[Kazamata 2021] 3-as csapat

by **The Gleam Eyes** Szomb. Dec. 11 2021, 04:05

Résztvevők:
Moxie (30) - HP:190 | F:60 | E:57 | K:41 | GY:38 | S:33 | P:45
Legmagasabb Észlelés: 2-es

Mindegyikőtök csendesen töltötte a napját. Pár nap múlva karácsony, ami vagy jókedvvel, vagy egyéb érzelmekkel, de bizton nagyon várt sokak számára. Mindenesetre úgy tűnt a karácsony szelleme nem jár át mindenkit. Akár alusztok, akár nem, miután ágyba kerültetek, nagy eséllyel mindenkinek az volt a terve, hogy pihen egyet. Ahogy közeledik az éjszaka csúcspontja, egyszerre csak tompa nyomást érezhettek mellkasotokon, mikor pedig kinyitjátok szemeteket, egyszerre csak egy vörösen izzó szempár mered rátok. Védett övezetben jártok, de a tekintet, mintha a lelketekbe bámulna. Akár, hogy is nagy eséllyel mindannyiótoknak feltűnik, hogy a lény furcsa kis karja a mellkasotokba merült. Nem csak hozzátok ért, hanem konkrétan belenyúlt a mellkasotokba, és ott ahol belétek ért a testetek felszíne hullámozik, mintha csak egy pocsojába nyúlna. Képtelenek vagytok mozdulni, de még felkiáltani se tudtok. Csak meredni, ahogy a kis lény kivesz valami csillogó dolgot belőletek. Majd furcsa visszhangos, ugráló intenzitású hangjával ennyit mond:
- M_i_Ér_T fEl_EjT_e^tTé^L e_L?
Majd mint aki jól végezte dolgát, teste elhalványul és eltűnik. Végül képesek vagytok megmozdulni és ha megtapogatjátok magatok láthatjátok, hogy a hullámzás is megszűnt. Viszont, ami a legszokatlanabb a térképetek egy véletlenszerű pontján (mindkettőtöknek ugyanott) egy fényes pont jelenik meg, de se leírás, se küldetés, se semmi nincsen hozzáfűzve. A ti dolgotok rájönni, vajon mi a fene folyhat itt?

Feladat: Érkezzetek meg a helyszínre. A helyszínt szabadon rátok bízom.
Megjegyzés: Aki részt vett a tavalyi Karácsonyi eventen, felismerheti a lényekben az ottani furcsa dobozkák, kissé ijesztő, sötét változatát, mi mintha fekete, szurokszerű vért könnyezne.

by **Moxie** Vas. Dec. 12 2021, 16:57

Mostanában nyugodt idők járnak, néha nap kissé túl nyugodtak is. Bár különösebben nincs panaszra okom, egyébként is saját döntés volt az, hogy ebben a hónapban visszahúzódom és inkább lazítással töltöm a napjaim. A mai nap kivételesen eseménytelen nap volt számomra, többnyire a kis vackomba visszahúzódva élveztem a meleg italokat és a süteményeket, ami nem volt nehéz tekintve, hogy a lakótársam egy cukrászatot vezet, amiben szinte benne is lakom, hisz a szobám az épület hátsó részében helyezkedik el. Tehát sosem kell messzire mennem a nyalánkságokért. Tehát az egésznapom otthon töltöttem, majd az este elérkezttével szinte azonnal elnyomott az álom, amint párnát ért a fejem. Valamikor az éjszaka közepén ébredtem fel, az is csak annak a furcsa rám nehezedő érzésnek volt köszönhető, ami egy tompa nyomás ként összpontosult a mellkasomon. A szemeim kinyitva elkerülhetetlenül is összeakadta a tekintettem azzal vörös szempárral, ami lélekbemaróan mered rám. Reflexszerűen megpróbáltam felülni, ami viszont nem sikerült, így mivel a mozgás ki volt zárva, megpróbáltam volna megszólítani a fekete kis lidércet, aki meglátogatott, de sajnos ez sem sikerült. Tehát csupán az maradt, hogy végig nézem magatehetetlenül azt, amint a lény a mellkasomba mártja a mancsát és kivesz onnan valami fényeset, majd feltesz egy kérdést, ami számomra jelenleg eléggé furcsa és értelmezhetetlen volt, hisz nem értettem miért pont ezt a kérdést kaptam. Viszont nem volt lehetőségem bármit is reagálni, hisz mire bármit is tehettem volna már hűlt helye volt ennek a valaminek. “Hmm...talán csak alvási paralízis volt.” - tettem a megjegyzést magamban - Majd az eltűnését követően pedig meg is jelent egy koordináta jelzés a térképemen, ami a Tolbanához közeli Kastély környékére vezetett, viszont mielőtt megléptem volna az éjszaka közepén, még azért kidugtam a fejem a szobám ajtaján és hallgatóztam kicsit, hogy a lakótársammal minden rendben van e vagy őt is lidérces álmok gyötrik e, mint engem. De nem hallottam semmit, csend és nyugalom honolt, így arra jutottam, hogy ez a “kedves” lény csupán engem látogatott meg, így tehát összeszedtem magam és elindultam a Kastélyhoz, hogy visszaszerezzem azt, amit elloptak tőlem, még akkor is, hogy ha egyelőre nem is tudom mit is pontosan.

by **The Gleam Eyes** Szer. Dec. 15 2021, 02:07

Végül magányosan jutsz el a megjelölt pontra. Végül a távolban meg is pillanthattad a kis dobozokból álló csordát. Pontosan hat ilyen doboz volt, mik mind rád emelték, szomorú, vöröslő tekintetüket. Gyakorlatilag mindegyikük egy-egy fénypont fogtak közre és minta melegedtek volna körülötte, úgy tartották feléjük aprócska kezeiket. De végül mind elfordult a fénytől és titeket néztek.
- Eljött! Itt van! Emlékszik ránk! Vagy elfeledett? Ugye emlékeszel ránk! – suttogják a kis dobozkák furcsa hangjukon.
Végül három dobozka indult meg feléd, és ha esetleg fegyvereddel rájuk is támadnál, azok mintha levegőt ütnének meg, egyszerűen átsiklanak a dobozokon. Amazok pedig addig „üldöznek” titeket, míg végül felemelt kezükkel el nem érnek titeket. Ha végül hagyod, hogy hozzád érjenek (egyébiránt könnyen le tudod őket kocogni, ha nem). Hirtelen mintha egy villanás vakítana el téged, majd mikor szemed visszaáll a komorabb időre, meglepődve láthatod, hogy előtted egy kristálykocka lebeg, melyekbe mintha árnyalakok mozogtak volna. Az egész tompa volt és sötét, ám csak azután tapasztalsz újdonságot, miután összeszeded a bátorságod és hozzáérsz az üveghez, mert akkor az alakok mintha élesebbé válnának és mintha valaki szemén keresztül látnád a dolgokat (a kristályon belül történtek).

Spoiler:

Feladat: Felismereted, hogy a kristályban nézett dolgok a saját emlékeidből valóak, mert ismerősek. Az a cél, hogy rájöjj melyik játékotokból valóak az emlékek. IC csak rá kell gondolni és a kristály elhalványul, majd széttörik. OC legyél szíves megnevezni (elég nagyjából emlékezzen, vagy, hogy kik vettek rajta részt, stb azon a küldetésen/játékon/küzdőtéren). A beszéd minden karakternél ugyanazon a hangszínen van és nem tudjátok melyik árnyalak mondta.

by **Moxie** Pént. Dec. 17 2021, 12:31

A helyszínre érkezvén kissé furcsa lények gyülekezete fogadott. Kis dobozok, vagy aszerű lények, amik valamiféle fények körül kucorogtak. Nem igazán tudtam hova tenni a látványt, az egész inkább tűnik egy lázálomnak, mintsem ténylegesen megtörténő eseménynek. Végül is fennállhat azon eshetőség, hogy valójában még alszom, de elég ideje tartózkodom már a játékban ahhoz, hogy azzal is tisztában legyek, hogy az ilyesféle furcsaságok igenis lehetnek valósak és úgy érzem jobb is akként kezelni, mintsem valami buta álom ként. Hisz nem igazán szeretném én húzni a rövidebbet az esetleges könnyelműségem miatt. Közben pedig a fura dobozok figyelme rám irányul, természetesen továbbra sem értem ezt az emlékezés dolgot, de csak ki fog derülni, hogy mire is kéne emlékeznem és hogy hová is fog ez az egész vezetni majd. Egyelőre hagyom megtörténni a dolgokat, nem hadakozom a kis lényekkel sem, így azok könnyedén megérinthetnek. Abban a pillanatban pedig valami elvakít, reflexszerűen a szemeim elé emelem a kezem, majd kicsit megdörzsölve a szemeim kezdett visszatérni a látásom. Így szépen lassan kivettem az elém került kristálykockát is, elég furcsa látvány volt és talán itt inogtam meg ismét abban, hogy ez nem a valóság, hanem egy álom. Viszont már nem áll szándékomban kihátrálni ebből, sőt az se biztos, hogy mostanra meg van még az az előjogom, hogy sarkon forduljak és távozzak. Tehát megérintem a kockát és ismét egy furcsa élményben lehetett részem. “Szóval, ez lenne az, amire emlékeznem kéne. De hát ez könnyű, hisz ez mostanában történt.” - futott át a gondolat a fejemben - Még mindig furcsa az egész, de kezdem érteni mi itt a cél, így csupán csak visszaemlékeztem arra a rendhagyó küldetésre, ami csupán egy egyszerű nyersanyag beszerzésnek indult, de az egészből kiemelten arra a pontra mikor még mit sem sejtve odaérve egy apró lyukhoz, még élcelődni is tudtam azon a helyzeten, persze miután átkúsztunk azon lyukon, már jóval kellemetlenebbé vált a szituáció, de innentől már nem lényeges ez az emlék. A kristály elhalványul majd széttörik, úgy néz ki az első próbán túl vagyok. Bár attól még mindig furcsa a helyzet, már csak azért is mert túl könnyű volt ez a feladat. Hisz ez az emlék még friss volt ahhoz, hogy elfeledettnek lehessen mondani. Talán inkább a számomra nem fontos kategóriába sorolnám. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.

//Mangalica Gomba, közvetlen azelőtt, hogy átmásznánk a lyukon és beindulnának az események.

by **The Gleam Eyes** Szomb. Dec. 18 2021, 21:08

2. kör
A kis dobozok könnycseppjei mintha kitisztulnának, ahogy felidézed magadban az emlékeket. A dobozok szemei meg-megremegnek, ezúttal már meghatódáságukban, mint bánatukban, és ahogy a bennük lévő sötétség is kialszik. A magány és zárkózottság burkával együtt fekete, színtelen testük és vörösen izzó szemük is elmúlik. Mint egy apró szellő fújná le róluk a testükre ragadt pixelpikkelyeket, úgy hullottak le róluk a sötét burok, felfedve piros/sárga/kék/zöld testüket, mit már talán amúgy is jól ismerhettél talán. Végül lehunyják a szemüket, és az a három, kiket megtisztított felelevenített emléked. A maradék három sötét, doboz végül egymásra nézett és további kettő lépett elő. Felemelve maguk-maguk kristályát, mi az előzőhöz mérten jóval kisebb volt, melyből jóval több tartalom vágódott ki, mint az előzőből.

by **Moxie** Hétf. Dec. 27 2021, 16:39

Amint megtörtén a “nosztalgikus” emlék felidézés a kis dobozok hangulata is meghatottabbá vált, - legalább is így ránézésre annak tűntek - majd lepergett róluk az a feketeség, ami eddig burokként zárta magába őket és felszínre kerülnek a színes kis alakjaik. Úgy tűnik visszaváltoztak azzá, amik valójában voltak, majd lehunyták a szemüket. Viszont maradt még a fekete kis dobozkákból is, akik közül újabb jelentkezők léptek oda hozzám és már nyújtották is a maguk kis kristályát. Újabb emlék foszlányok játszódtak le előttem, amik valamivel tartalmasabbak voltak, mint az előző. Talán itt valamivel nehezebb dolgom volt. Hisz, ha nem is volt olyan régi az emlék, de annál jelentéktelenebb volt számomra. Egy nem túl érdekfeszítő beszélgetés és nem túl érdekes személlyel, akiről végül semmit sem tudtam meg igazán, így nem is gazán van mire emlékezni. De ezt az emléket is sikerült felidézni és talán így visszagondolva, talán az az egyrésze érdekelne, hogy vajon végül milyen döntésre jutott azon téma kapcsán, ami már a beszélgetés végét képezte. De ezt a röpke leterelő gondolatot hamar elhessegettem, hisz amúgy se tudom, hogy kit kéne keressek és nem is az én dolgom, ha netán véletlenül összefutunk még a jövőben, akkor talán majd kiderül, viszont most jobban teszem, ha az előttem álló feladatra koncentrálok és igyekszem nem elhibázni valamit. Hiszen egy aprócska fogalmam sincs arról, hogy mibe is sikerült belekeverednem és hogy mennyire is lehet kockázatos egy apró hiba. Továbbá ezeket a lényeket sem ismerem, tehát nem igazán kellene magamra haragítanom őket, egyelőre jobb a békesség és a nyugalom.

//Saibāitachi ismi, még szinte a találkozás elején, innentől indult be, úgymond a beszélgetés.

by **The Gleam Eyes** Kedd Jan. 04 2022, 04:14

Látszólag nem esel kétségek közé akkor se, mikor a második adaggal megajándékoztak és egyszerűen kitaláltad mi folyik itt. Azonban lassan kezd olybá tűnni, elfogynak a "rosszakaróid", ugyanis ezen emléked után már csak egyetlen dobozka áldogáll előtted és bizonytalanul felemeli a maga kis kristályát, melyet megérintve megpillanthatod a már tényleg nagyon szaggatott szöveget.

Moxie 3. kör

by **Moxie** Vas. Jan. 09 2022, 00:24

Kezd már kissé frusztrálóvá válni ez az egész, már csak azért is mert egyszerűen nem tudok rájönni, hogy ennek az egésznek mi is lehet a célja. Egyszerűen nem lehet kikövetkeztetni, pedig egy aprócska kis morzsa is elég lenne. Viszont úgy tűnik, hogy már közel a vége, hiszen már csak egy kis dobozka maradt és egyetlen kristály, ami valamiféle emlékfoszlányt őriz. Kissé unottan néztem végig az újabb emlék maradványokat. Úgy tűnik a végére sikerült valami régebbi és mélyebb emléket felidézni, egy elég viharos időszakból. Bár ez nem jelenti azt, hogy ne emlékeznék rá. A madárkára, akit én taszítottam a mélybe csupán azért, mert rosszkor kapott el rossz hangulatomban. Itt ért véget számomra egy korszak és kezdtem el egy újat. Közöny költözött a tekintettembe, ha lenne még jelentkező kis doboz, akkor talán már eljutnék oda, hogy szándékosan nem emlékezem vissza. Viszont, ha minden igaz ez volt az utolsó és remélhetőleg innentől, már némi előrehaladást is tapasztalhatok. Ha továbbra is itt kell várnom a hideg éjszakában, akkor lehet végképp elvesztem az érdeklődésem, itt hagyom azt amiért jöttem és visszatérek az otthon melegébe és választom inkább a meleg és puha ágyam és egy meleg italt, mint a sötét, csípős hideget és a felesleges fejtörőket. Noha nem neheztelek amiatt, hogy eddig elkerülhettem a harcot, viszont mostanra már tényleg nem ártana a változatosság vagy legalább az, hogy végre haladhassak valamerre, hisz a végén nemhogy itt eresztek gyökeret ezen a szent helyen, de még ide is fagyok, valamiféle furcsa jégszobor látszatát keltve, ebben a sötét éjszakában.

//ET, itt kerül megemlítésre Yoichi halála és itt ér véget egy korszak a karakter számára, ezután kezdi el összeszedni magát és új célt tűz ki magának.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Jan. 10 2022, 10:49

Ahogy rájössz az utolsó emlékképre is, és az utolsó doboz is eltűnik előled. Azonban mielőtt elment volna a doboz, már a pixeleződési fázisába megfogja a kezed és gyengéden egy adott irányba kezd el téged húzni. Ha nem állsz ellen, akkorra mikor épp teljesen elpixeleződne, akkora fedezheted fel azt a rejtett kis zugot, ahol három bronz láda pihen nyugodtan, tetejükön egy gyűrűvel.

1. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Vastalp Potion
2. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Édes Bosszú Potion
3. hullám, Bronzláda: 200 arany, [T4] Szörnycsapda Potion
Összesen: 60 Exp és 600 Arany

illetve egy:
Almás Habcukor Gyűrű (-1 élet +6 kitartás +3 fegyverkezelés +2 speciális képesség, potionként is elfogyasztható, ez esetben 30 HP-t gyógyít, ám utána elpixeleződik)
"Szinte elolvad a számba ez a ZÖLD ínyencség... imádom!"

by **Moxie** Kedd Jan. 11 2022, 12:24

Sikerült az össze kis fekete dobozkát feloldozni és hozzásegíteni a maga kis békéjéhez. Viszont még mielőtt teljesen köddé váltak volna az egyik kézen fog és vezetni próbál valamerre. Mivel már kezdtem érdeklődésem veszteni, így kissé felcsillant a szemem, hogy végre talán történik valami. Viszont esemény helyett a jutalomba ütköztem, majd miután ezt felfedeztem végleg elpixeleződött a kis lény. “Ez szinte már potya pénz.” Fut át a gondolat a fejemben, hisz nem igazán kellet megerőltetnem magam, inkább csak a türelmem és a fagytűrésem lett próbára téve, amit azért nem egyszerű elveszítenem, kivéve a hideggel való csatát, azt nem igazán szeretem. Viszont a türelmem az álltalában van sok, csak az érdeklődésem lett oda és kezdtem már unatkozni. Bár őszintén szólva nem igazán értettem, hogy ez mi célt is szolgált, hisz a felidézett emlékek nem voltak sem fontosak, sem pedig kellemesek számomra. Ha bármelyik igaz lett volna akár egyre is, akkor egyértelműen lelehetne vonni egy amolyan klisés tanulságot, meg hozzá lehetne fűzni valami karácsonyi maszlagot, de így elég értelmetlen az egész. Mindenesetre az ajándék jutalomnak örülök, ha másért nem is akkor ezért megérte itt kint fagyoskodni. Felmarom a szerzeményeim, aztán indulok is haza, vissza a meleg kuckómban, ahol egy forró ital kíséretében begubózok a takarómba és jónéhány napig kis sem mozdulok, ha nem égetően fontos ügyről van szó.

//Köszöntem a játékot! ^^

by Ajánlott tartalom

[Kazamata 2021] 3-as csapat

[Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat

Re: [Kazamata 2021] 3-as csapat