[Kazamata 2021] 4-es csapat

by **Kirigaya Suguha** Szer. Dec. 15 2021, 17:09

Résztvevők:
Shota
Miko

Mindegyikőtök csendesen töltötte a napját. Nemsokára karácsony, ami vagy jókedvvel, vagy egyéb érzelmekkel tölt el benneteket, de a többség számára nagyon várt. Úgy tűnik azonban, a karácsony szelleme nem jár át mindenkit. Akár alszotok, akár nem, miután ágyba kerültetek nagy eséllyel az a tervetek, hogy pihentek egyet. Ahogy közeledik az éjszaka csúcspontja, egyszerre csak tompa nyomást éreztek mellkasotokon, mikor pedig kinyitjátok szemeteket, egy vörösen izzó szempár mered rátok. Védett övezetben jártok, de a tekintet mintha a lelketekbe bámulna. Akárhogy is, nagy eséllyel mindannyiótoknak feltűnik, hogy a lény furcsa kis karja a mellkasotokba merül. Nem csak hozzátok ér, hanem konkrétan belenyúl a mellkasotokba és ott, ahol belétek ér, a testetek felszíne hullámzik, mintha csak egy pocsolyába nyúlna. Képtelenek vagytok mozdulni, de még felkiáltani se tudtok. Csak meredni, ahogy a kis lény kivesz valami csillogó dolgot belőletek. Majd furcsa, visszhangos, ugráló intenzitású hangjával ennyit mond:
- M_i_Ér_T fEl_EjT_e^tTé^L e_L?
Majd mint aki jól végezte dolgát, teste elhalványul és eltűnik. Végül képesek vagytok megmozdulni és ha megtapogatjátok magatok, láthatjátok, hogy a hullámzás is megszűnt. Viszont, ami a legszokatlanabb, a térképetek egy véletlenszerű pontján (mindkettőtöknek ugyanott) egy fényes pont jelenik meg, de se leírás, se küldetés, se semmi nincsen hozzáfűzve. A ti dolgotok rájönni, vajon mi a fene folyhat itt.

Feladat: Érkezzetek meg a helyszínre. A helyszínt szabadon rátok bízom.
Megjegyzés: Aki részt vett a tavalyi karácsonyi eventen, felismerheti a lényekben az ottani furcsa dobozkák kissé ijesztő, sötét változatát, ami mintha fekete, szurokszerű vért könnyezne.

by **Shota** Pént. Dec. 17 2021, 16:50

Shota nem csodálkozott, hogy álmában - így a karácsony közeledtével - megjelentek a tavalyi dobozok, igaz egy kissé sötétebb árnyalatban, dehát ez kit érdekel, ugyebár. Aztán, ahogy a srác kezdte felfogni, hogy ez bizony vagy nem álom, vagy annak felettébb élethű, már az arcára fagyott a mosoly és ijedten ült fel, amikor már tudott, hogy első dolga legyen lámpát gyújtani a kicsiny fogadó kicsiny szobájában, amit Elivel béreltek. Azért annyira még nem bízott meg a csajban, hogy egy szobában is töltsék az éjszakát, de ez most kapóra is jött a srácnak: elég gáz lett volna, ha a lányka meglátja a halálra vált arcát, ahogyan a fejét kapkodja ide-oda, attól tartva, hogy újra megtalálták őt azok a vámpírok.
Több percébe is került, mire csillapítani tudta szívverését és felfogta, hogy nincs mitől tartania.
- Hihetetlen... - morogta, amikor a jelzésre kénytelen kelletlen megnyitotta a térképét és a korábban kivett fény most ott villogott előtte, védett övezeten kívül, habár Shota legnagyobb megnyugvására mégsem olyan messze a város határától. Éppcsak egy pár méterre és nem is a legmagasabb szinten, így akár még meg is nézhetné, mi az ott, hátha a dobozok megint adnak neki jóságokat. Olyat, mint például az a vért, igen! Shota ercára kiült a mohóság, de úgy volt vele, hogy ráér az holnapig is, így aztán nem sokkal később eloltotta a fényt és visszafeküdt aludni.

Aktív dixi: Shoowy

by **Miko** Pént. Dec. 17 2021, 22:44

Két dolog biztos az életben. A halál és az, hogy engem nem lehet csak úgy felverni az álmomból. Alapjáraton, csak egy dolog tudott felverni, az pedig ez a világ, ugyanis ennek a világnak egyéni szabályai vannak, mit mindenkinek be kell tartania. Fájó dolog, de ez van. Épp emiatt lehetséges, hogy ami nem sikerült, Yuinak, Leonak és még kitudja kinek, az sikerült egy programb írt kis dobozkának. Felkeltett. Bár szemeim nyitva voltak és a számból még folyt némi nyál az agyi KO lét vonulatából, az egész procedúrát konkrétan úgy néztem végig, mintha épp agyhalott lennék. Hogy aggódtam volna? Öhm… Nem? Nálam nyugodtabb embert nem hiszem, hogy látni lehet, és a kényszer ébresztők vége átlagban az, hogy a belső szerviz motorjaim fogaskerekei lassan kezdenek el pörögni. A kis dobozka el is ment a kis fénylő valamivel, amit a mellkasomból szedett ki, és az első dolog, amit ki tudtam bökni, mire meg tudtam végül mozdulni az az volt, hogy felemelem a kezem és annyit motyogok.
- Még… öt perc és aztán elkaplak! – itt elnyomok egy ásítást – Legyen tíz, de aztán tényleg!
Magyarán fél óra forgolódás nyomán, végül sikerült megtalálnom azt a pozíciót, amivel ki tudtam kerülni az ágy fogságából (konkrétan véletlenül lefordultam), majd nagy nehezen feltápászkodva, kimentem ásítozva a fürdőbe. Nagyjából öt perc telt el, míg gyors lezuhanyoztam, de mikor már kijöttem az ajtón, szinte nyoma se volt annak a fáradt Mikonak, aki bevánszorgott a fürdőbe. Nem. Ehelyett, nagy lelkesen egyenesen előre kimentem a konyhából és a menüm ellenőrizgetése során (hogy nem tűnt el valamim), bukkantam rá arra, hogy a kistérképen már meg is van a kívánt helyszín, ahol megtalálhatom a… fényt? Hát… végül is jó lenne, így is elég sötét vagyok, kérem vissza az értelmet… őőő a fényt! Így hát nem maradt más, mintha hogy kocogva lépjek ki a fogadóból, ahova az éjszaka során betévelyedtem és egyenesen a dobozka vagy kitudja mi után indulok, hogy elkapjam a grabancát, ahogy azt ígértem is… már ha… van neki olyan.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Dec. 18 2021, 10:45

Shota nem indul meg a kijelölt helyszínre, első látásra pedig semmi nem történik körülötte. Nem jelenik meg random figyelmeztetés, nem támad rá semmi, teljes a békesség. Azt viszont mind a ketten észrevehetitek, hogy nem vagytok száz százalékában a testetek urai. Bár az esetek 99%-ban nincs semmi gond, az az 1% mégis bajos. Ha egyikőtök elbambul, mert mondjuk a gondolataiba merül, vagy egész egyszerűen csak minimális szintre redukálta a gondolatai áramlását, akkor sem történt semmi baj, egészen addig, amíg meg nem mozdult. Azonban ha megindultak lábaitok, hiába tudtátok, hogy tudat alatt merre akartok menni, a testetek minta másképp viselkedett volna. Természetesen ha ez idő alatt ismét "visszanyeritek tudatotokat", akkor ismét urai lesztek a mozgásotoknak. Értelemszerűen, ha csak egyikőtök merül el a gondolataiba, attól még a másikra nincs semmilyen hatással a dolog. És ez nem csak az első probléma. Innentől kezdve, ha végül úgy döntötök, hogy lefeküdni készültök, éppen hogy az alvásba merülésetek pillanatáig tudtok csak eljutni, mert ekkor hirtelen eszméletlen hangerejű harangozás riaszt fel titeket az álomittas pillanatotokból. Ezek a furcsa dolgok addig tartanak, míg vagy el nem mentek a kijelölt helyre, vagy el nem telik minimum 48 óra. Ha egyikőtök jelenik csak az adott ponton úgy a dobozok a következőt mondogatják: "Nincs itt... ő elment. Ő elfelejtett minket. Hozd ide! HOZD IDE!" és az adott illető fejében egy kép villan fel a hiányzó személyről, és bár koordinátát nem kapott, mintha a rendszer tudat alatt a fejébe rakta volna a jelenlegi tartózkodási helyét (az abban a pillanatban az éppen aktuálist, szóval onnan előfordulhat, hogy elmozdul a másik, mire odaér). Illetve, ha olyan személlyel mentek oda, aki nem érintett a küldetésben, jól láthatóan a dobozok félve néznek a társatokra és minduntalan eltávolodnak tőletek. A ti döntésetek merre tovább és hogyan próbáljátok megoldani ezt a problémát

Megjegyzés: Összesen (előzővel együtt) 4 körváltás alatt el kell érnetek az egyik végkifejletig. Ha a 2 napos verziót választjátok, ugyanúgy teljes jutalmat kaptop, de az "boss" ládán kívül, más ládát nem kaptop extrának!

by **Shota** Szomb. Dec. 18 2021, 16:50

Harangzúgás. Shota nem tudta, hogy mindez az elméjében szól, vagy a közeli templom munkamániás kongatója gondolja úgy, hogy neki most mindenképpen dolgoznia kell, akkor is, ha régen elmúlt éjfél. Az ifjú harcművész megpaskolta arcát és nem kevés szitokszó mellett kelt ki az ágyból, hogy ha már így esett, magára kapjon valami melegebb öltözetet és lesétáljon a fogadó földszinti bárrészébe inni valamit. Nyúzottan lépkedett lefelé és arra tisztán emlékezett, hogy utolsó gondolataival még azt fontolgatta, vajon forraltbort igyon-e, vagy valami rövidebbet inkább, a következő pillanatban pedig már kint volt az utcán és éppen sétált... valahova. Shota tágra nyílt szemekkel torpant meg és fordult vissza a fogadó irányába, csakhogy ezt a mutatványt még háromszor véghezvigye röpke tíz perc leforgása alatt - és a harmadik eset volt az, amikor eldöntötte, hogy mostmár nem várja meg a reggelt, hanem utánajár, hátha a rendszer végre békében hagyja azután, hogy odament, ahova oda kellett neki.

by **Miko** Kedd Dec. 21 2021, 08:58

Nagy lelkesen indultam útnak, felteleportálva Solvik területére, kicsit kinyújtóztam fáradt végtagjaimat. Erre a területre szólt az a „küldetés”, vagy esemény, vagy tudja a fene, a lényeg, hogy itt ezen a szinten van a fényes pöttyike. Viszont, ahogy indultam volna oda, orromat megcsapta a friss forralt bor illata és akaratlanul is elcsábultam. Tudatosan a pult felé mentem és kicsaptam az aranyérmét az NPC pultosnak.
- Egyet kérek! – kérem csillogó szemmel.
A stand mögött álló npc természetesen készséggel kiszolgált a korai… (vagy késői?) órák ellenére is, és mire észbe kaptam, már el is fogyott az enyhén alkoholos ital, mi jóleső melegséggel töltött el. Hideg volt ma. Reggel még hidegebb. Így jól esett a kis melegség a belsőmbe, természetesen pedig, mivel nem terveztem másokkal találkozni (és ez a szint már amúgy sem jelent rám veszélyt) hamarosan friss forraltborokkal az inventorymba vágtam neki az útnak.
Nagyjából tíz perc telt el, mire elértem a kijelölt koordinátát, mely nyomán, nagy eséllyel, már Shota is odaérhetett, azonban, nem erre nagy eséllyel nem figyelek fel, ugyanis a már nem a második borocskát iszogatom már, mi így kellemes pirospozsgást kölcsönzött arcocskámnak. Hiába… nekem a forralt bor a kriptonitom… egyszerűen képtelen vagyok neki ellenállni. IMÁDOM! Viszont a forró italnak megvan a maga hátránya, hogy utána kissé meleg lesz a vastag ruha, legalábbis érzetre. Így nagy eséllyel tök véletlenül, de tényleg csupán a véletlen műve lehet, hogy pont akkor, kezdem el a nyakamnál a felsőmet igazgatni. Már félúton tapasztaltam, hogyha elmerengek, akkor a lábam visz a célállomás felé, így természetesen mivel nagyon biztos vagyok a dolgomban, és összeszedett, megfontolt ember vagyok, így természetesen hagytam, hogy a rendszer vezessen, míg én az élet apróbb „örömeinek” szentelem magam.

by **Kirigaya Suguha** Pént. Jan. 07 2022, 19:39

Bár nem együtt indultatok, utatok végül keresztezi egymást, épp abban a pillanatban, amikor a távolban észreveszitek a korábban már látott dobozkákat. Nagyjából egy tucat van belőlük és amikor észrevesznek titeket, izgatottan kezdenek sustorogni magas, túlvilági hangjukon.
- Eljöttek! Itt vannak! Emlékeznek ránk! Vagy elfeledtek? Ugye emlékeztek ránk?
Ha megpróbáljátok megtámadni őket, fegyveretek átsuhan a testükön, azonban ők kergetni kezdenek titeket, és bár gyorsabbak vagytok náluk, egy idő után be kell látnotok, hogy a fogócska csak egy módon érhet véget; ha engeditek, hogy megérintsenek titeket.
Abban a pillanatban, hogy apró kis dobozkarjaikkal hozzátok érnek, egy villanás vakít el benneteket, majd egy kristályszerű négyzet jelenik meg előttetek, amiben különös árnyalakok mozognak és látszólag beszélgetnek. Amint ráteszitek a kezeteket, az toma árnyalakok kiélesednek, mintha valaki szemén keresztül szemlélnétek az eseményeket.

Miko:

Shota:

Feladat: Mindkettőtök felismerheti, hogy a kristályban nézett dolgok a saját emlékeitekből valóak. Az a cél, hogy rájöjjetek melyik játékotokból vannak az emlékek. IC csak rá kell gondolni és a kristály elhalványul, majd széttörik. OC legyetek szívesek megnevezni (elég nagyjából emlékezni, hol, mikor, kik vettek rajta részt, stb.) azon a küldetésen/játékon/küzdőtéren stb. A beszéd minden karakternél ugyanazon a hangszínen szól és nem tudjátok, melyik árnyalak mondta.

by **Shota** Szer. Jan. 12 2022, 09:27

Amint meglátta a közeledő Mikot, már annyira se gondolta hülyeségnek ezt az egész éjszakai hercehurcát, mint annak előtte. Főleg, mivel közelebb érve azt is észrevette, hogy a lány igencsak... bódult állapotban van és nagyjából azt sem tudja, hogy éppen hol. Shotában pedig ugyan felmerült, hogy ha halacska esetleg részeg vagy be van drogozva, talán haza is viheti egy éjszakára, de aztán mégsem ezen a vonalon indult el: egyszerűencsak zsebre vágta kezeit és vidám mosollyal lépett oda a harcművészhez:
- Szia - köszöntötte - Te is a dobozokhoz igyekszel? - intett a távolban ugrabugráló sereg felé, amiket igaz ő is csak most vett észre, ebben a pillanatban, de ez éppen kapóra jött neki, mint lehetséges úticél - Mintha a sors keze lenne, hogy ugyanoda tartunk és pont ugyanakkor. Bár engem csak a lábaim hoztak - vakarta meg az állát, majd vállat vont és a karját Miko felé nyújtotta - Engedelmével, ifjú hölgy, felajánlanám segítségemet ezen különösen csípős, hideg estén - kacsintott rá és végül vagy így, vagy úgy, de csak eljutottak a fekete dobozokig. Shota reményei szerint egymásba karolva, dehát álmodni csak szabad, nem igaz?
És hogy az este még ennél is nagyszerűbb fordulatokat vegyen, a srác előtt megjelenő panel - amire a dobozok szerint emlékeznie kellett - igazából az elmúlt pár hét egyik legemlékezetesebb napjának mutatta egy szeletét, így sokáig nem is maradt ottan, hiszen Shota szinte egyből felismerte. Ez volt az a mozzanat, ami után elhatározta, hogy felkeresnek egy kristályírót és lám, akkor is éppen Mikoba futottak bele. A harcművésznek persze nem volt ellenére az elképzelés, hogy minden út halacskához vezeti őt és mivel ez jutott eszébe először, fel se merült benne, hogy a jelenet elején történtek bármi jelentőséggel is bírnának. Vagy hogy Miko egyáltalán megnézte-e az ő kristályát is. Utóbbi mondjuk fordítva már valóban így történt; Shota ugyanis egyszerűen kíváncsi volt, hogy Miko mivel tölti a hétköznapjait, így belekukkantott a képbe - és rögtön meg is bánta azt. Hátán végigfutott a hideg és ha halacska eddig nem volt vele túl ellenséges, kibukott belőle a kérdés:
- Azt értem, hogy idebent nincs akkora súlya ennek, de komolyan, a bátyáddal!? - nézett rá a másikra megbotránkozva és hányingere lett márcsak a gondolatra is, hogy ő a húgával bármi ilyesmit csináljon.
Ne felejtsen el ezért kesztyűt dobni Leonardnak, majdha elérte a századik lv-szintet.

Elis ismi~

by **Miko** Pént. Jan. 14 2022, 09:51

Az alkohollal kevert jókedvem látszólag nem igazán tervezett elmúlni. Látszólag teljesen elragadt a mámoros hangulat. Jóleső bizsergés járt az agyamban, melyet az alkohol okozott. Hiába. Már nem egy rumos csokit ittam meg, és alapjáraton is olyan helyről vettem az italt (mint utólag kiderült), ahol alkoholosabb volt az ital, mint eredetileg kellene lennie. És hát… én mindig is érzékeny voltam az alkohol kábító hatása ellen.
Talán épp emiatt nem vettem észre a fiút, míg meg nem szólított. Így tehát, meglepetten fordulok a fiú felé, majd kissé alkohol ittasan elmosolyodva intek neki.
- Szia… dobozok? – kérdezem vissza meglepetten – Ja dobozok! Igen… Dobozok. – bólintok, fel se tűnve, hogy mennyire ismétlem magam, de akaratlanul felnevetek – Engem is a lábaim hoztak. Lehet, hogy ittam, de nem vagyok annyira részeg, hogy kúsznom kellett volna.
Mikor felajánlja, karját először visszautasítom, és már indulnék tovább, de megcsúszva kis híján földre esek. De szerencsére sikerült helyre állítanom magam, még ha nehezebb is volt az alkohol miatt, mint alapjáraton. Viszont talán pont emiatt, végül morgolódva odalépek a fiúhoz és belekarolok, ha még nem húzta el a karját. Végül így indultunk meg, én meg észre se veszem, hogy mámorosabb pillanataimba talán kicsit jobban kebleimhez szorítom a kezét, mint kéne.
Végül megérkeztünk a dobozokhoz, és mikor megjelent először előttem a kép, eleinte fel se tudtam fogni mit látok, gyakorlatilag továbbra is Shota karjaiba csimpaszkodva nézem a kristályt, azonban, ahogy meghallom Shota vádaskodó hangját, szinte mintha pofon vágtak volna, úgy jön a felismerés. Szinte gondolkodás nélkül elengedem a fiút és a kristály után kapva eldugom a kristályt a felsőmbe, hogy aztán még véletlenül se lássa a fiú, ami ezután jött. Arcom pedig vöröslött az alkohollal vegyes zavarodottságtól. Eltelt egy kis idő, majd még egy, mire meg tudtam szólalni. Hangom letört volt és nem néztem Shotára,
- Leoval… nincs közöttünk közös vér… furi is lenne, ő orosz, én japán. Egyszerűen… csak húgaként szeretett, azóta mióta megismert. – magyarázom kissé elmosódott hangon – De én máshogy szeretem, még ha ő nem is szeret viszont… Szóval... kérlek ne ítéld el őt azért, amiért én vagyok a hibás.
Mikor a fiúra néztem a szemem, mintha már-már könnybe lábadt volna, látszott, hogy Shota vádaskodása nagyon rosszul esett nekem és régi sebeket vágott fel, melyek a részegség hozott fel jószerével, hisz józanul már rég elfogadtam, hogy Leot elcsábítani nehéz lesz. Ha még ezután is még nem pixeleződött el a kristály, úgy a pólóm alól előbányászva a kristályt, leülök a hóba, háttal a fiúnak, és a kristályba meredek merengő tekintettel, azt hidve, hogy hátammal elég takarni a kristályt, hogy a fiú ne lássa (aki jószerével ha kicsit feljebb nyújtózkodik, vagy kicsit arrébb megy, bőven rálát a kristályra, ha akar), majd merengve nézem annak a számomra emlékezetes estének az utó képeit, mik megmaradtak az emlékezetemben.

// ez a Leo meg... khmmm hegymásász! //

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Jan. 15 2022, 15:01

A kristályt hosszú ideig bámulni sajnos nincs lehetőség, ugyanis amint feldereng előttetek az emlékkép, amaz darabjaira hullik, a dobozkák pedig elveszítik sötét, vészjósló kinézetüket és színüket, majd a tavalyihoz hasonló, vidám dobozokká változnak.
Ezzel egy időben a hátuk mögött maradt dobozok közül előlép négy és kettő Shotához, kettő pedig Mikohoz sétál. Amikor hozzájuk értek, a következő foltos emlékképek elevendenek meg a szemetek előtt:

Shota:

Miko:

by **Shota** Vas. Jan. 23 2022, 17:40

Shotának kifejezetten tetszett ez a fajta, kissé becsiccsentett halacska, akinek utána kellett kapnia, hogy el ne essen és akivel végül mégiscsak karöltve érkeztek meg a furcsa, fekete dobozkákig. A srácnak persze esze ágában sem volt elengedni a lányt, főleg úgy, hogy amaz mellei olyan közel voltak a karjához, hogy csupán egyetlen mozdulat lett volna jól belemarkolni, de azt be kellett látnia, hogy ezek a kis apróságok nemigen hagyták békében őket addig, amíg hozzájuk nem értek. A Miko kristályán felbukkanó kép pedig minden volt, csak nem bizakodó - Shotára rögtön rá is jött a hányingerrel vegyes viszolygás, amint meglátta, Leonard mit művel a lánnyal.
Halacska magyarázata pedig ezen nem segített éppenséggel sokat.
- Ah, szóval fogadott testvér... - dörgölte meg az állát - Elég... érdekesen viselkedik a családtagjaival. Bár az oroszlánok is meghágják a csapatba befogadott nőstényeket - röhögött aztán fel, majd odalépett Halacskához és ujját finoman végighúzta az egyik hajtincsen:
- Te sokkal különlegesebb vagy annál, minthogy csak egy legyél a sok közül - mondta szelíden és nem meglepő módon eszébe se jutott, hogy ha Miko őhozzá húzna úgy, mint most Leohoz, valószínűleg ez akkor sem lenne másképpen. Leginkább Eli miatt, aki egyre ügyesebb volt és egyre többet tudott, de nélküle is volt jópár jelölt, akivel Shota szívesen töltötte az estéit. Igaz halacskához egyikük sem ért fel, már ami a puszta vonzalmat illeti.
Eközben újabb dobozok jöttek, Shota pedig elhúzta a száját, amint felismerte a szöveg és a mozgás mögötti tartalmat: itt kérte tőlük az az idióta, hogy pár gazért cserébe uborkát simogassanak, aztán futott vakvágányra a kérésével, teljesen nyilvánvaló módon. Még jó, hogy tasakot legalább adott, mielőtt leléptették volna. Shota sóhajtott és megrázta a fejét, majd óvatosan a mellette álló lányra nézett, de még véletlenül sem annak kristályára ezúttal: nem igazán akart újabb ocsmányságokat látni, jól megvolt ő ezek nélkül a képek nélkül is...

Gyengéd ujjak gazküldi Neutral

by **Miko** Szer. Jan. 26 2022, 11:59

A legjobbat hoztam ki a helyzetből, vagy legalábbis én ezt gondoltam az egészről, azonban, ahogy a fiú megszólalt, csak a negatív dolgok kerültek vissza.
- Mi nem vagyunk család! – mondom morcosan sután és morcosan, és egy rövid időn belül, magam elé bámulva, megismétlem a mondottat, de ezúttal már jóval szomorúbban – Mi nem vagyunk család…
Akaratlanul is átkarolom a fiú karját, mintha csak ezzel akarnám Leot közelebb érezni, pedig tudnom kéne, hogy Shota áll mellettem, nem Leo, de túlságosan elmerültem a gondolataimba, nem is figyelve, hogy mellkasom talán túlontúl is a fiúnak nyomódik. Furcsa, alapjáraton soha nem engedek ennyit meg magamnak, még részegen se, de az is igaz, hogy még soha nem merültem bele ennyire a gondolataimba. Ahogy a fiú ujjai a hajamhoz simulnak, észre se veszem, ahogy balommal finoman megérintem a kezét és finoman hozzásimítom az enyémet. Egy pár pillant volt az egész, ahogy finoman elfordítom a szemem, és megpillantom Shotát, szinte azonnal kirobbanok a képzelt álomképből, és aprót sikkantva engedem el a fiút és lépek hátra reflexszerűen, annyira meglepett az ittléte. Lelki szemeim előtt teljesen más alak állt mellettem. Azonban lépésem nyomán lábam kibicsaklott, ami nyomán a fenekemre érkeztem le, és nyöszörögve rázom meg a fejem, megpróbálva kirázni a fejemből a zsibbadtságot.
- Bocsi… azt hiszem… túl sokat ittam. – motyogom nehézkesen – Sosem bírtam az italt, nagyon kis mennyiségtől is becsiccsentek. – magyarázom neki, pedig nagy eséllyel nem is kérdezte.
Ha a fiú kezét nyújtja, úgy felállok nehézkesen egy gyenge „köszönöm”-öt motyogva, ha pedig nem, úgy a földön csücsülve veszem szemügyre a kristályomat. Általában a részegség nem szokta megakadályozni az emlékezésemet, csak annyi, hogy pöppet nehézkesebben tudok fókuszálni a dolgokra, pedig alapjáraton is nagyon könnyen elvonható a figyelmem. Azonban szerencsére viszonylag mostanság történt az eset, és mivel akkor találkoztam először vadon „élő” dixi-vel elég hamar volt sejtésem, hogy mi lehetett a kristály tartalma, de ez a gondolkodás tökéletesen elfeledtette velem, hogy mi is volt a téma ezeddig, így ha esetleg Shota ismét felhozná, nagy eséllyel csak tompán pislognék rá, nem értve, miről beszél.

// Hinaris szafari - Bébi Axolotl-t fogott el nemrég Hina //

by **Kirigaya Suguha** Szer. Jan. 26 2022, 18:30

Ahogy rágondoltok a régi emlékekre, a csomagok színe megváltozik, ezzel együtt az arckifejezésük is barátságosabb formát ölt. Rátok mosolyognak, aztán hátra sétálnak a többi vidám csomagocska mellé, hogy utat engedjenek utolsó megmaradt társaiknak. Ezek az utolsó emlékképek. Vajon mi fog történni, ha mindegyiket visszaváltoztatjátok?

Miko:

Shota:

by **Shota** Csüt. Jan. 27 2022, 12:01

Shota sokmindent benyelt már, de azt azért elég nehezen viselte el a büszkesége, hogy halacska részegségében pont őt nézze az oroszlánnak és csak azért bújjon közelebb, mert másnak hiszi őt - pedig ha valamit el lehet mondani, hát az az, hogy Shota és Leonard között égbekiáltó volt a különbség. Legalábbis az ifjú harcművész ezzel nyugtatgatta magát.
- Vigyázhatnál magadra jobban is - sóhajtott és segítette fel a lányt a földről, innentől pedig nem volt hajlandó elengedni a kezét - Összefuthattál volna olyannal is, aki bántani akar. Úgyhogy ha ezekkel itt végeztünk, hazakísérlek - intett a dobozok felé, akikből újabbak érkeztek elébük és a mondatot tényként közölte; nyoma nem volt benne a kérdésnek. Shota nem szeretett második lenni. Nem, ő az első, a legjobb és legfontosabb és tökre nevetséges feltételezés volt, hogy bárki is jobb legyen nála - Miko egyszerűen csak nem látja be még ezt, a kis butus. De hamarosan rá fog jönni és bár a srác nem volt az a várakozós típus, ez a csaj valamilyen furcsa okból mégis megért neki egy kis időt. És nemcsak tanítással telt félórákat, mint például annál az esti csónakozásnál diócskával, ami a panelen köszönt vissza éppen és ami Shota vigyorát követően tört pixelekké... hanem többet is. Shota tehát, amint elfogytak a fekete dobozok és felmarkolta érte az esetleges jutalmakat, ellentmondást nem tűrően karolt bele a lányba és vezette őt az épületig, be a kapun és igen, fel egészen a csaj ágyáig.
És még akkor sem volt hajlandó elteleportálni, amikor Miko rég elaludt már: eddig csak felülről nézte őt, ekkor azonban halkan befeküdt mellé az ágyba és óvatosan magához húzta, mélyen beszívva az illatát.
- Egyszer az enyém leszel - suttogta, arcán pedig ezzel a mosollyal nyomta el őt is az édes álom.

Piramisjáték Fuwával Wink

Köszi a játékot! ^^ Shoowy lv2 --> lv3

by **Miko** Pént. Feb. 04 2022, 19:45

Az álomvilágomból felriadva pottyantam a földre, és ahogy az várható volt, Shota kezét nyújtja, hogy felsegítsen, de ahogy felhúz, akaratlanul is nekiállok puffogni.
- Ne kezd te is! Eleget hallgatom ezt Leotól! Tudok magamra vigyázni! – puffogom és ezt mutatva meg is állok a lábamon.
Volt már, hogy tompa agyrázkódással is végig harcoltam egy meccset, az sokkal rosszabb volt, mint ez. Bár tisztán emlékszem, hogy utána szinte az epémet is kihánytam jószerével, ami miatt az edzőm nagyon durván leszidott. Hát na... fiatal voltam és bolond.
Azonban, ahogy a kristályaink magunk elé kerültek, akaratlanul is elbambultam, hogy még észre se vettem, ahogy a dobozok végső soron megköszönik a dolgokat, és ahogy szétfoszlik az egész, szinte teljesen a gondolataimba merültem. Mikor pedig ismételten visszatértem a valóságba, azt veszem észre, hogy a fiú belém karolva visz éppen valamerre. Felismerem a céh felé tartó útvonalat, azonban mormogva más felé húzom finoman, egy pillanatra elfeledkezve a tényről, hogy egyszerűbb lett volna, ha szimplán eltolom magam. Bár így nem kellett gondolkoznom, hanem a fiú vitt az utamon. Egy fogadó felé invitáltam magunkat, ahol béreltem magamnak egy szobát, hisz nem akartam, hogy esetleg a többiek aggódjanak értem a céhben. Illetve a gondolataimmal akartam maradni. Egyedül.

// a post további része még egyeztetve lesz, nagy eséllyel kijátszva, vagy kiélményezve Very Happy

köszönöm a játékot ^-^ //

by **Kirigaya Suguha** Kedd Feb. 08 2022, 18:29

A kazamatátok sikerrel zárult, a folytatást pedig nagyon várom!

Jutalmaitok:

1. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Gyenge Erő Potion
2. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Vészhelyzet Potion
3. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Bumeráng Potion
Összesen: 60 Exp és 600 Arany

Zárnyitás:

Shota (Zárnyitás: 2. szint): Nem talál

illetve egy-egy:
Almás Habcukor Gyűrű (-1 élet +6 kitartás +3 fegyverkezelés +2 speciális képesség, potionként is elfogyasztható, ez esetben 30 HP-t gyógyít, ám utána elpixeleződik)
"Szinte elolvad a számban ez a ZÖLD ínyencség... imádom!"

Beírva :3 (Keita)

by Ajánlott tartalom

[Kazamata 2021] 4-es csapat

[Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat

Re: [Kazamata 2021] 4-es csapat