Elysion vs Hürrem

Imádom ezt a világot, mióta itt vagyok csak egyetlen egyszer volt itt borzalmas idő és az nem a mai napon van, így szokásomhoz hívem Anika-val útnak indultam arra amerre a lábam vitt. A gondolataimba merültem, mint általában. Ma egy kis múltba merengő hangulatom volt így a szép emlékeken mosolyogtam. Kis kedvencem eközben, mint általában nyakatekert mutatványaival szórakoztatta magát. Mindaddig így mentünk a a gyönyörű tájon keresztül, míg Anika fel nem hívta figyelmemet egy lányra ki kaszájával éppen felállt és megpillantott minket. Enyhén meghajoltam, mint ahogy a hű szolgák szoktak úrhölgyeiknek majd üdvözöltem.
-Örvendek hölgyem. Kis kedvencemnek szimpatikus volt eme igen csinos kis hölgyemény, s ezt szokásához híven ki is mutatta. Odareppent hozzá és táncolva repült körülötte vidám kis hangokat dalolva magából. Szépen lassan a lány elé sétáltam és lágy kis mosollyal megkérdeztem tőle.
-Esetleg segíthetnék önnek valamiben? A kérdést követően szándékomból adódolga beindul drágámban az önzőség, hogy már csak ne egy idegennel hanem vele törődjek, ezért szépen a vállamra szált és fejét nyakamhoz dörzsölve hízelegni kezdett, melyre én simogatással válaszoltam. szemeimmel gyorsan és észrevétlenül végigmértem a lányt és megalapítottam első megállapításom helyes volt illetve azt is megállapítottam, hogy nem az az ok nélkül kötekvő fajtatának tűnik, vagyis lehet értelmes társaságra leltem végre. Bár ki tudja csalódtam már máskor is, de reménykedve álltam a dolgok előtt.

Hamar a tárgyra tért a a kifinomultságot nem mellőző személy, ki előttem állt. Miközben szavait intézte páratlan báj árad belőle. Szavai egyértelmű mit idéznek elmémbe, de bár imádom a tündér meséket nem vagyok oly naiv, hogy el is higgyem éppen egybe belecsöppentem, ettől függetlenül a szégyellős kis megnyilvánulásokat és egész testbeszédét lágy kis mosollyal követtem. Végül jött a csúcspont mikor is lágyan odahajolt hozzám s selymes haja vállamhoz ért egy pillanatra, mely olyan volt, mintha egy pillanatra ha nem is láthattam volna de érintett volna a mennyország egy apró szilánkja mely kellemesen megborzongatott kissé. Ezt követően jött az egész tetőzése. Nem csalódtam logikámban mely megölte ilyen dolgokban a naivitást, de nem is ez volt a lényeg. A csúcspont mely a megvilágosodást és a borzongás fokozását hozta az az volt ahogy melegen fülembe lehelte vágyát, nincs férfi ki ne borzongott volna bele a legkellemesebb módon. Ez a lány nagyon tud. Ismeri a hangszert mi a teste és nagyszerűen tudja használni, gyönyörű muzsikát játszik rajta, mely a férfi embert megbabonázza. Tettem egy fél lépést hátra széles mosollyal arcomon és egy kis elismerő tapsot követően imigyen szóltam.
-Megemelném a kalapom ha lenne hölgyem. Ritkaság az ilyet látni. Tízből tízes előadás egy csinos okos nőtől ki tudja mi az a női báj és nem is fél használni azt önön szórakoztatására. Elvagyok ragadtatva. Így gondolom egyértelmű kegyednek, hogy ilyen tüneménynek nem lehet nemet mondani, hát természetesen a válaszom igen. Örömömre szolgál a kedvére tenni. Egy kissé felnevetek.
Milyen típusú párbajt szeretne? Örömmel vagyok benne bármelyben. Ám modortalanságom megbocsátandó előbb bemutatkoznék. A nevem Elysion. Lágyan megfogom kezét és hasonlóként lágyan csókot nyomok rá.
S ez a kedves teremtmény Anika ki társam eme világban. Mondom másodlagosan.
-Szabad lenne megkérdeznem nevét? Kegyed páratlan voltához gondolóm páratlan név is tartozik melytől talán lélegzetem is el áll és eme esetben kőnyű győzelmet arat. Mondom kissé már magam is túlzásnak ám annál nagyobb igaznak ítélve, míg figyelem válaszát s áldom az éget, hogy végre valakivel összehozott a sors kire érdemes kifinomultan beszélnem, melyet már jó régen nem tettem, mert nem volt meg hozzá a megfelelő társaság, mely érzi és érti a szavak szépségét és értékeli a világ szépségét. Nem tudtam még mindent a velem szemben lévő lányról, de azt igen, hogy igen kifinomult és számomra szerethető humora van. Kissé sikerült zavarba is ejteni ezen megnyilvánulásával, de valószínűleg nem annyira, mint szerette volna. A többit már csak kisugárzásából reméltem és tudatalattim azt suttogta nem fog csalódni tudatom eme kis fénysugárban.

Olyan érzetem van mintha egy Bashee, egy szent szűz, egy sucubus és fekete özvegy gyönyörű egyvelegét láttam volna magam előtt, egy ártatlan testbe bújt ősbűnt mely oly csábító, ám elemien veszélyes, hogy épp ész ember nem menne a közelébe. Még szerencse, hogy én nem az vagyok. Ha az lennék sok jó mókából kimaradnék. A párbaj módját illetően eme érzésem megerősítést nyert, melyet ki is fejezett egy kis örömteli lágy mosoly orcámon. Hátraléptem hat lépést, nem túl aprót de nem is hosszút, majd elfogadtam a párbajt és még utoljára megjegyeztem mindennemű gyengédség és játékosság nélkül melyet felcserélt a sármos magabiztosság és egy kis nyersség.
-Előre is elnézést kérek, de ilyen helyzetekben nem ígérhetem, hogy gyengéd leszek, de végül is gondolom az ezzel járó fájdalom eltörpül a mellette járó plusz élvezet mellet mely a szenvedés után jő, így nem lesz ez ellen kifogása. Majd egy kis időt adok, hogy válaszolhasson eme kis szellemes repostért kiáltó mondandóra, majd kis terpeszbe állva magam elé kilencven fokosan behajlítom jobb kezem pontosan mellkas magasságban, míg másik kezem hátam mögött pihen elrejtve ellenfelem elől derekamnak támasztva, pont ahogy egy jó pincér teszi. Szépen lassan tőröm mely csak ijesztegetésre lesz majd jó eme rejtett kezem tenyerébe csúszik.
-Hawk stance! Parancsszavamra Anika rögtön reagál és már szinte azonnal jobb kezemre száll várva, hogy azt tegye mit tanítottam neki. Most már nincs más dolgom mint megvárni, hogy ellenfelem támadjon. Kíváncsi vagyok miként próbálkozik majd. Talán nekem rohan majd mint egy örült vagy valami cseles módon kis eleganciával próbál majd megtéveszteni. Mindegy is, mert minden esetben a legrosszabb eshetőség hogy mindketten bekapunk egy támadást és ezt szilárd tényként kezelem. Azután meg majd már csak azon múlik pánikba e esik, ha nem is lelke, mert azt kétlem, hogy eme érzelem igába hajthatná itt azt, de testét igen. Azért ha egyszerűen nekem rohan kíváncsi leszek milyen fejet vág majd mikor félúton elkezdek rohanni felé. Úgy érzem izgalmas csata elé nézek és igen élvezetesnek is, mely jó pár kellemetlen ám annál több kellemes emléket hoz s remélhetőleg nem végső emlékeket. Élet vagy halál egy ilyen csatánál egyrészt a győzelmen múlik másrészt azon, hogy fel e kelted ellenfeledben az érdeklődést, hogy mi lenne ha életben hagynám, és a kíváncsiság melyet keltesz lehet életed megmentője, mely az én oldalamról biztosított, de az ő oldaláról még úgy érzem kell tennem érte.

//Hürrem//

-Ahogy női körökben is mondják, 'a szépségért meg kell szenvedni'. A tudás is egyfajta szépség, így számítok némi fájdalomra és verejtékre. Nem kell engem féltenie. Mint láthatja, egyszer már sikerült megvédenem magam, s annak ára lett ez a csúfság a fejem felett. -hazudok szemrebbenés nélkül, miközben egy enyhe, dicsérő bólintás kíséretében figyelem ellenfelem felkészülését. Meglendítem magam előtt a kaszát, hogy érezzem s idomuljak annak tulajdonságaihoz és pompájához. A mozdulat végén Elysion felé már csak az oldalamat mutatom, szememet nem veszem le az ember-sárkány párosról, bal kezem könnyedén a testem mellett pihen, a jobb pedig erősen, mégis elegánsan tartja a kaszát, pengével a föld felé.
Mikor lejár az idő, én sem támadok azonmód. Ismét a fülem mögé igazítom egy kiszabadult, rakoncátlan hajtincsemet, olyan lassú mozdulattal, mintha észre se vettem volna, hogy már lejárt az idő és indulni kéne.
-Hát akkor, sok szerencsét. És köszönöm a lehetőséget. -szólalok fel, hogy jól hallja, mégsem kiabálok, s közben sétálva, magam mellett a kaszát lóbálva elindulok felé. Minek rohanjunk? Van időnk, annyi, mint a tenger. Ha elég közel érek, felemelem a fegyvert a fejem fölé és lesújtok, oly könnyedén, mintha a pengének semmi súlya nem lenne, én pedig egy igazi kezdő lennék, aki még nem szokott hozzá a fegyveréhez. Olyan könnyedén kikerülhető a csapás, hogy csodálkoznék rajta, ha ez eltalálná - kivéve, ha direkt alatta maradna, de valljuk be, annak még a mi esetünkben sem lenne túl sok értelme.
Hisz előbb azt szeretném elérni, hogy túlzottan elhatalmasodjon az önbizalma és valami hibát vétsen. Akkor majd hirtelen élessé válik a cicus karma.

Spoiler:

Egy elszabadult tincset füle mögé rak szelíd bájjal, majd végül lezárja szépen a bájcsevejt. Nem kellet csalódnom ellenfelemben, nem barbár módon harcol szép lassú és nyugodt,nem szólva arról, hogy igen csábos és kecses léptekkel közeledett felém fegyverét forgatva, mely szelte a levegőt s számomra kellemes emlékeket idéző hangot hallatott. Én pedig csak álltam mozdulatlan Anika drágám feszült izmokkal jobbomon és kedves kis megtévesztő mosoly arcomon. Bár míg közeledett nem voltam teljesen mozdulatom szemem a művészi szépséget mely minden pórusából és mozdulatából áradt és közben egyetlen egy gondolat zakatolt fejemben. Vajon milyen pöttyös bikini állna neki a legjobban? Vetkőztettem s öltöztettem képét fejemben miközben megfigyelve őt folyvást részletesebbé vált a kép. Már csak a vörös nagy pöttyös és zöld kis pöttyös variáció között kellet döntenem amikor kényszerből tudatomat átállítottam a harcra. Már csak egy lépés és támadási távolságba kerülök. Megtörtént a lépés végre kezdődik a harc vele, de meglepődésemre semmi cselt vagy ügyes fegyverforgatási technikát nem látok ellenfelemtől csak egyszerűen felemeli kaszáját és lesújtana, ha lenne rá ideje. Jobb kezemet kicsapom, mely így egyenesen ellenfelem gyomra felé mutat, ekkor kis kedvencem hatalmas sebességgel ellöki magát karomról és mint valami pisztolylövedék tart oda hova kezem mutat, pont ahogy tanítottam neki. Legrosszabb esetben is ellenfelem gyomrát eltalálom ilyen távolságból lehetetlen ez elől kitérni. Itt csak az a kérdéses, hogy ellenfelem a földre kerül-e vagy sem. Meglátjuk egy pillanat múlva és ez által eldől következő lépésem.

Szemeim végigkövették, ahogy a kissárkány megindul felém, s megpróbáltam oldalra ugrani, hogy kitérjek előle, de nem érhettem el teljes sikert. Nem tudni, miért, de a kis tollas-pikkelyes akármi eltalált, és csak remélni tudom, hogy az ütközésbe ő jobban belezavarodott mint én. Az életcsíkom viszont megindul lefelé, amiből rögtön kiszámolhatom, mennyit sebez a drága.
Szóval ilyen állatidomár ellen küzdeni. Egyszerre kettőre is figyelni kell, ami több koncentrációt és tervezést igényel. Még szerencse, hogy ismerem az aranyszabályt: a petnek csupán feleannyi élete van, mint idomárjának, így ha őrá koncentrálok, hamarabb véget vethetek a küzdelemnek, mintha a férfira szentelnék több figyelmet.
-Nem volt rossz. -kacsintok Elysion személye felé, majd két kézre fogom a kaszát és a fejem fölé emelem. A rendszer felismeri a mozdulatom, a kasza piszkoskék színben felizzik, s a kezem magától pörgeti-forgatja maga körül a fegyvert. Kétszer én magam is megpördülök a tengelyem körül, egyrészt díszítés céljából, másrészt figyelemelterelésből. Mozgásom mint egy ballettáncosé, elegáns és kecses, ahogy azt az ember egy francia hölgytől elvárhatja. Így közelítek a sárkány (és ha visszaszállt előbbi pozíciójába, akkor gazdája) felé, és a kellő pillanatban, mikor úgy érzem, az energia kirobban belőlem, lesújtok a kaszával.
A vágást követően hátrébb lépek, a kaszát hangos, mégis gyönyörű suhogás kíséretében a hátam mögé "rejtem", akárcsak párbajunk elején, és egyenes tartással szemlélem, sikerült-e a manőver avagy sem.
Ezúttal figyelek, hogy ne legyek olyan közel Elysionhoz, mint az imént, hogy könnyebben kikerülhessem Anika esetleges újabb, villámgyors támadását. Akármi is legyen a Leviathán Farokcsapásának hatása, talán az én malmomra hajtja a vizet. Nincs sok kedvem szöszmötölni mindenféle taktikával és ki tudja, mivel, legalábbis egyenlőre.

//Halál esetén 3+2 sebzés.
Korona esetében két körig blokkoltam vagy a te képességedet, vagy a petét, attól függően, kit találtam el (itt nincs sebzés)//

The member 'Hürrem' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Lenyűgöző! Ellenfelem ilyen rövid távon is némileg kitért, ám nem úszta meg Anika 5 pontnyi sebzését. Ellenfelem nem volt töketlen a kifejezés átvitt értelmében így rögtön reagált, nem vesztette el lélekjelenlétét, sőt még dicsérőnek számító szavakat is intézet hozzám. Kis kedvencem pont minthogy tanítottam neki öt-hat méter magasba szált a támadás után azonnal. Így ellenfelemnek csak én szolgálhattam célpontul, ki mondhatni egy kis táncműsort követően melyet fegyverre izzása kísért lesújtott rám. Ez elől én természetesen megpróbáltam hátrébb ugrani, de így is mélyen belém vágott, ám csodák csodájára semmit nem sebeződtem, de ekkor észreveszem, hogy kaptam egy átkot melytől nem tudom speciális képességemet alkalmazni egy időre. Végül is úgy se terveztem használni még egy ideig. Kis távolságot tart ellenfelem tőlem, miközben mondhatni fél szemmel engem, a másikkal meg kis kedvencemet figyeli.
-Vorwand! Kiáltom fel a magasba. Mire Anika ellenfelem látómezején belül nem kis mértékben feltűnően alászáll ellenfelemnek. Majd ha ellenfelem rá figyel megpróbálok ellenfelem derekának ugrani és két vállra fektetni. Nagyon ügyesen csinálja drágaságom az elterelést, sütit érdemel majd érte, remélem majd időben húzza fel magát még mielőtt támadási közelségbe kerül-e, ha esetleg, ami valószínű Hürrem támadna felé. Ha esetleg gyönyörű ám veszélyes ellenfelem megszagolná a turpisságot akkor még mindig el ordíthatom magam hogy "Down!" és ha engem meg is csap Anika is alászáll és nehéz lesz neki az ő támadását védeni miközben engem támad.

Tipikus. Ha sebezni akarok, akkor másképp működik, sosem úgy, ahogy azt éppen szeretném. Egy apró fintorral nyugtázom, hogy ellenfelem életcsíkja szemernyit sem változott, tehát a képességét kapcsoltam ki. Ám végülis ez is válhat előnyömre. Nem tudom, mi lehet a képessége, de így legalább még két támadás erejéig nem is kell félnem tőle, csak a sárkányától, aki idegesítő bogárként repked ide-oda.
Tekintetem a magasban szálló kis alakra téved. Hogy ez mekkora csalás! Én nem tudom repülni, így nem találhatom el a dögöt. Kéne valami megoldás ennek kiküszöbölésére, nem?
Mikor Elysion ismét elkiáltja magát, szívemet egy kicsit elfogja a félelem. Előbbi kiáltását még értettem, hisz angolul és japánul beszélek, de ezen (német, talán?) már nem. Ezek után viszont felgyorsulnak az események.
A kis dög megindul felém, így két kézre fogom a kaszát és felkészülök arra, hogy ellentámadjak. Azt tervezem, hogy oldalirányba csapnék felé, ha elég közel ér, de Elysion ismét megzavar azzal, hogy galád módon ő is támadásba lendül. Kicsit lejjebb eresztem a kaszát, hogy a rendszer felismerje, és a sárkány helyett a gazdáját veszem célba. Egy hangos üvöltéssel a kasza pengéje suhanni kezd felé, mikor a férfi elég közel ér hozzám.
Ekkor ismét elkiáltja magát, ezúttal értem is, amit mond. Valószínűleg a sárkány most le fog csapni rám, de úgy tűnik, most kifizetődik mindaz a ponthatás, amit Gyorsaságra tettem. Amint a kasza mozdulata véget ér, hátraugrok, hogy elkerüljem a pet csapását. Most szerencsém volt ugyan, de már érzem, hogy kezdek fáradni. Azt sem figyelem, sikerült-e Elysiont eltalálnom, hisz gyorsan kellett elkerülnöm a sárkány támadását.
Nem hezitálhatok, legalábbis egyenlőre. Még két csapásnyi életem van, és ezzel is gazdálkodnom kell. Megszorítom a kasza nyelét és ismét lecsapok oda, ahol a sárkány tartózkodik jelenleg. Had lássam, mennyi életed van, te kis idegesítő bogarantyú.

//Elfelejtettem kiírni:
HP: 12/15, páncél nincs//

Ellenfelem ismét csodálatomat érdemli. Sikeresen eltalált és megakadályozta a testi kontaktot, mellyel akár már szinte meg is nyerhettem volna eme kis párbajt, de ez még nem minden, még Anika támadása elől is kitért sőt még vissza is támadott. Anika nem volt képes kitérni a támadás elől és a sebzést követően szívszaggató hangon jelezte "fájdalom érzetét", melynek hallatán igen csak önmarcangoló érzet fogott el, de nem volt idő most erre és máris hangzót parancsszavam határozottan szívemet kővé keményítve.
-Atack! Return! Kis kedvencem ki még közvetlen közelében volt Hürrem-nek, azonnal újra támadott majd visszaszállt hozzám és vállamra ült piheni. Eközben ellenfelemet nem szem elől tévesztve három hatalmas lépésnyit hátraugortam. Megsimogattam Anika buksiját majd bal kezemmel, mely a "gyengébbik" kezem előhúztam késemet. Egyenesen álltam és bal kezem mellkasomnál leledzett. Ellenfelemen látszott némi fáradság és őszintén szólva én se voltam kevésbé fáradt nem beszélve Anika-ról, bármennyire is jó volt a kezdés ebből még rengeteg gond adódhat. Hiszen hiába ezer csapás ha a sorsdöntő az ezeregyedik lenne és arra már nem marad erőd. Bízván benne, hogy ha egy picit pihenhet kis drágaságom megpróbálok egy kis időt nyerni.
-Le vagyok nyűgözve Hürrem. Nem csak csinos és okos, de még talpraesett és technikás is vagy. Manapság ritkaság ilyen emberekkel szembe találni magunkat. Mondom mézédesen és őszintén.
-Habár ha megengedsz egy apró kis javaslatot a jövőben ne csak kaszádra támaszkodj, mert az korlátoz téged a lehetőségeidben. Kis mosoly ül ki arcomra miközben kissé elnevetem magam.
-Bár mondjuk nem most kéne azt hiszem tanácsokat osztogatnom neked. Nevetem el még jobban magam.

18 életem maradt
Anika-nak 6 élete maradt.

-Köszönöm bókját, de nem vagyok oly ügyes inkább csak tapasztalt talán. Válaszolok hízelgő szavaira.
-Hogy hogy értem azt inkább nem fejtem ki, mert minden szó ellenem szólna, de rögvest megmutatom önnek. Elmosolyodok kissé ekkor.
-Hop! Skip! Jump! Anika neki rohamozik ellenfelemnek majd az utolsó pillanatokban kihátrál és felemelkedik kissé. Ekkor én késemet Elemfelem szeme közé próbálom dobni ezzel beindítva szem reflexeit és ideiglenesen megvakítani őt. Majd kis kedvencem ekkor lecsap ellenfelemre és visszatér hozzám. Én eközben mindkét kezembe felveszek egy-egy kisebb követ és ellenfelemnek hajítom. Folytathatnám támadásom, de valószínűleg nem lenne túl nagy sikerre a támadásnak, mert megeshet hogy ha csak véletlenszerűen is csapkod ellenfelem, akkor is betalálna és jobb ha most nem kamikazézok ha már ilyen jól állok. Várom ellenfelem reakcióját minderre és így szólok.
-Látod! A fegyvered nem csak támadásra jó hanem elterelésre is. A környezeted maga is fegyver, ahogy az egész tested is. Bár ezt most nem mutattam be. Sokan úgy gondolják, hogy egy harc támadásból és védekezésből áll, de önmagában ez is ezernyi dologra bontható és sokan megfeledkeznek az elterelésről, az ellentámadásról, a lefegyverzésről és még ezernyi dologról. Gyakori eset, hogy egy kardforgató csak a kardját használja a harcban ám mikor összecsap két fegyver az már nem jut eszébe, hogy rúgja vagy üsse ellenfelét ha éppen lehetséges és ez mind kihasználatlan lehetőség. Pedig eme lehetőségek kihasználása különbözteti meg a harcost a jó harcostól. Mondom kissé oktató hangnemben.

18 életem maradt
Anika-nak 6 élete maradt.

Megszorítom a kasza nyelét, felkészülve mindenre, amit a következő támadása hozhat. Hop, skip, jumb. Ugrás, kikerülés, és ismét ugrás. Elysion támadásainak az a nagy hátránya, véleményem szerint, hogy kimondja a parancsait, és ez alapján, ah elég gyors, az ellenfélnek több ideje van reagálni. Ez esetben például számítok arra, hogy Anika elindul felém, és vagy nem támad, hanem kitér, vagy a Skip csak akkor lép érvénybe, ha felé csapok a kaszámmal.
Kicsit változtatok a fogásom és úgy helyezkedem, hogy a sárkány támadását könnyűszerrel kivédhessem. Persze, ahogy arra számítottam, a kis lány nem viszi végig a mozdulatsort, hanem a magasba emelkedik, ami ismételten két dolgot jelenthet, ám bár ezúttal kevesebb időm is van gondolkodni rajta.
Csak apró suhogást hallok, de már tudom, hogy az idomár ismét akcióba lendült. Mikor felé pillantok, látom, hogy felém dobja a saját fegyverét. Mosolyom az arcomra szökik és a kasza nyelével könnyedén kivédem a csapást - az események viszont ekkor gyorsulnak fel igazán.
Anika lecsap, mint egy ragadozó madár, majd villámsebesen visszatér az azóta kövekkel hajigáló Elysionhoz. A sárkány támadása kissé hátralök, így az első kövek ártalmatlanul pottyannak a fűbe, a többivel pedig már a kaszával is elbánok.
Kezdeti rossz érzésemet és a vágyat, hogy most azonnal ketté vágjam dühömben a fickót, elnyomja a következő magyarázata. Hiszen igaza van, és láthatólag ügyesebb is nálam, hisz nekem nem jutott volna eszembe kövekkel hajigálódni. Felegyenesedem, és csípőre tett kézzel mérem végig két ellenfelem.
-Értem, és észben fogom tartani, de továbbra is hátrányban vagyok. Neked két fegyvered van, a késed és Anika, nekem viszont csak ez az egy. -pörgetem meg a kaszát. -A késedet ugyan felvehetem, miután eldobtad, de például egy sima küzdőtéren mit lehetne tenni, ahol minden sima, és egy idomárral állok szemben? -nyalom meg szám szélét, és emelem fel a földről Elysion fegyverét. Kicsit megvizsgálom, a felugró ablakban nyugtázom, hogy a fegyver használható, majd leszerelem magamról és visszadobom jogos tulajdonosának. Persze a kérdés adta válaszra komolyan kíváncsi vagyok, mindazok után, amiket az imént láttam, így türelmesen megvárom, amíg esetleg elmagyarázza, majd utána folytatom.
-Na, akkor megpróbáljuk, mit tanultam esetleg? Igaz, így éjszaka már nem fog úgy az agyam...
Ismét megpörgetem a kaszát, jómagam is teszek egy kört a tengelyem körül, és amilyen erősen tudom, megrúgom a köveket és velük a földet, amiket Elysion az imént felém dobott. Ha szerencsém van, egy-kettő talán eltalálja és megzavarja közülük eléggé ahhoz, hogy minél távolabbról egy suhintással megsebezhessem valamelyiküket.

//HP: 7/15//

-Nos arra van egy tuti tippem, de ha nem gond esetleg a meccs után mondanám el. Gondolom érthető miért. Mondom elmosolyodva. Folyatja mondandóját melyre szintén el kell mosolyognom. Most már tuti biztos vagyok benne, hogy ez a csaj egy nagyon jó kis színész, de sajnálatára az egyik megismeri a másikat.
-Köszönöm a késem, de azt hiszem már nem lesz rá szükségem. Ekkor el is teszem a kézi fegyveremet.
-Rajta hölgyem. Mondom kissé meghajolva, mire újra kiegyenesedtem ő már igen szépen alkalmazta az előbb mutattakat. A por és a pár kő mi felém szált részben az arcomat érte és mivel én is ember volnék a szemreflexek miatt ideiglenesen megvakultam. Anika megpróbál megvédeni, de az lesz a végeredmény, hogy kettő legyet ütött egycsapásra ellenfelem. Mindketten sebeződtünk. Kis kedvencemen keresztül a penge belém hatolt. A penge szépen lassan kikerül belőlünk, valószínűleg egy újabb támadáshoz.
-Suicide defense! Ordítom el magam majd majd parancsot adok Anika-nak.
-U Attack! Mire ő ellöki magát mellkasomtól és a lába között próbálva elszállni U alakban szállva hátba támadja. Én eközben próbálom növelni a távolságot és kiugró lépésekkel hátrálok. Ügyes támadás volt, de számíthattam volna rá kissé szégyenfoltosan ér így az egész, de még mindig jól állok és sokminden kijöhet ebből.

14 életem maradt
Anika-nak 2 élete maradt

//Nah, kiderült, itt bizony spec-félreértés volt, szóval átírom... >.>//

-Persze, értem én. -bólintok megértően, és eldöntöm, hogy szaván fogom fogni a szakállas fickót. Amiket most elmond, a későbbiekben igencsak jól jöhetnek, ha hamar szeretnék a csúcsra jutni, persze ezúttal a harcok értelmében. Maximálisan ki akarom használni a rendszer adta lehetőségeket. Elégedetten figyelem, ahogy támadásom eltalálja és életcsíkjaik mind a kettejüknek jelentősen zuhanni kezdenek a nulla felé. Kihasználva a kedvező alkalmat úgy döntöttem, megpróbálkozok egy támadássorozattal, ám Elysion ismét a szavakhoz fordul segítségért.
Suicide Defense. Mi van, Anika mindjárt átmegy japán kamikaze-ba? Meglepő módon viszont a sárkány meg se mozdul, ellenben amint a kasza átvágja ellenfelem testét, nem a sárkány, hanem a gazdája életcsíkja zuhan tovább lefelé.
Lejárt a Leviathán hatása és ezek szerint ez a speciális képessége. Nem rossz. Nekem végülis csak jó, hisz így nem szenvedtem kárt.
Fel sem fogom a dolog teljes valódiságát, mikor újabb szavakra kell füleljek. Anika ismét támadásba lendül, a hátam mögé röppen, míg Elysion odébb táncol a pengém elől. Egyszerű képlet, egy ovis is megfejti. A szakállas most nélkülözi a fegyvert, hisz már elrakta az inventoryjába, valószínűleg a továbbiakban csak a sárkány tudására összpontosít. Anika pedig röpül felém, mint egy sólyom, ahogy szokta. Arra már nincs időm, hogy megdobáljam kövekkel, csak azzal, ami már eleve a kezemben van.
Amilyen erősen csak tudom, elhajítom a kaszát, hogy pörögve szálljon a felém támadó Anika felé. Igaz, a kis dög csak-csak eltalál engem is a végére - nem figyelem, én megtettem-e ugyanezt avagy sem -, mire szitkozódva próbálok arrébb ugrani. Ha mindez véget ér, akárhogy is legyen, elkezdek rohanni a földre hulló kasza felé, hogy minél előbb újra a kezeim közé kaphassam.

//HP: 2/15

15 és 3 életetek maradt amúgy. Csak 3-at sebzek, nem 4-et //

Én sikeresen hátra állok a frontmezőből és látom ahogy kis állatomat eltalálja ellenfelem elhajított fegyvere de ő csak halad tovább, mintha mi sem történt volna, mert a képességemnek hála ő ezt meg se érzi, viszont én sebeződök helyette. Ebből adódolag eltalálta ellenfelemet így már közel a győzelem de, még azért lehetnek itt komplikációk. Ellenfelem nem tétovázik szerencséjére és én balszerencsémre. Rögtön kaszája felé rohan, én pedig utána küldtem Anika-t.
-Atack! De, hiába ki kedvencem nem bírja utolérni, de kis utógyújtással én is elkezdek rohanni a fegyver felé ami egy utolsó kegyelemdöfés lenne ha hozzám kerülne, de én se voltam elég gyors Hürrem előbb ért oda, ám pechemre nem sokkal előbb így reménykedve rohantam a kasza felé és mikor ő azt felkapta szinte semmi távolság nem volt köztünk. A totális győzelem reményéből egy nagyon kellemetlen helyzet alakult ki pillanatokon belül. A helyzet pedig csak még pocsékabb lett, mikor ez realizálva megfordultam volna és elkezdem volna rohanni ám ebből csak annyi sült ki, hogy előre buktam és háttal ellenfelemnek a földön voltam. Nagyon nevetséges egy helyzet volt. Mindeközben Anika-nak odavetettem hogy szálljon fel, az utolsó pillanatban, hogy még véletlenül se érhesse bántódás.
-UP! S erre ő természetesen a négy-őt méter magasra szált fölöttünk. Megpróbáltam gurulni egyet balra, hogy legalább lássam mikor jön a vész s közben csak annyit mondtam fejben, hogy "Ez szép volt".

12 életem maradt
Anika-nak 3 élete maradt

Balra gurultam, hogy lássam ellenfelem lépését, hogy esetleg megpróbáljak kitérni, ám pechemre mire átgurultam hátamra már egy támadás érkezett rám, majd egyik a másik után. Három gyors csapás mely tökéletesen betalált, majd mikor észhez kaptam és készültem, hogy megpróbáljam kezemmel elkapni a kasza nyelét és ezáltal , egyrészt megvédeni életpontomat megállítva a fegyvert, másrészt nyílt célpontot, esetlegesen fegyvertelen célpontot nyújtva Anika-nak attól függően, hogy ellenfelem elengedné-e fegyverét vagy sem. Anika a levegőben várt bár legszívesebben alászállt volna, de még se tette mert szemeim szigorúan rá néztek egy pillanatra. Talán ez volt az ami miatt ellenfelem felpillantott az égre és nem ütött negyedszerre. Tökéletes lehetőség. Bolond lennék kihagyni. Az előző tervem vitelezem ki kissé módosítva.
-Attack! Ordítom el magam mire kis kedvencem, az én kincsecském Rögtön zuhanásba kezd Hürrem felé, csak úgy borzolja tollait a szél. Én eközben lendületből felpattanok és megragadom a csinos hölgyemény fegyverének nyelét mind két majommancsommal és erősen tartom. majd csak anyit szolok.
-Szép meccs volt! Az irdatlan egoszag mellet ijesztő határozottság hallatszott, mely talán a fegyver elengedésére és a menekülésre sarkalja vagy a mindenáron maradásra. Őszintén én így is úgyis jól járok. Esetleg kicsit elhúzza a végét. Bár végül is úri ember lennék ha elengedné kaszáját visszaszolgáltatnám neki egy kis beszélgetést követően, had legyen meg az esélye még a győzelemre ha már egy fatális hiba miatt ilyen közel került a diadalhoz. Persze csak akkor tehetném ezt meg ha kitérne Anika elől ami persze nem lehetetlen.

3-3 életpontunk maradt

//Elysion, arra kérlek, hogy a beszéded is valahogy határold el az írásaidban, pl "-Szép meccs volt! -Az irdatlan egoszag mellett...". Mert így most nem vagyok benne biztos, hogy csak dícsért-e, vagy a további mondatokat is hozzáteszi-e
Ezúttal úgy veszem, hogy nem, de vigyázz, mert ebből még lehetnek gondolatolvasási-félreértések.//

"Támadás", s Anika már zuhan is lefelé, mint a vadászsólyom. Mivel elég messze röpült tőlünk, van némi időm gondolkodni, hogy merre ugorjak, de azzal nem számoltam, hogy szakállas uraság megpróbál megakadályozni, valljuk be, elég balga módon. Erősen megragadja a kaszám nyelét, hogy ne tudjak azzal együtt félreugorni, s arcán kaján vigyorral már gratulál is magának.
-Ne igyatok előre a medve bőrére. -mondom, s ezúttal rajtam van a mosolygás sora. Elengedem a kaszát és teszek pár gyors lépést oldalra, hogy Anikának ne lehessen esélye eltalálni. Elégszer forgattam a kézikönyvet a kezeim között ahhoz, hogy tudjam, Elysion nem képes használni a fegyveremet, míg én az övét, ha kevesebb bónusszal is, de igen. A sárkány így félresikerült csapása után ismét alkalmam nyílik megnézni, pillanatnyi harci kedélyemben mennyi kárt okoztam a dög idomárjának.
Nem is rossz. Bár szégyellem magam, amiért elvesztettem az eszem, úri hölgyhöz méltatlanul, de így a számla immár egyenlő mértékű, neki is csak egy csapásába kerül legyőznie engem, és nekem is őt.
-Visszakaphatom? -nyújtom kezem a kaszám felé. Ha visszaadja, egy cuki mosollyal és egy halk szóval megköszönöm kedvességét, ha nem, akkor egy vállrándítással elintézettnek látom a dolgot. Egy vagy három csapás, teljesen mindegy, a lényeg a végeredmény, no meg persze a részvétel. Már azok alapján, amiket a harcokról tanított, győztesen fogok kikerülni a csatából, és talán még illendő is lenne, ha ezek után hagynám nyerni átmeneti tanárbácsimat.
Már csak módot kell találni arra, hogy miként döntsük el a győztes kilétét. Ha valami más kaszt tagja lenne, már pukedlizve, sűrű szempillarebegtetéssel gratuláltam volna neki. De állatidomár. És jól emlékszem arra, mit is szeretek csinálni az állatokkal. Vajon egy digitális sárkány nyaka is ugyanúgy ropog? Egy nap kipróbálnám, ha nem is most...

-Természetesen! S már a kasza Hürrem-nél is volt. Pont úgy köszönte meg ahogy vártam. Mosolyát élvezetem pár pillanatra majd folytattam.
-Miféle úriember lenék ha nem adnám vissza, főleg hogy visszaszolgáltatta ezt. Mutatok késemre.
-Szép helyzet állt elő. Egy-egy csapás mindhármunknak a vég s a győzelem miben reménykedünk nem túl rég. Én amondó vagyok, hogy döntsön a szerencse vagy tudásunk végül. Esetleg mindkettő. Vedd úgy ezt mint egyfajta párbajra hívásra a párbajon belül. S mivel én hívtalak ki válasz te magad, miben vívnál meg ha megvívnál. Kő papír ollózunk vagy szócsatázunk esetleg tralalázunk. Ríme kinek lesz hamarabb csorba miközben szavalva szál a szó mint egy csorda, de ha ez nem jön be igazán csak ugorjunk egymásnak szimplán. Válasz miben vagy erős és számíts bele miben tudásom nem velős. S tiéd a győzelem s vele a szép érzelem. Mondom a végén csettintve egyet olyan tipikus ej de jó vagyok stílusban. Miközben várom ellenfelem válaszát kis kedvencem fejem mellett "lebeg" és várva vár mi lesz most. Végül még hozzá teszem.
-Ha nem párbajozol velem, márpedig mért ne tennéd? Nem fogom elárulni, hogyan lehet könnyed mód legyőzni egy idomárt. Márpedig azt hiszem ez igazán érdekel. Mézes ajánlat ez bárhogy is nézem előnyt kovácsolhat ha okosan dönt, de ez a plusz mézes madzagot még azért hozzá csapom nem mintha nélküle ne fogadná ajánlatom valószínűleg meleg szívvel.

Ügyes válaszok szép formában, az mi Hürrem száját elhagyja. Öröm hallgatni, így nem szólok közbe csak kis mosollyal hallgatom. Végül mire tudtomra hozza, mit is szeretne párbajon belüli bárbaj nemnek, arcomon a mosoly eltűnt és gondolkodó kifejezést vett fel.
-Rendben. Ugye Anika? Jó lesz ugye egy kis bújócska?
Intézem szavaimat a kis drágámhoz aki lelkesen bólogat. Agyam máris a lehetőségeken kattog. A játék szabályok lefektetésén múlik, majd legnagyobb mértékben győzelem vagy vereség dolga, így azokat megpróbálom minél előnyösebbre formálni. Persze a a szabályokat úgy kell formálnom, hogy elősegítsék taktikámat, ebből adódolag azt kell kitalálom először. Először az fordult meg a fejemben, hogy a nem látod a fát az erdőtől elvét követem majd, de ezt hamar elvetem, mert köpeny hiányában esélytelen eset, hogy Anika rajtam rejtőzőn, míg én elterelem ennek lehetőségéről ellenfelem figyelmét. Aztán az idő általi ellehetetlenítés jut eszembe, vagyis ha mind ketten a másik irányba bújunk, akkor ha csak a pontból b-be jutás is ellehetetleníthetné őt. Végül a terep vizsgálata az mi meggyújtja fejemben az égi lámpát. (Emlékesztető) Elmosolyodtam és játékosan így szóltam:
-Akkor ez eldöntetett. Bújócskázni fogunk. Te vagy a hunyó és a szabályok legyenek a következők. Fél percig hunysz és két perced lesz megtalálnod minket, csak akkor számít ha miután észrevettél kimondod a nevét és megérinted azt akit észrevettél. Nem bújhatunk máshová ha letelt a fél perc, vagyis nem mozoghatunk az azután két percben. Szerintem ez korrekt, de vétózd meg ha akarod. Imádok alkudozni.
Mosolyodok el végül és várom válaszát.