Re: Északi rész

by **Shukaku** Szomb. Nov. 09 2013, 19:50

*Végighallgatta a fiút, bár ahogy ő haladt a beszédében, Shunak egyre nagyobb kedve lett volna közbevágni, elmondani, hogy mekkora butaság az, amiket a fiú beszél, de mivel jól nevelt volt, így hagyta, hogy Danee a mondandója végére érjen, miközben ő szokásához híven csöndesen jegyzetelte a fejében, hogy miket fog mondani akkor, ha a másik végre befejezi. Szépen össze is szedte az ellenvetéseit, de akkor az, ahogyan a fiú áradozni kezdett valakiről… Shu újra csak egy másik személlyel találta szembe magát.*
~Tehát mégis csak van barátja ennek a hős… Robinsonnak. Beszél itt nekem a harcokról meg a szörnyekről, miközben álmodozik. Bleeegh! Tipikus felnőttek.~
*Kicsit megsajnálta a fiút, de azért még mindig bántotta, ahogy vele beszélt, mert szerinte egyáltalán nem érdemelte ki ezt a hangnemet, sem ő, sem Timidus. Visszasüllyesztette a zsebébe a teleportkristályt, és durcásan összefonta a kezeit.*
-Hát tudd meg, hogy igenis sokat lehet megtudni a könyvekből, és nagyon érdekesek is.
~És majd az én könyvem is érdekes lesz a sárkányok beszédéről, meg a sárkányokról, és sokat fog segíteni a kezdő idomároknak.~
-Hidd el, hogy ismerem a félelmet. Ameddig nem csatlakoztam a céhhez, addig az erdőben laktam, és mindig figyelni kellett a vaddisznókat, hogy ne lepjenek meg. És nagyon is jól jött, hogy olvastam már róluk, és el tudtam kerülni őket. Rengeteget vagyok kint, figyelni a mobokat, és valamikor harcolnom is kell velük.
*Eddig büszkén kihúzta magát, de most lehajtotta a fejét, és ezután sokkal halkabban beszélt, mert nem nagyon értette a fiú erre vonatkozó szavait, és zavarta, hogy megint nem ért valamit.*
-Nem tudom milyen lehet tisztelni az újdonságot, de szeretem, és ezért is próbálok új dolgokat megtudni.
*Kissé elgondolkodott, majd normál hangerővel folytatta.*
-Szerintem igenis fejlődök, csak nem úgy, ahogy itt szokás, ahogy a szintek és a számok jelölik.
*Lenézett Timidusra, majd vissza a fiúra, és csak bólintott egyet, jelezvén, hogy tudja, vigyáznia kell a sárkányára, és Timidusnak is rá.*
~Ha elveszíteném, biztosan nem tudnám folytatni, de azt tudom, hogy ha én… akkor Hisame biztosan vigyázni fog Timidusra.~
*Újra a sárkányra pislantott, majd halvány mosollyal Daneere.*
-Idegesítő? Úgy értetted, hogy félelmetes és elrettentő ugye?
~Legalább Timidusnak kovácsolok egy kis hasznot ebből az egészből.~
-Ne aggódj, visszahívom a… hogy is mondtad? A fenevadamat. Még szerencse, hogy engedelmeskedik nekem, különben már ízekre szedett volna.
*Igyekezett oldani a feszültséget, hiszen úgy látta, hogy a fiú is erre törekedett. Át tudta érezni azt, hogy valaki nem nagyon ért a társalgáshoz, valahol látta is Danee zavarát, és együtt érzett vele, hiszen ő is sokszor érezte azt, hogy nem képes előrébb jutni a kapcsolatteremtésben, és már megint elrontott valamit. Halk, nyugtató surrogó hangot hallatott, mire Timidus mellé hátrált, és leült, már nem abba a támadó állásban feszülve figyelt, mint eddig, de továbbra is gyanakvóan figyelte a fiút.*
-Hidd el, tudom, hogy tanulnom kell, csak sajnos kevés olyan segítőkész alak van, aki foglalkozna is azzal, hogy tanítson.
*Az ismeretlen valakiről nem kérdezett. Ismét jó irányba haladtak a dolgok, nem akart tönkretenni semmit a felesleges firtatással.*

by **Danee** Szomb. Nov. 09 2013, 22:40

Nem jutottunk a vitánkban semmivel sem előrébb. Nem lehet meggyőzni szóval, ez most már egyértelmű. Még mindig a könyveket méltatja, meg ez a sajátos fejlődés, amiről beszél... nem egészen értem mit ért alatta. Jellemfejlődést, vagy idomár-pet közötti kapcsolat fejlődést? Plusz engem próbál kifigurázni. Azt nehéz lesz. Rólam jobbára minden lepereg. Az mondjuk furcsa, hogy...

- Nem mondod komolyan, hogy kint, a vadászterületen laktál, a mobok között, miközben mindenki más szobát bérel a biztonságos városban?!
Másodszor is belegondolva, csak még abszurdabbank hangzott. Hogy volt képes túlélni? Még ha alacsony szintű mobok közt is volt, amik nem aggrók, bárki megölhette volna a játékosok közül, amíg pihen!!!

- Csoda, hogy nem botlott beléd egy vöröske sem!
Ezt a felelőtlenséget! Még jó hogy a YJ vezér magukhoz vette a kislányt!
- De örülök, akkor hogy már nem odakint próbálsz lakni! ...
A segítőkészségről kezd el magyarázni végül, s hogy nincs aki tanítsa, ami furcsa, elvégre céhben van, ráadásul a YJről még csak jót hallottam...
- Péter nem szokott magával vinni mobozni? - furcsállom

Nincs aki tanítson mi? Én is csak itt jártatom a számat, meg papolok arról, hogy segítőkész vagyok, ha és akkor, de igazából... neki ezek szerint jó lenne akár az én segítségem is, ami a tanítást illeti...
- Tudod mit? Ha van hozzá kedved, én elkísérlek veszélyesebb területekre is, ahol többet hozhatsz ki magadból!
- De... előbb tudnom kéne mire is vagy képes... hogy egymásra tudjunk hagyatkozni... a csapatmunka miatt
- Szóval... ahhoz előbb meg kellene mérkőznöd velem! De ne aggódj, meg tudom oldani, hogy a te szinteden legyek...
- Hanyadik szintű is vagy?

by **Shukaku** Szomb. Nov. 09 2013, 23:24

*Őt magát is meglepte, hogy mennyire meghökkent a fiú azon, hogy az erdőben lakott, és így még inkább büszke volt magára, amiért ezek szerint egy elég nehéz feladatot hajtott végre elég hosszú ideig. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy mennyire volt ez veszélyes, hiszen ő sohasem ítélte veszélyesnek a természetet. Ha ő nem bántja az állatokat, akkor azok sem fogják őt, amíg tiszteletben tartja a területüket. Így volt ez minden sátorozásnál, amit az apjával töltött, és itt is így kellett lennie, különben semmi értelme nem lett volna. Persze a céhházban lévő könyvekből már megtudta, hogy ez nem egészen így működött, de akkor sem volt hajlandó szimplán a szerencsére fogni, hogy olyan sokáig megvolt egyedül. Szívesebben gondolta úgy, hogy tudása segítette. Még inkább kihúzta magát, nagyot bólintott és úgy válaszolt.*
-Nagyon jól el tudok bújni, ismerem az állatokat, így nem akadtam velük össze, és Timidus is segített, mindig őrködött amikor én aludtam.
~A vörösök pedig nem rám vadásznak. Nem érdekli őket az, akinek semmije sincsen.~
-Igazából Hisame talált rám, nem Peter, és természetesen el szoktam velük menni sokszor…
~Na jó, nem sokszor, de én nem jelentkezem, és nem akarom, hogy rossz hírét keltse Peternek, mert igazándiból nagyon kedves.~
*Direkt nem használta a mobozás szót.*
~Nem fogom neki elmondani, hogy nem szeretek mobokat gyilkolászni csak heccből. Az alapján, amiket eddig mondott, biztosan kinevetne, és még itt is hagyna. Csak akkor bántom a mobokat, amikor ő a kislányokat.~
-De Peter már magas szintű, nem akar veszélyes helyekre magával vinni, és én is csak nemrég kerültem a céhhez. Később biztosan még többet fogunk együtt menni.
*A következő szavakra Shu leszegte a fejét. Nem nagyon akart eljutni a veszélyesebb területekre, mert féltette Timidust, és a fiút is igencsak hencegőnek tartotta, ezért elképzelhetőnek vélte, hogy oda is bevinné őket, ahol még ő maga sem tud megmaradni.*
~Hazudjak neki? Annak mi értelme lenne? Ha megmondom, hogy kettes szintű vagyok…~
*Amíg Shu morfondírozott, Timidus teljesen másképpen reagált. Boldogan ugrott fel, felreppent, tett pár kört a levegőben mind gyakorlás vagy bemelegítésképpen, mind pedig egyfajta harci bemutató volt, feltüzelve saját magát is. Amikor visszaereszkedett a földre, látszott rajta, hogy készen áll a harcra, majd türelmetlenül csipogva nézett Shukakura, aki még mindig lehajtott fejjel figyelte az avart.*
-Nem hiszem, hogy meg tudod oldani.
*Dünnyögte magában, kissé szégyenkezve, kipirulva. Sohasem érdekelték a szintek, de félt, hogy Timidus meg fog haragudni rá, ha azért kell kihagynia egy remek edzés lehetőséget, ahol még ölni sem kell, mert Shukaku túlságosan gyenge. Felemelte a fejét, a fiú szemébe nézett, még egyszer végiggondolta a szavainak a várható következményeit, majd halkan, de hallhatóan ejtette ki a szavakat.*
-A szintem… kettes szintű vagyok…
*Ezután várt, várta, hogy a fiú legyintve és nevetve hagyja faképnél.*

by **Danee** Kedd Nov. 12 2013, 21:56

- Ááá, értem - teszek úgy mint aki teljesen megelégszik a magyarázattal, de valójában magamban még korholom a lányt, mert bizony hallottam már olyat, hogy kezdőket megöltek, puszta szórakozásból, megcsonkítva előbb, apránként elvéve az életpontjaikat, kiélvezve az áldozatuk egyre fokozódó kétségbeesését, a hiába való sikításukat, segélykérésüket. Volt olyan is, aki hetekre, hónapokra tűnt el a barátai, céhe számára, s mint kiderült elrabolták és megfosztották a teleport kristályaitól, rabszolgaként kellett kiszolgálnia elrablói minden óhaját-sóhaját.
- Hisame? Ki az a Hisame? Valami céhtársatok? - kérdeztem közbe, de elhalkultam a kérdés végére, ahogy a lány folytatta a beszámolót, nem akartam félbeszakítani
- Na igen, igen, gondolom... - bólogattam, s lassan feltápászkodtam, mert kezdett kényelmetlenné válni az ülés. Tudható volt, hogy a céhvezér igen magas szintű lehet, s minthogy a Young Justice a híresebb céhek köz tartozott, nyilván nem egy tagjuk gyarapította a frontharcosok táborát!
- Üm? Már kettes szintű? - lepődök meg karjaimat hullámozva lépek visszafelé, akár egy rongybaba
- Azt hittem, szimplán első szintű leszel!
- Hehe...
- Én meg hármas szintű.... - vallom be szégyenlősen összegörnyedve, majd éles váltásként kiegyenesedve sugárzó arccal vágom rá a csattanót:
- ... voltam mielőtt találkoztam a kiképzőtiszttel a városban... és ... - óvatosan jobbra-balra tekintek mielőtt suttogva folytatnám:
- Egyszeriben tizedik szintű lettem! De kérlek ne mond el senkinek, nem szeretném ha rögtön mindenki más is felfedezné ezt a kiskaput!
- De mondtad, hogy nem hiszed, hogy meg tudom oldani, pedig igen is meglehet, a <<Teacher System>>-et használva, amit én is csak nem rég fedeztem fel, bármelyik már meglépett szintemre visszatérhetek ideiglenesen!
- Esetünkben ez a második szint lesz akkor!
- Akkor benne vagytok egy kis gyakorlásban? Védet területen vagyunk, nem kell félni tőle!

by **Shukaku** Kedd Nov. 12 2013, 23:21

*Amikor a fiú karjait lengetve reagált a szintjére, Shu már várta, hogy kicsúfolja, hogy ő is elkezdjen csúnyákat mondani rá és korholni, amiért nem fejlődött rengeteget, pedig már nagyon sok ideje lett volna rá. Ehelyett azonban még dicséretnek is beillett a kapott válasz, bár ebben nem volt biztos, hiszen a fiú egyes szintűnek hitte, tehát nem néz ki kettesnek, ami viszont nem dicséret. Bár még elmélkedett volna ezen a dilemmán egy ideig, erre nem volt ideje, mert Danee valami különös dolgot mondott neki, amit nem teljesen értett.*
~Nem kell harcolni azért, hogy a szinteket elérd? Nem kell bántani a mobokat és veszélybe sodorni magunkat azért, hogy erősebbek legyünk?~
*Arcára kiült a döbbenet és az öröm, ezt azonban Timidus is észrevette, és elégedetlenül mordult egyet, mint aki csak legyint az ilyen butaságokra.*
~Igaza lehet. Apu is azt mondta, hogy az, amit gyorsan tanulsz meg, hanyag módon, az nem is lesz igazából a tiéd. Lehet, hogy tizes szintű, de nem szerezte meg azokat a tapasztalatokat, amiket például Peter és Hisame szerzett azon a sok-sok harcon, amit együtt megvívtak. Talán emiatt nem esik el Peter a faágakban…~
*Ez a gondolat újra csak mosolyt csalt az arcára, de ettől még boldog nem volt, mert ez azt jelentette, hogy továbbra is küzdelmekkel teli rögös út vár rájuk, és azt is, hogy megint Timidusnak volt igaza. Biccentett a sárkány felé, aki azonban már teljesen mással volt elfoglalva. Végig a fiút figyelte, le sem véve róla a szemét.*
~Teacher System? Akkor akár Peterrel is gyakorolhatnék. Vajon miért nem mesélt erről? Talán nem akar velem harcolni, mert akkor a két sárkánynak bántania kellene egymást. Persze játékból is összeverekednek, de az nem komoly, és olyankor mi nem szólunk bele.~
*Ezután a fiú feltette azt a kérdést, amire Timidus már a megérkezése óta várt. Boldogan csipogott, szaltózott a levegőben, majd visszahuppant a földre, és újra felvette a támadó állását, de fejével még mindig nagyokat bólogatott, hangjával pedig Shukakut sürgette.*
-Hát… azt hiszem Timidus már eldöntötte helyettem. De… ha gyakorolunk, akkor ugye nem fogsz kinevetni, ha kérdezek közben… és esetleg… butaságokat kérdezek.
*Csak remélni tudta, hogy a fiú nem akarta átverni. A védett területen valóban nem eshetett baja, és akármikor elteleportálhatott, ha esetleg úgy adódik. Még sohasem harcolt játékos ellen, és eddig a harcokat mindig Timidus vívta meg helyette, amióta Peter javaslatára engedi a sárkányát előre menni. Természetesen ezt a kis bukdácsolást sem szerette volna megosztani még a fiúval, de nagyon félt, hogy újfent csak leégeti magát egy nagyobb előtt.*
-Oh, és mielőtt elfelejtem...
*Kicsit elpirult, de szerencsére még idejében észbe kapott, így a fiú nem hihette azt, hogy nem akar neki válaszolni, vagy esetleg azt, hogy neveletlen.*
-Igen. Hisame az egyik céhtársunk. Sárkány, mint Timidus, csak nagyobb, és ő jégsárkány, és ő Peter mellett szokott harcolni.
*És még számtalan dolgot el tudott volna mondani Hisaméről, de ezek a dolgok biztosan nem érdekelték volna a fiút...*

by **Shukaku** Hétf. Dec. 02 2013, 12:58

/Elysion és Shu/

Egy újabb nap, egy újabb remek nap a gyakorlásra. Shu és Timidus még mindig a céhházhoz közeli erdőben, vagy annak egy tisztásán tartották meg ezeket az eseményeket, de egy fontos dolog változott azóta, hogy Danee meglátta őket a próbák közben. Mindketten nagyon sokat gondolkodtak azon, hogy mi is történt ott, akkor, amikor azokkal találkoztak. Shu még mindig várt, de Timidus igyekezett elfelejteni a történteket.
-Hogyan kellene nekünk egymással…
Kezdett volna bele a lány, de nem tudta folytatni.
-Annyi féle dolgot láttam. Ahogy az a férfi a sárkányával bánt. Ahogy Hisame… ahogy Hisame…
-Ahogy Hisame hisztizik.
Próbált segíteni Timidus, mire a lány csak bólintott egyet. Persze Timidus nem ezt akarta mondani, sokkal inkább az lett volna a helyes, hogy nem tudja kezelni, nem képes parancsolni neki... vagy valami hasonló, de ezek a kifejezések már meghaladták a kettejük egyszerű kommunikációját. Hiába is próbálta volna Timidus a saját nyelvén ezt közölni, a lány nem érthette volna meg, míg a hiszti kifejezését már ismerte, és gyakran használta is Timidusra. Bár Timidus nem sokat hiányolt abban a másik világban átélt változásokból, de azt már várta, hogy újra a saját nyelvén beszélhessen a lánnyal, ahogy Hisame teszi.
-Mi barátok vagyunk. Társak. De… honnan kellene tudnom, hogy mikor kinek van igaza? Nem akarok irányítani! Nem tudok irányítani!
Ránézett az ujján lévő gyűrűre és összeszorította a kezét.
-Ezek csak buta számok. Ettől még nem leszek okosabb, vagy erősebb. És ahogy azok a sárkányok velünk… és te nem akartad… tudtam, hogy nem akartad… de… és Hisame sem akarta azzal a fiúval…
Könnyes szemmel nézett a sárkányra, aki csak lassan megcsóválta a fejét, és az ölébe telepedett.
-Nem kell.
-De kell! Igenis kell! Te szereted, és nem akarom, hogy véletlenül te is, csak azért, mert én nem…
-Én nem vagyok Hisame!
Szegte fel dühösen a fejét Timidus.
-Tudom. De azzal a szőke fi…
-Ő bántott. Nem volt veszély. Megérdemelte. Nem volt igaza.
-Persze. Én sem hiszem, hogy igaza lett volna. De félek. Nem tudom, hogy miként kellene, és ezek szerint Peter sem tudja. Ki fogja megmondani akkor, ha valamit elrontok?
-Én. Jól csinálod. Hidd el.
Shu bólintott, de látszott rajta, hogy nem volt meggyőzve. Mindene Timidus volt, és ami után látta, hogy Peter nem bírja kordában tartani Hisame erejét, és látta, hogy Hisame nem boldog ebben a világban, nagyon megijedt, hogy ő is elronthat valamit Timidussal, és elveszítheti. Főleg azután, ahogyan a sárkány fellépett azon a bizonyos küldetésen. Ő sohasem nevelte ilyennek, és ez csak Timidus természetébe és fajába lehetett belekódolva, amit ő nem tudott és nem is akart kiölni belőle, de azt sem tudta, hogy mihez kezdjen vele.
-Ígérd meg nekem, hogy vigyázol. Hogy meghallgatsz akkor is, amikor már nagyobb és erősebb leszel, és nem lesz rám szükséged.
-Butaság. Kellesz nekem.
A sárkány elvigyorodott, és kinyújtózott a lány ölében.
-Jól főzöl és szépen rajzolsz.

by **Elysion** Hétf. Dec. 02 2013, 13:24

/Elysion és Shu/

Szokásos reggel. Anika napsugaram addig énekelget és lökdösi a fejemet míg fel nem kellek. A nap épp csak felkelt, de benne máris túl teng az energia, mint mindig. Hogy honnan van neki ennyi energiája azt ki tudhatja, de hála ennek az energiának a reggeli zombi énemből max fél perc alatt életvidám személyt varázsolt és ekkor már egy két pillanat készülődést követően, ami vidáman és egymást segítve telik, na és persze a reggeli után már reppentünk is ki az utcára a szokásos reggeli sétánkra. Átlagos idő volt, nem is túl jó, nem is túl rossz, semmi különlegessel. Ahogy lépkedtem és ő szálldosott utánam és körülöttem szokása szerint minden általa érdekesnek ítélt dologra szentelt pár pillanatot, esetleg engem is odavonzott egyhez-kettőhöz hívogatásával. Ekkor valamit megérzett vagy hallott és mint ilyenkor instant mód tenni szokott azonnal oda is reppent, egészen pontosan elém szált és befordult egy sarkon. Épp mint egy mindenre kíváncsi gyerek. Ezen a gondolaton elmosolyodom. Én is befordulok a sarkon, épp mint ő és ekkor meglátom mi az amire ő felfigyelt. Egy kis stand tele finomabbnál finomabbnak tűnő érett gyümölcsökkel. Illetve mellette egy stand tele hasonlóként ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb húsokkal. A mai szegényes reggeli után, ami a tegnapi vacsora maradéka volt és előételnek is kevés lett volna egyikünknek is, nem kellet Anika-nak sokáig kérően néznie rám, hogy vegyünk valamit. Habár az a valamit egyelő volt azzal hogy kifosztottuk a standokról a legfinomabbnak tűnő falatokat amiket el is kezdtünk fogyasztani és elmondhatom nem csak a kinézetük volt felséges. Jól laktunk, de még mindig maradt egy halom az ételből. Pont annyi, hogy séta után még egy pikniket összerakjunk belőle. Ennek persze hangot is adtam, mint kijelentést mi ígéretbe csapott át Anika-ban. Legalább is én így vettem észre, sajnos mindig a reakcióira kellet alapoznom minden nemű kalkulációmatt válaszaival kapcsolatban. Igaz, hogy testbeszéde igen szókimondó volt és bizonyos hangok jelentés tartalmát melyeket kiadott nagyjából tudtam, de ez mégsem beszéd. Nem gyalogláztunk sokat és már meg is éheztünk. Érvényesült a kizáró háromszög, az esetünkben az étel finom volt és jól is nézett ki, de nem volt túl laktató. Hát kerestünk egy piknikezésre alkalmas helyet, hála istennek ismertük már eléggé a környéket így nagyjából tudtuk merre érdemes keresgélni. Hamarosan el is jutottunk egy tökéletes kis helyre ahol én szépen ki is pakoltam és el is kezdtünk enni, amikor is Anika felkapta valamire a fejét és már szált is az érdekesség után. Én pedig szépen utána gyaloglásztam. Nem más keltette fel figyelmét, mint az egyik lány akivel az erdőben találkoztunk még egyszer és a sárkányával.
-Síja!
Mondta Anika fajtársának, miközben hiperaktív mód szálldosott ide oda.
-Ti mi jót cináltok itt? Mi piknikezünk!
Mikor hátranézett az imént köszöntöttektől hozzám szált és a vállamra ült farkát átvetve a másik vállamon, mikor látta szememben, hogy szólok neki pillantásommal, hogy csak úgy letámadni másokat nem illik.
-Sziasztok!
Köszöntöttem őket kis mosollyal, miközben közelebb léptem. Gondolván arra, hogy lehet, hogy itt rövid lesz a beszélgetés a múlt fényében, de ki tudja.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 02 2013, 19:50

Timidus azonnal támadó állásba helyezkedett, ahogy megérezte, hogy a bokrok közül valaki arra készül, hogy rájuk tör. Most kivételesen nem volt szüksége a tökéletes hallására, sem bármelyik végletekig fejlett érzékszervére, hiszen a betolakodók nem is törekedtek arra, hogy csöndben maradjanak. Amikor azonban észrevette a sárkányt, akivel egyszer már találkozott, sokkal fiatalabb korában, kicsit nyugodtabbá vállt, és amikor az izgatott hangját is meghallotta, elhatározta, hogy meg fogja mutatni, hogy mennyit is tud, hogy mennyire is okos, hogy mennyire nem olyan megfontolatlan, mint Hisame. Mind magának, mind Shukakunak.
-Szervusz kölyök. Nyugalom!
Hangja halk volt, nem parancsoló, nem is helyreutasító, de talán nem is olyan kedves, ahogyan Anika emlékezhetett rá. Hátranézett Shura, aki ezidő alatt már letörölte könnyeit, és rémülten nézett a fák közül előlépő alakra.
~Te? Te, aki elüldözte azt a lányt, aki kedves volt velem. Te, aki egy ideig elhitetted velem, hogy az idomárok is mind ilyen rosszak. Te, aki úgy parancsolgatsz szegény Anikának…~
A sárkány nevére természetesen még emlékezett. Valahol még a rajza is megvolt, a füzete elején, de a férfi neve már nem rémlett föl számára.
~Te vagy az, aki megmutatta, hogy milyennek ne neveljem a lányt, és milyenné ne váljak. Végül is köszönettel tartozom, de nincs rád szükségem.~
-Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?
Timidus újra támadó állást vett fel, és elé röppent a felálló Shukakunak.
-Te, aki mindent tönkretettél akkor, és utána magyarázat nélkül elmentél. Miért követsz engem? Miért nem hagysz békén.
Timidus lassan megcsóválta a fejét, és Anikához intézte a szavait.
-Sajnálom kölyök. A társad… a társad nem volt valami kedves. Nem rád haragszunk.
Mindketten feszülten álltak, és várták, hogy mit fog lépni a másik. Shu gyűlöletet érzett a férfi iránt, aki akkor elijesztette Tsubakit, aki mindenféle butaságot hordott össze, segítségről beszélt, majd elteleportált… Timidus inkább csak sajnálta a fajtársát, aki még nem látta meg, hogy miként is kell viselkednie igazából.

by **Elysion** Szer. Dec. 04 2013, 12:26

/Elysion és Shu/

Vártam, hogy nem leszek örömmel látott vendég, de azt nem gondoltam, hogy így nekem fog támadni.
-Hát őőőő....
Kezdtem neki igen csak meglepetten, majd vettem egy nagy levegőt és hideg fejjel nekikezdtem.
-Én semmit az ég adta egy világon semmit nem akarok tőled csak Anika-t követtem, mert idejött valami érdekeset érezve. Gondolom ez ti voltatok.
Kis szünetet tartottam és gyors keresést végeztem agyam rejtekeiben a neveik iránt. Sajnálatos módon pocsék a név memóriám és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán halottam-e a nevüket, főleg nem az igazit. Ebből adódóan pár illő ismert embert nevén nevezni imigyen folytattam, kötelességemül érezve a magyarázkodásért:
-Sajnálom szörnyen, hogy csak úgy eltűntem, roppant tapintatlan dolog volt, ám sajnos éppen életbevágó teendőm akadt és nagyobb tapintatlanságnak éreztem, volna beszélgetéseteket félbeszakítani.
Újra gondoltam a szavakat.
-Elrontottam?
Ejtem ki halkan a szavakat szimplán magamnak. Ezt követően fájdalmas felismerés futott végig arcomon.
-Csak nem összekaptatok a kis barátnőddel? Szörnyen röstellem. Amikor elmentem nagyon békülős volt már a beszélgetés, ezek szerint még sem az lett a vége.
A drágalmazással már nem is törődök, hisz csak az bizonygatja, hogy nem követ valakit aki követ valakit. Na jó ez nincs mindig így de így hitelesebb. Éppen fordultam is volna azt mondva hogy ha nem vagyunk szívesen látva akkor már megyünk is, de ekkor Anika odaszállt a másik sárkányhoz és mondani kezdett neki gondolom valamit.
-Pedig nem is ő hanem én követtelek titeket mindkétser. Ő nem is akart jönni serintem egyser sem.
Hangja fájdalmasan megbánó volt.
-Bocánat!
Nézet a lányra majd társára.
-Légysi ne bántsátok ez miatt az én...
Anika elgondolkodott, mert nem talált szavakat.
-Kérlek ne bántsátok...
-Ha zavarunk már megyünk is.
Mondta végül válaszra várva.
Én ezt csak néztem. Fogalmam sem volt mit adhatott elő a kis drágaságom, de vártam eredményét türelmesen és közben végig a lányt néztem aki nem kissé feszülten állt eme helyzetben. Talán nekem sem ártott volna kissé feszültnek lenni, de valahogy nyugodt voltam, talán azért mert tudtam, hogy ha Anika csinál valamit abból rossz úgy se sülhet ki. Legalábbis én így hittem bízva valamiféle szerencse hozó hatalmában aminek tulajdonítottam egy-két dolgot közös kis életünkben.

by **Shukaku** Szer. Dec. 04 2013, 13:13

/Elysion és Shu/

~Életbevágó fontosságú teendő? Te mondtad, hogy ha kicsi a sárkány, akkor az idomárja is alacsony szintű. Még Peter sem szokott csak úgy eltűnni a beszélgetés közben, pedig ő a céh vezére. És sokkal magasabb szintű lehet, mint te, de még neki sincsenek életbevágó teendői olyan gyorsan, hogy csak úgy faképnél hagyja a másikat beszélgetés közben. Miért hazudsz megint? Nem tudsz te semmit! Békülős? Nem kellett volna kibékülni, ha te nem jössz oda! Ha össze is vesztünk, az is mind miattad volt!~
Igazából nem is emlékezett arra, hogy miért hagyta őt ott Tsubaki is, és ezt már akkor sem értette. Azóta a lány már eltűnt az emlékei közül, nem foglalkozott vele. Ő nem maradt meg negatív szereplőként, hiszen nem tett semmi rosszat. Ez a férfi, aki most előtte áll, azonban igen. Őrá emlékezett, mint első idomárra, akivel találkozott, és az idő csak torzította ezeket az emlékeket, természetesen még negatívabb irányba.
~De Anika… Anika nem tett semmi rosszat. Vele tényleg nem kellene így bánnom.~
A másik sárkány szavaiból is kihallott pár általa ismert szót, mint az ellenkezés, a tagadás, a kérés, a bántás és a bocsánatkérés hangjai. Ezeket már a testvérpáron is látta, és mostanra általánosnak gondolta a sárkányok körében. Ahogyan a kutyák hasonló módon hunyászkodnak meg, farkukat lábaik közé húzva, fülüket lekonyítva, úgy a sárkányoknál is hasonlóak voltak ezek az alapvető jelentésekkel bíró szavak és mozdulatok. Shu ránézett Anikára, majd Timidusra, és a sárkányra bízta a döntést.
-Nem azért haragszunk kölyök, mert idejöttetek. Sőt, rád egyáltalán nem haragszunk. Te nem csináltál semmi rosszat. Rá haragszunk –bökött orrával Elysion felé- azért, ahogy akkor viselkedett. Neked nem kell bocsánatot kérned, helyette pedig ne kérj bocsánatot.
Ezután kérdőn pillantott Shukakura, aki csak bólintott, majd a férfi felé fordult.
-Anika maradhat. Veled azonban nincs beszélni valóm.
Felállt, és átment a sárkány másik oldalára, hogy háttal állhasson a férfinak. Ez veszélyes mozdulat volt, hiszen így nem láthatta, de biztos volt abban, hogy Timidus folyamatosan figyeli, így nem félt, és még elég messze volt tőlük.
-Hát akkor kölyök… ha szeretnél, akkor maradhatsz, és örömmel válaszolunk a kérdéseidre.
~Legalább is Shu biztosan. Látszik rajta, hogy kérdezgetni szeretné, csak még nem tudja, hogy miként. Úgy látszik nem csak Hisame ilyen, és Anika még kisebb is. Ha nem lenne itt ez a valaki, akkor én is elengedhetném magam. Vajon utánam tudná csinálni azt a trükköt, amit nemrég találtam ki? Annyira jó lenne egy picit röpködni vele. Shu sohasem akar velem röpködni, pedig csak meg kéne kérnie Petert arra, hogy megint csinálja meg azt a valamit, és akkor ő is tudna megint. Ajj, menj már innen te ember!~
Timidus legszívesebben ugyanolyan lelkesen keringte volna körül Anikát, csivitelve és játékra hívva fajtársát, ahogy azt a másik sárkány tette. Azonban még harci szituáció volt a számára, és addig nyugalmat kellett erőltetnie magára. Mindaddig, amíg az a férfi a közelükben volt.

by **Elysion** Csüt. Dec. 05 2013, 12:28

-Kérdéseimre?
Kérdezte értetlenül Anika.
-Én csak azt akartam kérdeni, hogy akartok-e velünk enni vagy játshatnánk-e.
Mondta vidáman, majd folytatta kissé szomorkásan.
-De úgy tűnik nem akartok. Nem értem igazán mi bajotok az én...
Megint kereste a szót, de nem találva átugorta.
-...pedig ő nagyon kedves és figyelmes.
Ezt követően odaszállt hozzám és kérdően nézet rám. Én nem értettem mi is lehet a kérdés pontosan pedig még el is mondta nekem a maga nyelvén, de azt nem értettem pontosan de sejtettem mit akarhat, a kérdő tekintetéből ami rám irányult és vágyó tekintetéből ami hátra.
-Maradhatok egy picit?
Anika nem szokott túl sok figyelmet szentelni soha sem annak amit nem értett vagy nem érdekelte, így máris tovalépett az itt egy lehetséges játszótárs gondolatra. Nagy levegőt vettem, majd bólintottam, majd így szóltam.
-De jelezd ha valami gond van.
Ennél nem is kellet több, már fordult is meg és ment is oda fajtársához. Én eközben viszlátott intettem és visszamentem a piknikhez, ami nem volt túl jelentős távolságban. Volt bennem egy kis szülői aggódás ezért nem kényelmesedtem el túlságosan és kicsit gondolkodtam azon mi is volt akkor és egyre jobban kezdtem megérteni a dolgokat. Valahogy az első találkozásaim mindig húzósak szoktak lenni azokkal akikben látok valami rokonit. Ilyen az én formám, ez ellen nincs mit tenni. Eközben kis drágám már fajtársát próbálta fűzni egy kis játékra.
-Játsunk valamit? Mondjuk fogockát?
Mondta minden porcikáját megmozgatva miközben vetet egy szaltót a levegőben.
-Na?
-Vagy esetleg valami mást szeretnél? Vagy szeretnél látni egy két ügyes trükköt? Esetleg tudsz?
Izgágáskodott miközben várta a választ.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 05 2013, 20:18

Timidus először csak bólintott a sárkány kérdésére, majd amikor az hosszabbra fogta a mondandóját, ő is fűzött hozzá egy kis magyarázatot.
-Enni mindig szívesen eszek, és játszani is örömmel játszom veled.
Röppent fel Timidus, és kerülte meg a sárkányt.
-Azonban csak veled.
Ezt persze Anika már meg sem hallotta, hiszen azonnal röppent vissza a társához. Timidus egy picit megijedt, hogy máris itt hagyják, de azután az ijedtség helyett, egy más érzés kerítette hatalmába.
~Engedélyt kér a maradáshoz? Talán annyit sem dönthet el magától, hogy maradhat-e? Ahhoz nem kellett engedély az embertől, hogy ideröppenjen, pedig akkor még azt sem tudta, hogy veszélyesek vagyunk-e. Ha ennyire elővigyázatlan, akkor könnyen bajba kerülhet egyszer. Főleg ahogy az a másik… Nem úgy tűnik, mintha sokan kedvelnék, hiszen mindig egyedül jár. Illetve mindkét alkalommal, és még céh jelzést sem látok a neve mellett. Ha egyedül harcolna, szóló-harcos lenne, akkor viszont sokkal nagyobb szintűnek kellene már lennie. Az emberről tudom, hogy csak a szája nagy, és jártatja is sokat. Húúú, múltkor mennyi rengeteg butaságot beszélt. Persze amikor már bajt okozott, akkor viszont elteleportált. Ő biztosan nem fog szembeszállni senkivel, ha Anikát esetleg megtámadják. Persze ez a buta még védi is. Szerinte kedves meg figyelmes. Én se mondom azt Shura, hogy jó harcos, vagy azt, hogy közösködős lenne. Megint csak a butaság. De… vajon ő hogyan gondolkodik erről?~
Amikor Anika visszatért, azonnal kirángatta Timidust az elmélkedéséből. A sárkány úgy döntött, hogy fajtársa minden mondatából hasznot fog húzni, persze nem gonoszkodva, csak ha már megteheti, akkor informálódik, hiszen ez egy jó stratéga első lépése, és Timidus jó stratégának tartotta magát.
-Azt mondtad, hogy a te…
Itt kis szünetet tartott, hogy emlékeztesse rá Anikát, hogy nem nevezte nevén vagy titulusán a férfit, és remélte, hogy a sárkány kisegíti valami szóval, ami eddig nem jött a nyelvére. Ezzel rögtön megtudta volna, hogy milyen kapcsolat is van kettejük között. Ha a sárkány mondott valamit, akkor Timidus kipipálta az első információt, ha nem, akkor üresen hagyta, de mindenképpen tovább folytatta attól függetlenül, hogy kapott-e választ.
-Szóval, hogy kedves és figyelmes.
~Talán Shu másképpen kérdezné. Biztosan felháborodna, hogy nem emlékszik az akkor történtekre.~
-Emlékszel, hogy mi már találkoztunk? Hogyan emlékszel vissza arra, hogy mi történt akkor?
~Ez lesz a kulcs. A hogyan. Ő biztosan másképpen látta a történteket, mint mi. „Az” meg persze teljesen másképpen, de az nem érdekel. És meg is van a második is.~
-Fogócskázni? Trükköket? Persze! Örömmel! Viszont… szeretném, ha úgy játszhatnánk, hogy mindannyiunknak tetsszen a játék, mindkettőnknek legyen esélye. Shu sajnos nem tud repülni, így csak velem fogsz játszani. Meg tudod mondani, hogy milyen gyors vagy? Akkor úgy tudom igazítani az én gyorsaságomat is, hogy utol tudj érni. Oh, és ha mondjuk a kitartásodat is elmondod, akkor nem fogunk túlságosan kifáradni, és tudunk majd mást is játszani a fogócska után.
~Lássuk mennyire vagy okos kölyök. Elkotyogod-e a társad értékeit?~
Nem kezdett el színészkedni, nem játszotta túl a szerepét. Valahol azt szerette volna, hogy kiderüljön, hogy Anika elővigyázatosabb mint gondolta, de nem fűzött ehhez hiú reményeket. Shu nem avatkozott közbe, nem szólt bele kettejük társalgásába, de abból a pár szóból, amit kihallott nem érthette, hogy mire megy ki a játék, és Timidus igyekezett is olyan szavakat használni, amit a lány nem érthetett, csak a fajtársa. Ha értette volna, akkor talán közbeavatkozik, nem engedi Timidusnak, hogy megvezesse a másikat, és persze Timidus ezt nem akarta, és azt sem akarta, hogy Shu elszomorodjon, amiért ő ilyen csínyekhez folyamodik. Mielőtt félbeszakították volna őket, pont erről beszélgettek, és a sárkány úgy döntött, hogy óvatosabb lesz ezentúl. Nem akarta szomorúnak látni a lányt, de nem is akart hozzá a végletekig alkalmazkodni. Azt tudta, hogy Shunak soha nem fog hazudni, de egyrészt az igazság elhallgatását nem tartotta hazugságnak, másrészt ezt másoknak nem ígérte meg. Ha az egyik briliáns tervéhez kellett egy kis lódítás, akkor előszeretettel alkalmazta.

by **Elysion** Pént. Dec. 06 2013, 11:36

-Hát tudod...
Kezdte Anika gyermetegen.
-...nem tudom, hogy mondják azt ami ő. Te tudod, hogy hívják azt aki, figyel rád, kedves hozzád, együtt eszik veled, vigyáz rád és esti mesét mond és dalol neked és tanít neked dolgokat és aggódik érted és... és... mindig a kedvedben akar járni, de néha olyat cináltat veled amit nem akars... bár késöbb hasnos. Tudod hogy hívják ezt?
Kérdezte Anika teljesen tanácstalanul várva a választ, mert némileg zavarta, hogy nem tudta azt. Megvárta a válaszát majd következő kérdésére kezdett el válaszolni.
-Hát perse, hogy emléksem rá. Hm... úgy volt, hogy utánatok mentünk és én siettem az én... siettetem, és aztán ti gonosul fogadtatok, aztán elkestetek besélgetni, aztán az a... lány elaludt a földön, aztán meg rá támadt az én... rá támadt, aztán én meg akartam védeni az én... megakartam védeni, aztán rám sólt, hogy nyugodjak meg, aztán meg megint valamit beséltek aztán én meg aludtam, utána amikor felkeltett már segítettünk azon a lányon akit nem rég találkoztunk, volt pár bandita akiket helyben hagytunk.
Majd mikor a játék szóba jött rögtön felcsillant a szeme és vetett megint egy légi bukfencet.
-Hát általában ezt soha nem sabad elmondani amennyire tudom de neked elmondom. husonegy és husonegy.
Mondta büszkén és természetesen a hazugság legcsekélyebb jele nélkül. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mennyi a gyorsasága és kitartása, de hallotta amikor Elysion egy könyvet hangosan olvasót, ami egyébként szokása, amiben az volt, hogy a megtévesztés fontos a harcban ami számára egyelő volt a játékkal, ugyanis Elysion a különböző trükkökre és harci manőverekre, mint egy játékra tanította őt, így egy általa magasnak gondolt értéket mondott, mert úgy gondolta az okos dolog.
-Akkor most mit seretnél játsani?
Kérdezte azonnal.
-Nem kell vissafognod magad, ha kifáradunk legfeljebb pihenünk egy kicsit és ha gyorsabb lennél nálam akkor is tudnám, hogy hogy fogjalak meg.
-Válas nyugodtan bármit. Én bármit sivesen játsok.

by **Shukaku** Pént. Dec. 06 2013, 16:50

Timidusnak talán el kellett volna szomorodnia amiatt, hogy nem nagyon kapott választ a kérdéseire, de nem így tett, mert azokra azonban kapott, amiket nem is tett fel, és az első kérdésére, ha nem is konkrétan egy szó érkezett válaszul, de a sárkány körbeírta, hogy mit érez a férfi iránt.
~Nem tudom, hogy figyel-e rá. Arra mindenesetre figyel, hogy semmit ne osszon meg a társával. Társával? Hogyne! Szerintem nem nagyon törődik azzal, hogy mit akarhat Anika. Huszonegy? Ahhoz, hogy mindkettő érték a huszonegyedik szinten legyen… értelmetlen is számolgatni. Lehetetlen, még tárgyakkal is. Még ha Shu felvenné a céhünk összes legjobb dolgát is, amit mindig mondok neki, mert úgyis csak a bankban van, és úgy sem kell senkinek… de mindegy… szóval még úgysem lehetnének ilyen pontjaink, ennek a valakinek pedig még céhe sincsen.Hogyan lehet ilyen aljas, hogy hazudik Anikának? Ha a sárkány nem ismeri a saját határait, akkor könnyen bajba keverheti magát. Vagy talán ő hazudott volna? Na majd mindjárt kiderítjük. Az a mese pedig… én is másképpen emlékszem rá, mint Shu, de az, hogy mi gonoszul fogadtuk volna Anikát, az egyszerűen hazugság. De ezzel valószínűleg már telebeszélte a fejét az a valaki. Én eddig nem gondoltam ennyire rosszat erről, és azt hittem, hogy csak Shu lát bele mindent… de talán a lány jobban ismeri a saját fajtáját. Az pórázon rángatja Anikát, elhiteti vele, hogy ő vigyáz rá, és nem a sárkány őrá, így fontosnak tetteti magát. Tudhatná, hogy ez felesleges. Nekem anélkül is fontos Shu, hogy azt hinném, hogy meg tud védeni. Viszont ebben az esti mese dologban már tényleg lehet valami, ha ez a másik is így hívja a történeteket… de Shu biztosan jobbakat mesél, és ő még rajzol is hozzá. Oh… de a terv. Lassan már én is annyi sokat gondolkodok, mint Shu. Persze nem akarok elhamarkodottan dönteni, mint Hisame, se olyan izgága lenni mint Anika, de felesleges olyan dolgokon agyalni, amit már tudok. Vissza a tervhez! ~
-Hát…
Úgy tett, mintha ezen a válaszon gondolkodott volna ennyi ideig, így megint tartott egy leheletnyi szünetet.
-Tudod, Hisame az apjának hívja Petert. Ő egy másik sárkány és egy másik idomár. Shu azt mondta, hogy igazából nem is az apja, de ők is hívhatják apának azt, aki nem az apjuk, hanem csak olyan mint az apjuk… szóóóval…. a lényeg, hogy ez lehet az egyik. A másik ilyen, az az anya. Hisamének persze ilyenje is van, de az nem Peter, hanem Hinari, akinek egyébként amúgy semmi köze nincs is Hisaméhez, hanem Nestor van mellette, de úgy, hogy Hinari közben nem is idomár… mindegy. Bonyolult. Azért is bonyolult még, mert oda kell figyelni, hogy ha így csinálják egymás nevezését, akkor ugye Peter és Hinari különbözik, mert egyik az apa, másik az anya, Hisame viszont nem, mert őt mindketten a lányuknak nevezik.
Ránézett fajtársára, hogy tudja-e követni, és ha látta rajta, hogy esetleg elbizonytalanodott, akkor kedvesebb hangon folytatta. Ha úgy tünt, hogy a sárkány mindent ért, akkor ugyanolyan mesélős hangnemben beszélt tovább, ahogy eddig.
-Mi Shukakuval teljesen mást használunk. Társnak vagy barátnak hívjuk egymást. Ez azért jó, mert mindkettő lehetek én is, és Shu is, és még váltogathatjuk is, amikor például Hinari sohasem lehet Hisame apja, én viszont lehetek Shu társa és barátja is, és még egyszerre is lehetek mindkettő. Szóval sokkal egyszerűbb.
Ezután azonban úgy tett, mintha kicsit elszomorodna, és még vissza is ereszkedett a földre.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem a titkot. Megígérem, hogy nem adom tovább, és örülök, hogy ilyen őszinte vagy velem, szóval én is őszinte leszek veled… az a baj, hogy be kell vallanom, hogy nekem a te pontjaidhoz képest nagyon alacsony értékeim vannak, így nem tudnék veled versenyezni, veszíteni pedig nem szeretek. Szóval inkább csak innen nézném, hogy milyen trükköket tud egy ilyen magas szintű sárkány, mint te.
Több döfés is egyszerre Anika lelkiismeretére, és egy kegyelemdöfés a lehetséges játéknak. Timidus úgy gondolta, hogy ha a sárkány önszántából hazudott, akkor így tudja kiszedni belőle ezt a legkönnyebben. Ha azonban tényleg az idomár hazudott neki, ahogyan ezt gondolta is, akkor viszont ezentúl jobban fog hinni Shu emberismeretében. A lány, aki úgy tett, mint aki már nem is figyel arra, amit beszélnek, eközben elmerült a füzetében Anika lerajzolásával. Most, hogy Timidus szóval tartotta a sárányt, végre volt erre is ideje.

by **Elysion** Kedd Dec. 10 2013, 21:38

Anika fajtársa kissé keszekusza magyarázatát érdeklődve ám némi zavarral figyelte néhol, majd végül bólintott, hogy érti, bár nem teljes mértékben volt ez így, példának okáért a megnevezések miértjét egyáltalán nem értette, hogy mitől lesz valaki mondjuk apa, de nem akart butának tűnni Timidus előtt. Timidus szövegére a játékkal kapcsolatban a kis drágaságom reakciója igen heves volt és egyáltalán nem is törődött, azzal hogy neki lelkiismeret furdalással kellene küzdenie látván társa reakcióját, de végül is ilyenek az önző gyerekek első önmaguk, bár Anika nem volt mindenben önző, de ha ételről vagy játékról volt szó esetleg figyelemről amit feltétlen akart nem ismert önzőségben határt.
-Neeeee!!! Úgy nem is igazán mókás.
Kezdte csalódással hangjában, majd folytatta egyre lelkesebben.
-Nem tuds trükköket? Ezért seretnéd cak nézni? Ha gondolod megtanítlak párra! Tudod az ilyenekben nem is sámít igazán a pontjaid, inkább cak ha harcols. Tudod mit mutatok is párat. Aztán ha valamelyik tetsik megtanítalak rá. Oké?
Nem várt válaszra rögtön kezdte is a légi mutatványokat. Először egy egyszerű "cigánykereket" vetett a levegőben, majd aztán kezdte az igazi mutatványokat először kissé messzebb szált majd amilyen gyorsan csak tudott Timidus felé indult, majd tőle pár centire hirtelen felkapta magát, ezt követően zuhanó repülésbe kezdett és éppen csak felhúzta magát a föld előtt de nem emelkedett sokat és amin stabilizálta magát egy kicsit alá ereszkedett. A fű szála csikizték a bociját miközben villám alakban cikázott, majd letette egy pillanatra a lábát és fellökte magát amilyen erősen csak tudta a levegőbe, majd megpördült a saját tengelye körül, ezt követően egy félszárnyas lefordulást hajtott végre, majd fejjel előre egy fának süvített az utolsó pillanatban teljesen megfordult a levegőben és teljes sebességgel neki érkezett a fának a lábával, ahonnan az érkezési erőt is kihasználva ellökte magát és így még gyorsabban szált tova, önön tengelye körül pörögve ezzel egy tökéletes Hochenheim csapást bemutatva. Majd végül nem kis erőfeszítéssel megfékezte magát a levegőben amilyen hirtelen csak tudta. Fél méter táv maradt közte és Timidus között ugyanis előtte volt szándéka megállni, amiben nem volt biztos, hogy sikerülni fog, de sikerült.
-Hurrrrrrááááááá!
Ordította vidáman Anika.
-Remélem tetsett! Melyiket seretnéd ha megtanítanám?
Kérdezte Anika őszinte érdeklődéssel és csillogó szemekkel miközben közelebb suhant.

Eközben én ettem egy kicsit a csemegéből, amit már piknik szerűen kipakoltunk, miközben azon jártattam az agyam felváltva, hogy hogyan kéne folytatni az esti mesét amit kis kedvencemnek mondtam tegnap, azon hogy mit lenne a legjobb megtanítanom legközelebb neki, azon hogy mi legyen a vacsi, azon hogy vajon most mit csinálhat a kis drágám és azon sajnálkoztam hogy néha menyire nem tudok jól kommunikálni, illetve még pár egyéb. Utóbbi általában akkor szokott felmerülni ha nem krumpli szintű vagy túl illemkedő emberekkel van dolgom. Az eset itt most ez volt, de az egynapos önszadizásból pillanatnyi kis önmarcangolások lettek, mivel az imént felsorolt kérdések és a nem felsoroltak,összességében jobban lekötötték figyelmemet mint a százszor lefutott fölös körök. Miközben lelki szemeim a kérdéseket vizsgálták addig igazi szemeim egy fára tekintettek.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 12 2013, 19:34

Timidus kifújta magát egy picit, és megforgatta a szemeit ahogy a sárkány nekilódult.
~Nem akar válaszolni. Miért nem akar válaszolni? Talán nem is tud válaszolni, mert nem is ismeri a valódi pontjait. Az nem lehet… hogyan harcolhatna úgy, ha nincs tisztában a saját erejével? Miért nem figyel rám? Figyelnie kellene rám! Miért ilyen tiszteletlen? Még hogy nem számítanak a pontok… már hogyne számítanának? Mindig gyorsabbnak kell lenned. Gyorsabbnak az ellenfélnél, ügyesebbnek az ellenfélnél, okosabbnak az ellenfélnél. Ez csak gyorsasággal működik, mert úgy van időd tervet készíteni. Meg erősebbnek is kell lennem és kitartóbbnak is. Hiába vagyok gyors, ha nem vagyok elég erős, akkor csak sokszor tudok kicsiket sebezni, és ha nem vagyok elég kitartó, akkor elfáradok a harc végére. És ez így működik a trükköknél is.~
Azért miközben gondolkodik, folyamatosan figyeli a fajtársa mutatványát, és azért azt el kell ismernie, hogy ügyes. Amikor a sárkánynak még sikerült előtte is lefékeznie, akkor kénytelen volt vele ujjongani, mert valóban lenyűgözték a mutatványok. Persze nem maga a trükk miatt, hiszen azt bármikor, bármilyen sorrendben sokkal jobban le tudta volna utánozni, hanem az lepte meg, hogy Anika képes ezekre. Dicsérően fütyült és sípoló hangokat adott ki, persze azért ezt sem túlzásba víve. Amikor végre a másik is megnyugodott, ő is közelebb húzódott, és súgva kérdezte, hogy Shu nem hallhassa.
-Tudok egy jó mókát, ahol próbára tehetnénk az ügyességünket. Ha valóban huszonegyes szintjeid vannak, ahogy mondtad, akkor nem eshet bajod.
Biztatóan rámosolygott a sárkányra.
-Szóval az a játék lényege, hogy felrepülünk olyan magasra, amilyen magasra csak tudunk, majd elengedjük magunkat és elkezdünk zuhanni. Így nagyon sok sebességet lehet nyerni, és megtudjuk, hogy ki tud magasabbra repülni… bár gondolom te, ha ennyivel magasabb a szinted. Szóval miután teljesen felgyorsultunk, akkor elkanyarodunk a föld felett, pont úgy, ahogy az előbb csináltad, csak gyorsabban, és elindulunk egymás felé, amilyen gyorsan csak tudunk. Az nyer, aki később tér ki a másik elől. Ez ilyen… bátorságpróba. Te bátor vagy Anika? Gondolom bátor vagy, különben nem lenne már ilyen sok pontod…

by **Elysion** Pént. Dec. 13 2013, 11:02

"Tudok egy jó mókát, ahol próbára tehetnénk az ügyességünket." Eme szavakra Anika érdeklődése szemmel láthatóan felélénkült, szépen végighallgatta Timidus mondandóját és kissé elkedvtelenedett.
-Én nem nagyon szeretem az ilyenféle játékokat. Sose túl mókás általában a vége amikor valami nem jól sikerül vagy bedurcizik a másik mikor veszít. Persze én ilyet nem soktam cinálni.
Szinte a homlokára volt írva, hogy néha szokott ilyen történni.
-Tudod én bátor vagyok...
Kezdte büszkén.
-...,de csak akkor seretek az lenni amikor itt van az én... az én... apám?
Fejezte be kissé zavartan a mondatot.
-Vagy anyukám? Nem tudom mi a különbség, de most mindegy is.
Ez után lerázta magáról a zavart és élénken folytatta.
-De ha tényleg seretnéd ezt játszani akkor játshatjuk, de csak tényleg akkor ha nagyon seretnéd, ha véletlen mást seretnél, akkor mond csak nyugodtan, de ha ezt seretnéd bizti akkor játshatjuk, de tényleg csak ha ezt akarod.

Eközben engem valami baljós előérzet kerülgetett. Bár lehet, hogy csak a csodálatos eső érzékem jelzet. Kissé száraz volt a levegő, őszintén szólva elkellet volna bele egy kis H2O. Hát essen gondoltam magamban. Nekem semmi bajom sincs az esővel sőt kimondottan szeretem, még azt is ha elázok. Ez is egy fura dolog bennem amit sokan nem értenek, de nekem ezzel semmi bajom. Biztos ami biztos módon azért feltápászkodtam és elkezdtem szépen lassan megindulni Anika-jék felé, hátha nem az eső érzékem hanem az "Anika valami bajt csinál" érzékem jelez ne agy isten"Anika butaságot csinál és az fájni fog neki" érzékem jelez. Bárcsak azt mondhatnám, hogy az lehetetlen, bárcsak.

by **Shukaku** Pént. Dec. 13 2013, 13:36

Timidus nyugodtan hallgatta végig, ahogyan fajtársa igyekszik elmenekülni a kihívás elöl, és gondolatban egyre szélesebb lett a mosolya.
~Nem akarom én bántani szegényt. Ha ennyire ellenkezik, akkor bizonyára már ő is belátta, hogy nem tudná felvenni ellenem a versenyt, és még az is lehet, hogy én térnék ki előbb, hogy ne essen szegénynek baja. Azért azt meg kell hagyni, hogy tényleg bátor. És persze makacs is. A végletekig védeni egy füllentést úgy, hogy még bajba is keveri magát miatta. Buta vagy kölyök, de bátornak valóban bátor.~
Mivel Anika egyáltalán nem fogta halkra a mondandóját, Shu szigorúan nézett Timidusra, kérdő tekintettel, hogy megint milyen butaságba akarja belerángatni a másikat. Mind ezért, de persze inkább saját elhatározásból, Timidus úgy döntött, hogy megváltoztatja a tervét. Persze csak egy picit, hiszen egy jó terv volt.
-Nyugi kölyök. Ne aggódj. Csak olyan játékot fogunk játszani, amit mindketten szeretnénk. Ha nem tetszik a terv, vagy félsz, akkor kitalálunk mást. Viszont nem szeretem, ha hazudnak nekem. Nincs huszonegyes szinten se a gyorsaságod, sem a kitartásod. Ne aggódj, nem haragszom érte, hogy füllentettél. Okosan tetted, de nem szeretném, hogy megsérülj a játékban, ezért mindenképpen ismernem kell az igazi értékeket. Persze azt is lehetne, hogy játékból harcolunk egy picit, úgy összemérve a tudásunkat, de gondolom ezt sem szeretnéd.
~És Shu sem szeretné~
Pillantott a lány felé, aki valóban hevesen gesztikulálva jelezte, hogy nagyon ellene van a harcnak.
-Szóval mi lenne, ha együtt odamennénk az… szóval akkor már azt is megkérdezhetnénk tőle, hogy ki is ő neked, ha már ott vagyunk.
~És én is megtudhatom, hogy hogyan gondolkodik a sárkányokról és a petekről.~
-És persze megtudhatjuk az értékeidet is, hogy ne kelljen aggódnom érted a játék során. Utána pedig nyugodtan megtanulhatunk egymástól pár trükköt, biztonságosan.
Shu egy pillanatra megijedt, de Timidus ránézett, és a magabiztosságával megnyugtatta a lányt egy kicsit, aki persze így is nagyon ellenezve a dolgot, de azért bólintott. Nem akart Anika előtt még ellenségesebben fellépni az idomárral szemben, hiszen a sárkány biztosan szereti... valamiért... és a sárkányt nem akarta megbántani.

by **Elysion** Hétf. Dec. 16 2013, 09:26

Anika egy picit elszégyellte magát és bocsánatkérő édes hangján válaszolt.
-Kösönöm, és sajnálom, hogy hazudtam, de nem tudom azt, hogy hanyasak az értékeim, mert... mert nem tudom, az ilyen dolgok sose érdekeltek és ezért nem tudom.
Kissé szomorúan nézet társára, majd folytatta.
-Nem vagyok én olyan okos, ha az lennék nem jötté volna rá az én butaságomra.
Végighallgatta társát, ezt követően hangja határozottabb lett és folytatta az "azért is" elvet követve önmagát feltüzelve.
-Nem nem seretnék most már mást cinálni. Cináljuk azt amit mondtál próbáljuk ki, hogy melyikünk a jobb. Ragaszkodok hozzá!
Mondta végül követelően. Szemében törhetetlen határozottság tükröződött, és látszott rajta, hogy nem hajlandó most már nemleges választ elfogadni. Ez abból eredt, hogy most már meg akarta nagyon mutatni Timidus-nak, hogy valamiben nagyon jó és kivívni csodálatát. Akkor is ha az amit csinálnia kellet érte nem éppen a legjobb ötletnek tűnt még számára se. Mire befejezte mondandóját már testét készítette is a nagy feladatra.

Eközben én szép lassú lépteimet egyre gyorsítottam, ugyanis felhőnek semmi jelét nem láttam de az érzésem erősödött. Most már egyre biztosabb voltam abban, hogy kis drágaságom valami rossz fát tett a tűzre... megint. De a remény hal meg utoljára, hátha téves riasztás... hátha.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 19 2013, 21:15

Timidus ugyan végighallgatta Anikát, de nem tett semmit. Nyugodtan figyelte azt is, ahogy fajtársa felkészül a megmérettetésre, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha ő bármit is tenni akarna, és ezt el is mondta Anikának újra, bár nem érezte úgy, hogy bármi haszna lenne annak, hogy csak ismétli magát.
-Megmondtam amit megmondtam. Ha nem tudod az értékeidet, akkor én sem tudhatom, és nem szeretném, hogy megsebesülj. Még a végén az én hibám lenne az egész, és a nap további részében hallgathatnám, hogy milyen felelőtlen vagyok. Másrészről pedig arra is engedélyt kellett kérned az embertől, hogy itt maradhass. Nem gondolod, hogy haragudni fog, ha a beleegyezése nélkül kezdesz erő összeméricskélésbe velem?
~Legalább azt már tudhatom, hogy nem fél tőle. Legalább is akkor nem, amikor belehergeli magát abba, hogy le kell engem győznie, vagy le kellene engem nyűgöznie. Meg kell tudnom, hogy mit érez az ember iránt, és azt is, hogy az miként gondolkodik rólunk. Egyre furcsábbak lesznek nekem, pedig elvileg ők is csak egy idomár és egy sárkány. Hogyan különbözhetnek ennyire tőlünk? És miért?~
-Egyébként szerintem elég okos vagy, de annyira nem, hogy egyedül dönts az ilyen helyzetekről. Nyugodtan kérdezd meg őt is, hogy mit gondol. Látod, én sem kezdek el veled párbajozni, hiszen látom Shukakun, hogy ő nem szeretné.
Azt persze nem említette meg, hogy a lány beleegyezése nélkül ő egyáltalán nem párbajozhat, de megtámadni bármikor megtámadhatná a sárkányt akár védett területen vannak, akár nem. Persze ehhez semmi kedve nem volt, hiszen nem kívánta bántani Anikát. Mindössze ki akarta puhatolni, hogy milyen kötelék van közötte és az idomár között.
-Egyébként meg amúgy is ide tart. Most már igazán megvárhatnád. Legalább ő is láthatná, hogy mennyire bátran kiállsz ellenem, amennyiben megengedi.
Azt még mindig nem tudta, hogy mennyire van Anika alárendelve az embernek, de most alkalma nyílt arra, hogy megfigyelje, hogy miként zajlik egy beszélgetés kettejük között. Ez volt a legjobb esély arra, hogy megtudja, hogy kezeli az idomár Anikát, hogy ugyanolyan parancsoló lesz-e, mint ahogy ő és Shu emlékezett. Lassan Shu elé lebegett, aki már felállt ültéből Elysion érkezésére, és míg a lány igyekezett fenyegetően nézni a férfira, ő biztatóan bólintott fajtársa felé.
~Gyerünk kölyök! Mondd meg neki, hogy mit akarsz!~
Kissé hátradőlt a levegőben, és úgy figyelte az eseményeket.
~Na lássuk ki parancsol kettőtök közül.~

by **Elysion** Vas. Dec. 22 2013, 15:09

Anika egy kicsit értetlenül pislogott, aztán halkan hozzákezdett a válaszadáshoz.
-Te biztos nem vagy az. Egyébként nem tudom, hogy hogy normális, de amikor csak úgy elmegyek cinálni valamit azt... nem sereti az én... apám.
Mondta most már kissé határozottabban, kisebb szünettel Elysion új titulusát.
-Mindig örül amikor meg talál és olyan merevtelenebb lesz a teste, mintha megnyugodna. Nem tudom miért lehet ez, ahogy azt sem ha így szólok neki akkor miért nincs ez. Amúgy lehet, hogy haragudna.
Anika kissé közelebb ment Timidus-hoz és még halkabban megkérdezte tőle.
-Amúgy mi az a haragudni? Ezt a sót még nem halottam.
Anika egy kicsit elszégyellte magát, hogy egy olyan szót nem ismert ami társának egyértelmű, de nem akart buta maradni így megkérdezte. Ezt követően Anika elcsodálkozott.
-A te társad érti a besédünket? Vagy te tuds az ő besédükön sólni? Az én apám nem tud és én sem. Én értem amit ő mond, de ő mindig csak az én ügyes testbesédemből, tudja mit seretnék... azt hisem.
Fejezte be büszkén. Mikor Timidus azt mondta, hogy Elysion közeledik, gyors körbenézet, hogy hol van.

Eközben én épp megérkeztem és láttam ahogy Anika jobbra-balra forog és mikor engem meglát valamit dalolgat kis barátjának, majd odaröppent hozzám izgatottan. Nekem is dalolgatott valamit, amit nem értettem sajnos. Ám testbeszédét figyelve leszűrtem nagyjából mit szeretne. Kérő tekintett, a tipikus léci test mozdulatai a játszani akarok vele mutatások a felé másik sárkány felé. Gondoltam biztos azt hitte, hogy menünk kellene és azt kérdte, hogy hagy játszón még. Én természetesen bólintottam, hogy nyugodtan egy kedves megengedő mosollyal, gondolva, hogy úgyis azt csinálják majd amit eddig és abból nem lett semmi baj, ahogy láttam. Ezt követően vissza szált vidáman barátjához. Persze, ha tudtam volna mit mond lehet, hogy a válaszom nem lett volna. Ezt követően a nem túl szívélyes pillantását látva idomár társamnak, egy bátortalan ám kedves mosolyt mutattam felé, majd inkább tekintetem Anika felé fordítottam és leültem a földre. Valamiért még halványan ott sajgott bennem a balsejtelem, bár most, hogy itt voltam a közvetlen közelben, már annyira nem zavart, mint amikor a kis drágaságom nem volt szem elől.

Anika szemszögéből az események:
Mikor megláttam és odaszálltam, láttam hogy teste merevtelenebb lett, Nem értem miért volt ilyen, hiszen most szóltam neki és tudta hol voltam, ezt nem értettem de nem is foglalkoztam vele sokat, bele is kezdtem a lényegi mondandómba.
-Apa ki próbálhatok egy új játékot amiben a magasba kell sállni majd egyenest a földnek és előtte elsuhanni. Na léccci lécccciiii lécccci!!!! Nagyon seretném cinálni és utána meg is ünnepelhetnénk valami finommal, mint amikor valami ügyit csinálok. Ő bólintott és én vidáman vissza is szálltam.
-Most már jó neked? Most már össemérhetjük a tudásunkat?

by **Shukaku** Hétf. Dec. 23 2013, 09:27

Timidus már kezdett is volna bele a magyarázásba, hiszen nem zavarta, hogy tanítgatnia kell a kisebbet, sőt, valahol még hízelgő is volt számára, hogy ennyivel többet tud a másik sárkánynál.
~Most már biztos vagyok abban, hogy nem vagyunk egy szinten. Persze én sem értettem minden szavát Shunak az elején, de mivel rengeteget beszélt hozzám, így tanultam rengeteg dolgot, és Shu is sokat magyarázott, amikor látta, hogy valamit nem értek. Tehát… azt hiszem nekem is így kell tennem. Olyan mintha most én lennék az idomár és Anika a pet… mármint Anika amúgy is pet, de nem hozzám tartozik, hanem ahhoz a férfihoz. Persze én biztos sokkal jobb idomár lennék mint ő, pedig nekem nem is ez a kasztom. Illetve nincs is. Szégyen. Nem mondja meg neki az adatait és még ilyen egyszerű dolgokat sem magyaráz el neki. Hogyan is érthetné akkor, hogy mit szeretne Anika…~
Amikor azonban szólásra nyitotta a száját, a férfi elég közel ért már, és a sárkány egyszerűen otthagyta társát, hogy engedélyt kérhessen, ezért Timidus csak a jelenet után válaszolhatott. Úgy kezdte, hogy lassan megcsóválta a fejét.
-Ez azt jelenti, hogy aggódik érted. Mármint az, hogy merevtelenebb lesz a teste. Az emberek furák, mert azt hiszik, hogy ha tudják, hogy hol vagy, akkor már minden rendben van.
~Pedig a teleport kristállyal csak városokba lehet ugrálni, és nem is biztos, hogy pont ott leszek, ahova bedobja őket, tehát lényegtelen, hogy tudja-e, vagy sem, hogy hol vagyok, mert úgy sem tudna segíteni, ha baj lenne.~
Timidus persze azt nem árulta el, hogy mit ért az aggódás alatt. Véleménye szerint egy olyasvalaki, aki ennyire keveset oszt meg a társával, csak eszközként gondol rá, így csak amiatt aggódhat, hogy ha elveszíti, akkor nem lesz aki megvédje. Az idomárok semmit nem érnek pet nélkül, ezt Timidus nagyon jól tudta.
-Haragudni pedig azt jelenti… hogy valaki dühös rád, mert rosszat csináltál. Így már érted?
Megvárta amíg társa válaszol, és csak azután folytatta.
-A beszéd pedig elég fura kettőnk között. Tudod ha nagyobb leszel, akkor majd meg fogsz tudni szólalni az ő nyelvén. Ezt onnan tudom, mert ismerek egy nagy és erős sárkányt… aki még nálam is nagyobb és erősebb, és ő már tud beszélni velük. Nálunk ez úgy működik…
A sárkány sóhajtott egyet, mert rájött, hogy mégiscsak meg kell osztania valamit Anikával abból, hogy mit gondol az idomárról, akit a sárkány láthatóan szeret, és most már hála Timidusnak az apjának tart.
-Szóval… mivel te érted az ő beszédét, akkor ha eléggé figyelne rád, és többet magyarázna, akkor több szavát is értenéd. Például azt is, hogy mi az a haragudni, meg az apa, a barát… ilyenek. Hozzám Shu rengeteget beszél, és még akkor is beszélt, amikor nem tudta, hogy értem, hogy mit mond. És mivel mi…
~Hogyan magyarázzam neki, hogy megértse…?~
-Mi úgy vagyunk Shukakuval, mint a barátok. Ez abban különbözik az apától, mert láttam, hogy nem teljesen értetted, hogy például mi nem parancsolgatunk egymásnak, és nem kell engedélyt kérnünk a másiktól. Persze mindig figyelünk arra, hogy a másik mit szeretne, és megbeszéljük a dolgokat, de nincs közöttünk rangsor. Megtanultuk, hogy ki miben ügyesebb, és abban általában elfogadjuk a másik döntését. Tehát… ahogy én figyeltem az ő beszédére, úgy ő is figyelt az én szavaimra, és ő is meg tudta tanulni azokat, amiket én sokszor mondok neki. Sőt, még elég ügyesen tudja utánozni is.
~Persze lassan kell vele beszélni, és csak egyszerű szavakat használni… de mivel én nagyon kitartó és odaadó vagyok, így mindig sikerül megértetnem magam vele. Ha ez a másik idomár… Shu ezek szerint még sokkal okosabb, mint gondoltam. Örülök, hogy mellé kerültem.~
A sárkány büszkén pillantott tanítványára, és lassan azon kezdett gondolkodni, hogy biztosan remek idomár lenne Anikával, hiszen Shukakuval is csodálatos eredményeket tudott elérni.
-És például így észrevettem, hogy Shu nem tud különbséget tenni a játékok között.
Persze ezt a lány is észrevette, csak éppen teljesen másképp értelmezte. Az ő szemszögéből Timidusnak volt minden játék, és hosszú időbe tellett, amíg elérte, hogy a sárkány jól elkülöníthető kifejezéseket használjon a harcra és a szerinte is játéknak számító játékokra.
-Amit most csinálni szeretnénk, az egyfajta párbaj. Hogyan mutatod neki a párbajt? Próbáld meg úgy mutatni, és lássuk, hogy úgy is bólint-e. Ha igen, akkor kezdhetjük. Addig nem.
Persze sokkal egyszerűbb lett volna, ha Timidus közölné Shukakuval, hogy mit szeretne, de a sárkánynak most feltett szándéka volt, hogy kifigyeli a kettejük között lévő kapcsolatot, és így nem használta ki ezt a kerülőutat. Mindazonáltal természetesen informálta Shukakut a fejleményekről.
-Shu!
A lány a sárkány füttyentésére odafordította a fejét. Ezidáig a férfit nézte, aki valamiért újra közelebb lopózott, de azután szerencsére nem kezdte el megint behízelegni magát, csak Anikával társalgott valamit.
-Igen?
-Anika szeretne egy barátságos megmérkőzést játszani velem, és szeretném kikérni a véleményedet.
És itt kezdődött el az a folyamat, ami Shukaku és Timidus közötti párbeszédnek volt mondható. Mások előtt csak a jól begyakorolt szavakat használták amióta Danee azt mondta, hogy úgy kell viselkedniük, mintha egymás minden rezdülését értenék, azonban ez egyáltalán nem volt így. Shukaku Timidus szavaiból a következőket érthette meg:

-Ő (tehát Anika, mivel a sárkány felé bökött a fejével)
-akarni/szeretne/szabad/kell/lehet… (és bármi ami vágyat, szándékot, lehetőséget jelent)
-barát/kedves/jó szándékú…
-harcjáték (ez egy közösen kitalált szavuk volt, amivel a párbajokat jelölték Danee óta)
-egy kérdő hangocska, ami a „He?” jelentéstől a legudvariasabb kérdésig sok mindent jelölhetett.

Így tehát néha több percbe is tellett, amíg sokszor elismételgetve, szűkítve a szavak jelentését végre közös nevezőre jutottak. Most azonban Shu azonnal érteni vélte, hogy mit szeretne a társa, és rögtön heves tiltakozásba kezdett, de azért arra ügyelt, hogy a hangja halk maradjon, és a férfi ne hallhassa a beszédüket, és azokat a szavakat, amiket Timidus nyelvén is ismert, még úgy is használta.
-Nem! Nem fogtok itt nekem…
-Várj!
Vágott közbe Timidus, de a lányt még a lehetőség is annyira megijesztette, hogy harcolnia kell azzal a férfival, ráadásul Anika ellen, hogy nem nagyon figyelt a társára.
-Miért akarsz megint harcolni? És miért pont vele, amikor tudod…
-Várj!
Szólt ezúttal erélyesebben, ám türelmesen Timidus, és a lány végre hagyta őt is megszólalni.
-Én nem akarok. Gyenge.
Shu pislogott párat, majd csöndben maradt, és meglepődöttségében ugyanazt a kérdő „Mivan?!” füttyöt hallatta, amit az előbb Timidus.
-Nézd!
Bökött a sárkány a másik felé, és együtt figyelték, hogy Anika miként próbálja meg megértetni magát a másik idomárral.

by **Elysion** Csüt. Dec. 26 2013, 13:00

Anika már neki is kezdett volna az egésznek, de Timidus a négytudású tanító szerepében elkezdett beszélni. Kis drágám figyelte szavait, de őszintén már unta a sok okosítást, ám erőt vett magán és ennek nem adta jelét.
-De miért lenne rám dühös?
Hangzót a legőszintébb értetlenséggel a kérdés.
-Ő csak... agódni sokott néha, meg örülni, meg merengeni, meg nevetni, meg ritkán látom somorkodni, de dühösnek még nem láttam, csak akkor amikor engem próbálnak bántani.
Anika tényleg nem tudta összerakni fejben, hogy ez hogy is lehetne lehetséges, hisz azok akik rátámadnak azok gonoszak, őket lehet utálni, meg biztos lehet rájuk dühös bárki, de ő rá miért lennének ő nem akar soha sem rosszat és nem is az.
-Rád soktak dühös lenni?
Végül kérdezte sárkánytársától Anika.
Timidus beszédről folytatott kis előadását figyelmesen végighallgatta Anika, majd kérdésekkel és kijelentésekkel kezdte el bombázni annak előadóját.
-Miért van az hogy csak később tudunk velük besélni? Akkor is tudnom kéne ezeket a savakat, hogy haragudni, meg apa, meg barát, ha még előtte nem halottam? Vagy nem? Ő tudja azt, hogy értem. Figyel ő rám mindig, soha nem szokott elmenni sehova nélkülem messze, vagy egyedül hagyni, csak én szoktam néha elsodródni mellöle, de ha akarok valamit mindig ott van. Sokat sokot mesélni, és néha hozzá magyaráz is. Például a múltkor mondta azt a sép hercegnős történetet amiben elmagyarázta, hogy a rózsák a vágyakozást jelentették. A címe nem jut eszembe de emlékszek arra a kis versecskére benne. Akarod majd hallani? Nekem se kell engedélyt kérnem cak seretek, mert akkor nem sokot mere... aggódni mindig. Neked mindent meg kell kérdezned a társadtól? Ez nem nem sabad dolog? Ha közösen döntötök akkor mi van ha mindketten mást akartok valamiben amiben egyikőtök sem jó vagy nincs olyan benne, hogy valaki jób? Én ilyenkor mindig rá hallgatok, mert tudom, hogy ő többet tud nálam. Apa nem tud a mi nyelvünkön a te... barátod biztos nagyon ügyes. Mi általában csak úgy érzés szinten beszélünk. Apa ezt mondta, de néha ha van idő és valami bonyolultabbról van szó akkor "hosszú módon" szoktuk megoldani.
Aniká-ban szinte szünet nélkül mondta ami fejében megfogant mindezekről. Egyébként számára a különbség a játék és a harc között az volt, hogy a harcok után általában elmentek sütizni.
-Rendben elmegyek megkérdezem tőle, de utána már tényleg játssuk.
Alighogy odaszállt már el is kezdete rázni a kis fejecskéjét Anika jobbra balra majd fel le miközben az előző testbeszédet ismételte.
-Hosszú módon akarsz beszélni az előzőről kicsim?
Válasz egy igenlő bólintás volt.
-Játszani szeretnél a másik sárkánnyal?
ismét, igenlő bólintás érkezett.
-De ügye nem valami butaságot?
*igen*
Ez mondjuk fölösleges kérdés volt, mert a válasz igyis úgyis igen lett volna részéről.
-A másik sárkány kéri, hogy engedjem meg, hogy csináljátok?
*igen*
Látom, hogy a másik sárkány is kommunikál az idomárjával, tehát ő is ezt teheti.
-Azért kéri mert ebben a játékban megsérülhetnétek?
Kis gondolkodás után Anika megrázta a fejét.
*nem*
Ez a tétova válasz túl sok hitelt nem adott a válasznak. Így hát kérdően tekintettem Anika-ra.
-Biztos? Nem lehetséges, hogy megsérüljetek?
Ö bevaloan bólintott.
*igen*
Sóhajtottam egyet.
-Medvényi sérülés?
*nem*
-Sasnyi?
*igen*
Mit kéne csinálnotok? Megmutatnád?
*igen*
Ekkor ő bemutatta az egészet miniatürizálva. Ismét sóhajtottam és megdörzsöltem a homlokom. Ő erre a nagyon szépen kérlek nézésével nézett rám. Mire újabb sóhaj érkezett felőlem és megráztam a fejem. Majd végül nézésétől elgyengülve belegyeztem.
-Legyen. DE! Figyelj magadra és a másikra is és ami a legfontosabb érezd jól magad.
Elmosolyodtam rá, majd ö odajött hozzám és arcát arcomhoz dörgölte ezzel azt mondva, hogy köszönöm. Én erre újabb mosollyal válaszoltam.
Mire ő visszaszállt Timidus-hoz.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 26 2013, 16:21

Folyt.köv. a küzdőtéren.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jan. 02 2014, 16:40

Elysion: Gyenge Lökés Kristály ( Aktiválásakor gyengéden meglöki ellenfeled, a lökés nem tudja hátralökni, csak zavarni )
Shukaku: Halvány Füst Kristály (a földnek vágva egy füstöt képez, amiben csak a látás jártassággal rendelkezők látnak, a füst két körig tart)

by Ajánlott tartalom