Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Szept. 05 2013, 17:34

Futottam, mint még soha, talán mentorom Kyuushirot is lehagynám, de nem ő valahogy sokkalta magasztosabb, mint amilyen valaha is lehetek. Kimért, higgadt, belőlem ez örök hiányosság. Futásom egészen addig nem szegte semmi, míg kettő njk elém nem hozott egy pallót, amivel épp egy építkezésre igyekeztek. Lefékeznem nem sikerült volna, így kockára tettem a sebességgel kapott korrigáló képességem, és a palló alatt igyekeztem görnyedten futva átjutni. Sikerült, bár jól ki is nevettek a mozdulatért, de így legalább nem lett ütközés belőle. Rohantam tovább, most még egy épülő ház, vagy valami sem foglalt le, vagy egyáltalán a gondolat, hogy hogyan lehet építeni.
A célom nem volt más, mint a macskás kovács, ahonnét a cipő van. Futottam tovább, tovább, tovább. Befordultam jobbra, balra, majd kétszer jobbra és három egymást követő úton balra. Ekkorra lelassítottam, hogy ne az ajtón robogjak be, amivel szembe találtam magam. Még egy kicsit sétálnom kell, de az örömöt nem tudnám lemosni az arcomról, amit neki és a céhemnek köszönhetek. És ez a finom illat. Hamarosan készen állok, hogy az ismeretlen borzalmak ellen felvegyem a kesztyűt és csatlakozzak a boss harcokhoz. Mások felerősítettek, hogy legyek valaki, ez ellentmond azzal, ami igazából vagyok, de ez utoljára elfogadtam más jó szándékát. Innentől csak is saját erőmből, vagy valakire támaszkodva fogok előrébb jutni. Úgy lesz, és kopogtattam a kovácsműhely ajtaján, majd lenyomtam a kilincset.
Ahogy beléptem, a szokásos hangulatos belső tér fogadott. Szokásomhoz híven jobbra fordultam elsőnek és intettem a cukrásznak, majd balra néztem, de arról üres volt, remélem azért bent van Anatole, vagy jön. Korábban eddig jutottam megértésben. Körbenéztem a jelenlegi kínálatban, és máris rengeteg apró csecsebecse megfogott. Niji legyél velem, ez, itt mind fantasztikus. Majd folytattam, körbenézésem, a pult egész igényes, felvetem Channak, hogy mi is tuningolhatnánk tovább a boltot. Mondjuk egy szökőkúttal. A főtéren is van, és sok ember van ott, ha lesz egy szökőkutunk, akkor nálunk is sok ember lesz a boltban, és ha már fele vásárol, akkor már jóval jobbak leszünk.. mint most.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 07 2013, 11:39

Nagy ma a sürgés-forgás a Páncélos Macskosz háza táján. Egyrészt Mito kapott egy egészen komoly megrendelést, konkrétan háromemeletes születésnapi torták kell gyártania és olyan ízkombinációval, amit eddig még nem próbált Aincradban. A valóságban sokkal egyszerűbb dolga lenne, hiszen csak követnie kellene a recepteket, de idebent kísérleteznie kell, hogy milyen komponensek eredményezik az az ízt, amit az ízlelőbimbóink annak hisznek, amit várnak. Persze lényegesen egyszerűbb idebent a főzés, hisz gombnyomással működik rengeteg minden, amihez a valóságban hosszadalmas aprítás, szeletelés, miegymás kellene, de az én fafejű Mito barátocskám ragaszkodik ahhoz, hogy minden díszítést kézzel készítsen és ne könnyítsenek a dolgán a rendszer adta lehetőségek. A kinti szakmája megszállottja idebent is, s napról napra fejlődni akar. Ő így tudja átvészelni a játékban ragadásunk időszakát, s a munka és a gyakorlás feledteti vele, hogy egy virtuális világban vagyunk.
Na de én sem lógatom ám a lábam! Sürgök-forgok én is, mivel a hó eleji érchozamot kell rendezgetnem. Szelektálok, adminisztrálok, ellenőrzöm a megrendeléseket, mérlegelem mi az, amit ki tudok hozni a jelenlegi felhozatalból. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy mi az, ami kelendőbb és mi az, amit úgy tudok legyártani, hogy a polcokra kerüljön, de ne csak mintadarab legyen, hanem elvihető példányok. Igazán nem szeretném üres tárlókkal várni a vevőket, bár annak is megvan a pozitív attitűdje, hiszen azt is jelezheti a látogató felé, hogy kelendőek a portékáim. Másrészről az utóbbi időben megsokasodott párbajaim mellett többet kellene küldiznem, mert ez az állandósulni látszó nyersanyaghiány egyre aggasztóbb.
S máris érkezik egy vevő. Épphogy csak kész lettem az adminisztrációval, mondjuk még egy korrigálás híja a tökéletes munkának, de hát erre van Mito, hogy amíg én a műhelyben dolgozok, ő a vendégtérben fogadja a vásárlókat. Aztán amint tudok, csatlakozok. Azonban csak nem hallom a köszöntőszöveget, még mindig semmi nesz, pedig meg mernék esküdni, hogy az imént az ajtócsengő hangját hallottam. Aldo is eltűnt mellőlem, szóval biztos, hogy érkezett valaki, akit meg akar lesni magának.
Nos igen, Aldo éppenséggel megállapodik pontosan Yuichi előtt, tekintetét a férfi arcára emeli, majd oldalra biccenti a fejét és nyávog egyet, amolyan köszöntésképpen. Ismeri már a kardforgatót, visszajáró vendégünk, legutóbb éppen egy nyúlcipőt gyártottam neki is. Mire végzek és kiérek a pulthoz, addigra az a látvány fogad, hogy segédem nyelv kinyújtva koncentrál a tortakölteménye fölött, Aldo pedig a vendég elé kuporodva szemez a JL-essel.
- Mito! - Semmi reakció. - Mitooo! - Még mindig semmi. - MITO ODAÉG A TEJ! - Erre felkapja a fejét és fejvesztve rohanna a nem létező gáztűzhely felé. Az odaégett tej rémképe bármilyen szituációból ki tudja zökkenteni, szóval végre sikerül elérnem nála, hogy odafigyeljen rám és persze a vendégre. - Oh, elnézést kérek! Üdvözöllek Anatole Tier 2-es páncélkovács műhelyében, a Páncélos Macskoszban! Örömmel látjuk, hogy ismételten visszatértél hozzánk! - hadarja el a kölyök a magának kreált szövegét, s japán szokás szerint meghajol Yuichi felé. Egy kelletlen sóhajtás közepette a fiú mellé lépek, lecsapom a fejéről a szakács sipkáját és az orrom alatt mormogok neki. - Figyeljen jobban oda. Nehogy már a macska legyen a komornyik! - Aztán megigazítom a nyakkendőm és immáron nyugodt hangnemben lépek oda a vendéghez, kezet nyújtva neki. - Üdvözöllek Yuichi, minek köszönhetem a látogatásodat? Újabb megrendelés?

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Szept. 07 2013, 22:21

Anatole szavaira a Mito nevű srác, üdvözölt, viszonoztam egy meghajlással és persze egy szokványos "hali"-val. A macskusz felé csak biccentettem, aki korábban jött, mint a házigazda, avagy a cukrász. Odakinti macskákhoz vagyok szokva, a digitális változattal még továbbra sem tudom mi tévő legyek. Jó magam, a hely és az emberek is pixelekből vannak, de hogy az állatok, sebaj egy nap megbarátkozom a pixel állatokkal is, ebben szinte biztos vagyok.
- Hali, Anatole - fogadtam a kézfogást - a listát eltekintve biztosan lesz megrendelésem, azonban - kifordítottam a zsebeim - per pillanat előbb fel kell tankoljak - nevettem el magam.
- Mito nagyon elfoglalt volt, nem akartam ráijeszteni, így inkább vártam türelmesen, addig meg nézegettem mi mindent készítesz már - mondtam mosolyogva, mintha már régóta ismernénk egymást, ami azonban nem igaz, sőt, csak üzleti kapcsolatokat ápolunk. Azon felül, meg kitudja milyen ember. Egy viszont biztos az indikátora, szóval baj nem lehet.
- Mai látogatásom egészen más miatt jött el - álltam meg komoran egy kicsit és jobb kezemmel állam kezdtem el dörzsölgetni, ahogyan lábam is útra kélt és kicsit járkáltam szavaim közepett. - Tudományos kérdésről van szó, nem leplezem, ha érdekel mélyebben a téma, akkor.. - szememmel ülő alkalmatosságot keresve kutattam a helyiséget. Amilyen szerencsém szokott lenni, ilyenkor pontosan a hátam mögött van, a keresett tárgy, és bizony nem az orrom előtt. Felderengett előttem a tegnapi kísérlet eredménye, ami káprázatos volt, és Chan nem látta, elment egy küldetésre, addig én ügyelek a boltja felett. Sajnos a kristályírás az nem megy, de az esetleges vásárlókat, tudom marasztalni pár óráig, míg odavan. Pont e miatt maradt le a felfedezésemről. Ami talán megrengetheti, ezt a szép tágas világot. Na, de bökjem már ki végre.
- Ha volna valami ülő alkalmatosság, és tényleg érdekel mélyebben a téma, megosztanám veled egy felfedezésem - üzleti titkot megosztani egy másik üzletemberrel, cseppet sem bölcs dolog, azonban ez nem maradhat felfedezetlenül, a nagyvilág előtt, kár volna elrejteni, vagy szuperhőssé válnom. Egyszerűen, ahhoz kevés vagyok. Egyszerű hétköznapi, hős, még oké, mosolyodtam el a gondolatra. Ha már ülve folytattuk, vagy állva, kimondtam mi a felfedezés tárgya. - Találtam egy elixir receptet, ami.. aminek a hatására megváltozhatsz. Teljesen - a végét teljesen tárgyilagosan és nagyon halkan mondtam ki, Eddig fokozatosan halkult a hangom, bár Mito mintha nagyobb munkában lenne, mint az elsőre látszik.. ha nagyon éles a füle hallhatta.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 07 2013, 22:45

Onnantól kezdve, hogy átvettem a szót, Mito ismét teljes mértékben visszasüppedt a munkájába. Nincs most humorom ahhoz, hogy cseszegessem, ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy ez a munka jelenleg legalább olyan fontos számára, mint nekem egy új recept kitanulása és első megkovácsolása. A fiúnak viszont azt nem lenne szabad elfelednie, hogy ő itt alkalmazott és nem üzlettárs. Elvégre a fizetését még mindig tőlem kapja, bár tagadhatatlan, hogy a munkáját - ami az üzleten kívüli beszerzőutakra, megrendelések lebonyolítására és kiszállítására is értendő - eddig maradéktalanul jól végezte. Jó az üzleti érzéke és kiválóak a süteményei is. Csak időnként mintha a felhőkben járna. De majdcsak felnő egyszer, én pedig nem az apja vagyok. No de térjünk csak vissza a vendéghez.
- Foglalj helyet, kérlek! - s már vezetem is a pulttal szemben lévő tágas térhez, ahol a kényelmes sarokülőn helyet is foglalhatunk. Hagyom segédemet ügyködni, így magam készítek oda az asztalra a vendégemnek és magamnak is némi frissítőt és aprósüteményt. Látom, hogy már nagyon izgatott a kardforgató és tűkön ül, hogy elmondhassa a mondandóját - ettől persze engem is egyre jobban felcsigáz - így iparkodom az étel és ital felszolgálásával. - Fogyassz bátran, közben hallgatlak! Ez a tudományos szöveg elég komolyan hangzik... - S Aldo is szépen, csendesen mellém telepszik, ahogy leülök Yuichival szemben.
- Hmm... elixír. Megváltoztat. Ez mégis mit takar pontosan? - Elgondolkodva simítok végig többször is egymás után a szakállamon - Először is megtisztelő, hogy beavatsz a részletekbe. Másrészt hadd kérdezzem meg, miért pont rám esett a választásod? Csupán ártatlan kíváncsiság. Harmadrészt mennyire biztonságos ez a kísérletezgetés? Hogyan próbáltad eddig ki? Vagy... hmm... tesztalanyra van szükséged? - ismertem fel a vélt valóságot. S ha igazam van, akkor ezek után még inkább kíváncsi vagyok arra, hogy miért pont rám esett a választása, hogy megosztja velem a titkait.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Szept. 07 2013, 23:11

Milyen illedelmes ember, bár tudhatnám, hisz eddig sem szenvedtem hiányt semmiben, mikor betértem ide.
- Köszönöm - azzal helyet foglaltam a sarokülőn, tudtam, hogy egy kicsit mögöttem lesz és azért nem tűnt fel elsőre. Na, mindegy. Belevágtam óvatosan mondandómba, miközben a kínált süteményt visszautasítottam. Kezemmel jeleztem, hogy nem vagyok éhes. Meg az tény a tegnap este után, a gyomromban nincs más csak izgalom, izgalom és izgalom, amit a szer okozott. Lehet máris függője lennék? Hisz csak egyszer ittam meg.
- Hogy is mondjam - kezdtem bele kissé lassan és habozva, de nem akartam félbeszakítani, így megvártam mikre kimondja kérdéseit. - Mindent a maga idejében Anatole - mosolyogva ejtettem ki ezeket a szavakat, de már nem is törődve a megmosolyogtató kérdéssel folytattam teljes beleéléssel - magamon teszteltem elsőként, és nem várt eredményeket hozott, az ital. Hogy is mondjam.. - néztem kicsit félre az árlista felé és megláttam "Az Acél Megváltó" kifejezést - mintha megváltaná a világot, nem is te magad tennéd ezt! Sokkal erősebbnek éreztem magam, meg valahogy úgy teljes egészében jó hatással lenne rám - mondtam miközben bólogattam, bár így minden bizonyára nem fogja ennyire átélni lelkesedésem, így jobb ha tárgyra térek.
- Tulajdonképp azért hozzád jöttem, mert Chancery küldetésen van, és egyszerű játékosnak meg nem akartam bemutatni, vagy esetleg kipróbáltatni, jobb ha ez az üzletágon marad - mondtam kicsit lehorgasztott fejjel, ha nekem mondanának ilyet, hogy csak második vagy, mert épp nincs más.. biztosan nem esne jól, úgyhogy nem árt ha kicsit kecsegtetőbbé teszem számára, hogy mit nyerhet ezzel.
- Ne haragudj, de ismeretség hiányban szenvedem, a céhemből is alig tudok valakiről valamit.. szóval arra gondoltam, igen tesztalanynak eljönnél-e a boltomba, és ha te is úgy véled, hogy hasznos az elixir, akkor szabadon választhatsz neki fantázia nevet. Ezáltal a nyereség 50%-a a tiéd, így nem Chan-é. Érdekel-e így? - némileg visszatért némi jókedvem, de még mindig inkább az tart komoran, hogy így beismertem, hogy ismeretségben, csak második és "pótló" ember, míg Chan küldetésen van. Furcsa, rossz, de egyben érdekel is, hogy másra milyen hatással van. És ha már őt is erősebbé tette, ki is próbálhatnánk az új szuper erőnket. Vajon a többi alkimista is rájött erre, mi történik, ha minden alap hozzávalót összekever és hozzá ad csipetet, a ritkább növényekből? Lehet, az sem kellene hozzá, hisz már a nélkül is lilás volt a lötyi, amikor beletettem semmit nem változott, csak megszűntek a buborékok a felszínén, mintha hirtelen lehűtötte volna.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 07 2013, 23:34

Bár Yuichi visszautasítja a süteményt, én nem tudok ellenállni neki, s miközben koncentrálok a mondandójára, közben 1-2 falat sütemény elmajszolásával próbálom csillapítani az izgalmamat. Annyira körülményesen fog bele a srác ebbe az egészbe, mintha minimum a kezemet akarná megkérni. Gyerünk már, ne táncolj tovább az idegeimen! Fene, hogy a kíváncsiságom még a gyomromnál is nagyobb gyengém... Az elején olyan érzésem támad, mintha valami spéci drogot akarna eladni és ehhez üzlettársat akarna keresni a személyemben, aki segítene majd neki a későbbiekben kuncsaftokat szerezni a motyó pult alatti terjesztéséhez O.o Aztán kezd kitisztulni a kép, de még nem teljesen világos minden, így újabb kérdésekkel bombázom a férfit.
- Pont az lett volna a következő kérdésem, hogy miért nem a céhtagjaiddal osztod meg előttem a felfedezésed. Az evidens, hogy először a bolttársadnak mutatnád meg, én is így tennék Mitoval, de talán túlságosan félted a céhtársaid épségét, hogy inkább egy félig idegennel kísérletezel? - Na most ugrasztom ki a nyulat a bokorból, hehe. Ha erre itt jó választ kapok, akkor meggyőzhető vagyok. Ugyanakkor kecsegtető az ajánlat is, amit tesz a részemre. 50%-os nyereség, hmm. Mintha már villannának is a dollár jelek a szememben, de óvatosnak kell lennem. Az utóbbi időben többször is megütöttem a bokámat a kapzsiság miatt, ideje tanulni végre a leckékből!
- Egyébként hogy őszinte legyek, érdekel a dolog, de ahhoz, hogy biztosan elvállaljam, többet kell róla megtudnom. Pontosan milyen hatást vált ki, mik a komponensek, saját fejlesztésű recept-e, mi alapján fejlesztetted ki. Kovács vagyok és nem is szándékozom átváltani kotyvasztásra, sőt, ha az jobban a bizalmadra szolgálna, gyümölcsöző együttműködésünk esetén akár én magam segítek szabadalmaztatni neked az elixírt. Ez és ha a szavamat adom, az talán elég biztosíték a számodra, hogy nem a titkodat akarom kicsalni, hanem csak meg akarok bizonyosodni a biztonságomról.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Szept. 08 2013, 00:08

Miközben mondtam ő eszegetett, biztosan jókat süthet a Mito nevű srác, és most is rendesen benne van abban a nagyobb piskóta, akarom mondani, torta lenne az. Nagyon jól néz ki. De nem térhetek ki, Anatole kérdése jogos és gondolhatja, hogy ezzel életére török. Akkor azonban ki kovácsolna nekem ilyen jó holmikat? .. Ennél azért jobb érvem is van.
- Gondolom hallottál róla, hogy Sir Lewis meghalt - mondtam hidegen - azóta a céh valahogy üresebb, még úgy, hogy van új vezetőnk is. És ez nem az ő hibája, sőt mi hibánk a tagoké. Én magam alig ismertem az elvesztett játékost, de az kiderült szavaikból, hogy ő egy hős volt. Nincs más szándékom, nem akarom őket terhelni azzal, hogyan lehetne egy hőst visszahozni. És nem csak a JL-nek van szüksége hősre - néztem Anatol életerőcsíkja fölötti céh logóra - minden törvényes és jó céhnek kell egy hős - ugyan üzleti kapcsolaton kívüli szándékait nem ismerem, de az indikátora elég bizonyíték nekem, ha ennyi idő alatt nem ölt, még egy ideig, vagy később sem fog. - Ezért választanék egy kívülállót, és persze, hogy összecsapjunk, miután kipróbáltuk szuper erőnk. Hallgattam, értem igen.
- Szóval a komponensek, jelenleg még nem titkosak, csak a sorrend. Az öt alap növény. És még a darabszámok titkosak, ugyanis az egyikből több kell bele. Pontos hatása. Mindenféle fáradékonyságot elmulaszt, javítja a látásod, és testi erőd. Mintha a fejedben lüktetne egy újabb ér és kibővíti a látásod tér mögé látással. Jópofa dolog. Ezen felül a fizikai erőmet rendesen megnövelte. A kilencedik szinten garázdálkodtam a sötétben, és a Bikákat, egyetlen vágással pusztítottam el. Ezzel viszont még a biztonságod nem biztosítottam. Erre nem tudok, maximális garanciát adni, az hogy még élek és az elixirt megittam az csak szó. Ezt rád bízom, hogyan döntesz, ha érdekel a dolog, sétáljunk el az üzletemig ott bekeverjük az elixireket és meglátjuk rád hogyan hat. Egy kis kockázattal talán kecsegtetőbb, azonban tőlem nem kell tartanod, veszélytelen vagyok - azzal a mozdulattal az egyetlen harci felszerelés összetevőmet is, a nyúlcipőt eltettem a felszerelésim közé. Két kezem a combjaimra helyeztem és kinyújtóztattam ujjaim, jobb lett volna, ha már a kész elixirrel jövök, akkor nem kellene a cécó és meginnám itt előtte, hogy nincs baj. Most kiderül, merész-e vagy sem, ha nem visszasétálok a boltig, bekeverem a két italt, és jövök, de az sem jó mert akkor meg nem látja, hogy mit keverek bele, és az újabb konfliktust szül. Ezt még egyeztetni kell, hogyan lenne neki jobb.
- Most így belegondoltam, ahhoz hogy kipróbáld az elixirt, tényleg ott kellene lenned az elkészülésekor, azonban nem tudom vannak-e haragosaid, de én nem hinném, hogy meg tudlak védeni, ha támadnak. Ebből azt is feltételezhetnéd, hogy én vagyok, aki a támadás mögött áll, ezt egyetlen érvvel tudnám hárítani. JL tagja vagyok, az igazságra törekszem és hű vagyok elveimhez. -Bólintottam és talán túl spiráztam de tenyerem a szívemre tettem zárt ujjakkal.

by **Anatole Saito** Vas. Szept. 08 2013, 01:14

- Igen, tapasztaltam, hogy Lewis fénye kihunyt a barátlistámon. - kezdek bele komor hangon, miközben oldalra pillantok, majd színtelen hangon folytatom - Szándékomban áll felkeresni Hinarit, úgy tudom ő vette át Pánci szerepét, de egyelőre hagyom letelni a gyászidőszakot. - Ami azt illeti, egyelőre nem volt még lelki erőm felkeresni a lányt. Biztosan nagy súly nehezedik most a vállára, s bár nem nevezném még a kapcsolatunkat barátságnak, de bizonyára jó néven venné, ha a céhem és kiváltképp én biztosítanám most a nehéz időkben a támogatásomról. Ugyanakkor nem egy közeli ismerősömet vesztettem el az utóbbi hónapokban és emiatt egyre nehezebben viselem én is a halálesetek hírét. Egyfajta tagadó közöny ülepedett rám, mintha nem akarnék tudomást venni a dolgokról és menekülök előlük. Tisztába vagyok vele, hogy ez nem helyes, de majd idővel talán ez is alakul. Most így "kényelmes", egyszerűen könnyebb.
- Megértem a problémádat, s így most már átlátom a helyzeted. Nyugalom, nem kell tovább bizonygatnod a jó szándékodat. Különben sem rettegve fordulok be minden utcasarkon, hátha megtámadnak alapon, csak fő az elővigyázatosság. S mivel te bizalmat szavaztál nekem és beavatsz a kísérletedbe, ezért úgy hiszem én is bizalmat szavazhatok neked. Induljunk akkor és lássuk azt az elixírt. - Továbbra is bizonytalansággal vegyes izgatottság jár át. Úgy tűnik a férfi makk egészséges, nem mutatkoznak rajta nem kívánt mellékhatások, tehát a szer működhet. Ahogy pedig ő is említette, hajlandó előttem összekeverni a komponenseket, tehát ebből is látszik, hogy nem akar átverni. S az pedig, hogy JL tag, valóban kellő bizonyítékul szolgál számomra a megbízhatóságát illetőleg. Aldot szépen hagyom szunyálni a sarokülőn, Mitotól azért elköszönök, s miután leszedem azt asztalt, már indulásra készen állok.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Szept. 08 2013, 11:43

Sir Lewis halála, úgy látszik még az ő céhét is megrázta, és.. nem nincs és. Nem látjuk már viszont a lovagot.
- Rendben. Szerintem ne várj vele sokat, keresd fel mihamarabb. Családtagot vesztettünk, de az eszménk nem! - dühös voltam, leginkább arra, hogyha nem küldetésen kóborlok, akkor talán segíthettem volna a céhen, vagy Lewisen. Tudom ez eb gondolat, hiába is marcangolnám önmagam, akkor sem jön már vissza. Azonban inkább már arra figyeltem, amit mond Anatole. A legutóbbi céhgyűlés eléggé felkavart, és a tudat..
- Akkor, ha készen vagy indulhatunk is - mondtam komoran még mindig a gondolatok hatása alatt. Mire lepakolt mindent és elköszönt Mitotól, már javult a kedvem is és inkább a kutatás felé tereltem a gondolataim.
- Hali Mito! Jó sütkérezést! - köszöntem el tőle én is. Ahogy kiléptünk az utcára a jól megszokott verőfényes napsütés fogadott. Elég messze van a bolt, ugyan tudja már, volt nálunk párszor. Átsétálunk a nyugati részre és még a főtér felőli részen pár utcát lemegyünk, és ott a tornyunk.
- Anatole, és hogy veszed észre, mennyire szeretnek vásárolni a játékosok? Meg mennyire aktívan gondolják a kijutást? Mint tudod nekünk a JL-nél ez alapkő - nem folytattam, bár tudtam volna még. Amúgy is még csak most indultunk útnak, és kell némi idő míg ténylegesen, eljutunk Chan és az én birodalmamba. Ezután hallgattam egy kicsit a hallottakat emésztettem és az esetleges kérdésein rágódtam. De mint a jó tenger én is hullámzottam, így másféle kérdést hoztam fel, említette már, hogy túl mélyen nem akar belefolyni a poti készítés rejtelmeibe, de azért egy próbát megér a kérdés.
- Te kísérleteztél-e már új páncél vagy kiegészítő gyártásán? Természetesen a recept nélkülire gondolok, amit a játék nem ad meg, hanem el van rejtve a rendszerben. Odakint mondhatjuk úgy ezzel is foglalkoztam, és biztosra tudom, hogy a programozók sokat szoktak unatkozni, így kitalálnak, pár rejtvényt, a program keretei között és elrejtenek oda, általában mókás, tárgyakat, vagy eseményeket - mondtam miközben, vakargattam a fejem, és a köves utcán kopogott, kezdetleges bakancsom. Zsebre dugott kézzel sétáltam, mint mindig, amikor nem nő a társaságom és élveztem a napfényt, bár az a kis gyomor ideg, hogy nála vajon jól sül-e el az elixir, vagy nem, az még okozott egy kis szorongást.

by **Anatole Saito** Vas. Szept. 08 2013, 16:40

- A kijutásért való küzdelem az én céhem számára is alapkő, ugyanakkor igyekszünk nem megfeledkezni arról sem, hogy nem árt az ittlétet élvezetesebbé tenni, hogy ne süppedjünk bele a mindennapokba. Valamilyen módon muszáj feledtetnünk magunkkal azt, hogy bezárva vagyunk. Minél élhetőbbé szeretném tenni az életemet, ezért tudok elvonatkoztatni attól, hogy a macskám csak egy virtuális lény, a segédem által készített sütemények íze nem igazi és még sorolhatnám. Az érzéseim, a gondolataim igaziak, ebbe kell kapaszkodnom. Izgalmas és érdekes lesz újra a valóságban lenni, meg kell szokni újra, hogy a dolgok nem gombnyomásra működnek, hogy ki kell járnunk a mosdóba és fürdeni sem fog ártani. - Mondandóm végére már nevetgélve beszéltem, s csak bízni tudok abban, hogy Yuichi arcára is mosolyt csalok, nem pedig hülyének néz.
- Amúgy pedig szerintem majd mindenki komolyan veszi a kijutást. Nem találkoztam még olyannal, aki itt akart volna maradni örökre. Ami pedig a vásárlási igényt illeti: az a tapasztalatom, hogy ha küldetésről térnek haza az emberek, akkor előszeretettel keresik fel a boltokat. Más esetben uborkaszezon van. Nah igen, meg hó eleje. Akkor szerencsére megsokasodik a munka és a vásárlási kedv is. Mintha az ember fizetést kapna, hehe. - Bizony-bizony, a céhházas bazár nélkül eléggé egy helyben toporognék most, még páncélkovácsként is. A vértek és egyéb felszerelések nem olyan fogyóeszközök, mint mondjuk a kristályok és potik, amikből újat és újat vásárol az ember, akár hétről-hétre. A kísérletezéssel kapcsolatos kérdése igencsak elgondolkoztat. Egy éve vagyok a játékban, a kezdetektől kovácsolok, de még sosem próbáltam saját kútfőből kitalálni recepteket. Ez tök gáz...
- Őszintén szólva ezidáig meg sem fordult a fejemben, hogy lehetnek rejtett receptek is beleépítve a játékba. Nem vagyok egy nagy kocka, nem ismerem ezeknek a dolgoknak a rendjét, de most adtál egy elég nagy löketet, hogy ilyesmibe én is belevessem magam. Tudtommal cégéres jelzést én tettem először a termékeimre és egészen jól kitanultam már azt is, hogy miként lehet egyedi külleművé tenni egy tömegcikket, de ennyiben kimerült a fantáziám. - A beszélgetésünk szerencsére kezdte feloldani a feszültségemet. Tudtam már merre megyünk, rendszeres várásló vagyok én is a Főnix boltban, mégis hagyom, hogy a férfi vezessen.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Szept. 08 2013, 19:07

Szóval ez tisztázódott, eleinte komor voltam, de oldódtam, valahogy a szavai visszahozták az igazi yuichit, és tudom ennek fényében kell továbbra is cselekedjek. A céh bánata természetesen közös bánat, és alkalomkor csatlakozom a többiekhez, azonban előtte tényleg meg kell próbáljak hőssé válni. Pótolni akarom Lewis, nem, hisz egy elesett hős mindig pótolhatatlan, egy teljesen más út áll előtte, üldözni a gonoszt, irtani a szörnyeket, és a Niji béklyót kiteljesíteni. Ez az én utam, hős leszek, de kicsit több vagy kevesebb, mint Lewis volt. Végtére, nem is ezen gondolatokra, de talán ez is közrejátszott, elkezdtem mosolyogni. Igaza van temérdek dolog jutott eszembe, hogy mi az amit másképp csinálok, főleg, hogy napokig nem alszok és nincs baj.
- Igen ezt tapasztaltam én, például én még esőt nem láttam itt a játékban. És egyet értek, izgalmas és érdekes hely ez, de kíváncsi lennék a kinti világra, hiányzik igazából - na meg nem utolsó sorban. Már van egy találkozóm vele.
- Szóval értem a hó eleje és a küldetések utáni napok. Na, majd jobban figyelek a rendszerességre. Köszönöm az üzleti okítást - nevettem el magam. A kijutással kapcsolatosan nem szóltam, végül is megkaptam a használható választ, amire szükségem volt, ugyan mi okom lenne kérdezősködni. Nem ismerek ellenpéldát, ha meg odáig fajulna valakinek az elve, hogy jobb itt bent, mint odakint, kiütöm a fejéből az ebadta gondolatot.
Meglepett Anatole válasza, tényleg nem, mármint igen próbálkozott egyedi kreálmányokkal.
- Az is annak számít - feleltem, miután megvártam, míg elmondja mondandóját - az is egyedi, persze, nem lehet összehasonlítani a két szakmát, ugyanis főzni potionokat egyszerűbbnek tűnik, magától elkészül. Láthatod - mutattam karjaimra - ezekkel nem tudnám egész nap a vasat verni. De só bányában zsákot cipelni azt igen.. - tettem hozzá nagyon halkan, majd megráztam a fejem, nem tudom honnan jött ez a gondolat.
- Szerintem amit most vázoltál az bőven megfelel a kísérletezgetés feltételnek. Azonban a rejtett és teljesen új dolgok, léteznek, odakint kocka voltam, én magam is találtam pár ilyet, bár nem elsőként, én már mindig csak leírás alapján kerestem ezt. Én se tudnám napjaim arra áldozni, hogy egy ilyen butaságot keresgélek. Kivéve itt - lassítottam hadaró beszéd stílusomon - itt van időm ilyesmikre. És ahogy látom meg is érkeztünk - ismertem fel a sarkon a pálmafát. Szokásos magasság, helyzet, kicsit olyan mintha a valóság lenne, de azért ez mégsem az. Amit a pixelekről mondott, talán jobban foglalatoskodnom kellene azzal, hogy higgyek annak, amit látok. Ne gáncsoskodva a hibát, vagy az ártást keressem benne. Legközelebb eszek a kínált ételből. Ezt most megfogadom.
Ahogy lekanyarodtunk, kinyitottam az ajtót és beléptem előtte. Férfiak előtt nem tartom meg a szokványos illemem, hanem inkább házigazdaként előre megyek.
- Szia Chan! - próbáltam egy köszönéssel, de nem jött válasz, még nem érkezett meg küldetéséről. - Parancsolj, fáradj beljebb - mutattam a kiszolgáló pult melletti ajtóra. Ha előre ment, utána haladtam a lefelé a lépcsőn, ugyanis egy földalatti kutató "labort" alakítottam ki a bolt alatt. Jelenleg még csak egyetlen szintje volt és menün keresztül tudtam így bővíteni, szerencsére beépített funkció volt, hogy választhattam melyik külalakját kérem a műhelynek, azaz labornak. Ha inkább a házigazdát látta volna maga előtt, úgy előre mentem. Lent egy tágas helyiségben asztalok, jegyzetek és lombikok tömkelege várt rám és vendégemre. Szépen tisztántartott hely volt, bár nekem sok közöm nem volt hozzá, ha eltört valami elpixeleződött, ha kifolyt valami elpixeleződött.. így nem sokat tehettem azért, hogy tönkre tegyem. Szemben még két polc állt mellette és körbe a falakon gyertya kristályok pislákoltak, persze ez nem az a féle, ami gyorsan kihuny, hanem a tartósabbak. Chan egyedi fejlesztése, mindig megmosolyogtat, mikor rájuk nézek, mennyit küszködött vele.
- Szóval ez volna az én kis raktáram és kutató laboratóriumom - remélem egy nap hasznosabb iratok is fognak idekerülni azon kívül, hogy a hős szérumot fejlesztem. Mivel még teszt fázisban azért vagyunk itt.

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 09 2013, 21:44

- Mindenkinek hiányzik a kinti világ. Aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik. - jelentem ki magabiztosan, hiszen nekem sem múlik el úgy nap, hogy ne emlékeztetne valami a valóságra. Amikor azt ecsetelgeti, hogy a kezei nem látszanak éppenséggel alkalmasnak arra, hogy egész nap a vasat verjék, nos igencsak felnevetek. - Szerinted én úgy nézek ki, mint egy tagbaszakadt kovács? - kérdezek vissza még mindig vigyorogva, s pár lépést előrébb lépve úgy állok széttárt kezekkel, hogy jól végigmérhesse nyurga, szálkás, de izomkolosszusnak semmiképp sem mondható alakomon. Összehasonlítva az övével, nem tudnám megállapítani, hogy melyikünk a vékonyabb, annyi biztos, hogy én vagyok a magasabb, és ő sem egy tagbaszakadt állat. - Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy nem a külsőségeken múlik a dolog, ezt már tapasztalhattad magad is. A legvéznább, legalacsonyabb emberéből is lehet hős, aki bitang nagy pofonokat oszt és az erőemberek sem biztos, hogy vannak olyan erősek, mint a skillesebb játékosok. Ugyanez a helyzet a kovácsolással is; persze nem árt minél magasabb kitartás pont és esetleg súlyemelés, de ezek megkönnyítik az amúgy sem kemény fizikai munka részt. Egyébiránt meg a rendszer viszi a kezemet, mint harc közben.
Az viszont biztos, hogy szöget ütött a fejemben ez a rejtett receptek dolog és nem fogok sokáig késlekedni. A pokelabdák is milyen jól működtek a múltkori párbajomon, tulajdonképpen azok is kísérletezések voltak. Mostanában úgyis rákaptam a vadászatra, ráadásul szüntelenül kutatok ritka fegyverek után - igen, még mindig... a játék kezdete óta nem tudtam, s ami azt illeti, nem is akartam levetkőzni ezt a szenvedélyem - így mindezek mellett ha nyitva tartom a szemem és extraképpen még az esetleges rejtett receptekre is kiterjesztem a figyelmemet, az igazán nem lehet megterhelő.
Belépve a jól ismert Főnix boltba tekintetemmel rögtön a kristálykészletet kezdem el vizslatni, hiába... a mániámmá vált azoknak a kütyüknek a vásárlása. Persze a jóféle potikat sem vetem meg. Mivel úgy tűnik nincs itt senki, csak egy félig hallatott "hello-bello" hagyja el számat, inkább csak szórakozottságból, mintsem tényleges köszönésképpen. Előreengedem a házigazdát, s csakhamar elvezet egy pofás kis alkimista laborba. Egyértelműen látszik az arcomon, hogy le vagyok nyűgözve, nem is akarom palástolni az érzéseimet. Tolok egy "not bad" fejet, majd karba font kézzel várom a további fejleményeket. - Nos, hogyan tovább? Nekilátunk kotyvasztani? Avass be a részletekbe kérlek és ne csigázz tovább! Very Happy

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Szept. 09 2013, 22:53

Igaza volt, ez nem csak rám jellemző, mindenkire ugyanúgy. Kérdésére ránéztem és elnevettem magam, tudom miért kérdezte így, végre teljesen visszatért jókedvem.
- Hát.. - vakartam fejem - nem igazán - nevettem el magam újra, szó mi szó ő sem egy testépítő látvány pékség bajnok. Egyszerű vékony ember. És ráadásul a szakálla miatt biztosan kerülik is a nők. Végig hallgattam, amit mondott és csak utána fűztem hozzá pár gondolatot.
- Ez igaz, ott volt az a kislány Lizzy, ő is erősebb volt nálam, mégis sokkal fiatalabb és törékenyebbnek tűnt. Talán pont ezért jó ez a hely, itt az is erős lehet, aki odakint gyenge, és mint tudni illik, azok becsülik meg leginkább az erőt, akik azelőtt gyengék voltak, mielőtt erősek lettek - néztem fel az égre, ahol még pár madár is sebesen átröppent. Miért nem lehet repülni, mennyivel egyszerűbb lenne minden. - Á semmi csak elgondolkoztam, és ne figyelj oda, néha mondok ilyeneket - nem magamra gondoltam, akiket kint hagytam ők tényleg gyengék, és nekik volna szükségük erre az erőre, amire itt szert lehet tenni. És persze a tegnap esti eredmény lenyűgöző. No, de itt is vagyunk.
Lementem az alagsorba és jött utánam. rossz vendéglátóként, összesen csak hellyel tudtam kínálni.
- Foglalj helyet, vagy, gyere közelebb az asztalhoz, és máris készítem az elixirt, persze már ki is kotyvasztom azonnal - azzal előkapartam az egyik fiókból nyolc új palackot. Az első aljára tettem egy faeno levelet és az ötödik aljára szintén. Majd kinyitottam egy újabb fiókot, ahol szépen el voltak választva a növények fakkokban. Kivettem a következő hozzávalót, egy barna gombát.
Beletettem a második és a hatodik flaskába.
- Amit most csinálok épp az a komponensek sorrendje - magyaráztam a teljesen egyértelmű mechanizmusát. Elővettem a Kis tövisgyökeret és beletettem a harmadik és hetedik üvegcsébe. Utolsó előttinek a vörös pitypangot választottam és az üresen álló negyedik és nyolcadik üvegcsébe tettem egyet-egyet. Kivettem még kettő tövisgyökeret, azonban ezeket letettem a hármas és hetes flaskák mellé.
- Most jön, ami egy kicsit nehézkesebb és sokáig tartott rájönni - Azzal elővettem nyolc gyertya kristályt. Egyesével beleszórtam a flakonokba őket, miután bekapcsoltam. Lezártam mindegyik tetejét szépen sorban, sebesen. Alig kell pár másodpercig égetni őket és vehetem le. Két másodperces késleltetésekkel kapkodtam le a tetőket és így az első tizennégy másodpercen át égett, ahogyan a többi is. Füstje felszállt, de nem volt zavaró és nem is volt baj. Azonban nincs sok időm, mert mindjárt elpixeleződnek. Öntöttem minden egyes üvegcsébe egy ujjnyi vizet, és ahogy beleért zártam vissza a tetejét. Sorban haladtam itt is.
- Most van egy szusszanásnyi idő, és most jön a vegyítés - nem figyelhettem még továbbra sem vendégemre, hanem készítettem tovább az elixireket. A hármas tartalmát átöntöttem a kettesbe és a hetes tartalmát a hatosba. Majd az egyest a négyesbe és az ötöst a nyolcasba. Utolsó előttinek a négyesbe és a nyolcasba beletettem a tövisgyökereket. Összeráztam ezt a két palackot majd a négyes tartalmát bele a kettesbe és a nyolcas tartalmát a hatosba. Lezártam az immáron két teli palack tetejét. Beizzítottam két újabb gyertya kristályt letettem az asztalra és felkaptam a két üvegcsét. Háromszor megráztam őket és az ideiglenes égő fölé tartottam a két üvegcsét. Így tartottam pontosan tizenhét másodpercig, majd hangos csattanással landoltak az asztalon, így kész lett az utolsó rázás is. Félig narancs és félig zöld színben játszott a palack tartalma és furamód, külön vált a két réteg egy hajszálvékony határoló vonallal.
- Készen van! - örültem az eredménynek. - Harminc percig hat, ha megisszuk, és olyan hatása van, mintha kicseréltek volna. Öt korttyal kell meginni, ha nem így iszod, fogalmam sincs, mi történik, de szerintem ne próbáljuk ki, ismeretlen hatása van.
Nem is vártam tovább, meg akartam neki mutatni, hogy biza életben maradok, ha megiszom ezt a löttyöt és nem lesz semmi baj. Úgy felemeltem a flaskát, megemeltem előtte a kettest és öt korttyal lassan megittam. Kellemes érzés fogott el. Egyszerre voltam könnyű és nehéz, csiklandozta a hasamat belülről, majd a torkomat is. Egyet köhögtem, de ennyi.

Elixir statok:

// 3x5 kockával dobj(6) Első oszlop életerő, második oszlok fegyverkezelés, harmadik oszlop kitartás, negyedik oszlop gyorsaság, ötödik oszlop spec képesség. Persze mindenhol oszlop összegek. Halál/korona kocka arra kell, lesz-e külső változás (zöld bőrszín ilyesmik, fantáziádra bízom ha halál kockát dobnál) Az erőt kihagytam az fixen 20-ra növeli vagy csökkenti, és a felszerelésed értékei hozzájönnek a most kidobottakhoz. Jó szórakozást a küzdelemhez Razz

//

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Szept. 09 2013, 22:53

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767251444_0f76bf2817_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767251444_0f76bf2817_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767250438_224285ea8b_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767249862_5877ffd2ef_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767249862_5877ffd2ef_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767251444_0f76bf2817_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#4 '2 oldal halál/korona' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 13 2013, 21:35

Jóízűen nevetgélünk ezen a kovácsolás dolgon, amikor pedig az erős kontra gyenge téma kerül előtérbe, helyeslően bólogatok és elgondolkoztatnak a hallottak. Rövidke ismertségünkre való tekintettel még nem avatom be a teljességgel a kinti életembe és a múltamba, ha úgy tetszik még nem nyerte el a bizalmam, másrészről meg nem is akarom terhelni a bugyuta emlékeimmel, de bizony nem véletlen, hogy én is az erőre mentem rá. Vézna, ügyefogyott, kétbalkezes gyerek voltam, s ahogy cseperedtem, továbbra sem a fizikumom határozta meg a valómat. Mindig is inkább az eszemre hagyatkoztam, mintsem a testi erőre, ráadásul sosem volt ínyemre az erőszak. Ellenben engem előszeretettel vertek péppé a nálam nagyobbak és idősebbek, vagy azért, hogy lenyúlják a cuccaimat, vagy pusztán kedvtelésből. Mert megtehették, ugyebár... Harcművészetet is azért kezdtem el tanulni, hogy megerősödjek és alapvető önvédelmet tanuljak, a kendonak hála pedig már kellően mozgékonnyá és edzetté váltam ahhoz, hogy ne fújjon el az első erősebb szellő. Amikor pedig elkezdtem a SAO-t, elsősorban ügyességre és gyorsaságra akartam építeni, ez tűnt testhezálló profilnak, s ehhez illett is a harcművész. Aztán kezdetben csöppet sem tudatosan, végül viszont már nagyon is tudatosan kezdtem építeni az erőre. A fordulópont talán a harcművész torna volt, mégpedig a King elleni küzdelmem. Nem akartam ismét az a vézna kölyök lenni, akit földbe tipornak a tagbaszakadt állatok. Erős akartam lenni, mindenkinél erősebb. A célomat immáron elértem, de nem állhatok meg itt a fejlődésben, hisz a címemre akarnak majd törni. Éppen ezért váltam egyre motiváltabbá párbajok terén is és éppen ezért fogadtam el ennek a kardforgatónak is a felkérését, bár tisztában vagyok vele, hogy kockázatot vállalok.
Leérünk tehát a pincehelyiségben lévő alkimista laborba, s ahelyett, hogy elfogadnám a felkínált ülőhelyet, inkább az asztalhoz közelítek, kellő távolságot hagyva persze arra, hogy Yuichi kényelmesen tudjon dolgozni és igyekszem nem útban lenni. Államon lévő szakállammal babrálok izgatottságom közepette, ahogy figyelem a műveleteket. A növények számomra is ismerős tier 1-es nyersanyagok, megfordultak már ilyenek az én kezem ügyében is. Persze a művelet sorrendjét meg sem próbálom memorizálni, hiszen egyrészről megfelelő skillek nélkül úgysem tudnám utána csinálni, másrészről én magam tettem ígéretet arra, hogy segítségére leszek az elixír szabadalmaztatásában, ha sikerrel jár a kísérlet.
- Nos, akkor egészségünkre! - emelem kissé még habozva az arcomhoz a kotyvalékot, s előbb beleszippantok. Nem tudom mégis milyen a jó elixír szaga, eleve badarság volt megszagolni. Öt korty, öt korty... csak el ne számoljam itt a nagy izgalmak közepette. Meg is volnánk, lássuk a hatást... fingers cross >.<

by **Kayaba Akihiko** Pént. Szept. 13 2013, 21:35

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#4 '2 oldal halál/korona' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Hayashi Yuichi** Pént. Szept. 13 2013, 23:05

Öt korty, és már lent is volt az ital, hallottam Anat szavait és ő is megitta. Bőröm, mint azelőtt este fényárban úszott, talán egész alakom is. De Anatole is. Egy kicsit megemelkedett a látószögem, mintha repülni tudnék, de hamar vissza is estem a földre. Ahogy vendégem is. Máris éreztem a "jótékony"! Hatását az italnak. Sokkal szívósabbnak éreztem magam és tudtam, hogy a világot meg tudnám most mozdítani. Ekkor még semmit sem tudtam a fekete foltról, ami arcomat díszítette, azonban ami az előttem állót illeti.. Olyan másabb lett. Valami nem stimmelt, talán a homályos fény teszi.
- Anatole, mintha lenne valami az arcoddal, rosszul vagy? - kérdeztem óvatosan. Talán ez lenne az elixir első kudarca? Furcsán zöldes az ábrázata, de lehet csak hányingere van. Elég vacak az íze a löttynek az biztos, hát még a penetráns hullaszaga az italnak. (// ezt muszáj volt leírnom xD//) Ránézésre nem mondanám betegnek, de az arca.. - az arcod, úristen! - keltem a feszültséget. - Zöld! - mondtam kicsit hangosabban, bár még pánik közel sem volt benne, sőt inkább vicces az egész, leginkább nevethetnékem van az ábrázatán. Egy okból viszont nem nevetek, az hogy üzleti kapcsolatban állunk és ez a kis elixir dolog úgy tűnik balul sült el elsőre neki. Kardom nem jó abban nem fogja látni a tükröződést, ezért rossz, hogy matt kardokat használok.
- Hogy érzed magad, feltöltött a szuper erővel az ital? – magamban éreztem, de a srác ábrázata tényleg aggasztott. Az a zöld fej. és kezek, jé a kezei is zöldek. – Nézz a kezedre! – mutattam rá ujjammal, ott is látszik. – Menjünk ki a napfényre, ezek a kristályok kevés fényt adnak, lehet itt romlott el valami a kristályokban – mutattam rájuk, mint esetleges probléma forrásokra.

Anatole statok:

Yuichi statok:

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 14 2013, 00:10

Yuichi 4 vagy annál nagyobbat kell dobnia sikeres találathoz, minden 5. körben pihen, spec képességhez 4 vagy nagyobbat kell dobnia

Anatole 3 vagy annál nagyobbat kell dobnia sikeres találathoz, minden 4. körben pihen, spec képességhez 2 vagy nagyobbat kell dobnia

Sorrend:
Yuichi
Anatole

Testem elkezd fényleni, ahogy legurítom a torkomon az öt kortynyi elixírt. Bakker, mi ez? Az alkonyat? Nem akarok csillámló vámpírrá vagy lámává válni! ilyen extra mellékhatásokról eddig nem volt szó! O.o Aztán Yuichi figyelmeztet arról, hogy bőröm elkezd színében megváltozni, s kézfejem immáron méregzöld színben pompázik. Ehh, mint egy víziszörny! Gyorsan széthúzom mellkasomon az inget és ott is fullra zöld vagyok, így vélhetőleg az egész testem ilyen lett, beleértve persze az arcomat is. Szakállas zöld ogre. Nem-nem, az nem illik hozzám. Vagy kárcsú ogre? Nem-nem, az nem szexi... Hmm, meg van! Hulk Cool

- Ez menő! ha az elixír nem is válik be harchoz, még mindig eladhatjuk tréfamester kütyüként mások megviccelésére. - próbálom szépíteni a helyzetet és nem kétségbe esni. - Amúgy a te ábrázatod sem semmi... - Persze eszem ágában sincs elárulni neki, hogy mit is látok rajta.
Ahogy lehívom a menümet, a látvány szinte sokkol. igaz, hogy a kitartásom és a spec képességem pontjai némiképpen emelkedtek, de minden más csökken. Hogy is mondta Yuichi... olyan hatása van, mintha kicseréltek volna? Hát egen, de csöppet sem érzem magam fittebbnek, gyorsabbnak, pláne nem erősebbnek. Ez az elixír úgy tűnik nálam nem vált be, s ennek hangot is adok.
- Nos, nem tudom mire kellett volna pontosan számítanom, de a legtöbb statomban gyengültem. Nálad mi a helyzet? és ugye tényleg csak fél óráig tart a hatás? - nyelek egy hatalmasat a kérdésem végén. Azt hiszem itt kapok helyben agyvérzést, ha több szintnyi statpontom vész el a kíváncsiságom és a segítségnyújtásom miatt. Közben elindulok kifelé, követve a kardforgatót.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Szept. 14 2013, 12:21

Zöld volt, szerencsére nem akadt ki úgy, mint én a nem várt hatáson. Ezek után is értékesítené? - Tréfamester kütyü? - kérdezek vissza oktalan. Magam elé emelem az üres flakont és látom lelki szemeim előtt, ahogy a hős elixir címke átíródik bohócitallá, ez valami elkeserítő. Visszahelyeztem az üvegcsét az asztalra és közben firtatta a saját ábrázatom is. Megtapogattam magam, külső torzulás nincs, de nincs semmim, amin megnézzem magam. Lenéztem kezemre, de nem láttam változást. - Milyen? Nekem a kezem maradt normál színű. - mondtam neki, hátha bővebben kifejtené, mi az amit ő lát, de én nem. Jó volna tudni, ha belőle zöld lett, belőlem mi? Csak nem, ugye nem.. - szakállas lettem? - kérdeztem kétségbeesve. Odakint sokat próbálgattam, hogyan lenne jó, de mindig olyan bűnöző ábrázatom lett tőle, így végleg lemondtam a szakállról. Neki azért valamicskét jobban áll, bár ő is megpróbálkozhatna bajusszal is. Lehet, jobban állna, mint ez a furcsa szakáll stílus. Így úgy néz ki zölden, mintha.. *khömpf* *kunc*. Moderáld magad yuichi, nem illik a vendéget kinevetni, azért mert elcsináltam az elixirt. Pedig minden jól ment. Ránéztem az üvegcsére és láthatóan maradt benne némi folyadék. - Add csak ide a te palackod, leellenőriznék rajta valamit - nyújtottam kezem felé. Ha ideadta azzal felemeltem és az üvegcse alját vizslattam, ahogy mozgattam a fényben egy kövér folyadékcsepp formálódott ki és máris elkezdett gurulva folyni a lombik alján. Érdekes lelet, megvan mi okozhatta a hibát. Simókáltam meg bal kezem ujjaival állcsúcsom. Amit azonban fél füllel hallottam, az ledöbbentett.
- Gyengített, szinte minden statodon? Megnézem sajátom egy pillanat - kérdőjel, mondhatni hatalmas kérdőjel, közben megnyitottam menüm, és a legtöbb statom emelkedett, az erő masszívan, a gyorsaságomat ez alkalommal csökkentette, de az állóképességem a korábbihoz képest az egekbe szökkent - nekem egész sokat erősített, bár az tény egy fontos statomat leredukált. Igen, csak fél óráig tart a módosítás - többet még nem szóltam, minden statját megrövidítette, hányas szinten lehet, erre azt hiszem, nem kérdezek rá, amúgy sem válaszolna.
Gondolataimba merülve sétáltam fel a lépcsőn, majd felérve az előtérbe, újra elkiáltottam magam. "Szia Chan" és kinyitottam az ajtót, ha elfogadta, szabadon kiléphetett elsőnek az ismerős utcára. Jobbra volt az a nagy fa, míg bal irányba hosszasan terültek el mindkét oldalt házak.
- Gyere, próbáljuk ki újdonsült erőnk, vagy gyengített erőnk - mondtam a mondat végét tétován. - Van itt egy kis hely, ott megküzdhetünk - azzal elindultam a fa felé. Láttam kicsit elmaradt - vagy nem is akarod kipróbálni a hős elixir hatását? - kérdeztem nevetve. A zöld bőre a napfényen világított, mint egy (csillámpír XD), mint egy nagydarab zöld.. teremtmény. Urániumevő állatka? Nem, nem attól hogy vicces attól még ugyan az az ember, mint eddig volt. Intettem, hogy jöjjön. Ha jött, ha nem ott helyben felajánlottam a harc lehetőségét. (//engedelmeddel//) Amire rá is nyomott, hogy elfogadja. Míg letelt a tizenöt másodperc nevettem és következőket mondtam, ahogy sorra jelentek meg rajtam felszereléseim. - Ez úgy hiszem jó móka lesz, zöldike - ugrattam, hisz mi mást tehettem volna, tényleg jó mókának és baráti küzdelemnek tűnt - akkor utolsó életpontig, hogy izgalmasabb legyen. És nem utolsó sorban, nem kell tartanod, ha én csapom az utolsót, nem kívánok másmilyen indikátort a fejem fölé, abba belehalnék - mondtam. Jobb, ha tudja, merőben elítélem a nem zöld indikátort, ha máson van, ha rám kerülne. Remélem sose lesz másabb ez, mint zöld. Ahogy letelt a számláló, a korábbihoz képest egy teknősbéka gyorsaságával kiugrattam, és kezdetnek a szabdaló kellemes fogásán csavarva, vesetájékra irányítottam egy szúrást. A kezében lévő pallossal, ha lecsapna, könnyen tudjak azután hárítani. Magamban doppingoltam magam és vártam, hogy előbukkanjon a Niji, vajon milyen szín határozza meg ezúttal kardom.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 14 2013, 12:21

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4767250438_224285ea8b_s

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Szept. 14 2013, 12:21

Tudtam hogy a specet lehagyom..

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 14 2013, 12:21

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766602461_64fb5071c9_s

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766602461_64fb5071c9_s

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 14 2013, 19:27

- Nem lettél szakállas... - pillantottam értetlenül, majd egyre rosszallóbb tekintettel a férfira. ugyan miért lenne az gáz, ha valaki szakállas, Vagy ez vala új vallási vagy divat izé, hogy a borotvált sima arc a nívós? Nincs is férfiasabb egy ápolt arcszőrzetnél 8)Legalább is Viola sosem panaszkodott az enyém miatt, az ő ízlésére meg adok. - Van egy fekete folt az arcodon, olyan, mint egy tintapaca. - vallom be töredelmesen, és ujjammal rá is mutatok arra az oldalra, ahol elkezd mostanra terjengeni az a bizonyos sötét paca. Készséggel átnyújtom a palackom és összevont szemöldökkel, homlokomat ráncolva méregetem én is, hátha jutunk valamire. Nem minthogyha bármivel is tudnék segíteni Yuichinak. - Rájöttél esetleg valamire? Eggen, minden fontos statom csökkent. Lehetséges, hogy alacsonyabb szintűeknek kedvező hatással bír, de engem gyengített. - Nyilván nem becsmérelni akartam, de az nyilvánvaló előttem is, hogy alacsonyabb szintű, min én. a boltja is friss, a JL-be is nemrég csatlakozott, a top 10-ben sincs benne és a fronton sem harcol velünk, ráadásul a felszereléseit is tőlem veszi. Hogy hanyadik szintű, arról fogalmam sincs, csak tippelni tudok a cuccai alapján és az elixír hatása miatt harc közben sem fog kiderülni számomra a reális erőviszony. Annyira nem is bánom, nem szeretem a kiegyenlítetlen harcokat. Így izgalmasabb és valós edzéssé válik számomra is. Nos akkor, exp-re fel! \o/
Kilépünk a napfényre, s a bőröm szinte világítani kezd. Váó, menő 8)Egyáltalán nem érem tragikusnak a helyzetet, még a zöldike megnevezést sem veszem rossz néven. Örömmel veszem, hogy nem kell messzire mennünk párbajhelyszínt keresni, azért azt mégsem akarom, hogy nagyon megbámuljanak bennünket a járókelők. Úgy nézhetünk ki, mint akikre ráborult egy festékbolt polca.
- Jó móka bizony, Mr. Paca - intézek felé egy elszánt vigyort, majd mikor érkezik a párbajra hívás, habozás nélkül elfogadom a teljes életest. Azért a biztonság kedvéért kiiktatom az utolsó csapás bevitelének lehetőségét, majd a felkészülési idő alatt magamra öltöm full felszerelésem. A plusz statokkal azért már megnyugtatóbb érzés fog el, bár tudom, hogy a cipőnk és a vértünk egyező erősségünk, hála a kovácsmunkámnak. A férfi ujján díszelgő egyik gyűrű pedig valaha az enyém volt, még T1-es ércekből kovácsoltam. Régi szép idők...
- Egy valamiről figyelmeztetnélek... Kérlek ne riasszon vissza a pallosom! - S beszéd közben lecsatolom hátamról a fegyverem, amelyből cseppenő vérvörös, ragacsos folyadék szüntelenül áztatja előttem a talajt, ám pillanatok alatt el is pixeleződik. Tenyeremet végighúzom a penge lapján, melynek hatására a kesztyűmet is eláztatja a vér, azonban mikor ujjaimmal elkenem a mocskot, már el is pixeleződik a plazma. Úgy paskolom meg Falánkfiút, mintha csak egy hűséges öleb lenne. Jó fiú, ügyes fiú! - Ez egy kis extra a fegyveremben, de nem kell aggódnod, nem fog bántani... nagyon - Mire azonban az utolsó szó is elhagyja számat, már le is jár a számláló, s habozás nélkül iramodunk meg egymás felé. Két kézzel markolom meg pallosom nyelét, így elsőre talán nem olyan feltűnő, hogy egyébként balkezes vagyok. Az első ütését könnyűszerrel sikerül hárítanom, kardforgatók ellen nagyobb hasznát veszem a fegyverek összecsapódásakor a lényegesen nagyobb pallosomat. Egyre inkább megkedvelem a test-test elleni, igazán közeli közelharcot, pedig a lándzsás harcmodor is nagyon bejött annak idején. Egyelőre nem provokálom még ki a földharcot, önuralomra kell edzenem Falánkot, s ehhez gyakorlás kell. Ellentámadásba lendülök, miután súlyemelésemet is bevetve ellököm magamtól a férfit, majd sarkazok egyet jobbra és kereszt irányban a bal combja felé vágok.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 14 2013, 19:27

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I. 4766612103_86ee832108_s

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Szept. 14 2013, 22:10

Szóval egy tintapaca, nyúlok oda, ahová Anatole mutatott. Ez a hely több dolgot is felébreszt bennem, például Rita pofonja, ami szerintem indokolatlan volt tőle. - Áh, szóval csak ennyi - nevettem el magam - jól festünk - folytattam kuncogással, azonban elkértem az üvegeket. - Igen megvan a hiba oka. Nem ittuk meg az utolsó cseppig, biztosan ilyen apró dolgon múlt, hogy nem lett tökéletes a hatása - Nézegettem még tovább az apró üvegcsét egy ideig, belerévedve a hatóanyagok koncentrációjának a képletébe. Utána számoltam és jó volt minden, egyezett. Visszatettem az asztalra. Túl "rákockultam" az alkímiára, látszik nekem a gépek az eredeti szakmám nem ez. Felsültem benne.
Hamarosan azonban már egymással szemben álltunk és nézőnk is alig akadt annak ellenére, hogy két marslakó csapott össze az első szint egy utcáján. Legalább lenne egyiknek fotókristálya ezt meg lehetne örökíteni, a két macskajancsi furaszerkóban kifestve párbajozik. A kép gondolatára elnevettem magam, hát még a 'Mister Paca' kijelentésére. Azonban komolyságot erőltettem magamra, három.. kettő.. egy. Mindketten megugrottunk. Ahogy előbb bemutatta fegyverét, a pallosát azzal a furcsa csöpögésével, cseppet sem tántorított vissza. Odakint én magam is forgatok ilyen fegyvert. Bár az nem csinál ilyeneket. Egy kis extra csicsa, de kezemben már a szabdaló van, találnia kell. Eredetileg nála van az előny, míg távolabb tud tartani, ha ismeri a mocskos fortélyokat, akkor igazi küzdelem is kialakulhat. Szúrásomat egy mozdulattal félresöpörte, érkezett is tenyere, meglökött, hogy olyan távra kerüljek, ahonnan, már tud vágni. Penge élre nem akartam rávágni, még ha ezt hárítottam is volna, abba hamarabb eltörne az én fegyverem, mint az övé. Így csak keresztvassal belemartam pallosa felszínébe és átugrottam a száguldó pengét. Térdkalácsom alatt lendült át a súlyos fegyver és földre érkeztemmel, egyet előre csúsztam, közben pár szót felé vágtam: - szép vágás lett volna.. - majd alulról indított vágással igyekeztem kézfeje fölött a karján ejteni egy hosszú sebet egészen a válláig. Odakint sokkal hatásosabb és izgalmasabb lenne ez a harc. Itt, viszont ami tőlünk telik fájdalom nélkül. Azonban a szórakozás adott. Ez alkalommal hogyan fogja hárítani. Kíváncsian és jókedvvel néztem ahogy lendül felé a sárga niji ködben fürdőző kardom.

Niji statok(10):

by Ajánlott tartalom

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.

Re: Yuichi; Anatole - Alkímista gyakorlatok I.