[Kazamata 2021] 1-es csapat

Azt hinné az ember, hogy a karácsony közeledtével a játékmesterek valami hangulatos, kedves eseményeket tartalmazó fejlesztéssel lepik meg a játékban ragadt embereket, ám ha valamit ezen bezártságban töltött évek alatt meg lehet tanulni, az az, hogy Aincrad több szempontból is máshogy működik. Nem, nem igazán voltam elragadtatva a mellkasomban markolászó, sötét dobozlénytől, ami a tavalyi csínyek után valószínűleg úgy döntött, hogy idén hátborzongatóbb vizekre evez. Persze azért megérintettek a történtek, még úgy is, hogy tudtam, hogy ez csak egy event, vagy egy küldetés vagy valami hasonló: amint a lény eltűnt, zihálva keltem fel és ültem ki az ágy szélére, megtapogatva a mellkasom, ujjaimmal főként az oroszlánmancsos filternyakláncot keresve, ami éjjel-nappal a nyakamban lógott. De azt szerencsére nem vitte el.
Képtelen voltam visszaaludni. A kérdése ott visszhangzott a fejemben, így pár perc után feszülten hátratűrtem az arcomba eső tincseim és egy szál papucsban, magamra véve egy puha köntöst menekültem ki a szobából, utam a konyha felé véve. A mai nap éppen a Palotában aludtunk, így lesétáltam egy emeletet és felkapcsolva a villanyt öntöttem vizet egy csészébe, hogy teát készíthessek majd. És a fénydarab, amit ez a doboz kivett? Eszem ágában sem volt utánajárni, főlegnem éjnek évadján. Inkább elővettem egy a piacon vásárolt, karácsonyi dalokat tartalmazó Hangrögzítő Kristályt és azt bekapcsolva ízesítettem meg a felforrt vizet fahéj-narancs-alma ízűre, hogy megnyugodhassak kicsit.

Kalandwarf dixit fejlesztek ^^

Fogalmam sem volt, pontosan hogyan jutottunk el idáig. A konkrét események homályba vesztek és csak annyit tudtam, hogy a fiú közelsége és szavai megnyugtató melegséggel töltenek el és éppen kéz a kézben sétálunk bele a csillagos éjszaka sűrűjébe, miközben aranyszínű gömbök lebegnek körülöttünk. Mintha Leo lehozott volna két tűzgömböt az égboltról.
- Legyen így - mosolyogtam a fiúra, többet azonban nem mondtam: már a forrócsoki gondolata is vidámsággal töltött el, az azt követő szavak viszont ráébresztettek, hogy engem... valaki vár otthon.
Még akkor is, ha mostanában inkább én takargatom be őt, mint fordítva.
Beharaptam ajkaim és a távolban megjelenő sokaság pont kapóra jött hozzá, hogy kihúzzam a kezem Leoéból és inkább rámarkoljak a Katanára, hiszen ezek mobok voltak, el kellett hát bánni velük, nem? Nem...? Kabátom ujjával megtöröltem a szemeim, mielőtt a szőke srác megláthatta volna a bennük gyűlő könnycseppeket és gyorsan ásítottam is egyet, bár ezt inkább csak az előbbi leplezése miatt, hiszen még mindig fáradt voltam. És ha már a markomban volt a fegyverem, hát egy nagy levegővétellel el is kezdtem hasogatni a dobozokat, amelyek felénk igyekeztek és mivel fejben teljesen máshol jártam, két-három csapás legalább kellett hozzá, hogy felismerjem, hiábavaló az egész. Akkor aztán megálltam és elkezdtem figyelni is ezekre a dobozkákra és mivel elmenekülni és harangzúgásban tölteni az estét semmi kedvem nem volt, hagytam, hogy végül hozzám érjenek.
Ujjam vége óvatosan érintette a megjelenő kristálypanelt, az ott lejátszódó gondolatok és párbeszéd viszont újra komorabb vizekre evezték gondolataim folyamát. Behunytam a szemem és újra átéltem azt a napot, azt a négy frusztráltsággal és döntésekkel teli órát, amelyet aznap minden céhesnek át kellett élnie, hol kisebb, hol nagyobb feladatokkal és áldozatokkal.
Végül aztán Leohoz fordultam:
- Egy szadista volt, aki ezt kitalálta - közöltem vele, miközben a kristály széttört, majd a mobok felé fordultam - Van esetleg valami más, feszült és felelősséggel terhelt emlék is, amit meg akartok mutatni? - tettem fel a költői kérdést egy kissé idegesen és tártam szét a karjaim - Mert higgyétek el, mindegyik ilyenre tisztán emlékszem. Talán túl tisztán is... - vetettem oda nekik és vártam, hogy mi következik ezután.


Céhostrom, éppen Szophieval tárgyaljuk a következő lépést.

Valahogy pont így éreztem magam én is, Leo mellett, az aranysárgán izzó gömbök alatt: mintha a kristály széttörésével én is visszakaptam volna a színt, egy kis vidámságot a sok feszültség közepette, pont úgy, mint a dobozkák előttem. Arcomon halovány mosollyal fordultam a sráchoz és bólintottam rá szavaira keserédesen:
- Egy ideje már dolgozom rajta - mosolyogtam rá zavartan és önkéntelenül is eszembe jutott az az éjszaka a faházban, amitől arcomat enyhe pír öntötte el.
Sóhajtottam és inkább visszafordultam a következő két, felém igyekvő fekete dobozhoz.
- Olyan, mintha azzal, hogy felidézzük őket és széttörnek, örökre elfeledhetnénk belőlük a rosszat - tűnődtem félhangosan és odanyújtottam kezem, hogy felugorjon előttem a következő panel. Azon viszont éppenséggel nem... a legkomorabb jelenet rajzolódott ki - Ebből például azt, mennyire másnaposak is voltunk - kuncogtam és tenyerem ráhelyeztem a panelra, az alakok pedig élesebbé váltak: ajkaim szegletében szélesebbé vált a felfelé ívelő görbület, amint felidéztem Szophiet és a kis kirándulásunkat azon a napon, a nemlétező (vagy éppen létező?) afrikai pasival és azokkal a különös kristályokkal és kövekkel, amikből szerencsére azóta se láttam többet. Kezdem jobban érezni magam.
Ezen pedig az sem változtatott, hogy egy semmiből érkező, erős fuvallat egyszeriben a nyakamba szórt egy adag havat a közeli fák ágairól.

Kiruccantunk Szophieval x3

Az akárcsak pár perccel ezelőtti énemhez képest jóval felszabadultabban biccentettem Leo felé és mosolyogva ráztam le a havat a nyakamból: ahogyan egyre több idő eltelt és az emlékek a kedvemmel együtt tisztultak ki, már szinte kíváncsian vártam a következő dobozkákat és reméltem, hogy az egyikük majd szép kékké fog átváltozni a csillagos ég alatt.
- Végül jó ötlet volt most eljönni - fordultam a fiúhoz és közben előrenyújtottam kezem, hogy ujjaimat érinthessék a megmaradt dobozkák is - Lehet a játéknak néha nem szadista okai vannak rá, hogy belekényszerítsen helyzetekbe - sóhajtottam és az előttem megjelenő panel felé fordultam, az abban lévő alakok és események viszont... nem voltak számomra azonnal egyértelműek. Annyit megtudtam, hogy valószínű valami szafarin lehettem, de mivel rengeteget jártam ki az erdőbe, hol Nestorral, hol mással, így a kristály által felvázolt jelenetből nem tudtam behatárolni a pontos emléket, még. A beszédfoszlányok alapján több, mint egy éve történt és volt benne vadászat és vízpart is, tehát már letelepedtünk valahol. Talán épp Ozival vagy Chaknával, miközben Nestor is ott volt, hisz ki másért kelnék fel a tó mellől, ha nem azért, mert a sárkány talált valami vadat a környéken? Egy pillanatra behunytam a szemeim és megpróbáltam felidézni a szafarin, Nessel és más játékosok társaságában töltött időt tavalyról: amikor Prémeket és egyéb lootokat gyűjtöttünk; Chaknával vadat és halat (igaz szinte csak medve jött), Ozival viszont inkább halakat. Akkoriban Fuwával is voltam szafarizni, illetve Takadával és Szophieval is, ott viszont nem ültünk le halászni egyszer sem.
- Mondjátok csak, ez az a szafari volt, amikor megbeszéltük Chaknával az AmuSphere létezését? - emlékeztem vissza és mosolyogtam rá a dobozkákra, ha viszont a kristály nem tört szét, úgy az Oziriszes maradt egyedül; akkor arra gondoltam rá legközelebb - Feladják a leckét, annyi bizonyos - kuncogtam derűsen és ha bejött az egyik vagy másik tippem, úgy a mellettem lévő srác felé pillantottam, hogy ő vajon hogy boldogul a sajátjával.

Kari szerint inkább a Chaknás szafari ismi a lootgyűjtéses eventről, de ha nem az és lehet mégegyet tippelni, akkor az Oziriszes ugyanilyen.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy az utolsó dobozka is megkapja színét és végleg magunk mögött hagyjuk a feketeséget, nos... szó szerint és átvitt értelemben is. Felszabadultan fújtam ki a levegőt és álltam fel guggoló helyzetből, Leo szavaitól viszont nem tudtam, mit várjak, így amíg végül el nem mosolyodott, tekintetem inkább az aggódó és a kérdő között váltakozott, utána viszont helyét hamar átvette a derű:
- Ő mindig meg tud lepni - kuncogtam és egyszeriben elkezdtem a szokásosnál is jobban várni a közös karácsonyozást: kíváncsi voltam, hogyan sikerül, hogy a többiek fognak-e örülni annak, amiket én találtam ki... éshogy meg tud-e engem lepni bárki bármivel, azon a napon úgy igazán.
Kezem gondolkodás nélkül fektettem bele a srác tenyerébe és bólintottam feléje:
- Természetesen - feleltem meleg mosollyal - Ha van rumos változat, úgy duplán!

Köszi a játékot, Gleam! Kalandwarf lv1 --> lv2