[Boss]

Töketlenkedésemnek köszönhetően kis híján otthagyta a fogát három társam a legutóbbi kazamatás látogatásunk alkalmával. És persze jómagam is. Talán csak a vakszerencsének köszönhetjük, hogy nem végeztük mi is a fészek plafonján lógva, és mindez csak azért, mert nem voltam elég határozott és nem jelentettem ki, hogy kevesen leszünk négyen a minibossra, vonuljunk vissza. Nem akartam Kotaroura kenni, de ha ő nem beszél olyan magabiztosan, akkor biztosan nem ingattam volna magam a hamis biztonság tévképzetébe. Ettől függetlenül az én hibám volt, és nem engedhettem meg magamnak több ilyen ballépést!
Nem telt el sok idő azóta, mégis úgy érzem mintha fordult volna egyet-kettőt körülöttem a világ. Ez a pofon konkrétan teljesen helyrerázott, végre bemutatkozhatott Aincradnak a valódi Mirika :3 Szintlépésemnek köszönhetően már nem kellett minden fűben lapuló szörnytől tartanom, hiszen korrigáltam a pontozásban elkövetett hibámat és megdobtam kicsit az életpontjaim számát, de ami a legfontosabb, hogy most itt állok hét másik játékos társaságában a szint bossroomja előtt, és minden eddiginél nagyobb eltökéltség csillog a szememben. Nem is engedhetném meg magamnak, hogy gyengének mutassam magam, immár végérvényesen el kellett felejtenem azt. Céhvezető lettem. Belevágtam, megvalósítottam, és most a Fist of Judgementtel közösen neki is megyünk a koboldok királyának. Büszke voltam arra, hogy magam mellé csábítottam olyan játékosokat mint Kotarou vagy a Hercegnő, csak azt sajnáltam, hogy most Szusi nem lehet itt, így nem képviseltethetjük magunkat teljes létszámmal, mint a másik céh. Kazumához és Tatsukihoz volt már szerencsém, utóbbival nagyrészt együtt dolgoztunk, amíg eljutottunk idáig a folyosók kipucolása alatt. Magas sebzésemet jól kiegészítette az ő mindent látó szeme, így legalább harc közben kompatibilisek vagyunk, ha már úgy egyébként képes kikészíteni egyik pillanatról a másikra. Kazuma ennek az ellentéte, bár csak a pókok között lavírozva volt alkalmunk dumálni, de azt hiszem jól kijönnék vele... viszont harcban nem tudtam mit kezdeni az ideáival.
Csupán a három ismeretlen aggasztott kicsit. A Fist és egyben az akció vezetője nem tűnt valami bizalomgerjesztő alaknak, amit csak tovább erősített Tatsuki megjegyzése és a sutyorgás, amit ezután levágtak Hitodamával és Rin-channal. Nem értettem őket, de a hangfoszlányokból annyi eljutott hozzám, hogy Zarakiról van szó, gesztusaikból pedig tök világos volt, hogy nem éppen ajnározzák a gyereket Mindegy, ezt az egészet ő szervezte össze, szóval nem fogom bedobni a puccsot, hiába nem tetszett, hogy a vezetőnk némi nyugtalanságot szült köreinkben.
- Háhá, nem csak hogy egy céhhez tartozok, de én vagyok a vezetője :3 Mirika vagyok, örvendek! - válaszoltam a harmadik számomra ismeretlennek, miután mosolyogva biccentettem neki - Kota már rágta a fülemet miattad, szólt rólad pár elismerő szót... Hokushin, ugye? Annak az egy-két trükknek igazán hasznát vennénk, én szívesen látnálak a tagok között. Szóval ha szeretnéd kipróbálni milyen csapatban harcolni... - itt előhívtam a főmenüt és némi babrálás után sikeredett egy meghívót küldenem - ...nyomj az elfogadásra. Örülnék neki :3 - ajánlottam fel a csatlakozást. Ha nem is rágta érte a fülem Kotarou, de említette már, hogy ha megalapítjuk a céhet, akkor ő szeretné a csapatban látni ezt a fiút, így nem haboztam ismeretlenül is meghívni. Bízok annyira a srác ítélőképességében, hogy ne valami lúzerről zengjen ódákat. Udvariassága és szerénysége picit fura volt, de gondolom egy ilyen bemutatkozás után nem egy bunkó köcsög ez a Hokushin, akkor meg már baj nem lehet belőle.
- Yosshi, akkor Kotarou, Tatsuki, Rin és Hokushin foglalkozik a kis koboldokkal egyelőre. A többiek és én a bosst fogom ütni, de ha gáz van, sürget az idő, vagy kell egy befejező lövés, switcheljetek velem és leszedem a kicsiket! Ahogy Tatsuki is mondta, nekünk kettőnknek kell testőr, íjjal nem lehet kardcsapást védeni! Szóval ha segítséget kérünk, akkor adjátok is meg, ha nem akartok két magas sebzésű karaktert elveszíteni! Előre is kösz Ami viszont még fontosabb, hogy mindenki, még egyszer mondom, MINDENKI tartsa készenlétben a teleport kristályát, és ha lemegy az élete, használja is! Az életed fontosabb a hülye xp-nél, szóval senki se hősködjön és vállaljon be öngyilkos akciókat! Ha kinyílik az ajtó, onnantól maximális összpontosítás! Ez nem lesz olyan egyszerű, mint bármelyik másik mob, akivel eddig összefutottatok! Mindenkinek sok szerencsét! - szólaltam fel én is végül, erős hangomat hallatva a tágas folyosón. Miután látványosan előhívtam a kék kristályt és az övemre függesztettem, vettem egy mély levegőt, és lassan kifújva elővettem egy nyilat, a helyére illesztettem, és készenlétbe emeltem az íjamat. Feszült voltam, de nem érdekelt, mennyire erősen csikorgatom a fogaimat. Csupán mereven bámultam a kaput, mely a boss lakhelyére nyílt. Itt az ideje átvinni az 1. szintet!