KezdőlapNyugati rész
+40
Nanise
Raygart Arrow
Tsukiko Teter
Momiko
Maria Gonzalez
Lamia
Drake Haru
Aoi Shizuka
Hinari
Yue
Suzume
Cardinal
Yurihime
Saya
Shukaku
Utahime
Azmaria
RenAi
Yaru
Szophie
Ai Hane
Ozirisz
Amara
Chancery
Kurokoto
Nomad
Jun
Asuka
Hayashi Yuichi
Tachibana Makoto
Koshitsu Esutel
Anatole Saito
Kyrena Juurei
Ryuninji Ren
Halász Alex
Aoishi Airi
Mirika
Zaraki Kizashi
Tatsuki Ranmaru
Kayaba Akihiko
44 posters
1 / 15 oldal
1 / 15 oldal • 1, 2, 3 ... 8 ... 15 
Nyugati rész
by Kayaba Akihiko Kedd Júl. 31 2012, 22:18
Itt sok ház áll, ebben a részben nincs semmi különleges.
A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 11 2013, 14:20-kor.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Szer. Aug. 01 2012, 14:14
//Zaraki//
„Itt sok ház áll, ebben a részben nincs semmi különleges” – állította az egyik NPC, akit megkérdeztem, szigorúan információszerzés okán, hogy mit javasol, merre menjek. Az íjamat szorongattam, kicsit perverzül hangozhat, de nem vágytam másra, mint arra, hogy megfeszíthessem a húrt, és elvesztegessek egyet abból a x99 nyilvesszőből, ami a tegezemet húzta.
Lődözni akartam!
– A teljesen lényegtelen részek tudnak a legizgalmasabbak lenni – állítottam, pedig már ekkor is éreztem, hogy ha szerepjátékról van szó, akkor ez egyáltalán nem így van. Első szinten a leglényegtelenebb helyek… nos, tényleg a leglényegtelenebbek.
Most viszont szükségem se volt másra, minthogy futkozhassak értelmi csökkentek módjára, és tehessem ezt úgy, hogy közben senki sem lát. Kommandózni akartam a fegyveremmel, élvezni, hogy úgy tűnik: hús-vér módomban vagyok jelen ebben a játékban. Közben pedig ne legyen ember, aki kinevet – ez fontos kitétel volt.
Bekanyarodtam a Nyugati Városrészbe. Vigyorogtam. Alig vártam, hogy élvezhessem a játék vizuális effektjeit és az onlájn szabadságot.
„Itt sok ház áll, ebben a részben nincs semmi különleges” – állította az egyik NPC, akit megkérdeztem, szigorúan információszerzés okán, hogy mit javasol, merre menjek. Az íjamat szorongattam, kicsit perverzül hangozhat, de nem vágytam másra, mint arra, hogy megfeszíthessem a húrt, és elvesztegessek egyet abból a x99 nyilvesszőből, ami a tegezemet húzta.
Lődözni akartam!
– A teljesen lényegtelen részek tudnak a legizgalmasabbak lenni – állítottam, pedig már ekkor is éreztem, hogy ha szerepjátékról van szó, akkor ez egyáltalán nem így van. Első szinten a leglényegtelenebb helyek… nos, tényleg a leglényegtelenebbek.
Most viszont szükségem se volt másra, minthogy futkozhassak értelmi csökkentek módjára, és tehessem ezt úgy, hogy közben senki sem lát. Kommandózni akartam a fegyveremmel, élvezni, hogy úgy tűnik: hús-vér módomban vagyok jelen ebben a játékban. Közben pedig ne legyen ember, aki kinevet – ez fontos kitétel volt.
Bekanyarodtam a Nyugati Városrészbe. Vigyorogtam. Alig vártam, hogy élvezhessem a játék vizuális effektjeit és az onlájn szabadságot.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Zaraki Kizashi Szer. Aug. 01 2012, 15:02
//Ranmaru//
Mi a fészkes fene történik? Az NJK-knak akármennyire is keményen ugrottam neki, egyikük sem akart megdögleni és átadni nekem a dicső jutalmát. Mindegyik csak továbbra állt ott. Kissé elkeserített ez a tény, hogy a rohadékok nem képesek megdögleni és ebben korlátozva vagyok. Ugyanúgy csak álltak ott és mosolyogtak. Szomorkodásom igazából ekkor kezdődött, törökülésbe ugrottam nem messze egy NPC-től és gondolkozni kezdtem. Szerencsémre arra jött egy másik balfék is. Gyorsan felálltam és oda kiáltottam neki.
- Hé, nyilas! Nem tudod, hogy bugosak-e az NJK-k? Nem akarnak megdögleni. Ezt én nem értem.
Léptem hátra kettőt és a gravitációnak adva a mozgatást dőltem neki a falnak.
- Akárhányszor és akárhogy szúrtam le őket, mindig újra és újra megjelentek és egyik alkalommal sem adták nekem az aranyukat.
Gondolkoztam még egy keveset, majd lejjebb csúsztam, ezúttal a fal melletti állásból fal melletti ülésbe váltva. Megfogtam a bal kezemben levő késemet és felfele kezdtem dobálgatni. Mindig egy szép szaltót vetett, elkaptam és dobtam újra. Vártam, hogy mikor kapok választ, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon az ellenfelem erősebb-e nálam. Lehet, hogy ki tudnám zsebelni, esetleg megfenyegetni egy kis aranyért, persze ezt ő nem tudhatta, ezért még csak normálisan viselkedtem. A jobb kezemben tartott késemet felcsúsztattam a Kezdő Ruhám karjába. Talán kellene majd egy meglepetés neki, hogy adjon. Lehet esetleg egy varázstrükkel lepném meg, azért mindenki odavan, főleg ha közben meghal. Csak úgy beledőlne az élvezetemben és adná át szépen a pénzét. Pont, mint amikor felkapsz a földről egy kis aranyat. Csing, csing, csing... Gondolataimat félretéve most már tényleg koncentráltam az alakra, lehet, hogy valamit tervez ő is, vagy normálisan válaszol a kérdéseimre. Az utóbbinak jobban örülnék.
Mi a fészkes fene történik? Az NJK-knak akármennyire is keményen ugrottam neki, egyikük sem akart megdögleni és átadni nekem a dicső jutalmát. Mindegyik csak továbbra állt ott. Kissé elkeserített ez a tény, hogy a rohadékok nem képesek megdögleni és ebben korlátozva vagyok. Ugyanúgy csak álltak ott és mosolyogtak. Szomorkodásom igazából ekkor kezdődött, törökülésbe ugrottam nem messze egy NPC-től és gondolkozni kezdtem. Szerencsémre arra jött egy másik balfék is. Gyorsan felálltam és oda kiáltottam neki.
- Hé, nyilas! Nem tudod, hogy bugosak-e az NJK-k? Nem akarnak megdögleni. Ezt én nem értem.
Léptem hátra kettőt és a gravitációnak adva a mozgatást dőltem neki a falnak.
- Akárhányszor és akárhogy szúrtam le őket, mindig újra és újra megjelentek és egyik alkalommal sem adták nekem az aranyukat.
Gondolkoztam még egy keveset, majd lejjebb csúsztam, ezúttal a fal melletti állásból fal melletti ülésbe váltva. Megfogtam a bal kezemben levő késemet és felfele kezdtem dobálgatni. Mindig egy szép szaltót vetett, elkaptam és dobtam újra. Vártam, hogy mikor kapok választ, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon az ellenfelem erősebb-e nálam. Lehet, hogy ki tudnám zsebelni, esetleg megfenyegetni egy kis aranyért, persze ezt ő nem tudhatta, ezért még csak normálisan viselkedtem. A jobb kezemben tartott késemet felcsúsztattam a Kezdő Ruhám karjába. Talán kellene majd egy meglepetés neki, hogy adjon. Lehet esetleg egy varázstrükkel lepném meg, azért mindenki odavan, főleg ha közben meghal. Csak úgy beledőlne az élvezetemben és adná át szépen a pénzét. Pont, mint amikor felkapsz a földről egy kis aranyat. Csing, csing, csing... Gondolataimat félretéve most már tényleg koncentráltam az alakra, lehet, hogy valamit tervez ő is, vagy normálisan válaszol a kérdéseimre. Az utóbbinak jobban örülnék.
Zaraki Kizashi- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 31.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Szer. Aug. 01 2012, 15:22
//Kizashi//
Zavart minden egyes másodperc, amit nem tölthettem csendes magányomban, egyedül élvezve mindazt a jót, amiért egy „normális” világban minimum hátulgombolós fehér zakót adnának át. Erre tessék, megzavarnak az előkészületekben!
Már épp a kezemben volt az íjam. Egy kicsit lábujjhegyre is álltam, hogy csöndesen tudjak beslisszanni a nyugati városrészbe. Végül megszavaztam magamnak, hogy az NPC-k nem fognak zavarni, ők úgyis mellékkellékek, és ahogy az előbbi beszélgetésem is mutatja: nem túl fejlődőképesek, ha szóváltásba kerülnek bárkivel. Arra gondoltam, hogy ha valaha is kijutok majd ebből a világból, szólni fogok a fejlesztőnek, miszerint ez gáz. Arra kérdésre, hogy milyen utat ajánl, nem az a helyes válasz, hogy a nyugati városrész teljesen lényegtelen.
Gondolataimból egy másik játékos zökkentett ki.
Baromi nehéz megszokni, hogy nem kell mindig odanézni ahhoz, hogy lássak arra. Jut eszembe: keresnem kell majd egy panorámás helyet! Tuti, hogy az agyam kidobbja a taccsot, amikor az egész látómezőm teljes hosszában tömény input fog beindulni a fák leveleinek állandó mozgásából, a távolban szálló madaraktól… Ja, hogy kérdeztek valamit?
– Barom! Az NPC-k nem jók ilyesmire – fordulok féloldalasan felé. Nem nézek rá, legalábbis elvileg nem nézek rá, és olyan jó, hogy mégis tudom látni őt is ugyan olyan élesen, mintha előttem állna.
Nem tehetek róla, vigyorogni kezdek.
Imádom magam!
– Szörnyeket kell ölni, ember! Ször-nye-ket! – Nem vagyok biztos benne, hogy csak kezdő, vagy értelmi fogyatékos, esetleg mindkettő. Így biztosra megyek. – Ször-nye-ket – szótagolom le neki még egyszer, alaposan.
– Van még kérdésed? – Úgy érzem magam, mint akinek nagyon kell pisilnie, csak engem nem a húgyhólyagom feszít, hanem a vágy, hogy végre magányosan lődözhessek. Első körben nem szörnyekre. A fantáziámban sokkal jobb ellenfelek vannak azoknál.
Zavart minden egyes másodperc, amit nem tölthettem csendes magányomban, egyedül élvezve mindazt a jót, amiért egy „normális” világban minimum hátulgombolós fehér zakót adnának át. Erre tessék, megzavarnak az előkészületekben!
Már épp a kezemben volt az íjam. Egy kicsit lábujjhegyre is álltam, hogy csöndesen tudjak beslisszanni a nyugati városrészbe. Végül megszavaztam magamnak, hogy az NPC-k nem fognak zavarni, ők úgyis mellékkellékek, és ahogy az előbbi beszélgetésem is mutatja: nem túl fejlődőképesek, ha szóváltásba kerülnek bárkivel. Arra gondoltam, hogy ha valaha is kijutok majd ebből a világból, szólni fogok a fejlesztőnek, miszerint ez gáz. Arra kérdésre, hogy milyen utat ajánl, nem az a helyes válasz, hogy a nyugati városrész teljesen lényegtelen.
Gondolataimból egy másik játékos zökkentett ki.
Baromi nehéz megszokni, hogy nem kell mindig odanézni ahhoz, hogy lássak arra. Jut eszembe: keresnem kell majd egy panorámás helyet! Tuti, hogy az agyam kidobbja a taccsot, amikor az egész látómezőm teljes hosszában tömény input fog beindulni a fák leveleinek állandó mozgásából, a távolban szálló madaraktól… Ja, hogy kérdeztek valamit?
– Barom! Az NPC-k nem jók ilyesmire – fordulok féloldalasan felé. Nem nézek rá, legalábbis elvileg nem nézek rá, és olyan jó, hogy mégis tudom látni őt is ugyan olyan élesen, mintha előttem állna.
Nem tehetek róla, vigyorogni kezdek.
Imádom magam!
– Szörnyeket kell ölni, ember! Ször-nye-ket! – Nem vagyok biztos benne, hogy csak kezdő, vagy értelmi fogyatékos, esetleg mindkettő. Így biztosra megyek. – Ször-nye-ket – szótagolom le neki még egyszer, alaposan.
– Van még kérdésed? – Úgy érzem magam, mint akinek nagyon kell pisilnie, csak engem nem a húgyhólyagom feszít, hanem a vágy, hogy végre magányosan lődözhessek. Első körben nem szörnyekre. A fantáziámban sokkal jobb ellenfelek vannak azoknál.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Zaraki Kizashi Csüt. Aug. 02 2012, 10:06
Mr. Íjász ezúttal professzort játszott. Bár én kérdeztem tőle a dolgot, mégis lebaromozott előtte és úgy mondta, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Közölte velem, hogy szörnyeket kell ölni és még kétszer le is szótagolta. Ezután megkérdezte, hogy van-e még kérdésem. Elmosolyodtam és öntelten megszólaltam.
- Legalább szótagolni tudsz. Amúgy én is tudom, hogy szörnyeket kell ölni, annyira azért én is tisztában voltam a játékkal, de csak képzeld el, hogy mennyi profitot lehetne keresni NJK-kból. Na, de nem is feszítem tovább a húrt, nincs több kérdésem, add át az aranyadat, vagy bajok lesznek. És te is tudod mi van, ha itt megöllek... hármas szintű vagyok.
Rátértem a lényegre. Szemtől szembeni fenyegetés. A szintemet nem láthatta, így nem bizonyíthatta a hazugságomat, szóval az egyetlen dolog, ami neki maradt az az ijedtség és az arany átadása. Ha már NJK-kból nem lehet, legalább ebből a srácból kinyerem a profitot. Úgyis jól jött volna már egy újabb felszerelés. Vehetnék akár mérget is az újonnan megszerzett aranyból, esetleg potionokat, hogy sohasem legyen gondom. Lehet, hogy egy céhre kezdenék gyűjteni, az szép kis bónuszokat adna a fejlődéshez és a további aranyszerzéshez. Sosem rossz, ha van egy kis plusz arany a tarsolyban, főleg, ha az ember tud menekülni, én pedig életem során megtanultam. Nem, itt nem a gyorsaságra gondolok, amit a játékban oszthatsz el, hanem menekülési taktikákról, amiket a nehéz módon kell kifejleszteni... csak gyakorlással. Igazán érdekelt az íjász reakciója az ajánlatomra. Őszintén reméltem, hogy nem lesz ostoba és ad aranyat a nála két szinttel magasabbnak, de azért felkészültem a legrosszabbra is.
- Legalább szótagolni tudsz. Amúgy én is tudom, hogy szörnyeket kell ölni, annyira azért én is tisztában voltam a játékkal, de csak képzeld el, hogy mennyi profitot lehetne keresni NJK-kból. Na, de nem is feszítem tovább a húrt, nincs több kérdésem, add át az aranyadat, vagy bajok lesznek. És te is tudod mi van, ha itt megöllek... hármas szintű vagyok.
Rátértem a lényegre. Szemtől szembeni fenyegetés. A szintemet nem láthatta, így nem bizonyíthatta a hazugságomat, szóval az egyetlen dolog, ami neki maradt az az ijedtség és az arany átadása. Ha már NJK-kból nem lehet, legalább ebből a srácból kinyerem a profitot. Úgyis jól jött volna már egy újabb felszerelés. Vehetnék akár mérget is az újonnan megszerzett aranyból, esetleg potionokat, hogy sohasem legyen gondom. Lehet, hogy egy céhre kezdenék gyűjteni, az szép kis bónuszokat adna a fejlődéshez és a további aranyszerzéshez. Sosem rossz, ha van egy kis plusz arany a tarsolyban, főleg, ha az ember tud menekülni, én pedig életem során megtanultam. Nem, itt nem a gyorsaságra gondolok, amit a játékban oszthatsz el, hanem menekülési taktikákról, amiket a nehéz módon kell kifejleszteni... csak gyakorlással. Igazán érdekelt az íjász reakciója az ajánlatomra. Őszintén reméltem, hogy nem lesz ostoba és ad aranyat a nála két szinttel magasabbnak, de azért felkészültem a legrosszabbra is.
Zaraki Kizashi- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 31.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Csüt. Aug. 02 2012, 13:54
Felfutott a szemöldököm, pedig nem asztalom az érzelmek ilyen szintű kifejezése. Most viszont még a szemem is tágra meresztettem, úgy néztem rá. Ja, igen, ez fontos infó: ránéztem. Nem csak úgy a szemem sarkából, hanem teljesen. - Hármas szintű vagy, és még mindig az NJK-kat próbálod legyakni?! - kérdeztem lesajnálóan.
Éreztem én, hogy ingoványos talajra tévedtem, ahol jobb volna az óvatosság, de sajnos túl erősek voltak a bennem felfutó érzelmek és gondolatok ahhoz, hogy megálljt tudtam volna parancsolni nekik. - Mondjuk nem csodálom, hogy kell a pénz, ha jól látom, ezek még mindig a Kezdő ruhák, amik rajtad vannak. - Itt akár végig is mérhettem volna, de elfelejtkeztem róla, hiszen így is láttam, pedig úgy talán hatásosabb az ilyesmi. //Nem voltam biztos benne, de rákérdeztem, és elvileg tényleg látszik.// - Más hármas szintűek ha ott tartanának, mint te... nem dicsekednének vele - mondtam.
Hogy közben mi járt a fejemben? A gyorsaságom. Nyilván nem megyek sokra szimpla ütőerővel egy hármas szintű ellen, ahhoz élet is kéne, de nekem abból nincs sok. A gyorsaságomat viszont menekülésre is tudom használni. Sőt talán csak azzal megyek valamire. Ez baj! Jó lenne több alternatíva.
- Tudod mit? Cserét ajánlok! Elmondok neked egy titkot, pont annyi aranyat ér, mint amennyi nálam van. - Arra is gondoltam, hogy ez már túl sok lesz, nem kéne kekeckedni. Basszus, egy hármas szintűt cukkolok! Másrészt viszont dühösen talán több hibát vét, és sikeresen el fogok tudni menekülni előle. Ő a nála látott kés alapján közelharcosabb nem is igazán lehetne, míg én távolsági küzdelemre szakosodtam.... már amennyire szakosodról beszélhetünk azzal az egy szintemmel. Talán nem akkora a különbség közöttünk, hogy mire közel ér hozzám... addigra talán még törölni is tudom. De a közelharcból viszont ki kéne majd keverednem, és akkor lépne akcióba a gyorsaságom.
Veszettül dobogott a szívem!
- Na, áll a csere? - kérdeztem, ideges vigyorral az arcomon.
Éreztem én, hogy ingoványos talajra tévedtem, ahol jobb volna az óvatosság, de sajnos túl erősek voltak a bennem felfutó érzelmek és gondolatok ahhoz, hogy megálljt tudtam volna parancsolni nekik. - Mondjuk nem csodálom, hogy kell a pénz, ha jól látom, ezek még mindig a Kezdő ruhák, amik rajtad vannak. - Itt akár végig is mérhettem volna, de elfelejtkeztem róla, hiszen így is láttam, pedig úgy talán hatásosabb az ilyesmi. //Nem voltam biztos benne, de rákérdeztem, és elvileg tényleg látszik.// - Más hármas szintűek ha ott tartanának, mint te... nem dicsekednének vele - mondtam.
Hogy közben mi járt a fejemben? A gyorsaságom. Nyilván nem megyek sokra szimpla ütőerővel egy hármas szintű ellen, ahhoz élet is kéne, de nekem abból nincs sok. A gyorsaságomat viszont menekülésre is tudom használni. Sőt talán csak azzal megyek valamire. Ez baj! Jó lenne több alternatíva.
- Tudod mit? Cserét ajánlok! Elmondok neked egy titkot, pont annyi aranyat ér, mint amennyi nálam van. - Arra is gondoltam, hogy ez már túl sok lesz, nem kéne kekeckedni. Basszus, egy hármas szintűt cukkolok! Másrészt viszont dühösen talán több hibát vét, és sikeresen el fogok tudni menekülni előle. Ő a nála látott kés alapján közelharcosabb nem is igazán lehetne, míg én távolsági küzdelemre szakosodtam.... már amennyire szakosodról beszélhetünk azzal az egy szintemmel. Talán nem akkora a különbség közöttünk, hogy mire közel ér hozzám... addigra talán még törölni is tudom. De a közelharcból viszont ki kéne majd keverednem, és akkor lépne akcióba a gyorsaságom.
Veszettül dobogott a szívem!
- Na, áll a csere? - kérdeztem, ideges vigyorral az arcomon.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Zaraki Kizashi Csüt. Aug. 02 2012, 23:29
Az előttem lévő karakter egy kérdést tett fel nekem, mire igazán könnyedén válaszoltam, mintha ez köztudott lenne.
- A szint egyes küldetések nem adnak sok aranyat, ezért gondoltam, hogy ez egy alternatíva. Az elején csak fejlődésre mentem és ilyeneket nem próbáltam.
Közölte velem, hogy nem csodálja, hogy kell a pénz, hiszen még mindig a kezdő ruhák vannak rajtam. Nem reagáltam rá semmit, hiszen csak győzködte magát és ez nekem semmiben sem volt rossz, sőt kissé kedvező volt. A halacska kezdett rákapni a horogra, de már csak a végső mozdulat kellett, hogy a szájába szúródjon és ott is maradjon.
Egy cserét ajánlott nekem. Szerintem ő is tudta, hogy nem fogom elfogadni. Valami titkot akart elárulni, de nem fogadtam el, helyette máshogy válaszoltam.
- Szerinted te tudsz valami olyan titkot, ami hasznos és egy magamfajta hármas szintű nem tudja?
Mondtam neki szigorúan, majd közelebb hajoltam.
- Figyelj, ha nem hiszed, hogy erős vagyok, akkor vidd fel a menüben a toplistát. Látod? Első vagyok. Az elsők nem véletlen vannak ott, az elsőkkel nem szabad szívózni. Valószínűleg az erőm a gyorsaságom, sőt mindenem legalább kétszerese a tiédnek. Ha nem adsz aranyat, akkor a kedvedért be is sárgulhatok. És te is tudod, hogy a sárgulás mit jelent.
Az a játékos sárga, amelyik a hónapban ölt más játékos karaktert, de szerintem ezt az előttem álló is tudta. Szerencsémre a toplista nem mutatta a szintet és expet, azokat csak úgy tudhatta meg, ha csoportba lép velem, persze biztosíthattam, hogy erre nem fog gondolni, hiszen még a toplista előtt kissé idegesnek látszott. Most már biztosnak láthattam az aranyat, hiszen mindenki féli az örök halált.
- A szint egyes küldetések nem adnak sok aranyat, ezért gondoltam, hogy ez egy alternatíva. Az elején csak fejlődésre mentem és ilyeneket nem próbáltam.
Közölte velem, hogy nem csodálja, hogy kell a pénz, hiszen még mindig a kezdő ruhák vannak rajtam. Nem reagáltam rá semmit, hiszen csak győzködte magát és ez nekem semmiben sem volt rossz, sőt kissé kedvező volt. A halacska kezdett rákapni a horogra, de már csak a végső mozdulat kellett, hogy a szájába szúródjon és ott is maradjon.
Egy cserét ajánlott nekem. Szerintem ő is tudta, hogy nem fogom elfogadni. Valami titkot akart elárulni, de nem fogadtam el, helyette máshogy válaszoltam.
- Szerinted te tudsz valami olyan titkot, ami hasznos és egy magamfajta hármas szintű nem tudja?
Mondtam neki szigorúan, majd közelebb hajoltam.
- Figyelj, ha nem hiszed, hogy erős vagyok, akkor vidd fel a menüben a toplistát. Látod? Első vagyok. Az elsők nem véletlen vannak ott, az elsőkkel nem szabad szívózni. Valószínűleg az erőm a gyorsaságom, sőt mindenem legalább kétszerese a tiédnek. Ha nem adsz aranyat, akkor a kedvedért be is sárgulhatok. És te is tudod, hogy a sárgulás mit jelent.
Az a játékos sárga, amelyik a hónapban ölt más játékos karaktert, de szerintem ezt az előttem álló is tudta. Szerencsémre a toplista nem mutatta a szintet és expet, azokat csak úgy tudhatta meg, ha csoportba lép velem, persze biztosíthattam, hogy erre nem fog gondolni, hiszen még a toplista előtt kissé idegesnek látszott. Most már biztosnak láthattam az aranyat, hiszen mindenki féli az örök halált.
Zaraki Kizashi- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 31.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Pént. Aug. 03 2012, 02:53
– Hogy… mivan? – csúszott ki a számon az akaratlan kérdés. Át kellett még futnom magamban párszor az első mondatát ahhoz, hogy kezdeni tudjak vele valamit. Igazán nehezen ment a dekódolása, de úgy gondoltam végül, hogy megérte.
Miközben ő fenyegetően felém hajlongott, és nekem beszélt, nálam futottak a kerekek. Nem is igazán figyeltem rá. Az előbbi mondata egy nagy hibára mutatott rá, amit talán én vétettem. Le szerettem volna ülni, úgy könnyebb járatni az agytekervényeket, de ezen kívül semmilyen más indok nem állt mellette, míg sok indokot fel tudtam volna sorakoztatni vele szemben. Például máig fennállt a veszély, hogy támadni fog. Ülő helyzetből igazán nehezen nyerek csatát egy hármas szintűvel szemben. Szóval maradjunk csak állva, szépen… és gondolkozzunk!
Homlokráncolva néztem magam elé. A yagan miatt biztos voltam benne, hogy úgyis észreveszem, ha mozdul, sőt figyeltem én őt azért, miközben belül komoly érzelmi viharok dúltak: félreismertem volna a csávót?
– Tisztázzuk! – kezdtem bele, amikor ő már túl volt még néhány mondatán. Ahogy fél füllel hallottam, konkrét monológot vágott le. Reménykedtem, hogy semmi létfontosságúról nem maradtam le. Azt… nem élném túl.
– Azt próbáltad az előbb a tudtomra adni, hogy kevésnek találtad ezeket az első szintű küldetéseket? – mutogattam valamerre, ahol a hirdetőtáblára emlékeztem. – És ezért úgy gondoltad, megpróbálsz valami új lehetőség után nézni – bólogattam. Magamnak.
– Nem vált be a dolog, de ez nem zavart, kipróbáltad többször is. Sikerélményed viszont továbbra sem volt. Így került a képbe játékos karakterek kirablása. Most pedig itt tartunk, igaz? – zártam le végül a történetet. – Ember, mondd csak, gyakran vannak még ilyen ötleteid? – szegeztem neki a kérdést.
– Ezek után mondd azt, kérlek, hogy nem nagyon játszottál még ilyen játékokkal, mint ez most – vigyorogtam rá bíztatóan. – Mert akkor a megoldásaid briliánsak! És van egy jó hírem… A legjobb emberbe futottál bele!
– Később is lerendezhetjük ezt a meglopást, tiéd mind a húsz aranyam, megdolgoztál érte, tényleg! De előtte azért válaszolj. Nem nagyon játszottál még ilyen játékkal, igaz?
Miközben ő fenyegetően felém hajlongott, és nekem beszélt, nálam futottak a kerekek. Nem is igazán figyeltem rá. Az előbbi mondata egy nagy hibára mutatott rá, amit talán én vétettem. Le szerettem volna ülni, úgy könnyebb járatni az agytekervényeket, de ezen kívül semmilyen más indok nem állt mellette, míg sok indokot fel tudtam volna sorakoztatni vele szemben. Például máig fennállt a veszély, hogy támadni fog. Ülő helyzetből igazán nehezen nyerek csatát egy hármas szintűvel szemben. Szóval maradjunk csak állva, szépen… és gondolkozzunk!
Homlokráncolva néztem magam elé. A yagan miatt biztos voltam benne, hogy úgyis észreveszem, ha mozdul, sőt figyeltem én őt azért, miközben belül komoly érzelmi viharok dúltak: félreismertem volna a csávót?
– Tisztázzuk! – kezdtem bele, amikor ő már túl volt még néhány mondatán. Ahogy fél füllel hallottam, konkrét monológot vágott le. Reménykedtem, hogy semmi létfontosságúról nem maradtam le. Azt… nem élném túl.
– Azt próbáltad az előbb a tudtomra adni, hogy kevésnek találtad ezeket az első szintű küldetéseket? – mutogattam valamerre, ahol a hirdetőtáblára emlékeztem. – És ezért úgy gondoltad, megpróbálsz valami új lehetőség után nézni – bólogattam. Magamnak.
– Nem vált be a dolog, de ez nem zavart, kipróbáltad többször is. Sikerélményed viszont továbbra sem volt. Így került a képbe játékos karakterek kirablása. Most pedig itt tartunk, igaz? – zártam le végül a történetet. – Ember, mondd csak, gyakran vannak még ilyen ötleteid? – szegeztem neki a kérdést.
– Ezek után mondd azt, kérlek, hogy nem nagyon játszottál még ilyen játékokkal, mint ez most – vigyorogtam rá bíztatóan. – Mert akkor a megoldásaid briliánsak! És van egy jó hírem… A legjobb emberbe futottál bele!
– Később is lerendezhetjük ezt a meglopást, tiéd mind a húsz aranyam, megdolgoztál érte, tényleg! De előtte azért válaszolj. Nem nagyon játszottál még ilyen játékkal, igaz?
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Zaraki Kizashi Pént. Aug. 03 2012, 13:59
Ranmaru nem igazán értette az elejét, majd megkérte, hogy tisztázzuk. Úgy látszott, hogy kiderítette, hogy mit akartam. Pontosan rájött mindenre, amit tettem. Tényleg azt próbáltam vele beetetni, hogy kevésnek találtam a küldetéseket, és tényleg új aranyszerzési lehetőségek után kutattam. Aztán pontosan kitalálta, hogy nem vált be a dolog, bár ezt már látta. És utána jött a karakterek kirablása, ebben is teljesen igaza volt. Emellett megkérdezte, hogy gyakran vannak-e ilyen ötleteim.
- Igen, sokszor gondolkodom azon, hogy miképpen juthassak minél több aranyhoz.
Megkérdezte, hogy játszottam-e ezelőtt ilyen játékkal, és a megoldásaimat briliánsnak találta és megjegyezte, hogy a legjobb emberbe futottam bele. Kijelentette, hogy később is lerendezhetjük, és mondta, hogy mint a húsz aranya az enyém.
- Igazad van, ez az első ilyen játék.
Jegyeztem meg, majd levehettem a komoly arcomat, már nem kellett ijesztgetnem. Egy vigyor keretében vettem át boldogan a húsz aranyat, majd megszólaltam.
- Köszönöm, hogy hozzájárultál a még nem létező céhemhez. Tudod, elég sok aranyba kerül az az istenverte dolog.
Egyenesen az arcába mosolyogtam.
- Elég jó észjárásod kell, hogy legyen ahhoz, hogy ezeken átláss és a céhemnek majd jól jönne egy ilyen tag. Ha kész a céhem, küldök meghívót, majd rajtad áll, hogy elfogadod-e, de szerintem már tudom a választ.
Elfordultam, majd tovább ballagtam, nem árulva el a mögöttem állónak, hogy a hármas szint is hazugság volt-e, majd ő kitalálja, bár feltételezéseim szerint már most tudnia kéne. Nem is zavartatom tovább magamat, a húsz arany a zsebemben van és onnan addig nem szabadul, míg tényleg meg nem alapítom azt a fránya drága céhet, amit a bónuszok miatt nem hagyhatok ki. Reméltem, hogy ha kész lesz, majd tényleg elfogadja az invitációt.
- Igen, sokszor gondolkodom azon, hogy miképpen juthassak minél több aranyhoz.
Megkérdezte, hogy játszottam-e ezelőtt ilyen játékkal, és a megoldásaimat briliánsnak találta és megjegyezte, hogy a legjobb emberbe futottam bele. Kijelentette, hogy később is lerendezhetjük, és mondta, hogy mint a húsz aranya az enyém.
- Igazad van, ez az első ilyen játék.
Jegyeztem meg, majd levehettem a komoly arcomat, már nem kellett ijesztgetnem. Egy vigyor keretében vettem át boldogan a húsz aranyat, majd megszólaltam.
- Köszönöm, hogy hozzájárultál a még nem létező céhemhez. Tudod, elég sok aranyba kerül az az istenverte dolog.
Egyenesen az arcába mosolyogtam.
- Elég jó észjárásod kell, hogy legyen ahhoz, hogy ezeken átláss és a céhemnek majd jól jönne egy ilyen tag. Ha kész a céhem, küldök meghívót, majd rajtad áll, hogy elfogadod-e, de szerintem már tudom a választ.
Elfordultam, majd tovább ballagtam, nem árulva el a mögöttem állónak, hogy a hármas szint is hazugság volt-e, majd ő kitalálja, bár feltételezéseim szerint már most tudnia kéne. Nem is zavartatom tovább magamat, a húsz arany a zsebemben van és onnan addig nem szabadul, míg tényleg meg nem alapítom azt a fránya drága céhet, amit a bónuszok miatt nem hagyhatok ki. Reméltem, hogy ha kész lesz, majd tényleg elfogadja az invitációt.
// Köszönöm a játékot! //
Zaraki Kizashi- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 31.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Pént. Aug. 03 2012, 14:59
Nem igazán értek az antiszociális személyiségekhez, mert még bonyolultabban működnek, mint a normálisak. Velük csak abban a ritka esetben lehet leheletnyivel könnyebb, ha sikerül ráérezni a különcségükre, és onnantól én is könnyebben produkálom azokat a jeleket, amikre szükségük van. Úgy érzem, ezzel az alakkal sikerült valami közös kommunikációs hátteret kiépíteni.
Húsz aranyamat vitte el, annyit végülis megért a dolog.
Igyekeztem rendbe tenni magamban a róla megtudott információkat. Rá kellett jönnöm: nem mondta meg a nevét. Emlékeim között kutatva viszont találtam egy top 10-es hivatkozást. Mivel azon a listán még én is szerepeltem, ezért bugosnak gondoltam. Sajnos a SAO nem igazán feküdt nekem, nehézkesnek találtam az indulást, így egyelőre nagyjából középmezőnyös játékosnak tippeltem magam. Azon a listán viszont a negyedik voltam.
Az első helyen Zaraki Kizashi állt. A srác rá hivatkozott… Ez persze lehetett humbug is, hiszen olyan nevet mondunk, amilyet csak szeretnénk. És ha már a kacsáknál tartunk: továbbra is több érvet találtam a hármas szintje ellen, mint mellette.
Ettől függetlenül nem éreztem magam átverve. Érdekes találkozás volt, sok olyan tapasztalattal szolgált, amihez korábban még nem volt szerencsém. Ráadásul ha a játékos tényleg nem volt hármas szintű, és esetleg nem is ő szerepelt a top 10-es listán, akkor is biztos lehettem egy dologban, pedig ezt már tényleg nem mondta el: árnyharcos volt. Méghozzá tehetséges! Nem kellett használnia a késeket ahhoz, hogy… A kése! Kés volt nála! Innentől kezdve biztos voltam a kasztban. Lecsekkoltam újra a top 10-es listát. Egy árnyharcos állt az élen.
Túl sok minden vágott össze, nekem pedig nem volt kedvem tovább törni a fejem: Kizashi csalásának áldozata lettem.
Ellenőriztem a maradék ötven aranyamat, és elmosolyodtam. Nekem így megérte az ismertség. Az ígért meghívójára gondoltam… majd egy sóhajjal megfordultam és a belváros felé indultam. Semmi kedvem nem volt már ezek után magányosan lődözgetni és ugrabugrálni.
Itt tényleg nem babra megy a játék. Ideje komolyan venni. Főleg, ha más játékosok is ennyire lesben állnak.
Húsz aranyamat vitte el, annyit végülis megért a dolog.
Igyekeztem rendbe tenni magamban a róla megtudott információkat. Rá kellett jönnöm: nem mondta meg a nevét. Emlékeim között kutatva viszont találtam egy top 10-es hivatkozást. Mivel azon a listán még én is szerepeltem, ezért bugosnak gondoltam. Sajnos a SAO nem igazán feküdt nekem, nehézkesnek találtam az indulást, így egyelőre nagyjából középmezőnyös játékosnak tippeltem magam. Azon a listán viszont a negyedik voltam.
Az első helyen Zaraki Kizashi állt. A srác rá hivatkozott… Ez persze lehetett humbug is, hiszen olyan nevet mondunk, amilyet csak szeretnénk. És ha már a kacsáknál tartunk: továbbra is több érvet találtam a hármas szintje ellen, mint mellette.
Ettől függetlenül nem éreztem magam átverve. Érdekes találkozás volt, sok olyan tapasztalattal szolgált, amihez korábban még nem volt szerencsém. Ráadásul ha a játékos tényleg nem volt hármas szintű, és esetleg nem is ő szerepelt a top 10-es listán, akkor is biztos lehettem egy dologban, pedig ezt már tényleg nem mondta el: árnyharcos volt. Méghozzá tehetséges! Nem kellett használnia a késeket ahhoz, hogy… A kése! Kés volt nála! Innentől kezdve biztos voltam a kasztban. Lecsekkoltam újra a top 10-es listát. Egy árnyharcos állt az élen.
Túl sok minden vágott össze, nekem pedig nem volt kedvem tovább törni a fejem: Kizashi csalásának áldozata lettem.
Ellenőriztem a maradék ötven aranyamat, és elmosolyodtam. Nekem így megérte az ismertség. Az ígért meghívójára gondoltam… majd egy sóhajjal megfordultam és a belváros felé indultam. Semmi kedvem nem volt már ezek után magányosan lődözgetni és ugrabugrálni.
Itt tényleg nem babra megy a játék. Ideje komolyan venni. Főleg, ha más játékosok is ennyire lesben állnak.
// Szintúgy köszi a játékot, nagy volt! //
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Mirika Hétf. Szept. 17 2012, 12:06
<<Zhou Xiu Shui>>
Még élénken él bennem a párbeszédünk, mikor Ranmaru megjegyezte, már nem jelentenek kihívást neki a szint mobjai. Nos, azt hiszem most egészen bátran beajánlanám számára pókkirálynő barlangját ha kihívást akar... vagy ha öngyilkos akar lenni. Persze tudom mire értette, és most hogy immár szintet léptem én is osztom a véleményét. Na nem azért, mert olyan sokat jelentett volna az a néhány pont, hanem mert abban a kazamatában szert tettem egy olyan zsákmányra, amivel a legtöbb szörnyet ezen a szinten egy lövéssel le tudom szedni. Más kérdés, hogy ha ránézek az íjra, akkor elfog a rosszullét. Gyűlölöm, mert emlékeztet arra, hogy a hibámnak köszönhetően kis híján otthagyta négy játékos a fogát velem együtt, ugyanakkor használom, mert erős fegyver. A Fényt leszámítva, melynek a léte publikus, ez a legerősebb felfedezett íj jelenleg a játékban az információim alapján.
Volt már annyi életpontom, hogy ki mertem merészkedni egy viszonylag húzósabb területre az íjat kipróbálni és míg Torubanából visszaértem a Kezdetek Városába, meg is szoktam a használatát annyira, hogy ne okozzon problémát. Immár a felszerelésem nélkül sétáltam az utcákon a Főtér felé igyekezve, határozott léptekkel haladva a forgatagban. Nem volt túlontúl sietős, viszont el akartam kerülni, hogy olyasvalakinek tűnjek, akit le lehet szólítani. Így is nagy figyelmet keltettem a pasik körében, sokszor éreztem úgy, hogy megfordulnak utánam, vagy éppen minden szempár rám szegeződik. Most éppen a hátrányát éltem meg az öltözetemnek, máskor viszont előnyömre válik, és ami azt illeti, cseppet sem zavar, ha megbámulnak, csak ne akkor tartsanak fel, mikor éppen nem bájolgással akarom eltölteni az időmet.
Ahogy azonban haladtam, az egyik sarkon befordulva feltűnt egy kisebb csoportosulás. Jellegzetes volt a férfiak hanglejtése, hangoskodásuk miatt kicsit lassítottam is, és ahogy arra számítottam, gyűrűjükből egy jól láthatóan kellemetlen helyzetbe került csajszi próbált menekülni. Kihívó öltözetű sorstárs, heh...
- De jó, hogy megtaláltalak, már itt keringek fél órája! Hol bujkáltál? Nem a potis bolt elé beszéltük meg a találkozót?
- szólaltam meg jó hangosan, miközben áttörtem a sorfalat és megöleltem az ismeretlen lányt, majd mintha csak most vettem volna észre a "zaklatókat", úgy fordultam meg és pislogtam rájuk.
- Sumimasen, el kell rabolnom a társaságukat, fontos dolgunk van... ugye? - pillantottam a szőkeségre, majd a melleimet kissé összenyomva meghajoltam és a csajszi alkarját megragadva elrángattam a helyszínről, mielőtt lereagálhatnák azok a majmok a megjelenésemet. Mihelyst elfordultunk, mosolygós és cuki vonásaim visszarendeződtek komoly ábrázattá, és ahogy a következő sarkon befordultunk, el is engedtem a lányt.
- Légy kicsit határozottabb, ha nem csíped őket rázd le a csávókat nyugodtan valami kifogással. Mattaku ^^" - sóhajtottam fel, majd küldtem egy bátorító mosolyt feléje. Végül megtorpantam és szembefordultam vele újabb néhány méter megtétele után. Nem csodálom, hogy piócákat kapott a nyakára, a cuccai még talán kihívóbbak voltak, mint az enyémek. Mondjuk ő nőiesen akart szexi lenni így ránézésre, én meg cukin, de ez a magasságbeli különbségünkből triviális.
- Mirika vagyok, örvendek :3 - nyújtottam a kezemet a lánynak bemutatkozásképpen. Ami azt illeti, eddig nem igazán törődtem a reakcióival csak most, hogy feltekintettem rá, ám azért abból kiindulva, amilyen feszültnek tűnt az előbb, talán nem haragszik rám, amiért kimentettem
Volt már annyi életpontom, hogy ki mertem merészkedni egy viszonylag húzósabb területre az íjat kipróbálni és míg Torubanából visszaértem a Kezdetek Városába, meg is szoktam a használatát annyira, hogy ne okozzon problémát. Immár a felszerelésem nélkül sétáltam az utcákon a Főtér felé igyekezve, határozott léptekkel haladva a forgatagban. Nem volt túlontúl sietős, viszont el akartam kerülni, hogy olyasvalakinek tűnjek, akit le lehet szólítani. Így is nagy figyelmet keltettem a pasik körében, sokszor éreztem úgy, hogy megfordulnak utánam, vagy éppen minden szempár rám szegeződik. Most éppen a hátrányát éltem meg az öltözetemnek, máskor viszont előnyömre válik, és ami azt illeti, cseppet sem zavar, ha megbámulnak, csak ne akkor tartsanak fel, mikor éppen nem bájolgással akarom eltölteni az időmet.
Ahogy azonban haladtam, az egyik sarkon befordulva feltűnt egy kisebb csoportosulás. Jellegzetes volt a férfiak hanglejtése, hangoskodásuk miatt kicsit lassítottam is, és ahogy arra számítottam, gyűrűjükből egy jól láthatóan kellemetlen helyzetbe került csajszi próbált menekülni. Kihívó öltözetű sorstárs, heh...
- De jó, hogy megtaláltalak, már itt keringek fél órája! Hol bujkáltál? Nem a potis bolt elé beszéltük meg a találkozót?
- szólaltam meg jó hangosan, miközben áttörtem a sorfalat és megöleltem az ismeretlen lányt, majd mintha csak most vettem volna észre a "zaklatókat", úgy fordultam meg és pislogtam rájuk.- Sumimasen, el kell rabolnom a társaságukat, fontos dolgunk van... ugye? - pillantottam a szőkeségre, majd a melleimet kissé összenyomva meghajoltam és a csajszi alkarját megragadva elrángattam a helyszínről, mielőtt lereagálhatnák azok a majmok a megjelenésemet. Mihelyst elfordultunk, mosolygós és cuki vonásaim visszarendeződtek komoly ábrázattá, és ahogy a következő sarkon befordultunk, el is engedtem a lányt.
- Légy kicsit határozottabb, ha nem csíped őket rázd le a csávókat nyugodtan valami kifogással. Mattaku ^^" - sóhajtottam fel, majd küldtem egy bátorító mosolyt feléje. Végül megtorpantam és szembefordultam vele újabb néhány méter megtétele után. Nem csodálom, hogy piócákat kapott a nyakára, a cuccai még talán kihívóbbak voltak, mint az enyémek. Mondjuk ő nőiesen akart szexi lenni így ránézésre, én meg cukin, de ez a magasságbeli különbségünkből triviális.
- Mirika vagyok, örvendek :3 - nyújtottam a kezemet a lánynak bemutatkozásképpen. Ami azt illeti, eddig nem igazán törődtem a reakcióival csak most, hogy feltekintettem rá, ám azért abból kiindulva, amilyen feszültnek tűnt az előbb, talán nem haragszik rám, amiért kimentettem
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Aoishi Airi Vas. Szept. 23 2012, 15:39
~Miyanari Kana~
Furcsa. Napok óta ebben a világban "élek", viszont nincs hiányérzetem. Nem hiányzik. Nem hiányzik semmi a valós életemből. Pedig voltak barátaim, életem és minden, de most mindez mégsem hiányzik. Mintha teljes mértékben már ehhez a világhoz lennék kötve és nem csak azért, mert a játék fejlesztője által itt ragadtam.
Egy szökőkút szélén üldögélve néztem az eget. Semmitől sem különbözött a való világban levőtől. Ugyan az a véletlenség volt benne, mint amott. Sőt, sokkal jobban tetszett ez az ég, mint az a másik. És ez az életem is jobban tetszik a másik. Itt végre az lehetek aki akarok lenni. Ebbe nem szól bele a család, a rokonság, vagy bármi ilyesmi. Azt teszem és úgy ahogy azt én akarom. Nem mintha a másik világban nem lett volna szabadságom, de itt sokkal több van. Sokkal inkább szeretek itt élni, mint bárhol máshol. Ez vagyok én és kész. _.
Sajnos a saját magammal való eszmecserét nem folytathatom tovább, hisz kis idő múlva egy férfi jön oda hozzám és beszélni kezd. Fogalmam sincs róla, hogy észrevette-e azt, hogy egyetlen pillanatig sem figyeltem oda a mondandójára, viszont hamarosan sikeresen elérte, hogy a lehető legrosszabb helyre kívánjam őt. Nem sokkal később, már egy egész banda vett körül engem. Azt hiszem, hogy kivételesen szeretem azt, hogy ebben a világban sok minden tiltva van, így személyes lényem is biztonságban lehet. Így más dolgom nincs, mint hogy arra ügyeljek, hogy lehetőleg egyikük se érjen hozzám. Kifejezetten zavar az, ha hozzámérnek. A ruhám csupán a vizualitás érdekében ilyen és nem azért, mert szeretek az emberek "kegyeiben" lenni.
- Bo...bocsánat. - feleltem a hirtelen felbukkanó lánynak, miután legyőztem magamban azt a késztetést, hogy a lehető leghamarabb ellökjem őt magamtól. Nem lett volna valami jó kimenetele akkor a mentőakciónak, de azért eléggé zavart a dolog.
Fogalmam sincs, hogy mit akartam mondani azelőtt, hogy a csaj megragadta a karomat és vonszolni kezdett. Egy pillanatra majdnem kiszaladt a számon egy segélykiáltás, de mikor eszembe jutott, hogy tulajdonképp épp most mentenek meg, rögvest le is nyeltem. Azután meg foglalkozhattam azzal, hogy kitaláljam, hogyan érjem el azt, hogy ez a lány eleressze végre a karomat.
- Túlerőben voltak. - válaszoltam, miután hálát adtam magamnak mindenfélének azért, hogy végre senkinek az érintését nem kell eltűrnöm. A lány mosolyára pedig egy mosollyal válaszoltam. Egyelőre fogalmam sem volt, hogy hogy viszonyuljak hozzá. Nehéz megbízni az emberekben ebben a világban.
- Shui, enyém a szerencse. - hajoltam meg. Kerültem az újabb testi kontaktust, hisz az eddigiek is már a tűréshatárom mércéjét súrolták.
- Köszönöm a segítséget. Talán nem éppenséggel előnyös számomra sok időt egy helyben tölteni úgy, hogy elgondolkozom. Habár idővel biztos kitaláltam volna valamit, de így sokkal jobban sült el a dolog, azt hiszem. - köszöntem meg a segítségét. Legalább egy kevés jóindulatot mutassak felé, ha már megmentette az irhámat azoktól.
- És bocsánat, ha valami fontos dolgodban zavartalak meg azzal, hogy meg kellett ments. Nem vagyok mindig ennyire esetlen. - szólaltam meg, miután eszembe jutott, hogy az is lehetséges, hogy valami fontos és halaszthatatlan dolgát szakította félbe miattam. Bár nem hiszem, hogy valóan így lenne, de ha mégis akkor nagyon kedves dolog tőle, hogy miattam képes volt megtenni ezt a kerülőutat. Remélem nem haragszik meg rám és majd valakik rá. ._.
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Mirika Szer. Nov. 07 2012, 18:10
<< Shui >>
Felettébb furcsának véltem a csajszi viselkedését, visszafogott volt és megszeppent, nem éppen az, amire az öltözete alapján számítottam. Általában aki ilyen ruhát választ, az bánni is tud az olyan helyzetekkel, amikbe belekerülhet, szóval nem pont a félénk lányok szokása ezeket a nem sokat takaró rucikat felvenni. Véletlenül került volna rá? Vagy kölcsönkapta? Ahhoz túlságosan összeillettek a szerelés darabjai, hogy a random generátor műve legyen, szóval ja.
- Ne viccelj már! Fogod magad, határozottan kijelented, hogy öröm volt a csevej, de dolgod van, és lelépsz. Ennyi! Ne légy tutyimutyi, ezek a srácok teljesen ártalmatlan szerencsétlen lúzerek, nem fognak feltartani vagy megakadályozni, akárhányan vannak - kacsintottam rá a kifogását hallva. Fellépés kérdése az egész, ezek legfeljebb annyit akarnak, hogy csatlakozzunk a partyjukhoz, és elbüszkélkedhessenek a haverjaiknak, hogy milyen csini lánykát szerváltak maguknak a csapatba. Ha meg olyanok, akik tényleg ki is akarnak kezdeni az emberrel, az már az első pillanattól látszik, sőt már akkor is, mikor még méterekre vannak és jönnek, hogy bekerítsenek. Akkor meg el lehet futni meg stuff.
- Ugyan-ugyan! Mi lányok tartsunk össze, ha már ilyen kevesen vagyunk De hadd kérdezzem már meg, minek van rajtad ilyen ruha, ha ennyire nem esik jól a figyelem? - kérdeztem, miután üdvözlési kísérletem kudarcba fulladt, szóval meghajoltam inkább én is. Fura, hogy rászoktam a kézfogásra, valahogy jobban illett ide, vagy nemtom. Nem mintha baromira érdekelnének a szokások meg a tradíciók egy játékban, éppen elég volt az illemnek megfelelően viselkedni a való életben. Ott, ahol most egy kórházi ágyban fekszek minden bizonnyal és csöveken keresztül etetnek, miközben mindenki halálra aggódja magát miattam és a szüleim is biztos azt tervezgetik, hogy majd jól eltiltanak a játékoktól, ha egyszer ennek vége lesz. Már ha élve kerülök ki innen... Már ha anyámat még viszontláthatom...
- Áh, csak tettettem, hogy sietek, az égvilágon semmi dolgom. Neked kell valahová sietned? Ha nem, akkor dumálhatnánk kicsit, legalább lenne mivel elütni az időt :3 - érdeklődtem, kirázva a fejemből a hülye gondolatokat. Nem kellettek azok most nekem, épp elég volt a saját magam baja is. Ráérek dípelni azon, hogy hiányzik az életem lefekvés előtt, vagy reggel, amikor egyedül vagyok. Nekem most itt kellett élnem tízezer vadidegen másik ember között, valamit meg kezdeni kellett ezzel a fene nagy szabadsággal, ami a nyakamba szakadt. Folyton farmolni unalmas lenne, meg nem is vagyok rá még kész.
- Ésésés, min törted a fejed, Shui-chan? :3 - kattant be, hogy heló, ki lehetne indulni valahonnan valamilyen témában, és bár kicsit szemtelenül oldottam meg, hiszen az égvilágon semmi közöm hozzá, de ez van, ezt kell szeretni. Én már csak ilyen pofátlan vagyok, meg kotnyeles is, csak kár, hogy nem ezért csípnek a fiúk, hanem mert nem csak a szám nagy
- Ne viccelj már! Fogod magad, határozottan kijelented, hogy öröm volt a csevej, de dolgod van, és lelépsz. Ennyi! Ne légy tutyimutyi, ezek a srácok teljesen ártalmatlan szerencsétlen lúzerek, nem fognak feltartani vagy megakadályozni, akárhányan vannak - kacsintottam rá a kifogását hallva. Fellépés kérdése az egész, ezek legfeljebb annyit akarnak, hogy csatlakozzunk a partyjukhoz, és elbüszkélkedhessenek a haverjaiknak, hogy milyen csini lánykát szerváltak maguknak a csapatba. Ha meg olyanok, akik tényleg ki is akarnak kezdeni az emberrel, az már az első pillanattól látszik, sőt már akkor is, mikor még méterekre vannak és jönnek, hogy bekerítsenek. Akkor meg el lehet futni meg stuff.
- Ugyan-ugyan! Mi lányok tartsunk össze, ha már ilyen kevesen vagyunk
De hadd kérdezzem már meg, minek van rajtad ilyen ruha, ha ennyire nem esik jól a figyelem? - kérdeztem, miután üdvözlési kísérletem kudarcba fulladt, szóval meghajoltam inkább én is. Fura, hogy rászoktam a kézfogásra, valahogy jobban illett ide, vagy nemtom. Nem mintha baromira érdekelnének a szokások meg a tradíciók egy játékban, éppen elég volt az illemnek megfelelően viselkedni a való életben. Ott, ahol most egy kórházi ágyban fekszek minden bizonnyal és csöveken keresztül etetnek, miközben mindenki halálra aggódja magát miattam és a szüleim is biztos azt tervezgetik, hogy majd jól eltiltanak a játékoktól, ha egyszer ennek vége lesz. Már ha élve kerülök ki innen... Már ha anyámat még viszontláthatom...- Áh, csak tettettem, hogy sietek, az égvilágon semmi dolgom. Neked kell valahová sietned? Ha nem, akkor dumálhatnánk kicsit, legalább lenne mivel elütni az időt :3 - érdeklődtem, kirázva a fejemből a hülye gondolatokat. Nem kellettek azok most nekem, épp elég volt a saját magam baja is. Ráérek dípelni azon, hogy hiányzik az életem lefekvés előtt, vagy reggel, amikor egyedül vagyok. Nekem most itt kellett élnem tízezer vadidegen másik ember között, valamit meg kezdeni kellett ezzel a fene nagy szabadsággal, ami a nyakamba szakadt. Folyton farmolni unalmas lenne, meg nem is vagyok rá még kész.
- Ésésés, min törted a fejed, Shui-chan? :3 - kattant be, hogy heló, ki lehetne indulni valahonnan valamilyen témában, és bár kicsit szemtelenül oldottam meg, hiszen az égvilágon semmi közöm hozzá, de ez van, ezt kell szeretni. Én már csak ilyen pofátlan vagyok, meg kotnyeles is, csak kár, hogy nem ezért csípnek a fiúk, hanem mert nem csak a szám nagy
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Hétf. Dec. 17 2012, 15:45
[Alex]
Az volt a nagy helyzet, hogy különösebb motiváció hiányában üldögéltem az első szint Kezdetek Városának fogadójában, és mint ilyen, nem éreztem úgy sem, hogy tennem kéne ez ellen. Nem feszült rajtam a Láncingem, hagytam a fenébe a Köpenyt is, Bőr Cipőmben, az asztalnak támasztott Kezdő Íjjal ültem és… és nagyjából ebben ki is merült az összes teljesítményem.
Arra gondoltam, hogy most, hogy már a harmadik szintig kitisztítottuk az utat, biztosan komolyan megcsappan a Kezdetek Városában kóborlók száma, de egyáltalán nem így volt: még mindig rengetegen töltötték itt az idejüket. Az általános elfoglaltságok megfigyeléseim szerint nem voltak túl fantáziadúsak: szociális kapcsolatok kiépítése, avagy beszélgetés; a megfelelő információk megszerzésért folytatott küzdelem, avagy beszélgetés; stressz-csökkentési célból történő élménymegosztás, hogy mindenki érezze, nincs egyedül itt a problémáival, avagy beszélgetés. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a székben, karomat a tarkóm mögé fontam. Egyáltalán nem csodáltam, hogy így még mindig nem jutottak semmire. És nagyon reméltem, hogy ők is így vannak ezzel.
Enyhe nosztalgiával gondoltam vissza azokra az időkre… fenét. Még elmerengeni a „régi szép időkön” sem volt most túl sok kedvem. Nem igazán tetszett, hogy Aincrad időjárása nem a megszokott napsütéses időszakot generálja. A város határozottan fesztett fényéből ebben a latyakos időben: nyúlósnak éreztem a rosszkedvemet, mint valami betegséget, ami emberekről emberekre tapadt rá, és alapvetően a levegőben terjedt.
Lehívtam a menürendszeremet. A pontjaimat nézegettem. Nem volt ezúttal egy darab elosztogatható sem, de jó volt így is átvizslatni, hogy a felszerelésem nagyja nélkül hogyan állok. Elégedett voltam magammal, bár mindig volt hova fejlődni. Még annyi szint vár ránk!
Az volt a nagy helyzet, hogy különösebb motiváció hiányában üldögéltem az első szint Kezdetek Városának fogadójában, és mint ilyen, nem éreztem úgy sem, hogy tennem kéne ez ellen. Nem feszült rajtam a Láncingem, hagytam a fenébe a Köpenyt is, Bőr Cipőmben, az asztalnak támasztott Kezdő Íjjal ültem és… és nagyjából ebben ki is merült az összes teljesítményem.
Arra gondoltam, hogy most, hogy már a harmadik szintig kitisztítottuk az utat, biztosan komolyan megcsappan a Kezdetek Városában kóborlók száma, de egyáltalán nem így volt: még mindig rengetegen töltötték itt az idejüket. Az általános elfoglaltságok megfigyeléseim szerint nem voltak túl fantáziadúsak: szociális kapcsolatok kiépítése, avagy beszélgetés; a megfelelő információk megszerzésért folytatott küzdelem, avagy beszélgetés; stressz-csökkentési célból történő élménymegosztás, hogy mindenki érezze, nincs egyedül itt a problémáival, avagy beszélgetés. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a székben, karomat a tarkóm mögé fontam. Egyáltalán nem csodáltam, hogy így még mindig nem jutottak semmire. És nagyon reméltem, hogy ők is így vannak ezzel.
Enyhe nosztalgiával gondoltam vissza azokra az időkre… fenét. Még elmerengeni a „régi szép időkön” sem volt most túl sok kedvem. Nem igazán tetszett, hogy Aincrad időjárása nem a megszokott napsütéses időszakot generálja. A város határozottan fesztett fényéből ebben a latyakos időben: nyúlósnak éreztem a rosszkedvemet, mint valami betegséget, ami emberekről emberekre tapadt rá, és alapvetően a levegőben terjedt.
Lehívtam a menürendszeremet. A pontjaimat nézegettem. Nem volt ezúttal egy darab elosztogatható sem, de jó volt így is átvizslatni, hogy a felszerelésem nagyja nélkül hogyan állok. Elégedett voltam magammal, bár mindig volt hova fejlődni. Még annyi szint vár ránk!
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Halász Alex Hétf. Dec. 17 2012, 16:16
//(Jól kezdünk, két "idegbeteg" kari xD), Ranmaru//
*Egy kis asztalon ücsörög már órák óta. A kis asztalon valamilyen fekete lötty, egyértelműen édes lé, ha a fiú ízlését számításba vesszük, a pohárban pedig egy szívószál. A kis asztal közvetlenül az ajtó mellett helyezkedik el. Jó közel hozzá, de azért nem olyan közel, hogy zavaró legyen, de pont emiatt, kiváló időtöltésévé vált pár perc leforgása után, hogy a ki-be érkező vendégeket tartsa szemmel. Mint egy jó házőrző kutyus. Itta a szörpöt, s közben egyfajta elképzelhetetlenül unott fejjel bámult maga elé. A kezei az ölében nyugodtak, az íja mivel nem értett semmihez ami SAO-s jobb híján, az asztalán feküdt. Ugyan két napja egy jót tusolt, de a ruhára már nem volt "kapacitása, hogy azt is megtisztítsa". Így hála a rendszer hű megjelenítésének, bozontos haja még a szokásosnál is kócosabban állt szét, a ruhán pedig egyértelműen virítottak az ilyen olyan koszos foltok, amiket a kis "csövezése" alkalmával szerzett. Nem ártana egy új. Így tényleg egy szakadt hajléktalan érzetét kelti. Majd betér a kis fogadóba egy feltűnően nett személy. Biztosan mániásan figyelheti a tisztaságot maga körül, de nem is ez fogta meg a Szőke íjászunk figyelmét, hanem a mellette lévő íj. Ugyanolyan íj mint az övé, ami nem mellesleg minden épeszű ember kiszúrt aki betért ide. Ő is kezdő lehet? Hát vannak még kezdők rajta kívül is? Majd elfogyott az ital. Szép komótosan felállt, megragadta egyik kezével az íjat, mert hát azért az kell, nehogy lenyúlják, míg elmegy a pultig és vissza. Elsétált a kiszolgáló pultig és beadva az üres poharat rendelt még egyet. Ott várta meg, nem telt bele sokba, mire kikapta. Olcsó "limonádé"-szerű lötty volt, az ilyet kis honában már úgy is megszokta. Aztán irány vissza az asztalához. Közben kétszer is elsétált az idegen íjász mellett.
Leülve azonban egy fél fordulatot vett, és csak úgy mint az előbb is, lazán a szájában tartva a szívószálat ezúttal a másikat kezdte stírölni.*
~Szemüveges....~*Szögezte le egyből.* ~ A tartása pedig nem egy kezdőhöz tartozik, habár... nem. Biztos nem kezdő, én legalább egy második szintet biztos megszavaznék neki.~
*Közben fogyott rendesen az innivaló. Bele is mélyedt a találgatásokba, miszerint, ahogy elnéz az emberek felett, kinézné belőle az erőszakos vezetői szerepet. De ezen felül meg mégis csak íjász, aminek ugye támogatói szerepe van.... így nem egyeztethető össze.*
~Megvan. Valamilyen magaslaton tudnám elképzelni, ahogy adja az utasításokat, ki mit csináljon, és néha oda lőne, egy nyilat ahova szükségességét érzi... hmm, igen. Akár egy társa mellé is, jelezve, hogy "viselkedjen".
*Erre elmosolyodott. Jól el volt a jellemrajzolással, és talán bele is feledkezett, mert nagyon feltűnően bámulhatta íjász társát.*
*Egy kis asztalon ücsörög már órák óta. A kis asztalon valamilyen fekete lötty, egyértelműen édes lé, ha a fiú ízlését számításba vesszük, a pohárban pedig egy szívószál. A kis asztal közvetlenül az ajtó mellett helyezkedik el. Jó közel hozzá, de azért nem olyan közel, hogy zavaró legyen, de pont emiatt, kiváló időtöltésévé vált pár perc leforgása után, hogy a ki-be érkező vendégeket tartsa szemmel. Mint egy jó házőrző kutyus. Itta a szörpöt, s közben egyfajta elképzelhetetlenül unott fejjel bámult maga elé. A kezei az ölében nyugodtak, az íja mivel nem értett semmihez ami SAO-s jobb híján, az asztalán feküdt. Ugyan két napja egy jót tusolt, de a ruhára már nem volt "kapacitása, hogy azt is megtisztítsa". Így hála a rendszer hű megjelenítésének, bozontos haja még a szokásosnál is kócosabban állt szét, a ruhán pedig egyértelműen virítottak az ilyen olyan koszos foltok, amiket a kis "csövezése" alkalmával szerzett. Nem ártana egy új. Így tényleg egy szakadt hajléktalan érzetét kelti. Majd betér a kis fogadóba egy feltűnően nett személy. Biztosan mániásan figyelheti a tisztaságot maga körül, de nem is ez fogta meg a Szőke íjászunk figyelmét, hanem a mellette lévő íj. Ugyanolyan íj mint az övé, ami nem mellesleg minden épeszű ember kiszúrt aki betért ide. Ő is kezdő lehet? Hát vannak még kezdők rajta kívül is? Majd elfogyott az ital. Szép komótosan felállt, megragadta egyik kezével az íjat, mert hát azért az kell, nehogy lenyúlják, míg elmegy a pultig és vissza. Elsétált a kiszolgáló pultig és beadva az üres poharat rendelt még egyet. Ott várta meg, nem telt bele sokba, mire kikapta. Olcsó "limonádé"-szerű lötty volt, az ilyet kis honában már úgy is megszokta. Aztán irány vissza az asztalához. Közben kétszer is elsétált az idegen íjász mellett.
Leülve azonban egy fél fordulatot vett, és csak úgy mint az előbb is, lazán a szájában tartva a szívószálat ezúttal a másikat kezdte stírölni.*
~Szemüveges....~*Szögezte le egyből.* ~ A tartása pedig nem egy kezdőhöz tartozik, habár... nem. Biztos nem kezdő, én legalább egy második szintet biztos megszavaznék neki.~
*Közben fogyott rendesen az innivaló. Bele is mélyedt a találgatásokba, miszerint, ahogy elnéz az emberek felett, kinézné belőle az erőszakos vezetői szerepet. De ezen felül meg mégis csak íjász, aminek ugye támogatói szerepe van.... így nem egyeztethető össze.*
~Megvan. Valamilyen magaslaton tudnám elképzelni, ahogy adja az utasításokat, ki mit csináljon, és néha oda lőne, egy nyilat ahova szükségességét érzi... hmm, igen. Akár egy társa mellé is, jelezve, hogy "viselkedjen".
*Erre elmosolyodott. Jól el volt a jellemrajzolással, és talán bele is feledkezett, mert nagyon feltűnően bámulhatta íjász társát.*
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Hétf. Dec. 17 2012, 16:49
[Alex]
Az eseménytelen órák tengerében lassan fuldokolni kezdek, és mint minden hajótörött, az életet jelentő izgalmak szárazföldje után nézek, hátha akad még ott nekem egy talpalatnyi föld, ahol megvethetem a lábam, meg némi friss levegő, ami mellé nem kell a semmittevés vizét is nyelnem. Tüdőre.
Köhögök. Rájöttem, hogy félrenyeltem az italomat, ami kicsit nonszensz, hiszen itt az ivás nem más, mint egyszerű igényre jelentkező inger elaltatása, és baromi nehéz félrenyelni néhány programkód-töredéket.
A francokat, mégis mi a fenét csinálok én még itt?! Hentelnem kéne a mobokat, felfedeznem a második szintet, vagy egyenesen a harmadikat… ahelyett, hogy itt megint azzal foglalkozom, ki miért nincs felzárkózva mögénk. Hogy mégis miért tengődnek még mindig ebben az első szintnek nevezett mocsárban.
Felállok. A székem karistolja a padlót, majd megindul, hogy eldőljön. Utána nyúlok… élvezem, hogy a gyorsaságom engedi, hogy még a levegőben különösebb probléma nélkül elkapjam. Elmosolyodok. Mindig örülök, amikor változást érzek magamon, valahányszor növelhetem a statjaimat. Minden egyre biztonságosabb, nem vagyok veszélyben.
Fókuszaimat szétszóróm a látóteremben, hogy mindenre figyelhessek: ez szinte függőség, ha nem érzem azt, hogy környezetem minden egyes apró rezdülését van esélyem elkapni, szinte fizikai rosszullét kerülget. Ezúttal is odafigyelek arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmem. A kijárat felé indulok. Íjra figyelek fel, egy fiatalnak tűnő fiúhoz tartozik. Megállok a széke mellett. Nem nézek le rá, legalábbis a tekintetemmel nem. Néhány fókuszomat rá helyezem azért, hogy a tudtán kívül mégis tisztában legyek még a kisebb izomjátékokkal is. Visszafogottan kérdezem, semmi köze másoknak a mi beszélgetésünkhöz:
– Miért vagy még mindig az első szinten? Ha már magasabb szintű vagy egyébként… ha pedig nem, miért nem? – Egy pár szavas haladékot akarok adni neki: hogy legalább ennyi ideje legyen magyarázkodni. Hátha mondd valami érdekeset, valamit, amivel kicsit is közelebb kerülök ehhez a típushoz.
Az eseménytelen órák tengerében lassan fuldokolni kezdek, és mint minden hajótörött, az életet jelentő izgalmak szárazföldje után nézek, hátha akad még ott nekem egy talpalatnyi föld, ahol megvethetem a lábam, meg némi friss levegő, ami mellé nem kell a semmittevés vizét is nyelnem. Tüdőre.
Köhögök. Rájöttem, hogy félrenyeltem az italomat, ami kicsit nonszensz, hiszen itt az ivás nem más, mint egyszerű igényre jelentkező inger elaltatása, és baromi nehéz félrenyelni néhány programkód-töredéket.
A francokat, mégis mi a fenét csinálok én még itt?! Hentelnem kéne a mobokat, felfedeznem a második szintet, vagy egyenesen a harmadikat… ahelyett, hogy itt megint azzal foglalkozom, ki miért nincs felzárkózva mögénk. Hogy mégis miért tengődnek még mindig ebben az első szintnek nevezett mocsárban.
Felállok. A székem karistolja a padlót, majd megindul, hogy eldőljön. Utána nyúlok… élvezem, hogy a gyorsaságom engedi, hogy még a levegőben különösebb probléma nélkül elkapjam. Elmosolyodok. Mindig örülök, amikor változást érzek magamon, valahányszor növelhetem a statjaimat. Minden egyre biztonságosabb, nem vagyok veszélyben.
Fókuszaimat szétszóróm a látóteremben, hogy mindenre figyelhessek: ez szinte függőség, ha nem érzem azt, hogy környezetem minden egyes apró rezdülését van esélyem elkapni, szinte fizikai rosszullét kerülget. Ezúttal is odafigyelek arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmem. A kijárat felé indulok. Íjra figyelek fel, egy fiatalnak tűnő fiúhoz tartozik. Megállok a széke mellett. Nem nézek le rá, legalábbis a tekintetemmel nem. Néhány fókuszomat rá helyezem azért, hogy a tudtán kívül mégis tisztában legyek még a kisebb izomjátékokkal is. Visszafogottan kérdezem, semmi köze másoknak a mi beszélgetésünkhöz:
– Miért vagy még mindig az első szinten? Ha már magasabb szintű vagy egyébként… ha pedig nem, miért nem? – Egy pár szavas haladékot akarok adni neki: hogy legalább ennyi ideje legyen magyarázkodni. Hátha mondd valami érdekeset, valamit, amivel kicsit is közelebb kerülök ehhez a típushoz.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Halász Alex Hétf. Dec. 17 2012, 17:07
//Ranmaru//
*Feláll a férfi. Szemével követi csak a lépéseket, és a mozdulatokat. A hírtelen elkapásra egyszerre kikerekednek a szemei. Gyors volt, túl gyors, pont, mint akkor annál a két kést használó banditánál. Mi a fene ez? De nem mond le az ivászat öröméről, még van jócskán a pohárban, hiszen lassan szürcsölgeti, épp, hogy csak arra vigyázva, hogy nem kerüljön levegő a szívószálba. Kényes feladat ez, főleg valakinek, aki már-már elunja a fejét, annyira nem tud mit tenni. Halvány gőze nincs, hogy mit kéne csinálni kint, ahol (úgy képzeli) minden bokor mögül a halál leselkedik rá, és még csak az eddig megszerzett tapasztalataira sem hagyatkozhat. Ez nem az ő világa, de itt ülni és várni, hogy legyen valami. Várni, hogy talán a frontharcosok majd kiviszik a játékot helyette egyenesen szégyennel töltötte el. Az idő többségében, próbált nem gondolni erre az alapvető tényre. Ő valójában gyáván meghúzódik az első szinten és várja a csodát. Azonban bármikor mikor arra gondol, hogy tenni akar valamit, nem lát kiutat, nem tudja mit kéne tennie. A nyilához az óta se nyúlt hozzá, az első nap óta. Mit is tehetne valamivel, amihez nem ért? Túlságosan is a való világ eszével gondolkozik. Vagy mégsem? Hiszen a játék segítőrendszere megkönnyítené a dolgát, és mégis. Ha a való életben lennének, még inkább cselekednie kellene, de ő e helyett itt lustul.
Arról van itt szó, hogy megszokott egyfajta élet ritmust. Tudta mire képes, és tudta mik a határai. Itt viszont mindent elveszített és ez pánikba ejtette. Ráadásul kint ismerték, volt egy alapvető Istenadta tehetsége valamihez, amit kamatoztatni tudott, itt viszont elveszettnek érzi magát. Csak egy a sok szerencsétlen között.
Elengedte a szívószálat, és a fekete színű lé lefolyt a pohár aljára. Beszéd előtt kiegyenesedett, s a hangjában nem volt fellelhető az a keserűség, amit érzett ez iránt a játék iránt, de szavai egyszerűek voltak. És végső soron tükrözték lelki állapotát.*
- Mert nem értek hozzá. Nem tudom mi, hogy működik...
*Feláll a férfi. Szemével követi csak a lépéseket, és a mozdulatokat. A hírtelen elkapásra egyszerre kikerekednek a szemei. Gyors volt, túl gyors, pont, mint akkor annál a két kést használó banditánál. Mi a fene ez? De nem mond le az ivászat öröméről, még van jócskán a pohárban, hiszen lassan szürcsölgeti, épp, hogy csak arra vigyázva, hogy nem kerüljön levegő a szívószálba. Kényes feladat ez, főleg valakinek, aki már-már elunja a fejét, annyira nem tud mit tenni. Halvány gőze nincs, hogy mit kéne csinálni kint, ahol (úgy képzeli) minden bokor mögül a halál leselkedik rá, és még csak az eddig megszerzett tapasztalataira sem hagyatkozhat. Ez nem az ő világa, de itt ülni és várni, hogy legyen valami. Várni, hogy talán a frontharcosok majd kiviszik a játékot helyette egyenesen szégyennel töltötte el. Az idő többségében, próbált nem gondolni erre az alapvető tényre. Ő valójában gyáván meghúzódik az első szinten és várja a csodát. Azonban bármikor mikor arra gondol, hogy tenni akar valamit, nem lát kiutat, nem tudja mit kéne tennie. A nyilához az óta se nyúlt hozzá, az első nap óta. Mit is tehetne valamivel, amihez nem ért? Túlságosan is a való világ eszével gondolkozik. Vagy mégsem? Hiszen a játék segítőrendszere megkönnyítené a dolgát, és mégis. Ha a való életben lennének, még inkább cselekednie kellene, de ő e helyett itt lustul.
Arról van itt szó, hogy megszokott egyfajta élet ritmust. Tudta mire képes, és tudta mik a határai. Itt viszont mindent elveszített és ez pánikba ejtette. Ráadásul kint ismerték, volt egy alapvető Istenadta tehetsége valamihez, amit kamatoztatni tudott, itt viszont elveszettnek érzi magát. Csak egy a sok szerencsétlen között.
Elengedte a szívószálat, és a fekete színű lé lefolyt a pohár aljára. Beszéd előtt kiegyenesedett, s a hangjában nem volt fellelhető az a keserűség, amit érzett ez iránt a játék iránt, de szavai egyszerűek voltak. És végső soron tükrözték lelki állapotát.*
- Mert nem értek hozzá. Nem tudom mi, hogy működik...
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Kedd Dec. 18 2012, 03:03
[[Alex] - a "késlekedésért" meg bocsesz!]
Tüsszentettem. Pontosabban csak tüsszentésnek hangzott, valójában ez amolyan Tchh volt. Nem köptem le, nem, erről szó sincs, nem… Nem álltam mondjuk messze tőle. Az ilyenek valahogy mindig nagyon ki tudták húzni a gyufát, elindították felfelé a vezérhangyát, kiugratták a nyulat a bokorból: hány féleképpen írjam még le, hogy pillanatok alatt mennyire dühös lettem?
– Íjász vagy, ember, és nem holmi karforgató, hogy az életpontjaid elfogyásától kelljen félned! – ripakodtam rá. Talán némileg hangosabban, mint ahogy ezt egy fogadóban kellene, főleg, hogy továbbra is csak féloldalasan álltam mellette, mintha nem is hozzá beszélnék.
– Szánalmas, amiről beszélsz, szánalmasak az indokaid, szánalmas vagy magad is… – tájékoztattam, hangom pedig elég lett volna talán arra is, hogy jégcsapokkal nyársaljam fel.
– Most pedig azonnal felállsz, és fogod a fegyvered. – Ez nem felkérés volt. Vagy barátságos invitálás. Nem is eldöntendő kérdés, hogy a „köszönöm nem”, vagy egy „ok, rendben” helyes válasz lehetne. Nem voltak opciók. Egyértelműen kiderülhetett: ez minimum parancs, de legalább egy csere felajánlása volt: vagy itt maradsz és elveszem az életed, vagy velem jössz és cserébe élhetsz.
Nem volt igazából semmilyen terv a fejemben, de abban biztos voltam, hogy egy íjász nem szégyenítheti meg a kaszt hírnevét semmittevéssel, rettegéssel és egyéb naplopó dolgokkal. Cselekednie kell. Legjobbnak kell lennie, vagy ha ez nem megy neki – mondjuk mert a legjobb éppen Ran –, akkor az Ököl törvényével élve: legalább törekednie kell arra, hogy egy következő legjobb ő lehessen.
Ha a fiú követte, vele együtt hagyta el a kocsma területét. Ha nem, akkor fogta a kitett íjat, kezébe vette, majd elengedte: így az az invertoryjába került, és a másik íjász már nem férhetett hozzá. Majd egy elmormolt Kövess után kilépett az ajtón.
Tüsszentettem. Pontosabban csak tüsszentésnek hangzott, valójában ez amolyan Tchh volt. Nem köptem le, nem, erről szó sincs, nem… Nem álltam mondjuk messze tőle. Az ilyenek valahogy mindig nagyon ki tudták húzni a gyufát, elindították felfelé a vezérhangyát, kiugratták a nyulat a bokorból: hány féleképpen írjam még le, hogy pillanatok alatt mennyire dühös lettem?
– Íjász vagy, ember, és nem holmi karforgató, hogy az életpontjaid elfogyásától kelljen félned! – ripakodtam rá. Talán némileg hangosabban, mint ahogy ezt egy fogadóban kellene, főleg, hogy továbbra is csak féloldalasan álltam mellette, mintha nem is hozzá beszélnék.
– Szánalmas, amiről beszélsz, szánalmasak az indokaid, szánalmas vagy magad is… – tájékoztattam, hangom pedig elég lett volna talán arra is, hogy jégcsapokkal nyársaljam fel.
– Most pedig azonnal felállsz, és fogod a fegyvered. – Ez nem felkérés volt. Vagy barátságos invitálás. Nem is eldöntendő kérdés, hogy a „köszönöm nem”, vagy egy „ok, rendben” helyes válasz lehetne. Nem voltak opciók. Egyértelműen kiderülhetett: ez minimum parancs, de legalább egy csere felajánlása volt: vagy itt maradsz és elveszem az életed, vagy velem jössz és cserébe élhetsz.
Nem volt igazából semmilyen terv a fejemben, de abban biztos voltam, hogy egy íjász nem szégyenítheti meg a kaszt hírnevét semmittevéssel, rettegéssel és egyéb naplopó dolgokkal. Cselekednie kell. Legjobbnak kell lennie, vagy ha ez nem megy neki – mondjuk mert a legjobb éppen Ran –, akkor az Ököl törvényével élve: legalább törekednie kell arra, hogy egy következő legjobb ő lehessen.
Ha a fiú követte, vele együtt hagyta el a kocsma területét. Ha nem, akkor fogta a kitett íjat, kezébe vette, majd elengedte: így az az invertoryjába került, és a másik íjász már nem férhetett hozzá. Majd egy elmormolt Kövess után kilépett az ajtón.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Halász Alex Kedd Dec. 18 2012, 08:59
//Ranmaru ^.^//
*Hallgatja a különös íjászt a szemüvegével, és néz rá. Az első mondat, habár a hangszín nem volt tetszetős, de azért az a mondat még tűrhető volt, úgy ahogy. Azon gondolkozik el közben, hogy vajon most látja, vagy nem látja, vagy ennyire nem érdekli az akihez beszél, hogy rá se néz? Aztán jött a folytatás, és a magában ellévő szőke kisfiú hírtelen magából kikelő dühös oroszlánná változott. Nem, nem ugrott neki a tisztaság mániásnak, azonban mondhatjuk úgyis, hogy kimutatta a foga fehérjét. Vagy úgy is, és talán ez a ráillőbb, hogy megmutatta, mit is gondol igazán a helyzetről. Rácsapott az asztalra. Mindkét tenyerével, és azzal együtt a széket is hátra lökte, ahogy felállt. Hangos csattanással vághatta el az íjász harmadik mondatát.
Habár valójában valahol már a második "szánalmasnál" szakadhatott el a cérna, de még várni kellett hozzá pár másodpercet, hogy kirobbanjon belőle. Nem volt feltűnő, míg az asztalra nem csapott. Egyszerűen lejjebb hajtotta csak a fejét és így a haja mind a szemébe futott.
A mondatában, abban az első egyszerű kérdésben azonban már benne volt minden megvetése, gyűlölete a játék iránt, ellentétben eddigi érzelemmentes megnyilvánulásával.*
- Miről beszélsz??!! - *Olyan szinten pontosan ejtette ki minden egyes szótagját japánul, hogy az már félelmetes volt. Nos, igen. Átváltott semleges angolról, amit a külföldiekkel használnak a japánok, egy perfekt japánra. De nem csak ez, már maga a felállása, és a végtelenül dühös hangszíne is baljós volt. Benne volt egész lényének utálata. *
- "Életpontok?" "Gyorsaság?" "Kitartás???" - *Ezt rühellte legjobban.
Nem nézett a másikra, az asztal felé fordult, és szinte vicsorgott maga elé, mint valami sebzett vadállat. Minden egyes szó után tartott egy kis szünetet, majd újjul erővel nyomta meg a következő elejét, mint aki ki se akarja mondani.*
- Röhejes! - *Jelentette ki olyan hangnemben, amit megvétózni is csak egy olyan merne, aki legalább olyan nagyra tartja magát, mint kedves Alexunk. Nagyra. De ezúttal sem volt vége a beszámolójának. Sértette büszkeségét a másik fennhéjázása, de még inkább az, ahogyan a világról beszélt. Mintha ez itt "valami" lenne egyáltalán. Megfordult és az íjász melletti falba csapta kezét ököllel. Aztán, szinte a felugró "Immortal object" feliratra válaszolván folytatta tovább.*
- Mintha ez itt normális lenne! - *Most már üvöltött, rá a másikra! De egy újabb levegő vétel után már csendesebben (azonban nem nyugodtabban) fejezte be.*
- A legutóbb,... minimum kékre-zöldre vertem két játékost, de a végén mégis én haltam majdnem meg!
*Ez már úgy hangzott, mintha egyenesen a másik játékos hibája lett volna, és csak egyszerű kifogás lenne. Az is volt. Valamilyen szinten. Azonban pont ez az, ami lényegében visszariasztja minden nemű cselekvéstől. Az íjhoz még csak véletlenül sem nyúlt hozzá, így ha Ranmaru még ezek után is (kis kirohanása ellenére is) úgy dönt, hogy kell mennie, akkor bizony az utolsó megoldást kell választania.
Persze ezzel rákényszerítheti Alexet, hogy menjen, hiszen ő sem hülye. Tudja jól, mit érne az íja nélkül ebben a játékban. Habár ezzel a tettel, talán csak még inkább felidegelheti a szemüveges.*
*Hallgatja a különös íjászt a szemüvegével, és néz rá. Az első mondat, habár a hangszín nem volt tetszetős, de azért az a mondat még tűrhető volt, úgy ahogy. Azon gondolkozik el közben, hogy vajon most látja, vagy nem látja, vagy ennyire nem érdekli az akihez beszél, hogy rá se néz? Aztán jött a folytatás, és a magában ellévő szőke kisfiú hírtelen magából kikelő dühös oroszlánná változott. Nem, nem ugrott neki a tisztaság mániásnak, azonban mondhatjuk úgyis, hogy kimutatta a foga fehérjét. Vagy úgy is, és talán ez a ráillőbb, hogy megmutatta, mit is gondol igazán a helyzetről. Rácsapott az asztalra. Mindkét tenyerével, és azzal együtt a széket is hátra lökte, ahogy felállt. Hangos csattanással vághatta el az íjász harmadik mondatát.
Habár valójában valahol már a második "szánalmasnál" szakadhatott el a cérna, de még várni kellett hozzá pár másodpercet, hogy kirobbanjon belőle. Nem volt feltűnő, míg az asztalra nem csapott. Egyszerűen lejjebb hajtotta csak a fejét és így a haja mind a szemébe futott.
A mondatában, abban az első egyszerű kérdésben azonban már benne volt minden megvetése, gyűlölete a játék iránt, ellentétben eddigi érzelemmentes megnyilvánulásával.*
- Miről beszélsz??!! - *Olyan szinten pontosan ejtette ki minden egyes szótagját japánul, hogy az már félelmetes volt. Nos, igen. Átváltott semleges angolról, amit a külföldiekkel használnak a japánok, egy perfekt japánra. De nem csak ez, már maga a felállása, és a végtelenül dühös hangszíne is baljós volt. Benne volt egész lényének utálata. *
- "Életpontok?" "Gyorsaság?" "Kitartás???" - *Ezt rühellte legjobban.
Nem nézett a másikra, az asztal felé fordult, és szinte vicsorgott maga elé, mint valami sebzett vadállat. Minden egyes szó után tartott egy kis szünetet, majd újjul erővel nyomta meg a következő elejét, mint aki ki se akarja mondani.*
- Röhejes! - *Jelentette ki olyan hangnemben, amit megvétózni is csak egy olyan merne, aki legalább olyan nagyra tartja magát, mint kedves Alexunk. Nagyra. De ezúttal sem volt vége a beszámolójának. Sértette büszkeségét a másik fennhéjázása, de még inkább az, ahogyan a világról beszélt. Mintha ez itt "valami" lenne egyáltalán. Megfordult és az íjász melletti falba csapta kezét ököllel. Aztán, szinte a felugró "Immortal object" feliratra válaszolván folytatta tovább.*
- Mintha ez itt normális lenne! - *Most már üvöltött, rá a másikra! De egy újabb levegő vétel után már csendesebben (azonban nem nyugodtabban) fejezte be.*
- A legutóbb,... minimum kékre-zöldre vertem két játékost, de a végén mégis én haltam majdnem meg!
*Ez már úgy hangzott, mintha egyenesen a másik játékos hibája lett volna, és csak egyszerű kifogás lenne. Az is volt. Valamilyen szinten. Azonban pont ez az, ami lényegében visszariasztja minden nemű cselekvéstől. Az íjhoz még csak véletlenül sem nyúlt hozzá, így ha Ranmaru még ezek után is (kis kirohanása ellenére is) úgy dönt, hogy kell mennie, akkor bizony az utolsó megoldást kell választania.
Persze ezzel rákényszerítheti Alexet, hogy menjen, hiszen ő sem hülye. Tudja jól, mit érne az íja nélkül ebben a játékban. Habár ezzel a tettel, talán csak még inkább felidegelheti a szemüveges.*
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Pént. Dec. 21 2012, 07:55
Felé fordultam. Nem arról volt szó, hogy meg akartam adni számára az empátiám látszatát, vagy jelezni akartam volna, hogy érdekel a srác, egyszerűen csak látni akartam a reakcióit, és ha esetleg bármi olyat tenne, amivel én nem voltam kibékülve, vagy esetleg ellenem akart volna elkövetni valamit, akkor időben akartam hozzá reagálni.
Semmi ilyesmiről nem volt szó azonban, rohama nem tűnt számomra többnek, mint gyerekes hisztinek. Nem, annyit azért be kellett vallanom magamnak, hogy erről kicsit többről volt szó: utólag szerencsésnek éreztem magam, mert biztos voltam magamban annyira, hogy már az elején ki merjem tenni a lábamat Aincradon kívülre, és elég hamar barátokra tettem szert ahhoz, hogy később aztán belőlük meríthessek bátorságot, és bennük bízhassam akkor is, amikor magamban már alig tudtam.
Sosem volt időm a félelemre igazából: mindig másokra kellett odafigyelnem: a céhem vezetőjébe adhattam az életemet, vagy amikor én lettem ez a személy, a céhem tagjaira kellett figyelnem. A szintbossok eliminálása is ránk váró feladat volt, hiszen ki más oldotta volna meg, ha mi nem? Talán ez a nemzedék, akik még mindig Aincradban voltak? – Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben a srác „tombolt” előttem.
A felvillanó „Immortal Object” felirat egészen megihletett, egy gondolat jutott az eszembe, az ötlet teljesen felvillanyozott. Lehívtam a menürendszeremet, kicsit remegő kézzel kattintottam be a harci öltözéket. Nem a Láncing miatt, hogy az aztán megjelenjen rajtam, vagy a Szakadt Köpenyem miatt, hogy hadd lobogjon, hanem a tegez miatt, amiért már nyúltam is a hátamhoz: annyira izgultam, hogy nem volt elég a motorikus mozdulat egy nyíl kivételéhez, és csak második csípésre sikerült kiemelnem egyet. Az íjra próbáltam illeszteni, minél nagyobb sebességgel, hogy a srác ne tudjon ellépni előlem, azonban a gyorsaságom még magamat is megleptem, és bizony félreböktem a nyíl zenitjét, a felhúzás volt az egyetlen, amit nem sikerült eltolnom nagy lelkesedésemben, viszont a célzásomra annyi fókuszt használtam fel, hogy rittig elnéztem a célt, és miközben a rendszer segítsége bekapcsolt, gyönyörűen ellőttem a srác mellett. Védett övezetben voltunk, ráadásul zsúfoltban, így ha nem is a srácot, hanem egy másik JK-t, de csak sikerült eltalálnom. A hatás ugyan az: a nyíl betalál és miközben nem okoz életpontveszteséget, székestül fellöki az illetőt.
Szemrebbenés nélkül tekintettem a fiúra előttem, és daráltam az információkat, amikkel bombázni akartam:
– Védett területen lehet fegyvert használni. Nem fog sebzést okozni, de ellökésre például tökéletes. – Kis szünetet tartottam. – Ilyen és ehhez hasonló trükkökkel tele Aincrad 100 emeletes kastélya. Meg kell tanulni őket, és nem rettegni tőlük. Remélem, hogy tanulni nem már csak nem félsz… Most pedig kövess. – Hogy jó példát nyújtsak, én már masíroztam is ki a helységből. Francnak volt kedve konfrontálódni rossz időben rossz helyen lévő, (fel)lökött egyénekkel.
Semmi ilyesmiről nem volt szó azonban, rohama nem tűnt számomra többnek, mint gyerekes hisztinek. Nem, annyit azért be kellett vallanom magamnak, hogy erről kicsit többről volt szó: utólag szerencsésnek éreztem magam, mert biztos voltam magamban annyira, hogy már az elején ki merjem tenni a lábamat Aincradon kívülre, és elég hamar barátokra tettem szert ahhoz, hogy később aztán belőlük meríthessek bátorságot, és bennük bízhassam akkor is, amikor magamban már alig tudtam.
Sosem volt időm a félelemre igazából: mindig másokra kellett odafigyelnem: a céhem vezetőjébe adhattam az életemet, vagy amikor én lettem ez a személy, a céhem tagjaira kellett figyelnem. A szintbossok eliminálása is ránk váró feladat volt, hiszen ki más oldotta volna meg, ha mi nem? Talán ez a nemzedék, akik még mindig Aincradban voltak? – Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben a srác „tombolt” előttem.
A felvillanó „Immortal Object” felirat egészen megihletett, egy gondolat jutott az eszembe, az ötlet teljesen felvillanyozott. Lehívtam a menürendszeremet, kicsit remegő kézzel kattintottam be a harci öltözéket. Nem a Láncing miatt, hogy az aztán megjelenjen rajtam, vagy a Szakadt Köpenyem miatt, hogy hadd lobogjon, hanem a tegez miatt, amiért már nyúltam is a hátamhoz: annyira izgultam, hogy nem volt elég a motorikus mozdulat egy nyíl kivételéhez, és csak második csípésre sikerült kiemelnem egyet. Az íjra próbáltam illeszteni, minél nagyobb sebességgel, hogy a srác ne tudjon ellépni előlem, azonban a gyorsaságom még magamat is megleptem, és bizony félreböktem a nyíl zenitjét, a felhúzás volt az egyetlen, amit nem sikerült eltolnom nagy lelkesedésemben, viszont a célzásomra annyi fókuszt használtam fel, hogy rittig elnéztem a célt, és miközben a rendszer segítsége bekapcsolt, gyönyörűen ellőttem a srác mellett. Védett övezetben voltunk, ráadásul zsúfoltban, így ha nem is a srácot, hanem egy másik JK-t, de csak sikerült eltalálnom. A hatás ugyan az: a nyíl betalál és miközben nem okoz életpontveszteséget, székestül fellöki az illetőt.
Szemrebbenés nélkül tekintettem a fiúra előttem, és daráltam az információkat, amikkel bombázni akartam:
– Védett területen lehet fegyvert használni. Nem fog sebzést okozni, de ellökésre például tökéletes. – Kis szünetet tartottam. – Ilyen és ehhez hasonló trükkökkel tele Aincrad 100 emeletes kastélya. Meg kell tanulni őket, és nem rettegni tőlük. Remélem, hogy tanulni nem már csak nem félsz… Most pedig kövess. – Hogy jó példát nyújtsak, én már masíroztam is ki a helységből. Francnak volt kedve konfrontálódni rossz időben rossz helyen lévő, (fel)lökött egyénekkel.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Halász Alex Pént. Dec. 21 2012, 10:28
*Ledermedt a hirtelen reakcióra. Alighogy befejezte kis monológját, a másik már cselekedett is. Ideje nem volt reagálni rá, de nem is igazán tudott volna. Valahogy elöntötte a színtiszta keserűség. Ez a szemüveges itt, az erejét fitogtatja előtte, pedig jóval képzettebb nála, ezt lemerné fogadni is. Ez a "sok" gondolat azonban nem igazán volt ilyen tiszta a fejében, mikor elsuhant mellette a nyílvessző. Kiült rá a halálfélelem, mert hát kire ne ült volna ki, aki abban a hitbe van, hogy fejbe lövik közvetlen közelről?
A sebes nyílvessző szele meglebbentette a haját, és abban a pillanatban az volt az egyetlen, ami mozgó rész volt rajta. Már a száján volt a "Meg akarsz ölni?" kérdés, mikor pár pillanattal később meggyőződött arról, hogy az eltalált JK sebzéspont nélkül áll fel, habár elég feldúltan, mikor a szemüveg tulajdonos belefogott a válaszba.
Ahaaaa, hát erre nincs mit mondani. Ha így van, akkor így van. "És most kövess."*~ Mi vagyok én, valami kutya? ~*De csak elindult, egyetlen hang nélkül. Aztán talán két másodpercet se kellett várni, mire vissza tért, hogy az asztalon felejtett íját magához vegye. Akkor kezdett csak nézelődni a szerencsétlen JK, hogy mégis honnan jött a nyílvessző, így tempót váltva lelépett. A végén még rávarrják a szemüveges tettét is.
Kiérve, és beérve a másikat, azért csak megszólította. Még mindig bosszús felhanggal, de már jóval nyugodtabban.*
- Na és hová "kövesselek"?
A sebes nyílvessző szele meglebbentette a haját, és abban a pillanatban az volt az egyetlen, ami mozgó rész volt rajta. Már a száján volt a "Meg akarsz ölni?" kérdés, mikor pár pillanattal később meggyőződött arról, hogy az eltalált JK sebzéspont nélkül áll fel, habár elég feldúltan, mikor a szemüveg tulajdonos belefogott a válaszba.
Ahaaaa, hát erre nincs mit mondani. Ha így van, akkor így van. "És most kövess."*~ Mi vagyok én, valami kutya? ~*De csak elindult, egyetlen hang nélkül. Aztán talán két másodpercet se kellett várni, mire vissza tért, hogy az asztalon felejtett íját magához vegye. Akkor kezdett csak nézelődni a szerencsétlen JK, hogy mégis honnan jött a nyílvessző, így tempót váltva lelépett. A végén még rávarrják a szemüveges tettét is.
Kiérve, és beérve a másikat, azért csak megszólította. Még mindig bosszús felhanggal, de már jóval nyugodtabban.*
- Na és hová "kövesselek"?
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Szomb. Dec. 22 2012, 00:44
Nem néztem hátra. Nem volt szükségem rá, és bár ez így nagyon menően hangzik, nem arról volt szó, hogy hátul is szemem volt, sokkal inkább arról, hogy létezett még egy dolog a világon: hallás. Így jól hallottam, hogy nem egyedül lépek ki a fogadó ajtaján. Más kérdés, hogy aztán ő visszarohant. Itt már kénytelen voltam kicsit feladni a maszkom, és visszanézni, hogy mi is az indok, és egy fáradt sóhajtással konstatáltam, hogy az íját hagyta el. Az íját. Kénytelen voltam kis nyomkodással megnyugtatni egy szem alatti idegemet, hogy ne tikkeljen. Amikor újra kifelé jött a helységből, szándékom szerint elkaptam a vállát, és magam mellé húztam volna. A célom ezzel igen egyszerű volt: hogy rám figyeljen.
Ugyan olyan íjam volt, mint neki, hiszen azóta sem sikerült nekem sem jobbat találnom. Ez ügyben, úgy tűnik, hogy a temérdek időbefektetés bizony nem térült meg.
– Tedd, amit én teszek – adtam ki az utasítást, és a jobb vállamhoz illesztettem a fegyvert, úgy, hogy azért még a levegőben tartsam. – Nagyon egyszerű. Ne dobd, ne hajítsd, egyszerűen csak engedd el. – Élő példája voltam annak, amiről beszéltem: elengedtem a fegyvert, így az elpixeleződött, és eltűnt. – Az invertorymban újra megtalálom. És úgy már biztos nem hagyom ott sehol, rendben? – néztem a szemébe, ha eljutottunk idáig.
Ezennel kis mikrotanításomnak vége is volt. Ha eddig fogtam, hát most elengedtem a vállát, ha eddig vele szemben álltam, hát most minden további nélkül fordultam el tőle, és határozott léptekkel elindultam. Hogy merre? Mondjuk előre. Ja, igen, előre pont megfelelő lesz. Mondjuk amerre a horizont vezet. Igen.
Hogy ha esetleg még mindig jön mögöttem? Bakker. Az nem kellemes. Nem akartam én ezt az egész tanítós cuccost, csak… egyszerűen mindig felment bennem a pumpa, ha egy íjász nem kasztjának megfelelően teljesített. Mint most is. Szörnyen dühített!
Vajon még mindig mögöttem császkál?
Hátralestem…
Ugyan olyan íjam volt, mint neki, hiszen azóta sem sikerült nekem sem jobbat találnom. Ez ügyben, úgy tűnik, hogy a temérdek időbefektetés bizony nem térült meg.
– Tedd, amit én teszek – adtam ki az utasítást, és a jobb vállamhoz illesztettem a fegyvert, úgy, hogy azért még a levegőben tartsam. – Nagyon egyszerű. Ne dobd, ne hajítsd, egyszerűen csak engedd el. – Élő példája voltam annak, amiről beszéltem: elengedtem a fegyvert, így az elpixeleződött, és eltűnt. – Az invertorymban újra megtalálom. És úgy már biztos nem hagyom ott sehol, rendben? – néztem a szemébe, ha eljutottunk idáig.
Ezennel kis mikrotanításomnak vége is volt. Ha eddig fogtam, hát most elengedtem a vállát, ha eddig vele szemben álltam, hát most minden további nélkül fordultam el tőle, és határozott léptekkel elindultam. Hogy merre? Mondjuk előre. Ja, igen, előre pont megfelelő lesz. Mondjuk amerre a horizont vezet. Igen.
Hogy ha esetleg még mindig jön mögöttem? Bakker. Az nem kellemes. Nem akartam én ezt az egész tanítós cuccost, csak… egyszerűen mindig felment bennem a pumpa, ha egy íjász nem kasztjának megfelelően teljesített. Mint most is. Szörnyen dühített!
Vajon még mindig mögöttem császkál?
Hátralestem…
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Halász Alex Kedd Dec. 25 2012, 13:11
*Nem kellett hátra lesnie szemüveges íjászunknak, mert hogy a hirtelen vállon ragadás után és kis beszámoló következtével...jah igen. Alex meredten bámulva a másikat szépen lemásolta a mozdulatokat, mire az ő íja is az úgynevezett "inventoryba" került". Legörgette a menüt, hogy utána nézzen, de még ez sem állította meg, hogy egy könnyed lépés után tarthassa az iramot amit a másik diktált.*
- Nahát, tényleg!
* Csendült fel egy újabb hangszíne, mintha az előbbi dühroham alatt nem is ő lett volna. Becsukta az ablakot, majd a mostani hirtelen kapott jókedvével beszélni kezdett. Persze sok furcsaságot hordott össze, és elég érdekes, hangszínen, mintha nem is Rannak mondaná, de mégis így volt.*
- Mondd, milyen trükkök vannak még ebben a játékban? Meg hallottam, hogy nem csak a játék rendszerét lehet felhasználni. Több kardforgató is támaszkodik a saját való életbeli képességeire, meg am, azért van szemüveged, mert valójában is az vagy, ugye?
*Mármint szemüveges. Nem volt probléma, hogy nem kapott választ a kérdésére, mert nem állt szándékában elengedni ezt az íjászt egyelőre. *
- Azon gondolkodom, hogy hányas szintű lehetsz, biztos már meg vagy három, négy. ...
*Itt tartott egy kis hatás szünetet, de amúgy is kellett neki is a csönd, hogy átgondolja a tervét. Nem, ez nem terv, inkább bosszú, majd kimondta egyenesen a másik szemébe (?).... már amennyire így oldalt lehet.*
- Meg akarok küzdeni veled.
*Majd hagyta, hogy a szemüveges megeméssze a hallottakat, ha szükséges volt, akár meg is ismételte, ugyanazzal az békésen elszánt, de kedves hanggal.*
- Nem vagyok tisztában teljesen a szabályokkal, de ha jól tudom, ez neked csak jól jöhet.
* Mosolygott rá Ranra közben, azonban mosolya az idő elteltével eléggé sokat sejtető lett. Vészjósló.*
- Ha jól tudom, az íjászok sebzése közelre mindenkor egy. Mit szólsz egy íjászok közti közelharchoz?
*Persze mindezt úgy és olyan hanggal, hogy a nem a gyávaság jele és a megfutamodással egyenértékűvé válik egy lényegesen gyengébb ellenféllel szemben.*
- Nahát, tényleg!
* Csendült fel egy újabb hangszíne, mintha az előbbi dühroham alatt nem is ő lett volna. Becsukta az ablakot, majd a mostani hirtelen kapott jókedvével beszélni kezdett. Persze sok furcsaságot hordott össze, és elég érdekes, hangszínen, mintha nem is Rannak mondaná, de mégis így volt.*
- Mondd, milyen trükkök vannak még ebben a játékban? Meg hallottam, hogy nem csak a játék rendszerét lehet felhasználni. Több kardforgató is támaszkodik a saját való életbeli képességeire, meg am, azért van szemüveged, mert valójában is az vagy, ugye?
*Mármint szemüveges. Nem volt probléma, hogy nem kapott választ a kérdésére, mert nem állt szándékában elengedni ezt az íjászt egyelőre. *
- Azon gondolkodom, hogy hányas szintű lehetsz, biztos már meg vagy három, négy. ...
*Itt tartott egy kis hatás szünetet, de amúgy is kellett neki is a csönd, hogy átgondolja a tervét. Nem, ez nem terv, inkább bosszú, majd kimondta egyenesen a másik szemébe (?).... már amennyire így oldalt lehet.*
- Meg akarok küzdeni veled.
*Majd hagyta, hogy a szemüveges megeméssze a hallottakat, ha szükséges volt, akár meg is ismételte, ugyanazzal az békésen elszánt, de kedves hanggal.*
- Nem vagyok tisztában teljesen a szabályokkal, de ha jól tudom, ez neked csak jól jöhet.
* Mosolygott rá Ranra közben, azonban mosolya az idő elteltével eléggé sokat sejtető lett. Vészjósló.*
- Ha jól tudom, az íjászok sebzése közelre mindenkor egy. Mit szólsz egy íjászok közti közelharchoz?
*Persze mindezt úgy és olyan hanggal, hogy a nem a gyávaság jele és a megfutamodással egyenértékűvé válik egy lényegesen gyengébb ellenféllel szemben.*
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Nyugati rész
by Tatsuki Ranmaru Csüt. Dec. 27 2012, 22:52
– Hetes szintű vagyok! – csattantam fel. Eddig néma csendben hallgattam őt, úgy gondoltam, hogy nem csak a szintje, hanem az értelmi színvonala sem haladja meg az enyémet, és ez sértő, hiszen mégiscsak egy íjászról volt szó, akinek többnek kell lennie, mint a többi kaszt slampos JK-jának.
Ez azonban csak merő fikció, ami talán csak az én fejemben él, az viszont, hogy messze nem vagyunk egy szinten, nem más, mint tény. Tény. Tény.
– Rendben van, néhány trükköt már tudsz. Igen, az íjászok sebzése közelre egy. Viszont nem mindegy, hogy ki melyik szinten áll. Hetes szinten állok, úgy gondolom, hogy a tiéd egyes. A statjaim minimum a kétszeresei a tiédnek, így többek között az életem, a kitartásom és a gyorsaságom is. Valamint a Láncingem se kutya. – Hogy ez kicsit pökhendien hangzik? Esetleg.
Azon gondolkozom, hogy talán ez már kicsit sok, és nem érdemel ilyen hangszintet a kölyök.
– Rengeteg trükk van Aincrad világában. A legtöbb logikus, csak rá kell érezni a rendszer belső fizikájára. Sok téged segít, hogy a legjobb lehess. Főleg neked íjászként úgy kell cselekedned, hogy a legjobbak közé tartozol. És ezen már semmi nem változhat. – Soha nem volt erősségem a lelkesítő beszéd. Kezemet a srác vállára teszem, miközben szembefordulok vele.
– A kihívást egyelőre nem fogadom el. Később, amikor már magasabb szinten állsz, hívj ki újra, és el fogom fogadni. – Leveszem a válláról a kezemet. – Van két céh Aincradban. Ajánlom, hogy csatlakozz valamelyikhez, úgy könnyebb fejlődnöd. – Ez amolyan búcsútanács akar lenni. Már ha magamra a hagy.
– Az Angyalok vezére Mirika. Íjász. A másik az Ököl. Az ő vezére is íjász. Légy büszke arra, hogy te is íjász vagy, és igyekezz, hogy a legjobb legyél. Más nem fogja megtenni helyetted. – Nem jutott eszembe több lélekemelő bullshit. Elléptem tőle. Elindulok, ha rajtam múlik.
Ez azonban csak merő fikció, ami talán csak az én fejemben él, az viszont, hogy messze nem vagyunk egy szinten, nem más, mint tény. Tény. Tény.
– Rendben van, néhány trükköt már tudsz. Igen, az íjászok sebzése közelre egy. Viszont nem mindegy, hogy ki melyik szinten áll. Hetes szinten állok, úgy gondolom, hogy a tiéd egyes. A statjaim minimum a kétszeresei a tiédnek, így többek között az életem, a kitartásom és a gyorsaságom is. Valamint a Láncingem se kutya. – Hogy ez kicsit pökhendien hangzik? Esetleg.
Azon gondolkozom, hogy talán ez már kicsit sok, és nem érdemel ilyen hangszintet a kölyök.
– Rengeteg trükk van Aincrad világában. A legtöbb logikus, csak rá kell érezni a rendszer belső fizikájára. Sok téged segít, hogy a legjobb lehess. Főleg neked íjászként úgy kell cselekedned, hogy a legjobbak közé tartozol. És ezen már semmi nem változhat. – Soha nem volt erősségem a lelkesítő beszéd. Kezemet a srác vállára teszem, miközben szembefordulok vele.
– A kihívást egyelőre nem fogadom el. Később, amikor már magasabb szinten állsz, hívj ki újra, és el fogom fogadni. – Leveszem a válláról a kezemet. – Van két céh Aincradban. Ajánlom, hogy csatlakozz valamelyikhez, úgy könnyebb fejlődnöd. – Ez amolyan búcsútanács akar lenni. Már ha magamra a hagy.
– Az Angyalok vezére Mirika. Íjász. A másik az Ököl. Az ő vezére is íjász. Légy büszke arra, hogy te is íjász vagy, és igyekezz, hogy a legjobb legyél. Más nem fogja megtenni helyetted. – Nem jutott eszembe több lélekemelő bullshit. Elléptem tőle. Elindulok, ha rajtam múlik.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nyugati rész
by Ryuninji Ren Csüt. Jan. 03 2013, 21:05
//Juu//
- Hahhh- sóhajtottam fel.. de nem baj.. szerencse, hogy nem érzek fájdalmat ebben a világban.. Az igazi világban elég durva lenne ha így bánna velem.. kék zöld foltokkal ajándékozna meg.. ami nem előnyös egy sztárnál, aki nem csak a hangjából, de az arcából is él. Itt azonban elnézhetem neki, de azért nagyon remélem, hogy idővel csillapodni fognak szadista vágyai. Önként vállaltam a boxzsák szerepét, de túlzásba nem nagyon kellene esni. Elvégre jómagam is a háttérbe tudtam szorítani a perverz vágyaimat.. eleinte nagyon is nehéz volt, de amint tisztázódtak bennem az érzéseim Juu iránt.. egyre könnyebb és könnyebb lett visszafogom magam, míg már erőlködés nélkül megteszem.. ez mondjuk, nem azt jelenti, hogy nem lehet olyan pillanat amikor megingok egy kicsit, de mindent megteszek ennek elkerülése érdekében.
- Na jó… ha nagyon nem bírsz magaddal akkor adhatsz egy fülest.. azt még túlélem..- jobb lesz úgy ha kiadja magából a dolgokat.. megkönnyebbül és talán segít ez a rémálom problémán is. Annak nagyon örülnék.. Talán ha kialudná magát rendesen nem is lenne ilyen agresszív ez a királylány. Felkeltünk, mert már elég későre jár.. csak úgy repül az idő mikor az ember jól érzi magát. Még akkor sem unatkoztam amikor Juu aludt… mert a karjaimban volt. Most meg.. kinevettük egymást.. bár az ő kacaja valamivel élettel telibb és hangosabb is volt.. egy újabb vidám emlék.. Az úton a város felé Reginald kivételesen Juu vállára szállt.. megkedvelte őt..
- Kitudja.. az ő helyében én is téged választanálak.. – mondtam kuncogva.. A lány nem tudott dönteni afelől, hogy hova menjünk.. így teljesen rám bízta magát..
- Hmm.. rendben.. akkor csak találunk valamit.. menjünk teleportal.. úgy gyorsabb…- ha Juu is benne van akkor elővettük a kristályt és már a városban is voltunk.
- Gyere…- Elvezettem őt a város nyugati részéhez.. egy jk étterem féléhez ahol finom dolgokat árulnak..
- A cehhet én állom – feleltem mosolyogva.. és vártam, hogy mit rendel a lány.. én majd csak utána következem.. Reginald pedig tényleg átpártolt Juu-hoz.. még mindig a vállán ült..
Ryuninji Ren- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.
Karakterlap
Szint: 40
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 15 oldal • 1, 2, 3 ... 8 ... 15
Similar topics» Déli rész
» [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs
» [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs
» Északi rész
» Keleti rész
» [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs
» [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs
» Északi rész
» Keleti rész
1 / 15 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.