[13. boss]

Én már nem értem hogy ki mit csinál, azt sem értem hogy ki mit miért csinál...QQ Bonyolult dolgok ezek... nem az én buksimhoz valóak. Már csak azt kéne tudnom hogy nekem hogy is kéne cselekednem. Az a pár lehetőség közül ki kell választanom a legmegfelelőbbet. *Körbepillantok hogy tanulmányozzam a helyzetet.* Ha nagyot sebzünk az kicsi... ha kicsit az nagy... nem érteem QQ Mint ahogy sok minden mást sem. Hallgatnom kéne a megérzéseimre? Nem tudom mi is lenne most a leghelyesebb... de ha tovább tétovázok a társaim élete csak egyre kevesebb lesz, és most kéne még egy nagy lendületet venni, és lecsipegetni a boss megmaradt kevéske életét. Így támadom a bosst és leváltom Petert aki épp a boss ütéseit állja.
- Swich Peter! - És már állom is az ütéseket.

//Nemtudomennyi sebzés megy a bossra.//

Mostmár kezdtem megtalálni az összefüggéseket, a rendkívüli sebességemnek hála szinte lassított felvételben zajlottak körülöttem az események, bőven volt időm megnézni magamnak mindent. Sajnos azonban volt, amit továbbra sem akartam látni, ám annyira a látóterem közepében volt, hogy szemöldökömet ráncolva kellett néznem, egészen addig, amíg nem kötötte le újra a boss a figyelmem. Közben már ellenlépéseken agyaltam, mondjuk megjegyeztem magamnak, hogy erről még kérdeznem kell Szophiet. De majd később. Majd máskor. Szóval pontosan úgy, ahogy eddig is, bár azok után, amik a kúriában és a twisterben történtek, fogalmam sem volt, helytálló lett volna-e a kérdésem. Na de boss. Hiába a gyorsibuff, a sebzésem még ígysem súrolta az elfogadhatónak még a határát sem, ám nem voltam ostoba, hamar rájöttem, hogy nem mindenki sebez ilyen kicsiket, mint én, és mint amúgy a társaság nagyrésze. Ötletem is volt, s csak a szemem sarkából néztem Petert, aki várhatóan most is hülyének fog nézni, illetve egy pillantást Ren is kapott, bár nem nagyon érdekelt, hogy vajon felismeri-e a szándékot, aminek eredménye akkor egy győzedelmes vereség volt, most viszont… nos, nem tudtam pontosan. A farkasnak alig volt élete, és nekem határozott célom volt addig vágni, amíg a kezem nyomán nem pixeleződik el. S ha nem jön össze? Akkor sem történik semmi, nem lehet mindig minden úgy, ahogy azt mi szeretnénk – itt újra a földön ücsörgő párosra néztem. Végül nagy levegőt vettem, összeszorítottam a fogaim, és meglendítettem a Katanát.
- Remélem tudod mit csinálsz – hangzott a kezem felől, ahogy a penge piros csíkot hagyott az oldalamon, s én mosolyogva válaszoltam neki, persze gondolatban, hogy csak ő hallja. Nem éppen, de nem sokat veszthetünk vele. S máris nem volt páncélom, ahogy a nagysebzőknek sem. A vágást persze futtában csináltam, a következővel a bosst célozva be, időközben egy Bika Potiont is megittam, hogy ne kelljen elszenvednem a gyorsaságom mellékhatását, majd folytattam ott, ahol abbahagytam. Rettentően elegem volt már, a csuklyás alak szemtelenségéből, a figyelmetlenségekből, de főleg a kicsi sebzésekből. Végezni akartam vele, és hazamenni.

Első támadás magamra, ezzel leütöttem a páncélom. Bika Potit is ittam, hogy ne kelljen pihennem. A maradék 4 támadás megy a bossra, biztos találattal: 4x35(x2?) sebzés.

Ismét megugrott az életerőm, ahogy a harcművész lány elrohant mellettem. Furcsálltam a dolgot hisz a második adagra nem szorultam rá túlzottan de nem panaszkodom. Elég sok hp-mat áldoztam azért, hogy megmutassam nem csak a levegőbe beszéltem korábban és egyelőre, - bár nem siették el - le is váltottak mielőtt kritikus lett volna a helyzet. A harc haladt tovább és végre sikerült komolyabb sebzéseket is bevinni így már egész jól álltunk. Csak egy pillantást vetettem Szophiera aki Tachi mellé ült piknikezni. Egyáltalán nem tetszett a dolog de egyelőre inkább a bossal voltam elfoglalva. Végül ismét rám került a sor. A bossnak már pirosba csúszott az élete és rájöttem, hogy itt van a rég várt lehetőség. Kifújtam magam és megrohantam a bosst hogy bevigyem neki a kegyelemdöfést.

//össz.: 108*2 sebzés + pihenő kör//