogy hol is vagyok, az osztag már a sátor előtt sorakozott. "Ez könnyebb volt mint gondoltam..." jegyeztem meg magamnak, de még most sem tudtam elhinni, hogy hogy voltam képes pont ma elaludni. Tekintetem gyorsan végigfutott a társaságon végül lepillantottam Kau-ra, vagyis lepillantottam volna de nem volt mellettem. Majd eszembe jutott, hogy ö még lehet alszik, és rohantam vissza a sátorba kikaptam az ágyból és visszasétáltam a csapathoz akik jót nevettek ügyetlenségeimen. Kicsit megköszörültem a torkom, próbáltam magabiztosnak látszani és komoly tekintettel ismételten végignéztem a csapaton.
- Rendben, mindenki készen áll az indulásra?

by **Thunder** Vas. Ápr. 14 2013, 16:20

Szép számban gyűltünk össze a sátorban majd a vezető kihúzta magát belekezdett a szövegébe.
- Üdvözlök minden leendő hadvezért! Hotaka vagyok, az első légió és egyben a hadsereg vezetője! Miközben beszélünk a hadaink már gyülekeznek odakint és várják, hogy valamelyikőjük átvegye felettük az irányítást. - közölte velünk mire kissé leesett az állam majd felénk fordult. Válaszolt a többi játékos kérésére.
~ Nem vagyok az a vezetői egyéniség, de lássuk mire megyek majd ~ Így szépen csendben vártam a további fejleményekre. A válaszokat követve tudtuk meg, hogy mindenkinek egy csapatot kell irányítania.
- Nos, itt van tizenhat csapat. Mindegyikőtök válasszon egyet és menjen a csapatához. Napkeltekor támadunk. Hadvezérként kell irányítanotok a csapatot és egy zászlót is kaptok, amit végig magatoknál kell tartanotok. A zászló hordozója hordozza a csapatot is, vagyis ezt beszéltem meg a katonákkal. - Tizenhat csapat van összesen és a vezetővel együtt pont annyian is vagyunk. Ő vezeti az első szakaszt majd szépen sorjában mindenki magára vállalt egy-egy ilyen száz fős egységet. Nem tudtam választani ennyi egység közül, de csak kinyögtem egy számot.
- A hármasat vállalom! - közöltem a többi jelentkezővel majd el is indultam a kis csapatomhoz.
~ Kéne egy kis szemlét tartanom, hogy mégis milyen csapatot kell irányítsak ~ mondtam magamban miközben megérkeztem a nem messze lévő egységhez.
- Nah puhány semmirekellők ideje szemlét tartani! Én leszek a vezéretek vagyis amit mondok azt vegyétek úgy, hogy szent és sérthetetlen! - Majd ahogy lezajlott a kis csapatszemle örültem annak, hogy nem egy csak nyilasokból álló csapatot kell irányítanom. Ha még jól is láttam itt csupán közelharcosok vannak jó számmal illetve pár állatidomár is. Kezdett esteledni, így szóltam minden alárendeltemnek, hogy menjenek aludni, hiszen hajnalban kezdődik az akció. Ezt követve én elmentem szundítani. Lassacskán hajnalodott és háta annak, hogy az ébresztőt beállítottam időben harcra készen állt a harmadik osztag. Így hát vártam a fővezér utasítását, már ha ad majd valamit.

by **Anatole Saito** Vas. Ápr. 14 2013, 18:09

Egészen pofás kis társaság gyűlt közben össze, jóleső érzés volt a sok ismerőst látni. Most viszont nem hagyott nekünk időt Hotaka, hogy traccspartikba kezdjünk, így csak lepacsizok Rannal, Rennel, Peterrel és Allennel, és új szokásomhoz híven odakacsintok Hinarinak. Bossölő Thundernek is odabiccentek, s konstatálom magamba, hogy amint vége ennek a tébolydának, felkeresem a fiút és kifaggatom az 5. szintfőnök termében történtekről, mert elég sok még mindig bennem a homályos folt. A többieknek is odaköszönök, akiket nem ismerek, azoknak bemutatkozom. Aztán betoppan Mirika is, a nyuszijelmeze láttán pedig megáll bennem az ütő. Odalépdelek hozzá és jól kihúzom magam, hogy mások minél kevesebbet láthassanak a kacér öltözetéből. - Mirika drágám, ha nem akarod, hogy nyuszik helyett az urak rád vadásszanak, akkor kérlek szolidabb öltözetben jelenj meg a harctéren. - Nagyot nyelek, s mint egy jó testvér, igyekszem takargatni a bájait.
A kapitány elmondásai alapján nem lettem sokkal okosabb, de a térkép segítségével vizuálisan könnyen átláttam a helyzetet. Igazán megtisztelő, hogy egy komplett századot bocsájt a rendelkezésemre a vezér, s igyekszem felnőni a feladathoz. Ha az én kis őrült céhemet sikerül megzaboláznom, akkor ez a feladat sem jelenthet sokkal nagyobb kihívást. Jómagam jobb szerettem volna, ha még egyben maradunk, s mi hadvezérek együtt beszéljük meg a választást, vagy a stratégiát, de úgy tűnik ez most egyéni játszma lesz a saját csapatunkkal.
Először arra gondoltam, hogy századommal egy stratégiai pontot fogok támadni, avagy védeni. Ez az épített útszakasz lett volna arra az esetre, ha a nyulak utánpótlás szállítását kellene megakadályozni. Aztán felsejlik agyam egy hátsó szegletében, hogy ez badarság, hiszen az inventory alkalmas minden eszköz tárolására, nem kell azokat külön szállítani, másrészről a nyulak állatok, ez esetben bizonyára mobok, akik nem valószínű, hogy a civilizált útvonalat részesítenék előnyben. Mivel a meglévő csapatok közül a szerencseszámomat Thunder már kiválasztotta, így a vakszerencsére sem bízhattam a dolgot, végeredményben a 8. századot választom. Ha az elöl lévő három osztag elbukik, akkor a nyomukba tudok lenni és a segítségükre tudok vonulni, de persze ha mi hamarabb odaérünk a harctérre, akkor kész vagyok akár elsőként is bevetni a seregem.

[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak) - Page 2 Egyenruha

Elköszönve a többiektől és jó szerencsét kívánva nekik, elvonulok a saját táboromba. Az estét azzal töltöm, hogy ismerkedek és jóízű beszélgetéseket folytatok a tábortűz mellett az embereimmel. Nem árt, ha jókedélyűen térnek nyugovóra, nem pedig álmatlanul forgolódnak egész éjjel. Sokat poénkodunk a nyulakon, mindenféle vicceket mesélünk egymásnak a tapsifülesekről, hogy oldottá váljon a hangulat és hogy bátran álljanak ki majd másnap. A közösen eltöltött vacsora és este folyamán sikerül kiválasztanom egy rátermett, nyurga ifjút, aki a zászlóhordozóm lesz majd a harc folyamán. Megkapja a megfelelő instrukciókat, majd mindenkit ágyba parancsolok. Pirkadatkor nehezen megy az ébredés, de hamar életet ver belém az első virtuális napsugár és az üde levegő. Ideje magamra ölteni a katonai egyenruhámat, tudtam, hogy valamikor majd még jól jön. xD Összetrombitálom a seregem, majd elmondom nekik az alapvető kéréseimet.
- Ha valaki bombatámadás jelét észleli, sorláncban figyelmezteti a többieket is! Amint az életsávotok a piros zónába kerül, habozás nélkül visszateleportáltok Torubana városba a hazatérés kristályaitokkal. Nem szégyen menekülni, ha a városban maxra töltődve második, támogató hullámot tudunk indítani. Egyetlen emberemet sem akarom látni szétpixeleződni, mert átmegyek érte a másvilágra és megpofozom, vili? - elengedek egy biztató mosolyt is, hogy a katonáim lássák, nem vagyok olyan marcona önkényúr, csak szeretem, ha rend van körülöttem és betartják az utasításaimat. - Nagy nap ez a mai, bőséges ebéd lesz nyúlpaprikásból! Irány a csatatér!

by **Szophie** Vas. Ápr. 14 2013, 18:43

Közölték velem a nyuszikák, hogy én bizony egy nyúl hadsereg csapat vezetője leszek. Komoly feladatnak tűnik. Én, mint vezető.. Elvesztünk. Egyébként viszont érdekes kihívás, és eszméletlen játék. Nekem a 11-es csapat kell! A tizenegy eléggé hátsó szám ahhoz, hogy az utánpótlás legyen, vagy valami hasonló, így ezzel nem lehet semmi gond, és amúgy is az a kedvenc számom.
Rápillantottam a térképre, melyen számokkal voltak jelezve a csapatok. No fene.. A nyulak vagy visszafele számolnak, vagy én nem tudom, de ez a hely, amelyet az én számom jelöl korántsem békés, és nehezen megközelíthető részen helyezkedik el. Mondhatni az élvonalon.. De akkor is ez a kedvenc számom! Nem tágítok mellőle!! És mégis mi bajom lehetne egy egyszerű kis játszadozásban.. Hehehh..
- Akkor én vállalom a tizenegyes csapatot! Büszkén harcolok majd velük! - mondtam magabiztosan, majd elmentem, hogy megnézzem a nagy csapatot. Egyszerűen megszállt a harc, vagyis inkább a háború szelleme. Hisz nincs is annál jobb, mint amikor egy egész sereg egy célért küzd elszántan. Ezerszer felülmúlja a sima párharcokat. És én, mint felelősség teljes kapitány! Büszkén kihúzva magam sétáltam a seregemhez. Jó.. de mit is csinálnak a kapitányok? Most akkor illene valamiféle lelkesítő beszéd, vagy ilyesmi, nem? És azt is le kéne szögeznem, hogy Vezér nem harap.. Egyelőre. Egy kis dobogót kerestem magamnak, és arra felállva köszörültem meg a torkomat. A hirtelen beállt csend növelte feszültségemet.
- Öhmm.. Én leszek ennek az osztagnak a vezetője! A nevem Szophie Iryana, és ez a fehér farkas mellettem Vezér, a.... a hadnagy. - jelentettem ki. - Nem kell aggódni, biztosíthatok afelől minden egyes nyulat, hogy a mi hadnagyunk jól fogja magát viselni, és akármennyire nyáladzik, nem fog megkóstolni egy nyuszit sem. - Fújtam egyet, majd neki álltam valami értelmes tervet kigondolni.
- Nos.. Először is szükségem lenne arra, hogy megmutassátok, vagy legalább mondjátok el, mire vagytok képesek, hányan tudtok harcba vonulni, egyszóval hányan vagytok az én csapatomban, és legvégül arra, hogy milyen felszerelésekkel bírunk. Ez azért lenne fontos, hogy harc után tudjuk összegezni az esetleges veszteségeket, és megfelelően pótolni azokat, illetve tudjam, hogy milyen erővel bírunk, hogy egy csata helyzetben könnyebben föl tudjam mérni, mikor mehetünk még tovább, vagy mikor kell visszavonulót fújni. Megnyugtatlak benneteket, nem vagyok a gyávaság híve, vezérként - Ekkor farkasom rám nézett, de aztán rájött, hogy most nem róla van szó. - ugyanúgy közöttetek fogok küzdeni. Célom jó példát mutatni, és veletek együtt szenvedni, majd győzni! Nem hátul fogok kullogni, és onnan osztogatni a parancsokat! Elől, a legelsők között harcolunk én, és a hadnagyotok! - fújtam egyet, majd folytattam. - Mindenekelőtt szeretném viszont megtudni, hogy mi az oka annak, hogy az emberekre támadtatok? Egy nyomós indokot szeretnék, és ha ezt megkapom, akkor biztosíthatok minden nyúl egyedet arról, hogy segítek nekik. Akármi is az oka a ti felbolydulásotoknak, biztos nyomós indok, és csak úgy segíthetek, ha megosztjátok ezt velem, tehát halljam! - kis szünetet tartottam, hadd válaszoljanak.
- Rendben, akkor folytassuk a tervvel. Először mindenképpen egy távolsági támadással kellene indítanunk, majd utána rohamozni. Értesüléseim szerint vannak nektek robbanó tojásaitok, tehát azt bevetve indulunk meg. - Jelentőségteljesen körbenéztem. - Akkor holnap a nagy nap! Mindenki menjen, és pihenjen le, aludjátok ki magatokat, hogy holnap jó formában legyetek. Én most távozom, holnap még tartunk egy rendes eligazítást, és akkor majd kialakítunk egy szép, rendezett sort. Igazából nagyjából egy kocka alakra gondoltam, tehát minden oldalról ugyanannyian legyünk. A továbbiakat előre nem tudom megmondani. Ez függ az ellenfél seregének nagyságától, és a kialakult helyzettől. Szeretném kérni, hogy holnap minden körülmények között figyeljetek oda a szavaimra. Ha rendesen összedolgozunk, nem lesz semmi baj.
Hogy ne tűnjek annyira ki a tömegből, én is nyuszi fülekkel leszek. - lenyitottam az invertorymat, és magamra öltöttem egy nyuszi jelmezt. - Ebben felismerhettek.

[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak) - Page 2 Images?q=tbn:ANd9GcTqCLuwED7wg1BolAEye6GOLQx9BwNEaAMLFL31zheJ-Yn2kToWrQ

-Sok szerencsét, és jó éjszakát. - búcsúztam el.

by **Tsubasa Norika** Kedd Ápr. 16 2013, 16:55

A tábornok nagy büszkeséggel fogad mindenkit, és úgy látszik senkit se érdekel, ahogy első belépőre felvágnak egyesek. Előtte ugye sokáig pofázott az egyik játékos, akire nem figyeltünk oda a bandával és a kutya nem volt rá kíváncsi. A tábornokot akartuk hallani, morált azt majd mi megoldjuk, mert tudunk zenélni és énekelni.
Végre beszélhetett a szerencsétlen tábornok, miután a srác letakarodott a színről:
- Üdvözlök minden leendő hadvezért! Hotaka vagyok, az első légió és egyben a hadsereg vezetője! Miközben beszélünk a hadaink már gyülekeznek odakint és várják, hogy valamelyikőjük átvegye felettük az irányítást. Nos, itt van tizenhat csapat. Mindegyikőtök válasszon egyet és menjen a csapatához. Napkeltekor támadunk. Hadvezérként kell irányítanotok a csapatot és egy zászlót is kaptok, amit végig magatoknál kell tartanotok. A zászló hordozója hordozza a csapatot is, vagyis ezt beszéltem meg a katonákkal.
- Szóval kapunk egy klikket. - állapította meg Kakas. - Ki legyen a főnök hármatok közül?
- Mi az, hogy hármunk közül? - pislogott Pityu.
- Úgy, hogy én vagyok a Platina Varánusz fronténekese és a bandavezére, keresztapja. Úgyhogy nem akarok még több felelősséget.
- Én aztán nem! - jelentette ki Ichigo, közben már hullott ki a csokidarabok a szájából, mert még mindig tömte a fejét a sok nasival.
- Szavazzunk! - javasoltam.
- Én se vállalom, inkább legyen inkább Clio. - jött az ötlet Pityuból.
- Tényleg, legyen ő!
- Ja, ez jó ötler!
- Miért én?
- Mert téged akarunk most hadvazérnek! - felelte Ichigo.
- Basszus, ne szórakozzatok már velem! - replikáztam.
- A döntés megszületett, te leszel az, aki viszi a zászlót. - jelentette ki ellenkezést nem tűrően Kakas. - Szedj fel nekünk csapatot, angyalkám, vagy odarugdoslak.
Sok szépet mondtam Kakas anyucikájára (igazából nem is bánja ő, mert nincs jóban a családjával), de mivel a banda rám szavazott, mert én vagyok az egyetlen csaj a bandában, odadzsanáltam azokhoz, akik a csapatokat osszák szét. Három csapatot már elhappoltak. Az egyes csapatot akartam volna, de egy hülye kiscsaj már direkt lenyúlta mindenki elől. De aztán rájöttem, hogy inkább nem kár érte, mert szerintem nem véletlenül pont az kellett a kiscsajnak - mert be van szerintem tojva, és gondolja, hogy az a legjobb csapat, ami megvédi őt. Na vigyük akkor a tizenhatos csapatot, a legutolsókat. Ahogy anyám mindig is mondani szokta: az utolsókból lesz az első.
Fogtam a zászlót, és visszamentem a bandához.
- Gyerünk, menjünk a tizenhatosokhoz, és rázzuk őket gatyába!
A Platina Varánusz összes tagja oda is ment ahhoz a táborhoz, ami a tizenhatosoknak lett bejelölve. Végignéztem rajtuk, és meg kellett állapítanom, hogy van még mit gyakorolniuk. Lustán elücsörögnek. Egyikük, egy kecskebajszos középkorú játékos cyberpipázik is. Vettem egy jó nagy levegőt, aztán elordítottam magam.
- Sorakozó és vigyázz, lusta banda! Egy-kettő, egy-kettő!
Az összes csapattag nagy ijedtséggel sorakozik fel olyan szép egyenesen állva, mint a cölöp. A kecskebajszos még majdnem le is nyelte ijedtében a pipáját. Így jár az, aki dohányzik, bwahahahahaha!
- Figyelem, kislányok! - kezdtem a beszédemet. - Clio Chronos vagyok, a Sötét Angyalkirálynő, a Platina Varánuszok basszusgitárosa, a nagy szerző, a kondibébi, a tánc úrnője, a ti vezéretek, menedzseretek, múzsátok, példaképetek, rabszolgahajcsárotok, satöbbi, satöbbi. De elvárom, hogy Clio Főhadnagyasszonynak hívjatok. Ha meg akarjátok nyerni a háborút a bombás-agyaras bolhafészkek ellen, úgy fogtok táncolni, ahogy én fütyülök. Most csak még egy rakás rongybaba vagytok, de majd Clio néni képzése után ti lesztek a tizenhatok közül a legkeményebbik banda. Ellenkezést nem tűrök, aki vétkezik, azt megbüntetjük a helyetteseimmel, Kakassal, Ichigoval és. Értve vagyok? Helyes! Kezdhetitek is 100 fekvőtámasszal!
Ahogy kiadtam a parancsot, az egész banda nekilátott a "tortúrának", ami elé kitettem őket a mai nap folyamán. A fekvőtámasz után futással, bukfenccel, vívással, törpejárással, célbadobással/lövéssel, birkózással, súlyemeléssel és egyéb fizikai-fejlesztéssel hajszoltuk a bandát Kakasékkal, ahogy bírtuk. Minden ment a katonás rendbe. De azért mi is kigyúrtuk magunkat, hogy holnapra formában lehessünk, amikor jön a bunyó a szőrős kis rágcsálókkal. Estére mindenki kifáradt, de látszólag holnapra mindenki fitt lesz. Tíz órakor takarodót fújtunk, mert nem akartam, hogy a bandám egész éjszaka bulival piálással, pipázással és egyéb más dologgal foglalkozzon, oszt holnap meg hullafáradtak lesznek. Ha más nem, akkor nekem kell hadvezérként kitűnő példát mutatnom mindenkinek, hogy kell bánni egy ilyen csapattal, ha kemények akarnak lenni.
Reggel 5-6 körül felvertem az egész bandát. Vasszigorral tettem, és közöltem mindenkivel, hogy aki öt percen belül nem jelenik meg a táborunk előtt, az számítson nagyobb büntetésre a tegnapiaknál. Mindenki így tett, és minden ment a tervek szerint.
- Na figyelem, tizenhatos kislányok! Eljött a nagy nap. Ügyesen kiálltátok a képzéseimet. Még mielőtt a tábornok a helyünkre küld minket, és nekiesünk a csihipuhinak, a terv a következő: az alaphaditervet követjük, és úgy csináljuk, ahogy a tábornok szeretné, hogy tegyük. Ha szembe jön az ellenség, SENKIT se kíméljetek közülük, de még azokat a játékosokat sem, akik nekik dolgoznak. Ha jön egy bomba, akkor mindenki figyelmeztessen mindenkit, és azonnal menjetek el onnan vagy vonuljatok fedezékbe. Ha pirosra vált az életsávotok, akkor menjetek hátra, és a csapat "healere" visszatölt benneteket. Ha nincs ilyen ember a csapatban, akkor próbáljatok meg minél többől kimaradni. Értékeljük azokat, akik a győzelemért feláldozzák magukat, de nem szeretnénk halottakat. Ezért ha lehet, vigyázzatok magatokra. Kemények vagytok, megmutatjátok azoknak a bolhás, szőrös patkányoknak, hogy hol a helyük! Hajrá, és mindent bele! Hozzátok ki magatokból a legjobbat, és vezettések győzelemre az embereket!

by **Joey Chrome** Kedd Ápr. 16 2013, 18:47

A vezető kihúzta magát, hogy fogadjon minket, bár így sokkal rondább volt, mint azelőtt. És a fejét felemelte, és úgy beszélt. Basszus, nem ott fent vagyunk, hanem itt lent! És jaj ne, itt van as Platina Köcsögök, élen Clio „a világ legjobb csajának gondolom magam” Chronos, aki kibukott, hogy megkarcoltam véletlen a gitárját… EZ meg úgy értelmezte, hogy szándékosan! Baz+!
- Üdvözlök minden leendő hadvezért! Hotaka vagyok, az első légió és egyben a hadsereg vezetője! Miközben beszélünk, a hadaink már gyülekeznek odakint és várják, hogy valamelyikkőjük átvegye felettük az irányítást. – Leendő hadvezérek??? Mivan???
- Nos, itt van tizenhat csapat. Mindegyikőtök válasszon egyet és menjen a csapatához. Napkeltekor támadunk. Hadvezérként kell irányítanotok a csapatot és egy zászlót is kaptok, amit végig magatoknál kell tartanotok. A zászló hordozója hordozza a csapatot is, vagyis ezt beszéltem meg a katonákkal. – Öregem, ilyen vezért… na mentem is csapatot keresni. Elsőt egy ismerős, Fuuko foglalta el. A hetest, a tizenegyest, a hármast, a nyolcast is elfoglalták. És Clio *khm* beképzelt fruska *khm* a 16-ost választotta. Én mentem a 10-eshez, ám láttam, hogy lazulnak.
- Elnézést, itt a vezér! – De rám se néztek. Vagyis rám néztek, csak letojták. Itt mérges lettem, mire:
- SZAKASZ, VIGYÁZZ A KUR** ANYÁTOKAT!! – Na erre azonnal felugrottak csatasorba állni. Elvettem a zászlót, és folytattam:
- FIGYELEM! Joey Chrome vagyok, minden idők legnagyobb és legbátrabb lovagja, akit valaha látott a világ! Very Happy

És elvárom, hogy azt tegyétek, amit mondok, főleg, ha kiderül, hogy ezek vérnyulak, és nem szeretnétek a kajájukká válni! – Itt párnak kidülledt a szeme a sokktól. – És ellenkezést sem akarok hallani, különben kardélre hánytatom! És mivel bagóztatok rám az elején, 250 fekvőtámasz! – És elkezdtem „kínozni” ezt a neveletlen bandát, ahogy kellett. Az összes katonai kiképzést bevetettem, ahogy kellett, és elég kegyetlenül, így kidőltek este 9-re. Így legalább nem tudtak bulizni, így nyugodt szívvel aludtam én is.

Reggel felkeltem, hallottam, hogy az Öntelt Szukák Királynője már ébreszti a csapatát.
- Ébresztő! – Kiáltottam, de megint tojtak rám. Na, jött a bevált módszer…
- ÉBRESZTŐ TI LUSTA KÖCSÖGÖK, VAGY EGYESÉVEL VÁGOM LE A FARKATOKAT, ÉS AZZAL MOSSÁTOK KI A VÉCÉKET! – Hopp, már ugrottak is csatasorba állni.
- Na végre! Figyelem, itt a haditerv: Íjászok hátul, pajzsosok a sereg szélén minden oldalról, a pár méteres fegyverekkel rendelkezők közvetlenül a pajzsosok mögött marad a seregünkben, a többi pedig elbújik a terepen! Mi előre megyünk, mint tankok, és igyekezünk minél több nyulat lecsapni Ketchup-nak, és megpróbálunk egyenesen a város elé érni! Ha azt mondom, hogy "NYÍLZÁPOR!", akkor az összes íjász úgy lövi az ég felé a nyilait, hogy azok egyenesen a nyulak fejébe szálljon, így csökkentjük a csapatukat! A pajzsosok védik ki a csapásokat, és a hosszú fegyverrel rendelkezők, valamint a pajzsosok is a pajzs mögül szurkálják le a ránk támadó nyulakat! A többi pedig kivárja a jelemet, és ha azt kiáltom, hogy "ROHAMOZÁS!", akkor előugornak a fedezékükből, és megtámadják oldalról a nyúl csapatokat! Bomba esetén figyelmeztetni egymást, és fedezékbe! Ha piros a HP-tok, futás Healer-hez, és vissza a csatába! Akinél meglátom, hogy megpróbál ellenem fordulni, odaba**om a nyulaknak, VILÁGOS?!
- IGEN URAM! – Ebből is látszott, hogy nem mertek már lebecsülni engemet.
- Joey!^^ - Ezer közül felismertem ezt a hangot: Haru volt az!
- Haru! Very Happy

- Fordultam oda, és láttam a többieket is. - Ichi, Eiji! Very Happy

- Heh, tudtam, hogy nem veszel el olyan könnyen öcsibogyó! - Vigyorgott Eiji. Na igen, mindig olyan nevekkel becézett, amiben benne van az öcsi szó, mivel neki olyan vagyok, mint a kisöccse. Ichiro egyszerűen szétnézett, és ennyit kérdezett:
- Mi ez a banda, akinek parancsolsz? - Itt elmeséltem, hogy mi történt eddig.
- Há, majd segítek a nyulak ellen! Amúgy is rég ettem nyúlpaprikást! - És már ropogtatta az ökleit Eiji. Na, így legalább 4-en vagyunk a csapatom élén, és legalább nem fog tudni Clio bandája szétverni, ha terveznék!>)

by **Dr. Hannibal Dan** Csüt. Ápr. 18 2013, 13:40

Hogy én vezessek egy csapatot? Egy csapat nyuszit?? Ez most komoly?
- Hűűűű.. - tátottam el a számat. Csak ennyire futotta tőlem, most valahogy nem sikerült többet kicsikarnom magamból. Ez egy igen jelentőségteljes, és komoly feladat, és hogy ezt épp rám bízzák.. Nos nem voltam biztos abban, hogy a nyulak rendesen felmérték az én vezetői képességeimet. Végül is meg kell emberelnem magamat, és komolynak lenni, nem elfutni a harc elől, még akkor is, ha ez nehéz. A nyulak érdekeit kell szemeim előtt tartanom, le kell győznünk azokat a nagyon gonosz embereket, akik képesek ilyen kis ártatlan lényeket bántani. Viszont mégsem ártana egy békésebb területet választanom, nehogy rögtön a harctér közepén találjam magam.
- Akkor én viszem a négyes osztagot! - jelentettem ki, majd elugráltam a megfelelő helyre, a megfelelő csapathoz. Egy csomó fehér nyuszika várt ott, eszméletlen arik voltak. Gondoltam gyors felveszek valami nyúl ábrázatot, így nem ijesztek rájuk annyira, mert mégis ki szeretné, hogy a drága serege féljen tőle?

[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak) - Page 2 Images?q=tbn:ANd9GcQQB8ZmS5c2Q_PMm_D8sjMX7axC4ayxUGudTy4AtiGw5otY_uK1

Jelentőségteljesen megköszörültem a torkomat, és előléptem.
- Sziasztok kicsi nyuszik! Én leszek most a vezetőtök a nagyon gonosz emberek elleni harcban. - Fel sem tudom fogni, hogy vannak olyan elvetemült lények, akik kezet tudnak emelni ilyen édes kis állatokra.
- Először is, én azt mondom, hogy mindenki hozza ki magából a lehető legtöbbet, amit tud, és küzdjön a céljaiért, ami jelen esetben közös. Erőltessük meg magunkat, hogy eltángáljuk a gonoszokat. Mit szóltok? Nincs is annál jobb, mint ha sokan küzdenek ugyanazon célért, ezt ne felejtsétek el. Mert ahogy a jelszó is mondta: Nyulak nyernek!! - kiáltottam. - Most pedig mindenki készüljön fel a holnapi napra. - ütöttem össze a tenyerem kétszer. - Nézzétek át a felszereléseteket, és pihenjétek ki magatokat, én is így teszek. - ezzel megfordultam, és elmentem egy külön kis sarokba, ahol berendeztem a vackomat, és lefeküdtem aludni. Igazából nem nagyon vártam a másnapot. Az jó, hogy irányíthatok, meg minden, csak én nagyon félek alapból is, nemhogy akkor, ha egy egész hadsereg ember fog rám támadni. Nos mindegy.. Azért, hogy megmentsem ezeket az aranyos kis jószágokat a gonosz emberektől, mindenre képes vagyok.

by **Lotti** Vas. Ápr. 21 2013, 10:42

- Ohh, hmm. - nyögöm a vékony hang hallatán, aki ki is adja az utasításokat nekünk. Mint kiderül, mi leszünk azok, akik vezetik a nyulakat csatába, mert ők nem tudnak ilyesmit. Elég vicces a dolog, mert én sem tudok jó parancsot osztani, max Starknak. Nyulak pesztrálása eddig pedig teljesen kimaradt az életemből, szóval csöppet sem határozott mozdulatokkal pördültem meg magam körül. Egyrészt az állítólagos éjszakai alvós helyemet akarom felderíteni, másrészt megtekintem a nyúl bagázst.
Van itt egy csomó sátor, mind üres, vagy legalábbis a jó részük. Gondolom a játékosok itt húzhatják meg magukat, a nyulak meg máshol. Ezzel nincs is semmi baj, nem akarom nyulak mellett álomra hajtani a fejem. A másik dolog meg az, hogy Stark úgyis elkergetné őket, vagy megenné és akkor lőttek a barátságnak a tapsifülesekkel...
- Én vagyok a ti parancsnok. - mutatok egy tucatnyi nyúlra, akik érdeklődve ugyan, de nagy szemükkel meghökkenve vizslatnak engem. Kilógó fogaik meg-megrezdülnek, mikor csodálkozva egyesek eltátják a szájukat. Nem tűnnek valami értelmesnek. Mármint a nyúl fíling megvan, de azon kívül, hogy két lábon ácsorognak, nem hiszem hogy sokat léptek előre az evolúciós ranglétrán.
- Sorakozó! - utasítom őket, mire azok haptákba vágják magukat, s szalutálva két soros oszlopos hogyishívjákba rendeződnek. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan és szó nélkül teljesítik a parancsomat. Most látnak először, de máris ennyire lelkesen követik a szavaimat..!
- Lefeküdni. - a nyulak lefekszenek.
- Felkelni. - felkelnek.
- Forogni. - forognak.
- Piramis. - felmásznak egymás hátára, míg nem egy tapsifüles piramis magasodik elém.
- Összeomol. - leborulnak.
- Pihenj. Jó éjt! - adom ki a mai utolsó parancsot, s elégedetten távozok. Az utamba akadó első üres sátorba bevetem magam, Starkot utasítom, hogy legyen a párnám, Wywernkígyót meg befogom takarónak, s nemsokára elnyom az álom...

by **Enheriel** Vas. Ápr. 21 2013, 14:53

Igen meglepett, mikor a cincogó, vékony hang bejelentette, hogy nekünk kell vezetni egy-egy csapatot, mivel ők nem tudnak ilyesmit. Jaj de jó, nyuszikat fogok irányítani!*.* De azért odafordultam Villámláshoz:
- Kérlek, majd ne ijessz rájuk, rendben?^^ - Villámlás bólintott egyet, majd mentünk is kinézni a csapatot. Én az 5-öst választottam, mert az tetszett a legjobban. Amikor odaértem, láttam, hogy a többi nyuszival ellentétben nekik lógott a fülük, és foltosak voltak. Jaj, a kis bájosak!^^
- Sziasztok, nyuszikák!^^ - A kis nyuszik megijedtek az elején, de aztán a legkisebbiknek volt annyi bátorsága, hogy odaugorjon hozzám jobban megnézni engemet és a petemet. Aztán boldogan ugrott az ölembe, mikor megsimogattam a kis buksiját, mire a többi is előjött boldogan.
- Én leszek a csapatkapitány a gonosz emberek ellen.^^ - Magyaráztam nekik. – Az a tervem, hogy a kapu közelében leszünk, és mikor átjönnek az emberek, akkor csapunk le reájuk, oké?^^ - A kis nyuszik boldogan bólogattak. Ezután elkezdtünk edzeni, bezzeg nem az öngyilkosságot, hanem a harcot, hogy fel legyünk készülve minden eshetőségre. Villámlás is segített azzal, hogy futásnál hajkurászta őket játékból, amit a nyuszik élveztek, mert így játék volt számukra a gyakorlat.^^ Estefelé aztán mentek is aludni a nyuszikák, ahogy én meg a griffmadár is. Villámlás macska módjára gömbölyödött mellém, úgy aludt. Én egy ideig azon gondolkodtam, hogy hogyan fognak a nyuszik emberek ellen harcolni, hiszen ők nem olyanok, mint az oroszlánok például, majd szépen lassan elnyomott engemet is az álom. Reggel aztán kipihenve ébredtem, akárcsak a nyuszik is, akik más sorakozóban állva vártak engemet.
- Jó reggelt nyuszikák!^^ - Köszöntöttem őket kedvesen, nehogy elmenjen a belém vetett bizalmuk.

by **Hinari** Vas. Ápr. 21 2013, 19:25

Mire beesteledett, szép számmal összegyűltünk, s örömmel tapasztaltam, hogy több ismerős arcot is megpillanthatok. Aki utánam érkezett, biccentéssel vagy köszönéssel üdvözöltem, majd figyelmemet inkább a vezérre tereltem, hiszen közülünk ő tudott a legtöbbet a témáról. Kíváncsi voltam, vajon mire megy ki a játék, el is hittem, hogy valódi baj van, meg nem is. A magát Hotakanak nevező játékos monológja után azonban egyre jobban meg voltam győződve a tények igazáról, így a lehető legkomolyabban hallgattam végig a tanácskozást. A zászlókat és a csapatok helyzetét elnézegetve elgondolkodva hümmögtem, mint aki nagyon járatos a témában, ám eközben agyamban százezernyi lehetőség cikázott, próbáltam egyszerre a saját fejem logikája alapján, és hadvezéri szemszögből nézni a térképet. Nem ment. Így, jobb híján, maradtam az eddig bevált taktikánál, s miután páran már ki is választották a saját csapatukat, én is rámutattam egyre a térképen.
Hatos század.
A csapatom helyezkedéseinek előnyeit és hátrányaim magamban elemeztem, hangosan nem mondtam ki, s miután elégedetten vettem kezembe az azt jelképező zászlót, tekintetem végigjárattam a többieken. Igyekeztem eszembe vésni, ki melyik egységet választotta, illetve azok elhelyezkedését, hiszen a körülöttem lévő vezérek személye alapvető fontosságú lehet egy ilyen taktikai harcban, mint amibe belecsöppentem. Miután mindenki készen állt, kiléptem a sátorból, majd megbámulva a sötét égboltot, mélyet szívtam a friss levegőből. Ezek után felkerestem a seregem, s egypár értelmesebbnek látszó egyént kiválasztottam közülük, s megkérdeztem őket, pontosan mennyit tudnak az esetről. A vezető és irányító szerepét nem nekem találták ki, így azalatt a röpke tíz perc alatt, amíg beszélgettünk, olyannyira kifáradtam a folytonos „vezérnek tettetéstől”, hogy kimerülten rogytam le a sátramban. Elalvás előtt még újra átgondoltam a mai nap történteket, majd elaludtam.

A szituáció és az elkövetkezendő csata nyomásától nemigen tudtam aludni, ám ez nem befolyásolta a reggeli lélekjelenlétem. Viszonylag frissen lépdeltem a sátrak között, s miután az első elalvó játékost hangos kiabálással büntettem, megszabadítottam magam a tehertől, hogy végig kelljen mennem a száz sátoron: csodák csodája, szigorúságom híre gyorsabb volt, mint én, így mire megfújták a kürtöket, már mindenki haptákban várta utasításaim. Hiába, elég jól játszottam a szerepem. Egyelőre.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Ápr. 22 2013, 19:37

Meglepően sok ember válaszolt a hívásra, köztük sok, ismerős arc is, na meg pár ismeretlen. Anatot is itt látom, pedig tényleg azt hittem, hogy ha jön is, akkor a nyulakkal lesz, mert nem bírja bántani az állatokat. Hát kíváncsi leszek rá, hogy legyőzi a fóbiáját, vagy sem. Integetek mindenkinek, akit ismerek, le is pacsizok velük, a többieknek csak biccentek, érjék be ennyivel, persze csak a férfiak. A lányoknak természetesen illedelmesen köszönök. A köszönés áradat után a fő-fő mufti valami Hotaka kezd el beszélni. Válaszol a kérdésekre, amit feltesznek a jelenlévők, mondjuk, engem nem nagyon izgat az egész, fél füllel még is oda figyelek. Főleg az után, hogy kiderült hadsereget kell irányítanunk *-* Ezz mekköra menőség már?? *-* Száz emberke lesi majd a parancsaim és azt teszik, amit mondok nekik. Hohohohóóóóó, de régen volt már ilyenben részem, már alig várom *-* Annyira elkalandozik a gondolatom ekörül, hogy észre se veszem, már majdnem mindenki választott magának csapatot Sad

a tízes csapatot szerettem volna, az az én számom, de lecsaptak rá. Akkor felezzük meg.
- Elviszem, az ötös csapatot- mondom nagy mosollyal az arcomon. Ezután mindenki szétszéled, megy a saját csapatához, hát megyek én is. Reginald végig nyugodtan üldögél a vállamon, érdekes, általában sokkal kibírhatatlanabb, ha csendben kell lenni, szereti produkálni magát, nem is tudom kitől tanulhatta ezt. Hűen az céhem nevéhez, épp a színjátszás művészetét szeretném villogtatni, mint menő parancsnok. Ehhez is van megfelelő jelmezem, de mihez nincs? Magamra öltök egy menő hacukát és így jelenek meg a századom előtt *-*

[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak) - Page 2 Luka.Crosszeria.600.1211865_www.kepfeltoltes.hu_

Mit ne mondjak, Fortuna a kegyeibe fogadott :F Csupa szépség található a csapatomban, de még mennyi *-*
- Elöljáró érkezik!- feleli az egyik hölgy, mire mindenki vigyázba vágja magát és tiszteleg nekem *-* de menő.

[Event] Húsvéti Tojások (És robbanó nyulak) - Page 2 Gun.Knight.Girl.600.1402102_www.kepfeltoltes.hu_

Viszonzom a szalutálást, ahogy egy menő katona tenné.
- Pihenj!- szavamra mindenki lazított kicsit a merev állásán és kezét is elvette homlokáról. Élvezettel nézem végig, főleg a domborulatok mozgását :F Persze ügyelek arra, hogy ne nagyon üljön ki az arcomra.
- Ryuninji Ren vagyok, a parancsnokuk! – sajnos nem láttam túl sok háborús filmet, csak keveset, így tudásom erősen korlátozott. Reginald meg produkálja magát, repked, lángra lobban, mondtam én, hogy nem bírja ki.
- Elvárom, hogy mindenki kövesse a parancsaimat, ellenkezést nem tűrök, csak engedelmességet. Ellenkező esetben súlyos büntetést mérek ki magukra :F- gyorsan letörlöm a nyálam és folytatom.
- Most pedig- kis hatásszünet.
- BULIZZZZZUUUUUUUUUUUNK!!!!- a sapkám feldobom a magasra. Az embereim furcsán néznek rám, majd leesik nekik a dolog és követik a példámat.
- De szesz csak mértékkel, és legkésőbb éjfélkor takarodó takarodó- pár utasítás, majd irány készülődni. Kicsit odébb vonulunk, hogy partizzunk, szépen csendben, ahogyan azt szokás.. na persze. Kicsit felöntök a garatra, de nem vészes az állapotom, hehe ideje megismerni pár közlegényt közelebbről :F ……….
Másnap reggel frissen, üdén ébredek, alaposon kimozogtam magam, ez egy bulinál elengedhetetlen. Felöltözöm katona hacukámba, hogy megjelenjek az osztagommal az eligazításon. Szerencse, hogy tartották magukat a parancsomhoz. Egy rakat másnapos emberrel nem sokra mentem volna. Így viszont, a bulinak köszönhetően nagyon jó kedvük van nekik is.

by **Tiffany Williams** Hétf. Ápr. 22 2013, 20:18

Voltak itt nénik, bácsik meg nénibácsik is, nem csak én meg Montgomery. Meg egy szőke lány is, mint én magam. Talán összebarátkozhatnék vele, olyan jó lenne! De most más feladatunk volt, bosszút kellett állni a csúnya, gonosz felnőtteken, akik bántják a nyuszikákat. Kiderült, hogy mi leszünk azok, akik vezetni fogjuk a nyulakat. Mint valami katonásdiban, de bennem biztosan nem fognak csalódni, mert hiába fiús játékocska, nekem itt van Montgomery, és ő hallgat rám, meg segít.

Kaptunk egy térképecskét, és aztat követgélve odaértem az egyik csapatkához, szám szerint a tizenketteshez, mert láttam Montgomery-n, hogy ő fontos feladatot szeretne kapni, és ez olyan fontos számnak tűnt. Kis fehér nyuszikák vártak minket, olyan aranyosak voltak, ahogy ott ugrabugráltak előttem a tapsifülesek! *.* Montgomery rögtön lemászott az ölemből és odatipegett eléjük. Kiadott valami halk, makogó hangocskákat, mire a többiek köré gyűltek. Érdeklődve figyeltem, ahogy beszélgettek egymással, buksimat oldalra billentettem. Nagyon muris volt, ahogy beszélgettek és barátkoztak. Bökdösték egymást az orrukkal, csikorgatták a fogacskáikat.

- Ő Montgomery, én pedig Tiffany vagyok, Monty barátja. - Úgy gondoltam, illene bemutatkoznom, szóval megtettem. Egy-két nyuszika oda is jött hozzám, én pedig leguggoltam és megcirógattam a fejecskéjüket, mire ők hozzám bújdogáltak és dörgölőztek a kezecskémhez a kobakjukkal. Szimpatikus voltam nekik! Én már álmoskás voltam, úgyhogy elmentem alukálni, de Montgomery-t hagytam, hadd ismerkedjen, biztosan hiányoztak már neki a fajtársacskái.

Reggel a vérnyulacskám ébresztett fel, én meg a szemecskéimet dörzsölgetve mászkáltam ki az icipici sátracskából. Nagy, kerek szemekkel néztem arra, ahogy a nyuszimuszik talpig felfegyverkezve, katonásan sorba álltak, Monty pedig sziszegett nekik. Tegnap még nem tűntek ilyen harciasnak, csak barátságosnak. Lehet Montgomery kiképezte őket az éjszaka, amíg alukáltam? Elmosolyodtam, és elővettem a cukorkás zacskómat, mert már tegnap óta nem ettem édeset és hiányzott. Azt hiszem nekem itt nem sok dolgom lesz!

by **Fuun Kotarou** Hétf. Ápr. 22 2013, 22:42

Hm, valahogy az egész nem voltfelpezsdítő, de rosszul sem ment. Szophie nem nagyon vett rólam tudomást, bár nem is nagyon bántam, tuti zabos még, pedig mondtam, hogy baleset volt. Többé-kevésbé, talán kevésbé, de akkor is. Fene se tudta, hogy nem hord melltartót, vagy azt is elkapta a vágás? Nah, mindegy a lényeg a lényeg, hogy itt voltunk, és Yurihime-san is. Kicsit furcsa volt a megismerkedésünkhöz hozzárakni, hogy most virágot kaptam tőle. Először a csokorra, majd Himére néztem, ezután megismételtem. Aztán úgy döntöttem, hogy most kihagyom a provokálást.
-Szervusz Yurihime
Mosolyogtam rá kedvesen. A formalitást elhagytam, hisz legutóbb eldöntöttük, hogy barátok leszünk, meg nem kell annyira ragaszkodni azokhoz. Nem sokkal később kiderült mit kell majd tennünk. Komolyan elég nagy vesztesnek tűnik ez a főnyuszi. El is vesztettem az érdeklődésemet az iránt, hogy kint rohanva a fronton harcoljak, sokkal jobb ötleteim támadtak. Odafordultam Himéhez, majd egy kérlekszépenléccci szemet vágtam.
-Szeretnél a mellettem lévő csapatban lenni? Mit szolnál hozzá, ha az egyes-kettes csapatot választanánk? Vagy ha nem szeretnél ott lenni, akkor a hat-hetes? Aztán majd a csapataink rendezése után odaadom a ruhát.
Megvárom a válaszát, majd elindulok a kisebbik számúhoz, amelyiket választottuk, vagy, ha elutasítja a dolgot, hogy márpedig ő nem lesz mellettem lévő csapatban, akkor megyek a hatoshoz. Odafele a csapatokhoz ha gondolja csevegek vele, de inkább azon jár az eszem, miféle tervvel rukkoljak elő. Aztán eszembe is jutott egy igazán ördögi. Megérkezve az osztagomhoz egy tapssal magamra vonom a figyelmet. Kicsit messzebb Yurihimétől meg szólok is nekik.
-Ide hozzám félkörbe!- Aztán mikor megvoltunk, vagy még sem? Az egyik csak nem akart figyelni rám. Odalibbentem hozzá a nyulakat megszégyenítő sebességemmel, megfogtam a füleinél, majd visszashifteltem, és leraktam a többiekhez. -Nah, figyelem. Annyi fegyvert gyártsatok amennyit csak lehet, ha győztünk utána lehet szórakozni. Ha ellenséget láttok, akkor a következőket lehet: Egy szépen néztek, mintha szeretetre vágynátok, aztán amint leengedték a védelmüket kiiktatjátok. B terv, messziről dobáljátok őket, s kiütitek őket. A következő lehetőség, hogy nekiestek a ruhájának, és így megfutamodásra kényszerítitek. Ez utóbbit egy Mirika nevezetű ellen nem szabad használni. Jha, és igen. Nekem is készítsetek dobálni valót, ha lehet. Reggelre legyen kész minden!
Miután mindent megértettek fogom magam, s felkeresem Yurihimét. Békésen lépegetek, mint aki jól végezte a dolgát, mert hát jól végeztem, meg rá is értem. Egy csomó időnk volt még, amit majd Yurihimével eltölthetek, biztos lesz kérdése, ha más nem az, hogy kerül hozzám ennyi jó holmi. Szó mi szó, eléggé feltűnően különbözik a kezdő felszereléstől. Integetek neki, amint meglátom. Ha egymás melletti csapatot választottunk, akkor szinte már indulás után.
-Mit szólnál, ha mi egy kicsit elegánsabb helyen szállnánk meg? Van a közelben egy ház, amit néztem, most, hogy a nyulaké a hely nyugodtan használhatjuk. Természetesen lesz külön szoba neked.- Kacsintok rá, hogy értse tudom, hogy nem szívesen lenne egy szobában valakivel. -Aztán ott fel is próbálhatod a ruhát, bár csak megvettem valamikor, már nem is tudom, hogy miféle volt, remélem tetszeni fog. Meg csinálok egy teát, aztán szívesen elbeszélgetném veled a délután hátralévő részét.
A házhoz érve előreengedem, majd bent oda is adom neki a ruhát. A házban van egy nappali szerű étkező, meg egy hálószoba. Kezemet úgy nyújtva intek a szoba felé, hogy nyugodtan használja. Én magam nekiállok főzök egy kis teát, és megvárom míg visszajön. Ha a ruhában lesz, akkor leesik az állam egy pillanatra. Hát nem egészen erre gondoltam, de hűha. Önkéntelenül néhány pillanat alatt a kezemben termett egy kristály és már tört is szét. Az inventoryban pedig megjelent egy kép item. Igazából fel se fogtam olyan gyorsan történt az egész, csak remélem, nem kérdez rá mi volt ez.
-Igazán szép vagy.- Pár másodperces késéssel -Akarom mondani, szóval jól áll.
Ha kérdezné, hogy én hogy értettem a külön szobát, akkor mondom neki, hogy úgy terveztem én majd itt a nappaliban alszom.
-Hogy, s, mint megy azóta a játék? Ha van valami, amiben segíthetek, csak kérdezz. Oh, pardon, minek vagyok felszerelésben most?
Kiléptem egy pillanatra az előtérbe, ahol nem zavartam az átöltözéssel, mert biztos, hogy őt jobban zavarba hozta volna, mint engem az az egy pillanatnyi váltás. Kifelé menet villámgyors mozdulatokkal szedem le a fegyvereket, s a páncélt is. Alig néhány másodperc múlva pedig már jövök is vissza a másik öltözékemben. A pipát elrakom, úgy sem is csak dísznek használom.

by **Hermit** Kedd Ápr. 23 2013, 10:35

* Zsebre dugott kézzel, kényelmesen állt a sátor előtt, az emberek meg csak úgy szaporodtak... mint a nyulak. Sok kislány volt köztük, de azért volt egy-két komolyabb szerzet is. Főleg őrájuk lett volna kíváncsi, miért ide jöttek. Vajon rühellik az embereket? Gondolataira újabb és újabb mosoly suhant át arcán, amelyek valahogy mindig hamiskásra sikeredtek. Egyik ember a sok közül megszólalt, úgy tűnik türelmetlenebb, mint Hermit. A fiú körbenézett, s meglátott egy nyuszit, aki gyorsan elhadarta a feladatukat. Hermit megvakarta a tarkóját.*
~ Aha értem. Szóval a nyusziseregeket mi irányítjuk. Ajánlom, hogy jó buli legyen. Borsot akarok törni az emberek orra alá.~
* Ő a 3-as csapatot választotta. Jobb a városban harcolni, az valahogy mindig izgalmasabb. Elsétált a nyulakhoz, de útközben föltekintett az égre, mert valami furcsát hallott. És ekkor kikerekedtek a szemei. *
~ Csészealjak? Mit keresnek itt UFO-k?! Kayaba! Hát ez meg mi?! Talán az emberek terveltek ki valamit? ~
* Tovább ment, megérkezett a csapatához.*
- Nyulak! Én vagyok a kapitányotok! Víí--gyázz!!
* Máris cövekegyenesen álltak olyan bamba képpel, hogy Hermitnek sírhatnéka támadt. Pedig az ritka. *
- Na már most! Az emberek bármikor támadhatnak. Készen kell lennetek a csatára. Az eget is kémleljétek, mert lehet, hogy zöld emberek onnan fentről fognak támadni! Legyetek készen! Megértettétek?!
* Egyszerre zengték, hogy igen. Hermit elmosolyodott.*
~ Na, vajon mennyire vagytok engedelmesek és mennyire féleszűek? ~
- És most csináljatok 10 fekvőtámaszt!
* Megtették.*
- Most ugráljatok és közben forogjatok.
* Megtették.*
- Na most amekkorát csak tudtok, ököllel vágjatok egymás képébe.*
* Megtették. Egyesek elrepültek.*
- Oké, addig nem aludhattok, míg dupla annyi fegyvert nem készítetek, mint ami most van. Holnap további információt közlök veletek. Jó éjt!
* Majd elindult, mint aki jól végezte dolgát, s alvóhelyet keresett. A nyuszik kidőlve fetrengtek a földön. Út közben megállt az egyik osztagnál, ahol a kapitány még ott volt. Odament hozzá.*
- Haver, lehet, az égből is támadni fognak. Csészealjakat láttam, biztos az emberek terveztek valami marhaságot a holnapi napra. Nah, jó éjt!
* Majd ő is talált magának egy sátort, ahol már le is feküdt aludni. Közben azon merengett, hogy vajon félnie kell-e, az "UFO-k" erejétől.*

by **Taidana** Kedd Ápr. 23 2013, 18:19

Hogy miért azt a csapatot választottam, amelyiket választottam? Nem, nem csak azért, mert más szinte nem is maradt, meg nem is azért, hanem mert ahogy éppenséggel arrafelé néztem, amerre néztem, megláttam. Őt. Őt!!
– Mesterke, láttad te is?! – böktem oldalba az aranymajmomat. Oda se figyeltem rá, nem is tudom, mit válaszolt, én már rohantam is. Alig akartam hinni a szememnek. Egy másik aranymajom! Huh!
Legalábbis én teljesen biztos voltam abban, hogy azt láttam. Száz százalék! Nem is, ezer! Igen! Arany bunda, fürge mozgás… egy aranymajomnak kellett lennie. Meg is lendültem, Susaya meg majd jön utánam, ha akar. Mármint… fenét! – Gyere már! – ripakodtam rá, miközben beleakaszkodtam a kezébe, és rángatni kezdtem arra, amerre a másik pet eltűnt. – Mesterke – vetettem be a gonosz kulcsszót, a parancsszót, végső fegyveremet. Így már engedett, és végre hajlandó volt tűrni, ahogy rángattam magam után. A másik aranymajom, ha jól láttam, nagyon gyors volt. Biztos jó trénere lehet. Még első fázisában lehetett, sőt megkockáztatom, hogy talán termetileg is kisebb volt, mint Susaya. Fene se gondolta volna, hogy két azonos állat között lehet különbség.
Nem foglalkoztam a többiekkel sem, sőt, legszívesebben aktiváltam volna a nyomkövetés jártasságom, de ami nincs, azt nehéz aktiválni. El is határoztam, hogy amint lehetőségem nyílik, beszerzem magamnak ezt a jártasságot.
Ezúttal viszont egyetlen dologra akartam csak koncentrálni: az aranymajomra. Felmerült bennem: mi van, ha nőstény? Hiszen elég kicsinyke volt, amikor láttam. Ki tudja? Uh, az mekkora jó volna már Susayának!
Nagyon vigyorogtam, miközben a lábam szedtem. Nyuszihadosztályhoz érkeztünk. Szinte szó szerint beléjük botlottam. Ha nincsenek olyan sokan, hogy szinte élő szőnyeget alkotnak, tuti hatalmasat tanyálok. Így egy-kettő felfogta az ütközést. – Szevasztok? – próbálkoztam bizonytalanul. Féltem, hogy nem veszik jó néven a rájuk tehénkedést. Mint kiderült, egyáltalán nem volt ebből gond, hamarosan kis hibákkal, de simán zengetek Taidanás indulókat és profin szalutáltak. Királyság! – És most adjátok ki magatok közül az aranymajmot! – szólítottam fel őket. Azonban csalódnom kellett. Hosszas tanakodás után végül kiadták az én nőstény aranymajmomat. Kiderült róla, hogy csak egy szimplán sárgább bundájú nyúl. Fenébe!
Szitkozódtam, fekvőtámaszokat csináltattam velük, és egyéb nyalánkságok cserébe. Elégedetten vonultam aludni. Kiadtam a parancsot, hogy másnap álljanak készen a csatára. Én is így tettem.

(off)Nem választottam számot, ami marad, az jó lesz nekem. Smile

(/off)

by **Mirika** Kedd Ápr. 23 2013, 19:52

Hinari-chan hathatós és vicces belépőjét sikerült teljesen tönkretennie négy baromnak, akiknek láthatóan semmi érzékük nincs a humorhoz -.-" Rosszallóan néztem a kaszás csajra meg a többire, remélem nem fogják elcseszni a bulit, ami ránk várt. Volt mondjuk még rajtuk kívül is pár fura alak, de szerencsére a megjelentek zömét vagy eleve ismertem, vagy jó fejnek tűntek, szóval csak nem rontják el a szórakozást, amit ez a szitu biztosított.
- Hmm... nem, nincs. Kotáról mondjuk el tudom képzelni, hogy összefutunk vele a nyuszik oldalán :3 - válaszoltam a lánynak. Látszott rajta, hogy a belépőm nem nyerte el a tetszését, mármint így ruhaügyileg, aki viszont abszolút nem értettem, az Nii-chan volt. Semmivel sem volt kihívóbb ez a ruci, mint a szokásos ruhám, leszámítva, hogy ugye szoknya nincs rajtam Rolling Eyes

- Semmi humorérzéked nincs, Anat... :/ - sóhajtottam fel, aztán felnevettem. Persze, pont neki nincs, aki bármikor meg tud nevettetni. Vagyis majdnem bármikor. Mindenesetre amíg a nyüzsgés folyt, elbújtam az egyik üres sátorban, és felszereltem a megszokott öltözetem... de a harci díszes változatot, nem a hétköznapit. Igaz csak annyi különbség volt köztük, hogy a vértek meg az ilyesmik is rajtam voltak.
Mire kiértem, Hótikitaka vagy ki már nagyban magyarázott, ilyen veszély, olyan veszély, hadsereg így meg úgy, de ha nem bír elvezetni egyedül 1600 embert, akkor nem tudom hogy akarja ezt az egészet megszervezni. Mondjuk ennyi ember még az én kezem alatt sem volt, talán 30 volt a maximum, és az sem ebben a játékban. Na most lesz száz, rekordot döntünk Cool

- Ez a nekem való feladat! 14-es jó lesz :3 - böktem rá a legszimpibb pozícióra, a részletekbe viszont nem mentem bele. Nem nagyon tudtam komolyan venni a halálos terrorista nyuszik támadását, még a végén kiderül, hogy öngyilkos merénylők Neutral

Fogtam a zászlómat és büszke léptekkel masíroztam a kijelölt csapatom táborához, majd a cuccost a magasba emeltem.
- SORAKOZÓÓÓÓ! - zendült fel erős, átható hangom, melyet messze elvitt a szél... Az emberek ha nem is sietve, de gyülekezni kezdtek valami szedett-vedett módon, de az mondjuk nem érdekelt, nem katonaság. Némi zúgolódást véltem felfedezni pár hapsinál, gondolom nem egy 147 centis kislányt vártak vezetőjükként. Kezeimet összefontam a melleim alatt, és szúrós tekintettel pillantottam rájuk, de végül elmosolyodtam.
- Na jó, én nem foglak megenni titeket, de azt elvárom, hogy az utasításaimat kövessétek :3 Mirika vagyok, az Angelic Voice céh vezetője. Ha valaki nem ismerne, ott voltam az eddigi összes szintboss harcon, kettőt pedig saját kezűleg végeztem ki - mutatkoztam be, ha kérkedésnek hangzott, hát istenem. Egyik-másik arcon meglátszott, hogy átmentek ilyen váó-státuszba, megint másokat meg nem érdekelt és vonogatták a vállukat. Lelkük rajta, majd meglátják, hogy nem akárki vagyok.
- Csapatokra osztom a századot. A távolsági harcosok, íjászok, idomárok, support képességgel bírók gyűljenek oda. Akiknek legalább 50 az élete, gyűljenek amoda. Gyors játékosok akármilyen sebzéssel menjenek oda, a sebzésközpontúak pedig itt gyülekezzenek! - adtam ki az első utasítást, aztán megvártam, amíg mindenki megtalálja a helyét. Talán hatan-heten maradtak, akik egyik csoportba sem tudták besorolni magukat, ők azok, akik elcseszték a pontozásuk fegyverkezeléssel meg kitartással. Ők lesznek a vízhordók Neutral

- A terv egyszerű. Akiknek magas az élete, ők tankokként fognak funkcionálni és magukra vonják az ellenség figyelmét. Őket követik a sebes játékosok, akik a védelmükből kibújva gyors rohammal odacsapnak, majd visszakoznak. Mire a tankok a frontvonalra érnek, addigra a lassabb, nagyot ütő játékosoknak sem kell messzire mennie, ők képviselik a második csapásvonalat. Hátulról pedig az íjászok és távolsági harcosok, valamint a supportok támogatnak, mindenki más védelmét élvezve - ismertettem az elgondolásom határozottan gesztikulálva, pattogós, katonás hangon, hogy mindenki felfogja. Miután meggyőződtem róla, hogy nagyjából felfogták az alapot, kiadtam az útjukat, és elvegyültem közöttük, hogy ne csak a stratéga Mirikát ismerjék meg egy kicsit, hanem a törékeny kislány Mirikát is, így is közelebb hozva minket egymáshoz. Valami visszafogott buli is összejött, de a fő az volt, hogy kipihenjük magunkat, mert baromi korán kellett kelni, és álmosan figyelmetlen az ember, és hát no, jó lenne nem elbambulni. Hülye volt, aki kitalálta, hogy hajnalban támadjunk...

by **Peter Worker** Kedd Ápr. 23 2013, 20:14

- Apa, válaszd a kilencest, a kilencest, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, kilenc…
- Hát azt hiszem, hogy a kilences csapatot választom. – halk voltam, de úgy gondoltam, hogy mindenki hallotta Hisame döntését. Ahogy figyeltem a többieket és reméltem, hogy jól figyeltem őket, ez a csapat még szabad maradt a számunkra.
A sárkány lelkesen vitte a fogai között a zászlót és így szerencsére menetelésünk közben egy szavát sem értettem.
A nap további része egyszerű volt. Hisame egy indulót tanított nekik, míg én felmértem a csapatom. Kicsik, nagyok, erősek, gyengék, pufik, soványak, nők, férfiak, gyerekek, felnőttek, tarkák, tarkatlanok, szőkék, barnák és így tovább. Nem akartam tudatlanul állni előttük, miközben a háborúba menetelünk. Ó, és a nevek. Számmal sem akartam illetni őket, így a neveiket úgy tanultam, mintha másnap verset kellett volna szavalnom. A nevekhez igyekeztem arcokat társítani, azonban miként egy harcos amazon arcához a „John” nevet párosítottam, úgy fáradtnak nyilvánítottam magam. Együtt vacsoráztam a csapatommal, mert úgy gondoltam ilyen egy igazi vezér, miközben Hisame énekeit hallgattuk.
Hogy a sátorban aludtam e? Nem! Az ellen kicsi volt és gyors, éles fogakkal, bolyhos farkakkal. Félő volt, hogy a sátrunkba lopakodva az éjszaka folyamán végeznek velünk. Ám ez elmaradt a gyáva nyulak részéről, minthogy reggel mindenki gondtalanul ébredt. Még én is, ki nem aludt!
Kezemben a zászló és Hisame mellettem.
- John. – mutattam a legmagasabb csapattársra.
- Marcusnak hívnak. – és ennyit ért az esti magolásom.
- Tudtam! – majd állítottam magam mellé, hogy mit én halkan mondok, azt ő kiabálja mellettem, ha kérem.

by **Tatsuki Ranmaru** Kedd Ápr. 23 2013, 22:52

Az elmondottak alátámasztották, hogy az állítás igaz, ráadásul a résztvevők nagy száma és összetétele szintúgy alátámasztotta a feltételezések helyességét. Kedvetlenül néztem körbe, és feljebb toltam a szemüvegem. Ez esetben azt kellett mondanom, hogy mélyen csalódtam Kayaba rendszerében. Egy ilyen egyszerű és bugyuta hiba, mint a nyulak, tényleg ilyen „világmérető” problémát okozhatnak? Az előttem álló férfival szembeni unszimpátiám lassan ennek a rendszernek a megalkotójára ragadt át. Persze, ő is csak ember, és mint ilyen, hibázhat. De aki ilyen világokat alkot, mint ez… nem, az nem tévedhet. Miért nem voltam béta-teszter? Biztosan észleltem volna ezt a kis bugot, és még azelőtt szólok, hogy a SAO lezárt szervereiben elterjedhetett volna. Eh… hiába, egy igazi hozzáértő mindenhol jól jön.
Csak magamban morogtam azon, amit Hotaka mondott. Megjegyeztem a nevét, pedig nem akartam. Reméltem, hogy hamarosan elfelejthetem, és ezzel az egésszel nem lesz több hamarosan, mint egy olcsó trükk, hiba a rendszerben, amit gyorsan és precízen hárítottunk.
Választásomat nem holmi számok alapján választottam. Nem volt ínyemre, hogy azok alapján dolgozzam. Sőt, igazság szerint különösebben nem akartam a csapatommal sem együtt dolgozni. Nem véletlenül szólóztam. Nem kívántam senki társaságát. Nem is volt szükségem rájuk.
A rutinom már adott annyi kiállást, hogy bossgyakásokat idéző beszédet intézzek kis csapatomhoz. Biztosítottam őket, hogy haláluk nem lesz értelmetlen, nevüket trubadúrok fogják zengeni, nem gáz, ha elpusztulnak a… nyulaktól. Megálltam felcsattanó kacaj nélkül is, hogy kimondjam. Ura vagyok minden izmomnak. Még a rekeszizmomnak is, igen.
– Holnap nagy csatára készüljetek – búcsúztam tőlük. Mély alvás várt rám. Tudtam, hogy holnap ki fogom irtani a nyulakat, nem volt miért izgulnom.

(off)Nincs csapatválasztás, ami marad. Bármelyikkel győzedelmeskedek. Nem rajtuk múlik.(/off)

by **Yurihime** Szer. Ápr. 24 2013, 01:27

Bár nem mostanában történt, élénken élt az emlékezetemben a találkozás és a kurta-furcsa párbaj, amit Kotarou-samával vívtam. Hogyne emlékeznék, hiszen virtuális életem előtt nem sok ember csókolt meg, itt Aincradban pedig rögtön kettő is, és ha minden igaz... egyikük sem szerelemből ^.^" Bevallom nem igazán értettem, hogy egy ilyen bensőséges megnyilvánulást hogyan lehet ilyen könnyelműen venni, de nem az én tisztem volt ezt felróni nekik, elvégre bizonyára vannak olyan szokásaim, melyek őket is zavarnák. Lévén a kellemetlenségeket én okoztam, így a megszólítás módját sem hánytorgattam fel, bizonyára haragszik rám Kotarou-sama, én pedig megérdemlem, hogy ilyen tiszteletlen közvetlenséggel beszéljen hozzám.
A nyúl nagyfőnök nem sokat mondott, ám mégis elsápadtam kissé a szavaitól. Nem voltam vezéralkat, pláne nem hadvezér. Én csak egy lány voltam, aki szereti a természetet, a művészetet és a tisztességes harc mögött felvonuló erényeket és elveket. Még a saját két lábamnak sem vagyok képes mindig parancsolni, nem hogy nyulaknak ^.^"
- Azt hiszem az egyes-kettes csapattal talán jobban elboldogulnánk, ha szabad megjegyeznem ^.^ - válaszoltam, és egyben egyeztem is bele a fiatalember kérésébe. El is indultunk, én pedig kissé megilletődötten néztem rá érkezés után a kettes csapatra. Csupa édes, aranyos, ugráló nyuszi. Egy pillanat alatt elment a bátorságom, úgy véltem majd a nyuszijelmez lelket önt belém, és a hozzájuk tartozás érzése majd átsegít a nehéz pillanatokon. Egyetlen utasítás vagy szó nélkül hagytam ott az "osztagomat" arra gondolván, hogy akkor majd reggel. Tétlenül indultam el, de ekkor Kotarou-sama megállított és újabb javaslatot tett. Néhány pillanatig gondolkodóba estem, de mivel nem volt jobb dolgom, így végül bólintottam.
- Nincs ellenemre, hálásan köszönöm a felajánlást ^.^ - válaszoltam mosolyogva, és követtem Kotarou-samát, bárhová is vezetett. Nem mentünk messzire, végül egy nem túl nagy, de szépen, ízlésesen berendezett lakásban kötöttünk ki. Megkaptam a jelmezt is, és félre is vonultam a hálószobába, hogy magamra ölthessem azt. Már egészen jól ment a menü kezelése is, így alig pár percbe tellett csak az egész, mintha csak a valós világban lennénk. A ruha maga viszont rettenetesen zavarba ejtő volt, eleinte ki sem mertem menni, csak az ajtófélfa mögül dugtam ki a fejemet, rákvörös arccal. Nem igazán értettem, miért van szükség a nyulak utánzásához egy ennyire illetlen és merőben túl sokat mutató öltözethez ^.^"
- Anou... Akkor én most.. úgy nézek ki, mint egy nyuszi? - bújtam végül elő, győzött bennem a bizonytalanságom a szemérmességemmel szemben. Természetesen igyekeztem takarni magam, amennyire csak lehetett. Roppantul kínosban éreztem magam.
- K-k-köszönöm... - Éreztem, ahogy a bókra még jobban elpirulok, ha az még lehetséges volt, de már nem bírtam tovább, visszarohantam a szobába, és visszavettem a szokásos öltözetem, majd visszamerészkedtem a nappaliba és a szememet lesütve ültem le, az leső adandó alkalmat kihasználva arra, hogy a teáscsésze mögé bújjak.
- Én... szóval... azt hiszem sikerült alkalmazkodnom... többé-kevésbé.. hála például Kotarou-samának is... ^.^ - illetve Lewis-samának és a céhemnek is hálás voltam, de az iménti szavakat nem tudtam kiverni a fejemből. Némaságba burkolóztam, képtelen voltam elhinni, hogy azok után, ami annak idején történt, és a mostani viselkedése, hogy folyton kereste a társaságomat, és adott egy olyan dicséretet... szóval nem tudtam elképzelni, hogy a férfiú nem érez semmit irántam. Végül úgy döntöttem, hogy inkább lepihenek, hogy reggel frissen és üdén ébredhessek erre az igazán különös és nem igazán hozzám illő feladatra.
A hajnali kelés sosem okozott problémát, még Kotarou-sama ébredése előtt elhagytam a házat. Szörnyen restelltem, de nem tudtam mire vélni a viselkedését, és ez túlságosan összezavart ahhoz, hogy szembe tudjak nézni vele. A csapatomhoz kiérve felemeltem a kezem, és igyekeztem magamhoz inteni az állatkákat, miközben magamra öltöttem a nyuszijelmezt. Elfoglaltam magam velük.
- Engedtessék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Yuri-pyon, engem osztottak mellétek, én fogok vigyázni rátok ^.^ Tulajdonképpen nincs mit mondanom, csak arra szeretnélek titeket megkérni, hogy adjatok bele mindent! Faito! - löktem ismét a kezemet a magasba, valamiféle éljenzést és lelkesedést várva, de csupán csak aranyos nyuszik pislogása volt a válasz ^.^"

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Ápr. 25 2013, 15:45

Seregeitek felkészültek. Az emberek serege 100 egységből áll, a nyulaké meg csak 50-ből viszont úgymond erőben egyenlőek, hiszen a nyulak robbannak. Ideje seregeteket harcba küldeni. Ámbár még mielőtt megtehetnének mindenkinek egy kisebb problémája akadt a saját csapatával, amit meg kéne oldani előtte. A problémák majd lentebb találhatóak. Amint sikerült megoldani a vezér majd döntse el azt is, hogy merre küldi seregét és persze indítsa is el őket. (Észak, kelet, dél, nyugat és azok kombináció.) A seregeknek mindaddig muszáj valamerre menniük, amíg nem kerülnek csatába. A seregek, ha összetalálkoznak, akkor a következő körben fognak, azonban minden körben ki fogom sorsolni a morált. A morál + esélyeket ad arra, hogy minél többet vigyetek le ellenfeleitek seregeiből. Csak, hogy a nagy stratégiamesterek tudják, hogy mikor érdemes harcolni. Az NJK csapatoknak mindig (-), azaz sima morálja van. Az ütköző csapatok küzdelme a következőképpen lesz kiszámolva a következő mesélői körben:

Random.orggal sorsolva az emberi seregek 1-20-ig dobnak és a dobás mennyiségével megegyezően sebeznek.
A nyulak is 1-20-ig dobnak, de ők a dobás kétszeresét sebzik.
Ezután a maximum értékhez hozzáadódik a morál bónusz, tehát például 100%-nál 1-20 helyett 1-40 lesz.
Majd +10% morál bónusz akkor, ha az előző hszben a karakter elmondott egy lelkesítő beszédet. (Gondoltam, hogy feldobja. A legelső beszéd nem számít bele, a beszédnek természetesen el kell térnie az előzőektől.)

A random.org a következő listát generálta véletlenszerűen (A százalékokat utólag írtam oda):
Tiffany Williams +100%
Yurihime +100%
Mirika +100%
Enheriel +50%
Lotti +50%
Fuuko Shinatsu +50%
Judy Noxia +20%
Clio Chronos +20%
Hinari +20%
Kyuushiro -
Fuun Kotarou -
Thunder -
Szophie -20%
Hermit -20%
Joey Chrome -20%
Tatsuki Ranmaru -50%
Anatole Saito -50%
Saru Taidana -50%
Lizzy -90%
Ryuninji Ren -90%
Peter Worker -90%

A problémák (Előtte olvasd el a fent látható bevezetőt):

Judy Noxia: A seregednek eltűnt a zokni készlete és az egyikük szól is neked a beszéded után. Akármennyire is hihetetlen, de zoknik nélkül nincs küzdelem. Találd ki, hogy hogyan szerzed vissza/találod meg őket.
Kyuushiro: Fél órát adtál a seregednek, de ők ezt galádul kihasználták és visszafeküdtek aludni. Találd ki, hogy hogyan kelted fel mindannyiukat, hiszen alvó katonákkal csak nem lehet harcba vonulni.
Fuuko Shinatsu: A sereged mindaddig nem akar harcba vonulni, míg nem kapnak sört. Beszéld le őket, vagy oldd meg másképp mielőtt harcba vonulsz.
Thunder: A csapatod egy csomó különös gombát talált az erdőben, amiből korán reggel falatoztak. Most valamiért túlságosan is boldogok, sőt egyikük meztelenül ugrándozva hirdeti a világbékét. Kezdj valamit a szituációval.
Anatole Saito: A sereged 101 tagból áll, azonban az egyikük egy páncélba öltözött nyuszi. A háború mindaddig nem indulhat, míg egy kém van a sereg között. Az egyetlen gond, hogy a csapatod összehaverkodott a nyúllal és szerintük ő is egy ember, csak kicsinyke szegény. Valahogy űzd el az átkozott nyulat!
Szophie: Valamelyik nyúl álmodban filctollal összerajzolta az arcodat. Ezt onnan lehet észrevenni, hogy mikor a sereged előtt mutatkozol mind össze-vissza kuncog és cincog és nem tudnak koncentrálni. Csinálj valamit ez ellen.
Clio Chronos: Valaki vicces kedvében volt és a zászlódat kicserélte egy alsógatyára. Találd meg az igazi zászlót, vagy valahogyan szerezd meg.
Joey Chrome: A sereged úgy döntött, hogy ellened fordul és elvették a zászlódat. Mindegyikük tudja, hogy hol van, de egyikük sem mondja meg mindaddig, amíg bocsánatot nem kérsz az egész csapattól, majd térdre nem borulsz előttük. Tedd ezt vagy oldd meg másképpen.
Lizzy: Az egyik nyúl nagyon kapzsi volt és az éjszaka felfalta az összes répakészletet. Reggel, mikor felkeltetek már csak egy nagy gömb volt szegény annyira felpuffadt a sok répától. Répa nélkül nincs küzdelem, tehát valahogy szerezd vissza a készleteket és beszéld le a kapzsi nyuszit a répa lopásról.
Lotti: Reggel úgy ébredsz, hogy mindegyik nyuszi a sátradban van és alszanak. Ha szóval vagy érintéssel próbálod őket felkelteni, akkor csak horkantanak egyet, majd folytatják az alvást. Juss ki a nyuszi tömegből, majd a kinti kürttel, vagy akár mással ébreszd fel őket.
Enheriel: Az egyik nyúl nagyon beléd szeretett és úgy gondolta, hogy a lábadba kapaszkodik. Vigyáznod kell a nyuszi rázásával, hiszen fel van szerelve egy adag robbanószerrel, tehát valamilyen más módon kell leszedned onnan.
Hinari: A katonáid a rossz irány felé néznek. Az összes. Sajnos mindegyik azt hiszi, hogy ők bizony biztosan a jó irány felé néznek. Oldd meg a kínos helyzetet.
Ryuninji Ren: A sereged még perverzebb nálad és mindaddig nem képesek elindulni, míg nem kapnak nőket és bort. Beszéld le őket, vagy oldd meg másképp a helyzetet.
Tiffany Williams: Az egyik nyuszi elkezdett földet enni, majd egy kődarab megakadt a torkán. Mentsd meg szegényt mielőtt megfullad vagy robbantani készül.
Fuun Kotarou: A nyulak hirtelen elfelejtették, hogy ki is a vezetőjük. Próbáld meg rávenni őket, hogy igenis te vagy az, még akkor is, ha nem hisznek neked.
Hermit: A nyulak az este ellopták a késeidet és most kettejük egy-egy késsel a szájukban rohangálnak körbe-körbe. Szerezd vissza a késeidet vagy oldd meg másképpen a szituációt.
Saru Taidana: A nyulak féltek mester aranybundájától, ezért valahol elásták szegényt. (Természetesen a feje kilátszik.) Ha valamelyik nyuszit kérdezed, hogy hol van a majom, akkor csak gügyögnek és feltűnően terelik a témát. Találd meg mestert vagy találj egy másik megoldást a szituációra.
Mirika: A sereged nagyon beszédes és mindenki csak trécsel, óriási lármát csapva. Ha megkéred őket, néhány percre megállnak, majd folytatják. Valahogyan oldd meg a helyzetet.
Peter Worker: Az egyik katona elvesztette a kardját, azonban sehogy sem emlékszik arra, hogy hova tette. Segíts neki megtalálni vagy találj ki valami más megoldást.
Tatsuki Ranmaru: A katonák megunták a háborút és úgy döntöttek, hogy hazamennek. Mikor kisétálsz a sátorból, már látod őket, ahogyan a távolban sétálnak. Valahogyan vedd rá őket, hogy azért mégiscsak harcolni kéne.
Yurihime: Az egyik nyuszi úgy döntött, hogy átveszi az irányítást és sikerült is neki. A nyulakat már indítani akarta, mikor felkeltél és az irányuk a fal volt, amibe bele kellett robbanniuk. Akadályozd meg a cselekedetet, majd valahogyan vedd vissza a vezetői pozíciót.

Sorrend: nincs
Határidő: továbbra is mindenkinek 10 nap. Ha valaki nem ír a seregét NJK-nak kell kezelni és ugyanúgy mozog, mint a többi NJK sereg, majd akármelyik körben visszacsatlakozhat és ha ezt teszi akkor sem kell több, mint 250 szót írnia.

by **Kyuushiro** Pént. Ápr. 26 2013, 16:48

Nagyot ásítok, ahogy visszatérek a táborba. Sajnos vezetői utasítást nem kaptam, csak azt, hogy támadjak. Kösz... sokra megyek vele. Na mindegy, talán így is fogok érni valamit.
Ahogy keresem a katonákat, valami furcsára figyelek fel. Senki nincs kint, viszont innen-onnak horkolás hallatszik.
Elnevetem magam. Tény, hogy ez egy vezér szempontjából kész katasztrófa, azonban nekem tetszik. Minek mozogjanak, ha lustulni is lehet, nem igaz?
Azonban még van tizenöt perc a fél órából. Addig fel fognak kelni, mert hát a harc néha fontosabb, mint az alvás. Előkapom a Szabdalót, és egy gyors mozdulattal átvágom az egyik sátor tartókötelét. A lepel a bent alvókra hull, majd pixeleire esik.
Igen, a méltatlankodó kiáltások már hallatszódnak is. Igazából sajnálom, hogy fel kell keltenem őket, legszívesebben én is aludnék, de nem lehet. Most harcolnunk kell.
Már lépek is a következő sátorhoz, közben kiáltok egyet:
-Ébresztő, lusta banda! Most nem lehet aludni, majd a harc után!
Bár a kiáltásom semmit sem ér, a katonák meglepően szervezettek, négy-öt szétpixeleződő sátor után már mindenki kint van a szabadban, még azok is, akiknél nem vágtam szét a tartókötelet. Van, aki a szabad ég alatt alszik tovább, de ezek csak apróságok... a lényeg, hogy jók az információtovábbításban. Tessék, már mindenkit felrugdostak. És nekem alig kellett mozognom.
-Jó reggelt, bajtársak! - jaj ne, már megint szónoklat.
- Szép napra ébredtünk, még ha nehéz is volt az az ébredés. Eljött az idő, hogy győzelemre vezessük az emberek csapatát! A gyors reakcióidőtöknek köszönhetően, amit már tapasztaltam, könnyedén menni fog! Ne feledjétek, semmi baj nem történik, ha egy kicsivel a halál előtt visszateleportáltok Torubanába! Hajrá, minden erőtöket vessétek be a nyulak ellen, én is azt fogom tenni!
Na, ezen van mit fejleszteni, de legalább értettek a szóból... valószínűleg. Úgyhogy nagy levegőt veszek, és kiadom a parancsot, amit az elhelyezkedésünk és főbb feladatunk értelmében, habozás nélkül találtam ki (nem mintha nehéz lett volna):
-Akkor irány délkelet!
Majd elindulok csapatommal együtt az általam kijelölt irányba, amíg nem találkozunk egy ellenséges bandával.

by **Taidana** Szomb. Ápr. 27 2013, 11:04

– Susaya már megint jól magamra hagyott – morgolódtam az orrom alatt. – Folyton ezt csinálja, állandóan egyedül hagy, ez nála teljesen normális. – Valószínűleg most is csak azért beszéltem, hogy csökkentsem az egyedül ébredés kellemetlen mellékhatását: a magány érzését. – Persze semmi búcsúPM vagy ilyesmi. Nem. Ilyenkor ha érdekel, hogy merre ment, nézze meg az ember a térképet. Egy Aranymajom különleges bánásmódot igényel. Hogyne – zsörtölődtem, miközben lassan összepakoltam kevéske holmimat. Nem igazán rendezkedtem be otthonosan átmeneti szálláshelyemen. Amúgy is háborúba készülődtünk, vagy mi a fene. – Remek, győzedelmes nap virradt ránk. Be kell bizonyítanunk, hogy a nyuszikat se merje senki lenézni! – toltam odébb a sátor ponyváját, és nyújtózkodva kiléptem rajta. A seregem már várt rám. – Gyönyörűen felsorakoztak, egy remek beállást láthatunk. – Elégedetten néztem végig rajtuk. Az egyik nyúl kilógott a sorból. Visszatessékeltem, és ha már ott volt, rákérdeztem, hogy nem tud-e valamit Susayáról. – Feltűnően zavarba jött a pajti. Milyen kis aranyos… – vigyorogtam zavarán, majd át is léptem a problémán, és nekiálltam eligazítást tartani. Ugyan felkeltette a figyelmem, hogy a többiek milyen kis agresszívek azzal a nyúllal, lökdösik és szidják. Odaléptem, hogy rendet tegyek. – Megbomlott a rend, ilyenkor érdemes rendet tenni. – Csak hogy tudják, mi vár rájuk, azért mondtam el nekik. – Amennyiben elhallgatásra gyanakodunk, tegyünk róla, hogy kiderüljön az elhallgatott információ. Ne felejtsük: a cél szentesíti az eszközt. – Hamarosan nyilvánvaló vált, hogy igen, itt valami el van hallgatva. A társai azért cukkolták a nyuszit, mert hozzá mentem oda először. Hamarosan viszont a saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy bizony rájuk is mérges vagyok, ha Susayának tényleg baja esett. Mondjuk úgy: leosztottam néhány pofont. Velem aztán ne vacakoljanak!
– Susaya láthatóan egy gödörbe lett elásva. A nyulak tehetségéről árulkodik, hogy ezt képesek voltak véghezvinni. Ettől függetlenül a dolog megtorlást kíván. – Először is a petemmel foglalkoztam. Felvetettem vele a bébi formáját, így már ki tudott mászni. Majd visszaadtam neki a sajátját. Remek!
– Nos, azt kell mondanom, hogy amit csináltatok, az rendkívül galád dolog volt. Erkölcstelen! Egyáltalán nem volt szép! Nagyon… kreatív volt! Ügyes! Fantáziadús! Igen! Pontosan erre van szükségünk az emberek ellen. Ne egymás között civakodjuk, törpicsek. Zúdítsuk haragunkat az emberek ellen. Gonosz emberek ellen! Mutassátok meg nekik, hogy mennyire is vagytok jók abban, amit csináltok! Pusztítsátok el őket! Yeah! – ráztam a kezem, szinte üvöltöttem már. Tök belejöttem, kafa dolog hadvezérnek lenni! – Tizenhatos csapat! Irány kelet! – adtam ki a hadi utasítást.

by **Tatsuki Ranmaru** Szomb. Ápr. 27 2013, 19:27

Nem taszított különösebb letargiába, ahogy figyeltem, csapatom hogyan távolodik a horizonton. Igazság szerint reggeli ébredésem után még kis ideig elszórakoztam a gondolattal, hogy vajon mit kéne cselekednem ahhoz, hogy távol tudjam őket a csatától. Egyrészt féltettem a bőrüket és az életüket, bár akiket nyulak nyírnak ki a csatatéren, megérdemli, hogy utolsó adatmorzsájáig törlődjön. Másrészről én sem akartam semmilyen hozzátartozót, barátot vagy céhtársat felkeresni azzal, hogy közeli ismerőse nyulak áldozata lett, cserébe hősiessége örökké szívünkben él (1). Harmadrészről biztosan csak akadályoznának. Senkinek sem fognak hiányozni, ha lelépnek.
Legalább nem kellett attól félnem, hogy valaki belép az intimszférámba, miközben átvágtam a saját századom területén. Hiszen senki nem volt már itt. Egyedül kell kiállnom az ellenféllel szemben.
Bevallom, egy idő után nyomasztani kezdett a szabad tér. Láttam, hogy készülődnek más századok a támadásra. Ne volt probléma, hogy átlássak hozzájuk, hiszen néhány elhagyatott sátron kívül teremtett léek sem volt körülöttem, aki zavarna a kilátásban. Odaát ment a sürgés-forgás. Pörögtek a parancsok, a katonák futkostak, igyekeztek teljesíteni őket. Megmagyarázhatatlan érzés kaparintott a karmába. Azt hiszem, rosszkedvű voltam.
Gyorsaságomat felhasználva rohantam a csapatom után. Kitartásom a végét járta, mire utolértem őket. Próbáltam erőt venni magamon, és néhány online jóga-tanfolyamos ki- és belégzéses gyakorlat után végre visszanyertem az irányítást a tüdőm felett, eléjük álltam:
– Az akarat erősebb az acélnál. (2) Életünkkel fogjuk megvédeni otthonainkat! (3) – Rá kellett jönnöm, hogy közhelyeket puffogtatok. De hiába, semmi értelmét nem láttam a visszatérésüknek azon kívül, hogy a látszat szerint akkor az ő érdemük is lesz, ha győzünk. – Egy nagyobb és magasabb cél érdekében kell feláldoznunk magunkat! (4) Az ég kék, a fű zöld! (5) – A figyelmem már annyira elkalandozott, hogy egy hiba is becsúszott. Lényegtelen. Biztos észre se vették. A katonák nem az eszükről híresek. (6) – Nevünket megőrzi majd az útókor! (7) És ha egy gyermek majd napvilágot lát ( 8 ), rólunk fogják elnevezni! A mi nevünket kapja. Gyermekeink büszkék lehetnek majd ránk! (9) Nézzünk mosolyogva a halál szemébe! (10) – Hatásszünet. – Tizenkettes csapat! Irány dél-délkelet! – vezényeltem őket kiabálva visszafelé. Futórajtot fogunk csinálni így. Biztos voltam benne, hogy így nagyon fenségesek leszünk.

by Ajánlott tartalom