[Saját küldetés] Telihold

by **Strea** Csüt. Nov. 26 2020, 09:06

Telihold

Résztvevők: Szophie (lvl 50); Akito (lvl 45)

Jó játékot ^^

by **Szophie** Csüt. Nov. 26 2020, 15:22

A teleportkapu felvillant egy pillanatra, fényével megvilágítva a közelben álló sötét, komor fatörzseket, és egy játékos sziluettjét, majd rövidesen el is halt, visszaadván az árnyak birodalmának a környéket. A levegő csípős volt a korai fagytól, a fák már rég elhullatták koronájukat. A csupasz, szürke ágak, mint megannyi csontvázkéz, a szint teljes területén végeláthatatlanul, megszámlálhatatlanul nyúltak az égbe. A csípős késő őszi szél baljóslatúan muzsikált ezeken a kopár hangszereken, elsiratva a mézédes nyár emlékét.
A tizenhetedik szint erdeje nem csak végtelen kiterjedése miatt volt különleges, de az őt borító tökéletes sötétség is egyedülálló volt Aincrad birodalmában, és mint ahogy az ilyen helyekkel általában lenni szokott, tele volt rejtéllyel és megmagyarázhatatlan esetekkel. A titokzatos lány egy pár pillanatig némán fürkészte a környéket, mielőtt tekintete macskákéhoz hasonlatosan felvillant, majd egybeolvadt a közeli árnyékokkal.

Szophie azzal a rajongással tekintett az Örök Erdőre, ahogyan csak a misztikumra szerelmesen kíváncsi, zsenge úri kisasszonyok képesek, ha az életük egy csapásra túl unalmassá válik. Ez a szint pedig mindig tartogatott számára meglepetéseket; a semmiből felvillanó majd kihunyó lámpást, neszelést ott, ahol senki sem jár, különleges, rég elhagyatottnak tűnő kastélyokat és aincradban megmagyarázhatatlan eredetű vérfoltokat. Veszélyes volt a maga módján, de a hangulat, ami akkor töltötte el, ha egy omladozó várrom valaha pompás termeiben sétált, egyszerűen leírhatatlan volt. Szerette a törött tükrökben létező torz hasonmását, a portól és pókhálótól mocskos régi evőeszközöket, a sáros és vérfoltos, gyűrött selyem blúzokat és bársony köpenyeket, de legeslegjobban a szint egy eldugott falujának buta, babonás NPC-it szerette, akik minden egyes héten összegyűltek holmi vallásos rituáléhoz. Tőlük tudta meg azt is, hogy rendszeresen tűnnek el gyermekek a környéken, az egyik bolond, széntől mocskos arcú, bibircsókos öregember pedig hangot adott annak a gyanújának is, hogy a közelben vérfarkas ólálkodik.
Attól a naptól fogva pedig Szophie rendszeresen - de főleg telihold idején - feltűnt a környéken, titokzatos, vörösen villanó macskaszemeivel és hatalmas, puha, fehér bundás farkasfüleivel, hogy halálra ijessze a falu népét. Csakhogy aztán a környékről tényleg elkezdtek eltűnni az emberek...

by **Akito** Pént. Nov. 27 2020, 10:21

Nagy nap lesz a mai. Egy újabb pletyka, aminek megéri utánanézni. Gyerekkorom óta érdekelnek a mitológiai és egyéb kitalált legendás lények. A vérfarkas meg különösen közel áll a szívemhez. Megannyi fantasy és horror regény elengedhetetlen alkotóeleme, méghozzá nem mindig negatív szerepben. Néha a rossz fiúk is játszhatnak jó szerepet és fordítva. szerény véleményem szerint ez az izgalmasabb megoldás.
Korán lefekszem, hogy időben feltudjak kelni. Hat óra fele csörren is az óra, de azzal a lendülettel repül a fal felé elhallgattatás céljából. A kinti világban darabokra törne és millió kis csörrenéssel hullana a padlóra. Zene lenne füleimnek, nagy mosollyal is aludnék vissza, azonban nem ez a helyzet. Egy nagy puffanás, majd csönd. Én fekszem és lassan, de biztosan visszaalszom.
Délkörül jön el az ideje a rendes ébredésnek. Kikászálódok meleg vackomból, rövid ideig bámulom a semmit, míg észhez nem térek. Ez olyan öt perctől húsz percig is eltarthat, utána reggeli, ami két jó nagy adag húsos szendvics. Hamar készülődni kezdek, körülnézek az inventorymban, van-e minden mi kelleni fog, majd felöltözöm. Fekete köntöst veszek magamra, fekete sállal ami takarja az arcom és ezt koronázza még meg a csuklya a fejemen. Mint valami szekta tag, úgy nézek ki, vagy egy ügyetlen tolvaj, aki felöltözni sem tud Suspect

Teleportálás után a 17. szinten találom magam a nagy sötétségben. Néhol egy-egy fáklya világit, pár kunyhó fénye pislákol nem messze, de az én utam oda visz, ahol semmi ilyen sincs. Az információ szerint az erdőben van a lény. Nos, az erdő baromi nagy és sötét, ezért magamhoz veszek egy fáklyát is. Oldschool-ba kell nyomni, jobban átjön az érzés. Az erdőbe indulok, alaposan figyelve hova lépek, nehogy tanyálás legyen a vége. Fáklya nélkül nem látnék messzire, talán majd ha megjelenik a hold, meg a csillagok. Addig is, kell egy táborhely, ahol eljátszhatom a csali szerepét. Elvégre ez a 17. szint, nagy bajom nem lehet, még ha egy erősebb mobbal is lenne dolgom. Kisvártatva egy kidőlt fatörzset találok, tökéletes lesz ülőhelynek. Összedobálok egy kis tűzrevalót és meggyújtom azt a fáklyával, azt utána a földbe szúrom. Kényelmesen elhelyezkedem, legörgetem a menüm és előveszek egy tökéletesen egyenes botot, meg egy zacskó pillecukrot. Hallgatózásom "bekapcsolom" majd hat darabot felszúrok és már sül is a finomság :F

by **Szophie** Szomb. Nov. 28 2020, 19:30

Halkan, aktív jártasságokkal settenkedett a sötétségben. Óvatos léptei alig vertek zajt az avaron. Kihallgatta két sopánkodó NPC csevegését, de úgy tűnt, ezen a héten még nem tűnt el senki. Helyes, nagyobb eséllyel fogja magát felfedni a támadó, legyen az vérfarkas, vagy akármi más.
Közelebb óvakodott egy picit a faluhoz. Heccből megmutatta füleit egy bokor takarásából egy arrafelé játszadozó gyereknek, majd beugrott egy fából tákolt ház udvarára és megfojtott néhány tyúkot. Húsukat néhány közelben talált vasszerszámmal a falra szögezte. Magában jót kuncogott rajta, milyen reakciót fog kiváltani kis játéka, de aztán sietve távoznia kellett, ha nem akart egy boszorkányüldözés áldozatává válni idejekorán. Felmászott egy közeli fára, egy-két óráig onnan figyelte a falusiak tüsténkedését. Az egyik idős kuruzsló néhány gyógynövénnyel kezdett füstölni a tyúkáldozások környékén, egy másik tucatjával állított gyertyákat a falu különböző pontjaira, míg harmadik társuk talizmánokat osztott ki a falusiak között.
Szophie mindig is élénk érdeklődéssel figyelte ezeknek a végtelenül egyszerű, programozott lelkeknek az életét és rítusait, habár voltaképp már maga sem tudta, mit is jelent a programozás kifejezés.
Egy idő után aztán megunta ezt az elfoglaltságot és leugrott a fáról. Úgy döntött, ideje vérfarkast vadászni. Alig tett meg azonban pár lépést, amikor egy különös dolog vonta magára a figyelmét.
Az erdő kesernyés föld és szúrós avar illatába hirtelen keveredett bele a pillecukor édeskés aromája. Egy szempillantásba telt, hogy megkorduljon a gyomra és érzékei a szag forrása felé irányítsák. Ahogy közeledett, a tűz fénye szúrni kezdte szemét, de melege és megnyugtató pattogása hirtelen támadt erővel kezdte vonzani. Na és persze az édesség. Csábító, forró, ragadós... Megbabonázva meredt a bot végén készülő nyalánkságra és óvatlanná vált. Talpa alatt hangosan roppant egy száraz faág. Felkapta tekintetét, a sötétségből kitekintve egyenesen a furcsa, feketébe öltözött idegen szemeibe nézett. Visszatartott lélegzettel várta a folytatást, de el nem futott. Annál azért többet átélt már, hogy ennyitől meghátráljon.

by **Akito** Pént. Dec. 04 2020, 18:53

Nem bízom a véletlenre a dolgokat és jó mélyen behatolok az erdőbe önként felajánlva magam a húszabáló teremtménynek. Legalábbis ez a terv, mert milyen hülye farkaska utasítaná vissza az ételt, ha azt még házhoz is szállítják? Na ugye.... erről ennyit.
A megfelelő helyet megtalálva tábortüzet gyújtok és előveszem a kis nasim, amit annyira imádok. Tiszta nosztalgia azt az apró tényt leszámítva, hogy csalinak használom magam. Ilyenek a kíváncsi emberek: ostobák. Hacsak nem egy minibossal van dolgom, könnyen elbánok egy 17. szinten lévő mohocskával, miután jól megnéztem magamnak persze.
Telik-múlik az idő, már vagy két adag pillecukrot befaltam, de semmi. Most szurkálom a harmadik adagot, gonoszul eljátszva a pillecukor mészáros szerepét, aki kíméletlen szurdokja fel áldozatait a botocskára Twisted Evil

- Te nem kérsz? - a pillecukrokkal felszerelt botot a tűz fölé lógatom, várva, hogy legyen fini aranybarna, amilyennek lennie kell - Áh... persze, te nem eszel ilyesmiket. - nem erőszak a disznótor, több marad nekem. Ő még csak előbújni sem hajlandó. Nem tartogatom tovább a botot, hanem a másik felével a földbe szúrom. Felpattanva körbenézek, de semmi, még mindig vaksötét van. Ahová a tábortűz fénye nem ér el, semmit sem látok. Micsoda szerencse, hogyha valaki az életemre törne, azt közelről kellene megtegye, a fényben.
A közelben lévő száraz leveleket egy kupacba hordom, jó nagy kupacba és nemes egyszerűséggel rádőlök.
- Igen, így sokkal kényelmesebb lesz - veregetem vállon magam. Ez rendkívül szép munka volt. Most már jöhet a farkaska, a husi tálalva salátaágyon.
- O.o - nyúlnék a finomság után, de nem csak az, még a bot is eltűnt, amire fel voltak szúrva Sad

Itt valami sunyiskodás van.- Emlékszem rá, hogy nem ettem meg, csak leraktam. - Sietve kelek fel, körülnézek, de semmi. Magától csak nem szívódhatott fel Suspect

Nincs mit tenni, valamivel éberebben heveredek vissza a levélkupacomra, hisz épp most sértettek meg.
- Nem tudom ki volt az, de megosztottam volna! - kiáltom kissé sértetten remélve, hogy nem holmi leleményes mókusok loptak meg az imént. Az azért elég égő lenne....

by **Szophie** Hétf. Dec. 07 2020, 12:45

A lány először azt hitte, hogy hozzá beszélnek, de nem. Sem a fókusz, sem pedig az irány nem volt megfelelő ahhoz. Egyértelműen nem hallotta meg a hangokat és nem fedezte fel a mozgást a sötétségben. Talán még jártasságai sem voltak - vagy nem kapcsolta be őket -, amelyeknek a segítségével megvédhetné magát a hirtelen érkező támadásoktól. Azt mondjuk Szophie nem tudta megérteni, milyen képzeletbeli fantomhoz szólt a kérdés, de rögtön megállapította, hogy hülye egy szellem lehet, aki nem eszik pillecukrot.
A férfi óvatlansága aztán percekig folytatódott. A lány nem az a fajta volt, aki lopással szerzi meg, amit akar, de ez a szituáció könyörgött azért, hogy kihasználják. Vajon meddig tud úgy játszani ezzel a vöröskével, hogy nem bukik le? Mik azok a határok, ameddig még elmehet?
A kíváncsiság és az izgalom halvány pírt ültetett arcára. Közelebb húzódott, egészen hozzásimult az egyik fához és várt. A kínálkozó alkalom hamarosan elérkezett és egy gyors mozdulattal el is csente a nyársról a finomságokat. Jóízűen állt neki falatozni, visszahúzódva a sötétség rejtekébe. Az édesség épp olyan finom volt, amennyire az illata ígérte.
Miközben elpusztította a pillecukrokat, Szophie végignézte, hogyan épít magának a srác levelekből fekhelyet. Mi ez, valami remete?
Nos, ha itt üt táborhelyet, annál jobb. Talán még egy néhány adag édességet el lehet tőle csenni. A lány elnyomott kuncogással hallgatta a kifakadást. Még jó, hogy a hallgatózás jártasságával egyetlen szót sem szalasztott el. Abban nem kételkedett, hogy alkalomadtán megosztoztak volna, de így jár az, aki óvatlan egy ilyen helyen. Vagy ami azt illeti, bármilyen helyen Aincradban. A börtönben pedig... Na de az más téma.
Újra összesimult a fatörzzsel és várt. Tudta, hogy kell egy kis idő, amíg az idegen gyanakvása elül, de semmi esetre sem akarta ennyivel feladni a játékot.

by **Akito** Szer. Dec. 09 2020, 21:27

Hirtelen ötlettől vezérelve kényelmes vackot állítok össze magamnak a körülöttem felhalmozódott levelekből, mégse a kemény farönkön kelljen várnom saját támadásom, meg kell adni ennek is a módját. Mire végzek a megfelelő kupac összehordásával, a jutalomként félretett pillecukrocskáim váratlanul felszívódnak. A pofám leszakad, hová fajul ez a világ is? Egy hatalmas, sötét és kihalt erdő mélyén sincs biztonságban az ember holmija? Ráadásul egy olyan dologról beszélünk, ami nagy kedvencem, ezért külön harapok. Haragomnak finoman hangot is adnék, de csak annyi telik tőlem, hogy akár meg is oszthattam volna az elkövetővel, már ha értelmes lényről van szó.
Hiába nézek körbe, lépkedek jobbra, lépkedek balra, az ég világon semmi olyat nem látok, ami túl van a tábortűz csekély fényforrásán. Hallani se hallok többet az erdő megszokott, kicsit sem ijesztő zajainál. Eközben újabb adag cukrot fűzök fel a pálcára és helyezem a tűz fölé, ezúttal szemem le se veszem róla. Még csak az kellene, hogy erre az adagra is ráraboljanak. A hőkezelés végeztével kettőt lépek hátra, hogy ismételten ledőljek puha fekhelyemre.
- o.O... Mi a....?! - A Hideg és kemény talajon csattan a hátsóm, majdnem eldobva a fincsi falatokat. A korábbi kupac szőrén-szálán eltűnt, de hova és ki? Suspect

Felkelek olyan gyorsan, ahogyan csak tudok, szinte felpattanok és a környéket vizslatom Suspect

Ugyan úgy semmi, mint eddig....lehet többet kellene költeni jártasságra hülye gyerek Rolling Eyes

Kisvártatva halk zörejt, motoszkálást hallok az egyik jobb oldalon lévő közeli bokorból. Lerakom a cukorral teli pálcát és magamhoz veszek egy lángoló fadarabot, hogy megvilágítsam a hang forrását. Óvatosan közelitek, lépésről lépésre haladva míg.....
- Áááhh!!! - kiáltok egy rövidet, de annál hangosabbat az előugró teremtményre. Egy fehér bundájú, piros szemű bolyhos nyuszika libben elő a bokor rejtekéből, miközben rágcsál valamit - Fuhh... hallod pajtás ne ijesztgess. - torkollom re, mire félrebillentett fejjel szegezi rám bárgyú tekintetét, azután elszalad otthagyva a fura rágcsáját. Apró, vörös villanások keltik fel figyelmem, lehajolok és felveszem, as elkerekedett szemmel bámulom a már felismert nyuszinasit. Egy levágott emberi kéz, amiből piros pixelek záporoznak. Hát ez módfelett érdekes.
- Hahóóóó... nem hiányzik senkinek semmi? - kiáltom az vaksötétbe a levágott kezet lóbálva az ég felé. Ki hallott már ilyenről? A tolvaj kezét előbb vágják le, mintsem megtalálták volna? Suspect

Igazán érdekes. - Vissza lehet ezt még rakni? Rolling Eyes

by **Szophie** Szomb. Dec. 19 2020, 16:00

A pillecukrok finomak voltak és olvadósak, kicsit forróak, de még ehetőek. Épp ahogy a legjobb. Megnyalta a szája szélét és rögvest a következő körért ácsingózott, de annak sajnos még nem jött el az ideje. A férfi láthatóan összezavarodott és most kicsit jobban odaügyelt a tűzre és az édességre. Szophie kuncogva figyelte és egy alkalommal - amikor az idegen kellően elbámult és nem figyelt oda - a faleveleket is elhordta. Ha ennyi nem lesz elég, hogy kereső körútra induljon az idegen, akkor semmi.
Tágra nyílt szemekkel figyelte a jelenetet, aztán... Alig bírta elfojtani a feltörni készülő röhögést. Ez a fura alak hatalmasat esett. Szophie kicsit beljebb húzódott a bokrok közé, hogy véletlenül se kerüljön a vizslató szempár kereszttüzébe és mindkét kezét a szájára tapasztotta, nehogy egy nyikkanás is elhagyja azt. Ez volt a legnehezebb feladat. Nos... nem a következő pillanatig, amikor egy nyuszika bújt elő a bokorból - a lány észlelése már jó előre bejelzett, hogy ilyesmi fog történni. Arra viszont egyikük sem számított, hogy a húsvéti nyúl ezúttal tojás helyett csonkolt kezet fog magával hozni. Megdöbbenve meredt a testrészre, főleg mert Aincradban az ilyesmi nem marad meg sokáig. A csonkolónak tehát a közelben kell lennie. Felmászott a fára, ahol kicsit biztonságosabbnak érezte és az egyik szélső ágról lenyújtózva szólt hozzá végül az idegenhez halkan.
- Psszt. Ez veszélyes lehet. Az elkövető a közelben tartózkodik - suttogta, de arcán nem a félelem, inkább az izgatottság kifejezése ült. Még vigyorgott is hozzá, habár ez talán annak is volt köszönhető, hogy idő közben még egy kis pillecukrot zsákmányolt a bot felfelé tartott végéről.

by **Akito** Kedd Dec. 22 2020, 17:06

Hajajj, a pillecukrom fogja magát és eltűnik, a rögtönzött, mégis kényelmes fekhelyemmel egyetemben, aminek következtében nagyot csattanok a földön. Egyre kellemesebb ez az izgalmasnak induló szörnyvadászat >.> A mérgem nem adhattam ki rendesen, mert a bokorból egy nyuszi ugrott elő, érdekes eledellel a szájában. Efféle nyulat még sehol sem láttam. Tudom, hogy nem vetik meg a húst, na de embert enni? Fujj... az már pár kategóriával súlyosabb, mint kellene. Felveszem a levágott kezet és lóbálom mindenfelé, közben kérdezve feltehetőleg közelben lévő gazdáját, nem-e hiányzik neki. Meglepetésemre felülről érkezik a válasz, nem is akármilyen. Nemes egyszerűséggel lepisszegnek, hogy fogjam be a számat, mivel az "elkövető" a közelben tartózkodik.
- Helló neked is! Suspect

- bár nem köszönt, én mégis megtisztelem ezzel az egyszerű gesztussal. - Gondolom akkor ez nem a tiéd - egy laza mozdulat és felhajítom neki a levágott végtagot, nézze csak meg közelebbről, hátha tud róla valamit Rolling Eyes

A hold lassan felkel, talán akkor majd többet látok, de most egyelőre nem sokat. A fán hesszelő illető körvonalait is alig tudom kivenni. Annyit tudok eddig, hogy most ott van, és a hangja alapján nő, vagy olyan férfiú, akivel én nem akarok több kontaktust soha az életben. Bár.... ha hím és ő az elkövető, bűntudat nélkül elláthatom a baját... és ha már itt tartunk...
- Nem te nyúltad le a nasim véletlenül? Suspect

- gyanakvó tekintettel figyelem tovább, bár nem sokáig mert újabb zajt hallok a bokorból. Odafordulok egy pillanat alatt, sosem lehet tudni, azután megpillantom a zaj forrását. A nyuszi tért vissza ki tudja miért, talán a rágcsáját keresi? Előttem áll meg, egyenesen rám néz a nagy vörös szemeivel. Elég cukker ez a fehér nyuszika....
- Mire vársz hülye gyerek, gyere már utánam!!!- ebben a szent pillanatban tátott szájjal lefagyok. Egy nyúl szólalt meg az imént, és ha ez nem lenne elég..... még le is hülyézett o.O Itt valami komoly baj van Suspect

- Te is hallottad? - a fán levő illető válaszától függ: én vagyok őrült, vagy a nyuszi Suspect

Mert nagyon nem mindegy

by **Szophie** Szer. Dec. 30 2020, 15:18

Ügyes mozdulattal kapta el a levágott végtagot és forgatta meg a kezében. Sajnos már nem sok ideje volt rá, hogy tanulmányozza, mielőtt pixeleire robbant, de abban a pár másodpercen az arcán tisztán kivehető volt az érdeklődés és csodálat kifejezése.
Végül aztán - mivel az elmúlt másodpercekben semmi veszélyre utaló nem történt az észlelése és hallgatózása szerint a környéken - leugrott a fáról. Megrázta a fejét, hogy hajából és fülecskéiből a falevelek kihulljanak, aztán vidám arckifejezéssel fordult az idegenhez.
- A nevem Szophie. Annak ellenére, vagy épp azért, hogy ilyen különös helyen és helyzetben találkoztunk, örülök - mutatkozott be, csöppnyi illedelmességet mutatva, de figyelmét csakhamar újra a tapsifüles kötötte le. Vagyis kötötte volna, de a férfi alkalmatlankodva neki szegezett még egy kérdést is.
- Nem tudom, milyen nasi, de nekem is jól jönne - szorította gyomrára a kezét éhséget színlelve és magában jót kuncogott a férfin. Mondjuk tényleg jól esett volna neki még egy-két pillecukor.
Az észlelés közben újra jelzett, a tapsifüles - szerencsére - visszatért. Habár nem volt túl kedves, még mobhoz képest sem. :/
- Persze, hogy hallottam. Én mindig hallom őket - pislog az idegen kérdésére úgy, mintha amaz sületlenségeket beszélne és nyulakkal beszélgetni teljesen hétköznapi dolog lenne. Szophienak persze - hála az egyik képességének - az is volt, habár az állatok szavait sosem szokta ilyen tisztán hallani, inkább csak olyan formában, mintha olvasna a gondolataikban és érzéseikben. És a mobok - főleg a koboldok - többsége elég ostoba és idegesítően flegma volt.
- Miért szeretnéd, hogy kövessünk? - fordult aztán a nyuszikához. - Előbb mondd el, mint akarsz mutatni. Nem hiszed, hogy csak úgy belesétálunk a csapdádba! - kezdte el faggatni, mintha csak egy normális, értelmes, hétköznapi emberrel beszélgetne. Hisz mégsem bízhatott meg akármilyen jöttment rágcsálóban!

by **Akito** Vas. Márc. 14 2021, 16:58

Az események elég furcsa fordulatot vesznek. Eltűnő nasik, szemtelen beszélő nyúl és fura csaj. Túl sok történés ilyen rövid idő alatt, ahhoz, hogy rendesen feldolgozhassam az egészet.... De mindegy is, csak sodródjunk az árral.
- Akito! - mutatkozom be magam is, hisz a lányka is megtette - azt hiszem, hogy én is örülök - bár az majd kiderül és állítása szerint nem ő nyúlta le az édességemet. Hát... mondjuk azt hogy nincs okom hinni neki, de arra sincs, hogy ne, szóval elengedem és foglalkozom a fülessel magam előtt, aki már be is szólt... >.>
Felmerült bennem annak a lehetősége is, hogy hallucinálok, képzelődök, az új jövevény azonban megerősítette: ős is hallotta a nyulat. bár...
- Hogy-hogy mindig hallod őket? - tán valami bajság van a fejében? Kopottak a kerekek vagy mi? - ...és ezt nem tartod furcsának? :O - én bizony annak tartanám, mint most.
- Ki beszélt hozzád fülesbagoly? Ne ugass bele abba, ami nem a te dolgod - A kiskrapek egyből válaszol a lány faggatására. Nem is akárhogy, hangosan elnevetem magam, nem csak velem szemtelenkedik. Közben valamilyen furcsa oknál fogva vonzani kezdenek azok a fülek Suspect

Akár figyel a tulajdonosuk, akár nem, megpróbálom megfogdosni őket, ezzel kiderítve az igazságot.... igaziak e, vagy sem.
- Gyere mááár!!! - - kiált rám és azzal eliszkol megint, de ezúttal szaladok én is utána.
Természetesen árkon-bokron keresztül vezet, ugrálok, hajolok, ágakat kerülök meg, mikor sikerül, de van hogy csattan egy füles egy kósza ágtól, mire valamiféle tisztásra érünk.
- Az igen.... - ámulok el a látványon, ugyanis a tisztáson szanaszét hevernek emberi testrészek, amikből csak úgy szivárognak a jellegzetes vörös pixelek - itt nagy dara volt Suspect

- Elkéstünk te barom >.>- morcizik a nyuszika, de valóban.... nem kicsit késtünk elnézve a mészárlás nyomait....
- Láttál már ilyet? - kérdezem a lánytól, már ha követett minket ide - Hallottam, hogy vérfarkas garázdálkodik a környéken, de erre azért nem számítottam - most hálát adok az égnek, hogy nem a való világban vagyok. Ha mindenféle belsőségeket is látnék, az már nagyon, de nagyon sok lenne nekem. Még a cukor is visszajönne...

by **Szophie** Vas. Márc. 14 2021, 22:57

- Áhh, nem, dehogy - rázta meg a fejét. - Évek óta így van. Azt hiszem, ez az egyik... - gondolkodott el egy pillanatra, hogy milyen kifejezést használjon - speciális képességem! Szeretek a mobokkal beszélgetni, bár többnyire elég bugyuták.
A nyuszi aztán rettenetesen goromba volt. Olyannyira, hogy Szophie elgondolkodott egy nyúlpörkölt lehetőségén. Vagy felszolgálhatná Nestornak, hallomásból tudta, hogy a sárkány odáig van a nyúlhúsért.
- Vigyázz a szádra, tapsikám! Ismerek egy sárkányt, ilyen nyulakat eszik reggelire. Ami azt illeti, én pedig ebédre - húzta fel az orrát sértődötten, és a viruló Akitora is hasonló pillantást kapott tőle. A férfi simogató, érdeklődő mozdulatára azonban zavart mosollyal válaszolt.
- Nem igaziak, ha arra vagy kíváncsi. Azok itt vannak - tűrte el a haját és megmutatta az apró, de teljesen hétköznapi füleket, amelyekben egy pár csillag alakú fülbevalót viselt. Aztán a nyuszi türelmetlenné vált, így nem volt más választásuk, mint gyanakvás nélkül követni árkon-bokron túl.

Ajkai csodálkozón elnyíltak, miközben megállt egy és ragyogó szemmel körbenézett. Magába fogadta ennek a rendkívüli pillanatnak minden apró kis szegmensét. Ilyen látvány még a börtönben sem tárulkozott minden nap az ember szeme elé, különleges volt. A pixelek abszurd ragyogást kölcsönöztek a látképnek, a végtagok furcsa módon nem voltak undorítóak, csupán groteszk szobroknak tűntek. Ez a mező maga volt a művészet.
Elő is vett egy fotókristályt, és megörökítette a pillanatot. Csak ez után válaszolt Akitonak.
- Persze, hogy nem láttam. Mármint idefent nem. Az emberek általában tök máshogy pixeleződnek el és nem hagynak maguk után ilyen látványos... nyomokat - fintorgott a kifejezést használva. - Ráadásul... hányan lehetnek az áldozatok? A kezek és a lábak számából ítélve nem egy, nem két alakról van szó. Vajon játékosok voltak, vagy NPC-k? - tette fel a kérdést. - Ha ez utóbbiak, akkor nemsokára összerakja őket a rendszer - hajolt le és böködte meg az egyik kezecskét. Így pedig már meg is kapta a választ, hogyan pixeleződhettek ilyen fura módon el ezek a testek; az NPC alakokat valószínűleg így programozták.
- Nos, én eddig abban a hitben voltam, hogy én vagyok a vérfarkas. De esküszöm nektek, nem táplálkozom játékossal.
Aztán furcsán a nyúlra sandított és megvilágosult. - Szerintem a kispajtás ölte meg őket. Kinézném belőle, amilyen nagy a szája...

by **Akito** Szomb. Márc. 27 2021, 00:26

- Áh... értem - pontosabban úgy ahogy, de felfogtam. Attól, hogy évek óta így működik ez nála, még nem lesz kevésbé furcsa ez a képesség. Mégis mi a fenéről beszélgethet a mobokkal? A helyi divatról esetleg? Mindegy ios, jobb ha nem töröm a fejem olyan apróságokon, amihez még csak nem is értek Suspect

A nyuszi beszólása elég vicces, a kuncogásom is alig tudom visszafogni de a lányka pillantása segített benne egy kicsit
- Jaja, én meg ismerek egy nyulat, aki magasról tesz az ismeretségedre. - vág vissza szinte azonnal az apró jószág. - Csak nem kellene valami kislány? A lábam, hogy szerencsét hozzon, vagy a füleim, hogy szexinek érezhesd magad egy pillanatra? - Én inkább a furcsa és szőrös kutya füleire őszpontosítók. Épp megérinteném, amikor észreveszi és felvilágosít, hogy rácsodálkozásom tárgya nem is valódi. Egy hangyányit csalódott vagyok, de mikor megmutatja az igazi fülecskéit, akkor azt huzigálom meg picit. Sőt... még rá is harapok, amennyiben van rá lehetőségem, ezzel megbosszulva, hogy átvert a hamis fülekkel.
- Oh bocsi, a cuki fülecskék a gyengéim Razz

- magyarázkodok siker esetén, de nem sokáig, mert menni kell a nyuszi után.
A látvány elég para, ennyi levágott testrészt még horrorfilmekben sem láttam egy helyen... egyszerűen borzasztó a látvány, de nem mindenkinek. Szophie-nak ahogy nézem tetszik a látvány, erről árulkodik az ellőtt fotókristály. Jobbnak látom nem rákérdezni, mindenkinek van ilyen dolga, ki erre, ki arra indul be Suspect

- Fogalmam sincs - megvizsgálom jobban a végtagokat, de az alapján túl sok mindent nem lehet leszűrni, csak egy-két dolgot: - Hmmm 7 kéz és 8 láb. Nincs két egyforma cipős láb és egyek kézen sincs ugyan olyan ruhafoszlány Suspect

- vázolom a helyzetet a fejecském vakargatva.
- Persze, hogy nem vagy az. Már fent a telihold és rég lett volna alkalmad rám támadni... bőven adtam rá lehetőséget- persze ez még nem azt jelenti, hogy nem veszélyes rám nézve. Körbesétálok, de nem látok több levágott végtagot, vagy bármi mást, és mire visszaérek kezdődik a gyanúsítgatás.
- Mi? - hitetlenkedik a nyúl - Nem! Nem-nem-nem. Először is a nevem Hakni és a nyulak nem esznek húst - magyarázkodik, majd odaugrál egy fa mellé, két lábra áll és a háta mögül előránt egy répát, szerintem jobb nem tudni honnan, és rágcsálni kezdi és a fának dőlve néz tovább minket
- Rajtad viszont érzem vér szagát, a gyilkosok jelét füles. - Vág vissza a nyuszika egyből
- Én meg látom Suspect

- nézek arra a bizonyos indikátorra, amit eddig nem firtattam és ezután se tervezek. Egymillió egy oka lehet annak is - Szóval... hogyan tovább? :O

by **Szophie** Szer. Ápr. 21 2021, 11:54

Idegesítő, rohadék, bosszantó kis vakarcs! Ha Vezér itt lenne, már nem lenne ennek a nyúlnak bojtja sem. De így se sok védte meg a bundás kis valagát, talán csak az, hogy Akito elvonta a figyelmét a bosszankodásról a fülecskékre tett érdeklődő megjegyzéseivel. Szophie büszke volt rá, hogy a farkasköpeny ennyire élethű másolattal áldotta meg, de esze ágában sem volt róla hazudni. Nem voltak ezek mások, puszta díszek, emlékeztetők, hogy Vezérrel mennyi ideig voltak ők ketten egy csapatban.
Amikor azonban eltűrte a haját és felfedte a valódi füleit, mindenre számított, csak a folytatásra nem. A fülhúzogatás még rendben is volt, látszott Akiton, hogy valamilyen oknál fogva érdekli ez a kérdés, habár a férfiak többsége nem a füleket szokta először megnézni egy nőn. Amikor közelebb hajolt, a lány lélegzete automatikusan bennrekedt és összébb húzta a vállait, mintha valamitől megijedt volna. Hátrált egy fél lépést és rátaposott a nyuszi farkára, de a fülharapdálástól ez sem mentette meg. Kelletlenül vette tudomásul a borzongást, ami végigfutott a gerincén és a pírt, ami kiült az arcára.
- Te nem vagy normális - morgott, amint lerázta magáról a fiú közelségét és elfordult az erdő irányába, hogy inkább a küldetéssel foglalkozzon. Na meg azért, hogy levegőhöz jusson és eltüntesse arcáról az árulkodó vörös rózsákat. Nem szokás csak úgy megharapni egy idegen fülét! Ez teljesen abnormális! Éppen csak hogy ismerik egymást!

Mire a tisztásra értek azonban, tökéletesen megfeledkezett zavaráról és figyelmét csak az eléjük táruló látvány kötötte le. Elragadtatással bámulta a jelenséget, de azért jutott arra is ideje, hogy Akitora sandítson, reakcióért. A férfi sem ijedt meg vagy sápadt el, de sokkal kevésbé élvezte a helyzetet.
- A játékban ritkán van alkalma az embernek ilyesmit látni. A piszok folyamatosan eltűnik. Nem engedik, hogy a kellemetlen látvány megzavarja a pici kis gyermek lelkünket. Szóval felüdítő egy vérpixelekkel borított mező ezen a túlvilági helyen - igyekezett elmagyarázni a gondolatmenetét, aztán hozzálátott ő is a testrészek tanulmányozásának. Akito jól mondta. Vagy négy ember hordott más-más öltözéket mindkét karján és lábán, vagy nyolcból maradt meg alig két testrész, vagy tizenhat hagyta el valamijét. Sehogy sem voltak kellemesek a számok.
- Mindenesetre nem biztos, hogy jó ötlet sokáig itt időzni - jelentette ki végül, aztán újra a nyuszira sandított. - Vagy ha igen, talán óvatosabbnak kellene lennünk. Esetleg csapdát állítani. Jut eszembe, Hakni, te hogyan keveredtél ide és miért jöttél hozzánk segítséget kérni?
- Ha nem megfelelő a válasza, egyszerűen megöljük. Egyelőre a nyuszi a leggyanúsabb - jelentette ki végül és vérszomjas mosolyt küldött a kisállat felé, de aztán elnevette magát, mint aki egyáltalán nem gondolta ezt komolyan. Na de a vörös indikátor alatt... vajon tényleg nem volt komoly?

Bocsi a várakozásért!

by **Akito** Pént. Ápr. 23 2021, 14:31

- Au, az a farkam te buta liba - mérgelődik a nyuszika, mikor Szophie rálépett a farkára, hála a kis csínyemnek, ami elég hatásos lett, talán túlontúl is. Még ha neki nem is, nekem nagyon tetszik, nevetésben török ki a reakcióját látva. Nincs benne gúny vagy káröröm, ez csupán egy üdítő, gyermeki nevetés amitől a könnyem kicsordul. Mindenre számítottam, csak efféle reakcióra nem, főleg az indikátor színe miatt. Roppantmód váratlanul ért ez az aranyos megmozdulás, mintha godzilla táncra perdülne városrombolás helyett, hehe..
- Igen, ezt mondták már páran, hehe... - próbálom elfojtani a nevetésem - De tudod... - nagyokat sóhajtva próbálom pótolni a kialakuló oxigénhiányomat. - Az ilyen váratlan eseményekre való reakció mindig őszinte- kihúzom magam és elindulok, hogy a "küldetéssel" foglalkozzam inkább magam is
- Ez amúgy cuki volt - vetem oda neki halkan kuncogva, mikor elhaladok mellette.

Szophie arcára kiülő halovány csodálat felkelti a figyelmem, hamar megmagyarázza, mi ragadta meg ebben a borzalomban, amit én nem teljesen értek, de hát ez van. Nem vagyunk egyformák.
- Szóval a korábbi cuki éned mellett van egy kis szadista, groteszk művészeteket kedvelő éned is? :O - a következtetés, bár lehet, hogy hibásan, levonva. - Bennem csak egy hangyányi undort kelt és egy picike haragot - a végtagok között gyerek méretűek is vannak, ráadásul elég sok.
- Igazad lehet, azonban már alaposan bemerészkedtünk az erdőbe. Ki tudja mekkora lehet ennek a valaminek a vadászterülete... és őszintén szólva - fordulok a lány felé, majd a nyuszira is vetek egy rövid pillantást. - engem érdekel, hogy ki vagy mi tehette ezt bounce

- igen, ez pont az a dolog, ami ellentmond az életösztönnek, de ha egyszer a kíváncsiság erősebb, akkor mit tehet az ember? Menjek haza és görcsöljek napokig, hogy valóban vérfarkas volt-e vagy sem? Ahogy ismerem magam, addig húznám a saját agyam, míg vissza nem jönnék.
Épp mondani akartam, hogy remek ötlet, csak hülye vagyok a csapdákhoz, Szophie kikérdezi a kis nyuszikát.
- Igen, ez engem is érdekelne Suspect

- felelem és Hakni csak vállat von. A fenyegetőzésre a szeme se rebben. Én jobban megijedtem ettől, mint ő holott én se táplálok több érzelmet iránta, mint ő irántam. Ez a Hakni nem ma kezdte
- Én itt lakom! - válaszol nyugodt hangon - Ez egy erdő hülyék! Nem vettétek észre?! - na tessék, kiakadt...
- Ha a ti otthonotokat dobálja tele valaki testrészekkel, akkor mit szólnátok? Örülnétek neki barmok?! He?!!
- Szerintem ő lehet - mutatok Szophi-ra és közben tovább nézelődök nyomok után kutatva. A bájcsevejt a lánykára bizom, mert elnézve őket nagyon megtalálták a közös nevezőt. Még a végén nagy barik lesznek :O

by **Szophie** Szomb. Ápr. 24 2021, 20:29

Zavarát csak fokozta az erre válaszul kapott nevetgélés. Első reakcióként elszégyellte magát, amiért láthatóan nem a megfelelő módon viselkedett. Talán valami mást vártak tőle? Összeráncolta a szemöldökét és úgy figyelte a nevetésben fuldokló srácot, egyre növekvő rossz érzéssel. Ezen pedig még a káröröm sem segített, amit a nyuszi farkát ért károk miatt érzett.
A magyarázat azonban megnyugtatta.
- Áhh, szóval ez egy teszt volt? - vonta le a következtetést vidáman. - Igazad van, ebből a szempontból a módszered hatásos. Szerintem legközelebb én is kipróbálom - arcán a mosoly egyre csak szélesebb lett, mígnem szinte ragyogva pillantott fel Akitora. Tetszett neki a srác különc kreativitása. Azon agyalt, hogy talán neki is kellene valami ilyesmit tennie, hogy ő is megismerhesse Akito természetét, de aztán rájött, hogy az emberek általános véleménye alapján ahhoz nincs is szüksége semmi extrára. Elég lesz, ha önmagát adja, az a többség szerint egyébként is meglepő meg érthetetlen.
Pedig az ő nézőpontjából tényleg volt logikája. Még akkor is, amikor a cuki kifejezést hallva megtorpant és tanácstalanul hosszan utánabambult Akito hátának, mielőtt a nyomába eredt.
- Groteszk művészet? - kérdezett végül pár perccel később, már a mezőn ácsorogva. Így még sose gondolt magára, de végül aztán elgondolkodva bólintott egyet.
- Igazad lehet. Szeretem az extrém vagy különleges dolgokat, amik másokat talán taszítanak vagy megrémisztenek. De nem hiszem, hogy ez furcsa lenne, a horror filmeknek is vannak rajongói - magyarázta lelkesen, közben pedig felmérte a végtagokat maga előtt. Feltűrte a ruhaujját és hozzálátott, hogy sorrendbe pakolja őket. Kezek a kezekhez, lábak a lábakhoz, méret szerint egymás mellé. Vajon mikor pixeleződnek el végre rendesen? És hol és mikor fognak respawnolni, hogy kikérdezhessék őket?
- Áhh, szóval te a véres részleteket nem szereted, de azért rajongasz a detektív történetekért - kuncogott aztán Akito izgatott kijelentését hallgatva. Még rá is kacsintott a fiúra, hogy nyomatékot adjon szavai játékosságának, habár ez talán nem a megfelelő helyszín volt az ilyesmire. Nos... Szophiet az ilyesmi sosem érdekelte, ha játékról volt szó.
- Na és Hakni, ha itt laksz, akkor mondd el kérlek, nem-e tapasztaltál mostanában valami furcsát és nem hétköznapit - ezen kívül persze - kezdett bele a kérdezősködésbe végül, ha már detektíveset játszottak. - Láttál errefelé idegeneket ólálkodni? Ismerted ezeket az embereket? Gyakran járnak erre mások? Hol voltál az eset ideje alatt és pontosan mikor értél ide? Aztán pedig hogy találtál ránk?

by **Akito** Szomb. Ápr. 24 2021, 22:30

- Teszt, vagy nem teszt. Számít az? A lényeg, hogy mutattál valami váratlan és egyben érdekes, őszinte dolgot magadról, amitől máris megismertelek kicsit - a vicces az kimaradt, hisz épp elég hangosan nevettem fel ahhoz, hogy neki is feltűnjön.
- Tedd azt! Próbáld ki! Nem elég, hogy sok érdekes dolgot láthatsz, de még a napodat is fel tudja dobni egy-egy furcsa reakció - pár pillanatra újra kitör belőlem a nevetés, ám jóval visszafogadtabban a korábbihoz képest. Erre mondjuk rásegítettek a szanaszét heverő testrészek és a vörös pixel rengeteg szétszórva a tisztáson. Az már egyszer biztos, h farkasemberhez illő tett, de miért hagyta itt a végtagokat? Érthetetlen... scratch

Segítek Szophie-nak összeszedegetni a testrészeket, amiket bizonyos szempontok alapján párosít.
- Félreértettél - felelem miközben átnyújtok neki egy jobba kezet - Nem az a furcsa, hogy kedveled az efféle művészeteket. Hanem hogy más a látszat és más a valóság - hirtelen belegondolva talán nem teljesen érthető, mit mondtam az imént. Rápillantok és ha arcáról leolvasok akár egy pici "értetlenséget" nekiállok és kifejtem jobban
- A kis harapásból rájöttem, hogy van egy nagyon aranyos oldalad - ezt már tisztáztuk korábban - Ha rád nézek pedig... hmmm... scratch

a szép szó nem elég kifejező, ezért nem is szoktam használni. Helyette a gyönyörűt, de ha szerinted ezzel túltolom, akkor képzelj oda más szót. Én nem nagyon ismerek, nem vagyok költő. - lassan elfogynak a testrészek és mind párosítva van a földön. Elpixeleződni viszont még mindig nem akarnak.
- Tehát itt van egy aranyos, gyönyörű lány. Ki gondolná mennyire rajong a trancsirért? hehe...- én biztos nem és száz százalék, hogy mögém állhatna még rengeteg ember... - Számomra ez egy ellentmondás, amitől csak érdekesebb személy vagy. Nem olyan unalmas mint mások - például én Suspect

Mindketten egyetértünk, nem kellene sokat időznünk a tett helyszínén, engem mégis legyőz a kíváncsiság és maradni szeretnék, amiben egyből bűntársammá válik a leányzó.
- Teli találat. Szeretem magát a horrort, ami félelmetes, ami után éjszaka alig mersz kimenni a budira. De a trancsir nekem nem horror. A vértől én nem félek, hanem undorodom.... az nem kellemes érzés Suspect

- nem mintha a félelem az lenne, de valljuk be. Néha jól esik megijedni rendesen, hogy aztán szitkozódva nevethessünk rajta.
Kissé meglepetten, de csillogó szemmel figyelem, ahogy Szophie máris kérdésekkel traktálja az egyetlen szemtanút, aki egyben a gyanúsítottunk is.
- Rajta nyuszi, gyerünk! Válaszolj Miss Holmes-nak - adom alá a lovat és karba tett késszel állok mellettük a válaszokra várva.

- Mi vagyok én? Tudakozó? - mérgelődik a nyulacska, de azért beadja a derekát és lassan neki kezd:
- Hát pár hónapja kezdődött. Valami nagy dög költözött a békés erdőnkbe, de mivel minket nem bántott, le se szartuk - meséli teljesen nyugodt hangnemben - Néha találtunk egy-egy emberi kezet, lábat, de tudjátok hogy van ez? Be a bokor alá és már nem zavar senkit sem. De mostanában elszemtelenedett és egyre több szemetet hagy szerteszét a mocskos férge - magyarázat közben hevesen gesztikulál
- Emberek régen is ritkán jártak erre, most meg végképp. Az idegenek meg ti vagytok, de ezeket se ismertem- Karba teszi a kezét és kihúzza magát, mint aki most jól megmondta.
- Épp hazafele tartottam a kis kuckómba, amikor nagy sírás-rívásra lettem figyelmes. Mivel láttam ezt a balféket korábban- hiszen a tűzzel mindenkinek jelezte, hogy itt van -odasiettem segítségért, hogy nyuvassza ki az az átkozott dögöt >.> ennyi... elégedett vagy buta liba? :O

by **Szophie** Vas. Ápr. 25 2021, 09:29

A kijelentéssel tökéletesen egyetértett. Akito nem tudhatta, de Szophie maga is igencsak mesteri szinten űzte a váratlan cselekedetek és kijelentések művészetét, de ezek miatt rengeteg érdekes szituációba is belecsöppent már eddigi élete során. Most, valahonnan a tudatának legmélyéről, egy olyan szegletből, ahová elmúlt életének részleteit száműzte, elő is került egy emlékkép, legnagyobb ledöbbenésére.
- Meg kell hívni legközelebb a majmokat Karácsonyra. Vajon a jeti és a múmia esznek banánt? - motyogta az orra elé a képtelen kérdést, ami még sok-sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne, annak eredményéül, hogy próbált kizárni egy komisz gondolatolvasót a fejéből.
Ez akkoriban nyilvánvalóan nem sikerült.
Arcára halvány mosolyt festett az emlék, úgy követte Akitot.
- Szóval szeretnél engem megismerni? - kanyarította vissza a szót egy korábbi kijelentéshez és várakozóan a fiúra pislogott.
Közben megérkeztek a tisztásra és nekiálltak összegyűjteni a testrészeket. Szophie körbenézett érdekességek után kutatva, hátha valamelyik bokor rejt még valamit, ami nyomra vezethet. Egy szőrcsomót, egy lábnyomot, bármit. Ügyelt rá, hogy saját cipőjével ne tapodja szanaszét a helyszínt, habár ez munka közben nem feltétlen volt egyszerű. Utána a karokat vizsgálta meg.
- A körvonala alapján ez nem vágott és még csak nem is harapott, hanem tépett seb. Persze jó kérdés, hogy a játékban hogyan vannak kódolva ezek a mechanizmusok - pislogott rájuk közelebbről, és egyre jobban kezdte élvezni ezt a kis vadászatot. - De vajon miért hagyta volna el épp ezeket a farkasunk? Talán nem szereti a csontos részt? - pislogott, de magyarázatot természetesen nem adhatott senki a kérdésére.
Akito kijelentése és magyarázata aztán megakasztotta a gondolatmenetében. Nem ő volt az első ember, aki kihangsúlyozta Szophie viselkedésének kettős érméjét, de hosszú ideje nem volt senki a lány közelében, aki ezt észrevette volna. Az új életében... nem figyelt rá szinte senki. Most pedig itt volt ez a srác és nagyjából fél óra alatt levonta róla az összes megfelelő következtetést.
Egyszerre bámult rá zavarodottan és megilletődötten. Talán még egy picit el is pirult, ami szintén nem fordult elő vele hosszú évek óta, ezen a napon pedig már másodszor! Fene essen ebbe a fiúba! Talán ő is gondolatolvasó?
Szophie úgy döntött, hogy figyelmét inkább a nyomozásnak szenteli, mielőtt valami baromság csúszik ki a száján, amivel tovább ront a saját helyzetén. Az elmúlt években komolyodott annyit, hogy az ilyen helyzeteket képes legyen lerázni magáról, bár nem volt benne biztos, hogy akarja. Össze volt zavarodva, és ez se mostanában fordult elő vele utoljára.
Rögtön kérdezgetni is kezdett, a Miss Holmes kifejezésen pedig el is mosolyodott.
- Áhh, te is olvastad a könyveket? Zseniális - bólogatott maga elé elégedetten, bele sem gondolva, hogy Sherlock karaktere annyira híres, hogy ehhez a könyvek ismerete se kell.
Felsóhajtott, amiért a nyuszi viselkedése továbbra se lett illedelmesebb, de azért sikerült belőle elég sok megfelelő információt kicsalni. Most már csak a folytatásra volt szükség.
- Ha ez tényleg egy szörnyeteg és ha követi az ésszerű, kinti szabályokat, akkor most jóllakottan elvonult valahova pihenni a környéken. Két út áll előttünk, vagy felkeressük őt a lakhelyén és álmában törünk rá - ami megjegyzem, egészen biztonságosnak hangzik -, vagy csapdát állítunk és valamelyikünk lesz a csali. Mennyire vagy jó nyomkövető, Akito-kun? Ha lenne egy ilyen jártasság a tarsolyunkban, nem is lenne kérdés, melyik utat válasszuk... Amúgy Hakni, ismersz valami barlangfélét a közelben? Esetleg nagyobb lyukat? - folytatta tovább a kérdezősködést, belemerülve az agyalásba. Tekintetében pedig egyre nőtt az izgatottság.

by **Akito** Vas. Ápr. 25 2021, 11:45

Nagyon úgy tűnik megtaláltuk a közös nevezőt, vagyis egyikünk se megy a másik idegeire. Egész üdítő egy ilyen kommunikáció. Valahogy újra "feléleszti" az embert a nagyon hosszú, nagyon régi álmából. Szophie következő mondatánál azonban megreccsennek egy pillanatra a fogaskerekeim, annyira nem tudom hová tenni az egészet. De aztán hangosan felkuncogok, hisz ez is csak egy kérdés, ami megválaszolásra vár.
- Tedd azt, már ha bírod a majomkodást - sok kis izgága szőrös krapek azért leterhelne pár embert - A Jeti a hegyekben lakik, ahol nincs banán, max a boltban, ami szintén alig van, ettől függetlenül ő is majom. A múmiának meg nincs gyomra, de ha a múmia is majom, akkor úgyse tudná visszafogni magát scratch

- igen-igen, bár nem értem miért mumifikálna valaki egy majmot.... fura emberek mindig is voltak, vannak és lesznek Suspect

- Persze, hogy szeretnélek, eddig talán nem ez jött le? :O - kérdem és elgondolkodom, hogy valamit rosszul csinálok, vagy nem voltam elég egyértelmű? Fene se tudja.... vagyis Szophie már igen, meg ugye én is
- Egy újabb szint viszel mások életébe, vagyis te színeket - nevetek fel - mint a hosszú eső utáni szivárvány. Addig minden szürke és unalmas, de utána megszépül a világ... kiszíneződik - ahogy az én világom is szürke volt elég sokáig, és csak mostanában engedem be a színeket, színes egyéneket az életembe.
- Évekig homokba dugtam a fejem, mert elegem volt, hogy folyton ugyan azokat a köröket futom. Mániákusan hajszoltam az exp-t és a jobbnál jobb cuccokat. - ahhoz, hogy másokat megismerjünk, magunkról is meg kell osztani ezt-azt. Ezt egy bölcs ember mondta, akinek a franc se tudja a nevét, de ha bölcs volt akkor tuti tudott valamit Suspect

- Elvonultam a harcoktól, questektől és szó szerint unalmas életet éltem.... és persze rengeteg könyvet olvastam. El is felejtettem mennyire élvezetesek tudtak lenni a random questek - ez a mostani mindenképp, főleg ha a beszélő nyuszira nézek.
- Szóval csak röviden: örülök, hogy találkoztam veled Szophie - meg a nyúllal is, de ezt ki nem mondom, mert tuti bealázna megint az apró füles...
A lány nagy gonddal elemzi a levágott végtagokat, amire én képtelen lennék, annyira taszít a látványuk. Még szerencse, hogy ilyen társsal áldott meg a sors. Két finnyás csak mutogatna egymásra: te csináld... hehe
- Akkor a szörnyünk egész jó erőben van, ha ilyen lazán tépkedi a végtagokat - egy pillanatra átfutott az agyamon, én is járhatok így, de hamar elhessegettem a kósza gondolatot. - Lehet csak válogatós. tudod, mint aki nem eszi meg a pizza szélét- eme tökéletes hasonlat után a nyuszika is kezelésbe van véve társam által, aki kérdésekkel bombázza.
- Hogyafenébene - vágom rá - Az eleje uncsi, de mikor valami nyomon van, akkor már nem lehet letenni *.* - ilyen ez a Holmes... még könyvben is imádja az ember.
Hakni meglepő módon az összes kérdésre választ ad, ezáltal közelebb kerülünk az ügy megoldásához, mondjuk kérdéses mennyivel. Annyit biztosra tudunk, hogy szörnyike tuti van a vidéken.
- Olyannyira, hogy a saját lábnyomomat sem tudom megkülönböztetni - bevallom őszintén, úgyis kiderülne a turpisság - Emellett se látásom, se hallásom és még észlelésem sincs. Utólag belegondolva nem is értem hogy jöhettem el így vérfarkasra vadászni Suspect

- és tényleg. Legalább vehettem volna pár alapvető képzettséget, de nem.... annyi eszem már nem volt annyira felcsigáztam magam Suspect

- Persze, hogy van hülyék. Ez nem holmi silány erdőcske, ahol eddig jártatok. Itt minden van - büszkén kihúzza magát a kijelentésre. - Lássuk csak scratch

Ott van a szürke medve barlangja, meg a rókáké és a denevéreké. A szörny barlangja, a nagy gyűlésterem, a titkos faodú és a vakond tanya.... azt hiszem ennyi

Most ha nem állnék a nevetés szélén, egy akkora facepalm-ot nyomnék, hogy saját magamtól besárgulnék. De nyomorék ez a nyúl
- Szophie, te sütve szereted a nyulat, vagy inkább ragunak?

by **Szophie** Vas. Ápr. 25 2021, 19:14

Felnevetett Akito arckifejezésére, vele együtt kuncogott. Hát igen, ez a gondolatmenet talán nem volt épp a legtisztább egy idegen számára, de épp ebben állt a meglepősége. Tetszett neki, hogy választ kapott a kérdésére, ráadásul a helyzethez képest egészen komolyat. Akito képes volt rá és nem nézte hülyének, csak azért, mert értékelhetetlen kijelentéseket tett. Ez például olyan dolog volt, amit érdemes megtudni egy idegenről minél hamarabb. Bár... már nemigen nevezhette a jobbján bandukoló fiút idegennek.
- Valóban. Majd megkérdezem a jetit a hegyekben, mivel táplálkozik. Úgyis van ez a hasznos kis képességem, hogy beszélhetek a mobokkal - bólogatott vidáman és szikrázó mosolyt villantott Akitora.
Hogy aztán az arckifejezése óvatos hitetlenkedésbe csapjon át nagyon hamar. Megrázta a fejét, hogy kisöpörje belőle a gondolatokat, de nem használt. Csak bámult társára ennek a bizarr, groteszk mezőnek a közepén és próbálta eldönteni, hogy ez a kacifántos, de gyönyörű bók most vajon mit jelent. Mármint rájuk nézve mit. Bizonyos szempontból beillett egy elcsábítási kísérletbe.
Újra megrázta a fejét és inkább odakoncentrált a folytatásra. Értékelte, hogy Akito megosztott valami személyeset magáról, így nem akart lemaradni a részletekről sem.
- Én örülök, hogy végül így döntöttél - mosolyodott el a végére újra magabiztosan. - Az élet mit sem ér a színfoltok nélkül. Bár néha akkor se vesszük észre őket, amikor az orrunk előtt vannak. Én például így jártam. Mindenem meg volt... - nézett valahova a távolba, aztán gondterhelten felsóhajtott. - Aztán saját hibámból el is veszítettem. A legfontosabbat már sosem kaphatom vissza.
Mélyet, fájdalmasan dobbant a szíve, de nem engedte arcára kiülni az érzelmeket. Ez most nem egy olyan pillanat volt, így aztán fájdalmas emlékek ide vagy oda, nagyon hamar visszatért a jelenbe. Az semmin sem változtat, ha emészti magát miatta.
Visszafordította a figyelmét a nyomozásra, és csakhamar újabb eredményeket sikerült felmutatniuk. Vagyis inkább mutatnia, mert Akito látványosan ódzkodott a pixelek látványától.
- Valóban. Ha szembeszállunk vele, óvatosnak kell lenned. Vigyázz majd nagyon a végtagjaidra, mert amíg védett övezetbe nem lépsz, nem nőnek vissza - kacsintott játékosan és ő ezt komolyan viccnek szánta. Nos... Félig-meddig biztosan. A pizzás megjegyzésre azonban teljes beleéléssel nevette el magát, hangulatát pedig jártasságok ecsetelése tetőzte be. És még azt is sikerült megtudni közben, hogy Akito is szeret olvasni és tájékozott a könyvek terén - főleg ha az elmúlt éveit ezzel töltötte. Szívás, hogy ez a fiú kezdett tényleg szimpatikussá válni. Talán mondhatta volna korábban, hogy ő is örült a megismerkedésnek...
A nyuszi válaszát hallgatva azonban arcáról leolvadt a mosoly és helyét átvette a hitetlenkedés kifejezése. Karjait összefonta, fejét megcsóválta.
- Esetleg azt is meg tudod mondani, hogy miféle szörny ez, mekkora sebzéssel? Van valamilyen különleges képessége vagy mérgezése, amire oda kell figyelnünk? Kinézetleírásod nincs hozzá? - gondolta úgy, hogy ezek után célszerű lehet minden apróságra rákérdezni. Eszem megáll!
- Szerintem a denevérbarlangnál kell próbálkozni - jelentette végül ki és cinkosan rákacsintott Akitora. - Ott kiverjük a nyúlból a szörny tartózkodási helyét, megfőzzük a nyúlpörköltet, aztán kaja után durmolunk egyet a biztonságban.

by **Akito** Vas. Ápr. 25 2021, 21:19

Eléggé vidám hangulat egy brutális bűntett helyszínéhez, de mit lehetne tenni? Egyikünk nem túl szívbajos, a másikunk meg talán még élvezi is ezt a légkört. Az meg csak hab a tortán, hogy egyikünk sem nevezhető normálisnak, ez van. Normálisnak lenni uncsi és azok tettetik, akik meg akarnak felelni másoknak... tök béna >.>
- Szerintem a Jezi-nek bakancsot kellene venni karácsonyra. Hisz mezítláb járkál a hóban na meg az éles sziklákon. A múmiának meg valami bőrápolót, mert csóri eléggé ki van tikkadva - igen-igen... a logika ezt diktálja. Tuti örülnének neki.
- Jaja, így utólag én is örülök - felelem mosolyogva, nincs bennem megbánás... egyelőre csak jó emberekkel találkoztam - de a túl sok szín már gáz... az egy kissé már émelyítő - engem egy élénk színekből álló színskála is kikészít, pontosabban a szemem.
Szophie is követi az én példámat és megoszt egy töredéket a múltjáról. Most már ki lehet jelenteni az ismeretséget, pontosabban azt: már nem idegenek többé egymásnak, hanem afféle ismerősök.
- Nem mindent - szólalok meg pár pillanatnyi hallgatás után - Az életed megmaradt és éled tovább. Nem adtad fel és nem is szabad- igen, már megint az a neve nincs bölcs pofázik belőlem... nem tehetek róla Suspect

- A múltat nem szabad eltemetni. Emlékezni kell rá és nem csak a jóra. Abból tanulunk, saját vagy mások hibáiból. Számos vétkem van nekem is. Nem egyet visszacsinálnék, de csak annyit tehetek, hogy nem követem el újra - és akinek van egy maréknyi kis esze, az hasonlóképpen tesz. A büdös életbe nem venném fel még egyszer azt a rohadt nerve gear-t
- Haladni kell tovább előre, ahogy Daidalosz is tette, miután Ikarosz közel ment a naphoz és placsizott egyet a tengerben - talán nem a legjobb hasonlat, mégsem jut más az eszembe.
- Hagyjuk is a drámát, foglalkozzunk inkább a szörnyecskénkkel meg a nagypofájú nyulunkkal - erre már megint elnevetem magam.... ez a nyúl alap esetben baromi vicces lenne, még haza is vinném. Aztán egy hétre rá megfőzném, vagy addig se bírnám? Fene se tudja hehe... Mindeközben Szophie tanácsokat ad, mire kell odafigyeljek.
- Semmi gond. A hátra tett kézzel való küzdelem a specialitásom. Amúgy sincs fegyverem, amit foghatnék - nevetem el magam. Bajos egy harc lesz, ha egyből a végtagjaink bánják. Talán ezért nem kapta még el senki?
- Azért légy óvatos te is. Jobb az elején tisztázni, hogy nem vagyok egy hős típus Surprised

Bár ez bárki megmondaná ránézésből - nevetem el magam és a móka még folytatódik, mikor közlöm vele, hogy jóformán semmi hasznom nincs, ha kutatásról, keresésről van szó. Az igazán önfeledt kacagások ideje elérkezett.... de mint minden ez sem tarthat örökké, főleg mivel dolgunk is van.
Szophie tovább faggatja Haknit, aki még több információval lát el bennünket, köztük talán azzal hova kellene mennünk farkaskát büntetni.
- Ez egy remek ötlet Miss Holmes. Meghajolok a nagyságod előtt - és úgy is teszek - Kaja és utána szundi. Ezekben igazán jó vagyok - közben vetek a nyuszira egy-egy gyilkos pillantást és a szám szélét nyalogatom ezalatt.

- Oda ember is kell ám nyanya.... állok elébe... most akarod, vagy később kell a verés? - ökleit fel alá mozgatja, jelezvén, hogy készen áll a harcra.
- Nyugi Nyuszi, csak viccelünk... én legalábbis biztosan. Elég, ha megmutatod merre van a szörnyike barlangja... rendben? - kérdezem és vetek egy pillantást társamra, hogy van-e még hozzáfűznivalója.
- Akkor gyertek féleszűek.. utánam!!! - kiáltja és megiramodik északi irányba

by **Szophie** Csüt. Május 13 2021, 13:19

Szophie bazsalyogva hallgatta Akito ötleteit, különösen tetszett neki, hogy a fiú képes volt belemenni a játékba és még használható ötleteket is adott. Ennyi elég is volt hozzá, hogy mostantól barátjának tartsa a srácot, nem mintha sok barátja lett volna mostanában, vagy bárki, akivel szívesen töltötte volna az idejét Hinarin kívül.
Felsóhajtott. Valójában ez a beszélgetés rávilágított arra, mennyire is magányos mostanában. A legrosszabb az volt, hogy még csak nem is zavartatta magát amiatt, mennyi mindenről lemaradt és mennyi embernek nem segített. Mint aki egy apró, zárt burokban él.
És nem érezte szükségét, hogy a felfedezés hatására rögtön fusson és változtasson ezen a tényen.
- Karácsony környékén majd eljöhetnél velem odaadni az ajándékokat. Biztos vicces lenne - vetette fel mosolyogva, és habár az ünnep napját ő mindig a JL céhházában tartotta, a másnapot akár szánhatták erre is. Már ha Akitonak nincs más egyéb programja az ismerőseivel vagy barátnőjével.
- Én sem szeretem a tömeget vagy a harsányságot, ha erre akarsz kilyukadni - jegyezte meg, próbálva kitalálni, vajon mire is utalhat a túl sok szín. - Annak ellenére sem, hogy néha én magam is megállíthatatlan dumagéppé változom. De többnyire csak ha olyan személlyel vagyok, aki mellett biztonságban érzem magam - magyarázta a rá jellemző magas, csicsergő hangon és fel sem tűnt neki, hogy épp ezekben a pillanatokban is megeredt a nyelve, alátámasztva ezzel mondandóját.
Hamar sikerült ha nem is jókedvre derülnie, de megnyugodnia és ellazulnia a megnyugtató szavak hallatán, még akkor is, ha nem mindennel értett egyet. Ha az ember önhibájából olyasmit veszít el, ami fontos, azon nem lehet túllépni akkor sem, ha a jövőben már nem követi el azt a hibát. Halottakat nem lehet visszahozni és a szívben tátongó űr helyét ha ki is lehet tölteni, az már nem ugyanaz... De azért Akito szavaiban mégis volt igazság. Bólintott és elraktározta magában a hallottakat, aztán figyelmét újra az előttük álló feladatra terelte, ahogy társa javasolta neki. Csakhamar fény is derült a turpisságra, a tapsifüles meg egyre kellemetlenebb útitársnak bizonyult. Még a vérfarkasnál is kellemetlenebbnek.
- Én sem vagyok hős - mutatott az indikátorára. - De félteni sem kell. Majd megvédelek, ha nagyon bedurvulna a helyzet - kacsintott és elnevette magát. Szeretett másokra támaszkodni, de azért nem volt tehetetlen sem.
Közben megindultak a nyulat követve a bizonyos barlang felé. Ágas-bogas erdő, arcba csapódó páfrányok, tövises bokrok és bűz kísérte útjukat. Ez az erdő kicsit sem volt barátságos, az út pedig még kevésbé. Nagyjából fél órát kutyagoltak így az erdőben, mire egy dombnak sem nevezhető méretű sziklához értek. A kő mindenhol csupasz volt, egyetlen moha vagy növény sem nőtt rajta. Úgy festett a sűrű erdő közepén, akár egy törött és megszürkült cápafog. A felülete teljesen összefüggő volt, nem látszott rajta sehol egy lyuk vagy bármi más, ami barlangra emlékeztetett volna.
- Biztos van valami trükkje - morfondírozott Szophie félhangosan a helyszínt látva. Habár az is lehet, hogy a tapsifüles csak átverte őket.

by **Akito** Pént. Május 14 2021, 02:37

A kérdés egy kicsit váratlanul ér és pislogok pár pillanatig, majd egyből rávágom az egyetlen választ, amit erre adni lehet:
- Persze - úgyis egyedül telt az utóbbi 3-4 karácsonyom. Ideje ezen változtatni egy keveset - De te ülsz a Jeti mellé a vacsinál - szabok egy apró feltételt. Ki akarna egy bazinagy szőrös valami mellett ücsörögni? Még összeszőrözné a kajámat. A kis majmokkal talán még elbírok, de vele? Nem-nem... majd Szophie megoldja Suspect

- Igen? Ebben is hasonlítunk akkor. A tömeg az egyáltalán nem nekem való. A fenének sincs kedve mindenkire odafigyelni, meghallgatni és ami a legrosszabb.... ügyelni, hogy viselkedünk - magyarázom a bajom a túlzott összejövetelekkel - Például, neked volt már olyan, hogy valakit megláttál életedben először, és eldőlt hogy utálni fogod? Nem bántott, hozzád se szólt, egyszerűen nem bírod a képét és kerülöd, mintha muszáj volna? - biztos vagyok benne, másnál is előfordul az ilyesmi, abban viszont nem, ennyire gyakran-e, mint nálam. Hogy egy konkrét példát is mondjak:
- Nem tudom te hogy vagy vele, de ettől a Simeon gyerektől a hideg futkos a hátamon- fakadok ki egy pillanatra - Néha legszívesebben egy péniszt rajzolnék a homlokára, legalább lenne benne, illetve rajta valami férfias - újra megborzongok, majd jobban megrázom magam, hogy kiverjem a fejemből a felugró képeket. Úristen az a gyerek... tényleg nem bántott soha, meg rendes srác...nak tűnik, mégsem tehetek semmit az ellenérzéseim ellen Suspect

A beszélgetésünk elsodródik kicsit olyan irányba is, amit egyikünk se szeretne folytatni, ezért pár mondat után lezárjuk a témát. Annyira pont elég volt, hogy még jobban megismerjük egymást, azonban jóból is megárt a sok... koncentrálnunk meg a feladata kellene, nem másra.
- Te sem? Micsoda meglepetés! Még csak észre se vettem Rolling Eyes

- pillantok arra a bizonyos vörös indikátorra. Ez is csak egy szín, ami elárul valami a lányról, semmi több - Megvédesz, Csak nem rájöttél, hogy a futásban sem vagyok a legjobb? Én hősöm \o/ Várj csak, legközelebbre készülök és virágszirmokkal foglak jól megdobálni - igen-igen. Pont mint Arhtas herceget, mikor visszatért a küldetése után \o/ - hogy levágja az apját és megöljön mindenkit, hehe... részletkérdés Rolling Eyes

A viccelődést félretéve követtük Haknit, aki szerintem szánt szándékkal vezetett minket a legbarátságtalanabb úton. Elől ment a nyúl, őt követte Szophie, majd én ezért én voltam az, aki az összes visszacsapódó faágat levette arccal. Néha prüszköltem, köpködtem vagy épp jajgattam egyet, mégsem álltam meg, mert féltem elveszíteném őket, ezért haladtam tovább. Mire megállunk már úgy nézek ki, mint egy kommandós, aki beakar olvadni a környezetébe. Hajam és ruhám is tele van levelekkel, mohával és mindenféle szórús, ragacsos terméssel, ami csak azért létezik, hogy megnehezítsék az életünket.
Szophie már a sziklát tanulmányozza, mikor én igyekszem rendbe szedni magam és gyilkos pillantásokat vetek a rajtam röhögő Haknira >.>
A kő csupasz, semmi nincs rajta semmi...
- Mintha minden nap lesikálná valaki- de miért is sikálna le valaki egy iszonyat hatalmas követ? Fene se tudja, de mikor társam megszólal, hogy tuti van valami trükkje, gondolkodás nélkül megfogom a nyulat és a sziklához vágom. Nagyot nyekken, leesik és pattog, gurul kicsit a földön....
- Neked meg mi a fene bajod van hülye gyerek?! He?! - bosszút, hát mit? Persze nem mondom ki, csak valamerre másfele nézek és gondolkodást színlelek.
- Csak kipróbáltam valamit, de nem működött Rolling Eyes

- még szerencse, hogy semmi erőm sincs, ezért nem eshetett baja az állatnak.
- Hülye f*sz - ejnye, de piszkos a szája itt valakinek >.>
- Te nyuszi, tudod egyáltalán mi az a barlang? - kérdem, mire sértődötten elfordítja a fejét és tudomást sem vesz a létezésemről.... Mindenesetre ez nem tűnik barlangnak.
- Oh... ezaz... - kiszalad a számon és kotorászni kezdek az inventorymban. Előveszek egy vörös krétát és felírom a szikla egyik oldalára: "Itt járt Akito" Alá még rajzolok egy levágott nyuszifejet X szemekkel, ahogy azt kell Rolling Eyes

by **Szophie** Szomb. Május 29 2021, 16:09

- A pontos okaiba még sosem gondoltam bele - hümmögött elgondolkodva, és hozzá még a szemöldökét is ráncolta, így bizonyos szinten komikus látványt nyújtott. Közben könnyed és elegáns léptekkel vágott át az erdőn, gyakorlottan kerülgette a bokrokat és kiálló gyökereket, egyszer sem botlott meg és nem sározta össze makulátlan, hófehér ruháját. Látszott rajta, hogy... nos, hogy sokat tett akrobatikára.
- Nem hiszem, hogy konkrétan a társalgástól félnék. Egyszerűen túl sok inger ér olyankor és ez zavaró. Nem lehet mindenre és mindenkire odafigyelni. Olyanba viszont még sosem futottam bele, hogy valaki ennyire ne lenne szimpatikus úgy, hogy még csak nem is beszéltünk. Nem szeretek első látásra ítélni. És én azt mondanám, hogy te sem, máskülönben nem beszélgetnél ilyen nyugodtan velem - mutatott fel újra az indilátorára, ajkain pedig játékos, macskás mosoly ült.
- Fogalmam sincs, ki az a Simeon - nyugtázta aztán a továbbiakat, mert egyáltalán nem kötötte össze a nevet azzal az apró, gyerek kinézetű fiúval a bossharcokról. És még ha össze is kötötte volna, egyszerűen csak... ez nem olyan információ volt, amire odafigyelt. Simeon sosem érdekelte különösebben, nem is zavarta, nem is akarta megismerni, egyszerűen csak kimaradt a kapcsolódás, ahogy sok másik emberrel is.
A folytatásra aztán elnevette magát, olyan hangosan, hogy a hangra a közelben lévő fáról dühös károgással távozott egy varjú.
- A süteménynek jobban örülnék, bármikor meghívhatsz egyre, én meg szívesen megvédelek. Vagy úgy teszek, mintha megvédenélek - kacsintott a fiúra jókedvűen és kikerült egy csúnya, tüskés ágakkal borított bokrot, amely alattomosan bújt meg a többi bokor és fa között az avaron.
Utuk nem volt épp egyszerűnek nevezhető, de Szophie gyakorlott mozdulatokkal hajlítgatta az ágakat maga előtt, azzal nem is foglalkozva, hogy az összes Akito arcába csapódik bele. Amikor megérkeztek, természetesen csatlakozott Haknihoz a nevetéshez, most először egyetértésben a nyúllal, figyelmét azonban csakhamar az üres kőfelület vonta magára.
- De jó! Én is alá akarom írni! - pillantott csillogó szemmel társára, miután az végzett a nyuszifej felkanyarításával, és ha megkapta a krétát, gyönyörű, cirkalmas latin betűkkel felvéste a nevét, mellé pedig a smileyt. Ami pedig a rajzot illeti...
- Nézd csak, van itt valami! - mutatott a fejecske szája mellett egy pontra, ami különös alakú lyukban végződött, mintha csak egy csillag alakú kulcsot szántak volna bele. - Ez érdekes. Talán egy titkos járatba vezet? Egy titkos vérfarkas járatba? - találgatott és most már arcának összes vonása izgatottságát tükrözte.

by **Akito** Hétf. Május 31 2021, 15:01

- Félreértesz - kezdek bele a magyarázatomba - Én sem ítélem el, bizonyára jó gyerek ez a Simeon egy babaarcú terminátor , még csak nem is beszéltünk, de a testem összes sejtje tiltakozik a lénye ellen. Ettől nem utálom, nem nézem le, csak taszít. - vakargatom kissé az állom egy röpke szünet erejéig - tudod, mint aki sikítva elszalad, mikor pókot, kígyót vagy valami hasonlót lát - igen, szerintem sikerült tökéletesen szavakba önteni azt az érzést. Időről-időre jelennek meg ilyen személyek az életemben, hála a jó égnek egyelőre a számuk nem túl nagy.
Mindketten hasonlítunk abban, hogy nem vagyunk éppen hősies alkat, ennek ellenére ő megvédene, vagyis ezt mondta vagy hazudta. Teljesen mindegy, mert meg tudom magam én is védeni, mégis jól esik egy hangyányit, még ha csak füllentés is. A társam következő megjegyzésén én nevetek fel hangosan, nem törődve a következményekkel.
- Nekem ugyan nem stílusom az effajta viselkedés, de ha neked ez örömet okoz, simán az arcodba vágok pár tortát, krémest vagy bármilyen süteményt- a virágszirmok dobálása helyett neki süti kell, hát valamivel drágább lesz, de megkaphatja... hehehe...
- Viccet félretéve elég jó üzletnek tűnik. Bármikor a vendégem vagy egy sütire, ám ha nem vigyázol, felfalom előled - aki kapja marja alapon... Sütizésben és háborúban mindent szabad, ahogy azt mondani szokták.... asszem scratch

Az tovább haladásunk számomra szerintem egy kicsit kellemetlenebb volt, mint Szophie-nak és annak a görcs Hakninak. Nem vagyok túl tapasztalt erdőjáró, ezért az összes visszacsapódó ágat benyeltem. Ha ez nem a SAO lenne, tele lennék apró karcolásokkal, szó szerint a véremet folyatnám az igazságért.... szerencsére nem így van.
Hakni egy csupasz sziklához vezet, nem egy barlanghoz amire gondoltunk, még csak nem is üreghez, üregecskéhez. Picit körülnézek, végül engedek annak a késztetésnek, hogy összefirkáljam ezt a csupasz kavicsot és még Haknit is hozzá "dörzsölöm" hátha megnyílik valami Rolling Eyes

- Megérdemelted, amilyen mocskos a szád ˇ^ˇ

- Hakni próbálja magába fojtani a szót, nehogy már igazam legyen, közben női társam kezébe adom az íróeszközöm.
Ezidőalatt farkasszemet nézek az ingerült nyuszival és csak akkor figyelek újra, mikor megszólít.
- Hmmm... ez tényleg érdekes - odalépek és megszemlélem a különös lyukat - de a vérfarkasok mióta használnak kulcsot? - van egyáltalán annyi eszük, hogy kulcsot vagy hasonló tárgyat rendeltetésüknek megfelelően használjanak? Én nem hiszem, azonban ez még mindig Aincrad. Itt minden más egy kicsit.
- Megnézzük? - kérdezem, de választ nem várva a kulcslyukra teszem a tenyerem. Egy rövid ideig csak koncentrálok, forgatom a tenyerem jobbra egy kicsit, azután balra. elszórakozom így talán egy percig is.
- Megvan \o/ - a tenyerem jobbra fordul egészen addig, amíg egy kattanás nem hallatszik, majd felemelem és láthatóvá válik a jégkulcs, amit magam készítettem. A csupasz szikla megmozdul és méretéhez képest elég csendesen, szinte némán kúszik odébb az avarban, ezzel láthatóvá téve egy lejáratot.
- Ti le akartok oda menni? Elment az a maradék eszetek is ostobák ?!- Nyuszi barátunk tiltakozik hevesen, de pont nem érdekel mit magyaráz.
- Jössz? - kérdem Szophie-t, mikor már a lépcsőn tartok lefelé. Elég hosszú gránit csigalépcső vezet minket, vagy két percig csak lépkedek és figyelek, hogy el ne essek. Leérve aztán érdekes látvány fogad minket. Egy nagyobb teremben találjuk magunkat, ahonnét egy kikövezett boltív vezet tovább az út. Kétoldalt a falakon egy-egy fáklya fénye világit, bár ha teljesen sötét lenne, akkor is látnánk azt, amit talán soha nem akartam.
A boltív mindkét oldalán áll egy-egy szobor, de nem akármilyenek. Folyamatosan záporoznak belőlük a vörös pixelek. Groteszk szobrok ezek emberi kezekből és lábakból, na meg fejekből, torzó azonban nincs. Mindegyik szobron 3 fej van, legfelül. Szemük, szájuk összevárva és bármennyire is meglepő, halk hörgést, nyöszörgést hallani felőlük. Belőlük indul ki a számtalan kéz és láb rendszertelenül összevarrva....
- Azt a jó büdös..... - gyorsan hátat fordítok a szörnyű látványnak azon gondolkodván vajon minek a kapuja ez?
- Szerinted ez vérvarkas műve? - kérdezem a társam, ha lemerészkedett a földalatti verembe.....

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] Telihold

[Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold

Re: [Saját küldetés] Telihold