[6. boss]

Megkönnyebbültem, amikor Regit megláttam belezuhanórepülni abba a nagy dögbe. Bőven pirosba került megint az életem, és még meg voltam tántorodva az előző ütés miatt, nem tudtam volna menekülni, ha újra lecsap.
- Heh, bocs, de nem igazán tudnék a tükörbe nézni, ha hagynék valakit kipurcanni... - feleltem Rennek keserűen. Tudtam, hogy piszkálódásnak szánja, de nem igazán volt kedvem csipkelődni ebben a helyzetben. Már remegtek a lábaim is, meg minden, túl akartam lenni ezen az egész rémálmon. Nagyon sokat köszönhettem Anatnak és Rennek, de főleg az utóbbinak, és ez nem volt jó érzés. Halvány lila gőzöm se volt, mit gondoljak így róla, és hogy viszonyuljak hozzá.
Mindenesetre mire összekapartam magam, a bossnak már annyi volt és a pókok is erősen megfogyatkoztak. Maradt bennem annyi erő, hogy a mai pókirtásomra feltegyem a koronát és megpróbáljam a maradékot levadászni, szóval megrohamoztam, ami maradt és igyekeztem felszeletelni őket.