[6. boss]

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Ápr. 04 2013, 19:09

Résztvevők: Sokan, most nem írom le, de az első körben úgy is kiderül.

Feladat: Érkezzetek meg a boss terme elé és beszéljétek meg a taktikát.

Sorrend: nincs

Határidő: 7 nap

by **Fuun Kotarou** Csüt. Ápr. 04 2013, 20:15

A hatodik szint kazamatája, mely a vezért rejti. Ezúttal sem szakítottam a hagyománnyal, s egyedül zúztam. Ez sem volt könnyebb, de valahogy bírtam. Hála annak, hogy már a kezdetektől fogva itt barangoltam szinte az egészet bejártam már. Ki akartam szűrni annak a lehetőségét, ami a legutóbb elvette a kezünkből a bossot. Amint ezzel végeztem, felkutattam minden infót, amit lehetett a főnökről, s dobtam egy körlevelet az ismerőseimnek, hogy készüljenek, mert jön a banzáj. Elküldtem nekik az időpontot, hogy mikorra kellene jönni, s a térképet is mellékeltem, hogy idetalálhassanak. Jómagam az időpont előtt már megérkeztem, s letáboroztam, hogy minden ismerősömet személyesen köszönthessem. Kanát eléggé személyesen köszöntöm, bár neki egy kicsit korábbi időpontot adtam meg, hogy kettesben is lehessünk egy fertály órát. Aztán Anatot, Ayanit, Lewist, Szophiet, Rin, Viot, Mizukit, és Hinarit barátian köszöntöm. Kézfogás, ölelés, ami belefér. Sarunak, Peternek, és Kazunak bólintok. A többieken azonban meglepődöm, volt akit nem is ismertem, volt akit kifejezetten nem akartam itt látni, és volt akit csak látásból ismertem. Ez kissé felbosszantott. Azonban innen elküldeni őket nagyon nem tenne jót az én és a céh hírnevének. Elkezdtem számolni az embereket, és körbenéztem, hogy pontosan kik is vannak itt. Akiket nem ismertem a többiekhez való viszonyulásuk alapján próbáltam tippelgetni, illetve ránézésre, hogy miként is kezeljem őket. Egy öt perc gondolkodás, és elemzés, hogy újragondoljam a dolgot.
-Akiket meghívtam erre a harcra már rendelkeznek tapasztalattal. Azonban a többieket nem tudom mire vélni. Egy szó, mint száz, üdv mindenkinek. Nos, a mostani főnökről nincs valami sok információ. Páncélja nincs több, mint az előzőnek, sőt talán kevesebb is. Azonban már rendelkezünk egy sémával, miszerint most nem várható gyengébb boss. Nem tudok róla, hogy több mob is várható-e, vagy csak a boss. A látszat miatt ne eresszétek le a védelmeteket, és koncentráljatok végig, mindig jöhet egy meglepetés. Egy általános stratégiával tudunk nekimenni, miszerint az első két támadó, Ren, és Zhel. Egy tankosabb és egy gyors illető aki követni tudja. Utána felkérném a Tank szerepére Lewist, aki leváltaná az első embert, ne kerüljön veszélybe, hisz nem konkrét tank, ha jól tudom. Lewis után következhetne Anat és Péter, szép sebzéssel rendelkeznek, és nem gyengék sebzéstűrésben sem, így esetlegesen kisegíthetik Lewist, avagy, ha többen vannak bent akkor elvállalhatnák a kisebb sebzések ideiglenes felfogását. Ezután a többiek jönnek, ahogy csak bírják és az ép ész engedi. Fokozott figyelmet kérek a társaitok irányába. Amennyiben valaki kockáztatja a másik életét, ha rendelkezik burokkal ha nem, azzal magam fogok törődni, és garantálom, hogy nem fog tetszeni neki. Bármi is történik odabent tartsatok egy dolgot szem előtt. A túlélésért harcolunk, nem azért, hogy bosst öljünk. Ha nem megy elsőre, vissza lehet jönni. Azonban ha valaki meghal, már nem lehet visszahozni. Ha lehet kerüljük el azt, hogy a vésztervet kelljen használni, ami nem más, mint a switchlánc. Ez annyit tesz, hogy mindig aki éri switcheli a támadót, és a következő leveszi az előzőről, hogy elosszuk a sebzést. Azonban! Tartsuk magunkat az A tervhez, miszerint a tankok fogják fel a sebzést. Aki rendelkezik olyan spec képességgel, ami őket segítheti ne habozzon használni. A B kiegészítő ehhez a stratégiához, hogy amint egy Tank elkezd rosszul állni valaki ad neki ráswitchel, hogy potizhasson, esetleg képességével vagy kristállyal javítani tudjon a saját helyzetén.
Tartok egy kis szünetet, hogy mindenki fel tudja dolgozni mindazt, amit most közöltem velük. Körülnézek, s annyira sokan nem vagyunk, hogy ne tudjam megnézni mindenki arcát, hogy tényleg felfogta-e. Nem lenne jó, ha elszúrnánk.
-Nos, ha van kérdés, óhaj sóhaj, mondanivaló, akkor nyugodtan jöjjön csak ide az illető, és hajrá. Nem kivégzésen vagyunk, szóval nem kell görcsölni, az csak hibázáshoz vezet. Egy harcban a hideg fej sokszor sorsdöntő. A felkészülés is az, szóval kérek mindenkit, hogy még a kapu nyitása előtt készítse elő potionjait, kristályait. Akinek esetleg szüksége lenne rá, nálam van pajzs kristály, mellyel az első támadást, ami ellened irányul nullázhatod, bár 100 aranyért szoktam adni, most szükség szólít alapon elengedek tíz aranyat. Valamint halvány gyógyítókristállyal is rendelkezem, melynek előnye, hogy másra is alkalmazható, s ha csak 6-ot tölt összesen, az is életmentő tud lenni, illetve sok kicsi sokra megy alapon, igencsak hasznos. Nos, amint nyílik a kapu rohamra fel a terv szerint. Sok szerencsét és osszunk egy kis balszerencsét!
Aztán megvárom, míg mindenki elmondja amit szeretne, esetleg, ha ellenvetése lenne, akkor azt újragondolom. Majd, ha mindenki végzett újra felszólalok, ám csak egy rövid kijelentést teszek, de hangosan, hogy mindenki értse.
-Két perc múlva a kapunál! Rendezzétek az itemjeiteket, és az elméteket.
Kacsintok, nehogy félreértsék, és valaki sértésnek vegye. Megjárom a szokásos körömet, kezembe idézem sorra mindenkinél a megfelelő kristályokat. Elsőként Lewishez megyek oda. -Egy pajzs kristály, most már szokás szerint. Csupán a biztonság kedvéért, és ha nem kell, ismét visszaadhatod, ha úgy gondolod, hogy nem veszed meg.- Tovább lépek Rinhez. -Tessék, egy gyenge gyógyítókristály. Ha úgy van, megköszönném, ha támogatod azt akit kell. Persze, ezt majd elkönyvelem járulékos veszteségnek, ha használva lesz.- Kacsintok rá, hogy értse nem fogok érte kérni semmit, ha elhasználja, ha nem. A következő megálló Kana. Itt azonban félrenyomok, nem szabadna elábrándoznom. Így amikor egy gyűrű jelenik meg a kezemben gyorsan rámarkolok, s már intézkedem is, hogy visszakerüljön az inventorymba, majd egy pajzskristályt és egy halvány gyógyítót is odaadok neki. -Tessék, nem szeretném, ha bajod esne, és ha úgy van tudj te is kristályozni. Vigyázz magadra, annak ellenére is, hogy én mindent meg fogok érted tenni.- Mosolygok rá, majd átölelem. Végül Ayaninál kötök ki, s neki egy gyógyítókristályt adok át. -Tessék, arra az esetre, ha nem működne a képességed.
A két perc letelte után pedig Odamegyek a kapuhoz, megbizonyosodom róla, hogy mindenki felkészült, aztán az első 5 emberrel együtt belököm az ajtót.

KA-nak összegezve, ha nem változik ic a dolog, akkor szeretném az első körre (csak arra) sorrendet a következőkben kivágni:
1.Ren
2.Zhel
3.Lewis
4.Anat
5.Peter

by **Szophie** Szomb. Ápr. 06 2013, 16:16

Nagyot nyújtóztam, miközben kikászálódtam az ágyamból, és elhúztam a függönyöket. Egy új napra virradt Aincard nyüzsgő városkájában. Az ajtómon kilépve megcsapott valami kaja szaga. Ezt csak azért nem értettem, mert a céhemben voltam, és tudtommal itt senkinek sem szokása főzni, pláne nem az én házrészemben.
- Jó reggelt, Szophie-chan, itt az ideje enni, és elkészülnöd! - köszönt egy hang barátságosan az étkezőből.
- Hogy mi a..? - lepődtem meg. Még mindig nem tudtam feldolgozni a petem emberalakját, nemhogy azt, hogy kiderült, főzni is tud. Megterített asztallal várt a kicsi állat.. ember. izé.. füles-farkas valami, és barátságosan mosolygott rám. ~ Lehet, hogy megváltozott hirtelen, és most, hogy tud beszélni, sokkal kedvesebb lett? ~ Csillant meg a szemem a gondolattól. ~ Igen, az én elvetemült gonosztevőm olyan, mint egy egyszerű kisgyerek, egy nagyon erős, és gondoskodó kisgyerek.*-* ~ Asztalhoz ültem, és neki is fogtam volna az evéshez, ha rájöttem volna, mi van a tányéromon.
- Öhmm.. Köszi ezt, meg minden, de inkább a süti szobában reggelizek, ha nem gond. - közöltem vele, és már álltam is volna fel, ha nem veszem észre azt a "végzek veled" fejet, amivel rám nézett.
- Neked most egészséges ételt kell enned! Ez zöldség, hal, és magvak. Rostok, fehérje, és vitaminok tökéletes mennyiségben. - morogta. Hát jó.. Asszem nem tudom meggyőzni arról, hogy itt mindegy az, hogy milyen ételeket eszem, mert nem számít az egészségemre, és a súlyomra nézve semmit. Nagy nehézkesem magam elé húztam a tányért, és neki álltam a zöldséges szörnyűségnek. Egyébként finom volt, csak nem egy olyan személy számára, aki már hónapok óta nem evett semmit, ami nem süti, és amúgy is utálja a halat. Végül nagy nehezen legyűrtem, és azt hittem, hogy boldogan távozhatok valami kifogást keresve, de sajnos ez nem így történt.
- Ugye nem felejtetted el, milyen nap van? - kérdezte sokat sejtetően. Én meg csak néztem rá, mint valami birka. Persze, hogy fogalmam sem volt. Esetleg a szülinapja kutyaévekben?
- Ma végre egy kihívás el nézünk. Megmutathatom megint az én tökéletes és hatalmas erőmet, ami nem csak egyszerű mobokhoz való. És a segítségünkkel megnyílik egy új szint, új városokkal, új kihívásokkal. - kezdett bele csillogó szemmel. Ohh igen, majdnem elfelejtettem, hogy a halomra készülök a mai napon. Ismét.
- Neked meg lesznek új cukrászdáid. -tette hozzá, hogy én is valamiféle kedvet kapjak a dologhoz. Na jó, persze ez a része eléggé tetszett, még nekem is, de a többihez semmi kedvem nem volt.
- Csak egyszerűen húzódj meg hátul, menekülj a támadások elől, és ne bénázd el, akkor nem lesz gond. - Öhmm.. Ezt most bátorításnak szánta? mert ha igen, akkor nagyon rosszul csinálja. Wáhh.. Szóval ide ez a nagy kedvesség. Büszke rám, hogy elmegyek egy ilyen komoly harcba vele. Ritka alkalom, amikor viszonylag élénk, és amikor viszonylag kedvesen bánik velem. Szóval nem, semmi reményem nincs arra, hogy megváltozzon. Idegesítő nyamvadék még mindig. Nagy sóhajjal felvettem a páncélomat, és az összes felszerelésem, majd elindultam. Biztos vagyok benne, hogy a céhemből sokan ott leszünk, ez nem kétséges. Szinte látni lehetett az izgatottságot az épületben. Amikor lefele baktattam a lépcsőn, Hinarival találtam magam szembe.
- Ohh, szia! - intettem neki. - Jó reggelt! jössz te is a bossra? - kérdeztem kissé izgatottan. Még mindig bennem volt a félelem, és már azt is tudtam, hogy mindez jogosan, de közben bennem volt az is, hogy egyszer már túléltem, és kellő csapatmunkával most sem lesz bajom. Azóta sokat erősödtem, és Vezér is mellettem áll. Mindenesetre azért ott csilingelt a zsebemben egy kis pánikburok, biztos, ami biztos alapon. - - Mondd, Hina-chan, van kedved együtt menni? - kérdeztem meg a lányt, miközben fejemmel az ajtóra böktem, majd választ sem várva elindultam. A kis fickó meg mellettem ballagott. Ha rákérdezett, akkor válaszolok neki, hogy ez a "gyermek" Vezér. Mostantól meg kell szoknia mindenkinek ezt az alakját, mert még valahogy sehogy sem jöttem rá a képességem azon részére, amikor visszaváltoztatom farkassá a petet. Nagy lomhán caplattam végig a városon, oldalamon a vidám farkasgyerekkel, és a kardforgató kisasszonnyal. Igazság szerint ha csak magam lennék, akkor biztos, hogy késnék pár percet, de most nem akarom, hogy céhtársam is késsen, illetve biztos, hogy Vezér is nyaggatna az idő miatt, tehát szépen, és felettébb pontosan érkeztünk meg a megadott helyszínre. A helyszínen pedig kit látnak szemeim? A perverz kardforgatót.. Na ne már.-.-" Pedig nagyon reméltem, hogy soha, de soha nem kell vele találkoznom, és most mégis. Oda akart jönni, köszönteni. Nos.. ne én legyek az egyetlen bunkó, aki nem köszön vissza, ezért bólintottam egyet, és elfogadtam a kézfogását, majd morcosan elfordítottam a fejemet. Azért jó, ha a tudtára adom, hogy én még mindig haragszom rá. Hamar összegyűltek a vállalkozó kedvű fiatalok, és igencsak sokan lettünk, amin meg is lepődtem. Boldogan ugrottam Zu nyakába, egy öleléssel köszöntve őt. Persze tudtam, hogy itt lesz, ez egyértelmű. Bemutattam neki a megváltozott Vezért is, aki még mindig nem szívlelte árnyharcos barátomat, így inkább felhagytam a próbálkozással, hogy kettejüket közel vigyem egymáshoz. Ugyanis erre a tervemre egy morgást kaptam, és nem csak a farkas féltől. Az előző harcról is sokan jöttek most is. Csomó-csomó ismerős alak. Ott volt Dante, akit egy kézfogással üdvözöltem, Rent pedig két puszival. A többi céhtársamnak is jeleztem egy-egy biccentéssel, vagy ha oda jöttek, kézfogással. Amikor mindenki megérkezett, vártam, hogy majd a szemüveges csávó lép ki a tömegből. mint a múltkor. Sajnos számításaim tévedtek. A perverz Kota lépkedett elő, és elkezdett magyarázni. Ezen teljesen tátva maradt a szám. Nem elég az, hogy egy égtérben kell lennem vele, de még tűrnöm is kell azt, hogy ő irányít. Szörnyű. Mindenesetre nem fogok elfordulni tőle csak azért, mert nem vagyunk jóban. Ahhoz túl nagy itt a kockázat. Nem volt semmi mondanivalóm, csak megfogtam Vezér kezét, és vártam. Valahogy megnyugtatott petem jelenléte. Az ő magabiztossága engem is önbizalommal töltött el. A terv részletes ismertetése is megvolt. Nekem nem jutott semmi külön szerep, remek. Szóval csak hátradőlök, popcornt, napszemcsit elő, és élvezem a műsort! Na jó, persze ez nem ennyire egyszerű. Az alap dolog, hogy Vezér támad, én meg majd a háttérben meghúzódom. Ettől függetlenül az én figyelmemnek sem szabad lankadnia. Nemsokára nyílik az ajtó, és akkor "Mindent bele!"

by **Anatole Saito** Szomb. Ápr. 06 2013, 18:51

Violetával és Rennel már korábban megbeszéltem, hogy együtt érkezzünk meg a 6. boss terme elé. Egyrészt egy összetartó céh esetén szerintem így természetes, másrészt miért mennénk külön. Gondoltam rá, hogy üzenek Taidanának vagy Rannak, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ran amúgy is szólóban jönne, Taidana és Ren meg széttépnék egymást mire odaérünk a kazamata végére. Másrészről a kölyök dumája engem is tuti csak idegesített volna, Susayát meg úgyis láthatom, ha megérkeztünk. Mostanra sikerült meggyőződnöm arról, hogy Violetát sem kell féltenem, hiszen majdnem olyan erős harcos, mint én, a teleport képessége és a pánik burok birtokában pedig nem kell féltenem az életét.
Megérkezve a boss terem elé, nyomok egy puszit Mirika buksijára, majd intek a Voice többi tagjának is. Érkezik az Igazság Ligája is, nagy meglepetésemre Rita és RenAi nélkül, bár így is szép számban képviseltetik magukat. Kezet rázok Páncival majd intek a Justice többi tagjának is, Hinari pedig kiérdemel egy huncut, összekacsintós mosolyt is részemről. Peterrel és Taidanával is lepacsizok. - Azta, Hisame, Susaya! Jól megnőttetek! - Kicsit meghökkenek a sárkány láttán, aki mostanra akár képes lenne fölém magasodni. Ráadásul lehet, hogy már komoly repülésre is képes. Susaya elég furán fest ezekkel a vászoncsíkokkal az aranybundáján, nem tudom a kölyöknek milyen ízlésficamos divathóbortjának eredménye ez. Zhelnek és Kazunak odabiccentek, viszont nem állhatom meg, hogy két embert ne szólítsak meg.
- A nevedet nem tudom, úrfi, de gratulálok a múltkori győzelemhez. Anatole vagyok, a Artes Liberales vezére. - Fordulok Thunderhez, majd ezután Mr. Kockát pásztázom tekintetemmel. Áh, meg is van, megnyugodtam. - Ha jól sejtem Ranmaru, a te érdemed a győztes taktika, amivel beelőztetek minket. Tőled nem szégyen kikapni, s amúgy is, az a fő, hogy egy újabb szintet kivittünk.
Miután lefutottam a kötelező udvariassági köröket, visszarendeződök Violeta és Ren közé. Kíváncsi vagyok, hogy Kota milyen stratégiával áll elő. Arra talán már rájöhetett, hogy felesleges grandiózus tervekkel előállni, mert úgyis borul a fejben kiépített rendszer, ha belépünk a boss elé és szembekerülünk az aktuális szintfőnökkel, képességeivel és esetleges kíséretével. Tulajdonképpen a megvásárolt boss taktikára lehet némiképpen építeni, illetve a kezdő sorrenden lehet esetleg változtatni. Mostanra viszont elég csenevész információt sikerült beszereznie a szintfőnökről, így nem igazán vagyok elégedett. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy az én múltkori taktikám sikeres volt, s bár nem mi hódítottuk el a győzelmet, az Artes bebizonyította, hogy ütőképes céh, akinek tagjai nem félnek elsőként szembeszállni és védelmezni Aincrad frontharcosait. Ehhez képest amit Kotától hallok, az leplezetlen megdöbbenést vált ki belőlem. Teljesen megrökönyödök, nem vártam volna ilyen gyáva húzást attól, aki menőnek kiáltja ki magát. Összefonom karjaimat mellkasom előtt, ami már önmagában egy tudatalatti tagadó gesztus, majd alig hallhatóan odasúgok Rennek, hogy csak ő értse. Na meg az, akinek van hallgatózás jártassága. - Figyeled... képes lenne a boss elé vetni Regit, csak azért, mert nem szívlelitek egymást. Aztán meg egy másik idomárt küldene tanknak. Jah és kiket küldött előre? Akik potenciális ellenfelek lehetnek az item megszerzésében. Azt várja, hogy mi kellően legyengítsük a bosst, ő meg megint learassa a babérokat. - Igen, felhúztam magam. Kota ezért a nyilvánvalóan Artesellenes taktikáért és sértésért már be is jegyezhet a naptárába egy időpontot, amikor szabaddá teszi magát, ugyanis ez párbajt követel. Nem fogok mindenki előtt jelenetet rendezni, de nem hagyhatom szó nélkül a dolgot. Amíg próbálom jegelni az indulataimat, Mirika már jelzi is a taktika alapvető hibáját. Ha még ő sem ért egyet Kotával, akkor az már tényleg jelent valamit. Nem bírom, tovább, kirobbannak belőlem a szavak.
- Alapvetően elhibázott a taktikád, pedig volt elég alkalmad kitapasztalni a boss harcrendszert, Kota. A személyes ellentéteidet nem kéne a harctérre is bevonnod, mert az sosem szül jót. - Kezdek bele epés stílusban, majd igyekszem moderálni magam, mert ennek nem lesz jó vége. Színtelen hangon folytatom, de a karjaim továbbra is a mellkasom előtt maradnak. - Fogalmunk sincs arról, hogy mekkorát üt a boss, nem küldhetsz egy petet a karmai közé. Ráadásul több, mint egy tucatan vagyunk és te az összes tankot elszórod rögtön az elején. Taktikusabban kellett volna elosztani, hogy a lassabb szekciót is legyen, aki védelmez baj esetén. De ami a legjobban dühít, hogy magad helyett másokat küldesz előre, hogy elvégezzék a piszkos munkát. A Voice most már nem csak nyuszisimogatókból, hanem gyáva nyulakból is áll? A szervezőtől és a leggyorsabb játékostól elvártam volna, hogy elsőként támad és nem kocog a többiek mögött, hogy kivárva az alkalmat, lecsapjon az itemre, akár mások feláldozása révén is. - Azt hiszem elkezdett érdekelni az a nyavalyás item. Nem azért, mert feltétlenül magamnak akarom, inkább a céhemnek, s a vele járó dicsőséget. Unom már, hogy minden a Voiceról szól, holott a Justice erősebb, mi pedig fejlődőképesebb céh vagyunk. Elfogadtam, hogy Kota szervezi a bosst, de ennyire elhibázott taktikát még soha nem hallottam, és pont tőle nem vártam. Legszívesebben karon fognám Lewist, hogy húzzunk innen a céheinkkel és erőlködjön csak a nagy hírő, menőmanó Voice egyedül. De nem teszem, kivárom Ran véleményét. Ő talán kellően higgadtan meg tudja ítélni a helyzetet és egy értelmesebb taktikával is elő tud állni. Kérdőn pillantok az íjász felé, Kotára viszont rá se bírok nézni.

Akármi is lesz a végkifejlet, mikor belépünk a boss terem ajtaján, aktiválok egy gyors futás kristályt, aminek hatására az első támadókörömben akármilyen felületen sétálhatok és gyorsaságom megnő 4-el.
(Gyorsaság első körben: 21->25)

by **Kazuma** Szomb. Ápr. 06 2013, 22:21

Nem a legkényelmesebb egy fán aludni de tény hogy biztonságosabb, mint a földön. Idefönt minimális az esélye hogy bárki is észrevesz. Bár lent még mindig látszódtak a nyomaim. Hiba volt itt maradnom éjszakára. Szerencsém volt hogy nem járt erre valaki, amíg aludtam. Eléggé sikerült kifárasztani magamat. Alig két napja hogy az a valami rámászott a kezemre. Megborzongtam a gondolattól, és ahogy felültem az ágon a bal kezemet messzire eltartottam magamtól. Idegesen figyeltem hogy látok-e rajta bármilyen változást de semmi nem látszott rajta. Egy késemet már felfalta vagy mi, amikor véletlenül hozzáértem vele. Nem tudom máshogy mondani, ahogy eltűnik ebben az izében. Aztán egy másikat is eltűntetett mikor megpróbáltam kézbe venni. Egyszerűen puff. Mégis mi a franc ez? Amikor valami különleges fegyvert ígértek nem pont erre számítottam. Olyan morbid látvány, ahogy rámászik vagy mi… de amennyire meg tudtam állapítani ez tényleg valamiféle fegyver. Valami nagyon különleges izé. Ugyanakkor gyenge. Inkább tűnik valami átoknak, mint fegyvernek. Ha elkapom azt a kölyköt, aki ezt rám sózta tuti, hogy lenyomom az öklöm a torkán. Lemásztam a szétvert törzsű fán. Ugyanis itt próbáltam ki, hogy mit tud de kiábrándító volt az eredmény. Ráadásul a ”fegyver” megszerzését nagyon okosan a bossharc előttre időzítettem. Már arra sincs időm, hogy kitaláljam, hogyan szabadulok meg tőle. Mindegy. Egy esélyt kap tőlem a cucc. Hátha a harc alatt kiderül, hogy van valami rejtett képessége. Elindultam a 6. szintre. Már a torony aljában jártam, amikor úgy döntöttem, hogy leveszem a maszkomat. Furcsa volt így belépni a terembe, ahol addigra már elég sokan összegyűltek. Megpróbáltam nem foglalkozni a karommal bár még mindig enyhén eltartottam magamtól. Amikor megláttam Szophiet egy pillanatra a meg is, feledkeztem a furcsaságról és elmosolyodtam de, amikor a nyakamba ugrott villámgyorsan a hátam mögé kaptam a kezemet és csak a jobb kezemmel öleltem meg. Hirtelen megijedtem hogy mi van, ha valaki mást érintek meg vele? Ez az izé egyszerűen felfalta a késeimet. Bele sem merek gondolni, mit csinálhat Szophieval. Végig nagyon ügyeltem rá hogy nehogy véletlenül hozzá érjen. Még nem tudom, hogy mondom meg neki. Főleg hogy még én se tudom hogy mi ez. Egyáltalán mit csináljak ha majd bemegyünk? Pofozzam fel a bosst? Mert nem tudom mi mást, kezdhetnék vele. Hirtelen feltűnt hogy Szophie már ”kiszabadult” az ölelésből és a mellette álló fura srácról magyaráz valamit. Pár pillanatig nem értettem miről beszél de mikor leesett csak kedvtelenül mordultam egyet. Remek. Mostmár nem csak morogni fog de be is szólogat. Komolyan kezd elegem lenni a játék trollkodásából. Mikor Szophie tovább ment köszönteni az ismerőseit. Én a helyemen maradtam. Teljesen kitöltötte a gondolataimat kép, ahogy ez a parazita felfalja a karom. Mire felocsúdtam a többiek már el is indultak a bossterem felé és észbe kapva én is utánuk, siettem. Essünk túl rajta.

by **Thunder** Vas. Ápr. 07 2013, 01:24

Az ötödik boss legyőzetése után megjött a kedvem egy újabb megmérettetésre, de hogy ilyen gyorsan jött arra még jó magam se számítottam. Gondolataimba merengtem egy parkban és arra eszméltem csak, hogy esteledik. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy elinduljak a szállásomra, hogy kipihenjem magam a holnapi hatodik boss elleni küzdelemre. Elmentem haza majd egy jó meleg fürdő után hamar ágyba is bújtam. A reggeli meleg napsugarak ahogy betörtek az ablakon keresztül szépen lassan elérték arcomat és erre a a jelenségre ébredtem fel.
~Újabb nap, újabb lehetőségek ~ mondtam magamban majd ki keltem az ágyból és nekiálltam nyújtani ahogy szoktam. Majd ezek után szépen lassan elindultam a reggeli betevőmre, pontosabban a földszintre. Kikértem a a reggelimet amit jóízűen meg is ettem, majd a fizetést követve elhagytam a fogadót és elindultam a hatodik szintre, hogy időbe megérkezzek a terem elé. Mire odaértem már jó páran ott voltak. Szépen beálltam a kis tömegbe. Nem is kellett olyan sokat várni máris egész szép számmal bírtunk. Így ezek után egy számomra ismeretlen illető nekiállt a beszédnek amit szépen lassan tudomásul is vettem. Ekkor kezdődött a probléma igazán hiszen egy leányzó és egy illető ki nemrég jött oda hozzám, hibásnak ítélték a taktikáját.
- A nevedet nem tudom, úrfi, de gratulálok a múltkori győzelemhez. Anatole vagyok, a Artes Liberales vezére. - ha jól emlékszem ezeket a szavakat mondta nekem aki most közölte a hibákat a tervben.
- Üdvözöllek, Thunder vagyok és egy frissen megalapított céh tagja vagyok melynek a neve White Rose - kezet nyújtottam neki majd ő távozott is tovább, hiszen üdvözölte a többi játékost is. Ezzel egy igencsak rövid ismerkedést tudhattunk le, de nem is gond hiszen most más miatt vagyunk itt. Pontosabban az miatt mi az ajtó mögött van ... a boss. A vita csak tartott amibe jobbnak láttam nem belekeveredni, hiszen engem meg a céhet melyben benne vagyok nem nagyon érint. Viszont ezzel ellent is mondok mivel érint mert nem mindegy a taktika és ha már ketten hibát véltek felfedezni benne akkor lehet ott van még több is. Inkább rájuk hagytam a dolgot és ha valamit mondanak amit nekem kellene megtennem a harc alatt azt tudomásul is veszem és az alapján fogok cselekedni, de egyenlőre még azt várom mikor nyílik ki a kapu, hogy ismételten összemérjem erőmet egy szintfőnök ellen. míg mindenki várakozott pár illetőnek köszöntem mint Hinari kit egy hosszas küldetés alatt ismerhettem meg. Ha már a volt küldetési társaknál tartottam akkor köszöntem Dante-nak és Szpohie-nak is.Szóval röviden én is köszöntem pár ismerősnek, majd kardomat olyan szorosan markoltam meg, hogy a markolaton lévő bőr már szabályosan ropogni kezdett. Szívem biztosan a torkomban dobogott volna, de ez egy virulási játék melyben ez a folyamat nem játszódhatott le. Vártam és csak vártam az ajtó nyílását.

by **Mirika** Vas. Ápr. 07 2013, 16:03

<< Muszáj volt reagálnom Anatra, így reposztolok és törlöm az elsőt. Bocsi a kavarásért :3 >>

Halvány lila gőzöm se volt arról, hogy mi a fene történt a múltkor, és azért egy kicsit igenis bosszantott, hogy ezúttal semmi közöm nem volt a boss halálához. Ez volt az első ilyen eset, de hát üsse kavics, lényeg, hogy túljutottunk Baranon, méghozzá elég könnyedén. Azóta elég sok minden történt velem, és sok tekintetben lesz ez a bossharc első. Most szervez először ilyesmit olyan, aki nem a céhének a vezére, most leszünk először tíznél többen a hírek szerint és most fogok én is először közvetlen közelről szintfőnököt látni. Vicces, még a bétában is mindig legalább tíz méterre sasszéztam ezektől a rémségektől, hiszen ott is íjászként nyomultam. Eléggé izgatott voltam emiatt, de nem féltem, mert tudtam, hogy végre Kota mellett harcolhatok, és meg tudjuk védeni egymást. Bíztam benne.
Kota kérésének engedve nem trombitáltam össze a céhet, hogy együtt érkezzünk meg, mint az előző alkalmakkor. Kicsit furcsa volt egyedül bemasírozni a toronyba, az meg még inkább, hogy a bossterem kapuja előtt egyedül találtam Kotát.
- Mondd, hogy nem kettesben fogjuk lenyomni Neutral

- "köszöntem" a fiúnak, aztán viszont nem haboztam boldogan a nyakába ugrani és egy csókkal pótolni az elmaradt üdvözletet. Még előle is titkoltam, hogy túladtam az íjamon, összesen ketten, Ren és az a majmos idióta tudhatták, hogy az oldalamon fityegő kés már nem egyet sebez, ha valakit megvágok vele.
Lassacskán befutottak a többiek is. Sok ismerős és néhány ismeretlen, régi és új arcok... Baromi sokan lettünk o.O Alig győztem kapkodni a fejem. Ott az Artes három képviselővel, a Justice League-ből nem kevesebb, mint hatan, ha jól számoltam, sőt számomra ismeretlen céhlogót is felfedeztem a sorokban. Asszem pont annál a srácnál, akihez Baran bunkósbotja került. Nem győztem odaballagni mindenkihez, akit ismerek, hogy köszönjek. Különösen örültem Peternek és Mr. Kockának, de Violetát is jó régen láttam. Kíváncsi lettem, mennyit fejlődött azóta és még mindig annyi luftot üt-e a szigonyával Razz

Akinek viszont a legjobban örültem, az Mizuki-chan volt, őt ha tehetem simán felkapom és megpörgetem, csak eh... ahhoz kellett volna Súlyemelés is. Így csak egy alapos szorongatás jutott a kiscsajnak.
- Úúú, nagyon klassz, hogy itt vagy. Adj a bossnak, mutasd meg mit tudsz :3 - szóltam hozzá, majd még egyszer magamhoz öleltem és közelebb tereltem kicsit a Voice-os tagokhoz. Kotán és rajtam kívül újfent itt volt Ayani és Rin is, csak Hoku hiányzott az erős tagok közül Sad

Mattaku, merre járhat az a mamlasz vajon? Felsóhajtottam, és inkább odafigyeltem arra, amit a mai szervezőnk mond. Felhúztam a szemöldököm a stratégiájára, akármennyi fenntartásom is volt az idomárral kapcsolatban, ez...
- Azzal tisztában vagy, hogy egy idomár petje sebezhető, ugye? Akkor miért Ren? - fejeztem ki aggályomat aziránt, hogy Reginaldot lökné oda elsőre a szintfőnöknek. Merthogy nyilván nem Ren maga bökne oda egyet a pálcájával vagy a kiskésével, és akkor nem őrá fog terelődni a boss figyelme sem. Sokkal értelmesebbnek tartottam volna, ha én megyek előre, van némi sebzéstűrésem is már, ráadásul a képességemet minél előbb jó volna bevetni. Ettől függetlenül közben ellenőriztem, hogy nálam vannak-e a kristályaim, mérgeim és potijaim, hátha szükség lesz rájuk, majd előhívtam az inventory-mból a másik késemet is. Igen, az íj helyett. Mozdulataimban viszont megállított Nii-chan kifakadása, aki ugyan igyekezett palástolni a hangjával a sértődöttségét, de én már hallottam így beszélni és tudom, mi áll mögötte. Elég fura volt az ő szájából hallani ezeket a szavakat azok után, amiket Arbusban vágott a fejemhez, pedig a forrása ugyanaz volt. Ebből még baj is lehet...
- Wawawa, álljunk meg egy szóra! Ennek nem most és nem itt van a helye! - álltam a két férfi közé határozottan, kezeimet oldalra, a derekam magasságába kitartva. Kedvem lett volna beolvasni Anatnak, amiért gyávának nevezi a komplett céhemet, és azért is, hogy megint az itemen ugrál, miközben folyton azt hangoztatja, hogy az őt nem érdekli. Ráadásul nekem nagyon úgy tűnt, hogy itt nem csak Kota nem kedvel másokat, hanem Nii-channak is baja van a párommal. De nem, a saját szavaimat cáfoltam volna meg, ha megteszem. Fújtam egy nagyot és más oldalról közelítettem meg a témát.
- Kotát elsőként a boss elé dobni legalább akkora hülyeség lenne, mint Reginaldot, Hisamét, Tűzrózsát vagy azt a majmot! Ren helyett megyek én elsőnek! Gyors vagyok, nektek is jó, ha minél hamarabb használhatom a specem és van sebzéstűrésem, kibírom amíg Lewis le nem vált. Így megfelel mindenkinek? - néztem szét, Kotára pedig ellentmondást nem tűrő tekintetet vetettem. Remélte, hogy megbízik bennem ennyire, és itt most arról is szó volt, hogy meg kell védjem a céhem becsületét. Vezérként enyém volt a felelősség, hogy a minket ért vádakat megcáfoljam. Miután végeztem, Nii-chanhoz azért még odaléptem és halkan hozzátettem.
- A személyes ellentéteket intézzétek el négyszemközt. Ha te elvártad legutóbb, hogy a Voice kövesse az utasításaidat legutóbb, akkor most én is elvárom tőled, hogy ne köss bele Kota stratégiájába. Ha gáz van a lassabbaknál, tudunk switchelni - néztem fel a fiúra, de mihelyst elfordultam, kirázott a hideg. Épp most jelentettem ki, hogy odavetem magam a boss elé, holott semmi tapasztalatom sincs közelharcban véresen komoly körülmények között, és még nem szoktam meg a késeimet teljesen. Határozottan idegessé és feszültté váltam.
- Héhé, mit dugtál el előlem? :3 - kíváncsiskodtam Kotához visszatérve és látva a bűvészmutatványát, hátha sikerül kivernem a fejemből a súrlódást meg az idegességemet.
- Remélem nem lesz szükség rá :3 Te is légy óvatos - mosolyogtam rá, miközben elvettem tőle a kristályokat, és azokat is a helyére tettem. Fújtattam párat, majd megropogtattam az öklömet. Mintha valami vizsgadrukk jött volna ki rajtam :/
- Minna! Ha valakinek potira van szüksége, azonnal kiáltson és ki tudom segíteni! - kiáltottam fel a kezemet végül felemelve, bár így se voltam sokkal magasabb, mint egyesek. Remélem azért az erős hangom segített valamit abban, hogy észrevegyék a felhívásom. Már csak annyi feladatom volt, hogy a késeimet a kezembe vegyem, a Cseppkövet még meg is pörgettem a jobbomban, mielőtt rámarkoltam volna a tőrre. Kíváncsi voltam, hányan veszik észre, hogy valami nem stimmel nálam Razz

Bár inkább azzal voltam elfoglalva, hogy szuggeráljam a kaput.

by **Shiel D. Lewis** Vas. Ápr. 07 2013, 17:31

Reggel van. Vagy délután. Esetleg este? Hajjaj, annyira mindegy, mint hogy egy esőcseppel több vagy kevesebb hullik le az égből. Ez itt Aincrad, mit számít a napszak? Semmit. Akármit csinálhatsz, akármikor. És ez csak egy jó a sok közül.
Milyen nap is van ma? Április akármennyi. Várjunk, most volt elseje. És nem vicceltem meg senkit hősies poénokkal? Ehh. Azt hiszem, ezt be kell pótolni..!
Lebaktatva a lépcsőn egyből a recepciós pult felé fordulok, ahol egy kis csengő pihen a pult sarkán. Szám vigyorra kanyarodik, ahogy nem látom semerre a recepcióst. Nyomban ott termek, s többször is rácsapok a csengőre, majd hanyatt-homlok kirohanok az épületből. Hehe, ez jó vicc lett!
Megadva aztán magamat a gondolatnak, hogy ez azért mégsem illik egy hőshöz, meg elseje már amúgy is elmúlt, itt abbahagytam a további csínyek kieszelését, inkább a feladatra koncentrálva. Miért is keltem fel ma reggel? Vagy délután? Vagy este? Ahh igen! Boss! Egy újabb gonosz szörnyeteg, aki félelemben tartja a játékban élőket. Le kell verni, hogy tovább jussunk. Komolyan nem tudom megérteni az embereket, hogy miért akarnak kiszabadulni?! Annyira jó ez a hely...
Minden esetre küldök egy üzenetet az összes Justice League tagnak, hogy aki akar, s nem félti az életét, az jöjjön. Nekem persze alap, hogy mennem kell. Lassan veteránnak számítok a sok tag között, akik szinte bérletet vesznek már a bossgyakársra.
Unalmasnak érzem magamat. Fantáziátlannak. Így inkább rágyújtok egy cigire. Szép cigaretta, jól ég, kellemes az íze. A füst jólesően áramlik belém, hatását szinte azonnal érzem.
Vörös szemekkel érkezem meg a bossterem elé, s kezemben a hajtott mér rég leégett, csak a csikket szorongatom, már nem is tudom miért. El is hajtom. Csak egy lopott pillantást vetek utána, hogy lássam: pixeleire esik. Tessék, újabb pozitív érv, nincs környezet szennyezés.
- Üdvözlök minden itt megjelent hőst és heroinát! - köszöntöm a társaságot. A hölgyeknek biccentek, a férfiaknak kezet nyújtok.
Aztán megkezdődik a tanácskozás. Úgy dobálóznak a nevemmel, mintha csak egy röplabda lenne. Milyen jó, hogy én is itt vagyok. Csak egy visszafojtott sóhajtással kommentálom egymás győzködését, hogy hogyan lenne jobb leverni a benti mocskot.
- Nagyszerű, indulhatunk? - kérdem, mikor úgy tűnik vége mindenki zöld ágra vergődött, s megindulunk a terem ajtaja felé. Ohh, mit is kell tennem? Bakker, nem figyeltem. Mindegy végül is, azt hiszem marad a régi nóta: tank imitáció.

by **Allen Dante** Vas. Ápr. 07 2013, 18:09

Eljött az újabb nap, ami nem más, mint a hatodik emeletnek a főnökének a leütése. Visszaemlékszem, hogy mi is történt az előzőnél… nos, nem sok mindent csináltam, mivel alig tudtam bevinni néhány csapást, de legalább hozzájárultam a teljesítésében. Felkelek az ágyamból, és a konyhába, hogy egy tápláló reggelit készítsek magamnak… azonban ekkor eszembe jut, hogy a játékban nem tudok főzni, vagy bármilyen ehetőt előállítani. Akkor csak egyvalamit tehetek, mégpedig, elmegyek a kedvenc fogadómba, hogy jóllakottan induljak a főnökhöz. Mivel még nagyon korán van, nem gondolom, hogy bárkivel is találkozok, de ha mégis azt illedelmesen köszöntöm, majd folytatom utamat a Sword and Phoenix fogadó fele. Nem is sokkal később meg érkezek oda és belépek az ajtón. Nagyon nem lepődtem meg, ahogyan Annie üdvözöl, hiszen mindig ezt szokta csinálni, amikor meglát. Mikor helyet foglalok az egyik asztalnál le is adom a rendelésemet, ami a megszokott gyorsasággal meg is érkezik. Miután elfogyasztottam indulnék is a kazamata bejáratához, de meg kell állnom, mert Sara utánam kiált. Az ajtóban megállok, és visszafordulok, addigra ő is odaér elém hozzám, és egy kis szerencse talizmánt nyújt át nekem. Átveszem tőle az ajándékot, és a mellzsebembe teszem el, így közel tudhatom a szívemhez, majd átölelem a lányt, s egy csókot nyomok a homlokára, és most már ténylegesen elhagyom a fogadót. Már majdnem ott vagyok a gyülekező helyen, de valami érdekesre leszek figyelmes, azt veszem észre, vagyis inkább észlelem, hogy valaki a közelembe lopakodik. A szándékát nem tudom, hogy mi az, de jobb félni, mint megijedni. Sajnos nem tudom, hogy pontosan merre lehet, de azért nagy nehezen rábukkanok egy csuklyás alakra, aki éppen bujkál, vagy valami hasonló dolgot végez. és a távolban lévő gyülekezetet vizslatja. Amint az indikátorára pillantok, látom, hogy nem egyszerű játékossal van dolgom, hiszen az indikátorának a színe, piros. Szándékával nem vagyok tisztában, de azért megpróbálok ráijeszteni, és felfedni a szándékait.
- Elnézést. –szólítom meg, amint odaérek hozzá. – Nos, nem tudom, hogy mi dolgod van itt, de ha nem azért vagy itt, hogy a szint főnöknek a leütésében segédkezz, akkor megkérlek, hogy távozz. –folytatom mondandómat, majd egy mosollyal fejezem be, ami egy enyhe fenyegetést is tartalmaz.
Azzal ott hagyom a srácot, és elindulok a többiek fele. Mikor odaérek, már jó néhányan vannak ott, akiket üdvözölök, van, akikkel kézfogással, ők a férfiak, a nőket egy meghajlással, vagy egy kézcsókkal. Mikor már mindenki megérkezik, a vezetőnk, pontosabban, aki megszervezte ezt az egészet, mert a tényleges vezetőm Lewis, ismerteti velünk a taktikát, amit kitervelt. Azért ez nem is megy olyan zökkenőmentesen, mint azt bárki is elképzelné, mert Anatolnak nem tetszik a felállás, amit vázolt. Igazság szerint nekem sem nagyon tetszik, de egyelőre nem szólok közbe, hátha meg tudják oldani, de ha nem akkor én is felvetek egy ötletet. De tény, hogy nem egy idomár petjét kell beküldeni elsőnek. A tankok azért vannak, hogy ők fogják a boss-t, és csak a legvégsőbb esetben érdemes bevetni a peteket, akik a boss-t fogják, s közben a többiek ütik, ahogy csak tudják. De ők tudják, hiszen tapasztaltabbak, velem ellentétben, aki csak az előző emelet főnökét ütöttem. Azonban nem aggódok, mert itt van Sara talizmánja, ami remélhetően meg fog védeni. Majd gyűrűmet leveszem, amit egy kisebb dobozzá alakítok, amibe beleteszem a talizmánt, de hirtelen észbe kapok, hogy ez nem túl jó ötlet, mert akár meg is semmisülhet a talizmán, így visszateszem oda ahonnan elővettem, s amint ez megvan megsimogatom a dobozt, ami visszaváltozik gyűrűvé, és ismét az ujjamra helyezem. Remek, akkor akár indulhatunk is és elmosolyodok ismét.

by **RenAi** Vas. Ápr. 07 2013, 18:46

Későn hallottam hogy indul a hatodik boss ütés. És ennek a hírére is csak a vak szerencse, nah jó inkább az hogy elidőztem a reggelinél és így jutott a fülembe. Az a két srác akik erről beszéltek, igencsak lenéző hangnemben tettek említést néhány tagról… Nem hiszem hogy azért mert ismeri bármelyiküket, hanem mindinkább ahogy kivettem a szavaikból, úgy érzik magukat mintha kiskirályok lennének és mi „csicskák” megtisztítjuk nekik a terepet… Nem kellett sok, szinte rögtön elfogott a méreg, megfordultam és a székemet felemelve, az asztaluk kellős közepébe vágtam méghozzá úgy hogy az ketté tört, majd elpixeleződött.
- Azért érdekelne hogy mégis mit képzeltek ti magatokról? – Pislogtak rám párat, majd az egyik felpattant és már hívta is elő a fegyverét. A dühtől kivörösödött arccal néztem végig, ahogy előhív egy naginatát, majd felém bök vele.
- Ezek szerint te is egy lehetsz közülük… annyira nagyra tartjátok magatok ti… frontharcosok, érdekelne hogy mégis mennyit tudtok valójában. - Majd elküld nekem egy párbaj meghívót. Egy gyors mozdulattal elfogadom, majd kezem felemelve egy hatalmas halványkék szinte áttlátszó kalapácsot idézek meg, amivel gyorsan fejbe is kólintom, még azelőtt hogy az vissza számlálási idő lejárna.
- Nekem erre nincs időm! – Jelentettem ki, a másik fiúnak, mivel időközben a kihívóm ájultan fekszik a földön. Duzzogva csapot-papot otthagyva siettem a hatos szint felé, mindeközben reméltem hogy nem kések el. Furcsállottam hogy sem Rita sem pedig senki nem szólt róla, bár a múltkori fail után lehet jobb lenne ha meg sem jelennék. De talán… talán most ügyesebb lehetek, és meg akarok védeni mindenkit, azt pedig gyáván megfutamodva fejet a föld alá dugva nem igen lehet. Rendesen kifáradtam mire oda értem, sőt igazándiból még előtte pihentem kicsit hogy ne egy lihegő széltől össze kócolt hajú lánykát pillanthassanak meg. Még egyszer átnéztem az invertorym, minden meg volt egy dolog kivételével… igen… élet potionokat már így elkésve sehol sem tudtam beszerezni, az összes potion szaküzlet ki volt fogyva teljesen. Megcsapkodtam az arcom gyengéden, de érezhetően a két kezemmel. ~ Yass, ettől még lehetsz ügyes! Szedd össze magad! ~ Nagy sóhaj majd mosolyogva odaléptem a többiekhez. Tudtam hogy elkések, de arra nem számítottam hogy már a boss előtt is bonyodalom kellős közepébe csöppenhetek.
- Anoo… nem tudom miről van szó de vitával semmit sem oldhatunk meg! – Szólaltam meg, és szemem hol Kotara hol a kettőjük között lévő pici lányra majd a vörös hajú srácra emelem, és időnként időztetem. Remélve hogy nem lesz nagyobb kalamajka. Persze nem tudom miről volt szó, de abban biztos vagyok hogy nem kell vita, főleg nem a boss harc előtt. Nem szeretném ha ez kihatással lenne rá. Szépen lassan gyülekeztünk még páran, voltak köztük ismerősök, és akadtak akiket csak boss harcokról ismerek, vagy még onnan sem. Köztük megakadt a szemem egy fehér vállig érő hajó lányon, pár pillanatig csak meredten néztem, olyan érzésem volt mintha már láttam volna… de azt tudom hogy emlékeznék rá. Zavaró volt kicsit… meg akartam szólítani de nem mertem oda menni hozzá, úgy voltam vele majd úgyis kiderül róla néhány dolog a harc közben… Éreztem hogy itt az idő hogy lassan elinduljunk befelé, és tudtam hogy jobb ha említést teszek legújabb képességemről, és hogy mégis mit rejtegethetek az invertorymban.
- Anoo… szeretnék.. ühmm… Sziasztok! Ai-chan vagyok és szeretnék említést tenni az egyik képességemről ami még hasznos lehet. Képes vagyok egy potiont felhasználva annak a tulajdonságait átadni a környezetemben lévőknek, akár egy akár több személynek. Van két meglehetősen ritka potionom, de az utóbbi időben sehol nem jutottam hozzá élet potionhoz, így arra kérlek titeket ha arra kerül a sor, és nektek van felesleges, azt átadva nekem tudom úgy használni hogy mindenki jól járhasson. – Majd vissza léptem, és vártam a reakciókat, ha voltak. Majd mindenkivel együtt én is megindultam a boss terem felé.

by **Rita Hanami** Vas. Ápr. 07 2013, 20:04

Meglehetősen sokat vacilláltam azon, hogy jelentkezzem-e a boss ütésre, avagy sem, ami leginkább a negyedik ilyen megmérettetés okozta kudarcomnak tudhattam be. Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy ideje pihenni kissé azonban mégsem tudtam a hátsómon maradni és az utolsó percben döntöttem úgy, hogy ideje lesz villantanom valamit. Nem ülhetek ölbe tett kézzel miközben a társaim a frontvonalon az életükért harcolnak. Egy maratoni sprintet követően hamar oda is értem a dungeonba ahol a távolban már meg is pillanthattam a kis tömeget akik a boss akarták legyakni, jobbára a szokásos csapattal. Mikor végig néztem a csoporton hamar kiszúrtam Ai-chant a tömegben aki épp engem nézett és már indultam is felé mikor ő nemes egyszerűséggel odébb billent. Elsőnek azt hittem meg sértődött rám valami miatt de balga módon az már nem esett le, hogy az új külsőm miatt nem ismert rám. Most, hogy így belegondolok senki sem tudja, hogy valójában én vagyok az hiszen a nevem és a céhem nem látszik kívülről, egyedül a dupla kardom lehet árulkodó. Majd hogy nem tiszta lappal indíthatok. Na jó ez túlzás hiszen úgy is hamar rájön mindenki főleg a céhtagok de akár még tök jó móka is lehet. Halottam ahogy Kota és Anat a taktikáról vitatkoznak, ez engem különösebben nem érint hiszen tanknak nem vagyok túl jó támadónak meg inkább jobb ha később cirógatom meg a bosst egy kicsit bár kétlem, hogy könnyű lesz. Kicsit odébb megpillantom Thundert így gyors oda sasszézok mellé. Szerettem volna gratulálni neki az előző boss megölése végett de hangomról azonnal megismert volna így kissé vékonyabb, cincogósabb hanglejtéssel beszéltem.
-Halottam, hogy te ölted meg legutóbb a szörnyet. Gratulálok, nem könnyű egy ilyet kivitelezni ráadásul a voice sikersorozatát is megtörted ezzel. – Kezdtem el kuncogni. Nem tudom mi ütött belém, általában nem viselkedem ennyire gyerekesen, bár tény, hogy jó kedvem volt ami főként Tsubaki megtalálásnak számlájára írható be. Fél szemmel még hallgattam a „nagyok” vitázását a taktikát illetően és végül csak nem bírtam ki hogy ne szóljak bele.
- Öhm… Bocsi de mi van akkor ha a boss nem egyedül van? Erre az esetre is ki kellene találni valamit, szerintem a legjobb az lenne ha legelőbb velük végeznénk minél gyorsabba így viszont a legjobb támadókat kell előre küldenünk na meg esetleg valakit aki leköti a boss figyelmét. De nem szeretnék beleokoskodni elvégre csak résztvevő vagyok, ez csak az én meglátásom. – Továbbra is vékony hangon beszéltem és nem is akartam nagyon belefolyni a taktika lebonyolításába, nem volt kedvem a vállamra venni a felelősséget arra az esetre ha mélyebb taktikával állnék elő és az nem sikerülne, már ha elfogadnák.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Ápr. 08 2013, 00:16

A mai bossharcos nap is eljött végre. Nagy örömmel mondtam Sai-nak, hogy megyek én is, csak aztán meghallottam, hogy ki szervezi az egészet. Na, egyből visszavettem a lendületből egy kicsit. Fenntartásaim vanak azzal az alakkal kapcsolatban. Jól tudom, hogy eddig miként küzdött a Voice a boss harcokban, másokra fittyet hányva mások életére csak az itemekre hajtottak. Ha ezt csinálják most is, azt nem hagyom csak úgy szó nélkül. Főleg Miri-chan magasztos dumája mellett, amit még mindig kamunak tartok. Azok a pletykák nem véletlenül kaptak szárnyra, valami alapjuk kell, hogy legyen. A megbeszélt helyen és időben megjelenek, hogy Sai-al és Vio-channal együtt menjünk a hatodik boss termének kapujához. Reginald halál nyugodtnak látszik, pedig nagyon izgatott. Imád harcolni, ráadásul a múltkor megízlelhette a bossharcok izgalmát is. Függő lett a kicsike. Meglepetésemre elég sok ember van már ott, többet ismerek is, egész közelről. Persze nem mindegyik ismeretségre vagyok büszke, van itt olyan is, akit a hátam közepére se kívánnék. Szép színes banda, csak a szervező lenne valaki más, mert nem bízok a Voice tagjaiban.
- Szia! Phiphie-chan!- köszönök neki hangosan, mikor meglátom a tömegben, még integetek is neki, elvégre barátok vagyunk, vagy mi a fene. Regi villámló szemekkel mered Vezérre, a buta farkas petre.
- Ai-chaaaaan Sziaaaa!- üdvözlöm az agresszív, kékhajú nőszemélyt is, aki egyszer alaposan elvert egy kis félreértés miatt. Kész borzalom ez a nő is, mikor bepöccen.
- Yo- a többieknek csak ez jut. Örüljenek neki, hogy egyáltalán köszönök nekik. Igen nagy megtiszteltetésben van részük, remélem, erre rá jönnek maguktól. Végig Sai-ék mellet maradok, csak kicsit lemaradva. Ezzel jelzem, hogy velük vagyok, de nem hármas az a kapcsolat, csak két személyes. Olyan ódivatú, amilyeneket én is kedvelek. Sokáig nem kell várakoznunk, mert hamarosan magához ragadja a szót a Voice háziállata. Ez a borz sosem lesz közkedvelt abban biztos vagyok és nem csak a kinézete miatt. Nem szólok semmit, annyival azért megtisztelem, hogy végighallgatom a stratégiáját. Vagyis az elején még így gondoltam, de mikor a sorrend következett….. Kezem ajkaim elé rakom és próbálom visszafojtani egyre növekvő kuncogásom. Igazi menő stratégia, mit ne mondjak. Sai is ezen a véleményen van, mint én, szavaiból ezt szűröm le, na meg azt, hogy eléggé pipa a mindig nyugodt főnökúr. Regit sem egyszer kell nyugalomra intsem. Nem szimpatikus neki sem a fickó.
- Azt ne mond, hogy tőle mást vártál- suttogom vissza neki. Tervezek, egy kis felszólalást, azonban az Artes céhvezére megelőz, ráadásul nem is akárhogy. Én elismerem, hogy nem vagyok valami nagy stratéga, viszont a borz taktikájában még én magam is észreveszem a hibákat. Ez csak jelent valamit. Egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy egy pet vonja magára a boss figyelmét. Szerintem ilyenre még nem volt példa. Saito megmondja a magáét, külön tetszik is a gyáva nyulas beszólás, nagyon találó. A másik az, amit én magam is elmondtam már Miri-channak. Itemek mindenek előtt, ez a voice fő szabálya. A dolgok kezd érdekessé válni és még csak meg sem szólaltam, mi menő már?
- Váááh, mindig csak az az item- mondom és sóhajtok egy nagyot. Hogy egyesek mit meg nem tennének ezért. Miri-chan már megint beleüti az orrát olyanba, amibe nem kellene. Megtanulhatná már, hogy hol is van az ő helye egészen pontosan, mert férfiak, vagyis ebben az esetben borz és férfi vitájában nincs. Továbbra sem áll szándékomban beleavatkozni az egészbe. Sai elmondott mindent, nem akarom ismételgetni.
- Miri-chan! Neked mi a véleményed amúgy erről a stratégiáról?- kérdezem széles mosollyal az arcomon. Eddig majdnem minden állításom beigazolódott. Érdekel a válasza, mert azzal megint az én malmomra hajthatja a vizet. Ai-chan-ra figyelek a válasza után, nagyon érdekes a második képessége, vagyis nagyon hasznos. Kacsintok is egyet rá, hogy jelezzem: Jól nyomod kiscsaj. A továbbiakban csak a fejleményeket várom és Regit simogatom, kis relax a nagy csata előtt.

by **Tatsuki Ranmaru** Kedd Ápr. 09 2013, 00:05

Szaporodtak a titkaim. Nekem ez így volt tökéletes, örültem annak, ha egy-kettő tényleg titok marad abból, amit őrzök. A képességeim nem véletlenül passzívak, nem hiszek a fényes felhajtásokban. Még akkor sem, ha kellemesen melengetett belülről a nosztalgia, amikor az Ököl tagtoborzására gondoltam, fényes Láncingemben, a hátamon lobogó heroikus Szakadt Köpennyel, ujjamon a Tünemény Gyűrűmmel… fénykoromban.
Nem kellett sokáig magam elé képzelnem Anatole arcát, hamarosan személyesen találkozhattam vele. És Mirikával, Viszont láthattam megint Kotát. És ott volt még az a temérdek új és új arc! Mindenki barátságosan üdvözölt mindenkit, nekem viszont küzdelem volt minden mosoly. Nem a titkaim zavartak. Azok azért titkok, mert én titkoknak akarom őket. Lehet, hogy a yaganról és a fókuszokról már sokan tudnak, de van még egy-kettő trükk a tarsolyomban. Azok bemutatása nem most lesz egyelőre. Ami az invertorymban van, ott is marad. Futó Íjamat szorongatva, abból merítve erőt fogadtam én is az üdvözléseket. Pengemetszette mosolyom lassan felengedett, és őszintén örültem mindenkinek, aki ha más nem is, legalább egy biccentéssel üdvözölt. Nem vagyok az a kimozdulós fajta, ha valaki közeledett felém, igyekeztem mutatni a nyitottságomat felé, hogy örömest fogadom. Ennél többet senki ne várjon tőlem.
Jól éreztem volna magam ismerős közegben, de ez egészen más volt. Olyan… bonyolult volt minden. Kusza! Igen, ez a legjobb szó rá. Utólag meglepve állapítottam meg, hogy egyáltalán nem ismeretlen előttem a tömeg nagy része. Vagy már névről ismertem őket, esetleg volt céhtársak, esetleg egyenesen a céhem új vezére – biccentettem Páncélnak –, sőt, egyesekkel még megállapodásom is volt, így vagy úgy, vagy együtt küzdöttem velük az egyel korábbi bossgyakásban. Mi nyertük meg. Oh, az emlék felvillanyozott. Annyira elmerültem a saját titkaimban, hogy ez ki is ment a fejemből… Anatole juttatta eszembe, cserébe néhány fokkal melegebb mosolyt sikerült talán produkálnom. Jól estek a szavai. Főleg, hogy nem mindenkinek a viselkedésével tudtam mit kezdeni – regisztráltam egy anomáliát az ismerősi mátrixomban. Kota szervezte a gyakást, és korábban hívott is, hogy vegyek részt rajta. Fejben felkészültem, hogy esetleg férfiasnak mondott fizikai kontaktussal, a baráti hátba veregetéssel is élni fog, ha meglát, a boldogságában. Ahogy Anatole szokta. Örültem, hogy a fiú ezúttal kihagyta, de összezavarodtam, hogy tudomást sem vett rólam. Palástolva zavarom, hogy újabb hibaüzenetet találtam az ilyesfajta emberek közötti viszonyrendszerekben, csendben maradtam a taktika megtárgyalásával kapcsolatban. A szemüvegem tologattam felfelé. Nem mintha folyton lecsúszott volna. Nem mintha szükségem lett volna rá. Nem mintha… – meg kellett állapítanom –, úgy tűnik, hogy itt számítottak volna rám. Nem igazán tudtam mit kezdeni az információval. Úgy látszik, hogy ezúttal kimaradok az élbolyból. Majd… hát akkor… majd lesz valahogyan.

by **Kusumi Ayani** Kedd Ápr. 09 2013, 17:39

Szépen nyugodtan komótosan kelek fel. Szokásomnak híven most is a Kezdetek Erdejének, legszélső fájának ágán aludtam, alattam a földön pedig Tűzrózsa pihent. Amint felkeltem, már készülődtem is délutáni programomra. Felszereltem vadonatúj itememet, és felültem Tűzrózsa hátára.
- Gyerünk Tűzrózsa! – kiáltom, és petem, már vágtatni is kezdett.
Mára már elég jól ment a lovaglás, és így nyugodt szívvel lovagoltam tűzparipámon. Az úti célom pedig a 6. szint kazamatája, pontosabban a boss terme. Most is örömmel indultam a bossra, hogy ismét céhem oldalán harcolhassak. Mikor megérkeztem rögtön pásztázni is kezdtem a tömeget. Nem szándékosan, de sikerült elcsípnem egy személyt, akit igen régen láttam.
- Kazuma. – szólok, mikor mögé értem – Remélem kész vagy, majd egy harmadik menetre, mert már várom azt a küzdelmet. 2:0-ra vezetek, szóval szedd össze magad, és készülj fel, mert szeretnék majd, boss után valamikor majd összemérni ismét az erőnket.
Megpaskolom petemről a fiú fejét, és egy kis széles mosollyal továbbmegyek, de azért egy fejbiccentéssel még köszönök Szophienak. Ismét el kezdtem keresgélni, és újfent találtam egy személyt, akire nem számítottam, mégpedig Zhelre. Leszállok petem hátáról, és odamegyek bátyámhoz.
- Zhel. –szólok hozzá – Örülök, hogy itt látlak. Képzeld sikerült szereznem magam egy új itemet.
Ezután megmutatom bátyámnak a nevelés Kesztyűjét, amit eddig próbáltam nem mutogatni, és ezután sem sokszor fogom. Legvégül megpillantottam azt a két személyt, akiket igazából kerestem. Kotát és Kanat.
- Sziasztok. – lépek oda hozzájuk mosolyogva – Jó látni titeket, még a harc előtt. örülök, hogy ismét mellettetek harcolhatok... azért titkon remélem, hogy egyszer én is bele üthetek majd a bossba, vagy legalábbis Tűzrózsa.
Ezek után elkezdődött az ismertetés. Nem voltam a terv ellenében, hisz nekem ugyan mindegy volt ki támadja meg a bosst, ellenben a többiekkel, és néhányan, már el is indították a vitát. Egy ponton ám nem bírtam. Számba vettem az újam, és egy hatalmasat füttyentek. Mikor már végre csend lesz (ha lesz) felszólalok, és látszik rajtam, hogy nem vagyok jó kedvemben.
- Ebből most lett elegem! ha annyira jajgattok a pet életéért, akkor tessék! – mondom dühösen, és ránézek Ren petjére, és átküldök jópár HP-pontot, amiből csak annyi szűrhető ki, hogy az én sávom elkezdett csökkeni, míg a pet életsávja kilép a keretéből/nem változik* - 60 kerek ponttal növeltem a pet életét. Eddig nem tartottam szükségesnek, de most láthattátok, hogy képes vagyok túltölteni mások élet, mint a maximum, és ha nem hiszitek, kérdezzétek meg Rent, hogy mennyi jelenleg a petjének az élete, és mennyi volt eredetileg. – várok, hátha valaki közbe akar-e szólni, vagy megkérdezik Rentől a dolgokat – Ha már mindenki kivitázta az agyát, akkor talán szembe is nézhetünk végre a bossal, ahelyett, hogy a nyelvünket csépeljük feleslegesen!
Ezzel abba is hagyom a beszédemet, és haragos pillantásokkal el is foglalom a helyemet. (amennyiben nem Ren petje kezdene mégsem visszaveszem az életeket).

*mivel még nem töltöttem túl mások életét, így nem tudom, hogy túllépi-e a keretét, vagy csak a stat pontoknál látja az illető, hogy változás van.

by **Zhel T. Everett** Szer. Ápr. 10 2013, 13:49

Nagy nap a mai, újra boss ellen készül az ifjú Everett. Az6 előzőn elég jól mentek a dolgok, hamar lenyomták az a bikaizét haláleset nélkül. Egyesek szerint igen könnyű ellenfél volt, A kékszemű erről nem tud mit mondani, hiszen neki ez volt az első ilyen csatája. Valóban nem számított izzasztó csatának, egy bosstól többet vár el mindenki. Az is igaz, hogy csak ötödik szintűnek számított, ha ezt vesszük alapul, akkor mégiscsak boss szinten lehetett, na mindegy, az már elmúlt, most az új csatára kell koncentrálni. A megbeszélt helyen és időben megjeleni, teljes harci felszerelésben. Leellenőrzött mindent, felszerelések, kristályok,potik, igaz az utolsó kettőből nincs neki használható, de biztos, ami biztos. Odaérve, meglepődve tapasztalta a szokatlan nagy tömeget, sebaj, annál könnyebb dolguk lesz. Anatole Saito-nak viszonozza a biccentést, ennyit már kiérdemelt, a többiekhez viszont nem kíván szólni. Csendben, nyugodtan elvan ott a tömeg szélén, kicsivel távolabb állva. Lassan megjelenik Ayani is, aki elég tiszteletlenül szólítja meg saját bátyját és valami itemről beszél. Itt mindenki szerez új itemeket szinte minden nap. Zhel nem érti mire ez, de ráhagyja, ha neki ilyen fontos, hogy szerzett egy új tárgyat, hát legyen. A stratégia ismertetése után is csendben maradt. Neki tökéletesen megfelelt ez is. Amíg nincs közvetlen életveszélyben nem nyitja ki a száját és ellenkezik, de csak addig. Másoknak ellenben nem. Egy kisebb vita, nem is inkább szóváltás alakult ki pár játékos között. Ennek sem szentel sok figyelmet, de a buta húga nem tudta tartani a száját. Meg kellett neki szólalnia és valami butaságot kellett csinálnia. Mondjuk, a fiú már nem nagyon érti nála azt se, hogy hol van tömegiszonya, hol nincs.
- Baka- Ez az első szó, amit kiejt ezen az összejövetelen, ráadásul családja egy tagjára. Reménytelen ez a lány. Többet nem fűz hozzá a dolgokhoz, karba tett kézzel várja, hogy kinyíljon az ajtó és megkezdődjön a harc.

by **Viola** Szer. Ápr. 10 2013, 16:07

A napi teendő a bossgyakás. A hatodik levágása, hogy aztán mehessünk a hetedik szintet befoglalni. Ahhoz képest, hogy milyen nyomásnak kellene rajtam lennie, egész nyugodt vagyok.
Azon fantáziálgatok, hogy legközelebb mit főzök: valami finom húsétel? Vagy átugorva azt egyből valami édességet kellene csinálni? Nem lenne elvetendő ötlet, elvégre már felnőttek vagyunk, simán kihagyhatjuk a főételt már egy jó ideje. Itt amúgy is mindegy, nem? A testem odakint nem hízik attól, hogy idebent mennyi krémes-mézes cuccot falok be, legyen az akár napi ötször is. A helyes étkezés itt fel is van rúgva. Már azt sem tudom elhinni, hogy ezen fél év alatt nem pusztult ki valamennyi játékosból ez az elv, vagy igény a helyes táplálkozásra a következő állítást figyelembe véve: Hát nem mindegy? Ohh, ez egy kérdés volt. Költői. Vagy nem..? Hát nem mindegy? Ohh, univerzális.
Szótlanul, tétlenül henyélek a díványon, mígnem Anat indulót fúj, s felpattanva nyomban mellette jelenek meg. A felfejlődött képességemmel most már egyszerűen sétálnom sem kell, így ha nem figyelek rá, hogy néha emeljem a lábam, akkor nagy valószínűséggel ez is ki fog halni belőlem, aztán csak szenvedek a valóságban egy rossz reflex miatt. Kell a fenének.
Aztán mégsem portálok ide-oda, hanem szépen a párom mellett battyogok, semmit sem szólva, csak csöndben merengve. Hogy min? Nem mondom meg...
Megérkezvén a boss ajtaja elé, kedvesen integetek az ismerősöknek, sőt még olyanoknak is, akik legalább olyan kedvesnek tűnnek, mint amilyen én is vagyok. Ehh, mert én annyira kedves vagyok...
Nemsokára azonban eljön az a rész, aminél én még a csöndnél és csöndesebb fejet vágok. A taktika. Na, hát az nekem nem megy. Shitstorm előbb bukkan elő a buksimból, mint hogy én bele bírjak szólni a sok stratéga tervébe. Anat bezzeg egyből nekiáll szavalni a saját verzióját, belekötve másokéba. Kissé vacakul érzem magam, hogy nem támogatom, de mint említettem, nem akarok belefolyni a nagyok vitájába, dolgába. Anat elég nagy, eddig még mindig megbíztam benne és nem kellett csalódnom, így csak remélni tudom, hogy legalább megfontolja a sok okostóni, hogy gondolják újra a dolgot.
Amikor aztán azon vagyunk, hogy irány a terem, lekapom a hátamról a szigonyt, s azt csak jobbomban fogva menetelek be a többiekkel együtt...

by **Taidana** Csüt. Ápr. 11 2013, 00:09

Villogattam a vadonatúj céhjelvényemet, reméltem, hogy telefogas vigyorom csillogása, és a mögöttem lépdelő termetesebb, izmosabb, badass-abb Susaya sem fogják csorbítani a fényét annak, hogy milyen tök király céhbe tartozom már én is. – Hail mindenkinek – integettem, továbbra is idétlenül vigyorogva. Igazság szerint abban a pillanatban, hogy belépek a terembe, tök fapofát akartam vágni, érted, olyan menően vonultam volna be, zsebre dugott kéz, meg ilyesmik, mögöttem a testőröm Susaya, napszemüveg helyett lecsúszott homlokpántban, a kezén-lábán dugig a menő fáslijaival. De csak nem bírtam ki, szóval végül masszív fültől fülig érő cápafogas vigyorral sikerült bevonulnom. Pff, tök gáz volt, jah.
– Szevasztok! – erősítettem meg zavaromban a korábbi köszönésem, hátha nem jutott el valakihez. Rohadt sokan voltak itt! – Bakker, mindig ennyien vannak? Az előzőn sokkal kevesebben voltunk… – hajoltam oda Anathoz, ha már első körben nála kezdtem dicső körbemenetelemet. Meg Viónál. – Szia! – vigyorogtam nagy bőszen. – Közös vacsi majd a boss után akkor? Nah? – Nem tudom, hogyan kell bratyizni egy csajjal, de vele most így megpróbáltam.
Amíg a többiek elvoltak azzal, hogy kibeszéljék a taktikát, én szépen körbejártam a termet. Én is tudtam annyit a bossról, mint ez a Kotarou-arc, ez kapásból kiderült nekem is. Némi boldogságérzet töltött el, örömmel vettem, hogy nem csak engem vágott át olyan tök használhatatlan infókkal a Ryner-srác, hanem mást is. Elhatároztam, hogy lekezelek vele, és majd máskor hátha tőlem veszi meg akkor az infót. Mégiscsak jobb fej vagyok, mint az a kis tini fehérhajú!
A terem egyik részében felfedeztem Hinarit. Első körben szent célom volt, hogy a közelébe se megyek, aztán emlékeztetnem kellett magam, hogy most már tök király jófiú vagyok, érted, a hazatért tékozló fiú, meg stuff! Újra felöltve fénylő vigyorpáncélom vágtattam oda hozzá. – Mizu, Kincsem? – bájgúnároskodtam. – Láttad már, milyen kafa majommal érkeztem? És az új céhjelvényem? – Nem bírtam megállni a cápafogak villogtatását, pedig már kezdett fáradni az arcom. – Még csekkolom Petert, aztán visszatérek ám! – mondtam, mert kezdtem érezni, hogy forró a lábam alatt a talaj, ahogy Hinari előtt kóválygok. Szóval gyorsan sebességbe tettem magam, és léptem is át a sráchoz.
– Innentől hívjalak Főnöknek, Főnök? Szia Hisame! – ajánlottam fel egy pacsit az idomárjának, a haveromnak.
Igazság szerint már éppen szólásra emeltem volna a számat, hogy majd én kezdek, hé, figyeljenek már ide rám, itt vagyok, de aztán… eh, hagytam az egészet a fenébe. Valószínűsítettem, hogy megint el sem jut hozzám a boss. Viszont ha mégis – vigyorogtam magamban –, akkor lesz egy tuti meglepetésem nekik.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Ápr. 11 2013, 18:10

Szürke, csuklyás köpenybe burkolózott alak lopakodott a 6. szint kazamatájában. Feje felett vörös indikátor szerzett külsejének baljós árnyalatot, arcát jótékony homály fedte. Törekvése, hogy észrevétlenül közelítse meg a szintfőnök termének kapuját, egyelőre gyümölcsöző volt. Egy kiszögellésben sikeresen elbújt a kíváncsi szemek elől, és tanulmányozhatta a megérkező harcosokat és azok mentális állapotát.
Ez voltam én, aki Kotarou-kun meghívását tudhatta magáénak. Jó negyed órával a beközölt időpont előtt már ott gubbasztottam a rejtekhelyemen, így tanúja lehettem egy szerelmespár turbékolásának, de a régi ismerősök viszontlátásának öröme sem kerülte el unott tekintetem figyelmét. Frontharcosok. Egy csapat, mely már hosszú szintek óta küzd vállt vállnak vetve egymás oldalán azért, hogy elérjék azt, amihez én is hozzá tudnám segíteni őket, csak évek helyett alig pár perc leforgása alatt.
Mit is keresek itt? Kétségtelen, a szintem meglett ahhoz, amit most tenni készültem, még ha hozzáállásom merőben más is volt. Nem voltam frontharcosnak való, hiába tett volna képességem lenyűgöző "tankká." Továbbra is kicsiny porszem voltam a legerősebbekhez képest, és ez így is volt jól. Az én hírnevem másban rejlik, és ami azt illeti, számos ismerős arcot fedezhettem fel a sorok között. Megfelelő döntésnek bizonyult elrejteni kilétemet, nem volt itt az ideje olyan konfrontációknak, mint amit Violeta-chan vagy a hangját olyan lelkesen felemelő bohóc provokált volna ki. Csuklyám alatt hamiskás vigyorra húzódtak vékony ajkaim. A kíváncsiság vezérelt ide, nem más. Felmérni a terepet, látni, milyen is egy boss közelről és előkészíteni egy igencsak izgalmas eseményt :]
- Yare-yare... mi másért lennék itt? Így illik köszönteni egy segítő kéz tulajdonosát? - néztem fel, talán így vörös szemeimet láthatta kiviláglani a csuklya sötétjéből. Felfedezett, ez igen becsülendő eredmény volt. Kiléptem rejtekemből, lévén több értelme így nem volt az ott tartózkodásomnak és megközelítettem a csapatot, tisztes távolságban megtorpanva. Így már mindenki láthatta köpennyel elfedett alakomat, aki éppen nem volt belemerülve az értelmetlen vitába. Felismerni így senki sem ismerhetett fel, ez pedig bőven megfelelt számomra. Itt volt az ideje, hogy ne az indikátorom színéről, hanem a tetteimről ítéljenek meg :]

by **Peter Worker** Pént. Ápr. 12 2013, 18:34

A hatodik boss kapuja előtt állva csak hallgattam a többieket és merültem a saját gondolataimba. Nem, ez nem az a bunkó nem figyelés volt részemről feléjük, hanem elmondták a dolgom és a többi már nem rám tartozik nem figyelés, azt hiszem legalábbis. Reméltem.
Indulásunk előtt Hisamét sárral akartam be kenni, hogy ne vegyék észre a megnőtt alakját, de bánatomra hamar megvált ettől az újdonsült bundájától. Szerencsére nem igazán keltett feltűnést így sem, vagyis ha észre is vették, nem szólták meg, nem dicsérték, minek kifejezetten örültem. Nem akartam, hogy egyikünk is középpontba kerüljön most és hogy a többiek? Kik ilyenkor szoktak, azok most is szóltak, kik hallgattak korábban, azok sem most adtak maguknak hangot. A hangulat pocsék volt, nagyon. A kedvem is elment a küzdelemtől, miként páran nem értettek egyet egymással. Ezért nem fogok én egyszer sem vállalni ilyen szervezést, ha valami rosszul sülne el, biztos hibásnak tekintenének. Kedvtelenségemből Lewis kézfogása hamar kiszökkentet és határozottan markoltam meg én is a tenyerét. Olyan volt ő, mint egy épületet tartó masszív oszlop, mely ha eldől, úgy összerogy az egész épület. Nem volt feltűnő, de ha nem lett volna itt, páran még talán meg is fordultunk volna egyszerűen. Mint egy pislákoló fényforrás a sötétségben, bár félő talán túlragozom a személyét.
Hogy én főnök? Tudtam, hogy mire gondolt, ám a főnök megnevezés egyszerűen mintha a gyomrom csavarta volna. Beleimre mintha görcsöt kötöttek volna és mintha egy hullámzó tengeren lettem volna úgy éreztem gyomrom belső küzdelmét.
- Ne. Főnöknek kérlek ne. – mosolyogtam Saru felé és fogtam kezet vele – A barát megteszi. Jó látni téged, illetve titeket. – néztem el a válla felett, hogy Susayát is megnézzem.
- Szia Saru. – köszönt Hisame is neki.
Hisame. Ő csak fiatal kíváncsisággal figyelte a jelenlevőket és alkotott magában véleményeket.
- Hát hajrá. - tartottam az öklöm a lányomnak, ki szokásához híven megfejelte gyengéden azt, majd indult meg a csorda. Egy utolsó gondolat még mosolyt csalt az arcomra. Kik az előző szörnyet győzték, azok most sem szóltak. Lehet nem véletlenül.

by **Hinari** Pént. Ápr. 12 2013, 21:26

Émelygett a gyomrom, pedig nem is szabadott volna neki. Egyáltalán, nem kellett volna ennyire rosszul érezni magam, sőt inkább bizonytalanul.
Idegesen járkáltam a félig kialakított lakosztályomban, időnként meg-megállva a vakítóan fehér falak előtt. Nem, az ablakon nem néztem ki, nem érdekelt most Aincrad a legkevésbé sem. Lehívtam a menüt, és mégegyszer átellenőriztem a felszerelést, majd egyesével fel is vettem magamra, lassan, megnézve minden darabot. Legutolsónak a szabdalót fogtam a kezembe, megforgattam párszor, és nyeltem egy nagyot, amikor nem sikerült úgy a mozdulat, ahogy akartam. Nem is csoda, hisz rettentő feszült voltam.

Nem is emlékszem, mikor csatlakoztam Szophiehoz, sőt, farkasának furcsasága is csupán az út felénél tűnt föl, ám egyelőre nem hoztam szóba. Levegőt venni is alig bírtam, nemhogy beszélni. A frontvonal. Ez a szó eddig nem is igazán létezett számomra, nem volt alakja és formája, nem volt valóságos. Csak akkor értettem meg igazán, amikor végigkacskaringóztunk a kazamatán, és megálltunk az ajtó előtt. Emberek beszéltek, mindenfelé köszönéseket és tanácsokat hallottam, ám agyam képtelen volt befogadni az információt. Szememet nem tudtam levenni az ajtóról, ami legyűrhetetlen akadályként magasodott fölénk.
Aztán fokozatosan kezdtem feloldódni. Nem tudtam nem elmosolyodni Szophie reakcióján Kotára, önkéntelenül is a torna jutott eszembe, s a lány arckifejeződéséből ítélve a fiú vele se kivételezett. Majd Anatot szúrtam ki, egy félmosoly és egy biccentés neki is kijárt a kacsintására, ám ha akartam volna se tudtam volna leplezni idegességemet: tekintetem minduntalan a kapura vándorolt, s hogy közben a többiek éppen a taktikát beszélték, igen kevéssé érdekelt. Aki köszönt, annak visszaköszöntem, illendően vonulva kicsit arrébb, amint Szophie egy idegen fiú karjaiba vetette magát, helyettük inkább az egybegyűlteket nézegetve. Viszonylag sok embert ismertem, és a JL-ből is jöttek elegen, ami – főleg miután fény derült Ai-chan képességére – nem várt nyugalommal töltött el. Éppen kezdtem volna azt hinni, hogy rábízhatom magam a tapasztaltabb frontharcosok erejére és eszére, amikor megjelent a majmos srác, mögötte egy benga nagy pettel, aki egyáltalán nem hasonlított a korábbról ismert aranymajomra.
- He? – ennyire futotta tőlem első körben, majd igyekeztem ignorálni a megszólítást, és a mondandója többi részére koncentrálni – Óó – folytattam, amint megláttam a céhlogóját, amiről olyan fenenagy büszkeséggel beszélt. Igen, hallottam a „kistesóról”, amit a League szerzett magának, ám hogy ő is benne van… nem tudtam mit mondani. Nem bíztam benne egy pillanatig sem, ám el kellett ismernem, hogy legalább próbálkozik, így kiböktem végre egy „Sziasztok” – ot, mielőtt elszaladt volna. Fejcsóválva néztem, ahogy távolodik, s csak akkor vettem észre Petert és Hisamét, amikor melléjük ért. Első gondolatom az volt, hogy odamegyek köszönni, ám kívülről úgy tűnt volna, mintha a majmos srác után mennék, így ezúttal inkább kihagytam a dolgot. Ha idenéz, esetleg biccentek neki egyet.

Eközben valószínű véget érhetett a nagy megbeszélés, így a többiekkel együtt én is az ajtó felé orientálódtam, megpróbálva minél közelebb kerülni RenAi-hoz és Lewishez, mellettük valahogy nagyobb biztonságban éreztem magam. Még utoljára csekkoltam a pontjaimat – elégedetten bólintva az életet jelző mennyiségnél – majd magam elé tartva a szabdalót, szinte lélegzet-visszafolytva léptem be a bossterembe. Életem első bosstermébe.

by **Fuun Kotarou** Szomb. Ápr. 13 2013, 17:50

Plüsz körre, KA-tól külön engedély.

Először meghallgattam a dolgokat, még ha nem is tetszettek, amiket hallok. Egyre jobban bugyogott az agyvizem, s egy ponton felforrt, mely nem más volt, mint az az idegesítő Ren „Váááh, mindig csak az az item." Szólása, ekkora akkorát üvöltöttem, hogy vagy kétszer visszhangzott a terem előtti csarnokban.
-ELÉÉG!- Aztán megköszörültem a torkomat, s emberi hangon, de roppantul érződött, hogy nem vagyok jókedvemben, s csak magamra erőltetem a higgadtságot. -Ha jól emlékszem véleményt kértem, és nem rosszmájú károgást. Kezdjük először ezzel, hogy tisztázzuk a helyzetet. Ren, neked csend, hogy is volt? Jha igen, de tudod-e, hogy ki itt most a főnök? Annyira nem rossz a memóriám, ahelyett, hogy ócsárolsz anélkül, hogy bármit is tudnál inkább tedd azt a nagy pofádat alapállásba. Amennyiben normális hozzászólás, tanács van, azt mondjad, a többit meg tartsd meg magadnak. Khm, Anat, kérlek hallgass végig, én is megtettem, s utána, ha átgondoltad válaszolj. Tudod én nem dicsfényért szerveztem ezt a harcot, és nem kívánok felvágni sem azzal, hogy én rohangálok elől. Úgy van, ahogy Mirika mondta, totál annyira lenne jó az egész, mint egy pettel tankkolni. Ha jól emlékszem Rent mondtam, és nem a petjét. Volt alaposan időm kitapasztalni a bossokat jól mondod, mivel már az elsőnél is ott voltam, bár abban a káoszban nem hallották hallgattak egy-ketten a szavamra, és én hagytam ott a fogamat másért, ahogyan a negyedik bosson is, ha jól rémlik baromi sokáig volt Mirikán az a nyomorult pók, holott ő sem egy tank, és TE sem váltottad le. Előreküldeni engem, hogy talán belehalok? Sajnálattal közlöm, hogy rendelkezem burokkal, ez nem jönne be. Visszatérve az előbbire, neked is volt már időd tapasztalni, és az előzőnél úgy tűnt jól vezeted le a harcot. Kocogtasd meg azt a villanykörtét a fejedben, és gondold át, mit csinál egy idomár. A petjével támogatja a csapatot, és küzd a boss ellen, s óvja a társát is. A kezdeti sebzést az amúgy is magas életüknek köszönhetően tökéletesen elbírná, s a harc további részében hátul már nem lesz veszélyben. Azzal meg ne merj jönni, hogy pakolni kell életre, mert az a legfontosabb, tán egy olyan helyen vagyunk, ahol csak tank karakterek vannak? Csapatmunka kell, és összetartás, nem mindenkitől elvárni, hogy eltankosodjon. Sem az elsőben, sem a negyedikben nem haltam volna meg, és más sem, mivel az elsőnél nem én voltam az egyetlen. Azért intettem figyelemre mindenkit, hogy ne habozzanak segíteni a másiknak. Jelenleg egy marék homoknál is kevesebb információt lehetett megtudni a bossról és nem nagyon nem kóser. Lehet nálunk kötött ki több tárgy is, de mindig az emberek voltak az elsők. Valamint emlékeztetnélek, hogy ez a nyuszisimogató volt az, ami bizalmat szavazott neked, és barátként kezelt, ezeket a gyáva nyulakat sértegeted most, akik közé te is tartoztál. Ne felejtsd el, hogy én ott voltam azután, hogy te elmentél... Azonban a személyes dolgokat nem a bossharcokra szánták. Itt az életünket kockáztatjuk a szabadságunkért, az összes játékos szabadságáért, ne téveszd szem elől a célt. Nézz körbe, itt ne Justice-t, Artes-t, Voice-t, és indikátort láss, hanem egy csapatot, ami kész a harcra. Te láttad az egyik fényt, ebben biztos vagyok, az előzőnél oldottad a hangulatot, mert idegroncsként, úgy, hogy nem tudsz tiszta fejjel gondolkodni, nem lehet oda bemenni. Azzal csak másokat, és magadat veszélyeztetnéd. De lássuk be, nem egy felhőtlen szórakozás ez. Viszont lehet jó élmény, mint az előző, amit tartottál. Hiába nem a mi csapatunk ütötte kis, nem kaptunk itemet, mégis a társaság egy emberként harcolt, és nem volt senkinek sem a gyomrában görcs. Ez az amit még meg kell látnod, vagy talán már eddig is tudtad, de el kell fogadnod. Egyelőre a kezemet nyújtom, hogy elássunk mindent, a csata idejére.
Nyújtottam neki jobbomat. Majd a boss után sort kerítünk egy személyes vita lebonyolítására, de jelenleg nem engedhettem meg ezt. Ez az egész, ha ezt látják az emberek, hogy egymásnak ugrik két tiszteletbeli személy, akkor mégis miféle morál lesz? Nem olyan, amivel csatába lehet vonulni. Aztán Kana szemébe néztem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem csak vissza akar vágni. Vettem egy nagy levegőt, aztán kifújtam.
-Legyen, de vigyázz magadra.- Anathoz fordultam. -Akkor az megfelelne-e neked, hogy Mirika megy elől, intézi a Voice első csapását, s utána te követed, majd téged Lewis, így a három nagy céhvezér elöl. Ezután Ren és Zhel, majd Peter. Utána pedig a többiek. A csata további része miatt sem kell aggódni, nem vagyok ostoba. Viszont ezzel az előrohammal megoldjuk azt a gondot is, ha több ellenség lenne, így „előreszórva” a tankokat fel tudunk készülni arra is, hogy több ellenséget lefoglaljunk. Későbbiekben is tökéletesen lehet majd számítani RenAi-ra, kiváló tank, Vannak még nagyobb szintű idomárok is. Remélhetőleg Ayani tudja használni a képességét, amivel csatak közepén felfrissíthetőek az emberek. Valamint itt van még egy lovag is.- Mutatok a piros indikátoros csuklyásra is. A nevet nem említem, nem kell tudniuk. -Kötve hiszem, hogy a fronton balhét merne csinálni, viszont szükség lehet az emberre. - Odafordulok Ayanihoz. -Ne kapd fel a vizet, maradjunk higgadtak, mindennek megvan a maga ideje. A plusz életet vedd vissza. Esetleg Mirikáét, vagy Lewisét töltsd fel a harc előtt, de ne túl sokkal, hogy maradjon miből gazdálkodnod, egyelőre nem tudjuk mi vár bent minket.
Amint minden rendeződött, akkor összecsapom a tenyeremet, körülnézek az embereken, majd harsányan megindítom a Bossharcot.
-AKKOR MINDENT BELEE!

Új sorrend:
Mirika
Anat
Lewis
Ren
Zhel
Peter
Többiek.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 13 2013, 19:30

Fuun Kotarou
Élet: 8
Fegyverkezelés: 18
Erő: 20
Kitartás: 8
Gyorsaság: 45
Speciális képesség: 13
Páncél: 17

Szophie
Élet: 14
Fegyverkezelés: 6
Irányítás: 27
Kitartás: 13
Gyorsaság: 22
Speciális képesség: 6
Páncél: 16

Anatole Saito
Élet: 15
Fegyverkezelés: 15
Erő: 33
Kitartás: 11
Gyorsaság: 21
Speciális képesség: 10
Páncél: 17

Kazuma
Élet: 15
Fegyverkezelés: 10
Erő: késenként 9
Kitartás: 7
Gyorsaság: 27
Speciális képesség: 6
Páncél: 9

Thunder
Élet: 10
Fegyverkezelés: 8
Erő: 16
Kitartás: 5
Gyorsaság: 16
Speciális képesség: 9
Páncél: 17

Mirika
Élet: 13
Fegyverkezelés: 15
Erő: késenként 16
Kitartás: 8
Gyorsaság: 32
Speciális képesség: 14
Páncél: 16

Shiel D. Lewis
Élet: 20
Fegyverkezelés: 6
Erő: 12
Kitartás: 6
Gyorsaság: 11
Speciális képesség: 4
Páncél: 21

Allen Dante
Élet: 8
Fegyverkezelés: 20
Erő: 19
Kitartás: 6
Gyorsaság: 24
Speciális képesség: 5
Páncél: 4

RenAi
Élet: 25
Fegyverkezelés: 10
Erő: 12
Kitartás: 5
Gyorsaság: 11
Speciális képesség: 9
Páncél: 11

Rita Hanami
Élet: 9
Fegyverkezelés: 11
Erő: 27
Kitartás: 5
Gyorsaság: 33
Speciális képesség: 8
Páncél: 12

Ryuninji Ren
Élet: 16
Fegyverkezelés: 4
Irányítás: 35
Kitartás: 8
Gyorsaság: 20
Speciális képesség: 8
Páncél: 16

Tatsuki Ranmaru
Élet: 12
Fegyverkezelés: 39
Erő: -
Kitartás: 11
Gyorsaság: 30
Speciális képesség: 7
Páncél: 6

Kusumi Ayani
Élet: 20
Fegyverkezelés: 4
Irányítás: 18
Kitartás: 8
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 7
Páncél: 13

Zhel T. Everett
Élet: 12
Fegyverkezelés: 20
Erő: 19
Kitartás: 7
Gyorsaság: 30
Speciális képesség: 11
Páncél: 17

Violeta del Sanchez
Élet: 12
Fegyverkezelés: 10
Erő: 20
Kitartás: 10
Gyorsaság: 24
Speciális képesség: 16
Páncél: 13

Saru Taidana
Élet: 14
Fegyverkezelés: 7
Irányítás: 22
Kitartás: 7
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 8
Páncél: 2

Tachibana Makoto
Élet: 11
Fegyverkezelés: 21
Erő: 15
Kitartás: 7
Gyorsaság: 8
Speciális képesség: 10
Páncél: 34

Peter Worker
Élet: 23
Fegyverkezelés: 3
Irányítás: 22
Kitartás: 16
Gyorsaság: 14
Speciális képesség: 6
Páncél: 11

Hinari
Élet: 14
Fegyverkezelés: 15
Erő: 10
Kitartás: 7
Gyorsaság: 20
Speciális képesség: 15
Páncél: 13

Mikor beléptek a szobába, a következő boss fogad titeket. A többi bosstól eltérően nem óriási, hanem körülbelül csak két méter magas. Mikor beléptek éppen egy koboldot majszol. Ezután meglát titeket, feláll, a koboldot elhajítja és egy kiáltás hagyja el a torkát. A kiáltás süketítő, visításszerű éles hangot ad ki, majd mögötte, a sötétségben egy csomó vörös pont kezd el világítani. A feje felett a következő nevet olvashatjátok: Kha'ren a Tápláléklánc Csúcsa

[6. boss] Ks-stretch-goal-swarm-master

-----------------
Csak az 1. körben
-----------------
Mirika
Mirika
Mirika
Boss
Anatole Saito
Anatole Saito
Boss
Shiel D. Lewis
Boss
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Boss
Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Boss
Peter Worker
Boss
----------------
Fuun Kotarou (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Fuun Kotarou (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Fuun Kotarou (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Fuun Kotarou (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Boss
Rita Hanami (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Rita Hanami (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Rita Hanami (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Mirika (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
(1. körből kimarad) Mirika (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
(1. körből kimarad) Mirika (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Zhel T. Everett (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
(1. körből kimarad) Zhel T. Everett (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
(1. körből kimarad) Zhel T. Everett (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Tatsuki Ranmaru (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Tatsuki Ranmaru (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Tatsuki Ranmaru (minden 6. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Kazuma (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 3 vagy afölött kell dobnia)
Kazuma (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 3 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Violeta del Sanchez (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Violeta del Sanchez (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Boss
Allen Dante (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 4 vagy afölött kell dobnia)
Allen Dante (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 4 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Saru Taidana (minden 5. körnél pihen, támadáskor 4 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Saru Taidana (minden 5. körnél pihen, támadáskor 4 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Kusumi Ayani (minden 6. körnél pihen, támadáskor 5 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Kusumi Ayani (minden 6. körnél pihen, támadáskor 5 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Szophie (minden 6. körnél pihen, támadáskor 4 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 3 vagy afölött kell dobnia)
Szophie (minden 6. körnél pihen, támadáskor 4 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 3 vagy afölött kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Anatole Saito (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
(1. körből kimarad) Anatole Saito (minden 6. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Ryuninji Ren (minden 6. körnél pihen, támadáskor 5 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
(1. körből kimarad) Ryuninji Ren (minden 6. körnél pihen, támadáskor 5 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Hinari (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Hinari (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor nem kell dobnia)
Boss
Thunder (minden 5. körnél pihen, támadáskor 3 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Peter Worker (minden 6. körnél pihen, támadáskor 5 vagy afölött kell dobnia, pet támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 3 vagy afölött kell dobnia)
Boss
(1. körből kimarad) Shiel D. Lewis (minden 5. körnél pihen, támadáskor 4 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 4 vagy afölött kell dobnia)
Boss
RenAi (minden 5. körnél pihen, támadáskor 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss
Tachibana Makoto (minden 5. körnél pihen, támadáskor nem kell dobnia, speciális képesség használatkor 2 vagy afölött kell dobnia)
Boss

by **Mirika** Szomb. Ápr. 13 2013, 19:33

Igyekeztem nyugodtan viselni a kialakult vitát és higgadtan kezelni a helyzetet. Nem tudom, mennyire sikerült, de azért azt elég izé volt látni, ahogy az itteni életem két legfontosabb pasija, a párom és a fogadott bátyám szinte egymás torkának ugrik, miközben vagy egy tucat ember figyeli csendben a kicsinyes vitát holmi itemekről és gyávaságról, ami meg igazából két nehézfejű idióta ellentétről szól. Elég gáz volt, már én éreztem cikinek, hogy itt vagyok. Nem csak én akadtam ki, RenAi-chan is próbálta a lengéscsillapítót játszani, meg Rita is megcsillantotta, hogy képes ő csapatban is gondolkozni, ha éppen nem kard van a kezében Neutral

Amit viszont Ayani tett, annál felelőtlenebb dolgot nehezen tudtam elképzeli. Elszámoltam tízig és vettem egy mély levegőt.
- Erre semmi szükség, Ayani, a pontok nálad vannak a legjobb helyen. Azokat segítsd vele, akiknek szüksége van rá, ahogy eddig tetted - pillantottam rá szigorúan. Két szinttel lejjebb segített rajtam, most viszont ez nem a javunkat szolgálta, Reginek semmi szüksége nem volt extra életre és így Ayani csíkja is sárgába ugrott, ami korántsem biztonságos hely.
Szerencsére Kota elfogadta a döntésemet, reméltem hogy megbízik bennem ennyire. Viszont hogy én magam mennyire voltam erre mentálisan felkészülve... Sosem csapott még meg boss, Zerios ellen sem így csökkent az életem, ráadásul még a késeim használatában is bizonytalan voltam.
- Megvannak az előnyei és a hátrányai, mint minden más stratégiának. Ha gondolod, szívesen kiokítalak kettesben, Ren - vetettem a srácra és az idegesítő mosolyára is egy pillantást. Ha nem tudtam volna, hogy mi áll a vigyora mögött, még szépnek is neveztem volna azt, most viszont minden idegszálammal arra akartam koncentrálni, ami a kapun túl várt minket.
Iszonyat szokatlan is volt elsőként belépni, a felgyulladó fények pedig egy nem túl nagy lényt világítottak meg, aki fülsértő kiáltással köszöntött minket. Elég hátborzongató egy bestia volt, azt meg kell hagyni. Nagyot nyeltem, majd Bicskámat a magasba emeltem, mely azonnal fehér fénybe borult, és számtalan fénysugár csapott ki belőle, melyek csillaghullás módjára zúdultak a társaimra. Kire egy, kire kettő. Ezt követően léptem egyet előre, és elszökkentem sebességem tetejére kapcsolva. Ahogy közeledtem, egy pillanatra úgy éreztem, megszédülök és elmosódott előttem a kép. Mikor újra kitisztult a látásom, nem a késeimet találtam a kezemben, hanem egy buborékfújót o.O Már nem tudtam megállni, így jobb híján azzal támadtam, igaz halvány lila gőzöm se volt, hogy ez most akkor fog-e sebezni Neutral

Felugrottam azzal a céllal, hogy belevágom... izé... megfújom egy bubival a szörny mellkasát, majd átugorva őt még rácsapok a fejére egyet. Talajt érve csúsztam úgy fél métert, és megráztam a fejem a szememet becsukva. Végre így újra a kések voltak a kezemben, és azzal a lendülettel el is rugaszkodtam, hogy mindkettőt beleállítsam a lény hátába.

// Összegzés:
1. támadás helyett képességet használtam, a skill korlátozása miatt nem támadhattam közben. Kota és Ayani két-két, mindenki más egy támadásához kapott +7 sebzést.
2. és 3. támadás késekkel történt, csak Mirika halluzta a bubifújókat. Az első és a harmadik kocka a Cseppkő, ha mindkettő talál, a boss ereje eggyel csökken. //

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 13 2013, 19:33

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[6. boss] 4766610511_dda12706fc_s

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 13 2013, 20:21

Mirika 48-at sebzett a bossba.

A hátul világító piros pontokat körülvevő lények alakja egyre inkább kezdett láthatóvá válni, majd szélsebesen 20 óriáspók rohant a küzdő felekre. A boss a rengetek rohamozó óriáspók közül felkap egyet, az égbe dobja, és szájával elkapva megeszi, növelve a saját erejét.

A boss 5-öt sebzett.

19 Óriáspók Kanára támadt és összesen 57-et sebeztek.

Boss élet: full, páncél -48

Fuun Kotarou: 40 élet, 17 páncél
Szophie: 70 élet, 16 páncél
Anatole Saito: 75 élet, 17 páncél
Kazuma: 75 élet, 9 páncél
Thunder: 50 élet, 17 páncél
Mirika: 19 élet
Shiel D. Lewis: 100 élet, 21 páncél
Allen Dante: 40 élet, 4 páncél
RenAi: 125 élet, 11 páncél
Rita Hanami: 45 élet, 12 páncél
Ryuninji Ren: 80 élet, 16 páncél
Tatsuki Ranmaru: 60 élet, 6 páncél
Kusumi Ayani: 100 élet, 13 páncél
Zhel T. Everett: 60 élet, 17 páncél
Violeta del Sanchez: 60 élet, 13 páncél
Saru Taidana: 70 élet, 2 páncél
Tachibana Makoto: 55 élet, 34 páncél
Peter Worker: 115 élet, 11 páncél
Hinari: 70 élet, 13 páncél

by Ajánlott tartalom

[6. boss]

[6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]

Re: [6. boss]