Elysion vs Danee, avagy sárkánnyal a kardforgató ellen

Horunka majdcsak kihalt falucskájának egyetlen fogadójában üldögélt egy szőke fiú, a bárpulttal szemben. Világoszöld köpeny omlott le a válláról, a köpeny tetejében egy négylevelű lóhere méregzöldre pingált, elnagyolt rajza éktelenkedett, alatta pedig egész jól kivehető módon az egyik ismertebb céh lógója volt felfestve fehérrel, négy tőr, egy ilyen négyzetszerű izébe szúrva minden oldalról. A White Rose céh logója.
- Ehh, és hogy megy itt az üzlet?
- Eléggé világvégén van ez a porfészek!
- Nem is szoktak ide betérni mások?
A fogadós hangja annyira halk volt a magányos JK-éval szemben, aki nem szégyellte kiereszteni a hangját, hogy egy külső szemlélő egy szót se tudott volna kivenni abból.
- Ne is mond... fejlődnék én, de itt minden olyan piszok lassú
- Azt terveztem, hogy összefogok pár magafajtát és jó ixpé fejében legyakjuk a kobold lordot, tudod, azt az Illfang nevű izét. Hát erre nem kiderült, hogy hiába megyünk neki, nem jár érte semmi se, csak ha az összes ilyen nagy meláknak elkenjük a száját!
- Nade hát arra már hogy lennénk képesek ilyen kis szinten?
- Szóval letettem róla...
- De még mindig nyomoronc első szintű vagyok, tovább se mehetek a második szintre
- Itt ragadtam... ja... ha ki is megyek szörnyeket vadászni, az se sokat ad hozzá a fejlődésemhez
- Pedig már úgy szeretnék csatlakozni a fronton harcolókhoz!
Danee, mert ő volt a JK, az egyedüli a fogadóban, szomorúan leengedte a fejét a pultra
- Egy sört azért adhatok? - hallatszott végre a fogadós hangja
- Á, ne fáradjon, estig nem iszok szeszt, józan kell maradjak, sose lehet tudni...
Ekkor nyitott be valaki más is a fogadó ajtaján...

Újabb csodálatos és nem különben verőfényes nap a mai. Sétálgatok szokásomhoz híven a lehető legrandomabb irányokba miközben tanakodok ezen azon. Főleg jelenleg gondolataim a Sound Horizon nevű együttes Elysion nevű albumának értelmezésén. Kis kedvencem köröttem repked mint mindig és szintén élvezi a jó időt, ám ő nem gondolataiba merül sokkal inkább önmagát szórakoztatja nyakatekert mutatványokkal. Sétánk közben megpillantunk egy kis fogadó félét. Na jó Anika vette észre és hívta fel rá figyelmemet, mert én szinte már teljesen kizártam a világot. Kissé szomjas voltam és gondolom a kis szemfüles állatkám is az volt a sok repkedéstől, így hát arrafelé vettük az irányt azonnal. Belépve nem láttunk szinte egy lelket sem bent csak egy alakot akinek köpenyén valószínűleg egy céh jele virított. Háttal ült nekünk így nem láttam ki ő de mivel hallotta, hogy belép valaki hátrafordult és ekkor megláttam, hogy nem más mint Danee volt ez a személy.
-Hello Danee! Rég nem láttalak. Mondtam kissé nosztalgikus örömmel hangomban.
-Két vizet lesz szíves! Intek az NPC-nek.

- Háhá! - nevetve örvend az ismerősnek Danee, miután a pult elé helyezett széken hátrafordult
- Szevasz Elysion! Mi járatban errefelé? Csak nem te is itt bosszankodsz a következő szinthez vezető út torkánál? Vagy már meglépted a 2. szintet és épp indulni készülsz felfele?
- Hogy haladsz a szörnyirtással, meg a meggazdagodással?
Megvárja, míg az idomár is a pulthoz ér, és visszafordul a fogadóshoz.
- Képzeld! Beléptem egy céhbe! Na nem a legnagyobba, de így is elég híresek! - mesélő büszkeségtől dagadó mellel.
- Ott van a szimbólumuk a köpenyemen! - Az alsó logóra mutat, ahogy a köpeny széléért kapva maga mellé húzza azt
- Ez a fehér cucc a tőrökkel! A Fehér Rózsa céh!
- Ezeket itt ni - rázza meg a kardját a tokban, meg a köpenyt a kezében - mind tőlük van kölcsön véve használatra!
- De volt olyan is amit magam vettem: ez a vér itt - döngeti a bronz vértet - a legjobb T1-es vért! - mosolyog büszkén, fülig érő szájjal
- De a szörnyekkel nem haladok, alig kapok XP-t... - hervad le a mosoly az arcáról, és mérgében egy dühöset csap a pultra az öklével
- Ezért is gondoltam, vagyis még csak mostanában pedzegettem a gondolatot, hogy másként kellene XP-t szerezni, és lehet, hogy tudnál segíteni... - de végül nem fejezte be a mondatot, mintha valami más jutott volna eszébe időközben
- Ja igen... valamit mindenképp el kell mondanom, amíg még az eszemben van...
- Van egy világmegváltó ötletem!
- Nem tartod furcsának, hogy itt van majdnem 10.000 játékos bent ragadva, de a sok kocka közül egyik se próbálkozott kitörni a játékból?
- Na nem a hagyományos módon, a 100.szint Bossát legyőzve...
- A hackerekre, programozókra, coderekre gondolok! Tutira kell ennyi ember között lennie legalább egy tucatnyi nerdnek! És már tutira próbálkoztak!
- És tudod miért nem sikerülhetett nekik?
- Mert nem fogtak össze! Meg kellene keresni őket és egy külön erre a célra nyitott céhben összeterelni mind, mert együttes erővel sikerülhet, az ami egynek egyedül nem!
- Ennyi! Ugye milyen egyszerűen hangzik? És mégis milyen hatással lehetne ránk nézve is? Csak győzd megtalálni őket! Hahahaha - mulatott a saját képtelen ötletén
- De legalább a mobokat meg hackelhetné valaki, hogy több XP-t adjanak! - tért vissza a bosszúság az arcára
- Szóval előzőleg azt akartam mondani... vagyis kérdezni, hogy nincs kedved megmérkőzni velem? Nincs veled semmi bajom, nehogy félre értsd, de azt hallottam, innen-onnan, hogy a párbajozók egy csomó XP-t kapnak a rendszertől! Elég hülyén hangzik, de mi van ha mégis igaz? Nincs kedved letesztelni?

A barátságos hangulat szinte azonnal tele lengte az egész helyet. Danee-ből szokás szerint csak úgy ömlött a vidám szó és én hasonlókép válaszoltam minden kérdésére.
Miközben a pulthoz megyek válaszolok első kérdéseire.
-Csak úgy erre jártam, és nyugi nem csak te kullogsz még távol a frontharcosoktól én sem sietem el bár igaz önhibámon kívül a fejlődést, de hogy őszinte legyek így jobban belegondolva jó érzés, hogy nem csak én vagyok még ebben a cipőben. Odébb lesz még picit az a 2. szint. Beszéd közben kezemmel összevissza mutogatok magam se tudom miért.
-Állhatnék ezerszer jobban is, bár végül is rosszabbul is, de gondolom ezzel te is így vagy.
- Ez a hackelés dolog azért nem működik ha jól tudom, mert csak bizonyos paneloknál lehet hozzányúlni innen a programkódhoz azt meg a nagyfőnök nem pakolta oda elénk. Mutatok felfele miközben Anika-val együtt iszogatok. Mondjuk a felvetés egyáltalán nem volt rossznak mondható, de sajna ami elméletben megy az gyakorlatban gyakran megbukik.
-Már leteszteltem nem rég. Volt egy kis összetűzésem. Mondjuk nem éppen győzelem lett a vége, de van ilyen. Mosolyodom el vidáman.
-Elég szép XP jár érte, bár azért amennyire fárasztó ez, több is járhatna érte szerintem és ezt most nem csak úgy mondom 10 szörnnyel egyszerre elbánni kevésbé fárasztó mint egy ilyen párbaj, bár sokkal mókásabb is ha engem kérdezel. Egyébként szívesen. Miért ne? Hívj ki nyugodtan, nekem mindegy milyen párbajra ha gondolod akár utolsó csapásig félét is csinálhatunk, bízok benned elégé, hogy nem sújtasz le. Kacsintok rá.
-De szerintem akkor menjünk ki innen mert itt kicsit szűkös a hely. Mutatok kifelé. Majd felállok és Anika is felszáll mellém.
-Menjünk is! Ne is pazaroljuk az időt szerintem. Intek kezemmel barátságosan Danee-nek, várva hogy ő is felálljon és együtt kimenjünk elkezdeni a mi kis barátságos párbajunkat, melynek még senki se látja előre a végét, de mindketten saját győzelmünk képét idézzük elménkbe.

- Oké, rendben - válaszolja, és lekászálódik a székről
- Na, pont ezért jó, hogy nem ittam egy centet se - dörgöli a kocsmáros orra alá kajánul
- Legyen akkor utolsó csapásig! Féléletes párbajom már úgyis volt egy vörös indikátoros ellen, de benned azért jobban megbízom!
Elysiont követve kisétál az utcára, a fogadó elé.
Az utca, sőt, az egész város olyan elhagyatott, hogy akár egy szellemváros is bőven lehetne, egy western filmből.
Még a száraz kóróvá gömbölyödött bokrokat is keresztbe-kasul fújja a szél.
- Innen már csak a revolverek hiányoznak! - nevet Danee
- Amúgy, sima mmorpg-ben már volt dolgom a kasztodbeliekkel! Ott nem idomárnak, hanem idézőnek nevezték őket, és ami igazán félelmetesen erős kaszttá tette, az az egyik képessége volt: Transfer Pain.
- Ennél az idézőt ért sebesülést bizonyos arányban az idézett lény szenvedte el a gazdája helyett, és így gyakorlatilag az idéző rendelkezett a lény teljes védelmével és még némi életpontjával is extraként. Nagyon nehéz volt legyőzni őket.
- Hál istennek, a te esetedben legalább ilyen képességre remélhetőleg nem kell számítanom!
- Egyelőre! - teszi hozzá
Miközben így mesél, jó tízméternyi távolságot hagy maga, és az idéző között, így áll fel az utcán Elysionnal szemben, akár egy pisztoly-párbajhős.
Danee a menüjét megnyitva elküldi Elysionnak a párbajfelhívást.
Miután elfogadásra kerül, s a számlálón az érték lassan fogyni kezd, megigazítja a ruházatát, iszik egy korty vizet a kulacsából, és előhúzza a kardját.
- Csak a cuccok miatt... - tart némi hatásszünetet - ha erősebb nem is, de kicsit veszélyesebb lettem
- Számíts rá!
Amint a számláló lepergett, és megindul a küzdelem, Danee a sárkányra összpontosítva figyelmét, neki iramodik, mintha puskából lőtték volna ki. Igaz, már az előző párbajában is így kezdett, de Elysion aligha lehetett jelen a nézők között, hogy tudja, mi vár reá a következő percben. Ezért kár lenne változtatni a taktikán.
Számítva arra, hogy nem az idéző, hanem a sárkány fogja megtámadni, Anika minden mozdulatát figyeli, s ha lecsap, megpróbál oldalt lépve kimozdulni a karmai alól.
Akár sikerrel jár, akár nem, nem áll le a tollassal hadakozni. Hiába is tenné, a sárkány, így, hogy repképes jószág, hatalmas fölényben van a földhöz kötött kardforgatóval szemben.
Helyette tovább fut, egyenest Elysionnak, s egy haránt vágással kínálja meg szemből.

Élet: 20
Páncél: 9

Elmosolyodok Danee szavain, majd leguggolok egy kis földet a jobbomba kapva úgy hogy ne tűnjön fel ellenfelemnek és előhúzva balomba késemet úgy, hogy az viszont igen. Szépen felállok és beállok stabil védekező állásba. Balom elől jobbom hátul úgy hogy ne látszódjon. Anika szorosan mellettem. Danee az az uccu neki a sűrűjébe típusú harcos ezt bárki megmondja első látásra, így ennek megfelelően teszek. Megkezdődik a harc és ellenfelem teljes erejéből rohamot indít felém pnt ahogy vártam. Végül is jelenlegi ellenfelemben ritkán lehet csalódni. Halkan szólok kis kedvencemnek.
-Mögém. Ennek azonnal eleget is tesz. Feszülten figyelem Danee-t mozdulatlan és mikor egy szép vágást indít felém hátraugrok s eközben jobbomból a homokot egyenesen az arcába dobom és mindeközben még parancsot is adok a drágaságomnak.
-Jump! And Back A! Ellenfelem pengéje épp csak elkerült, de szép támadás volt. Anika azonnal "átugrik" engem majd fejen támadja ellenfelét és egy szép manőverrel hátba majd négy-öt méter magasba száll. Én eközben nem maradok tétlen és a megzavarodott Danee-t megpróbálom elgáncsolni, hogy könnyedén távolabb kerülhessek aztán tőle. Bárcsak minden összejönne! Szép kezdés volna számomra az szent igaz ám annál csúfosabb pillanat ellenfelemnek. De még messze a vége, a tökéletes kezdés még nem instant győzelem, bár közelebb visz felé az biztos.

Danee már félúton furcsállja, hogy Anika nem repül felé, azt pedig még inkább, hogy Elysion a háta mögé parancsolja a tollast.
Viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy Elysion egy maréknyi homokot markolt fel az utca porából, tudta jól, hogy ez mit jelent.
Tudta, mert ezt a trükköt nem hogy látta már, de ő maga vetette be az előző ellenfele ellen.
- Meg akar lepni vele - villant át az agyán - készül valamire, mert már rám uszította volna a sárkányt!
Bár a taktikán nem változtatott, de a szemét a marokra szorított jobbon hagyta. Nagyot hasított a levegőbe, ahol az imént még az idomár állt. Meglepetten konstatálta, hogy ezt bizony elszámította, arra nem gondolt, hogy épp hátra, és nem oldalt lépéssel próbálkozik majd Elysion. Majd amikor megpillantotta a levegőbe emelkedő a kezet, továbbfordult a haránt vágással együtt jobb felé, így a homok csupán a fülébe, vállára, hátára jutott.
A forgás ereje vitte tovább, a kard félkört leírva követte a karját, ahogy két tánclépéssel megpördült, s a harmadikra, újra az idomár elé lépve fejezte be a teljes körös mozdulatot. A kardja kicsit késve, széles ívben, a forgás erejével vízszintesen szelte a levegőt, derékmagasságban csapott le az ellenfélre.
Azonban egy valamiről a kardforgató elfelejtkezett:
A tollassárkány a hátráló idomár fölé reppent, s egy szempillantás alatt lecsapott a táncoló támadóra.
Daneenak már védekezni se maradt ideje, olyan váratlanul érte a csapás, ami oly nyilvánvaló lehetett volna, ha nem a saját támadásának a kijavítására összpontosított volna.

Élet: 20/20
Páncél: 4/9

Ellenfelem relatív gyorsan kapcsolt és egy piruettet követően már támadott is volna, de összejött nekem az élet ugyanis eme mozdulata együtt Anika támadásával szinte védhetetlené tette gáncsolásomat. Ellenfelem a föld felé kezdett zuhanni. Pehemre miközben elkezdtem szaladni előle zuhanás közben megvágott engem, de ez van. Végül is túl jó lett volna ha minden sikerül, de azért így se rossz így lesz időm "rendezni soraimat". Természetesen nem feledkeztem meg ellenfelem hátrányos pozíciójáról, ezért hátraszóltam Anika-nak, aki még közvetlen közelében volt ellenfelemnek.
-Attack! Return! Hangzott határozottan és hallgatott rá hasonlóképp kis kedvencem. Ellenfelemre támadt majd visszatért hozzám, ahogy mondtam neki és ráült vállamra. Ekkora már én szemben álltam ellenfelemmel olyan négy méterre távolságra és kifújtam magam miközben csattogtak kerekeim várva ellenfelem következő lépését. Úgy tűnik a felszerelései miatt nagy előnyben van, így csak ha elég trükkös leszek akkor lesz esélyem nyerni ellene. Bár ha csak ezen múlik úgy gondolom nem lesz nagy baj, hisz máris van pár ötletecském, melyek közül egy kettőt akár többször is elsüthetek. Kis mosoly ül ki arcomon. Ekkora már ellenfelem felállt és megvárom, hogy ellenfelem mozgásba lendüljön. Ekkor felordítok.
-Up! Ten s! Attack! Mire kis kedvencem a magasba emelkedik és ott "megáll",ha ellenfelem megtorpan abban az esetben tovább várok, ha nem hát megfordulok és futni kezdek előle. Így Anika ismét kikerül ellenfelem látóköréből és így tíz másodperc múlva könnyű prédaként csaphat le üldözőmre kinek elvontam figyelmét.

15 életem maradt

Valami beleakadt a lábába, meglehet, az idomár volt az, de így a saját végzetét tette elkerülhetetlenné, a vágás után azonban Danee volt az, aki a porba zuhant. Rögtön utána újból lecsapott a sárkány a védtelenül maradt hátára. Meglepetésében, és haragjában felmordult, kezével hátracsapott, majd a hátára hengeredett, de nem érte már el a távolodó petet.
- A fene a ravasz mindenedet! - dühöngött a kardforgató, és prüszkölve, köpködve szabadult meg az arcába, orrába, szájába került portól.
Kardját felmarkolta a földről, ruhájáról leporolta a rákerült piszkot.
Összeszűkült szemekkel méregetni kezdte az idomárt.
- Az első támadásom, elég heves és meggondolatlan volt, épp, hogy csak sikerült kiköszörülnöm a csorbát, ez még egyszer nem fordulhat elő! - figyelmezteti magát gondolatban, miközben talpra áll.
"- Up, Ten S Attack" - hallja az idomár kiálltását
Ravaszul elvigyorodik, és maga elé a földbe szúrja a kardját
- Up, ten s, mi? - nevet magában - szóval fel és vár tíz másodpercig? Jobb ha a peten tartom a szemem, bár nem a petet kell legyőzni...
Követi a tollassárkány útját, és ide-oda pillant az idomár és a tollaska között.
Danee végül választ, és kivár. A szemét látszólag az idomárra függeszti, ám amikor tollak suhogását hallja maga fölött a levegőben, az utolsó pillanatban feltekintve, a baljának öklével odasóz egyet a lecsapó sárkány képébe.
Amint öklén érzi a pet állkapcsát, ahogy az majdhogynem saját magát nyársalta fel a saját maga ellen fordított rohama következtében, hirtelen megugrik előre, jobbjával felkapja a maga elé leszúrt kardját, és minden erejéből az idomár után veti magát, mielőtt az felocsúdhatna a petjét ért ellentámadásból, kaszáló mozdulattal intéz egy vágást felé, amint a sarkába ér.

Páncél: 0/9
Élet: 19/20

Ellenfelem ellentámadott Anika csapására és csúnya sérülést okozott neki, Majd rögtön nekem támadt amit én szinte reflex szerűen úgy reagáltam le, hogy késemet egyenesen a szeme közé hajítottam ezzel az ő reflexére hatva, majd kitérek balra és megpróbálok adni egy gyomrost mondhatni bosszúból kis kedvencemért. Majd még mozdulatból megpróbálok a térdhajlatába rúgni és megragadva a fejét letaszítani a földre egy egyszerű lökő mozdulattal, ha mind ez összejött esélye az állva maradásra a többszöri egyensúly vesztés miatt nulla. Kis kedvencem ekkor még éppen tápászkodik a földön de odaszólok neki.
-Kopf! A! Anika félig összeszedve magát neki rugaszkodik a fekvő Danee-nek akinek esélye sincs védekezni, hisz nem is látja és a földön fekve, meglepetten egyébként sem hiszem, hogy túl jól tudna védekezni. Én tovább állok pár lépést, bár legszívesebben jól megrugdosnám, ha elérnék vele bármilyen effektív hatást meg is tenném, de esetemben teljesen értelmetlen volna eme cselekedet. Ha valamilyen csoda folytán nem jönne össze vizavonulót fújnák és Anikat felkapva futnék. Egyébként ha sikerül is akkor is futásnak eredek csak persze akkor kis kedvencem maga repülne, ha négy öt méterre leszek ellenfelemtől megállok és mind két markomba földet veszek majd azt mondom Anika-nak halkan, hogy:
-Ha neki hajítom közvetlen közelről a homokot akkor megtámadod oldalról. Tervem szerint a trükk ugyanaz, a szem reflexet kihasználva megvakítom pillanatnyilag ellenfelem aki így végtelen lesz én kitérek ezúttal az ellenkező irányba, hogy ha kicsit számítana is erre azért csökkentsem esélyeit ellenfelemnek. Két dobásom is van vagyis dupla időm mivel felváltva dobom majd el a homokot a kezemből.

(Ha megengedett a speciális képesség akkor a suicid defens-et még rá mondom Anika-ra.)

15 életem maradt
Anika-nak 3 élete maradt

Bejött a számításom Anikát illetően, olyan szépet nyekkent, hogy azt gyönyörűség lett volna hallani, ha csak egyszerű szörny lett volna. Azonban a haverom petje volt, így egy kis lelkifurdalással néztem, ahogy visszapattan a levegőbe az ütközés után. Nem kéne nullázni, mert utána lehet, hogy csak küldetés teljesítéssel tudná visszahozni. De legalább blokkoltam a támadását.
A következő pillanatban, alig rántottam fel a kardom a földbeszúrt helyéről, Elysion kése villant előttem felém röppenve. A kardomat az útjába rántottam, de nem volt jedi reflexem, hogy pontosan tudjam, mit csinálok, így inkább oldalt borultam a kés útjából. A felém küldött rövid pengét csodával határos módon sikerült elkerülni, azonban már megint a porban találtam magam. Csak ez mentett meg a kést követő ököl-rúgás kombináció elől, ami most a helyettem a puszta levegőt érte csupán, ahogy épp a porba dőltem.  Már meg sem lepődtem, hogy míg az oldalt hengeredéssel próbáltam teret nyerni kettőn közt, a tollas sárkány újra végig szántott rajtam. Mázlimra valamiért nem folytatták, hanem helyette arrébb futott Elysion, s magához intette Anikát is.
Másodjára keltem a fel a földről. Remegtem a dühtől, a megaláztatástól, hogy újfent úgy karistolt végig a sárkány, hogy közben én a földön hevertem majdcsak tehetetlenül.
- A haverom vagy Elysion, de ha ezt így még egyszer… - morogtam az orrom alatt, s oldalra köptem egy adag sarat, amit kis híján sikerült lenyelnem.
Le kellett nyugodnom. Mi nem vagyunk ellenségek, nem törünk egymás életére, csak megmérkőzünk. Nem harcolhatok dühből.
Ugrásra készen várt a sárkánya, Elysion kezei megint markoltak valamit, gondolom homokot, mint az imént. Toronymagasan az övé volt az előny, felkészült rá, hogy fogadja a támadásom, ha én megyek érte.
Ha én. De ha én várok ő rá, azzal se megyek sokra, hiszen egyszerre támadnak, ahogy látom, nem csupán Anikára bízza a piszkos munkát.
Itt csak egy valamit lehet tenni.
- Heh! – vigyorodom el – Most lekaplak!
Azzal épp úgy, mint eddig nekifutok a párosnak, a kezére koncentrálok, ha hajításra emeli a kezeit, semmivel se törődve teljes testet előre dőlök, bele a homokbombákba, és meg próbálom megragadni, a jobb csuklóját, ami a homokot hajította felém az imént. Ha sikerül, magam felé rántom, a kardommal pedig átdöföm hastájékon.
Ha nem dobál meg, és helyben marad, megpróbálom két vágással megszabadítani további életpontjaitól, a gyorsaságomra alapozva. Ha elfut, hátba szúrom, vágom. Ha felém küldi Anikát, az egyik vágással megkínálom a petet, aztán oldalt lépve folytatom a rohamot, és következő suhintást az idomárának tartogatva.

//természetesen megengedettek a speciális képességek

Páncél: 0/9
Élet: 14/20

Danee el kezd rohanni felém és én meg kínálom a homokkal, majd elpróbálok kitérni előle, ám valamilyen csoda által sikerül megragadnia kezem és maga felé rántani. Relatív hamar kapcsolok, de nem elég gyorsan. Máris a penge a hasamba landol, ám a kezemet kiszabadítom úgy hogy teljes testsúlyommal hátradőlök és rántok egyet a kezemen. Minek következtében persze a földre érkezek.
-Atack! Ordítom el magam az esemény sor közben. Ilyen közvetlen közelről nincs esélye sehogy se kitérnie szerintem Danee-k ezért csak sima támadásra szólítottam fel Anika-t, aki rögtön támadott is. Eközben én a földön egyetlen lehetőségemmel élve jó nagyot rugók ellenfelem bokájába és egy hátra bukfencet követően felállva, gyors hosszú lépésekkel távolodni kezdek és Anika is visszatér hozzám közben. Ez így nagyon nem lesz jó. látom most már ezt tisztán. Ha nyerni akarok be kell vetnem az atom ötleteket.
-Fat man. Suttogom kedvencemnek. Aki felkap a földről két követ felszáll és ellenfelem fölé megy úgy hogy az képtelen legyen őt megcsapni, ám minél közelebb legyen, majd bombázóba átmenve a két követ teljes erőből neki hajítja. Ez az utolsó ilyen dolog amit bevetnék ellenfelem ellen más ötleteimet inkább csak tényleges ellenfelek ellen használnám fel. Már csak azért is mert itt a győzelem nem annyira fontos és egyébkéntis azokért biztos megorrolna. Nem mintha szemmel láthatólag ezekért nem dühítette volna fel magát némileg. Bár az hogy némileg nagyon enyhén hat a valósághoz képest gondolom.

8 életem maradt
3 élet

A pengém csúcsa megmerítkezik az idomár mellkasában, ahogy a karját megragadva elkerülhetetlenné teszem a mozdulat bekövetkeztét.
Már szúrnám is a következőt, a sebből kihúzva a kardot, amikor teljes testsúlyával hátradől, én meg gyorsan elengedem a karját, nehogy magával rántson.
Elysion a földön landol, és szinte rögtön rúgkapálni kezd, de hátra szökkenek előle.
- „Attack!” – hallom a kiáltását, tudom, hogy a sárkányát hívja, de már nem érdekel, az idomár életpontja már sárgára vált, még vagy két csapás és enyém a győzelem.
Újra a levegőbe emelkedik a karom, hogy lesújtsak az idomárra, de abban, a pillanatban, hogy kardom a levegőbe emelkedik, lecsap rám a tollassárkány.
Anika a karomba mélyeszti a fogait és a karmait, de hál’ istennek egy cseppet sem fáj, mert már biztos ordítanék máskülönben.
Így aztán újabb végzetes suhintás helyett a karom rázva próbálom lerázni magamról Anikát, de nem kell sokat vesződnöm vele, már hallom is a következő parancsot, hiába suttogja csupán:
- „Fat man” – fogalmam sincs mit akart vele közölni, mert én nyilvánvalóan inkább sportos alkatú, és talán valamelyest még soványnak is számítok egyesek szemében, dehogy hájas ember legyek, az egyszerűen képtelenség. Miféle tolvajnyelvet beszél ez az Elysion? Nem értem!
Anika viszont végre elengedi a karom, és én nem is foglalkozom vele tovább.
De amíg én a tollaskával voltam elfoglalva, addig a ravaszdi Elysion két lábra kecmergett.
A kését elhagyta, a markában se szorongat ezúttal már semmit se, itt az ideje ezt befejezni.
- Bocsánat, de nem áll szándékomban veszíteni, bármire is készültök! – azzal megrohamozom újra, de a fejem felé emelt kardot, amit két kézre fogtam, fél úton oldalra suhintom, és vízszintes kaszaboló mozdulatokkal esek neki az idomárnak. Gyorsaságom és a fegyverkezelésem is az én malmomra hajtja a vizet, ez előle a támadás elöl nehéz lesz kihátrálnia, mert nem állok meg, amíg újra húst nem ér a pengém.
Nem állok meg, még akkor sem, amikor két kődarab kapja telibe a hátamat
- Héj! Anika! Ez nem ér! – kiáltom, mikor eszmélek, hogy ez bizony a sárkány műve lehetett, hacsak nem valaki más avatkozott be a küzdelembe. De mivel védett zónában vagyunk, és csak az ellenfeleim árthatnak nekem, plusz az én életcsíkom is sárgára olvad, a felére fogyva, így senki más nem lehetett, vonom le a következtetést magamban

Páncél: 0/9
Élet: 4/20

Nem tétovázok a helyzetet látva felkiáltok.
-Again! Mire Anika neki indul megismételni az előző hadmozdulatot. Danee cinkes helyzetben van de nem reménytelenben. Elég két gyors csapással elkapnia és hiába minden. Nincs oly messze, hogy ne bírná megtenni mielőtt Anika visszaér a kövekkel. Én nem fogok hátat fordítani és futni, mert így nem látnám ellenfelem és egyébként is lassabb vagyok. Jobb esélyem van ha megvárom míg támad és megpróbálok kitérni ha négy csapásból három elől kitérek akkor már jó vagyok. Négy lehet lesz ideje hatra is ha nagyon hadonászik és nem haboz. Ennyire nem érzem magam ügyesnek, de mégis ez a legjobb esély. Na lássuk a medvét! Anika drágám légy ügyes ne dobj mellé és légyszi siess, mert apucira nehéz pillanatok várnak és minden egyes másodperc késlekedésed csak még rosszabbá teszi azt.
-Sok szerencsét! Csúszik ki a számon végül kis mosollyal orcámon. Eközben Anika már javában odébb szált egy pár kőért és hamarosan indul is vissza ügyelve, hogy megfelelően magasan közeledjen célpontjához. Sebesen szeli a levegőt és bár nem mondtam neki, de érzi, hogy nagyon sietni kell és ezért siet is. Ha éppen nem Danee kötné le teljes figyelmemet és mozdulatai, akkor biztos örömködve nézném és átjárna egyfajta büszkeség, de így ebből semmit se észlelek. Ettől függetlenül én biztos nagyon meg fogom dicsérgetni őt a harc után és nem leszek rest beszerezni a kedvenc sütijét se. Hadd örüljön és persze had idegződjön bele, hogy győzni jó dolog.

Elmaradt dobàs pótlása

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

úgyszint

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :

hopp

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Felgyorsulnak az események, én kaszabolom a levegőt, majd ahogy penge-távba érek, már magát Elysiont, hiába is próbál kitérni a pengém elől, a támadás pont úgy lett kigondolva, hogy ilyen csellel ne érhessen el sokat.
Szép nagy vízszintes vörös csíkot varázsolok a ruhájára.
Anika eközben szélsebesen fordul az újabb halálos kőadagot keresve.
Nincs nehéz dolga, a városka utcájának két oldala telis-tele van szanaszét szórt öklömnyi rögökkel.
A tollas sárkány a gazdájától kapott parancsnak engedelmeskedve, már is a levegőbe emelkedik két új szerzeményével, amikor a kardom az első vágás végére érve megtorpan a levegőben, s a jobbom visszafele rántja a fegyvert. Anika zuhanó repülésben oldja ki a köveket mint valami zuhanóbombázó, s a pillanatban, hogy a két rög a hátamat ériné, a pengém visszakézből kezd újabb csíkot karistolni az idomár mellkasára.
Mindhárman megmerevedünk, az élet csíkunk sem csökken lejjebb.
A Párbaj program megakadályozta, hogy a felek halálra sújtsák egymást.

Döntetlen!

Jelenik meg az eredmény a levegőben. A hátamon és Elysion mellkasán egy pillanatra megjelenik az Immortal Object felírat, ahogy a kő koppan, a kard húst szel. Nem sebződik már egyikünk se, de a pillanatkép tovább fut, s én lelassítok, majd meg is állok Elysionnal szemben.
- Azta! Volt már valaha döntetlened? Vagy a játékban bárkinek is?
- Mindenesetre, köszönöm a párbajt, nagyon tanúságos volt! És bocs, ha elragadtattam magam a küzdelem hevében!
- Remélem nincs sértődés! - nyújtom kézfogásra a kezem, miután a fegyvert átvettem a balba

Az események gyorsan lepörögnek és a végeredmény döntetlen.
-Még hallani se hallottam döntetlenről, de ezek szerint van ilyen is. Közben Anika Visszaszáll a vállamra.
-Semmi baj végül is egy párbaj akkor az igazi ha nem fogja vissza magát az ember. Amúgy menjünk vissza meghívlak egy valamire. Nem tudom te hogy vagy vele, de én kicsit kitikkadtam. Elkezdem kis kedvencemet simogatni aki ezt nagyon élvezi. Megiszunk egyet Danee-el a még meg nem itt italán kívül és beszélgetünk egy picit. Lényegében mindenféle témáról amit csak el lehet képzelni. Itt van néhány téma. Miért vesztettek a németek a második világháborúban? Hogy csinálod a rántottát? Mi az a Fat Man? Minden témán sokat csámcsogtunk, kivéve a Fat Man-en, mert annál csak elmondom, hogy így nevezték el az egyik atombombát, amit Japánra dobtak. Ezt követően elválnak útjaink. Mikor "haza" érünk egy kis bulifélét csapunk kettesben. Útközben bevásároltam ezt-azt, példának okáért Anika kedvenc sütiét és egy kis epres pudingot magamnak. Egy kicsit dalolászunk játszunk, majd állómra hajtjuk fejünk. Dúdolászok picit mire a kis életem hamar elalszik és aranyos kis szuszogásával kis mosollyal orcámon engem is hamar elaltat. Vajon mit hoz majd a holnap? Hangzik el végül fejemben a kérdés. Valószínűleg a válasz rá az, hogy sok érdekeset.