[15. boss]

Szophie végül szépen teljesítette is amit vártam tőle és hamarosan a boss is megmutatta magát. Azonban erősen támadott és lassan hullani kezdtek az emberek, amivel még ki is békültem volna, ha legalább az én életem távol marad a veszélyes zónától. Végül meghallottam a nevemet Ayani szájából. Nem bántam volna, ha esetleg az életemre is töltött volna kicsit előtte, de legalább itt volt a lehetőség, hogy kicsit visszavágjak annak a majomnak...

//bosst támadom//

A dolgok egyre inkább nehezednek... >< Igaz hogy totem már nincs de ez a nyomi majom úgy szedi az álldozatait hogy... hogy... hogy csak na...>< Aggodalommal vettem tudomásul hogy Rita és Yuichi is eltűnt a burkukkal eggyütt, ugyan tudtam hogy nem lesz bajuk... bár Rita... azt hiszem neki másféle baja eshet ettől... Bár ha ciki ha nem, nincs most időm velük foglalkozni, kiesett még pár tag, így egyre kevesebben maradtunk, azaz csökkentek az esélyeink is. Nem féltem, de zavartan tekintettem körbe, miként is kellene most helyesen cselekednem. A többiekre pillantottam és ahogy láttam hogy a harci szellemük nem hagyott alább, sőt... bár akadtak akik furcsán viselkedtek, és meg is ijedtem kicsit tőlük...>< Egy srác segítet felocsúdnom mikor átnyújt nekem egy kristályt, hogy gyógyítsak vele másokat. Körbe tekintettem és feltűnt hogy már látom a bosst...>< Mármint egy majmot... oO Pár pillanatig meredten bámultam rá, majd tudatosult bennem hogy most nincs idő bámészkodni.
Használtam az anattól kapott gyógyító kristályt. Majd szabad utat biztosítok annak aki támadhat helyettem, ezzel is időt nyerve arról nem is beszélve hogy az én gyenge sebzésem mit sem ér jelen helyzetben. Körbe tekintettem és Hinarit láttam legközelebb hozzám, így igyekeztem szabad utat biztosítani a dzsungelben hogy támadhassa a bost, vezéremre pillantottam és már a tekintetemből kiolvashatta mit is szeretnék.

//Osztom a következőt: Gyógyító Kristály (aktiválása után körönként 15 pontot gyógyít, három körön keresztül, így összesen 45-öt)

Támadásom átadva Hinarinak./

Furcsa lüktetés, megváltozott mozgásmintázatok, szagok, mozzanatok, illatok és benyomások. Mintha emlékeztem volna rá, mit is kéne tulajdonképpen tenni, reagálni a burkolódásnak nevezett effektekre, ami sok embert eltüntetett mellőlünk. De tompává vált, minden, s ahogy a "helyes" fogalma elhomályosodott, úgy lettek erősebbek a gondolatok, az első érzések, amik egy dologgal kapcsolatban felmerültek bennem. Volt már hasonló, egyszer egy barlangban, ott viszont a külsőnk is változott.
Ziháltam. Nem értettem, hogy mások mit beszélnek, mire való a tekintet, az a sok-sok tárgy, ami rajtunk van. Felemeltem a kezem, fémes penge volt benne, fogtam, éreztem, majd hallottam, ahogy megszólal, "Támadj!". Körbenéztem, kiáltozások, banánok, és... egy majom. Megnyaltam az ajkaimat. Emlékeztem. Újra felszínre törtek az események, ott, abban a járatban, ahol különös lényekké váltunk, ott, ahol a kijutáshoz egy majmot kellett megölnünk. Ölni. Ezúttal a másik kezemet emeltem fel, gyenge volt és haszontalan, nem volt való a sebzésre. De a másik! Abban erő volt, egy meghosszabbodás, ami beszélt, létezett, és tudott ölni.
Megindultam. Nem néztem körbe, a majmot figyeltem csak, ő volt a kulcs, emlékeztem. Ha megszűnik létezni, mi is kiszabadulunk. Így kell lennie. Elrugaszkodtam a talajtól, és belevágtam a pengét.

68 sebzés a bossba, biztos találattal.
(Össz körök száma: 6)

Nem pusztult el, nem láttam, ahogy darabokra hullik. Pedig én megtettem mindent, de ez a bestia úgy tűnik túl erős volt. Elbújni viszont nem bújhatott, éreztem a leheletét, követni tudtam a mozgását. A levegőben pár centiméteres szőrszálak repültek, a tettének jelképei, annak a felületnek a maradványai, amik a dobás előtt még épek voltak. Megdobott, egy a szőrébe ragadt banánnal, engem, igen, korábban, még mielőtt bejött volna. Vicsorogni tudtam volna rá, de inkább a csupasz részt néztem, újra megtámadva őt. Ahányszor csak tudtam. Más nem érdekelt.

2x38 sebzés a bossba, biztos találattal.