[13. boss]

Meglepett hogy végül pont Mirika switchelt le de azért így is volt ideje a farkasoknak leszedni az életem nagy részét. Hamarosan egy vágást éreztem, de a lány látszólag csak valami gyógyító képességet használt így nem is foglalkoztam vele tovább. Fújtam egyet-kettőt míg a többiek elintézték a farkasokat, amikor is meghallottam a nevemet. Az ismerős hang irányába fordultam és átfutott rajtam a gondolat hogy segíthetnék neki kijutni a teremből de, végül inkább a bosst céloztam meg.
– Switch Koshitsu Esutel! - lassan ideje lenne már kinyírni ezt a bosst is…

//Leváltom Esut és 4x27 sebzés megy a bossra.//

Sok idő eltelt már… nem is tudom hogy hány bosst hagytam ki szimpla lustaság miatt. Persze gond nem történt, de nem is vagyok oda nélkülözhetetlen. Tudtam róla hogy embereket szerveznek csapatba de valahogy hidegen hagyott… nem azért mert nem érdekelt, szimplán csak elégedetlen voltam magammal. Nem, nem vártam fényes sikereket… tulajdonképp azt sem tudom mit szerettem volna, szimplán sötét foltok maradtak a legutóbbi bossok után. Nem emlékszem sok mindenre, főleg nem olyanra amit én műveltem volna. Nem vagyok amnéziás nem azért, a fejem a helyén és tudtommal be se ütöttem, de a sötét köd attól még ott lebeg. Nincs sok kedvem kibújni az ágyból sem pedig elhagyni a szobámat. El tudnék képzelni még pár napot… hetet itt begubózva, de az nem rám vallana és nem okozhatok csalódást se másnak sem pedig önmagamnak. Széles mosolyra húzom a szám, nem mintha lenne okom az örömre, szimplán gyakorlásként vagy miként… Furának tarthatod, de van hogy nem mindig úgy kell ki az ember az ágyból miként szeretne… vagy netán mégis?...*Huncut mosoly*

Bebújtam a paplan alá, s csupán egy mozgolódó púp jelezte hogy ott vagyok. Előhívtam a menüm és felöltöztem, fogat mostam, és még a hajam is rendbe tettem. Majd nagyot lendítve a takarón, lökve a magasba én már csili-vili kislányként álltam aki pár pillanat alatt teljesen frissen és készen szállt ki az ágyából. A levegőben lévő takaró lefelé érkező egyik csücskét elkaptam és nagy lendülettel a nyakam köré tekertem, megfogtam a másik végét is és összecsomóztam. Így már hosszú palástom is volt. Körbe szaladtam párszor a szobát jobb kezem előre tartva és ökölbe szorítva mintha egy supergirl repülne, de csak szimulálni tudtam az egészet… sajnos. Majd mikor elszaladtam a tükör előtt, megpillantottam hogy milyen hülyén is festek valójában…
- Wehh… nah jó.. ez még tőlem is gáz… >< - Motyogtam az orrom alá, majd nagyot sóhajtottam és a takarót vissza tettem az ágyra ahová való. Elindultam az ebédlőbe de a pult és az asztalok helyett csupán a kijárati ajtót céloztam meg és megpattantam. Korán reggel volt még, de úgy éreztem hogy ideje lenne ismét összeszednem magam, küzdőterekre és küldetésekre járkálni, kihívásokat keresni és új emberekkel ismerkedni, de jelenleg egy mindnél is kecsegtetőbb lehetőségem is nyílt, mivel már oly rég voltam ismét megmutatom magam bosson, a helyről és az időpontról tudok, épp csak jó volna oda érni időben. A kisebb szintű helyeket már ismerem, de a tízes szintnél nagyobb placcok még felfedezetlenek számomra, így nem is árt hogy időben elindulok.

Támadásom:
Körbenézek a többieken, látom hogy különösebben nincs szüksége még senkinek sem, élettöltésre, így úgy döntöttem támadok. Felbuffolom magam, így a páncélom hozzá adódik a támadásomhoz, és támadok. Egyet csapok a bossra.

/Remélem jól értelmeztem hogy most jönnék. >.> QQ/

A boss, miután magamra vontam a figyelmét, látszólag nem nagyon akart futni hagyni így inkább nem is próbálkoztam és megcéloztam a szarvas-farkast. Bevittem pár vágást aztán megittam egy mini potit. Lassan azért el tudnék viselni egy switchet…

//6x27 sebzés megy a bossra + Kazunak egy Mini Potion (+5 hp).//

Semmi, de semmi, de semmi logika nem volt benne. Őszintén? Kiakasztott. Az elején mégcsak homlokráncolva próbáltam valamiféle összefüggést keresni a boss sebzése, sebződése és a switchek hiánya vagy megléte között, ám valami mindig hibádzott, sosem jött ki úgy, ahogy ésszerű lett volna. Persze bőven elképzelhető, hogy csupán én néztem el valamit, de ahogyan telt az idő és teljesen véletlenszerűen történtek a támadások és az általuk okozott sebzés, úgy váltam én is egyre bizonytalanabbá. Persze mindenki ideges és feszült volt, nem voltunk se szervezettek, se nem figyeltünk a másikra, volt, akit pedig egyáltalán nem érdekelt, mi történik. Fújtam egyet, Mirika életcsíkja igencsak sárgában világított előttem, így, noha nem tudtam, a bossra hogyan fog hatni, a lányért mindenképpen követtem a taktikát.
- Switch Mirika! – kiáltottam, nekem még bőven volt miből tankolni, ellentétben vele, s miközben bevetődtem elé, úgy éreztem, itt az ideje egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolni. A boss ugyanis maximalizálta a sebzéseket, nem tudtam pontosan mennyi volt egy támadás plafonértéke, de az tisztán látszott, hogy mindig ugyanannyi fogyott az életéből, kivéve… kivéve, amikor nem. Khm. Akkor viszont rengeteg, rendszert pedig nem találtam a bevérzett szemen kívül, de egyik sem jelentette feltétlen a másikat, így továbbra is tanácstalan voltam. Mindenesetre váltottam az erő és a gyorsaságbónusz között, elérve a hihetetlen 80-at, amivel úgy cikáztam a játékosok között, hogy én magam is beleszédültem. De mielőtt még elájultam volna, azért megsoroztam a Farkast is, közben beiktatva egy pihenőt.

Leváltom Mirikát. Képesség miatti statbónusz váltása, erőm visszaesik 35-re, sebességem nő 80-ra, és mivel 14 a boss gyorsasága, 5 támadásom van. Ebből a 3. pihikör. Tehát 4x35(?) sebzés megy a bossra, semmihez se kell dobnom. (Valamint, ha még élni fog a boss a következő nagykörig, én kezdek majd.)

- Switch Hinari! - váltom is le rögtön a lányt, aztán beavatom a többieket is a tervembe. Nem sikerült tökéletesen megfejtenem a taktikát, de az nyilvánvalóvá vált, hogy a switchhullám lassítja a harcot. Azt vettem észre, hogy mikor elfelejtettek váltani a társak a kör végén, akkor egyszer csak bejött egy nagy sebzés, a sok kicsi helyett. Ráadásul ha jól sejtem, Peter is azt akarta kipróbálni, amit most én. - Tankolok egy ideig, Peter, kérlek majd válts le! RenAi, kérlek te pedig Petert váltsd majd le! Hinari, te pedig majd RenAit! Próbáljuk meg így, switchullám nélkül! Hátha így a lefojtott sebzésünk egyszerre zúdul majd a bossra. Szóval most ne váltsatok, csak majd Peter! - Azt már persze nem teszem hozzá, hogy jobb ötletem nincs. Akármennyire is próbálok nyitott szemmel járni, odafigyelni mindenkire, próbálni rájönni a taktikára, egyszerűen nem megy. Talán most már kapiskálom, de ki tudja. Én és a különböző logikám. Ami viszont zavar, hogy Mirika ilyenkorra már fel szokta fedezni a nyitját, de hiába keresem a tekintetét, látom rajta is, hogy tanácstalan. Hajjaj... Irány támadni! Na meg szörfözni kicsit a boss emlékeiben, hátha találok valami hasznos infót. Támadás után megpróbálok a boss hátára ugrani, hogy lefogjam és ne támadhassa a többieket. Közben aktiválom érintés útján a képességem.

3 támadás megy a bossra, nem kell dobnom, nem kell pihennem. Aktiválom az emlékfelidézős képimet, nem kell hozzá dobnom. Infók, titkok, taktika, na meg a boss története és Kayabával való kapcsolata után kutatok. 9 emlékképet tudok felidézni. Leváltottam Hinarit.

A ló jobban engedelmeskedett egyeseknél. Még az is értetlenül csóválta fejét, mikor intőszavak ellenére akadtak engedetlenek, kik ellenszegültek az olyan befolyásos alakok szavának, mint amilyen Anat is volt.
- Miért? - kérdezte halkan, hogy csakis én magam hallhassam szavát.
- Nem tudom. - vontam meg vállamat, majd egy szügybe rúgással támadásra sarkalltam a Sleipnirt. Egyetlen egy támadásig maradt ott mellettem, utána elhívta a szükség. Talán más is használta. Talán elfáradt, s pihennie kellett. Majd hívlak, hogyha szükségem lesz rád - mindig ezt mondtam neki, amikor eltűnik. Szájában elhordta a fegyvereit, a többit a saját dolgomra utalva. Kézbe vettem a földbe szúrt kopjámat, majd egy halk "Cöh" kíséretében egy egyszerű döféssel igyekeztem megsebesíteni a szörnyen rút kutyaféle jószágot. Engedelmeskedtem.

//A képi még egy körig tartott, amire nem kellett dobnom, biztos 38-as sebzés. Ha a dobás sikeres, még 30 sebzést szenved el a dög. Még nem kell pihennem. -13 páncél le, a képi miatt.//