[Küldetés]Love.com - 2. csapat

A nap a szokásos  testmozgással indult, vadásztam picit. Ezután nem ártana reggelizni sem, de úgy döntöttem, hogy ma a megszokott olcsó és laktató étel helyett, egy étterembe menjek, ahol valami finom is van. Mint például a most nyílt étterem, amiről nem rég hallottam ismerőseimtől. Állítólag a kiszolgálás kedves a kaja pedig ízletes és az árak sem egetverőek. No, majd kiderül, ha kipróbálom.  Dél körül jár az idő, mire odaérek, nem volt túlságosan nehéz megtalálni. Egy csinos pincérnő vár, aki még meg is szólít. Nem mindenhol kap az ember ilyen kiszolgálást.

- Szia, én Lancer. –természetes, hogy bemutatkozom, ha ő is megtette. - Mindenkinek ilyen kiszolgálás jár, vagy csak én vagyok különleges? – kérdezem tőle és ahogy meg kér rá, követem. Lehetne rövidebb is az a szoknya, de így is látszik, hogy nagyon szép a lány. \^o^/ Így az étel is finomabb lesz. Felvezet a teraszra (biztos olyan VIP vendégeknek van fenttartva mint én) és megmutatja hová üljek, majd a kezembe nyom egy étlapot. Nézzük csak...bő a választék az étlap szerint amit Rize hozott, még ír kaja is van...végre otthoni ízek. \^o^/  Az információm nem volt téres, nem fog rámenni minden vagyonom, ha most jóllakom, tehát rendelek bőven. - ...és még egy kicsit ebből is. –fejezem be a sort és várom hogy kihozza a kaját...majd fenomenális ötletem támad. – Nincs kedved velem enni? Kettesben finomabb lenne...

Válaszától függetlenül elkezdek enni, ha leül mellém, akkor beszélgetek vele, ha nem, akkor magányosan jegyzem meg, milyen finom az étel. Ide máskor is jövök, az biztos. \^o^/ Azon gondolokom, hogy rendelek még egy adagot, amikor elkezdek fáradni. Nem is fáradtság ez, inkább kábaság...ez vagy bug, vagy az ételben volt valami. Próbálok ellenálni és felkiáltani, hogy rámfigyeljenek, hátha segít valaki, de nem bírok, egyszerűen ledőlök, majd kisidő múlva elnyom az álom...altatót ettem volna? Végül is már mindegy...várom az elkerülhetetlent és elalszom.

A szokásos unottsággal léptembe a legközelebbi éterembe amit találtam a környéken. Na persze nyilván vidámabb lennék ha nem egyedül lennék állandóan. De ez van... bár céhtag vagyok, attól még solo játékos. És ritkán találkozok ismerősökkel. Nem mondom... de néha magányosnak érzem magam emiatt.
Rég jártam erre utoljára, mostanában máshol ettem igyekszek tovább költözni szintről, szintre ahogy csak lehet, hogy minél hamarabb tovább állhassak megpróbálok minél több időt a szintemnek megfelelő helyen tölteni. Sajnos ez nem olyan egyszerű. Különböző okok miatt egyre gyakrabban kell lejárnom az alacsonyabb szintekre. Elég gyakran huzamosabb időre is ott ragadok. Így nem egyszerű haladni. Most megint itt volt dolgom. Ha meg már úgyis itt vagyok akkor eszek mielőtt visszatérnék. Belépek az étterembe ahol egy vidám lány fogad. Egy NPC, bemutatkozik, Rizenak hívják. Nem emlékeztem rá korábbról. Na nem mintha annyira komoly jelentőséget tulajdonítanék nekik. Így valószínűleg csak figyelmetlen voltam korábban.
A teraszra vezet ahol felvette a rendelésem majd nemsokára ki is hozta.
A virtuális konyha előnye... pillanatok alatt elkészül. Néha tovább tart a kihozása mint az étel elkészítése. Ez különösen igaz azokra a bizonyos napokra mikor csúcsforgalom van. Persze csúcsidő az mindennap van, estefelé mikor a játékosok visszatérnek a mezőkről. Csúcsidő viszont ennél ritkábban van. Mivel nem mindenki eszik rendszeresen étteremben ezért nagyos össze kell jönnie a dolgoknak, hogy csúcsforgalom legyen az étteremben. Ennek ellenére előfordul néha-néha, hogy hirtelen mindenki egyszerre éhezik meg és néz be ide.
Hozzáláttam a lakomához, az étel jó volt mint mindig, de amire nem számítottam... hirtelen szédülni kezdtem majd hangosan koppant a fejem az asztalon...