[Kazamata] 1-es csapat

by **The Gleam Eyes** Hétf. Dec. 03 2018, 00:03

Résztvevők:
-Hinari
-Szophie
-Ditto

Érkezzetek meg Nicholaus gyárába, ne felejtsétek el, hogy ehhez nem kell mást tennetek, mint megnyalnotok a főtéren lévő hatalmas nyalóka oszlopot.... hm.... guszta! Ha megteszitek, egyesével/csoportosan elteleportálódtok a Rémszaki-sarkra, pontosabban a játékgyártó szalag mellé. Rátok hagyom mit láttok a szalag körül, az egyetlen megkötés, hogy nem szabad rendnek és tisztaságnak lennie, illetve legyetek tisztelettel másokra is A postotok addig tartson, hogy elindultok valamerre.

jó szórakozást kívánok ^^

Szólimit: 100 szó
Határidő: 1 hét

by **Hinari** Hétf. Dec. 03 2018, 14:33

Mégcsak december közepe volt. Éppen az első karácsonyi nagybevásárlás végén tartottunk Allal; az egyre növekvő tömeg elől egy csendesebb fogadóba ültünk be egy-egy pohár forraltborral, dugig tömött inventoryval. Vettünk pár új díszt, boát a fára, egy-két nagyobb dekorációt a palotához és már elkezdtem nézelődni is a bódéknál, kinek mit is lehetne venni ajándéknak. Ekkor hallottuk a sztorit három, valószínűleg magasabb szintű játékostól, akik egy tál puncs mellett nevetve mesélték a kalandjaikat Nicholaus gyárában.
Én pedig azóta még nem húztam ki a Katanát a tokjából.
Elsőnek Szophienak írtam, hogy benne van-e a céhvel egy kis laza karácsonyi mókában, közben aki épp otthon volt, azt személyesen, aki nem, azt pedig pm-ben kerestem fel az ötlettel: mi lenne, ha közösen gyakorolnánk egy kicsit ezeken a furcsa mobokon? Nehéz nem lesz, hiszen eventnek van meghirdetve, méghozzá a legelső szinten - fejtettem ki, de közben, legbelül... legbelül azért féltem tőle. Nagyon rég nem harcoltam már. Megvártam, amíg Oziriszt védett övezeten belül találom, és halkan, ökölbe szorított kézzel megkértem rá, csak őt, hogy hadd gyakorolhassak vele egy kicsit a hátsókertben. Még a kazamata előtt. Csak pár mozdulatot. Csakhogy megszokjam... megszokjam ezt újra.

Másnap délelőtt volt a találkozó a megkötözött manók előtt. Szophiet meglátva már messziről szaladtam oda hozzá és öleltem át melegen. Talán nem bánta, hogy Al a fejfájása miatt mégsem tudott jönni - ők ketten valahogy nem jöttek ki egymással már régebben se. Oziriszt hálás mosollyal köszöntöttem, Silence pedig még puszit is kapott.
- Akkor... egyszerre ^^ - nyújtottam ki a nyelvemet (próbálva visszafojtani a nevetést, kevés sikerrel) és közben átkaroltam Szophiet. A két manó egyikének megborzoltam a haját, és már ott sem voltunk.
A teleport viszont szétdobott minket, ugyanis megérkezni márcsak ketten érkeztünk meg ugyanarra a helyre. Rögtön bekapcsoltam az összes jártasságomat és felszerelkeztem, két kezembe véve a Katanát.
- Hahóó, Siiiiil, Oziriiiisz! - kiáltottam, és talán hallottam is választ, de egyelőre jó messze lehettünk - Nem baj, így is jó - mosolyogtam rá Szophiera és Vezérre, hiszen ha ők ketten mellettem voltak, nem volt mitől tartanom. Mi megvédjük egymást. Minden... minden rendben van.
A kiáltásomra - vagy talán anélkül is - azonban valami más válasz is érkezett, egy öregúr képében, akit talán éppen most, akár már korábban dobhatott ide a random teleport:
- Jó napot - hajoltam meg köszönésképpen, hiszen így illett: már bent voltam egy ideje a játékban, de az npc-ket leszámítva szinte nem is találkoztam még idősekkel. Vajon miért lépett be? Az unokája után jött talán? - merült fel bennem, de nem kérdeztem rá. A felszereléséből viszont úgy tűnt, nem olyan magas szintű, habár a kinézet önmagában nem jelentett semmit - Ha szeretne, tartson velünk. Úgy biztonságosabb - ajánlottam fel és lopva Szophiera pillantottam közben, remélve, hogy ő sem bánja a dolgot: event ide vagy oda, nem szívesen hagytam volna az urat magára egy szörnyekkel teli helyen.

Észlelés 4 aktív.

by **Ditto** Hétf. Dec. 03 2018, 16:42

Mondhatnánk, hogy gyönyörű nap virradt Ditto Apóra, de az hazugság lenne. Hideg, zord idő és az, hogy a főtéren bőszen karácsonyra bevásároló, forralt bort és meleg süteményeket majszoló fiatalok rohangálnak, sem tudta felvidítani, sőt, talán még kelletlenebbül érezte magát a látványtól. Egyedül volt. Neje halála előtt ez még nem is zavarta volna, mert hát ott volt neki ő, a kedves Sophie, aki mindig meglágyította a szívét, amikor morcos volt a kedve. A játékban azonban nem ismert senkit, nem voltak barátai, ismerősei, de őszintén meg kell vallani, ki barátkozna egy idős vénemberrel. Sóhajtott egy mélyet, ahogy barangolt a védett városka főterén, néha belerúgott egy-egy nagyobb hókupacba, már azon elmélkedett, besétál egy teaházba, mikor valami tompa ütést érzett a hátán. Zavartan megfordult, s pár hógolyózó gyereket vélt felfedezni méterekkel mögötte az út közepén. A régi berögződéstől, nosztalgikus élménytől vezérelve talán, felemelte kezeit, s már készült is a fiatalok megregulázására, ahogy azt régen tette volna, végül mégis megállt. A régi ösztönök ismét fájdalmas emlékeket idéztek fel. Mindig, mikor próbálta a gyerekeket rosszalkodásuk közepette nyakon csípni, megboldogult felesége csitította le végül. Megnyugtatta, teljesen megfeledkezett a gazfickók felé érzett haragjáról, ha Sophie ott volt. De most? Csak egy rosszindulatú vénség lenne, akire rosszalló tekintettel nézne megannyi gyermek és tinédzser. Megjátszott mosolyra húzta szája szélét, majd így ballagott tovább, nosztalgiázva a múlt eseményein, mikor megakadt a tekintete valamin, ami természetesen az elmúlt napokban nem volt ott.
Egy nyalóka, melyet karácsonykor szokás majszolni, kitenni a karácsonyfákra, belerakni a gyermekeknek a csizmájába. Ez az édesség azonban furább volt, mint amikre Ditto Apó emlékezett, ugyanis ezen három kis manó éktelenkedett vörös szalaggal kényszerítve arra, hogy itt lógjanak naphosszat. Nem tudta mire vélni a dolgot, így közelebb húzódott, hogy meglesse, mégis mi folyik ott, ugyanis már vagy harminc ember állta körbe a főtér újdonsült díszét.
- Jó napot! Mi folyik itt? – kérdezte, mikor odaért a nyalókához, köszöntésére öt-hat fiatal figyelme szegeződött rá. Sárga indikátoros jelzővel ellátott játékosoké, nem az a gyilkos fajta, inkább tolvajok lehettek, rosszindulatú suhancok…ez lett hát Ditto Apó veszte, ki naivan lépett oda a furcsa jelenséghez.
- Jó napot Apóka! Jó, hogy itt van. – fordult oda az egyik lány az idős Úrhoz, mire a többiek már mosollyal az arcukon fogadták, hogy társuk csínyre készül.
- Csak akkor szabadulhatnak ki szegény manócskák, ha egy mikuláshoz hasonlító játékos megnyalja a nyalókát. Addig szegénykék itt fognak raboskodni. – tette hozzá színészeket megszégyenítő játékkal, arcán olyan aggodalom lett úrrá, Ditto Apó érezte egyből, hogy a tettek mezejére kell lépnie.
- De, hát ki lehet az, aki hasonlít a télapóra…óhh… - esett le neki a tantusz lenézve pocakjára és megadó mosollyal nyugtázta, róla van szó.
- Mi már próbáltuk, de nem jártunk sikerrel. – jött egy másik fiatal, belemenve a játékba.
- Hát rendben, megpróbálom, mit veszíthetek. – vakarta meg feje búbját Ditto Apó, majd közelebb lépett a nyalókához. Hallotta, ahogy az emberek összesúgnak körülötte, mégis mit akar az öreg? Egyedül bemerészkedik oda? Nem igen értette, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, a lényeg, hogy segíthessen. Karácsonykor ez a legkevesebb.
Némi undorral az arcán ugyan, de végül belenyalt a nyalókába, mire huss…eltűnt…

Egy számára furcsa helyszínen tért magához, zavartan pislogva emelte tekintetét a helyiségre és a futószalagra, mely mellett áll.
- Hol vagyok? Mi ez a hely? – kérdezte alig hallhatóan, ahogy próbált tájékozódni a megannyi játék és holmi között. Káosz fogadta, rendetlenség. Minden szanaszét hevert, szétmarcangolt játékok és bútordarabok, ezenkívül semmi és senki mást nem látott, jobban mondva, addig csak, míg fel nem ordított valaki nem messze tőle.
- Hajajjj. – ijedt meg tengelye körül megfordulva. Inventoryjából előkerült felszerelése, magához emelte pajzsát és kopjáját, majd úgy fogadta a számára idegen játékosok közeledését.
Azonban egyből leengedte fegyverét, mikor a lány illően köszöntötte őt, sóhajtott egy mélyet, majd hasonlóan Hinarihoz ő is meghajolt.
- Ditto Apó vagyok, üdvözöllek benneteket. – kezdte a köszöntést, majd felajánlására felhúzta borzas szemöldökét.
- Tartsak veletek? Hova? Hol vagyok? – nézett körbe aggodalmasan, mikor végre leesett neki a tantusz.
- Óh, azok a gonosz kis gacfickók…ez egy kazamata…engem rendesen átejtettek. – csapott homlokára a férfi, majd megadóan bólintott a lányok irányába, ezzel elfogadva a felajánlást.
- Rendben, köszönöm Kedveskéim. Csúnyán átejtettek, nem szabad akaratomból kerültem be ide. – tette hozzá fogait csikorgatva, olyan színűre változtatva arcát, mint az itt lévő megszabdalt piros dekoráció.

by **Szophie** Hétf. Dec. 03 2018, 18:27

Egyszerre lepett meg, és volt mégis teljesen átlagos a meghívás ténye. Hosszú ideje nem voltam részese sem a JL-nek, sem a fenti társadalomnak, így egy közös kazamatázás számomra már régen nem állt csapattoborzós, barátgyűjtős eseményekből. Hinari viszont számított rám, az eset óta jobban is, mint valaha. Ahova csak lehetett, együtt jártunk - keltünk, és be kellett vallanom - de szigorúan csak magamnak -, hogy nekem is szükségem volt még a lány társaságára a Makoto esetet követően. Így tehát szinte vártam rá, hogy mikor és hova fog legközelebb invitálni, bár legfeljebb egy karácsonyi bevásárlásra vagy forrócsokizásra számítottam. Kazamatára semmiképp. Természetesen elfogadtam a felkérést, bár növekvő aggodalommal tekintettem a tervezett találkára. Emlékeztem még, még ha akkor nem is volt erőm valóban odafigyelni rá, miféle arcot vágott, amikor védett övezeten kívülre kerültünk halloween estéjén. Azt az egyet mindenképp tudtam; bármi történjék is, mellette leszek, így nem érheti baj. Nem holmi ellenséges moboktól féltettem, hiszen élvonalbeli játékos ilyesmi miatt nem érheti hátrány. Inkább aggódtam a lelki részéért.
Mikor aznap reggel összegyűltünk, megfogtam barátnőm kezét, megszorítottam, és többé nem is engedtem el. Még akkor sem, amikor köszöntöttem Oziriszt és Silencet. Megmosolyogtatott, ahogy végignéztem a kis csapatunkon. Úgy éreztem, ezekkel az emberekkel így együtt bármit meg tudunk valósítani.
Odaálltam a nyalóka elé, és én is nevettem a szituáción, habár örömöm még mindig nem volt felhőtlen. A nemrégiben történtek továbbra is egy felhőként kísértettek a nap minden szakaszában, még akkor is, ha figyelmem elterelődött egy teljesen másik irányba.
Régebben valószínűleg viszolygással közeledtem volna a nyalóka felé, már csak azért is, mert még egy csomagolás sem volt rajta, meg azért is, mert nagy nyilvánosság előtt egyáltalán nem illendő tárgyakat nyalogatni, meg a nyelvünket mutatni. Ez a régebbi énem valahol mélyen belül tiltakozott, főleg mikor a többiek arcába tekintettem. Komor kifejezés ült arcomra a gondolattól, hogy mások jelenlétében nekem látványosan ilyen rangomhoz felettébb nem illő dolgot kell művelnem.
Ezt az énemet azonban régen elnyomta már a börtön.
Komorságom ugyan nem változott, de szerét ejtettem a dolognak. Voltam ennél már mocskosabb szituációban is, a szó mindennemű értelmében. A tettemet követően rögvest elsötétült minden, és én már csak arra eszméltem fel, hogy lábamat irdatlan módon belerúgom egy felborult játékvonatba, Vezér pedig egy éppen összeomlani készülő játék vasúti sín épített makettje alatt szűköl. Halkan szitkozódtam egyet, majd kiszabadítottam petemet az építmény alól, és körbenéztem. A műhely siralmas látványt nyújtott. Mindenfelé boák lógtak leszakadva, karácsonyi égősorok villództak, mint egy lepusztult vasúti kávézó régi cégére, elektromos játékok zenéltek és vinnyogtak fékevesztetten, és abszolúte ellepte a karácsonyt a káosz.
- Na ezt nevezem én krampuszbulinak. - szólaltam meg hirtelen, mindeközben realizálva, hogy elvesztettük társainkat. Valószínűleg Oziriszt és Silencet máshol dobta le a rendszer. Mi több, minket egy bácsival hozott össze a sors, akit még csak nem is láttam azokban a percekben, amíg a nyalóka mellett ácsorogtunk.
- Jó napot kívánok! - hajoltam meg én is illedelmesen, és Hinarira néztem. Vártam, barátnőm hogy vélekedik a férfiúról, nekem igazából teljesen mindegy volt, velünk tart-e, vagy sem. Mivel végül felajánlotta a gesztust, kedvesen rámosolyogtam az apóra.
- Semmi baj. - ráztam meg a fejemet. - Majd együtt kijutunk, segítjük egymást. Aztán visszatérünk, és megleckéztetjük a fiatalokat egy hógolyócsatában. Mit szólsz hozzá, Vezér? - néztem le farkasomra, aki a várthoz mérten nem volt egészen boldog az ötlettől. Úgy néz ki, inkább Leo segítségét kell majd kérnem a lecke kiosztásához.
- Egyébként én Szophie vagyok. Örvendek. - nyújtottam aztán kezet az apócska felé.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Dec. 03 2018, 18:47

Egyikőtök sem esik kétségbe a helyzettől, sőt nyugodtan álltok a helyzethez, és bár Ditto hálás lehet, hogy ilyen kedvesen fogadják, sajnos nem sok időtök marad ismerkedni. Hét pár hosszú fehér fül emelkedik ki a dobozok, vagy épp a gyártósor mögül és bár észreveszitek őket, sajnos a húsvétról lekésett nyuszik nem kegyelmeznek a lányok páncél pontjainak. Hinari 4 nyúl után 16 páncélt, Szophie 3 nyúl 15 páncélt veszít. Miután megharaptak titeket kicsit eltávolodnak, majd két lábra állva mozgatják aranyosanaz orrocskáikat… egész cuki lenne, ha nem maszatolná össze az arcukat a „vér”. Egyik szemfüles nyuszika legnagyobb meglepetésetekre talán, de egy kincsesládikón pihent meg.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 11.7 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 4.3 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkésett Rémnyuszi

#1-#7 Elkésett Rémnyuszi: Full HP, ??? P

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 115 páncél, 300/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 55 páncél, 185/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 52 páncél, 65/65 CSP

by **Ditto** Hétf. Dec. 03 2018, 19:59

A lányok Ditto nagy szerencséjére pozitívan álltak ahhoz, hogy egy hozzájuk képest gyenge vénember csatlakozik a csapatukba, főleg azért, mert társaiktól kellett emiatt különválniuk.
~ Azok a kis nyomorultak. ~ rázta meg fejét Ditto Apó kelletlenül a huligánokra gondolva, mikor az Állatidomár kislány is odalép hozzájuk félelmetes Petjével.
- Üdvözöllek és köszönöm. – bólintott a férfi mosolyogva, többek között hálásan.
- Üdvözöllek téged is nemes Pet. – fordította tekintetét a lány farkasára, közelebb hajolni ugyan nem mert, hiszen magában félelmetes látványt nyújt egy farkas, azonban ez a méretes példány még a legbátrabb játékosokban is félelmet keltene.
Mikor a lány bemutatkozik, akkor belé fagyott a szó. Szemei elkerekedtek, hiszen ugyanúgy hívják, mint megboldogult feleségét. Egy pillanatnyi bánat fogta el, de most nincs abban a helyzetben, hogy mély depresszióba zuhanjon, sőt megembereli magát és kedvesen a lányra tekint.
- Nagyon szép és különleges neved van. – mondta végül küszködve a könnyekkel, s bár nem is nagyon volt ideje drámatagozatot nyitnia, ugyanis zajokra lett figyelmes környezetükből. Körbevették őket, s bár először nem látta tisztán mik másznak elő a romok alól, nem volt jó előérzete.
- Nyulak… - sziszegte fogai közül alig hallhatóan, majd maga elé emelte pajzsát és fegyverét. Mióta testvére nyula egyszer megharapta, utálta szegény teremtéseket, bár a húsvétért sem volt oda túlságosan, így kétszeres haraggal próbált a lányok elé állni, próbálván védelmezni őket, nem tudván, hogy nevetségesen erősebbek nála. Nem tehet róla, Ditto Apó már csak ilyen.
Sajnos azonban elkésik, a köztük lévő erőkülönbség meg is látszik, hiszen rá sem hederítenek a véres pofájú nyulak, egyből a két lányt veszik célba ezzel talán mind hármójukat meglepve.
- Jól vagytok? – kérdezte hátrálva feléjük, majd mivel nem tudta mennyi idejük lesz a következő csapásig, magasba emelte kopjáját.
- A fiatalságé a jövő! – kiáltotta, ezzel aktiválva speciális képességét, aminek köszönhetően, ha nem jön közbe semmi (Mesélő által közölt tényező), a körülötte lévő szövetségesek következő körükre az erejük a meglévőnek negyedével megnövekszik. Ezt sárga fényhullám kíséretében történik, majd a képesség aktiválását követően, ha marad ideje, megpróbál magasban lévő kopjájával a közelében lévő nyúl fejére sújtani.
- Megnövekedett az erőtök egy körre! – kiáltott a csapást követően, majd csak reménykedni tudott abban, hogy fel tudja tartani a nyúlrohamot.

Képesség:
Fiataloké a jövő (Aktív): Amikor Ditto magasba emeli a kardját elkiáltja magát, úgy a körülötte lévő szövetségesek a következő körben meglévő erejükhöz annak negyede hozzáadódik. (Pl: Aladár ereje alapból 20, a képesség aktiválásakor így 5-tel nő, azaz a következő körre 25 lesz) A képesség aktiválásától számítva három kör lehűlési ideje van. (Megj.: Iroh ereje nem növekszik)

Így:
Hinnari: 100+25 erő
Szophie: 13+3 erő

by **Hinari** Hétf. Dec. 03 2018, 22:28

Szophie megszólalására csak halkan elnevettem magam: hát igen. A hely valóban úgy nézett ki, mint egy buli - egy elég vehemens buli - másnapján a helyszín... a nyalóka oldalára ragasztott cetli tehát igazat szólhatott. Amíg Szo Vezért igyekezett kiszabadítani, én átléptem egy játékmackón, majd hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam érte és magamhoz vettem: a barna plüss egyik szeme hiányzott, a fehér töltőanyag pedig több helyen lógott ki belőle, mint amennyi ép felület maradt a játékon. Már elkezdtek szállni belőle a pixelek; tartóssága nem sokáig bírta már.
- Valahogy így végezhette a miénk is - motyogtam magam elé, a tenyeremből felszálló pixelfelhőt bámulva, az Észlelésem jelzése azonban hamar kizökkentett - Üdvözlöm, én Hinari vagyok - viszonoztam a bemutatkozást és mosolyodtam el, amikor az úr Szophie nevét véleményezte. A története viszont kezeim ökölbe, ajkaim vékony vonallá szorította össze: egyáltalán nem tetszett, hogy játékosokat akarata ellenére kényszerítenek veszélyes helyzetekbe. A személyek itt lényegtelenek voltak.
- Éntőlem nem hógolyókat kapnának... - feleltem sötéten és ha felém néztek, arcomon is ezt láthatták: ez nem volt játék. Ez ígéret volt.

Ekkor jelentek meg a nyuszik, és én olyan hirtelen fordultam szembe velük, mint amikor az elszánt szamuráj az ő legrégibb ellenfelével találkozik. Ajkaimat rögtön mosolyra húztam, de ebben a mosolyban nyoma se volt vidámságnak. Ránk támadtak, az ő...
- Fejenként négy - segített ki a Katana mély hangon.
... az ő fejenként négyes sebzésükkel, én pedig csak annak örültem, hogy az urat egyelőre békében hagyták. Vérnyulak. Nem, a neveiket nem néztem, de tulajdonképpen mindegy is volt: fehérek voltak, véresek voltak, cukik voltak - tehát vérnyulak voltak. Márcsak a lánc hiányzott a fenekükből Rolling Eyes

- Igen, köszönjük. Sokat nem árthatnak ők nekünk - nyugtattam meg Ditto Apót vidáman, aki kisebb szintje ellenére is beállt elénk védeni, majd legnagyobb meglepetésemre képességet is használt, hogy erősítsen minket. Csak bólintottam felé, jólesett a gesztus - Igazi csapatember - mondtam ki elismerően, szinte csak magamnak, majd elléptem az úr mellől és számára talán követhetetlen gyorsasággal termettem a nyulaknál, csakhogy egyet majd mégegyet lassan, élvezve a mozdulatot szakítsak ketté a kardom élével. Tudtam, hogy úgyis azonnal elpixeleződnek, sok kihívást tehát nem reméltem tőlük. De... nem is ezért voltunk itt!
...
Lássuk, mennyi pontjuk van Szophieéknak gyorsaságon!
- Vezér, kapd el! - gyúrtam össze egyet a közelemben lévő mobokból és hajítottam a fehér farkas felé nevetve, miközben egy másikat, amelyik túl közel jött, egy laza mozdulattal fejbeszúrtam, ezzel le is szúrva a kardot a félig lerombolt gyár talapzatába. Kíváncsi voltam, Vezérnek vajon mennyire lehetnek jók a reflexei, de nem ám úgy van az, hogy Szophie kimarad a jóból! Amíg barátnőm - feltehetően - Vezérre figyelt, én játszva guggoltam le a negyedikért, ami engem támadott, összegyúrtam és megpróbáltam fejbedobni vele a lányt. Elmenekülni nem tudott a szerencsétlen mob, ahhoz nálánál jóval több pontom volt mindenen.
- Nyuszicsataaaa! - kiáltottam fel, akár célba értek a nyulak, akár nem, és már néztem is körbe, hogy hol találhatnék még belőlük. Elrontani már nem tudjuk ezt a tákolmányt, miért ne tehetnénk hát egy kicsit szórakoztatóbbá az itt töltött időt?

Három nyúl elpixelezve, kettő másik pedig gombócba gyűrve repül éppen.

by **Szophie** Kedd Dec. 04 2018, 13:03

A maci láttán felnevettem. Előtörtek a szép emlékek a bizonyos rumos kakaóról, meg arról a különös délutánról Hinari társaságában. Csóró plüssöt már sehogyan nem sikerült megmentenünk az enyészettől, a pixelek egébe szállt. Ez a példány is úgy festett, nemsokára követi a társát.
- Kéne vennünk a régi helyére egy másikat. Úgy lenne teljes a csokiszoba. - mosolyogtam rá társnőmre, majd észrevettük társaink eltűnését, és egy másik társ felbukkanását. Micsoda csoda. Az ember még azt is gondolhatná, hogy az apóka nem más, mint maga a Mikulás, csak játékos páncélban. Illedelmesen köszöntünk, és bemutatkoztunk új társunknak, aki úgy tűnt, kifejezetten szépnek találja a nevemet.
- Igen, szerintem is. - bólintottam nagyot az öregnek, szélesen mosolyogva. Mindig is imádtam a nevemet, habár a férfi arcára kiülő ábrázat meglepett. Kicsit olyan volt, mintha meg lenne hatódva. Már éppen kérdeztem volna, mi történt, amikor is meglepetésszerűen a nyakamba kaptam valami nagyon éles fogú bestiát. Felszisszentem, és leráztam magamról. Az események fordulatában már csak azt láttam, miképpen a frissen megismert Dittó apó elénk állt, hogy védelmezzen. A gesztus megható volt, így úgy döntöttem, behúzódok mögé. Már csak azért is, mert undorodtam ezektől a szőrös kis lényektől, és idomárként egyébként sem volt semmi keresnivalóm a frontvonalban. Nem, arra való a petem, aki már növekvő morgással adózott is az állatoknak, avagy azok ínycsiklandónak tűnő, pihe-puha bundájának és húsának. A következő pillanatban azonban, még mielőtt támadásba lendülhetett volna, mindketten lefagytunk. Meredten bámultuk a levegőben repkedő nyúlgombócot, fejemmel követtem a pályáját. Vezér reflexei gyorsan működésbe léptek, és felugrott az állatért, súlyos állkapcsával nem csupán elkapva, de el is pixelezve azt. Én már nem voltam ennyire szerencsés. A szőrgombóc egyenesen arcon talált, és rákapaszkodott a fejemre, belegabalyodott a hajamba, és szörnyű visítás közben még karmolni és harapni is kezdett. Nem voltam egy szívbajos alak a börtön óta, de azért ez az egész még belőlem is kiváltott egy megbotránkozó horkantást, meg némi nyöszörgést, ami a nyúllal való hadakozással együtt járt. Nagy nehezen lefejtettem magamról a lényt, aki néhány vörös karcolást hagyott maga után arcomon, majd bosszúálló pillantással barátnőm felé fordultam, és összegombócoztam a tapsit. Én viszont nem fentről, hanem alulról lendítve dobtam meg Hinarit, hogy nagyjából a hasa tájékán találja el. Természetesen mindeközben szélesen mosolyogtam és kuncogtam. Megcsóváltam a fejemet. Ez a lány.. mintha csak tőlem tanulta volna az őrültséget. Még azon sem lepődtem volna meg, ha kardjával, mint egy teniszlabdát, szimplán visszapasszolná az állatot nekünk. Folytatva mindezt egészen addig, amíg az meg nem adja magát, és a levegőben elpixeleződik szerencsétlen.
Ezután, ha volt egy rövidke szabad percem, odaszóltam a bácsinak, aki olyan kedvesen buffolt minket az előbb.
- Semmi gond, nem kell olyan komolyan venni ezt a harcot. Karácsony közeledik, egy kis móka belefér, ha már a manók műhelyébe kerültünk.

by **The Gleam Eyes** Kedd Dec. 04 2018, 13:25

Ki hóval, ki sárral dobálóznak télen. A JL-eseknél úgy látszik ez a hobbi a nyulakkal történik és bár senki nem törődik vele, hogy valójában egy kazamata, azért mégis csak elpixeleztetek négy nyulat. A két nyúl, amivel épp dobálóztok meg-megkarmol titeket, a maradék egy nyúl, akit pedig Ditto sebzett meg, pedig a férfit támadja. Hinari 4-et, Ditto és Szo pedig 5-t sebződnek.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 12.4 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 4.6 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkésett Rémnyuszi

#5 Elkésett Rémnyuszi: -20 HP
[Kazamata] 1-es csapat Hpcsikd

#6-#7 Elkésett Rémnyuszi: Full HP, ??? P

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 111 páncél, 300/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 50 páncél, 185/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 47 páncél, 65/65 CSP

by **Ditto** Kedd Dec. 04 2018, 15:00

Ditto Apó mosolyogva, kicsit jól eső érzéssel figyelte, ahogy Hinnari felmérgeli magát a rosszindulatú játékosokon. Elismerően bólint felé és nyugtázza, valóban léteznek még normális játékosok, akik segítik a gyengéket, ki jelen esetben most ő. Szophie válaszára elmosolyodik, így pillanatnyilag jött depressziója tova villan, talpraesett Hölgy, és elégedett helyzetével, ez itt a mai világban, ebben a játékban igen csak ritka. Az idős Úr jelenleg azt érzi, hogy ez a két lány felfrissülést jelent megfáradt, öreg lelkének, szinte újra fiatalságot és vidámságot csempésznek magányos szívébe.
A harc azonban nem volt olyan véres, mint gondolta, a lányok elég erősek ahhoz, hogy a tapsik ne tegyenek kárt bennük, ráadásul még elég vidáman is fogják fel a dolgot, elkezdenek dobálózni az állatkákkal, sőt, őt is arra biztatják, ne vegye olyan komolyan ezt a kazamatát, inkább élvezze az itt létet, ha már így alakult, hogy hárman együtt össze lettek zárva itt.
Páncélja egy kisebb sebzést felfogott ugyan, de mivel alacsonyan repkedtek a nyuszik, elmosolyodott és ő is lehajolt a korábban hókon nyomott példányáért. Grabancánál fogva emelte fel, aki úgy rángatózott ide oda, mintha erős paprika lett volna feldugva neki, elégedetten bólintott a lányok felé, felnézett a mennyezetre, majd felhajította az állatkát.
- Ditto Apó, ütéshez készülődik! A nézők közé szándékozik ütni a füles labdát! – Kiáltotta fel játékosan, majd kopjájával próbálta megfelelően eltalálni a lefelé zuhanó nyuszit, baseball játékosokat megszégyenítő mozdulattal célba véve a kincses ládán üldögélő nyulat.
- Be a kispadról! – ordította kacagva, ha eltalálja, vagy jól céloz, akkor pedig magát kezdi dicsérni.
- A hármas számú játékos, szinte a húsvét szigetekig repítette a nyulat! Igazi karácsonyi csoda kedves nézőink, az ellenfél játékosai menjenek vissza tojást festegetni! – nevetett magát szórakoztatva, majd közelebb próbált húzódni a lányokról, remélve, hogy beszállhat a mókázásba.
- Köszönöm! – kiáltott oda a két játékos lánynak, hiszen ismét boldog lehetett, ami pedig a legőrültebb az egészben, hogy egy kazamatában, ahová az emberek életüket féltve érkeznek, Hinnari és Szophie viszont szórakozni jöttek le és nem, hogy nem gúnyolták ki az Öreget, hanem bevették őt a játékukba.
~ Nem semmi klán lehet. ~ mosolygott magában, ahogy figyelte a nyuszik reakcióját az általuk generált káoszra.
- Hohohóóóó, megjött Ditto Apó! – állt oda a lányok elé ismét.

by **Hinari** Szer. Dec. 05 2018, 22:24

A hatalmas fehér farkasnak csak vidáman bólintottam: pont ezt vártam tőle. Persze viccesebb lett volna, ha őt is felkészületlenül éri az akcióm, de Szophie bőven kárpótolt minden kihagyott alkalomért, meg még az elkövetkezendőkért is talán: őszintén, hangosan és jóízűen nevettem fel, amint megláttam az eredményt. Szo horkantása már önmagában is megérte, de aztán ahogy elkezdtek viaskodni, meg az a felém vetett pillantás... olyan szélesen mosolyogtam, amilyet még egy Mikulás sem látott soha!
- Ne kímélj! - emeltem fel kezeimet arcomon kihívó vigyorral, minthacsak egy baseball védő lennék, ám eközben Ditto Apó is felvette a játék menetét, én pedig újabb kacagással jutalmaztam mozdulatait és a találatot is, amit bevitt a ládán üldögélő példánynak - Nyuszi kettő, kiestél~ - szóltam oda a mobnak, közben érkezett is felém a másik egyenes vonalban, és mivel lentebb landolt mint számítottam, sikerült eltalálnia - Volt neked engedélyed alacsonyabb tengerszint feletti magassághoz? - nyújtottam nyelvet barátnőmnek, majd pillantottam le a blúzomon kapaszkodó vérnyúlra - Hát ez fennakadt Surprised

- konstatáltam - Hékás, nem ám leszedni rólam a ruhát! - emeltem szemmagasságba szerencsétlent és nevettem rá a társaimra: örültem, hogy ennyire jól elvoltunk, hogy ennyire jól tudtam magam érezni velük. Az úr játékossága pedig kifejezetten tetszett - elég furcsa lett volna, ha valaki faarccal bámul ránk, miközben Szophieval éppen dobálózunk.
Ditto Apó köszönetmondására csupán derűsen bólintottam, ám ahogy elénk állt, a maga télapós hasával és nagy szakállával, nem tudtam nem elmosolyodni a kiállásán:
- Télapó, télapó hoztál nekünk ajándékot is? - kérdeztem gyermeteg hanglejtéssel, miközben elpixeleztem a kezemben lévő nyulat - A plüssnyuszim eltűnt - mutattam felé a tenyeremből felszálló pixeleket lefelé görbülő ajkakkal, de derűtől csillogó szemeimmel nevetve mellé. Nézzük, erre mit tud kitalálni új ismerősünk!

by **Szophie** Csüt. Dec. 06 2018, 15:43

– Ezzel itt - kocogtattam meg a fejem fölött az indikátort - semmi szükségem engedélyekre – somolyogtam bajszom alatt, miközben figyeltem barátnőm hadakozását a vérmes nyúllal. Mindeközben derűmet fokozta, hogy Ditto apó sem maradt ki a jóból, beszállt hozzánk a tapsibajnokságba, és úgy tűnt, még élvezi is a hadakozást ezekkel a fehér szőrmebundákkal. Utasítottam hát gyorsan Vezért, hogy menjen a másik oldalra, távolságot tartva tőlem, majd egy kör szerűségbe állva úgy döntöttem, itt az ideje elkezdeni a parádéolimpiai tornát. A kommentárt külön csilingelő nevetéssel hallgattam, majd odaugrottam a "húsvéti-szigetekre", és elhappoltam egy nyulat, annak nem kis elégedetlenkedésére. Megragadtam én is a grabancánál, ahogyan szokás, és az apó felé kezdtem dobni.
– A vérmes jószág zuhanó repülésben közelíti meg a Mikulást. Mit tesz most a híres-neves apó? - kommentáltam én is az eseményeket kuncogva. - Visszahajítja támadója felé, ezzel megtorolva rajta sérelmeit? Esetleg tovaüti a szőkeségnek, megbüntetve őt az egész éves rosszaságaiért? Vagy végérvényesen megszakítja a sort, és a farkast célozza meg? – hadartam izgatottan, és figyeltem az eseményeket. A doboz, a kazamata, az egész szörnyűség most nem izgatott. Élveztem a játékot társaim oldalán, és szépen lassan egyre jobban felengedtem kezdeti komor hangulatomból. Nem is tudom, mikor éreztem ennyire jól magamat utoljára, mikor nevettem ennyire önfeledten. Ebben az életben talán még soha.

by **The Gleam Eyes** Csüt. Dec. 06 2018, 18:35

Repül a bolyhos nyúl: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Várnyúl! Vezér alatt a fejed!
Víz se mossa rólad le, mit ez duo a JL-től szerez,
Elrepülsz, messzire szállsz, az aprócska ládától,
Ám van itt ezen a „mezőn” nyúl, ki látszólag még bátor,
Ki egyet Hinarin „halálosan” sérte,
Úgy aztán dobálja őt a JL vezére.

Már csak két nyúl maradt talpon ezen a vidéken és én kifgyott a Toldi-rímérzékem. Khm... Hinari 4-et, Ditto 5-t sebződik. Szophie... ez dobó hiba volt, mégegy ilyen és leküldenek a pályáról

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 11.7+0.4 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 4.3+0.6 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkésett Rémnyuszi

#5 Elkésett Rémnyuszi: -20 HP
[Kazamata] 1-es csapat Hpcsikd

#7 Elkésett Rémnyuszi: Full HP, ??? P

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 107 páncél, 100/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 50 páncél, 142/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 42 páncél, 47/65 CSP

by **Ditto** Pént. Dec. 07 2018, 18:19

Ditto Apó rég érezte már ilyen jól magát, talán régi céhénél volt ilyen boldog és izgatott. Sajnálta akkoriban nagyon, hogy szétoszlott a csapat, bár annak azért mégis örült, hogy senkinek sem esett baja, csupán a nézetek nem egyeztek, azóta pedig magányosan és szólóban járta a mobok uralta ösvényeket. Óvatosan közelítette meg ezeket a jószágokat, hiszen lévén egyedül kellett velük szembe szállnia, ezért is ilyen alacsony szintje a Hölgyekéhez képest.
Hinnari kérdésére elmosolyodott, amolyan piros pozsgás arccal tekintett le a romok közé, majd lenyúlt egy mikulás sipkáért. Játékosan megporolta azt, majd a leányzó fejére húzta.
- Tegyük kicsit karácsonyosabbá a hangulatot. Hohohóóó. – kiáltott fel nevetve, majd miután ideiglenes társa szétcincálta kezében lévő nyulat, bátorítóan emelte fel hüvelykujját.
- Nem gond, mindjárt keresünk másik…nyulat? – mondta ki értetlenül oldalra fordulva, mikor egy fogait csattogtató vérnyuszkóval nézett farkasszemet, mely éppen arca felé repült. Éppen csak kezét volt ideje kitenni elé, de az is épp elég volt ahhoz, hogy az rámarjon, melyet ugyan a páncél felfogott, mégis letarolta lábáról a meglepett Dittulást.
- Hohohójajjj. – huppant a fenekére a férfi, másik kezével rámarkolva az alkarját marcangoló vérmes kis jószágra.
- Ez fordítva szokott lenni Tapsi! Mi esszük a nyulakat. Adok én neked! – mérgesedett fel a férfi, majd mikor sikerült letekerni ruhájáról, magától távol tartva figyelte, mit reagál a kis állatka.
Összevissza rugkapállt, fogaival úgy csattogott, mint egy saját életet élő műprotkó, az is csoda, hogy fel tudott vele kelni a földről.
- Azt hiszem ez a tiéd. – mosolygott, majd lihegve Hinnari felé nyújtotta az állatkát, ami úgy tűnt ugyanolyan szeretettel akart a lány ölébe ugrani, mint, ahogy a kardforgató vágyott egy gyömöszölhető plüss nyuszira.
- Szophie küldte. – nevetett az említett lányra nézve.

by **Hinari** Hétf. Dec. 10 2018, 14:47

Egy szempillantás alatt elkomorodtam Szophie válaszára: nem kommentáltam, inkább foglalkoztam a ruhámat szaggató nyúllal, miközben azért csak eszembe jutott, hogy nem, ezt még nem beszéltük meg. Mi... miért büszke rá? Ezt a kérdés szöget ütött a fejembe és az nem is akart nagyon elmozdulni onnan, egészen addig, amíg Ditto Apó elénk nem állt azzal a mikulásos mosolyával. Erre aztán kénytelen voltam én is elnevetni magam és csak csak folytatni a mókát.
- Köszönöm - vettem át a nyulat és öleltem magamhoz, talán túl keményen is, sőt, skillt aktiválva hozzá... merthát sok időnk már nem volt azelőtt, hogy a nyuszik is megunják a labda szerepet. Ezt tehát halálra nyomorgattam - emlékeztetett egy bizonyos embernagyságú maci sorsára Surprised

-, a maradék egyre pedig kardommal böktem rá távolról, társaim felé fordítva tekintetem:
- Mindjárt elmenekül, és úgy nem is fog több jönni - mondtam és egy sóhajtás kíséretében leguggoltam a ládához és kinyitottam azt - Szerintem intézzük el gyorsban és menjünk tovább - ajánlottam mosolyogva, de az a gondolat... az azért kicsit visszavetett a széles jókedvemből, ami lassan lassan már átvette volna az aggódás és félsz helyét a szívemben. Vajon... tényleg büszke rá? Ha társaim vonakodtak volna megszabadulni utolsó mobunktól, a Katanával megoldottam azt, utána pedig elindultam a futószalag mellett, újabb lehetőséget keresve rá, hogy elfelejthessek mindent. Mondjuk egy futamnyi rénszarvas-lovaglás vagy egy hógolyócsata... igazából bármi megtette volna: a lényeg úgyis az volt, hogy a jelennel, és csak a jelennel foglalkozzak végre.

Egyik nyuszmusz elpixelezve, a másik meg csak akkor, ha Szo/Vezér nem teszi azt meg a saját reagjában.

by **Szophie** Hétf. Dec. 10 2018, 23:41

Észrevettem Hinari reakcióját, és nem mondom, számíthattam volna rá. Csupán csak számomra az indikátorom mára már nem volt több egy morbid viccnél. Nem csináltam titkot belőle; gyilkoltam. Előtte is, sokat, sok-sok éve már, egészen fiatalon. Az volt éppen a lényeg, hogy többé nem bújtam az ártatlanság álcája mögé, felvállaltam a múltamat, azt, aki voltam egykoron. Nem mondhatom teljes őszinteséggel, hogy többé már nem vagyok az az ember. Igenis bennem él, erre Hinari maga a legjobb bizonyíték. A körülmények miatt viszont többé nem aggódtam. Alig egy rövid ideig tartott csupán, a megtorpanásom. Úgy döntöttem, nem rontom el a hangulatot azzal, hogy most én is magamra veszem. Úgy döntöttem, sokkal egyszerűbb lesz tovább gördülni a tény felett, hogy vörös indikátoros vagyok, ha csupán folytatom azt, amit elkezdtem. A játékot. Nem kívántam több és más lenni annál, mint aki valóban voltam. Egy gyilkosnál, aki itt és most önfeledten élvezte a játékot. Így tehát Ditto apó felé fordultam, remélvén, hogy ő nem csinál problémát az indikátoromból, ha eddig nem tette, és rámosolyogtam a Mikulás bácsira. Tényleg pont olyan volt, mint azok az emberek, akik ilyenkor összegyűltek mindenfelé a városokban, akikkel gyerekkoromban én magam is készítettem fényképet. Akkor, amikor még ártatlan voltam.
Nem tetszett, hogy vége szakadt a játéknak. Nem akartam a következő körre lépni, hátha az nem lesz elég mókás, nem lesz ugyanolyan. Ám egyet kellett értenem Hinarival, a nyuszik már kezdtek morcosak és nyúzottak lenni. Elkaptam hát a legutolsónak a grabancát, és elhajítottam, elkiáltva magam:
- Vezér! - az állat egyenesen farkasom fogai közé repült szép ívben, aki elégedetten szürcsölgette aztán a nyúlból felszálló pixeleket.

by **The Gleam Eyes** Kedd Dec. 11 2018, 09:52

Hina alábecsüli a nyulak segítségkérését. Bár arra számít, hogy nem jön több nyuszi, valójában az utolsó segélykiáltása elérte azokat, akikhez el akarta juttatni üzenetét. Alig pihenhettek meg, amikor is megpillantjátok a sarkon menetelő nyuszi sereget. Elöl togyog a vezér nyuszi kezében egy cukorka, amivel diktálja az ütemet. Vörös szemében ég a harci vágy! Mögötte 2 sorban hármas oszloban menetelnek a hű hazafi...nyulak, végül leghátul két önkéntes tartja a két bot közé kifeszített vászont, melyen az igaz szavaikat varrták bele, melyért képesek meghalni! "Életünket a Húsvétért!" Ez van ráírva... hát... kicsit elnézték a naptárat, de végül is...Hina 12 P-t sérül, Szophie 10 P-t, szegény Ditto apó meg 15 P-t. Ja igen a nyusziregiment mögött megpilanthattok egy újabb ládát.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 11.7 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 4.3 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkésett Rémnyuszi

#1-#9 Elkésett Rémnyuszi: 40 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 95 páncél, 300/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 40 páncél, 185/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 27 páncél, 65/65 CSP

Tartalék

by **Ditto** Kedd Dec. 11 2018, 18:52

A lányok öröme Ditto Apót is boldogságra késztette, Hinnari és Szophie is egy nagy mosolyt kap hálája jeléül, amiért befogadták ideiglenes maguk közé. Régen volt ekkora öröme az Öregnek itt a játékban és nem gondolta volna azt, hogy pont karácsonykor fogja elkapni ez az érzés. Régen nagyon utálta ezt az ünnepet, bár hozzá kell tenni, hogy akkor más dolga sem volt, mint zsörtölődni családja körében, kedvese mellett. Mivel mára már semmi sem maradt neki, legalábbis ezt érezte a játékba menekülése előtt, az ilyen apró pillanatok azok, melyek még adhatnak egy kevéske reményt neki arra, hogy sikerrel vegye az akadályokat és visszatérhessen családja köreibe és elmondhassa nekik, mennyire sajnálja, amit tett és azt, ahogy viselkedett velük.
Miután a nyulak elfogytak, Ditto remélte, hogy jobban szét tudnak nézni a teremben, néhány játékot találva tovább szórakozhat a két lánnyal, a ládikát kinyitva újabb csodák várják őt és két társát, de csalódnia kell, ugyanis a nyulak erősítést hívtak és a sereget vezető répás állatka, mint valami vezér irányítja hadba a fogas csapatot, aminek következménye ismét páncélja csökkenése lett.
- Na nem, ezt nem! Hogy képzelitek ezt? – kiáltja az apó, majd felkapja a földről azt a nyulat, amelyik az imént reá támadt, grabancánál forgatja maga elé és ujjával felé mutatva próbál igazságot tenni.
- Nem lehet nyugta az embernek miattatok, hát nem látjátok, hogy mi itt próbáljuk jól érezni magunkat?! Karácsony van, nem húsvét, tehát nem illendő tönkretenni a Mikulás játékgyárát megpróbálva elvenni a gyerekek elől az ajándékokat! Mit akartok elérni? Évi két húsvétot? - mutogatott rá teljesen kikelve magából, majd mérgében a többi nyúl közé próbálta hajítani azt.
- Kidobóssal hogy álltok hölgyek? – kérdezte az apóka, miután minden mérgét belevitte ebbe a dobásba, talán kicsivel alább hagyott mérge is.

by **Hinari** Szer. Dec. 12 2018, 23:37

Mosolyogva figyeltem társaimat: Vezért, ahogy az utolsó nyúllal is elbánik, Szophiet, aki jókedvűen folytatta a játékot és Ditto Apót, amint felemeli az újabb nyuszik közül az elsőt és mérgesen - pont, mint egy felpaprikázott öreg - kiosztja, mint valami rossz gyereket. Persze első dolgom volt ellenőrizni, hogy a második rohamban az úr mennyire sebződött, de mivel még nem fogyott az életcsíkjából, lehetett tovább űzni a nyúlcsatát - vagy éppen a nyúlkidobóst, ha már Ditto Apó így felvetette.
- Én benne vagyok! - feleltem huncut mosollyal. Kiengedtem a levegőt és egy könnyed, de mégis óvó mozdulattal visszacsúsztattam a Katanát a tokjába: ő nem fog kelleni most... és remélhetőleg később se a mai nap folyamán. Két, szabad kézzel eztán könnyebben ment a játék is - Szerintetek, ha ők a másik csapat, egymással fognak minket dobálni? - tettem fel a költői kérdést vigyorogva és utánakaptam két tapsifülesnek majd a zászlót tartó példány véres orrocskájához csaptam őket.
- Vezér, te nem szállsz be? - kérdeztem a farkastól, aki egészen passzívan viselkedett a nyuszicsata alatt is és akár válaszolt, akár csak morgott valamit, dobtam feléje is egy harmadik mobot, ebédnek talán, vagy municiónak akár. Ahogyan ő gondolja. Amennyivel gyorsabb voltam én ezeknél a nyulaknál, egy kicsit sem aggódtam azon, hogy kifutnánk az időből: ha kidobáltuk magunkat, hárman seperc alatt leüthetjük a szédelgő gombócokat, hogy végre tovább tudjunk menni.

Dobálózok owo

by **Szophie** Csüt. Dec. 13 2018, 22:22

Meglepődve pislogtam az érkező nyúl hadseregre, élükön a nyúlvezérrel. Pár röpke másodpercig le is fagytam a döbbenettől, de aztán őszintén csengő, csilingelő kacagás hagyta el a torkomat. Talán már hosszú hetek óta nem voltam képes így nevetni. El is feledtem, mennyire jó érzés. Katonásan beálltam a nyúlsor végére, és legnagyobb megdöbbenésemre még észre sem vették a mobok a menetelésemet, vagy ha igen, akkor nem foglalkoztak vele. Már egy darabig. Katonásan pakoltam végtagjaimat egymás után, arcomon huncut mosollyal. Vezér csupán lustán meredt a kialakult szituációra, nem követett engem bugyuta szórakozásomban, mint oly sokszor máskor sem. Társaim mindeközben újra felvetették a nyuszikidobós ötletét, bennem pedig sötét terv kovácsolódott meg, miközben Hinari ténykedését figyeltem.
- Előre az évi két húsvétért! - kiabáltam hirtelen. - Vezér, ne fald fel, csak küldd vissza! - kiáltottam még épp időben petemnek, aki engedelmeskedve kérésemnek egy faroklendítéssel visszaütötte szerencsétlen nyulat a feladónak. Nem mondhatom persze, hogy értette a szituációt, de nem kivételesen nem kérdezett. Ez nem az a szituáció volt. Mindeközben én is megfogtam egy nyulat, és Ditto apót vettem célba vele.
- A nyúltársadalom hatalomátvételéért! - lengettem meg azt a levegőben. - Előre honfitársam! - Igen. Egyértelműen a nyulak oldalára pártoltam, még ha ők ennek ellenére sem igazán szívleltek engem. Nem is értem, miért. Ki ne adná szőrös kis repülő valagának épségét a legfőbb céljaiért? Nem gondoltam volna, hogy katonatársaim ilyen.. nyuszik.

Dobálózom :3

by **The Gleam Eyes** Pént. Dec. 14 2018, 11:40

Repül a nyúl ide-oda. Szegénynyulak fegyelmezett állásai megtörtek a két fél szenvtelen támadásai révén és hamarosan "szárnyakat növesztve" repkedtek ide oda... lehet túl sok volt a Red Bull? Mindenesetre Hina 12 P-t, Szophie 10 P-t, szegény Ditto apó meg 15 P-t sérül.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 11.7 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 4.3 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkésett Rémnyuszi

#1-#9 Elkésett Rémnyuszi: 40 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 83 páncél, 300/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 30 páncél, 185/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 12 páncél, 65/65 CSP

Tartalék

by **Ditto** Szomb. Dec. 15 2018, 13:47

Ditto apó ismét beleszalad egy nyuszipofonba, aminek elég komoly következménye, hogy 15-tel csökken a páncélja. Nem maradt neki túl sok, így talán lehet, komolyabbra veszi a figurát és mindenét beleadja a harcba. Szó szerint. Hinari és Szophie felé fordult, majd hatalmas, gyermeki mosollyal az arcán integetett feléjük. Elég groteszk ötlet jutott eszébe, és gondolkozhatott volna még ennek csiszolásán, hiszen azért elég rendesen kockáztatja életét.
Mikor még kicsi volt, sokszor játszottak barátaival kicsi a rakást. Lehet ez a játék már a mai fiatalsággal elhalt, de ő ismét újra akarja élni gyermekkorát, ezért hát pajzsát maga elé téve iramodott meg a nyulak serege felé.
- Kicsi a rakás, nagyot kíván!!! – kiáltotta el magát, majd felugrott a magasba, remélve, minél több nyuszit temet hatalmas pocakja és pajzsa alá. Bizalma szerint a maradékot majd a Hölgyek és a Farkas elintézik, bár az is lehet hogy a nyuszkók felismerik tervét és megfelelően fogják kezelni azt, talán éppen egy éles réparajba ugrik bele, akárhogy is, egy a lényeg számára. Nem az életpontok, nem a páncélzat, de még csak nem is a jutalom, hanem hogy jól érzi magát. Azért persze, próbálta elkerülni, hogy Szophiet is maga alá temesse, ki úgy tűnik, viccből átállt a húsvét pártjára.

by **Hinari** Kedd Dec. 18 2018, 15:51

Jött felém egy nyúl a farkastól visszakézből;
Leütöttem hát azt, véletlen, reflexből.
Néztem, néztem barátnőm átpártolását,
Ki most nagy buzgón magára vette a mobok ápolását.
Mosolyt csalt az arcomra a menet szétesése,
Kaptak is ám tőlem, mégegyet, rendelésre!
Lépteim gyorsítottam és az első repült is Vezér felé,
Amaz meg Ditto elől szökött meg - szállt is máris, a kis fehér!

- Kicsi a rakás! - nevettem fel én is végszóra,
És ráugrottam (csak óvatosan) az apóra.
Alattunk a nyuszik pixeljei szálltak,
De volt azért jópár még, mik maradtak, álltak.
- Előre a Karácsonyért! - gurultam le végül és kacagtam jókat,
Körülöttem szétszakított csomagolópapír halmok voltak.
Leporoltam kék szoknyám, megigazgattam blúzom:
"Ha kezeim közé kerülnek még, azokat biztos megnyúzom!"

És Szophie, ki nem általlott a nyulakkal szövetkezni újra,
A maradék tapsit megkapta, egy-egy repjeggyel az útra.

by **Szophie** Kedd Dec. 18 2018, 16:58

Kacagásának csilingelése messzire szállt,
midőn masírozott a nyúlseregnek oldalán.
A kicsi a rakást semmi pénzért se hagyta ki,
társaira vetül, mint egy megtermett hazafi.

Méltó módon búcsúztatta nyuszika társait,
megvetéssel jutalmazta kiontott véreit.
Pixieleik fölött hangosan nevetve tapsikolt
a jókedv a műhelyben a tetőfokra honolt.

Ívesen száll messzire a repülő nyulacska,
elkapja azt szívesen farkas tépőfogacska.
Szétcincálja, megnyúzza, és vége a játéknak
Szo és Vezér véget vet a nyúl forradalomnak.

Mesém közben véget ér, hiszen tova haladnak,
elkerülik messzire a véres nyúl hadakat.
Karácsonyi játéknak ez kicsit morbid móka,
kinek volt ötlete az év végi kazamata?

Befejezésnek egy dolgot szeretnék még írni,
nem tudok én hosszan, sokat, verseket költeni.

by **The Gleam Eyes** Szer. Dec. 19 2018, 22:52

Sóhajtva ül a gép elé, hisz megint lesz neki dolga,
Hisz ír más normál postot, csak a vén lovag apóka,
Így hát ő neki is elő kell húzni a költői vénát,
Hisz ezt a két verset már nem tűrheti némán.

No figyeljetek csajok, na meg pocakos konzervke,
Hallgassátok biza tökélybe szabott versem,
Hisz nincs nálam jobb költő szerte Aincrad vidékén,
De abbahagyom mert a plafon reped már a szélén.

Kilapultak mind sorra, így született Nyúl-ánka,
A fantasztikus családból megszökött csak mára,
Jó oké ez borzaztó volt tudom, vágom,
De rímelve mesélni nem egy leány álom.

No de hol tartottam, áh igen megvan,
Hogy a kis csapat a nyúlpörköltre el van,
Ám mielőtt megsülhetne az ínycsiklandó ragu,
Úgy hűlt le a hely is, ahogy kicsapódott a kapu.

A trio a hang felé fordítva a fejét,
Látják, hogy ez biza nem egy Milka tehén,
Hisz ez egy szarvas, ezt a vak is nyíltan látja,
Bár jól kicseszett vele a SAO genetikája.

Rusnya egy dög, annyit meg kell hagyni biza,
És nincs biztonságból tőle, se Szophie, se Hina,
Ám utolsót harapja csak jó erősen vállon,
Még jó, hogy itt, nem kell félni, hogy fájjon.

Tizennégy páncélt mart le ő róla,
Mi át is fagyott egy vékony jégtakaróval,
Jöjjön hát a final boss és had érjen már véget,
Már így is túlhúztam ezt a szörnyű mesétek.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 5 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 13, Pet sebzés 96, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1.8 SP kiskörönként.)
Ditto (Sebzés: 20, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Rémszarvas: 170 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 71 páncél, 300/300 CSP
Szophie (43. szint): 175/175 HP, 30 páncél, 185/185 CSP
Ditto (18. szint): 150/150 HP, 12 páncél, 65/65 CSP

Tartalék

by Ajánlott tartalom

[Kazamata] 1-es csapat

[Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat

Re: [Kazamata] 1-es csapat