[Saját küldetés] Az Árnybábos

by **Strea** Pént. Ápr. 30 2021, 10:17

Az Árnybábos

Résztvevők: Miko (44), Ryukyu (18), Chara (21), Mia (20)

Mivel többeteknek az első saját küldetése ez, így szeretném felhívni mindenki figyelmét rá, hogy az alapvető szabályokon túl ez nem egy jk mesélés, hanem mindannyiótok saját küldetése. Azaz ha azt látom, hogy Mia mesél, a többiek pedig csak reagálnak és semmivel se viszik előbbre/módosítják a sztorit a saját szájízük szerint, úgy (minden résztvevőnek) erősen csökkentett jutalom várható. Szóval csak ügyesen! Wink

Mindenkinek kreatív küldizést és szépen megvalósított ötleteket kívánok ^^

by **Mia** Pént. Ápr. 30 2021, 13:56

Homlokráncolva szeltem a 14. szint városának utcáit, amikor egy figyelmetlenségemben egy semmiről nem tehető, útban lévő fiúba ütköztem. akit ezután elkönyvelhettem egy bunkónak, mert nincs tekintettel arra, ki akar éppen akaratlanul is nekimenni. Micsoda modortalanság~ Morogva mentem volna a dolgomra, ami abból állt, hogy egy random küldetést adó NPC-t kutattam, hátha akad számomra valami, mert tanácsokkal már nem láttak el engem, amikor a másik játékos egy sokatmondó, levakarhatatlan vigyorral az arcán átnyújtott egy üveget. Egy üveget, amiben csak úgy kavarogtak az árnyak. Folyékony feketeség, a halál nektárja. Másképp nem tudtam volna jellemezni. Nem tudtam mire vélni a történteket, így nyilván magyarázatot várva ráncoltam a szemöldököm és a tárolót figyeltem.
- Mi ez? - Kérdeztem meg végül, némi kínos csend után.
- Nem is ismered? - Kérdezte az értetlenül, mintha tisztában kellett volna lennem vele. - A 14. szint legendája. Egy csapatos küldetést nyit meg, amiben ha nem vagy óvatos, meg is halhatsz. Ééén könnyedén teljesítettem - büszkélkedett, ám én már nem figyeltem oda rá, leragadtam a csapatos küldetés szavaknál. Társa bárgyún nézett utánam, ám én már nem foglalkoztam velük.
- Majd ne felejtsd el átadni egy másik játékosnak, ha végeztél! Ez a legenda egy körforgás, melynek folyamatosan mozgásban kell maradnia.. - figyelmeztetett még búcsúzóul, ám én továbbra is áhítattal figyeltem az üveg belsejében örvénylő káoszt. Fel akartam bontani, meg akartam ismerni. Ki akartam tudni a titkait. Felszabadítani, megszabadítani, ami ezzel járt. Meg persze azzal, hogy megkezdhessem a küldetést. Ekkor jutottak el a tudatomig a fiú szavai.. Hát persze, hogy megint csapatban kell csinálnom. Semmi gond Mia, szedd össze a bátorságod. Egyszer már sikerült, mikor mentort kerestél.. Igaz, az kudarccal zárult. Végül összekapartam minden merészségemet és elüvöltöttem magam.
- Csapattársakat keresek!

by **Ryukyu** Pént. Ápr. 30 2021, 18:43

Ryu unottan bámulta az előtte elsiető népeket. Nem mintha nem lenne dolga, épp csak kedve nincs hozzá. Mióta csak magáról kell gondoskodnia, nem szükséges sietnie sehova. Elvégre, ha nem szerez semmit akkor csak magával szúr ki, az pedig nem gond. Bár egyelőre ezzel sincs probléma. Néhány iparossal megegyezett, hogy némi ételért és szállásért cserébe szerez nekik a kraftoláshoz szükséges nyersanyagot. És mivel ő erre specializálódott, nem is szenved semmiben hiányt. Legfeljebb csak a felszerelésben, de arra igazából nincs is szüksége. Növény és érc gyűjtéshez nem kell semmi komoly felszerelés. Ha netán olyan mobokba fut bele amikkel nem bír, egyszerűen elportál a kristályával.

A figyelmét egy kisebb „koccanás” vonja magára. A nagy lendülettel érkező íjászlány legázolt egy srácot, semmi komoly, ám mintha szóváltásba kerültek volna. A kardforgató ebből a távolságból nem halja miről beszélnek, de alapvetően nem tűnnek indulatosnak a gesztusaik. Viszont alig fejezik be a lány elkiáltja magát, hogy társakat szeretne. ~Nocsak?! Csak nem akarja megveretni azt a szerencsétlent?~ Támad az első gondolata Ujinnak, és mivel alapvetően nem kedveli a konfliktusokat, ellöki magát a ház falától, aminek eddig támaszkodott, és nem túl sietős léptekkel a lányhoz megy.
– Üdvözletem! – szólítja meg – Én láttam az esetet, és ha nem bántom meg vele, akkor megjegyezném, hogy nem történt itt olyan komoly dolog, hogy verekedni keljen. – közben a távozó alakok után pillant, és hozzá teszi;
– Hagyja csak annyiba az egészet, inkább jöjjön… – int fejével a kocsma felé – kárpótlásként fizetek egy italt. – de egyből eszébe jut, hogy talán a lány azt gondolhatja, hogy fel akarja csípni, így gyorsan hozzá teszi – Vagy tegye csak azt, amit szeretne. Nekem végül is mindegy. – vonja meg a vállát, mert közben arra is rájön, hogy ha a lány azt hiszi ilyen ócska dumával akarja befűzni, akkor nem éri meg rá fecsérelni az időt.

by **Miko** Hétf. Május 03 2021, 08:09

Olyan furcsa a világ. Mikor a járókövek alkotják az eget, mikor mindenki a plafonon jár, mikor a fejre állított pohárban fennragad a víz, mind-mind szürreálisnak hatnak, mégis a fent élők mit sem sejtenek abból, hogy amit mindennapos tevékenységeikkel tesznek, az szokatlan a Merengőkre. Én magam is hümmögve nézem a furcsa járkálókat, kik közül néhányan furcsa pillantásokkal néznek rám, de igazából hamar tovasiettek az égen járkálva. Érdekes. Rettentően érdekes. Ekkor tűnik fel egy fiú, aki épp egy labdát ütöget, olyan erővel, hogy amaz nagy sebességgel repült fel és húzta vissza a gravitáció a kezébe, de úgy mintha csak visszaszippantotta volna. Szokatlan ez a világ. Végül azonban megszakadt a Merengő létem mi voltja, ugyanis egy váratlan kiáltás kis híján a frászt hozta rám, és ez az apró rándulás is elég volt, hogy lecsússzon a lábam az ágról és a gravitáció helyreállása nyomán az orrom nyomát véljem felfedezni a puha földbe, melybe nagy lendülettel becsapódtam egy "Doh" kíséretében. Az orromat ösztönösen dörgölve, végül felülök, és megigazítva felsőmet felpattanok, a hang forrását keresve. Mint aki megfeledkezett arról mit is csinált eddig, már tovább is léptem, ott hagyva a fát, min semmittevésem közepette lógtam picit. Végül azonban a kíváncsiságom győzedelmeskedett. Azonban, ahogy nagy eséllyel sikerült megtalálnom a hang forrásául szolgáló lányt, aki igazából nem volt olyan messzire, érdeklődve láttam, hogy már megjelent valaki a közelében.
- Mi az, mi az? – kérdezem rám jellemző nagy lendülettel – Itt kért valaki támogatást? Nem? Vagy ti randiztok? Ha igen, nagyon cukik vagytok, ám! Ha nem… akkor is, de akkor nem úgy! Amúgy Miko vagyok, örülök a szerencsének! – darálom le nagy sebességgel, két kézzel megfogva a lány kezét, és rámosolygok – Úúú! Nagyon szép a hajad amúgy! Mond csak amúgy mi a neved?
Látszik rajtam, hogy olyan vagyok, mint egy vaktában, pisztolyból kilőtt golyó egy légellenállás nélküli zónában, mi csak szeli az eget, mindenféle konkrét ok nélkül.

by **Chara** Csüt. Május 06 2021, 10:03

Semmi kedve nem volt semmihez. Chara épp kifejezetten "Chara"san érezte magát, ahogy az egyik árnyékosabb falnál támaszkodva várt. Sans a szokásos félmosolyával emelte meg a fejét, mikor "útnak indította", majd eltűnt, hisz ő készült valami nagy dobásra. ~Dobálnám inkább labdát~, gondolta magában Chara mogorván, majd ellökte magát a faltól és sóhajtva megindult, a kapucnit szorosan az arcába húzva, hogy megnézze a boltok kirakatát. Bár tudta jól, hogy semmi érdemlegeset nem fog találni, lévén ő már maga mögött hagyta szintben a tizennégyest, de aláírja, amiket eddig sikerült beszereznie felszerelés, az közel sem elégséges ahhoz, hogy messzebbre merészkedjen. Sőt, talán vissza kéne inkább fordulnia, igaz, magasabb szintű fegyverekre és páncélokra nem lesz se pénze, se lehetősége, ha az alsó rétegekben marad. Muszáj lesz kockáztatnia...
S mintha csak az égiek küldték volna áldásukat, a lány elkiáltotta magát. Ha nem akart volna, se tudta volna megállni, hogy ne nézzen oda, így viszont vöröslő tekintete megakadt a furcsa hajú lányon. Szemei kissé megrebbentek, ahogy rögvest ketten is odacsapódtak mellé, mire ciccentett egyet és elfordult... majd mintha csak saját lelkiismeretfurdalása szökkent volna szárba a lelkében, Sans a gondolatai között megint csak elvigyorodott.
Egész biztosan közölné most vele, hogy itt a remek alkalom fejlődni és pénzt szerezni a mindennapi betevőre, és még talán felszerelésre is csurranna egy kevéske. Ráadásul minél több, annál jobb, nagyobb biztonságban lenne. Chara viszont forrongott a dühtől. Semmi kedve nem volt senkihez sem csatlakozni vagy odacsapódni, kezeit ökölbe szorítva megfordult és elindult az ellenkező irányba.
Két lépés erejéig.
Majd megállt, kifújta a levegőt, elkáromkodta magát, és ismét megfordult. Nem messze az összeverődött társaságtól megállt, fejét megemelte, a kapucni takarta haját és küllemét, szinte fiús hatást kölcsönözve neki. Lévén nem nagyon volt amúgy sem egy nőies alkat, már nem egyszer tévesztette meg a környezetét, aminek örült. Így legalább nem legyeskedett körülötte senki, mert...
Ő úgyis csak egyvalakitől akarja, hogy legyeskedjen körülötte.
-Mi kéne, ha vóna?
Emelte meg kérdőn a szemöldökét mogorván a vörös hajú lány felé, aki a segítséget kérte.

by **Mia** Csüt. Május 06 2021, 11:35

Alighogy kikiáltom "hirdetésemet", egy fiatal "lovag" máris a segítségemre siet. Nem hat meg különösebben, de természetesen rossz érzéseket sem kelt bennem a fiú segítőkészsége. Egyszerűen elfogadom.
- Szia - köszönök vissza, mivel a korunk nagyjából hasonló lehet, nem látom értelmét a formális társalgásnak. Amit azonban ezután mond, hiába is tűnik őszintének aggodalma, nevetésre késztet, igazi, szívből jövő, rég nem hallott nevetésre.
- Ha legyőzöd azt a kettőt - mutatok a távozók felé, miután felmérem a T1-es felszereléseket -, talán leülök veled egy italra - fokozom tovább a helyzet komikusságát, ám mielőtt megmagyarázhatnám, mi is történt, egy lány is kiszemel minket magának. Egész sikeres vagyok, nem úgy, mint mikor mentort kerestem.. Mindenesetre ahogy a lány "lerohan" elvonja figyelmem a másikról, így csak remélhetem, hogy nem esik neki a tárgyat nekem adóknak.
- Köszi, öm.. Magam növesztem - felelem a lány "bókjára", miközben megcsavarom néhány fürtömet. - Mia vagyok. Téged.. Titeket hogy hívnak? - Kezdek leterhelődni a hirtelen nagy érdeklődés hatására, mintha csak elnyomna a sok kérdés, amikor egy újabb lány jelenik meg. Csapatot kerestem, de ha ilyen sokan gyűlünk egy helyre, az felkeltheti még több ember érdeklődését.. Én pedig nem ezt akartam, csupán ez tűnt a leggyorsabb módjának a csapatszerzésnek. Mindenesetre megindító, hogy mindenki ilyen cselekvésre kész.
Az újabb érkező azonban más. Nyers a modora, de legalább egyből a lényegre tér.. Így meg is magyarázhatom, hogy miért hívtam ide őket.
- Á, igen.. Ezt a tárgyat kaptam két erre bóklászó fiútól és azt mondták, hogy egy csapatos küldetést nyit meg.. Egyedül nem is tudom kinyitni - demonstrálom ügyetlen kézmozdulatokkal. - A 14. szint legendájáról beszéltek. Ha szeretnének, meghívhatlak titeket a csapatba, hogy utána járjunk. Engem érdekel.
Ezután ha nincs ellenükre, mindannyiuknak küldök egy csapatmeghívót és felnyitom az üveg tetejét.

by **Ryukyu** Pént. Május 07 2021, 18:05

A lány természetes könnyedséggel és jókedéllyel reagált, amiből a kardforgató levonhatta, hogy egyáltalán nem értette félre a felajánlást. Már épp nyitotta volna a száját, hogy elismerje a lány humorérzékét, mikor megjelent egy másik hölgyemény, és letámadta az előbbit.
Ryu a döbbenetében hirtelen azt sem tudta mi történt ~Még hogy Miko! Inkább Kaze!~ töprengett, mert a fura jövevényt sehogy sem tudta elképzelni a tradicionális japán papnő képében. A vöröshajú lány epés megjegyzésén még el is mosolyodott, de nem tartotta lényegesnek a közbeszólást, inkább arra próbált visszaemlékezni, hogy mit is látott pontosan a lány és a két idegen találkozásakor, mert nemigen akart összeállni a kép.

Gondolataiból egy újabb érkező rántotta vissza a valóságba. Nem látta jól mert a bő felső és a kapucni nagyrészt takarta, de úgy tűnik egy nyiszlett kölyök az. Ryukyu azonban megtanulta, hogy ne ítéljen a külső alapján, mert ebben a világban egy ilyen nyüzüge külsővel is lehet valakinek 150-es az ereje és 5-ös szintű a súlyemelése. Ennek megfelelően barátságos biccentéssel fogadta.
A vöröshajú visszavette a kezdeményezést, így a tisztesség kedvéért bemutatkozott, elvégre ő már tudja a két lány nevét;
– Ryukyu – mondta röviden. Majd a demonstrációt követően enyhe rosszérzés fogta el. – Szerintem nem kellene feszegetni. Klasszikus Pandóra szelencéje szaga van.
Hogy ez alatt mégis mit ért, azt nem tartotta fontosnak elmagyarázni. Nagyon hozzá volt szokva ahhoz, hogy Hana félszavakból is megértette, és a legelvontabb utalásra is azonnal asszociált, így a kardforgatóban kialakult, a mondandójának közlésében, egyfajta lustaság. Viszont az egyértelmű volt, hogy addig úgy sem történik semmi, amíg nem kerülnek partyba, ez a lány mondandójából kiderült. Viszont másrészről;
– Te kaptad, így a te döntésed kivel akarod megosztani. Részemről viszont inkább egy küldetés, mint órákig tartó unalmas mob farmolás. – sóhajtott mivel belegondolt, hogy azon kívül nem is ért semmihez.

//Kiegészítés, bocsánat a figyelmetlenségem miatt!//

A mondottakkal összhangban, amint megérkezik a party meghívó el is fogadja. Majd korábbi figyelmeztetése ellenére a lány felnyitja az üvegcsét.
Halk szisszenéssel nyílik az üveg, mint amikor a kólás palackot nyitja az ember és a felszabaduló szénsav kiszökik. Az üvegben örvénylő feketeség lassan szétárad a környéken és akit elér annak mintha megállna az idő, megmerevedik. Kivéve a kis csapat. Egészen pontosan közülük is csak az, aki elfogadta Mia party meghívóját. A lassan pattogva terjedő feketeség ellepi a várost megdermesztve azt az adott pillanatba.
– Tévedtem. Ez inkább Csipkerózsika mint Pandóra. – majd beleszimatol a levegőbe – Szaga viszont van. Ti is érzitek ezt a csípős szagot? – bizonyára érzik a többiek is. De vajon merről jön? És van köze a küldetés rejtélyéhez?

by **Miko** Pént. Május 21 2021, 01:28

A kis csoport lassan két főről három főre nőtt, ahogy utánam egy másik lány is csatlakozott a kis társasághoz. Én ennek csak örültem, mert minél többen vagyunk, annál jobb mókának tűnik az egész. A lány látszólag meglepődött, vagy legalábbis szerintem zavarba jött, mert elkezdte csavargatni haját, miközben bemutatkozott, majd kérdésére, el is feledve, hogy én már bemutatkoztam, megismétlem magam.
- Miko vagyok! Önjelölt energiabomba, de vigyázz, ha robbanok, akkor szaladj messzire! Legalábbis azt mondják a barátaim. – mondom neki nevetve és integetve.
Végül kíváncsian vártam mi lesz belőle, és a lány, Mia el is magyarázta, hogy mi vár ránk, ám a férfi el akarta rontani a mókát.
- Ugyan, egy játékban vagyunk! Biztos van megoldása mindennek, ami itt benn van. Végül is azt akarják, hogy kijátsszuk, akkor pedig nem lenne megoldhatatlan!
Látszólag végül Mia-chan is egyetértett velem, ugyanis rövidesen kinyitotta az üvegcsét, miután végül mindenkinek kiküldte a meghívót, melyet természetesen én el is fogadtam, majdnem másodpercre pontosan. Ahogy azonban az üveg szisszenve kinyílt, én elernyőzve a szemem, kíváncsi „oooooooh?”-al kísérve előre dőlve nézelődök körbe, ahogy a szürkeség egyre csak terjed az izé. Látszólag minden kifakolt, csak mi maradtunk színesek, és mintha minden ledermedt volna. Kíváncsian pislogva, a veszélyérzet legkisebb jele nélkül lépek oda az egyik közelben lévő kővé dermedt úr felé.
- Halló, Uram? Jól van? Hallllóóóóó? Lát engem? Uram? – ezzel előre nyúlva megpróbáltam megérinteni, azonban kezem mintha átsiklana a férfin – Woaw? Ez micsodi? Fhúúú ez így nagyon furiiiii!
Kezemet előrenyúlva nyúlkálok a figurába, mely során, látszólag vagy a szobor, vagy a kezem valamiféle fekete füstszerű anyaggá változik, és akár teljesen át tudtam nyúlni a szoborrá dermedt alakon, sőt még át is sétáltam rajta, mely nyomán kirázott a hideg. Már épp azon voltam, hogy szólok a többieknek, hogy nézzenek már ide, mit tudok, mikor is egy furcsa lényt vettem észre a szemem sarkából, mi eddig egyáltalán nem volt ott. Látszólag egy 130-140 centi magas leginkább lány körvonalainak kinéző masszív fekete massza volt, ki pislogva bámult ránk az egyik sarkon át nézelődve. E nyomán egy harcba hívó pózt felvéve egyenesen a lány felé mutatok, erélyesen kiáltva.
- HAHA! Furcsaság bemérve! Elfogó manőver indul!
Majd miután ez csapatos érdek volna, már szaladtam is a lányforma után, kin látszott a rémület, és azon nyomban befordult a sarkon és elszaladt. Én mit sem törődve a dolgokkal, megsimogattam gyűrűmet, mely nyomán egy hosszú, rugalmas Bo bottá változott, melyet magasugró lécként használva, Akrobatikám és rugalmasságomat használva rögtön fel is lendülök a ház tetejére.
- Gyertek, gyertek el fog szaladni! – kiáltom lelkesen a többiek után, pedig azt sem tudom mi, vagy ki volt az, amit üldözőbe vettem, de mivel nem volt a csapat tagja, és látszólag nem volt rá hatással a környék változása, biztos fontos lehet.
Végül megindultam az árnyék felé, nagy eséllyel észre se véve, hogy amerre haladok futva, arra valamiért jóval gyorsabban terjed az idő megállás, pont annyival, hogy mindig biztos távolság legyen köztem és a valóság közt.

by **Chara** Kedd Május 25 2021, 21:30

-Nabasszameg...
Szalad ki a száján, ahogy az üvegcse tartalma szétterjed a környéken, megfagyasztva az időt magát is, és míg ők döbbenten állnak, próbálva felfogni a helyzetet, a Miko nevű energiabomba már működésbe is lép, csak még jobban bonyolítva, nehezítve a helyzetet. Chara kiköp oldalra, majd kiveszi a kezeit a zsebéből, ami nála általában nem jelenti épp a legjobbat.
-Állj már meg, hülyegyerek!
Időmegállítás. Újabb olyan küldetés, ami Sansnak jobban fekszene, mint neki, lévén társa amúgy is rendelkezik hasonló jellegű képességgel. Chara végül megindul Miko után, remélve, hogy a másik kettő követi őket, menet közben a szél lesöpri a csuklyát a fejéről. Ő nem olyan ügyes, hogy fel tudjon szaladni a háztetőre, így a sikátorok és szűk utcák között mozogva próbálja a lépést tartani a harcművésszel. Mivel látta, hogy át tudnak menni a megfagyott embereken, nem törődik a kikerülésükkel, az elméje viszont máris járni kezd, hogy miként lehetne megoldani a szituációt. Az, hogy bezárják az üveget, nem vezetne már semmire, a kardforgató jól mondta, ez egy Pandóra Szelencéjébe bújtatott Csipkerózsika volt.
A város határánál éri utol Mikot, megragadja a ruhája nyakánál és visszarántja, mielőtt kimenne a védett területen kívülre. A különös sötét lény eltűnik az egyik sikátor mögött, de Chara ezzel most nem törődik, bevárja a másik kettőt, ha egyáltalán utánuk futottak, majd elengedi Mikot és ad magának pár másodpercet, hogy kifújja magát.
-Hé, kiscsillag. Aki a kezedbe nyomta az üveget, nem mondott semmi mást?
A 14. szint legendája... sosem hallott róla. Ahogy várja a lány válaszát, majd a többiekre néz, végül csak feltűnik neki valami, és végül rá is mutat a csapat egyetlen férfitagjára.
-Akármi is ez az egész, jó lenne iparkodnunk. Kinek van a legkevesebb életereje közülünk?
Már örül annak, hogy Sans ebbe a küldetésbe nem fojt bele. Nem sok ugyan, de az életerejük mindegyiküknek egy kicsit... hiányossá vált. Talán két, három pontot veszített eddig, nem fél tőle, de ezek szerint a küldetés időre megy, méghozzá a lehető legbrutálisabb módon. Nem akarja kipróbálni, hogy mi lesz, ha elfogy az életcsíkjuk.

by **Mia** Pént. Május 28 2021, 13:42

Lassan összegyűlik a társaság és mindenki el is fogadja a csapatmeghívást, én pedig ki is nyitom az üveget, ahogy arról előre figyelmeztettem őket. Vagy nem tettem? Nem számít, mert a küldetés visszafordíthatatlanul megindult és igen látványosan adta tudtunkra, hogy nincs visszaút. Az emberek megfagytak, ahogy sűrű árnyék kavarodott fel körülöttük.
- Ezzel elszórakozhatnánk - mondtam tőlem szokatlan módon, ám Mikor próbája hamar rácáfolt kijelentésemre. - Vagy talán mégsem..
Ahogy Miko elindul, a kezem egyre könnyebbé válik, majd mikor letekintek, észreveszem, hogy az üveg, amiből az átok elszabadult, nincs többé. Eltűnt. Pedig senki nem járt a közelemben.
Végül a durcosnak tűnő lány után loholva próbálom meg utolérni a csapatot.
- Lássuk csak... - próbálok visszaemlékezni a "küldetésadók" szavaira -, nem igazán figyeltem, de mintha azt mondták volna, hogy ha végeztünk, tovább kell adni valakinek. De az üveg eltűnt. - Mutatok üres kezemre. A jelzésére pedig, hogy csökken az életerőnk egyenesen elborzadok. Mégis mi lesz, ha lemegy nullára? Bukott küldetés, vagy...?
- Mintha azt is említették volna, hogy meghalhatunk, de azt hittem, csak fel akarják hype-olni a küldetést - emelem fel védekezőn a kezem.
Ezután pedig valami minden eddiginél szörnyűbb dolog történt. A városban látható néhány alak árnyképe kezdett körbe-körbe sétálni körülöttünk, azonban a többiek mintha észre sem vették volna őket, hogy végre megmozdultak. NPC-k voltak, ebben biztos lehettem, hisz többször is láttam őket ugyanazon a helyen.
- Zárd vissza! - Fröcsögte az arcomba az egyik a megengedhetőnél jóval közelebb hajolva.
- Zárd vissza! - Hallottam magam mögül is egy gyászos hangot.
- Mi ez? - kérdezem kétségbeesve a többiektől. Biztos vagyok benne, hogy az árnyékokra gondoltam, de üveg nélkül ez nem fog menni.
- Zárd vissza! Zárd vissza! Zárd vissza!
- ELÉG VOLT! - hullok a földre tehetetlenül.

by **Ryukyu** Vas. Május 30 2021, 13:38

A kardforgató rezzenéstelen arccal szemléli az eseményeket, annak ellenére, hogy Szélvész-kisasszony ténykedését elég mókásnak találja. Az ismeretlen helyzet és a nem várt következmények miatti aggodalma miatt egyelőre nem osztja a lány optimista hozzáállását. ~Ez a világ igenis rejthet halálos csapdákat~ gondolja, majd amint elsőnek a harcművész, majd nem sokkal utána a kölyök, végül az íjászlány is elviharzik nagyot sóhajt.
– Remek! Megint megnyertem a „pesztráljunk kölyköket” küldetést. – könyveli el, ahogy feldereng benne az emléke, amikor elsőnek vitte vadászni a gyerekeket. Viszont korábbi életének hála, nagyon jól tudja, hogyan is lehet kezelni a helyzetet. Lenyitja a térképét és figyeli a csapattársai mozgását. ~Ha majd végre lenyugodnak, akkor szépen utánuk megyek.~ Még azt is megpróbálja kitalálni, hogy vajon hol fognak végül kilyukadni. És ekkor észreveszi, hogy a menekülő, vagyis inkább az őt üldöző társai útvonala egy különös mintát rajzol ki.
– Nocsak! Ez nagyon különös! – mondja, majd hogy mindenképp megmaradjon a rajzolat markereket helyez el a térképen. Mire ezzel végez úgy tűnik az üldözés is befejeződött, így elindul, hogy csatlakozzon a többiekhez.

Épp akkor ér oda hozzájuk, mikor a tárgyalásuk végeztével Mia a földre rogy, így az előzményekkel nincs tisztában. A reakciója ennek megfelelően az első és logikus magyarázat az esetre;
– No! Csak nem elfáradtál a nagy loholásban? – mondja, majd leguggol a lányhoz – Meg tudnád mutatni nekem az az üvegcsét? – kérdezi. Majd lenyitja a térképét, és igyekszik úgy helyezkedni, hogy azt mind a négyen láthassák.
– Nagy rohanásotoknak ez lett az eredménye, és én ezt roppant különösnek találom. Szinte biztos, hogy köze lehet a küldetéshez. – mondja. És ahogy megmutatja a térképet a többiek is láthatják, hogy az üldözött útvonala az üvegcsét formázza, úgy hogy a kirajzolódott üvegcse szája egy régi elhagyatott ház nagy kétszárnyú kapuját fedi le.
Persze Ryukyu ekkor még nem tudja, hogy az üveg eltűnt. Ha erről felhomályosítják, akkor egyértelműen azt fogja javasolni, hogy menjenek be az épületbe.

by **Miko** Szomb. Jún. 05 2021, 21:43

Annak ellenére, hogy a HP-nk fokozatossan csökkent, a többiek legnagyobb meglepetésére, én magam nem igazán aggódtam a dolgokért. Úgy voltam vele, hogy annak miért nem valami gyors, és bár egyelőre nem tudni fixre, de talán a potik is gyógyítanak rajtunk. Így viszont csak egy izgi küldi vár ránk. Meg amúgy se hiszem, hogy a játék tele lenne lehetetlen feladatokkal. Így hát mindenféle gond nélkül szaladtam a kis fekete lény után, amíg csak bírtam, ám egy idő után elvesztettem szem elől. Kíváncsian forgolódva keresem, teliszájjal vigyorogva a lényt, és már meg is pillantottam, amikor is hirtelen érzem, hogy a nyakamnál szorul a hurok, legalábbis a textil.
- Jaj… - csüccsenek a földre akaratlanul és nyugodtan, bár kérdően nézek Charara.
Végül a többiek is beestek, és míg én a távolt néztem, ahol eltűnt a lény, azért fél füllel, de figyeltem a többiekre. Azonban, ahogy Ryu jelezte volna, hogy tovább kéne menni, egy furcsa jelzést kaptam az Észlelésemből. Egy szörnyet érzékeltem Mia felől.
- Egy pillanat még. – mondom a fiúnak, miközben odalépek a lányhoz, és megvizsgálom és fel is fedezem a kis lényt, amit az észlelésem jelzett.
Egy kis bogarat halászok ki Mia hajából, és ahogy elhagyta a kis lény a testét, úgy szűntek meg a lány rémképei, azonban mi ezt még nem láthatjuk.
- De furi, pedig védett övezetben vagyunk. – mondom a kis bogarat vizslatva, mi jól láthatóan ellenséges mobokra jellemzően nézett ki.
Már majdnem készültem valami szellemeset mondani, amikor egy érintést érzek a vállamon. És ahogy odapillantok kíváncsian az egyik árnyék emberke lihegett az arcomba és üvöltve ordít rám, hogy „ADD VISSZA! ZÁÁÁÁÁRD EL!”. Sikkantva ugrok hátrébb és meglepettségembe el is engedem a bogarat, ami egyszerűen tovarepült, mely nyomán a rémkép is hullámozva eltűnt. Furcsán pislogva nézek oda, ahol a kép volt.
- Ez furi volt. Mintha valaki rám üvöltött volna… de lehet, hogy a bogárka csinálta ezt. – mondom nagyokat pislogva, csak úgy magamnak, majd a többiekhez fordulok. – Fiúk, lányok! Vigyázzatok a fekete bogarakkal, amik mozognak, furi alakokat csinálnak!
Végül Ryukyu nyomkövetében bízva, kíváncsian várom mi fog minket odabenn fogadni. Én tök izgatott vagyok. Mindeközben Chara mellé is besorolok.
- Én köszi, még jól vagyok. – mutatok a hp-mra, hisz nekem fogyott eddig a legkevesebb a csapatból, majd körbe nézek az egybegyűlteken – Ha jól nézem, neked fogy a leggyorsabban. Ha szeretnéd, szólj nyugodtan és szívesen adok potikat. – mondom mosolyogva, és megpróbálom megfogni kezeit bíztatóul, az meg más kérdés, hogy utána se engedem el, és ha csak nem engedi el, nagy eséllyel kézen fogva fogunk bemenni a helységbe, de azért megvárom, a többiek mit válaszolnak a fiú felvetésére.

by **Chara** Hétf. Jún. 14 2021, 10:29

Charának már most totálisan elege van az egészből. Megvárja, kicsit odébb, amíg a többiek mind-mind lereagálják a maguk módján az eseményeket. Nem szereti, mikor valami ennyire kaotikus és követhetetlen. Üvegcse, árnyék, időmegállítás, életerőfogyás, kis fekete bogarak, amik megrémisztik a másikat, és Mia máris összezuhant, pedig ő kezdte ezt az egészet. Elfintorodik, és végül a földre rogyott lánykához lép, megragadja a kardját és feljebb húzza.
-Szedd össze magad, kiscsillag! Együtt kezdtük, együtt fogjuk befejezni, vagy így, vagy úgy!
Majd elengedi, félrefordul és morogva odébb megy ismét. Nem szeret lelket önteni senkibe, nem is ért hozzá, de nem bírja, mikor valaki ennyire ideggyenge. Nem érti, az ilyenek hogy élhették túl eddig nem csak ezt a játékot, de az egész életet. A Mia-félék valószínűleg már csak a gondolatától is felfordulnának, hogy ő eddig milyen életet élt...
Beharapja az ajkát, lehajtja a fejét, kicsit elbújik a csuklya mögé pár pillanatra. Nem akar a kinti életére gondolni. Nem akar az apjára gondolni. Nem akar arra gondolni, hogy...
Végül visszafordul a többiek felé. Miko felvetésére csak megvonja a vállát, de nincs elég lelkiereje ahhoz, hogy legalább egy köszönömöt kinyögjön. A hiperaktív lány talán ezt észre se veszi, és Chara figyelme a térképre irányul, amit a csapat egyetlen férfi tagja mutat fel. Az üvegcse, szájánál az épület.
-Basszameg, ezt egyértelműbbre nem tudták volna megcsinálni? Na menjünk.
Int, és a maga részéről már el is indul a kérdéses irányba. Az épület valóban kitűnik a többi közül, bár Chara szinte biztos abban is, hogy feltűnt volna neki már hasonló, főleg ebben a városban. Végül vállat von, és benyit a kapun, ami csikorogva köszönti őket.

A füst itt inkább szürke, mint fekete, és víz illata csapja meg az orrukat. Egy kertbe jutnak, a fák és bokrok ágai csupaszon nyúlnak feléjük, a virágok mind elhervadtak. Középen egy szökőkút magasodik, delfinszoborral, régen talán ennek orra öntötte a vizet, de most csak barna falevelekkel van tele. Ami érdekesebb, az viszont a delfin hátán fekvő alak.
Hosszú, ébenfekete haja leomlik a szobor oldalán, fehér ruhájának egy piszokfolt sincs, és énekel. Halkan, egy zengő dalt, ami szinte megszínesíti a kertet. Mikor észreveszi, hogy vendégei vannak, felszisszent és a szobor mögé ugrik, majd el is tűnik, mintha ott se lett volna. Chara elmosolyodik.
-Úgy tűnik, tényleg megtaláltuk Pandorát.
A ház minden ablaka magától kinyílik, majd becsukódik, mintha el akarná rémiszteni őket. Úgy tűnik, megérkeztek a 14. szint legendájának helyszínére.

by **Ryukyu** Hétf. Jún. 14 2021, 12:36

//Mia kiállása kapcsán átveszem a környitó szerepét, ha nincs ellenvetés//

Ujin készségesen végig hallgatja a beszámolót, majd felegyenesedik. A lányok lelkivilágának ápolgatásában nincs otthon azt nem vállalja fel. Az ilyen célra eddig ott volt Yukihana, aki tökéletesen ellátta ezt a feladatot. A kártevő írtást követően Kaze Chan észrevételére az életerő csökkenésre csak színtelen hangon megjegyzi;
– Az ilyen küldetések során, az életerő csökkenésnek csak az a célja, hogy cselekvésre serkentse a játékosokat. Ha valami hiba folytán esetleg a kritikus szint alá csökkenne az életerőnk, egyszerűen csak eldobjuk a küldetést. – mutat a panelján a küldetés megszakítása gombra. Majd hogy minden kétséget eloszlasson folytatja – Szerintem, ha belépünk az épületbe, a csökkenés meg fog szűnni.

A következő mozzanatból a kardforgató azt vonja le, hogy az árnyharcos pont ugyan azon a szinten áll a női lélek pátyolgatásának jártasságába, mint ő, mert nemes egyszerűséggel csak talpra rántja a lányt, majd rögtön hátat is fordít neki. Ez a mozzanat úgymond megerősíti Ryukot abban a hitében, hogy Chara fiú. És legnagyobb döbbenetére, a következő pillanatban a lány el is tűnik.
– Akkor ez ügyben már nincs mit tenni. – konstatálja, majd az élre lép – Miko san esetleg, ha újra feltűnne Mia san, kérlek vedd kezelésbe. – hangjában sem rosszallás, sem harag nem cseng. Csak egyszerűen tényeket közöl. Nem ítéli el az árnyharcost, mert ő maga sem tudta volna másképp kezelni a helyzetet. A kölyök csak azt tette, amit az adott pillanatban helyesnek vélt.
– Yos! Gyere Kölyök nézzük mit rejteget az az épület! – Mondja nem leplezett kíváncsisággal az előttük álló kihívásra, és mert az árnyharcos a kölcsönös bemutatkozás alkalmával nem közölte a maga nevét. Ujin nem firtatja ennek okát, és nem is tartja szükségesnek, hogy feltétlen nevén nevezzék egymást, így nem nyitja le a menüt, hogy megnézze a másik nevét a csapat listán. ~Ha nem közölte, akkor annak bizonyára oka van. Ha meg zavarja, hogy „Kölyközöm”, majd szóvá teszi.~

Az épületbe lépve a kert láttán felötlik benne a közös otthonuk képe, de gyorsan tovább is rebben, amint felfedezi a nőt a szobornál. Amint eltűnik alaposabban körülnéz.
– Nem valami lakájos. – szögezi le, majd az oldalsó alacsonyabb gazdasági épületre mutat, annak ellenére, hogy az alak a főépület felé „menekült” – Szerintem előszőr derítsük fel azt. Általában a nem nyilvánvaló helyek mindig rejtenek valami fontosat.
El is indul felé, és odaérve kitárja a fészerajtó hatalmas szárnyait. mögötte egy elhanyagolt istálló rejtőzik. Állat nincs benne, de állapota alapján akár most azonnal be is lehetne kötni egyet. Az itatóvödörben friss víz, a földön szalma, az tartóban széna pihen. A kardforgató azonnal bekapcsolja a keresés jártasságát, hátha felfedez valami hasznosat, vagy arra az esetre ha tényleg jogos volt a feltevése.
Nem is kellett csalatkoznia. Az itatóvödör alján a vízben egy kis jáde szobrocskát talált //rátok bízom, hogy mit ábrázol// melyet azon nyomban meg is mutat a többieknek;
– Nézzétek! Ezt találtam. Vajon mihez kelhet?

by **Miko** Kedd Júl. 06 2021, 08:17

A többiek is szépen lassan beérték, ahogy Chara leállította, majd Mia pánikrohama után, sajnos kiteleportált. Kár, pedig izgi küldetésnek tűnik. Mondjuk, legalább azt tudjuk, hogy ki lehet teleportálni. Viszont a férfi szavaira, rögtön vigyázz állásba vágom magam.
- Aye-Aye Captain! – mondom gyenge angolosan, teli szájjal vigyorogva.
Végül azonban a folytatás mellett döntöttünk és én már szaladtam is a többiek előtt, hogy benézzek az ajtón. Persze megvártam őket, a kinyitással, de akkor is én léptem be először, mert én vagyok a leggyorsabb haha! Belépve pedig egy furcsa éneket és furcsa nőt pillanthatunk meg, ám ő is megpillantott minket, és látszólag nem örült nekünk. Pedig mi örültünk neki. Legalábbis én. Hisz végre volt valaki, aki ugyancsak mozgott! Chara megjegyzésére körülnézegetek.
- Tényleg? Pedig én nem látok szelencét. – persze pimaszul rávigyorgok, hogy lássa, hogy csak viccelek.
Persze szokásomhoz híven megint felfedező útra indulok, és szinte letámadom a szökőkutat, hisz ha eltűnt a nő, akkor valahova tűnnie kellett nem? Így észre se vettem, hogy a két társam (amennyiben Chara másképp nem dönt) elindul a pajta felé. Érzem, hogy bekapcsolnak a kopó ösztöneim! Kiszagolom én a gonosztevőt, ki ám! Kedvenc nyomozói kérdésem a Miko-R. HiHi. Persze viccet félre téve tényleg gyanús volt, hogy csak ott nem találok levélmaradványokat, ahol a nő eltűnt. Kis vizsgálódás után végül fel is fedezek egy kapcsolót a delfin farokuszonyán, és megfogva a többieket keresve elkiáltom magamat.
- FIÚK! FIÚK! Találtam valamit! Azt hiszem egy kapcsolóóhóhóhóhóhóóhóhhóóó!!!
A mondatom végénét már rikoltva fejezem be, mert nagyban integetve a többiek felé, miután felfedeztem őket, akaratlanul is meghúztam a kart, és érzem, hogy a lábam alatt eltűnik a talaj, majd egy rövid zuhanás és tompa placcsanással egy alig pár centis pocsolyába csobbanok arccal előre. Megdörzsölgetve lapos orromat felnézek, ahol már vissza is csukódott a csapóajtó, ami leborított. Elgondolkodva törökülésbe helyezem magam, hogy most hogyan tovább… hisz nagy eséllyel oda fel, már nem tudok menni, és bármerre is nézek, csak enyhén kivilágított folyosókat látok. Vajon meg kéne várnom a többieket? Lehet, az lenne a jó. Mondjuk, abba nem gondolok bele, hogyha a többiek felfedezik a gombot és szintén leesnek, akkor épp a nyakamba fog hullani valamelyikük.

by **Chara** Szer. Júl. 07 2021, 11:51

Ryukyu legalább egy fokkal jobban tetszik neki, mint Miko, és nem az érzelmi értelemben. A pasasnak legalább van esze, de az energiabomba, már most tudja, hogy még sok galibát fog okozni nekik. Végül pont ezért követi inkább Ryukyu-t, nem pedig a megszólítás miatt. Kezeit mélyen a pulcsija zsebeibe süllyesztve, fejét kissé lehajtva követi, fél szemmel a fő épületet vizslatva, ahol a nő eltűnt. Az ablakok és ajtók azóta nyugton maradtak, mintha beletörődnének abba, hogy behatoltak a területére, de a baljós sugallat megmaradt. A vihar előtti csend.
Chara megáll az istálló ajtajában és megvárja, amíg a pasas megtalálja a jádeszobrocskát; ágaskodó ló, egyszerű faragás, a talpazata négyszög alakú. Kérdőn emeli a szemöldökét a láttán, de mielőtt bármit reagálhatna, meghallja Miko kiáltását. Felsóhajt, a szemeit forgatva.
-Rrrremek....
Nem siet, ahogy visszatér a szökőkúthoz és lenéz a medence aljára. Kitapogatja a kapcsolót, de nem húzza meg, sejti, hogy mi történt. Lekopogtat a medence alján és elkiáltja magát jó hangosan.
-Hé, hallasz?
Majd két másodperc múlva folytatja.
-Maradjá' nyugton, vagy keress egy kiutat. A ház nyugatra van innen, ha az segít. Látsz folyosókat vagy valami?
Majd megvárja ezúttal a választ, amit remélhetőleg tompán, de hallhat. Ha nincs így, akkor más ötletet eszel ki; felkapaszkodik a delfinre, hogy ne essen le és úgy nyomja meg a kapcsolót, hogy feltáruljon a csapóajtó, de ő maga ne essen bele. Ha már ismersz egy csapdát, nem fogsz bedőlni neki.
-Na, most mi legyen? Kimászol, kihúzunk, vagy elindulsz valamerre?
Néz le kérdőn a csapdába esett kis energiabombára. Nem bánná, ha megszabadulnának tőle a küldetés hátralevő idejére, de egy csapatot alkotnak, és ő is találhat még valamit. Úgy érzi, fognak még találni jádeszobrokat, az ösztönei a ház felé húzzák. Miko és Ryukyu végül dönthet akárhogy, Chara feljebb mászik a delfinen, és szeme sarkából egy csillanást vesz észre.
Ezt a szobrocskát nem sikerült elrejteni; talán a nő tevékenykedett épp ezen, mikor megzavarták. Kis énekesmadár alakú, egy faágon üldögélve, a talpazata kör alakú. Chara magához veszi, majd elneveti magát.
-Bingó. Miben fogadom, hogy van még egy-két ebből, és valami puzzle-t kell megoldani? Na? Ha nyerek, adtok egy tábla csokit.
Chara mosolyog. Pedig ez ritka tőle.

by **Ryukyu** Szer. Júl. 07 2021, 18:53

A szobor fellelését és bemutatását követően, a tárgy a kardforgató inventoryjában landol. Majd a férfi az árnyharcos felé fordul;
– Szerintem itt végeztünk. Menjünk nézzünk rá Szélvész-kisasszonyra mielőtt… – nagyjából eddig jut a mondandójából, mikor felharsan a lány hangja oda kintről. Amint a csapóajtó és a nyitó-záró mechanizmus összetéveszthetetlen hangját hallotta, azonnal felnézett a bal felső sarokba és ellenőrizte a lány életcsíkját. Megkönnyebbülten sóhajtott miután látta, hogy sértetlen, majd Chara után indult.
Ő sem rohant, mivel a lány sértetlen és az életcsíkján sem mérgezésnek, sem egyéb negatív hatásnak nincs ott a markere. Eddigi tapasztalata alapján azt gondolja, azon túl, hogy el lettek vágva egymástól, más nem történt. Türelmesen megvárja, hogy a kölyök végig mustrálja a csapóajtó környékét és megbeszélje a csapdába eset lánnyal a dolgokat, valamint kedvére mászókázzon a kút szobrán. Aminek az lett az eredménye, hogy most már az árnyharcosnál is van egy figura.
Elismerően biccent Chara felé, mert neki eszébe sem jutott volna felmászni egy delfinszoborra, nemhogy még keresgélni is akarjon rajta.
– Ez már kettő. Alakul. – mondja, majd a nyitott csapóajtóhoz lép – Mielőtt kihúznánk, vagy tovább állnál, nézz alaposan körül! Jó eséllyel odalent is lehet egy szobor. Ha kell hozzá fáklya akkor szólj, nálam van.

Ha Chara lemászik a delfinről vagy épp Ő is megmutatja a talált szobrot, egy pillanatnyi szünet után az ő szája is halvány mosolyra fordul. Szinte biztos, hogy nem ugyanazon okból mint a kölyöké, mivel a szobrot látván gondolatai elkalandoznak, a verembe eset harcművész és a hiányzó szobor felé;
~Ha én a málhás, egy lovat találtam, a cinegecsontú kölyök egy madarat, akkor Kaze-channak egy cickány szobrot illenék találnia.~ Hangosan azonban csak egy kérdést tett fel;
– Nos akkor mi legyen, előszedjem a kötelet?
A választól függően, ha Miko ki szeretne kerülni, akkor a kötél segítéségével kihúzza, ha a fáklyát kéri és lent halad tovább, akkor azt dobja le a lányhoz.

by **Miko** Szer. Júl. 28 2021, 05:39

Bár nagyot huppantam, nem igazán okozott problémát az esés. Szerencsére nincs fájdalom a játékban, de azért egy „cöh-cöh-cöh” kísértetében ösztönösen dörzsölgetni kezdem orromat. Nem estem igazából kétségbe. Lehet, hogy helyzetem nem túlságosan rózsás, de sosem bántam a komolyabb bátorságpróbákat. Ilyen tekintetben szinte acélból vannak az idegeim és mindig csak a kalandot tudom meglátni, még az ilyen szituációkban is. Nem nagy meglepetés tehát, hogy dúdolgatva támaszkodok fel és oda-vissza sétálgatva vizsgálom meg a folyosót. A folyosó falán furcsa kék kristályok bocsájtották ki pislákoló fényüket, melyek így kissé megvilágították előttünk… párdon… előttem a teret. Furcsa, mert nem érezte egyedül magam. Végül igazam is lett, mert rövidesen csapódott is ki ismét a csapóajtó, ám ezúttal nem pottyant le senki mellém, helyette a két fiú szólt le hozzám.
- Igen, látok. Egy folyosó közepén vagyok, ahogy látom, észak fele van egy végpont, a közepén egy valamiféle oszloptalpú táblácskával. A másik felé ha jól látom a víz alá merül a folyosó. – szólok Charanak, miután kért helyzetjelentést – De ahm elvagyok, köszönöm. Szívesen nézelődők még. – mondom jól érezhető lelkesedéssel, mint aki nincs is tisztában, hogy veszélyben lehetne.
Hármunk közül én vagyok a legfejlettebb, így ha rájuk valami veszélyt jelent, rám sokkal kevesebb befolyással lenne, ám ettől függetlenül még azért odafigyelek a dolgokra, bár igaz, ha én lennék a legkisebb szintű, akkor se igazán problémáznék a felfedezéssel. Végül mivel elutasítottam a kötelet, így nagy eséllyel lassan visszacsukódik a csapóajtó, ha elengedik a gombot, de engem nem zavart. Először mivel zsákutcát hiszek a folyosó végén, ezért a kis asztalkát nézem meg először, amit el is érek egy kis séta után. Látszólag nem kifejezetten volt különleges, egyszerű kvarc oszlop, amibe öt köralakú mélyedés volt látható, és mindegyik egyre nagyobb és nagyobb kört szolgált. Nem tudom mi ez, vagy mire jó, de pohár tartónak tuti túl nagy.
~ Na, mindegy mindenesetre azért körülnézek a környéken, hehe! – mondom kíváncsi szemekkel, de végül a hosszas keresgélés során, nem találtam semmit se.

by **Chara** Pént. Aug. 06 2021, 11:38

-Cöhh. Add oda neki a fáklyát. Akkor majd később találkozunk. Bármi van, írj valamelyikünknek üzenetet.
Miután Ryukyu ledobta a fáklyát Mikonak, Chara elengedi a gombot és lemászik a delfinről, miután becsukódott a csapóajtó. A harcművész egy idióta, de van benne kurázsi, bár Chara erősen csodálkozik azon, hogy volt képes ez a lány eddig túlélni a játékot ilyen mentalitással. A szobrot természetesen megmutatja a kardforgatónak is, majd zsebre vágja - ezzel az inventoryba is kerül - és a ház felé fordul.
Nem szól semmit, csak megindul előre, a csuklyát is megigazítja a fején. Az istállórészt már látták, ott találták a lószobrot, a delfinen volt,fura mód, a madár, ki tudja, mennyi van még hátra. Chara belöki a ház ajtaját, mire cincogva futnak szét a Vörös Szemű Patkányok, a jelek szerint nem akarnak harcba bocsátkozni velük. Por lepi a padlót, vastagon, kétoldalt lépcső vezet a felsőbb szintre, mint egy tipikus kúriában. A függönyöket megtépázta az idő és a beáramló szél, a fény inkább a gerendákba ütött réseken át hatol be jobban, mint a mocskos ablakokon át.
Chara zsebre tett kézzel indul meg előre, mintha semmi gond nem lenne ezzel, de valahol belül elkezd félni. Egy pillantást vet az életcsíkjára, a folyamatos mérgezés viszont még jó darabig eltarthat, bírják mind a hárman, és Miko az eséstől sem sérült meg jobban. Ennek ellenére Chara szeretne igyekezni, nehogy az utolsó pillanatban kelljen a dolgoknak eldőlnie. Tapasztalta már, bár nem a SAO-ban, hogy előszeretettel operálnak ilyenkor a játékok maximálisan kicentizett küldetésekkel.
Az alsó szinten jobbra egy konyha és a hatalmas étkező található, balra pedig a fogadóterem, ami impozáns lehetett a maga idejében. Kandalló, fotelek, kanapék, asztal, elszáradt virágok. A felső szinteken vannak a lakószobák, a jelek szerint odébb, a sötétebb oldalon a cselédeké, a világoson az uraké és hölgyeké. A szobákban sem igazán található semmi különös, még jádeszobor sem igazán akad, viszont a fogadóterem kandallóján, nem messze egy könyves szekrénytől, megvannak a bemélyedések. Chara a kör alakúba bele is teszi a madárkát, mire az kattan egyet. Még egy háromszög alakú bemélyedés marad üresen középen.

by **Mia** Vas. Aug. 08 2021, 11:13

Miután tehetetlenül összeestem, nem sok jóra számíthattam. Nem is jött túl sok jó. Hassal a földre zuhantam és ekkor megfordult velem a világ; a földbe süllyedtem és a másik oldalon megpillantottam a kiskori önmagamat. A szüleimmel sétáltam Aincrad vidékén, a 14. szinten. Boldognak tűntem, de tudtam, hogy ez nem a valóság, csupán a két világ összeolvadása az elmémben. A visszavágyódás.. És az idekötő kegyetlen valóság. Az ég felé emeltem karomat, mire felrepültem. Néhány pillanatig csak az eget láttam és nem akartam tenni semmit. Békés pillanat volt ez, amihez fogható nem történt velem felébredésemet követően.
De tudtam, hogy ez nem helyes. Itt elmerülve a kékségben esélyem sem lesz újra látni őket. Visszafordulva elöntötte szememet a fekete képek hada. Három épület sziluettje volt egybeolvadva, melyek lassan távolodtak egymástól. Az egyik egy templom volt, a másik alapja alakján egy kripta, a harmadikat pedig nem tudtam beazonosítani, semmiféle különös ismertetőjegy nem volt rajta. Mikor felvették helyzetüket, hirtelen összetört a kép és én újra a társaim közt voltam. Miko segített felébredni hagymázas képzelgésemből. "Segítettem", hallottam egy mély hangot.
- Kösz.. - lihegtem, ám mintha nem is figyeltek volna rám. Ugyan nem mondtam semmi hasznosat, a következőket csak nem hagyhatták figyelmen kívül. - Láttam három épületet.. Nem tudom, miket - ráncoltam a homlokom. - Azt hiszem, arra kellene mennünk.. - mutattam a templom irányába, azonban a többek továbbra sem vettek tudomást rólam. Mintha ott se lettem volna. Hallottam, amit beszéltek, de még ha a szemük előtt integettem nekik sem figyeltek fel rám.
- Üdvözöllek a tükörvilágban, a tükörvilágban, a tükörvilágban... - hallottam ismételten a fekete árnyak hangját.
- Ők nem hallanak, nem hallanak, nem hallanak...
- Ők nem látnak, nem látnak, nem látnak...
Most nem fogott el a pánik, noha kezdtem egy kissé kétségbeesni. Próbáltam összeszedni magam és felfogni, hogy mi történt. Egy másik világba kerültem? Mikor belesüllyedtem a földbe? De.. Hogy juthatok ki? Fejemben próbáltam összerakni a képet, egymás után illeszteni a történéseket. A három épület képe jelent meg. A kripta a föld alá vezethet.. Talán ott kellene először szétnéznem.
Az odavezető úton semmi nem akadályoz, szinte túlontúl könnyű az egész. Valóban egy kriptához érek, azonban semmi ijesztő nincs benne. Belépve az egészet üresen találom. Semmi nincs ott, egy tükröt leszámítva, mely a társaim haladását mutatja. Legalább tudom, hol vannak. De tudom, hogy ha ide vagyok ragadva, nem segíthetek nekik, vissza kell jutnom. Felajzom íjamat és egy nyilat eresztek el a tükör irányába, ám ahelyett, hogy az széttörne, felveszi eredeti, sima alakját és a fegyver egyszerűen átsuhan rajta, amikor pedig átért, a tükör irányából egy teljesen ugyanolyan lő vissza rám. Az addig szinte lassított felvételben elnyelt vessző most megállíthatatlan sebességgel közeledett, én pedig alig tudtam kitérni előle.
De sikerült. Ismét körbenézek, de semmit nem látok, ami segíthetne. Jobb ötlet híján a tükörbe lépek - ha átjöttem, talán vissza is juthatok, akár ezen keresztül. Lassan kinyújtom a kezem és átnyúlok a tárgyon, kezem akadály nélkül siklik át rajta. Aztán hirtelen valami láthatatlan erő húzni kezd, én pedig csak nagy küzdelem árán tudok ebben a világban maradni. Nem tudom, mit tehetnék, egyetlen ötletet leszámítva. Összeszorítom markomat, mire a tükör összetörik. A kriptában vagyok, azonban most már a fekete bogarak is körbevesznek. Fékevesztett sebességgel rohanok ki, nehogy megint elkapjanak. A másik két épület irányába haladok, az egyiken távolról látom, hogy könyvtár. Ez most kevésbé érdekel, a templom inkább kecsegtet a megváltás ígéretével.
Odaérve berontok az ajtón, mire egy, csak a kényes részeit eltakaró ruhát viselő férfi nekem ront.
- Mit képzelsz, hogy megszentségteleníted a szentélyemet? Te gonosz ivadéka! Sötétség fattya! Árnyékokkal fekvő!
- Én? - Néztem értetlenül, bár a kérdés elég bugyután hangzott. Rajtam kívül senki nem volt a teremben.
- Fogd ezt - nyújt át egy üvegcsét. Azt az üvegcsét, ami az egészet elindította. Már mondanám, hogy nem kell, amikor rájövök, hogy ez lehet a küldetés megoldásának kulcsa. - Vért kell belecsöpögtetni, vagy valami ahhoz hasonlót a megfelelő helyen. Ha ez nem sikerült, meg kell ölnöd a társadat. A varázsszavak Rebrona e'turna. Most pedig vissza kell mennem imádkozni az Árnybáboshoz, hogy ne nyelje el a világot. Erre még visszatérünk.
Nem egészen értem, de úgy tűnik, segíteni akar. Én pedig nem utasítom el a segítséget, főleg egy ilyen helyzetben. Bár a módszer nem igazán tetszik.. Ebben a világban nincs vér. Azonnal megnézem a térképemen, hol vannak a többiek - a tükörképnek köszönhetően tudom, melyik házat kell keresnek. Szélsebesen távozok köszönés nélkül és a kastély felé igyekszek. Útközben árnyak és bogarak próbálnak megállítani, én pedig nem tehetek mást, mint hogy keresztülszáguldok rajtuk remélve, hogy nem tudnak elkapni.
Az épülethez érve rögtön be is rontok és megkeresem a többieket. Azt már nem láttam, itt merre lehetnek, így csak előre haladok és lassan neki is szaladok Charának.
- Bocs.. - nyögöm ki. - Itt az üvegcse. Vért kell beletölteni, vagy valami ahhoz hasonlót és kimondani a varázsszavakat a megfelelő időben - hadarom el zihálva. A másik lehetőséget inkább elhallgatom a többiek elől. - Ti mire jutottatok? Mi lehet a megfelelő idő? - Kérdezem lassan lenyugodva.

by **Ryukyu** Vas. Aug. 08 2021, 13:36

– Hai, hai – mondja a kardforgató az árnyharcosnak, majd ahogy az kérte is, leejti a fáklyát szélvészkisasszonynak. – Igaza van! Jobb ha van nálad egy a biztonság kedvéért. Ha mégsem kell legfeljebb visszaadod.
Majd felegyenesedve ellép a csukódó csapóajtótól. Megvárja míg a kölyök lekászálódik és megindul arra amere kedve tartja. Ryu tudja, hogy az utasítgatásnak nem lesz jó vége, így most átengedi a kezdeményezést Charának. Lépésének ütemét hozzá igazítja, mert az az egyszerűbb és kényelmesebb. A távolságot tartva lép be az épületbe, hogy ő is körülnézve felmérje a helyiséget. Figyeli amint a kölyök megindul a kandalló felé, majd elhelyezi a szobrocskáját. A kattanás elég egyértelművé tette a számára, hogy mi a teendő így elővette a lovat ábrázoló műtárgyat és a négyszögletű mélyedésbe illesztette. Újabb kattanás, majd hangos robajjal tör be az íjász az épületbe. Egyenesen Charához tart, vagy mégsem? ~Talán nem látja, hogy előtte van?~ töpreng a kardforgató, miközben a lány majdnem legázolja a kölyköt.
– Mia san! – biccent a lány felé, viszont a magyarázatot hallva összeszűkül a szeme.
– Már megbocsáss, de ez valószínűtlen! – lenyitja a menüjét és a térképre néz – Még mindig a városban vagyunk, védet övezetben. Nem tudod megsebezni magad. Valamint ha sikerülne is csak pixel szilánkok jönnének a sebből nem vér.
Bár ellenkezik, valójában látszik rajta, hogy nagyon töpreng mit is jelenthet az, hogy a megfelelő időben. Majd a tekintete a kandallóra téved és tesz is felé egy bizonytalan lépést. Azután mintha csak szikra gyúlna az elméjében;
– Bár… – kezd bele kissé bizonytalanul – ha meg lesz a harmadik szobor, és azzal aktiválunk valamit, meg van az esélye, hogy az adott időben itt, és csak itt, megváltozik a játék fizikája. Talán azoknak a szavaknak is pont az a lényege, hogy lokalizálja a változást.
Mondandója végén visszafordul a hölgyekhez és megadóan feltárja a kezeit;
– De ez csak egy feltételezés!

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 07 2021, 10:15

Mivel a küldetés két hónapja nem halad és Mia is kiesett időközben, a staff a napokban zárni fogja!

by **Strea** Csüt. Nov. 18 2021, 10:14

Hát, eléggé a világ határait feszegettétek, néha túlzásokba is esve, emellett ráadásul inaktivitás miatt kell lezárnom a küldetést, így nem fogok teljes jutalmat osztani. Legközelebb érdemes inkább a klasszikusabb küldetéseknél maradni, de azt végig is vinni aktívan, akár kieső játékosokkal.

In game annyi történik, hogy egyszerűen csak felébredtek. Mellettetek a Mia által korábban kinyitott üvegcse hever a földön és ha megkérdeztek pár járókelőt, megtudhatjátok, hogy amint Mia kinyitotta az itemet, mindannyian összeestetek és csak pár jószándékú játékosnak köszönhetitek, hogy senki sem rabolt ki titeket, miközben mindannyian ugyanazt a furcsa küldetést álmodtátok. A 14. szint legendája úgy néz ki, nem most fogja feltárni magát előttetek; az egész mindinkább egy jól összerakott rablási terv része volt, ami hála pár játékosnak és az időközben kihívott Rend tagjainak, most kudarcba fulladt.
Ha akarjátok, egy jó kávé vagy sütemény elfogyasztása közben kibeszélhetitek, mi is történt, de akár el is köszönhettek a többiektől, folytatva saját utatokat. A döntés a tiétek...

A küldetést inaktivitás okán, érdeklődés hiányában lezárom.

Jutalmak:

Alap jutalmak

Mia: 44 exp, 55 arany ( +10% Exp +10% Arany Ékkő Gyűrű ) - kiesés miatt nem kap szintbónuszt és jártasságokat
Chara: 96 exp, 108 arany ( +20% Exp +20% Arany Szóló Menedék )
Miko: 80 exp, 90 arany
Ryukyu: 99 exp, 110 arany ( +10% Exp +10% Arany Ékkő Gyűrű )

A Metamorph 32 expet kap.

Ércek és növények

Ryukyu:
Érclátás: Tier 1, 1 -> 6
2 Bronzérc 3 Vasérc
Nyersanyagismeret 1:
1 Munkálatlan Bőr 1 Vasérc
Növénylátás: Tier 1, 1 -> 6
3 Kis Tövisgyökér 1 Tövisgyökér 1 Vörös Pitypang
Nyersanyagismeret 1:
1 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél

Receptek
Inativitás miatt lezárt küldinél a nem teljes körszámot író játékosok fele jártasságot kapnak, ami a saját küldetésért adható 1db recept fele lenne és mivel fél receptet nem tudok osztani, így nem jár.

Keresés

Ryukyu (Keresés 1. szint):
Nem talál

Céhbónuszok

A Unity 45 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 40 expet kapnak: Miko, Simeon 13 exp, Joey 14 exp

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] Az Árnybábos

[Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos

Re: [Saját küldetés] Az Árnybábos