[5. boss]

Vettem egy mély levegőt, és egy bólintás kíséretében elfogadtam a felém nyújtott kristályt. Kételkedtem benne, hogy szükség lesz rá, csak nem leszek fenyegetve úgy, mint a legutóbb. Zerios trükkös boss volt, Baran csak szimplán nagyot zúzott... elvileg. Kis híján elröhögtem magam, amikor Kota Ren beszólására pont ugyanazt válaszolta, amit én is mondtam volna, és így talán jobb is. Nem kellett törődnöm a csipkelődésével, hülye voltam aznap, amikor belekötöttem. Mondjuk ettől még nem változott róla a véleményem, hogy lecsillapodtam és átgondoltam, mi történt akkor. Majd ma kiderül, mennyire tud nagylegény lenni.
Erősen koncentráltam, próbáltam nem kizökkenni a körülmények ellenére, pedig baromi zavaró volt Rita és Ren jelenléte is, hát még az, hogy Kota megint valami ostobaságot tervezett. Nem sok jót sejtetett a vigyora, bár végül mikor nekiállt a marháskodásnak, kiderült hogy semmi köze a cuccnak, amit babrált korábban, pedig azt hittem... Mindegy, így is erősen fészpalmos volt, amit művelt, de nem engedhettem meg magamnak, hogy odafigyeljek a jelentéktelen dolgokra. Az sokkal fontosabb volt, hogy Anat és Reginald lezúzta a boss teljes páncélzatát, szóval az idomár talán nem beszélt hülyeséget, amikor azt állította, táposcsibe a petje Szép tempóban csökkent a bika élete, de nem hagyott nyugodni, hogy a tank csíkja is egyre tempósabban fogyott.
- Ayani, készülj switchre... - ejtettem ki végül a szavakat, melyeket eredetileg nem akartam, azonban éppen elég félsz volt bennem ahhoz, hogy óvatosra vegyem a figurát és kiosszak egy ilyen utasítást. Még ennek a Lewisnak az életét sem kívántam megkockáztatni, és ahhoz a véleményemhez is tartottam magamat, hogy minél gyorsabban le kell zúznunk. Azzal pedig tisztában voltam, hogy a sebzésem értéke elenyésző mondjuk Anatéhoz képest, így kérdés sem lehetett, hogy mit fogok tenni, és én is tudtam az első pillanattól kezdve. Nem tökölhettünk. Előtte azonban még volt egy kis dolgom, így íjamat a plafon felé irányítottam, és ahogy felajzottam a fegyvert, nyilam fehéres izzásba jött. Aki látott már harcolni, az tudhatta, hogy ez nem a szokásos lövésem lesz, de még nem is a jól ismert képességemé.
- Na ezt skubizzátok, pajtikáim - vigyorodtam el félhangosan magam elé motyogva, és lőttem. A nyíl meredek ívben elindult felfelé, ám mikor visszahullott volna, hirtelen tizenkét felé vált és rajtam kívül mindenkibe beletalált egy-egy fénysugár. Képességem kemény munkával továbbfejlesztett változata csak az első volt a meglepetéseim tárházában.
- Yosshi, SWITCH Ren! - kiáltottam el magam. És hogy miért pont ő, mikor valószínűleg Kota és Anat is többet sebezne? Csak mert... Hogy ne mondhassa, mennyire önző, kapzsi és mittomén milyen vagyok még. Hogy lássa, engem baromira nem érdekel ilyenkor, hogy iszonyatosan összekaptunk pár napja és a csapat érdekét tartom szem előtt, nem pedig holmi ritka itemekre vadászok. Röhej... Remélem tényleg brutál sebzése van a madarának és nem Anat vitte le annak a páncélnak a nagyját.