[15. boss]

Boss-bácsi már komolyan idegesített, annyi potiont elhasználtam és mégsem vagyunk még túl a nagyján, okés lépésről lépésre haladunk előre de akkor is grrr>< Lehívtam a közös rakit, és kissé sajnálva bár, de elővettem még egy gyógyító kristályt. Még szerencse hogy akad aki felkészül az ilyenekre, igaz nekem kéne legalább a potionok egy részét előállítanom, de a képességem késöbb jött létre, most meg már nem érné meg váltani, mindent előről kifixelni... de most nem is ez a lényeg. Páran maradtunk csupán de a boss élete már a negyedét járja. Sárgán villog, és körbenézve a társaságon, akad akinek jól fog jönni ez a kristály. Így feldobtam a magasba és máris aktiválódni is kezdett, viszont csekély támadásommal nem éri meg bármit is kezdenem, így a támadás jogát másra bízom.
- Swich ... ~ Anat, Hinari, vagy Miri....
- Swich Anat! - Kiáltom, és remélem csak hogy jól döntöttem.

Piros. Ennyit érzékeltem belőle. Idegesített, s az, hogy nem tudtam az erőm növelni, mégjobban. Fújtattam, kezeim között markoltam a fegyvert, de tudtam, hogy nem tehetem azt, amit szoktam. Ordítani akartam, és addig vágni, amíg el nem pusztul... de nem lehetett. Gyenge voltam, megszűnt az erőm, mi egyensúlyban tartott, kinek így, kinek úgy. Fogaimat csikorgattam, úgy vágtam beléje kettőt, s éreztem, tudtam, ha lehetne, most elpixelezném. De nem lehetett. Most, amikor megadatott az esély, emlékeznem kellett, ahogy arra a másik majomra is. Sok-sok alkalomból egyetlenegyszer, s most, hogy itt állt előttem, visszafogott egy láthatatlan erő, s nem tehettem semmit, nem lehetett második alkalom. Utáltam. Gyűlöltem, a zihálásom, a kusza gondolataim, a mélyvörös szemem.


2x38 sebzés, biztos találattal