Re: Nyugati rész

by **Azmaria** Pént. Dec. 27 2013, 19:17

Ettem egy kis falatott az eper tortából. Hú ez nagyon finom és bekaptam még párat.
- Hát.. öm.. már nagyon régen történt ez a dolog, de még mostanában is visszagondolok, hogy miért, és hogyan történt. Mikor még kicsi voltam akkor a házunk felégett. Senki se tudja ennek a balesetnek az okát örökre rejtély marad, csak az volt az egész dologban a nagyon különleges hogy egyedül én éltem túl a dolgot.-kicsit megálltam a beszéddel mert letöröltem a könnycseppet az arcomról, mert miközben meséltem neki, hogy mik történtek velem elkezdtem sírni. Rögtön ezután föl is mosolyogtam.
-De ezután csupa jó dolog történt velem árvaházba kerültem és ott a többi gyerekkel nagyon jóba voltunk. Ekkor még mindig Portugáliában éltem de egy kis eldugott helyen ahonnan nem mentünk el soha.-mielőtt tovább folytattam volna a mondókámat bekaptam még néhány falatot a fincsi epertortából.
-Lassan ennek is vége lett, és nagy örömömre őrökbe fogadott egy család, kicsit szomorú is voltam, hogy elkel válnom a többiektől, és izgatott is voltam hogy egy család tagja lettem, de mivel volt egy különleges képességem, ezért meggyűlöltek, nem mondanám, hogy az ő hibájuk volt, hogy nem fogadtak el hanem, ez egyedül az én hibám volt. Kicsi később pedig eladtak egy kicsi utazó zenekarnak, mivel jól tudtam énekelni. Úgy éreztem végre megtaláltam a helyem ahol boldog lehettem, de mint mindenek egyszer ennek is vége kellet lenni e, mert mikor Amerikába voltunk az utazó zenekartól elszakítottak és egy család fogadott magához. Nem nagyon akartam velük menni, nem akartam újra problémát okozni még egy családnak. Kis idő múlva mindenkivel jobban lettem, ekkor kaptam egy levelet miszerint a zenekar életét vesztette egy vonatbalesetben . Emiatt, megint csak magamat okoltam, mert megint balszerencsét hoztam másokra. a lányuk vigasztalt végül meg. Ő szerette az ilyen MMO játékokat ő vette meg még magának a SAOt is, csak ő azt szerette volna, hogy én próbáljam ki hamarabb. Így kerültem be a SAO világába. Kicsit különös volt minden eben a virtuális világban. És amikor a szörnyű hírt megtudtam, hogy mind itt ragadtunk ebben a játékban. A félelemtől ereszkedtem, és örömömben pedig sírtam. Azért voltam boldog mert ő helyette én estem a játék rabságába.- a tányéromról elfogyott az epertorta.
- Bocsánat hogy sokat beszéltem, kicsit furcsán érzem magam mert mindent elmondtam neked pedig még nem is ismerjük olyan jól egymást, de úgy érzem neked bármit elmondhatok, és most te jössz.- nyúltam a csokis kehelyért.
-Mesélj egy kicsit arról a bizonyos Jin-kunról. Hogy ismerkedtetek meg egymással?

by **RenAi** Pént. Jan. 03 2014, 11:33

Azmaria és Ai - Avagy leánykérés a fogadóban.

Úgy látom a kis Azmaria is olyan édességmániás mint én. Könyveltem el magamban, ezt a remek felfedezést ;3 Miközben én is kanalaztam párat a tortámból érdeklődve hallgattam végig a lány történetét. Bár nem is sejtettem hogy érzékeny pontjára térhetek a kérdésemmel mégis feltettem, és ő kedvesen el is mesélte hogy az igazi családja odaveszett egy háztűzben… ledöbbenve hallgattam végig majd mikor láttam hogy elpityeredik, szorosan magamhoz öleltem. Persze eleinte csak lassan értem hozzá, nehogy túl közelinek érezze eme cselekvésem és ha nem akarja akkor a mozdulataiból észrevegyem. Ha engedte szorosan magamhoz öleltem, míg meg nem nyugszik. A fejét kezdtem el simogatni közben, hogy érezze nincs egyedül ezek ellenére sem. Majd folytatta a történetét. Sok érdekességet elmesélt magáról, és néha-néha ledöbbenve hallgattam a lány szavait. Nem csak a szerencsétlen események sorozata fogott meg… és nem csak a különleges képessége.. amire hirtelen nem tudtam hogy rá merjek-e kérdezni, de leginkább az hogy két igencsak erős közös dologban is hasonlítunk. Eddig nem hallottam még ennyit beszélni ezt a csöppke lányt, de nagyon édes volt és megtisztelve éreztem magam a bizalmával. Mikor abbahagyta a beszédét pár másodpercig csöndben maradtam… nem azért mert nem akartam beszélni inkább csak mert hirtelen nem tudtam mit mondani… annyi mindent szerettem volna.

- Ümm.. – Nyögtem ki magamból.
- Szomorú történeted ellenére igencsak emlékeztetsz engem valakire... – Bár azt már nem tettem hozzá hogy az a valaki én volnék.
- Nagyon erős lányka vagy, hogy mindezek után így tudsz mosolyogni és kedves lenni másokhoz. – Folytattam. Sok dolog kavarodott bennem… és bizalomért ugye bizalom jár.
- Meglepődnél hogy milyen sok közös is van bennünk, én is ismerem az árvaház közegét… bár én nem szerettem annyira… hiába voltunk sokan… valahogy nem éreztem igazi családnak bár csak hat éves koromig voltam ott… utána én is megtapasztaltam azt hogy milyen is egy szerető környezet, ugyanis örökbefogadtak. Egy pár akinek nem lehetett gyemeke… persze örökbe fogadásom után nem sokra mit ad isten lett egy öcsém. Eleinte féltem hogy így már nem fognak „igazi” lányuknak tartani… de szerencsémre tévedtem. Ott rálelhettem egy igazi család igazi szeretetére, és mindezt megkapni és eltanulni, számomra régebben ez lehetetlennek tűnt. Nincs ember aki jobban hiányzik most kintről mnt az öcsém.- Azt már nem említettem meg, hogy egy pillanatra mikor mindenki egy helyre lett teleportálva mintha láttam volna Őt. Nem mertem…
- Hiányoznak… - Mosolyodtam el, bár legbelül mardosott a kín hogy mi van ha soha többé nem láthatom őket…
- És az iróia az hogy én is a testvérem helyett vagyok bent a játékban! – Nevettem fel hangosan… persze érződött a hangomban hogy nem épp örömömben… és nem sírva… inkább csak kínomban.
- És persze abban is hasonlítunk, hogy én is örülök hogy így alakult… - Fejeztem be egy mosollyal.
- De az élet nem áll meg, azóta is rengeteg emberkével megismerkedtem, ott van Rita például, Ő lelt rám a játékban és karolt fel Tsubakival vállvetve. Mindketten nagyon aranyosak, bár Rita néha ilyesztő tud lenni, de igazán szeretetre és tiszteletre méltó személyiség. És ugye aki még nagyon fontos nekem ott van Jin is. A barátom. Kalandos volt a találkozásunk, de az ám. – Nevettem fel ismét, jókedvűen.
- Elbóbiskoltam egy fán, majd idővel ő pont az a fa alatt pihent le…. és én pont lepottyantam volna ha nem vesz észre és kap el. – Nosztalgikus élmény fogott el.
- Majd utána virágszedő, mob vadászversenyt és a végén igazi harcot is vívtunk. Majd meghívott egy randira. XD Utána egyre több dologban vettünk részt, és egyre inkább kezdtem el érezni hogy egymásnak valóak vagyunk. –*Ismét mosoly*
- Most például azt tervezzük hogy összeköltözünk. :3 – Jelentettem ki büszkén. ^.^
- És a jelenlegi céhemnben is nagyszerűen érzem magam, a céhvezérnőnk remekül gondunkat viseli, és gondoskodik hogy ne legyen gondtalan életünk. - *Öltöttem ki a nyelvem játékosan* jelezve hogy cseppet sem rosszból mondom.
- Ugyanakkor a céhtársaimat is szeretem, mindannyian nagyon kedvesek és segítőkészek. – Dicsekedtem velük.
- Látom már te is tagja vagy egy céhnek. – Jegyeztem meg.
- Mesélj róluk. – Kértem meg a lányt.

by **Azmaria** Pént. Jan. 24 2014, 20:33

Nagyon jól eset mikor Ai megölelt, egyszer melegséget, és szeretettet éreztem. Persze nem egyből, hanem lassacskán, próbálta éreztetni velem, hogy nem vagyok egyedül, gondoltam, bár nem biztos amit feltételeztem. Szépen végighallgatta a történetemet, az arcán néha kicsit lehetett látni, hogy meglepődik, vagy éppen velem együtt érez a történetem alatt. De vajon kire is emlékeztetem? Fordult meg a fejembe ez a mondat amit Ai mondott, lehet, hogy rá kéne kérdeznem erre. És valóban tényleg erős lennék, mert legeslegbelül, még is úgy érzem mintha a lelkem egy része darabokra tört, és a másik pedig boldog, de igaza van a mosolyomat továbbra is megőrzőm. A dolgokban, és a történésekben legfurcsább az volt ebben a pillanatban hogy az aki előttem ül, akivel most találkoztam életemben elődszőr, elmondtam neki mi történt eddig az életemben, pedig még amikor az árvaházban voltam a legjobb barátnőmnek se mondtam el semmit a dolgokról, még a mostoha nővéremnek se, persze ez a lány is aki most itt van velem mármint Ai ő is mindent elmondott, és vele tényleg sok mindenben hasonlítunk egymásra, ezt még álmomba sem gondoltam volna, hogy valakivel hasonló dolgok történek meg mint velem. Lehet, hogy pont a sors akarta, hogy találkozunk. Az ő története is elég izgalmasnak bizonyult, örömmel hallgattam végig a legjobban az fogott meg belőle amikor Jin- sanal találkozott, elég vicces kis történetnek bizonyult.
- Biztos nagyon szerethetitek egymást ha már ezt tervezitek, szurkolok nektek hogy mininél hamarabb összeköltözzetek.- mondtam és egy kedves mosolyt tettem a végére. Most viszont Ai kicsit nehéz feladatot adott föl a céh tagokkal kapcsolatban mivel nem rég lettem én White Rose tagja ezért nem nagyon ismerek még mindenkit, talán Ainak azt is elmesélem, hogy lettem chétag, úgy jobban körül tudnám írni a dolgokat, jobban megtudnám fogalmazni. Egy darabig gondolkoztam ezen, hogy hogy is kezdjem, mit mondjak majd végre elkezdtem.
- Hát nem nagyon ismerek még mindenkit. Csak néhányukat. Köztük például a céh vezérünket is Enheriel meg még Danee nevű fiút, persze őt se még személyesen, hanem csak láttam mikor, megtörtént a szavazás, hogy beléphetek-e a céhbe meg a nevét hallottam. A többieket is nagyágyból csak így ismerem, de igyekszem mindenkit megismerni, és jó kapcsolatot állítani fel.- mondtam, és egy icipicike időre megálltam gondolkozni.
- Ha akarod elemeléshetem, hogyan lettem a céh tagja.- ajánlottam föl neki. Meg sem vártam a válaszát és elkezdtem mesélni...
- Az egész egy szép napsütéses napon kezdődött, mikor sétálgattam le föl a városban. Diamond úgy gondolta, hogy csatlakoznunk kéne egy céhez, mert csapatban, jobban teljesítünk mint egyedül. Így elmentünk szerencsét próbálni. Lejártuk a lábunkat, és már be is kezdett sötétedni, de semmi érdekeset nem találtunk. kevés céhbe ütköztünk, de egyik sem fogott meg annyira. Mire végül föladtuk és haza fele mentünk. Ekkor a szél egy hirdető lapot sodor az arcomba. Nagyon megörültem neki, ez volt az a céh amibe most vagyok. De már későre járt és ezért úgy gondoltuk, hogy másnap megkérdezzük.- lenyeltem egy falatott.
- Elérkezett a másnap, mentünk, megnézni, hogy tulajdon képpen miről is van szó. De sajnos nem jártunk sikerrel mert az ami a szorolapon volt annak már rég lejárt a határideje, és már be voltak telve. Talán majd legközelebb mondta nekem Enheriel. Nem is kellet olyan sokáig várnom a legközelebbre, mert három hét mulva oda sietett hozám amikor meglátott, és azt mondta, hogy most már én is a céh tagja lettem. Egy teljes napig nem bírtam abbahagyni a mosolygást annyira örültem ennek a hírnek. Így történt mindez.- fejeztem be a történetemet.
- Mesélj még egy kicsit magadról.- kértem meg rá szépen Ait.

by **RenAi** Csüt. Feb. 06 2014, 19:11

Azmaria

Nem is indulhatott volna jobban a mai nap, reggel egy srácot máris elintétéztem…izé… elintéztek helyette, és nem sokra rá, egy aranyos lánykával is megismerkedtem. Azmariának hívták, és ahogy elnézem sok közös van bennünk.

- Igen, imádjuk egymást, bár az összeköltözés lesz majd igazi kaland számunka. Ugye mint a mondás is mondja „Lakva ismeri meg az ember egymást”… vagy valami ilyesmi.. >< -Majd mivel láttam hogy nincs egyedül és hogy máris egy céh tagja lett így rá kérdeztem hogy mégis miféle, céh az aminek tagja. Úgy látom gondolkodásra késztettem, csupán reméltem hogy nem valami gonosz céh lehet az… mivel eleinte halgatott, és lehet jobban kellene ismernek a céheket, jobban tisztában lenni a dolgokkal. Elmondta hogy nem igazán ismeri őket, és a nevek közül én is csak Dene-vel találkoztam már.
- Denee, Ő jófej, kedves srác. – Mondtam bíztatva a lányt. Majd mesélni kezdett hogy, hogy is került be. Kalandos kis történetet hallhattam végig, kicsit nosztalgikus volt hallgatni őt. Lassacskán elfogytak a falatok, a nasi és az üdítő is.
- Kedves céhnek tűnik, és biztos vagyok benne hogy erősíteni fogjátok, te és a kis peted is. Meg sem kérdeztem mi a neve ennek a kis madárkának? – Eddig nem zavart sok vizet, csendben ült mellettünk, vagy ha nem is ült, túlzottan nem ficánkolt.
- Kedvesnek és szelídnek tűnik, megsimogathatom?- Kérdeztem mosolyogva. Majd ha engedte megsimogattam.
- Hmm… nem is tudom mit tudnék még mesélni rólam… már majdnem mindent elmondtam… hmmm vicces történeteket keresek jah meg is van. Egyszer Ritával küzdőtereztünk, majd mikor elindítottuk a harcot, valahogy leestünk a tetőröl amin épp voltunk, és az esés következtében elájjultunk. A furcsa csak az volt, hogy mind a ketten ugyanazt állmodtuk. Még álmunkban is folytattuk a harcot, pedig már besötétedet mire felkeltünk. – A történetmesélésekben sosem voltam jó, de számomra ez vicces helyzet volt…
- Muffin eső… ki álmodik muffinokról egy harc közben… - Csóváltam a fejem kétkedve magamban… pedig ez bizony így történt. A történetem ha akartam volna sem tudtam volna végig mesélni, mivel hangos a hangos prittyegés félbe szakított volna… rendszerüzenet, Ritától.
- Bocsánat ezt el kell olvasnom. – Előhívtam és elolvastam. Fél órán belül a céhházban kell lennem, Hinari össze hívott minket, a gyűlésteremben találkozunk.
- Uhh… ne haragudj, de el kell hogy menjek. Valami céhes dolog, nem tudom pontosan hogy mi, de mindenki össze lett hívva, és fél órám van hogy el ne késsek… amit nem is tudom hogy, hogy tudnék kivitelezni… - Felpattantam a székről, és a pincért hívtam hogy fizetek.
- Fél óra alatt kizárt hogy beérjek… >< - Mérgelődtem magamban.
- Tényleg ne haragudj, és ha bármi van, nyugodtan írj. - És küldtem neki egy barát meghívót. Annak a reményében hogy elfogadja. Időközben a pincér is ide ért, gyorsan fizettem, majd intettem azmariának, és elköszöntem.
- Szia, remélem még találkozunk! – Azzal kiléptem az ajtón, és síetve a teleport kapuhoz vettem az irányt..
- Egek… fél óra?... vagyis már annyi sem >< - Pillantottam a rendszeridőre. ><

/Köszönöm az ismerkedős játékot, jól éreztem magam./

by **Utahime** Csüt. Márc. 06 2014, 19:59

//Csatornahalászat: Shukaku; Saya; Utahime//

A mai nap is városban sétálva nézelődtünk. Nem hiába, a Kezdetek Városa Aincrad legnagyobb kiterjedésű városa. Szinte minden találok valami új, ismeretlen részt, pedig csak olyan helyeken járkálok, ahol minimális a játékosok száma. És bizony igen gyakran el is tévedek a házak között. Ezen a környéken nem láttam semmi érdekeset, egyszerű házak álltak sorban labirintust alkotva. NPC házak... talán néhány kiadó is volt, de ezen kívül semmi más. Olyan lehangolóan egyszerű volt a környék designja, mintha a tervezők ctrl+C ctrl+V kombóval töltötték volna ki a maradék helyet, amikor már nem tudtak mit kitalálni a város ezen felére. Ezért nem is akartam sokat időzni ezen a területen, és álltam volna tovább, hogy érdekesebb helyeket fedezzek fel, de újfent rá kellett jönnöm, hogy eltévedtem. A tökéletesen egyforma és unalmas házak közt azt sem tudtam megállapítani, hogy csak körbejárok, vagy haladok-e valamerre. Lenyitottam a térképem, de ez sem segített rajtam. A terület nagy részén még nem jártam, és azt sem tudtam merre vagyok rajta én mivel semmi támpontot nem láttam amihez viszonyíthatnám magam.
-Nem akarsz segíteni egy kicsit? - Böktem meg a fejemen szunyókáló potyautast. Nem értem, minek jött velem, mikor reggel még azt csipogta, hogy inkább a kertben játszunk együtt, de mivel épp felfedezhetnékem volt, elindultam... és utánam jött. Természetesen örültem neki, de miért nem tud egyedül játszani. A pet boltból úgyis vittem volna neki finomságot. Persze nekem mindenképpen jó, hogy velem van, főleg ilyen esetekben ha eligazítana, de ezúttal valamiért nem akart segíteni. Miután megböktem, elégedetlenül csipogott és szundított tovább. Felsóhajtottam és visszanéztem a térképre. Tőle most biztosan nem kapok segítséget. Így követtem a jól bevált módszert, vagyis elindultam egy ismert koordináta, a céhház felé. Az ismeretlenbe indultam, és kerülgettem a házakat, amíg zsákutcába nem értem. De még milyenbe! A zsákutca egy kapuhoz vezetett. A házak menti árkádok alatt végighaladva a koszorút alkotó házsor által közre fogott kis térre kerültem, melyet élénkzöld gyep borított. A tér közepén pedig egy kút állt. A sok egyhangúság után egyenesen varázslatosnak tűnt a jelenség.
- Egy kívánság kút! - Kiáltottam, és odaszaladtam amire már Falco is teljesen éber lett. Beledobtam egy colt, és áthajolva a káván belenéztem a sötétségbe. Falco még épp időben ugrott a szélére, hogy ne pottyanjon bele. Elégedetlen csipogása után rámosolygok, és visszanézek a kútba. A koromsötét lyukban semmit se látni, csak a feketeséget. Majd a mélyből mintha csillogást látnék, és egy visszhangzó csobbanást hallok. Tehát vízzel teli. De a csillogás és csobbanás nem tűnt természetesnek. Igaz többször is észrevettem, hogy a folyadékokat nem tudták rendesen leutánozni a készítők, de ez nem ilyen értelemben volt furcsa. Olyan, mintha lenne valaki vagy valami a kút mélyén. Megerősítésképp Falcora néztem, aki szintén erősen a kút fenekét figyelte.
- Szerinted is van ott valami ugye? - Kérdésemre bólintott. Ha beleesett valaki, valahogy segíteni kéne rajta. De ugye nem lehet, hogy valami mob van a város közepén? Itt biztos nem bánthat, ha az is volna. Talán valami kazamata bejárata ez is, viszont nem úgy néz ki, mint amiből ki lehet mászni. Sőt, ha leugranék, biztos belehalnék a becsapódásba, ha a városban sebeződhetnék... Egy kis gondolkodás után arra jutottam, hogy ide kéne hívnom valakit, megkérdezni, hogy mi a teendő. Egyedül nem tudok segíteni, ha van is lent valaki. Falco sem mehet le, hisz még csak most kezdi próbálgatni a szárnyait, még nem tud repülni. Végeredménynek meg csak Shukakura tudtam gondolni, csak mert senki mástól nem kértem még segítséget. Ha más nem is történik, legalább kimentenek ebből a labirintusból. Timidus fentről könnyebben eligazodhat, bár lehet, hogy Shu is idetalál a koordinátáimból. Amilyen szörnyű tájékozódó képességem van, még a legegyszerűbb terepen is eltévedek, térkép és iránytű mellett is...

Szia Shu!
Ne haragudj, hogy zavarlak, de egy kis segítségre lenne szükségem.
Eltévedtem, és valami furcsa helyen kötöttem ki a nyugati városrészben.
Ha van egy kis időd, ide jönnétek Timidussal?

Bepötyögtem a koordinátáimat is, és rányomtam a küldés gombra, majd a kútkáván könyökölve figyeltem a mélyből jövő csobogást, és vártam.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 06 2014, 20:52

//Csatornahalászat: Saya; Utahime; Shukaku//

-Önnek egy új üzenete érkezett!
-Hmm? Timidus?
Nézett fel a lány a rajzolásból, értetlenül hunyorítva a sárkányra.
-Ezt meg hol tanultad?
-A piacon. Egy játékos beszélt erről, hogy a kinti világban ezt mondja a PM küldő rendszerük.
-Akkor ezért nem jössz be a boltba? Másokat hallgatsz le? Pedig én azt hittem, hogy csak nem akarsz elcsábulni a sok nasi mellett.
-Elcsábulni? Nekem annál erősebb a jellemem.
-A jellemed?
-Yup! Egyébként pedig nem lehallgatom őket, csak meghallom amit mondanak. Nem tehetek róla. De… nem akarod megnézni az üzenetet?
-De igen. Persze!
És a lány már le is nyitotta a kis villogó ikont, és hangosan felolvasta a sárkánynak a szöveget.
-Utahimétől és Falcótol érkezett. Sziasztok Shu és Timidus!
Javította ki azonnal úgy, hogy a sárkány ne sértődhessen meg.
-Ne haragudjatok, hogy zavarlak titeket, de egy kis segítségre lenne szükségem. Eltévedtem, és valami furcsa helyen kötöttem ki a nyugati városrészben. Ha van egy kis időd, ide jönnétek Timidussal?
-Ennyi?
-Ennyi.
-Hogyan lehet eltévedni, amikor van térképed?
-Azt… azt nem tudom. De ha a segítségünket kéri, akkor mennünk kell.
-Egyedül?
-Nem. Együtt.
-Nem úgy értettem. Hívhatnánk mondjuk valakit. Azt mondta, hogy furcsa hely. Lehet, hogy veszélyben van.
-A városban van. Ott nincs veszély.
-Ezt nem tudhatod. Azt tudod, hogy eddig nem volt. Hívjuk azt a zöld íjászt.
-Zöld íjászt?
-A Saya nevűt.
-Miért pont őt?
-Meglepetés.
-De…
-Csak írj neki.
-Hát… jó…

Sayának írta:Szia Saya!
Shukaku vagyok a Young Justiceből. Szeretnél-e… velünk benézni a város nyugati részébe? Utahime (új céhtag) talált valami érdekeset ott, és Timidus szerint érdekelhet téged.

~Az a lány furcsa. Nagyon furcsa. És jó íjász. Ki akarom próbálni rajta a képességemet. Tudnom kell, hogy meg lehet-e csinálni…~
-Akkor írhatom a választ?
-Még nem írtad meg?
-Nem. Eddig Sayának írtam.
-Akkor írd! Indulunk!

Utahimének írta:Szia Uta!
Persze, ráérünk. Nagyon sietni fogunk. Mi az az érdekes ami találtál? Talán valami új állatka? Remélem jól vagy te is, és Falco is. Sietünk nagyon.

-Kész vagy már?
-Persze! Mehetünk!
És mentek is, sokkal gyorsabban, mint ahogy Uta tehette meg az utat, hiszen ők tudták használni a térképet. Előre megtervezték az útjukat, így csak követni kellett a vonalat, nem pedig bolyongani. Amint meglátták a lányt, Shu már futva közeledett, a sárkány azonban így is gyorsabb volt, megkerülte a kutat, és nagy lendülettel, de azért óvatosan arrébb taszigálta a lányt és a madarat a szélétől.
-Veszély elhárítva! Valami… valami van a kútban, és megbabonázott és bele akartatok ugrani. Nem kell megköszönni.
Shu ezalatt már lihegve, de beérte a sárkányt, és csodálkozva bámulta mindannyiukat.
-Sziasztok! Mi… mit találtatok?

by **Saya** Csüt. Márc. 06 2014, 21:28

//Csatornahalászat: Saya; Utahime; Shukaku//

Nyugati, nyugati... az melyik is? scratch

~Még nem jártunk arra.~
Jaa, akkor most megyünk \o/
~Te oda akarsz menni? Ki ez a Shukaku egyáltalán?~
Az a csendes kislány a kígyós küldikről, már kétszer is találkoztunk vele.
~Ja, tényleg. A csipogó sárkányával.~
Nna, akkor szedjünk össze mindent és indulás \o/ Kaja van, fegyver és nyilak vannak, potik vannak...
~Viszel mindent?~
Sosem lehet tudni.
~Igaz.~
Na, szóval, Hócica is megvan, viszem őt is, kabalának, meg minden egyéb. Most a páncélokat is külön viszem, mert csak akkor veszem fel, ha kell is. Indulandusz \o/
Megállok még indulás előtt a tükörnél és belemosolygok. A tükörképem nem mosolyog, csak néz dühös szemekkel, mint mindig. Vállat vonok és megyek tovább, ott hagyom a szobát meg végül a nagy múzsaszobrokat a kapunál, hogy a nyugati városrész felé vegyem az irányt.
Mikor odaérek, beletelik egy kis időbe, mire megtalálom Shukakuékat, de az a jó, hogy könnyen felismerhetőek, eleve a lánynak szép a haja, Timidus meg mégis csak sárkány, és már nagy sárkány, ami feltűnő dolog \o/ Mellettük viszont van két másik alakzat is, egy ember meg egy kismadár, közöttük meg egy nagy kút. Azokat a másikokat nem ismerem...
~Menjünk haza.~
De már olyan messzire eljöttünk T.T Nem akarok hazamenni, elvégre, megkért valamire... mire is?
~Akkor ő lehet Utahime.~
Tényleg \o/ Na, akkor szegről-végről ismerős, akkor nyugodtan mehetünk \o/
~...~
-Hello :3 -ugrálok oda, de nem megyek azért annyira hú-de-közel, mert hát az Anat is megmondta, hogy ne, de azért köszönni szabad ^^ Főleg a Shukakunak, mert még ismerős is, az Utahime felé meg meghajolok, ahogy a japánok szoktak. -Saya vagyok, a Shukaku hívott \o/ Mit találtatok? :3

by **Utahime** Pént. Márc. 07 2014, 12:20

//Csatornahalászat: Shukaku; Saya; Utahime//

Nem sokkal később jött is a válasz, miszerint sietve jönnek. Elmosolyodtam, és tovább vártam... Milyen segítőkész emberekkel van tele ez a világ. Remélem tényleg nem zavartam meg őket megint. Szokásom mindig rosszul időzíteni. Visszakönyököltem a kávára, mert úgysem tudnék mit válaszolni. Talán, valóban egy állatka, de hogy új-e... egyáltalán az-e?
Újra megcsillant! Meredten néztem a kút fenekére, egyre beljebb hajolva. Egy idő után már deréktól a kútban voltam, két lábammal kalimpálva kifelé, és Falco aggódva szökdécselt és csiripelt mellettem.
- Vigyázz, Uta! Bele fogy esni te is! Mássz ki onnan… - Hallhatta Timidus, mikor ideért. A jelenetet látva a sárkány kimentett a kútból.
- Jaj, már itt is vagytok? De gyors... - Ámultam el elsőként. Csak nem rég küldtem az üzenetet és a jelek szerint tényleg komolyan mondták, hogy sietnek. Shure nézve kicsit aggódni is kezdtem, lám szegény kislány hogy zihál. Azt nem írtam, hogy veszélyben lennénk. Talán legközelebb pontosabban kéne fogalmaznom… bár azt írtam, és látták is, hogy a városban vagyok. Esetleg nem kéne segélykérő levelet írnom nekik, még feleslegesen ijesztgetem szegényeket.
- Timidus? Sziasztok! - Nézett körbe Falco. - Köszönöm, hogy kihúztad Utát, rám nem hallgatott… Valóban van benne valami, de nem hiszem, hogy el tudna bűvölni. Uta viszont magától is bele tudna esni...
- Sziasztok, ne haragudjatok, hogy iderángattalak titeket… jól vagyunk, csak kicsit elveszve. - Nézem Shure bocsánatkérően, és bizonytalanul a kútra mutattam.
- Találtunk egy kívánság kutat. Van benne valami… fura. Először azt hittem beleesett valaki, de talán csak egy mob van az alján…
~Bizony, hogy mob! Mégpedig milyen finom az illata… Finomabb lehet, mint a „pocok falatok” és a „galamb szeletek” amit Uta venni szokott nekem. Most, hogy Timidus itt van, talán tud valami módot, hogy ki szedjük a lyukból.~
- Mond csak, Timidus, hogy lehet ezeket levadászni? Nem tudunk lemenni, és még neked is keskeny a járat ahhoz, hogy kitárd a szárnyaid…
Egy újabb lány vidáman ugrálva érkezett egyre bővülő társaságunkba, amin kicsit meglepődtem. Futólag Shure néztem, amikor azt mondta hívták és elmosolyodva én is meghajoltam előtte.
- Szervusz, Utahime vagyok. Ő pedig Falco. - Böktem a káván ülő gömböcre, aki szintén csipogott és biccentett a jövevény felé.
- Még nem egészen tudjuk mi az... de szerintünk valami van a kút mélyén...és ki akartam szedni. - Foglaltam össze újfent, már talán egy kicsit összeszedettebben. Időnként lehetett hallani, hogy a kút csobban egyet. Ilyenkor belelestem, hátha meglátom mi az, de a feketeség nem mutatta alakját.
- Szerintetek ez valami békakirályos küldetés kelléke, vagy csak egy sima kút... amibe mobok estek? - Az igazat megvallva, nem sok kutat láttam eddig a városban, inkább csak szökőkutakat, és főleg nem főleg nem mobokkal a mélyén. Egy RPG-ben a furcsa dolgok általában küldetést jelentenek, de akkor jelezte volna a rendszer, amint meglátom a kutat. Persze ettől még lehet, hogy csak máshol kezdődik a sorozat.

by **Shukaku** Pént. Márc. 07 2014, 19:38

-Hmmm…
~Magától is bele tudna esni? De… miért akarna magától beleesni? Mármint… végül is magától képes volt elveszni, még térképpel együtt is. Ennyi erővel biztosan a kútba is beleesne. Igen. Biztosan képes rá. Még szerencse, hogy itt voltam.~
-Szerinted mi van benne? Talán valami kincs?
~És miért nem akkor találtátok ki, amikor még kisebb voltam és belefértem? Ehh!~
-Izé… nem haragszunk. De… hogyan tudtatok elveszni? Nem néztétek meg a bemutatót, amikor beléptetek a játékba? Ha… megengeded…
Állt a lány mellé, és ha az engedte, megfogta a kezét, és két mozdulattal lenyitotta a menüjét és a térképet.
-Itt találod meg a térképet, amivel tudsz tájékozódni. És… kívánság kút?
Vonta fel a szemöldökét és nézett a kút felé.
-Egy mob? Nem hiszem, hogy mob lenne az alján. A mobokat Kayaba bácsi nem engedi be a városokon belülre, és mivel a kút a városon belül van, így nem lehet benne mob. Persze kihorgászható dolgok igen. Azt hiszem van is egy olyan küldetés, hogy ki kell horgászni valamit a kútból. Csak nemrég kezdtem el szafarizni, mert a szafari helyek a tízes szinten vannak, én pedig mostanában értem el ezt a szintet. Valaki pedig… azt még kevésbé hiszem. De bedobhatjuk a horgászbotot és akkor kimászhat a damilon aki ott van, vagy belekapaszkodhat a végébe.
-És… mi az, hogy nekem is? Még kinek? Mármint… te nem tudsz még repülni. Mondjuk jó lenne egyszer lemenni, és megnézni, hogy mi van lent, de szerintem csak víz. Víz meg a tavakban is van.
Amikor Saya megérkezett, természetesen mindketten felé fordultak, Timidus pedig még integetett is.
-Szia Saya! Örülök, hogy eljöttél. Tudsz valamit véletlenül a kutakról és a bennük élő vagy levő dolgokról? Uta szerint van benne valami vagy valaki.
-Szia! Majd… majd szeretnék tőled kérdezni valamit ezután. Segítened kell megoldani egy talányt. Nagyon fontos, és csak te segíthetsz, mert nagyon ügyes íjász vagy. Gyere nyugodtan közelebb, nem kell félned tőlem.
-Nem hiszem, hogy félne. Egyébként micsodát találtál ki Timidus?
-Titok.
-Megint?
-Megint.
-Hát… oké.
Legyintett a lány, majd újra Uta felé fordult.
-Békakirályos küldetés? A békakirály magától ugrott ki… úgy emlékszem. De ha gondolod, akkor tényleg megpróbálhatok horgászni.
Már a kezében is termett a bot, és kérdőn nézett a többiekre.

by **Saya** Pént. Márc. 07 2014, 20:08

Szóóóóval a kút a téma. Közelebb merészkedem és a káva fölé hajolva belenézek, de nem látok semmi különöset. Vagyis néha mintha mozogna lent valami, de nem vagyok benne biztos. Pedig még a hajamat is félretolom a fülem mögé, hogy jobban lássak.
Te látsz ott valamit, Hugi?
~Saya. Csak közölném, ha esetleg nem tudnád: ugyanazt látom, amit te.~
Tudom, de azért megkérdeztem :3
~*sigh*~
Timidus felé fordulok, mikor valami talányról mesél és ügyes íjásznak nevez. Picit még bele is pirulok, de a Hugi hamar helyrebillenti a fejemben az észt, hogy nem én vagyok az ügyes, hanem ő, mert folyton ő szokott harcolni, én csak az egyéb dolgokat csinálom. Mondjuk tervbe vettem, hogy valamikor majd én is kiállok a csatatérre, de... az még nem tudom, mikor lesz >.>
-Persze-persze \o/ Amikor csak szeretnéd :3 -bólintok hevesen. Örülök, hogy többet beszél, ő is meg a lány is, főleg a lány, mert még akkor, mikor a kígyót kerestük a Kenékkel, nagyon hallgatag volt. Most meg valami békakirályt kezdtek emlegetni, mire kinyújtottam kicsit a nyelvem.
-Ha van is békakirály, fix, hogy én nem fogom megcsókolni >.> -közöltem már most karba tett kézzel. Mert biza az ilyesmit jó előre elmondani, hogy a többiek is tisztába legyenek vele. Shukaku viszont elő is vett valami botot, mire megcsillant a szemem és közelebb merészkedtem hozzá.
-Azta, ez horgászbot? *.*
~Mi van? Nem láttál még olyat?~
De, viszont van valami, amit nem értek. Mi lehet az a szafari? scratch

~Kérdezd meg.~
-És mi az a szafari? O.o
~Úgy ni.~

by **Utahime** Pént. Márc. 07 2014, 21:24

- Hát... mintha valami mozogna az alján a vízben. Te nem érzed? - Nézett a sötétbe Falco és megrázta a fejét.
- Mintha valami ugrálna benne... - Hát ő nem érzi ezt a furcsa illatot?
Felnézett a sárkányra, és kitárta a szárnyait a kúthoz méregetve.
- Mondjuk... Hisame sem férne bele. - Meg senki akit ismerek. - Én valóban nem tudok repülni... de beleférnék éppen...
Shu igyekezet megmutatni a térképet, de nekem még olyan beállításon volt, hogy a felfedezetlen részt szürkén mutassa. Hiszen így sokkal mókásabb a felfedezés!
- Igen, az iránytűt szoktam követni, csak zsákutcába jöttem... megint. - Majd elpirulva a kútra néztem.
- Nos... Az ilyen stílusú kutakra mondják, hogy ha érmét dobsz bele, akkor kívánni lehet... és a városban nem sok kutat láttam, tehát ritka is lehet, ebben a városban legalábbis. - Majd figyelmesen halhattam a magyarázatát. Szafari és horgászat? Izgalmasan hangzik.
- Tehát kihalászható dolgok... akkor horgászbotot is csak a tízes szinten lehet szerezni? - Vettem tudomásul kissé lehangoltan. Pedig milyen jó lenne horgászgatni... bár sosem gondoltam, hogy ilyen tevékenységet egy kútban tehetnénk. Az új jövevény is szemrevételezte a kutat, míg biccentettem Shu felé.
- A békakirály valóban kiugrott, de ahhoz talán kéne egy NPC, aki aranylabdát ad nekünk, hogy a kútba dobjuk... - Persze valószínűbb, hogy csak horgászható víz van benne, ahogy korábban is mondta. Majd Sayára mosolyogtam.
- A békakirály a tied lehet. De ha tinininját húzunk ki, azt is kéred? - Egy ilyen mesevilágban sose lehessen tudni, mit talál az ember... Egyáltalán mik lakhatnak egy városi kút mélyén egy ilyen fantázia világban? Bizonyára hasonló dolgok, mint a valóságban is, hiszen elég realisztikus játék.
Majd a szafari mibenlétéről kérdezett Saya, amit én is érdeklődve hallgattam. Legközelebb én is szerzek egy botot... A halászaton felbuzdulva helyet hagytam Shunak mikor elővette a botját.
- Köszönöm Shu! - Néztem a mélybe ereszkedő damilt, és vártam... És vártam, és Shura néztem, majd vissza a sötétbe. Nem, a horgászat talán mégsem nekem való dolog.
- Te már sokat halásztál a tízes szinten? Mennyi idő kell általában a kapáshoz? - Kérdeztem a kapást várva. Talán izgalmasabb lenne, ha mégiscsak szereznék egy botot én is. Vajon nem lehet ilyesmit venni a valahol a környéken? Hiszem a Kezdetek Városában, Aincrad legnagyobb városában vagyunk...
- Ez egy nyugalmas foglalkozás. - Állapította meg Falco és összegömbölyödve várta, mi történik.

by **Shukaku** Pént. Márc. 07 2014, 22:22

~Nenenene!~
Tiltakozott volna a lány, de már elkésett. Saya ígéretet tett Timidusnak, ráadásul a lehető legrosszabb ígéretet. „Amikor csak szeretnéd.” Ez egy nagyon-nagyon rossz ötlet volt. Shu fejében már körvonalazódott is a kép, amint Timidus egy random időpont éjjelén felveri Sayát az ágyból, és követeli a kérése betejesítését, mert ő akkor szeretné. A sárkány azonban csak vigyorogva bólintott, és várt.
-Ha békakirály, akkor majd szerzünk mellé egy királylányt, mert csak vele működik.
Majd gyorsan Falcó felé pislantott, és magabiztosan bólintott.
-De igen. Én is látom, hogy van ott valami. Viszont a repülés ismerete nélkül nem lenne okos dolog levetned magad. Utána halászhatnánk ki téged is, ami nem valami jó dolog, mert amiket kifogunk, azokat általában megesszük.
Shu csak felvonta a szemöldökét Uta fura térképére, de nem szólt semmit, csak mosolyogva magyarázott tovább.
-Az iránytű is nagyon hasznos, a zsákutcáknál pedig… hát… én igazából a városokban nem sokat szoktam járkálni, mert nem szeretem, az erdőben pedig ritkán van zsákutca. Egyébként azt hiszem csak a főtéren vannak kút, így tényleg elég ritka lehet, de nem tudom, hogy kívánságot teljesít-e. A horgászbotot pedig bármikor megvásárolhatod, és horgászhatsz is nyugodtan.
Kicsit elpirult, de azért viszonylagos magabiztossággal folytatta, bár kicsit félt, hogy Uta vagy Saya kineveti.
-Én csak azért a tízes szinten kezdtem el, mert Kayaba bácsi biztos nem véletlenül tette oda a szafaris dolgokat, tehát gondoltam örülni fog annak, ha ott szafarizom, ahol ő szeretné.
Ezután Saya felé mosolygott és bólintott. Igyekezett úgy állni, hogy mindannyian beleláthassanak a kútba.
-Igen, horgászbot. Ha fogok valamit, akkor szívesen körbeadom, és akkor ti is kipróbálhatjátok. A szafari pedig olyan dolog, hogy állatokat kell megérinteni, és akkor aranyat és tapasztalatot meg jelvényeket kapsz érte. Mint a cserkészeknél.
Timidus egy hatalmasat ásított, és unottan nézett Falcóra.
-Nyugalmas? Én az unalmas szót használnám. A tavaknál legalább lehet közben fürdeni.
-Nem hiszem, hogy itt sokkal tovább tartana egyébk… hoppá!
Gyorsan hátrébb lépett és berántotta a botot, majd elkezdte felcsörlőzni a zsákmányt. A régi spicbottal persze nem jutott volna itt semmire, úgyhogy most nagyon örült, hogy a szintlépés után beszerzett egy orsósat is. Igaz felhúzni már nem kellett, hiszen a zsákmány azonnal az inventoryban kötött ki, így Uta kezébe nyomta a botot, majd megnyitotta a menüjét, hogy mindenki láthassa, hogy mit fogott.

És egy bakancs akadt a horgon.

by **Saya** Szomb. Márc. 08 2014, 12:27

Hugi, te egyébként elgondolkodtál azon, milyen petünk lenne, ha az idomárt választottuk volna?
~Remélem, valami nagy és gonosz. Mondjuk egy hatalmas sárkány. Vagy valami démonfajzat, mint annak a vak kislánynak.~
De azok gonoszak. Én jobban örülnék egy cuki kiscicának, vagy egy másik Timidusnak. Meg ez a fura madárka is cuki, de nem tudom, mi lehet.
~Az egy főnix. Vagy tűzmadár. Híres arról, hogy halálakor porrá hamvad és abból éled újra.~
Tényleg, igazad van. Mintha olvastam volna erről egy könyvet.
~Olvastál.~
Mondjuk csak egy gond van, ezzel most nagyon elterelted a figyelmem. Csak kérdőn pislogok, hogy mi lehet az a tinininja vagy micsoda, de inkább nem kérdezek rá, mert nehogy hülyének nézzenek. Shukaku már jóval értelmesebben magyaráz, őt felfogtam, és mosolyogva bólintok, miközben elgondolom, milyen lehet szafarizni. Olyan homokszín kalapban, puskával a hátamon...
~...egy olyan játékban, ahol nincsenek lőfegyverek az íjon kívül...~
...meg olyan sokzsebes ruhában, tigrismintás autó tetején állva és nézve, ahogy zsiráfok eszik a fák lombjait meg oroszlánok lustálkodnak az árnyékban. Hugi mondjuk kétli, hogy itt így nézne ki a szafari, de akkor majd odamegyek és megnézem :3
Miközben ő leereszti a damilt és várunk, én Utahime felé fordulok. Uta-Hime, mint Dalhercegnő, az Uta szó meg hozzám is elég közel áll...
~...meghiszem azt.~
...szóval nem bírom megállni, hogy ne fagassam ki egy picikét :3
-Utahime. Szép a neved. És szeretsz énekelni? :3
Talán a céhünkben is jó helye lenne mint második énekes, ha már én nem akarom elvállalni az Esutel mellett... de aztán észreveszem, hogy hopp, neki ugyanaz a címere van már, mint a Shukakunak, akkor nem lehet a bandánk tagja T^T Szniff.
Shukaku végül kifogott valamit, felhúzza, aztán meg is mutatja, hogy egy bakancs az, majd átadja Utának a botot. Én felülök a kút kávájára, leesni úgyse fogok, mert ahhoz elég ügyi vagyok, és onnan figyelem tovább, ő vajon majd mit fog kifogni. Meg utána megint a Shu, ha még próbálkoznak. Vajon lesz itt békakirály vagy olyan tinininja? O.o

by **Utahime** Szomb. Márc. 08 2014, 17:12

Falco kicsit összerezzent a válaszra. - Hát úgy nézek ki mint aki bele akar ugrani? Pont ezért hívtunk segítséget…
- Azért akartam kifogni, hogy megegyem. Vagy legalábbis megnézzük mi van ott.
Shu válaszára bólogattam, hogy az erdőben könnyebb a tájékozódás az iránytűvel. Bár nekem erdőben is sikerült már eltévednem, mert egy szikla elállta az utam arra amerre mennem kellett volna. Falco viszont furcsa mód bármilyen helyzetben tudja merre kéne kikerülni az ilyen akadályokat, ha épp nem alszik, és hajlandó segíteni.
Felcsillant a szemem, ahogy hallottam, már most is lehet horgászbotom, sőt, horgászhatnék is, ha lenne. De igazat kellett adnom Shunak. Ha a szafaris dolgok más emeleten vannak, akkor valószínű, hogy azt a helyet tervezték erre a célra…
- De ha korábban is lehet szafarizni, annak is lehet oka. Ha úgy akarta volna, meg is tilthatná, hogy máshol szafarizzunk… - Igen, ha korábban is engedi a rendszer, akkor az azt jelenti, szabad. Viszont annak is oka kell legyen, hogy a tízes szinten van a szafari helyszíne.
- Viszont biztos igazad van abban, hogy ott jobb lehet szafarizni, ha elég nagy leszek, kipróbálom majd… - Biztosan valami valódi szafari szerű terep van arra, az épületekben mindenféle trófeákkal… Azt mondja olyan mint a cserkészet? Még mindenféle plecsniket is lehet szerezni?
- Szerinted ezért is kapunk jelvényt, vagy azt csak ott lehet, ahol a helye van? - Tulajdonképpen az egész játék arról szól, hogy mindenfélét levadásszunk exp-ért cserébe, de ha ennek külön helye van, akkor a jelvény talán csak oda szól? Ahogy bedobta a horgot, utána hajoltam a kútba, figyelve mi történik odalenn.
- Unalmas? Hát, ez valóban nem épp egy városi tevékenység. - Nézett fel a káván összegömbölyödött madárka. - Biztos jó lehet pancsolni is, de kényelmes itt ülni egy kicsit. Ő talán túl nagy már, hogy ide tudjon feküdni kényelmesen…
A kútba hajolva hallottam Saya kérdését. Szerencsére így nem láthatta, hogy elpirultam.
- Köszönöm. Valóban szeretek, ezért találtam ki magamnak, amikor beléptem. Az igazi nevem Tonelico Ariko… - Mosolyogtam rá, lassan felegyenesedve. Bár valószínűleg nem kíváncsiak erre…
- Te is szeretsz énekelni? - Csillant fel a szemem. Nahát, ebben a világban tényleg minden egyes ember igazi művész lélek, akivel találkozom. Shu fele fordultam, hogy mikor végez, de épp fogott is valamit…
- Egy bakancs? De másnak is kell lennie ott, ugye? - Néztem a mutatott menüt csodálkozva. Igaz, a városban vagyunk, de biztosan nem az ugrált ott lenn. Majd azt mondta, körbeadja a botot, hogy mi is kipróbálhassuk. Elsőként én kaptam meg a botot, amiért hálásan mosolyogtam, és beledobtam a horgot a vízbe.
- Köszönöm, még sosem horgásztam. - Haraptam az ajkamba, és a bot végét szorítottam. Majd körbenéztem a többiekre.
- Énekeljünk valamit? Hátha kicsalogatjuk, ami lenn van! - Evvel, ha nem ellenkeznek nagyon, belekezdek a Ho-Ho-Ho Horgász főcímdalába… és a végére már fogtam is valamit.
- Jé, kapás! - Tekertem fel Shu példájára, és már a virtuális batyumban is volt a darab. Majd megnéztem és...
- Egy zokni.? És még ritka tárgy is... Nézd Shu, a bakkancsod mellé kaptam! - Mutattam én is a menümet a többieknek.
- Ugye városon kívül ehető dolgot is lehet fogni? - Nézett Timidusra az elszontyolodott madárka.
- Most te jössz, hajrá! Te talán ki fogod ami ugrált lent... - Nyújtottam át a botot Sayának.

Első kapásom: Zokni

by **Shukaku** Szomb. Márc. 08 2014, 21:19

A sárkány csak vigyorgott, de legalább már nem olyan unott fejet vágott.
-Hogy megegyed? Hát… csukát már fogtunk és az finom volt, de azt nem tudom, hogy a bakancsnak milyen íze van. Majd meséld el!
Vihogott egy picit, de azért finoman megbökte az orrával a madárkát, és figyelte, hogy ne bántódjon meg. Ha mégis úgy tűnt, hogy Falcot zavarja, és nem veszi a viccelődést jó néven, akkor azonnal abbahagyta és bocsánatot kért. Shu azonban mélyen elgondolkodott Utahime szavain, és nagyon felbátorodott azon, hogy ismételten nem hordták le. Igaz véletlenül csúszott ki a száján így a mondat, hiszen annyira jól érezte magát a két lány társaságában, hogy már a szavaira sem figyelt, őket azonban ezek szerint nem érdekelte, hogy az idomár örömet akar okozni Kayabának, tehát eszerint is folytatta. Nem akarta tűlfeszíteni a húrt, de az biztos, hogy fellelkesült.
-Persze! Itt mindennek oka van, csak mi még nem tudjuk mindenről, hogy micsoda. Kayaba bácsi biztosan mindent eltervezett, és szerintem akkor is ad jelvényt, ha itt végezzük el a feladatot. Biztos jól esik neki, hogy ilyen lelkesek vagyunk. Nekem legalább is jól esne…
Tovább meredt a botra és a kútba, fél füllel azonban meghallotta Uta igazi nevét, és igyekezett jól megjegyezni magának. Azt persze sohasem értette, hogy miért akar valaki már nevet, hiszen ő a saját nevével regisztrált… de nem feszegette, mert az a másik ember múltjához tartozott, és ő sem szerette, ha valaki a múltjában turkált volna. A gondolataiból a fogás, majd Uta szavai rángatták ki, ugyanúgy, ahogy ő kihúzta a bakancsot a kút mélyéről.
-Igen. Biztosan kell. Ha bakancs van akkor van más is. És nagyon szívesen. Nem olyan bonyolult… főleg itt nem.
Lépett egy picit hátrébb, és figyelte a lányokat, miközben lehajtott fejjel gondolt vissza arra, amikor az apja először vitte ki pecázni. Szerencsére azonban nem tudott sokáig szomorkodni, mert Uta azonnal énekelni kezdett, Timidus pedig, mivel nem ismerte a szöveget, viszont a dallamot hamar megtanulta, újra csipogva kezdett dalolni mellette, és talán Saya is bekapcsolódott út közben, hiszen ő is szépen énekelt. Shu persze nem énekelt. Ő tudta, hogy horgászás közben nem szabad hangoskodni… de azért annyira nem volt biztos ebben, hogy rászóljon a többiekre, viszont ő nem szegte meg apja szabályait. Amikor azonban Utának is sikerült fognia valamit, újra közelebb lépett, és a többiekkel együtt figyelte a zsákmányt.
-A bakancsom mellé?
Nevetett fel.
-Lehet. Viszont ez a tiéd, úgyhogy majd neked is kell fognod hozzá egy bakancsot.
Kuncogott tovább. Esze ágában sem volt elvenni Uta zsákmányát, még akkor sem, ha felajánlotta volna. Timidus ezalatt gyorsan megnyugtatta Falcót.
-Persze! Sőt, ott inkább csak ehető dolgokat. Ez csak egy kút… nem is vártam többet ennél.
Majd amint Saya kezébe került a bot, ő is füttyentett egyet biztatásképpen, Shu pedig újra elhalkult, hogy hallhassa ahogy az úszó alámerül a kapáskor…

by **Saya** Vas. Márc. 09 2014, 00:43

Hmmm, jelvénygyűjtés? Szinte látom magam előtt, ahogy sok-sok jelvényt szerzek, és az Anat büszkén borzolja meg a hajam miatta. Hmm, de jó lenne...
~Álmodozni szabad.~
Naa, ne legyél ilyen ._. Holnap majd felmegyünk a tizes szintre és szafarizunk! Persze előtte meg fogom kérdezni az Anatot, hogy szabad-e, meg hogy jöjjön-e velem valaki ._. Tudom, hogy ha egyedül megyek valahova, akkor ideges lesz tőle, és én nem szeretném, ha idegeskedne. Emlékszem még arra a nehéz játékra attól a Victor bácsitól.
-Juj *.* -csillan fel a szemem, mikor megmondja az igazi nevét és izgatott kezdek mocorogni a párkányon, úgy hogy gyorsan inkább le is szállok róla, mielőtt beleesnék a vízbe. -Az gyönyörű *.* Az én igazi nevem Szentjánosi Boglárka... lefordítva akár Szentjánosbogár is lehetne ^^;
Azt már inkább nem mondom, hogy nem tudom, miért lettem itt Saya... ._.
~Majd talán megtudod idővel.~
Kérdésére széles mosollyal bólintok, még a hajam is nagyot lebben tőle. -Aha! Még hatása is van, ha ügyesen csinálom \o/ -húzom ki magam büszkén, majd Timidusra nézek. -Te szeretsz énekelni? ^^ Hisame tudom, hogy szeret és tud, de még nem hallottam. Hogy énekelnek a sárkányok?
~Nagyon bepörögtél.~
Tudom \o/
Shukaku végül kihúz egy bakancsot, aztán az Utahime egy zoknit. Nevetve figyelem mindkettőt; mennyire passzolnak egymáshoz. Én vajon mit fogok kihúzni?
~Mondjuk cipőfűzőt... vagy egy levágott lábat :]~
Fújj, ne legyél már ilyen morbid ._.
Végül, nyelvem hegyét is kidugva, leeresztem a csalit a kútba és aztán figyelek, úúúúgy figyelek, ahogy még soha. Kisvártatva meg is moccan a szál és serge-fürgén felhúzom a botot, hogy gyorsan Shukaku kezébe nyomjam és megnyissam az inventory-m, hogy megnézzem, mit fogtam. Picit felsikkantok, aztán a kezembe is hívom az immár én tulajdonomban levő Kecskebékát \o/
-Itt a béka! -vigyorgok büszkén és Utahime felé nyújtom. -Most akkor valaki megcsókolja? O.o Hátha királyfi :3
~Te meg hülye vagy.~

//Hatos \o/ //

by **Utahime** Vas. Márc. 09 2014, 14:01

Újra kicsit elpirultam, de szélesen elmosolyodtam, mikor meghallottam az ő nevét is. Szentjánosbogár. A legszebb rovar, az bizonyos. Talán Falco megfelelője bogárban, hisz úgy világít, mint ők. A tűz vagy fény bogara akár egy ékszer, díszíti a nyári estéket. A való világban a leginkább meseszerű lény, mi létezhet.
- Neked is nagyon szép neved van.
Még szélesebb lett a mosolyom, ahogy meghatoltam, hogy ő is szeret énekelni, sőt, hatása is van... ezt a képességére érti? Egyszer Shuval beszéltünk ilyesmiről, de még mindig nem jöttem rá, hogy is van ez… de ez azt jelenti, hogy olyant tud, mint én, vagy valami hasonlót. Így csak bólintottam.
- Azt hiszem, az én énekemnek is lehet valami hatása. - Csak még ki kéne tapasztalnom…
- Ő szépen tud énekelni. Úgy fütyörészik, mint egy dalos madár. - Biccentettem Timidus felé megerősítést várva. Már kétszer is hallottam dalolni, igaz csak engem kísért, de egyszer meghallgatnám őt is szólózni…. Majd kifogtuk a lábbelit, és megkaptam a pecabotot.
- Egy csukát...? - Néz fel meglepetten a kis madár.
- Nem hiszem, hogy ettől a bakancs ehető lenne. Inkább megvárom mit fog Uta. - Csóválta meg a fejét, és visszanézett a kútba.
- Gondolod, hogy az énekszó kicsalogatja? - Pillantott gyanakvóan felém, amikor dalolni kezdtem, de végül csak kapásom lett, amitől valami furcsa csipogást hallatott, mintha nyúznák.
- Igen, nézd a leírását. - Mutattam a menüben a magyarázó szövegére. - Zokni ["A bakancsokhoz zokni is kell"] - írta.
- Rendben, akkor majd én is szerzek egyet - bólintottam. Bár mire kéne nekem egy bakancs? Viszont ezt ritka tárgynak írja… talán azt is díjazzák, ha kifogok egy ruha szettet?
- Szerintetek egy zokni, miért ritka tárgy? - Néztem tűnődve a zsákmányom, amíg Saya pecázott. De akármi is, ritka. Vajon ezt hívják a kezdők szerencséjének? Bár egy zokni kifogását nem hívnék annak…
- Vagy úgy…? Akkor legközelebb szerzünk egy botot mi is, és keresünk egy tavat az erdőben… Ti már sok mindent fogtatok? - Csipogta a madárka, immár alig figyelve a halászatra. Végül Saya is fogott valamit, amit Falco már kevésbé lelkesen nézett először, majd meglátva mi is az, elkezdett pattogni.
- Végre valaki kifogta! Hát azt láttam ugrálni ott lenn. De ez pici, hogy mindenki egyen belőle… szerinted van még lent ilyen? - Bár lehet, az emberek nem esznek ilyesmit. Uta legalábbis biztosan nem, a finom falatkáimat mindig undorodva messze pakolja magától…
A fogást elővette, és úgy mutatta be nekünk, sőt nekem, mert felém nyújtotta. Közel hajoltam hozzá, hunyorogva, és az ajkamba harapva. Egészen átlagos békának tűnt.
- Háát, se koronája, se aranylabdája nincs… de ha gondolod, megpróbálhatod… - Mondtam, majd felegyenesedve gondolkodtam még egy kicsit.
- A királyfi egy varangyos béka volt, nemde? Ez sokkal helyesebb, és sima a bőre is… - Bár Saya akarta a békát az elején - és ki is fogta - tehát a csók is őt illeti.
- Azért kipróbálhatjuk, hogy az-e... - Néztem a lányra, de ha elbátortalanítottam volna, hát megcsókolom én.
- Tim, ezek megőrültek… talán tényleg valami rossz van a kútban, ahogy mondtad az elején! - Aggodalmaskodott a két békát puszilgató lány láttán a madárka. Még a tüze is kifakult, és hűvösebb lett körülöttünk a levegő. Az egészen halvány, sápadt rózsaszín lángjai már semmi meleget nem adtak.

by **Shukaku** Vas. Márc. 09 2014, 18:12

~De… neki sem az az igazi neve? Miért akarták vajon titkolni az igazi nevüket? Talán… talán ők is csináltak valami rosszat és szégyellték? Vagy nem tetszett nekik a nevük? Pedig a szentjánosbogár tényleg nagyon különleges állatka, és névnek is nagyon szép. Nem értem… de most akkor nekem is el kell mondanom az igazi nevemet? Mármint… hogy ugyanaz? Az… akkor biztosan kinevetnének, mert nekem is mást kellett volna választanom. Inkább nem mondok semmit. És mindketten énekelnek. Sokkal szebben énekelnek, mint ahogy én tudok. Én nem tudok olyan szépen énekelni. És Uta még zongorázik is. Nagyon jól elvannak…~
Akaratlanul is kettőt hátrébb lépett, hogy még véletlenül se zavarhassa meg a trécselő társaságot.
~Még Timidus is könnyebben elvan az emberekkel, mint én… neki sokkal könnyebb…~
És valóban, a sárkány büszkén tartotta fel a fejét Saya kérdésére és Uta dícséretére.
-Persze, hogy szeretek, és természetesen tudok is. Nagyon szépen. Sokkal szebben, mint az emberek, vagy holmi dalos madár. Az én énekem a sárkányok nyelvén van, és felvidítja az emberek szívét. Erre való. Erre lett kitalálva.
És már ugrott is a társa mellé, majd halkan fütyörészni kezdett a fülébe, csak neki. Timidus természetesen észrevette, hogy Shu távolodni próbált, és nem akarta neki engedni. Újra köré fonta farkát, körülölelte lábaival és jó erősen szorítva, suhintva kettőt a szárnyával közelebb emelte az idomárt a többiekhez.
-No, így mindjárt más!
Tette le Shukakut a két lány mellé, aki csak leszegett fejjel, pirulva vette tudomásul, hogy megint mások döntenek helyette… de azt is tudta, hogy Timidus jót akar, és igaza van. És különben is, béka. Végre egy állatka, nem pedig ruha. Hozzájuk legalább értett is, és újra bele tudott folyni a beszélgetésbe.
-Ő egy kecskebéka. Azért sokkal simább a bőre, és más a színe is mint a varangynak. Ráadásul még nagyobb is. De… én egyik brekkencset sem puszilgatnám. Engedjük el szerintem az egyik tónál. A rendszer már felírta nekünk fogásként, nem kell bántanunk. A ritka tárgyak pedig… hát azért ritkák, mert ritkábban lehet őket kifogni. Nem hiszem, hogy más miatt értékesebbek lennének. Legalább is a bakancs és a zokni esetében biztosan nem.
Ezalatt Timidus, miután jól végezte dolgát, visszatért Falcóhoz, és válaszolgatott az ő kérdéseire is.
-A bakancs valóban nem ehető. A vízi dolgok közül egyedül a halak meg a kagylók és a rákok finomak, de itt olyat szerintem nem fogsz találni. Majd ha szereztetek botot, akkor szívesen elkísérünk titeket, és megmutatjuk, hogy hol érdemes pecázni. Meg fürdeni… igen… az sokkal jobb. Izé… Falcó… fürödhetsz te egyáltalán? Nem lesz bajod a víztől? Mármint a lángjaidnak.
~Végre találtam egy kérdést, amit Shu még nem tett fel! Húúú mennyire fog neki örülni, ha elmondom, hogy ezt én tudtam meg!~
-A békát pedig nem enném meg a helyedben. Rossz íze van.
~És Shu nagyon megharagudna érte.~
Ezután csak vigyorogva nézte a lánykákat, és farka legyintése mellett válaszolt a főnixnek.
-Igen. Megőrültek. De ez nem baj… Danee szerint ezt kellene csinálnia néha Shukakunak, mert az jó hatással lenne rá. Nem valami okos az a fiú, de állandóan vigyorog, tehát a vidámsághoz biztosan ért.

by **Saya** Szer. Márc. 12 2014, 17:36

Tudod, mit vettem még észre? Hogy nagyon sokat beszélgetnek a petjeikkel. Ez picit azért rosszul esik, mert nekem bezzeg nincs petem. Te vagy csak nekem, Hugi, de veled nem beszélhetek hangosan.
~Beszélhetsz, csak akkor hülyének néznek.~
És mit szoktak csinálni a hülyékkel?
~Odakint elkapják, olyan ruhát adnak rá, amiben nem tud megmozdulni, és végül berakják egy párnázott, magányos, szűk cellába. Egy ismerősödet is berakták oda egyszer. Nem emlékszel?~
... Nem O.o
~Akkor jó.~
De miért? Ki volt az?
Hugi? Miért nem mondod el?
~Még nincs itt az ideje.~
Soha nincs itt az ideje >,<
A béka kifogását is csak egymás között beszélik meg, engem senki sem dicsér meg, hogy milyen ügyesen kifogtam :arrogant:Utahime nézi egy darabig, aztán megpuszilja, végül engem is kér, hogy puszilgassam. Nem tudom, miért, nekem eszembe sem volt, hogy én csináljam, mert nem vagy hercegnő, az Utahime viszont hercegnő, vagyis Dalhercegnő... O.o Végül fintorogva és a fejemet rázva elutasítom a dolgot, és nem értem, erre miért nem jönnek rá :S
Shukaku végül elmagyarázza, hogy Utahime miért nem járt sikerrel. Aháá, már értem \o/ Lenézek a kútba, hogy vajon van-e ott akkor varangyos is-e, vagy hogy láttam-e már...
Megszédülök, a kút a szemem előtt pörög egy nagyot. Hugi? Már megint ezt csinálod velem?
~Mégis mit?~
Már megint gonoszkodni akarsz, igaz? ><
~... Ismersz :]~
Megkapaszkodom a kőben, hogy lehetőleg talpon maradjak, aztán végül kuncogva-nevetve, míg a béka a káván csücsül, a kút mellett a földre ülök. Nevetek, hogy ne vegye észre rajtam senki, hogy a Hugi gonoszkodik, csak hallgatom, ahogy a Timidus csipog valamit.
Forog a világ >.>
<.<
Hugiii... lécci, ne >,<
~De te gondoltad. Hogy miért nem törődnek veled jobban. Te vagy akkora önző szemétláda, hogy folyton a figyelem középpontjában akarj lenni. Most megkapod, te miniatűr rohadék. Na mi van? Nem tetszik? Most bezzeg nem tetszik? Gondoltál volna erre előbb! Elérem, hogy meggyűlöljenek téged és meneküljenek. Elérem, hogy soha többé ne akarjanak látni! Elérem, hogy ne legyen senkid!~
De miért? Még jó, hogy a többiek ebből csak azt látják, hogy ülök és mosolygok rájuk... ^^;
~Mert nekem nincs senkim!~

by **Utahime** Csüt. Márc. 13 2014, 15:40

Mosolyogva szemléltem Timidust, ahogy dicsekedett a hangjával. Mondjuk az emberi hangok felől nem vagyok biztos, hogy a csipogással összemérhető-e, de Falco is szépen csipog. Bár talán a főnixeké is egy külön nyelv lehet, hiszen az ő hangja nem hasonlít egy általam ismert dalosmadáréhoz sem, sőt talán a rendes hangja inkább a ragadozó madarak rikoltásához mérhető. Ennek ellenére, van szép csipogó hangja is. Falco viszont egyetértőn bólintott, a sárkányok hangja biztos az emberek felvidítására lett kitalálva. De akkor a dalosmadarak éneke mire lett kitalálva? Persze, hogy párt találjanak… de Falco esetében biztosan nem ez a helyzet.
Timidus elreppent, hogy közelebb hozza Shut, akit most tálán kevésbé érdekelt a névtárgyalós-éneklős téma, és kicsit hátrébb állt. Bocsánatkérően mosolyogtam rá, de Saya ki is húzta a kérdéses állatkát, amit már az elején reméltünk. A béka, ugyan gyanús volt az egy csöppet, de megpusziltam a Saya kezében csücsülő kis állatka kobakját, mert ő mégsem akarta. Végül nem lett belőle királyfi, de láthatólag Shukakut is jobban érdekelte az új zsákmány. Hamar meg is megerősítette a halvány gyanúmat, miszerint ez béka nem egy varangy. Falco csak figyelte a békát, majd ahogy Timidus visszatért Shuval, csak továbbra is a békát szemlélve bólintott.
- Jó lenne elmenni egy rendes tóhoz. Kíváncsi vagyok milyen finomságok vannak ott… - Majd felnézett Timidusra, hogy vajon ugyanazt értik e fürdés alatt.
Uta azt mondta fürdünk, amikor bedob a vízbe, hogy felmelegítsem neki, aztán amikor kijöhetek, a vizet csapkodja és hullámokat csinál nekem. Az első fele egy kicsit kellemetlen, de amikor ráültet a tutajomra, a hullámokon nagyon kényelmes ringatózni… vajon Timidus melyik felére gondolt? Egy egész tavat bizonyosan nem tudok felmelegíteni, remélem, nem akarnak a vízbe dobni ők is…
- Hát… Utával minden este szoktam fürdeni, nem hiszem, hogy bajom lenne tőle. És a hullámokat is szeretem… - Válaszolta végül bizonytalanul, félre billentett fejjel.
Bár a hidegebb vizet nem igazán szeretem. Egy tóban pedig sok víz van, ami talán nem is olyan meleg… - Végül megrázta a fejét.
Ha ott leszünk, úgyis megtudom, milyen a tóban fürdeni. - Újra a békát figyelte, és a csőrével felé bökött.
- Ha már nem akarják puszilgatni, szerinted megehetem? - Timidus válaszára elvesztette majdnem minden érdeklődését a kút iránt. - Vajon a sárkányok is azt szeretik, amit a főnixek?
- Akkor örülnék, ha megmutatnátok, hol érdemes pecázni… Szerintem Uta is örülne neki, mert nagyon szeret fürdeni, és ez után biztos szerzünk egy botot mi is, és talán ő is. - Nézett Saya és Uta felé, majd megcsóválta a fejét.
Tehát megőrültek, és ettől vidámak lesznek… akkor ez jó dolog.
Lenéztem a kútba, hogy vajon lehet e többféle béka is odalenn, bár lehet, hogy ha varangy is lenne, sem változna át… Ha van is ilyen küldetés, talán mégis máshol kezdődik, az aranylabdával…
Ekkor Saya is lenézett, majd kissé mintha megszédült volna, ezért elengedte a békát, és megkapaszkodott a kőben. Biztosan tériszonya van, de akkor nem kéne a mélység fölé hajolgatnia… felé nyúltam, hogy visszasegítsem, de sikerült visszatornásznia magát, és gyorsan leült a földre a kútnak háttal, hogy biztonságban érezze magát. Így én elkaptam a békát, hogy ne ugorjon vissza a kútba.
- Akkor őt majd egy tónál elengedjük, biztosan jobb lesz ott neki, mint egy kútban… - Bólintok Shukaku felé, majd Sayára nézek, hogy ha jobban lesz neki adjam, hisz az ő kapása.
Saya mellé guggolok, hogy jól van e. Egy ismerősömnek is elég komoly tériszonya volt. Ha egy kicsit is úgy érezte, kibillen az egyensúlyából, halálsápadtan és reszketve leült valahová, hogy megnyugodjon. Mondjuk a nevetőgörcs mellé új dolog volt, bár van aki így próbálja leplezni a félelmét… Ezek a fóbiák bizony furcsa dolgok, sóhajtom magamban, és visszamosolygok rá, a vállát megfogva, hátha megnyugszik.
- Semmi baj, nem eshetsz bele, Timidus biztosan elkapna, minket is kihúzott… - Nézek hátra, hiszen amikor megjött elég szépen hátradobott, nincs kétségen felőle, hogy valóban elkapna, mielőtt még bárki leesne.
Falco eközben furcsállva figyelte a dolgokat és aggódva nézte a sárkányt is.
Ez most… jó dolog? Azért remélem Uta nem őrül meg ennyire. Az előbb is lenézett a kútba, nem hiszem, hogy attól fél… de valahogy… nem is feltétlen úgy néz ki, mintha a vidámságtól nevetne… - Totyogott egy helyben a madárka.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 13 2014, 16:25

-Türelem kölyök! Majd arra is sort kerítünk, de most örülj annak, hogy sikerült összehozni ezeket hárman. Még az a Des kellene, akiről Uta állandóan beszél, meg Justin, és akkor végre talán szervezhetnénk valami csapatot is. Shu azt mondta, hogy szeret a céhvel küldetésekre járkálni, de sokkal szívesebben menne a saját korosztályával… meg lányokkal. Ezt persze csak nekem mondta el, Peteréknek nem, mert nem akarta őket megbántani. Azért is hívtam ide Sayát is. Ha sikerül összekovácsolni valamiféle csapatot, akkor talán több alkalom is lehetne az ilyen közös programokból. Biztosan jót tenne nekik. Szóval légy türelmes. Majd elvisszük őket együtt horgászni egyszer. Úgyis mi ketten irányítunk mindent. A békát meg hagyd békén. Nem hinném, hogy finom.
Mondta volna tovább is, de ekkor látta meg a szeme sarkából Saya megingását. Természetesen neki is lett volna még ideje elkapni, de mivel látta, hogy Uta már megmozdult, így hagyta, hadd legyen a lánynak is egy kis sikerélménye a mentésben. Ettől függetlenül persze ő is azonnal odaröppent, és aggódva figyelte a lányt, és hallgatta az idomár megjegyzéseit. Persze Shu is azonnal ott terem, és ő is rögtön a tériszonyra gondol. Furcsa mód neki ugyan kutaknál nem jelentkezett még soha, talán azért, mert nem elég nyílt a terület, de magát az érzést meg tudja érteni. Ő még a felüljárókat és a hidakat is gyűlölte, még akkor is csukott szemmel haladt át rajtuk, ha autóban ültek, és folyamatosan émelygett a gyomra. Azokba az épületekbe pedig, ahol történetesen üvegpadló volt, fel sem ment. Sokszor tett hatalmas kerülőket, hogy elkerüljön felüljárókat vagy hasonló építményeket. Ő is leguggolt Saya mellé, és nyugtatgatni kezdte.
-Tényleg nem kell aggódnod. Ne hajolj túlságosan bele, és akkor semmi baj nem történhet.
-Meg amúgy is itt vagyok.
-Igen. Timidus is itt van.
A sárkány összenézett barátjával, majd felcsillant a szeme, és hangosan szólongatni kezdte a lányt.
-Saya! Saya! Megígértél nekem valamit. Azt ígérted, hogy akármikor kérhetem, úgyhogy most akarom. Ismered a Robin Hoodos mesét? Te vagy a legügyesebb íjász akit csak ismerek, szóval szeretném tudni, hogy tényleg félbe lehet-e lőni a nyílvesszőt. Megmutatod nekem?
Shukaku először furcsállva tekintett a petre, nem nagyon értette, hogy ez miért jutott eszébe, de jó ötletnek tűnt, hiszen elterelte Saya gondolatait a kúttól.

by **Saya** Csüt. Márc. 13 2014, 17:28

Nagyokat pislogok, hogy mire értik, hogy ne nézzek le, de aztán hamar rá is jövök, hogy mit gondolnak. Hehe, azt hiszik, tériszonyos vagyok? Pedig nem is én, a Hürrem volt az, mondjuk egyszer találkoztam vele egy viadalon, és cuki volt, mikor botladozva ment végig egy magas üvegpadlós téren, meg közölte, hogy rohadjon meg mindenki, aki ilyesmiket épít O.o
-Oh, jól vagyok, jól... -kuncogok és előre hajítom a kezeimet, hogy felállhassak, de Hugi nem engedi. Megfájdítja a fejem, olyan, mintha megcsavarná az agyam, és a szédülés ismét elkap, egy pillanatra eltűnik Shukaku meg Uta, hogy az eget lássam. Inkább lehunyom a szemem >< Te meg hagyd abba!
~Mégis mit...? :]~
Hugi egyre nagyobbá válik a fejemben, és az az érzés kerít megint hatalmába, mint ami nagyon-nagyon-nagyon-nagyon és nagyon régen. De hát legyőztelek, Hugi, és az éjszaka a tied, nem a nappal! ><
~Én most akarok játszani.~
Olyan ellentmondást nem tűrő hangon mondja, hogy megijedek és visszahúzódom végül. Tudata bekebelez, átveszi az irányítást, a fejem előre csuklik, az állam megüti a mellkasom. Nem sok idő, talán csak egy másodperc, mondjuk még így is hosszabb, mint máskor, mert most nem akarok engedni az akaratának. Csak sajnos erősebb. Győz.
Meghallom a nevem, a Timidustól, jó hangosan, és megörülök, hogy a Hugi mégsem csinált semmit, de sajnos nem így van. Nem én emelem fel a fejem, hanem ő és néz kérdőn a sárkányra,aki elhadarja, amit akar. Mikor megérti a feladat lényegét, elvigyorodik, az elméjén pedig végigszalad a kép, ahogy a sárkány mellkasában fúrja bele úgy a két nyílvesszőt, hogy az egyik kettétöri a másikat...
Ne ><
-Attól függ. -feleli végül, de picit meg is nyugszom. Úgy beszél, ahogy én szoktam, csak nagyon-nagyon picikét tér el attól, amilyen vagyok. Szigorúbb, de nem mélyíti el a hangját. Fúh. -Robin Hood idősebb volt nálam, több ideje volt gyakorolni. És a szerencse...
Feláll a kút mellől, leporolja a fehér ruhácskámat és végignéz a többieken, mintha azt méregetné, ki legyen az első célpont. Könyörgöm, sirbakolva könyörgök neki, mire kicsit lehunyja a szemét és mély levegőt vesz.
-És, hol próbáljam meg neked?
Húh, nem itt támadja meg őket rögtön. Mondjuk nem is teheti, mert védett zóna \o/
~Nehogy azt hidd...~
O.o?
~Hogy lőni tudjak rendesen, ki kell menjünk a városból. Kint már játszi könnyedséggel szabadulok meg a főnixestől. Shukaku nehezebb falat lesz.... de ő is biztos szép kék pixelekből áll :]~
pale

Nee. Hugi, lécci, ne! Megígérted, hogy nem leszünk pirosak! Megígérted! Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!
~Csak tudod, ez most nem tud érdekelni ~
Gonosz vagy ><
~Príma felfedezés, Einstein \o/~
De amúgy... biztos ki kell hozzá mennetek? O.o
Hugi gondolata erre meginog egy pillanatra. Kételkedni kezd. És megijed.

by **Utahime** Csüt. Márc. 13 2014, 19:07

Falco heves bólogatásba kezdet a gondolatra, hogy csapatos túrára induljanak.
-Az jó lenne, Aisu is biztos örülne neki. Mondjuk mi nem sok embert ismerünk még, de minél többen vagyunk, annál jobb a mulatság... Bár a Justin nem hangzik túl lányosan...
És megkóstolhatnám azokat a finomságokat is, amit mondott.
Sayát sikerült megnyugtatnia Timidusnak, ahogy sikeresen elterelte a figyelmét egy érdekesebb témára. Kijelentésére bólintok.
- Rendben, azért csak óvatosan. - Nehogy megszédüljön, ha hirtelen állna föl. Falco totyogva figyelte a lányt nem tudva mi történt, majd megnyugodott, amikor látta felállni. Talán már jobban van, ahogy mondja, és kíváncsian ő is figyelte az eseményeket, ami engem is kíváncsivá tett, főleg, hogy az íjászosdi dolog alapból érdekelt. Ha most tesztelik, hogy át lehet e lőni egy nyílvesszőt, azt vajon én is megleshetem? Izgalmasan hangzik. Egy ideig csak figyeltem Timidust és Sayát, majd támadt egy ötletem, hátha tetszik is nekik. Már ha a cél tényleg csak annyi, hogy kipróbáljuk egy nyílvessző felhasítását.
- Azt hiszem van is nálam egy pár alma... Szeretnétek, hogy a fejemre tegyem, ha már ilyen Robin Hood-os a téma? - Kérdeztem vigyorogva, majd elő is kerestem az inventorymból. Ő is sokkal nagyobb nálam, tehát biztosan jól tud célozni, főleg hogy a cél az, hogy átlője az első nyílvesszőt. A valóságban ugyan mindig féltem az ilyen lövöldözős és késdobálásos meg hasonló dolgoktól, viszont ebben a játékban jó mókának tűnt. Egyrészt mert csak egy játékban vagyunk, ahol neki magas szinten biztosítja a rendszer a célba találását, illetve nincs olyan, hogy fájdalom, merthogy a fájdalomól is félnék. Tulajdonképpen talán jobb is ilyen érzéstelenített világban meghalni, mintha a valóságban szenvednék valami balesetet... Persze mivel a városban vagyunk, ha el is véti, sem tudnék sebeződni, csak a lökést érezném...
- Szerintem itt kipróbáltjuk, ha van kedvetek. Persze talán menjünk messzebb a kúttól... - Néztem rájuk kérdőn, hogy engem is bevesznek e a játékba. Az almát dobálgattam a kezemben, avval is játszogatva amíg eldöntik, mit is játszanak.
- Tényleg olyan ügyes íjász? De jó, én is megnézném, ha szabad... - Ugrált csipogva a lány mellé a káván.
Eddig csak egy íjásszal találkoztunk futólag, aki szintén elég ügyes volt... az íjászok biztosan mind nagyon ügyesek. Messziről támadnak, miközben senki hozzájuk sem ér...

by **Shukaku** Csüt. Márc. 13 2014, 20:28

-Ne aggódj már ennyit te is! Megígérem, hogy nem fogod elrontani, ha csak nem direkt rossz irányba célzol. Mondtam, hogy ügyes íjász vagy. Próbahelyszínnek pedig megfelel bármelyik ház fala. Még céltábla sem kell, ellövöd az egyik nyilat és akkor már meg is van a célpont a következőhöz. Ennél egyszerűbb nem is lehetne.
Sürgette a mutatványt a sárkány, majd amikor Falconak is kérdése volt, elvigyorodott.
-A Justin nem lány, de ő is fontos. Ő egy külön kategória.
Persze ezt már nem emberi nyelven mondta, és még kacsintott is egyet Falco felé, hátha a madárka veszi a lapot. Uta ötletére csak még jobban felvidult, tett pár kört a levegőben, majd leszállt a lány mellett, és megpaskolta a hátát.
-Látom te nem rontod el a mókát! Shu bezzeg mindig aggódik, pedig most védett területen is vagyunk, még akkor sem eshetne bajunk, ha mondjuk Saya elvéti, amit ugye nem fog, vagy direkt mellé lőne, amit ugye szintén nem fog. Szóval teljesen felesleges aggodalmaskodni. Csináljuk!
És már taszigálta is Utahimét az egyik ház falához, odaállította háttal, majd a fejére helyezte az almát.
-És most húzd ki magad, ne mocorogj, mert a végén még miattad nem fog sikerülni a mutatvány.
Timidus egyszerűen kicsattant a lelkességtől. Azóta meg akarta ezt csinálni, amióta először hallott a barátjától ezt a mesét, és végre alkalma nyílt rá. Persze sokkal jobb lett volna, ha ő lőhet, de ugye ezt a rendszer sajnos nem tette lehetővé a számára. Ezután gyorsan odalibbent Saya mellé, a vállaira tette a mancsait, majd megnyalintotta az arcát.
-Csak ügyesen!
Shu ezalatt csak aggódva figyelte az eseményeket. Tudta, hogy nem állíthatja meg a sárkányt, és valahol még örült is neki, hogy lefoglalja a két lányt, és még a kút közeléből is elviszi őket. Dolga végeztével Timidus visszatért a társához, mellé állt, és halkan a fülébe suttogta.
-Te ugye tudod, hogy mit csináltam?
Shu csak bólintott, és büszke volt a sárkányra. Igaz így nem teljesen Saya képességeit fogják viszont látni a lövésekben, de legalább biztosan sikerülni fog a trükk, ami egy szép emlék lehet mindannyiuknak.

/Saya a nyalintással kapott egy Tartós Pontosság Potion, ami három támadásig biztos találatot nyújt a számára./

by **Saya** Vas. Márc. 16 2014, 13:26

-Aggódik a... -Hugi az utolsó pillanatban harap bele a szájába, hogy ne kezdjen el sípolni a rendszer, de hogy miért, az picit nekem is zavaros. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy neki most szerepet kell játszania, engem, de aztán eszébe jut, hogy nem akarta eredetileg. Kissé pirulva lehajtja a fejét, én pedig picit örülök magamban, amiért csak megingott közben.
~Ne röhögj!~
Bocsi >.>
Kedvét végül visszahozza az, ahogy Utahime önként felajánlja a célpont...tartó szerepét. Arcára kiül a gonoszabbik vigyor, ami rám nem szokott jellemző lenni, és lehajtott fejjel, magában örül, hogy így képes rávenni őket az egészre. A menüből lassan előhívja az íjat, amíg a többiek felkészülnek, elméjében pedig újra és újra lejátsza, ahogy...
Nem-nem-nem, én ezeket nem akarom látni-hallani-érezni, hagyd abba!
Timidus magyaráz és elhelyezi Utahimét, a Hugi célpontját, mi pedig közben nyilat is előveszünk és az idegre teszi. Kissé megrándul az arca, mikor a sárkány idejön hozzánk, de csak nyallint egyet, amire én nevetek, mert jól esik, de a Hugi fintorog, mert neki meg nem.
~Úgyis mindjárt halott gyík leszel...~
Nem lesz az, a Timidus erősebb, mint te ˇ^ˇ

~Feleannyira erős, mint az idomárja.~
Nem is ˇ^ˇ

Hugi felemeli az íjat, a nyilat hátra húzza és céloz. Uta fejére, pont a homloka közepére. Megnyalja a szája szélét.
~Pápá, rút világ.~
Hugi...
~Pápá, "barátocskám".~
HUGI, NE! D:
Elengedi a nyilat, ami alig egy pillantásnyi idő múlva az alma közepében terem. Még én is meglepődöm O.o Hugi lemondóan sóhajt egyet és lehunyja a szemét.
~Saya. Utállak.~
Miért?
~Mert.~
Ami eddig egy dühöngő, fekete ködgomolyag volt a fejemben, most lecsillapodott, már nem vet villámokat, csak esik az eső. Hugi meggondolta magát, úgy döntött, mégsem fényes nappal fog balhét alkotni a főváros közepén. Egy újabb nyilat helyez az idegre, céloz, majd lő, ezúttal a másik nyíl közepére szánva, hogy ugyanúgy kettétörjön, mint abban a Robin Hoodos történetben.
Utólag veszi észre, hogy valami nem stimmel. Hatás alatt állunk, olyan alatt, ami segítette a lövésben. Homlokráncolva nézi, majd kérdőn pillant körbe a társaságon, bár választ nem igen vár. Hatalmas reccsenést hallani, ahogy a nyíl, ha nem is pontosan középen, de belefúródik a másikba, ami végül pixeleire is esik, a rendszer hatására. Alig pár másodperc, hogy az alma sem bírja tovább, és gyönyörű tűzijáték közepette ugyanúgy eltűnjön, mint az első belefúródott vessző.
~Rohadjon meg...~
Zavaros, hogy kinek szánja, de rettentő mód dühös, érzem, és félek tőle. Remeg a karja és a lába, fejét lehajtja, morzsolgatja a fogaimat, és hol Shukakura, hol Timidusra, hol Utára, hol Falcora gondol kibelezett áldozatként. Valamelyikük most gonoszkodott vele, becsapta, manipulálta, és ez nem tetszik neki.
~Rohadj meg te is a barátaiddal együtt, szemétláda!~
Szavait nekem intézi, és szemernyi időm sem marad reagálni. Hatalmas ütést érzek a tarkómban, olyan erőset, mintha egy kalapáccsal vertek volna fejbe, mégsem fáj. Sötétség fog körbe, mintha egy polip vagy egy tintahal szorítaná az agyam, és fülemig még eljut a puffanás hangja.
Pár másodperc telik el így, míg a Hugi tudata visszavonul, és kinyithatom a szemeimet. A kövek érdességét pont ugyanolyannak érzem az arcomon, mintha kint lennék a Valóságban, kezemből eltűnt az íj, a hajam szétterült. Eldőltem a földre, mert a Hugi túl gyorsan vonult vissza, és megbüntetett, engem, azért, mert valaki segített neki, mikor nem kérte. Most sértődötten, megbántottan gyűlt apró csomóvá az agyam legmélyén és folyamatosan szitkozódik, hangja távoli és alig hallható most még nekem is. Dühös. Rettentő dühös.
Nekem pedig semmi kedvem felkelni... ._. Nem szeretem, mikor dühös. Félek.

by Ajánlott tartalom