[6. boss]

Francba. Ez a boss sokkal rosszabb, mint bármelyik eddigi, még Zerios is piskóta volt. Elfogyasztottuk a pókokat, erre újabbak jöttek?! Ez nem igaz, lehetetlenség kivinni hibátlan taktika nélkül, az pedig már azzal elszállt, hogy én jöttem be elsőnek. Az a JL-es kiscsaj mentette a helyzetet a képességével, de így is a hideg futkározott rajtam, ha rágondoltam, mennyire sokat vesz le a csapat életéből egy olyan vérengző pók vagy éppen a feltápolódott boss. Nem fogjuk sokáig bírni, hiába volt egy 50-es az életemet jelző számlálónál, ha rám szállt volna valamelyik nagy sebző, pillanatok alatt elfogyok. Újfent rátévedt a tekintetem a kék kristályomra, de végül mást ragadtam meg az övemen lévő táskámból. A Gyengítő méreggel és a Cseppkővel kombózva szépen visszabontom a boss sebzését, azzal nyerhetünk egy kevés időt.
- Ha boss eszik, nő a sebzése! Lecsökkentem az erejét! - Tájékoztattam a többieket, majd harci kiáltást hallatva szaladtam neki ismét, a mai napon másodszor a szintfőnöknek, miután elkentem az árnyszúrómon a mérget. Igyekeztem elsuhanni mellette és felhasítani az oldalát, majd villámgyorsan megpördültem és felugorva bele szándékoztam mártani a Cseppkövet a tarkójába, és mintegy kapaszkodóként használva a kést, lendületet akartam venni rajta, hogy a lény felett átlendülve kiszúrjam a két bökővel a cuccos szemét Talpra érkezve vettem észre, hogy újabb vérengző keletkezett, ráadásul Kota felé mászott az undormány. Amikor anyira kevés élete van. Fene >.> Megremegtek az ajkaim, de végül elkiáltottam magam. Nem hagyhattam cserben azok után, amit értem tett.
- SWITCH Fuun Kotarou! - üvöltöttem torkom szakadtából és magamra vontam a pókica figyelmét.