Elysion vs Hürrem

Végighallgatjuk ellenfelünk feltételeit, majd egy kis hatás szünetet követően tényszerűen így szólok:
-Akkor fél percig hunysz és három percig keresel. A hunyási idő után nem válthatunk búvóhelyet, ötven méternél nem mehetünk messzebb és Anika-nak a föld közelében kell maradnia, na és persze csak akkor vagyunk meg ha kimondod a nevünk és megérintesz minket.
Elgondolkodó arcot vágok és kis idő elteltével, így szólok fejemet helyeslően rázva:
-Legyen. Ezek elég fair kikötések.
Eközben pedig az jár az agyamban, hogy már nyertem is ha minden így marad, márpedig könyen megeshet, hogy így marad.
-Elfogadod te is az imént általam összefoglalt szabályokat szó szerint betartva? Ha elfogadtad utána már nincs nyafi, bár gondolom ezt mondanom se kell.
Várom ellenfelem válaszát, mindeközben Anika össze-vissza repked köröttem várva, hogy végre mi lesz.
Én pár kéz mozdulattal mutatom neki, hogy "nyugi pici drágám" mire a vállamra száll és elkezdem simogatni. Fejem felé fordítom és halkan ám ellenfelemnek hallhatóan így szólok.
-Miután nyertünk elmegyünk sütizni egyet drágám. Oksi?
Úriemberi mivoltomat megőriztem ezáltal, figyelmeztetőleg ellenfelemet kis üzenettel mondatomban, hogy valami itt nem teljesen oké lesz. Kíváncsi leszek észre-e veszi és tovább kezd-e alkudni. Amennyiben nem a győzelem már biztosan az enyém, méghozzá pofátlanul egyszerűen, de végül is az igazán okos párbaj felek közt ez így szokott működni, addig alkudnak míg mindketten rá nem bólint a párbaj szabályaira és azok által simán megnyeri a küzdelmet az egyikük, pusztán a szabályok által, vagy legalábbis azt kihasználva.

Figyelem ahogy szemnek kellemes ellenfelem számomra egyértelműen elgondolkodott és örömmel tölt el, hogy látom ezt. Elmosolyodtam lágyan szinte alig láthatóan, miközben figyeltem. Mikor megszólalt és kinyújtotta a nyelvét egyrészt érdeklődve vártam mondandójának folytatását, másrészt kápráztatott csodálatos gyermeteg megnyilvánulása, rég láttam már ilyen határozott nőies ám mégis gyermeteg megnyilvánulássokkal rendelkező különleges személyt. Talán még le is győz fut végig a fejemben a gondolat. Aztán halván mondandójának folytatását eme gondolat elszáll és egy másik villan fel bennem amit követek most majd párbajunk végéig.
-Hát legyen.
Mondom röviden és tömören, nem kevés tárgyiassággal. Tudván az igaz győzelem már biztos az enyém, bármi is lesz.
-Elfogadom a hozzátett feltételeket, ha te is elfogadod, megkezdhetjük izgalmas játszmánk, de ne feled ez mind szó szerint értendő törvény.
Kisé megnyomom a "szó szerint" részt, de egyébként totál tárgyiasan mondom az egészet. Várom ellenfelem válaszát és közben megsimogatom Anika buksiját, aki tetszését nyilvánítja ki hangjával.
Ha ellenfelem elfogadja végül a párbaj szabályokat, abban az esetben meghajolok és azt mondom: Nos akkor kezdődjék a játék. Majd ellátom instrukciókkal Anikat és én is elfoglalom helyem, vagyis egészen pontosan ott maradok ahol eddig is álltam és várom Hürrem arckifejezését mikor ezt meglátja és persze reakcióját erre.

//Hopp, mielőtt átesünk a kövi oldalra.
És elnézést >.> *eléggé elfeledkezett róla*//

Egy egyszerű bújócskához képest Elysion és Anika túlságosan is komolyan veszi a dolgot. Már annyi szabályt lefektettünk és annyit rágódunk a dolgon, hogy szó szerint elment a kedvem az egésztől. Szívem szerint átadnám nekik a győzelmet és visszatérnék meghitt otthonomba pihenni, mert még ez a sok szócséplés és kavarás is jobban kikészít, mint a párbaj harci része. Hihetetlen, milyen körülményes lovag ez az ifjú sárkányharcos.
A törvény szó hallatán már el is fintorodom. Törvény meg a jó... még hogy törvény. Miért is? Ez csak egy játék, nem csak a párbaj, hanem az egész Sword Art Online. Nem kéne ennyire komolyan venni. Ha Elysion lett volna a hunyó, biztos, hogy inkább lecsapnám a fejét, miközben behunyt szemmel számol, hogy elhallgattassam végre.
Vagy ha azt nem is, akkor minimum itt hagynám, had főjön magában. Magyarán, ennyit a kiharcolt tiszteletről. Avagy csak az én szerény véleményem szerint illetlenség untatni egy hölgyet?
-Jó, persze, csak haladjunk. -bólintok végül és karba tett kézzel, félig lesütött szemekkel számolni kezdek magamban. Csupán a földet látom, semmi mást, ámbár ennyi önvédelmet még megengedek magamnak, hogy ne legyek teljesen vak és kiszolgáltatott a hatalmas pusztában. Így bármikor észlelhetem a mozgó árnyakat és védekezhetek, ha esetleg így akarna orvul megtámadni.
Ámbár erre végül nem kerül sor, és fél perc után felvetem a tekintetem, egyenesen rájuk.
-Heh...? -mosolyodom el kérdőn, meglepetésemet nem tudom álcázni. Miféle bújócska ez? Vagy nem volt egyértelmű számukra, hogy már elkezdtük? Várok pár másodpercet, fejemben szinte hallom az óra ketyegését, hisz már elindult a három perc.
-Csak nem fogócskává akarjátok alakítani? -mosolygok félredöntött fejjel, lassan sétálva feléjük, majd kinyújtom a kezem. -Megvagytok, Elysion, Anika.
És próbálom megérinteni őket, először a férfit, majd a sárkányát. Mindenképpen ebben a sorrendben. Magamban még örülök is annak, hogy nem bújtak el túl mélyen. Hamar véget vethetünk a küzdelemnek és mehetek végre haza.

Hürrem megindul felénk, hogy megérintsen minket és én csak egy helyben állok továbbra is. Anika a hátam mögül kukucskál ki pont ahogy megbeszéltük. Én lényegtelen vagyok nyugodtan megérinthet, Anika itt a lényeg, ő kis fogási felület és ha én még élő pajzsként is közéjük állok három percig igen csak esélyes érinthetetlenek maradnia a kis drágaságomnak. Jól átgondoltam, ezt minden szabályban benne maradtunk, még abban is, hogy nem bújhatunk máshova. A sok időhúzással pedig ellenfelem higgadt gondolkodását is úgy tűnik sikerült kiütnöm. Ez nem azt jelenti, hogy nincs esélye nyerni, de csökkenti esélyét a győzelemre. Kellemes érzés volt a meglepődést látni az arcán amikor meglátott minket, látván, hogy erre aztán teljesen nem számított. Ám pár másodpercnél többet nem csodálkozik és megindul felénk. Mikor megérint csak annyit mondok kis játékra hívó mosollyal a számon:
-Csak most kezdődik az igazi játék.
Majd úgy állok, hogy nehezére essen megkerülni vagy mögém nyúlnia és figyelem minden mozdulatát, hogy az ellen tehessek, illetve megpróbálok vele szemben maradni. Anika is figyel, hogy mögöttem maradjon és arra, hogy ha Hürrem kezei felé nyúlnának ő kikerülje azt. Pokoli hosszúnak érződik majd nekünk azt hiszem ez a három perc, persze ellenfelünknek gondolom pont fordítva, ez a tökéletes példa arra, hogy az idő relatív.

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Hürrem ügyes kis kezei szépen játszadoztak ide-oda megpróbálva megragadni a győzelmet. Bár Anika és enyhe ego szag nélkül megvallva én is igen ügyesen helyt álltam, végül ellenfelünk sikerrel járt, de őszintén ez sem az én sem kis kedvencem kedvét nem szegte, végül is mindketten igen csak élveztük eme kis párviadalt és a végkifejlettől függetlenül személyes érzésem az volt, hogy mint mi mint bájos párbajtársunk is győztes lett végül, ha máshogy nem is, hát győztesek lettünk mindketten egy lehetséges barátsággal és rengeteg tapasztalattal. Mindkét értelemben. Arcomon kis mosoly jelenik meg amolyan "őszintén örülök a találkozásnak" félét. Anika a vállamra száll és velem együtt meghajol vállamon mikor válaszul meghajolok Hürrem biccentésére.
-Feltétlen, de akár valamikor összeugorhatnánk csak úgy beszélgetni is ha összefúj bennünket a szél. Majd látván hogy elindul, mi is elindulunk hazafele, de még odaszólok Anika-nak úgyhogy Hürrem is jól halhassa, hisz őszintén ez neki szól.
-Na látod ilyen egy igazi hölgy Anika. Csupa báj és nyers vadság, tökéletes stíllel.
Remélem a hízelgő szavak elnyerik tetszését és egy icipicit még növök a szemében. Végül is soha nem lehet elég nagyra nőni valakinek a szemében és egyébként is tényleg így gondolkodtam felőle, bár ki tudja mi rejlik mélyen benne, de akármi is az számomra lehetőség amit majd ha kell megragadok.