[Kazamata] 3-as csapat

Közeledtek az ünnepek, és a legtöbb város Aincrad-szerte már a közeledő karácsony hangulatában pompázott. És történtetesen már az adventi vásár is megnyitotta a kapuit. Sosem lehet elég korán kezdeni az ajándékvadászatot, szóval úgy ott töltöttem a fél délelőttömet. Különösebb tervem nem volt mára, szóval a céhházban, illetve annak környékén időztem, mint az utóbbi időben elég gyakran. Ha tehettem, akkor Himécske társaságában töltöttem az immáron jóval több szabadidőmet. Amióta Hinarit kihoztuk onnan, nem kell napi több órát kérdezősködni, nyomozgatni, végre lehet lazábbra venni a figurát. Most is hasonló tervem volt, hogy meglátogatom Himét, amikor Hinari hallott valamiféle speciális kazamatáról. Természetesen rábólintottam, miért is ne? Meg egyébként is, nem tehetem meg, hogy kihagyjam. Ha újra rátámadnának a rosszakarói, sosem bocsátanám meg magamnak, hogy nem voltam ott, és tettem meg mindent. Miután céhtársam lefixálta a holnapi napon belül az ideális időpontot, és persze a helyszínt, jött a következő fordulat, amire nem számítottam. Természetesen készségesen bólintottam a gyakorlás ötletére. Nekem mindig jól jön a gyakorlás, de ezúttal most többről volt szó. Örültem, hogy Hinari újra kardot ragad, hisz ez egy nagy lépés számára. És ez a legkevesebb, hogy segítek neki, amiben csak tudok. Bőven van mit törlesztenem...

Másnap a megbeszélt helyen gyülekeztünk, mi négyen, Hinari és a Mentőalakulat, azzal az eltökélt szándékkal, hogy végigvigyük ezt a speciális kazamatát. Bár, ami azt illeti, lenne pár szavam ahhoz, aki ezt az egészet tervezte. Úgy kell benyalni magunkat szó szerint? Ki tudja hányan nyalizták már össze azt a nyalókát... Még szerencse hogy idebenn nincsenek bacilusok, se vírusok. Mondjuk érdekes lenne a harc az ilyen apró ellenséges entitásokkal, amiket még mikroszkóp alatt se nagyon látni. Bár nem tartom lehetetlennek, hogy ezek alapján valami nagyokos lepakolja a koboldinváziót túlélő mobok elfajzott, vérző változatát... HemoGoblin néven...
Na mindegy, nyalás egyszerre, oké. Egy gyártósori futószalag mellé keveredtünk, legalábbis mi Silencével ketten. Hinarit és Szophiet próbáltam kiszúrni, merre vannak, hátha az észlelés vagy a látás jártasság segít beazonosítani őket. Lehet, hogy őket máshová küldte a teleport? Ez határozottan nem tetszik. Reflexből nyitottam meg a térképet, hogy valamit megtudjak a hollétükről. Kicsit megnyugtatott a tudat, hogy nagy valószínűséggel Szophie vele van. Lehet, hogy csak túl sokan voltunk ahhoz, hogy mindannyian egy helyre kerüljünk. - Minden rendben lesz – mosolyogtam rá biztatón Fuwára – Nem hagyom, hogy bajod essen – majd elkezdtem felmérni a terepet, először csak a tekintetemmel. Gyártósor, ami látszólag elhagyatott a fene se tudja mióta, és persze az a rumli. Legalábbis termelés az tuti nincs egy jó ideje, az egyszer biztos. Az egész helyzetről kb az a jelenet játszódott le, hogy valamikor benyögte a helyi főnök a dolgos manóknak, hogy "A fizetésemelés idén is elmarad... ja, és a túlórapénzeket kisorsoljuk... a vezetőség tagjai között" vagy valami hasonlót. Egy ilyen bejelentés az ünnepek előtt mindenkiből kihozná az állatot, ami csak tör-zúz-pusztít, és természetesen azonnali hatállyal felmenti magát a munkavégzés alól, otthagyva csapot-papot, szanaszét dobálva mindent. Kicsit meg is mosolyogtam, ahogy lejátszódott az előbbi jelenet a lelki szemeim előtt, majd végül elindultunk valamerre. Figyeltem a környezetet, hol ólálkodik valami, próbálva előbb kiszúrni a helyi specialitásokat. És természetesen Fuwára is vigyáztam, mindent elkövetve annak érdekében, hogy ne essen baja szegény lánynak.

// Észlelés 3 aktív

A teleportálás után kicsit szétszóródtunk, Fuwán kívül mindenki máshová került. Remélhetőleg csak kétfelé szakadt a csapat, és Hinari Szophieval és farkasával vannak. Bár biztosra nem tudom, de hogyha minket Fuwával együtt hagyott, jó eséllyel ők is együtt maradtak, és céhtársam jó kezekben van. Annak viszont örülök, hogy Sil itt van velem, és lehetőségem van megvédeni, ha valami balul sülne el. A felé fordított füzet láttán biztatón rámosolyogtam Fuwára – Elég nagy ez a hely, őket valószínűleg a kazamata... vagyis a gyár túlsó végére küldte az a nyalóka. - nyugtatgattam a lányt. Majd nemsokára elindultunk a feldúlt gyárban, csak szép lassan, a lehető legjobban figyelve minden apróságra. Főleg a mozgásokat próbáltam kiszúrni, mást úgysem lehet ebben a nagy felfordulásra. Amint Fuwa meghúzta kicsit a ruhám ujját, egyből ránéztem. Hirtelen megijedtem, hogy valami baj van, vagy észrevett valamit, amit én nem. Azonban ahogy tudatosult bennem, hogy nincs baj, rögtön elmosolyodtam – Az egy manó. A mesékben a Télapó segítői, akik készítik és csomagolják az ajándékokat. Csak annyi különbséggel, hogy kicsit nagyobbak, mint az a játékfigura – közben a kezemet kitartottam olyan méteres-méterhuszas magasságba – nagyjából ekkorák.
Nemsokkal később viszont abszolút a feje tetejére állt minden. Hiába pásztáztam tekintetemmel a környéket, nem sikerült kiszúrnom semmit. Csak egy hirtelen jött hideg szél. Talán csak most égett le a kányháról az utolsó hasáb fa, és mivel nincsenek manók, nincs ki pakolja a kazánt... Sokat azonban nem gondolkodhattam rajt, rögtön koppant is rajtam egy hógolyó.. meg még egy... majd az összes többi.
Mire bármit is tehettem, már körbeálltak minket azok a furcsa hóemberek, akik a hógolyókat szórták. Szerencsére túl nagy sebzést nem okoztak, sőt, csak amolyan jelképes karcolgatások voltak. Bezzeg ha odakint dobnak meg ilyen jeges-tüskés kőkemény hógolyóval, minimum egy baleseti lett volna a vége, headshot esetén meg koporsó. Idebent viszont, hogy nincs fájdalomérzet, egész kibírható a helyzet. Fuwára néztem, csekkoltam, még ő is full zöldben van, valószínűleg csak a páncéljából csipegettek neki is a hógolyók egy keveset. - Kicsit ritkítsuk meg őket, sokan vannak, én lecsapok kettőt, meg te is kettőt, aztán mehet a móka – mondtam a lánynak. Avagy ha már mókának indult, és a sebzések alapján lazábbra is vehetjük a figurát. Aztán léptem párat az egyik hóember felé, majd lendítettem a nodachit, és adtam az áldást, amíg el nem pixeleztem. Aztán ugyanígy jártam el a haverjával is. Aztán mint aki jól végezte dolgát, nekiálltam hógolyókat gyúrni, sokat. Nagyon sokat. Puszán jóindulatból, hogy aztán Sillel ketten megszórhassuk a maradék hóembereket. Hadd tudják meg, milyen érzés amikor derült égből csattan a képükbe a hógolyó. - Gyere Sil, hócsata van \o/ - mondtam nagy lelkesen a lánynak, két dobás között.

// két Rémhóembert kivonok a forgalomból (ha egy csapásra pixeleződnek akkor 2 támadás, ha kettő kell nekik, akkor 4 támadás nodachival, stb...)
Maradék körökben hógolyóval sorozom a mobokat, közben-közben szükség esetén pihenve egyet.

Nagyon reménykedett valami hasonló válaszban. Meg is nyugodott teljesen, amikor Ozi azt mondta, hogy nincs baj, valószínűleg a kazamata másik részére kerültek.
Így még nagyobb kíváncsisággal veti bele magát a felfedezésbe.
Úton útfélen talált olyasmit, amit nem ismert fel, és nem félt Ozirisztól kérdezni. Nagy szemekkel hallgatta a magyarázatót. ÁÁÁh, szóval így néz ki egy manó! Olvasott már róluk, de nem tudta elképzelni hogy néznek ki. De ez... Nagyon aranyos. Oda is lép, hogy felvegye, hátha magával viheti.
Ekkor csapódott a hátának egy hógolyó. Riadtan fordul hátra, megpróbálva megtalálni, honnan jött a hideg, kemény lövés. Nem hallotta meg Ozirisz tanácsát, mert éppen akkor szúrta ki az egyik Hóembert a szanaszét heverő dolgok között, és előszedve a kardját óvatosan, megfontoltan odalopakodott és beleszúrt egyet a hókupacba.
Ugyan ezt próbálta meg a másodikkal is, és éppen lesúlytott a kardjával, amikor mostmár hallotta Ozi hangját.
Értetlenül, félrebillent fejjel, kérdőn pislogott a kardforgató srácra. Hócsata? Itt bent? Miért? Minek? Mivel?
// Támadás két hóemberbe, az elsőbe annyi, ameddig pixeleződik, a másodikba egy

Szerencsére sikerült az aggódó Fuwát megnyugtatnom, hogy a többiek csak ennek a helynek egy másik részén lehetnek. Ha minden jól megy, akkor nagyjából egyszerre végzünk, vagy legalábbis csak pár perccel utánuk, szóval nem kell sokat várniuk ránk legrosszabb esetben sem. Majd rögtönzött kiselőadást tartottam a lánynak a manókról, aki nagy érdeklődéssel hallgatta. Jól indult ez az egész, és örültem neki, hogy hasznosnak érezhettem magam, a harcon kívül is. Ami pedig a harcot illeti, szinte egyből el is kezdődtek, azzal, hogy megsoroztak minket hógolyóval. Az esélyek kiegyenlítése jól alakult, minden komolyabb erőfeszítés nélkül lecsaptunk kettőt-kettőt. - Ügyes vagy – dicsértem meg a lányt. Kezdésnek csak én kezdtem el hógolyózni, na meg persze a hóemberek, Sil meg kicsit értetlenül állt a helyzet előtt.
Fedezéket hiába is kerestünk volna, mire észbe kaptunk, már kaptuk is a következő sorozatot. Majd újra megszólaltam, nagy lelkesen – Hócsata \o/ Móka \o/ - közben gyorsban gyúrtam pár hógolyót, felhasználva azoknak a maradékát amit mi kaptunk az imént, majd az egyik hógolyót a lány kezébe adtam – Szórjuk meg őket, hadd tudják meg milyen amikor visszanyal a fagyi – és lendítettem is a hógolyót, egyenesen az egyik bamba hóember fejének – Egy kis móka sosem árt, ezek pedig nem valami erős mobok, és nem is valami gyorsak, nem lesz baj :3 – biztattam a lányt. Eddig csak a páncélunkból karistoltak le egy jelképes mennyiséget, valószínűleg elég rendesen túlfejlődtük már ezeknek a szintjét. És mivel mindketten kardforgatók vagyunk, nem csoda, hogy reumás csigához hasonló helyváltoztatási sebességgel bírnak hozzánk képest. Szóval, nem lesz baj, és különben is, van gyógyító képességem, amivel közbe tudok lépni, ha valami gubanc lenne. Legkevésbé sem szeretném, hogy baja essen a lánynak, de látva a hóemberek harci képességeit, megengedhetjük magunknak a mókát. Szóval gyúrtam a további hógolyókat, és remélhetőleg most már ketten vívtuk a hócsatát a négy ellen...

// nem támadok, csak hógolyókat szórok, közben egy-egy pihenéssel ha fáradok

Nézi nézi, hogy mi történik körülötte, és látva, hogy Ozi rendkívül jól szórakozik, és hogy mit csinál, fokozatosan fény gyúl számára a homályban, és szélesedő mosollyal figyeli a hócsatát.
Nézett ő is fedezék után, de nem tűnt alkalmasnak a hely, hogy behúzódjon valami mögé, ráadásul koppant a karján a második adag hógolyó.
Egy meglepett, kérdő pillantást vet Ozira a kezébe nyomott hógolyóval, aztán az utasításra ő is kinézi magának az egyik hóembert, és megpróbálja eltalálni az elhajított hógolyóval.
Azután az első sikertől lelkesen megpróbálkozik ő is gyúrni egy újabb hógolyót is, és ezúttal egy másik hóembert vett vele célba. Közben igyekezett nem Ozi útjában lenni. Vigyorgott mint a vadalma, és a harmadik hógolyót már sokkal gyorsabban összegyúrta, és elhajította.

//I'm in, követem Ozi példáját.

Bár Sil kezdetben meglepődött, de szerencsére hamar el tudott lazulni, és csatlakozott a mókához. Csak úgy szórtuk a hógolyókat, amennyire csak tudtuk. Azonban nem sokáig örülhettünk, mert jött a hóemberek ellentámadása. Nem, a felém tartó hógolyókkal nem volt semmi bajom. Amíg csak hóbol voltak. De az az egyik utolsó, ami pofántalált, és valahogy... nem hószíne volt, hanem sárga. Ezek szerint ennyire ráijesztettünk a mobokra, hogy menten maguk alá vizeltek? Mindenesetre felrántotta az agyam a dolog. Persze, valahol tudtam, hogy az nem lehet pisi, legalábbis nem a szó szerinti értelemben, mert ebben a világban ilyesmi nem létezik. Legalábbis ami az anyagcserét illeti. Viszont simán kinézem egyik-másik fejlesztőből, hogy belekódolják a rendszerbe a <> névre hallgató itemet, amivel ezek a mobok "áldják" meg az embert. De egy beteg spec...
Vettem egy nagy levegőt, magamhoz vettem a kardom, amit a mókázás erejéig letámasztottam a futószalag tövébe. Majd felvettem az emlegetett hógolyó maradványait, és elindultam a feltételezett elkövetőhöz, határozott léptekkel. - Nesze, most edd meg amit "főztél" – szóltam be a mobnak, miközben a szájába, vagy legalábbis a szája helyére gyömöszöltem a hógolyót. Majd átvettem a nodachit a jobb kezembe, és először a pisis haverját, majd a pisist küldtem át az örök bitmezőkre. - A maradék kettő a tiéd – mondtam Fuwának, biztatón rámosolyogva, majd két lépést hátráltam, hogy egyrészt ne legyek útban, amikor a lány támadásba lendül, másrészt hogy lássam rendesen a fejleményeket.

// két hóember mínusz, majd pihi

Nevetve dobálja a hógolyókat, egyiket a másik után. Különösen jól mulat azon, ahogy Ozit eltalálja egy furcsa színű darab, mire Ozirisz fogta magát és a kardját felmarkolva nekiesett annak a mobnak, amelyiktől a hógolyót kapta, majd abból a lendületből elpixelezett mégegyet.
Meg se várta hogy Ozi megkérje, hogy kövesse a példáját, vidáman mosolyogva fogta a kardját, és egy ügyes mozdulattal elpixelezett egy hóembert, majd az utasítást hallva megismételte a kísérletet, és az utolsó dobálózót is eltűntette.
Aztán csillogó szemekkel nézett Oziriszra, szélesen mosolyogva. Eddig kicsit félt a kazamatáktól, de ez... Ez nagyon mókás, és kifejezetten élvezi az izgalmat, hogy vajon honnan kap legközelebb hogolyót a karjába.

// Rémemberkék

A maradék két hóemberből egyet Sil már el is tüntetett, mire szólhattam volna, majd nemsokára követte az örök bitmezőkre az utolsó példány is. Elvégre ha meghagyjuk, szegény hóember egyedül unatkozna, most csatlakozhatott a haverjaihoz. Fuwa vidám mosolyát látva megszólaltam - Nagyon ügyes voltál - mosolyogtam vissza a lányra, majd indultunk tovább, felderíteni a helyet.
Kicsit elgondolkozhattam, vagy nem tudom, de valahogy meglepetések értek. Az egyik pillanatban még a fehér dobozok közt bóklásztunk, majd a következő kép, hogy két fehér nyuszi ugrott nekem, csak úgy, a semmiből.
- Mi a... - szólaltam meg meglepettségemben - Hallod, ezek nagyon elnézték a naptárat... - jegyeztem meg. Elvégre húsvét már mikor elmúlt, és a következő húsvét még jóval odébb lesz. Vajon ez csak egy kis bug a rendszerben, vagy a kazamata tervezője direkt rakta tele a karácsonyi kazamatát nyulakkal? Vagy ezek csak életrekelt plüssnyulak? Vagy mi?
Reflexből leráztam magamról az egyik nyuszit, majd a másikat megfogtam és szemmagasságba emeltem, hogy jobban szemügyre vegyem. - Hát te meg hogy kerültél ide? - tettem fel a költői kérdést a nyúlnak, elvégre kétlem hogy vissza tudna szólni bármit is. Majd letámasztottam a kardom, és a másik közelben ólálkodó tapsifülest is felkaptam a földről. Hol egyik, hol másik nyúlra néztem, közben azon filóztam, hogy lehetne mókázni. Mert az oké, hogyha a csúnya gonosz hóemberek megdobnak hógolyóval, akkor naná hogy hógolyóval viszonozzuk. De a nyulakkal mit kezdjek? Megharaptak... harapjak vissza? Ehh... a nyers nyúlhús nem az igazi, nope. Annyira meg még én sem vagyok elvetemült, hogy előhúzzak az inventory mélyéről egy bográcsot meg minden hozzávalót és nekiálljak főzőcskézni. Meg hát na... Sil szerint is biztos cukik ezek a nyulak, és a cuki állatokat meg nem szokás megenni...
Végül döntésre jutottam. Kicsit ügyetlenül elkezdtem zsonglőrködni a két nyúllal, majd úgy egy fél perc elteltével, amikor az egyik rosszcsont mindenáron szökni akart, jött a következő kósza ötlet: - Fuwa, repül a repül a nyuszi - mondtam nagy vidáman, majd szépen dobtam is a lány felé az állatot, úgy, hogy lehetőleg el tudja kapni.

// nem támad, csak bohóckodik xD

Még szélesebb lett a mosolya, és halvány vörös az arca a dicséretre. Megy ez neki! Nem kell félni a moboktól, már ügyes a kardjával!
Kíváncsian lépked tovább, és egy doboz mellett meglát egy nyuszit. Olyan igazi, ennivaló, fehér nyuszit.
Óvatosan, hogy meg ne ijessze, odamegy az állathoz, és megpróbálja megsimogatni. Egyszer sikerül is neki, úgyhogy felbátorodva  még egyszer nyúl, hogy végigsimítson a puha bundán. Az állatkának viszont úgy tűnik nem tetszett a dolog, mert ekkor morogva belekapott az egyik ujjába. Kicsit riadtan kapta el a kezét, aztán rájött, hogy biztosan megijedt a nyuszika attól, hogy olyan hirtelen akart hozzá nyúlni, és halkan csitítgatni kezdte.
- Shhhh, tsssss - susogott, közben pedig próbált megint közelebb nyúlni a nyuszihoz, és megsimogatni a füle tövét.
Ozi hangjára felkapja a kezét, és meglepetten, ijedten próbálja elkapni a felé repülő nyuszit, de pont későn csukja össze a kezét, így a fehér szőrpamacs a kezei között lepottyan a földre.

//Nyúlszelídíteni próbál xD

Kicsit megmosolyogtatott, ahogy a lány a nyuszit próbálta szelidíteni, simogatni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy kicsit váratlanul érte a nyúlzsonglőrködés következő fokozata, amikor repült Fuwa felé a nyuszi, és csak majdnem sikerült elkapnia. - Jajj... bocsi – szólaltam meg, ahogy a nyuszi a lány kezei helyett a földön landolt. Nem tudtam mit is mondhatnék jelen helyzetben, de túl sokat nem is agyalhattam rajt. Rövidesen a másik nálam levő nyúl is addig-addig fészkelődött, amíg kiugrott a kezemből, és egyenesen a lány felé szaladt. Majd ahogy a lányt elkezdték karmolni meg harapdálni, végképp nem hagyhattam szó nélkül. Odamentem a lányhoz, megpróbálva azt a bestiát, lefejteni a lányról, ami az előbb a hátán felfutott. - Rossz nyuszi – morrantam rá a nyúlra, miközben a grabancánál fogva tartottam – Rossz nyuszi. Nem karmolunk, nem harapunk... különben mégy a fazékba – tettem hozzá, az utolsó félmondatot már csak gondolatban. - Vigyázz velük, mert elég agresszívek... lehet hogy betegek... - mondtam a lánynak, miközben leguggoltam mellé. Ki gondolta volna, hogy még nyuszisimogatás is lesz a hócsata után? Bár inkább nézünk nyúletetés elé, figyelembe véve amilyen harapós kedvükben vannak most ezek az állatkák.

// beáll a sorba nyuszisimogatni

Kitartóan igyekszik csitítani a nyulakat, miközben lassan azért könnyek szöknek a szemébe a többi nyuszi támadásától. Dehát ő nem bántotta egyiket sem... Az előbb véletlenül ejtette le a nyuszit...
Sejti, hogy ezzel haragította magára a többieket, ezért megfogja a leesett nyuszit, és simogati kezni bűnbánó szemekkel pislogva rá. Szeretné megértetni vele, hogy nem akarta, és most sem akarja bántani... Csak túl ügyetlen.
Ozi szavaira kérdőn pislog oldalra a kardforgató felé. Betegek? Neki azt mondták Aincardban olyan nincs hogy valaki beteg legyen... vagy valami... Inkább azért haragszanak, mert leesjette a nyuszit. A tekintetében viszont hála is van, mert Ozi úgy tűnik segíteni próbál neki megszelidíteni a nyuszikat.

//folytatja a szelídítést, az egyiket ölbeveszi, simogatja

Ahogy Fuwának kezdtem el magyarázni a helyzetet a nyulakkal kapcsolatban, láttam nem teljesen érti mi folyik itt pontosan. És sajnálatos módon a nyúlszelidítő akció is kudarcba fulladt, és az egyikük olyan szépen ráharapott a mancsomra, hogy csak na. Szerencse, hogy legalább a fájdalomérzetet blokkolta a rendszer...
- Ezek sajnos nem közönséges nyuszik – folytattam a magyarázkodást – Valószínűleg ugyanaz hatott rá, mint amitől a hóemberek is megelevenedtek, és amitől ez az egész hely a feje tetejére állt. - fejtettem ki egy kicsit bővebben – Aranyosak, persze, de... veszélyesek. Nem tudom, mi történt velük... lehet, hogy szenvednek, és azért ilyen agresszívek... nem tudom... - próbáltam magyarázkodni. Majd kis szünet után folytattam – Ahhoz, hogy végigvigyük a kazamatát, el kell pixeleznünk őket – mondtam a lánynak, aki ha rám figyelt, tartottam vele a szemkontaktust – Mire jön a következő csapat, respawnolnak – fejeztem be a mondandómat, közben feltápászkodtam a földről, és a magamhoz vettem a kardom, majd ismét a lányra néztem – Nos, akkor mehetünk tovább? - majd ha a lány rábólintott, pár gyors mozdulattal lesújtottam a nyuszikra, persze megvárva, hogy az esetlegesen Fuwánál levő nyuszi is a földre kerüljön, és csak akkor.

// nyulak kiiktatása

Rossz volt látni Fuwát így, hogy ennyire megszerette ezeket a nyuszikat, és a továbbjutás érdekében kénytelen voltam elpixelezni. Pedig olyan nagyon meg akarta őket menteni... igaz, tényleg aranyosak, de nem házikedvencek. A házikedvencek nem harapdálják és karmolásszák össze a gazdit, ezek viszont az előbb elég rendesen betámadták szegény lányt...
- Sajnálom.. de ezek tényleg nem olya... - befejezni azonban nem tudtam a mondatot, mert hirtelen valami nekemjött hátulról. Váratlanul ért, hiába volt észlelés meg minden, ha éppenséggel az embert nagyobb gondok aggasztják. Ami egy kicsit furcsa, hisz egy kazamatában pont a moboknak kellene lenni a fő problémának. Mármint az élőknek, és nem a már elpixelezetteknek...
Amikor elvágódtam a földön, akkor szembesültem vele, hogy mi: egy szarvas. És amilyen sunyi módon jött, olyan sunyi módon meg is taposott. Szinte reflexből kapott egy ütést, puszta kézzel, ha már a kardom sikeresen elejtettem...de azért a szarvas is érezze a törődést. Szerencse, hogy van súlyemelésem, így legalább könnyebb volt feltápászkodnom a földről, az ezt megnehezítő rémszarvas paták ellenére is.
- Látod, épp erről beszéltem – mondtam a lánynak, miközben a szarvas felé mutattam – Valamikor még ez is közönséges szarvas lehetett, ami csak akkor támadt emberre, ha veszélyben érezte magát... most viszont agresszív, és... csak részben szarvas... ki tudja, azok a nyuszik is mivé változtak volna... - próbáltam meggyőzni a lányt, hogy ezen a helyen valami tényleg nagyon nem stimmel... Persze, megértem Fuwát is, és kívülről tényleg aranyosak voltak a nyuszik, de belülről valami vérszomjas fenevadakká változtatta őket. Na mindegy, igazából én is szívesebben harcoltam volna rémísztőbbnél rémisztőbb fenevadakkal, mint nyuszibőrbe bújt farkasokkal. Viszont egy gonddal kevesebb, már tudom mit fog kapni karácsonyra Fuwa :3

// egy darab pusztakezes sebzés a szarvasra (121(össz)-12(nodachi) = 109 sebzés)

Egy pillanat alatt kizökken a nyuszi miatti sajnálkozásból, és aggódni kezd Ozi miatt. Ez a szarvas nem cuki... Majdnem, de olyan...nagyon barátságtalan feje van... És fellökte Ozit. És ha fellöki Ozit, akkor egész biztos nem cuki a lelke sem.  A kardját ismét felmarkolva ahogy scak tőle telik szalad közelebb, hogy a barátja segítségére siessen, és a tőle telhető legügyesebb mozdulattal csap le az Ozit támadó szarvasra.

A fiú magyarázatára viszont határozottan, makacsul megrázza a fejét. Nem. Azok a nyuszik egyáltalán nem hasonlítottak ehhez a szarvashoz. Azok aranyosak voltak, nagyon is... Csak olyan ijedten néztek. Valami megijesztette őket, és lehet hogyha sikerült volna kitalálni, hogy mi, akkor meg is tudták volna nyugtatni szegénykéket, és akkor nem bántottak volna senkit.
Ez a szarvas viszont nem néz ki ijedtnek. Csak gonosznak, aki bántja a barátait.

//Puff neki!

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :