[13. boss]

Mostmár kezdtem megtalálni az összefüggéseket, a rendkívüli sebességemnek hála szinte lassított felvételben zajlottak körülöttem az események, bőven volt időm megnézni magamnak mindent. Sajnos azonban volt, amit továbbra sem akartam látni, ám annyira a látóterem közepében volt, hogy szemöldökömet ráncolva kellett néznem, egészen addig, amíg nem kötötte le újra a boss a figyelmem. Közben már ellenlépéseken agyaltam, mondjuk megjegyeztem magamnak, hogy erről még kérdeznem kell Szophiet. De majd később. Majd máskor. Szóval pontosan úgy, ahogy eddig is, bár azok után, amik a kúriában és a twisterben történtek, fogalmam sem volt, helytálló lett volna-e a kérdésem. Na de boss. Hiába a gyorsibuff, a sebzésem még ígysem súrolta az elfogadhatónak még a határát sem, ám nem voltam ostoba, hamar rájöttem, hogy nem mindenki sebez ilyen kicsiket, mint én, és mint amúgy a társaság nagyrésze. Ötletem is volt, s csak a szemem sarkából néztem Petert, aki várhatóan most is hülyének fog nézni, illetve egy pillantást Ren is kapott, bár nem nagyon érdekelt, hogy vajon felismeri-e a szándékot, aminek eredménye akkor egy győzedelmes vereség volt, most viszont… nos, nem tudtam pontosan. A farkasnak alig volt élete, és nekem határozott célom volt addig vágni, amíg a kezem nyomán nem pixeleződik el. S ha nem jön össze? Akkor sem történik semmi, nem lehet mindig minden úgy, ahogy azt mi szeretnénk – itt újra a földön ücsörgő párosra néztem. Végül nagy levegőt vettem, összeszorítottam a fogaim, és meglendítettem a Katanát.
- Remélem tudod mit csinálsz – hangzott a kezem felől, ahogy a penge piros csíkot hagyott az oldalamon, s én mosolyogva válaszoltam neki, persze gondolatban, hogy csak ő hallja. Nem éppen, de nem sokat veszthetünk vele. S máris nem volt páncélom, ahogy a nagysebzőknek sem. A vágást persze futtában csináltam, a következővel a bosst célozva be, időközben egy Bika Potiont is megittam, hogy ne kelljen elszenvednem a gyorsaságom mellékhatását, majd folytattam ott, ahol abbahagytam. Rettentően elegem volt már, a csuklyás alak szemtelenségéből, a figyelmetlenségekből, de főleg a kicsi sebzésekből. Végezni akartam vele, és hazamenni.

Első támadás magamra, ezzel leütöttem a páncélom. Bika Potit is ittam, hogy ne kelljen pihennem. A maradék 4 támadás megy a bossra, biztos találattal: 4x35(x2?) sebzés.

Ismét megugrott az életerőm, ahogy a harcművész lány elrohant mellettem. Furcsálltam a dolgot hisz a második adagra nem szorultam rá túlzottan de nem panaszkodom. Elég sok hp-mat áldoztam azért, hogy megmutassam nem csak a levegőbe beszéltem korábban és egyelőre, - bár nem siették el - le is váltottak mielőtt kritikus lett volna a helyzet. A harc haladt tovább és végre sikerült komolyabb sebzéseket is bevinni így már egész jól álltunk. Csak egy pillantást vetettem Szophiera aki Tachi mellé ült piknikezni. Egyáltalán nem tetszett a dolog de egyelőre inkább a bossal voltam elfoglalva. Végül ismét rám került a sor. A bossnak már pirosba csúszott az élete és rájöttem, hogy itt van a rég várt lehetőség. Kifújtam magam és megrohantam a bosst hogy bevigyem neki a kegyelemdöfést.

//össz.: 108*2 sebzés + pihenő kör//