Re: [Saját küldetés] Telihold

by **Szophie** Szomb. Jún. 05 2021, 20:11

A pókos hasonlat már pont az volt, amit Szophie is képes volt megérteni. Felcsillanó szemmel bólogatott, hiszen igen, ő is így volt ezekkel a lényekkel; tudta, hogy ártalmatlanok, mégis irtózott tőlük. Egy kicsit megborzongott, ahogy elképzelte, mennyi szőrös, nyolc lábú lény lehet egy ilyen avarral teli helyen, mint egy erdő, de aztán a sütemény kérdés elvonta a figyelmét.
- Remek üzletnek tűnik. Sütivel dobálózni sem rossz, de azért szívesebben enném meg, ha lehetséges. Azt viszont csak hiszed, hogy megeheted előlem - vigyorodott el játékosan. - Biztos vagyok benne, hogy én vagyok a gyorsabb süteményevő! Egy versenyre azonban bármikor kapható vagyok.
Mindeközben, árkon-bokron átkelve, odaértek végül egy hatalmas kősziklához, ami a nyuszi szerint a vérfarkas odúját hivatott jelezni. Szophie számára egy hatalmas átverésnek tűnt, főleg miután észrevette a kulcslyukat, ami egyértelműen nem mobra vall, de kivételesen nem osztotta meg kételyeit a nagyvilággal. Ehelyett Haknihoz fordult.
- Esetleg nem tudsz valamit mesélni erről a helyről is? Tudod, ha már... - mondandóját azonban nem tudta befejezni, mert Akito mindeközben bűvölt valamit a kezével és... a sziklán egy ajtó szerű hasadék nyílt, ami egyenesen levezetett a járatba. Meglepődve és nem kis csodálkozással pislogott a jégkulcsra, de aztán megvonta a vállát; hát igen, a játék világában sokrétű képességek léteznek.
- No, Hakni, azt mondd meg nekem, tudsz-e valamit erről a bizonyos farkasról, hogy közlekedik itt? És mi ez a hely? - faggatózott újra, mert az átkozott bestia korábban is elhallgatta előlük az információkat - miért lenne ez most másképp?
Aztán belépett Akito után a boltíves bejáraton, és tovább ámuldozott. Egészen abszurd fogadtatásban volt részük, és volt egy olyan érzése, hogy a mutatvány lejjebb is folytatódni fog.
- A mi vérfarkasunk széttépett ugyan végtagokat, de nem állította őket össze. Mondjuk azok sem a szabályoknak megfelelően pixeleződtek, ahogy ezek sem. Inkább a programozókra fognám, ami a józan eszemet illeti... De ki tudja - vonta meg a vállát, szemébe azonban érdeklődő csillogás költözött. - Gyere, menjünk! - ragadta meg a férfi karját és bekapcsolta a látás jártasságát - az észlelése pedig eddig is be volt -, majd elindult lefelé a lépcsőkön. Valahonnan víz - vagy akár patakokban folyó vér - csobogása hallatszódott, a járatban azonban semmilyen fényforrás nem volt. A napfény valamennyire megvilágította útjukat az első fordulóig, azután azonban... Korom sötét volt.
- Figyelj oda az érzékeidre, mit súgnak - suttogta Akitonak, és ő maga is fülelt, immár hallgatózását is bevetve. A vízcsobogás hangja elég közel volt, ezen kívül valahonnan szemből hűvös szellő áradt. És mintha... Bár nem biztos, de mintha rothadás szagát hozta volna magával.
- Azt hiszem, egy veszélyes helyre tartunk - suttogta. bár ez talán már korábban is elég egyértelmű volt.

by **Akito** Szer. Jún. 16 2021, 01:11

- Akkor azt a meccset majd egyszer megejtjük és bebizonyítom, hogy én vagyok a falánkabb Razz

- menőzök, pedig egyáltalán nem biztos... majd kiderül...
A sziklánál Szophie észreveszi azt, amit én nem, mikre nem jó a látás jártasság nem? Még zseblámpa se nagyon kell neki a sötét erdőben. Bezzeg nekem meg nagyon oda kell figyelnem, ha nem akarok orra esni. Csoda, hogy egyáltalán látok valamit.... bár a vörös pixelmaradványok segítenek benne egy keveset.
Épp orvosolom a problémát, mikor Hakni-t vallatná megint a társam. A jégből készült kulcsot biztos ami biztos alapon az inventorymba rakom, ne olvadjon tovább. Hátha szükségünk lesz rá még odalent.
- Eddig is sejtettem, de te tényleg nagyon hülye vagy - gorombáskodik ismét a nyúl, sosem tanul - Mondtam én egy szóval is, hogy a szörny egy farkas? - végiggondolva az egészet.... valóban nem mondta azt, hogy farkas. Végig szörnyként hivatkozott rá, aki szereti tépkedni a végtagokat. Nem számít, irány lefelé, mert kíváncsi vagyok \o/
- Most már fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Annyi viszont biztos, hogy a ez nem egy agyatlan szörnyeteg keze munkája- elég undorító ahhoz, de túl kifinomult is. Szophie-t egy cseppet sem zavarják a látottak, sőt... mintha még lelkesebb lenne, mint eddig. Igaz jómagam is egyre kíváncsibb vagyok, de a nagyon szaftos, véres részleteket mellőzném, ha lehet.
- Hé-hééé...!!! - mielőtt bármit is tehetnék, kalandvágytól fűtött partnerem megragadja a karom és maga után rángat. Persze azt elfelejti, hogy nekem sokkal nehezebb a vaksötétben, mint neki, mert egy deka pont nem sok, annyi nincs a látásomon, se a hallásomon és az észlelésről már ne is beszéljünk.
- Köszönöm a tanácsot de nem sokra megyek vele- igyekszem tartani a lépést vele - Jelenleg azt érzem, hogy iszonyú büdös van és a mályvacukor arra készül, hogy visszamásszon - már pedig azt nem engedem. Én ugyan el nem pazarlom a nehezen beszerzett édességem.....
A lányka halad tovább töretlen, én mögötte botladozva és picivel lemaradva Hakni ugrabugrál mögöttünk.
- Egymillió-egy dolog jutott az eszembe, hogy mi állhat az egésznek a hátterében és ebből majdnem mind olyan, amiben nem szeretnék részt venni - Az alagút jó hosszú volt és sötét, csupán néhány repedésen keresztül szivárgott ki egy kis fény, aminek forrása ismeretlen. Talán más, használatban lévő helyiségek vannak a fal mögött. Az alagút vége felé egyre több fényt kapunk, ám ez nem a jól megszokott fáklya, vagy a kristály fénye. Nem-nem...... ez vörös, vérvörös tompa fény.
- Ha tényleg a programozók műve ez, akkor közülük is jó pár beteg állat - jegyzem meg, és folytatnám tovább, de nem lehet. Reflexszerűen lököm előre Szophie, mikor hirtelen fémes csillanást látok Hakni fele. Olyan gyorsan történik minden, hogy fel se fogom elsőre. A földön ücsörgök és jobb lábamat bámulom, ami térdtől lefelé hiányzik és ömlik belőle a pixel.
- Balfékek, hehehe...!!! - És hogy a tettes merre van? A lábammal együtt, hangosan nevetve odébb ugrabugrált a pillanatnyi zavart és rémületet kihasználva. Pár perc, mire leküzdöm a pillanatnyi sokkhatást és elkezdek gondolkodni. Életcsíkomra vetek egy pillantást, de az alig mozdult meg, mindösszesen 10 HP-t veszítettem, nem többet.
- Vááááh... az a mocskos pörköltnek való.... most oda a meglepetés is - mérgelődök és igyekszem magamnak lábat csinálni jégből, majd próbálok feltápászkodni.
- Ahh.... szóval ilyen érzés lehet kalóznak lenni? - mozgásom bizonytalan, elvégre nem érzem a jéglábam és valószínűleg akrobatika jártasságom tart két lábon.
- Nyírjuk ki a rohadékot...... benne vagy?- nézek kérdőm szegény lányra, akit korábban odébb löktem, hehe Rolling Eyes

sikerült a kelleténél jobban felhúznia a ksi görénynek >.> ezt nem ússza meg szárazon....

by **Szophie** Csüt. Júl. 15 2021, 21:24

- Rendben, ha megoldottuk az ügyet, vendéged vagyok egy süteményre - csapott le Szophie az ajánlatra rögtön, pofátlanul széles vigyorral. A mosolygás persze főként arról szólt, hogy ő már korábban meghívatta magát Akitoval titokban egy kis nyalánkságra, de a fiúnak erről persze nem kellett tudnia.
A jókedv ebben a formában azonban nem tartott sokáig, mert közben feltárult előttük Akito kulcsának hála a barlang bejárata, és... érdekes dolgokat találtak ott. Szophiet egyből megragadta ez a sajátos művészet természetesen, vonzotta minden, ami egy kicsit is furcsa és hétköznapitól eltérő. Ez pedig nagyon az volt. Így aztán csillogó szemekkel vetette bele magát a felfedezésbe, még azzal sem törődve, hogy odabent valószínűleg egy gonosz szörny, vagy legalább egy csapda vár rájuk.
- Ne aggódj, a büdöshöz hamar hozzászokik az orrod. Régen én is finnyás voltam, de ha sokáig élsz mocskos helyeken, meg lehet tanulni az ilyesmit. - Szó ami szó, a börtön nem a legkulturáltabb hely volt, ahol Szophie valaha járt, így volt mihez hozzászoknia a gyomrának. Ennek köszönhetően azonban ma már egy pillanatig sem kellett tartania az ehhez hasonló helyektől. Az ő mályvacukrai tökéletes helyen voltak ott, ahol.
- Ohh, neked fogalmad sincs róla, valójában mennyire is betegek azok a programozók - vigyorodott el újra, bár Akito a félhomályban ezt sem igazán láthatta. Kár érte, Szophie nagyon szépen tud mosolyogni. Véleményét természetesen most is a börtönbéli emlékeire alapozta, bár a bossok is mesélhettek. Aki ilyeneket ki tud találni, az csak egy szadista, beteg gazember lehet.
Szophie szívesen tovább fejtegette volna a véleményét, de akkor egy szekund másodperc alatt történt egy csomó dolog, amit képtelen volt feldolgozni az agya. Először is ellökték és a földre került, másodszor Akito lábából pixelfelhő szállt fel. Pislogott párat, míg realizálta a helyzetet, aztán halál nyugodtan kiejelentette:
- Én mindvégig mondtam, hogy a nyuszi volt.
Nos, nem mintha a megállapítással sokat nyerhettek volna, de kettejükből legalább... meglepő módon egyikük sem vesztette el a fejét. Mondjuk ami a HP-t illeti, nem is nagyon lett volna miért, de a végtagnélküliség ettől függetlenül igencsak aggasztó fejlemény volt.
- Maradj mögöttem, én megnyúzom - lépett a férfi elé kis gondolkodás után, hiszen Akito az előbb megmentette őt, és úgy illett, hogy ezt visszaadja. Ráadásul jéglábbal igencsak nehéz lehet harcolni. - Egyébként király képesség - tette hozzá gyorsan, de kezében már csillogott is a penge, bevetésre várva. Ami pedig a gyorsaságot illeti... Rengeteg pontot osztott rá, egy nyuszifül csak nem fog kifogni rajta.

by **Akito** Vas. Aug. 01 2021, 17:39

- Meg egy fenét! - vágom rá egyből a szemtelen megállapításra - Nem minden férfi tök hülye Razz

Csak randin kötelező nekünk fizetni, de mivel ez afféle verseny lesz, nem lehet csak úgy rám verni a cechet Razz

- bizony, ez így van. Én nem keveset birok enni, és állítása szerint ő is nagyon falánk. ez arra enged következtetni, hogy egy kisebb vagyon lesz az a rövid összecsapás.
- Mit szólnál hozzá, ha a vesztes fizetné a számlát? - és ezzel lenne egy újabb motiváló dolog, ami arra késztetne minket, ne vegyük annyira félvállról a sütifalót.
A versenyről azonban hamar elfeledkezem, mert iszonyú bűz csapja meg az orromat, amihez egyáltalán nem vagyok hozzá szokva. sosem szerettem a kellemetlen szagokat, jöjjenek azok bárhonnan, bármiből. Van aki a halat nem bírja megfogni, én meg rosszul viselem a leggyengébb szagot is... ennyi ˇ^ˇ

A különös környezetről lerí, hogy nem sok köze lehet hozzá az épeszű, szép gyerekkort megélt alkotóknak, ellenben a "sötétebb" jellemmel rendelkezők itt kiélték magukat rendesen. Nem is tudom, talán egy quest helyszín lenne vörös karaktereknek? Gondolom vannak nekik specializált küldetések, ha már a lehetőség adott a vérengzésre...
- Igazad van, fogalmam sincs, de nem is terveztem, hogy a kelleténél több legyen. Ha igazi vér lenne, nem csak pixel és érezni lehetne a szagát is, már vagy 20 perce folyamatban rókáznék..... de legalább megjelölném vele az utat - ne csak a rosszat nézzük a dolgokban ugye? Fő a pozitív hozzáállás, még ebben az elcseszett helyzetben is.

A következő pillanatban, már a földön fetrengek mínusz egy lábbal és átkozom a tapsifülest, amiért átvert minket.
- Igen-igen... mondtad >.> - felelem morcosan, azután jégből készítek egy lábat magamnak. Nincs még itt az ideje a potion pazarlásnak. Feltápászkodom és ismerkedem a fura, hideg érzéssel a lábam helyén. Bár az egyik karom vitte volna, az nem befolyásolna ennyire >.>
- Héééé... oké, hogy most egy lábbal több van neked, mint nekem, de ettől még olyannak nézek ki, akit meg kellene védeni? - kérdőre vonom társam, miszerint valóban ilyen bénának tart? - Egy láb az semmi, a földön csúszva is megvédeném magam ˇ^ˇ

- kis túlzásnak hangzik, de talán még igaz is.... sosem próbáltam és remélem nem is fogom Suspect

- Az előbb csak véletlen neked estem, emiatt tapiztam le a feneked is egy picit Rolling Eyes

- persze nem ez történt, mégis jobban hihetőnek tűnik ez a verzió.
- Igen, elég hasznos képi, csak a neve gáz - elfintorodok, amint rágondolok arra a langyi névre - éppen ezért sosem fogod megtudni Razz

- egyből megpróbálom leállítani, mielőtt próbálkozni kezdene.
Tovább haladva sem lett barátságosabb a hely. A folyosó, amin haladunk egyre tágasabb .s a vége felé a vörös fény egyre erősebb, mintha valami vörös lánggal égne ott. Közelebb érve látjuk csak, mi a valóság. A folyosó egy nagyobb szobába vezet, ami tele van morbid műalkotásokkal és szétdobált testrészekkel. Az egész padlót vörös pixelszőnyeg borítja, ami a szobrokból hull alá. Ami a legrosszabb, hogy némelyik szobor felett indikátor is látható, tehát valószínűleg élő JK-k is csapdába estek a különös művész alkotásaiban.
- Undorító! - kapok remegő kézzel a szám elé. A látvány számomra egyszerre borzalmas és dühítő. Szerencsétlenek... bár fájdalmat nem éreznek, mozdulni, beszélni nem tudnak... szörnyű sors ez, mint a viasz testekben. Ott mondjuk nem voltak darabokban...
- Oh... nagyon jó, de hol a többi része? - hallunk egy vékony, rekedtes hangot a túlvégről
- Nyugi, nemsokára hozom azt a balektól- A hatalmas terem másik oldalán munkaasztalok állnak egymás mellett szorosan. Az egyiken ül Hakni és társalog egy kopasz, vékony agyontetovált férfival, aki a harmincas éveinek végén járhatott. Egyértelműen njk a pasas...
Közelebb lépve Szophie-nak fel is ugrik egy quest ablak, amit el lehet fogadni: Segíts a mesternek - címmel....

by **Szophie** Hétf. Aug. 09 2021, 16:53

Szophie figyelmét nem kifejezetten volt nehéz elterelni, a süteményfaló verseny pedig egy olyan dolognak bizonyult, ami kellőképp lekötötte a fantáziáját hosszú ideig. Annak ellenére is, hogy végül belement abba is, hogy a vesztes fizessen, de csak mert ez ígyis-úgyis ugyanazt jelentette, csak szebb körítéssel.
Édes fantáziájából még az sem zökkentette ki, amikor beértek egy csurompixel-csuromvér, testrészekkel teleszórt helyre, mi több, csak még jobban felélénkítette ez a nem mindennapi művészet. Hosszú ideig el tudta volna bámulni az emberi szobrokat, már csak azért is, hogy megszámolgassa, melyik testrészből hány darab van összesen, de mivel Akito nem volt műértő típus, le kellett tennie erről a tervéről. Ehelyett továbbra is a rejtély felgöngyölítésével foglalkoztak inkább.
Nos... nem mintha ők oldották volna meg az ügyet, és nem az ügy ugrott volna rájuk véres késsel maga. Persze mindvégig egyértelmű volt, hogy a nyúl a ludas, másképp nem is lehetett olyan névvel, mint Hanta. Vagy Hakna. Vagy Hakni? Mindegy is, a lényeg, hogy az állat meglógott egy teljes lábbal, amit Akito önként és dalolva nyújtott át neki, csak hogy megvédjen egy vörös indikátoros édességtolvajt, akit alig fél órája ismer. Mi ez, ha nem mélyen titkolt lovagiasság? Szophie, bár nem mutatta, értette a gesztus mögött rejtegetett szándékot és értékelte is. Furcsa volt egy olyan fickóval találkozni, aki az érdemeit kisebbíti, de valójában lehet rá számítani, egy olyan világban, amikor a nagyot mondás szinte alapvető emberi tulajdonsággá avanzsált.
- Elég béna tapizás lehetett, ha semmit nem éreztem belőle. Legközelebb legyél ügyesebb, akkor talán a lábad is megmarad - kacsintott a fiúra szemtelenül, és nem érdekelte az ellenkezés, akkor is Akito előtt haladt, hogy megvédje őt, márcsak az észlelés és látás jártasságok miatt is, amikkel a fiú saját bevallása szerint nem rendelkezett. Ha nem lettek volna ilyen helyzetben, természetesen kifaggatta volna őt a képesség hihetetlen és gáz nevéről, így azonban nem volt kedve most poénkodni, ráadásul csendben kellett haladniuk, ha nem akartak megszabadulni még néhány kéztől és lábtól hirtelenjében.
- Igen, ez talán már tényleg sok - suttogta egyetértően Akito kifakadására, amikor megérkeztek a folyosó végén lévő terembe. Bár őt továbbra sem a kép zavarja igazából, inkább az indikátorok. Elképzelni is sok volt, hogy játékosok lehetnek oda bezárva, talán már hetek, hónapok óta... Mondjuk Szophie figyelmét hamar eltereli és leköti a tetovált művészcsávó, aki program létére is egészen vagányul festett, na meg a quest, ami egyik pillanatról jelent meg előtte. Ami még érdekesebb volt, hogy csak őelőtte, Akito nem kapott semmit. Persze elolvasva a címet egyértelművé vált, hogy mi lehet a dolog nyitja, de természetesen nem okézta le.
- Ezek nem tudják, hogy JL-es voltam - suttogja kuncogva, majd csillogó szemmel Akitora pillant. - Van nálad bármi hasznos item? Füst kristály vagy ilyesmi? Valahogy el kellene bánnunk velük, mielőtt errefelé téved néhány nálam vérszomjasabb vörös indikátoros játékos.

by **Akito** Vas. Aug. 15 2021, 19:08

Miután befejezzük a verseny megbeszélését, meg persze azért, hogy ki állja majd a cechet. az a nyamvadt sütőbe való füles megszabadít a lábamtól, majd el is szalad vele. Ez volt az a pillanat, amivel megásta a saját sírját, mert most már biztos, hogy jót fogok lakmározni belőle. Nem akadok fenn a problémán, alkotok magamnak egy lábat jégből és feltápászkodom.
- Az, hogy nem éreztél belőle semmit, csak az én érdemeim nagyobbítja. ˇ^ˇ

Gondolj csak bele..... Úgy vettem le a méreteid, hogy észre sem vetted. Azért micsoda skill kell már ehhez? Sokan mit meg nem adnának ezért a képességért.... ezek arany kezek [Saját küldetés] Telihold - Page 2 3640711210

[Saját küldetés] Telihold - Page 2 3640711210

- hantázok tovább, de akkor sem tudom meggyőzni és előttem halad, mintha nekem szükségem lenne rá. Amúgy is hátulról támadtak meg >.> Élőről simán láttam volna ˇ^ˇ

A folyosó végén az eddigi legyorsabbodik kép fogad minket, ami nekem egy kicsit sok és kell pár másodperc, míg összeszedem magam. Az nem segített ezen, hogy több műalkotásban láttunk indikátorokat.... vagyis élő playerek is áldozatul estek ennek a "művésznek"
- Talán? - kérdezek vissza.... mi az, hogy talán? Elég erős gyomra van a lánykának, az egyszer már biztos - Erről megkérdezném azokat is, akik ott figyelnek a totemekben, vagy mikben - mondom bár majdnem az összesnek be van varrva a a szeme és a szája, csak nyöszörögni tudnak... vagyis némelyik. Gondolom páran már ezt is feladták, kitudja mióta raboskodnak abban az izében.... hiába élnek, ezt nem igazán lehet annak nevezni.
Hamarosan meglátjuk az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert Hakni nem egyedül csinálja a mizériát. Egy kopasz tetkós pasas dolgozik épp egy totemen.... elég unszimpatikus lenne akkor is, ha nem tudnám mit csinál a kis műtermében. Rövid ideig megfigyelem a pasast meg azt a nyomorék Hakni-t, majd Szophie zökkent ki a bámulásból a kérdésével.
- Nem tudom mit hiszel rólam, de nem vagyok mazochista... oké?! - mondom hitetlenkedve a partneremnek - Nem elég, hogy félig-meddig nyomorékká váltam, még vakítsam is el magam füstkristállyal? Az előző is csak a tapiról szólt, mondtam már Razz

- se látásom, se hallásom, még a végén ott kuporognék a sarokban és csak pislognék, mert fene se tudná mi történik a füstfelhőben. Minden bizonnyal többet ártanék magamnak, mint az ellenfélnek, bár ez Szophie-ra nem biztos hogy igaz.
- Miért nem megyünk oda és verjük szájba? - kézzel még a mozdulatot is elvégzem, mintha ott lenne előttem a kopasz.
- Kettejük közül eddig úgy tűnik, hogy Hakni a veszélyesebb. Legalábbis ő képes a tartós amputálásra - mondom elgondolkodva - ... bár a másik ellenfélről semmit sem tudunk.... csak annyit, hogy bolond..... meg tud varrni - minden szavam ellenére előveszek egy füstkristályt az inventorymból és a lány kezébe nyomom.
- Azért ne nyírass ki, mert visszajövök és kisérteni foglak Razz

- előveszek egy kulacsot és kiöntöm a földre a tartalmát.... végre Walter is előkerül és nagyokat nyújtózkodik az elementál létére.... pedig csontja sincs Suspect

- Amúgy terved van? Vagy csak fejjel a falnak? :O

by **Szophie** Vas. Aug. 29 2021, 19:46

- Akkor bizonyára kiválóan szórakozol ezekkel az arany kezekkel, amíg én lehetőséget kínálok neked. De azért óvatosan, figyelek - reagált Akito szavaival halvány anyai mosollyal, amilyen a felnőttek arcán szokott ülni, miközben a gyerekeik fejéből kipattant mesét hallgatják, ami megmagyarázza, hogyan tört össze az a nyamvadt váza és hogy nekik miért nincs semmi közük hozzá. A pozíciójáról pedig végképp nem mozdult. Esze ágában sem volt engedni a nyuszinak, hogy mégegy lábától megfossza a kalózt. Így is épp elég idegesítő volt, ahogy ott kopogott a földön minden második lépés ütemére. Végül aztán megérkeztek, és Szophie hálát adott az istennek ezért, mert már kopogott a feje is a dallamtól. Még néhány méter, és lehet, hogy saját kezűleg törte volna ki Akito lábát, vagy kapta volna az ölébe és vitte volna tovább. A szerencsésen közeli helyszín azonban mindkettejüket megmentette ettől a megalázó szituációtól, habár önmagában csak még hátborzongatóbb volt, mint bármi, amit azelőtt láttak. És ha már indikátoros alakok figyeltek rájuk, Szophienak kezdett körvonalazódni a fejében, mit kellene elkerülniük, ha ezekkel a fickókkal harcba próbálnak bocsájtkozni.
- Jajj, tényleg, elfelejtettem, hogy neked nincsenek jártasságaid - csóválta meg a fejét lemondóan, hangjába pedig egy csöppnyi szánalom is vegyült, mert nem nagyon találkozott még olyasvalakivel ezen a szinten, akinek még egy nyamvadt lopakodása sem volna. Legalább egy egyes szintű, vagy valami.
- Akkor inkább valami mást kellene csinálni... - mondta tétován, de addigra előkerült egy kristály is, amit Akito tök meggondolatlanul a kezébe nyomott. Szophie pedig... Nem, Szophie soha nem volt igazán a tervek embere. Maga sem igazán tudta, hogy tudott emellett túlélni, de ami azt illeti, néhány tanács eszébe jutott, ami bármelyik józan embernek eszébe jutott volna egy ilyen szituációban.
- Ha levágják a végtagjainkat, még mielőtt az utolsó kezed is eltűnne, igyekezz elteleportálni védett övezetbe a teleport kristályoddal. Legyen kéznél, szó szerint. Ott aztán ahogy az életpontjaid is visszatöltődnek, úgy nőnek vissza a végtagjaid is. Én is így fogok tenni. A lényeg az, hogy nem szabad megvárni, hogy erre képtelenek legyünk, mert akkor mi is a szobrokban kötnénk ki, annak pedig csúnya vége lenne... - Csúnya, egészen addig, amíg jövő hét kedden Hinarinak fel nem tűnne a hiánya, akkor pedig keresni kezdné őket és hamarosan meg lennének mentve. Annyira nem tűnt szörnyű kilátásnak ez sem. Lám, milyen kivételes dolog, ha az embernek törődő barátai vannak. Ezt persze nem volt idő Akito orrára kötni, aki közben... elkezdte meglocsolni a földet. O.o
Szophie értetlenül állt az eset előtt, egészen addig, amíg a víz hirtelen össze nem állt és meg nem jelent rajta két szem meg kar. Akkor aztán majdnem felsikított, de szerencsére Hakni késétől jobban félt, mintsem ezt megtegye. Még soha életében nem találkozott ilyen lénnyel, akármi is lapult a kulacsban.
- Ez micsoda? Te idomár vagy? - tette fel az első kérdéseket, amik eszébe jutottak, és most először jutott el a tudatáig, hogy Akiton sem kardhüvelyt, sem pallost, sem bárdot, sem íjat, sem semmi mást nem fedezett fel eddig. Kizárásos alapon tehát vagy két kést, vagy egy állatidomár sípot rejtegethetett a zsebeiben, ahogy Szophie maga is tette korábban, és tette még most is. A lány sohasem rajongott a túlságosan méretes fegyverekért, úgy érezte, csak a macera van velük.
- Elvileg a nyúl tűnt a gyorsabbnak. Bár ha nekik is van látás jártasságuk, te elég nagy bajban leszel... Jajj, ez a terv elég kockázatos így. Ne rontsunk rájuk csak úgy? - idegeskedett, és mivel tanácstalan volt, ráadásul nyilvánvalóvá tette Akito előtt, hogy gyenge is és béna a tervekhez, szégyenében teljesen elvörösödött. Nem tűnt túl jó ómennek így bemutatkozni a fiú előtt. A vörös indikátoros, frontharcos, exigazság bajnoka, aki évek óta a top játékosok között van... és képtelen összerakni egy épkézláb tervet. Persze sokáig már nem várhattak, mert azzal azt kockáztatták, hogy az ellenség észreveszi őket, esetleg egyenesen rajtuk üt. Mindenképp nekik kellett lenniük a kezdeményezőknek, amíg még volt rá egy minimális lehetőségük, hogy meglepjék az ellenfeleiket.
- És mi lenne, ha valamilyen jégizét varázsolnál ide, amivel lecsapjuk őket? Vagy simán csak megfagyasztanád őket... Az megy? Nincs véletlenül ilyen fagyasztó bizés kristályod? Szerintem én... Én előre megyek, megpróbálom elkapni Haknit. Elég gyorsnak tűnt az előbb, de én is elgé gyors vagyok, szóval talán több esélyem lenne. Te addig foglalkozhatnál a faszi lefogásával. A tippjeim szerint nem sokra megy a varrótájével, amíg a társa le nem vágja a végtagjainkat...
- És ne aggódj, nem akarlak kinyiratni. Bár örülnék neki, ha meglátogatsz majd, miután véletlenül meghalsz. Legalább bocsánatot tudnék kérni - tette hozzá egy mosollyal, ami... nem tette teljesen egyértelművé, hogy ezt most halálosan komolyan gondolta, vagy viccnek szánta csak.

by **Akito** Csüt. Szept. 02 2021, 01:02

- Nem mondanám, hogy nem élvezem Razz

- füllentek továbbra is, ahogy haladunk a vörös szoba felé - Hiába, ha eddig nem vetted észre akkor... - nem fejezem be a mondatot, felesleges lett volna. Ráadásul a kopogó lábam mindig közbeszól és eléggé zavar, hogy belekopog a szavamba.
Odaérve felmértük a terepet és most amolyan harci stratégia kidolgozásán ügyködünk, pontosabban Szophie, mert én eddig nem gondoltam semmi ilyesmire. A füst kristályos ötlet elég nyerő lenne, ha nem vakítana el engem is Embarassed

- Ezt miért úgy mondod, mintha egy kis semmirekellő lennék, akinek még jártasságra sem telik? >.> - nem tehetek róla, én nem vagyok oda az efféle jártasságokért, nekem nem jönnek be és kész. Ezen felül meg egy rakat pénz kellene ahhoz, hogy normálisan tudjam használni őket... az meg mindig elmegy másra Rolling Eyes

- Azért nincsenek jártasságaim, mert nem kellenek ˇ^ˇ

- azért nem hagyhatom csak úgy szó nélkül azt a pillantást. - Sokkal izgalmasabb úgy, hogy nem látod, nem hallod mi és honnan közelit feléd mondjuk a ködben. Megjósolni annál menőbb, azután vagy bejön vagy nem.... kellenek az efféle apró izgalmak - természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az életemmel játszok ilyenkor, illetve játszanék, mert a menekülésre mindig nagy előkészületeket teszek és abban profi is vagyok. Nem hiába vagyok még mindig életben Cool

Társam tovább próbálkozik, végül elő áll pár jó, mégis alap tanáccsal, hogy mi az amire a jelen helyzetben oda kellene figyeljek. Annak ellenére, hogy jómagam pontosan tudja merre hány méter, nem szakítom félbe, had mondja csak
- Vettem-vettem... figyelek majd ezekre... nem szeretnék egy olyan undi szobor lenni - közben már locsolom ki Waltert az palackból, majd még két edény tartalmát is hozzáteszem, hogy elég "teste" legyen az esetleges harchoz....
- Ő Walter - mutatom be a kisebb alakot öltő elementálomat - Valami olyasmi... nem mondtam volna? - végülis nincs rajtasm semmi olyanra utaló dolog, hogy idomár lennék, főlek, hogy a petemet egy palackban tartom... pet palackban, hehe.
A társam még nem tett le arról, hogy egy épkézláb terv keretein belül indítsuk meg a támadást, sőt, mintha egy picit idegesnek is látnám, ami miatt ha halkan is, de felkuncogok.
- Azt mondod a nyúl a gyorsabb? scratch

Hmmm... nem tudom, nem láttam, mivel nem vártam, hogy rám támad, nem is figyeltem, de még így is tudtam úgy-ahogy reagálni rá. Szerintem simán megeszed reggelire a fülest. - egy picit hozzárakok én is, ne a lány csináljon mindent. Egy minimális büszkeséggel én is rendelkezem ˇ^ˇ

- Általában én is annak a híve vagyok, hogy akit nyakon kell verni, azt nyakon kell verni a legrövidebb úton. De most füst kristály ide-vagy oda tudják, hogy jövünk - hisz nincs olyan rég, hogy Hakni lenyúlta a lábam és konkrétan megmutatta a helyes irányt, amerre haladnunk kellene.
- Szerintem pont be akarnak csalni minket... talán tele van csapdázva az egész terem - ötletelek, persze az is lehet én gondolom csak túl és ezek ketten valóban ennyire hülyék. A jeges kérdésein elgondolkodom pár pillanatra, tényleg nem rossz egy képesség, de harcban ér talán a legkevesebbet.
- Nagyon sok mindent tudok a jéggel, de ellenfelek ellen elég korlátolt ez a képesség. Ki lehet védeni és nem is túl tartós- Szophie ötlete nem volt rossz, de ehhez még mindig be kellett volna menjünk hozzájuk, az ő területükre.
- Mit szólnál az én tervemhez? Megsúgom - Walter már kúszik is a terembe, én pedig közel hajolok partneremhez és hirtelen ráharapok a fülére, csak úgy mint ismeretségünk kezdetén - Tiéd a nyúl Razz

- igy jár az aki, túlaggódja az egészet és nem bízik magában Razz

- Hol a lábam te hosszú fülű vagdalthúsnak való?! -kiáltom, miután kiugrom a fal takarásából.
- Szétkaplak, megnyúzlak és megetetlek Wiskota gobalinjaival te sunyi szőrős Szardarab!!!
- Oho... erre gondolsz? - lebegteti meg a művész a drága végtagomat Crying or Very sad

- Ott ahol mindjárt a többi lesz te hülye pöcs- A nyuszi asztalokon, szobrokon végigugrálva akar nekem rontani, már ugrik is felém a nyamvadt késével, közben pedig Walter hátulról indított támadásával szakítja át a gazdi mellkasát, ezzel sárgába taszítva az életcsíkját, sőt majdnem majdnem vörösbe... Tényleg,amúgy a társamnak mi is a kasztja? :O

//kőkemény 29. szintet dobtam ki nekik, szóval nem hinném, h ellenfelek számodra Suspect

//

by **Szophie** Kedd Szept. 14 2021, 13:08

A fiú felháborodására csak bólintott.
- Mert olyannak tűnsz, akinek még erre sem telik - feleselt vissza, de hogy a téma élét elvegye, kinyújtotta utána a nyelvét és kacsintott. Nehezen fért a fejébe, hogy legyen valaki ezen a földön, aki nincs oda a jártasságokért, hiszen ő imádta, amikor megbotránkoztathatott másokat például a súlyemelésével, amit nem sok nő használt, vagy kivételes akrobatikájával, ami különlegessé és kecsessé tette amúgy is finom mozgását. Szóval igen, Akito csórónak tűnt, amiért nem költött még soha ilyesmire, de persze az is megeshetett, hogy szimplán csak nem tartotta fontosnak... Vannak ilyen bolondok, Szophie például az itemek használatát nem tartotta annak, pedig a Hinarihoz hasonló alakok azt is létszükségletnek tartották.
Amilyen érveket viszont Akito felhozott a jártasságok mellett... nos, határozottan őrült volt, és ez határozottan tetszett Szophienak, ez a szemének izgatott csillogásából is látszott. Még jó, hogy nem volt idejük most a rajongás kifejezésre juttatására, mert Waltert megpillantva pláne teljesne magán kívül volt a csodálkozástól. Még soha nem találkozott ilyen különleges pettel. Határozottan meg akarta simogatni és összeismerkedni vele, de... az idő nem volt alkalmas erre.
- Áh, hát a sötétben én elég gyorsnak láttam, meg olyan hipp-hopp el is illant, de igazad van, lehet, hogy csak amiatt éreztem így, mert meglepett.
- Szóval... úgy gondolod, tele van csapdával? - pislogott kicsit ijedten maga körül a falakra és padlóra, de aztán Akito azt mondta, hogy neki is van egy terve. Szophie pedig imádta azokat az embereket, akiknek volt tervük, mert az azt jelentette, hogy neki semmi dolga nem maradt. Így aztán közelebb hajolt, és... önkéntelenül elsikkantotta magát a nem várt fülharapdálásra. Erre persze az ellenség is felfigyelt, hogyne figyelt volna, ráadásul Szopie szíve a torkában dobogott a félelemtől és az izgatottságtól, na meg a megbotránkozástól egyáltalán, és még el is pirult, így némi késéssel vetette magát az események folyamába. És hát... akkor is elég ügyetlen volt, mert első lépésével sikerült aktiválnia egy csapdát, ami néhány nyilat lőtt ki magából, alacsony, de tömeges sebzéssel. És itt jött az a rész, hogy a jártasságok miért is fontosak: Szophie ugyanis egy gyors és ügyes mozdulattal elkapta az Akito felé rohanó nyuszi füleit, felkapta őt, és a mellkasa előtt tartva felfogott Hakni testével pár nyilat, a többit pedig ügyesen kikerülte. Ennek köszönhetően Akitot is megvédte egy-két darabtól, de sajnos az összestől nem sikerült. Persze a srác így sem sebződött túl sokat, még a páncélja is fent maradt.
- Imádom a nyúlpörköltet - nyalta meg aztán a szája szélét a lány, előkapta a késeit, és belemélyesztette az állatba. Arra gondolt, hogy el kellene vinnie az állatot Vezérnek, jól elszórakoztatnák egymást, de a tapsifüles közben kiugrott a kezei közül egy jól irányzott rúgással és megpróbálta levágni Szophie egyik kést tartó kezét. Még jó, hogy a lány időben kapcsolt, és eltávolodott, így csak egyetlen ujját veszítette el, mielőtt újra rávetette magát a nyúlra, most már határozottan dühösen, súlyemelésével a földre nyomta és addig késelte, amíg nem maradt belőle más, csak pixel. Hogy közben a férfival és Akitoval mi történt? Körbenézni csak azután jutott eszébe, hogy ujjleszakító Hakni határozottan semmivé foszlott..

by **Akito** Pént. Szept. 24 2021, 23:16

- Ha ennyire csóró lennék, akkor nem mászkálnék vaksötét erdőkben pletykák után loholva, hanem keresném a súlyos pénzeket valahol máshol Razz

- mondjuk elmennék valami jól fizető questre, vagy kazamatára, bár ott nagyon sok a köcsög Suspect

De mindegy is, talán nem is baj, hogy pénztelennek hisz, lehet így rá tudom beszélni majd, hogy ő fizessen minden sütit, gihihihi...
- Én még csak nem is láttam annyira, azzal voltam elfoglalva, hogy keressem az eltűnt lábamat >.> - panaszkodom egy keveset, mert néhanapján azért nem árt sajnáltatni magunkat - de tény, hogy nem a nyakam metszette, hála annak, hogy tudtam reagálni rá, pedig nincs egekben a gyorsaságom elhiheted- Azt nézve, hogy pontosan tudják, jövünk, mégsem tesznek semmit ellen. Arra enged következtetni, hogy valami turpisság van a dologban.
- Nagy valószínűséggel igen, vagy hirtelen előmászik még 20 ember vagy nyuszi valahonnan és akkor vakarhatjuk a fejünket. De aggodalomra semmi ok! - jelentem ki és közelebb hajolok azzal a szándékkal, hogy tervemet vázolom, de újfent a puha fülecskéjébe mélyesztem a fogaimat, majd kiugrok az ellenségek elé.
Walter észrevétlenségének hála könnyen legyűri a beteg agyú művészt bármiféle ellenállás nélkül, hála a meglepetés erejének. Azonban mikor Hakni pengéje egyre csak közelebb és közelebb kerül hozzám, kezd elkerekedni a szemem, a szívem szinte dobszólót játszik. Már majdnem elejtettem egy férfiasan ijedt üvöltést, amikor Szophie végre észhez tér és elkapja a hozzám vészesen közelgő nyulat. Cserébe kapok pár kéretlen nyilat a testembe. Egyet a homlokom kellős közepébe, egyet a bal vállamba és kettőt a gyomromba. Hatalmasat sóhajtok, mikor látom nem okoztak akkora kárt bennem, mint elsőre gondoltam. Társam ekkora már a földhöz szorítja a pörköltnek valót és szakszerűen felmetéli. Hakni ezennel elhalálozott, a művésze pedig térdre rogyva köhécsel és rimánkodik a terem végén egy jó nagy lyukkal a mellkasán, Walter pedig őt őrzi, de mást nem tesz.
- Ez a bosszú a harapásért? - kérdezem és elkezdem kihúzgálni a nyilakat a testemből, a homlokomban lévőt hagyva utoljára - vagy ennyire rajongsz az egyszarvúakért? Razz

- én személy szerint nem, mert az csak egy ló egy szarvval. Bezzeg, ha szárnya lenne, mint a Pegazusnak, na az már valami.
- Amúgy mi volt ez a kései belépő? Azt hittem inába szállt a bátorságod Szophie-chan Razz

- azt már nem mondom, hogy ennek gondolatától majdnem nekem is, szerencsére nem így történt. A veszély egyelőre elhárítva, leszámítva a még nem aktivált csapdákat, már ha vannak még. Nincs más dolog hátra, mint kezelésbe venni a morbid művek alkotóját.
- Mit csináljunk vele? - kérdőn fordulok partnerem felé, mert tényleg lövésem sincs - Ha megöljük akkor a szobrokban ragadtak kiszabadulnak, vagy meghalnak? - igen, ez a nap kérdése. Bár vérfarkas vadászatra indultak, most egy rakás ember élete a tét, ami felett ők ketten rendelkeznek a jelen pillanatban.
- Élet és halál urának lenni sokkal egyszerűbb, mint bárki gondolná - morfondírozom kicsit... egy leheletnyit most tanácstalan vagyok...

by **Szophie** Szomb. Szept. 25 2021, 10:24

- Nekem úgy tűntél, mint aki sátorozni meg sütögetni jött, nem pedig vérfarkasra vadászni - folytatta a párbeszédet vidáman, ami igencsak ellent mondott a körülményeknek, de Szophie nem volt az a típus, akit megbotránkoztat némi fáklyafényes barlang meg pixelszobor. És úgy tűnt, átmenetileg a beszélgetésnek kösöznhetően Akito is elfelejtette félelmeit, aminek a lány határozottan örült. Jobb volt így a társaság.
- Hát ha előmászik valahonnan még húsz nyuszi, azt hiszem mégis csak lesz aggodalomra okunk... - jegyezte meg nagyon halkan, szemöldökét ráncolva, és inkább bele sem gondolt, az milyen veszélyekkel járna. Ehelyett meg akarta hallgatni Akito tervét, de... a srác meglepte őt megint a fülcimpa harapdálással.
- Fuh, hogy ez milyen idegesítő szokás - morcoskodott, habár nem is amiatt tartotta idegesítőnek, hogy kellemetlen élményt nyújtott újra és újra elpirulni, sokkal inkább amiatt, hogy képes volt őt meglepni. Ezt igazán vissza kellett adnia Akitonak, de most sajnos a küldetésük sikere fontosabb volt. Egyébként sem maradt rá idő, mert a sikításra az ellenség is felfigyelt, a helyzet pedig fél pillanat alatt mozgalmassá vált. Nagy kár, hogy további fél pillanat múlva véget is ért, de hát ez történik, ha két frontharcos vált válnak vetve harcol.
- Kreatívabb bosszút terveztem - mosolygott rá Akitora szélesen, de azért hozzá lépett, hogy segítsen neki kiszedni a nyilakat a testéből. - Bár nem mondom, hogy nem érdemled meg a szarvat.
- Kései? Siettem, ahogy csak tudtam! - húzta fel az orrát az őt ért vádakra. - Nem tehetek róla, hogy rossz a reakcióidőm. - Persze a szavainak ellentmondott gyorsasága, amit épp az előbb prezentált a harcban. Még ha nem is akarta bevallani, valószínűleg mind a ketten tudták, hogy a késlekedés valódi oka a zavar volt, amit a fülharapás kiváltott benne. Nagyon örült hát neki, amikor végül témát váltottak és a fickóval kezdtek el inkább foglalkozni.
- Hát kérdezzük meg tőle. De szerintem egy ilyen vadállatot nem szabad szabadlábon hagyni. Ha nem is öljük meg, de kell módot találni rá, hogy felügyelet alatt legyen. Szerinted NPC-ket képesek vagyunk a börtönbe zárni? - kérdezte szemöldökét ráncolva, aztán közelebb ment a fickóhoz, ám még mielőtt vele kezdett volna foglalkozni, ujjaival Walter felé kezdett el közeledni.
- Megsimogathatlak? Nagyon érdekesnek tartalak! - kezdett el a pethez beszélni szelíden mosolyogva. - Mit szoktál enni? Van valami kedvenced? - érdeklődött, addig pedig hagyta, hogy a srácot Akito intézze. Sőt, még utána is, hiszen a kést tartó nyúl eltűnésével nagy bajuk nem eshetett. Ehelyett inkább odasétált az egyik szoborhoz, és rábökött, hátha a rendszer kiírja, mi a teendő. Ehelyett csak az egyik játékos már korábban kifosztott menüjébe sikerült bepillantást nyernie.
- Mivel a nyuszi megölésével nem szűnt meg a dolog, szerintem a csávó műve. Mi másért lenne nála az a tű, ha nem azért, hogy elvégezze a munkának ezt a részét? Talán csak meg kell kérni, hogy vágja szét őket. Lehet, hogy van ollója is vagy ilyesmi... - morfondírozott félhangosan, és mivel a végtagokból szálldogáló pixeletől kezdett neki is felfordulni a gyomra, újra visszafordult Akito felé és az NPC mellé lépett.
- Hé te! Csináld vissza! - utasította, és remélte, hogy ezzel sikerül beindítania a beleprogramozott funkciókat, de a férfi csak gonoszan és szélesen elmosolyodott.
- A gyeremekeim. A művészetem. Soha nem fogjátok szétszedni! Itt fog állni örökkön örökké az emléke, az életművem! Ez fog visszaköszönni rémálmaitokban, ez fog kísérteni csukott szemhéjatok mögül! - szavalta, egyre hangosabban és határozottabban, majd fogta a tűt, amit a kezében szorongatott, önmagába döfte és pixelekké szakadt.
A mozdulatot megdöbbent csend és kétség követtett. Eltelt egy másodperc, kettő, talán húsz is, mire a férfi pixelei teljesen belevesztek a semmibe, a rendszer pedig feldobta a "Küldetés teljesítve!" feliratot mindkettejüknek. Ezzel egy időben a szobrok elkezdtek megremegni, szétmállani, programozásuk kiköpte magából a beléjük szorult játékosokat - bár csak egy-ketten voltak teljesen beszorulva, a többieknek volt annyi eszük, hogy időben elteleportáljanak egy-két végtag elveszítése után -, míg végül mindannyian ott ültek megtörten, elkeseredetten, de határozottan élve a hideg padlón. A szobrok azonban - ahogy azt a fickó is mondta - ezzel együtt nem szűntek meg létezni. Épp ugyanolyan formában megmaradtak, mint amilyenek előtte is voltak, folyamatosan pixelek szálltak belőlük az ég felé. Úgy tűnt, a barlang meg fog maradni. Itt lesz a nyoma lezárva a kő alá, eldugva a kíváncsi szemek elől, de aki akarja... az még így is megtalálhatja majd idővel. Elborzadhat az emlékmű előtt, amely múzeumként tárja elé Aincrad szörnyűségeit.
Szophie állt egy darabig megkövülten, és egyre csak bámulta az eseményeket maga körül. Majd Akitohoz lépett, és a karjába kapaszkodott.
- Menjünk - kérte vékony hangon. - Azt hiszem, most jól esne egy sütemény...

by **Akito** Szomb. Szept. 25 2021, 14:18

Hála a kicsit megvadult Szophie-nak Hakni elesett és a társa sem jelent fenyegetést számunkra. Ezt a csatát elkönyvelhetjük egy nagyszerű győzelemnek, még ha nem is ment minden simán az elején
- Kreatívabb? - kérdezek vissza, majd a műalkotásokra pillantok - Bármit csak ne csinálj belőlem ilyen undi szobrot Razz

- az valóban nem lenne kellemes. Szoborként létezni, mintha éber kómában lenne az ember nekem nem opció. Már ami a jövőbeni terveimet illeti...
- Persze, hogy siettél, csak közben megálltál egy kis teára meg süteményre- viccelődök a lánnyal egy kicsit - de minden jó, ha a vége jó.... - bár ez a történet még nem fejeződött be igazán, hisz a szobrok megvannak és a művész is lélegzik. Felteszem hát a nagy kérdést, ami egy ideje már böki a csőrömet és talán társamét is, de a választ persze ő sem tudhatja biztosan
- Felesleges megkérdezni. Ha egy csöppnyi intelligenciát is programoztak bele, akkor úgy is azt mondaná, hogyha megöljük, vele halnak a túszok is, ezzel bebiztosítva magát - gondolom én. Csak nem olyan hülye, hogy a saját halálát kérné a meggondolatlan válaszával.
- Előfordulhat, bár még nem hallottam olyat, hogy valaki npc-t záratott volna böribe. - igaz eddig ilyen küldetéssel sem találkoztam, ahol npc irtaná a playereket. Bizonyára vannak olyan questek, amik nem a zöld indikátorosoknak szólnak. Miért is ne? Egy jó játékban mindenféle-fajta ember megszeretné találni a szórakozását. Erre biztos gondolt az a seggfej Kayaba is...
Walter hagyja magát megsimogatni, nincs oka az ellenkezésre, hisz nem ártó szándékkal közelednek hozzá
- Ő nem eszik semmit - válaszolok petem helyett a kérdésre, mivel ő nem tud, csak bámult bambán a lányra - Neki csak vízre van szüksége semmi másra. A méretét is annak segítségével változtatja - kezdem el magyarázni Walter kis titkait
- Az eredeti mérete sokkal nagyobb, talán kétszer vagy háromszor akkora, mint én, de úgy problémás az utazás, ezért korlátozom a méretét - okításom közben Walter sem tétlenkedik. A vízből egy aprócska Akito emelkedik ki, amit csak a frizurájáról ismerni fel, mellette pedig egy valamivel nagyobb vízelementál szerűség. Így mutatja meg, mekkora is ő valójában. Dolga végeztével visszaveszi eredeti formáját.
- Gondolod, hogy megtenné, ha szépen kérjük? - kétlem, hogy segítene nekünk bármiben, de ezt az ügyet akkor is meg kell oldani, nem lehet csak így függőben hagyni.
Fel-alá járkálok miközben járatom az agyam, Walter pedig ebben utánoz, már ami a járkálást illeti. Végül nem sikerül dűlőre jutnom, de addigra már társam ragadja magához a kezdeményezést.
A felszólítással semmire se megy, sőt.... még vissza is beszél a szemtelen npc, majd olyat tesz, amire szerintem egyikünk sem számított. Nemes egyszerűséggel eldobja a saját életét.
Reflexből a szobrokra nézek, amik elkezdtek szétmállani és egymás után jelentek meg a bennük raboskodó playerek és persze az elrabolt npc-k is. A szobrok azonban megmaradtak a maguk undorító valójukban, bármennyire szerettem volna, ha eltűnnek a föld színéről.
Ezután okézom csak le a küldetés teljesítve ablakot és egyelőre nem jutok szóhoz, csak pislogok az értetlen, ugyanakkor megkönnyebbült rabokon, akik újra szabad levegőt szívhatnak. Némelyikük még fel sem fogja mi történt, páran meg bőgnek, mint egy kislány örömükben. Épp azon gondolkozom, hogy el kellene húznom a csíkot, míg be nem indul a köszönet áradat, mikor Szophie belém kapaszkodik és ugyanezt kéri tőle nem megszokott hangnemben.
- Oké - felelem és lassan elindulunk a kijárat felé, hogy elhagyjuk ezt a borzalmas helyet. - Nekem is... vagy kettő, három... esetleg négy is - kuncogok halkan - de tudod... én csóró vagyok, akinek jártasságokra sem telik.....

by **Cardinal** Vas. Okt. 10 2021, 23:26

Elátkozott küldetés az elátkozott erdőben... Feszültek a világ határai rendesen, de azt hiszem egy jó horrorküldetéshez ez valamennyire elengedhetetlen. Lezárom a küldetést. 18 kör plusz szintbónusz után így alakulnak a jutalmak:

Szophie:
312 exp, 330 arany (30%-os ékkő gyűrű, szóló menedékes bónusz emellett nem használható)
+10 érclátás
5 Rézérc, 2 Cserzett Bőr, 2 Akvamarin, 1 Ezüströg

Akito:
240 exp, 250 arany
+10 érclátás
4 Rézérc, 4 Cserzett Bőr, 1 Akvamarin, 1 Ezüströg
+1 T4 fegyverrecept (később)

by Ajánlott tartalom