Re: Nyugati rész

by **Chancery** Vas. Júl. 14 2013, 15:23

//Kurokoto//

Lefagyok. Mint valami számítógép, és nincs senki, aki megnyomná a resetet. Ahogy közelebb érek, szinte érzem, hogy valami nincs rendjén. Hisz az emberek akkor isznak, ha valami problémájuk van, bár sosem tudtam elképzelni, mi az, amire már azt mondják, erre inni kell, mert csak úgy lehet elviselni. Én csak éreztem ilyet, mikor már nem bírtam elviselni az életet, de a szüleim kalitkájába zárva nem volt lehetőségem lemenni a kocsmába és holtrészegre inni magam, akármennyire is akartam. Így lassan kialakult bennem, hogy pia nélkül viseljem el a dolgokat...
Minden hangszín nélkül válaszolok a kérdéseire.
-Csütörtök. -a régi török birodalomban ez a nap volt a szultán feleségeinek napja. Aki csütörtökön fogant, kivételes embernek számított.
-Kezdetek Városa, nyugati negyed. -vagyis egy lepukkant valami, ahonnan el akarok menni...
A széket pedig jóformán csak nézem. Az elmém köré máris felépült valami, egy téglafal, hogy kirekessze a bántalmazás hatásait, amennyire csak lehet. Félek, rettegek, menekülni akarok, de valami mégse enged. Az az idegesítő vágyam, hogy segíthessek ennek az embernek és talán a piát is mindörökre letehesse... sok embernél próbálkoztam már ezzel... de ha valami sosem sikerült az életemben, akkor az az volt, hogy egy alkoholistát leszoktassak az üveg fogásától.
Végigmérem az idegent. Az öltözete alapján vagy kis szintű lehet, vagy ha nagyobb is, akkor is csak a kezdő felszerelését hordja.
...
Segítek neki. Ha támad, itt nem árthat nekem védett területen belül, és nem is vagyok egyedül. Itt van velem ÁK, aki mereven bámulja a férfit a lábaimnál ülve, és csak akkor mozdul, mikor leülök a székre. Már csak azt bánom, hogy a torkom még mindig rövidre zár, és nem tudok megszólalni.
Mikor utoljára beszélgettem részeg emberrel, csuklottam, az illető meg elhordott egy büdös szemét sarkonállónak, mert "miért merészelek csuklani". Érdekes, egyben rémisztő volt, de remélem, ez az idegen nem fog ilyesmit művelni.

by **Kurokoto** Vas. Júl. 14 2013, 15:55

< Chancery >

Szóval csütörtök, igazat mondott a pincér, három napja dőltem neki az asztalnak. Ezért nem kell módot keressek, hogy a program egy bútordarabját megöljem átmeneti időre. A helyszín az még ment, szóval ebben már nem tudott kisegíteni a lány.
Szótlan helyet foglalt, ekkor azonban valami megmozdult a lábánál. Mi a francos jó fene, van egy macskája.. Macska fül és macska, lehet valami egyiptomi istennőnek képzeli magát. Öltözéke ugyan nem erre utal.
- Na, már most, akarsz-e valamit inni? Én ezt a borzadást iszom, kérsz ebből? Ha nem kell, rendelj a pincérrel valamit állom. Ha élt akármelyikkel, élt. Ha nem meg pórul járt, mert többször fel nem ajánlom.
- Lehet-e itt valamit ölni? Ezt a játékot nem ismertem eléggé és jól át is vágtak vele. Emberek közötti harcra számította, erre meg mi a helyzet, véd meg ezt, védd meg az, meg jaj .. bent ragadtunk. Utolsó szavamnál elcsendesedtem, hisz ez mind igaz és még rossz is, mert így halott vagyok, Kijutni meg nem akarok, így legalább szeretteim mellett maradhatok. Halottként.
Tekintetem belefúrtam valahova a macskafülek alá tíz centivel, hátha meg mer végre mukkanni.
- Szólalj már meg! Nem bírtam türtőztetni magam. - Egyes! - elhallgattam hisz épp most nem felelt. És nem is tanárnak kellene lennem. - Odakint tanár vagyok, és rühellem, ha a diák nem felel, hanem csak áll és néz bambán előre. Magyaráztam meg kissé halkabban, majd egy húzással lehörpintettem a pohár tartalmát. Az ismerős íz, végig csorgott nyelőcsövemen és szinte égett sebet hagyhatna, de nem fájt, Inni lehet akármennyit, de még azt a kis örömöt is kiölte a játék, amit odakint beléfektethettem. Szánalom ez a hely. Mit lehet itt csinálni?
Ekkor azonban ötlettől vezérelve lehajoltam és a macskát próbáltam kezemhez hívni, ha megszagol és nem megy el, abból a gazdája láthatja nem ártó szándékú vagyok. Egy próbát megér. Itt meg mit árthatnék neki, igaz ez még lő táv az íjammal, de akkor is talán kissé hátrébb bucskázna, vagy leesne a székről. Ijedelmen kívül semmit nem okoz.

by **Chancery** Vas. Júl. 14 2013, 17:21

//Kurokoto//

Most, hogy még közelebb vagyok, a kezdeti ijedtséget lassan felváltja a düh és az idegesség. Olyan rég nem éreztem ezt a kettőt, hogy el is felejtettem, milyen hatással vannak rám. Elfelejtettem azt is, amiért eredetileg a várost jártam, azt a boldogságot és örömöt, ami eddig átjárt az utóbbi hetekben, és egyszerre vágyok arra is, hogy bemossak ennek a részeg mocsoknak, és arra is, hogy hagyjam, had öljön meg kényére-kedvére.
-Ölni lehet. Mobokat és embereket is. Mindkettőhöz fel kéne kelni és ki kéne mozdulni a városból. -felelem olyan színtelen hangon, hogy nem csak én lepődöm meg, de ÁK is kérdőn néz rám a szeme sarkából. Fejemben szinte érzem, ahogy megmoccan a tigris a csónakban.
-Ez meg mi volt?
-Mindenki emberek közötti harcra számított, de arra senki, hogy Kayaba mindenkit bezár ide. Többezer ember veszítette el a családját, a barátait, az iskoláját, a munkahelyét, mindenét.
Mikor rámripakodik, már felcsattanok, majdhogynem üvöltök. -Megszólaltam... -és kis híján el is káromkodom magam, de időben becsukom a szám. Irritál ez az ember, olyannyira, hogy hihetetlen. Mint az a lány, akivel olyan rengeteget beszélgettem még odakint, akinek ha a neten használt avatárjára néztem, máris elfogott a rosszindulat és legszívesebben üvöltöttem volna vele mindenféle rosszaságot, akkor is, ha teljesen ártatlan szándékkal írt nekem. Az 'Egyes' és a magyarázat hallatán pedig még fogcsikorgatóbban folytatom.
-Az engem nem érdekel. Én már rég nem vagyok diák, uram, ön NEM volt a tanárom, és NEM iskolában vagyunk, itt nincs tanári hatalma! ... Amúgy is... a diák dolga csak ülni bambán és nézni maga elé. Nálunk legalábbis az volt a módi.
Mindig utáltam, ha egyest kaptam. Meg ha kettes, vagy hármast. A négyesre már csak húztam a szám, de még az ötösre is, de nálam, az én országomban nem volt ennél nagyobb jegy. A szüleimnek mégse volt elég jó és rendre kikaptam érte, elvették valamimet, vagy nem engedtek sehova. Egyszerűen vérlázító, hogy még most, már rég nem iskolaköteles koromban is ilyet vágnak a fejemhez, hogy 'egyes', én meg automatiusan összerezzenek, hogy most vajon mit fognak elvenni tőlem odahaza emiatt.
Álomkelő a lenyúló kéz láttán csak tovább csóválja a farkát ültében és szigorú pillantással méregeti a férfit, ami valljuk be, egy kiscicától elég érdekes látvány. Végül pár másodperc múlva feláll, de nem lép oda, csak nézi hol a kezet, hol Kurokoto arcát, mintha méregetné a szándékait. Én pedig figyelem. Álomkelő előérzeteiben megbízom, és ha most odamegy hozzá, akkor azt úgy veszem, hogy megbízható ember és bocsánatot fogok kérni a viselkedésemért.
ÁK egy lépést tesz csak felé, nem többet, és szaglászik.
Fogalmam sincs, ezt minek vegyem.

by **Kurokoto** Vas. Júl. 14 2013, 22:58

< Chancery >

Nolám, még is csak ki tud állni magáért a kislány. Elengedtem megjegyzését fülem mellett. Ez az italnak szólt és nem nekem. Valami baja van biztos azért annyira merev. Következő válaszát viszont már nem tudtam volna szó nélkül sem hagyni.
- Tudd meg, nem kell ahhoz feljönnöd ide játszani, hogy elveszítsd a barátaid, családod vagy szeretteid. Ostobaság, amit mondasz! Ott kint attól még ott vannak, ha meg korábban veszted el akkor meg tökmindegy. A végén már kicsit halkabban folytattam kikelésem. Idegesített ez a mondata. Mintha ő pontosan tudná milyen több ezer ember érzése. Mégis kinek képzeli ő magát, teréz anyának? ... Jellemző az, hogy tanult valamit, az semmit nem jelent. Esetében még a kor sem, hisz ott van még a fenekén a tojáshéj. Irritáló a gondolat. Legszívesebben felállnék és itt hagynám. Poharamhoz nyúltam félig töltöttem és két korttyal lezúdítottam torkomon a tartalmát. Tekintetem újra ráhelyeztem és igen végre megint csak kiállt magáért. Tud hangosan beszélni ez jó.
Gyenge érvei hogy bizony nem vagyok rá hatással, elpazarolt lélegzet vételek voltak csupán. Látszik rajta, hogy idegei pattanásig feszülnek. És nincs hozzászokva, hogy nem nyaliznak, vagy térdelnek előtte.
- Figyelj ide, az baromság, amit mondasz, a diák dolga figyelni órán és tisztelni a tanárt. Ez utóbbival nincs is baj az esetedben, az előbbivel még sok. Kettő, az élet iskolájáról hallottál már? Olyan nincs, hogy vége a tanulásnak. Ezt jól vésd eszedbe, ha eddig nem tudtad. Három, ha az előbbit nem fogtad volna fel én nem a tanárod vagyok, és mit is mondjak nem is akarok az lenni. Nálam történelemből megbuknál, és nem azért mert szemét vagyok, hanem mert kegyes.
Hallgatásom jeléül megpróbáltam a macskás trükköt, olyanok néha, mint a kutyák, jelzik a gazdának, hogy ha veszély van. Ez a macska meg még csak megszagolni se mer. Értem biztos a piát érzi csak. Vajon berúg már a szagától.. mulattam jót magamban. Azzal elvettem a kezem, és töltöttem egy újabb fél poharat.
- Azonban van egy érdekesség abban, amit mondasz. Mindenki emberek közötti harcra számított? Én nem olvastam ilyenről a kézikönyvben. Feledkeztem be az érdekes kérdésbe.

by **Chancery** Vas. Júl. 14 2013, 23:23

//Kurokoto//

-Fél éve be vagyunk ide zárva. Egyeseknek már hiányzik a kinti élet, talán már 24 órán belül is hiányzott nekik. És még ki tudja, mennyi ideig leszünk ide bezárva. Hosszú évekre, ha a frontharcosok ilyen lassan haladnak.
Irritál-irritál-irritál. Hülye barom. Mégis kinek képzeli magát? Szívem szerint most rendelnék egy korsó sört, mert másképp ezt nem lehet elviselni, de türtőztetem magam. Ez a srác annnnnyira... végül még hozzáteszem: -Nekem nincs egyik se, de látom, amit mások átélnek. Nem vagyok vak.
A következő mondatain már elmosolyodom. Szó szerint az elevenembe vág, de annyira nem, mint amennyire mások már megtették. Mély levegőt veszek és megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra.
-Igen, a diáknak ez a dolga. De a tanár is igazán megtisztelhetné a diákot azzal, hogy ha kérdez valamit, akkor arra válaszol is, nem pedig ül egész nap az asztal mögött és reszeli a körmét. Egy-két kivétellel egyik tanárom sem tanított minket, csak legyintett, hogy nézzük ki a vikipédiáról. Igen, az élet iskolájáról hallottam és jártam is benne. Ha pedig kikerülünk innen, akkor folytatom is. Sőt, szeretnék is tanulni, rengeteg dolgot, de nem az iskolának nevezett intézményben, mert az semmit se ér. -majd a harmadiknál elnevetem magam. -Történelem a kedvenc tárgyam, nem szívesen bukom meg belőle a semmiért. De azt azért árulja el, hogy ha nem is kérdezett belőle semmit, akkor miért buktatna meg? Önnek sem tetszik a pofázmányom, mert hiányzik róla három kiló smink? Őszintén, nem ön lenne az első. -sütöm le a szemem. Kicsit szégyellem magam, de azok után, amiket eddig tapasztaltam, nem is várok nemleges választ. Főképp férfi tanáraim voltak, és mindegyiknél rossz jegyekkel tértem rendre haza (kivéve történelemből, a nagy kivételnél), miközben a csini-bini kikent arcú lányok, akik télen is kidobták a bájaikat, csak vihogtak egyet és máris átmentek csillagos ötössel. Nem csodálkoznék, ha ez a szeszkazán is ilyen típus lenne, az mindenesetre kiderült, hogy nem hallja, amit mondok. Vagy egyszerűen annyira elpárolgott már az agya, hogy nem érti.
A kézikönyves megjegyzése viszont őszinte mosolyra fakaszt és muszáj kuncognom egy sort. -Az a kézikönyv egy átlagos leírás volt az elején, egy eredeti MMO rendszerben pedig szabadon lehet öldökölni, hisz úgyis respawnol mindenki. De mióta ez a helyzet, csak az igazi gyilkosok ölnek meg másokat, a többiek egyszerű párbajokban próbálják ki egymást.
Komolyan töprengek azon, rendeljek-e mégis egy sört... aztán döntésre jutok. Intek a pincérnek és akár hülyének néz, akár nem, rendelek egy vörösboros-kólát tőle halkan. Ha kiröhög, csak vállat vonok - mindig kiröhögtek miatta, mert "nem elég erős", "zselic vagyok", de nem érdekel. Szeretem az ízét, és remélem, a rendszer rendesen vissza fogja tudni adni a pezsgését.
Álomkelő továbbra is mély érdeklődéssel szemléli a részeges tanárt, de miután az visszahúzta a kezét, a macska is visszaül a helyére, ám már nem lóbálja a farkát olyan idegesen, mint annakelőtte.

by **Kurokoto** Hétf. Júl. 15 2013, 09:54

- Kicsi lány, ezt jól látod, teljesen mindegy mennyire gubbaszt az ember, akkor sem fog kijutni egyhamar. Bűneim sora végtelen. Ezért egyetlen megváltásom van, itt meghalni. Mióta aza nagy piros alak megjelent gondolkozom rajta. Azonban csatában akarok elesni egy erre méltó ellenféllel szemben. Hogy ezt neked miért mondom el, kezded kapizsgálni a dolgokat. És látom legyűrted undorod személyem felé. Eredt meg nyelvem oktalan. Lehet, mert józan vagyok, azért beszélek neki ilyen dolgokról, mi a francos búbánat van velem.. Ez így nincs rendjén.
Egy újabb gőgös mondat, persze mintha minden emberről mindent tudni. A vén csoroszlya sem tud ilyen sokat, mint ő. Biztos valami szektás igazmondó lehet. Nincs is más, amit jobban gyűlölök mint a vallás és az istenek. Öt embert vettek el mellőlem. Mindentől megfosztottak, a nyomorult korcsok.
Miaz hogy és még támadja a tanári kart! Van képe hozzá!
- Idefigyelj! A tanár kötelessége válaszolni, ha a diáknak van kérdése. Aki nem ezt teszi, az ficsúr semmi más. A tanár azért tanár, mert többet tud a diáknál, és ezt a tudást kötelessége átadni. Ha a diákot érdekli a téma, esetleg felkarolni, milyen mélyen érdekli a téma. Közben kétszer megpöccintettem az italos poharat és folytattam.
- Ha nem iszom, akkor dolgozom, és mivan? Semmit sem ér? Gyökerek voltak a tanáraid. Akiknek csak a pénz kellett. Ez ennyi. És tényleg a történelem a kedvenced akkor lássuk csak. Mettől meddig tartott az Edo-kor? Ez könnyű általános iskolás tudja. A többi, amit mondott szavakat sem érdemelne meg. Idegesített amikor szexuális úton akarnak a lányok vagy a fiúk az osztályomban elérni valamit. Munkahelyen annyi kivillanó cickót láttam, amiből otthon csak egy pár volt. Rettenet.
- Sajnálom, ki kell ábrándítsalak, nem a mellméreted alapján osztályozok, hanem, ami a kobakodban van, és persze gyorsaságodból telik. Ha kérem a választ azt azonnal. Fogod?! A stílusom, ha nem jön be kicsit sem érdekel. Megvan a maga oka és formája. Ahogy annak is miért nem sminkeled magad. Szúrós megjegyzésem következményei kicsit sem érdekeltek. Legszívesebben most felállnék és asztalt borítgatnék, a kis liba hogy lehet ennyire nagyképű, azt hiszi minden tanár csak a diáklányaival vagy fiaival akar hálni. És ez az egyetlen előrejutás. Idióta!
Bensőm tombolása azonban leállt, ahogy elmondta azt amit nem tudtam értelmezni a csuhás alak szövegéből. Szóval párbajokkal előrébb lehet eljutni.
- Mondj el mindent ezekről a párbajokról, minden érdekel. Hol és hogyan lehet véghezvinni és mi célt szolgál. Jutalmak miegymás. Na..na..na.
Végre egy érdekes téma, amit még tudhat is. A macska a beszélgetés folyamán többet eszembe se jutott.

by **Chancery** Hétf. Júl. 15 2013, 14:26

//Kurokoto//

Ahogy hallgatom, kezdem úgy érezni, hogy ÁK reakciójának igaza van, nem kell úgy félni tőle, mint ahogy első látásra tűnt. De mégis, annyira erősen emlékeztet arra a lányra, hogy kiráz a hideg. Az a lány is mindig azt mondta, ő csatában, harc közben akar elesni, pedig nem is voltak háborúk, egyszerűen csak nem bírta elviselni az élet nehezét. Mondhatni, ő tanított meg rá, hogy mindenkinek vannak problémái, és mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak.
-Szerintem sosem érdemes feladni. -könyökölök az asztalra, kicsit közelebb húzódva. -Persze az embernek vannak határai...
A következő mondatain a tanári kötelességekről már érdeklődve lógok és folyamatosan bólogatok, mint valami kiskutya. -Ebben egyetértük. Mégis meg tudom számolni egy kezemen azoknak a tanáraimnak a számát, akik szintén ezt gondolták. De rengeteg a rossz diák, akik miatt a magamfajta tanulni akarókat is le.....ák magasról, szóval nem csodálom, ha pár év után a tanároknak elege van és nem próbálkozik tovább a tanítással. -kikapcsolt a hang egy pillanatra? Ja, nem, csak a rendszer cenzúrázza a káromkodást. Príma.
És ez most komoly, hogy japán történelmet kérdez tőlem, egy magyartól? Mikor tanultam, jól emlékszem, a japánokat először a második világháborús tananyagban említették először, mintha előtte nem is létezett volna.
-Becsapós. Edo, edo... ha jól rémlik, 1600-tól olyan... 1860 körülig tartott és Tokugawa-kornak is nevezik.
Szinte csoda, hogy végre meghozzák az én italomat is, mert úgy érzem, mindjárt elsírom magam... -Én kérek elnézést, de örülök, ha egy kivétellel találkoztam végre. Viszont ha a kobakomban levő alapján osztályozna, megint csak megkérdezem: miért buktatna meg, ha semmit sem tud rólam? Hogy mennyit tudok? Hogy mennyit olvastam anno? Azt, hogy picit is ismerem Japánt, azt is csak annak köszönhetem, hogy megismertem az animéket és elkezdett érdekelni az ország maga. Ha valamelyik osztálytársam ülne itt és tőle kérdezné ugyanezt, csak tátaná a száját, hogy "Höö?". A stílusa meg szintén nem izgat, én mindenkihez úgy állok hozzá, ahogy a másik is áll hozzám. Önről lerí, hogy két szót sem váltott velem, máris leírt egy buta libának. Nem tagadom, hülye vagyok, mint egy tyúk, de én legalább nem adtam fel az életet... eddig.
A végén már nem is tudom, kihez beszélek: ehhez a részeg férfihoz vagy az odaát tengődő, hasonló beállítottságú lányhoz. Gyorsan iszok két kortyot a keverékből, az íze csak hasonlít az eredetihez, de remélem, jópár pohár a fejembe fog szállni annyira, hogy az amúgy is általában cérnavékony idegeim lecsillapodjanak. Közben legalább picit megint terelődött a téma - bár érzem, hogy még fog megjegyzést fűzni a dologhoz.
-A párbajok... három típus van: első ütés, mikor az nyer, aki először szedi le a másik páncélját, a fél-élet és a teljes-élet, ezek egyértelműek. Jóformán bárhol ki lehet hívni a másikat párbajra, de biztos ellenfelet a küzdőtereken találni. Expé jutalom minden esetben jár, és esetenként némi arany is. Ha jól tudom, meg is lehet ölni az ellenfelet, de példát erre még nem hallottam.
Iszok egy újabb kortyot, majd hozzáteszem. -Ha gondolja, elkísérem oda. Akár párbajozhatunk is, már ha akar egy ilyen buta libával, mint én. -mosolygok keserűen. Már bánom az iméntit, de még nem jönne a torkomra, hogy bocsánat. Jogom van megvédeni magam, ha valaki előítéletes velem, de hogy ez az ember előhozta belőlem a pesszimista, önutálatos énemet, az biztos.

by **Anatole Saito** Kedd Júl. 16 2013, 23:52

[Ren, Mirika]

Megnyugtat minket... ehhe, nem mintha nem látnám a képemet így is a szemközti tükörben. Valóban nem túl bizalomgerjesztő az ábrázatom, s Rennel ellentétben én már nem vagyok partiképes állapotban. Egyébként meg nem hiszem, hogy ő annyira bírná, különben nem fogná távozóra, de eszem ágába sincs belegázolni a férfiúi egójába és egy újabb kör vigéckedésbe fogni. Épp elég alkoholt diktált belém, nem mintha túlzottan ellenkeztem volna. Nem baj, megittuk a pertut, remélem ezután értelmesebben fog a szőke herceg viszonyulni hozzám. Ha ez volt az ára, hát legyen.
Tulajdonképpen nem is bánom, hogy Ren távozóra fogja, kezdem unni a közte és a Mirika közi feszültséget és csipkelődést. Ráadásul Mirinek ez a vizitökös vagy lopótökös vagy mittomén milyenes katyvasz sztorija csak fokozza az amúgy sem rózsás hangulatomat. Máskor lehet ügyet sem vetnék a badarságaikra, de most fáradt és morcos vagyok, így nem vagyok vevő ilyesmire. Szívem szerint innék még egyet abból a józanító lötyiből, de már így is úgy érzem, hogy lassan béka nő a hasamban, s még egy kiadós fáradt olaj leengedéssel sem tudok könnyíteni magamon, mint odakint. Fránya virtuális világ.
Megüti a fülemet Ren utolsó mondata, miszerint Mirika meséljen el valamit, de már ez sem tud meghatni. Én, a mindig kíváncsi, most inkább elhessegetem a kétes gondolatokat, s csupán egyetlen dolog után kívánkozom: az ágyam után.
- A peteket itt ne hagyd! - szólok még Ren után - Ideje lenne nekünk is hazaindulni. Elkísérem ifjú hölgy! - Aztán lopva Mirika dekoltázsára pillantok, majd megrázom a fejem. Egyszerűen nem jut eszembe semmi és ez veszettül zavar. Ki kent minket össze, kivel verekedtünk? Áhh, felesleges az egész. Anatole, no more alcohole! @.@

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 12:55

< Chancery >

- Szóval szerinted sosem érdemes feladni. És ezt mire alapozod? Mi az a biztos ami a jövő felé mutat? Ha már ennyire optimista vagy, lássuk a mélységeket – te ostoba liba semmit nem tudsz. Mégsem akartam most hozzá vágni ezt tényleg kíváncsi vagyok, hogy bizony egy elkényeztetett fruska, hogyan gondolkozik. Tanárként sose érdekelt jobban a diákjaim, minthogy mennyire felkészült, és hol jár az esze. Verni sose vertem őket, meg nem is kellett. Inkább illegették magukat, vagy játékokkal halmoztak el. Kis korrupt dögök. Mind adni akar azért, hogy neki könnyebb legyen. Egyikük sem az utcán nőtt fel szülei és mindenki segítsége nélkül. Csak idegesít ennek is a jelenléte.
Hoppá viszont úgy látszik, már nem vagyok a szemében egy utolsó alkoholista vadállat. Azzal én i rákönyököltem az asztalra, vele szemben. Inni viszont nem volt semmi kedvem, kíváncsivá tett.
Ebbe igazat kell, neki adjak, nekem is van rossz véleményem a tanárokról, de ezt nem tudhatja meg.
- Pár ponton egyet értek, de nem mindenben. Főleg abban értek egyet, hogy ezen diákok tönkre teszik a tanárokat, de ebben az is közrejátszhat, hogy a tanárok hagyják magukat. Inkább mégis iszom döntöttem el hirtelenjében Ledöntöttem a pohárral és kifogytam piából. Akkor jöhet is a következő, még talán egy értelmes diákkal futok össze, nem egy kis magamutogató csitrivel.
- Pincér! – fülsértő hangon üvöltöttem neki, az bizony kapkodta is a lábait. – Hozz innom! – ilyen könnyen még nem ment. Se a szeme, se szája nem rebbent, akkor hol is tartottam néztem vissza könyöklő lányra, igen tesztelni akarom, hogy csak a szája nagy vagy tud-e is valamit.
Válaszolt és helyesen! Oké tehát az már biztos, hogy okosabb, mint egy ötödikes. //off ezt muszáj volt :DDDDD innentől nehéz lesz az írás// Nem szerettem volna, ha nyeregben érzi magát egy jó szólásáért és, mert egy témában egyezett véleményünk, így csak helyeslőn bólintottam.
Ekkor azonban csoda történt, a lánynak is meghozta rendelését a pincér, és nekem is. Egy üres poharat meg egy üres üveget.
- Ugye most szívatsz.. – nézek a pincérre – ezt az előbb adtam oda neked, te IDIÓTA! Azonban az arcátlan pincér csak kekeckedett, hogy még pedig van abban a pohárban és üvegben ital, nézzem meg jobban. Nyelvén lógott a megjegyzés, ahogy nekem pedig lassan arcában az öklöm. Egy szerencséje, ha megütöm, akkor is csak kicsit odébb esik. Ránézek a lányra, miközben ő már szépen szürcsöl valamit egy üres pohárból. Mi a búbánatos ló fu..i van itt.
- Te, cicafül, nem tudom még a neved, szóval most így hívlak – nem is törődtem esetleges felháborodásával, most sokkal fontosabb dolgok forogtak kockán – látsz ebben a pohárban valamit az ürességen kívül? Néztem rá kérdőn.
A pincér közben meglógott, a jó édes mamáját neki. És látszólagosan a lány is vár válaszával. Hátra dőltem székemen, feladom.. ez a hely is idiótákkal van tele.
Azonban a lány a válasz helyett másik kérdésemre adott választ. Ez lehet fontosabb, mint a pia, hisz az egyetlen hátralévő jövőm van benne. Mást nem látok magam előtt. Epedezve csüngök szavain, mint egy szomjas barbár, aki úgy issza a csöpögős szavakat, mint a sivatagban megfeneklett, skót kutyaidomár aszály idején, ahogy beér egy krokodilokkal teli oázisra. Nem krokodilok biztosan nincsenek ott. Fúúú de jó vagy.. még meg is lehet ölni.
Ezzel most szívembe lopta magát a lány. Ha netán élek és ő is kint tanítom töriből, ha kell neki plusz óra, amit előző tanárai kihagytak. Felajánlásán meglepődök. Még nem vagyok elég ittas, szóval simán!
- Köszönöm. Jól jegyezd meg ezt a szót! Legutóbb a feleségemnek mondtam körülbelül két évvel ezelőtt, mikor reggelit készített nekem és úgy indított munkába. Természetesen fogadom a párbajt. Mi a jó, hogy a fenébe ne – nevettem le magam,az üres üvegem sem érdekelt már, na jó de.
- Azonban előtte lenne még pár dolog, amit megbeszélhetnénk. Hülye liba.. ezt visszavonom, annál egy fokkal okosabb vagy. A túk eszű épp megfelelő lenne, szerinted? – szívattam most először, kicsit felüdültebben. Anyám, először érzem jól magam ezen a helyen.

by **Chancery** Szer. Júl. 17 2013, 14:30

//Kurokoto//

Megrándul a szám széle, mikor arra kér, magyarázzam el, miért nem érdemes sosem feladni. Ennél nehezebb kérdést keresve sem talált volt... végül hátradőlök a széken, összekulcsolom az ujjaimat és mesélek. Nem gesztikulálok, semmi kedvem hozzá. Még én is meglepődöm, mennyire levedlettem a falubeli szokásaimat ebben a pár percben.
-A saját tapasztalataimra alapozom. -felelem egyszerűen. -Mindig érik csapások az embert. Kicsik és nagyok. Egy egyszerű balszerencse vagy a család elvesztése. Valakinél később, valakinél előbb. De ha az ember türelmes és erős ahhoz, hogy kibírjon mindent, előbb-utóbb kap valamit, amit nem fog soha megbánni.
A konkrét történetem egyszerűen nem merem elmesélni. Sosem szerettem felnőtteknek mesélni róla, mert úgyis hülyének gondolnak miatta - alig vagyok 22, alig éltem, mit papolok nekik? És végülis igazuk van...
-A gyerekeknél és diákoknál gonoszabb teremtmények nincsenek. -ingatom a fejem a következő témára, de többet ehhez se tudok hozzáfűzni. Úgy érzem, mintha minden ki lenne szipolyozva belőlem, egy üres váz maradtam, semmi más. Egy váz pedig nem beszél.
Érdeklődve nézem a reakcióját, mikor meghozzák az italát. Tele van az üvege, mégis hepajkodik, hogy semmi nincs benne. Belekortyolok a sajátoméba, amit ő is döbbenten szemlél, majd hangot is ad a véleményének, amire csak vállat vonok.
-Chancery. És látok, meg az üvegben is. Kicsit dörgölje meg a szemeit, szerintem valami vizuális bug lehet. -az eddig folyton hallott vidámságom még mindig nyom nélkülit játszik, a szívem meg jóformán bőg, mint valami dobott kisleány. Szinte csodálkozom azon, hogy lehetek máskor olyan kis optimista, mikor valójában semmi értelme nincs semminek, amíg léteznek ilyen előre bíráló emberek, mint ez a férfi. Felhörpintem a maradék boromat és félretolom az üres poharat az asztalon. A 'köszönöm' olyan jól esik nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér, és a szívem jóformán kincsként raktározza magába.
-Akkor indulhatunk, amikor csak akarja. -intek, hogy ha itt akarja meginni a sörét, megvárom szívesen. A következő mondatára viszont kérdőn vonom fel a szemöldököm.
-És mi lenne az? -kérdezem. A 'Hülye liba', még ha vissza is vonja, kicsit megüt belülről, de ahhoz képest, amiket már kaptam csak szúnyogcsípés. Úgyis hallom pár perce magamban a duruzsolást, hogy úgyse érek semmit... bár megdöglenék végre... nem kellek senkinek... egy energiavámpír vagyok, aki mindenkit tönkretesz... de a tyúkeszű-re kicsit elmosolyodom.
-Ahogy kívánja. Én úgyse mondhatok véleményt magamról. -vonok vállat, enyhe mosollyal az arcomon. Össze kell szednem magam, tudom... nem kéne megint visszasüppedni abba a bűzlő mocsárba. A SAO-ban felhőtlenül éreztem magam eddig, egy-két pillanattól eltekintve, hisz ez az egyetlen hely, ahol önmagam lehetek - és fél évbe telt, mire jött valaki, aki lekevert nekem egyet érte, mert neki nem tetszett. Kétszer ismerd meg az embert. Ő megismerte a vidám felemet már, kaptam is érte rendesen. Most megpróbálom megismertetni vele a visszafogottabb és önutálatosabb énemet, akivel már igen rég találkoztam utoljára - de talán neki jobban fog tetszeni, aminek viszont örülni fogok.
Tudom... nem másoknak kéne megfelelnem folyton... de én akkor érzem jól magam, ha mások is jól érzik magukat a környezetemben, és ha kell, ehhez meg is változok gyökerestől. Nincs igazam?

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 15:31

< Chancery >

Szinte az ideg ráz meg amikor kiejti a család elvesztése szavakat egy olyan közegben, ahol egy szinten van a drágalátos macskája megdöglésével.
- Nagyon tévedsz. A mennyiség és minőség nem ugyan az vannak szintek. Ha megölik a családod, és elásod a kutyád, melyik fáj jobban? Ha jobban tetszik, így melyiknél adnád fel valód? Ja hogy egyiknél sem, mert simán megtudnád magad tartani úgy ahogy most vagy. Ha tényleg ezt gondolod, akkor tessék itt vagyok, ölj meg üsd át a védőpáncélt ezt a lila izét, vagy menjünk ki városon kívül és ismerd meg bizony milyen ölni. Mert most ezt mondtad ezzel. Gyűrd le a fájdalmat, ölj.. na jó ez most még nekem is sok volt, de tudd meg ostobaságokat ne végy szádra! Főleg ilyeneket, ha semmit sem tudsz erről. Észre se vettem mikor álltam fel és emeltem fel jobban a hangom, de a végén mintha már kiabáltam volna. A kis fruska, teljesen kihozott a sodromból, márpedig igazam van, nem ő nőtt fel egyedül, nem őt hagyták magára, nem ő neki kell attól tartania minden nap, hogy minden olyan üres é hideg lett körülötte, mikor előtte még zsibongás és kacaj volt. Utolsó kis.. mindegy. Folytassuk. Következő mondatai kicsit sem izgattak így könnyen túlléptem rajtuk, az üveges problémámra teljesen úgy felelt, hogy leginkább felpofoznám az arcátlanságáért. Sebaj nem érdekes, majd iszok később, úgyis ő már indulni akar, nagyon elvan eresztve idővel. Harci kedve nulla, de mivel elmagyarázta mi, hogy mint kell így már nem olyan szánalmas kis dög, mint korábban gondoltam.
A macska mellette, akkor állatidomár lesz. Karakter választáskor láttam, van egy pár teljesen értelmetlen kaszt. Legalább lezúzhatok egy olyat pvpben mosolyodtam el. Úgyis a háromnapi alvással kipihent vagyok, könnyen fog menni. Mint otthon is söröztem és sakéztam miközben toltam online és irtottam a népet. Na mármost előtte a kislány úgyis vár és beleélte magát, hogy tyúk eszű lehet. Ezt el kell hessegetni.
- Namármost először is ha nem tűnt volna fel, kicsit sem érdekel az eszed kapacitása, azt bebizonyítottad, hogy atlasz nélkül is tudsz pár számot és könyv nélkül is. Felfogásoddal vannak bajaim.., de mellméretedből ítélve látom eddigi céljaidat, nem a tested felhasználásával érted el. Leszögezem becsülöm ezt benned. Nekem megadatott sok tanulással, hogy fiatalon egyetemi tanár legyek. Ez nem csak az én érdemem., hanem volt, aki istápoljon. Ezzel nem arra célzok, hogy bizony megfelelő emberekkel bújtam ágyban, hanem sokat harcoltam és feleségem biztatott. Ezt tudom neked is ajánlani, amint kijutsz. Ne hagyd magad irányítani. Ami érdekelne pedig, mit gondolsz rólam? Nem köntörfalaztam, nem csépeltem tovább szám. Tudni akarom mennyire utál egy külső személy. Remélem nagyon.
Ha ezt elmondja utána mehetünk is harcolni. Nem hittem volna hogy pont egy részegség miatt talál meg egy játékos, aki sokat tud. Erre a játékra nem csak a buták jelentkeztek volna? Az fpsekre beengednek minden hülyét..

//Akkor ez a záró hsz-em és akkor KT-ban folyt köv.//

by **Chancery** Szer. Júl. 17 2013, 17:20

//Kurokoto//

Teljesen ledöbbenek a tanárúr kiakadásán...
-Hogy őszinte legyek, egyiknél sem. Ne ítélkezzen senki fölött, ha nem ismeri annak körülményeit. Nem tudom, mi ütött most magába, vagy hogy milyen élete volt ezelőtt, de én nem is szidom önt halálra, ha nem venné észre. Nem akartam semmivel megbántani.
Nem bírom tovább, könnyek szöknek a szemembe, miközben hallgatom, és úgy érzem, mindjárt széthasadok. Kezem-lábam reszket a dühtől és a félelemtől, legszívesebben elfutnék és levetném magam arról a párkányról, ahol már álltam párszor ezelőtt.
Teljesen úgy beszél, mint az a lány. És ez a legidegesítőbb a dologból. Nincs még egy téma, amivel jobban fel lehet engem hergelni, mint azzal, ha arra kérnek, öljem meg az illetőt. Ökölbe szorítom a kezem és igyekszem minél erősebbnek tűnni, miközben a lelkem most zuhant darabokra bennem.
-Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ért az életemben öröm, mert Damoklész kardja rendre ott lebeg a fejem felett! Ha egy kicsit jól merem érezni magam, máris jönnek a felhők és úgy elsöprik az egészet, mintha nem is létezne. ÉS NEM FOGOM MEGÖLNI MAGÁT, MERT ÉPP ELÉG HALÁL ÉRT MÁR AZ ÉLETEMBEN, ÉPP ELÉG SZERETTEM HALT MEG AHHOZ, HOGY TUDJAM, MIRŐL BESZÉLEK!
A végén én is felkeltem a székből és üvöltöttem torkomszakadtából, mint egy sakál. Tudom, hogy ez nem fog eredményre vezetni, sosem vezetett, de muszáj volt. Percek óta gyűlt bennem az ideg, és a csalódás, hogy az iménti kedvessé váló atmoszféra megint csak oda valami hülyeség miatt, már nagyon fájt. Elfeledkeztem mindenről, nincs az eszembe semmi más, csak az a lány, aki rengetegszer mondta már nekem ugyanezt a szöveget, mint az előttem álló férfi, és az a sok-sok kínkeserv, amin át kellett esnem. Most fogom csak fel, milyen hihetetlen dolog az, hogy mégis képes voltam mosolyogni vagy kedves lenni akárkihez is.
Visszaülök a helyemre, mikor hallgatom újabb monológját, és megint csodálkozom, hogy lehet valaki ennyire kéthangulatú.
-... Áruljon el valamit. Ha ennyire egyetértünk sokmindenben, miért üvöltözött velem az imént? Miért mondja, hogy hülye vagyok, mikor ugyanazok a célok vezérelnek minket? Miért kiabálunk egymással, ha majdnem ugyanazt az életet látjuk? Az egyetemi sikereihez csak gratulálni tudok, nekem még azt sem sikerült elérnem, hogy oda járhassak. Én is harcoltam rengeteget, és nekem is csak egy férfi van az életemben, aki segítsen és támogasson... ég is a pofám miatta. Mármint, hogy mindig az ő vállán sírok... és sosem értem, hogy azok a szemét kétszínű mocskok az iskolából hogy élhetnek felhőtlen életet lelkiismeretfurdalás nélkül...
Mély levegőket veszek, hogy lecsillapodjak valahogy. Észre se vettem, hogy Álomkelő már rég visszaugrott a földre és mereven bámul, mintha bármikor ugrana, ha rátámadnék a férfira. Elkezdek töprengeni, hogy mit is üvöltöztem az előbb és pontosan miért... de képtelen vagyok visszaemlékezni rá. Halványan dereng, hogy a halálról volt szó... de hogy mi is pontosan, már fogalmam sincs. -Elnézést az előzőért... nem akartam... de utálom, ha bérgyilkosnak néznek...
-Hogy mit gondolok önről?
Visszanézek a tanárra, hogy lássam az arcát, és ő is lássa a szemem. -Azt, hogy ez nem Ön. Akármi is érte az életben, SOHA ne ítélkezzen előre, mint most. Kétszer ismerje meg az embereket. Én is először ezt ismertem meg magában, a nagypofájú rohadékot, aki azt hiszi, mindenkinek jobb az élete, csak önnek nem. De érzem, hogy nem ez az igazi énje, és meg kell ismernem önt ahhoz még egyszer, hogy teljes képet kaphassak.
Még egy mély levegő, és ismét felkelek a székből. A pincértől rendelek még egy, ezúttal nagyobb adag boroskólát, és megkérem, majd az asztalhoz hozza.
-Szerintem máris megmutatom önnek a párbajt, mert látom, nagyon érdekli, és azalatt is beszélgethetünk tovább. -próbálom olyan hangsúllyal kimondani azt a szót, hogy érzékeltessem, tényleg csak beszélgetni akarok, nem vitázni vagy akármi. -És utána megmutatom, hol vannak a terek.

//Sorrend szerint akkor rád bízom a nyitást. Smile

//

by **Kayaba Akihiko** Szer. Júl. 17 2013, 17:47

Chancery: Alap Csapat Sebzés Kristály (Aktiválása után a csapatodban mindenki következő támadása 1-el többet fog sebezni.)
Kurokoto: Gyenge Lénygyengítő Méreg (a mérgezett mob 10%-kal több sebzést szenved el 2 körig minden találat után, maximum 3 találatig marad a pengén)

by **Kayaba Akihiko** Szer. Júl. 24 2013, 14:06

Asuka: Tompa *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+2 erő)
Hayashi Yuichi: Gyenge Paralízis Méreg (egy körig megbénítja az ellenfelet, maximum 1 találatig marad a pengén)

by **Mirika** Kedd Júl. 30 2013, 18:51

<< Anat és Ren >>

Kész, ennyi kellett. Ren cirka három mondattal sikeresen felhúzott már megint. Komolyan, ezt élvezi, hogy lányokat macerál? Fúúú, de most komolyan, hogy a francba lehettem a rajongója ennek a tökfejnek? A tévében tök jól néz ki, meg minden, de így személyesen is megismerni, háááát... Még egy ok, hogy ne higgyek el mindent, amit a tévében látok, parasztvakítás az egész csillogó-villogó sztárvilág, és biztos tele van ilyen kiválóan színészkedő meg bájolgó bunkókkal, mint ez a Ren is Rolling Eyes

- Pfff, ha odaát is tudnák a rajongóid, milyen vagy igazából, bazigyorsan elfogyna a népszerűséged >.> - húztam el a számat, undorító volt, ahogy azzal jött, hogy ő a nagy sztár, én meg a kis senki. Alábecsül, ha azt hiszi, nem tudnék bejutni hozzá, vagányabb vagyok én annál, hogy ne tudjam megoldani. Így elgondolkodva egész jó pénzt kereshetnék vele, ha kiteregetném, mit művelt itt Aincradban, bár szerintem mire kikerülünk, sanszos hogy a kutyát se fogja érdekelni a nagy Ryuninji Ren, szóval totál felesleges lenne. Talán még segítenék is neki visszajönni a showbizniszbe pár botrányos nyilatkozattal.
- Figyu, amúgy te tényleg akkora tökfej vagy, hogy már a fejedre is nőtt egy. Ami azt illeti, így sokkal jóképűbb vagy, olyan igazi tökös legénynek tűnsz! De tényleg! Amúgy miért is van a fejeden egy tök? Legalább vízitök lenne :/ - kötöttem az ebet a karóhoz, ezúttal az idomársrác felé szólva, hogy tök nyilvánvaló legyen neki is, a dumcsinak arról az esetről vége, és ha még egy szót mer róla szólni, akkor kifaragom a fejecskéjét töklámpásnak. Baromira nem voltam innentől kezdve rá kíváncsi, jól is teszi, hogy olajra lép. Nagy kár, hogy legalább Anattal nem tudok kicsit szórakozni, ha már ezért jöttem, persze erről is ez a nyomi bájgúnár tehet, ő tette taccsra az én Nii-chanomat :/
- Hát jó, amúgy se vagy ide való. Erre a helyre csak bunkók járnak. Komolyan, bejöttem ide és máris három kéz volt rajtam, vagy még több >.> Mivel vetted rá amúgy Rent, hogy egy tököt hordjon a fején? - érdeklődtem a srác után nézve, majd felpislantva Anatra, miközben belekaroltam, hogy legalább kifelé innen ne zaklassanak. Most kábé nem érdekelt, ha a pasimnak hiszik, ami azt illeti, ez volta cél. Akkor talán nem kezdenek ki velem részeg tulkok. Eh, de gáz volt ez a nap így...

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 02 2013, 00:46

Anatole Saito: Gyenge Fárasztó Méreg (-2 kitartás, minden találattal, maximum 3 találatig marad a pengén)
Mirika: Míves *Fegyver* (+3 fegyverkezelés +1 erő)
Ryuninji Ren: Gyenge Lénygyengítő Méreg (a mérgezett mob 10%-kal több sebzést szenved el 2 körig minden találat után, maximum 3 találatig marad a pengén)

by **Amara** Kedd Aug. 13 2013, 18:50

A szépfiú és a punk. Ren és Amara

Egy csavarkulcs landolt a kezemben. Rá sem kellett néznem, fogásból megismertem a 13-as kulcsot, s olajos arccal felnéztem a motorháztető alól. Barna hajú pasit láttam magam előtt, aki kéken csillogó átható tekintetével kiváltott belőlem, egy apró meglepettséget. Ahogy aztán végignéztem meztelen felsőtestén, megnyaltam a szám szélét, és perverz vigyor húzódott az arcomra. Csak látásból ismertem, mégis olyan volt, mintha ezer éve vágynék utána. Fura kavar volt, de mindenképp kellemes. Körbelestem, majd az ajtókhoz léptem, s ráfordítottam a kulcsot mindre. Kattantak a zárak, zörögtek a redőnyök, majd puffant egyet a motorháztető, s a srác hanyatt döntött a gép orrán. A nyakam falta, amit kellemes sóhajjal fogadtam miközben végigkarmoltam a hátán. A derekára kulcsoltam a lábaim, majd felültem, s lekaptam kebleim fedő pólómat. A fiú levette a fejemen pihenő motoros szemüveget, s a pólóink mellé hajította. Hosszú szenvedélyes táncba fogtunk a kocsi tetején, majd ahogy a karjaimba omlottam, végre megszólalt.
- Itt az ideje menned! Már várnak a rajongók. - Mosolygott, s megpaskolva a fenekem elengedett. Széles vigyor húzódott az arcomra, majd ahogy voltam, egy nadrágban, melltartóban léptem a legnagyobb ajtó elé. Kintről édesítő zajok szűrődtek be. Egy tömeg skandálta a nevem, amitől a lelkem lángra kapott. A srác felsegítette a már-már testrészemmé vált vasmarkokat a kezeimre, majd egy utolsó csókkal ajtót nyitott előttem.
Elvakítottak a fények, az agyam betöltötte még az endorfin, de kezdett adrenalinnal vegyülni. Előléptem a tömeg elé, s széttárt karokkal fürdőztem a hírnévben és a csodálatban. Az aréna közepén, már várt rám egy jókora, tagbaszakadt férfi, Righty-val letöröltem az orrom hegyéről az izzadtságot, s nyugtáztam, hogy a gépmancs olajos szaga még mindig bódítólag hat rám. Megropogtattam a nyakam, majd beléptem a küzdőtérre.

A fűben tértem magamhoz, s éreztem, hogy remeg a kezem. A Kezdetek városának egyik parkjában dőltem le a fűbe, majd ugyanitt tértem magamhoz. Elnyomott az álom, méghozzá az igen kellemes fajta. Még éreztem a kezet ami végigsimított a hátamon és kirázott a hideg. Kinyújtóztam, aztán a lábaim közt megtámaszkodva a mancsaimmal körbelestem magam körül. Ásítottam még egy utolsót, aztán felkeltem, s leporoltam a ruhám. A város szívébe indultam, bár igazából csak a nyugati rész belseje volt ahova préda után tartottam. Ugyan az odaúton még nem tudtam eldönteni, hogy verekedni, pasizni, avagy mindkettőért megyek. Úgy gondoltam, lesz ami lesz, majd ahhoz igazítom a dolgokat, ami jön. Nem szabad elvonatkoztatnom az alapelvemtől, és akkor jó lesz. Ahogy körbepillantottam megláttam egy furcsán ismerős alakot. Barna haj és kék szem jellemezte valamint moderált hasonlóságot mutatott azzal, akivel álmodtam. Mivel azonban még nem sikerült döntenem, így csak a megszokott vigyorommal odaléptem hozzá.
- Szia szépfiú. Nem tudod merre találok itt egy fogadót? - Érdeklődtem villogó szemekkel.

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 15:24

Lassan, de biztosan „normalizálódik” ez a világ is. Végre kezdenek rám úgy nézni, ahogyan azt kell. Való igaz, a valóságban ennél legalább tízszer nagyobb sztár vagyok, de ott is el kellett kezdenem valahol Cool

Majd lesz valahogy, egyelőre elég annyi, hogy ismerik a nevem, az utcán alaposan megnéznek, a lányok pironkodnak, persze arra azért rá is játszok, na meg azok az összesúgások a hátam mögött. Mindig megmosolyogtat, mikor hallgatózásomnak hála hallom, hogy beszélnek a nagyságomról, az érdemeimről. ez már valami, ezért megérte boss fightokra járni. Regivel együtt járjuk az utcákat, keresek valami menőn kinéző épületet, amit esetleg megvehetnék, kibérelhetnék, mert akarok nyitni egy menő szórakozó helyet. Nem csak úgy a semmiért húztam fel mester szintre az italkészítés jártasságom. Kell legyen belőle valami hasznom, és ha az nem pénz, hanem egyéb más”járandóság” az sem rossz. sosem voltam ellene annak a bizonyos: megoldjuk természetben dolognak. szerintem az egy igen kifinomult módja az adósságok törlesztésének, persze ehhez elég sok mindennek passzolnia kell. Reginald nyugton ül a vállamon, nem csoda, ma már kiharcolta magát. Sikeresen leiskoláztunk három nyápic kardforgatót, akik kihívták a jelenlegi legerősebb játékost, idomárt 8)Lövésem sincsen meddig fog ez tartani, éppen ezért kell kiélveznem minden percét és tenni azért, hogy elnyújtsam ezt az időszakot.
Régen azt hittem, hogy ez a város a minden, de mostanra tiszta gáznak tűnik. Kénytelen leszek magasabb szinten lévő városban nyitni valamit. Ez van, picivel kevesebb látogatóra számítok. Nyújtózkodok egyet csak úgy a semmiért, persze pajtim is utánoz, így lesz majd belőle is egyszer egy menő híresség. Utam a teleport kapuhoz vezet, el is indulok, lassú, kényelmes tempóban, hogy mindenki jól meg tudjon nézni és persze felismerni. Esetleg körberajongjanak meg ilyenek. Nem kérek én olyan sokat
- Hm..?! – már itt is van egy valaki, akinek van elég bátorsága ahhoz, hogy leszólítson. Remek, ettől majd megtörik a jég és látja majd mindenki, hogy nem harapok, és nem vagyok érinthetetlen, pontosabban nem mindenkinek vagyok az.
Alaposan végigmérem a lányt, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg illetlen, vagy valami. A lányoknak nem a szemét kell megnézni először… van annál fontosabb szempont is. Kissé meglep a közvetlensége, na meg a kinézete. Nem sűrűn találkozik az ember olyannal, aki így.. köhömm… öltözködik.
- Szia! – köszönök vissza egy Renes mosoly kíséretében. Nem most jöttem le a falvédőről 8)Ez a kezdetek városa, már jó ideje bezártak minket ide. Kizárt, hogy ne ismerne legalább egy fogadót a környéken…. de azért belemegyek a játékba.. kedvemre való az ilyesmi.
- Minden irányban találsz egyet, de mutathatok egy-két menő helyet is – egy laza kacsintás, mint mindig most is belefér. Ez a fránya szokás…..

by **Amara** Pént. Aug. 16 2013, 09:42

Nem zavart különösebben, hogy végigmért. Büszke voltam az alakomra, hiszen rengeteg munkám van benne, így imádtam mikor mások ezt szemmel tapizás formájában dicsérték. Persze vannak olyanok, akiket előbb ások a beton alá, minthogy megengedjem, hogy rám nézzen, de ahhoz olyannak is kell lennie. Többnyire az efféléket hívom áldozatnak. Ez a srác viszont nem ez a típus. Tőle jó néven veszem, ha tetszek neki. Ahogy a tekintete összeér az enyémmel perverz vigyor húzódott a számra, majd ugyanazokkal a mozdulatokkal, amivel ő végigtapogatott engem, én is leellenőriztem. Gondolkodó arccal vállat vontam, mintha csak azt mondanám neki, szódával elmegy, majd újra rávigyorogtam. Egy lépéssel közelebb mentem, így alig fél lépés választott el minket egymástól, de közelebb egy centit sem mozdultam. Ha ő közelebb lép, én ugyanannyit lépek hátra, így tartva ezt a távot. Amikor rám kacsint, én visszakacsintok.
-Kíváncsivá tettél. Mutasd mi menő van errefele? – Ezzel pedig sarkon fordulok, és lassan elindulok előtte. Két okból teszem ezt. Az egyik, hogy így hátulról is végigfuthat az alakomon, a másik, hogy mégiscsak fenn kell tartani az álcát, hogy valahova megyünk. Amikor aztán mellém lép, kicsit lemaradok, hogy én is jobban szemügyre vegyem a „másik” oldalát. Nagyjából annyira maradok csak le, mintha egy pillanatra elbámészkodtam volna – szóval alig fél lépést. Ahogy mellé lépek ismét végre sikerül eldöntenem mit akarok. Pasizni. Persze, ha benne van egy barátságos meccsben az nekem csak jó, de főként nem megverni akarom. Ahogy ez végigszalad az agyamon, újra rámosolygok, s mintegy „véletlen” meglököm a könyökömmel, s ha rám néz, egy egyszerű „Mi van?” arckifejezést dobok vissza, mint aki azt sem tudja, mit akarnak tőle. Na persze a szememben tisztán látszik, hogy nagyon is tudom. Kihívó tekintetem arról árulkodik, hogy konkrétan szívatom.

by **Ozirisz** Pént. Aug. 16 2013, 23:01

/Ai Hane/

előzmény

Hane nagy lelkesen elkezdett pakolászni, amibe én is segítettem. Kicsit furcsállottam, hogy minden ruhája sötét, vagy fekete színű, de nem zavart, sőt, épp ellenkezőleg.
Két táskába belefért az összes holmija, amit furcsálltam is, hiszen egy nőnek kb. 10x ennyi holmija is van, a csomagolás idejéről nem is beszélve.
Aztán megindultunk, Tündérkém, Himeko, és én. Lefelé könnyebben szedtük a lépcsőket, mint felfelé, és kényelmes tempóban haladtunk. Hane egyik táskáját a hátamon, másikat a bal kezemben hoztam, másik kezemmel pedig Tündérkém kezét fogtam, és kéz-a-kézben haladtunk. Himekon viszont jót mosolyogtam, ahogy a pokrócát a csőrébe vette, és próbált repülni szegény kis griff, de nem igazán akart sikerülni neki. Kis laza séta után megérkeztünk a fogadóba, ahol lakok. Kívülről egy egyemeletes épület, meglehetősen nagy, és a szobák, amik az emeleten vannak, egy közös erkély köti össze. Beléptünk a fogadóba, ami nem volt túlságosan díszített, de nem is egy omladozó épület volt. Inkább az a középkategóriás szálloda, az földszinten étterem, az emeleten aránylag tágas szobák. Maga a fogadó nincs valami közel a főtérhez, sem a városkapuhoz, de 15-20perc sétába nem halunk bele. De ellenben nyugodt környék, és aránylag csendes. Kivéve, ugyebár amikor hajnalok hajnalán vidámparkról rikácsolnak az NJK-k, de az már egy másik történet...
Nah megérkeztünk - mondtam tündérkémnek a bejáratnál, és egy kicsit elengedtem a kis kezét, hogy tudjam nyitni neki az ajtót, és előreengedtem, őt is, és Himekot is. Majd odabenn újra megfogtam a kezét, és a recepcióig ballagtunk. Egy pillanatra a falra néztem, ahol a szobakulcsok vannak, felmérve, hogy nem-e foglalták el a szomszéd szobákat, de szerencsém volt. Majd Tündérkém felé néztem: Az ötös szobában lakom. a négyes és a hatos is szabad - majd kicsit elvörösödtem - de ha gondolod lakhatsz az én szobámban is, elférnénk mind a hárman - és kicsit hebegve-habogva folytattam - persze nem erőltetem, mert még lehet korai lenne, csak felvetettem, nem lerohanni akartalak - és ahogy magyarázkodtam, még vörösebb lettem. Nem lerohanni akartam, sem bármi módon kihasználni, csak akkor még közelebb lehetnénk egymáshoz, és amúgy is hatalmasak itt a szobák, kényelmesen elférnénk.
És közben zavaromban vártam Kedvesem válaszát, ahogy valószínűleg a recepciós is.

by **Ryuninji Ren** Vas. Aug. 18 2013, 18:21

>>Amara<<

Vég nélküli keresésem végén megtalál egy igazán érdekes nő, vagy még lány? Így ránézésre nőnek saccolnám, de kit is érdekel? Még én sem vagyok nagykorú, akkor meg mindent lehet 8)Korral nem foglalkozunk, elég egyelőre a látvány. A látvány, ami felettébb a kedvemre való. Szemtelenül végigmérem, még leplezni sem próbálom. Nem zavarja, sejtetem én, azonnal átláttam azon a szövegen, amit itt levágott. Tekintetünknek összetalálkozik, éppen hogy, de ez is elég nekem. Az buja pillantás belőlem is kihozza azt a bizonyos ördögöt. Most ő van soron, engem mér fel, hogy megfelelek-e neki. A testem rendesen karban van tartva, ez is a munkám része volt Cool

A körülöttünk lévők csak pislognak, hogy mi is van, pedig ez egyértelmű. Bizonyára érzékelik a belőlünk áradó, köhömm…. szexuális vágyat. Nem kellett sok, hogy megkívánjam, különcnek néz ki és én bírom a különcöket, elvégre én magam sem vagyok egy átlagos ember, player, vagy mifene.
- Ahogy akarod – amint elindul már nézek is utána, hogy teljes képet kapjak végre az egész csajról. Mit nem mondjak..
- Szép darab – jegyzem meg…. ejj, de belekóstolnék abba a formás hátsóba itt és most… Egész nap elnézegetném, vagyis nem csak nézegetném, de most irány, mert lemaradok. Mellé érek, mire egy lépéssel lemarad, majd mikor újra mellettem van, megbök a könyökével. Felé fordulok, de mintha mi sem történt volna, hát persze..
- Kötözködünk? Az ilyenért enyhe bünti jár mifelénk – nyalom meg a szám szélét… hmmmm… milyen élvezetes bünti lenne az.. .
- A közelben van egy fogadó… minden szobájában van egy kisebb bárpult. Az ágyak meg hatalmasak, puhák és… sok mindent lehet rajtuk csinálni – nem, áh, ez nem célozgatás volt. a legkisebb mértékben sem, csupán előrelátás.
- Jah, és a frontharcosoknak kedvezményt adnak...- A szemeim nem nagyon akarom levenni a lányról, miért is tenném? Szinte fejből tudom az utat.
- Ren vagyok, és te? – annyira el voltam foglalva a látottakkal, hogy el is felejtettem bemutatkozni. Nem árt, ha tudjuk a másik nevét, több szempontból is.

by **Ai Hane** Kedd Aug. 20 2013, 14:13

>>Ozirisz<<

Ahogyan közeledtünk Ozirisz otthona felé a környék lassacskán olyan csendes és nyugodt lett. Csodálkoztam is, hiszen felénk ez ritka dolog volt, alig látni ilyennek a várost. Az emberek mások ezen a részen, mint ott ahol eddig laktam. Tényleg másabb ez a környék.
- Nah Megérkeztünk! - Mondta Ozirisz, megtörve ezzel a csodálkozásomat, amit ez a környék váltott ki.
Akkor felnéztem az épületre, s gondosan körülmértem azt, hiszen mégiscsak itt fogok mától lakni. Elég jópofa kis szálló volt, s viszonylag díszes, új forma.
Amikor beléptünk belül is szétnéztem, s szintúgy elég szép volt a berendezése. Szebb mint ahol eddig éltem. Odaléptünk a portáshoz, s ő máris kérdeztem mi járatban vagyunk ám ekkor Ozirisz felém fordult, majd megszólalt:
-Az ötös szobában lakom. a négyes és a hatos is szabad, de ha gondolod lakhatsz az én szobámban is, elférnénk mind a hárman. Persze nem erőltetem, mert még lehet korai lenne, csak felvetettem, nem lerohanni akartalak . - Mondta, amivel kicsit meglepett, vagyis nem, nem kicsit, inkább nagyon. Elpirultam, s fogalmam sem volt mit akarok. Kicsit féltem, hiszen ez annyira hamar jött. És azért ennyire hamar nem gondoltam összeköltözésre, vagy ilyesmire. Fiatal vagyok, s első ilyesféle kapcsolatom, így kicsit megrettentem szavai hallatán. Majd nem igazán voltam képes normálisan megszólalni.
- Öhm, nem tudom. - Válaszoltam pirosan. Ráadásul a portás NJK is meredten nézett rám, várva válaszom, ami még idegesebbé tett engem. - Egyenlőre nem tudom, kiveszem a szobát és átgondolom... rendben? - Mondtam, s remélem nem sértettem meg ezzel. Kicsit ideges voltam.
- A 6-os szobát kérném. - Mondtam az NJK felé aki máris adta a kulcsot. S megköszönte, hogy itt szállok meg náluk. Ezzel elindultunk felfelé a szobáink irányába. Ki tudja , hogy mi történik még mire felérünk.

by **Ozirisz** Kedd Aug. 20 2013, 15:13

/Ai Hane/

Tündérkémet ismét zavarba hoztam, és mindketten vörösödtünk. Lehet lerohanásnak vette, de egyáltalán nem annak szántam. Egyelőre azt mondta, átgondolja, és a 6-os szobát vette ki. Ennek is nagyon örülök, hiszen így is a közelemben lesz, és szinte bármikor láthatom. A lépcsőn Hane-t és Himeko-t előreengedtem, majd megindultam felfele én is, hozva magammal a lány csomagjait. Közben mondtam, hogy a lépcsőn ha felér, jobbra kell menni, és a lánynak közben a szobák felé vettük az irányt. A folyosó végén volt a szobája, és egyel visszafelé volt az én szobám.
Na látod, innen még lépcsőzni se kell annyit, és nem kell mob-ölés után fáradtan hegyet mászni - mondtam mosolyogva Tündérkémnek - és meglátod, mennyivel tágasabbak a szobák - ami nem kis túlzással legalább duplája a régi szobájához képest. - Napi 2-3óra vadászattal a mobok által dobott cuccok árából biztos a megélhetés, de ha mind a hárman megyünk, akkor még előbb is, és ami afelett marad, abból pedig bőven tudunk költekezni is.
Majd megvártam amíg kinyitja a szobájának ajtaját, és vártam a reakcióját, mennyire fog ámulni-bámulni. Majd ha nyílt az ajtó, akkor egy szép nagy szoba tárult szemünk elé, a szoba közepén asztallal és székekkel, az egyik oldalon ággyal, másik oldalon szekrényekkel. Szemben végig ablakok, és egy ajtó, ami az erkélyre nyílik, ami összeköti a szobákat. Az erkélyről elég szép kilátás nyílik a városra, elég sokat szoktam onnan nézni a várost, a forgalmat, és ami éppen történik.
Üdvözöllek az új életedben, Tündérkém - mondtam mosolyogva a lánynak, miután megcsodálta új lakhelyét. Aztán gyengéden átöleltem, és megcsókoltam Hane-t, és utána egy kis idő múlva folytattam - Ha gondolod segítek kipakolni, de ha kicsit magad szeretnél lenni, akkor a szomszéd szobában megtalálsz, ha szükséged lenne rám - mondtam mosolyogva, és a válaszától függően segítettem kipakolni, vagy mentem a saját szobámba kicsit lustálkodni.
Boldog vagyok, hogy végre a közelemben van a Tündérkém, és nem kell aggódnom amiatt, hogy azon a zűrös környéken valami baj érheti. És remélem jól fogja érezni magát ebben a szállóban, ő is, és Himeko is. Remélem a korábbi dolgokat nem vette tolakodásnak, és nem gondol rólam semmi rosszat.

by **Ai Hane** Szer. Aug. 21 2013, 11:49

>>Ozirisz<<

Ahogy a lépcsőn felértünk a szobám a folyosó végén volt. Eddig igencsak rendezettnek láttam mindent, így jobban éreztem magam, mint előző lakhelyemen. Kevesebb volt a lépcső is, ezt elismerem, de nekem még mindig nem tetszett , hogy messze van a szörnyektől. Igaz, hogy nem kell lépcsőket megmászni, de mégis, az a hely sokkalta praktikusabb volt. Így kicsit vívódtam önmagamban, hogy ide kell költöznöm.
Amint beléptem a szobámba sokkal nagyobb volt mint az előző, talán még kétszer akkorra is , amit Ozirisz szóvá is tett, de még mindig nem éreztem a sajátomnak. Szép volt, s tágas és biztosan Himekonak is jobb itt bent szaladgálni, de mégis... Nem volt az enyém. Egyenlőre nem. Beljebb léptem s lepakoltuk a cuccaimat, Hime egyből az ágy mellé dobta a kis cókmókját, s azonnal befészkelte magát, létrehozva előző kis kuckóját, ami a másik épületben is volt. Én kicsit szétnéztem, s igencsak tetszett a hely, de valami még hiányzott... de nem tudtam rájönni mi volt az. Kimentem az erkélyre ahonnan szép kis kilátás nyílt a nyüzsgő kis városkára, ami nagyon szép volt, kíváncsi voltam milyen lesz sötétedés után.
- Üdvözöllek az új életedben, Tündérkém . Ha gondolod segítek kipakolni, de ha kicsit magad szeretnél lenni, akkor a szomszéd szobában megtalálsz, ha szükséged lenne rám. - Mondta Ozirisz.
- Köszi a segítséget. Amúgy egyenlőre kipakolok, maradhatsz ha akarsz, ahogy gondolod. Egyébként...öhm... annyira rossz ezt mondanom...de... Nem lehetne valami más a becenevem? - Mondtam elpirulva.- A Tündérke nem biztos , hogy éppen hozzám illő lenne. - Tettem szóvá Ozirisznak, amin remélem nem sértődik meg, de mégiscsak hosszabb távon leszünk együtt, s így úgy gondolom, hogy jobb ha elmondjuk az ilyesmit. A tündérke becenévvel igazából az egyetlen bajom az volt, hogy olyan kis gyámoltalannak , s védtelennek tűnik tőle az ember, pedig én nem vagyok az. Vagyis nem érzem annak magam.

by **Ozirisz** Szer. Aug. 21 2013, 12:40

/Ai Hane/

Ahogy beléptünk Hane új szobájába, és leraktuk a holmijait, Himeko rögtön az ágy mellé lepakolta a pokrócát. Megtalálta itt is a helyét. Ő már minden bizonnyal otthon érzi magát - mondtam, miközben a griff fióka felé néztem. - Nagyon cuki a kis ördögfióka.
Majd a Tündérkém körülnézett az erkélyen. Remélem tetszik neki a kilátás, és ez a hely.
Aztán ahogy felajánlottam, hogy segítek kipakolni, arra csak annyit mondott, hogy egyelőre kipakol, de maradhatok ha akarok.
Majd szóvá tette, hogy a Tündérke becenév nem illik hozzá, és mást szeretne. Ugyan már, olyan gyönyörű vagy mint egy Tündér, hiszen a szépséged és lényed ragyogása már-már mítoszokba illő.. - mondtam neki, mosolyogva, bár nem értettem, miért nem tetszik neki a név - Akkor mit szólnál az Angyalkámhoz? Vagy Kedvesem, Egyetlenem? - próbáltam rájönni, melyik névnek örülne legjobban, és remélem valamelyik tetszik neki. Ha egyik sem tetszik neki, akkor megkérdezem: Mit szeretnél, hogy hívjalak?
És, mivel mondta, hogy maradhatok nyugodtan, ezért maradok is, kicsit játszok Himekoval amíg Hane kipakol új otthonában, de ha közben bármi segítség kell, rögtön segítek neki. A kis ördögfióka is immáron családtag, így neki is kijár a figyelem, a törődés és a szeretet is. Nagyon megszerettem Himekot is, és most hogy a gazdijával közel kerültünk egymáshoz, többet látom őt is. És ahogy észrevettem, Himeko is nagyon megkedvelt és elfogadott engem. Majd azon gondolkodtam, van-e az inventorymban valami kis harapnivaló Himekonak, és rögtön nyitottam meg a menümet, de minden kiírás hieroglif írással volt. Beleértve a menüpontok, a karakter értékei, az itemek, de még a privát üzenetek is mind. No mindegy, elég érdekes tréfa volt ez Kayaba Akihiko részéről, hisz a nevem az egyiptomi alvilág istenéé, de a hieroglif írást nem ismerem sajnos. Remélem hamar helyreáll a rend. és csak ideiglenesen kavarodott meg a menüm. Mindenesetre Himeko az esetleges finom falat helyett kénytelen volt buksisimivel beérni, de majd úgyis megyünk le a földszinti étterembe ha megéhezik valamelyikünk.
Közben ahogy Himekoval játszottam, rá-ránéztem a szerelmemre is, aki pakolt ki immáron új otthonába.

by Ajánlott tartalom