A Fegyvermester

Sokkal jobban elmerültem a bolt körüli munkálatokban, mint az elsőre gondoltam volna. Meglepő módon igen nagy örömömet leltem az állandó tervezésben és folyamatos ötleteim miatt lassan haladtam a felépítésével. Ez még nem is jelentett volna különösebb problémát, hiszen olyan élményben volt részem, ami nem gyakran adatott meg nekem, és ezért igen sokra becsültem, másrészről nem tudta elkerülni éles figyelmemet a tény, hogy minél később nyitok az annál későbbi profittermelést fog jelenteni a számomra. Ez pedig már nem kecsegtetett túl nagy ígéretekkel. Ezért igyekeztem még több időmet szentelni a Fegyvermester minél gyorsabb létrehozására és elindítására, aminek eredményeként egyre többször és több félek éppen hagytam abba a korábbi üzlethelyiség átdolgozását annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kaphassak a pontos paramétereiről, és így a benne rejlő lehetőségekről. Természetesen a maximumot akartam kihozni belőle.
Talán nyilvánvaló ezek után, hogy nem számítottam látogatókra. Éppen ki voltam izzadva, és újabb megvilágosodástól űzve ezredszer álltam neki korábbi munkálataim módszeres lerombolásának, hogy az alapoktól kezdve megint újrakezdhessem egy jobb konstrukció érdekében.
- Szervusz – szólítottam meg én is némi késlekedés utána a belépőt. Alig akartam hinni a fókuszomnak, amikor láttam, hogy valaki betévedt. Láthatóan célja volt, így hát kérdőn álltam elé. Ugyan olyan playernek tűnt, mint amilyen én is voltam.
Íjat keresett magának, ez felkeltette az érdeklődésemet. Jobbnak láttam azonban visszatartani információéhségemet, és egyelőre nem követelni rajta újabb válaszokat. Helyette lassan bólintottam feltett kérdésére, majd egy belső üllőhöz vezettem. A nyersanyagok birtokában gyorsan ment a munka, kezem alatt hamarosan fegyver született, amely akár testvére is lehetett volna a saját íjamnak. Nem véletlenül, jelenleg ez volt a legjobb a piacon, én is ezt birtokoltam. Kicsit faramucinak éreztem a szituációt, ahogy átnyújtottam, majd közöltem, hogy nem, természetesen nem tartozik semmivel. – Szolgáld legjobb tudásod szerint a fegyvered – búcsúztam tőle. Alig figyeltem már rá. Fejemben újabb és újabb tervrajzokat építettem a Fegyvermesternek.

- Kö-köszönöm, hogy a Fegyvermestert választotta - ma-makogom izgatottságtól elfúló hangon a bolt fejben rögzített reklámszövegét, miközben kiszolgálom a lányt. - Remélem, hogy elégedett leszel az eredménnyel - hajtok fejet zavartan, szemüvegem lecsúszik, ügyetlenül feljebb tolom.

– Technikailag minden további nélkül szólíthatsz így – válaszoltam kis gondolkodás után. A bolt, bár még mindig nem volt a legjobb állapotban, kezdte elnyerni végleges formáját. – 156 arany lesz – mondtam. Ki voltam melegedve, ma már kovácsoltam egy fegyvert. Örömmel konstatáltam, hogy ez már készen van, csak le kell emelnem a polcomról. Néhány pillanatig még a kezemben tartottam, majd a felkínáltam a fiúnak.
– Bár rövid ideig, de engem szolgált ez az íj. Nagyon szerettem, az egyik legjobb a piacon. Becsüld meg, kérlek – mondtam neki, egyetlen pillanatra még valódi tekintetemmel is felemelve rá. A szokásos biccentés, majd visszatértem a bolt helyrerakásához.

Szervusz!

A rendelésed megtisztel, felírtam! Jelen pillanatban 1 Holdkövem van hozzá, tehát a következők hiányoznak: 4 Sida Kő + 4 Munkálatlan Bőr. A másik fegyverhez ugyan ezek kellenek, ugye. Ha sikerül szerezned, gyorsabban is megleszünk, és az árba is arányosan beszámítom természetesen.

Minimum PM-ben jelezni fogom, ha ki tudlak szolgálni.