[Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

by **Strea** Csüt. Dec. 02 2021, 19:09

Elrabolt Karácsony

Résztvevők: Simeon (lv50), Leonard (Lv50)

Jó játékot! ^^

by **Leonard** Csüt. Dec. 09 2021, 19:10

Egész Aincradban megvadult rénszarvasok kóboroltak.
Tök mindegy, hogy merre ment, védett övezeten kívülre vagy belülre, nagy városba, vagy eldugott zsákfaluba, mindenhol akadt legalább egy őrült, eszeveszett, vérben forgó szemű, mikulástól szabadult agancsos ördögfattya, akiben felébredt az ellenállhatatlan vágy, hogy a nadrágját rágcsálja.
Leo sejtette, hogy valószínűleg Tapsi szőréhez lehet köze a dolognak. Nestor is emiatt szerette annyira a leselejtezett nadrágjait és előfordult már, hogy egy-egy szafaris farkas vagy róka is élelmiszernek nézte a ruhadarabjait.
Na de arra azért mégsem volt felkészülve, hogy ettől még a rénszarvasok is képesek lesznek megőrülni! Különösen egy, levakarhatatlan példány, aki két és fél óráig követte őt a kezdetek városában, ami alatt legalább tucatszor kapott a lába után - egyszer sikerült is jó alaposan bokán harapnia -, mígnem Leo megunta a dolgot és elteleportált Solvikba.
Pedig ő csak az ottani karácsonyi vásárt akarta megnézni magának. No de sebaj, az a hír járja, hogy szorgos NPC-k ezt a környéket is gyönyörűen feldíszítették, a fő téren pedig a legjobb forraltboros standok várják az arra tévedőket. Így aztán fütyörészve indult meg a híres-hirhedt tér irányába, csakhogy aztán fél perc múlva teljesen lesokkolja, amit ott talál. Jobban mondva inkább nem talál.
A téren jól látszott, hogy korábban tömve lehetett bódékkal, erről árulkodtak a zsanérjaikról leszakadt ajtók, széthullodt cserepek és cölöparabok és szétdobált szatyrok és masnik. Egy-kettő még állva is volt, de portéka bizony semelyiknek nem volt a kirakatában, helyette viszont ellepte a környéket jó néhány zokogva síró kölyök. Nem mellesleg egy feltűnő helyen, a szeméthalom közepén egyetlen, hatalmas vörös felkiáltójeles NPC álldogált, fennkölt hirdetve, hogy az itteni eseményekhez bizony valamilyen küldetés is kapcsolódik.
Leo kapva kapott az alkalmon és odasétált a csávóhoz. Hátha kiderül, hogy ezt a pusztítást holmi haramia szarvasok okozták és végre legálisan levadászhat néhányat közülük, megbosszúlva ezzel a kora délelőtti több órás kergetőzést.

by **Simeon** Szomb. Dec. 11 2021, 10:26

Simeon, alighogy kilépett a teleportkapuból, megtorpant és tátott szájjal bámulta meg a környéket: a várva várt nyüzsgés és forgatag helyett aligalig kószált errefele néhány ledöbbent játékos és a zene, a színes portékák és az ínycsiklandozó, meleg illatok mind eltűntek, megszűntek létezni. Pedig néhány napja még minden itt volt! Igen, Simeon a két petjével már többször is bejárta az összes nagyváros összes édességárusát, már december legelején! És itt, Solvikban találtak rá Tengerszem új kedvencére, a karamellával leöntött almára, aminek egész Aincradban nem volt párja sehol!
A bódé helyén most csak pár fagyott deszka hevert a hóban.
- Ph-hhhh... - méltatlankodott szomorúan a fiatalkorú polip, Simeon pedig fejét vakarva indult el és nézte meg magának a kihalt területet, miközben Kimi jó szokásához híven körberepült és kíváncsian csicseregve szállt le a házak tetejére, borzolta meg tollait majd kelt szárnyra újra, ha valami érdekességet látott.
- Hát, ezzel nincs szerencsénk, Tengerszem - sóhajtott a fiú és guggolt le első petjéhez, folytatni azonban már nem tudta, ugyanis a ház, aminek ereszcsatornája alatt állt éppen ekkor döntött úgy, hogy leveti magáról a terheket és borít rá a párosra egy jókora adag havat. Tengerszem prüszkölve túrta ki magát a kupacból és csápjaival próbálta rögtön ezután idomárját is kihúzni, aki viszont csak nevetett, hangosan nevetett és mire vcsuromvizesen előbukkant a hó alól, arca teljesen kipirult a hidegtől.
- Nézzünk meg egy másik várost inkább? - kérdezte a nyolckarút szeretettel, aki keresztbe fonta a csápjait és megrázta a fejét, majd rögtön ezután elkezdte az eget kémlelni kérdőn - Igaz is, Kimi merre van? - jutott eszébe Simeonnak is és ölbe vette a polipot, hogy utánanézzenek a kismadárnak.
A sasfióka ekkorra már a tér másik oldalán lévő, felkiáltójeles NPC-t nézte ki magának, jobban mondva a szőke kobakot, aki éppen mellette álldogállt. A madárka felismerte a kardforgatót és teljes sebességre kapcsolva süvített felé, majd landolt a szőke fészken és elégedett csicsergéssel csipkedte meg a tulajdonost is, köszönése jeleként.
- Leo! Szia Leo! - kiabálta át a teret Simeon is boldogan, aki miután megkerültek pár bódét, maga is meglátta barátját és most minden igyekezetével rohant a srác felé - Mi történt itt? Valaki elvitt mindent, de miért? Kiderítjük? - ért oda és széles mosollyal bökött rá ő is az NPC által feldobott ablakra, hogy elfogadhassák a küldetést.

Shoowy dixit fejlesztek! Very Happy

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 10:48

Árnyék vetült a szemére, a következő pillanatban pedig, mielőtt még felfoghatta volna, mi történik, valami landolt a fején. Összerezzent a váratlan érintéstől, fél pillanattal később azonban széles mosoly terült el az arcán, hogy felismerte az izgatott csiripelésben Kimi hangját.
- Simeon! Tengerszem! - köszöntötte a késve érkező párost is hirtelen támadt jókedvvel, megvárta, míg közelebb érnek, aztán az NPC csávó felé bökött.
- Azt mondja, egy Grincs nevű lény el akarja rabolni a karácsonyt. Ez pont olyasminek hangzik, amit a Fény lovagjai megakadályoznának! - vigyorgott, és bár az ünnep továbbra sem tartozott a kedvencei közé, mi több, szentül meg volt róla győződve, hogy a világ háromnegyedén rossz dátummal ünneplik, mégis csak úgy gondolta, hogy a vidám díszek, forraltboros standok és díszes ajándékok nélkül nem lenne ugyanaz a december. Persze ezt sohasem vallotta volna be nyíltan akárkinek, de Simeonék társaságában mindig sokkal könnyebben el tudta engedni magát és egy vidámabb életszemléletbe helyezkedni.
- A küldetés első pontja szerint fel kell vidítanunk a gyerekeket - olvasta el aztán a küldetés leírását a menüjében, mielőtt körbenézett és összesen hat darab síró, hisztiző, elkeseredett kölyköt számolt össze.
- Én talán megpróbálom megjavítani a bódékat, hátha visszatérnek az árusok. Úgy nézem, a forrócsoki és forraltbor is kilötyögött, a díszek teljesen tönkrementek, az ajándékok pedig eltűntek. Lesz ezzel a küldetéssel dolog bőven - vakargatta meg a fejét tanácstalanul. Nem tűnt kellemetlen elfoglaltságnak mindezt megoldani, egész egyszerűen csak nem értett hozzá. Soha életében nem kellett még díszekkel babrálnia, ajándékot ritkán vásárolt, az italkészítés jártassága pedig csapnivaló. Arcára mégis kiült az elszántság, ahogy a NPC - és azóta megjelenő rendes játékos - gyerekekre pillantott és elhatározta, hogy ha önmagáért nem is, az ő kedvükért megpróbálja visszacsempészni a karácsony hangulatát Solvikba. El is kezdte rendbehozni a környéket, elsőként súlyemelés jártasságát segítségül hívva egy nagy halomba pakolta a leszakadt léceket és cserépdarabokat, míg meghagyta Simeonnak, hogy próbálják meg megnyugtatni a gyerekeket a fény erejével meg némi bohóckodással. Habár... ebben a részben Leo is részt vállalt, amikor cipekedés közben elcsúszott egy gonosz, hó alatt rejtőző jégpocsolyán és nem egyszerűen csak seggre ült, de úgy terült el, mint egy szerencsétlenül járt, kilapult pók. Éljen a karácsony szelleme!

by **Simeon** Csüt. Dec. 16 2021, 19:08

Simeon szeme felcsillant Leo kijelentésére és olyan hatalmasat bólintott, hogyha Kimi most az ő fején ült volna, igencsak erősen kellett volna kapaszkodnia, hogy le ne essen.
- Hát akkor, Fénylovagok előre! - nyújtotta pacsira a kezét a kardforgató felé, miután rátenyerelt az elfogadás gombra - Szóval gyerekeket kell vidítani? Az egyszerű lesz! - nevetett és már körbe is forgatta a fejét, merre találja a szomorú kisfiúkat és kislányokat - Biztos ügyes leszel - vigyorgott aztán barátjára, aki egy sokcsomó dolgot felsorolt, ami elromlott - De ne menj túl messzire, mert majd Kimi meg fog kérni valamire - kacsintott a srácra, mire Tengerszem kérdőn pislogott csak, a sasfióka pedig boldogan bólintott - Meglepetés lesz! - tette hozzá és már rohant is be a tér közepére, nyomában a polippal, aki még pár "Ph-hhh" jellegű tanácsot kiosztott Leonak, mielőtt hagyta volna őt léceket pakolni.
- Sziasztok, fiúk és lányok! Aki szeretne egy különleges történet részese lenni, az bátran jöjjön ide! - harsogta vidáman és aki NPC és játékos gyerkőcök odasereglettek, azokat pacsival köszöntötte, a visszahúzódóbbakért pedig Tengerszem és Kimi csúszott/repült el és vezette őket oda a többiekhez - Tegye fel a kezét, aki látta az Ovidius színház plakátjain a karácsonyi gyerekműsort, "A rénszarvasgida és az ő legjobb barátja" címmel! - kérdezett körbe és két-három félénk jelentkező volt is, akiknek Simeon nagyon megörült: ezek szerint tényleg tudják, hogy van ilyen! - Képzeljétek, én vagyok benne az egyik szereplő és igaz csak jövő héten lesz a premier, de most előadunk nektek belőle egy részletet - mosolygott, mire az eddig csalódott és szomorú arcok helyét kezdte felváltani a várakozás öröme.
Az előadás pedig elkezdődött.
Simeon felvett egy manósapkát, Tengerszem pedig egy a tér szélén legelgető rénszarvast igyekezett odacsalni, hogy ha nem is úgy, ahogy a színtársulat ügyeletes tagja, de valahogyan azért eljátssza a gida szerepét. Kimi pedig eközben odarepült a jégen fetrengő Leohoz és képességével előhívott idomárja inventoryjából egy mikulássapkát és hozzá egy hosszú műszakállat is. A kismadár élénken csiripelve nyújtogatta őket a srác felé és jelezte, hogy ezeket bizony most fel kell venni.
- ... és ebben a pillanatban kitárult a játékgyár ajtaja és az ott dolgozó manók mind elcsodálkoztak rajta, hogy milyen kicsike is ez a gida és mennyire fél tőlük - lépett be a képbe a rénszarvas, akit Tengerszem egy szál répával csalogatott Simeon mellé - Sokan próbáltak odamenni hozzá - közelítette meg az állatot - és igaz eleinte a gidácska az anyukája mögé bújt és ijedt... - ám mielőtt Simeon folytatni tudta volna, a rénszarvas olyan erővel harapta meg őt, hogy az idomár torkán akadt a szó. Ám nem sokáig! - ... szóval ijedtében odakapott a manók lábához és emiatt minden manó elmenekült előle. Ám volt egy, egy kéksapkás manócska - csengette meg a manósapkája végén lévő csengettyűt - akit ez nem tántorított el és odament megsimogatni a gidát. A gida ekkor rájött, hogy nem kell félnie és boldogan megnyalta a manó arcát, onnantól pedig legjobb barátok lettek! Karácsony éjjelén pedig, amikor a Mikulás meglátogatta a gyárat - nézett Simeon Leo felé és integetett neki, Kimi pedig hátulról kezdte el tologatni a srácot - azt vette észre, hogy bizony a kis gidácska, a falu legfélénkebbike is besegít a játékok készítésében! - vett elő a háta mögül egy játékmackót és mutatta azt körbe, azután pedig a rénszarvas mellé állva nyújtotta a Mikulás felé, akinek ezen (a forgatókönyv szerint) nagyon el kellett csodálkoznia.
- Lehet ti is olyan ajándékot kaptok majd, amiben a kis gida is segített! De vajon felismeritek-e? Ki mire tippel, honnan tudhatjátok, hogy az ő patája is benne volt? - mosolygott körbe és ahogyan a gyerekek nevetve, egymást túlharsogva tippelgettek, Simeon és Leo előtt egyszerre ugrott fel az első lépés teljesítését jelző kisablak. Az idomár pedig boldogan válaszolgatott a kérdésekre és az előadás végén még egy kis szaloncukrot is kiosztott és arra biztatott mindenkit, hogy jöjjenek a színházba és nézzék meg a teljes darabot.
- Ugye, milyen jó volt? Most jöhet a rendrakás második fele; mi is segítünk! - fordult barátja felé, miután a kicsik szétszéledtek és ahogyan a quest leírása kérte, elkezdte pixelezésig taposni a dísztörmelékeket és az egyéb apró, szilánkos tárgyakat a hóban.

by **Leonard** Hétf. Dec. 20 2021, 17:36

Leo észre sem vette, hogy egy fél lécdarabot a vállán egyensúlyozva megállt a munkában és szinte tátott szájjal figyelte az előadást. Simeon mesemondó képességében volt valami megmagyarázhatatlan varázslat, ami nem csak a gyerekeket, de felnőtt létére őt magát is megbabonázta pár percre, mélázásából pedig csak Kimi vad csiripelése zökkenthette ki. Amikor először a kezébe vette a mikulás sapkát és a szakállat, fogalma sem volt, ezeket mégis mire kapta, de aztán egy-két másodperc után leesett neki, mi is volna az ő feladata a színdarabban.
- Ez most komoly? - fordult a kismadár felé grimaszolva, hiszen karácsonyi segítség ide vagy oda, azért nem szerette túlságosan az ünnepet, Fagyapónak meg főleg nem tervezett öltözni. Ahogy azonban a Simeonból áradó fényre pillantott meg a népes, könnyáztatta arcú hallgatóságára, egy sóhajtással mégis felvette a neki szánt jelmezt, hiszen... itt most gyerekeket kellett boldoggá tenni. A fény lovagjai nem hagyhatják maszatosan az apró kis arcokat.
Rövid kotorászás után talált az inventoryja mélyére süllyesztve egy piros köpenyt is régről, amit most magára öltött, hogy valamivel meggyőzőbb szerepet tudjon vállalni, a hasa térfogatával azonban képtelen volt mit kezdeni. Épp azon tanakodott, hogyan alakulhatna még jobb Mikulássá, amikor Simeon jelzett, hogy itt a szerepének az ideje, ő pedig rájött, hogy fogalma sincs, most mit kell csinálni. Félénk mosollyal húzódott közelebb a rögtönzött színpadhoz, de szerencsére nem volt lámpalázas típus és bízott saját rögtönző képességeiben. Közelebb húzódott a rénszarvashoz és úgy csinált, mint aki nagyon figyeli őt, ami igaz is volt, az állat ugyanis - fajtársaihoz hasonlóan - élénk érdeklődést mutatott a nadrágszára iránt, neki pedig feltétlen célja volt elkerülni az újabb bokaharapást. Ebből aztán az lett, hogy a Mikulás egy rögtönzött tánccal kezdett el menekülni a felélénkült szarvasgida elől, aki - úgy tűnt - a nadrágból szerené elkészíteni azokat a híres ajándékokat. Eltartott egy darabig, amíg lerázta magáról, de miután lekenyerezte egy - Tapsinak tartogatott - fűcsomóval, a gida is lenyugodott végre és visszatérhetett a szerepéhez. Aktiválta a speciális képességét, aminek nyomán öt darab apró, arany színű fénygömb jelent meg a feje körül a levegőben és ott lebegtek onnantól egész ideig, aztán keresett egy nagyjából épen maradt széket a standok között, a főtér közepére húzta és leült rá.
- A Télapó pedig nagyon szívesen meghallgatja a kívánságaitokat, hogy továbbíthassa azokat a kisgida számára - mosolygott szélesen a gyerekekre és be kellett vallania magának, hogy ezt a részét különösen élvezte a dolognak. Szívesen elszórakozott a kölykökkel, beleéléssel hallgatta a meséiket és kívánságaikat, az ölébe ültette őket és engedte, hogy megöleljék őt. Egyik-másik rosszcsontnak meghúzogatta a fülét, másoknak megpaskolta a fejét és közben minden eszközzel azon volt, hogy megnevettesse őket. Mire a legutolsónak is boldog karácsonyt kívánt, ki is pipálódott a küldetésablakban az első feladat, de természetesen ezt ő észre sem vette. Jókedvűen kezdte el felállítgatni az épen maradt standokat és mivel a szemét nagy részét korábban már elvitte, szerencsére nem maradt sok feladat ezzel sem. Tíz percen belül megérkezett néhány kovács NPC is, akik helyretették a kiszakadt fokokat és segítettek újraépíteni a teljesen használhatatlanná vált bódékat is, nemsokára pedig pontosan egy tucat apró kis építmény sorakoztt a téren, arra várva, hogy valaki feldíszítse őket.

by **Simeon** Csüt. Dec. 23 2021, 11:00

Simeon tátott szájjal bámulta meg a színpad fölötti jelenést.
- Aztaaaaa! - kommentálta is és csillogó szemekkel állt lábujjhegyre, hogy közelebből is megnézze azokat az aranyló, fényes gömböket. Egy pillanatra még a szerepéről is megfeledkezett, de aztán hamar visszatért hozzá és boldogan nézte, ahogyan Leo, mint ügyeletes Mikulás szépen sorban kérdezgeti a gyerekeket és segít nekik megtalálni a fényt. Végül aztán, az előadás végén, miután az utolsó gyerek is elment felnevetett és odaszaladt barátjához és egyszerűen képtelen volt leplezni az izgatottságát:
- Ezt hogyan csináltad? - mutatott a labdák felé - Olyan szépek! Tele vannak napcsíkkal, mint egy igazi, Fénylovagot segítő karácsonyi csoda! - lelkendezett - Tényleg, akár csinálhatnál ilyet a színdarabban is, az igaziban! Megbeszélem majd a rendezővel, nagyon jófej, tuti engedni fogja! Akkor mégfénycsíkosabb lesz minden! - hadarta teljes eufóriában - és nagyjából ezzel az izgatottsággal folytatta aztán a munkát is és közben elmesélte Leonak, hogy az Ovidiusban mostmár nagyobb szerepeket is kap és néhány ötletét már meg is hallgatják! Éshogy Mai mindenben segít neki, amit nem ért és a többiek is majdnem mind rendesek! Közben pedig nemcsak a szája nem állt meg, de a keze sem, így hamar rendet tettek a téren és mire az NPC-k is végeztek a bódék helyreállításával, az egész úgy nézett ki, mintha nem is történt volna rongálás - csak épp ajándékok, díszek és egyebek hiányoztak még.
- Szerinted honnan szerzünk díszeket? - kérdezte barátját, ebben a pillanatban viszont felugrott előttük a küldetéspanel a részletekkel: fenyőágakat a közeli erdőből, égősorokat egy NPC-től a város túlfelén, a minimap pedig ezután egy kis fakunyhót is megjelölt nekik az erdő közepén, azzal a leírással, hogy "ajándékok visszaszerzése". Ezen aztán Simeon elbambult kicsit, úgy mutatta Leo felé:
- Lehet itt lakik, aki elvitte őket? Az a Grincs nevű NPC? - kérdezte őt, majd lelkesen forgatta körbe a fejét:
- Hova menjünk először?

by **Leonard** Csüt. Jan. 06 2022, 22:35

Szélesen elmosolyodott Simeon lelkesedését hallva és bólintott az ötletre, hogy a színdarabban is csinálhatna ilyet. Valahogy önkéntelenül is átjárta a jókedv, ha a sráccal volt. Mellette nem volt fontos a büszkeség, alakoskodás vagy bármilyen álca, nem kellett attól félnie, hogy megbántják vagy semmibe veszik, lehetett egyszerűen csak az a törékeny, de jószándékú ember, aki a lelke mélyén mindig is volt. Talán ezért is szeretett annyira Simeonnal lógni, jobban is, mint bárki mással. Ráadásként kiderült, hogy Mikulásnak öltözni és a gyerekekkel beszélgetni nem is annyira rossz elfoglaltság, mint elsőre tűnt.
- A képességeim többsége jár valamilyen fényhatással, hiszen Fénylovag vagyok - vigyorgott szélesen a dícséretet hallva, habár csak teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a rendszer épp ezeket osztotta neki. Ha hihetett a szóbeszédnek, valamilyen szinten köze lehetett a személyiséghez is, de ezt senki sem tudta száz százalékos pontossággal bizonyítani.
Mindeközben szorgosan járt a kezük is, ő pedig folyamatosan bólogatott Simeon meséire vagy kérdezgetett a színházról és a színészekről. Valóban érdekelte, miféle munka folyik a színtársulatban, most pedig, hogy esélye nyílt rá, hogy a "fénytechnikában" is szerepet vállaljon, kifejezetten izgatottá vált, amiért bepillanthat a színfalak mögé. Ilyesmire ugyanis még soha nem került sor az életében, pedig már rengeteg dolgot kipróbált.
- Sorban először a közelebbi helyekre, aztán a távolabbiakra - adta meg az útirányt, amikor felugrott előttük a panel a következő feladatokkal, így aztán kijelölte a térképén első helyen az NPC-t, akitől égősorokat kellett vásárolniuk, aztán a közeli fenyőerdőt és végül a Grincs feltételezett házát.
- Gyanítom, hogy ott lakik, ha oda dugta el az ajándékokat. Kíváncsi vagyok, otthon fog-e tartózkodni - találgatott ő is teljes beleéléssel, aztán azon kezdett el agyalni, milyen dumával tudná lekenyerezni az égőket áruló NPC-t, hogy ingyen odaadja nekik az árut. Nem mintha ne lett volna rá pénzük, csak hát amikor az ember a köz ügyét szolgálja, megpróbál mindig minél jobban kikerülni belőle. Mire odaértek a meglehetősen szemrevalóra programozott hölgyhöz, már kész terve volt, amit elő is adott. Beszélt a szegény, árva és szomorú gyerekekről, a tönkrement karácsonyról és még a sármját is bevetette - bár egy programozott karakternél erre aligha volt szükség -, a nő azonban a percekig tartó előadás ellenére sem tágított, Leo pedig végül csalódottan vette elő az erszényét.
- Hát ez jól megkopasztott - morgolódott rövid ideig, de aztán hamar kiértek a fenyőerdőbe, és mivel remek társaságot talált hozzá, az első adandó alkalommal hógolyócsatába kezdett, rövid időre megfeledkezve róla, hogy a fenyőágakért jöttek. Egyszerűen csak túl vonzó volt a játék lehetősége, neki pedig az egyik kedvenc szórakozása volt ez, amióta csak az eszét tudta.

by **Simeon** Szomb. Jan. 22 2022, 15:42

Amilyen furcsán és szomorúan indult ez a nap, úgy ragyogott rájuk egyre több és több napcsík és miközben a teret állították helyre, Simeon oda meg vissza volt a gondolattól, hogy megmutathatja Leonak a színtársulatot, a színfalak mögötti életet, a díszletek festését és összerakását és persze a bemutathatja őt, a barátját a társulat többi tagjának. Biztos nekik is nagyon tetszeni fog a soksok fény, amit a kardforgató tud! Persze most nagyon sok a munka a premierrel, így csak azt tudta megígérni a srácnak, hogy majd év elején, amikor kevesebb lesz a nyüzsgés vezeti őt körbe, de azért egy gyors beszélgetésre elviszi őt még előtte, hátha tényleg varázslatosabbá tudjatenni Leo a darabot!
Szinte meg is feledkezett a küldetésükről, annyira beleélte magát az egészbe.
- Jó, legyen akkor úgy! Ha pedig ez a Grincs ott lesz, majd mi Fénylovagok megmutatjuk neki! - bólogatott és nevetett és ő is bejelölte a koordinátákat, aztán lecsukta a panelt és vidáman sétált társai mellett az égősoros NPC-ig. Ott aztán átadta Leonak az alkudozás feladatát, ő pedig csupán a nőt bámulta, akinek igazán szemrevaló idomai voltak, bár Fuwa alakjához azért közel sem volt fogható. Engedményt, hát azt viszont sajnos nem kaptak - persze lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy Kimi időközben eltört párat a még meg nem vett áruból, Tengerszem pedig, ahogy a madárkát igyekezett elhozni a fényesen villogó gömbök közeléből, összegabalyította a kéket a sárgával, majd elbotlott bennük (nyolc csáppal ez nem igazán volt nehéz a sok zsinór között) és ijedtében egy jókora tintapacát is rálövellt a bódé falára, csupán centikre a hölgyemény fejétől. Simeon jobbnak látta hát, ha gyorsan eliszkolnak és azért odaadta Leonak a vételár felét, lévén ő is segíteni akart, ebben is.
- Bocsánat, biztos a petek miatt - szabadkozott - Legközelebb ígérjük jó hátul maradunk, ha valakit meg kell győzni a jó ügyért - vigyorgott Leora és nézett elnézően a két petre - Kettejük akcióinál márcsak az rosszabb, ha Noise is ott van velük. Akkor aztán kő kövön nem marad! - nevetett és elkezdte mesélni a legutóbi kalandjukat, meg azt is, amikor ők korcsolyáztak Fuwával, a petek pedig (akkor mégcsak ketten) elszöktek és bajba kerültek. És most, hogy a kíváncsi madárka is ott van harmadiknak, hát tényleg reszkessen Aincrad! A történetből egyedül az zökkentette ki, amikor az arcába kapott egy hógolyót: Simeon először csak meglepetten pislogott, de amikor meglátta, hogy kitől kapta, hát felnevetett és lehajolt, hogy ő is gyúrjon egyet, majd mégegyet és mégegyet.
- Vigyázz, mert a világ leghatékonyabban együttműködő csapatát hívtad ki! Bizony! - vigyorgott és eldobott egy hógolyót Leo felé, a csatába pedig hamarosan Kimi, majd egy kevés idő múlva Tengerszem is beszállt. Simeon végül csuromvizesen, kipirult arccal került ki az ütközetből és megígértette Leoval, hogy ilyet még sokszor csináljanak majd. Mert ez nagyon jó móka!
- Nézd, egy csomó fenyőágat is ledobtunk - mosolygott fáradtan és a vállára tette a kimerült Kimit, aki a játék után most nekikezdett a tollászkodásnak - Gyere, gyűjtsük össze őket! Meg az alsóbbakat le is lehet törni, ott - mutatott a kicsit távolabb lévő faiskolára - Annyi biztos elég lesz, nem?
- Phh-hhhhh brrpphh-ph? - nyújtotta közben Tengerszem a csápját Simeon felé, aki válaszul jókedvűen hívott elő az inventoryjából egy zacskó pillecukrot és a poilpja után megkínálta vele Leot is: egy ilyen jó csata után mindannyian megérdemelték az édességet!

by **Leonard** Szomb. Jan. 29 2022, 12:28

- Az észlelésem bentről jelzi - kommentálta suttogva az eseményeket, miközben még mélyebbre bújt a havas bokor takarásába, hogy a Grincs véletlenül se vegye észre őket. Pechükre ez az NPC egészen magas szintű volt, már amire a lila indikátorból következtetni tudtak, nem olyasmi, amit kettesben le tudtak volna verni. Még szerencse, hogy nekik csak meglopni volt szándékukban, ehhez azonban ki kellett várniuk a megfelelő pillanatot, amíg eltűnik a házból, vagy esetleg elalszik. Ezért is gubbasztottak most ott a hóban egymáshoz igen közel bújva, közben gátlástalan mennyiségű pillecukrot befalva. Leo italkészítés jártasságával készült mellé még egy nagyobb adag forró csoki is a hideg időre való tekintettel, így teljes volt a kényelem. Leszámítva ugye a havat meg a mínusz két fokot, de kellően átmelegedtek hozzá korábban, hogy egy darabig még azért bírják így.
- És mi újság Silence-el? Mesélj! - döntött úgy Leo, hogy elüthetnék témázgatással addig is az időt, mert bizony látta ám ő azt a félreérthetetlen pillantást, amivel Simeon illette az NPC nőt. Már csak azért is, mert épp ugyanolyan bámulattal siklott tekintete neki is a mély dekoltázsra egy-egy óvatlan pillanatban, amikor nem épp Kimi és Tengerszem ügyetlenségén kacagott vagy üzletet kötni próbált, kevés sikerrel. Eszébe jutott, hogy még sosem faggatta Simeont a kapcsolatáról, mi több, még csak bele sem gondolt, hogy hol is tarthatnak ők ketten, annak ellenére, milyen régóta is vannak már együtt.
- Úgy láttam, elég közel kerültetek egymáshoz - mosolyodott el melegen, igazán örült neki, hogy ilyen jól működtek együtt. Ritka volt, hogy két ember elsőre ilyen jó viszonyt tudjon kialakítani, de Simeon és Silence első ránézésre is nagyon jól passzoltak egymáshoz.
A beszélgetéssel hamar telt az idő - és fogyott a pillecukor is -, a Grincs pedig végül - az általuk megfigyelt ablakon át ezt jól látni lehetett - ásított egy hatalmasat, feltette az alvós sapkáját, a szemtakaróját, majd elfeküdt az ágyába. Elérkezett hát a pillanat, hogy beosonjanak a kéményen át a házba és kilopják onnan az ajándékokat, ahogyan a tervet Leo korábban felvázolta. Végül is az igazi Mikulás is így szokta, nem?

by **Simeon** Vas. Feb. 06 2022, 17:53

Ha a korábbi hógolyózástól nem melegedett volna át, Simeon akkor sem fázott volna, hála Leonak: arcára meleg pírt varázsolt a szeretet, már azelőtt, hogy egyáltalán válaszra nyitotta volna a száját. Neki elég volt csak rágondolnia a lányra, ahogyan a gyertyaláng vibráló, nyugtatatlan fénycsíkjai körülölelik őt és máris úgy dobogott a szíve, mintha majdhogynem a maratont futotta volna le az imént.
- Igen, sokat találkozunk és mostmár többször nálam is alszik - mesélte lelkesen és nagyon erőltetnie kellett magát, hogy mindezt ne hangosan tegye, mert neki nem volt Rejtőzése és efféle jártasságai, így nem tudott olyan észrevétlen maradni, hogy ne tűnjön fel bárkinek azonnal, ha meghallják a hangját - Nagyon jó vele - mondta és azon kapta magát, hogy olyasmiről ábrándozik, ami igazából senki másra nem tartozik, csak rájuk kettőjükre. Ettől aztán kicsit kétségbe is esett, mert fogalma sem volt róla, hogy mi a szokás így a fiúbarátok között, így végül csak elvigyorodott és inkább a szájába tömött egy adag pillecukrot, hogy kicsit össze tudja szedni magát.
- Meg sokszor sétálunk is együtt, a még felfedezetlen, tengerparti helyeken. Úszni is én tanítottam meg és képzeld, lassan jobb, mint én - terelte át egy kicsit a téma fókuszát és amíg vártak, a közös jégkorcsolyázaikról, kedvenc éttermeikről és süteményeikről beszélt, mindvégig csillogó szemekkel és vágyakozón, hogy több ilyen is lehetne. Milyen jó lenne minden egyes nap a lánnyal ébredni! Kár, hogy teljesen máshol laknak.
Amikor a Grincs aludni tért, Simeon kicsit félve kukkantott ki a bokorból és követte Leot egészen a házig, majd ha a kardforgatónak nem volt jobb ötlete, hát Kimi felrepült a a háztetőre egy kötéllel és rátekerte azt a kéményre, hogy Simeonék fel tudjanak kapaszkodni.
- Nekünk sem Akrobatikánk, se Lopakodásunk nincs, viszont van Súlyemelésünk - nézett bele a fekete lyukba, aminek alján összehordott fadarabok szolgáltatták a gyújtóst, de szerencsére tűz nem égett benne - Mi lenne, ha te leereszkednél és egy ami nem fér el az inventoryban - Simeon biztos volt benne, hogy a küldetés nem adja olyen könnyen magát, hogy az összes visszalopható dolgot csak egy kattntás legyen elpakolni -, azt bepakolnád egy zsákba, amit mi pedig felhúznánk a kéményen keresztül. Aztán felhúzunk téged is - gondolkodott hangosan és csak most merült fel benne, hogy vajon a mesékben a Mikulás voltaképpen hogyan is csinálja a kijutást. Mert csak a rénszarvasok tudnak repülni, akkor ő hogyan jut fel a kéményen?

by **Leonard** Csüt. Márc. 03 2022, 16:50

Értő hümmögéssel válaszolt, de több kérdést már nem tett fel. Nem is nagyon volt rá szükség, mert Simeon mesélt önmagától is, méghozzá olyan örömmel és lelkesedéssel, hogy abba képes volt megszakadni a magányos szív.
- Én kicsit fiatalabb voltam nálad az első párkapcsolatom idején. Mi is rengeteget csavarogtunk, még Moszkvába is meghívtam Susanne-t - veszett el a múltban egy pillanatra. - A szakításunk után soha senkivel nem volt már ugyanolyan. Az első varázsa. Ha valamit tanácsolhatnék az akkori önmagamnak - pillantott fel Simeonra mosolyogva -, az az volna, hogy sose hagyd veszni.
Nem mintha a srác ne úgy nézett volna ki, mint aki a Marsra is képes lenne elmenni Fuwáért. Nem, neki nem volt szüksége tanácsokra, ő ösztönösen jól csinálta, amit csinált. Leo egy pillecukrot rágcsálva gondolkodott el azon, felnőttként ez miért tűnik annyival nehezebbnek. Miért rakódnak rá a tiszta szerelemre az elvárások és megszokások, görcsös haladni vágyás és önbizalomhiány.
Sóhajtott és arcát a tenyerébe temette. Amíg csak a szerelemről volt szó önmagában, mindig minden ugyanolyan volt. Ügyetlen, zavart, de boldog.
Még szerencse, hogy a további gondolatok útját elvágta az aludni térő Grincs. Eljött a tevékenykedés ideje, Leo pedig nem teketóriázott. Óvatosan közelről is bekukkantott az ablakon, majd feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy tiszta a terep. Tekintetével megkereste előbb a kandalló nyílását, aztán az ajándékok helyzetét, aztán felmászott a tetőre Simeon és a petek után.
- Lopakodásom az nekem sem - rázta meg a fejét. - De nem gond, majd megoldom - vigyorodott el aztán megnyugtatóan, majd leereszkedett a kéményen.

Amikor a kötél végére ért, igyekezett óvatosan, hangtalanul mozogni, de amikor földet ért, egy fadarabon megcsúszott, majdnem beleverte a homlokát a kémény kormos szélébe - egyébként az arca, haja és ruhája is csupa korom lett addgira -, a Grincs pedig egy horkantással felébredt. Kómásan körbepislogott, de Leo addigra újra felhúzta a lábát, így nem vette észre a behatolást, majd a másik oldalára fordult és - látszólag - visszaaludt.
Leo azonban nem mert megmozdulni. Még hosszú percekig kapaszkodott lélegzetvisszafojtva a kötélbe, hogy az izmai már fájtak az erőlködéstől, de csak akkor merészkedette elő legközelebb, amikor már hosszú ideje egyeletes volt a kintről jövő szuszogás.
Óvatosan lépkedett. A vastag szőnyeg elnyelte csizmája koppanásait, a becsomagolt ajándékok azonban túlságosan hangosan és feltűnően zizegtek. A szalagok suhogtak, a papírcsomagolás pedig zörgött. Valahogy mégis sikerült egy zsákba tennie őket - mindazt, ami nem fért el az inventoryjában -, majd Simeonék fel tudták húzni.
A nagyobb galiba akkor történt, amikor ő maga akart felmászni következőleg. Nagy megkönnyebbülésében nem vette észre azt a karácsonyfadíszt, ami elszóródott a pakolás közben, rálépett, az pedig fémes hangon millió darabra tört.
Egy pillanatig néma csend volt a házban.
Aztán a Grincs szeme kipattant, hatalmasat üvöltött és üldözőbe vette az - immár ajtón án menekülő - Leot.

/Elnézést, hogy ilyan sokáig nem írtam, de - mint ahogy a hiányzásokban is sokszor jeleztem -, nagyon húzós volt a hónapom./

by **Simeon** Szomb. Márc. 05 2022, 20:34

Simeon hatalmasat bólintott Leo szavaira: ő bizony nem fogja hagyni elveszni Fuwát soha, de soha! Mostmár el sem tudta volna képzelni az életét Fuwa nélkül, a közös sétákat és fagyizásokat és a soksok napcsíkot, amik úgy vonták be ragyogással a lányt, ahogy senki mást sem ezelőtt! Az idomársrác arcára halovány pír költözött az emlékekre és ez még akkor sem múlt el teljesen, amikor vissza kellett térni a küldetéshez, mert a Grincs elaludt végre! Simeon tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogyan Leo odamegy egészen az ablakig, de szerencsére nem történt baj, így mindhárman felmásztak (Kimi pedig felrepült) a ház tetejére és hamar megbezsélték a taktikát is: Leo leereszkedik, Simeonék meg majd a kötelet tartják!
Szokásától eltérően Simeon most nem szövegelte végig a folyamatot: mióta ebben a játékban ragadt, talán még sohasem találkozott lila indikátoros mobbal, így aztán nagyon, de nagyon kellett vigyázni rá, nehogy a Grincs meghallja őket és felébredjen! Tengerszem pedig, látva Simeon óvatos némaságát, elgondolkodott rajta, hogy többet is találkozhatnának ilyen alvó mobokkal. Az eleje egyszerűen ment. Leo leért a házba és összeszedte mindazt az ajándékot, amit tudott, az idomár pedig két petje és persze a Súlyemelés segítségével felhúzta a csomagot a kéményen.
- Sikerült! -nevetett fel, valamikor pont akkor, amikor Leo is ráléphetett a díszre odalent és az idomár hiába tapasztotta szájára a kezét, az ordítás sajnos nem maradt el. A Grincs felébredt!
- Leo! Leo menj jobbra! - ordította Simeon ijedten a háztetőről, Kimi pedig már repült is fel a fák fölé, hogy utol tudja érni az erdőben szlalomozó Leot és a nyomában loholó Grincset, akik az ő számukra túlontúl gyorsak voltak sajnos. Szerencsére azonban a néhol térdig érő hó kellően lelassította az üldözést, így a bátor sasfióka egy éles alábukással végül a kardforgató fején landolt és élénk csiripeléssel húzta arra a srácot, amerre azt a befagyott, hóval álcázott tavacskát sejtette. Mert bizony ezen a területen nagyon sokat gyakorolták már a repülést, így Kimi és Simeon is tudta, hogy mi merre van - ha pedig Leo arra futott, amerre a páros mondta, hamarosan egy tisztást látott meg maga előtt, ami csak a hótakarás miatt tűnt tisztásnak: ahogyan ugyanis az üldözött és az üldöző rárohant a felületre, megérezhették talpuk alatt a jég csúszósságát. Kimi pedig ekkor belekapaszkodott barátjuk pólójába és apró termetével, de hála a Súlyemelésnek, át tudott venni szárnyacskáival annyi súlyt, hogy a kardforgató alatt ne szakadjon be a jég - a Grincs viszont már nem járt ilyen jól!
Hatalmas roppanás hallatszódott és a Grincs alatt beszakadt a jég, a mob pedig ordítva süllyedt le, igaz csupán mellkasig, merthát a tónak egészn a szélén járt még.
- Bibibíííí, onnan aztán nem fogsz tudni kijönni egy darabig! - nevetett fel Simeon, aki azért jól le volt maradva. Nagy ívben megkerülte a csapkodó, befagyott fenekű Grincset és hatalmas vigyorral dobott oda egy kötelet Leonak, ha a srác eleddig nem tudott volna magától vagy Kimi segítségével kikecmeregni a tó felületéről - Jól túljártunk az eszén, igaz? - vigyorgott az idomár, miután kihúzta Leot - Te pedig Kimi, nagyon ügyes voltál - dícsérte meg a madárkát, aki büszkén húzta ki magát és fáradtan kuporodott le Leo vállára.
- Gyere Leo, siessünk vissza Tengerszemhez és a csomagokhoz, amíg még a Grincs be van ragadva! - sürgette Simeon a barátját, igaz kettejük közül még mindig ő volt a lassabb, amikor végre elindultak visszafele - Fúú, még sosem láttam lila indikátoros mobot! Ez aztán ijesztő volt! Szerinted is? Ugye nem fog utolérni? Gyorsan vigyük el az ajándékokat innen, vissza a térre! Szerinted a gyerekek ott lesznek még? Vajon örülni fognak?
Simeon egészen a Grincs házáig szövegelt, sőt, még utána is. Aztán felmászott a ház tetejére újra és a megnyugodott Tengerszemmel együtt leeresztette a csomagot Leonak, hogy ketten cipekedve végül visszatérjenek Solvik főterére, befejezni a karácsonyi küldetést.

by **Leonard** Szomb. Márc. 19 2022, 20:37

Nem volt az az ijedős típus, de azért amikor meghallotta a lila indikátoros mob üvöltését, akaratlanul is végigfutott gerincén a borzongás. Még szerencse, hogy nem a tétovázás embere volt, az most akár végzetes is lehetett volna. Még mielőtt bármiféle gondolat végigfuthatott volna az agyán, már nyakába is vette a nyúlcipőt, még csak azt sem végiggondolva, merre is rohan egész pontosan.
Simeon kiáltásának vakon engedelmeskedett, már ameddig hallotta őt, onnantól pedig az ösztöneire bízta magát. Hatalmas szerencséje volt a havas tereppel, mert ez szinte a természetes élettere volt; kiismerte magát benne. Ügyesen lavírozott a magas hónan, kerülgette a fenyőfaágakat és hamar kiszúrta a csúszós, vagy éppen süppedősnek kinéző területeket, akrobatikájának hála pedig gyorsan és időben képes volt változtatni a pozícióján, úgy cikázva, akár egy nyúl. Ilyenkor azért sejtette, hogy nem véletlenül vezette éppen Tapsit hozzá a sors.
Persze a hóban futás még így is hátráltatta valamennyire a megszokott gyorsaságát, ez pedig pont elég volt hozzá, hogy Kimi a magasból utolérje őt. Leo nem is sejtette, hogy a madár van a nyomában, így amikor először megérezte a pet érintését a vállán, iszonyatosan megijedt. Az első gondolat, ami átvillant az agyán, az volt, hogy a Grincs ujjainak érintését érzi és egy ideges rántással le akarta rázni magáról. Szerencsére azonban érzékei - ha késve is -, de még épp időben felfogták a valós körülményeket és egy halvány, bár sápadt mosollyal fogadta a madárka jelenlétét, egy kicsit sem sejtve, pontosan miben is segíthetne.
Ez a terv még akkor sem volt tiszta előtte, amikor Simeon tanácsát követve a tó felé vették az irányt. Nem, ez önmagában életveszélyesnek tűnt, hiszen úszva még lassabb lesz, ráadásul a fulladás és fagyás sebzésekkel egyszerre kell számolni... Azonban bízott annyira Simeonban, vagy ha benne nem, hát Tengerszemben, hogy sejtse, valamilyen tervük van a tóval. Talán a kraken gyűrűvel akarják behálózni a mobot? Nem tűnt hülyeségnek. És már késő is lett volna uticélt változtatni, szóval némi szorongással kísérve ráfutott a jégre, csakhogy aztán megérezte magán Kimi erejét. Egy csapásra megértette, mi a terv, így megpróbált még gyorsabban futni és közben ugrani is párat, hogy azzal is segítse a madár erőfeszítéseit. Szerencsére nem volt nehéz páncélzata, hiszen az is a gyorsaság elősegítését szolgálta, az akció pedig abból a szempontból is jól jött, hogy még az ő végtelennek tűnő kitartása is megfogyatkozóban volt.
Egy diadalkiáltás hagyta el a torkát, amikor a háta mögül meghallotta a beszakadó jég hangját és a Grincs mérges üvöltését, hátra fordulni azonban nem mert. Gyorsan kimászott a part szélére Simeonék segítségével, aztán pacsira tartotta a mancsait.
- Ez aztán brilliáns ötlet volt! És Kimi is nagyon-nagyon ügyes volt! - vigyorgott, de nem vesztegette az időt, mert tudta jól, hogy a jég fogsága nem fog örökké tartani. Szusszant egyet, aztán máris a folytatás mellett dntött, Simeonnal egyetértésben, bár innentől kezdve óvatosan mozgott, mert a sasfióka a vállán pihent és nem akarta véletlenül sem leverni őt onnan, hiszen megérdemelte a hőstett után a törődést.
- Nem akarom megtudni, utol tud-e érni minket - jegyezte meg kissé mogorván, de aztán a következő kérdésre újra vidámabban bólintott. - Biztosan ott lesznek még, hiszen várják a Mikulást - kocogtatta meg a fejét, amiről idő közben eltűnt a korábbi mikulás sapka, de ezt észre sem vette. A küldetésablak pedig ezalatt kipipálta az ajándékszerzés feladatát is, helyébe egyetlen utolsó mondat került: Szeretet.

by **Simeon** Vas. Márc. 27 2022, 17:39

Igaz ezt élesben még sosem próbálták, de szerencsére a terv bevált és hála Simeon jártasságainak, amit petjei is megkaptak, hiába a madár aprócska termete, mégis képes volt pont annyira megtartani Leot, hogy a jég ne szakadjon be a srác alatt. A Grincs viszont már nem járt ilyen jól, nemsokára pedig be is szorult a jeges víz fogságába, ami adott egy kis egérutat a csapatnak.
- Ez aztán király volt! - pacsizott Simeon vigyorogva és mosolya csak szélesebbé vált, amikor Leo megdícsérte őket: bizony, a kismadárka nagyon bátor és ügyes volt; Simeon alig bírta kivárni, milyen lesz majd fiatalkorában. A srác gyorsan elpakolta a kötelet és elindult barátjával a házikó felé, a majdnem folyamatos beszédben azonban még az sem volt képes megakadályozni őt, hogy Leo ütemének tartása igencsak nehézkes, ha nem lehetetlen volt és nem is csak a kettőjük közötti gyorsaságkülönbség miatt: Simeon eddig nem sokszor találkozott térdig érő hóval. A Mikulás említésére viszont felnevetett és bólintott és újra eszébe jutott, milyen szuper is volt a téren tartott kis színdarabrészlet és hogy a gyerekek hogy örültek neki! Alig várta már, hogy a soksok visszaszerzett ajándékkal végre visszaérjenek oda.
Tengerszem segítségével elpakolták vagy kézbe, vállra vették a csomagokat és szerencsére további meglepetések és lila indikátoros mobok nélkül érték el az utolsó állomást, Solvik városának főterét.
- Megjöttünk! - kiáltotta az idomár széles mosollyal - Hoztunk díszeket, meg fenyőágakat is és képzeljétek, még az ajándékokat is sikerült visszaszereznünk! - kezdett is bele, ahogy meglátt az első, várakozó arcú kisgyereket és rávigyorgott Leora - Van ám pót abból a sapkából, ha kell! - nevetett, merthát milyen Mikulás az, akinek nincs piros sapkája? Közben pedig már egész gyerekhadsereg gyűlt köréjük, szemük pedig pont úgy csillogott, ahogy Simeoné is, amikor levette a válláról a zsákot és odaadta barátjának egy kacsintás kíséretében: ha már Leo volt a Mikulás, hát úgy illik, hogy ő ossza szét a visszaszerzett kincseket!

by **Leonard** Szomb. Ápr. 09 2022, 21:33

Mire az ajándékokkal megpakolva, sietősen visszatértek a faluba, Leonak úgy kimelegedett, hogy egész egyszerűen eltette a kabátját az inventoryjába, de arcán még így is piros foltok éktelenkedtek a futástól. Pedig kettejük közül neki voltak magasabbak a kitartás és a gyorsaság pontjai is és néha-néha be kellett várnia, vagy segítenie a hóval küzdő barátját.
Egy vékony, négyzetes alakú becsomagolt ajándékkal legyezte magát, lélegzete füstként gomolygott a levegőben. Erről aztán eszébe jutott az is, hogy ideje rágyújtani. Már éppen elő is vette volna a cigarettáját, de akkor a korábbi, megvadult rénszarvas egyszer csak ott termett a semmiből és egy váratlan harapással kirántotta azt a kezéből.
- Hé, te! - förmedt rá dühösen és már a nyomába is eredt volna, de akkor egy kisgyerek felfigyelt a szőke kobakjára és csilingelő hangon felkiáltott:
- Nézzétek, visszajött a Mikulás, meg a krampuszok!
Nem telt bele két másodperc és gyerekek tucatja zümmögött lelkesen a közvetlen közelében levakarhatatlanul. Égett a tüdeje a nikotinhiánytól, elvesztette a mikulássapkáját és úgy leizzadt, mint egy ló, de a gyerekeket mindez láthatóan nem érdekelte, csak az a szép, nagy, piros zsák, amit a hátán lóbált, meg az a másik, ami Simeon és petjei kezében volt pár lépéssel odébb.
Nagyon-nagyon erősen kellett koncentrálnia, hogy ne látszódjon meg az arcán a rosszkedv és a düh, ami még mindig élénken élt benne a rénszarvastámadás okán. Nem volt valami jó színász, így erősen kutatnia kellett az emlékezetében, hogy olyan képre bukkanjon, ami mosolyt csal az arcára. Végül egész egyszerűen csak a nap felé fordult, aztán rábámult Simeonra, akinek az arcán mindig letörölhetetlen volt a vigyor, és ez tényleg jobb kedvre derítette. Hihetetlen, hogy a srácnak valódi varázsereje van ilyen szempontból. Még egy ilyen hülye ünnepet is képes mókássá varázsolni.
- Kimi, tudnál akkor adni nekem még egy olyan sapkát? - lépett egy elnyomott sóhajt követően a pethez, aztán újra beleburkolta magát a vörös köpenyébe és a kölykökhöz fordult.
- Na, hadd halljam, ki mennyire volt jó ebben az évben! - mosolygott rájuk és csak az első pár alkalommal volt kellemetlen elutasítania a nyavalyásokat, akik folyton az ölébe akartak ülni. Azzal a módszerrel terelte el a figyelmüket, hogy rendszeres időközönként szaloncukrot és nyalókákat szórt a levegőbe, amit aztán lelkesen szedegethettek össze. Arról az egyről viszont nem sikerült lebeszélnie őket, hogy közös fotókat csináljanak vele. Némi rosszallással hagyta magát, elégedetlenül gondolva rá, hogy valamelyik akár még rossz kezekbe is kerülhet, de egyet végül ő maga is elrakott a sok közül, amin Simeonnal, Tengerszemmel és Kimivel vigyorognak egymásra, körbevéve egy csapat gyerekkel.
Az ajándékokból rengeteg volt, lassan fogytak, de ahogy egyre több és több arcra került rá a boldog mosoly, úgy kezdett el megmoccanni valami a lelkében. Ő sem tudta volna megmondani, mi történt, egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra elkezdte élvezni. A háttérben eközben helyreállt az összes bódé, forrócsoki és forraltbor illatozott, szaloncukrot és ínycsiklandó bejglivel töltött pultok illatoztak, mindent beborítottak a fenyőágak és piros-arany díszek, mire pedig lement a nap, felkapcsolódtak a csodálatos, meleg fényű hangulatvilágítások is. A hangulatot az öt órakor befutó zenekar tette teljessé, akik karácsonyi dalokat kezdtek el játszani és énekelni. Mire végeztek a munkával, Leonak már igencsak korgott a gyomra és két lépéssel csakhamar a pultok között termett.
- Ez egy... meglepően kellemes nap volt - mosolygott rá barátjára, miközben vásárolt magának egy forraltbort, társainak pedig forrócsokit, majd az édességek felé igazította a lépteit. - Azt hiszem... azt hiszem, most értettem meg először, miről is szól igazából a karácsony.

by **Simeon** Csüt. Ápr. 21 2022, 19:00

Simeon semmit sem vett észre Leo pillanatnyi rosszkedvéből, annál is inkább, mivel a gyereksereg hamarosan körbevette őket és a napcsíkok csakúgy ugráltak körülöttük! Az idomár nevetett és mosolygott, Kimi pedig, aki a visszafele vezető utat hol Leo vállán, hol pedig a levegőben tette meg, most vidáman csicsergett és csupán egy élesebb rikoltás kellett hozzá, hogy apró csőrében a semmiből egy piros mikulássapka tűnjön fel. A madárka aztán odaegyensúlyozott vele a kardforgatóhoz és miután odaadta neki, már repült is tovább, fel az egyik ház tetejére.
- Mi addig feltesszük a díszeket! - bólogatott Simeon hevesen és már rohant is el a fenyőágakkal és az égősorokkal, hogy ünnepivé varázsolja a teret - Gyertek, segítsetek, Kimi, Tengerszem! - hívta aztán a petjeit is: a kis sasfióka egész ügyesen manőverezett a bódék között és szépen eligazgatott mindent, amit gazdája ügyetlenül feldobált a házacskákra, Tengerszem pedig... Tengerszem a zsákból adogatta ki hol Simeonnak, hol Leonak a bennük található díszeket és ajándékdobozokat, egészen addig, amíg a kardforgató el nem követte azt a hibát, hogy cukorkát és szaloncukrot kezdett szórni a tömegbe. Mert onnantól a fiatalkorú polip már nem foglalkozott semmi mással, csak azzal, hogy a lehető legtöbbet kaparinthassa meg! Leonak tehát külön taktikát kellett alkalmaznia hozzá, hogy a gyerekeknek is jusson, a nyolckarú ugyanis egyszerre öt-hatot kapott el már a levegőben is, a maradék csápjaival meg a szájába gyömöszölte a bezsebelt édességhalmokat. Látszólag kimeríthetetlenül.
Végül aztán eltelt a nap, a szorgos munka pedig nem csupán Tengerszemnek hozta meg a kívánt jutalmát: Kimi fáradtan, de vidáman repkedett a téren, Simeon pedig alig tudott betelni a mindenféle fények játékával és a csillogással, aminek varázsa különlegesen szép volt még azután is, hogy az utolsó, nappali fénycsíkok is elhagyták a helyet. Most azonban végig barátjával tartott és igaz eltervezte, hogy majd mindent elmesél Fuwának, de a Fény Tündérét nem hívta ide ma.
- Szuper nap volt igen! - nevetett ő is és szinte el sem lehetett hallgattatni: mire végzett a forrócsokijával, az rég kihűlt már, annyit beszélt közben, arra pedig, hogy Tengerszembe hogyan fért bele mindezek után még három szelet torta is, senki sem tudta a választ. De ez így is volt jó: Aincrad tele volt furcsaságokkal és persze sok, nagyon sok napcsíkkal!

A Shoovy dixim fejlődött lv3-ra! Very Happy

by **Strea** Hétf. Ápr. 25 2022, 10:00

A saját küldetést lezárom Smile

Alap jutalmak

Leonard: 140 exp, 150 arany
Simeon: 140 exp, 150 arany

Nevelés Kesztyűje: 56 exp

Ércek és növények

Leonard:
Érclátás: Tier 3, 260 -> 270
1 Halvány Holdkő 2 Jeti Bőr 3 Topáz 2 Opál 2 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 160 -> 170
4 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 1 Vörös Gomba 2 Nihil Levél
Simeon:
Növénylátás: Tier 5, 440 -> 450
4 Magnum Levél 3 Kék Tulipán 1 Szarvasgomba 2 Havasi Pitypang
Nyersanyagismeret 1:
1 Magnum Levél 1 Jégvirág

Receptek

Simeon: 1db Tier 5 Kristályírás Recept

Keresés

Simeon (Keresés 3. szint):
[T1] Szakadt Köpeny

Céhbónuszok

A Justice League 150 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 280 expet kapnak: (Fejlesztett Céhbónusz, Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Hinari, Leonard 46 exp; Ozirisz, Silence, Afton, Makuda 47 exp
A Unity 75 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 70 expet kapnak:
Simeon, Miko 17 exp; Joey Chrome, Chancery 18 exp.

by Ajánlott tartalom

[Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

[Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony

Re: [Saját Küldetés] Elrabolt Karácsony