[Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Együttes erővel sikeresen nyitottuk ki az ajtót és tudtunk tovább haladni hárman. Nem tudtam, hogy mennyire örültünk ennek, hisz az út továbbra is kanyargós és szűk volt, ugyanakkor sebességem, bár nem volt észtvesztő, mégis javult és léptem gyorsabban Hisaméval. „Gyorsabban”.
Nem tudtam behatárolni, hogy mióta lehettünk a barlangba és nem tudtam, hogy milyen távolra kerültünk a bejárattól, azonban csakhamar egy újabb érdekességbe ütköztünk. Egy tágas térségbe érkeztünk, a kristályaink fényei nem is tudták bevilágítani az egész helyiséget. Nem tetszett ez nekem, végeredményre vártam már, de egyben érdeklődve figyeltem is körbe. A nem túl erős fényben a közelünkbe egy kisebb tavacska lett látható és mellé állva lehetett hallani, hogy a cseppek miként érkeztek a folyadék felszínére. Egy nem túl széles mélyedés volt e egész és a szó szerinti kis tavacska fölött egy érdekes ásvány csöpögött. A tejfehér folyadék nem volt bizalomgerjesztő.
- Te mit gondolsz róla..? – vont be engem is a néma gondolkodásába Lewis, azonban ötletem se volt, hogy mi lehetett ez.
- Nem tudom. – sóhajtottam nagyot – Eddig csak pár akadályba ütköztünk, lehet ez is egy a sokból, de ötletem sincs, hogy mi lehet ez a fehér valami. - szóltam, majd hirtelen fura érzés ragadott el.
Körbe néztem, nem láttam Hisamét. Kirázott a hideg, aggódni kezdtem, majd hirtelen nyugodtam is meg, hogy megcsillantak a fénybe a sárkány pikkelyei. Kíváncsi volt, túlságosan is közel került a gödörhöz, vagy kúthoz és behajlásával elvesztette az egyensúlyát. Nem tudott megkapaszkodni, pedig voltak karmai.
- Hisame! - nem gondolkodtam, ugrottam utána. Későn jöttem rá, hogy lehet ostobaságot csináltam, de nem már tudtam visszaesni. A levegőben még elértem őt és együtt estünk bele a fehér valamibe.

Nem süllyedtek el a tócsa folyadékában, mivel annak mélysége aligha haladja meg a fél métert. Peter könnyedén kimentheti petjét a hideg, és némileg sós ízű anyagból - az ízt érezhetitek is, ha az ajkatokra is kerül belőle. Hisame karmai viszont beleakadnak valami mocskos szövetanyagba, és idomárja csak úgy tudja kihúzni petjét, ha partra vonszolja vele együtt a nehézkes batyut. A két kézbe illő figura úgy néz ki, mint egy sáros törpe múmia. Ha kellő bátorsággal bírtok, s letekeritek az anyagot, akkor egy nagyjából 30 centis, maszatos kertitörpére akadhattok rá. Ami viszont még ennél is érdekesebbnek hathat, hogy a figura egyszerűen fityiszt mutat naktek (értsd: nem most mozdul meg és mutat be, így van legyártva). Ha megkopogtatjátok, akkor egyértelműen rájöhettek, hogy a való élethez hasonlóan, az itteni kertitörpék is égetett kerámiából vannak és üreges a belsejük. Legalábbis ez a darab mindenképpen ilyen. Szemlélődésetek tárgyáról azonban elvonja figyelmeteket a terem túlsó feléből szűrődő halk csoszogás zaja, amely egyre hangosabbá válik. Valaki közeledik! Ám ha nem vagytok elég biztosak a fületekben, akkor a macska reakciójának már végképp hihettek: Miss Szőrgolyó leugrik Lewis válláról és pár lépést előrehaladva kíváncsian beleszaglászik a levegőbe.

Az esésünk fájdalmas lett volna, nem süllyedtünk el. Csupán ha fél méter lehetett a folyadék mélysége, azonban Hisame így is vad csápolásba kezdett, hogy ne merüljön alá.
- Hé, hé, hé! – fogtam meg őt magabiztosabban – Nyugodj meg, nincs semmi baj sem. Itt vagyok. – kellett egy kis idő míg a sárkány rájött, hogy nincs baj.
A mozgolódásával a tejfehér valamibe fürödtünk meg és éreztem meg annak enyhén sós ízét. Kimászva Hisame súlya nehezebb lett és kellett rájönnöm, hogy valamit a karmai közt tartott. Egy érdekes becsomagolt valami, mit már a lovaggal együtt szemléltünk. A sapkámnak a bolyhait félresepertem az arcomból és vizsgáltuk a tárgyat, mit Hisame talált. A piros sapka fura szerzetre utalt, ugyanakkor több nem igazán látszott belőle, így kezdtük el megtisztítani a koszos csomagolástól. Sáros fáslikkal volt körbe tekerve és amint végeztünk lett látható a teljes alakja. Egy törpe. Nem élt, hisz miért is élt volna. Porcelán volt és gúnyos pózban volt megmunkálva. Fityiszt mutatva nézett fel ránk és kezdtem azt hinni, hogy a játékmester egy munkájával találkoztunk. Legalábbis ilyen humort tudtam elképzelni neki.
- Könnyebb, mint amilyennek látszik. A belseje üreges lehet. – szóltam és hogy bizonyítsam is az állításom, kopogtattam meg a felületét.
Vizsgáltuk még egy pár percig, azonban figyelmünket elterelte valami. A terem tág volt és üres, így minden apró hang visszhangzott itt. A helyiség másik végéből csoszogás hangjára figyeltünk fel mindannyian.
Miss Macska megmozdult, leugrott Lewis válláról, majd szaglászni kezdett a levegőbe. Hisame mellé állt és tett ugyanígy, de biztos voltam benne, hogy fogalma sem volt, hogy miért csinálta, amit csinált.
– Kíváncsi vagyok. – jegyeztem meg, majd vártam, hogy a csoszogás közelebb jöjjön. Nem láttam vörösen csillogó szempárokat, így nem igazán féltem.

- Hálásan köszönöm, hogy felderítettétek nekem a terepet! - érkezik a gúnyos hang a sötétből. Ismerős lehet számotokra, mintha már hallottátok volna korábban, csak sokkal mézesmázosabb körítéssel. Miss Szőrgolyó is megindulna feléje, de az érdekes hanglejtés hallatán megtorpan és inkább visszatipeg Lewis lába mellé. Ahogy a világító kristályotok hatósugarába lép az érkező, kirajzolódik alakja:


- Itt az ideje, hogy a markomba... akarom mondani a jogos tulajdonosához kerülhessen az örökség. Add ide szépen a kulcsot fiacskám, és ne bohóckodj már azzal haszontalan kerti törpével! - nyújtja a markát Trükkmesterné Nagyika a fiúk felé, hogy megkaphasson egy általatok eddig még nem látott, a terem túlsó végében lévő ajtó zárjába illő kulcsot. Göcsörtös ujjai szinte táncot járnak, talán még meg is nyalja szája szélét sóvárgása közepette az öreglány.

- Hálásan köszönöm, hogy felderítettétek nekem a terepet! – adott hangot magának a csoszogó alak.
Ismerős volt a hangja, de nem igazán jöttem rá, hogy honnan. Almás pite és forró tea illata jutott az eszembe, de ostobaságnak tartottam, hogy Trükkmesterné asszonyég ide került volna. Hogyan és miért lett volna itt? Nem láttam sok értelmét. Miss Szőrgolyó is közelebb akart sétálni az alakhoz, azonban fél úton ő is megállt és bújt vissza Lewishez. Különleges érzés ragadott el és ez a nem tetsző különleges érzés volt.
Amint a kristályok fényébe csoszogott az alak, korábbi gondolataim rajzolódtak ki előttünk.
- Mit keress ő itt? – csodálkoztam halkan.
Azért jöttünk mi, hogy segítsünk neki, hisz idős volt már, de most mégis itt állt.
- Itt az ideje, hogy a markomba... akarom mondani a jogos tulajdonosához kerülhessen az örökség. – valahogy másnak tűnt, mint korábban a kunyhóban - Add ide szépen a kulcsot fiacskám, és ne bohóckodj már azzal haszontalan kerti törpével! – nem értetettem, hogy tudta, hogy haszontalan és nem értettem, hogy jutott be ide, hisz biztos voltam benne, hogy ő nem küzdött a hasonmásaival, nem úszott a tóba és utána nem találkozott a denevérrel.
A mosoly az öreg néni arcán furcsa volt, nem az üdvözlős, szeretetteljes mosolya volt látható, inkább tűnt gonosznak részemről.
- Lewis, - léptem hozzá – az öreg lány enyhén másnak tűnik, mint korábban, még a macska is fél tőle. – böktem le Miss Cicusra – Én még nem adnám oda neki a kulcsot, menjünk vele, vagy nem is tudom, de rossz érzésem van vele kapcsolatban. – voltam őszinte a társamhoz és végre nem tartottam magamban a gondolataimat.

- Az a kulcs már rég megvan nekem is, fiacskám, a kapuőr óvatlansága, hogy a felöltőjében tartotta. Viszont kétszeresen is jó szolgálatot tett a ruhája, mert megvédett a tükrös terem illúzióitól is. Itt meg nem győztem rátok várni, amíg a másik járatban botorkáltatok. Viszont mostmár tényleg ne bohóckodjunk itt tovább, add ide a törpét! - eréjesen ráparancsol Lewisra, csöppet sem udvariasan - Nem hiszem el, hogy még nem jöttél rá, hogy a belsejében van a kulcs!
Mielőtt azonban a lovag elgondolkodhatna azon, hogy eleget tesz-e Nagyika felszólításának, Miss Szőrmók felborzolja a szőrét. Aztán mintha elkezdene felfújódni. Teljes alakjában kezd megnőni. Aztán két lábra emelkedik. Végül egy idős férfi alakja kezd kirajzolódni az imént még hófehér perzsamacska formában tetszelgő jószágból. Kedélyes, pufók kis öregember terem mellettetek, azonban ahogy tekintetét az öreglányra emeli, az haragossá válik és mutatóujjával az asszonyságra bök.

- Ez a némber egy pozőr! Az én feleségem rég elhunyt, és ez a satrafa lépett a helyébe! Sajnálom fiúk, hogy erről korábban nem tudtalak figyelmeztetni benneteket, de meg kellett találnotok a törpét, hogy visszanyerhessem eredeti alakomat. Rosszul sikerült trükk, hihi - vigyorog a lovagra és az idomárra Trükkmester uraság - Távozz innen vén banya, amíg még van rá lehetőséged! Egy petákot sem látsz a vagyonomból!
Az öreglánynak azonban esze ágában sincs itthagyni az ajtót, mögötte pedig a remélt kincsekkel, hiszen elég sok melója volt eddig ebben az ügyben. Viszont a törpét valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem sikerült megszereznie, ehhez kellett felbérelnie másokat is a feladatra. Korábban már végigjárta a barlangot, de Betmentől nem sikerült megszereznie a kulcsot, ezért volt kénytelen azzal a szarvasbogárral kicseleznie az őrt, hogy megszerezhesse a vaskos tölgyfaajtóhoz a kulcsot. Szóval igazán izzasztó volt idejutnia, ezért nem fog tágítani. Most már nem leplezi tovább magát, inventoryjából egy csatabártot hív elő, aminek méretei meghaladják saját testének nagyságát. Megrohamoz benneteket, hogy megszerezhesse a kertitörpét, benen a kulccsal.

Az öreg néni szavai emlékeztettetek, hogy a kapunál találkoztunk egy bácsival, ki a felsőjét hiányolta és meg is ígértük neki, hogy visszaszerezzük azt neki. Ez idáig eszemben sem volt ez, miért szégyelltem is magam rendesen most. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a néni nem az volt, ki a kunyhóban korábban, ugyanakkor cselekedni sem tudtam igazán, minthogy Miss Szőrmók érdekes dolgokat művelt. Eleinte ijedten szemléltem, majd vált felismerhetővé egy újabb idősebb alakja. Megtermett pocakja volt és mosolygott ránk, míg nem a néni felé fordult mérgesen és mutatott rá.
- Ez a némber egy pozőr! – szólt dühösen - Az én feleségem rég elhunyt, és ez a satrafa lépett a helyébe! - meglepődtem, hogy ő volt a játékmester - Sajnálom fiúk, hogy erről korábban nem tudtalak figyelmeztetni benneteket, de meg kellett találnotok a törpét, hogy visszanyerhessem eredeti alakomat. Rosszul sikerült trükk, hihi. – hát ezen most valóban nem nevettünk - Távozz innen vén banya, amíg még van rá lehetőséged! Egy petákot sem látsz a vagyonomból!
Nos, a Banya nem tágított, akarta tőlünk azt a kulcsot.
Be kellett vallanom a sütije finom volt és jól esett a teája is, de szemeiben mélyre zuhant a tettével, mit csinált. A holtak maradjanak a koporsóba, tartottam ehhez magam és a legnagyobb tiszteletlenségnek éreztem, hogy a halott feleséget játszotta. Tény, hogy minket átvert, de vége lett most ennek. Indulatos volt és egy csatabárdot hívott elő magának, majd indult meg felénk.
Cselekedni akartam, zavart, mit tett és meg akartam leckéztetni.
- Hisame! – vettem elő pálcámat és intettem neki, hogy támadjon ő is.
Mindaddig magabiztos voltam, míg nem rájöttem, hogy a sárkány és az én sebességem nem volt a leggyorsabb. Csak reménykedni tudtam, hogy az öreg, valóban öreg volt, bár azt a bárdot erősen fogta a kezei közt.

Miután a bácsika átveszi Lewistól a kristályát, csatasorba rendeződtök. Mivel Hisame még mindig lassabb, mint a lovag, először a buzogány csaphat le a nagyikára. Az öreglány akkorát lendít a bárdján, hogy az elhúzza a testét, így mozgása ingataggá válik. Persze luftot üt a lovagon, annak buzogánya viszont alaposan betalál a néne gyomrába, az pedig vörös pixeleket kezd el szórni. Időközben odaér végre Hisame is, és az éppen hasa után kapó öreglány haját tépve és fejét karmolva újabb sebzéseket visz be. A harc igencsak rövidre sikeredik, mivel a némber sírva esik össze, ahogy életfázisa a sárga zónába szalad. Miközben próbálja elhessegetni a sárkányt a fejéről, másik kezével védekező pozícióban tartja bárdját, mielőtt még a lovag újabbat sújthatna rá pörölyével.
1. Ha megszakítjátok a támadást, a vénasszony arcára ördögi vigyor ül ki, és ismét harcba lendül. Ha sikerül megtévesztenie benneteket, akkor újból, de most már ügyesebben sújt le rátok méretes pengéjével, s mindketten 7 HP sebzést szenvedtek el.
2. Ha viszont könyörgését látva nem fejezitek be a támadást, és tovább ostromoljátok a síró - ugyanakkor megjátszós - nénikét, akkor viszont feladja a küzdelmet.

- Csalók hatalma nem bírja felülmúlni az igazság erejét!
Korábbi támadásaink is sikeresek voltak és Lewis továbbra sem fejezte be. Az öreg már rég sárgult, talán már pirosodott is mikor feladta magát, feladta a küzdelmet.
A lovagra félve tekintettem, nem vártam tőle ilyen kirohanást, de már megtörtént, nem volt mit tenni és pozitív vége is lett ennek, minek örültem inkább. Kezembe vettem a néni fegyverét, majd vártam a történéseket. Szólni nem akartam, hisz nem tudtam volna semmi értelmeset sem mondani. Úgy gondoltam, nem az én dolgom volt most szólni, hanem például a játékmesteré, kiről szólt ez az egész. Miatta voltunk itt, az ő vagyonát akarta a gonosz néni.
Átvert a banya és macskaként is mellettünk volt a mester. Amolyan egyszerű bábúnak éreztem most magam és ez rossz érzés volt számomra. Ostoba voltam és szomorodtam el emiatt.
Hisame mellém sétált és nézett fel rám. Félig látott csak, minthogy a támadást követően a sapkája félrecsúszott a fején.
- Szerintem már nyugodtan levehetjük. – enyhültem és húztam le fejéről a kötött sapkát, majd tettem az enyémmel is így. Idegesítettek a bolyhok, meg hát a rózsaszín sem illett a szemeim színéhez.
Guggolva a társam mellett néztem fel a többiekre.
- Vége van? – kérdeztem tudatlanul – Félek a sötétben. – szóltam mégis, bár tény, hogy nem volt sok értelme, inkább csak amolyan megjegyzés volt, hogy nem akartam tovább maradni, ki akartam kerülni minél hamarabb a barlangból.
A néni jutalmat ígért nekünk, de egy csaló volt, ennek okán nem vártam jutalmat a bácsitól, túl szép is lett volna. Meg hát egy kedves fiatalemberként tekintettem magamra, örülnöm kellett volna, hogy segíthettem csak úgy.

Az öreglány megadja magát, nem kockáztatja az életét. A piszkos munkát azonban szerencsére nem nektek kell elvégeznetek, ugyanis újabb ismerős arc kerül elő a bejárat felől. Betmen érkezik meg ügyefogyott csatlósával, és biztosít benneteket arról, hogy átadja a vénlányt a kapuőrnek, így nem kell vele bíbelődnötök tovább. Trükkmester uraság hálásan borul a nyakatokba, amiért megszabadítottátok attól a rátelepedő satrafától. Már kezdett belenyugodni, hogy örökre macska alakban kell élnie, de hála nektek megszabadítottátok az állandó bolháktól és a szőrgolyóktól. Itt volt az ideje annak, hogy a kerti törpéből előszedje a kulcsot. Gondolkodás nélkül összetöri egy kövön, majd szertefoszló pixeljeit a kis pocsolya tejfehér vizébe szórja. Ez egyébként közönséges barlangvíz volt, amelyet a cseppkövön végigfolyó víz által kioldott kalcium és só színezett ilyen világos színűre. Az öregfiú huncut mosollyal az arcán int nektek, hogy kövessétek.
Amikor odaértek a fénykristályaitokkal megvilágított úton ahhoz a bizonyos ajtóhoz, amiért eddig ment a harc, a papi kuncorászva elfordítja a zárban a kulcsot. Egy "Tárulj szezám!" felkiáltással nyílik is az ajtó, és ami a szemetek elé tárul, nem éppen egy arannyal és ékszerekkel megrakott kincsesláda. Ez a kis terem egyfajta raktár, ahol a mester úr a trükkjeihez való kellékeit tárolja. Nyilván számára ez a legnagyobb vagyon, de a pozőr néne is igencsak nagyot nézett volna, ha megtalálja ezt a sok kacatot. Azonban néhány hasznos dologra is akadhattok, s segítségetekért cserébe arra biztat benneteket Trükkmester uraság, hogy válasszatok magatoknak bátran egy holmit. A tükrös teremben elvesztett pontjaitok természetesen visszatöltődnek mire kiértek majd a barlangból.
Amikor végeztetek, visszazárja az ajtót, majd visszasétáltok a tócsához, amiből egy újabb kerti törpét emel ki, hogy visszarejthesse a kulcsot megfelelő helyére. Innentől kezdve az utatokra enged


Köszönöm szépen a játékot fiúk, ez az első befejezett mesélésem, és örvendek, hogy a részesei lehettetek. Remélem legalább annyira jól éreztétek magatokat, mint én mesélés közben.

Jutalmak: 30 exp, 30 arany és 1 tárgy/fő, továbbá megtarthatjátok a világító kristályokat is, amiket mégegyszer használhattok.

6 arany az Ítélet ökle céhbankba és 2-2 xp a céh "leggyengébb" játékosának, s ez pont Peter és Lewis.

Választható tárgyak: Bőrruha (+4 páncél), Trükkös köpeny (+2 kitartás), Trükkmester gyűrűje (+3 gyorsaság, -1 erő), Természet Gyűrű (+1 élet) Válaszreagban rjátok meg melyiket választjátok, chaten beszéljétek meg, hogy ne ugyanaz legyen!

Gyenge világító kristály: Ha aktiváljátok, korlátlan ideig világít (illetve max egy napig/éjszakáig), de csak 10 méteres látótávolságig. Azonban ha megreped, vagy eltöritek, akkor kihuny a fénye. 1x aktiválható!