Re: Nyugati rész

by **Amara** Szer. Aug. 21 2013, 15:32

Ren & Amara

Ahogy utánam lép, elvigyorodok. Érzem a tekintetét magamon, és bizsergető ahogy végigmér. Más lány irulna-pirulna egy ilyentől, de én messze nem vagyok a nagy átlagba való. Én annál sokkal jobb vagyok, és ezt ő is tudja. Na persze a srác sem semmi alak. Ha saccolnom kéne, úgy gondolom nincs olyan élőlény a világon, aki kirugdosná az ágyából ezt az Adoniszt, s valószínűleg én sem fogom. Sőt, egész konkrétan én invitálom magam mellé. Mókás dolognak tartottam mindig is, mikor a péppé verés helyett inkább felcsípni próbáltam egy-egy pasit. A legtöbben köpni-nyelni nem tudtak, s a puszta látványomtól is kissé önkívületbe kerültek. Csak pár olyan embert ismertem, aki hasonlóan pimaszul, s szemtelenül vágott volna minden megszólalásomra. Tetszett, hogy végre ilyen is akad a közelben.
Amikor megszólal, akaratlanul is elvigyorodok, s kihívó tekintettel a szemébe nézek.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog. - Vigyorogtam, majd megbökdöstem a könyökömmel az oldalát. Ahogy aztán oda fordul, közelebb lépek hozzá, majd amint megemlíti a büntetést, megjátszott szendeséggel és gúnnyal vegyülő ijedt hanggal megszólalok. - Jaj, hát megbüntetnél? Hát ilyen rosszat tettem volna? - Amint azonban a mondatom végére érek, elkapom a csuklóját, keresztbe dobom a karját a vállam felett, s szorosan mellé bújva, fél manccsal átkarolom a derekát. - Szeretném én azt látni, hogy megpróbálsz megbüntetni, szépfiú. - Alig fél fejjel magasabb mint én, így nyugodt tempóban haladhatok, ahogy belekarolok, s valószínűleg ő is belém. Ahogy aztán elkezdi ecsetelni a fogadó szobájának részleteit megnyalom a szám szélét. A bárpult hallatán mindig is jó érzés töltött el. A bárpultban általában ital van, azt pedig köztudottan szeretem. Na persze nem egyszerű egy olyan harcedzett lányt leitatni mint én, de ettől csak még jobban élveztem az ivászatot, hiszen a másnaposság félelme nélkül ihattam szinte bármikor.
- Szívatsz. - Fakadok ki, mikor előadja a frontharcos dumát. Nem néz ki olyannak, mint amilyennek egy frontembert elképzelnék, és ez csak felcsigázza a kíváncsiságom. Perverz mosollyal mérem újra végig, ezúttal kicsit elismerőbb arcot vágva, majd ahogy bemutatkozik mélyen a memóriámba égetem a nevét. Ren.
- Amara vagyok szépfiú, és örvendek a szerencsének. Viszont ez az ágy dolog nem tetszik. Pihe-puha párnák, hatalmas ágy. Tiszta romantika az egész. Nyálas cuccnak hangzik, azt pedig nem bírom. Már a nyáladzást. Kibukok az olyanoktól akiknek ez jön be. A romantikát túlértékelik. - Vigyorgok rá cinkosan, s a szabad kezemmel megigazítom a hajam. - A szende szűz kis-csajoktól meg a víz lever. Hogy egy nőnek ne legyen annyi vér a pucájában, hogy kifejezze amit akar, tiszta szánalom. Mondjuk ugyanez igaz a töketlen pasikra is. - Adom elő nagy komolyan, majd a csípőmmel meglököm az övét. - Mázli, hogy egyikőnk sem ilyen, nem igaz? - Kérdezem gúnyos, egyszersmind cinkos hanglejtéssel. Egy ilyen kaliberű pasi tudja miről beszélek.

by **Ai Hane** Szer. Aug. 21 2013, 21:52

>>Ozirisz<<

Ahogyan elkezdtem kipakolni ruháimat az új szekrényekbe, melyek olyan díszesek voltak a régiekhez képest, s fényesek, nem olyan ütött kopottak mint az, mégis furcsa érzés volt, s talán még rossz is. De jó volt látni közben Himét és Oziriszt játszadozni az ágy mellett. Majd amikor szóvá tettem azt, ahogyan hív, így válaszolt:
- Ugyan már, olyan gyönyörű vagy mint egy Tündér, hiszen a szépséged és lényed ragyogása már-már mítoszokba illő.. - Mondta - Akkor mit szólnál az Angyalkámhoz? Vagy Kedvesem, Egyetlenem? Mit szeretnél, hogy hívjalak?
- Nem tudom, de nem akarom , hogy olyan néven hívj, ami az esetleges gyengeségem vagy gyámoltalanságom fejezi ki, s úgy érezd meg kell védened, mert ez nem így van... Én meg tudom védeni magamat, s nem vagyok sem gyenge, sem gyámoltalan. Nem akarok és nem is fogok senkire sem rászorulni. - Mondtam, melyet nem sértésnek szántam, csupán érzéseimet fejeztem ki valahogyan, ahogy éppen kijött a számon, hisz nem sokat gondolkoztam rajta.
Ahogyan tovább pakoltam, felfigyeltem rá, hogy Ozirisz a menüjében matat, s arra is, hogy valamilyen furcsa írásjelekkel tarkított a menüje nagy része, amit furcsállottam.
- Biztosan csak egy bugg.- Szóltam neki. próbálva ezzel talán megnyugtatni. Himekonak igazán tetszettek az írásjelek amik ott álltak, így felmászott az ágyra s megpróbálta elkapni azokat, de nem járt nagy sikerrel, csupán annyit ért el, hogy sikeresen lebukfencezett az ágyról. Ekkor elég nagyot nevettem, hiszen vicces volt ügyetlenkedése, de azért odamentem felsegíteni a társam.
Ahogy kinézek az ablakon más kezd sötétedni, s felgyúltak a város fényei, mely nagyon szép volt.

by **Ozirisz** Szer. Aug. 21 2013, 22:42

/Ai Hane/

Amikor Hane kifejtette, hogy valójában miért nem tetszik neki a Tündérkém becenév, megértettem. Nem szeretne gyámoltalannak tűnni, mert meg tudja védeni magát. Nem akar senkire se rászorulni. Ezt megértem, bár egyáltalán nem ilyen értelemben hívtam Tündérkémnek. Akkor leszel az Egyetlenem, hiszen Te vagy számomra, akiért élek, és aki értelmet adott az életemnek. Tiszta szívemből szeretlek, és így lesz ez az idők végezetéig. - mondtam mosolyogva, és a szemébe néztem. Majd kis szünet után komolyabban folytattam - És tudom jól, hogy nem vagy gyenge, sőt, talán még erősebb is, mint én. De itt is, mint minden mmo-ban az erő csak illúzió, amit a számok különbsége ad, ahogy az életerőd sincs összefüggésben a valódi életerőddel. Elég egyszer egy túl magas szintű mob, vagy egy elég jelentős túlerő, vagy egy magas szintű piros játékos városon kívül... Ebben a játékban ha egyszer lenullázódik az életpontunk, akkor valóban meghalunk. És nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Ha úgy adódna, akkor az életem árán is megvédelek, legyen az bárki, vagy bármi. Épp csak most találtunk egymásra, és még sok szép év áll előttünk, együtt... - majd ahogy ezeket kimondtam, minden bizonnyal elvörösödtem. - Annyira nagyon szeretlek... - és gyengéden átöleltem és megcsókoltam az Egyetlenem.
Majd ahogy elkezdtem Himekoval játszani, és nassolnivaló után kerestem a menüben, eredménytelenül, hála a hieroglifáknkak, amit a lány meglátott pakolás közben, és megnyugtatott róla hogy egy bug. És a kis griffnek is tetszett, mert megpróbálta elkapni őket, és szegényem lebukfencezett az ágyról. Ezt még Hane is megnevette, és végre hallhattam nevetni igazából. Aztán, szinte egyszerre segítettük fel a kis griffet. Himeko kicsit pöszén nézett rám, hogy miért nem sikerült elkapni a fura jeleket. Mintha azt kérdezte volna: Most miért? Hová lettek? Erre megsimogattam a kis griffet, és a fejem hozzányomtam kicsit a fejecskéjéhez, és megölelgettem a jószágot. Nagyon a szívemhez nőtt ő is, és most már őt is mindennap láthatom, mindennap játszhatok vele. Semmi baj, kis haver, majd sokat megyünk együtt vadászni és rengeteget játszunk - mondtam Himekonak, és újra megsimogattam a kis buksiját.
Aztán feltűnt, hogy Egyetlenem kifelé tekintget az ablakon. Már esteledik, és kezdett esti pompájában ragyogni a város. Majd megfogtam Hane kis kezét, és mondtam: Egyetlenem, nincs kedved kiülni az erkélyre? Szerintem Himekot is érdeki az új környezet. Később pedig a "titkos helyemre" is felmehetünk, ahonnan messzebb ellátni, vagy csak a csillagokat nézni. - mondtam mosolyogva szerelmemnek, majd a válaszára várva. Az erkélyen van egy meglehetősen kényelmes pad, ami az én szobám hátsó ajtaja mellé van téve. Még régebben hoztam be a folyosóról, hisz ha hosszabb ideig ücsörög az ember, akkor kényelmesebb mint a szék. Régebben mennyit ültem itt kinn egyedül, gondolkoztam, álmodoztam, vagy csak kifújtam magam egy nehéz küldetés vagy egész napos vadászat után. A titkos helyem pedig a tető, amire az erkély végéről vezet lépcső. Ott is szintén sokat voltam, ha el akartam vonulni a világtól. Volt, hogy egész éjszaka bámultam a csillagos eget, és álmodoztam. És most már mindezt megoszthatom Hane-el is. Hiszen a legszebb álmom már beteljesült. Az pedig Róla szólt, a másik felemről, az igaz szerelmemről, akit mindennél jobban szeretek, akitől szép az élet. És biztos vagyok benne, hogy ő is így érez irántam.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 22 2013, 17:00

Egyre jobban tetszik az, amit látok, főleg most, hogy hátulról is szemügyre vehetem a különös lánykát. Szavakkal is kifejezem tetszésem, mert miért ne? Mindig is szókimondó srác voltam, igaz ebből többnyire károm származott, de amit ki kel mondani, azt ki kell… ennyi.
- Mi az hogy? Szinte hívogat - Mellémlép és könyökével finoman oldalba bök. Nem zavar, de csak nem hagyhatom ezt annyiban, nem, az nem én lennék.
- Nem, dehogy, nem tettél annyira rosszat, de hébe-hóba egy kis laza fenekelés belefér – Egy kacsintás, nehogy azt higgye, hogy célozgatni akarok valamire, vagy netán mégis? Hát az majd kiderül. Hírtelen elkapja a csuklóm, átdobja a karom a vállán, majd hozzám bújik és átkarolja a derekam. Na, ez nem semmi, simán felülmúlja a várakozásaimat. A többi csaj folyton csak kéreti magát, tökre fárasztóak tudnak lenni. Ha meg nyíltan beszél velük az ember arról, hogy mi a helyzet, akkor megsértődnek, tök gáz. ellen most szerencsém van. Hol voltál eddig te bombázó?? Hamarabb is összefuthattunk volna :F
- Kitudja, még lehet, lesz hozzá szerencséd - megnyalom egy picit szájacskám… nem, nem fantáziálok róla, maximum úgy tűnhet…. na jó, esetleg egy kicsit, de kinek a fantáziáját ne indítaná be ez a csaj? Az nem férfi az tuti…
- Ennyire megbízol bennem? tudod, lehet, hogy eltéved a kezem, néha szokása. – pontosabban nem néha, hanem mindig, amikor már nem bírok magammal. Jelen helyzetben is küzdök magammal, hogy ne itt helyben ugorják rá….. nem, még nem..
Egymásba karolva haladunk tovább, és megosztom az infómat arról a szupi helyről, ahova megyünk. Az italbár mindent visz, az a legtutibb benne, igaz az ágy sem rossz.
- Én ugyan nem… - ejnye… hát nem rí le rólam, hogy én egy frontharcos vagyok? Ráadásul nem is akármilyen. A top 10-ben az első hely az enyém és már két bossal is végeztem. No mindegy, amúgy is túl egyszerű lenne az a módszer, majd rájön egyszer…
A bemutatkozás kicsit késve érkezik, de nem egymás nevére voltunk akkor éppen kíváncsiak, hanem köhömm.. egymás testére, amire még mindig nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, csak éppen a fedetlen változatára.
- Nem igazán tudom, nekem az ágyról nem a romantika jut az eszembe….. inkább vad..."párnacsaták" ?? – A romantikás dologgal teljesen egyetértek. Egyszerűen nevetséges az, amit az itteni lányok néha levágnak, már lassan nekem ég az arcomról a bőr, hogy be merek egyáltalán próbálkozni náluk….
- Ehh, ebben egyetértek. Sajnálatos módon itt Aincradban a szende kiscsajok vannak túlnyomó többségben. A magamfajta embernek ez néha igen… frusztráló. Több olyan csaj kellene ide, mint te – Kezem akarva-akaratlanul is rácsúszik arra a formás fenékre… *-*
- Huspz.. látod? Én megmondtam - a férfiak akaratereje harmatgyenge ilyen helyzetekben... sajnos Rolling Eyes

by **Ai Hane** Csüt. Aug. 22 2013, 20:54

>>Ozirisz<<

Ozirisz elmondta, hogy tudja, hogy nem vagyok gyenge, vagy gyámoltalan, csupán kedvessége jele ként hívott így. Majd szerelmét fejezte ki irántam, ami jól esett. S egészen aranyosan bánt Himekoval is, ami szintén tetszett.
- Egyetlenem, nincs kedved kiülni az erkélyre? Szerintem Himekot is érdeki az új környezet. Később pedig a "titkos helyemre" is felmehetünk, ahonnan messzebb ellátni, vagy csak a csillagokat nézni. - Mondta, miközben a város fényein tartottam a szemem.
- Mehetünk! - Feleletem, majd egyből kiszaladtam az erkélyre, s ott figyeltem az egyre több kis fényt, melyek kigyúltak a város fölött, s befestették a tájat. Himeko hirtelen a magasba repült, s cikázott az égen a látványtól.
Amint ott álltam, furcsa volt a világ. Vagyis olyan mintha nem idebent , hanem inkább odakint lennék. A sok fény emlékeztetett a kinti városok fényeire, amibe az éjszaka leple alatt burkolóznak, s amint a virradó napnál levetik azt. Szép volt!
Bár a való világban minden bizonnyal egyedül nézném ezt az egésszet, de úgy is gyönyörű, de talán kicsit szebb így, Ozival és Himekoval az oldalamon.
A magasba emeltem a fejem, s gondolataim csak egy felé jártak: ~ Már nem vagyok egyedül!
A szemem Himekora szegeződött, aki úgy szelte a levegőt mint aki már évek óta ezt csinálja, majd Ozira, aki pedig szintén a csillagokat, s a város fényeit csodálta. Melegség töltött el, s ez hozta magával a fáradtságot. Hatalmasra nyúlt a szám, majd jött a következő ásítozás. Remélem ez nem veszi el Ozi kedvét a mai naptól, nem unalmas, csupán kezdek kimerülni, de bírom én még egy kicsikét. Ekkor Hime vissza repült a szobába, s helye felé vette az irányt, hamar lekucorodott, s hangos horkolásban tört ki. ~ Pedig lány. - Gondoltam magamban s kicsit pirosas lettem.
- Elnézést, amikor látja, hogy fáradni kezdek automatikusan lefekszik, pedig nem neveltem belé semmit! - Mondtam Ozinak. S remélem megéri a helyzetet, de attól , hogy Hime alszik, még beszélgethetünk kicsikét!

by **Ozirisz** Csüt. Aug. 22 2013, 21:49

/Ai Hane/

Hane-el kézenfogva kimentünk az erkélyre, és Himeko is jött, aki rögtön repkedni kezdett. Csak úgy hasította a levegőt, cikázott a kis ördögfióka az égen. Egyetlenem megcsodálta a kilátást, ami innen nyílik a Kezdetek Városára. Nekem már szinte megszokott látvány volt, ahogy kigyúlnak a város fényei, és ahogy feljönnek az égre a csillagok. Én már sokszor láttam, de most, hogy Egyetlenem itt van mellettem, az egész város is mintha szebb lenne. Kis nézelődés után Hane ásított. Hosszú nap volt számodra is, gyere üljünk le - és vezettem Egyetlenemet az erkélyen levő padhoz. - Reggel még Te sem hitted volna, hogy este már új otthonodban leszel, sem azt, hogy velem együtt leszel itt. - majd kis szünetet tartottam, és folytattam - Ahogy én sem hittem volna, hogy ma Rád találok. De nem bánom, hogy így alakult, sőt, most először vagyok igazán boldog.
Majd ahogy ezeket a szavakat kimondtam, Himeko is visszaérkezett az esti repkedéséből, és rögtön ment pihenni új helyére, és horkolni kezdett. Gazdája kicsit elpirosodott, és magyarázkodott, hogy ha ő fáradni kezd, Himeko is lepihen, és hogy ezt nem ő nevelte belé. Kicsit megnevettem az ördögfióka horkolását,
Ha még nem vagy nagyon álmos, maradhatunk még egy kicsit - kérleltem a lányt, remélem még ébren tud lenni - Annyira örülök, hogy itt vagy velem, Egyetlenem - majd gyengéden megcsókoltam. - Nagyon szeretlek - mondtam a lánynak, és újra megcsókoltam. Remélem a mai nap után még rengeteg ilyen szép napunk lesz együtt, Ai Hane-el, és Himekoval. Remélem örökké együtt leszünk. Végre nem vagyok magányos, hiszen Szerelmem és Himeko ezentúl mindig a közelemben lesznek, és ők a családom. A játék végigvitelétől tartok, mert Hane-t még a valóságban megtalálom, de Himeko viszont ebbe a világba tartozik. De, lehet meg tudjuk menteni, de kicsi rá az esély, hogy a NervGearünk beépített memóriáján életben maradna a SAO végigjátszása után. De ez még odébb lesz, és addig valahogy meg fogjuk oldani, hiszen egyikünk sem akarná elveszíteni a kis griffet sem.

by **Ai Hane** Szomb. Aug. 24 2013, 21:45

>>Ozirisz<<

- Persze, megpróbálok még ébren lenni. - Válaszoltam Ozirisznak. De igencsak nehéz volt.
Ahogy láttam, hogy Hime álomra hajtotta fejét, Oziriszt az asztal felé tereltem, hogy üljünk le, s beszélgessünk kicsit, mivel tudom, hogy Hime felébred, ha a közelében beszéd folyik, s az asztal elég távol volt tőle. Próbáltam a lehető leghalkabban kihúzni a széket, majd helyet foglalni rajta. A táskámból előkaptam egy kis innivalót, s valami sütemény félét, s gyorsan feltálaltam, hátha talán Ozi fogára való. Én szeély szerint szeretem a sütiket így hamar nekiláttam.
- Jó étvágyat!- Mondtam, s máris tömtem magamba a finomságot. Himekonak amúgy sem terveztem adni belőle, mert elrontja a fogait. Az enyémeket meg valószínű, hogy a valódi világban úgysem sutulják meg így mind egy...
- Ízlik? - Kérdeztem Ozit, amennyiben megkóstolta már a sütit. - Nem rég készíttetem a közeli pékekkel. - Fejeztem be a mondandómat.
- Nem zavar ha Ozinak hívlak? - Mondtam kicsit belepirulva.
Maga a nevével nem volt bajon, csak ez egy kicsit bizalmasabb lett volna, ezért mertem rákérdezni.
- Egyébként holnapra mik a terveid? - Kérdeztem.
Most felettébb beszédes voltam. Talán a fáradtság miatt, vagy nem is tudom. Csak próbáltam ébren maradni.
A székemet lassan közelebb húztam Ozihoz, míg már egészen mellette voltam. ~ Remélem nem zavarja.
Miközben Ozi válaszolt a kérdéseimre, lassan a vállára hajtottam a fejem, s éppen csak még motyogtam magamba valamit, de, hogy mit arra már nem emlékszem. Lassan becsukódtak szemeim, s talán picinykét horkoltam is. Nem tudom... De kellemes álomba merültem.

by **Ozirisz** Szomb. Aug. 24 2013, 23:31

/Ai Hane/

Kedvesem mondta hogy megpróbál még ébren lenni, de nem volt könnyű számára, hisz még mielőtt találkoztunk volna, Himekoval elég rendesen megritkították az erdő vadállományát, és minden bizonnyal elfáradt. Hosszú nap volt számára, bár én nem voltam még álmos, hiszen elég későn ébredtem. Aztán a szobája felé vezetett, hogy beszélgessünk kicsit az asztalnál. Halkan húzta ki a széket, tekintettel az alvó fiókára, és leült. Én is a lehető legkevesebb zajjal tettem ugyanezt. Himekora néztem, aki továbbra is békésen aludt. Ő is fáradt, hiszen még nagyon fiatal, és sok alvásra van szüksége.
Aztán Hane elővett egy kis innivalót és süteményt, amit felkínált és jó étvágyat kívánt.
- Köszönöm, Neked is, Kedvesem! - mondtam mosolyogva a lánynak, és már együtt falatoztuk a finom sütiket.
Majd afelől érdeklődött, hogy ízlik-e, és mondta, hogy a közeli pékekkel készíttette.
- Nagyon finom, rég ettem már ilyen finom sütit - mondtam mosolyogva a lánynak - Sőt, odavagyok a sütikért, bár a kinti világban nem sűrűn futotta rá. Idebenn viszonylag olcsó, és időnként jelentős mennyiséget elpusztítok belőle. - mondtam a lánynak - Majd valamikor meglátogathatjuk azokat a pékeket, akik ezt sütötték.
Majd megkérdezte, hogy zavarja-e ha Ozinak hív. Dehogy zavar, sőt, nagyon is jól esik Kedvesem. És Neked mi lenne az a név amin legjobban szeretnéd ha hívnálak? - kérdeztem, és én is elpirultam.
Aztán a holnap felől kérdezett, hogy mi a tervem. Különösebb terveim nincsenek, majd amihez kedvünk lesz. Eddig sem terveztem, és ezután sem fogok. Csak szeretnék sok időt Veled és Himekoval eltölteni. Ahová mentek, oda megyek, persze csak ha nem zavarok - mondtam az Egyetlenemnek.
Közben azt vettem észre hogy közelebb húzódik hozzám székkel együtt, és én is hasonlóképp tettem, persze a leghalkabban, nehogy felébredjen a kis griff. Majd ahogy egész közel voltunk egymáshoz, közvetlen közel, Hane a fejecskéjét a vállamra hajtotta, ami nagyon jól esett, és kicsit elvörösödtem tőle. Majd átkaroltam a lányt, és kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy közelebb legyek hozzá.
Hane kicsit még próbált beszélni, de már nehezen bírt ébren maradni, és elaludt. Már csak annyit vettem észre, hogy Kedvesem szuszog. Gondoltam rá, hogy elviszem az ágyáig, ott kényelmesebb, de nem akartam felébreszteni, hiszen olyan édesen aludt. Majd kicsit jobban átkaroltam, és a fülébe suttogtam: Jó éjszakát Szerelmem!
De nagyon halkan, nehogy felébresszem. Elfáradt, és pihenésre van szüksége. Visszagondoltam az aznapi történésekre, az eseményekre, amelyek megváltoztatták az életünket. Eddig is tudtam, hogy Hane tiszta szívéből szeret engem, és én is mindennél jobban szeretem. Nagy változáson mentünk át a mai nap folyamán, mindketten. Jobb színben látjuk a világot, nem csak a rossz dolgokat, hanem a jókat is látjuk, most, hogy megtapasztaltuk. És Kedvesem bízik bennem, hisz egyébként nem tudna ilyen nyugodtan aludni, fejét a vállamra hajtva. Még ő maga sem hitte volna tegnap, hogy bárkit is a közel enged magához. Biztos vagyok benne, hogy mindketten az Igazit látjuk egymásban. És igen, ez a mai volt életem legboldogabb napja.
Majd nemsokkal később én is elálmosodtam, és szép lassan elaludtam Kedvesem mellett ülve, ahogy a vállamra hajtotta a fejét, és ahogy gyengéden átkaroltam.
Nagyon szeretlek - suttogtam a lánynak, nagyon halkan, még mielőtt teljesen álomba merültem.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Aug. 31 2013, 20:47

Ai Hane: Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Ozirisz: Hosszú Pontosság Potion (2 támadás erejéig biztos találat)

by **Szophie** Vas. Okt. 27 2013, 21:43

Yaru, avagy az új családtag~

Reggeli ébredésemet egy különös érzés tette elviselhetetlenné. Úgy is mondhatnám, a szokatlanságtól szinte megijedtem. Az történt, hogy hirtelen megkívántam valami sósat. Ez észveszejtően új volt. Ez valami szörnyűség. Ez..
És lementem a kedvenc étkezdémbe, és.. nem. Nem süteményt ettem. A pincérnő furcsállóan méregetni is kezdett, és megkérdezte, van-e valami bajom. Hát.. Én sem tudtam biztosra, de éreztem, hogy valami furcsa bennem. Ahogy az uborkás szendvicsemet ettem, végig ezen rágódtam, és mire a végére értem, kiötöltem hogy mi lehet. Azt hiszem, terhes vagyok. Hiszen olyankor szoktak a nők ilyen furcsán enni, nem? De az lehetetlen..! Semmi olyat nem tettem.. És most mégis uborkás szendvicset ettem! Habár már kívánom a fagyit is. Te jó ég! Terhes vagyok! De hogy? Talán.. Annyi méreg van itt Aincradban. Ki tudja, mit adtak be nekem?! Ki tudja, mit tettek velem, amire nem emlékszem?! Alvás közben elkábítottak, hogy semmire ne emlékezzek, és tökéletesen uralják a mozdultaimat, és elfogadtattak velem felkéréseket, és olyasmit tettek.. Úristen! Soha többé nem alszom el egyedül!
Kétségbeesetten pötyögtem üzenetet Tachinak.

Kókadtan jártam az utcákat. Mi van, ha a sejtelmem beigazolódik? Ha tényleg gonosz emberek megszentségtelenítették a testemet? Azt nem élném túl.. A becsületem. A büszkeségem.. Minden oda.
Elgyötörten sétáltam a szűk kis sikátorokban. Nem tudtam, hogy most mihez is kezdjek. Még azt sem vettem észre, hogy Vezér otthon maradt.

by **Yaru** Hétf. Okt. 28 2013, 13:44

Már több óra eltelt, azóta, hogy belépett a játékba, de mégsem indult el felfedezni, mit is rejt magában az új környezet. Tartva magát az ígéretéhez, várta, hogy megérkezzen a mestere. Egy teljesen új tapasztalat, egy hely tele emberekkel, minden tisztán látható, sehol egy rács, vagy bilincs. Az emberek, mit sem törődtek a különös idegennel, jó néhányan megbámulták, fintorogtak a látványától, sőt elég nagy távolságot próbáltak tőle tartani, ami valljuk be elég nehéz úgy, hogy a főtér közepén ül. A nap hevesen égette az utcákat, annak ellenére, hogy ősz van, és hamarosan beköszönt a tél. Újabb két óra telt el unalmas várakozással, amikor végre kinyújtózott és elindult egy keskeny utca irányába. Hatalmas fekete szemei szinte csillogtak amikor megpillantott egy üres kartondobozt, a szemétkupac mellett. Négykézláb mászott felé, de ennek ellenére is, magabiztosan haladt a célja felé, s amikor megérkezett céljához, leült vele szembe és nézte. Alaposan szemügyre vette, a méretes dobozt, jobb mancsát rátette a tetejére, végigsimította rajta a kezét, ellenőrizte mennyire strapabíró, felemelte, belenézett, forgatta. A doboz, pont úgy nézett ki mint amiből pár órával ezelőtt a Mester kivette a sisakot és a játékot. A vastag sminkréteg alatt, szinte nem is látszott az arckifejezése, mennyire szívszorító érzés neki, visszagondolni, hogy egyedül maradt, nem jött utána. Közelebb emelte az arcához, megszimatolta, majd lassan maga elé rakta, olyan óvatosan, amennyire csak lehetett és fejjel előre belepróbált mászni. Rövidesen sikerült beleharcolnia a felsőtestét a dobozba, de bármennyit is próbálta, a lábait nem sikerült maga után húznia. A doboz belsejében, sokallta melegebb, volt ha egyszerűen az utcán ülne. Lassan lehunyta a szemét, és halk szuszogásba kezdett. Mit sem törődve azzal, hogy a föld koszos, vagy, hogy éppen ki mit gondol róla.

// Fu, ez így elsőre elég rosszul néz ki ._. De ennél már csak jobban sikerülhet :3 *Ganbatte ne Yaru-san Embarassed

\\

by **Szophie** Hétf. Okt. 28 2013, 14:06

Hosszan kifújtam a levegőt. Ez így nem jó, teljesen abszurdak az elméleteim. Kell lennie valamilyen logikus magyarázatnak. De nem.. Mégis annak több értelmét láttam, hogy terhes vagyok, mintsem annak, hogy hirtelen megkívántam volna valamit, ami nem süti. Hisz az embernek nem változik egyik napról a másikra az ízlése minden ok nélkül, még akkor is, ha a változás csak időszakos. Nem, ilyesmi nem történhet csak úgy meg velem. De a másik lehetőség sem! Az.. szörnyű. Szinte felemésztett a gondolat, hogy szentségtelen dolgokat műveltek velem. Csak ballagtam lehajtott fejjel, mit sem törődve azzal, ami előttem van. Egy két szemétkupacba, elhagyott kukába, dobozba belerúgtam, majd elestem bennük, de mindaz nem igazán érdekelt. Egyébként is, micsoda dolog az, hogy szemetet raknak a tervezők a sikátorba. Értem én, hogy életszerűnek kell lennie, de azért ez így nem fer. Ennek is el kéne pixeleződnie, mint az összes többinek.. Ahogy környezettudatos szemmel szemléltem a tájat, hirtelen szuszogásra lettem figyelmes, majd egy lábas dobozra, ami sajnos a fejére esett. Egyébként mióta van egy doboznak lába? Talán ez egy mob? Közelebb mentem, óvatosan, ám mit sem törődve azzal, hogy nincs velem Vezér. Első szinten, védett területen belül nem eshet sok bántódásom. Maximum néhány elvetemültebb pirostól kell félnem, vagy.. vagy azoktól, akik teherbe ejtettek! O.O Mi van, ha most doboznak álcázzák magukat, elkábítanak, újra megteszik a szörnyű dolgokat, majd törlik az emlékeimet? :O Ezt velem többet el nem játsszák! Kinyírom a rohadékokat!
Tiszta gyűlölködő szándékkal közelítettem meg a dobozt, szemeim szikráztak, ahogy óvatosan kinyújtottam a kezem a lában felé, és megcsiklandoztam a talpacskákat. Aranyos, kis szőrös mancsok voltak.. Lehet, hogy jeti gyerekem lesz? :O Mindig is akartam egy jetit! Bár.. nem tudom, azért nem én akartam megszülni. Meg ugye doboz fejjel nem is olyan cuki az összhatás..
Mindeközben támadásra készen figyeltem, hogy most mit fog tenni a szőrös lábas doboz.

by **Yaru** Hétf. Okt. 28 2013, 16:13

Egyik pillanatban, békés álmát alussza a dobozka mélyén, mit sem törődve a környezetével, vagy az időjárással. Aztán pedig, hirtelen valami nekicsapódott a doboz falának, oly erővel, hogy majdnem átfordította. Azonban, a történésekre mit sem reagált. De a fejében mégis megfordult a gondolat, hogy talán nem véletlen történt a dolog, valakinek útjában lehet. De túlságosan eltunyult, miközben a meleg dobozban lustálkodott, álmodozott, pihent, ezért meg sem mozdult, inkább aludt tovább. Lehunyta fáradt szemeit, és már éppen, hogy visszaaludt volna, amikor különös érzés járta át a testét. Valami lágyan végigsimul a talpán, újra és újra. Végigfutott a hátán a hideg, felkapta a fejét, ami beleütközött a doboz tetejébe, próbálta előrenyújtani a kezét, de nem tudott áttörni rajta. Néhányat koppantott a mancsaival rajta, lágyan kapargatta, de nem nyílt ki. A lábaival hevesen kapálózni kezdett, és amikor sikerült a talajra találnia, próbálta betúrni magát jobban, szintén sikertelenül.
- haaa~m - adta ki magából a különös hangot, enyhén rekedt hangjával. Amolyan nyafogásra emlékeztető hangon. Közben lassan elkezdte kituszkolni aprócska testét a dobozból. Lassú mozdulatokkal hátrált, kezével próbálta megtámasztani a doboz lezárt részét. Amikor a felszínre tört, megrázta a fejét, és hirtelen felnézett. Nem látott túl tisztán, a szemei hozzászoktak a sötéthez, és a hirtelen világosság még bántja neki. Hatalmas puha szőrmével borított mancsait a szeméhez emelte, gyengéden megtörölgetve. Amint végzett velük, körbeforgatta a fejét, a támadóját keresve. Előtte egy csinos vörös kabátos lány állt. Körben, különféle szemét, zsákok, és a harcban megviselt doboz. A felsoroltak közül a doboz érdekelte a legjobban, közelebb mászott hozzá, megsimogatta, annak ellenére, hogy majdnem szétszakadt, a belsejében pedig karmolásnyomok maradtak. Szomorú arcot vágott, megfordította, és jobb mancsát belecsúsztatta, hogy kihalászhassa a benne felejtett plüssmedvét. Végül a lányra nézett.
- Ummm? - nyávogott fel a lányra. Egy pillanatig kereste a tekintetét, de nem tartott túl sokáig, mintha ott sem lenne, elkezdett a medvével foglalkozni.

by **Szophie** Hétf. Okt. 28 2013, 17:33

A csikizésre megmozdult. Talán felébresztettem? Aludt volna? Egyáltalán a dobozok.. alszanak? Mondjuk a szőrös lábú dobozok esetében könnyen megeshet. Mert mit tudok én a lábas dobozokról? Hát.. konkrétan most látok életemben először ilyet. Kicsit ijesztő, de tetszik az új felfedezés. Ilyen lehet egy új fajra bukkanni odakint is? Persze az már más kérdés, hogy odahaza már nagyon kevés olyan élőlény van, amely beazonosítatlan, vagyis még fel lehet fedezni. Egyébként nem is tudom, hogy jutott eszébe a tervezőknek egy ilyen mobot idehozni? Egyáltalán... a védett területen miért van mob? Sőt, ez egyáltalán mob? Valószínűleg nem, mivel itt vagyunk, a városon belül.. De akkor is! Ez akkor most mi? Játékos? Doboz fejjel?? Vagy talán NPC? Az inkább valószínű.. És a feje.. Mintha a fején belül mozogna valami. Mintha belülről kaparna a feje. Ez normális? Fejfájásos a drága, vagy mi? Végül sikeresen lábra állt, miközben egy újabb ismeretlen hangot adott ki. Egyszerűen lenyűgöző, hogy a doboz - amin nincs egyetlen nyílás sem, mint pl. száj - hangokat ad ki magából. Jahh, és nem mellesleg lába is van, ami szőrös. Mindeközben mocorgott, kaparászott.. és.. Egyszer csak kidugta a fejét a dobozból. Nekem meg akkor esett le, hogy nem egy doboz fejű valami áll velem szemben, hanem valami, ami benne volt a dobozban. Hát.. Így már minden sokkal érthetőbb.
- Sze-szentségtele..ní..tő? - kérdeztem, mivel nem voltam benne biztos, hogy a furcsa mackó ruhás egyed lenne az, akit én keresek. Éppen a szemét dörgölte.. Nem úgy nézett ki, mint aki mérget önt belém, hogy aztán teherbe ejtsen. De ki tudja, hogyan álcázzák magukat az emberek manapság, milyen ártatlan teremtésnek állítják be magukat.. Rám nézett, majd újra a dobozra, melyhez közelebb ment aztán, majd elkezdte simogatni.
Értetlen arckifejezéssel meredtem a történtekre. Talán sajnálja a dobozt? Aztán kivett belőle egy plüss medvét, miközben fenézett rám, és valamilyen furcsa hangot hallatott. JK volt, ezt a feje felett levő indikátor is mutatta.
- Ez a tiéd? - térdeltem le hozzá, mint valami jóságos anya - mert ugye az anyai ösztönökre szükség van, ha nemsokára megszülök.. Közben már nem is foglalkozott többé velem. Vajon mi baja? Talán értelmi fogyatékos lehet? Esetleg valami annyira megviselte, hogy ilyen állapotba került? Igen, a második lehet. Hiszen a szellemi sérültek nem igazán élvezik a játék nyújtotta lehetőségeket, és nem hiszem, hogy akárki is ilyet küldene erre a helyre. Talán valami sokk érte, és azért ilyen.
- A dobozt.. megjavítsuk? - érdeklődtem félénken, s bizonytalanul, miközben finoman oldalba böktem, hogy figyeljen egy picit rám. Nem tudtam biztosan, hogy egyáltalán megért-e engem, de legalább megpróbáltam. Egy medve ruhás, egy plüss medvével. Nagyon szeretheti ezt az állatot. Vagy talán idomár? Nem tudom, mit kéne most tennem..
- Nem vagy éhes? - kérdetem, miközben lenyitottam a menümet valami ehetőt keresve, de csak a Vezérnek szánt nyers husikat találtam. - Talán megsüthetjük.. - vettem elő, de szerintem én sem vettem komolyan az ötletet, hogy az utcán grillezzek.. - Vagy inkább elmehetünk venni valamit. - reméltem, hogy kapok valamiféle választ, ha mást nem, a gyomra korgását. Azt is reméltem, hogy rám figyel egy kicsit, hogy kézen foghatom, és elvihetem enni. Ebben az állapotban nem hagyhatom magára, a végén még megölik. Biztos, hogy egyedül nem tud fejlődni, vigyázni magára, életben maradni. Én meg JL-es vagyok, vagy mi a szösz..

by **Yaru** Hétf. Okt. 28 2013, 18:51

Egy bársonyos női hang ütötte meg a fülét, kétszer is, miközben saját magával volt elfoglalva, illetve környezete épségével. A doboz teljesen tönkrement amit korábban alkalmi szállásként használt, vagyis próbált használni, viszont a medve épségben van, megforgatta párszor, felemelte a végtagjait egyesével, megnézte, minden rendben van e velük, és amikor úgy találta, hogy sértetlen a játékszer maga mellé ültette, akár egy gyermeket. A dobozt ismét szemügyre vette, már sokadszorra, nem igazán érti mit kellene kezdenie vele, de amikor egy gyenge nyomást kezdett az oldalában érezni, ijedten ugrott egy picit, majd a hang forrása felé nézett, vagyis a lányra. Értetlenül vizsgálta a nőt, amikor pedig megszólalt félredöntötte a fejét. Úgy tűnt neki, hogy a lányt is érdekli a doboz, közelebb csusszant, az említett tárgyhoz, először körbe sétált, jobban mondva mászott körülötte. Végül alácsúsztatta a mancsait és arrébb tolta a szép ruhás lány irányába. Mivel már nincs mi tartsa, ezért elvesztette a maradék tartását is, az egyszerű karton tákolmány és összeesett. Meglepetten nyúlt a papírhulladék felé, végigsimította rajta a kezét, megpaskolgatta, mintha azt várná, hátha csak alszik és egy gyenge ütéstől észhez térne. De nem történt semmi. Megrázta a fejét, a lány korábbi kérdésére válaszolva. A lány ismét mondott valamit, körbefordította a fejét, nem értette kihez beszél. De mivel senki más nincs a szűk sikátorban rajta kívül ezért magát gondolja címzettnek. Amíg pedig elfoglaltan kutakodott a lányka, valami után, közelebb merészkedett hozzá, hatalmas medve mancsát pedig a lány arca felé emelte, próbálva megbökni. Ha sikerül neki akkor végighúzza a lány arcán a mancsát. De amikor a lány előkapott néhány szelet nyers húst, a semmiből meglepődötten mászott fel az említett tárgyért. Közelebbről is szemügyre próbálta venni, még ha a lány nem is engedte el, próbálta megnyomkodni mancsával, a puha rózsaszín húscafatokat. Korábban rengeteg ilyet látott, többféle formában. Nem kellett sok idő mire az illat elérte az orrát, nosztalgikus illat, gyorsan felszínre törtek emlékek az első gazdájáról, és a húsokról. Annyira magába feledkezett, hogy észre sem vette, hogy a fejét a hús irányítja. Száját hatalmasra nyitva, hatalmas fehér fogait pedig egy könnyed mozdulattal a húsba mélyeszteni. Véres, friss nyers hús...de sikerült időben észhez térnie és visszafognia magát. Helyette csupán közelebbről is megszimatolta, aztán pedig lemászott a lányról, és megtörölte a száját, ami a fantáziálgatásától teljesen nyálas lett. Arcán széles mosoly húzódik, szemeit pedig mindaddig a húsokon tartja amíg szem előtt vannak.

by **RenAi** Hétf. Okt. 28 2013, 20:54

Azmaria és Ai- Avagy egy leánykérés a fogadóban.

Párás reggelre keltem. Kiszálltam az ágyból felöltöztem majd rendet raktam a szobámba. Nem ártott már pár kacattól megszabadulnom. Persze mind fontos emléket őriztek még akkor is ha csupán egy szél által kezembe sodort szórólapról volt szó. Már nincs rá szükségem. Munkám elvégezte után széles mosollyal hagyom hátra a lakomat és veszem célba a fogadót. Már nincs olyan korán így mint mindig meg is telt emberekkel, talán hamarabb kellett volna lebaktatnom. De ha már így alakult akkor nincs mit tenni, leülök egy kisebb csapat társaságába. Volt egy olyan érzésem hogy ők már jól ismerik egymást, de nem tehettem mást. Nem igazán akadt hely. Köztük egy hosszú hajú srác már régóta figyel valamit, de egyszerűen nem tudtam hátra tekinteni, túl feltűnő lett volna így csak csendben követtem a szeme járását. Van egy olyan érzésem hogy valami sunyiságon töri a fejét, párszor már megtette. Jó néhányszor eljátszotta már azt a jelenetet ami szinte mindennapossá vált ebben a fogadóban. Falatozgattam a már kihozott ételemből, kissé megfeszült idegekkel. Majd a srác felállt és elindult befelé pár asztal felé. Érdeklődve fordultam hátra és követtem végig a szememmel, a pálcikámból kiesett a szushi de nem törődtem vele. Fura volt a fiú mozgása… Netán részeg? Ötlött fel bennem a gondolat. Majd megállt az egyik asztalnál és egy fiatal lány felé fordult, aki elkerekedett szemekkel nézte és hallgatta végig az eseményeket. Az egész helység hallotta a férfi mondatát miként:
- Ohh, szép hölgy hozzám jönnél feleségül? – Majd az állam is tátva maradt. Megtette. Ismét megtette!... Azt hiszem Ő az a fajta aki semmiből sem tanul… sajnos. Nagyot sóhajtok majd egy jókorát rá suhintok a fejére az öklömmel.
- Hééé te perverz kéjenc… lassan már kezdesz unalmassá válni! – Jelentettem ki. Majd a kezemet a lány kobakjára tettem.
- Ne is törődj vele… mindenkivel ezt csinálja. -
- Heeeh, mindenkivel?.... Nem rémlik hogy a te kezed megkértem volna… Bár igaz el vagy eresztve azokon a részeken… de nah… nem kéne egy házi sárkány. Én az aranyos lányokra bukom. – Mosolygott a mellettem lévő lányra. Míg az én fejem egyre inkább kezdett vörösödni.
- Mahh… mit mutogatsz „azokra a területekre” és… mi az hogy én nem vagyok aranyos?!- Akadtam ki.
- És amúgy is ki kérem magamnak az egészet nekem már van udvarlóm és nagyon szeretjük egymást! – Próbáltam lezárni a vitát de csak kiröhögött.
- Ezt ugye te sem hiszed el? Téged egy pasi?!... - Kérdezett vissza. A méregtől már levegőt is alig kaptam. Majd felkaptam egy a kezembe akadó széket és egyenest hozzá vágtam a fiúhoz aki a lendület erejétől hátra eset.
- Ha tudni szeretnéd Jin a neve, és ha szólok neki laposra püföl majd téged! – Puffogtam. A srác nem akarta ennyiben hagyni, felállt és már támadott volna felém, mikor két másik haverja lefogta és kirángatták a fogadóból. Minden napos műsor volt ez már itt. Sokan már nem is figyelték az eseményeket. Nagyot sóhajtottam majd leültem a lány mellé.
- Szia RenAi vagyok de szólíts csak Ai-nak. – Mosolyogtam rá.

by **Szophie** Hétf. Okt. 28 2013, 21:27

Nem nagyon akart rám figyelni. Legalábbis az elején. Úgy látszik, nagyon lekötötte a plüss medvéjének tanulmányozása. Vajon csak a macikért, vagy más ari szőrös kis állatokért is odavan? Mi történne akkor, ha összebarátkoztatnám Vezérrel? Én azzal csak nyerhetek.. Az én farkasomnak lenne egy barátja, és nem velem, meg a mob öléssel foglalatoskodna folyton folyvást. Igen, ez tökéletes terv! Már csak el kell érnem, hogy rám figyeljen..
Úgy tűnik, egy idő után újra a doboz felé fordul a figyelme. Megböködtem az oldalát, és úgy tűnik, az érintésemre legalább reagál. Sőt, ugrott egy nagyon hirtelen. Kérdezgettem, ám csak nagy szemekkel nézett. Nem tudtam kiolvasni arckifejezéséből semmit. Talán még smink nélkül sem menne.. De így? Az a nagy, folyamatosan mosolygós száj, meg a furcsa szemek. Egyszerre aranyos, és rémisztő. Egy furcsa plüssállatra emlékeztet, amelyet nem a kisgyerekeknek terveztek, hanem egy kicsit nagyobb korú emberek számára.
Közben körbe járta a dobozt. Egyszerűen nézegette, és már azt hittem, hogy megint nem figyel rám, amikor hirtelen felém tolta azt. Meglepődtem. Ez egy reakció volt, mintha észre is venne most már, és nem csak úgy kezelne, mint akármi mást, ami most éppen a közelében van, és nem fontos. Mondjuk mint azt a nagy szemétkupacot a sarokban. Viszont sajnos a doboz összedőlt. Nem is tudom, mire számítottam. Sírásra? Talán.. Valahogy nekem úgy tűnt, nagyon ragaszkodik ahhoz az "ágyhoz". Ám mégis más volt a reakciója. Kinyúlt, megsimogatta, ütögette. Számomra egy fajta búcsúzásnak tűnt, és ennyi. Hála istennek, nem rázta meg nagyon a dolog. Legalábbis úgy tűnik, sikeresen túl tette magát ennyivel a doboz ügyön.

A hasán keresztül akartam megkedveltetni magam vele. Vagy.. hát, valami ilyesmi volt a szándékom, amikor elkezdtem ehető dolog után kutatni az invertorymban. Bármennyire is bután hangzik, étellel akartam magamhoz csalogatni, mint valami vadállatot. Azért meg kell hagyni, igazán hasonlít egy.. egy vadállathoz. Akármennyire is próbálok humánus maradni, egyszerűn ez a véleményem, ha ránézek. Nem tudom igazán emberként kezelni. De meg kell hagyni, egy nagyon aranyos, és különleges állatkáról van szó, akit a szárnyaim alá akarok venni, nehogy bántódása essen. Nem tudom, milyen hatalmas sokk kell ahhoz, hogy valaki ennyire megtörjön, de azt tudom, hogy mi az, amiben segíteni tudok neki.
Mindeközben fél szemmel láttam, hogy közelebb jött. Ennek örültem, azt jelenti, valamelyest bízni kezdett bennem. Vagy ha azt nem is, legalább érdeklődik irántam. Finoman megbökte az arcom, és végigsimított rajta, mintha csak tanulmányozná.
- Igen, ez vagyok én. - mosolyogtam rá, és megpróbáltam megsimizni a mackós kapucni füle tövénél.
Közben megtaláltam az ételes részt a tárolómban. Nem volt egyszerű, mert csak vészhelyzetre volt ilyen helyen, nem szoktam használni, és ez az invertory dolog nekem sosem tetszett, és nem is használtam, így nem is ismertem ki magam rajta igazán. Nem volt semmim, csak a husi, amit Vezérnek szántam. Elég szánalmas, de azért elővettem. Nem mintha sok reményt fűztem volna az ételhez, és inkább ajánlottam volna egy éttermet.. De egy állattal álltam szemben, így meg kellett próbálnom. És legnagyobb megdöbbenésemre bevált. Hirtelen érdeklődést mutatott iránta, amit meglepődve figyeltem. Felnyúlt élte a fejéve, és.. Hamm, bekapta.
- Aranyos. - figyeltem, ahogy a nyers, és véres izét ízlelgette szinte elvakult arckifejezéssel. Talán ilyen lehetek én is, sütizés közben. Aztán egyszerre, mintha csak észre vette volna magát, és hogy mit tesz, ellépett a "finom" falatoktól, ám nem tudtam nem észre venni csorgó nyálát, és sóvár szemeit.
- Tiéd lehet, ha akarod. - nyújtom felé. - De előbb válaszolj! - húztam vissza a kezem. Mindeközben rájöttem, hogy talán nem is tud beszélni, úgyhogy kijavítottam magam. - Vagy bólogass, nyögj, mutogass, vagy akármit tegyél, amivel az értelmemre adod a döntésed. A husti mindenképpen megkapod tőlem, csak előbb egy választ kérek. - kis időt hagytam, hogy megértse, majd folytattam. - Akarsz mostantól velem élni? - Képtelen lennék itt hagyni az utcán, úgyhogy mindenképpen látogatnám továbbra is, de azért sokkal jobb lenne, ha állandó megfigyelésem alatt tudom tartani. Persze semmire nem kényszeríthetem, hisz ez egy szabad ország.. Vagy várjunk csak! Nem, nem szabad. Minket ide akaratunk ellenére zártak. Na de ha a fő goni szerepét már betöltötték, akkor legalább én kérjem ki mások véleményét. Pláne ha valamiféle kegyeltemről van szó. - Persze akkor mindig tudnék neked husit adni. Tudod van már egy ember petem, akinek a gazdija vagyok, te is beférsz még hozzánk. - mosolyogtam rá, és kinyújtottam felé az üres kezem. Majd akárhogy is döntött, odadobtam a húst neki.

by **Yaru** Kedd Okt. 29 2013, 11:07

A lány többszörösen is végigmért rajta, csak forgatta a fejét, hogy most mi következik. Amikor az arcán végighúzta a mancsát, rámosolygott a békés medvére, és elkezdte a tapizni a buksijánál. Válaszul ő is visszamosolygott rá, habár egyre inkább kíváncsivá tette ki lehet ez a lány. A mester még mindig nincs sehol, de közben a semmiből előtűnt valaki más aki gondoskodik róla, sőt még a szaftos húscafatot is neki adta. Ha másért nem is, de a nosztalgia kedvéért befalta, a cseppet véres rózsaszín ételt. Ha nem kap észhez időben talán mohóságában tényleg befalja az egészet, és nem csak ízlelgeti. Kíváncsian a lányra pillantott, aki meglepődve nézett rá, hogy nem ette meg az ételt. Felé nyújtotta az ételt, aprócska kezében tartva. Érdeklődve vizsgálta, a vékonyka végtagot, milyen kecses és nőies. Hófehér.. egyetlen seb sem tarkítja, ő más mint azok az emberek akikkel korábban találkozott. Sokkal tisztább és figyelmesebb. Amikor felajánlotta, hogy megkaphatja az ételt, hirtelen felkapta a fejét, arcán széles mosoly húzódott végig olyannyira, hogy még az eredeti fogai is előbukkantak. Épp közelebb hajolt, nagyra nyitotta a száját amikor hirtelen visszahúzta a kezét. Ismét kiegyenesedett a száját becsukta, de a nyelve töve még kilátszott a szájából. Érdeklődve várta, mit akar tőle kérdezni a lány, kicsit félredöntötte a fejét is. Egy lélegzetvétellel rengeteg mindent mondott, de a lényeget ismét sikerült kiharapnia a lány mondandójából. A hús az övé lesz, ez biztos, egy kicsit várt, mielőtt még bármily mozdulatot tett volna, azután pedig hirtelen megrázta a fejét, ezzel a lány tudtára adva, hogy fel teheti a kérdését. "Akarsz mostantól velem élni?" Mondta ki a szavakat egymás után a lány. A medve csak csendben figyelte. A mester még mindig nincs sehol, biztosan itt köttetett meg az új alku, és a lány lett az új mester. A húsra pillantott, aztán pedig a lány hirtelen azt mondta neki, hogy még tud adni neki bővel húst. Résnyire kinyitotta a száját, de hang nem hagyta el, jobb mancsát felemelte és a lány kezébe tette beleegyezése jeléül. Nem törődött tovább az étellel, még ha meg is kapta. A fejét a plüssmedve felé fordította, egy gyors pillantást vetett rá, aztán pedig bekapta a fülét és emelte fel.
- O...ka...sa...maa... - dörmögte halkan, rekedt halovány hangján.

by **Azmaria** Szer. Okt. 30 2013, 17:45

Azmaria és Ai- Avagy egy leánykérés a fogadóban.

Egy párás reggelre ébredtem. Úgy gondoltam ma egy fogadóban fogok reggelizni. El is mentem oda, de még nagyon korán reggel volt. Kicsit elgondolkoztam rajta be menyek-e, vagy ne, hiszen még koránreggel van. Később is bemehetek, de addigra már sokan lennének benne. Így hát most mentem be és a leghátsó asztalhoz ültem. Egy darabig nézegettem az étlapot, hogy mit válasszak.
Végül a Miso levest választottam, hiszen ezt a japánok rendszerint ezt fogyasztják reggelire, de én mivel Portugáliában születtem még sosem ettem Miso levest, és gondoltam kipróbálom milyen is. Amint le adtam a rendelést, párperc múlva ki is hozták. Nagyon ízlett nekem boldogan ettem belőle. Hamarosan egyre jobban meg kezdett telni a fogadó. Egyszer csak egy hosszú hajú srác jött be és két asztallal előrébb ült le mint én. Különösebben nem foglalkoztatott engem. Én csak a Miso levesemmel törődtem. Később olyan érzésem támadt mintha figyelnek. Óvatosan körbe néztem. És az a hosszú hajú srác bámult engem aki nem olyan rég jött be. Kicsit zavart, de megpróbáltam nem figyelni rá. Nem sokkal később oda jött hozzám, és megkérdezte tőlem mindenki füle hallatára:
- Ohh, szép hölgy hozzám jönnél feleségül?- az egész fogadó csöndben lett és csak ránk figyelt. De tulajdonképpen mi is az a házasság? Fehér ruhát viselsz, tortát vágsz, és gyereket csinálsz. Hát ezt inkább vissza utasítom, hiszen, egy nem is ismerem őt, kettő még túl fiatal vagyok. Bár a játékban lehet hogy kicsit másabb ez a dolog, de akkor se. Még mielőtt bármit is mondhattam volna egy lány jött oda és fejen csapta a srácot, és azt mondta neki:
- Hééé te perverz kéjenc… lassan már kezdesz unalmassá válni!- más néven akkor ez a dolog többször is elő fordult már itt.
Majd a lány próbált nyugtatgatni engem, de a srác továbbra se hagyta abba.
- Heeeh, mindenkivel?.... Nem rémlik hogy a te kezed megkértem volna… Bár igaz el vagy eresztve azokon a részeken… de nah… nem kéne egy házi sárkány. Én az aranyos lányokra bukom.- és rám mosolygott.
A lány nagyon mérges lett ere és meg mondta a magáét. Majd a srác beszólt újra a lánynak. A lány ezt már nem hagyta annyiban megfogott egy széket és egyenest hozzá vágta a fiúhoz aki a lendület erejétől hátra eset. A srác erre neki akart menni a lánynak, de két haverja lefogta és ki rángatta a fogadóból. Már senki nem nézett ide őszintén szólva csak az elején.
A lány egy másod perc alatt túl tette magát a dolgon, és leült mellém.
- Szia RenAi vagyok de szólíts csak Ai-nak.- és kedvesen mosolygott rám. Szerintem a lány. ó bocsánat Ai nagyon aranyos volt. Őszintén szólva szerintem még nálam is sokkal aranyosabb..
- Szia az én nevem pedig Azmaria. Nagyon köszönöm szépen az előbbit. Én szerintem nem is tudtam volna lerendezni ezt a dolgot egyedül. Itt gyakran elő szokott fordulni?- kérdeztem tőle kíváncsian. Hiszen ebben a fogadóban most vagyok itt elődszőr. És nem nagyon tudom mik szoktak itt történni. Ai nagyon segítő késznek, és kedvesnek tűnt. Hiszen velem kapcsolatban az is volt. Végig hallgatta türelmesen amit mondtam, és válaszolt a kérdésemre.

by **RenAi** Hétf. Nov. 04 2013, 22:23

Bosszantó, erre ébrednem. Jó nem szó szerint, de ez volt az első dolog a napomban ami észhez térített. Igaz szeretek pasikat helyre tenni, de ez a gyerek már néha sok. Nem csak idegesítő, pökhendi de újból és újból teszi fel ugyanazt a lemezt az ujonan érkezőknek. Vagyis már csak náluk válik be… és igen, akad aki hisz neki és boldogan mond igent… No comment, de akadt már rá példa. Sok hülye… Durva hogy akad még olyan aki azt hiszi hogy a szőke herceg egy fehér lovon vágtat be és kéri meg a kezét. Persze nem lett hosszú életű egyik „kapcsolata sem”… Sőt néha már mikor elkezdeném sajnálni kólintom fejbe magam hogy ekkora marhát minek? Nem ütötte szíven egyetlen egy vissza utasítás sem, és ezek szerint a lányok csak egy huncutt kis éjszakára kellenek neki. Bossszantó hogy léteznek ilyen alakok. És még hogy nem vagyok cuki??!! Vérlázító hogy nem lát a szemétől. Hisz majdhogy nem cukorból vagyok! Legalábbis eszek annyi édességet hogy akár lehetnék is. Bosszankodva huppantam le a lány mellé, méghozzá úgy hogy engedélyt sem kértem rá. De úgy láttam nem zavarta. Bemutatkoztam neki, amit Ő is viszonzott.
- Ohh, tehát Azmaria… Szép neved van. Ezek szerint nem jappán vagy? – Kérdeztem rá, majd utúlag kapcsoltam hogy lehet illetlenségnek fogja venni. Majd viszakozni kezdtem.
- Etoo… izé nem fontos… nem azért kérdeztem.. – Majd rájöttem hogy ez a mondat is visszásan sült el. Mi az hogy nem fontos?.... Ezek alapján veheti úgy hogy nem is érdekel hogy kicsoda is Ő valójába. Majd ismét viszakozni kezdtem.
- Izé… nem úgy értem.. nah..! Úgy értem hogy különleges hangzású de gyönyörű neved van! – Mondtam ki egy levegőre, majd nagyot sóhajtottam. Azt hiszem ezzel kellett volna kezdenem.
- Jah, igen a kérdésedre válaszolva… ez itt mindennapos. Egy igazi kéjenc, bal here… Mint mondtam ne is foglalkozz vele. Mindennap rá veti magát valakire ha az újnak látszik. Mármint akinél még nem próbálkozott be… JayJay –nak hívja magát, de állítólag más a neve. Mondjuk engem különösebben nem izgat, ha legközelebb is bepróbálkozik csak könnyedén pattintsd le, vagy ha nem megy csak szólj nekem vagy valamelyik nagyobb szintűnek, rögvest helyre teszik.
- Whaaa! – Miszó leves? – Kérdeztem rá, pedig láttam a táljában legalábbis ami megmaradt belőle.
- Ritka hogy egy lány azt szereti, legalábbis tudtommal. Azt mondják hogy nagyon csípős, szinte ehetetlenül, bár vagy téveszme vagy nagyon erős gyomrod van termeted ellenére. – Kuncogtam el magam.
- Pincér! Rendelek! – Majd mikor ide ér hozzánk hogy felvegye a redelést, kezdem is a sorolást:
- Kérek, egy adag epertortát, majd jöhet utána egy kis csokikehely és még kérnénk egy adag miso levest. Mármint mindenből két adagot! – Jelentettem ki, majd ha kihozták az egyik felét a lány oldalára toltam.
- Meghívlak! Jó kaja mellett jókat lehet beszélgetni, akkor lássunk is hozzá. – És nagyot falatoztam a tortámból.

by **Szophie** Szer. Nov. 06 2013, 17:48

Úgy tűnt, végre felfigyelt rám. Érdeklődve tapogatta meg az arcomat, és ezt jó jelnek vettem. Megsimiztem a buksiját, és nem húzódott el, sőt el is mosolyodott. Már amennyire azt a festett mosoly látni engedte. Az is lehet, hogy csak képzeltem ezt. Igazból teljesen mindegy, azt viszont biztosra tudom mondani, hogy most már rám is figyel. Abban biztos voltam, hogy szereti a húst - nagyon. És véleményem szerint ő egy játékos. Vagy legalábbis nem mob. Vajon Vezér mennyire örülne neki, ha haza vinném?
Nos, nemsokára megtudom. Mivel egy hirtelen jött ötlet ösztönzésére megkérdeztem tőle, hogy velem akar-e tartani mostantól, ő pedig boldogan belement. Pedig felkészültem arra, hogy nagy valószínűséggel elutasít, nem tűnt annak a tipikus társakra vágyó egyénnek. És mégis.. A mancsocskáját a kezembe helyezte, és ezzel megköttetett a szerződés. Vagy valami ilyesmi.. Szóval fogadalmat tettem magamban, hogy megvédem, és segítem a kis jószágot. Ennek első körében be kell vezetnem a drágát új otthonába. Csak úgy kéne bevinni a JL palotába, hogy a többiek ne vegyék észre. Majd ha magamhoz szoktatom rendesen, akkor bemutatom őt, addig meg.. addig meg csak jól ne tudjanak az én új kis barátomról.
Közben a mackóra irányult a figyelme újra, a szájába vette, és mondott valami olyasmit, hogy Oka-sama.. vagy mi.
- Ő a társad? Okaa.. - sama? - kérdeztem, miközben felegyenesedtem előző guggoló helyzetemből. - Természetesen hozhatjuk magunkkal. - nem nagyon értettem, Oka-nak hívják a macit? Vagy most mi? És tényleg.. - Te tudsz beszélni! - tapsikoltam vidáman. - Szóval akkor.. Hogy hívnak? Ha nem mondod el, én foglak elnevezni. - nevetve közöltem ezt vele, és már a lehetséges neveken törtem a fejem. Úgy szeretek a dolgoknak nevet adni.. Jó szórakozás, na.. Persze ebben majd Vezér véleményét is kikérem, hiszen az ő testvére lesz a maci pajti, vagy mi..
Közben kézen fogtam, és el kezdtem vezetni az otthonom felé.. az ő új otthona felé.

/a választ még ide írd, aztán majd a kövi kör már a JL-ben lesz, a szobámban, oké?/

by **Yaru** Vas. Nov. 10 2013, 11:38

A maci fülébe lágyan beleharapott és felvette, egy pillanatig várt, a lányt figyelte, minden mozdulatát, de ő csupán guggolt és úgy tűnt valamin nagyon jár az agya. Érdeklődve figyelte, közben a szűk mellékutca végén fel-fel villanó fényt, ami annak volt köszönhető, hogy egy-két ember elsétált, és egy pillanatra eltakarta a napot. Különös látványt nyújtott, főleg, hogy a lány fele szemben ült és a hirtelen megvilágítástól magasztos, sőt felsőbbrendűnek tűnt. Lágyan rágcsálta a medve fülét, nem annyira erősen, hogy maradandó sérülést okozhasson rajta, csupán kedvtelésből tette, közvetlenül az egymás után lecsengő hangok kinyögése után. A vörös kabátos lány arcán széles mosoly húzódott végig, vajon egy ilyen aprósággal tényleg fel lehetett vidítani, vagy csak a kemény agydolgoztatása eredményre jutott? A kérdésre hamar megtudta a választ, ugyanis, hirtelen kérdésekkel kezdte bombázni a lány. Első kérdésre, csak hevesen megrázta a fejét, nemleges válaszát próbálva tudtára adni, majd felállt, négykézláb a lány felé lépett és a macit próbálta felé nyújtani, remélve, hogy átveszi tőle a nem túl nehéz kicsit kopott, jó néhány varrásnyommal díszített plüss játékot. A plüssjáték elvétele, vagy maradásától függetlenül végighallgatja a lány többé kérdését, de válaszként csak újabb különös hangokat adott, ki ezúttal különösebb jelentés nélkül. Látszólag sikerült jó kedvre derítenie a lányt, aki mancson fogva próbált elindulni a sikátor kijárata felé. A medve nem mutatott semmilyen ellenkezést, csupán visszapillantott az üres dobozok és szemétkupacok tömkelegére, és indult tovább a lánnyal.
A mancs a kézben séta, rövid ideig tartott, ugyanis első fordulónál előre szaladt és amíg a lány utolérte leült a földre és nyugodtan várta. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy vajon tényleg eladta a mestere...és ha igen akkor mostantól az új gazdája egy nő lesz. Amikor a lánynak sikerült behoznia a medve tempóját, csak várta, hogy merre indul tovább a lány, és abba az irányba kezdett el rohanni ismételten az első válaszútig, ahol ismét leült és türelmesen várt.

/Mehetünk a szobába tongue

/

by **Szophie** Vas. Nov. 10 2013, 14:28

/Következő Yaru és Szophie itt./

by **Azmaria** Pént. Nov. 22 2013, 18:20

Ai válaszán kicsit kuncogtam, mert, kétszer is kijavította magát gyorsan. Hirtelen fölcsillant a szeme.
- Whaaa! – Miszó leves?- kiáltotta nagy örömmel, úgy tűnt, hogy ő is nagyon szereti
- Vicces vagy! - mondtam kuncogva. Gyorsan észbe kaptam, hogy nem kéne ennyire udvariatlannak lennem, és durván csak kinyögnöm azt a szót ami legelőször az eszembe jut. És amúgy is előbb kéne gondolkoznom aztán cselekednem. Csak az a baj hogy mostanában sokszor azt csinálom, ami a szívemen az a számon.
- Ó bocsánat öm.. én sem úgy értettem, hogy simán csak vicces vagy, egyáltalán nem vagy nevetséges, más néven úgy értem, hogy aranyos vagy. - Így talán jobban fogalmaztam meg a dolgot.
- Igen jól gondoltad nem Japán származású vagyok, hanem Portugáliában születtem, de nagyon nem sok mindent tudok róla.- válaszoltam a kérdésére.
- Engem egyáltalán nem zavar, ha bárki is a kinti világi életemről kérdez, és ha jól gondolom te pedig japán származású vagy. Vagy is csak következtetni próbálok, nem mintha tudnám, bárki is milyen származású.- próbáltam kijavítani magam.
- Nem zavarna téged, ha én is egypár kérdést föltennék a kinti világrol, nem a magánéletedre gondolok, hanem tudod milyen lehet Japánba élni, mert én is szívesen elmennék oda egyszer.- néztem rá érdeklődve. De miközben kimondtam a szavakat Ai gyorsan még rendel egy kevés ennivalót. Na jó, bevallom nem keveset, hanem inkább rengeteget. Néztem végig rajta. Volt ott mindenféle finomság: két adag epertorta, két kis csokikehely és még két adag miso levest.
Nagy szemekkel néztem rá, hogy ezt majd mind megbírja enni. Ai az étel felét oda tolta hozzám és azt mondta: - Meghívlak! Jó kaja mellett jókat lehet beszélgetni, akkor lássunk is hozzá.- bölcs mondat az, hogy ,,Jó kaja mellett jókat lehet beszélgetni!" De biztos megakar hívni, mármint, hogy ez az ő reggeli-e nem az enyém, nem az, hogy nem szeretném elfogadni, hanem, hogy bizti-biztos.
-Biztos vagy benne, mármint nem szeretnéd te megenni a másikfélét is?-közben már boldogan falatozgatta a tortát.
- Furdal egy kis kíváncsiság, az hogy miért lett a neved RenAi? Nem az,hogy nem tetszene, szerintem gyönyörű név, hanem csak kíváncsi vagyok rá, persze ne vedd ezt tolakodásnak.-próbáltam rákérdezni finoman, már az elejétől kezdve fúrta az oldalam a kíváncsiság, persze nem baj, ha nem szeretné elmondani, vagy ha talán azt mondja, hogy nem tartozik rád, bármi is lesz a válasza nem sértődöm meg.

by **RenAi** Csüt. Nov. 28 2013, 20:26

~Azmaria~

A dolgok úgy alakultak hogy végül az egyik kedvenc fogadómban, egy édes lánykával kezdtem meg a reggelimet. A srácot nem hiszem hogy látjuk ma, vagy legalábbis remélem. Beszélgetésbe kezdtük, de előtte még rendeltem egy jó adag kaját.
- Vicces vagy!- Jegyeze meg, de gyorsan javította is magát. Míg magyarázgatott ki is hozták és neki is láthattunk. A felét át toltam az ő térfelére mivel úgy döntöttem hogy megvendégelem őt.
- Heheee, aranyos vagy. És nem sértődök meg ilyeneken. -*Öltöttem ki rá a nyelvem kedvesen*
- Ha ilyeneken vágnám be a durcit akkor bizony biztos sanyarú életem lenne. – Jegyezem meg. Majd biztosítottam róla hogy tényleg meghívtam és hogy cseppet sem bánom.
- Persze, hajjaj ha ezt mind megenném biztos szétpukkadnék. – Jelentettem ki, bár tény az tény, hazudtam. Bármennyit elém tehetnek és mind meg tudom enni, nálam ilyen téren nincs akadály. De ha ennyit ennék, elhíznék és az bizony nem lenne túl szép. Jin is elhagyna valami csini csajért. És ezt nem engedhetem meg magamnak mahh ><

- A nevem azért RenAi mert ez a nick nevem, amit magamnak adtam meg mikor beloggoltam. Nem az igazi nevem. De ez jól is van így, sokan állnevet vagy becenevet adtak meg maguknak. – *Nyaaam, egy hari torta majd folytattam.*
- Te ugye azt mondtad hogy Portugáliából való vagy, és hogy nem tudsz róla sokat. Hogy-hogy? Nem ott éltél? – Érdeklődtem.
- Huhh, hogy meséljek magamról.. – Feladta a leckét, tulajdonképpen fogalmam sem volt mivel kezdjem és hogy mi is az ami érdekelhetné, így mondtam csak azokat amik eszembe jutottak.
- Hmm, van egy öcsém Sato, Ő a mindenem. Öcsi is nagyon szereti a játékokat, és úgy volt hogy ő is fog játszani a sao-val, de mivel én loggoltam be az Ő new gear-jával, így bizony Ő kint maradt én meg beszorultam. - *Nevettem fel hangosan* Valahol vicces ez a story valahol viszont nagyon nem, de mindenesetre örülök hogy így alakult, mármint hogy én ragadtam bent ebben a világban helyette, és csak remélem hogy nem őt láttam mikor Akihikó teleportja össze szedett mindenkit a főtérre. A gondolatok végén nagyot sóhajtottam.
- Nem nagyon tudom hogy mi érdekelhet téged a kinti életemről, de még akikről mesélni tudok: Az Jin-kun. A világ leghelyesebb, legügyesebb és legaranyosabb pasija aki csak létezik. Nincs vetélytársa. -*Pirultam bele, mközben lelkesen magyaráztam róla*
- És még ott van Rita is, őt is nagyon szeretem, szigorúnak és merevnek tűnhet elsőnek de valójában nagyon kedves és segítőkész. Nagyon szeretem őket. Nos, ha már én meséltem magamról akkor te jössz. – Mond csak ami az eszedbe jut, minden érdekel. Nagyon kíváncsi természet vagyok ám. *öltöttem ki a nyelvem ismét*

by Ajánlott tartalom