Anatole - Yuichi - Hürrem

by **Anatole Saito** Szomb. Nov. 16 2013, 16:27

- Ez igazán kellemetlen... - dünnyögöm az orrom alatt, ahogy közeledni látom az egyik leendő csapattársam indikátorát. Tökre megörültem, mikor kedvenc alkimistámat kisorsolták mellém, ismerve a harcmodorát, jó kis páros leszünk. Azonban a triónk harmadik tagjáról nem tudok semmit, a tudat, hogy piri, csak még jobban bonyolítja a helyzetet. Egy fiatal lányka, teljesen átlagos külsővel, mármint ezt úgy értem, hogy nem egy darkos elvont nőszemély. Olyannak tűnik, akivel lehet kommunikálni. Yuichival lepacsizok, majd az ifjú hölgyhöz fordulok, a lehető legtöbb barátságosságot préselve a hangomba, igyekezvén leplezni, hogy fenntartásaim vannak az indikátorát illetőleg.
- Üdvözletem. Anatole vagyok, s olybá tűnik, hogy kegyed leendő csapattársa a versenyen. Mivel mindannyian jelentkeztünk erre a kihívásra, bizonyára mindannyiunk célja, hogy minél jobb helyezést érjünk el. Ha merünk nagyot álmodni, akkor a győzelemig is eljuthatunk. Én képes vagyok a csapatjátékra, összmunka és megfelelő taktika nélkül azonban esélytelenek vagyunk. A bizalmamat azonban nehéz kiérdemelni. - Ekkor nem tudom megállni, önkéntelenül is Hürrem indikátora felé pillantok, majd gyorsan el is kapom tekintetem. - Annyit azért elárulok, hogy harcban hasznos képességem aligha van, ezért ne erre építsetek. Viszont dps-nek és tanknak is kiválóan használható vagyok. Megkérdezhetem mi az erősséged és mivel tudsz a csapatunk hasznára válni? - Yuichit már ismerem egy ideje, vannak ismereteim a tudásáról, de valahol rá is vonatkozik a kérdés.

by **Hürrem** Hétf. Nov. 18 2013, 00:13

Yuichit már ismerem. Ooh, de még mennyire. Olyannyira, hogy szívesen megismerném még bensőségesebben :] Nagy kár, hogy kis cicafülű hugicája úgy néz rám néha emiatt, mintha egy kanál vízben meg tudna fojtani. Célomtól végül mégsem ez tántorított el, hanem mikor nagyon olybá tűnt, hogy az ifjú szamuráj szívét valaki már elrabolta; és ismerős a törvény, hogy házinyúlra nem lövünk. Legalábbis nem mindig :]
Valahogy mégis nagyjából együtt érkezünk a sorsolás után. Anatole Saito - hallottam már róla. Nem is kicsit. Büszke mosollyal közeledem, hisz hiába leplezi szinte érzem róla sugározni, hogy nem tetszem neki, és mindössze csak egy butus kis szín miatt. Oh, ha nekiáll papolni, hogy ölni bűn, én megyek és felakasztom magam.
Szerencsére nem így történik, ámbár egész pofis kis monológot ad le egyből, mintha azt hinné, hogy bolond vagyok. Mosolyogva hallgatom végig, elővéve minden türelmem, amit az ügyfélszolgálatos pult mögül csak elő lehet venni, majd két-két ujjam közé fogom ezúttal szolídabb ruhácskám szegélyét és ahogy azt az úrihölgyektől elvárják, meghajolok felé.
-Hallottam már rólad, Anatole úr, az Artes nemes vezére. -csillogtatom meg tudásom felé, ám utolsó mondata után úgy teszek, mint aki mélyen elszontyolódik. Szám lebiggyed, szomorú szemekkel nézek rá, majd szégyenlősen összehúzva magam félrepillantok. -Oh, Istenem. Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle... Elnézést indikátorom színe miatt, nem rossz szándék tette ezt velem, hanem a szükség. -majd teszek egy lépést oldalra.
Érdeklődésem végül visszatér, hisz bízik bennem, avagy sem, a csapat most az első, én pedig nem szándékozom egyiküket sem megölni. Yuichi ügyes harcos, amennyire tudom, Anatole pedig valóságos legenda, mindkettejük méltó arra, hogy eljussanak a 100. szintig. Tőlem biztonságba érezhetik magukat, egyenlőre, és bizonyos értelemben :]
-Én harcban gyenge vagyok, mint a harmat. -jegyzem meg. -Viszont a képességem talán hasznos lehet. Nem mindig működik ugyan, rengeteg szerencse kell hozzá, de ha Fortuna mellém áll, képes vagyok leblokkolni az ellenfél speciális képességét egy időre. Csak mondjátok meg, ki legyen a célpont, és én mindent megteszek, hogy kiiktassam az ütőkártyáját :]
Hmm... a fess céhvezérnek vajon van már házinyula?

by **Hayashi Yuichi** Kedd Nov. 19 2013, 08:20

Már vártam kettejükre. Egész tetszetős ez a kis sziget, néztem körbe újra és újra a színekkel teli helyen. Hamarosan be is értek mindketten. Az üzlettársam Anatole és Hürrem, Chan barátnője. Legalábbis úgy tűnt korábban, nagyon együtt lógtak, és már sejtem is miért.
Bár ne vitt volna akkor és arra a lábam…
Intettem Hürremnek, még most sem tudtam megszokni, néha fel-feltámadó közelségét és kezembe csapott Anatole. Legalább a számlát átnyújthatta volna, már megint tartozok neki tíz üvegcse elixírrel. Szerencsére ez most nem jutott eszébe. Még.
- Szia Hürrem – hajoltam meg a lány előtt – és hali Anatole. Ti még nem ismeritek egymást, Anatole – néztem rá a férfira és bele is fogott bemutatkozásába. Az indikátor, ez engem is nagyon zavar a lányban, talán ezért is nem engedem túl közel magamhoz. Képes volnék megölni egy rossz mozdulatáért? Hosszasan gondolkoztam miközben belefúrtam tekintetem a szája és arca mellett egy kissé kunkorodó hajtincsre. Fél füllel hallgattam beszélgetésük, és beszámolóik, hogy mire képesek.
- Hürrem, az indikátorod, ne haragudj ránk, de mégha önvédelemből tetted is, biztosan lett volna más út. Azonban, illik nekem is elmondanom magamról, amit tudni kell, hogy mire számítsatok. Képes vagyok két kardot a kezembe fogni és egy támadásba összegyűjteni erejüket. Valamint.. érzelmi hatásoktól függően, vagy bepipulok, vagy boldogságban úszva gyorsabb leszek. Ezt így nehéz megfogalmazni – szegeztem le a tekintetem egy pillanatra, hogy ne lássa a nő, ha véletlen elpirulnék. Hirtelen beugrottak korábbi események, az a majom, féltem, hogy agyon lapítja Normot.. a fekete kard. Vagy a Trap Master ellen a vérvörös kard. Túlélők csarnokában a türkiz szín kard, és ott az első szint mezején a vakító fehér kard. Azóta se láttam még azt. Pedig történtek események.
- A te képességed Hürrem nagyon hasznos lesz. Rám számíthatsz, védelek – mondtam felnézve rá. – Remélem, Anatole rád is számíthatunk – néztem felé. Nem sokat tudtam Hürremről, de egyet biztosan. Engem és Chant is lett volna alkalma megölni, de nem tette, eddig.

// bocsi, lett szabad percem egy kicsi, igyekszem felszabadítani többet.

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 21 2013, 12:53

Megfordul a fejemben, hogy alkalmazzam Hürremen az emlékfelidézős képességemet. Annak segítségével könnyen fényt tudnék deríteni arra, hogy miként szerezte a vörös indikátort. Mindjárt arról is megbizonyosodhatnék, hogy szavahihető ember, vagy a sztereotípiák számító gyilkosa, aki egy aranytallérért is képes lenne elárulni. Röviden szólva, nem bízom benne. Mégsem futtatom végig a keresőmet az áramkörein, mert ha bebizonyosodik, hogy félelmem nem alaptalan, akkor gyakorlatilag diszkvalifikálhatnám is magamat a tornáról azzal, hogy kilépek a csapatból. Szokás mondani, hogy amit nem tudsz, az nem fáj. Ha valóban egy számító perszóna bújik a negédes mosoly és az ártatlan pillogások mögött, akkor már nem rebesgetném, hogy képes vagyok a csapatmunkára, a harcot meg amúgy is megenné a fene, mert folyamatosan attól tartanék mikor szúr esetleg engem is hátba.
Na nem mintha ettől jelen helyzetben nem tartanék. Az első párbaj során majd bizonyíthat, addig meg igyekszem nem elhamarkodottan ítélkezni felette. Igyekszem higgadtságot és némivel több barátságosságot erőltetni hangomba. Az mondjuk haloványan megnyugtat, hogy mintha Yuichi már találkozott volna Hürremmel már korábban, bár ő sem viselkedik olyan nyájasan vele, mint ahogy a vevőivel szokott. A lány hízelgő szavaira nem reagálok, csak tárgyilagosan folytatom, a végére megengedve magamnak azért az önfeledtebb mosolygást: - Két spec. blokk és egy buffolt dupla kard. Príma, kezdetnek jól hangzik. Nekem az a látásmódom, hogy ha elhiszed, hogy nyerni tudsz, akkor könnyebb a megvalósítás. A Stella kupán bevált, ezzel az ideológiával tudtam győzni. Amondó vagyok, hogy maradjunk együtt - így nemcsak nem férkőzhetnek közénk, de legalább jobban szemmel tudom tartani Hürremet is - és amíg nem kerülünk sorra, figyeljük meg az ellenfeleket a lelátóról. Szerencsére a kihívást jelentő ellenfelek képességeit mind jól ismerem, vannak is már taktikai ötleteim ellenük, de nem árt a megfigyelés. Kíváncsi leszek majd a ti ötleteitekre is és együtt kiokoskodunk majd valamit. Egy biztos: mások hamar likvidálni akarnak majd engem, mert félnek a magas sebzésemtől. plusz én érek ugyebár a legtöbb pontot is. - Azért valahol büszkeséggel tölt el ez az amúgy baljós gondolat. Mindenesetre én ennyi kezdeti megbeszélést elegendőnek tartok, a többit meg majd lelevelezzük privátban, mert itt még a falnak is füle van >.> De most irány a lelátó!

by **Hürrem** Csüt. Nov. 21 2013, 14:13

-Bizonyára, és hidd el, ha láttam volna, követtem volna. -mosolygok vissza Yuichira, ám magamban elküldöm a sárga földre is. A boltban sosem volt még ilyen kis pimasz és sértő. Ezek szerint Cicafül valóban egy olyan irányításmániás főnöknő, mint aminek gondolom, elvégre már két férfi sem mer a talpára állni és kimondani a véleményét, ha ő a közelben van. Ej-ej, ideje lenne meggondolni a lány életben hagyását...
Mindig is utáltam az olyanokat, akik irányítják a férfiakat. Kivéve magamat :]
Figyelmesen hallgatom a két monológot, Yuichi pedig, tán mondatom hatására, picit megsimogatja önérzetem puha bundáját. -Oh, köszönöm :3 -mosolygok rá kedvesen, hátralibbentve fénylő hajam, majd ismét vezérünkre vetem a tekintetem. Láthatólag ő is lecsillapodott kissé, de a feszültség továbbra is tapintható a két férfi részéről. Na, nem mintha törődnék vele, féljenek csak nyugodtan, ahogy akarnak, tőlem úgyse kell, egyenlőre. Mi előnyöm származna a megölésükből egy csoport-viadalon? Hmm? :]
Látszik, hogy az embereket hajlamos elvakítani a félelem, nem csak a szerelem.
-És kik lesznek az első csapatok? -kérdezem útban a lelátó felé. Mentségemre legyen, hogy őszinte szándékból teszem. Érdekel ez az egész hercehurca és a harc, de szeretném ismerni is az ellenfeleimet, avagy hogy a rendszer kiket hozott össze egymással. És persze az is érdekel, Adonisz és a Haru gyerkőc vajon hova került :] Jobban belegondolva az ő képességeikről, tudásukról még én sem tudok semmit, egyedül a kis Chan lánykával vagyok tisztában, igaz, cserébe ő is maximálisan ismeri az enyémet, ami vagy előny, vagy hátrány, még nem tudom... mondjuk nem is izgat különösebben.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Nov. 21 2013, 15:42

Valamire sugallhatott a lány, de nem értettem mire. Talán nem is fontos. Virított vörös indikátora és azért egy méteren belül nem is szerettem volna látni. Ahogy elsőre irritált jelenléte, úgy Chan hatására egy kicsit felengedtem irányában. Azonban ölt, ezt sosem fogok elfogadni.
Igyekeztem mosollyal takarni, kételyem és feszengésem a továbbiakban.
- Ez egy nagyon jó gondolat Anatole – helyeseltem, de már nem is emlékszem, hogy mire. Zavarom próbáltam leplezni egy kis torokköszörüléssel, és csak ennyit mondtam – győzelemre fel!
Átkoztam rövid memóriám, és azt, hogy nem figyeltem arra, amit mondott. Viszont jó volt látni, hogy már mosolyognak ők is. Talán egy csapattá tudunk kovácsolódni. És remélem ezt a kovácsolást a macskás kovács fogja végre hajtani.
Likvidálni őt? Kaptam fel a fejem. Sokan tudhatják, hogy mennyire erős? Harcunkkor, azt mondta a főzetem gyengítette, engem ennek ellenére erősített, milyen erős is lehet ő? Néztem Anatolera. És nem utolsó sorban Hürrem ereje is ismeretlen. Harcolni nem láttam még, csak idegzetkócoló ruhában, sündörgött a pultom körül, mint egy macska. Meg Chan üzeneteit mondta el.
Tulajdonképp alig tudok róla valamit és mégis arra kértem Anatolet, hogy bízzon meg benne. Indikátor szerint rosszabb a csuklyásnál, hisz ő meg is tette, amit a másik valószínűleg nem fejezett be. Megzavarhatták.
Megráztam a fejem és elindultam én i mellettük, igyekeztem középen állni, hogy nehogy baj legyen.
- Most valami Hiszame csapata és .. nem tudom, kik harcolnak, elfelejtettem nevüket. Valamint a Daloló kisangyalok és.. – emrr ejtettem ki fura hangokat, miközben lófarkam igazgattam – az ellenfelük nem ugrik be. Van még egy harc, de onnan meg végképp semmi használható információm. Neked Anatole? – kérdeztem miközben haladtunk előre, a kövezeten. Hamar likvidálni akarják, visszhangzott a gondolat bennem. Ki akarja likvidálni?

by Ajánlott tartalom

Anatole - Yuichi - Hürrem

Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem

Re: Anatole - Yuichi - Hürrem