Szintfelmérő avagy Shu és Timidus vs Danee

Előzmények

A tollassárkány izgatottnak tűnik, ha ennyire körüludvarolja a lányt, bökdösi, meg  noszogatta. Elysion sárkánya nem volt ennyire... önálló személyiség, legalábbis nem adta nagyon jelét. Inkább csak engedelmesség szó jut eszembe Timidus fajtársáról.
Ez a sárkány azonban nagyon fel volt pörögve a felajánlásomat hallva, köröket csapott a levegőbe mint egy kis zászló, bukfencezett, össze-vissza ficánkolt a levegőben

- „Hát… azt hiszem Timidus már eldöntötte helyettem. De… ha gyakorolunk, akkor ugye nem fogsz kinevetni, ha kérdezek közben… és esetleg… butaságokat kérdezek” – kérdezte a kislány zavarában, s én nem tudtam neki más mondani, mint hogy:

- Nem én! Voltam én is teljesen kezdő, tudom, nekem se esett volna jó, ha az ellenfelem kigúnyol a párbaj kellős közepén! – jelentettem ki szentül meggyőződve, de aztán csak eszembe jutott, hogy az arénában nem egyszer úgy vettem rá másokat, hogy az egojukat teszteltem, idegesítettem őket mindenfélével ami eszembe jutott, míg kötélnek nem álltak, és kint nem találták magukat az aréna porondján, a homokban, a pengémmel szemben

El is szégyelltem magam a gondolatra. De csak egy pillanatig tartott. Azok és ez a lány nem hasonlítanak, ez most egészen más. Most nem magamért küzdök. Most az ő fejlődése a cél!
- Természetesen, nyugodtan kérdezz, és ha bármi baj lenne közben, vagy elfáradnál, nyugodtan mond, hogy időt kérsz! – biztosítottam jó szándékomról
- Na de lássuk akkor a <<Teacher Systemet>>-t! – mosolyodtam el, és a menüt előhívva kutakodni kezdtem az eszközök közt. Csak hamar rá is leltem, visszaállítottam az értékeimet a második szinten megszerzett pontokhoz

- Na, ez kész is, egy második szintű kardforgató áll előtted! Még a felszerelést kellene másként talán... – mértem végig a lányt, illetve a ruházatát, kezénél lévő fegyverét
- Azt hiszem a vértem jól jön majd ezúttal is, de ezekre a gyűrűkre nem lesz szükség – húztam le a két csigamintázatút az ujjaimról – viszont egy kis plusz élet nem árthat, ha nem akarjuk egymást leütni egy perc alatt – azzal némi scrollozás után megjelent az egyik ujjamon egy Természet Gyűrű.

- És akkor már a kardcseréről se feledkezzünk meg! – húztam elő a Fényest, hogy egy pillanat múlva, egy véknyabb, karcsúbb hosszúkard tűnjön fel a markomban, egy Könnyű Kard.
Elpötyögtem még pár másodpercig a menümben, szótlanul, inkább csak hümmögve, majd elküldtem a párbaj felkérést
- Kérlek válasz módot! Rád bízom! De... – nyújtottam el a de szócskát – ha valóban gyakorlunk akkor nem a harc gyors befejezése lenne a lényeg... akkor pedig... – szememmel a neki megjelenő lista utolsó pontjára szuggeráltam

Statjaim:

- Nem - intettem le a tenyeremmel - ne változtass rajtuk!
- Legyen csak nálad mindegyikből a legjobb! A felszerelésedhez igazítottam a sajátom
- Tudod, lassan kívülről betéve tudom az összes tier egyes cucc tulajdonságait...
Bár a gondoltat egy kissé már zavarba ejtő volt...
- Annyit nézegettem már a boltok kínálatát, mióta itt vagyok Aincradban... hogy látszatra is meg tudnám mondani mindegyikről, hogy melyik micsoda!

Bár dicsekvésnek hangozhatott, én magam annyira nem voltam büszke erre az eredményre. Az a kismillió alkalom, amikor úgy tértem be egy-egy kovácsműhelybe, vagy sétáltam be a bazárt, annak tarka árukínálatával körülvéve, mindenfelé, amerre a szem ellát... és mindezt egy aranypeták nélkül...
- ... de hányszor kellett kimentenem magam és az üres erszényemet azzal, hogy csak nézelődöm... - szaladt meg az ajkam, s a gondolataim múlt idéző sóhajban törtek felszínre - amim van az hosszú hetek gyűjtögetésének az eredménye, és hogy a céhem legjobb kardját vehettem kölcsönbe, bár... az, amit eltettem, már a sajátom

Visszarázódva a jelenbe, a Shukaku előtt megjelent panelre tekintettem. Az én oldalamról nem látszott ugyan a sorrend és a szöveg, de már kívülről betéve tudtam a szövegét.
- Az első pont az Első Vérig, csak olyanoknak ajánlott, akik biztosan tudják, hogy fölényük akkora, hogy egyetlen csapással eldönthetik a párbaj kimenetelét. És persze arra is jó, ha nem akarunk különösebb vérontást.... bár ... - gondolkodtam el, az államat dörzsölve - ... vér itt nincs ...  csak pixelek

- A második pont a Fél Életes: ha túl sok az ellenfelek életpontja, de kicsi az erejük, vagy esetedben az irányításuk, akkor ésszerűbb ezt választani, hogy ne nyúljon el hosszúra a küzdelem. A végére már mindenki unná...

- És a harmadik ... - tartottam rövid hatásszünetet, a hangsúlyt is felvéve a mondat végén - ... a harmadik a Teljes Életes. Bár a neve azt sejtetné, hogy az egyikőjük belehal a párbajba, de a rendszer megakadályozza ezt, és az utolsó vágást, ütést megállítja, mielőtt sebet ejtene. De azzal a küzdelemnek vége is.
- Egyikőnknek sem lehet túl sok életpontja jelenleg - köhintve mosolyodtam el - viszont ehhez mérten a sebzésünk mindkettőnknek igen magas, legalább is a felszerelésedből ítélve, úgyhogy ezt az opciót javasolnám!

A kardom pengéjét a vállamnak vetettem, a másik kezemet pedig csípőre tettem, hogy jobb benyomást érjek el
- Ha kiválasztottad valamelyiket, és letelt az egy perces visszaszámlálás, akkor adj bele mindent, ne fogd vissza magad! Azt szeretném látni, milyen vagy amikor a legelszántabb, legveszélyesebb oldalad mutatod!
- Ja, és nyugodtan sétálj el pár métert, amennyit gondolsz. A közelharc csak nekem kedvez, ti idomárok, az íjászokkal együtt, a távolsági harcból jobban profitáltok!

-Oh… hát akkor jó.
~Talán elhamarkodottan ítélkeztem. Lehet, hogy mégis ért ahhoz, amit csinál, és nem csak a szintje nagy, hanem a tudása is.~
-Vigyázz magadra Timidus!
*Súgta oda a sárkánynak.*
-Van már valami terved?
*Timidus mindössze csak bólintott egy nagyot, és vicsorgott egyet, ami az esetében akár mosolygás is lehetett, hiszen nagyon örült annak, hogy megejtheti élete első párbaját, de ezt még Shukaku sem tudta eldönteni. A sárkány hangját, szavait könnyű volt megjegyezni és elkülöníteni egymástól, de mimikája annyira különbözött az emberitől, hogy ezt még nem sikerült kiismernie a lánynak.*
-Nézelődni jó dolog.
*Szólt mosolyogva, mert látta a fiún, hogy kicsit elszontyolodott az emléktől, de mielőtt folytathatta volna a mondatát, Timidus türelmetlenül felmordult.*
~Igen… persze. Most harcolunk.~
*Végighallgatta még a fiút, aki most tényleg tanító jelleggel, segítőkészen magyarázta az egyes opciók jelentését, és Shukaku nagyon örült annak, hogy amikor a végére jutott, akkor beigazolódott, hogy jól gondolta azt, hogy a fiú a harmadikat szeretné választani. Már meg is nyomta a gombot, de kiderült, hogy a fiú még nem fejezte be a szavait, így már elkezdődött a visszaszámlálás, amikor Shu csodálkozó tekintettel nézett a fiúra, mintha most egyáltalán nem értené, hogy miről beszél.*
-Hogy én? Veszélyes?
*Kicsit elpirult, talán az idegességtől, talán a szégyenkezéstől.*
-Általában Timidus szokta kitalálni, hogy hogyan harcoljunk… ő sokkal jobban ért ehhez, mint én.
*Ezután észbe kapott, és a fiú javaslatára gyorsan hátrálni kezdett, de annyira kapkodva, hogy majdnem elesett a saját lábában. Timidus azonban sokkal felkészültebb volt mint a társa, és ha a fiú figyelmét még el is vonta Shukaku ügyetlenkedése, abból ő rögtön profitálni akart. Tudta, hogy a legtöbb sárkány a levegőből támadja ellenfelét, hiszen ott a közelharci fegyverek nem tudják őket eltalálni, viszont azt is tudta, hogy az ellenfele pont erre számít, talán ezért is emelte a vállára a fegyverét, hogy magasan tartva a fejét tudja majd védeni. A terv már régen készen volt. Igazából már ott elkezdődött, amikor levegőakrobatika mutatványokkal kápráztatta el a fiút. Reméli, hogy eléggé meggyőzte arról, hogy a levegőből kell várnia a támadást. Timidus elrugaszkodik, ezzel is meggyorsítva a kezdő sebességét, és bár repül, de amennyire csak tud, földközelben marad, és a fiú bokáját támadja. Sejti, hogy stabilan fog állni, így nem próbálja meg kigáncsolni, de ha a kardjával utána kap, akkor igyekszik a lába között elsuhanni, hátha sikerül kibillentenie az egyensúlyából. Ha a támadása sikeres, akkor a háta mögött a magasba emelkedik, és mintegy fricska ként még végig is húzza a karmát a hátán. Ha nem sikerül a háta mögé kerülnie, akkor a lába mellett suhan el, és úgy emelkedik a magasba.*

Shukaku: 15
Timidus: 8
Páncél: 2

Pontok:

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Ha nem is teljességgel elegendő, de már elég sok tapasztalatot szereztem egy korábbi idomár elleni párbajból. Ott az ellenfele, Elysion volt, a legelső játékos, akivel sikerült összeismerkednem, és a tollassárkánya, Anika. Bár jó barátomnak tekintettem, a párbajunk meglehetősen kihozott a sodromból. Anika folyton hátulról és felülről támadott, és Elysion igyekezett elterelni közben a figyelmemet, vagy épp magatehetetlenné tenni. Most már tudtam, hogy ügyelnem kell a vakfoltjaimra: a fejem felett és a hátam mögött. De Elysion is megtanulhatta, hogy kétszer ugyan azt a manővert nem érdemes bevetni ellenem.
Kezemmel hívogatóan intettem, hogy jöhetnek. Timidus meg is indult felém. Shukaku azonban egy tapodtat se mozdult, legnagyobb megelégedésemre.
A sárkány azonban furcsa mód nem röppent a magasba, ahogy vártam volna, hanem földközelben kígyózva suhant felém
- ... végül is ... - reagáltam le a szokatlan, de meglepőnek nem mondható manővert.
A kardomat magam mellé engedtem, srégen kitartva, hogy bármerre irányuló támadásra kellőképpen tudjak reagálni.
Számítottam rá, hogy az utolsó méteren magasba szökken és merészen arcon támad, a hirtelen sokkot kihasználva, de másként történt:
Kötényt kaptam egy sárkánytól! Egyenesen a lábamnak ment volna, ha reflex-szerűen el nem kapom előle: elsuhant a lábaim között. Erre igazán nem számítottam. Arra ami viszont ez után várhatott rám...
- ah, szóval... - igen, a vakfoltomat fogja megcélozni, ha minden igaz, fejemmel utána fordulva beigazolódott a félelmem: nem az égbe tőrt, hanem felém kanyarodott vissza, nekem mindenképp reagálnom kellett a veszélyre:
Bal lábamat megrogyasztva, mindenféle ugrás és felesleges mozdulat nélkül, félforgást vetve eldőltem mint egy zsák és a fegyverforgató kardommal íveset suhintottam a zuhanó mellkasom fölött, ami vagy eltalálja a sárkányt vagy nem, de időm már nem volt a pontos vágáshoz. Akárhogy is, a félfordulatos zuhanás, a hátamra vitt le a földre.

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

*Timidus egy elégedetlen morgással vette tudomásul, hogy egyik támadása sem volt sikeres, és a magasba emelkedve csóválta meg a fejét, majd füttyentett egyet. Ez a füttyentés azonban egyáltalán nem a sárkány eredeti repertoárjából volt való, hanem az a hang, amit már a fiú is sokszor hallhatott. Nos igen… nem csak Shukaku tanulta el a sárkány nyelvét, hanem néhány hangot, amit Timidus le tudott utánozni, ő is átvett, és előszeretettel használta azokat.
Danee egyfajta dicséretnek is vehette a füttyszót, de az biztos, hogy Timidus elismerte, hogy jó kis ellenfelet talált magának. Ezután azonban egy újabb füttyentést hallatott, amit a fiú szintén érthetett. Ez a sürgetés, a figyelemfelhívás, az elégedetlenség hangja volt, és már egyáltalán nem a fiúnak szólt, hanem Shukakunak. A lány, aki addigra már észrevette, hogy a csata nélküle kezdődött el, most észbe kapott, de az első menetben már csak annyira jutott ideje, hogy aggódva figyelje az eseményeket. Most azonban mivel az előző körben felkészült, a támadás után rögtön már a kezében volt a potion. Bár nem tudta, hogy mekkora Danee sebzése, de Shu mindig a legrosszabbra számított, és arra is készült fel. Ahogy lehetősége volt rá, rohanni kezdett Timidus felé, egyik kezében a potionnal, másikban a fegyverével. Timidus is elindult a lány felé, szájával még röptében kikapta annak kezéből az üvegcsét, megitta, majd egy mozdulattal félrehajította azt. Ezután ugyanabban az ívben folytatta a röptét, így míg Shukaku az egyik oldalról közelített a fiú felé, Timidus az ellentétes oldal felől támadott. Most már nem foglalkozott azzal, hogy földközelben maradjon, és bár nem egyenes vonalban közelítette meg célpontját, hanem kis hullámokat írt le a levegőben, tudni lehetett, hogy mi a célja, egy jó nagyot harapni a fiú fenekébe. Egyrészt azért repült így, hogy kevésbé kiszámíthatóvá váljék, másrészt azért, hogy Shukaku előbb érjen oda a fiúhoz. Nem gonoszság volt ez a részéről, se nem gyávaság, mindössze tudta, hogy ő többet támad, a lánynak pedig az élete több, és még páncélja is van. Ez egyszerűen egy briliáns terv volt, aminek be kellett válnia. Természetesen Timidus szerint az összes terve briliáns volt, az előbbit is csak a fiú rontotta el az ugrabugrálásával.*
~Arról nem volt szó, hogy Timidust is bántod… azt hittem, hogy velem akarsz harcolni. A mobok eddig mindig engem támadtak. Na csak merj megint támadni!~
*Shu dühösen rohant a fiú felé, és bár nagyon látszott rajta, hogy ritkán használta fegyverként a kezében tartott pálcát, az eltökéltség ijesztő volt a szemében, amikor Danee felé szúrt. Timidus ezzel szemben mintha mérnöki precizitással tervezte volna meg az útját, úgy csapott le a fiúra, mindössze csak egy másodperces késéssel Shu támadása után, hogy Danee-nek ideje se legyen mindkettejük ellen védekezni. Ha sikerült a támadása, akkor végighúzta karmait a fiú hasán, majd a fejéhez érve megnyalta az arcát, Shukakut pedig kicsit meglökte, hogy eltávolodjon kissé, és fel tudjon készülni a válaszcsapásra, Timidus pedig a lány mögé repült, majd újra a levegőbe emelkedett. A vak is láthatta, hogy a sárkány egyszerre fogja fel játéknak az egész küzdelmet, gyakorlásnak, ahol megvillanthatja a tudását, ahol bizonyíthat társának, de közben elég komolyan veszi ahhoz, hogy igyekezzen mindkettejüket megvédeni.*

Timidus sebződik négyet, majd gyógyul ötöt.
Mindketten támadunk, az első kocka Shukakué, a második Timidusé.
Shu megpróbálkozik egy speciális képességgel.

Shukaku: 15
Timidus: 8
Páncél: 2

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 'Római stílusos 6-os' :

Hogy mázli volt-e vagy csak kialakulófélben lévő rutin, nem tudom, de a kardom gyönyörűen végig hasította Timidus hasát, ahogy a földnek zuhanó testem fölött elhúzott. Shukaku rögtön kiakadt. A korábbiakból ítélve sejtettem hogy a sárkányát ért sebesülés érzékenyen fogja majd érinteni. Minthogy Timidus nem fordult rám vissza, hanem Shu felé vette az irányt, volt időm feltápászkodni és leporolni is magam.
Kissé szentimentálisan, talán azt is mondhatnám, hogy elérzékenyülve néztem, ahogy a kis Shu megitatja a sárkányát azzal a mini potival a kezében. Tisztára mint egy állatgondozó, aki a törött szárnyú madárkáját itatja cumisüvegből.
De az engem ért vádra is illett azért válaszolnom, és volt még valami amit szerettem volna mondani a lánynak mielőtt folytatjuk a párbajt:
- Nem kell aggódnod egyikőtök sem fog belehalni! A párbaj rendszer megvéd. De amint látod, és erre amúgy is szerettem volna felhívni a figyelmedet, hogy ha egy párbajban legyőzik az petedet, és bár te mint idomár talpon maradsz, attól még vesztettetek.
Megköszörültem a torkomat, és meglóbálva a kardom, majd a levegőbe dobva a visszahulló fegyvert lefele fogva kaptam el.
- S minthogy a petednek mindig csak feleannyi életpontja lesz, mint neked, különösen fontos, hogy ha alkalmad adódik rá, akkor switch-el felfogd a neki szánt sebzést!
Megint csak köhintettem a bal markomba kettőt és így folyattam:
- És amire talán már időközben rájöhettél: Az idomárnak nem a petje az egyetlen fegyvere. Ha van erőpontod... márpedig a ujjadon a csillogó aranygyűrű tanúsága szerint van, akkor te is érdemben be tudsz szállni az küzdelembe!
- Tudom, félrevezettelek, de ez is egy lecke volt, az egyik legfontosabb: a harc közbeni taktika egyik eleme az ellenfél megvezetése, történjen az szavakkal, vagy mozdulatokkal, egyre megy, a lényeg, hogy elérd vele a kívánt célt.
- Most pedig gyertek, ha Timidus felgyógyult! - intettem nekik ismét.
És ezúttal valóban együtt rohamoztak meg. Nem tudom, hogy eleve ezt tervezték, vagy a szavaim hatására döntöttek így, de nagyon szépen szinkronban osztották meg a figyelmemet, ahogy két oldalról jöttek nekem.
De ebben a témában se voltam már kezdő, éppen Elysion és Anika volt az, akik ellen ugyanígy két felé kellett egyszerre figyelnem.
Szerencsémre szinte egyszerre támadtak: elég volt csak az akrobatikámra hagyatkozva az utolsó pillanatban ellépnem Timidus elől, majd Shukaku botja elől is elhajolnom. Tisztára, mintha a Mátrix Ügynöke lennék
S hogy Shukakunak ne legyen panasza rám, hát ellene fordítom a kardom, egy döféssel kínálom meg az édes kislányt, bár így is megremeg a kezem.
Egy kislányra, egyáltalán egy lányra kezet emelni! Szörnyű vagyok
A döféssel egy időben, ha talál, ha nem kérek rögtön elnézést is:
- Bocsánat, remélem tényleg nem fáj!
Nem is terveztem, de ez a játék egészen más mint a többi, amivel eddig volt szerencsém játszani. Azokban nem mi voltunk a saját karakterünk

ÉP: 25/25
Páncél: 11/11

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

~Tényleg, a switch! Hogy erre miért nem gondoltam előbb? Tényleg igaza volt a fiúnak… semmit nem tudok a harcról. Mi van, ha egyszer nem lesz ott Hisame vagy Peter, amikor valami erős ellenféllel kerülünk szembe? Az biztos, hogy én nem fogom engedni, hogy Timidus még egyszer sebzést kapjon.~
*Látta, hogy a fiú karja megremeg a támadásnál, így igyekezett visszafojtani a jajszót, ami elhagyta volna ajkait, és még az ijedtség is csak kevéssé tükröződött az arcán. Bár a sebzés valóban nem fájt, azért nem volt szép látvány, ahogy a piros sáv végigszaladt a testén a vágás nyomán, pixeleket húzva maga mögött. Shukaku megrázta a fejét, és rámosolygott a fiúra, miközben lassan hátrálni kezdett.*
-Nem… dehogy. De a páncélomnak annyi.
*Elsöpörte a kezdő ruha pixeleit, és nagyon örült annak, hogy visel alatta mást is. Az utcán vihorászó játékosoktól hallott már olyat, hogy egy-egy lovag, aki csak a díszes páncélját akarta magán tudni, és nem hitte volna, hogy azt bármikor levágják róla megjárta ezzel. És persze szerette is ezt a ruhát, mert még Petertől kapta, amikor beköltözött a céhházba, és úgy válogatták össze a fiúval, hogy hasonlítson a kedvenc kinti viseletére.*
~Nagyon remélem, hogy ezt már nem akarja lekaszabolni rólam.~
*Gondolta, és bele is pirult a gondolatba.*
-Izé... ugye ezt majd visszakapom a végén?
*Timidus egyre elégedetlenebbül szemlélte az eseményeket a magasból, és néhány szót váltott Shukakuval. A fiú természetesen nem érthette a sárkány nyelvét, de a lány japánul válaszolt, így tudhatta, hogy miről szól a diskurzus.*
„Nem tudom megsebezni.”
*Dacosan felhúzta az orrát, és úgy vetette oda a szavait.*
„Hazug!”
-Dehogy is. Ha azt mondta, akkor biztosan átállította a szintjét.
„Azt mondod, hogy…”
-Nem, nem mondom, hogy a te hibád. Biztosan csak szerencsésebb.
*Timidus értetlenkedve, fejcsóválva méltatlankodott. Még sohasem történt olyan, hogy valaki kétszer is kivédte volna a támadásait. Ha nem hazudik, akkor biztosan csal, de valami turpisságot sejtett a sárkány az egész mögött. Még egy pár szót váltott Shukakuval, majd felemelkedett, miközben a lány oldalra kezdett mozogni a fiú körül úgy, hogy a Nap mögötte legyen, miközben Timidus Shukaku felett maradva, pont a Napkorong előtt foglalta el a helyét az égen, így ha Danee ránézett volna, elvakította a fény.*
~Persze… taktika. Fogadjunk, hogy csak tündökölni szeretnél. Mindig is imádtál a középpontban lenni.~
*Shukaku ekkor támadásba lendült, szemből rohamozva meg a fiút. Egyenletesen gyorsuló tempóval haladt felé, Daneenak könnyű volt felkészülnie a védekezésre. Az utolsó pillanatban azonban, a fiú számára amúgy is alacsony célpont, egy rocksztárokat is megszégyenítő powerslide mutatvánnyal még alacsonyabbra került, és így, az avarban, a fiú mellett elsuhanva próbálta meg megvágni. Természetesen ez is Timidus ötlete volt, és Shukaku eldöntötte, hogy beszélni fog Peterrel arról, hogy kevesebbet meséljen neki a kinti világról. Hiába énekel ő neki szép altatókat, amikor a fiú meg ilyenekre tanítja a sárkányt… igen… csak Peter lehetett. Szerencsére itt nem kellett attól tartania, hogy felhorzsolja a térdét, így belement a mutatványba, és mivel gyerekként elég hajlékony is volt, nem okozott neki túl sok nehézséget sem, bár akrobatika jártasság nélkül szépre sem sikerült, és a végén már a kezeit is le kellett tennie a földre, hogy ne végezze valami vicces pózban. Timidus, miközben a lány ellenfelük felé futott, a Nap vakító fényében elbújva Shu háta mögé került, és nagyon remélte, hogy ezt Danee nem vette észre. Így amikor Shu a térdeire vágta magát, a sárkány hirtelen jelent meg a háta mögött, és míg a lány a fiú mellett haladt el, az egyik oldalról támadva, addig ő a másik oldalt vette célba.*
~Engem, engem, engem! Engem láttál előbb, engem támadj!~
*Mormolta magában a lány, és végig figyelte, hogy hogyan reagál Danee. Ha a fiú Timidus felé mozdította fegyverét, Shu azonnal elkiáltotta a SWITCH parancsot, és átvállalta a sárkánytól a sebzést.*

Shukaku kapott négy sebzést, ebből kettőt felfogott a páncél, ami így el is tűnt.
Mindketten támadnak, az első kocka Shukakué, második Timidusé.

Shukaku: 13
Timidus: 8
Páncél: 0

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Csak mosolyogtam a válaszán, persze gondolhattam volna, hogy rendesen aláöltözik a harcokra kitalált kezdő ruházatnak, de azért megfordult a fejemben, hogy mi van ha mégsem
- Hát persze, a játékban semmi sem megy véglegesen tönkre! A párbaj után ugyan olyan lesz mint új korában!
A sárkány érhetetlen nyelvét és Shukaku annál érthetőbb hangját hallgatva, kissé zavarba jöttem. Én is éreztem, hogy ez így kissé unfairnek tűnik, pedig a fegyverkezelés pontjaim egyértelműen a 2. szintű állapotot tükrözték.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy a sárkánya durcás lett, talán épp ezért.
- Ehh-hehehe - vakargattam a tarkómat zavaromban
- Ha az a baj, hogy nem találtok el... hát egy 20. szintű harcossal szemben is ugyanilyen mázli sorozatom volt... egy ideig... - tettem hozzá. Mert utána egy ütésből leterített, de ez túl zavarba ejtő volt, ahhoz hogy bevalljam nekik - az Artes főnökét, Anatolet ismeritek? Nos... ő volt az... eh-he-he...
Lehet, hogy nem kéne ezzel jönnöm, Hinari is kigúnyolt érte...
De aztán abbahagyták a beszélgetés és Timidus felemelkedett, Shu körbe sétált, én csak néztem hogy mire készülhetnek, mire Timitdus pont beröppent a napkorong elé. Még épp időben kaptam félre a szememet, így is kápráztam egy kicsit
- Remek - morogtam - túl gyorsan fejlődnek...
De mint mindent, ezt is meg lehet oldani. Elég csak nekem is máshova sétálnom, és akkor...
Azonban már nem maradt időm, egyszerre támadtak nekem újra. Timidus a lány mögött tűnt el, Shu pedig térdre vágta magát, úgy szánkózott egyenesen felém.
Nem volt lehetőségem igazán, hagytam, hogy a lány megsebezzen, hisz a vértem még úgy is felfog ennyit, a kardommal pedig hárítottam a mögötte bujkáló sárkány támadását. Amint túlhaladtak rajtam, fordultam is az idomár lányka után: kislány ide vagy oda, ilyen könnyen nem adhatom magam: lesújtottam ismét.

ÉP: 25/25
Páncél: 6/11

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

*Lihegve terült el a földön a csúszkálás után, és mosolyogva figyelte a sárkányt. Már szólt is volna, de akkor Timidus egy hangos csipogással figyelmeztette a lányt arra, hogy még nincs vége a körnek. Shukaku észbe kapott, és mivel a földön fekve sokat nem tehetett, bízva abban, hogy a fiú maga mögé nem tud olyan ügyesen és pontosan célozni, egyszerűen arrébb gurult az oldalán, mintha csak egy dombról gurulna le. Már majdnem ki is tér a támadás elől, a fiú kardjának vége azonban még pont végigsúrolja a lábát, és ahogy kritikus ütés sincs a játékban, úgy az 'alig karcolt meg' is találatnak számít, de ezt legalább nem kellett látnia. Ezután felül, majd megrázza a fejét és fel is áll, és leporolja magát.*
-Hát igen… a védekezésen is javítanunk kell, de a támadás legalább most már sikerült.
*Büszkén és csillogó szemekkel tekint a fiúra, majd felnéz Timidusra, aki már boldog csipogásokkal repül feléje, és hangosan dicséri a lányt, aki együtt örül vele.*
-Látod? Mondtam, hogy meg lehet sebezni.
*A sárkány bőszen bólogat, de azért látszik az aggodalom az arcán, és oda-odapillant Shukaku életcsíkjára.*
-Ne aggódj Timidus. Majd legközelebb ügyesebbek leszünk, de egyre jobban megy. És ez amúgy is csak játék.
*Ezután újra a fiúra néz, és most már arra is jut ideje, hogy kommentálja a mondottakat.*
-Nem, nem ismerjük, de…
*Timidus csipogva közbevág, és látszik rajta, hogy valamivel megint nem ért egyet. Shu végighallgatja, néha visszakérdez, mintha nem értené, hogy mit mond a sárkány, hiszen a hosszabb, kifejtősebb, bonyolultabb szövegekhez még nem elég a kettejük által ismert közös nyelv, így sokszor körül kell írni a dolgokat, de még ez sem tart tovább fél percnél. A lány a végén kuncogva bólint.*
-Igen Timidus. Mi majd úgy fogjuk csinálni, hogy ne legyen szükségünk szerencsére.
~Tehát akkor majd tennünk kell fegyverkezelésre pontot. Jó tudni, hogy mire van szükségünk. Talán mégsem akkora butaság ez a gyakorlás, mint ahogy először hittem… jah, és élet. Az is fontos lenne.~
*Rápillant megcsappant életcsíkjára, de csak egy másodpercre szontyolodik el, utána újra ugyanazzal a a lendülettel folytatja, ahogyan a támadását befejezte. Ismételten hátrál, majd megint konzultálni kezd Timidussal a következő lépésről. Azonban miután ezzel végeztek, nem indulnak újabb rohamra, hanem Shu egy kérdést intéz a fiú felé.*
-Timidus tudni szeretné, hogy milyen magasra tudsz ugrani. És persze azt is, hogy mekkora az akrobatika szinted. Ha ezt megmutatnád, akkor ezt fel tudnánk használni, ha esetleg másokkal is harcolnunk kellene. Szóval, hogy Timidus mindig olyan magasan maradjon, ahol még biztosan nem érik el, de a lehető leggyorsabban tud támadni.
*Megvárja a fiú válaszát. Ha az tart egy kis bemutatót, akkor megköszöni, és csak azután támad, hogy az újra stabilan áll a földön. Utána csak bólint a sárkánynak, és már indítják is a támadásukat. Shu újra csak ugyanúgy indul rohamra, ahogyan eddig, Timidus pedig a feje felett követi. Körülbelül a köztük és a fiú között lévő út felének megtétele után Timidus elindítja a következő briliáns tervét, a tereptárgyak kihasználását. Előrerugaszkodik, majd beleveti magát az avarba, és ott folytatja az útját egyenesen a fiú irányába, folyamatosan felkavarva a leveleket, így Danee csak annyit lát, hogy egy hatalmas levélkupac tart felé, amiből most először Timidus bukkan fel, és a fiú combját próbálja támadni, majd Shu is előbukkan, de mivel a forgatagban ő sem látott semmit, ezért precíz támadás helyett mindössze maga elé tartva a fegyverét próbál belerohanni a célpontjába.*

Shu újabb négy sebzést szenved el.
Az első kocka Timidusé, a második Shué.
Újra megpróbálkozik a speciális képességgel.

Shukaku: 9
Timidus: 8
Páncél: 0

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 'Római stílusos 6-os' :

Bár a sebet én ejtettem rajta, a lelkesedésén nem tudtam nem mosolyogni. Vele örültem én is, a sikerélményének.
- Áh, szóval nem... - pedig azt hittem Peter biztosan mesélt már neki a nagy céhek vezetőiről, köztük Saitoról is...
Kicsit lehangolt, hogy nincs közös ismerős még így sem, pedig akkor talán lett volna végre közös témánk az idomárságon kívül is.
Timidus és Shukaku következő eszmecseréjéről megint lemaradtam, csak néztem bután rájuk, hogy miről folyhat a szó, illetve a csipogás, de csak akkor lett némi sejtésem róla amikor Shu lezárta a vitájukat. Gondolom, vitáztak...
Én meg csak biccentettem mintha tényleg érteném.
- Ugrani? Hááát... nem tudom... még ezt így nem próbáltam sose lemérni, suli óta nem is volt rá szükség, akkor olyan 80 centi körülre sikerült, ha még jól emlékszem, de... - kiegyenesedtem, a kardomat leszúrtam magam mellé a földbe, és némi karlendítés után guggolásba ereszkedve felugrottam.
- Ehh... - konstatáltam az eredményt. Épp hogy Shu mellkasáig sikerült felhúznom a lábamat
- Hát ez nem lehet több egy százasnál... és még ki sem tudtam egyenesedni rendesen
- Lehet hogy te onnan jobban láttad, de én olyan 250re saccolnám. Kinyújtott kézzel meglett volna a  3 méter is!
Visszaszerzem a kardom, és széles terpeszben, a jobb lábam kissé hátratolva, fölötte tartva a pengém, felkészülök az újabb támadásukra.
Ugyan az a taktika újra... tudhatnák, hogy ellenem kétszer ugyanazt nem lehet...
És akkor a tollassárkány befúrta magát a magas avarba, levélkupac-szörnyé átalakulva hagyta le a kislányt magam elé suhintottam egyet védekezésként, de a sárkány nem középen robbant ki a levelek közül, mint ahogy számítottam, hanem oldalt, s a combomba mart
- Au. - mondtam érzelem mentesen, rezignált arckifejezéssel. Nem fájt, de az egomnak nem esett jól, hogy átejtettek. A stabil állásomnak hála, nem dőltem el a hirtelen felökleléstől. A sárkány is túl kicsi volt még hozzá, hogy csak úgy felborítson egy ilyen csellel.
A kardom srégen, felfele rántva csaptam össze Shukakuval. A pengém vörösen felizzott, ahogy beindítottam a képességem. (De vajon sikerülni fog-e?)

Életpontok: 18/25
Páncél: 0/11

// Edit: a sikeres képességem a támadásom negyedének megfelelő mennyiséget, azaz 1 ÉP-t visszagyógyít nekem, míg Shukaku sikeres képessége miatt további 2 ÉP-t veszítek, így végül: 17/25 ÉP-m marad

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

*A Shukakuval való találkozást összecsapásnak elég vicces volt hívni. Mivel a lány sem látott semmit a falevelek között, és őt ugyanúgy zavarta, így pálcáját maga előtt tartva, csukott szemmel rohant el a fiú mellett, aki így könnyen meg tudta ejteni a vágást, amit a lány ismételten csak fogyó életpontjain vett észre utóbb, mikor végre kinyitotta a szemét.*
„Láttad? Én is! Én is sebeztem! Végre én is!”
*Timidus hatalmas köröket írt le a levegőben, majd Danee fölött, mint ahogyan a keselyűk köröznek áldozatuk fölött, és várják, hogy az végleg feladja. Timidus persze sohasem látott keselyűket, és most is csak a magamutogatás, és önmaga ünnepeltetése volt a célja, mint általában. Ezután leereszkedett a társa mellé, és újra aggódva vizsgálgatta annak életpontjait.*
-Hát igen… már csak két találat, és utána vége a játékunknak.
*Mondta kicsit elpirulva a lány, és szégyellte magát, amiért le kellett törnie Timidus lelkesedését, de a sárkány rögtön biztatóan lépett fel, és odasúgta Shukakunak.*
„Igaz, de neki is.”
*A lány mosolyogva bólogatott a sárkánynak, és megsimogatta a fejét.*
-Nagyon ügyes voltál Timidus. Még pár ilyen, és elkönyvelheted az első győzelmedet.
*Persze azért gyorsan hozzá tette a másik lehetőséget is, hiszen ő Timidus helyett is látta azt, hogy nem csak nyerhetnek ebben a viadalban.*
-De persze ha nem úgy lesz, akkor sem kell búsulni.
*Timidus nagyon győzni akart. Mind Shunak, mind a fiúnak meg akarta mutatni, hogy igenis képes a győzelemre. Mivel hosszú érvelésre és biztatásra nem volt idő, egyszerűen megnyalta a lány arcát, ezzel buzdítva a további küzdelemre, és jelezve neki, hogy ő is mindent ügyesen csinált, és neki sincsen semmi oka a búslakodásra, meg amúgy sincsen, hiszen úgyis ők fognak nyerni. Ahogy a sárkány nyelve érintette Shu arcát, a lányt valami furcsa, bizsergető és meleg érzés járta át, ami nagyon kellemes volt számára, de azon kívül, hogy magához szorította a sárkányát, nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Igazából azonban nem a kettejük között lévő szoros kapcsolat melengette fel Shu szívét, vagy éppen Timidus nyelvét, hanem a sárkány győzni akarása. Tudta, hogy csak úgy győzhetnek, ha Shu tovább bírja, mint a fiú, hiszen mindössze ez hátráltatta őket. Ez a győzni akarás kapcsolta be Timidus speciális képességét, amelyet talán még a sárkány maga sem vett észre. Shu a végtelenségig ölelgette volna a petet, Timidus azonban kibújt az ölelésből, és csipogva sürgette meg a lányt.*
-Oké, tudom. Most megint mi jövünk. Valami ötleted?
*Az újabb haditerv kidolgozása az előbbieknél most valamivel több időt vett igénybe, így amikor Shukakuék végeztek, a lány először magyarázkodásra fogta a dolgot.*
-Sajnáljuk, hogy most ilyen sokáig tart, de szeretnénk jól csinálni. Eddig jól csináltuk?
*Kicsit elpirult, de Timidus a háta mögött bőszen bólogatott a fiú felé, és még fogait is kivillantotta annak érdekében, hogy jelezze, nagyon ajánlja, hogy Danee dicsérje a lányt. Persze a fiú is láthatta, hogy a sárkány is boldog, és eddig elégedett az ellenfél-tanítóval, -miután már tudott sebzést bevinni- és a fenyegetése nem komoly, mindössze játék. A fiú válasza után Shu folytatta.*
-Mindketten tudjuk, hogy az igazi harcban nem lesz időnk megbeszélni a taktikát… illetve lesz, mert a rendszer megengedi… de Timidus szerint úgy hatásosabb ha…
*Kicsit belezavarodott a mondandóba, de gyorsan összeszedte magát, és egy nagy levegővétel után folytatta.*
-Szóval Timidus azt találta ki, hogy jelöljük számokkal a taktikát, és akkor csak azt kell egymással közölni a támadás előtt. Ez szerinted is jó ötlet?
*Timidus továbbra is a lány háta mögött állt, de már befejezte a bólogatást. Ennyire magasra még az ő egoja sem terjedt ki, hogy a saját maga dicséretét így segítse elő, de az látszott rajta, hogy nagyon örülne annak, ha elismernék remek taktikai érzékét. A fiú válasza után meg is indították a támadásukat, annak válaszától függetlenül követve Timidus remek ötletét.*
-Oké Timidus, akkor most jön a…
*Mivel a lány elgondolkozott, és talán számolgatni is elkezdett, a parancsot a sárkány adta ki, és még meg is lökte picit a Shut nógatás képen. Mindketten előre rohantak, ezúttal egymás mellett, és nem váltak szét sem az út negyedénél, sem az út felénél, mindössze a fiú közvetlen közelében, egymás előtt elhúzva tértek ki oldalra. Danee ha akarta, már akkor bevihette a vágást, mert kardtávolságra váltak szét előtte. Ezután háta mögött megfordulva rontottak rá úgy, hogy újra keresztezve egymás útját ismét helyett cseréltek, így próbálva összezavarni a fiút. Mindketten célpontjuk oldalát támadták.*

Shu újabb négy sebzést kap.
Első kocka Timidusé, második Shué.
Timidus speciális képessége megpróbál aktiválódni.

Amennyiben sikerül, akkor Timidus éleszteni szeretné Shu-t. Erre két lehetősége van, és minimum hármast kell dobnom. Tehát ha három vagy négy, akkor Mini Potion (+5 hp), ha öt vagy hat, akkor Kis Potion (+20 hp).

Shukaku: 5 (Képi sikerességétől függően növekszik a támadás előtt.)
Timidus: 8
Páncél: 0

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 'Római stílusos 6-os' :

Kicsit örültem is, hogy felvidultak, meg úgy egyáltalán az örömüknek, másfelől ez cseppet sem volt egy pörgős penge-penge elleni küzdelem, még ha sikerült is újat mutatniuk kétszer is.
Mosolyogva ugyan de unatkozva pörgettem a talajnak szegezett kardomat, a markolatgombja körül.
Aztán a kis izgága Timidus, a tollassárkány bébi fogta és egész egyszerűen lesmacizta Shut, az arcán. Oké, hogy imádják egymást, de ez a nyalintásos puszi... kicsit sok a lelkivilágomnak. Mondjuk lenne egy-két aincradi csaj akiken ezt én is szívesen gyakorolnám
Amíg ők tanakodtak, elkezdtem  bűvészkedni a kardommal, pörgettem, dobáltam, néha még el is kaptam. Azért ügyeltem, hogy ha pengénél érném el, akkor inkább félreugorjak előle. A pázsitnak nem fáj... vagyis... nekem se... de ő nem hallhat bele, mint én, nah!
- Semmmmmi gond! - válaszoltam lezser hangon, miközben épp sikerült újabb mutatványból elkapni a kardom - Eddig egész remekül ment nektek, azt kell hogy mondjam. Legalábbis a taktikával nem volt gond, így első próbálkozásra, a pontosságot persze javítanotok kell majd...
- Nem rossz ötlet... - kezdtem, de a végén elhúztam a számat... magam ellen beszélek... ehh ... ha számoznak én se fogom érteni elsőre és az könnyen végzetes lehet ha újra szembe kerülnénk egymással
Shukaku utasítására meglódult mind a két ifjonc. Az idomár lányka és a bébisüsü is. Sajnos nem lettek butábbak, megint kihasználták hogy ketten vannak én meg egyedül, egy karddal, persze ha magasabb szinten vívnánk ezt a párbajt, akkor lehet hogy a gyorsaságommal ki tudnám küszöbölni ezt a csorbát, de most csak nyamvadt kis második szintű statokkal lóbáltam a kardom.
Nem zavartattam magam nagyon ettől még. Tudtam, hogy ha legalább egyiküket hárítani tudom, akkor marad még egy köröm akár még győzni is. Bár ez most nem volt cél.
Timidusra rontottam rá, a fejem fölé emelt karddal suhintottam teljes erőből magam elé. Ami a következő pillanatokban történt az teljesen meglepett. Kitértek mindketten a két oldalamra, már nem tudtam a vágás eredményére összpontosítani, mert a szemem másfele vitt. Timidus után fordultam, de csak félfordulatot tudtam tenni, amikor ketten egyszerre kanyarodtak rám egyetlen szinkronizált támadással.
A lila hátteres 'Immortal Object' jelent meg a két oldalamon egyszerre.
Majd az ítélethirdetés a fejünk felet. 'Shukaku won!'
Én meg a dupla támadás erejétől eldőltem mint egy kivágott fa, a levelek körülöttem a levegőbe perdültek, ahogy nyekkenve értem földet a sűrű avarban.
- Azt hiszem, ez a te párbajod volt Shu, Timidus! Gratulálok nektek! - nyújtottam a lánynak kezem fektemből

// az utolsó kockám Timidus ellen dobtam

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Én köszi - mondtam miközben a kislány teljes erejét beleadva felhúzott, és hátrapillantottam, ahogy a hátamon megéreztem a sárkánybébi fejét.
Felkecmeregtem hát két lábra, elsöpörtem a ruhámba akadt vörös és barna leveleket, majd az örömmámorban úszó párosra pillantottam egy halovány mosollyal az arcomon
- Jó titeket ilyen boldognak látni! - jegyeztem meg somolyogva. Az örömük kezdett átragadni rám.
- Ááááá, nem kell ezt titkolni, nekem mindegy, nincs hírnevem, csak egy vagyok én is a kisszintűek közül, mint ti. Céhvezér sem vagyok, úgyhogy teljesen mindegy! Nyugodtan dicsekedjetek el vele, bár kétlem, hogy sokan tudnák, hogy ki az a Danee, akit legyőztetek!
Láttam Shukakun a győzelmi felírat miatti tanácstalanságot, aminek hangot is adott, válaszolni akartam, de csak vakartam a fejemet, hogy miként tegyem. Nem tűnt buta lánynak, de nagyon ragaszkodott a petjéhez
- Szóval, az úgy van, hogy csak a játékosok neveit írja ki a rendszer...
- ... tudod Timidus ...
- a sárkányod nagyon aranyos... meg minden ... de ő nem játékos mint mi...
- látom, hogy szereted, nehéz azt mondani, hogy ő egy program, pedig az
- egy nagyon fejlett, majdnem önálló program, majdnem olyan fejlett személyisége lehet mint neked vagy nekem, de attól még rá más szabályok vonatkoznak... - a mondandóm végére elhalkultam: nem akartam megbántani a lányt, mert láttam rajta, hogy a sárkánya a mindene, talán odakint nincsenek is barátai... kitudja...
- Nem kell bocsánatot kérned, a győzelmet mindig meg kell ünnepelni, és köszönöm, hogy felsegítettetek! Nagyon rendes tőletek! Öm... volt egy...
Kicsit elgondolkoztam, az ajkaim elé fogtam a mutatóujjamat, és kicsikét lehajtottam a fejemet. Elgondolkoztam.
- Odakint, volt egy film, amit nagyon szerettem, egy fiúról és a nagyapjáról szólt: Maximilian és Henry. Mindenfélét csináltak együtt, sakkoztak, bricketteztek, teniszeztek. Egyszer mikor Max kikapott Henry bácsikájától, és dühösen a földnek csapta a teniszütőjét, Henry azt mondta neki, hogy idézem...
- A győzelem nem tesz bölcsebbé, majd meglátod. Bezzeg a vereségből sokat tanulhatsz, nem utolsó sorban, azt, hogy mennyivel élvezetesebb győzni. Néha elkerülhetetlenül veszítesz. Fő, hogy ne csinálj szokást belőle!
- És hogy miért mondom mindezt? Mert Max előtte azt mondta az ünneplő Henry bácsikájának, hogy nem szép dolog a más kárán örülni, mire Henry azt mondta, hogy örüljön ő is, szökdécseljen és ugráljon - s ahogy a  jelenetet felidéztem  magamban, igazi, kendőzetlen jókedv ült ki a az acromra
- Valahogy így ugrált Max... - mondtam és körbe körbe forgolódva a kezeimet győztesként ráztam a levegőbe, és még picit ugráltam is az avarban
- hát... valahogy így történt - somolyogtam a lánykára újra
A fejlesztési terveire is csak biccentettem
- Az életpontot? Ha nem te voltál, akkor talán kérdezd a sárkányod! Az idomárok petjei is tudnak néha furcsa dolgokat! - mutattam Timiduszra
- Na de most már mennem kéne, megéheztem ettől a kis testmozgástól... ugorjatok be hozzám valamikor bátran! - integettem és lassan poroszkálva, a leveleket rugdalva indultam vissza a Főtér felé