Re: Peter Worker vs Saru Taidana

by **Taidana** Vas. Márc. 17 2013, 19:24

Susaya veszélyesen elfáradt. Nem mondom, hogy elérte teljesítőképessége csúcsát, mert neki szerintem már nem volt ilyen. Úgy dolgozott, mint valami gép. Nagyon döbbenetes volt! Rúgott-csípett-harapott! Így, egyben, vagy legalábbis gyors egymásutánban. Aztán jött a blank, avagy a becsapódás, ahogy a másik idomárt sikeresen földre vitte. Az én Fekete Démonom mellette landolt, ügyesen elkerülve, hogy komolyabb sebzést kapjon, mikor a fiú teste agyonnyomja. Persze az olaj ebben nem segített neki, fogódzásra termett lábai alól kifutott a ruganyos talaj, és felvisítva csúszott kicsit. Egyáltalán nem pattant fel most, mint korábban. Kezével felhúzta magát. Nem volt szeme a majmomnak. Úgy tűnt, mintha egyedül szája volt. Átázott a lecsúszott vörös homlokpánt is már, egybeolvadva masszív fekete bundájával. Aranymajmom szem nélküli, szurkos, csapzott bestia lett.
Én sem voltam jobb bőrben nála, de legalább tudtam, hogy önmagam vagyok még. Bár engem meg nagyon gáz vörös hálóformát maguk mögött hagyó karmolásnyomok borítottak már mindenhol, képtelen voltam érdemi módon közbeavatkozni. Nem dőltem ki, de közel voltam hozzá. Nem mondom, marhára próbáltam küzdeni. Úgy emberségesen. Sőt mit emberségesen, istenkirályságosan! Csak nem volt ez több, mint Susayának a smár, avagy saját magam módszeres szemencsulázgatása. Sz’al tök gáz volt, amit műveltem, és egyáltalán nem célravezető: a pet rendre kicsúszott a kezemből, és miközben az én tagjaimból lassan kifutott az erő, ő egyre több sebzést osztott ki rám. Nem számoltam már. A HP bar-om folyamatosan csúszott lefelé. Nem volt mese. Jöhetett a lassan kussoló zene, az éles visítások, kiáltások, amik megtörik a gyakásom monotonitását. Én meg szépen lassan, módszeresen kifekszem. Eléggé megtépázva. Úgy buciztam le a talajt, hogy a fejem egy vonalba került a tőlem nem túl messze eső Susayával. És közöttünk feküdt az idomár. Rajtam pedig ott uralkodott a sárkánya. Hát, azt hiszem, mindenki nem kicsit készen volt már.

by **Peter Worker** Vas. Márc. 17 2013, 23:19

A mozgása változott, lassú volt, erőtlen. Nem látott, szerencsémre. Örültem neki, ám ütéseim mit sem értek volna ellene. Tudtam, hisz már ütöttem őt. Gondolataim nem voltak. Reméltem, hogy ötletek százai özönlenek a fejembe, de egy se volt. Elhagytak, vagy már nem is kerestek. Így csak toltam a majmot, toltam a pálya egy széle felé. Mint két küzdő csiga, nyálka borította testünket és nem tudtunk felállni. Igazából már nem is próbáltam, fölöslegesnek éreztem még azzal is próbálkozni. Másra „pocsékoltam” az erőmet, már ami volt, mert erős sem voltam. Sőt, talán gyenge is.
Félrepillantottam. A lány a fiú felett volt. A fiú mellkasán, ám nem harapta, mint én őt, úgy nézett ő engem. Drukkolt némán a sárkány, talán reménykedett. Mintha rám várt volna, hogy érjem be őt, vagy csak tőlem várta a harapást adó parancsot. Nem mozdult, vagy mert az ellenfele sem, vagy mert nem tudta mit kell tennie. Nem hibáztattam, nem igen voltunk még ilyen helyzetben, azonban én nem szóltam. Hisame elcsúszott, le a fiú mellkasáról és figyelmem újra magamra terelődött. Éreztem minden pillantást, szinte hallottam a gondolatokat és a kérdéseket. Mit csinál ez? Mit akar? Üssön már! Szerencsétlen!
A tervem egyszerű volt, minek eredménye már csak az ellenfelemen múlt. A korláthoz érve és belekapaszkodva, le akartam dobni az állatot a pályáról. Az idomárok szabálya egyszerű volt. Társ és társ, ha nincs az egyik, nincs a másik. Bonyodalmak nélkül, ketten kellett lenni. Csak remélni tudtam, hogy fel tudom emelni, csak remélni, hogy az ereje nem tér vissza és csak remélni, hogy nem esek én is utána.

by **Taidana** Hétf. Márc. 18 2013, 00:07

Vége volt a hullagyalázásnak! OK, kis túlzás itt befigyel, mert messze nem voltam még hulla, de bakker, kábé a kezem sem tudtam felemelni, mert rajta tehénkedett a sárkány, most akkor mi a franc vagyok én? Élőhalott. Huhú, zombi lettem, yeah!
– Mit csinálsz? – Választ követeltem az ellenfelemtől. Gyanús volt, amit művelt, nem láttam át, hogy mégis mi lehet a terve az én kicsi, fáradt, Démoni Bestia Susayámmal. Bakker, olyan badass lett a petem ezzel a külsejével, hogy én a közelébe sem mertem volna menni, nemhogy… oh, jesszus! Felnyalábolni aztán végképp eszembe se jutott.
Hát nem bájosak? Kis tündérfiú. Biztos idehozza nekem. Igen, biztos. OK, igen, ez meg rohadt naiv gondolat volt, úgy látszik, hogy nagyon nem mentek nekem most ezek a jóslások. Merthogy a srác elindult a korlát felé, én meg tök lefagyva figyeltem: mi a fene?!
– Hé, teszed le azonnal! – kiabáltam oda, már amennyire engedte ezt az a tény, hogy egy élő tűzköpő bámul az ember képébe, miközben te az idomárját fenyegeted. Tök vesztes helyzetből.
Susaya magáról sem tudott, reménytelen volt, hogy reagáljon. Bármit. Csak feküdt Ősusayasága a srác kezében. Az én Pirosseggű Páviánom. És lépésről lépésre haladtak a korlát felé. Lassan körvonalazódni kezdett a fejemben, hogy mit tervezhet a srác. És ezzel párhuzamosan már tudtam, hogy mi lehet az én megoldásom erre. Annyira sablonos volt, de ez az egész örök megoldásként szolgált mindig, és reméltem, hogy most sem hagy cserben.
– Testcsere! – kiáltottam az utolsó pillanatban, ahogy a srác éppen felemelni készült az én kis aranymajmomat – már ha jól láttam innen oldalról az egészet –, de így az akciója meghiúsult. Legalábbis az én lelki szemeim előtt így történt. Susaya ráesett, majdhogynem agyonnyomta. Nem. Nem ez történt.
Eltoltam elég alaposan, már ha sikerült egyáltalán véghezvinnem a testcserét, és a kis dög így az én testemben, összeázott ruhával szépen ráült a korlátra. Fáradt tekintetét még rám emelte, aztán a srácra, és utána…

by **Peter Worker** Hétf. Márc. 18 2013, 00:57

Emeltem volna a majmot, azonban a súlya változott hirtelen. Csúszni kezdett és engedtem el, nem bírtam tartani, majd vettem észre a fiút magam előtt. Egy pillanatra meglepődtem, de jutott eszembe a korábban látott képessége még a meccs elején. A majom a fiú alakjában volt és a korláton ült.
Egy egyszerű mozdulat. A kezemet a vállára tettem, de vártam még, mert rám nézett a fáradt tekintetével. Testcsere volt, de látszott a tekintettén, hogy nem a fiú nézett rám. Talán hunyorított egy kicsit, de az is lehetett, hogy akaratlanul is rá képzeltem a vörös homlokvédőjét. A bűntudat egy pillanatra elért engem, ám tudtam, hogy nem esik baja, ez nem az a játék volt. Lelököm és nyertünk, talán.
Taszítottam rajta. Nem volt durva mozdulat.
Nem akartam nézni az esését. Egy zuhanó majomban semmi szép nem lett volna, így behunytam a szemeim. A lábaim még kicsúsztak alólam, de nem törődtem a felállással. Vége volt, ha hivatalosan nem is, részemről nem folytattam tovább.
Örülnöm kellett volna, nevetnem, de egyik sem volt részemről. Igazi küzdelem után, egy szörny harc után nevet ember, hisz életekről van szó, de itt. Itt egyszerű játék volt, egy torna, mégis ez a pálya, ez a közönség, ez a Fiú és az Aranymajom kihozta belőlem azt, mit ez a világ ez idáig még egyszer sem. Küzdöttem! Hajtottam! Lehet nem volt olyan nemes küzdelem, lehet mozdulatinkkal inkább nevetésre késztettük az embereket és lehet hogy időnként elbizonytalanodtam, de küzdöttem. Küzdöttem Én, Hisame és az ellenfeleink is, a fiú Saru Taidana és a Társa, az Aranymajom.

/Köszönöm Saru! Pacsit!/

by **Taidana** Hétf. Márc. 18 2013, 01:36

Nem löktem le magamról a petet, egyszerűen csak azt vettem észre, hogy már nincs rajtam, miközben én a fiú felé mászok. Cuppogtam az olajban, nyúzott arccal. Olyan ruhában, ami ha szikrát kap, bizony benne égek. Biztos voltam benne, hogy ha ez nem a SAO rendszere volna, napokig le nem moshatnám a bőrömről a szagát. Sőt, val’szeg ólommérgezést kapnék. Jah.
Végig kellett néznem, ahogy Susayát lelöki az ellenfelem a korlátról, és én nem tehettem semmit már. Egyetlen jól irányzott suhintás kellett volna már csak talán az én aranymajmomtól, de nem fért bele már neki. Alaposan helyben hagyta előtte a srácot, de nem elég alaposan.
Négykézláb törtem előre a ringben, iszonyatosan határozottsággal célba véve a fiút. Topogtam, mint valami ügyefogyott, szánalmas rajzfilmhős. Ki beszélt volna itt már a Dinamikus Duóról, amikor szólóban itt nyomattam, néha pofával előre lekoccolva az olajos plasztik aljzatot. Vágod, miről beszélek!
És amikor odaértem, megragadtam a grabancát. Jól rátenyereltem a vállára. És felnyomtam magam. Aztán amikor térdeltem, akkor felhúztam őt is. Sokkal könnyebb volt így feltápászkodni!
A fejemet forgattam: vártam, hogy Susayát előkerítsék már végre. Tuti, hogy sík ideg lesz, amiért végül az ő legyakásával zárult a KT. Meg nem hallhatott, ez száz. Hol maradnak akkor már?! Hiányzott. Mindegy, addig is itt volt az idomár srác. – Hallod, ez nagyon alázós volt. Grat, haver! Saru Taidana vagyok! A petem Susaya! – vigyorogtam, a vállát lapogatva, miközben azért küzdöttem, hogy mind a ketten felálljunk. A petje meg az eddigiek alapján tuti, hogy magától is ide tud jutni. Csak nekünk bajos a járás.

/Pacsi! Nagyot zúztunk! Kiosztón folytatjuk! Very Happy

/

by **Rosalia** Vas. Márc. 24 2013, 18:10

Az öttagú zsűri elvonul meghozni az idomár torna eddigi legfontosabb döntését. Hosszasan tanakodnak, de végül egyértelmű döntés született. Alig akad olyan pontozási szempont, ahol levonás történt, egyedül talán a harci taktika volt az, ahol különbség mutatkozott meg a két versenyzőpáros között. A végeredmény tehát a következő:

Az, aki minden megpróbáltatáson túljutott, aki a leghatékonyabban tudott együttműködni a petjével, aki talán a legnagyobb fejlődésen is ment végig a torna során az nem más, mint

Spoiler:

374:384 arányban. A győztes jutalma 50 exp és 70 arany!

Gratulálunk mindkét résztvevőnek, a torna egyik legélvezetesebb küzdelmét produkáltátok, ahogy egyik zsűritagunk megjegyezte: "mint egy könyv, amit nem lehet letenni"
Párbajotok méltó volt egy igazi döntőhöz!

by **Rosalia** Hétf. Márc. 25 2013, 21:37

Leírom ide is, hogy dokumentálva legyen Very Happy

Szeretném javasolni Hisame (Peter petje) és Susaya (Taidana petje) továbbfejlődését 2. szintre. Mindketten kiválóan teljesítettek a tornán, mindketten 10. szintűek és mindkettőjüknek kiforrott kapcsolata van a petjével, sőt az állatkáknak is kialakult személyiségük van, nemcsak a karaktereknek!

by Ajánlott tartalom