Hayashi Yuichi

- Harmadik! Még mindig vagytok, és egy újabb jelent meg. Fránya farkasok sose fogytok el. Niji működése ráadásul le is állt. Áh.. megint kifogytam az ütésekből. - beszéltem a vadakhoz, mintha ők értenének engem. Tudtam nem így van, de különösen nem zavart addig is megzavarom a fejembe kúszó zajok armadáját, amivel a digitális világ nap, mint nap ostromolt. Nyugodt mezei séte, hamarosan te jössz, napfényfűrdőzéssel és szénában hempergéssel egybe kötve. Csudajó lehetőségek akadnak itt. Mosolyodtam el, majd egy vágás a farkas koponyájára. Az viszont kitartott. Na nem baj következőket nem fogod kibírni. Szokatlan dolog történt, hol van a Niji nem jött elő.. estem kétségbe hamar. Be is kaptam pár indokolatlan harapást, de következő ütésemmel a farkas szét pixeleződött. Majd Niji fénye haloványabban megjelent a kard körül. És szívemre valami nehéz és sötét érzés telepedett. Valami leszipolyozott...

Harminc hosszú napnyi edzés után meghozta gyümölcsét a várakozás. Bíztam mesterem szavában és eljött az én időm. Sárga Niji volt éppen a kardomon, amikor látóteremben megjelent egy villogó ikon. Ami egyenesen a képességek menü pontba linkelt. Érdeklődve keresgéltem az ismerős feliratok között. A legtöbb még szürke volt, de azért akadt már ott rendesen aktivált. Az egyik ilyen kép mellett ott volt az „új” felirat. Megnyitottam és a következő szöveg fogadott.
„Gratulálunk! Hosszas gyakorlással feloldottad, a Niji kiterjesztést. Használd a ’Hiko Niji’ kifejezést és kardod új távlatokba mutat.”
Rita várt, nem támadott. Elmondtam neki, mit olvastam előbb a menümben és láthatóan nagyon örült ennek. Szó szerint rám ugrott örömében és levert lábamról. Úgy borultunk el, mint az ólajtó. Meglepődtem, de tudtam miért örül ennyire, én is örülök neki. Végre jó tanítvány lettem, és még ha magam módján is, de eltanultam tőle hogyan fogja kardját. Számomra még hátra volt a teszt, de tudtam nem késik már soká. Most jó volt így a füvön semmit tenni. Lefordult rólam és hosszasan dicsérte munkánk gyümölcsét. Kicsit több, mint egy hónapot töltöttem vele harccal és gyakorlással. Eszméletlen, ahogy visszagondoltam. Ha nem noszogat, már régen visszafordultam volna. És sehol sem tartanék. Kíváncsiságom győzött gondolataim felett.
- Kipróbáljuk? – kérdeztem feleslegesen. Naná, hogy ki. Belekezdtünk a harcba és ezúttal is sárga Niji jött elő. Egy csapást megejtettünk, majd kimondtam az új szavakat.
- Hiko Niji! (Niji double-re módosítva)
Hatása nem maradt el. A bal kezemben tartott kard körül elkezdett megjelenni a sárga derengés. Így mindkettő kard a fényárban úszott. Lenyitottam menümben, hogy mikre alkalmazhatom a balkezes kardot. Hárításra egyszer használhatom, de támadásra tovább sem. Azonban van itt valami. Ahogy olvastam ledöbbentem. A két kard innentől egy, csak az eredetit használhatom támadásra, de ez a támadás egy megerősített Niji támadás. Ezt közöltem Ritával, mielőtt támadok, tudnia kell, védekezzen, ez számomra is új lesz.
Vágást intéztem mellkasa felé teljes megnövelt erőmből. Védte, elmondása szerint más szinten vagyok innentől, miközben kihunyt a Niji fénye mindkét kardról és innentől a szokásos használhatatlan vasdarab lett a balkezemben lévő kard. Míg a jobban a megszokott életmentő eszközöm.

A tizenkettedik szint ritkás erdejének egyik poros útján halad kis csapatunk. Egyszerű küldetés négyünknek, védeni kell a szekeret mindhalálig. Persze ezt csak mókásan tenném hozzá, hisz itt azért már megtanultam, ellehet menekülni, ha már annyira vészhelyzet volna. A szekéren utazó családról keveset tudni, ahogy társaimmal is csak küldetés elején találkoztam. Legtöbbjük csupán pénzéhes kalandozó, de a magas szőke gyerek még viheti valamire. Tőle egészen mást hallottam, ő nem a pénznek örült, amit előre kaptunk, hanem valami egészen másnak.
- Álljanak meg! Pihenőt tartunk – tájékoztatott minket a kocsis, és így a sétával is felhagyhattam, eléggé kifáradtam, meg kell hagyni, de még most sem értük el a célt, pedig már olyan közel van. Előttünk tornyosul a tizenharmadik szintre vezető kazamata. Hamarosan harcra kerül a sor a toronyban. . A kocsin belülről halk könnyed beszélgetés hallatszott, míg két társunk beszélgetett, a kocsi végében. Az oldalperemnek támaszkodva figyeltem a ritkás fák sűrűségét, miközben eszegettem pár falat bogyót. Készültem üzenni a nagy Ő-nek, de egy halál sikoly azonnal kizökkentett, előkapva fegyverem kinéztem a lovak felé, majd a far felé. Az egyik társunk miközben eldőlt elpixeleződött.
- A francba! – ugrottam irányába, mi történt? Miért nem védte magát, miért csak a halálára eszmélünk fel? Ekkora már a kocsin belül is mozgolódás támadt, és a három lány kezdődő kétségbe esésének sikolyai. A francba! Ismételtem meg magamban, nem hiszem el, hogy ennyivel alacsonyabb szintű volt, mint én. Mire odaértem az egyedül maradt bajtárshoz, három vörös játékos állt vele szemben. A srác a pajzsa mögé bújva védekezett összeszorított fogakkal. A jelenetet meglátva kiugrottam a legközelebbi felé és igyekeztem jelentősen belevágni. Támadásom könnyűszerrel kikerülte és két kése megindult bordáim felé, gyanúsan megcsillant rajta némi folyadék. Jobb lesz, ha elállok előle, vagy legalább kivédem. Trum viszont a pajzs takarásából a buzogányával próbált lesújtani támadómra, ami elől szintén kitért, miközben felszisszent. Két társa ugrott is a lovag szabad oldalára. Én pedig az újból kitérő elé, bal kezembe leidéztem a díszes katanát és előretolt pengével felé száguldva, sikerült megsebeznem. A lovag maga elé tette újra pajzsát és felfogta az érkező támadást, de a páncélját jelentősen átüthették, egyből sárgába zuhant. Szemem jobbra fordítva ráfordultam az árnyharcosra, aki eddig engem szemelt ki, és társam megvédett tőle. Kardom elhalványodott egy pillanatra, viszont újra megjelent bal karomban.
- Nem engedlek el! – kiáltottam és teljes erőmből felé csaptam a katanával, annyi elég lett, hogy tőrjeivel blokkolta a támadást. Nem is lehetett volna ennél tökéletesebb, kihajolt. Le kell fegyverezzem, vagy elég nagy sebzést mérni rá, hogy elűzzem. A katanával tovább előrébb hajolva közelebb csúsztam pengéim, és a szabdalót arra használtam, amire való. Alulról felhúzva a gyomrára vágtam egy csíkot, miközben egészen közel kerülve megfejeltem. Súlyemelésemmel próbálkoztam, hogy felborítsam, de ez már nem ment könnyen elfogyott a sebességem és talán benne is van erő, több mint gondoltam. Társamat elkezdték püfölni ketten. Bajban van, gyorsan végeznem kell itt, lehet elől is gondok vannak. Harmond késik. Párpercnyi fegyvercsattogással odáig jutottunk csak, hogy sikerült kicsivel hátrébb szorítani őket. S csak hárítani. Mikor is Harmond felbukkant. Azonban íjával, és nyilával nem a védelmünkre, kelt, hanem a lovagra rálőtt. Felpillantottam a szekérre, ahonnan továbbra sem csillapodtak a zajok. Ne.
- Miért tetted ezt?! - kiáltottam az íjász felé, miközben kerestem a lehetőséget, hogy segíthessek bajtársamon, aki már alig él. Válaszát meg sem várva, megrohamoztam a késest, mire csak egy nyilat kaptam a vállamba. Kissé hátralökött a lendülete, és hagytam, is hogy sodorjon, viszont ezt nem akarta kihasználni a piros, nem mozdult. Az őr mellett maradt, akinek az arcát nem láttam, de úgy sejtem Trum, be pánikolt. Meg fogunk halni. Mint a Justice League tagja, nem futhatok el, de minden porcikám csak egyet akar tenni, elfutni. Félek, de az ő élete fontos, a küldetés sikertelen lesz, ugyan, de Trumot nem hagyhatom itt. Szám komoran elhúztam és nesztelen rohamra indultam. Minden bevethető tudásom beleadtam a mozdulatok indításába. Két levágott csuklóig és egy alig élő árnyharcosig jutottam el, amikor egy mérgezett kalapács leterített. Mindkét méreg hatása megindult, valahol útközben eltaláltak altató méreggel is, most viszont a pióca méreg is beindult. Homályosodott a látásom, ahogy a hangok is. „Megvan”.. de mi van meg?

Mikor felkeltem, még a két kard a kezemben volt és Trum is a földön feküdt. Nagyon kevés életereje volt, de túlélte. Túl szánalmasak lehettünk, hogy életben hagytak. Valamint egy üdvözlő ablak fogadott, ami a küldetés sikertelenségét hirdette, minden egyes küldetés adó meghalt. Tehát nem szerelem miatt nézte őket.. feltápászkodtam és készítettem pár életerő italt, hogy amikor Trum felébred, adjak neki párat, és húzzunk el innen gyorsan. Brag viszont meghalt.. könnyeimmel küszködve vettem elő a potionokhoz szükséges alapanyagot, remegő kézzel kiterítve magam elé.