[Event] Húsvéti akció

Ez a nap is átlagosan indult… volna. De valaminek mindig közbe kell jönnie, e sürgő-forgó világban. A mai napon arra lettem figyelmes, hogy néhányan arról sugdolóznak, hogy van valamilyen tojás, mellyel egy elsődleges jártasságot fejleszteni tudok. Ez a hír, mint valami égből jövő manna, úgy hatott rám. Egyből szóltam is Chifu-nak… vagy nem, várjunk csak… hadd legyen neki meglepi, hogy fejlesztettem egy jártasságomat. De… miért pont tojásban van ez a bizonyos ajándék? A kérdésemre a naptár válaszolt, és meg is értettem. Húsvét van, a keresztények nagy ünnepe. Mi nem nagyon ünnepeltük, mivel ugyebár Japánban a sintoizmus terjedt el, de anyu néha rendezett nekünk csoki tojás vadászatot a közeli játszótéren, meg néha a lakásban is. Így egy kissé nosztalgikus is lesz ez az egész. De… hol kezdjem a kutatást? Az rendben, hogy van ilyen tojás, de merre lehet találni… Gondolom ennek a tojásnak az elrejtésére az első szint a legjobb, hiszen ott elég nagy a rendelkezésre álló terület. Akkor viszont irány az egyes szint! A kezdetek városába érve láttam néhány olyan játékost, akik a legkisebb figyelemfelkeltéssel keresték a tojásokat. Én nem akartam annyira elővigyázatos lenni, így minden hordóba, ládába, standba benéztem. De semmi. Talán olyan helyen kéne keresnem, ahol nem is számítanék a megtalálására. Hm… Talán egy kereskedőnél lesz, hiszen azok általában árulnak tojásokat, mivel sok ételt lehet belőlük készíteni. Így el is indultam a legközelebbi vegyeskereskedő felé. Volt is nála tojás bőven, de húsvétra való tekintettel mindegyik színes volt. Volt köztük tarka, volt csíkos, állatmintás, vagy csak egyszínű. Ez nem könnyítette meg a dolgomat. Mindegy, előbb-utóbb csak megtalálom a megfelelő tojást. Először csak ötöt vettem, mivel nem bíztam abban, hogy elsőre megkaparinthatom a megfelelő tojást. De akkor lássuk őket. A biztonság kedvéért távolabb mentem a z eladótól, mert ha véletlenül meglátná, hogy mit művelek a tojásaival, biztosan nem adna többet. Elsőnek egy sima, kék színű tojást bontottam ki. Ebben viszont semmi nem volt, még töltelék sem. Aztán egyszer csak valami orrfacsaró bűzt éreztem. Nem bírtam ki, muszáj volt az orromra tapasztanom mindkét kezemet. Azonban szerencsére a többi itt lévő nem érezte a szagot, vagy ha érezték is, jelét nem mutatták. A bűz lassan kezdett tova szállni, én pedig már kicsit kétkedve és félve nyitottam ki a következő tojást. Ezen a tojáson, sárga alapon három piros cikkcakkos vonal futott végig keresztben. Ezt feltörve, úgy éreztem magam, mint aki egy jó ideig állt a szakadó esőben, ugyanis csurom víz voltam. Mondhatni nem úsztam meg szárazon. De… miért locsoltak le? Erre a kérdésemre egy kis üzenet adott választ, amit a tojás aljában találtam. Az üzenet szerint, valami messzi országban ez a hagyomány, hogy a fiúk meglocsolják a lányokat. Ezzel csak az volt a bibi, hogy én bizony fiúnak érzem magam, és persze az is vagyok, hogy a félreértéseket elkerüljük. Már csak három tojásom maradt. A következő rózsaszín volt és egy sárga masnival kötötték át. Ezt feltörve… nem történt semmi. A belseje ugyanúgy üres volt, de semmi utóhatás nem történt az égadta Aincradban. Ez fura volt, de egy újabb üzenet meggyőzött arról, hogy ezt csak díszítésre használják. Akkor már csak kettő próbálkozásom van. A következő egy piros pettyes tojás volt, amit feltörve, belsejében megláttam a tojássárgáját. Ez akkor csak sima tojás volt, ami nem kicsit lelombozott, ugyanis már nem tudom felhasználni. Egyetlen egy tojásom maradt. Egy sima, egyszínű piros volt, semmi extrával. Felnyitottam, de rögtön el is dobtam, mivel felrobbant. Akkor ez sem az volt. Talán mégis csak rosszul gondoltam, és nem olyan helyen lesz, ahol több tojás is van? Akkor viszont ott kell keresnem, ahol a legkevésbé számítok rá. Azonban nem vettem észre, hogy időközben bizony lassan lement a nap, ezzel pedig az utolsó esélyem is szertefoszlott a fejlesztésre. Szomorúan bandukoltam a teleport kapu felé, mikor megláttam egy tojást a tömegben.  Nem volt rajta semmi különös, egy egyszerű kis tojás volt, semmi több. Senki nem lépett rá, és senki nem vette fel, nem is foglalkoztak vele. Úgy éreztem, hogy ez a tojás olyan, mint én. Nem feltűnő, sodródik az árral, szinte észrevehetetlen mindenki számára. Lehet, hogy pont ez lesz az, amit kerestem? Áthatoltam az emberek és NJK-k tömkelegén, és felvettem a földről. Egy kissé megrepesztettem, mire éles fény kezdett szivárogni belőle.
- Ez lesz az! – mondtam, szinte már áhítatosan. széttörtem, és már meg is láttam a kis fénygolyót. Aztán egy kis menüt is megnyitott, amin egy jártasságom eggyel magasabb szintre tudtam léptetni. Már a keresgélés legelején eldöntöttem, hogy én bizony a Keresés jártasságom fogom növelni, így rá is kattintottam. Viszont valahol, mélyen magamban képtelen voltam felfogni, hogy ez megtörténhet velem. De ez is bizonyítja, hogy ebben a virtuális valóságban is vannak csodák.

Keresés 3.

Tavacska.. Talán a játékban a második olyan hely amit a legtöbbször látogattam meg, legtöbb szép emlékem ide köt, elég sok kapcsolatom ide gyökeredzik, legalábbis azok amiket a játékban alakítottam ki. Még most is tökéletesen emlékszem, amikor itt piknikeztünk Channal és a macskájával, itt horgásztam először egy egész délelőttön keresztül, fulladtam majdnem vízbe, sütögettem a szabadban, és vett egy különleges fordulatot az életem. Ahogyan sétálgattam a kissé iszapos láp közelében, korábbi hibámból tanulva, most nem lenge öltözetben, meggondolatlanul trappoltam végig a mocsaras részen, hogy aztán beleragadjak és egy hős megmentését kelljen várnom, mert egy óriásbéka rám feni a fogát. Már ha csak visszagondolok arra a napra, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Tényleg megtörtént, itt ezen a helyen, derékig süllyedtem a sárban, talán ha ez nem történt volna meg most nem lennék itt. Talán már régen halott lennék, hogy öngyilkosság, vagy egy kósza mob, esetleg vörös kis barátaink által az lényegtelen. A part  felé sétálva egyre nagyobb tömegeket pillantok meg. Horgászok, piknikezők milliói, szinte még most sem hiszem el, hogy ez a partszakasz ugyanaz a hely ahol korábban egy lelket sem lehetett látni. Most pedig hemzseg a játékosoktól. De ez nem véletlen, amióta megjelent az a fura fazon, és kiképzőtiszteskedik, eléggé megszaporodtak a bátorkodók és ki merik dugni az orrukat a Kezdetek városán kívüli területekre is. A tóparthoz érve, leszereltem a cipellőm, és bemerészkedtem a vízbe, oly annyira, hogy maximum térdig süllyedjek csak a vízben. A víz kellemesen hűvös, éppen ideális, nem is vártam többet az évszaktól. Oda se figyelve hova lépek meneteltem a vízben, mondhatni katonásan. A fejemben már-már számoltam is a lépéseket, miközben a távolba meredt a tekintetem.
- Jobb, bal, jobb, bal.. - halkan suttogtam, majd kis játékomat egy túl nagy lépés, egy túlméretezett kagyló, és a figyelmetlenségemből adódó "zuhanás" vetett véget. A nagy csobbanásra, és a cseppet sem halknak mondható sikolyra hamar felfigyeltek néhányan, közülük páran segítségemre siettek. Kissé meglepő, hogy közel két év telt el és még mindig vannak olyanok akik képtelenek figyelmen kívül hagyni a legapróbb dolgokat is. Kissé boldoggá tesz a figyelmességük, talán ez az utolsó dolog ami miatt még embernek érezhetik magukat. Vagy ez csupán az én bugyuta gondolatmeneteim egyike?
- Hé minden rendben? - a hang után egy lágy, meleg érintést éreztem a bal kezem felé, majd meg sem várva a válaszom kisegített a vízből.
- Köszönöm - vontam le a tekintetem, egy pillanatra, a ruhám kezdtem szemlélni, ami elég szépen átázott, és testemhez tapadt. - Minden oké... csak valamin megcsúsztam... legközelebb jobban odafigyelek ehehe - a helyzet kínosabb már nem is lehetne, mindketten megtettük azt a négy-öt lépést, a part felé, ahol rögvest el is kezdtem a ruházatomból kicsavarni annyi vizet amennyit csak lehetséges. Szerencsére itt nem kell órákig várni, hogy megszáradjak, elég ha kivárjuk azt a rövidke időt amíg elpixeleződnek a "vízcseppek" és újra száraz öltözetben flangálhatunk.
- Tessék. - fordultam a hang irányába, még mindig itt van a korábbi lány és egy törölközőt nyújt felém. Mozdulatlanul állok előtte, kissé meglepődve kedvességén mire ö megrázza előttem a rongydarabot.
- Oh köszi!

- Szóval Reika-chan! Örülök, hogy megismerhetlek! Szólíts csak Junnak. - nyújtottam a szégyenlős lányka felé a jobbom, széles barátságos mosollyal az arcomon. Szimpatikus lányka, valahogy öröm nézni ahogyan pironkodva fordítsa el a fejét miközben hosszan a szemébe nézek. Ha így folytatom egy nap még szarvaim nőnek..
- Hasonlóképp. De... igazán... igazán nem szükséges meghívnod.. tudod nekem is van pénzem... - legyintgetett, hosszú ébenfekete hajkoronája arcába borult. Szegény bármennyire is próbálkozott, nem tudott lebeszélni, arról, hogy hálám jeléül meghívjam egy italra. Miközben figyeltem a mozdulatait, és meghozta a pincér a rendelt italokat, lassacskán megismertük egymást, jókat nevettünk, majd egy érdekes információt is kisajtoltam belőle.
- Tojások? - kaptam fel a fejem, a különös, cseppet sem hétköznapi hír hallatán. - Szóval ha tojásokat gyűjtök szintet léphet valamelyik jártasságom? Micsoda abszurd dolog... esélytelen, hogy Kayaba ilyesmit tegyen...
- Mondom, hogy igaz! Húsvét alkalmából mindenhol megjelentek tojások, és nagyon kis százalékban van bennük használható dolog is... - egy pillanatra elcsendesedett, vett mély lélegzetet vett, majd folytatta - Egyik céhtársam így fejlesztette második szintre az akrobatika jártasságát.
- Hmm.. érdekes... Talán nekünk is tennünk kellene egy próbát nem gondolod Reika-chan?
- Hogy érted azt, hogy tennünk... mi ez a baljós vigyor az arcodon?!

A nap még javában előttünk állt, az idő is mondhatni szép volt, már amennyire egy tavaszi nap szép lehet. Mondhatni jobb időt nem is kívánhattunk volna egy kis játszadozásra. Őszintén szólva, elég fura a története, és nem sok esélyt látok arra, hogy valóban hiteles. Ki lenne olyan hülye, hogy vakon megbízzon egy idegenben, majd egy ilyen értékes információt elkotyogjon? Ráadásul ha ilyen ritkaság ez a szintlépő tojás... Mindegy, a lényeg, hogy most már én is tudomást szereztem róla, és kis szerencsével akár feltornázhatok egy-két jártasságot. Mivel a tavacskánál elég sok embert láttunk, és közel is van, nekünk pedig nincs vesztegetni való időnk, első utunk oda vezetett. Ketten elég nagy területet fedhetünk le, hogy pedig fokozzuk a hangulatot és egy kis versenyszellemet is csempésszünk a nemes küldetésünkbe számláljuk mennyit is szedtünk össze, és aki hamarabb megtalálja a kincses tojást, úgy, hogy kevesebbet szedett össze mint a másik nyer egy ebéd meghívást. Ha már amúgy is nosztalgiázós hangulatban vagyok, miért ne fogadnék? Kis séta, barangolás, majd egy enyhe parttól való eltávolodás, egy füvesebb, park szerűbb területre vezetett, ahol rövidesen meg is pillantottam egyik bokor tövében, az első húsvéti tojásom.
- Rei.. - kiáltani próbáltam a lánynak, hogy máris rábukkantam egyre, viszont ha előlem elhappolja, akkor előnnyel kezdhet. Négykézlábra ereszkedtem és olyan közel másztam az említett tárgyhoz, amennyire csak lehetett. Egy szép csíkos darab volt, tetszett ahogy, a kék és lila színek keresztülcikáznak a tojásdad felületen. Kezeim közé kapva a kis drágaságot, egy ablak jelent meg a következő értesítéssel. "kibont" vagy "eltesz", nem éreztem szükséget rá, hogy a felszereléseim között tárolgassam, rögvest a kibont gombra pöcköltem rá, mire a tojás mocorogni kezdett, mint ami ki kívánkozna kelni. Vékony repedés szaladt végig rajta, majd erősebben megrezzent. Pislogni sem mertem, annyira vártam mi fog történni, azonban jutalom helyett, Jack (Jack in the box) rugózott ki a dobozból, egy picinyke táblácskával, amin jól olvasható "nem nyert" felirat volt látható. Kissé önbizalom romboló elsőre ilyet kifogni, de az élet már csak ilyen. Hamar rábukkantam a következő tojásokra is, de hasonló eredményeket értem el. Volt amelyik azonnal felrobbant a kezeim között még csak látszatát sem keltve annak, hogy nyertem. Volt amelyikből egy madárka szállt ki, és még olyan is akadt ami étcsokoládé volt. Mennyi szabadideje van az adminnak, hogy ilyen dolgokra is van ideje... Hamarosan beesteledett, és a nap eredménytelenül telt el. Egyetlen árva tojásra sem bukkantam amiben valami használható lett volna, hozzám hasonlóan Reika sem járt sikerrel. Tekintettel pedig az hazaút hosszára, jobbnak láttam egy közeli szállóban eltölteni az éjszakát, sikeresen rávettem a lányt is, hogy hasonlóan tegyen, még ha nem is egy lakosztályban töltsük el az estét, reggel újra találkozunk és folytassuk a kitűzött célunkat.

Kellemes zuhany, finom reggeli, és jó társaság. Mondhatni minden megadatott ahhoz, hogy a napom a lehető legjobban induljon. Kissé hiányzott a céhházas szobácskám, fura volt plüssrengeteg nélkül aludni, egy az enyémtől jóval kisebb szobában. Ezúttal Arbushoz indultunk, ahol egy jóval nagyobb park terült el, természetesen védett övezet, szóval nem kellett ügyelnünk, hogy egy vaddisznó feni ránk a fogát, vagy éppen egy arra kószáló piroskának szúrjuk a szemét... az utóbbira amúgy is kevés esélyt látok, de jobb félni mint megijedni. Korábbi hibáimból tanulva, nem szabad kézzel hanem egy bottal böködtem a tojást, hogy meggyőzőéhesek róla, hogy érintésre nem e robban. Amint az első próbát megúszta, jöhetett a tapogatás, majd félve rányomni a gombra... több tucat fals, üres, vagy éppen csapda tojásra bukkantam. Kerestem fák tövében, bokrok mélyén, padok, étkező asztalok alatt, mellett, vagy felett, sőt még fára is másztam, de mind hiába. De hiába volt a tojás, pöttyös, foltos, kockás, hímzett, vagy natúr, lightos minimálisan díszített, egyik sem rejtette azt amire igazán vágytam. Most már értem miért nem titkolta el, felesleges volt, ugyanis cseppet sem rontom az esélyeit azzal, hogy én is keresgélek, tekintettel arra, hogy a tojások öt percenként újra megjelennek, szóval kissé bőségzavarunk is van, nem kell attól tartani, hogy elfogynak. Az meg már más kérdés, hogy napokon át lehetne keresni, a szinte lehetetlennek bizonyuló jártasságfejlesztéses tojáskát.
- Jó én szünetet tartok... - huppantam le egy közeli padra, fejemet a karfára támasztottam, és egyfajta fekvő helyzetet vettem fel, jobb karomat a szemeim elé takartam, hogy ne zavarjon a napsütés, a balt lelógattam a padról.
- Nem kéne feladnod... Már olyan közel járunk... - próbált bátorítani a lány, aki eközben éppen egy közeli bokorból mászik elő, arcáról csokoládé szirup folyik le.
- Nem adom fel, csak... pihenek... Egész nap ezekkel a hülye tojásokkal szórakoztunk. Egy perc nyugtunk sincs, pedig ez csupán szórakozás. Nem fognak elrohanni, csak mert pihenek kicsit. - szinte mintha megparancsoltam volna Istennek, hogy toljon ki velem. A semmiből egyszer csak egy különösen kemény tojás hullott alá, pontosan a hasamra érkezett. Reflexszerűen rándultam össze, az erős, hirtelen zuhanástól.
- Mi a... - néztem a mellkasomra, ahol egy szép hímes tojás díszelgett. Éppen nyúlni akartam érte, ha már itt volt egy karnyújtásnyira, de mintha arrébb ugrott volna. Felvontam a szemöldököm, és jobban nyújtózkodni kezdtem, de végiggurult a lábamon, sértetlenül le a padról. Felkeltem, és a tojás felé hajoltam, ami újult erővel gurult tovább a járókövekkel kirakott parki ösvényen. Homlok ráncolva sétáltam utána, egyre csak gyorsult, és már-már futnom kellett, hogy utol érhessem a kis huncut tojáskát. Amikor meg már majdnem elkaptam, letért az ösvényről és egy pad alatt bújt át.
- Ez a tojás szórakozik velem... Reika! - kiáltottam a lány felé, aki gyorsan kapcsolt, hála hallgatózás jártasságának - Segíts elkapni, ez valahogy másabb mint a többi!
- Re-rendben! - válaszolta megdöbbenten, és hozzám sietett. Én eközben már kétszer körbefordultam a tojással, mintha okos lenne, és menekülne tőlem. Én jobbról, a lány pedig balról rohamozta, azonban eredménytelen volt ez a terv is, egymásnak rohantunk, a tojás pedig egy közeli fa felé vette az irányt. Szélsebesen rohantam utána, mit sem törődve a földre huppanó lánnyal, akit az imént löktem fel. Természetesen egy gyors bocsánatkérést hozzávágtam, de a célt továbbra is a szemem előtt tartottam. Mire a fához értem, addigra keresztül szaladt egy bokron, majd egyre csak nőtt köztünk a távolság, és szinte ösztönösen át is alakítottam drága kis fegyverem, egy méretes karddá, mintha csak le akarnám mészárolni. További öt percnyi céltalan rohangálás, kergetőzés, és már egyre ingerültebbé kezdtem válni, majd végül megálltam, földbe szúrtam a fegyverem és kis csaláshoz folyamodtam. Képességet aktiváltam, és a kezeim közé kaparintottam a furfangos tojást. Ezúttal nem robbant fel, sőt mondhatni semmi sem történt.
- Jó nekem ennyi elég... Remélem még találkozunk Reika-chan! Vigyázz magadra. - köszöntem el tőle, és indultam vissza a céhházhoz, mielőtt még egy éjszakára itt ragadok a második szinten. Út közben pedig valahogy betévedtek az ujjaim a képességek és jártasságok panelra. Keresés jártasság 3.

Hooshwait.

Rémlett, hogy odakint mostanában lehet ez az ünnep, mert Aincrad-szerte napok óta tele voltak a hipermarketek festett alufóliába csomagolt csokoládé nyulakkal és más állatságokkal. Na jó ez csak hülyeség, de vicces volt elképzelni.
Ez nap is pont olyan kirívó volt, és totál más, mint Danee bármelyik másik napja. Csak éppen megint másképp. Igazából nem volt olyan, hogy szokásos nap.

Az ünnep előtti tisztelgésként napok óta irtottam a vérnyulakat, csirkére emlékeztető szárnyas dögöket és a távolról indúri-pindurinak tetszelgő barikra hajazó agresszív, alattomos, hátba támadó, játékosok pixelvérén felhízott szörny-förtelmeket.

Tegnap már a változatosság kedvéért pár aranyért vásárolt információ morzsa után haladva felfedeztem egy kisebb dinoszauruszra emlékeztető populációt.
A helyi Jurassi-park közel sem volt olyan iszonytatóan félelmetes mint a filmvásznon, hiszen nem dőlt az eső, akarom mondani víz a következő szint aljára szerelt öntöző rendszerből, és direkt nem maradtam estére a vaskos fémajtókkal megáldott kőerődben az dzsungel közepén, hanem inkább kiteleportáltam.

Valahogy nem kívántam hozzájárulni a felnövekvő dinópopuláció gyarapodásához saját pixeltestem elvesztése árán. A lényeg, hogy a hooshwaiti hajrában a hét határon fel-alá nyargalva mindkét lábamon, sikerült elkerülnie a figyelmemnek ezt a rendkívül értékes díjazással kecsegtető, kihagyhatatlan Eventet.

De ez mit sem változtatott a történeten. Én ugyanis dinótojásokra vadásztam. Mint önjelölten hivatásos troll, egyemberként vállaltam fel eme nemes ünnepnek, a kifordítását, fejtetejére állítását, szent feladatomnak éreztem bebizonyítani a világnak, még ha virtuális is, és baromira nem figyel rám senki se közben. Szóval bebizonyítani a világnak, hogy igenis... mi? Mit akarok én bebizonyítani?

Szóval trollkodni akartam egy jót. Mások tojást keresnek. Én is. Ebben nincs semmi hiba. De én a dinókét, méghozzá, hogy extra adag rántottát süssek az orruk alatt, belőlük. Ez persze nem volt bonyodalom-mentes. Már csak azért sem, mert nem igazán rendezkedtem be négy lábon járó, több tonnás, tízemeletes monstrumok elleni harcra.

De persze volt annak is előnye, hogy nem voltunk egy súlycsoport. Én lazán elszambáztam köztük, akár a lábaik között is a tuningolt gyorsi pontjaimnak hála, csak arra kellett nagyon ügyelni, hogy közben nehogy véletlenül síkperspektívát vegyek fel, mert valljuk be őszintén, a húsos palacsinták elég rosszul manővereznek még mozgás közben is

Szóval tegnap volt időm elszórakoztatni magam, meg a dinókat is, bár ők érzésem szerint kevésbé élvezték a kitüntető figyelmemet, és a túlnépesedésük okozta környezeti károk megfékezésére tett izzadságszagú erőfeszítéseimet. Mindenesetre kevés olyan napra emlékszem, ahol a miszter akrobatika jártasságomat ennyire toppon kellett volna járatnom hosszú órákon keresztül.

A hosszú, pihentető alvás után fanyalogva toltam el az elém rakott fapados menünek szánt rántottát. Valahogy a tegnapi események után leginkább csak émelygéssel vegyes éhes korgásokkal volt képes válaszolni a gyomrom.

A mai menü viszont... na nem az étkezésre gondolok. Szóval a mai teendő... a változatosság kedvéért tojás-vadászat volt! Igen, igen, most mondhatnátok azt, hogy már tegnap is az volt, és ebben nincs semmi új, tök snassz az egész.
De az infó-dealeremből megint csak sikerült pár fényes érmével kisajtolnom néhány releváns infót, merre is folytathatnám áldásos tevékenységemet, immáron egy kissé más színezetben.

Tojások! Egy a közös bennük. Abból kikel valami. Hogy az jó-e nekünk vagy sem, az már más kérdés.
Hát ennél komfortosabb környezetbe is jártam már. Párás, lehelet szagú, nedves falak fogattak a barlangban, ha nincs a kristály, botorkálhattam volna vakon a fekete nyálkás falakat tapogatva a világon létező legsetétebb odú útvesztőiben.

Időnként rám vetették magukat valami bizarr hüllő-forma lénynek az egyedei. Veszélyesen jól harcoltak, már nem tudom hanyadik potion tetejét kellett lepattintani, hogy a hasamon tátongó pixel-vortexet betömjem.

Azokról az aranyos kis jószágokról nem is beszélve, amik rendszeresen a plafonról ugrottak elém üdvözlési hajlandóságuk eme izgatott formájában rögtön szájon csókolva engem.
Sajnos nehezen működött a fantáziám, sehogy se tudtam magam elé képzelni az egész arcom felületét igénylő szájba-puszi közben Szophie-chant, Ai-chant, vagy épp Hina-samát az igyekvő kis lények helyére.

De végül igyekezetem megtérült: egész teremnyi hooshwaiti tojásfészekre akadtam. Ami utána következett, ahhoz képest a dinók elöli menekülés gyerekjáték volt. Sokszorosan újragyártott hassal és mellkassal, valamint nem kevés tapasztalattal tértem meg feleim közé a városba, hogy egy nyavalyás szél-sodorta poszterről tudjam meg az aznapi event létét és részleteit. De ahogy szomorúan csekkoltam az elsődleges képességeimet, melyek felfejlődése a grand prix lett volna, meglepődve tapasztaltam, hogy a rendszer szerint majomkodásomnak eredményeként már egy kettes villog az Akrobatika jártasságom címkéje után.

Hurrá! Már csak az a kérdés, hogy mitől vannak szülési fájdalmaim?

Hallgatózás III. \o/

//Ozirisz engedelmével, még Kayabácsi (remélem) és más is szemtanúja volt ennek //

Tizenhárom órával később, miután elkészültünk és elindultunk, már a teleportnál várakoztunk, hogy eljuthassunk a nemrég megnyílt Paradicsomba, ahová csak meghívással vagy jeggyel (több, mint 5.000.000 aranyba kerül egy jegy ára) lehetett eljutni, én meg egy árnyharcos-párbaj versenyen első helyezettként megnyertem két személyre szóló jegyet.. Akkora volt ott a tömeg, hogy néha nem győztük a várakozást. Már-már le akartam volna fújni a hétvégi kiruccanást. Türelmes vagyok, de ha ilyen sokáig kell várnom a soromra, az már engem is ki tud fárasztani. De Oz türelemre intett.
- Már hamarosan átjutunk, drágám. Bírd még ki azt az egy-két órácskát. Koncentrálj inkább arra, hogy milyen jó is lesz nekünk ez a hétvégi pihenő egy élményfürdőben... azaz egy élményszigeten. Meglátod, megfogja érni ez a várakozás, ha adsz ennek még egy esélyt.
- Persze, ha nem toporognának itt az emberek, tényleg csak egy-két óra lenne - mondtam szomorúan. - Nézd meg az előttünk álló punkot! Ő direkt csak áll egy helyben, pedig most ő van soron.
- Kussolj, nyálinger - szólt be egy őt nógató embernek az agyonpirszingezett punk.
Mivel ez a sziget nemcsak harcmentes övezet, ráadásul még tilos is volt oda fegyvereket vinni, ezért fémjelző kapuk voltak a teleport előtt, azt pedig két nagy termetű NJK katona őrizte. Ezek ketten, ahogy át akart kelni a punk végül és a kapu riasztózott, rögtön megállították. Az persze egyből hisztizni kezdet, mikor kijelentették, hogy a pirszing is fegyvernek számít a szúrós részük miatt, és azokat mind le kellett vennie. Kénytelen volt végül megtenni, de egy utolsó bizonyost egy privátabb szférából már nem igazán volt hajlandó eleget tenni az utasításnak.
- Na ne csinálja már, ember! - kezdett balhézni a punk az egyikükkel. - Nincs időm erre! Nem fogom most azzal húzni a drága időt, hogy a maradékot onnan is levegyem!
- Maga se húzza a többi vendég drága idejét, főleg az enyémet nem! - dörmögte szigorúan a biztonsági őr. - Szabály az szabály! Vagy elhúzz levenni azt is, vagy nem jöhet be!
- Nem utasítgathat engem, baszom! Panaszt fogok ezért emelni!
- Igazán, seggdugasz? - A biztonsági őr elővette a kézi sokkolóját, és megmutatta a punknak. - Na tűnés levenni azt a kacatoat a farkáról!
A punk látva a kézi sokkolót már komolyan vette a biztonsági őr fenyegetését. Bölcsen döntve sarkon fordult, hogy mihamarabb leszedje azt is. Oz kárörvendő vigyorra húzta a száját.
- Látod, édesem, így jár az, aki a nemi szervét is megrontja ilyenekkel - szólt lekövetkeztető, elégedett fennhanggal.
Kuncogtam, majd idővel később, ahogy ő megmondta, végre valahára eljutottunk a sor elejére. A fémjelző kapun keresztül túlmentünk minden probléma nélkül, és már ott találtuk magunkat a Paradicsomban.
A Paradicsom olyan volt, mint egy álom. Nem csoda, hogy miért olyan drága a jegy ide. Mintha nem is életre-halálra szóló játékbank lennénk, hanem egy álomban, ahol nincs harc, nincs ármánykodás, nincs rendetlenség és stresszel járó kapkodás. Csak lazítás, béke, nyugalom. Ezen a trópusi skinnel rendelkező álomvilág mindent nyújtott vendégeinek, amire azok vártak. Tengerpart, pálmafás parkok, kiránduló helyek hegyekkel és erdőkkel, buli, sport, pihenés, játékok... amit szem és száj megkívánt, és mindezt ingyen lehetett megkapni.
Egy citromsárga hintó vitt minket és még pár másik vendéget egy luxushotelbe, mely pont a parkra nézett. Amíg autóztunk, az ablakon keresztül végigmértük eme gyönyörű, Hawaii-t is megalázó helyet, de a hintó sietett, így nem sokat láthattunk a Paradicsomból. Majd ráérünk bőven körülnézni amúgy is, ha kipihentük egy kicsit a fárasztó repülőutat és meguzsonnáztunk. Milyen jól jött a győztes verseny! Micsoda ajándék húsvétra!
Mikor végre megérkeztünk a hotelhez, sorban álltunk a recepciónál. A pökhendi arcú recepciós nő jegyzetelgetett, közben bólogatott egy öltönyös férfiú szövegeléseire.
- ... És a lehető legnagyobb nyugalmat szeretném, és ne háborgassanak a cselédek mindenféle ürüggyel, mint a takarítás - fejezte be a mondatot a srác.
- Rendben van, majd meglátjuk, mit tehetünk, uram, addig is tessék várni - intett a recepciós nő, aztán az emberke távozott. Mi következtünk, és mivel én voltam az, aki a nyereménye mellett intézte az utat, nekem kellett megbeszélnem a regisztrációs dolgokat a nővel.
- Jó napot, asszonyom, Judy Noxia vagyok, ő meg itt a párom, Ozirisz. A múltkor nyertem húsvéti hétvégét két személyre egy árnyharcos bajnokságon.
A nő kikereste a menüjében a nevemet a nyaralók névsorában. Mikor megtalálta és úgy látta, tényleg kaptunk ide is kétszemélyes helyet, átadott nekünk egy kulcsot és egy programfüzetet.
- Parancsoljon, a lakosztályuk kulcsa. Egy kétszemélyes franciaágyas első osztályú szobát kapnak a lehető legjobb szolgáltatásokkal. Gratulálok a nyereményhez. Bármi baj van, nyugodtan értesítsék a személyzetet, ők bármiben tudnak segédkezni. Kellemes itt tartózkodást és boldog húsvéti ünnepeket!
- Köszönjük, viszlát.
Felmentünk arra az emeletre, ahol a lakosztályunk várt ránk. A szoba modern stílusban volt rendezve. A szobaajtóval szemben egy nagyobb keretű ablak nézett ki a Sziget tengerpati látványára, attól balra szekrénysorok sorakoztak, mellette egy fekete színű bőrből varrt kanapé. Az ablak előtt egy ebédlőasztal négy székkel. Az ablaktól balra tágasabb rész következett ott a fal középtájára tolt franciaágy kényelmes párnákkal és nagy, puha paplannal. Azon két-két tiszta, fehér törülköző és fürdőköpeny hevert gondosan összehajtogatva. Az ágy mindkét szélét fekete nemesfából gyártott éjjeli szekrény és lámpák álltak. Az ágytól jobbra a sarokban volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett.
Beléptünk a lakosztályba, és belülről bezárták az ajtót. Amíg Oz körülnézelődött alaposan, kipakoltam a cuccainkat a szekrénybe. Nagy csodálkozva megszólalt a drága, mikor belesett a párnák alá.
- Nicsak, kis csokikat dugtak el a párnák közé!
- Igen, az ilyen hotelekben szokásuk az alkalmazottaknak meglepni a vendégeket némi kis meglepetésekkel - magyaráztam mosolyogva.
- Igen? - nézett Oz, aztán megette az egyik kis csokit. - Mmmmmh, mentolos ízű. Tessék, Judy, itt a másik.
- Köszönöm, egy kis édesség nagyon jólesne nekem.
Befejezte a pakolást leültem a kanapéra, Ozirisz pedig mellém ült. Az én csokimat kibontotta, majd óvatosan betette a számba. Én meg óvatosan megragadtam a csokikát a fogaimmal, majd szépen elrágtam és lenyeltem, miközben csillogó, szerelmes szemekkel rebesgettem a szempillámat a kedvesemre.
- Nagyon szeretem, amikor ilyen bájosan nézel rám - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Ugyanúgy viszonyoztam a csókokat, ezalatt azon kaptam magam, hogy Oz a hátamra döntött a kanapén, majd rám feküdt.
- Mi lenne, ha eltöltjük ezt a kis időt valami huncut, felnőtt játékkal? - vigyorgott félreérthetetlenül Oz. - Ha jó kislány leszel, a pihikézés után lemegyünk egy kicsit a parkba sétálni, aztán pancsolhatunk a parton, este a maradék időt meg elütjük valamelyik bárban. Mivel itt úgyis ingyen van minden, még az ital is, jól feltuningoljuk magunkat a legjobb sörből vagy a borból.
 - Benne vagyok - sóhajtottam lágy, kellemes hangnemmel. - De akkor hadd legyen az enyém a vezetés joga... ha érted, mire gondolok. Csodálatos húsvétunk lesz.
Nem teketóriáztunk, elborítottuk egymást csókjainkkal, a kis huncut kezei már simogatták ruhám alatt a hátamat.

Mindketten végre gondok nélküli, átlagos, szabad húsvéti hétvégéjüket töltő párnak éreztük magukat. Ha csak egy kis időre is, jólesett mindkettőnkk számára ez a fajta kikapcsolódás. A lakosztályukon belül szabad volt minden privát dolog (otthon Oz szomszédai nem örülnek, vagy nálam a céhben lehetnek néha kukkolók is). Mindenhová eljutottunk, amit saját szemükkel látni akartunk és megtapasztalni.
Elmentünk a tengerpartra süttetni a hasunkat, fürődni és homokvárakat építeni. Aztán megnéztük a parkot, a sétányokat, megsimogattuk az állatokat az állatsimogatóban (Oz megsimogatott egy lámát is, aki hálából szembe köpte).
Ezen kívül bejártuk a luxuspiacokat és a plázákat is. Megnéztünk minden boltot és kirakatait - persze még vásárolgattunk is. A Paradicsom legnevesebb cukrászdáját is meglátogattuk, hogy együnk a finom sütikből is. Ha ez a cukrászda kint lenne a Kezdetek városában vagy valamelyik szint fővárosában, inkább azt látogatnám, nem a Sweets Dream cukrászdát (akkor is, ha drága hely lenne ott), hiszen itt mennyivel finomabbak a sütemények!
Estefelé találtunk egy kellemes japán éttermet, ahová bementünk vacsorázni. A japán étterem éppen úgy nézett ki, ahogy egy igazi japán étteremnek kell kinéznie. berendezkedése dojo-szerű volt, és a legjobb asztaloknál párnán térdeltek vagy török-ültek a vendégek. Némelyik asztalnál volt külön sütő, ahol a szusikészítő njk készítette el vendégek számára a szusikat. Az alkalmazottak kifinomult japán kosztümöket viseltek.
A kék selyem kimonoba kiöltözött recepciós lány vezetett minket egy párnás ülőhelyű asztalhoz. Őt egy pincér követte, hogy felvegye rendelésünket.
- Mint a Wasabi nevű étterem Magyarországon - mondtam, miután leadtam a rendelésemet a pincérnek, mely egy húsz darabos szusimenüből és egyéb ízesítésekkel és hozzávalókkal állt.
Oz japán curry-t kért édes-savanyű csibefalatokkal.
- Milyen jó, hogy megtaláltam ezt az éttermet - nézett körbe. - Néha úgy érzem, hogy hiányolom az otthonomat.
Amíg vártunk, jóízűt nevettünk vicceinket, kibeszélhettük a múltkori eseményeket. Amikor meg jöttek az ételek, akkor már nemcsak beszélgettünk vidám dolgokról, hanem ettünk is. Ez idő alatt már rég elmeséltem neki, hogy mi történt tavaly húsvétkor, mikor egy csapat őrült nyúl és néhány "áruló" az ők oldalukon lefoglalták Torubana városát, és én az emberek oldalán álltam a város felmentése és a nyulak, valamint az őket támogató nyúlimádó hisztis kislányok és idétlen férfi ellen város felszabadítása érdekében. Végül is megnyertük a háborút, de én nem szó szoros értelemben mégis otthagytam a fogamat.
Az étterem után bárba mentünk, hogy a gyakori randi-szertartásunkat űzhessük, magyarul iszunk. Itt is hihetetlenül jó italok voltak. Erős alkoholok, és ha bár ettől jobb kedvünk volt, nem rúgtunk be. Ez jó volt, mert legalább nem csináltunk megint részegen hülyeséget, mint a múltkor. A múltkori kicsapongásunkkor Oz azt hitte, hogy az a nagy töklámpás én vagyok, és csókolgatott, én meg nagy szóáradatban arról kezdtem szövegelni a kocsma vendégeinek, hogy miért jobbak ezerszer az árnyharcosok az állatidomároknál. Aztán a kocsmáros kihajított minket onnan... na sebaj, végül is Aincradban még rengeteg ivóhely van, és az a kocsma, ahonnan kidobtak minket részegedés miatt, úgyis csak nagyon szar minőségű italokkal szolgált. Csak azért mentünk oda inni, mert egy februári ünnep miatt minden kocsma zárva volt, csak ez nem. Itt, húsvéti időtájt a SAO legjobb helyének legjobb bárjai egyikében nem rúgtunk be, pedig erős, mennyei italok voltak. Mintha angyalok készítették volna ezeket manákból.
*
Hazaérkezés, és már készen álltam egy újabb eseményre, A Húsvéti Akcióra. Nagyszerű... ez is egy meghívás alapján indult. Rögtön másnap, ahogy hazatértünk Ozirisszel a Paradicsomból. De nem baj, egy próbát megérhet...
Nem nagyon szeretném hosszasan leírni, hogy miként tengődtem a tojáskereséssek, de azért összeírom, miként történtek a dolgok, számozva:

1. Megérkeztem a startra. Láttam pár ismerős arcot, és odaköszöntem nekik, de még csak arra se méltattak, hogy visszanézzenek rám. Talán jobban érdekli őket a tojásban rejlő jutalom, ha éppen találnak valami olyant.
2. A visszaszámlálás megtörtént, és mindenki rohan, mint az őrült. Félre kellett ugranom az útból, mert mögöttem is trappolt egy rinocérosz csorda vonulásával egyező csoport, és majdnem átfutottak rajtam.
3. Először a fővárosban kutakodtam a tojások után. Benéztem a piaci bódék alá, a kocsmák melletti hordók közé, átkukkantottam elhagyatott házak ablakain. De sehol semmit nem találtam. Mogorva, aki szintén részt vett a tojáskeresésben, talált kettőt is... szerencsére az egyik felrobbant a kezében, a másik ellepte egy adag takonnyal. Kicsit elkuncogtam magam rajta, de eszembe jutott, hogy folytatnom kell a keresést.
4. Végre találtam egy tojást. Egy rózsaszín pöttyös, zöld mezőjű tojást... a lehető leggusztustalanabb színválasztással. Remélem, megéri, ha ebben találom meg a jutalmat. Kinyitottam, és vártam, mi lesz. A tojásból kibukkant egy trombita, és egy hangos trombitálással rám szórta a konfektiket, majd kipattintott egy feliratot is: Gratulálok, kedves játékos! Megtaláltad... a hamis tojást! Eldobtam a konfettis tojást, és elmentem keresgélni tovább a megfelelő tojást. Attól félek, páran megtalálták azokat, és lehet, hogy én biztos nem találom meg.
5. Kezdetek erdeje: át kellett bukfenceznem a bokrok között, ahogy a kettes szintű akrobatikám bírta. Aztán úgy döntöttem, talán sikeresebb lenne, a keresés, ha felmászok egy fára. Fél métert ugrottam felfelé, és belekapaszkodtam a legaljára nyúló vastag ágyba, és rámásztam. Onnan meg a következőre, majd a következőre... míg végül elég magasra másztam fel ahhoz, hogy végigmérjem a tisztást fürkésző sasszemeimmel. A ragadozó megtalálta áldozatát: egy újabb tojás a bokrok között, és egy az egyik fa odújában. Lemásztam, majd a végénél leugrottam a fáról (ami rossz földet érést hagyott maga után, mert kicsit magasabbról ugrottam le ahhoz képest, ahogy kiszámoltam). Gyorsan összeszedtem a két tojást, mielőtt más észrevenné, ha erre jár.
6. Összefutottam egy vörös indikátorossal. Azt akarta, hogy adjam át a tojásaimat neki, és talán életben hagy. Megmondtam neki, hogy velem nem kezdhet ki, mert én meg annak a céhnek vagyok a vezére, ami meg hozzá hasonló kis szemétládákat büntet. Ennek a vége egy harc lett: a jómadár megsebesített elsőre, de a továbbiakban elhajoltam, és félreugrottam az ütései és rúgásai elől. Nem támadtam vissza, mert mindkét kezemben ott volt a két tojás. Egyik lábamat viszont fel tudtam használni arra, hogy hasba rúgjam. Amíg megviselte őt ez a meglepetés azonnal futásnak eredtem. De a képét jól megjegyeztem magamnak.
7. Pihentem egy kicsit, de egyszer csak felbukkant Natsumi, és ellopta a tojásaimat! Vagy tizenötöt lenyúlt eddig másoktól, és most ellopta tőlem a következő kettőt. Futottam utána, hogy visszaszerezzem a tojásokat. A gyorsaságom sokkal nagyobb az övénél, ez köztudott, így hamar utolértem, és egy ugrással rávetettem magam, ahogy a football-játékosok egymásra. Ez volt a legnagyobb hibám... Natsumi ijedtségtől kiejtette a tojásokat a kezéből, és szerteszét gurultak. Arra járt a többi tojáskereső, és ellopkodták az összes tojást... csak egy kis tyúkméretű piros maradt... azt viszont én vettem el szomorúan, mivel senkinek sem kellett.
8. Grrrr!!! Natsumi megint meglépett!
9. Nem találtam több tojást, csak az a pici piroska volt nálam... de emlékbe azért még elteszem. Talán legközelebb több sikerrel járok...
10. Istenem... micsoda mázli!!! Megtaláltam a legritkább tojások egyikét!!!

Mégis csak megérte ez a tojás-hajkurászás! Boldog húsvéti ünnepeket!

/Akrobatika 2 --> 3/

Akrobatika 3 :33

/Súlyemelés 2. Az egyet már megvettem csak még nem írta jóvá KA./

Akrobatika III. *.*

Nyo, éppen most éjszaka tértünk vissza a tojáskeresésből. A csoportvezetőnk húsvét-neuraszténiát kapott az erdőben. Túlságosan megrenydítő élmény volt, semhogy képes lennék csillogó értelemmel és intelligens szerénységgel összefoglalni az eventen történt eseményeket. Az egész azzal kezdődött csupán, hogy egy héttel a játék előtt megláttam azt a körlevelet a privát üzeneteim között, hogy lesz ez a tojáskereső játék, és mint szokásom, nyo, rész akartam venni rajta. Aztán egyszer csak összefutottam egy újabb hirdetéssel, amit a csoportvezető adott fel, hogy szeretne alkotni egy csapatot a Húsvéti Akció erejéig, hogy együtt keressük meg a tojásokat az erdőben, és a jutalmat, azaz a szintlépést vagy egyéb átlagos talált jutalmat valahogy majd megosszuk egymás között. Szuper ötletnek tűnt, ezért felkerestem a srácot, hogy jönnék én is és Regina is.
Persze a közönség joggal tarthat igényt a Húsvéti Akciós kitérőnkön, valamint az útközben és az erdőben történtekről egy elfogulatlan és még beszédképes megfigyelő élőlény tárgyilagos összefoglalójára. Én vagyok az erre hivatott élőlény. Mindenki más képtelen erről beszélni, mert talán kínosnak tartja az ügyet, és én meg is tudom őket érteni, bizony. Regina továbbra sem beszél nyilvánosságban, csak velem és Enhi-channal, plusz - tagadhatatlan fényes képességei ellenére - nem rendelkezik az én kötélidegzetemmel.
Akkor hát írom is a jelentést.

Jelentés a Húsvéti Akció részleteiről órára és percre pontosan - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár, valamint Regina nevű nőstény vadmacska petje szemszögéből, Snowcat szavainak alapjáról, melyet a többi tag a csoportból megerősítette aláírásokkal

7.00 Indulás a gyülekező helyről, magyarul a Kék Bivaly fogadóból.
7.05 Megesszük az előre csomagolt ebédet és megisszuk az üdítőt.
7.10 A csoport megáll, a punk srácnak hánynia kell.
7.20 A csoport megáll, egy csajnak pisilni kell mennie.
7.30 A csoport elhagyja a Kék Bivaly küszöbét.
7.35 A csoport visszatért a Kék Bivalyhoz a csoportvezető táskájáért.
7.40 A jó szemű megfigyelők szerint a csoportvezető kezd különösen viselkedni.
7.45 A csoport megáll, a punknak már megint hánynia kell.
7.55 Közeledünk a város szélére.
8.00 A csoportvezető megálljt parancsol, és mindenkit felszólít, hogy ne mutogasson vagy ne csináljon semmi félreérthetőt, vagy ne támadja le a többi játékost, akik ugyanúgy keresik a tojásokat, mint mi.
8.10 A csoportvezető elveszti a hidegvérét, addig nem hajlandó elindulni velünk, amíg "a rohadt okostónik nem kapják el a csoport neveletlen hülyéinek tökeit".
8.20 Egy Okoska nevű mindenkit lenyugtat csapzott állapotban. Találok az első kutatás során egy tojást, egy szép sárga-fekete csíkost... kinyitva a darazsak szétcsípték az arcom!
8.25 A szavannán haladunk. Páran már találtak tojást, de különlegesek nem voltak... bár az egyik tojással a punk félreérthetetlen dolgokat művelt.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld üveget" énekli kutatás közben.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld szart" énekli kutatás közben.
8.45 A csoport hangos üvöltözéssel félbeszakítja az éneket, és hozzánk vág egy zöld tojást, amiből büdös szemét robban ki. Az egyik csaj sírva menekül el.
9.15 Megállunk egy óázisnál. A jó látóképességű (itt az észrevétel a fontos nem a Látás képesség, mert ugye nagyon feltűnő az ilyen) megfigyelők szerint előveszi a farzsebéből és meghúzza a laposüveget. Így keresgéli a tojásait. Az én birtokomban egy kék pöttyös, Regináénál egy vörös-sárga csíkos.  Az enyémben békák kánkánoznak, Regináéból meg kirepül egy gombolyag, és azt elkezdi kergetni és ütögetni.
9.30 A punk a csoportvezetőtől lopott tojásokat osztogatja. Az Okoska a Kinder Tojás színűt választja. Én meg sikk-cakk mintásat (ebben egy olló szét akarta vágni az arcom).
9.40 A punk útközben hány.
9.50 A punk mellett menetelő két másik kiránduló is elhányja magát.
9.51 A csoportvezető nem hajlandó megállni.
9.55 Az egyik kiránduló menet közben zacskót tart a punk szája alá.
9.56 Az imént említett kiránduló hány, mint a lakodalmas kutya. Ezalatt Regina a vállamon ül, én meg előveszek egy hatalmas terjedésű újságot, és felnyitom. Így most van egy kis magánéletünk, és elcseveghettünk a hülye punkról. Átesek egy újabb tojáson, ami felrobban a fenekem alatt.
10.30 A csoport egy hosszabb, veszélyesebb ösvényen indul a bokrosok közt, mert a rövidebb út le volt zárva.
11.30 Hamarosan megérkezünk az erdőbe, a csoport hátsó sorában verekedés tör ki.
11.45 A verekedés véget ér. A "sérülteket" egy healer típusú lovag látja el, a punk büntetésből a csoportvezető mellett kell tovább keresgélnie.
11.50 Átkelünk egy hídon, ami leszakad. Szerencsére senkinek sem esett baja, mivel pont időben átértünk mind.
11.55 A csoportvezető idegei elszakadnak.
12.30 A csoport megy tovább, és megérkezik az erdőbe.
13.00 A csoport az ösvényről lesétál egy másik ösvényre be a dzsungel sűrűjébe.
13.15 Írtam egy PÜ-t Enhi-channak, érdeklődöm, hogy nem ismer-e egy jó pszichológust, aki megvizsgálná a punkot. A szerelmem sajnos senki ilyet se ismer, de azt mondta, hogy otthon várni fog engem egy kis meglepetéssel.
13.30 Belépünk a vadászövezetbe. Én és Regina le vagyunk nyűgözve a tojásvadászattal járó kellemességektől, és sikerült újabb tojásokat összeszedni. Annak ellenére, hogy a keresésem nem túl jó, egész jól megkeresek minden olyan dolgot, aminek köze van a tojásokhoz. A csoport maradéka röhög egymáson, a szétspriccelt csoportvezetőn és az ártatlan vadak lepixeleződésén.
14.05 A csoportvezető az összeomlás szélén. Újabb PÜ-t írok Enhi-channek. Azt kérte a szerelmem, hogy most ne zavarjam, mert dolga van. Kíváncsi vagyok, vajon milyen dolga van... remélem nem csal meg, mert akkor én is annyira összeomlanék, mint a csoportvezető!
15.00 Egy csapat vérengző vérnyúé körbekeríti és elhurcolják a falujukba a a csoportot, hogy megegyék őket (hogy lehetséges ez, mikor mire meghalunk, addigra elpixeleződünk, mire egy falatot is ennének belőlünk?).
15.05 A vérnyulak elveszik összes tojásunkat (hé, ez a mi tojglijaink!), egy csapat kis vérnyuszika "vicces macskaembernek" hív és körbetáncolják ketrecemet. Végül a punknál volt egy rejtett bicska, amivel elvágta a köteleinket, és elmenekültünk, mielőtt az üstben végezzük. Visszaszerezzük a tojásokat, miután visszaszerezzük a fegyvereinket is és bosszút állunk a vérnyulak harcosain (vérnyúl husik a táskában!)
15.15 A csoportvezető magához tér, és úgy dönt, inkább menjünk el a fenébe... de eltévedünk, és mindenki térképe egy rendszerhiba miatt tönkremegy. Szemét KA!
16.00 A punk - miként mindenki más megjósolta - A folyónál beleugrik egy igen szép fejessel. A tojásai elfolytak szó szerint. Valami zöld trutyik, és inkább nem kockáztatom meg meginni.
16.30 A punk eltűnik; amikor utoljára látták, észak-kelet felé tartott.
16.35 Az Army megérkezik, elhurcolnak mindannyiunkat a tizedik szinten lévő kis bázisukba. Értesítik vezérüket, akivel komoly tárgyalást kellett intéznünk, mert azt pampogják nagy gorilla képükkel, hogy engedély nélkül beléptünk a területükre és lenyúltuk a tojásaikat. Az egyik lány hisztériás rohamot kapott, Okoska meg közölte a csoportvezetőnkkel, hogy ő a csoportvezetői hivatás szégyene és elcseszte nekünk a csoportosra szervezett Húsvéti Akciót, és hála neki ráadásul az Army tagjai MINDENT elvettek tőlünk, még a fegyvereinket is, a tojásainkat is, meg plusz Reginát is. A csoportvezető sírógörcs közt megígéri, hogy abbahagyja ezt a munkát. Csak azért vállalt különböző eseménybeli kirándulásokat, hogy legyen miből megélnie.
18.00 A punkot megtalálják, valamint rögtön tetten érik az ők külön szexbolt-részlegükben. Azzal vádolják, hogy el akart lopni egy tégely "Hadd-nőjön-a-kicsike" kenőcsöt és két kéjpiszkátort. Plusz meg egy tojást, ami Madonnát énekelt.
19.00 Az Armysok elengedik a csoportot kísérettel, miután tisztázzuk az ügyet, visszakapjuk a felszereléseinket és Reginát is. De a tojásokat bezzeg megtartják a szemetek óvadék érdekében.
19.30 Az armys-kíséret búcsút int.
19.35 A csoportvezető könyörög nekem és Reginának, hogy teremtsünk végre rendet.
19.35 (10 másodperccel később) Hála Regina hangos oroszlánüvöltésének rendet teremtünk.
20.00 A csoportvezető dzsungel-neuraszténiát kap.
20.30 Visszatérünk a Kék Bikához. A csoportvezető rögtön leönti magát három hordónyi erős szakéval. A csoport rémületében elnémul, és búcsúzkodás nélkül elrohannak külön helyre. Én azért elköszöntem a tökrészeg csoportvezetőnktől, és mondtam neki, hogy tanúskodom mellette majd az armysoknál, ha megtörténne a legrosszabb.
20.40 A céhházunk településére teleportáltam, miután ittam egy kis erősítőt.

Jelentés vége - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár itt zárja beszámolót

Nyooo, még mindig ideggörcsöt kapok, ha eszembe jut ez a baráti csoportra szerválódó közös megosztós-keresős akció, a vérnyulak és az Army. Na de rávjunk csak egy kicsit... van itt egy tojás a céhház külső sarkában... Regina megszaglászta, és szerinte elég átlagos kis narancssárga tojás volt vigyorgó tökfejjel (halloween húsvétkor!). Biztos csak cukorkák lesznek benne, vagy egy rám ijesztő boszi...
A tojás kinyitásával... nyertem egy elsődleges szintet a keresésemre, valamint egy bolyhos pihe-puha nyuszikának öltözött Enhi-chant a szobámban! Szóval erre készült az én kis drágám! \o/

//Két lájkot kapni egyetlen mondatra... //

// gyors becsempészi a postot, míg Anat ádáz harcot vív a tükörbeli énjével. Gomene a késésért, remélem még nem gond hogy msot küldtem >.> //

Mostani időkben szoktam értékelni igazán, hogy nem ismerek annyi fiút itt Aincradban, ugyanis eljött a Húsvét napja. Igazság szerint nem magával az ünneppel van a bajom, hanem egészen pontosan a locsolókkal. Ám ami még annál is jobb, hogy szárazon megúsztam, a mai nap még egy új event is van. Nagyon izgatott voltam, mert mindig is szerettem volna tojást keresgélni, mert ez sajnos kimaradt az életemből, és végre olybá tűnik, végre valóra válhat ez a kis álmocska. Amint felkeltem, már rúgtam is le magamról a takarót, és vígan nyitottam ki az ajtót, és futottam kifele. Azaz futottam volna, mert alig tártam szélesre az ajtót, illetve indultam el, a kanyarban ügyesen átbucskáztam Tűzrózsán. El is feledkeztem, hogy Tűzrózsa ma ajtóm előtt feküdt, mert a fogadós megtiltotta, hogy a szobába belépjen. Így viszont volt egy szép kis kalandom lefele gurulva a lépcsőn, majd egy szép koppanás a falon.
- Ajajajaj. – fogdosom a fejemet, mert kicsit megszédültem a forgástól – Jaj nem késlekedhetek… találnom kell tojást…
Eltartott egy ideig, mire sikerült kiszédelegnem a fogadóból, és még az utca végéről is halottam a bent lévők röhögését, akik az óta nem hagyták abba, mióta lehuppantam a földszintre. Tűzrózsa lelkesen lépkedett oda mellém, és látszott rajta, hogy nagyon mulat rajtam, hogy lehettem ilyen szerencsétlen, még az sem zavarta, hogy véletlenül megrúgtam, és igazság szerint miatta estem ekkorát. De nem baj a mai kedvemet semmi sem ronthatta el. Szokás szerint a Kezdtetek Városában szálltam meg, és mivel a Kezdetek Erdejének szinte minden pontját ismerem. máris afelé vettem az irányt. Azonban mikor megérkeztem elgondolkoztam. Bár ismerem szinte minden négyzetcentiméterét, a tojások búvóhelye random, így végül is bárhol lehetnek. Végül úgy határozok, hogy 3 helyen nézelődök körbe. Így hát elsőként ahhoz a fához megyek. Alig értem a közelébe, máris felcsillan szemem, mert az egyik odúban, egy vörösen fénylő valami csillogott. Hangosan ujjongva szaladtam oda, és szinte kiszabtam a fából. Nem mintha elfeledkeztem volna, hogy ezek tojások, de olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam kibírni. Legördítem a tojás menüjét, majd rákattolok a „Kinyitás”-ra. Egy kis pillanat múlva a tojás megremeg, majd a tetején egy szám jelenik, majd meg pityegve átvált.

„5….4…”

Olyan izgatott voltam, hogy amint megláttam a visszaszámolást szinte megdermedtem.

„3…2…”

Az arcomra fagyott mosollyal álltam a kezemben a vörös tojással, ami számolt vissza, és közbe füstölt.

„1… 0... Bye Bye”

A következő pillanatban a tojás felrobban kék lángokat szétpüffögölve magából. Én még mindig mereven álltam kezeim a mellkasom előtt, mintha még mindig a kezemben lenne az az átkozott tojás. Megfeketedett arccal, végül ökölbe szorítom a kezem, és akkorát ütök a fába, hogy az egész testem beleremegett.
- Azt értem, hogy itt találtam a tűzparipám tojását, de attól még nem kellett volna egy rohadt robbanó tojást idedugni. Vááá Tűzrózsa menjünk innen! – mondom, miközben magamban morgolódva trapptatok előre. Tűzrózsa furcsa nyihogós nevetésétől csak még idegesebb lettem. Ekkor egy másik játékos tűnik fel a távolból, aki rám néz nevet egyet, majd ide kiállt.
- Hé csajszi ég a hajad. Vigyázz a végén még odakozmálsz.
- Hagyj békén. – kiáltom vissza neki idegesen.
Ám ekkor megérzek valami füstös szagot, és mikor a fejemhez kapok valóban érezni lehetett a tűz melegét. Felsikoltok, és futásnak eredek. Alig 5 méterrel arrébb a fák ágai szétágaznak, majd egy tisztás vált láthatóvá, a közepén egy nagyobbacska tóval. Amilyen gyorsan csak tudtam odafutottam, majd egy fejest dobva észleltem, hogy a tűz sisteregve kialudt. Teljesen átázva kászálódtam ki a vízből. És fáradtan a partra esek össze. Tűzrózsa patáinak kopogására ráemel mutató ujjamat, és hozzászólok.
- Ha bármi gúnyolódó viselkedést látok tőled, nagyon megemlegeted. – mondom zsémbesen, hisz nem nagyon örültem neki, hogy felgyulladtam… ki örülne neki?
Eltartott egy ideig, míg megszáradtam, de addig legalább sikerült lenyugodnom kicsit, és a hangulatom is úgy, ahogy vissza-visszatért. Felültem, és gyors bekaptam a tegnap gyorsan előkészített kis ennivalómat. Bár itt nem éhezünk meg, azért jó dolog megtömni a hasunkat valamivel, és Mesteri szintre fejlesztett Főzésemnek hála ínycsiklandó kajákat tudok elkészíteni. Most például egy Vaddisznó húsos szendvicset majszolok, miközben a környéket pásztázom. Bekapcsoltam Keresésemet is, hátha segít valamit, már az utolsó falatot is bekaptam, mikor hirtelen jelzett a jártasságom. Felkapom fejemet, majd arrafelé megyek, amerre jelzett a jártasságom. Hamarosan az egyik kisebb szikla mögött rálelek egy szürke tojásra. Az előzőből tanulva most nem rohantam kinyitni, hanem elkezdtem vizsgálgatni. Kopogtatom, hallgatózok hátha kegyek benne valami, meg ilyesmi, de egyelőre semmi ilyesmit nem tudtam. Legördítem a menüt, majd a legtávolabb tartva magamtól aktiválom a kibontást. Várok, várok, várok de nem történik semmi. Majd, mikor azt hittem már üres a tojás egy lányos hang megszólal mögöttem.
- Eleget vártál, vagy meg is nézed, mit a jutalmad. – hallom Tűzrózsa irányából, ám amikor odanézek senki sem volt ott petem közelébe… eltartott egy ideig, de végre leesett, mire ismét meghallom petem hangját – Igen eltaláltad. A tojásnak köszönhetően 24 óráig képes vagyok használni az emberek nyelvezetét.
Megfogtam a fejem, és sóhajtottam egy nagyot. Igazság szerint most jobban örültem volna az ismételt felgyújtásnak, mint ennek. Jó az is igaz, hogy azért mert víz közelébe vagyunk, de Tűzrózsa gúnyolódása ma igen irritált. Lehet, hogy a versenyszerű esemény csinálja ezt az idegeimmel, hisz nem mindenkinek jut jártasság fejlesztő tojás. És hát valljuk be, hogy nem sok kedvem lenne 10.000 aranyat kidobni az ablakon, ha van ilyen lehetőség is, hogy egyszerűen csak találjunk meg egy nyamvadt tojást, amelyben egy kincset érő dolog van… most viszont hallgathatom. Valahogy eddig mindig úgy éreztem nem kell beszéddel megértetni magunkat egymással, így akaratlanul sem tudjuk megsérteni egymást Tűzrózsával. Jó én meg tudom sérteni Tűzrózsát, de nem tudott eddig visszavágni, így általában ennyivel lezártuk, most viszont csak úgy röpködtek ide-oda a rossz tulajdonságok, jellemhibák a másik fejéhez. Mindenesetre miután mindketten ki-kifogytunk a sértegetésből önelégült tekintettel Tűzrózsa megkérdezte.
- Nos, még mindig szeretne tojást keresgélni a gazda?
- Igen, és nem érdekel, te mit mondasz! - vágom vissza eléggé sértődötten.
Az igaz, hogy a kettőnk közötti mély gödör, most jó ideig köztünk fog maradni, mire ismét megkedveljük egymást. Bár 3 nap, és szerintem úgyis úgy fogunk tenni, mintha mi sem történt volna… bár ha nem találok tojást lehet egy 1 hét is lesz belőle a végén. Alig indultam el a Kereső Jártasságom ismét jelzett egy tojást. Boldogan odaszaladtam jelölt helyhez, és felkaptam a kis fekete, aranyszalagos tojáskát. Az előző kettő tojás után kicsit keserű szájízzel bontottam ki a tojást, ám ami azután jött, kis híján a szívrohamot hozta rám. Kék pixeltenger vett körbe, és alig pislogtam egyet máris a kezdetek városában termettem. Kicsit remegtem a meglepődöttségtől, mert kényszerített teleportálásra nem nagyon készültem fel.
- Szép ruci. Teleportálás közbe szerelted fel? – hallom Tűzrózsa nevető hangját.
Furcsállóan néztem petemre, majd mikor látom, hogy ő ruháim felé pillantgat, oda is rápillantok. Körülbelül a szívem kihagyott egy dobbanást, mikor megláttam miféle szemét van rajtam. Egy fekete testhez simuló bőr, nyuszi jelmez. A farok csomó, és a két fül sem hiányzott…
- Most ugye csak szórakoztok velem?! – kiáltok fel idegességemben.
Hiába hívtam le a menümet, mikor a felszerelésemet akartam megnyitni a következő felirat ugrott elő.

„Kényszerített Felszerelés! A Felszerelés menü blokkolása még 30:00 percig tart.”

Ezek után már csak egy dolgot tehettem. Mégpedig azt, hogy vöröslő arccal, és a nyuszis ruha feltűnősége közepette hazafelé vándorolni. Csak 1 bibi volt. Az a fogadó, amibe megszálltam jelenleg a város túlsó végén van, és jobb esetben is 5 perc az út. Sajnos, ahogy vártam a poénok, és a figyelmek nem kísértettek engem békével, hanem úgy ahogy voltak a nyakamba borultak, és terheltek, míg szinte már futni nem kezdtem vöröslő fejjel. Végül is sikerült lihegve megérkezni a fogadó elé. Bár a célomat nem sikerült elérnem, és a hangulatom is valahol a béka valaga alatt volt, de legalább az önbecsülésemet sikerült jól tönkrevágnia ebben a nyamvadt egésznek. A részeg férfiak fütyörészése közepette indultam fel letörten. Kb azt se tűnt fel, hogy Tűzrózsa, már a lépcső tetején jó éjtet kívánt. Becsaptam az ajtót, és szinte át is estem volna az ágyon, ha nem kapaszkodtam meg volna az ágy szélében. Mikor kicsit sikerült összeszednem magamat rá kellett jönnöm, hogy valamire ráléptem, ami megcsúszott, én meg borultam egy nagyot. Mikor körbenézek a szobán csak 1 olyan dolgot látok, ami keresztezte utamat. A takaróm, amit odarúgtam reggel… de kicsit furcsa volt. Mintha kipúposodott volna a takaró. Mikor felemeltem a takarót egy húsvéti tojás kandikált ki alóla. Az eddigi eredményeim után nem meglepő, hogy nem éppen lelkesen fogtam kezeim közé a tojást. Megforgattam, és élveztem az ezüstös csillogását. Egy kicsit más volt, mint a többi tojás. A többi öklömnyihez képest, ez olyan apró volt, hogy a tenyeremben is bőven elfért. Fáradtan fújo kegyet, majd azt mondom.
- Végül is… ennél rosszabb nem lehet. Felgyulladtam, vitatkoztam a petemmel emberi nyelven, és bolondot csináltam magamból az erős város szeme láttára.
Most körülbelül már csak az rontaná kedvemet, ha a tojás leszakítani a ruháimat, és egy férfi fürdőbe dobna ki… kb akkor összetörtem volna. Mindegy. Lehoztam a tárgymenüt, majd kinyitottam a tojást. A kis húsvéti apróság ekkor vízszintesen szétvált, majd aranyló tűzijátékok röpködtek jobbra-balra a szobában. Illetve egy felirat ugrott elő.

„Gratulálunk! Megtalálta a néhány ritka húsvéti Tojás egyikét! Jutalma pedig a Keresés Jártasság 3. szintje”

És ekkor esett le, hogy megtaláltam azt a tojást, amit eddig kerestem. A mai nap rossz hangulatát feledve, boldog könnyekkel az arcomon feküdtem le, és hunytam le szemeimet, hogy az álom elragadjon az éjszakában.

// Keresés 3. szint //

//Elnézést a késésért, és a low minőségért, de megint sikeresen bekavartak a hetembe, így maradt a kapkodás -.- //

Eljött a húsvét ha otthon lennék most nyilván élvezném a tavaszi szünet gyönyöreit. De itt Aincradban nincs ilyen lehetőség. Itt akkor pihensz és úgy ahogy akarsz. Ez lehet déltől háromig. Mától holnapig. Vagy a jövő hónapig. De ha elég pénzed van az eljövendő évekig is. Aincrad így eltér a valóságtól, de hasonlít is rá. Ugyanis a pénz az amivel képes lehetsz kihúzni addig ameddig. A pénz szerzésnek három módja van. Nap hosszat járod a dungeonokat és a vadmezőket és az életedet kockáztatod félelmetesebbnél félelmetesebb küzdelmekben. Második, üzlet emberként tengeted a minden napjaidat kevéske pénzedből árut/ nyers anyagot veszel majd amit belőle csinálsz jó pénzért eladod. A harmadik pedig: Bízol a szerencsédben, ugyan kicsit kockázatos, de kétségkívül szerencsésnek lenni a legjövedelmezőbb szakma Aincradban. Na sajnos ez önmagában ritkán elegendő. Mivel a szerencse forgandó. Ép olyan gyorsan elvesztheted mindened mint ahogy megszerezted. Ezért elég ritka, hogy valaki pusztán a szerencséből megéljen. Az pedig, hogy én melyik vagyok? Azt hiszem kicsit mind három. Nem adom fel a harcot és nem menekülők bár a frontnak közelében sem vagyok én itt a háttérben teljesítek. A harcok alatt szerzett tárgyakat és nyersanyagaimat pedig jó pénzért értékesítem és minden hónapban adok egy kicsit a szerencsémre is. Hátha egy nap megnyerem a lottót. Persze ezt csak mondani könnyű. A másik módszeremről nem is beszélve. Ugyanis a szerencsét másképp is próbára lehet tenni mintsem egy papír darabbal és néhány számmal. Az pedig a kincs keresés. Aincrad nem véletlenül egy lebegő varázs kastély. Tele van kincsekkel olyan helyeken ahol nem is gondolnád. Az én „küldetésem” ezek megtalálása. Bár eddig nem sok szerencsével... Minden, vagy legalább sok pletykának utána járok abban a reményben, hogy egy nap tényleg valami értékes üti a markom. De eddig csak kis fogásaim voltak. Olyanok amiken túladtam amint lehetett. Némelyik meg még mindig a nyakamon van. De ilyen az üzlet. Most is valami akkora ostobaság után kutatok amit már mióta elkezdtem azóta százszor megbántam, hogy egyáltalán hozzá láttam. Tojások... rengeteg tojás. Szanaszéjjel hevernek, bokrokban, csatornákban, cserjék alatt vagy fák tetején. Olyat is láttam ami rá ragadt egy erősebb mob hátára azt „szedd le onnan”. Összességében nagyon vicces az egész, egy kívül álló számára aki azt se tudja mi ez az egész és csak kacag a sok szerencsétlenen. Ezen tojások valamelyikében értékes kincs lapul, de senki sem tudja melyik az, aki pedig rossz tojásra voksol keservesen megbánja. Ugyan teljesen ártalmatlannak tűnhetnek, azok akik reggel vagy már előző nap hozzá láttak a keresésnek már tudják, hogy nem azok. Abban a pillanatban ahogy kinyitsz egyet, történni fog valami. Valami ami jobbik esetben a kincs felbukkanását jelenti, egyébként meg... Néha azt kívánod bár meghalnál. Már volt olyan, ami felrobbant a kezemben. Volt amelyik megharapott. Volt amelyik egy banános tortát lőtt ki és persze olyan is ami nem csinált semmit. De a kedvencem még mindig az mikor egy furcsán illatozó trutyival kínált meg ami vonzotta magához a környék mobait és minibossait. Órákig tartott amíg a hatása elmúlt. Ez idő alatt én meg játszadozhattam az engem üldöző tucatnyi teremtménnyel. Lassan kezdem azt hinni ez az egész csak kamu és nincs semmiféle kincs. Tegnap húsvét első napján délután halottam először ezekről a tojásokról. Egy véletlenül meghalott beszélgetés részlet hívta fel a figyelmem rá.

– Azok az átkozott tojások.
– Ahogy mondod, már teljesen kivagyok, így sose találjuk meg a kincset.

Én ekkor ép a közelben jártam miközben a téren keltem át, a beszélgetés felkeltette a figyelmem ezért csatlakoztam hozzájuk. De nem lett volna képem azt kérdezni, hogy miféle kincs inkább úgy döntöttem csellel szedem ki belőlük, még a végén pénzt kérnének az információért az meg nekem is kevés van. Szóval inkább úgy tettem mintha mindent tudnék. Ha mégse jönne be az egyenes megkérdezés még mindig ott van B tervnek a fizetéssel együtt. De csak legrosszabb esetben.

– Valóban idegesítőek azok a tojások. Mondtam.
Kíváncsi lennék kinek az ötlete volt. A két játékos felém fordult és éber szemekkel méregettek, de azért még rá bólintottak, hogy ne nagyon maradjanak le.
Idegesítőek, de szerencsére pontosan tudom hol van a kincs. Húztam ki magam. A kétjátékos most úgy nézett rám mint egy hülyére majd nevetésben törtek ki.
– Ugyan már, honnan a fenéből tudhatnád, hogy melyik tojásban van a kincs?
– Ja annyi van szanaszéjjel mindenfele.
– És alig néhányban van csak kincs.

– Na jó valóban nem tudom hol van, de tudok egy módszert amivel megtalálhatjuk. Mondtam teljesen megelégedve a fel nem tett kérdések válaszaira.
– Na és mi lenne az?
– Csatlakozzatok a csapatomhoz, együtt gyorsabban megtaláljuk és ha én leszek a vezető ígérem, hogy a kincsen egyenlő arányban osztozunk. Mondtam, a reakció pont az volt amit vártam. Röhögtek és leráztak. De nem gond, meg tudtam amit akartam. Szóval tojások vannak szanaszéjjel és valamelyikben kincs lapul. Nekem kell elsőnek megtalálnom.

Gondoltam... akkor, de azóta a lelkesedésem jócskán alább hagyott. A rengeteg megpróbáltatás és csapda, kezd elegem lenni ebből az egészből. „Csak pletyka nincs itt semmiféle kincs.” Mondogattam magamban miközben a mezőn haladtam. Ezek után körülbelül 10 perc séta után egy embernyi méretű szikla állta az utamat. Rajta pedig egy tojás. Nagyot sóhajtottam majd fel húzódzkodtam a tetejére. Meg fogtam a tojást és megpróbáltam felemelni, nem bírtam. A tojás nem mozdult. Mintha csak oda tapadt volna a sziklához. Felálltam és ezúttal mind a két kezemmel megragadtam és húztam ahogy tudtam. De meg se mozdult. Ez tényleg oda ragadt, gondoltam.. Leugrottam a szikláról és magamban szitkozódtam. Menet közben belerúgtam egy a földön heverő tojásba ami rögtön felrobbant. Az ereje hátralökött. Megnéztem az élet erőmet, már a sárga zónában volt. Majd megnéztem magamat teljesen fekete voltam. A füsttől és a koromtól, persze tudtam előbb utóbb ez is eltűnik ahogy a többi. De mégis ekkor úgy éreztem valami eltört bennem. Valami ami bosszúért kiáltott. Felpattantam és vissza rohantam a sziklához. A tojás még mindig a hején volt. Terpeszben megálltam előtte majd azt mondtam:
– Kihívás elfogadva! És elrugaszkodtam... és egy hatalmas erejű ütést intéztem a sziklára. Néhány pixel darab szállt fel, de semmi több. Hátráltam.
– Szóval ennyi nem elég, mutasd mit tudsz! Megint elrugaszkodtam ütéseim és rúgásaim záporoztak a sziklára, de az még meg sem repedt. Aktiváltam a képességeimet. Fegyverzetem felizzott, minden eddiginél erősebb csapások érték a sziklát. De az nem engedett. Combination Attack, Double Attack, csapás, csapás, elejétől... Így telt az idő. Nem tudtam milyen erős ez a szikla, de egyértelműen nem elpusztíthatatlan. Bár kétségkívül távol sem áll tőle. Pont olyan mint a 2. szinten az öreg emberé. Így telt a nap hátra lévő része és a következő egy kis része is. Közben több szünetet is kénytelen voltam tartani, de végül sikerült. Húsvét hétfő, a szikla megrepedt. A repedés felkúszott egészen a tojásig az meg mintha csak a végszóra várt volna. A kezembe esett. Majd kinyílt. Egy összehajtott papír darab volt benne. Azt írja:
„NEM NYERT”. Felsóhajtottam. Ennyi munka a semmiért. Fáradt voltam egész éjjel nem aludtam, pihentem ugyan, de... még se ugyan az. Most nyilván a szemeim is karikásak. Leültem a földre és lehunytam a szemem egy pillanatra. Már majdnem el aludtam mikor egy reccsenés zavarta meg a nyugalmam. A sziklán még több pixelező repedés keletkezett majd az egész eltűnt, illetve hagyott maga után valamit. Egy tojást... egy embernyi mérető nyúl tojást. Szóval ez csak a burok volt és ez volt az amit valójában rejtett. Úgy éreztem végre megtaláltam, amit kerestem. Mivel ez a tojás szemmel láthatólag kitűnik a többi közül tekintélyes méretével. Azonnal neki láttam volna a kinyitásának, de szemet szúrt egy kis számítógép monitor ami rá volt ragasztva a tojásra. A kijelzőjén egy felirat villogott:
„GAME OVER” Majd egy kacagó koponya váltotta fel.
-Mi a? Kiáltottam. A tojás több helyen is megrepedt majd darabok repültek szét, két robot kar és láb jött ki belőle. A tojás fel állt. A tetején két tojás héjból lévő nyuszi fül kunkorodott fel. Két szem formájú lyukon pedig egy pár vörös szem nézett rám.
-Oh my good! Spuri!!! Kiáltottam és futásnak eredtem. A nyúl tojás meg mintha csak erre várt volna, behúzta végtagjait és ismét tojásformában felpörgött és utána gurult rendkívüli sebességgel.
-Mi az isten folyik itt??? Ordítottam teli tüdőből. Aztán a tojás átgurult rajtam, majd előttem megint talpra állt. A földön feküdtem az életerőm a vörös zónában volt. A robot felemelte gigászi karját, tudtam ez itt a vég majd... lecsapott.

Mikor felébredtem sötét volt a hold és a csillagok fényesen ragyogtak az életerőm tele volt. Egy apró tojást szorongattam a kezemben. Persze már emlékszem, miután a sziklát sikerült szét törnöm el aludtam. Nagyon fáradt voltam... Ezért egyszerűen össze estem és el aludtam. A szikla sehol sem volt és az álmomban látott nyúl sem. Csak 1 tojás. Az a tojás amiért annyira megküzdöttem. Mindenesetre nagyon szerencsésnek érezhettem magam. Itt kint aludni nem egy életbiztosítás. Bármikor rajtam üthetett volna egy mob és akkor végem. De ehelyett nem történt semmi az élet erőm meg lassan regenerálódott. Már egy idő óta most éreztem magam először kipihentnek. Most már csak egy dolog van hátra. Megnézni a tojást. Szép lassan elfordítottam, talán a csillagos ég tette talán más, de éreztem, hogy ez lesz az. Szívemet lelkemet remény öntötte el és így csavartam szét a tojás két felét... aztán felrobbant.

Haza felé ballagtam úgy tűnik ez nem jött össze, de mégse adtam fel, minden tojást kinyitottam ami még az utamba botlott majd pár kilométerre Fribentől hangosan kacagtam az éjben. Megtaláltam!