[Event] Húsvéti akció

– Érzem, hogy már közeledünk.
– Mert egyre erősebbek a mobok?
– Igen. A végén nem lesz egyszerű dolgunk.
– Nem érdekel. Megoldom.
– Várj! Mi az ott?
– Egy… tojás?
– De mit keres ott fent?
– Nem tudom. Megszerzem.
– Meg vagy húzatva? Az az izé legalább száz méter magasan van!
– Szerintem nincs annyi...
– Még azt sem tudjuk mi az! Lehet csak valami madár odaszarta! Lehet hogy semmit sem ér!
– Láttál már ilyet? Nem? Akkor fogd be! Megszerzem!
– Tovább kéne mennünk. Nem azért indultam el hogy félúton megölesd magad valami hülyeség miatt… - fejezte be morogva, de nem foglalkoztam a „barátommal”. Egy kis mászás, pár ugrás és már meg is van. Fura de úgy néz ki, mint valami húsvéti tojás… Milyen nap is van ma?
Futva indultam meg ám először egy szakadékon kellett átjutnom. Megtorpantam a szélén. Na igen, de hogy jutok át? Ha kicsit világosabb lenne egyszerűen, aktiválnám a képességemet, és madárrá változva összeszedném azt a tojást. A sötétben azonban semmit sem fénnyel játszadozó képességeim. A nehezebb utat kell választanom. Lenéztem, de nem igazán láttam az alját és úgy tűnt, mintha felfelé sem akarna véget érni. Itt-ott nagyobb sziklák, építmények nyomai állnak ki a falból mintha itt több szint helyezkedett volna el egymás felett, míg a nagy része le nem omlott. Elnézelődtem egy darabig, de végül megakadt a szemem valamin, a túloldalon. Egy nagyobb kő állt ki szemben egy kicsit lejjebb a falból. Elég nagy lehet, ahhoz hogy összehúzva magam felálljak rá, vagy elkapjam. Addig viszont jó hosszú az út a semmin keresztül.
– Induljunk már. Ha egy helyben ácsorgunk, megtalál. - toporgott mögöttem idegesen a társam, de továbbra se nagyon vettem róla tudomást. Elindultam vissza a folyosón, amin érkeztünk és megnyugodva lépkedett utánam.
– A közelben szerintem találunk majd megint egy védett szobát, ott majd pihenhetnénk... - kezdte el, ám hirtelen megfordultam és rohanni kezdtem a szakadék felé. Hallottam, ahogy társam meglepetten felkiált, míg én futás közben előhalásztam a köpenyem alól az egyik magasugrás kristályomat. Okosan kell használnom a felszerelésemet, de úgy érzem, most megéri. Aktiváltam és a lendületemet kombinálva a kristállyal elrugaszkodtam a szakadék széléről. Több métert repültem és minden erőmmel kis kiszögellésre összpontosítottam. Elkaptam! Elég keményre sikerült az érkezés de sikerült megkapaszkodnom.
– Te nem vagy normális! - hallottam a bosszankodó kiáltást. - Halottnak kéne lenned te barom! - továbbra sem vettem róla tudomást. Az első akadály elhárítva. Most jön a fárasztó része. Egy kis résbe nyomtam a cipőm orrát és megkapaszkodtam egy repedésben, végül pedig lassan húzni kezdtem magam fölfelé. Hosszadalmas és nehézkes műveletnek néztem elébe, de némi nyújtózkodással és erőlködéssel azt hiszem egész jól haladtam felfelé. Felettem úgy egy emeletnyi távolságban, egy fél folyosónyi darab állt ki a falból, ha azt elérem, egy kicsit fújhatok és onnan már könnyebb lesz. Több nagy kiszögellés is van ott, amiken keresztülugrálva azt hiszem, feljuthatok majd.
Már alig egy-két méter választott el az első úti célomtól, amikor rémült kiáltást hallottam.
– Itt van! - rögtön tudtam, mire gondol és oldalra nézve meg is láttam a szörny közeledtét jelző mintát a falon.
– Most azonnal el kell tűnnünk! - te bolond… lendület nélkül nem tudok visszaugrani… Kétszeres sebességgel kezdtem el mászni, hogy elérjem az emeletet, de éreztem, hogy nem fog menni. Összeszorítottam a fogaimat és minden erőmet és gyorsaságomat bevetve kerestem meg a kapaszkodókat és nyomtam fel magam egyre feljebb. Alig egy karnyújtásnyira voltam már mikor meghallottam a süvítő fém hangját. Végem. Még a szememet is becsuktam, ahogy vártam a halálos csapást, de nem éreztem, ahogy a fém a testembe vágna. Csak egy hatalmas csattanás volt és beleremegett a fal, ahogy a hatalmas fegyver lecsapott. Kinyitottam a szemeimet de csak egy fémes felületet láttam milliméterekkel az orrom előtt. Elhibázta. Egy pillanatig sem teketóriáztam. Nem akartam megvárni, míg újra próbálkozik. Kinyúltam és megkapaszkodtam a fegyver életlen felében. És egy erős rántással már fel is húztam magam. Két lábbal álltam a vékony kaszán és el is rugaszkodtam, mielőtt kirántotta a falba szorult fegyverét. Megérkeztem a nagy kiszögellésre. Mögöttem a fal, előttem pedig egy magas oszlop állt, azon keresztül pedig feljuthatnék még egy emelettel magasabbra, a következő kiszögellésre. A boss azonban már fel is jött mellém és ismét felém suhintott a kaszájával. Egy ugrással sikerült elkerülnöm az alacsonyan érkező fegyvert.
– Hé te dög! Hagyd békén! Rám figyelj te ocsmány csontkupac! - hallottam a társam kiáltozását, de a boss persze ügyet sem vetett a sértegető szavaira. Hátrahajolva egy újabb csapást kerültem ki.
– Inkább switchelj te barom! - kiáltottam le neki.
– Na persze, még mit nem!? Hülyének nézel? Akkor rám figyelne! - oldalra ugorva ismét elkerültem a boss ütését.
– Akkor meg mi a francnak kiáltozol neki, ha tudod hogy semmit sem ér!? - kiáltottam neki dühösen.
– Ez tűnt helyénvalónak.
– Ha nem switchelsz kinyírlak amint lejutottam! - kerültem el tántorogva az újabb csapást.
– Jelenleg ettől a lehetőségtől tartok a legkevésbé.
– Akkor bazdmeg! - fakadtam ki, míg az ismét felemelkedő kaszát figyeltem. Ebből is magamnak kell kikeverednem. A kasza ezúttal függőlegesen érkezett és beleállt a földbe. Felugrottam és megkapaszkodtam a nyelében. A boss kirántotta a földbe fúródott fegyvert, de olyan lendülettel tette mindezt, hogy azonnal lerepültem róla. Az oszlop nagy sebességgel közeledett felém és csodával határos módon sikerült elkapnom és megkapaszkodnom a tetejében. Gyorsan felhúztam magam a tetejére, de alattam ismét lecsapott a kasza. Ezúttal azonban nem engem célzott, hanem az alattam lévő oszlopot szelte ketté elég ferde szögben, amitől el is kezdett szétcsúszni. Elrugaszkodtam az összedőlő oszlopról és ismét feljutottam egy nagyobb kiszögellésre.
– Legalább a képességedet használhatnád!
– Mit gondolsz miért élsz még!? - igaza van. Jöttem rá hirtelen. Magamtól sohasem tudtam volna elkerülni a csapásokat. Most látom csak milyen hasznos is ez a képessége. Ő maga teljesen lebénul a képesség hatására és az életereje is csökkenésnek indul, viszont sokszorosára növelheti valaki másnak a kitérési esélyeit a támadások elől. Ezek szerint mégsem én vagyok ügyesebb, mint gondoltam. Ebben az esetben viszont nagyon kell sietnem, mert ha kritikus pontra ér az élete ki fogja kapcsolni a képességét, mielőtt az megölni.
– Tartsd még! Mindjárt ott vagyok!
– Siess! Lassan vörösbe csúszok!
– Igyál egy potit!
– Le vagyok bénulva te seggfej! - oh tényleg. Gyorsan csúsztam végig a falhoz lapulva a vékony párkányon amire feljutottam de a boss sem várakozott odalent. Egyszerűen felrepült mellém. Magamban átkoztam a programozókat, akik kitalálták, hogy ez a dög képes legyen még repülni is. Összehúztam magam, ahogy a fejem felett a falba állt a fegyvere. Belegondolva a bossnak is elég boss(z)antó lehet, hogy nem tud kinyírni mikor mást már egy, vagy max két suhintás után végleg kiiktat a játékból. Végül gyorsan eljutottam a következő nagyobb kődarabhoz, ami kiállt a falból. A tojás már csak pár méterre volt a fejem felett. Azt hiszem ideje lenne kipróbálni valami újat. Hátráltam egy kicsit majd a kaszát kikerülve megindultam előre. Minden gyorsaságomat beleadva rohantam a fal felé és előtte elrugaszkodva felfutottam rajta pár métert és elkaptam a tojást, ami az apró szikla tetején várt rám. A lendületem viszont elfogyott és szépen visszazuhantam a sziklára.
– Egy életem maradt! Nem bírom tovább tartani! - a francba! Valahogy még le is kell jutnom. Na de hogy? A választ gyorsan megkaptam. A kasza ismét lecsapott de ezúttal szerencsére nem engem célzott. Úgy tűnik elege lett az őrünknek, hogy soha nem talál el és inkább a falba vágta a fegyverét. Ezt viszont olyan erővel sikerült megtennie, hogy valószínűleg a fél kazamata beleremegett és hatalmas darabokban kezdett omlani a falból és a plafonról a törmelék köztük azzal a darabbal, amin én is álltam. Már biztos voltam benne hogy meghalok, mikor megláttam, hogy egy kés repül el alattam és beleáll a falba a markolatára, pedig egy kötél vége van kötve. Nem gondolkoztam, csak elkaptam a kötelet és egy darabig zuhantam tovább a szakadékba aztán megfeszült és a függőleges zuhanás lassan vízszintesbe csapott át, ahogy a falhoz közeledtem és jó erősen bele is csapódtam megszabadulva pár életponttól.
– Mássz! - hallottam az összeszorított fogak közül érkező utasítást és rögtön engedelmeskedtem is neki. Gyorsan kapkodtam a kezeimet és a lábaimat és hamarosan meg is kapaszkodhattam a folyosó peremében. Felhúztam magam és lihegve estem térdre árnyharcos társam mellett, aki szintén elég kimerültnek látszott miközben felhúzta a kötelet és leoldozta róla a kését.
– Őrült barom. - lihegte egy apró piros pöttyel a feje felett, ami az életerejét volt hivatott jelezni.
– Megszereztem. - nyögtem ki.
– Legalább háromszázszor meg kellett volna halnod! - nagyjából eddig jutottunk mielőtt megláttam újra a bosst. Ahogy a szétrombolt fal előtt lebegve felénk fordult és látszólag nagyon dühös volt.
– Jön! - kiáltottam és a fáradtságról szinte teljesen megfeledkezve kezdtem rohanni a folyosón mögöttem a megcsappant életű társammal és a dühödt bossal. Egy kis sprint után aztán meg is láttam az apró védett szobát és elérve fejjel, előre vetődtem be az ajtaján. Nem is mozdultam jó sokáig csak feküdtem egyhelyben. Nem is lettem volna képes megmozdítani egyetlen végtagomat sem.
– Miért érzem úgy, hogy csak veled van esélyem kijutni, de a hülyeségeid miatt fogunk mégis mindketten meghalni? - hallottam meg az erőtlen nyöszörgést.
– Nem tudom… szerintem egész jól ment.
– Kapd be… legalább mondd azt hogy megszerezted.
– Megszereztem. - átgördültem a hátamra és megláttam a bosst, aki szokása szerint letelepedett az ajtóban és várta, hogy elhagyjuk a védett zónát. Nem törődtem vele. Megnyitottam a menümet és keresgélni kezdtem az inventorymban. Nem találtam. Visszagondolva nem is emlékszem hogy eltettem volna, miután megszereztem.
– Na? - fordult felém érdeklődve.
– Nincs…
– Hogy érted, azt hogy nincs.
– Azt hiszem elejtettem mikor szétverte a romokat.
– Miii!? Szóval a semmiért ölettük meg magunkat majdnem!? - kezdett kiabálni.
– Elég lesz... - sziszegtem dühösen de, látszólag meg sem hallotta.
– Idióta barom! Miattad még a kötelemet is elhagytam és majdnem kinyírt az a dög, míg a hátad mögött rohantam ide! Tudod ki fogja legközelebb fedezni a hátsódat!? Ennyi erővel baromság volt elindulni, hiszen csak megöletsz mindkettőnket!
– Fogd be! - üvöltöttem rá, ahogy felálltam. - Hogyha switcheltél volna, és nyugodtan leszedhettem volna a tojást, akkor most nem üres kézzel ácsorognánk itt! Egyszerűen el kellett volna csalnod az első védett szobáig és nem kellett, volna egy száz méteres lyuk felett egyensúlyoznom miközben egy kaszát, lengetnek körülöttem! Itt helyben ki kéne, hogy nyírjalak!
– Oké-oké. - nyüszítette a bal karomat figyelve, ami már nem emlékeztetett egy emberi kézre. - Nyugi hallod? Mély levegő. Ne hadonássz itt vele. - hangosan fújtam ki a levegőt, ahogy a falnak dőlve leültem. Pár percig teljes csöndben ültünk csak a boss morgott halkan.
– De akkor is a te hibád volt… - morogta halkan mire elég erős késztetést éreztem arra, hogy behúzzak neki egyet, de végül csak tovább fújtattam és megnyitottam a menümet hogy lefoglaljam magam valamivel. A céltalan babrálásban aztán furcsa dolgot találtam.
– Fejlődött az akrobatikám. - jegyeztem meg homlokráncolva.
– Nagyszerű… - érkezett a nem túl lelkes válasz. - menj el kötéltáncosnak…

//1 Magasugrás Kristály elhasználva//
//Előzmények és folytatás majd az élmények között. //