[5. boss]

A trash könnyedén ment, mármint nekem, nem okozott nagy fejtörést. A boss terméhez érve az ajtó kitárul előttünk és egy hatalmas bika jelenik meg. „Baran a Bika Tábornok” név lebeg felette. Elsőre nagyon rémisztőnek tűnik, és nem csak elsőre, hanem másodszorra és harmadszorra is, egyszóval vigyázni kell vele. Ezt az érzést a legjobban a kinézete sugallja, főleg azzal a megközelítőleges hat méteres termetével. A megbeszéltek alapján Ranmaru támad elsőre a bossra, aki fókuszba is veszi. Sorban mennek a többiek is, hogy sebzéseket vigyenek be neki. Nagyon nincs időm, hogy bámészkodjak, mert még lemaradok. Így minden gyorsaságomat összeszedve megindulok a boss fele, hogy én is sebzést tudjak bevinni neki. Előttem Thunder sebezte meg a speciális képességével, aminek köszönhetően a lábait letudta fagyasztani, így járásképtelenné tette, de ez még mindig nem állította meg a szörnyet, hogy fegyverével hadonásszon továbbra is. A boss közelébe érve az akrobatika jártasságomat kihasználva, olyan két méter magasra felugrok, s közben párszor megforgatom a kaszámat és kétszer lesújtok rá, de az első vágásnál aktiválnám a speciális képességemet.

Az utóbbi időkben sok minden megváltozott. Kana is kibékült Anattal, és sok víz lepergett a legutóbbi boss-harc óta. Úgy döntöttem adok még egy esélyt a bandának, bár nem is tudom, hogy miért. Talán az segített erre jutni, hogy most biztosítva volt, hogy nem halhatok meg. A legrosszabb esetben kiteleportálódok, s megnyúzok boss után valakit, aki elcseszte. Azonban most másra koncentráltam. A boss előtti este mikor elköszöntem Kanától és mentem portyázni oda tértem vissza, ahol nemrégiben Anat és Ren mentek egy irányba én pedig a másikba, vagyis az 5. szint bossához vezető labirintusba. Azért is nem tartottam akkor velük, mert ők ketten elegek, Anatot nem sok kedvem volt látni, Ren-t meg szinte nem is ismerem. Én magam pedig egyedül is tudok vigyázni, nem is beszélve arról, hogy mit találtam a tizedik szintre érve a képességeim között. Ezt senki előtt nem akartam felfedni, sőt még a mostani bossban sem, nem biza, másra tartogattam. Azonban bármikor lehet egy váratlan esemény, ahol be kell vetnem, illetve a várt pillanatra is már jól kell kezelnem, így nem árt, ha használom. Eltöltöttem az estét, s a nap maradék részét is ami még a bossharcig volt. Természetesen időközönként pihenőt tartottam, hogy maradjon erőm a harcra. Így majdnem utolsónak érkeztem a megbeszélt helyre. Ayaninak intettem, nem akartam felzaklatni azzal, hogy túl közel megyek hozzá, így is már szépen fejlődik, de a bossos csapat nagyságát még mindig szoknia kell. Kanát megölelgetem, és adok neki egy puszit. Remélhetőleg nem fogja firtatni, hogy aludtam-e. Azonban ami Rin-t illeti, hát alkotott, meg kell hagyni.
-Jól vagy?
Kérdeztem, mikor nekiállt földművelni, s felszántotta a terepet. Aztán mikor kérte, hogy csapjuk le a csigát kuncogtam egyet, megfotam a két válla alatt talpra állítottam, majd adtam neki egy buksi simit, hogy elkergessem szegényke rémeit. Aztán indulhattunk be a többiekhez. Én Kana mellett ballagtam, átöleltem út közben, s megsimogattam picit, hogy kicsit megnyugodjon, látszott rajta, hogy feszült, majd mikor megérkeztünk zsebre vágtam a kezeimet. Az arcom nem épp parti hangulatot árasztott, s mivel így nem jött oda senki sem köszönni én sem vettem a fáradságot, hogy odaballagjak valakihez is. Így volt a jó, kaptak egy esélyt, de nem tiszta lapot, már akinek már nem volt az. Amikor azonban a „Vili?” szó elhagyta a száját, köhintettem egyet, félreérthetetlenül. Bár nem szándékoztam ezután semmit sem megjegyezni, de valahogy nem Anatosnak éreztem, parancsolgatósan hangzott, s ezt nem szeretem, ha Kanával szemben alkalmazzák, főleg nem ebben a helyzetben.
A beszédet végig hallgattam, nem kívántam beleszólni, had legyen Anaté a szervezés és a vezérkedés. Őszintén szólva kíváncsi voltam, hogy vajon meg van-e benne az, ami kell ahhoz, hogy jól működjön a csapat. Elég egy egyedi próbálkozással jött elő, nekem spec nem tetszett, de ez van. Aztán mikor elkezdett mindenki készülődni én is megtettem a lépéseket. Párosával készítettem ki a dolgaimat, mindenből kettőt az övemre, ami kellett, majd három plusz kristályt is, majd még azt a bizonyos gyűrűt is. Amíg odaballagtam Kanához, kicsit babráltam a kezemben, egyértelműen nem a bónuszadós fajta volt, de aztán úgy döntöttem, hogy elrakom, mielőtt rákérdezne mi az, majd a kezébe nyomtam egy pajzs kristályt.
-Tessék, ezt készítsd ki magadnak, aztán ha nem kell, majd visszaadod.- Reméltem, hogy ez a kis gyors mondat lefoglalja, míg odébb állok. Majd mentem tovább, egyenesen Lewishez, majd az ő kezében is landolt egy pajzs kristály. -Figyelj, nem tudom hogyan állsz az ilyenhez, de ezt tartsd magadnál. Ha kell, akkor majd utólag rendezzük a számlát, ha nem akkor visszaadod. Egy sebzést nulláz, ha már te leszel a tank nem akarom, hogy úgy járj, ahogy legutóbb én, ha nem lenne megfelelő a csapatmunka.- Aztán odatipegtem Anathoz, s halkan neki intéztem a szavakat. -Nekem nem tetszik ez a partizás, ez elég egy gyilkos harc, de rád bízom, ha beválik akkor örülni fogok neki. Azonban remélem készen állsz arra, ha kell harc közben parancsolj fegyelmet, és rendezd a sorokat, ha valami történne. Oh, és még valami. Nekem Mirika épsége fontosabb bárminél, ha kell az életemet adom, ezt legutóbb már láthattad, de amíg lehet kitartok melletted, ha érdemes vagy rá. Valamint te is vigyázz magadra, nem érdekes, hogy vezető vagy a bossban a céhben, vagy valami, de ne feledd, hogy Mirikának is.- Megveregetem barátian a vállát, majd egy a sötét szemeimhez társítok egy apró mosolyt a következő erejéig. -Akkor induljon a banzái, hajrá.
Kana valamiért elhagyta most a bónusz lövést, ám helyette váratlanul belecsípett a hátsómban. Én meglepetten ugrottam egyet, de aztán a kacsintására kedvesen rámosolyogtam. Majd azért válaszotam neki. -Rendben igyekszem, de te fontosabb vagy nekem bárminél, szóval nem érdekel ha megharagszol rám, ha úgy hozza a helyzet megmentlek, bármibe is kerüljön.- Beálltam a terv szerint, majd csak akkor indulok, ha az én sorom következik. A maradék egy kristállyal a kezemben játszadoztam, majd feldobtam, s bal kézzel kaptam el, aktiválás közben pedig jobb öklömmel beleütöttem a krisály éppen hülő helyére.

Mikor besétáltok egy óriási bika jelenik meg előttetek. A feje fölött a következő név lebeg: Baran a Bika Tábornok. A kezében egy óriási kétkezes pöröly látható. Egyedül van.