[Kazamata 2021] 2-es csapat

Simeon ijedten, tágra nyílt szemekkel ült fel az ágyban és kereste tekintetével azonnal Tengerszemet és Kimit: a kismadár édesen aludt a szoba sarkában lévő fatörzs tetején, Tengerszem viszont felébredt a hirtelen mozgásra és egy kérdő Ph-Ph?-vel mászott ki a medencéből, ahol eddig volt.
- Csak egy rossz álom... - rázta meg a fejét az idomár, de azért visszaaludni nem tudott: emlékeiben még mindig élénken élt a kép, ahogyan az a dobozszerű lény kiszedi belőle a Fényt, a Fényt, ami a legeslegfontosabb volt Simeon számára ezen a világon és... talán odakint, a valóságban is. Az idomár a homlokát ráncolva  mászott ki az ágyból és gyújtotta meg a szoba összes mécsesét és fáklyáját, hogy az éji, vibráló fénycsíkok elűzzék tagjai remegését, pár perccel később pedig már egy kis pillecukrot eszegetett Tengerszemmel, lábát a vízbe lógatva. Csak egy álom. Csak egy álom, egy álom, egy álom!
- Pedig én nem felejtettem el senkit... - biggyesztette le ajkait megnyitotta a térképét, hogy egyesével megnézhesse mindenki pöttyét, hogy jól vannak-e. A kis fénypont persze rögtön feltűnt neki, így nyelt egyet, összeráncolta a homlokát és kihúzta magát - Tengerszem, oda kell mennünk! - mutatta a pontot, ahol az a különös fény csillogott, valahol a Kezdetek Városa mellett a hegyek alján. Nem is olyan nagyon nagyon messze a Palotától, ahol Fuwa volt.
- A fény hív minket! - mosolyodott aztán el és felkeltette Kimit is - Talán a Sötétség Lovagja volt, aki elvitte a fényt, meg kell keresnünk! - lelkesedett fel azonnal és petjeivel együtt már teleportált is el a Főtérre, hogy onnan, elrohanva a Justice League mellett útját a térképén jelzett pont felé vegye.

Most a Shoowy dixi van velem!

Simeon szeme felragyogott, amint meglátta Fuwát és rögtön lelassított, hogy szembeforduljon az utánakapó lánnyal és csókkal köszöntse őt:
- Te is a fényt keresed? - kérdezte tőle és megfogta a kezét - Így, hogy a Fénylovagok mellett itt a Fények Tündére is, már nem veszíthetünk, ugye? - kacsintott a lányra és ha lehet, még az eddiginél is izgatottabban rohant a térképen jelölt pont felé. Ott aztán furcsa, az előző évihez hasonló dobozkák várták őket, de valahogyan egyáltalán nem hasonlítottak a Sötétség Lovagjához: ezeknek tiszta formájuk volt és inkább szomorúak voltak, Simeon tehát nem szívesen bántotta volna őket.
- Hát persze, hogy emlékszünk rátok! Tavaly is itt voltatok, csak akkor színesen - mosolygott az idomár és leguggolt a feléje tartó dobozkák felé - Miért vittétek el a fényt és ezek miféle fénycsíkok? - tudakolta tőlük, igaz eközben Tengerszem bizalmatlanul méregette a furcsa lényeket és ha amazok akárcsak egyetlen támadó mozdulatot tesznek az idomárja felé, a fiatalkorú pet készen volt rájuk támadni. Kimi pedig, aki a JL Palota előtt azonnal átrepült Fuwa fejére, most onnan pislogott le a dobozokra kíváncsian.
- Nézd, Fuwa, ezek emlékképek, ugye? - bökte meg az előtte megjelenő panelt, mire az alakok kiélesedtek - Figyelj, az ott Takeshi, ott meg Chancery és Seishin, meg Arabel!
Takeshi nevénél Tengerszem hangosan fújt egyet.
- Ez még azelőtt volt, hogy te odaértél volna, tudod a színdarabnál, ahol meg kellett menteni a fényt! Amikor Fény Tündére lettél - nézett rá a lányra és pirult el - Olyan szép volt! - nevetett aztán fel, a következő pillanatban pedig a kristály és benne a kép elhalványult és szét is tört. Simeon nem értette a dolgot. Kérdőn nézett a dobozokra és ha tudta, meg is simogatta az egyiket.
- A tiédben mi van? - dugta oda aztán a fejét Fuwa emlékéhez.


Ez a Napfény közlegény megmentése küldetésből van! Amikor mégcsak csapatot gyűjtöttünk, hogy megmentsük a bezárt fényt!

Az jó álomból csodás, gyömyörű álom lett Simeon csókjától. A kérdésre álmos szemekkel bólintott, de az arca szinte ragyogott a lágy mosolytól és nyugalomtól, ami eluralkodott rajta. Igaza volt. Persze, hogy Simeonnal kell mennie! Ugyan azt keresik. Azt a fényes pontot!
Felvette a tempót Simeonnal, úgy szaladt ő is a térkép jelezte helyig, ahol sok-sok doboz volt. Magában kuncogji kezdett. Ez majdnem olyan, mint tavaly! Akkor is hasonló dobozok voltak!
Simeon mindenesetre gyorsabban beszélt nála, de szinte helyette, mintha a gondolatait mondaná. Ahogy egy álomban annak történnie kell. Úgyhogy csak bólogatott. Így van. Ő is emlékszik.
Nem gondolta, hogy baja lehetne a dobozoktól: tavaly sem okoztak gondot, de azért a felé induló lények felé suhintott a kardjával, aminek kötvetkeztében az egyik doboz megérintette.
A villanástól elvakulva ijedten huppant le a földre, másodpercekig pislogva, hogy meggyőződjön róla: rendesen lát.
Ezután vizsgálgatta a panelt, és nosztalgikus mosollyal bólintott Simeon kérdésére. Igen, ezek emlékek!
Boldogan hallgatta és figyelte ahogy Simeon elmagyarázza, mi is történt akkor. És a végén bólintott. Az előadásra meg az ikrekre már ő is emlékezett.
Ezután a sajátját mutatta meg, de magyarázatot nem fűzött hoztá. Hiszen Simeonnal együtt voltak ott annak a kastélynak a bejáratánál. Ahol az a mindenféle csapda volt! Neki is emlékezni kell rá.
A kristály lassan az ő kezében is elhalványult és széttört. Ő Simeonra nézett ezen megrökönyödve. Milyen kristály ez? A fiúnál senki nem tudja ezt jobban. Halványan derengett neki, hogy egyszer már volt dolga emlékekkel… de nem tudta volna megmondani mikor.

//Trükkök háza 🤩 a bejáratnál

Simeon persze, hogy emlékezett! Boldogan nézte meg ő is Fuwa paneljét és ölelte át a lányt, amikor a kristályok széttörtek, igaz ő sem tudta volna megmondani elsőre, hogy miért.
- Olyan, mintha... a kristály fénye átmenne a dobozokba - próbált meg tippelni, majd lelkesedett fel - Nézd, nézd, a könnyeiken hogy csillan meg a holdfény! És újra színesek lettek! - nevetett fel és simogatta meg az egyik sárga dobozt és alig várta, hogy a fekete társaik új emlékeket mutassanak nekik. Amikor pedig ez megtörtént, csillogó szemekkel bámulta meg a következő panelt és minden igyekezetével azon volt, hogy felismerje az abban látottakat.
Az arcán elmélyülő pír biztos jele volt annak, hogy eszébe jutott.
- Itt is Fuwával voltam - bólintott a dobozka felé - Akkor találkozott először Kimivel és meséltem el neki, hogyan találtam rá, ugye, Kimi? - kérdezte a kismadarat, aki erre játékosan megcsipkedte Fuwát.
- Phhh-brrph-phh ph-ph!
- Igen - nevetett fel Simeon - És finom réteseket is ettünk, amiket Tengerszem és Noise hozott - kuncogott az idomár a tényen, hogy elsődleges petjének még most is az evésen jár az esze és egy kissé szomorkásabb mosollyal simított végig a kezén lévő kesztyűn: nem csak Kimiről mesélt aznap Fuwának, hanem Chanceryről is. Ez már több, mint egy éve volt, de Simeon azóta is várta vissza a lányt. Bárcsak újra itt lenne velük!

Az ismerkedős játékunk Fuwával a Keleti részen

Ámulva figyelte a történéseket. Mint általában, Simeonnak most is igaza volt! A kristály eltűnt, a doboz pedig színes lett.
Percekig ámult volna ezen, ha közben nem jönnek újabb dobozok közel. Mostmár se meg nem lepődve, sem bizonytalankodva figyelte mi jelenik meg előbb Simeon kristályában. Meleg mosoly terült el az arcán. Ő is emlékezett arra a napra, és hogy milyen kalandos volt Simeon beszámolója. Le nem hervadó mosollyal kereste Kimit a tekintetével, és ha a madárka még elérhető közelségben volt, meg is simogatta. Azóta is jó barátok!
Ezután a saját kristályát nézte, úgy hogy Simeon is lássa. Eleinte több esemény kapcsán is ismerősnek tűnt a jelenet. Aztán eszébe jutott! Hát persze! Ez a szafarin történt, amikor Hinari megengedte, hogy kitegyék a képeit, és megmutatta neki a fotókristály működését! Aztán felmásztak annak a fának a tetejére!
Boldogan nézett Simeonra, de mire belekezdett volna a magyarázatba a kristálya eltört.
- Hi-narival vol-tunk. Megmu-tatta, hogy le-het kép-et csinál-ni ha nincs i-dőm rajzol-ni! - mondta azért el röviden mit is lehetett látni a fiúnak is, egészen közel bújva hozzá. Jó volt így ketten az emlékeket nézegetni.
Aztán a még fekete dobozok felé fordult. Mit mutatnak még?

//Szafariztunk Hinarival az Ezeréves tölgyesben :3

Simeon boldogan ölelte át a lány és hallgatta őt, még úgy is, hogy alig pillanthatott rá a Fuwa előtt megjelenő emlékre, az máris a kristállyal együtt tört szét.
- És hogyan? Fotó Kristállyal ugye? Tényleg, még nem is mutattam a legújabbakat! - jutott eszébe és lelkesedett fel, mert amikor meglát valami nagyon fénycsíkosat, azt le szokta fotózni, hogy aztán mindig gyönyörködhessen benne - Egyet-egyet le is rajzolhatsz majd - mosolygott, ám tovább már nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mert érkeztek a következő dobozok és újabb alakokat és történéseket mutattak nekik.
- Ez is könnyű - nevetett - Ez akkor volt, amikor korcsolyázni vittem Fuwát, Tengerszem és Noise viszont bajba kerültek, de aztán minden jól alakult - nézett rá először a lányra, aztán Tengerszemre is, aki a neve említésére izgatottan fordult az emlék felé, amely hamarosan elhalványult és széttört - Tényleg, megint elmehetnénk! - kapta fejét Fuwa felé lelkesen - Megvan még a korcsolyád, amit adtam, ugye?

Randikézikönyv küldetés Fuwával