Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

[Küldetés] Az elrabolt ara

5 posters

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Vas. Jan. 13 2013, 17:23

Az elrabolt ara



Résztvevők: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Nincs (Első körben alakul ki)


Újabb nap virrad Aincrad első szintjére. Mint a legtöbb játékos ma is azon vagytok, hogy találjatok egy a nektek megfelelő questet, így az esetleges reggeli teendők elvégzése után – már ha van-, mind felkeresitek a hozzátok legközelebb lévő küldetés falat. Miközben átfutjátok a cetlikre felfirkantott leírásokat mindegyikőtök szemem megakad egy A4-es papíron. Elég feltűnő egy jelenséget nyújt az aranyozott széleivel és a gyöngybetűvel, írott szöveggel. Már ebből is arra gondolhattok, hogy itt bizony igen nagy summát kapnátok, ráadásul, ha elolvassátok a szöveget rájöhettek, hogy első ránézésre nem kell túl sok mindent tennetek.
A papíroson a következő szöveg szerepel:

Kedves kalandorok! Bátor, és elszánt harcosokat keresek, akiket felfogadhatok, egyetlen leányom mellé testőrökként. Kérem, aki elég elszántnak és bátornak érzi, magát a feladatra látogasson el Torubana városának legszebb és legnagyobb épületéhez.

Barclay Bondeville
Miután a levelet elolvassátok, útnak is indultok, hogy felkeressétek a Kezdetek városához legközelebb található települést, és azt a bizonyos legszebb és legnagyobb házat. A virtuális nap már az ég tetőpontján helyezkedik el, mikor eléritek a várost, és elindultok, hogy felkeressétek küldetés adótok házát. Bár a leírás nem volt túl részletes mégsem kell csüggednetek. A város nem olyan nagy, mint a Kezdetek városáé ráadásul, ha a főúton haladtok, akkor rálelhettek az épületre, mely a város túlsó végéhez közel helyezkedik el. Ez idő alatt viszont összeismerkedhettek, válthattok, egymás köt pár szót, már ha szeretnétek. Majd megpillanthatjátok az épületet mely valóban jóval nagyobb mit a városban található bármelyik épület. Ráadásul azoktól eltérően ezt a kisebb kastélyt egy legalább két méter magas kőfal határolja el az úttól. Belátni is csak a hatalmas díszes vaskapu rácsai közt lehet, mely zárva van, így nincs mit tenni meg kell várnotok, míg ki nem nyitják nektek. Oh, de még mielőtt elfelejteném, ildomos lenne, ha valaki a kapu melletti nagyobbacska csengőt is megkongatná, már ha nem akartok órákat várni, míg valaki észre nem vesz^^

Nos, remélem élvezetes küldetést sikerül levezetnem. Mivel ez az első mesélésem, ezért ha bármi probléma, óhaj-sóhaj támad, a küldetéssel kapcsolatban ne féljetek egy Pü-t küldeni. Very Happy


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Vas. Jan. 13 2013, 20:11

Reggel ásítva keltem ki az ágyból. Az elmúlt éjszaka sokáig fenn maradtam és eldöntöttem, hogy ma keresek magamnak egy küldetést. Gyorsan megfésülködtem és fölöltöztem - összesen két perc - aztán elindultam a legközelebbi küldetés falhoz. Épp a küldetések között bogarásztam sok más másik játékossal együtt, mikor megakadt a szemem egy aranyozott szélű A4-es papíron – na, igen ,nem volt nehéz kiszúrni.
Röviden az volt a lapon, hogy meg kell védeni valami nagyúr lányát.
"Na, ez is egy nekem való feladat lesz." - gondoltam magamban ironikusan. - "Hiszen még magamat is nehezen tudom megvédeni. Mindegy, vágjunk bele!" - gondoltam elszántan, bár tisztában voltam vele, hogy az ügyetlenségem nem ismer határokat.
Úgy néztem nem egyedül vágok neki az útnak. Még két lány (?) csatlakozott hozzám. Így tehát együtt indultunk útnak Torubana város felé. Előre éreztem, hogy nem fogom bírni a "nemesi légkört” de most már hiába akarnék vissza fordulni, nem menne, nem szeretek meghátrálni a kihívások elől.
Mivel elég sokat kutyagoltunk hulla csöndben úgy gondoltam talán bemutatkozom.
- Sziasztok, Mitsuki vagyok örvendek a találkozásnak! - mosolyogtam feléjük. Azt észrevettem, hogy mind a ketten állatidomárok- elég nehéz volt nem észrevenni. Külsőre nem igazán tudtam megítélni őket. Pontosabban senkit nem szeretek külsőre megítélni, mert nem akarok csalódni, de valahogy általában megesik velem az ilyesmi. Ahogy tovább mentünk lassan megláttuk a kastélyt, amiről a hirdetésben szó volt. Az egész hatalmas volt, már amennyit a távolból láttam belőle, ugyanis hatalmas várfal vette körül. „ Csoda, hogy várárok nincsen.”- gondoltam viccelődve, és akaratlanul is elmosolyodtam, mikor az egyik kedvenc regény sorozatomból eszembe jutott egy részlet, amikor a várurat kihajították a várárokba.
Mire alább hagyott a jókedvem, már el is értük a kastélyt. A szép kovácsoltvas kapun keresztül láthattuk az egész kastélyt a maga pompájában. Már korábban észrevettem azt a hatalmas csengőt, ami a kapu mellett díszelgett – ami az én érzékelő képességemmel valóságos csoda volt -, de kicsit gyáva voltam meg húzni, így vártam, hátha megteszi valamelyikünk. „Ha nem akkor álldogálhatunk itt még egy darabig.” – gondoltam mélázva.


_________________
Adatok:
Spoiler:

Előtörténet
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Arisa Miyu Hétf. Jan. 14 2013, 15:44

Szép, napos időre virradt a reggel. Megint egy jó nap itt, Aincrad városban. Ilyen napokon szívesebben megy az ember küldetésekre is, így reggeli után rögtön felkerestem a hirdetőtáblát. Mr messziről észrevettem egy szépen kidíszített, papírt, amin szépen csillant meg a nap fénye. Ahogy a táblához értem, egyenesen ahhoz a laphoz mentem, a többi fecnivel nem is foglalkoztam. Aranyozott szélű, szépen írott kis lap volt, igazán fenséges. Még el sem olvastam a feladatot, eldöntöttem, mindegy, hogy mi lesz az, elvállalom.
Gyorsan átfutottam a sorokat, majd elindultam a kijelölt hely felé.
-Egy lány megvédése, nem tűnik nehéz feladatnak, hacsak nem a pokolba készül épp. - morfondíroztam kicsit hangosan. Szerencsére velem volt sasom is, így nem nézhettek bolondnak, hogy magamban beszélek, mert úgy tűnt, mintha neki beszélnék.
- Persze elég idegesítő is lehet, ha egy elkényeztetett kislányról van szó.. Csak ne olyan egyen, mint Karin, mert akkor kifutok a világból! - zsörtölődtem.
Utam közben arra lettem figyelmes, hogy még két lány tart arra, mint én, így nem volt nehéz kitalálni, ők is arra a küldetésre jönnek, mint én. Az egyik rövidesen meg is szólalt.
- Sziasztok, Mitsuki vagyok örvendek a találkozásnak!
- Szia, én Miyu vagyok! Én is örülök! - eresztettem meg felé egy mosolyt.
- Szóval csak lányok leszünk? - kérdeztem. Valahogy feltűnő volt ez az egész egy ilyen himsoviniszta társadalomban. Bár a harmadik tag nem biztos, hogy lány, de a piros ruha arra engedett következtetni.
Hamar a megadott helyhez értünk, igazán kis csinos háznak tűnt. Bár az én ízlésemhez kissé csicsás, de valahogy csak meg kell mutatniuk azt, hogy ők mások, gazdagabbak az átlagnál. Az úttól a kertet egy fal határolta el. A kapu mellett pedig egy kis csengő volt. Igazán szép darab.
- Gondolom ezzel kell jeleznünk. - mondtam, és rögtön kongatni kezdtem, mint egy féleszű. Jó kis játéknak bizonyult..
Arisa Miyu
Arisa Miyu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2012. Dec. 15.

Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Pént. Jan. 18 2013, 12:28

Tűző napsütésre ébredhettünk ma is, már tudtam is mit is fogok ma csinálni, első és legfontosabb dolgom hogy vegyek olyan finom kis piros italokat, az a baj ha megveszem rögtön el is fogyasztom, pedig tudom hogy annak fontosabb szerepe is van ebben a világban mintsem hogy finom legyen és piros legyen, mivel életpontokat tölt vissza veszély esetén. Miután végeztem a dolgommal, épp csak azt nem tudtam hogy folytassam a mai napom tovább, szép napos volt az idő így még a semmittevés is felkerült a listára az esetleges lehetőségek közé, de ha így gondolkodok sosem fogok kijutni Aincardból és sosem fogom megbosszulni azoknak a taknyosoknak hogy bezárták a tanárukat egy ilyen eszeveszett gyilkos játékba. A hirdetőfal mellett elhaladva megtorpantam egy pillanatra, nem azért mert küldizgetéssel akartam tölteni a mai napot, de ha már itt vagyok szét nézek. Úgy is lett, majd a szemem odahúzta egy sokkal feltűnőbb és díszesebb üzent. Melyben ez állt:

Kedves kalandorok! Bátor, és elszánt harcosokat keresek, akiket felfogadhatok, egyetlen leányom mellé testőrökként. Kérem, aki elég elszántnak és bátornak érzi, magát a feladatra látogasson el Torubana városának legszebb és legnagyobb épületéhez.


Barclay Bondeville

- Bondeville…milyen hivalkodó egy neve van…de egye fene, elvégre ahogy elnézem a kis lánykája fontos neki és így jó adag jutalom is jár a feladat kivitelezéséért cserébe, és ha jobban bele gondolunk testőrködni sem egy nagy feladat. Azzal felvettem a küldetéseim közé, gyorsan megnyitottam az ablakot és a részleteket kezdtem el kutatni, mint pl találka helye, ideje, és esetleges tagaok..whaaa remélem lesznek cuki kis fiúkák is ’w’
Majd előhívtam a térképet és elcammogtam Momo-chanommal a kijelölt helyre, mire oda értem már volt ott két lányka…igen csak két lányka… kicsit elszomorított a tudat de hát nincs mit ellene tenni. Mikor oda értem hozzájuk mindketten illedelmesen bemutatkoztak.
- Sziasztok a Luv sensei vagyok! Örven…folytattam volna a monológom, de kiakadtam a csak lányok kijelentésen. Így csak majdnem megfulladni tudtam.

/Ezer meg ezer bocsánat a késésért^^"/
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Szomb. Jan. 19 2013, 16:06

Csengetéseteket követően a ház főbejárata kinyílik, majd egy tipikus komornyik szerzet lép ki és indul el a kapu felé. Öregember létére elég hamar oda is ér, a kezében lévő nagyobbacska kulccsal pedig kinyitja a vaskaput.
- Kérem, fáradjanak be. - szólal meg, miután megköszörüli a torkát. Miután beléptek a kapun a komornyik ismét bezárja, majd ismételten megszólal.
- Kérem, kövessenek, az uram már várta magukat. – azzal megindul ellőtteket haladva. A főbejáratnál is előre enged benneteket. Mikor beléptek az előtérben lyukadtok ki. Innen két lépcső is vezet felfelé az emeletre illetve kétoldalt egy zárt ajtó és egy-egy folyosó kezdete. A magas plafonról egy díszes csillár lóg le, ami ugyan most nem világit, de még így is gyönyörű látványt nyújt. A komornyik miután becsukja, az ajtót ismét felhívja rá a figyelmetek, hogy kövessétek, majd megindul az egyik lépcső felé. Felérve a lépcsővel szemben lévő ajtó felé lépett és benyitott rajta. Miután beléptek a ház urának hálószobájában találhatjátok magatokat. A falak bordó színűek, a falak mindegyikén képekkel, hol egy tájkép, vagy épp egy csendélet. A küldetés adótok az ágyában fekszik ám mikor beléptek a komornyikja segítségével ülő helyzetbe tornássza magát.
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy elfogadtátok felkérésemet. Ha nem gond hamar el is mondom mi a feladatotok hisz az idő sürget. – vesz egy mély levegőt, majd a kis pihenője után folytatja. - Mint ahogy azt már a felkérésben megírtam, a lányom mellé keresek testőröket. Két napja lett volna az esküvője a Kezdetek városában azonban, mikor oda tartottunk koboldok egy csapata támadt rám. Bár én magam megsérültem a lányomnak nem esett semmi baja, viszont vissza kellett fordulnunk. Az esküvőt végül mára halasztottuk, ám nincs senki, aki megvédhetné a lányomat az oda úton, így titeket kérnélek meg rá, hogy kísérjétek és védjétek, meg míg el nem ér a menyegzőre. Persze nem ingyen, bőséges jutalomban részesülnétek.
Ha esetleg van valami kérdésetek az bátran feltehetitek, ha nem, az úr megkéri a komornyikot, hogy vezessen bennetek a lányához, aki már útrakészén vár benneteket az udvaron.
[Küldetés] Az elrabolt ara TAG_149786
A lány kedves mosollyal köszönt benneteket a díszes hintó mellett.
- Sziasztok! A nevem Elizabeth Bondeville, ti lennétek a testőreim? – válaszotokat követően a lányt az öreg komornyik felsegíti a ló hajtotta járműre.
- Nos, akkor, indulhatunk? – mosolyog rátok ismét.
Ha jól megnézitek, láthatjátok, hogy nincs, aki vezetné a hintót, ami egyet jelent: valamelyikőzöknek el kell foglalnia azt a pozíciót, míg a másik kettő a lányra, vigyáz.
Döntsétek hát el, hogy ki vezeti a járművet és, hogy kik óvják a lányt. Ha eldöntöttétek, indulhattok is a Kezdetek városa felé. Very Happy

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok::


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Szomb. Jan. 19 2013, 18:24

Bemutatkozásomat követtéka többiek. Először a fekete hajú állatidomár-lány mutatkozott be, akinek egy sas volt a petje.
- Szia, én Miyu vagyok! Én is örülök! - mondat ő is egy mosoly kíséretében. Következőnek a harmadik csapattagunk mutatkozott be, akiről nem tudtam eldönteni, hogy fiú-e vagy lány.
- Sziasztok a Luv sensei vagyok! Örven… - folytatta volna a bemutatkozást, mikor meghallotta Miyu kérdését, miszerint "Csak lányok leszünk?". Erre fojtott, majd hangos nevetésben tört ki. "Tehát nem lány." - gondoltam kicsit meglepetten. Ez után Miyu oda sétált a csengőhöz.
Miután Miyu csengetett egy komornyik jelent meg az udvaron és - bár elég idősnek tűnt - gyorsan átkelt az udvaron és kinyitotta az kaput. Azután megkért minket, hogy kerüljünk beljebb. Tétovázva indultam meg. Ahogy át léptem a "küszöböt" elém tárult a kastély teljes pompájában. A lélegzetem is el akadt a gyönyörűségtől.Aztán a komornyik bevezetett minket a kastélyba, ahol megint nem tudtam egyebet, mint ámulni és bámulni. Különös módon, bár az arisztokratákat nem igazán szeretem - főleg a nagyképűeket - a kastélyokat annál inkább.
Az első dolog ami szemet szúrt az a hatalmas kristály csillár volt. Az után néztem csak jobban körbe, miután megállapítottam, hogy hegyikristályból lehetnek - ez az egyetlen kristály, amit ránézésre megtudok mondani, hogy az. A földszinten kétoldalt zárt ajtók voltak és mindegyik oldalon egy-egy folyosó nyílt. Miután a komornyik becsukta mögöttünk az ajtót föl vezetett minket az emeletre a két képcső egyikén. Ez után kinyitott előttünk egy ajtót és bevezetett minket rajta. A szoba bíbor színű volt és a falakon különböző képek függtek. A szobában lévő ágyon egy idős férfi feküdt, de amikor beléptünk a komornyik segítségével fölült.
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy elfogadtátok felkérésemet. Ha nem gond hamar el is mondom mi a feladatotok hisz az idő sürget. – vett egy mély levegőt, majd a kis pihenő után folytatja. - Mint ahogy azt már a felkérésben megírtam, a lányom mellé keresek testőröket. Két napja lett volna az esküvője a Kezdetek városában azonban, mikor oda tartottunk koboldok egy csapata támadt rám. Bár én magam megsérültem a lányomnak nem esett semmi baja, viszont vissza kellett fordulnunk. Az esküvőt végül mára halasztottuk, ám nincs senki, aki megvédhetné a lányomat az oda úton, így titeket kérnélek meg rá, hogy kísérjétek és védjétek, meg míg el nem ér a menyegzőre. Persze nem ingyen, bőséges jutalomban részesülnétek. - miután ezeket elmondta rövidesen kivezettek minket a menyasszonyhoz, aki már gyönyörű ruhájában várt minket a hintója mellett. Barátságosan ránk mosolygott majd bemutatkozott.
- Sziasztok! A nevem Elizabeth Bondeville, ti lennétek a testőreim?
- Igen, hölgyem. - válaszoltam feszengve. Mindig merev voltam, ha valami rangos emberrel kellett beszélnem. Utáltam az ilyen helyzeteket, mert soha sem lehettem önmagam és feleslegesen izgultam. Miután válaszoltunk a komornyik felsegítette a kisasszonyt a hintóra. Észrevettem, hogy a hintó bakja üres. "Tehát akkor valamelyikünknek kell vállalnia a kocsis szerepét." - gondoltam magamba. Odafordultam a lányokhoz és nagy nehezen kinyögtem :
- Szerintem jobb lenne, ha kettőtök közül ülne valaki a bakon. - aztán sietve hozzátettem. - Ne értsétek félre, csak gondoltam a petjeitek előbb észrevennék a veszélyt. - az izgulásom egyik veszélyfokozatból a másikba kapcsolt és sürgősen le kellett nyugodnom, hogy használható legyek. Így nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Ezzel sikerült is lenyugodnom, egy időre.
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Arisa Miyu Vas. Jan. 20 2013, 13:53

A csengetésemre egy komornyik jött elő, és nyitotta ki nekünk az ajtót.
- Óóó.. Már abba is kell hagynom? néztem szomorúan a csengő után, ami igencsak jó játéknak bizonyult.
A komornyik egy fényűző palotába vezetett minket.
- Hát igen, valami ilyesmire számítottam. - mondtam csak magamnak. Teljesen elámultam az aranyozott díszektől, a szépen faragott, intarziás bútoroktól, vázáktól, kristályoktól, és szinte mindentől. Kissé úgy éreztem magam, mint egy kiránduláson valami régi grófi kastélyban.. Legszívesebben elő vettem volna egy fényképezőgépet, és kattintgattam volna párat. Persze ezt nem tehettem fényképezőgép hiányában, meg mert szerintem eléggé furcsán néztek volna rám, ha ilyesmit csinálok.
A komornyik felvezetett minket egy szobába, ahol egy úr várt már. Szépen köszöntött, és ismertette is a feladatunkat.
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy elfogadtátok felkérésemet. Ha nem gond hamar el is mondom mi a feladatotok hisz az idő sürget. – vett egy mély levegőt, majd a kis pihenő után folytatja. - Mint ahogy azt már a felkérésben megírtam, a lányom mellé keresek testőröket. Két napja lett volna az esküvője a Kezdetek városában azonban, mikor oda tartottunk koboldok egy csapata támadt rám. Bár én magam megsérültem a lányomnak nem esett semmi baja, viszont vissza kellett fordulnunk. Az esküvőt végül mára halasztottuk, ám nincs senki, aki megvédhetné a lányomat az oda úton, így titeket kérnélek meg rá, hogy kísérjétek és védjétek, meg míg el nem ér a menyegzőre. Persze nem ingyen, bőséges jutalomban részesülnétek. - mondta, majd hirtelen csönd szállt rá a szobára. Én arra vártam, hogy a többiek kérdezzenek valamit, de nem szóalt meg senki, így gondoltam, akkor kezdem én.
- Merre látta azokat a koboldokat? Szerintem fontos lenne ez az információ. hogy körülbelül tudjuk, merre kell jobban vigyázni.. - Persze mindenhol vigyázunk, az nem kérdés, de mégiscsak jobb tudni..
A kérdéseinkre adott válasz után /ha válaszolt/ kivezettek minket a szobából, egyenesen a menyasszonyhoz.
- Sziasztok! A nevem Elizabeth Bondeville, ti lennétek a testőreim? - mosolygott ránk. Elsőre teljesen normálisnak, és kedvesnek tűnt.
- Igen, hölgyem. - válaszolt Mitsuki. Én bólintottam, majd hozzátettem.
- Mindent elkövetünk a biztonsága érdekében. Bízhat bennünk!
Ez után a kisasszonyt felsegítette a komornyik a hintóra. Csak egy baj volt, nem volt senki, aki kormányozza.
- Most akkor hol a hintós? - kérdeztem, miközben oda mentem a pacikhoz, és megsimogattam őket.
- Szerintem jobb lenne, ha kettőtök közül ülne valaki a bakon. Ne értsétek félre, csak gondoltam a petjeitek előbb észrevennék a veszélyt. - mondta Mitsuki, tehát ő is arra gondolt, hogy nekünk kell vezetni.
- Wííííí... Had én! Had én! - ugrááltam. Tejesen jó bulinak tűnt egy hintó vezetése. Mindig is ki akartam próbálni. - Remélem nem kell hozz jogsi.. - tettem hozz nevetve, majd sietve felpattantam a hintó ülésébe, sasom mellém szált.
- Ti üljetek be hátra, védjétek a kisasszonyt! Tütűűűűű Tessék vigyázni, az ajtók záródnak! A menyegző következik!- utánoztam a metrot.
Arisa Miyu
Arisa Miyu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2012. Dec. 15.

Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Hétf. Jan. 21 2013, 20:33

Szépen összegyűltünk a küldetésünkre, bár sajnálattal vettem tudomásul hogy egy fiút sem látok és csakis hárman vagyunk. Vajon menni fog ez így nekünk?... De a többiek már nagy lendülettel vetették bele magukat a küldetésbe, vagy legalábbis Miyu a csengetésbe, arcán némi csalódottság látszott mikor egy fekete ruhás komornyik jelent meg jelzésünkre. Köszöntött minket majd megkért hogy kövessük. Gazdag ficsúr család lakhat itt, elnézve a nagy portát és azt hogy mennyire csicsás…díszes és hatalmas házban laknak. De hát mit is várhatnánk egy kastélytól. Nem szerettem az ilyeneket mindig is fennhéjázónak, hivalkodónak tartottam a tulajdonosairól nem is beszélve. Mindannyian követtük a komornyikot aki egy szobába vezetett minket. A úgy láttam a többiek el voltak ámulva a díszes bútoroktól, a hivalkodó egyedi festményektől és a csicsás berendezésektől, én meg azt hittem hányingert kapok. Kisvártatva el is értünk a hirdetés feladó férfihez, nem úgy nézett ki mint aki nagyon jól van, felülnie is csak a komornyikja segítségével tudott. Amint megpillantot minket gyenge hangon megszólalt.
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy elfogadtátok felkérésemet. Ha nem gond hamar el is mondom mi a feladatotok hisz az idő sürget. – Sóhajtott egyet majd folytatta. - Mint ahogy azt már a felkérésben megírtam, a lányom mellé keresek testőröket. Két napja lett volna az esküvője a Kezdetek városában azonban, mikor oda tartottunk koboldok egy csapata támadt rám. Bár én magam megsérültem a lányomnak nem esett semmi baja, viszont vissza kellett fordulnunk. Az esküvőt végül mára halasztottuk, ám nincs senki, aki megvédhetné a lányomat az oda úton, így titeket kérnélek meg rá, hogy kísérjétek és védjétek, meg míg el nem ér a menyegzőre. Persze nem ingyen, bőséges jutalomban részesülnétek. -
A bőséges jutalomra rögtön felkaptam a fejem, persze el is várom ha már ilyen igénytelenül igényes környezetben élnek, bár úgy tartja a mondás hogy akinek sok van nehezebben ad mint akinek kevés az mindenét oda adná… de kitudja hátha most rá cáfol és megváltozik a véleményem a fennhéjázó gazdagokról. A pasas monológja után, csönd lett, és kisvártatva Miyu tett fel egy igen hasznos kérdést. Majd ha megkaptuk a választ el lettünk kísérve a menyasszonyhoz. Ő már gyönyörű hófehér ruhában, haját gondosan feltűzve várt minket. Mikor megpillantotta újdonsült védelmezőit elmosolyodott, de a biztonság kedvéért megkérdezte hogy mi leszünk-e a testőrei. A többiek válaszoltak, de én csak egy biccentést ejtettem meg felé. A szőke arát a komornyik segítette fel a hintóra, de én csak kérdőn néztem hogy mégis hol a sofőr? Majd Mitsuki megszólalt hogy közülünk kéne valakinek vezetnie mivel mi állatidomárok vagyunk, nem kellet sok Miyu kapott is az alkalmon én nagy lendülettel vetette be magán a „vezetői székbe”. Látszólag tetszett neki a helyzet és hát a madara is sokat segíthet nehogy lesből ránk támadhassanak. Miután mindenki beszállt felszálltam én is, és ha nem ott ült Mitsuki akkor a menyasszonnyal szembe ültem úgy hogy az ablakon kinézve jól láthassam a tájat, Momo chan-t az ölembe vettem, és a többiekhez fordultam. A lánynál egy kardot láttam ebből bátorkodtam feltenni egy kérdést.
- Te ugye kardforgató vagy? Mint látod én állatidomár vagyok, ketten harcolunk, Momo (itt megsimítottam kicsit a cicusom, aki dorombolásával jelezte hogy ez jó neki) képessége az hogy tud mérgezni, az enyém az hogy állatokat, mobokat tudok manipulálni. Ha valami gond adódik, szerintem neked kéne óvnod a kisasszonyt míg én feltartom és egyesével elintézem a támadóinkat. Persze csak ha neked is megfelel. -
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Szer. Jan. 23 2013, 19:01


Miyu kérdéséra az öreg így felel:
- Hogy merre? Hát lássuk csak…*elgondolkodik*… Ha jól emlékszem félúton lehettünk a Kezdetek Városa felé vezető úton. – feleli. Eztán a komornyik kivezet benneteket az udvarra Elizabeth-hez, aki köszönt is benneteket majd kérdésére adott válaszotokkor így szól:
- Akkor most, már ne eshet semmi bajom, de azért magatokra is vigyázzatok. Nem érezném jól magam, ha valamelyikkőtök is meghal. – jegyzi meg a lány miközben a komornyik a kocsiba segíti. Miután eldöntöttétek, hogy ki lesz a hintó vezetője és mind helyet foglaltok, már indulhattok is.
Miyu számára a kocsi vezetése végül nem okoz nagy gondot, így sima utatok van. Miután eléritek, az erőt melyen az út áthalad, néha a bokrok és fák között felfigyelhettek mozgó árnyakra, amik amilyen gyorsan feltűnnek, olyan gyorsan is tűnnek el.
Amikor már majdnem eléritek az út felét talán még azt is észreveszitek, hogy a madarak hangjai már nem szólnak, ami állta lában csak rosszat jelenthet és felmerülhet bennetek, hogy jó lenne minél hamarabb elhagyni az erdőt. Ám ekkor az utatokat állják. Igen mikor közelebb értek láthatjátok, azaz csak Miyu, hogy az utat farönkök és egy nagy méretes szikla állja el. De ha ez még nem lenne elég az erdőből hirtelen üvöltő hangok, kiáltások hangzanak, el melyek egyre hangosabbak lesznek, míg meg nem látjátok a hangok gazdáit. Koboldok. A hintó két oldalán három-három kobold tűnik, fel kezeikben szablyát tartanak, és egyből megostromolják a jármű ajtóit. Ám ha ez nem lenne elég újabb három tűnik fel az útra állított akadály mögül. A lovakat figyelmen kívül hagyják, hisz a céljuk egyértelműen az őket irányító állatidomár.

Feladat: Győzzétek le a koboldokat. Ezeknek a koboldoknak legalább két támadás kell a legyőzésükhöz és minden harmadik támadásuk eltalál benneteket vagy a petjeiteket is.

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok:


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Szer. Jan. 23 2013, 20:13

Mivel Miyu megkérdezte, így megtudtuk, hogy a koboldok nagyjából az út felénél támadhatták meg a menyasszonyt. Ezek után még a menyasszony biztosított minket arról, hogy nagyon szomorú lenne, ha valamelyikünk meghalna. „Nem kéne egyből a legrosszabbra gondolni!” – gondoltam kissé bosszankodva, de lenyeltem magamban. Ezek után Miyu lelkesen elvállalta, hogy majd ő lesz majd a kocsis. Tehát Luv és én vigyázunk majd út közben a kisasszonyra.
Miután beültünk a hintóba én a menyasszony mellé ültem, mert feltűnt, hogy a csapattársam kicsit ódzkodik az arisztokratáktól. Ezek után kezdetét vehette az utazás, ami- reményeim szerint kevés zökkenővel lesz tarkítva. Néhány perce már utaztunk, mikor Luv megszólalt:
- Te ugye kardforgató vagy? Mint látod, én állatidomár vagyok, ketten harcolunk, képessége az, hogy tud mérgezni, az enyém az, hogy állatokat, mobokat tudok manipulálni. Ha valami gond adódik, szerintem neked kéne óvnod a kisasszonyt, míg én feltartom és egyesével elintézem a támadóinkat. Persze csak ha neked is megfelel. – mondta, miközben a petje fejét simogatta, aki ez dorombolással díjazta. Először úgy gondoltam, talán - ha a gazdája megengedi – megsimogatom, de mikor meghallottam, hogy mérgezés a képessége, úgy döntöttem inkább elhalasztom, amíg jobban meg nem szok.
- Rendben van. – válaszoltam a kérdésre. – Mivel ti ketten vagytok, így többé-kevésbé egymástól függetlenül is tudtok támadni, tehát eredményesebb a támadásotok. – mondtam kicsit neki, kicsit magamnak.
Miközben beszélgetünk a menyasszony idegesen gyűrögette ruhája egyik kis szegélyét. „Nem csodálom, hogy ideges. Ez élete legnagyobb napja és erre ilyen szörnyűségen kell keresztül mennie. Vajon szereti azt, akihez hozzá kell mennie?” – gondoltam elmerengve. Közben egyre beljebb kerültünk az erdőben. „Lassan közeledünk az út feléhez. Ideje felkészülni.”
Ezek között a gondolatok között vettem észre, hogy hirtelen az erdő túl csendes lett. Nem hallottam sem a madarakat, sem más élőlényt. „Rossz előjel!” –gondoltam és kicsit megemelkedtem az ülésben, hogy jobban kilássak az ablakon. A hintó lassan megállt – ha Miyu megállította - ha nem akkor nagyot csattantunk a sziklán.
Az erdőből vérfagyasztó ordítások visszhangoztak, miközben néhány kobold jelent meg az út szélén és egyre közeledtek a hintóhoz. „Baj van!” – jött az első gondolat.
- Miyu, jól vagy? – kérdeztem az állatidomár lányt.
- Akkor, ahogy megbeszéltük, úgy folytatjuk, igaz? – kérdeztem Luv-tól megerősítésre várva. Ha megerősítette csuklón ragadtam a menyasszonyt és kiugrottam a hintóból remélve, hogy Luv majd fedez. Így kezdetét vehette a harc. épp egy biztonságos útvonalon gondolkodtam, mikor megpillantottam az utat elzáró sziklát és farönköket. „ Így nem lesz egyszerű kijutni a kutyaszorítóból.” – gondoltam, aztán hirtelen elszánt gondolat ötlött fel bennem. „Lehet, hogy túl vakmerő, de egy próbát megér.” – gondoltam, és odakiáltottam Luv-nak:
- Bízom benned, úgyhogy légyszi fedezz! - reméltem, hogy sikerül megértenie mire gondoltam ezután odasúgom a menyasszonynak:
- Ha sikerül elérnünk a farönköket gyorsan másszon át rajta! Ha a többiek is biztonságban lesznek, majd mi is követjük önt. De amíg nem érünk el odáig mindig maradjon a közelemben, rendben? – ezzel el is indultam egyenesen előre, remélve, hogy nem a halálba rohanok éppen ilyen nagy lendülettel.
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Arisa Miyu Csüt. Jan. 24 2013, 18:39

A hintó vezetése nem tűnt túlságosan nagy feladatnak, a lovak szépen engedelmeskedtek nekem, és már száguldottunk is a kijelölt úton. A kocsiból halk beszéd hangja szűrődött ki. Amikor az erdőbe értem, utasítottam sasomat, hogy figyeljen jobban. Főleg az erdő közepére koncentráltam, tekintve, hogy az úr azt mondta, arra látta legutóbb a koboldokat. Utunk közben nem egyszer történt, hogy a bokrokból árnyakra lettünk figyelmesek, illetve halk mozgolódásra. Eléggé féltem is, ahogy egyre beljebb haladtunk az erdőben.
Egyszer csak, azt veszem észre, hogy a kocsi zajra egyre kevesebb madár röppen fel az út melletti fákról, sőt hirtelen megszűnt minden zaj, minden rezgés. Vészjósló csend telepedett a tájra, ahogy a sötét fákkal szegélyezett csapáson haladtunk.
- Ez nem jó jel, nagyon nem jó.. - aggódtam, de reménykedtem is, hogy hátha sikerül túljutni baj nélkül. Hátha valami más miatt csendesedtek el a madarak.
Egyszer csak egy kőhalomra lettem figyelmes az út közepén, körülnéztem, hátha ki tudjuk valahogy kerülni, de erre semmi esélyt nem láttam.
- Nincs más mód, meg kell állnunk, és elvinnünk onnan azokat. - súgtam madaramnak. Nem tűnt túl jó ötletnek az, hogy egy ilyen félelmetes erdő közepén - ahol a koboldokat látták. - álljunk meg. Hirtelen félelem fogott el, de mégis nem volt mit tenni, lassítottam a kocsin. Ekkor az erdőből üvöltő hang hallatszik, és koboldok ugrálnak elő a bokorból. Teljes para.
Én félve felhúztam a lábamat, és megpróbáltam a hintón ülve láthatatlan maradni, de ez nem nagyon sikerül, tekintve, hogy a céljuk az, hogy engem kiiktassanak. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hisz mindegyik felém veszi az irányt. Nem vagyok képes megszólalni, de nem is kell, hisz sasom már teszi is a dolgát, és megpróbál egy kis zöld lényt kiiktatni. Két támadást próbál meg bevinni az egyiknek, eközben egyik oda ugrott hozzám, és csúnya sebet kaptam tőle. Közben a többiek is kiugrottak a kocsiból, és láttam, ahogy Mitsuki, és a kisasszony a kövek felé veszik az irányt.
Arisa Miyu
Arisa Miyu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2012. Dec. 15.

Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Szomb. Jan. 26 2013, 00:50

Az út első fele mondhatni unalmasan telt, néha-néha vetettem egy pillantást a velem szemben ülő menyasszonyra vagy épp Mitsukira, amikor épp nem a tájat pásztázta tekintetem. Igaz elején vagyunk csak a küldetésnek és a lányt is épségben oda kell szállítanunk, de akkor is már kezdtem aggódni hogy nem fog történni semmi izgalmas, párszor pillantottam meg kósza futó árnyakat, de nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget. Minek is tettem volna, mi itt vagyunk Ők meg ott. Megpillantottam a lányka kardját, ebből kezdtem gyanakodni arra hogy talán kardforgató lehet, így el is kezdtem gondolkodni egy stratégián amit bevethetnénk ha támadás ér minket. Nem egy bonyolult terv lett, a lány vigyáz a menyasszonyra én meg majd terelek és lefoglalom az ellenséget, így enyém lesz az izgisebb rész. A lány elfogadta a tervem. És szemem sarkából láttam hogy „szemezik” Momoval, gondolom meg akarja simogatni az én édes kis doromboló kiscicám. Hát persze, ki nem akarna egy ilyen aranyos okos és talpraesett cicust megsimogatni. A tigris bébim már épp nyomta el az álom mikor ez a gondolat az eszembe jutott és felemeltem Őt majd az arcomhoz dörgölőztettem. Nem is értem miért, de ezt Momo egy jól célzott arcon karmolással jutalmazta, miközben egy figyelmeztető hanggal felmordult. Nem tudom mi üthetett bele ebbe az állatba, ilyet még nem csinált, de miután végzett a gyönyörű arcom kicicomázásával, mint ha mi sem történt volna visszagömbölyödött az ölembe és lehunyta a szemét.
- Na de Momo, úri kislány nem csinál ilyeeet! – Dorgáltam meg a csöppöm, elhúzott kényes hangon és még mindig vörös arccal, amit négy párhuzamos csík ékesített, persze nem sokáig, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt is el a seb. Az út további része szerencsémre hasonló incidensek nélkül zajlott, de valahogy az árnyak amiket eleinte csak elvétve láttam egyre gyakoribb lett, és fel sem tűnt eddig ez a vihar előtti csend, csak most, így azt sem tudom hogy mióta lehet ez így, majd észre vételeim szerint Mitsukinak is hasonlóképp feltűnhetett mivel kissé megdőlve kilesett az ablakon, ezzel egy idővel elkezdtünk lassulni is. Így Momo is felkapta a fejét, igen azt hiszem most jön az izgis rész…gondoltam magamban, és kissé feltüzelt a tudat. A lány már kiáltott is Mitsukinak hogy jól van-e, de választ nem hallottam. Az arcom mosolyra kerekedet, Mitsuki megkérdezte, hogy akkor úgy fogjuk csinálni a dolgokat ahogy azt már megbeszéltük.
- Hát persze! Menj csak… - és amint kiszálltak a kocsiból mi is utánuk siettünk. Persze nem követtük őket, első dolgom az volt hogy felderítsem a terepet, a kocsival Miyu valószínű az útban lévő kövek és farönk miatt állhatott meg, ami nem úgy nézett ki mintha véletlen került volna oda. Erős a gyanúm rá hogy már vártak minket, vagy valami kifosztható kóbor lelket. Megfordultam és koboldokat pillantottam meg.
- Hüüüm, ezek csinálták volna…? Pedig úgy hallottam hogy az ilyesfajta mobok rendkívül ostobák, de ki tudja… még nem találkoztam hasonlókkal. De egy dolgot azért már tudok róluk….itt egy kis hatásszünetet tartottam majd hangosan és gúnyosan folytattam…ezek...RONDÁÁÁÁK! – Tört ki belőlem az indulat. Persze nem tudom hogy hallotta ez ezt bárki más Momon kívül, tulajdonképp nem is nekik szántam, csak megjegyeztem magamnak. Láttam hogy Mitsuki és az ara már meg is indultak a szikla felé, jól tették nekem már csak fedeznem kell őket. Nem is igazán kellett parancsot osztogatnom Momo már tudta a dolgát. Igyekezett minnél többet megsebezni, megkarmolni, megharapni, de mivel látta hogy nem kell sokszor támadnia így a mérgezését nem használta. Minden támadás után vissza vonult picit, lehet hogy így lassabban végzett de nagyobb esélyel úszhatta meg komolyabb sérülés nélkül. Mivel én nem tudok támadni, másként hasznosítottam magam.
- Héééé, vááárjaaatook meeg! – Integetve kiáltottam a lányok után, miközben szaladva próbáltam utolérni őket. Persze nem hagynám hátra piciny Momom így a rohangászásom előtt, így a környezetünkben lévő mobokban gerjesztettem némi agressziót, és zavartságot, hogy letarolják, vagy ha nem tudják legalább eltereljék a koboldok figyelmét.
- Yass, dupla terelés. – Jelentettem ki büszkén, csípőre tett kézzel. Ha a petjeink elintézték a szörnyeket, elkezdtem méregetni a sziklát és a farönköt, majd puszta kézzel próbáltam meg eltolni az útbol, persze nem sikerült. Pedig próbáltam, kézzel, lábbal, egy jókora bele rúgással, háttal és mindennel amivel csak el tudtam képzelni.
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Vas. Jan. 27 2013, 14:45


Mitsuki terve melyet a menyasszonynak súg, tökéletesen beválik. Sikerül elérniük az úttorlaszt, amin a lány rögvest el is kezd felmászni, azonban még Luv petje és speciális képessége sem képes visszatartani illetve elterelni az összes mob figyelmét így a kardforgató közelébe férkőzik egy kobold és szablyájával lecsapva meg is sebzi a lányt. Szerencséjére ezek a lények nem valami erősek, így mindössze csap a páncélját viszik le és a HP-jéből egy kevéskét. Ezzel szemben a hevesen küzdő pet elég sok sérülést szerez be, miközben elpusztít négy koboldot az ötből. Miyu pet-jének is sikerül egyet elintéznie, de eközben mind a sas mind pedig Miyu megsérülnek.
Mivel még maradtak mobok (4 db) jobb lesz legyőzni minél hamarabb. Ám, hogy a helyzet bonyolódjon, a nemes lány, aki rátok vár a torlasz mögött hirtelen felkiált félelmében. Az erdőből újabb öt kobold bukkan fel. A ketten a kezükben megint csak szablyát tartanak, míg a maradék három íjakkal és nyilakkal vannak felszerelve. A szablyások megragadják a lányt és újra az erdő felé veszik az irányt. Az ara ekkor már nem sikoltozik vagy ellenkezik így vélhetőleg leütötték. Azonban ha bármelyikkőtök fejében is megfordul az, hogy kövesse vagy akár, hogy a pet-ek egyikét küldjétek utánuk, az sikertelenül jár. Az íjászok ugyan is azon nyomban megsorozzák és biza el is találják, ezzel pedig csak az a baj, hogy ők már valamivel nagyobb sebzést tudhatnak maguknak.
Így végül ott maradtok egyedül a lány nélkül.

Feladat: Győzzétek le a maradék mob-ot, majd írjátok le, hogy reagáltok a lány elrablására és beszéljétek meg, hogy hogyan akarjátok megtalálni, és ha ez megvan, induljatok is el.

Tuki Mitsuki: -2 páncél; 19 HP
Arisa Miyu: -2 páncél; 19HP / Pidgey: 7 HP
Luv Delackrose: sértetlen / Momo: 4 HP

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok:


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Csüt. Jan. 31 2013, 18:26


A tervem, miszerint átjuttatom a menyasszonyt az akadályon szerencsésen sikerülni látszott, hála Luv-nak és Miyunak. A menyasszony épp átmászott az akadályon, mikor megtámadott egy kobold. „A fene, figyelmetlen voltam!” – gondoltam mérgesen, de habozás nélkül visszatámadtam. Szerencsére a kobold csak a páncélomat vitte le, na meg egy picit a HP-mból.
Egy pillanatra felemeltem a fejem, hogy körbe nézzek, a többiek hogy vannak. mind a ketten hevesen küzdöttek az őket támadó koboldok ellen. Úgy döntöttem én is kiveszem a harcból a részemet, ha már ők ennyit segítettek nekem. Már mind a hárman együtt harcoltunk, mikor sikolyt hallottam. Ijedten kaptam föl a fejemet. öt kobold jött ki az erdőből. kettőnél szabja volt, a másik háromnál íj és nyilak.„Te jó ég, erre nem gondoltam! Nem igaz, hogy lehettem ilyen meggondolatlan! ” – kétségbeesés járta át a szívemet, ahogy előre láttam az eseményeket. Valamit tennem kellett! Újra megindultam az akadály felé, sorra vágva a közelemben lévő koboldokat, de elkéstem. Már a koboldok elvitték a menyasszonyt mire oda értem. Sietve másztam át az akadályon, de amint át értem nyílzápor fogadott és az egyik el is találta a jobb vállamat. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza másztam az akadály mögé, nehogy még több találat érjen. „Nem hiszem el, már megint túl naiv volta, hogy hihettem azt, hogy csak ennyi kobold vadászik a menyasszonyra! Idióta!” – mérgemben és elkeseredésemben nem tudtam mást tenni mind megsemmisíteni az összes mobot, ami a közelembe került. Nem sokára elfogytak és nekem nem maradt min kitöltenem az indulataimat. más út nem lévén tehetetlenül roskadtam a földre. Mérges voltam magamra, amiért ilyen helyzetbe sodortam mindannyiunkat.
- Sajnálom – szólaltam meg néhány perc csönd után -, ez az egész az én hibám! jobb lett volna, ha meg sem próbálom megkísérelni. Most még azt sem tudjuk hová vitték a menyasszonyt, ráadásul nem is úsztuk meg sérülések nélkül a küzdelmet. – totál depis hangulatba estem. ötletem sem volt mi legyen ez után, ráadásul biztos voltam benne, hogy a többiek is mind nagyon mérgesek rám, amiért ilyen felelőtlenül cselekedtem.


//bocsi a késői post-ért//
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Arisa Miyu Vas. Feb. 03 2013, 14:52

Mitsuki a menyasszonyt kezdte menteni a kövek fele, ami sikerült is neki, majd ő is beállt harcolni. Közben Luv is belevetette magát a harcba, Momo agresszívan morgott, és harapott, a koboldok ordítoztak, az egész erdő fülsüketítő kacajok, és kiáltások tömkelegétől, kardok összekoccanásától zengett. Reméltem, hogy a kisasszonynak sikerül megmenekülnie, közben én és Pidgey is bekaptunk egy-egy sebet. A zöld undormányok mindenhol ott voltak, fegyvereikkel csapkodtak ide-oda. Felkeltem a kocsi üléséből, és csatakiáltással rontottam nekik, egy szál kést a kezemben szorongatva. Elfelejtettem a halált, a félelmet. Az én kis madaramat bántották, és én ezt nem hagyhatom. A drágám, az én legkedvesebb lelki társam. Egyre több csúf lény ugrott elő a bokrokból.
-Nesze nektek, legalább van mit kaszabolni. - kiáltottam. Közben drága sasom is harcolt, hevesen vetette bele magát a küzdelembe, és minden engem megtámadni készülő koboldot megtámadott. Mindet támadta, ahol csak érte. Én hősöm. Nem is kell rajta kívül nekem senki, életem szerelme. Amikor lett egy kis szabad időnk, megöleltem az állatot, és oda súgtam neki.
- Megvédelek, bármi áron. - Majd karöltve folytattuk a harcot. Nagyon aggódtam érte, de tudtam, hogy erős, és mindenre elszánt, és megvéd engem, akár tetszik, akár nem. Mert ő is úgy érez, mint én!
Mindeközben észre kellett vennem, hogy a menyasszonyt elvitték.
- A fenébe! - morogtam a fogaim közül. Közben elfogytak a vágni való koboldok is, és mi egyedül maradtunk a menyasszony nélkül, az erdő közepén.
- És most? Mi legyen? - estem kétségbe. - Utána kéne mennünk! - Megígértem neki, hogy megvédem, nem hagyhatom cserben!
Arisa Miyu
Arisa Miyu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2012. Dec. 15.

Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Szer. Feb. 06 2013, 06:01

Már kezdtem könnyűnek érezni a dolgom, nem csináltam mást csupán parancsokat osztogattam, és passzív szemlélőként néztem az eseményeket. Persze a véleményem meg volt, és igazán sok mindent nem is tehettem volna. Momo a tőle elvárható hősiességgel harcolt a koboldok ellen és persze Miyu petje sem tétlenkedett. A menyasszony mentő akció sikeresnek tűnt, mígnem a hölgyemény átjutott a útra lefektetett sziklákon, és kétségbe esetten felsikoltott. A hangjára mindannyian felfigyeltünk, Momo egy mérges morgással nekiment még egy koboldnak, majd hátrálni kezdett mikor megpillantotta az erősítést. Pici petem élete igencsak fogyatkozott. Nagyobb távra elváltam tőle és ezt nem lett volna szabad, elvégre ki más védhetné meg ha nem én. Szaladtam a petemhez amilyen gyorsan csak tudtam a lányt és az elrabolt menyasszonyt ott hagyva. Amint a közelébe értem, a karomba vettem és a testemmel védtem a támadások ellen, majd ha tudtam oda nyomva egy-egy mob képéve pici petem támadhatott is. Jobb ötletem nem volt. Nem hagyhattam hogy tovább csökkenjen az élete. És nem is hagytam ha rajtam múlott. Miután elintéztük a mobokat oda Miyu tanácstalanul nézett, és Mitsuki sem volt épp a legvidámabb. De hát mit is várhatok, megkértem rá hogy vigyázzon a lányra míg harcolunk. Csupán ennyi volt a feladata...de elbukta. Ha az osztályomban lenne tuti megbuktatnám. De ez most nem iskola, akármennyire nehezemre is esik le kell nyelnem a békát. Legszívesebben ott hagytam volna a két lányt, hogy az ara nyomába eredjek Momo-val. Elvégre ha én juttatom el az esküvőjére, akkor csakis enyém a jutalom. Igen a két lány része is. Lehet meg kéne szabadulnom tőlük?...Áhhh, még nem ha másnak nem is de még hasznukat vehetem a harcban. Majd később... talán, nem kéne sok csak Momo- egy-egy aprócska harapása vagy karmolása. Apropó Momo. Petemmel a hintóhoz szaladtam, majd kinyitva az ajtaját a menyasszony helyére dugtam kicsi ptetem
- Szimat! - Momo, szimat! - Adtam ki az utasítást a tigrisemnek, elvégre ha majdnem olyan mint egy kutya. Hátha van hasonló funkciója is. Persze Momo nem tudta hogy mégis mit akarok, már épp lekuporodott volna, mikor kivettem onnan, és a csajok mellett letettem a lábamhoz a pici állatot.
- Követsd! Momo, Követsd! - De csak értetlen pillantásokat vetett rám, hiába mutattam a szikla felé ahol a menyasszonynak a nyomát vesztettük. A kis tigrisem csak körbe járt vagy háromszor, tényleg nem tudta mit szeretnék tőle, majd lekuporodott a lábamhoz. A fejemnél egy izzadtságcsepp jelent meg. Majd jobb híján a kis tigrisem a karomba vettem, és elindultam a szikla felé, és utána túl a sziklán. Ha a két lány nem követett, akkor a vállam felett oda szóltam nekik:
- Mi van nem jöttök? Nem fogják visszahozni Őt... még a darabjait sem... - az utolsót már úgy mondtam hogy alig érthették ha érthették. Nem azért mert nem nekik szántam, hanem mert gondolatban már máshol jártam.
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Szomb. Feb. 09 2013, 16:02



A maradék mobokat végül sikerül legyőznötök. Szerencsétekre Luv-on kívül senki sem sérül így a HP csíkotok se nektek sem pet-jeiteknek nem fogyatkozik tovább.
Nem, Momo nem rendelkezik a képességgel, hogy megtaláljon személyeket, dolgot ám, de nincs is rá szükség. A koboldok ugyan is ahhoz elég okosak voltak, hogy elrabolják a leányzót, viszont ahhoz már nem eléggé, hogy elrejtsék a nyomaikat. Így ha végre felhagytok a szomorkodással és önmarcangolással és követitek Luv-ot és petjét megpillanthatjátok az erdőbe vezető nyomokat. Letört ágak, megtépázott bokrok és fel-felbukkanó lábnyomok mutatják az utat ám jó lesz sietni ugyan is a rendszer egy idő után kijavítja ezeket a ˝hibákat˝ és akkor nagy bajban lennétek.
Végül, ha követitek, a nyomokat eljuttok egy tisztáshoz. A tisztás túloldalán egy sziklafal áll melybe barlang van vájva és az előtte két őr áll. Mindketten koboldok íjjal a kezükben, melyekben már ott a nyíl is lövésre készen. Ha pedig vártok egy keveset észrevehetitek, hogy a barlangból kisétál két szablyás kobold majd számotokra érthetetlen nyelven kezdenek el diskurálni az íjászokkal.
Jó lesz tervet készítenetek, hisz minden bizonnyal a lány odabenn lesz.

Tuki Mitsuki: -2 páncél; 19 HP
Arisa Miyu: -2 páncél; 19HP / Pidgey: 7 HP
Luv Delackrose: -2 páncél; 19HP / Momo: 4 HP

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok:


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Szer. Feb. 13 2013, 17:21

„Jó ezt jól el b…énáztam! Egy frontális szerencsétlenség vagyok, ezt eddig is tudtam magamról, de most tényleg túltettem magamon. Miért is nem csináltam azt, amit mondanak nekem? Igazából azt sem tudtam honnan vettem a bátorságot egyáltalán arra, hogy ezt végbe vigyem. Ráadásul belebuktam! Én mondom ennél mélyebb medrei már nincsenek a bénaságnak.” – gondoltam és nem tudtam, hogy inkább szomorú vagyok vagy inkább dühös azért, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztam magamat és a többieket.
"Most aztán a többieknek tényleg minden okuk megvolt arra, hogy mérgesek legyenek rám, végtére is én voltam az, aki elszúrta és ezt nem terelhettem senki másra." Nem csodálkoztam volna, ha elküldtek volna a csapatból, mint a balszerencse üldözöttjét, hiszen igazuk lett volna. Láttam, hogy Luv eléggé mérges is rám, bár nem tette szóvá, de nem is hibáztattam miatta, hiszen igaza volt. Azért jól esett, hogy nem szidnak össze, de tudtam, hogy többet ilyen magán akciót nem fogok csinálni, legalább is a többiek kárára semmi esetre sem. Lassan föltápászkodtam a földről és próbáltam valamilyen szinten lelket önteni saját magamba – több-kevesebb sikerrel. Luv talált rá a koboldok nyomára, akiknek bár a menyasszonyt sikerült elrabolniuk a nyomaikat azért itt hagyták nekünk, így nekigyürkőzhettünk a visszavágónak.
Tehát elindultunk követni a nyomokat. Némi séta után egy tisztás szélére érkeztünk, melynek túloldalán egy barlang előtt két kobold állt íjjal a kezében. Néhány perc múlva két másik kobold érkezett hozzájuk és valami furcsa, érthetetlen nyelven kezdtek beszélgetni. Egy dologban biztos voltam: a menyasszony bent van a barlangban és ki kell hoznunk onnan, szóval kell egy terv. „Na, egy ilyen béna bemutatkozás után tuti nem szolgálhatok túl jó tervekkel, úgyhogy jobb lesz, ha én inkább hallgatok.”- gondoltam némi keserűséggel.

Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Arisa Miyu Hétf. Feb. 18 2013, 16:47

Hála istennek nem sebződtem tovább sem én, sem sasom. A maradék mobot Mitsuki megölte, viszont a menyasszonyt magukkal vitték a zöld rondaságok. Mitsuki teljesen magába roskadt, és mintha szomorúnak tűnt volna számomra. Luv meg mintha teljesen kiakadt volna. Tejes káosz az egész. Mindenki megy a sajt feje után.
- Ez így nem nagyon lesz jó.. Egy ki csapatmunka nem ártana! - sóhajtottam. Aztán Luv odafutott a kocsihoz, majd azt kiabálta, hogy "szimat Momo!". Szimat? Ez nem vadász kutya! És ha csak nincs valami efféle különleges képessége, nem valószínű, hogy elvezet minket a menyasszonyhoz. A bokrok irányába néztem. Úgy tűnt, a koboldok nyomai még látszanak. Gondoltam megvárom a többieket, és felvetem nekik az ötletet, hogy egyszerűen csak kövessük azokat, de Luv ekkorra már el is indult. Sietve követtem, és végig haladtunk a nyomokon, amit a koboldok hagytak. Eltört faágak, lábnyomok, összetaposott növények. Szinte végig jelezték nekünk az utat maguk mögött. Végül egy kis tisztásra értünk, melynek túloldalán egy sziklafalat pillantottam meg, előtte két kobolddal.
- Biztos jó helyen vagyunk, ide hozhatták a menyasszonyt. - súgtam petemnek. Még nem jöttem elő a bokrok árnyékából, csak vártam, mi fog történni. Hamarosan előlépett még pár kobold, és valamit beszéltek.
- Szerintem találjunk ki valamit.. - mondtam, utalva arra, hogy tervre lenne szükségünk, majd némi habozás után hozzátettem. - Az világos, hogy valószínűleg sok kobold van odabent, és az is, hogy a menyasszony benn van. Nincs jobb megoldás, rájuk kell támadni, bemenni, és kihozni őt.. Mondjuk én, és Pidgey támadhatjuk a nyilasokat, mert nekem úgy sem kell közel menni hozzájuk ahhoz, hogy eltaláljuk őket. Ti meg.. öhmm.. Esetleg valami ötlet? - vetettem fel.

/bocsi a késésért, nem figyeltem oda, hogy írt már Mitsu./
Arisa Miyu
Arisa Miyu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 31
Join date : 2012. Dec. 15.

Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Hétf. Feb. 25 2013, 19:22

Az ötletem nem vált be miszerint Momo majd ráakad az elrabolt lány nyomaira egy kis szimat segítségével. Persze nem is fűztem hozzá túl sok reményt de valamit tennem kellet. Így jobb híján elindultam arrafele amerre a koboldok vihették a lányt. Nem kellett sok a sziklán túl rögtön fel is tűnt hogy bizony elég látványos nyomokat hagytak maguk után. Letört gallyak, lábnyomok, letaposott fű és virágok. Így egy kis „biztató” mondatot megejtve a lányoknak, indultam meg a nyomok után. Láttam hogy mindketten követnek, és elég idegesnek is tűntek.
- Héé, lányok fel a fejjel! Visszahozzuk a lánykát. – Mondtam oda nekik, úgy hogy mindketten jól hallhassák. Lehet kicsit goromba voltam velük, nem akartam megbántani őket, és be kell látnom egyenlőre szükségem lesz rájuk, így jobb ha inkább jóban vagyunk vagy valami hasonló…
Amikor hátra pillantottam a két lányra, feltűnt hogy a nyomok amiket követünk szép lassan visszaállítja őket a rendszer az eredeti mivoltára, és ha nem igyekszünk könnyedén elveszthetjük a nyomok nyomát. Így sietősre fogtam. Kissé mérgelődve előhívtam a raktáram, és kivettem belőle egy potiont. Mérges voltam mert ez már a második alkalom hogy a petem issza meg a fincsi kis piros nedűt, amit én is annyira szeretek. Így mikor elővettem, Momo-t a kezembe vettem és megitattam vele, jobb most mivel fogalmam sincs hogy mégis mi várhat még ránk, egy kivételével, egy frontális harc a koboldokkal, ami lekerülhetetlen, arról nem is beszélve hogy valószínű pont a bázisukra sétálunk be oly „lelkesen”.

Lassan megtorpantunk, egy bokor mögül már jól láthatóan egy barlang alakjait lehetett kivenni, amit két ijász kobold is őríz.
- Miyou, ugye? Ha jól emlékszem te beszéltél az előbb az összetartásról. …Egyetértek!... Nem húzhatunk hárman három felé. – Majd ismét a lányé volt a szó. Amikor azt mondta hogy valószínű ide hozták a menyasszonyt, helyeselve bólogattam.
- Igen, ebben biztosak lehetünk! – Majd kijelentette hogy ki kéne találnunk valamit. Az a terv amit mondott, legalábbis a ráeső része az tetszett.
- Igen, így jó lesz. – Itt most az elkenődött Mitsukira néztem.
- Senki nem hibáztat! Így ha össze szedted magad, itt az ideje hogy ismét össze dolgozzunk. – Mondtam a lánynak, biztatásnak szántam, de a hangsúlyom mégis szigorkásan csengett vissza. Valahogy a kedvesség sosem volt előnyöm.
- Én haszánálom a képességem, és pár mobot erre kószáló mobot fogok előhívni. És agressziót gerjesztve bennük támadtatom meg a koboldokat, de van egy gond, mint már tudjuk ezek a koboldok erősek, így egy csapásra végeznek a kisebb szintű szörnyekkel. Ezért úgy fogom csinálni, hogy ha tudom szemből támadtatom meg őket, így neked Mitsuki, a meglepetés erejével kell hátulról lecsapnod, Momo is hasonlóképp fog cselekedni, így nem leszel egyedül. – Itt Momo-t letettem a kezemből, majd biztatóan a kis petemre néztem.
- Ügyes légy ám, és védd meg őket! Jah, igen, Miyu kérlek csak azután támadj a peteddel ha már elég nagy káoszt okoztam. - Azzal rámosolyogtam a lányra, de félő inkább csak vicsorítás lett belőle.

Azzal tovább is álltam, tudom a magán akciók nagy része balul sül ki, de hátha most másképp lesz. Óvatos léptekkel próbáltam fától, fáig eljutni úgy hogy semmiféle neszt és semmiféle zajt ne csapjak és hogy meg ne pillantsanak. Időközben láttam is pár mobot aminek nagyon megörültem. Sokat nem de négyet találtam, már eléggé szemben voltam a koboldokkal, így rájuk is szabadíthattam a közeli mobokat. Csupán elterelésnek, de remélem hogy a másik két lány is tudja a dolgát, ha meg nem valószínű bajban vagyok. Én innen elrejtőzve figyeltem az eseményeket, ha a kicsi petem élete ismét lecsökken akkor kiszaladok a rejtekemből és testemmel óvom pici Momo-m. Ha esetleg sikeresen győztünk akkor én is kilépek a rejtekemből és, széles mosollyal ami nálam vigyor, sétálok feléjük pár tapsot is megejtve.
- Nah, ugye hogy megy ez lányok! – Próbáltam megdicsérni őket.


/- Ezer gome a késésért ^^"/

/Momo-val megittattam egy mini potiont (+5hp)/
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Pént. Márc. 01 2013, 14:37


Miután megbeszélitek a tervet, jó lesz neki kezdenetek. Az idő telik és már az esküvőn kellene lennetek. Mikor Luv a mobokat a koboldokra uszítja, azok azonnal reagálnak rájuk. A két íjász kettőt máris lenyilaz, míg a másik kettőt az egyik szablyás végzi ki. Eközben a negyedik kobold eltűnik, valószínűleg visszament a barlangba.
Tervetek első lépése jól indult hisz elterelitek a rablók figyelmét azonban hamar rosszra fordul. A szablyás ugyan is kiszúrja a bujkáló Luv-ot és pet-jét és számotokra érthetetlen nyelven utasítja az íjászokat a támadásra.
Sőt, hogy dolgotok még nehezebb legyen, visszatér a negyedik lény is még egy szablyás és egy íjász társaságában.
Célpontjuk egyértelműen Delackrose és Momo, ha csak a lányok színre nem lépnek ugyan is, akkor mindegyikőtökre egy-egy íjász és szablyás támad.
Amint legyőzitek a lényeket – bár nem ússzátok meg sérülések nélkül - más nem támad rátok, így szabad az utatok befelé. A barlangba vezető alagút elég széles hogy két személy is elférjen. A falakon oldalt égő fáklyák kísérnek titeket és két-három perc után egy tágabb 15x15 méteres helységben lyukadtok ki. Beérve baloldalt pedig a falba vájt cellát ahol a lány raboskodik és meglátva titeket könnyes szemekkel húzódik oda a rácsokhoz és kér meg titeket, hogy gyorsan szabadítsátok ki.

Tuki Mitsuki: 0 páncél; 19 HP
Arisa Miyu: 0 páncél; 19HP / Pidgey: 7 HP
Luv Delackrose: 0 páncél; 19HP / Momo: 9 HP

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok:


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Szer. Márc. 06 2013, 19:35

A toltál depis állapotból aztán a többieknek nagy nehezen sikerült kirángatniuk és meggyőztek arról, hogy senki sem hibáztat senkit. Így egy kicsit jobb kedvvel, azonban még mindig kis lelkiismeret-furdalással igyekeztem a többiek hasznára válni. Ezek után Luv volt az aki vázolta nekünk a támadás menetét, miszerint ő - használva a képességét – agressziót kelt néhány mobban és szemből megtámadja velük a koboldokat, amíg Momo és én hátulról támadjuk meg az ellenséget. „Ezt most nem hibázhatom el!” – gondoltam magamban határozottan és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy azt mondták. Tehát elindultam, hogy megkerüljem a mezőt végig ügyelve rá, hogy árnyékban maradjak. Pont elértem a megadott helyet, mikor észrevettem, hogy a koboldok megtámadják Luv-ot. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Maradjak a helyemen, vagy menjek segíteni? Végül az utóbbi mellett döntöttem. „Mivel az volt a cél, hogy eltereljük a koboldok figyelmét és így hátulról támadjuk meg őket, nem sokban fogok eltérni az adott parancstól. Így is eléggé meg lesznek lepve a támadástól. Legalább is remélem.” – gondoltam és a lehető leggyorsabban igyekeztem hátúról segíteni a csapattársamnak. Azt viszont elfelejtettem, hogy az egyik szablyás kobold bement a barlangba és most erősítéssel tért vissza. Rám egy szablyás és egy íjász kobold támadt. „A fenébe, ez így nem ér! Nálam még nem alakult ki a nőknek az a csodálatos képessége, hogy egyszerre több irányba is tudjon figyelni!” – mérgelődtem magamban a kiegyenlítetlen erőviszonyok végett. De nem volt sok időm méltatlankodni, mert a koboldok nem hezitáltak, tehát gyorsan kellett cselekednem. Szerencsémre a gyengébbik koboldot sikerült sebesülés nélkül, viszont a másikkal már nem voltam ilyen szerencsés. Az egyik nyílvessző – bár csak súrolta – eltalálta a karomat, ennek köszönhetően az EXP csíkom elkezdett csökkenni, majd megállt. Szerencsére nem vesztettem sok pontot, de nem hagytam megtorlás nélkül, tehát az elkövetkező két csapással először lefegyvereztem, majd végeztem a kobolddal. Ez után, ha a többiek is végeztek bementünk a barlangba. Az alagút eléggé széles volt ahhoz, hogy ketten is elférjünk egymás mellett, viszont utálok, elől menni szóval ezt inkább át engedem másnak. Bár a falon mellettünk fáklyák égnek, én mégis furcsán rosszul éreztem magam. Aztán egyszer csak az alagút kitágult és egy eléggé nagy „helyiségben” találtuk magunkat. Az „üreg” másik végében egy cellában ott állt a menyasszony és könnyek között kért segítséget tőlünk. Ha más nem próbálkozik meg kiszabadítani, akkor azt teszem: Beleszagoltam a levegőbe és megfogtam a falat. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy elég nagy-e a páratartalom ahhoz, hogy használni tudjam a képességemet. A levegőből ítélve annyira nem, de mikor megfogtam a falat az vizes volt. Tehát megpróbálkoztam vele.
- Kérlek, állj egy kicsit hátrébb. - mondtam aztán koncentráltam és mikor a kardom már egy centit hosszabbodott teljes erővel rávágtam a zárra.
Ha valaki mégis lestoppolná előttem akkor csak csendben állok és nézem, ahogy kiszabadítjátok a lányt. Smile


//Bocsánat, hogy ennyit késtem//






Előtörténet Adatlap
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Luv Delackrose Vas. Márc. 17 2013, 00:42

A tervem miszerint a koboldok figyelmét elterelve próbáljuk megtámadni őket majd bentebb vonulni meghiúsulni látszik. Pár vaddisznó nem állhatja útját ezeknek a koboldoknak, ráadásul mikor az egyik fa mögött próbáltam megbújni óvatlanul léptem hátra egyet és…
- Recccsss… - Pont elég volt ahhoz hogy felfigyeljenek a fa mögül kikukucskáló vörös hajzuhatagomra és fekete kabátomra. Azok pedig törtetve lépkedtek felém és próbáltak elintézni.
- Ájjj! Neee közelíts!! Maradj ott!!! – Próbáltam rávenni őket hogy ne közelítsenek, de hajthatatlanok voltak. Persze beugrott hogy nem csoda hogy nem értik elvégre saját nyelvük vagy micsodájuk van. Félelmetesek, undik és még büdösek is. Igen amint közelebb értek feltűnt eme jelzőjük is. Késem előrántottam és kissé tőlem nem megszokott megszeppentséggel kezdtem el hátrálni. De ügyetlen voltam így néhány sérülést is beszereztem. Időközben feltűnt hogy a rózsaszín hajú lány a segítségemre kell, és nem kellett sok Momo is megjelent mögötte. Megörültem nekik, Momoról tudtam hogy a segítségemre siet majd de a lányra nem számítottam. Valami feltűnt, hiányérzetem lett, amivel most nem foglalkozhatok. Momo segítségével és a kardforgató lány igyekezetével még ha egy kis időbe is tellet de sikeresen leszámoltunk a koboldokkal. Mindenfele elpixeleződött maradványok. Valami szemet gyönyörködtető…. ^^ Mintha hó esne, csak épp felfelé és zöld. Igen, gyönyörű. Kisvártatva a tigrisem a karomba fogtam, majd mikor meggyőződtem róla hogy tényleg nincs több kobold, akkor a lányra tekintettem és megszólaltam.
- Igazán köszönöm .- Még egyszer körbe pillantottam.
- Ideje indulnunk. – Jelentettem ki, és átvettem a vezetést. A barlang belseje fáklyákkal volt megvilágítva és nem is kellett sokat sétálnunk hogy elérjük azt a pontot amit szerettünk volna. Egy nagy terem amiben fogva tartják a menyasszonyt. Könnyes tekintettel kérlel minket hogy segítsünk rajta… mintha nem is ezért jöttünk volna. Mitsuki meglehetősen furcsán viselkedett, nagyokat szippantott az áporodott levegőbe miközben a falnak támaszkodott. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, már kezdtem azt hinni hogy rosszul van. Pár pillanat után már oda is lépett a menyasszony ketrecéhez. Nem akadályoztam semmiben, bár túl könnyű dolognak tartottam ezt az egészet. Mármint hogy elrabolják, majd egy teljesen üres teremben bezárják és otthagyják. Persze őrizték, de mivel láthatták hogy erősebbek vagyunk normális gondolkodás esetén át kellett volna vinniük egy másik helyre, vagy mit tudom én. A lényeg hogy árgus tekintetekkel figyeltem minden neszt, árnyékot és mindent amit csak lehet. Persze az is előfordulhat hogy túl komplikálom a helyzetet de jobb ha óvatosabbak vagyunk
- Tényleg hol van Miyu? - Tettem fel a kérdést a lányhoz fordulva. Tudtam hogy már egy ideje hiányérzetem van, de csak most villant be hogy mégis miért lehetett..

/Bocsánat a késlekedésért remélem még valahogy bele számítható/
Luv Delackrose
Luv Delackrose
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Jan. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Yui Kedd Márc. 19 2013, 18:11


Nos, bár kissé későn vettétek észre, de igen Miyu-nak nyoma veszett. Valójában azonban az történt, hogy míg odakint harcoltatok Miyu puszta véletlenségből egy veszélyes felfedezést tett. Az erdőben ugyan is a barlang körül több kobold is elrejtőzött, míg ti az őröket gyilkoltátok. És annak érdekében, hogy társatok ne tudjon figyelmeztetni titeket nyilak tucatjait lőtték az ő és petje testébe, melyet követően egy gyenge fényeffektet követően eltűnnek mindketten.

Bent a barlangba aztán Tuki-nak sikerül kiszabadítania a menyasszonyt, aki egyből meg is öleli megmentőjét és mindkettőtöknek köszönetet mond… Azonban Luv ugyan nem mondta ki, de így igaz, túl könnyű dolgotok volt. A kijárat felé vezető barlang járatból ekkor léptek zaja a falnak néha neki koccanó fegyverek csilingelése hallatszik. A járatból árnyékok vetülnek ki melyek még nem felismerhetőek, majd az árnyak gazdái is láthatóvá válnak.
Koboldok. Ráadásul nem is kevés. Amint megpillantanak, titeket a sor elején álló csatakiáltását követően felétek rohamoznak, ami miatt újra harcba kell velük szállnotok.

Vált vetve harcoltok megvédve a nemes leányzót és magatokat a haláltól. Egymás után kaszaboljátok le a lényeket azonban eközben ti is sebződtök, nem is kicsit. Ráadásul köszönhetően a Kitartásotokra tett kevés pontjaitoknak már nagyon fáradtok is Momo Hp csíkja már a vörös színben díszeleg, míg ti ugyan a tiétek sárgásan fénylenek a szemetek sarkában azonban már azokat is csak egy hajszál választja el a vöröstől.
Már úgy tűnhet, hogy itt fogjátok végezni ám ekkor az alagútból emberi hangok szűrődnek be.
- Pusztuljatok, förmedvények! – a hangos szavakat eztán koboldok halálsikolya és a pixeljeikre esés jellegzetes üvegtöréshez hasonlatos hangja követi. Ellenfeleitek azonnal hátat is fordítanak, hogy fogathassák új ellenfelüket.
Rövidesen láthatóvá is válik számotokra a megmentőtök, aki többedmagával megjelenve kaszabolják le a megmaradt mobokat.
- Richard! – rohan ki a lány mögületek és veti magát a férfira, aki szorosan átöleli.
- Liz, drágám… annyira örülök, hogy nem esett bajod. – szólal meg a férfi aggódva, majd megcsókolja a lányt.
- Úgy örülök, hogy itt vagy… de, hogy találtál ránk?
- Mikor nem érkeztetek meg időben, nagyon megijedtem, így két barátommal lóra ültünk és elindultunk elétek. Ekkor találtuk meg az úttorlaszt és a hintód. Majd meghallottuk a zajokat az erdőben és ide siettünk. – ezután újra megölelik egymást, majd a férfi felétek fordul és miután abbahagyták az ölelkezést meghajol felétek.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok a kedvesemre. Ha megengeditek, visszakísérünk titeket a Kezdetek Városába, gondolom már nagyon fáradtak lehettek. – mondandóját követően pedig a két társa odalépnek hozzátok, hogy felajánlják segítségüket, már ha igénylitek és kísérjenek egészen a hintóig, amivel a visszautat teszitek meg.

Ez az utolsó kör Very Happy

Tuki Mitsuki: 0 páncél; 8 HP
Arisa Miyu: 0 páncél; 0HP / Pidgey: 0 HP
Luv Delackrose: 0 páncél; 9HP / Momo: 3 HP

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Tuki Mitsuki, Arisa Miyu, Luv Delackrose
Pontok:


_________________
Postszín: #996699 Meséléseim: Mr. Jóképű és a banda Love.com 2. csapat

[Küldetés] Az elrabolt ara Hr345y345y5y6_zps6a45c429
Yui
Yui
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2013. Jan. 12.

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Tuki Mitsuki Szomb. Márc. 23 2013, 18:54

Mázlimra a zár egy csapástól megadta magát, és a menyasszony így boldogan ugrott a nyakunkba. Mielőtt azonban bármit is mondhatnék, megüti fülemet a barlang kijárata felől érkező léptek zaja. Ahogy egyre hangosabbak lesznek, árnyak kúsznak be a teremben és lassan a gazdáik is megjelennek. Egy seregnyi kobold. – „Nem hiszem el! Mennyi van ezekből?” – gondoltam egy bosszús sóhaj kíséretében. De eldöntöttem, hogy nem fogom még egyszer a kezükre adni a lányt, szóval harcolni fogok. Ahogy harcoltunk nekem egyre inkább úgy tűnt, hogy azok az izék soha nem fogynak el. Időközben nem kevés sérülést kaptam, de azok mindegyikét sikerült is megbosszulnom. Sajnos ez nem javított az életpontjaimat, szóval mondhatni semmi értelme nem volt. Ahogy rápillantottam az életcsíkomra elrettenve láttam, hogy már csak néhány pont választja el attól, hogy narancsból átmenjen a vörös színbe. - „ A fenébe! Nem tudjuk ezeket ennyi életponttal lerendezni, hacsak nem történik valami isteni csoda.” – gondoltam miután észrevettem, hogy se Luv sem pedig Momo nem áll jobban, mint én. Nem akartam, hogy ebben a büdös barlangban érjen a halál, sőt inkább úgy kéne kifejeznem magam, hogy EGYÁLTALÁN NEM akartam meghalni. De a koboldok áradata egyre csak jött és jött. Már épp kezdtem volna imádkozni, mikor hangokat hallottam:
- Pusztuljatok förmedvények! – így hangzott a kiáltás, aztán hallottam a koboldok vérfagyasztó sikolyát és az „üvegcsörömpölést”, ami azt jelentette, hogy az összes kobold pixeljeire szakadt. Ez után az előttünk álló koboldok gyorsan véghezvittek egy hátra arcot, hogy az új ellenféllel szálljanak harcba. Nem sokára a koboldokat mind elpusztították a megmentőink. A menyasszony egyből a nyakába ugrik kedvesének. Majd egy csók után a férfi elárulja nekünk, hogy s mint jutottak el hozzánk az esküvőről. – „Eh… tehát jól elkéstünk.” – gondoltam lesütött szemmel és némi bosszúsággal (igen a maximalista). Ezután a férfi meghajolt felénk, amitől kicsit zavarban éreztem magamat, majd köszönetet mondott nekünk, amiért vigyáztunk a kedvesére. Ez után a férfi két társa felajánlotta segítségét, hogy visszakísérjenek a hintónkhoz. Részemről én elfogadtam az ajánlatot, már csak azért is – azon felül, hogy a fiúk nagyon helyesek voltak - , mert én a magam részéről tuti, hogy eltévedtem volna. A vissza úton szerencsére már nem találkoztunk semmilyen szörnnyel, vagy mobbal, akik ránk akartak volna támadni. Meglepetten vettem észre, hogy az út így sokkal rövidebb és szebb is volt, mint korábban. A hintó még mindig ott állt ahol hagytuk, és így megkezdhettük az utunkat vissza a Kezdetek Városába. - „Így utólag belegondolva, ha jobban figyeltünk volna Miyura, akkor most ő is itt jönne velünk és bohóckodna.” – gondoltam szomorúan visszagondolva elvesztett társunkra.

// Újfent sajnálom, hogy kicsit elkéstem, csak egy kicsit összejöttek a dolgok a héten.//


_________________
Adatok:
Spoiler:

Előtörténet
Tuki Mitsuki
Tuki Mitsuki
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2012. Dec. 25.

Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Küldetés] Az elrabolt ara Empty Re: [Küldetés] Az elrabolt ara

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.