[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

by **Danee** Hétf. Okt. 07 2013, 22:56

Váltságdíj - Felderítők [Játékos Küldetés]

Résztvevők: Snowcat, Skaara, Kurokoto, Itachi Saton

Aincrad világa megannyi kihívást és küldetést kínál, külön erre a célra a Kezdetek Városának Főterén hatalmas hirdető tábla van felfeszítve, ahol mindenféle hirdetéseket tűzhetnek ki a játékosok.

Itt találtatok rá ama bizonyos küldetés felhívásra is amelynek szövege emígyen hangzik:

Gazdagodni vágysz és nem féled a veszélyeket, mit az erdő sötétje, s a barlangok üregei, ősöreg kastélyok romjai rejtenek? Az igazság bajnokának hiszed magad, vagy csak biztos kezű, megbízható kalandornak, és némi jutalom fejében hajlandó lennél fegyvereddel és eszeddel a jó ügyet szolgálni? Mi pont ilyen felderítőknek valókat keresünk egy veszélyes küldetésre!
Ha elég bátor vagy, jöjj el két nap múlva az északi városkapu lábánál lévő Utolsó Menedékbe!
Keressétek Jan Batist kapitányt!

Az Utolsó Menedék köztudottan a város egyik legfelkapottabb késdobálója. Bár semmivel sem szebb vagy olcsóbb mint a város többi csehója, a tény, hogy az Önkéntes Városőrség céhe itt ütötte fel a tanyáját, már önmagában az egyik legbiztonságosabb helyé varázsolta a városban. Lévén, hogy az északi kapu előtt az utolsó épület az utcában, elég nagy a jövés menés előtte, már a betérő vendégek nélkül is.

Kívülről egyszerű téglaépület, barna palettás ablakokkal, szinte teljesen belesimulna az utcaképbe, ha nem lógna a cégér az ajtaja felett. Felfordulás, verekedés alig történik itt, az őrség tartalékosai hamar rendet raknak, ha netán valaki elragadtatná odáig magát, hogy széket ragadva egy másik vendégnek essen.

Képek az Utolsó Menedékről:

Belépve zajos vidámság fogad titeket, a délutánok és esték mindig megtöltik a csehót, ahol sosem fogy el a bor és a sör, és mindig találni új ivócimborákat.
A söntéspult mögött egy mosolygós, malacképű, potrohos asszonyság törölgeti a frissen elmosott sörös kupákat, kedélyesen csivitelve a pultnál dorbézoló törzsvendégekkel. Itt-ott akad egy-két üres hely a lócákon, de nincs olyan asztal, ahol ne ülne már valaki. A söntés és az asztalok között két csinoska lány hordja rendületlenül az újabbnál újabb rendeléseket.

Hangulathoz egy kis zene

//Bármilyen küldetést érintő kérdésetek merülne fel, nyugodtan forduljatok hozzám PM-ben, vagy chaten!
Feladat: Írjátok meg minimum 250 szóban, hogy hogyan keresitek fel a kapitányt! Már most is nyugodtan össze lehet haverkodni!
Határidő: 10.10 Csütörtök éjfélig, illetve utána, amíg nem írok posztot!

by **Itachi Saton** Kedd Okt. 08 2013, 19:38

Éppen a szobámban ültem az inventorymat nézegettem és a pénzemet, rájöttem, hogy a pénzem kevés így nem sokáig tudom majd fizetni a hotelt és az ételt, tudtam, hogy szükségem lenne egy kis pénzre na meg egyébként is egy kis kalandra vágytam. Teliholdas éjszaka volt és az utcákon nem sok ember volt. Nem is tudtam, hogy kezdjek neki, elmenjek az erdőbe vagy esetleg elnézzek a hírtáblához hátha van ott valami nekem való feladat.Elsétáltam lassan haladva hamarosan odaértem és egy nagy fehér lap volt kitéve és a tekintetemet szinte azonnal odavonzotta.Odabattyogtam aztán olvastam.Miután elolvastam már meggyőztek a "Gazdagodni akar?" szavak. Azért a biztonság kedvéért a szememmel gyorsan végigfutottam minden hírdetést de egyik sem volt nekem megfelelő.Legyen, akkor el is indulok megkeresem a kapitányt, hogy én végrehajtom amit írt a táblára. Olvastam, hogy valami késdobáló vagy legalábbis ehhez hasonló dolgot keresek és már hallottam is a helyről de biztosan nem tudtam hová is kell mennem. Bár az erdőket és a pusztákat a városkörnyéki helyeket ismerem de ehhez hasonló helyeket, kocsmákban még nincs jártasságom. Hamarosan el értem egy leírásra hasonló helyhez és szó mi szó az éjszaka sötétjén az ablakokon kiáradó fény valósággal bevonzott a helyre. Mikor beléptem szinte azonnal megcsapott a sör illata, majd ahogy teljesen megnyitottam a késdobáló ajtóit mind kiömlött az üres utcák végtelenségébe. Ezután beléptem majd lassan sétáltam a pulthoz. A sok részeges tekintet engem új karaktert bámult, hogy mi a fenét kereshetek én ott. Legalábbis én ezt így gondoltam. Lassan odabaktattam a pulthoz és egy hatalmas pultos nő állt velem szemben.Üdvözöltem és megkérdeztem oda tudna-e vezetni a kapitányhoz mert fontos beszélni valóm van vele!

by **Snowcat** Szer. Okt. 09 2013, 13:21

Nya, reggel elmentünk Reginával a főtérre, és ezt találtuk ott első ránézésre:

Gazdagodni vágysz és nem féled a veszélyeket, mit az erdő sötétje, s a barlangok üregei, ősöreg kastélyok romjai rejtenek? Az igazság bajnokának hiszed magad, vagy csak biztos kezű, megbízható kalandornak, és némi jutalom fejében hajlandó lennél fegyvereddel és eszeddel a jó ügyet szolgálni? Mi pont ilyen felderítőknek valókat keresünk egy veszélyes küldetésre!
Ha elég bátor vagy, jöjj el két nap múlva az északi városkapu lábánál lévő Utolsó Menedékbe!
Keressétek Jan Batist kapitányt!

- Félni? - pislogtam, és végignéztem magamon, de még Regina alá is néztem. - Hát én bizony semmi félelmet se látok magamon, és rajtad sem.
- Hülye vagy, papa. - legyintett a mancsával Regina. Az utóbbi időben nagyon elszemtelenedik, ami érthető is: kezd nőni. Fene tudja, hogy személyileg is meg fog-e változni, de adja isten, hogy ne legyen olyan, mint Enhi-chan szemét csirkéje! Azt a dögöt egyedülállóan állat barát létemre megsütném, mert megérdemli, bizony! Hogy lehet egy pet ilyen hálátlan?
Legalább Regina inkább kötözködőbb, mint aljasabb, nyo.
Eltelik a két nap, addig edzettünk, meg lógtunk egy kicsit a Fehér Rózsában, mivel úgyis kellett ott vezetnem a magam bárját. A vendégeim nem örülnének, ha minden egyes szó nélkül nem nyitnék ki, bizony! Másfelől Enhi-chan körül őgyelegtem egy kicsit, hogy vidámmá tegyem szomorú napjait, ami abból telik, hogy depizzen egy ilyen hálátlan szörnyeteg miatt, mint az ő állatkája, ami Regina szerint (és én szerintem is) a petek szégyene.
Két nappal azután, hogy felvettük a küldit, és itt volt a találkozás ideje, nagy komoly arccal ránéztem Reginára.
- Na vegyük fő' a kű'dit, és zúzzunk az Utsó Menedékesbe! - adtam ki a parancsot kicsit parájosabb (parasztosabb) módon, aztán már húztunk is az Utolsó Menedékbe, az Aincrad egyik legdrágább és légzűrösebb késdobálójába.
Nyo, ha nem lenne a hely teli fura fazonokkal, még azt mondanám, pofás egy hely. De nem volt az, bizony nem volt az ám! A tivornya csupa részegből, magukat kellető túlcicomázott csajokból, rosszarcokból, csuklyásokból és főiskolásokból áll. Legalábbis az én szemszögemből. Pedig ezek az alakok adták a kocsma vidám hangulatát, még a nagy disznó-alkatú hölgyike is a pult mögül tök vidáman fogadott minket, mikor odamentünk hozzá. Menet közben a két csinos felszolgáló lánykát figyeltem. Hű, de jól nyéztek ki! Very Happy

- Kezit csókolom, jónapot, drága jó asszonyság, nya! - köszöntem neki. - Kérek magamnak valami jopofa sört, de ha nincs, akkor jó lesz a szaké is. A petemnek egy narancslevet, mert ő gyümölcsös. Meg kérek még egy Jan Batis kapitányt is! Ő hívatott ide minket!
Ha megkaptam rá a választ, és a rendeléseimet, kifizetem a disznó nénit, és megyek oda, ahol éppen a Jon Batiska Pitány ücsörög.
- Ahoj, kezit csókolom, szép jó napot! Snowcat vagyok, ő meg a társnőm, Regina. Kérem, kezelje őt is úgy, mint egy embert, mert ő is van olyan okos, mint én, nyo. Jöttem az ön küldijére, amit ön annyira hirdetett, Batiska Pitány.

by **Kurokoto** Csüt. Okt. 10 2013, 20:38

//krónikák Kurokoto ittas korszakából//

Negyedik napja támasztottam a pultot valami "Csak még egy utolsó felest" nevű helyen, ezt is csak onnét tudtam meg, hogy a pultos-faros nő úgy rakott arrébb, mint egy tejeszacskót, miközben azt mondta nekem, hogy hordjam el innét magam. Még ilyen házsártos némbert, most miért baj, ha ideszórom a pénzem és nem máshova? Bár ami igaz, nem csak a pénzt szórom.. Sokadik rosszullét után kijutottam az este hűvös kellemes fényére és máris fogadtam egy adag.. gőzölgő, vagyis elpixeleződő áradattal az utca kövezetét. Innen szinte jól látni mind a három kaput, ami elválasztja a várost a szörnyek és egyéb teremtmények hadától. Egy vendég érkezett, miközben a gyomromnak támaszkodva álltam a "söntés" nevezetű helyen, amit éppen most bitorolt pár másik iszogató. A srác belépett az ajtón, épp a kilincset se találta meg, de bejutott, ejj de jó részeg lehet ő is. Azzal kitámasztottam derekam felcsaptam vállamra íjam és a világ máris fordult egyet-kettőt-hármat. Jószerével sikerült újra megtalálnom a kilincset és bejutottam a "last minute" nevű helyre. Ugyanaz a potrohos asszony fogadott, aki elém pakolt a pultra egy egész pohár töményet. Úgy örültem neki, mint a szomjas teve. Meg kell tankolni valamikor a púpomat, másképp kiszáradnék. Lenyakaltam az isteni nedűt, azonban prüszkölve köptem vissza a felét. - Ez meg mii? - kérdeztem felháborodva, válasza, komor egyszerű és visszataszító volt. Víz. Hogy józanodjak. ***. Ekkor a pulthoz érkezett egy furcsa akcentussal rendelkező.. már láttam valahol ember. Kért egy sört, egy töményt, meg pár lényegtelen másik italt meg egy embert. Aztán kótyagosan figyeltem, hogy odasétál valami emberkéhez és mond neki valamit.
Utánamentem.
- Jöttem én is kérek olyat! - mondtam az összegyűlt embereknek. Ez a macskás ember ismerős volt, de a többi nem, mind fiatalok, talán még a tojáshéj is rajtuk van. - Mi a csoportosulás tárgya? - kérdeztem játszi könnyedséggel.

by **Skaara** Csüt. Okt. 10 2013, 23:05

Kellene valami komolyabb küldetés, ami kihívást jelent még a magamfajták számára is - gondoltam, miközben épp az örök bitmezőkre száműztem a mai sokadik kupac vérnyulat. Unalmas állandóan a vérnyulakat és a vaddisznókat farmolni, főleg így, hogy semmi kihívást nem jelentenek számomra. Bár még csak egyes szinten vagyok, az emlékeim, és a tapasztalataim messze túlmutatnak. Az első hat-hét szinten levő mobokat, azok támadási formáit ismerem. Legalábbis a bétás változatukét. Valamennyire biztos eltérnek a pontos értékeik, de itt még nem érzékelhető az első szinten, de merek fogadni, hogy pár emelet múlva akadnak meglepetések. Amennyire kérdezősködtem a kocsmákban a bossokról, és az Aincradi helyzetről, kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy már Ilfangnál is voltak eltérések. Más támadást használt a beszámolók alapján, mint az az Ilfang akivel anno harcoltam. És az csak az első anomália volt, szóval biztos feljebb is belepiszkított Kayaba a jól bevált bossokba, mobokba. Ezen tűnődve visszaindultam a városba, hogy valami küldetés után nézzek. A főtéren meg is néztem a hirdetőtáblát, és meg is akadt a szemem a küldetésen. A jó küldetéseket szeretem, változatosak. És főleg, hogy újak. Tehát nem azok, amiket még a fejlesztői csapat tagjaként kiagyaltam, javítgattam, tesztelgettem, és amik unalmasak már sok+1-edszerre.
Bár még csak első szinten vagyok, a tudásom miatt biztos vagyok magamban, biztosra veszem, hogy kiállom a próbát, és teljesítem a küldetést. És ugyebár a küldetésekkel nagyobb mennyiségű tapasztalati pontot lehet szerezni mint jó pár buszgarázsnyi vaddisznóval és vérnyúllal, és nem utolsó sorban több esély van tárgyjutalomra, és nagyobb mennyiségű arany megszerzésére. Olvastam tovább a küldetés szövegét. Nagy jutalom, és egy Utolsó Menedék nevű kocsmába kell keresnem egy Jan Batist kapitány nevű egyént. Két nap múlva.
Az addigi időben párszor betértem a kocsmába ami az északi kapunál van, és feltérképeztem a helyet. Betértem az említett időpontban is, és a pulthoz mentem. A kiszolgáló hölgyeménytől kértem egy korsó sört, és kérdeztem a Jan Batist kapitány felől. Közben feltűnt, hogy páran névre felütötték a fejük. Logikusan kikövetkeztettem, hogy ők is a küldetésre jöttek, hisz kétlem hogy őket is pontosan ugyanígy hívnák. Szóval nem egyedül jöttem a küldetésre. Nem baj, legalább leszek társak is. Sziasztok! Skaara vagyok. Ti is a Jan Batist féle küldetésre jöttetek? - mutatkoztam be nekik, és kérdeztem megbizonyodásképp, majd belekortyoltam a sörömbe.

by **Danee** Pént. Okt. 11 2013, 20:51

MESÉLŐI POSZT

Az Utolsó Menedék ajtaja nyikorogva adta meg magát a kezeknek, melyek stílusosan nyomták be mindkét szárnyát egyszerre, s belépve egy bőrkabátos, barna hajú ifjonc mögött vágódtak vissza a lengőajtó szárnyai. A vidám hangoskodó tömegből páran meresztették felé a szemüket, ahogy a fiú kimért lépéssekkel, lassan, de egyenest a pulthoz sétált. Volt aki meg is fordult, mit néznek annyira a többiek, de nem telt bele egy percbe, és visszaállt a régi rend, a hangoskodás, a duhajkodás, a korsók egymásnak csattanása. Egymás szájába vágva licitálták túl egymást a kocsma vendégei a lehetetlennek tűnő meséikkel.
- Magának is ifjú uram! – válaszolta kedélyesen a termetes asszonyság Itachi Satonnak – Sajnos a kapitány úr épp a strázsát ellenőrzi, de úgy egy fertályóra múlva biztos itt lesz! De ha fontos, akkor kérem várja meg, foglaljon helyet valahol! Esetleg adhatok valamit inni uraságodnak?

Nem sokkal később újabb vendég tér be a korcsmába, haja vörös mint a naplemente, fejét macskafülekre emlékeztető fejdísz ékesíti, lila napszemüveg mögé rejtve szemeit, s egy fehér, foltos nagymacska kíséri az oldalán, a csupa izom ragadozók tekintélyt parancsoló, ruganyos mozgásával. Puha, szőrös mancsai alatt megnyikordul még a deszkapadló is. A macskatulaj fiú tekintete olyannyira elkalandozik a felszolgáló lányok szemrevaló idomain, hogy még egy mosolyt, meg kacsintást is kap viszonzásul egyikőjüktől.
- Önnek is jó napot, fiatal úr! Természetesen van sörünk! Rögtön csapolom! – aztán amikor a petet is szóba hozza Snowcat, az asszonyság megtámaszkodik a pulton és rádőlve lenéz a túloldalra
- Jaj, de aranyos cicád van! Rögtön facsarunk neki is egy narancslevet! Mondcsak, meg lehet simogatni? – az arcára van írva, hogy teljesen oda van Regináért, legszívesebben ölbe kapná és megbabusgatná
- Jan Batist? Hümm, a kapitány oda van, de nem soká itt lesz, az a fiatalember is őt keresi, ott, ni! – mutat a bőrdzsekis barna hajú srácra – addig is foglaljatok helyet, rögtön kivisszük a rendelést!

Eközben a kocsma pultjánál egyik visszatérő vendég igen csak csalódik az elé tolt szomjoltó mibenlétében, mert hogy a csapos hölgyemény úgy döntött, itt van vége a colos barna hajó fickó dorbézolásának, s a pohárban nem más volt mint: VÍZ.
A szeme se állt jól, ahogy a vörös hajú fiúra bámult
- Mi van urambátyám, nem ízlik tisztán? – bök oda a csapos nő Kurokotonak – Csak nem te is velük tartanál? Ha józanabb lennél, mondanám, hogy inkább menj segíteni ennek a kettőnek, meg a kapitánynak, ahelyett hogy itt az asztal alá iszod magad, meg hát el kéne valami érettebb alak is ezek közé a zsenge fiúkák közé! Ha visszajön Jan Batist... odaviszlek téged is hozzá, ha gondolod! Addig meg józanodj! Itt van még egy pohár víz! A vendégem vagy egyre! – s még egy pohárral a részeg Kurokoto orra alá tol egyet.

Immáron a sokadik vendég tér be a kocsmába, ami lassan kezdi elérni a rendes esti zsúfoltságát.
Emez, szinte egy égimeszelő, sötétbarna szemeivel, barna hajával szintén a pultnál köt ki. Bár a félhosszú haja egy kicsit szokatlan, ahhoz képest, amit a vendégeken látni, az asszonyság a pult mögül meg is nézi magának. Akadékoskodás nélkül felveszi a rendelést a sörre:
- Azonnal kész lesz! A kapitány? Még nem ért vissza, de perceken belül várható, addig kérem foglaljon helyet, ott – mutat azok felé, akik a kapitány neve hallatán Skaara felé fordultak
Közben az asszonyság a keze alá tolja a söröcskét, és útjára engedi. El is hangzik a kérdés az magas fickó szájából, ahogy a többiekhez lép:
„Sziasztok! Skaara vagyok. Ti is a Jan Batist féle küldetésre jöttetek?”

Egy egyenes tartású középkorú férfi lép be az ajtón közel tíz perc múlva, s az asszonyság repesve üdvözli:
- Kapitány, kapitányom! Már várnak magára!
- Jól van, hátra megyek az irodámba, kísérd be őket egy két perc múlva, légy oly szíves!
A két perc hamar elszáll az itókák mellett, s az asszonyság kikászálódik a pult mögül.
- Jó uraim, kérem kövessenek a kapitányhoz! Hozzák magukkal nyugodtan a sörüket is!
Azzal pult végében lévő ajtón át egy széles folyosóra, majd jobb fele fordulva egy szobába vezet titeket. A szoba padlója, falati, de még a mennyezet is fa, vastag gerendák feszülnek fölül, a szemközti falon hatalmas várostérkép látható, középütt egy 8-10 fős hosszú asztal tölti be a teret, a falak mellett szekrények és különböző trófeák: vadkanok, szarvasok függnek. A sarok sötétjében egy másik alak álldogál, arcát a szemébe húzott csuklya takarja, azonban a kapitány az asztal egyik végében ül.
- Üdvözlöm Önöket, Jan Batist kapitány vagyok, a Önkéntes Városőrség kapitánya, köszönöm, hogy eljöttek, kérem foglaljanak helyet az asztalnál! És kérem mutatkozzanak be, szeretném tudni, mi sarkalta önöket, hogy elvállalják a feladatot!

//nyugodtan beszélgessetek, írjatok egymásnak akár egymást váltva többször is, ahogy érzitek, a 250 szó minden posztnál legyen meg, de elég természetesen egy poszt is, hétfő éjfél a határidő, vagy amíg nem írok utána újra

by **Itachi Saton** Pént. Okt. 11 2013, 21:45

Furcsállottam, hogy Batist kapitány kiadja a feladatot és az időpontot még sincs itt.
-Adhatok valamit? -Kérdezte a nő
-Nem köszönöm, várok addig körbenézek.-Majd körül is néztem a helyen. Néhány favágó férfi dobálózott késsel, bár nem voltam meglepődve elvégre ezért késdobáló.Hamarosan hideg fuvallat rázza át a testemet, az éjszaka hidegje volt ami bejött az ajtót mikor betért egy macskaszerű leányzó aki szintén Jan Batist kapitány-t kereste. Nem szóltam neki, hogy én is miatta jöttem és nem is kérdezősködtem. Félrehúzódtam az egyik sarokban, nézelődtem, megfigyeltem. Nem tellett el parányi idő sem ismét betért valaki a dobálóba, azonban ő egy velem egy korú talán idősebb ifjonc volt. Íj volt a hátán és ő is a kapitányról kérdezősködött viszont ő kért alkoholt is. Nem értettem: "Küldetés előtt inni?" hihetetlen volt számomra mégis igaz. Nem törődtem vele úgy gondoltam nem egy ügyben keressük az urat. Majd utána amikor az íjász mára már megitta az italát belép egy felvértezett újabb ifjonc, aki már annál inkább tekintélyt parancsoló volt mint a másik kettő. Továbbra is csak ültem és vártam de megszólalt az utóbbi úr: "Sziasztok!Én Skaara vagyok! Ti is a Jan Batist féle küldetésre jöttetek?" ekkora viszont már tudtam, hogy társaságom lesz amit nem annyira kedvelek de ez van. Vártam és nézelődtem majd éppen ráakartam gyújtani egy cigarettára amikor belép egy úr az ajtón és a malac asszonyka megörül és odaszalad hozzá. Felkiált és Jan Batist nevét rikácsolta. Ekkora már tudtam, hogy megjött akire annyit vártam. Valamit beszélt a fiataloknak akik a küldetésre jöttek úgyhogy én is oda baktattam majd köszöntöttem őket.:
-Üdv, Itachi vagyok én is a feladatra jöttem. - Majd a fejemet a földre szegeztem

by **Kurokoto** Vas. Okt. 13 2013, 14:28

Mikor megkaptam a következő pohár vizem, el is ment a kedvem attól, hogy tovább maradjak az ifjoncok között, inkább visszasétáltam a pulthoz és ott magányomban vártam, hogy az említett fickó megérkezzen. Megittam a pohár vizet, mert abban igazat adok a kocsmárosnak, hogy ilyen állapotban nem vagyok szalonképes semmire. De az ilyen kezdődő csoportosulások kölyökkoromban is vonzottak, na persze a bajjal együtt. - Amit mond maga, az butaság. Nézze csak meg.. - mutattam az egyik buja keblű felszolgálólányra - szerintem őt hamarabb elfogadnák csapattársnak, de lesz, ami lesz, - azzal odavágtam a poharat a pult deszkájához, ami jó nagyot koppant és pár érdeklődő tekintet a hang irányába fordult - érdekel annak a kapitánynak a beszéde.
Pont, téma lezárva, bármit mondott a bögyös-faros csaposné legyintettem rá és inkább kimentem a söntésre ok.. gyomrom tartalmát kiüríteni. Pár perc után visszatértem és azon nyomban lerogytam az egyik bárszékre. Lehetőleg a piák közelében maradjak. Hallgattam a zúgást a fejemben, de nem fájt, se másnaposság semmi. Szerencsére a pia üt, de már így lassan egész jól vagyok. Kaptam magam elé egy poharat, kigurítottam három aranypénzt és következő szavakat mondtam mellé: - Töményet - meglepett egyszerűsége a szónak, úgy látszik ez már beleégett nyelvezetbe és a rövidítés természete még inkább dobott rajta. Erre kifakadni készült a nagydarab nő, de inkább sipítozásba kezdett, amitől inkább szabadulni akartam. Szerencsére elé vetődött valami fickónak és két percen belül betuszkolt valami irodaféleségbe. Vagy saját lábamon mentem oda? Nem rémlik ilyesmi. Ami viszont kiderült és könnyen kivehető volt még dupla látással is, hogy.. vagyunk itt páran és a pár embernek van söre. Az én ujjaim bezzeg csak a levegőbe görbülnek göcsörtösen, ahogy keresik a fogást a képzeletbeli korsón. Megpróbáltam rányúlni a macskafülű korsójára, de rittig a másikat kaptam el. Fránya kettős látás. Letettem magam mellé kezem és inkább igyekeztem a beszédre fókuszálni, látom itt már ivás nem lesz. Hacsak, elő nem veszem a dugi piát, kuncogtam magamban egy sort. A fickó kért valamit, az egyik gyerek leült. Oké. Azzal én is levetettem magam egy kényelmesnek tűnő székre. Csak annak tűnt, hogy égjen el..
- Szerbusz Itachi - biccentettem a srác felé.
- És nektek is.. (izé-hozé Razz

meg sörös srác) - fordultam a másik kettő felé. Visszanéztem a kapitányra és fogalmam sem volt, hogy mi egyébről beszélt.
- A nevem Kurokoto, pvp bajnok a méltán hírhedt Wheel Chaired Creeps klánból - ha már kérked itt a címeivel kap bőven, ezt edd meg - hogy mi sarkallt.. érdekel bármiféle bandázás. Mondtam nemes egyszerűséggel. Igazán tényleg semmi elhatározásom sincs, miért vagyok itt, vagy mi más lenne, csak inni akartam és néha napján kell egy kis más is, mint csak az ivás. Négynapi ivás után nekem sem árt egy kis pihenő, ha már nem ölhetek pilótákat..

by **Skaara** Szer. Okt. 16 2013, 21:37

Az asszonyság miután kiszolgált a korsó sörrel, illendően megköszöntem, és rámosolyogtam. Aztán belekortyoltam a sörömbe, és végignéztem a csapattársaimon. Gondolkodtam közben, vajon milyen küldetés lehet. Kíváncsivá tett, hiszen számomra ismeretlen küldetés, és méltó kihívás lehet számomra is. Alig pár perc telt el, a pultos asszonyság rohant egy újabb betoppanó férfi felé, és üdvözölte. Ő az a várva várt Jan Batist kapitány. Majd kis idő múlva a nőszemély elkísért minket a kapitány irodájához, ahol rögtön lehuppantam az egyik székre. A sörömet természetesen az asszonyság említésére (mondjuk anélkül is) hoztam magammal, és amíg Itachi és Kurokoto bemutatkozott, hallgattam őket, és kortyoltam egyet-egyet a sörömből.

Aztán Batist megkérdezte ki kicsoda, és miért vállalta el a küldetést, milyen indok vezérelte, mi vette rá.
A nevem Skaara, lovag vagyok. A küldetés érdekelt, szeretem a számomra is kihívást jelentő feladatokat. Ha valaki bajba jutott, kötelességemnek érzem segíteni. De ugyanakkor az igazságtalanságot nem tűröm, tehát ha valahol ilyesmi történik, lovagként kötelességem ellene tenni. - majd kis szünetet tartva feltettem a kapitánynak a kérdésemet - És mit kell tudni erről az Önkéntes Városőrségről? Mi a céljuk, miért alakultak,... És mit kell tudni a küldetésünkről?
Majd vártam a kapitány válaszát. A bétás tapasztalataim és az ismereteim erről a világról hasznára lehetnek a csapatnak, és a küldetés sikeréhez is hozzájárulnak. A múltamat viszont nem árt nem nagy dobra verni, mert ki tudja, hogy reagálnának rá. Lehet, hogy macskaürülék lenne belőlem - néztem a macskás emberke felé - vagy sündisznó - pillantottam az íjászra. Mindenesetre amiben tudok segítek a küldetésben de előbb-utóbb valakinek biztosra veszem, hogy feltűnő lesz, hogy már megint sokat tudok. Már egy korábbi küldetésben is gyanús lettem alig pár szó után...

by **Snowcat** Csüt. Okt. 17 2013, 10:20

- Persze, nyugodtan! Regina szereti a simogatást, főleg hölgyektől, nyo! - vigyorogtam a kocsmárosnéra engedve, hogy kényeztesse egy kicsit. Regina mindezt hangos, jóleső dorombolással díjazta. Még azt megengedte a néninek, hogy cirógassa a hasát.
Mikor véget ért a cicázás, a nő elmondta, hogy a Batiska Pitány még nem érkezett meg, de várjam meg a többiekkel együtt, akik jöttek. Nyo, nézzük, kik vannak itt, akik addigra összegyűltek, mikor jött a Pitány: az a semmirekellő folyton ivós iskolatanár-féle, akinek csak a szája nagy, és szeret verekedni, mint az idióta haverja, aki szintén erőszakkal oldja meg a problémáit. Egy tag (Skaara), aki felkurjantással szépen magára vonta a figyelmét (enyémet nem, mert éppen zenét hallgattam a fülesemben Razz

). Meg még egy srác. Ostoba, menősködő, fontoskodó, nagyképű, iszákos, verekedős, komolykodó kantársadalom! Néha szégyellem, hogy én is fiú vagyok, de velük ellentétben, nyo, én nekem több ész szorult belém, mint amennyit sose néztek volna ki belőlem! Hát lányokkal sose küldizhetek? Őket szeressük Reginával.
Regina A legmélyebb megvetéssel nézett Kurokotora, én meg a példáját követtem. A ámsik kettőnek zenehallgatás közben biccentéssel köszöntem. Azért zenehallgatás közben mondtam a másik kettőnek egy kis figyelmeztetőt.
- Remélem nem vagytok annyira iszákosak és verekedő-mániások, mint ez itt. - mutattam Kurokotora. - A kis haverja is meg akart verni néhány hülye bug miatt egy ártatlan njk-t, és ő is szívesen beverne egy-két pofát, csak mert úgy hiszi, tanár létére folyton piál és a verekedés megold minden problémát. Szóval vigyázzatok vele.
Persze Kurocinak már nem lehet hozzászólása, mert akkor jött a Pitány, és felkurjantott neki a kocsmárosné asszony. Razz

Az ő ukázára eldzsanáltunk egy pult ajtó mögötti folyosón keresztül, majd be egy fagerendás szobába. Regina csendben lépkedett, amíg szobába érve leült mellettem, és a szobában tartózkodó újabb alakot leste, aki meg csuklyával takarta arcát egy árnyékos sarokban. Nya, nem értem: ha valaki takarja inkább az arcát, miért csuklyával teszi, és minek bújik el egy árnyékos helyre? Egy maszk vagy álruha sokkal kedvezőbb.
- Üdvözlöm Önöket, Jan Batist kapitány vagyok, a Önkéntes Városőrség kapitánya, köszönöm, hogy eljöttek, kérem foglaljanak helyet az asztalnál! És kérem mutatkozzanak be, szeretném tudni, mi sarkalta önöket, hogy elvállalják a feladatot! - mutatkozott be Pitány.
- Ugyan már, nem is vagy semmilyen klánban, ugyanúgy csövezel, mint én akkor, mielőtt a White Rose bártulajdonosa lettem, ráadásul nem is vagy pvp bajok, csak egy iszákos. - legyintettem Kuro kis hazugságra, miután az előttem lévők bemutatkoztak. Lényeg a lényeg, hogy most már nem lehet akkora szája, mert nincs itt a Danika cimbije, visszakapja a kölcsönöket. - Nyo, ami engem illet, én Snowcat vagyok, ő meg itt a partnerem, Regina. Őszinte leszek, és elmondom miért vállaltam a küldit: egyrészt mert szeretek kalandozni, másrészt meg szeretek szituációkba kerülni, amiből ÉSSZEL kimászok. Többet ésszel, mint erővel!
Regina egyetértően bólogatott.

by **Danee** Csüt. Okt. 17 2013, 22:24

MESÉLŐI POSZT

- Üdvözlöm Itachi! Kérem, foglaljon helyet, azt hiszem mind hálásak lennénk, ha megosztana valamit magáról ön is! – kínálta barátságos hangon hellyel a fiút, s nyugodt mozdulattal az egyik üres szék felé intett

- Üdvözlöm Önt is a körünkben Skaara! Szép hivatást, vagy mondjuk azt, kasztot választott, a lovagok mióta elindult ez az játéknak nevezett ámokfutás, mindig a többiek javát szolgálták pajzsukkal! Igen-igen, én is így gondolom, ez lenne a lovagság lényege, örülök, hogy sikerült megragadnia ezt az eszményt, és remélem nem téríti majd el semmi ettől az eszmétől!

- Ó, a városőrségről? – kérdezett vissza egy sokat látott öregember csodálkozó hangján – Milyen szokatlan, hogy a kérdezett kérdez vissza. Kémeken kívül mások nem nagyon érdeklődtek eddig a tevékenységünk iránt. De pár alapvető dolgot elárulhatok: jelenleg itt, a Kezdetek Városában látunk el kapuőri szolgálatot, de fent vagyunk a városfalakon is. Önként vállalt feladatunk pedig a kapuk előtti fegyveres konfliktusok megfékezése, hogy bárki nyugodt szívvel hagyhassa el a várost, vagy térhessen vissza ide akár gyalog is. A beosztottjaim mindegyike képzett íjász és a céh alapkövetelményei közé tartozó paralizálás képességet is mind elsajátították. Továbbá közvetítő szerepet is vállalunk céhek számára, mint ezúttal is. Ha többre is kíváncsi lenne, kedves Skaara, kérdezze csak majd meg Katherinát – mutatott a sarok félhomályában álló csuklyás alakra.

- A küldetésről pedig hamarosan szó esik, de előbb had halljuk a többi jelentkezőt!

- Kurokoto... hm, értem, egy kissé csípős a humora, de értékelem, és örülök, hogy kész csapatban dolgozni és gondolkozni, ha erre utalt a bandázás szó alatt! De ha részt szeretne venni, akkor kérem pihenje ki a magát a holnapi indulásra!

- Üdvözlöm Snowcat! Ha jól értem, akkor ön idomár, örülök, hogy ebből a remek kasztból is színesíti valaki a leendő csapatot! De megkérném, hogy amíg felvezetem a küldetésüket, addig tiszteljen meg minket annyival, hogy leveszi azt a fejhallgatót!

- Másrészt, jól értem, hogy Kurokoto úr és Őn, Snowcat úr, már ismerik egymást korábbról? Nos, akkor remélhetőleg nem lesz gond az összekovácsolódással!
- Ami pedig a küldetés illeti, azt hiszem, egyszerűbb ha a csapat vezetője adja elő, Katherina kérlek!

- Ahogy óhajtod, Jean-sama! – lépett elő a sötétből a nő,majdcsak Skaaraval egymagas, sudár termetű, s ahogy az asztal végében ülő kapitány mellé sétált, hátrahajtotta az egész termetét borító fekete köpeny csuklyáját. Egy vörös hajkorona tűnt elő a rejtek alól, smaragd zöld szempár nézet végig rajtatok hidegen és kimérten. De nem ez volt az egyetlen különleges benne első ránézésre, hanem az egész arcát, sőt, még két oldalt a nyakát is borító apró szeplők tengere, és a feje fölött éktelenkedő narancssárga indikátor sem tartozott a hétköznapi dolgok közé. A hajáért nyúlt, s két kézzel hátraigazította a szemébe hulló hajtincseket, majd a hátul is eligazgatta a két szimmetrikus lófarokba fogott haját.

- A megbízónk egy kisebb céh, amiről most nem kell tudnotok többet annál, hogy az egyik tagjukat egy vörös céh elrabolta, s most váltságdíjat követelnek érte. A megbízónk nincs abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a követelésüknek, vagy maguk intézzék a foglyul esett társuk kiszabadítását. Ezért fordultak hozzánk. Azonban nekünk jelenleg sokkal fontosabb teendőink vannak, nem tudunk embert mozgósítani a feladathoz. Itt jöttök ti a képbe! Elsőre szeretnénk megtudni, hogy hol tartják fogva, mennyien vannak körülötte, és hogy kikkel is állunk szemben egészen pontosan. Ezekre mind szükségünk lesz egy esetleges rajtaütés kivitelezéséhez. A ti feladatotok tehát az információ szerzés lesz, és ha úgy ítélem meg, akkor akár maga a rajtaütés is. A megbízónk már nyomozott az ügyben, sikerült egy darabig lekövetni a társuk nyomait. A nyomok egy erdőbe vezetnek, egy tisztásra. Onnan kellene elindítani a keresést. A megbízónk által megszerzett információ szerint az elrablók táborai közül egy épp abban az erdősében található, bár erre vonatkozóan pontos információt nem kaptak. Azaz erdő nem veszélytelen, a játékosok nagy része messze elkerüli, mióta kósza hírek szállnak arról, hogy az oda betévedőket kifosztják, vagy soha többet nem látják újra. Kérdéseket nyugodtan fel lehet tenni már most is, illetve bármilyen ötletet szívesen meghallgatok!

Határidő: Hétfő éjfél ismét csak!

by **Itachi Saton** Pént. Okt. 18 2013, 22:52

Ránéztem az úrra majd a székre és elégedetten leültem majd figyeltem mi is a feladat.Hamar kiderült és a lényegre tért, hogy mi is a feladat.Erősen hallgattam és figyeltem az infókra.Rájöttem, hogy ez a dolog olyan ami nekem fekszik... végre. Viszont egy valami megütötte a fejemet. Egy vörös céh rabolt el egy embert. Egyből végigfutott az agyamon:
-Micsoda?Egy másik vörös céh? -de ezt kívülről nem mutattam viszont eléggé elgondolkodtatott a dolog.
-Most tényleg egy másik vörös céh az, vagy az enyéim raboltak el valakit?Nem az nem lehet arról tudnék.Ez tényleg egy másik! -majd hallgattam tovább figyelmesen a gyűlés tárgyát.Hamarosan ismét olyan dolog jött amit én szintén ismerek: Erdő. Végre nem kocsmákat kell keresgélni hanem olyan helyre megyek amit ismerek. Megörültem és már forr-t a vérem, hogy elinduljunk biztosnak találom lelni fogok legalább egy nyomot vagy utat. Azután elmagyarázta hol volt az utolsó nyom és, hogy arra keressük.Éjszaka indultam ki elvégre saját példámból kiindulva akkor a vörösek aktívabbak.Kimentem az utolsó nyomhoz majd vártam egy keveset, közben nézelődtem kerestem valami rendelleneset. Miközben nézelődtem találtam valami furcsát mintha valami kecske vagy birka taposta volna ki, de itt nem ez történt, itt valakit vonszoltak."készenléti üzemmódba" és elindultam az ösvényen. Hamarosan elvesztettem azt a parányi nyomot is.
-Talán tényleg csak valami jószág taposta a füvet és én kevertem a nyomot? - elgondolkodtam majd kerestem ismét valami nem szokásos dolgot.Elindultam Nyugat felé hátha arra találok valamit mert eddig nem sokat találtam pedig azt hittem én itt nagyon eredményes leszek.Csörtettem az erdőben éjszaka és hallgattam a baglyok huhogását és belőttem a Nyugati irányt majd a sors kezeibe helyeztem életem.

by **Snowcat** Hétf. Okt. 21 2013, 10:39

- Üdvözlöm Snowcat! Ha jól értem, akkor ön idomár, örülök, hogy ebből a remek kasztból is színesíti valaki a leendő csapatot! De megkérném, hogy amíg felvezetem a küldetésüket, addig tiszteljen meg minket annyival, hogy leveszi azt a fejhallgatót!
- Nyo, ne aggódjon, ki van most kapcsolva! De ha ezt akarja. - vontam meg a vállamat, és pánt-módba állítottam a macskafülesemet.
- Másrészt, jól értem, hogy Kurokoto úr és Ön, Snowcat úr, már ismerik egymást korábbról? Nos, akkor remélhetőleg nem lesz gond az összekovácsolódással!
- Igen, ismerjük egymást. - feleltem a kérdésre negédes mosollyal. - Szegénykém sajnos inkább a verekedős huligánokkal barátkozik, és látszólag is verekedős fajta. A helyében rajta tartanám a szememet, mert a korábbi megbízónkat le akarta lőni. De nem kell nagyon bátani, csak annyi a baj vele, hogy sokat iszik. Ha a Kuroci úr megígéri, hogy nem fog erőszakoskodni és kedvesebb lesz mindenkivel, még a számára a legidegesítőbb alakokkal is, akkor lehetünk barátok. Ugye, Kuroci úr? Megígéred, hogy most jó leszel, és nem fogsz szemtelenkedni?
Jólesett mindezek a szavakat kiejteni. Eleget pofázott ez a majom is a bugos idők alatt, ámbár én nem törődtem vele, és már nem is emlékszem, miket mondogatott rám, de itt volt az idő, hogy jól visszavágjak neki, mert megérdemli, nyo. Regina nevető sziszegéseket hallatott.
A köpenyeskénkről kiderült, hogy egy vörhenyes, szép leányzó, és úgy nézett ki, mint Yggrite a Trónok Harcából. Csillogó szemekkel néztem szépségét, hallgattam okos eszét. Attól, hogy szeretem a lányokat és néha elvarázsol a szépségük, még mindig hűségesebb vagyok a még titkolt szerelmemhez. De ettől függetlenül még szabad nézni és hallgatni még csinos lányokat, és mivel még nem jöttem vele össze, ez még nem számít megcsalásnak! Very Happy

Aztán egy kis hozzászólás.
- Hölgyem, és van valami info arról, hogy ezek a fosztogatók hol táboroznak az erdőben? Dolgunk végeztével róluk is gondoskodhatunk. Ám esetleg a mentőakcióhoz lehetséges, hogy két jól megfontolt csoportra osztva - két jól kiválasztott csapatvezetővel - megközelítsük a helyszínt? Nya, ha nagy a csoport és együtt maradunk, esedékes, hogy befuccsol valami, és mind kuglibábukként fogunk felborulni ott egy helyben.

by **Kurokoto** Szer. Okt. 23 2013, 10:06

A többiek bemutatkozásai egy halovány füst és bomba függönyön keresztül csak elérték dobhártyám. A felém forduló kapitánynak mozgott a szája. Fókuszálnom kellett, hogy leolvassam, a bal oldali fickót-mit akar kinyögni és annál frappánsabb válasszal rukkoltam elő neki. -Ja.
Fordultam volna rá az italos poharamra, de ezúttal hallottam si a nevem, felnéztem és vártam, hogy a pultos nőszemély élében rakjon egy hordót, mert olyan kedves vagyok, hogy személyemmel megtisztelem az itt egybegyűlteket. Azonban hiába vártam, alkoholt, vagy bármit, csak azzal kellett beérjem, amire görcsösen görbülnek ujjaim. - Ja - feleltem újra. Azonban izéhozé szavai könnyebben eljutottak, ő nem járkált csak ült. Legyintettem csak beszédére, még hogy, annyit sem érdemel meg, hogy válaszoljak neki. Inkább az árnyékból előlépő némber beszéde érdekesebb volt. Átnéztem rajta csak a hangját hallottam. Felderítés és esetleges levadászás, ha kisebb csoportról van szó. Piros indikátorost esélyem van ölni, ezekkel itt ni. Az egyik srác már le is lécelt, biztos nem bírt magával és most jól tele rók.. vagy megkeresi a két felszolgáló lányt. Lényegtelen, szóval itt van még az, meg az. Hogy rohadna meg újra egy nyüves lovag.
- Te lovag. Ha hozzám nyúlsz kardoddal vagy akármiddel, kinyuvasztalak - fenyegettem meg egyiküket. - De amúgy okés, számíthattok rám vöröske vadászásban - jólesően fordultam a vörös hajú lány felé és bele mosolyogtam arcába. Bár még bottal se nyúlnék hozzá, Keiko letörné a kezem. Lefordultam és meghúztam a kezemben tartott kupát. Jólesően csordogált le a víz torkomon... VÍZ??? Kifújtam magam elé és ezzel kitudja kit terítettem be vele. Hogy azt a jó...

Pár pillanattal és egy szótár rongyosra gyűrése után.

- Nekem még volna kérdésem, tudtommal ennek a macskaszörnyetegnek - mutattam a kis pöffeszkedő bolhára - valamelyikre - nincsen nyomkövetése és nekem sem. Hogy a csudába találunk nyomukra? - a kérdés helyénvaló, bár épp felesleges. A rohadék víz, még a végén teljesen kijózanít. - Még egy kérdés, ennek már lesz értelme is. Mikor indulunk? Ha jól értettem, akkor ez egy szörcs en disztroly - elég nehezen ment a szó kiejtése.. rohadt angolok - munka lesz, busás fizetség nem érdekel, én fejeket akarok, lehetőleg pilóta fejeket. Értve vagyok? - majd hátradőltem a priccsen vagy fotelbe, vagy miben. Amire ráültem. Ha nem volt több értelme, maradni ezután, az említett pihenőre elvonultam kint a csurgató melletti bozótban, átölelve egy whiskys üveget.

by **Skaara** Szer. Okt. 23 2013, 23:14

Jin Batist szavai jól estek a lovagi hivatással kapcsolatban. Határozottan olyan szeretnék lenni, amilyennek mondta.
Biztosíthatom, semmi nem fog letéríteni az igaz útról. Egyszer már elkövettem egy hibát. Nem jöttem rá időben a háttérbeli történésekre, és nem lett jó vége. És feltett szándékom jóvátenni, és a lehető legtöbb embernek segíteni. Addig nem nyugodhatok. - mondtam a Kapitánynak. Ismét eszembe jutott a volt főnököm, azzal a kétértelmű kijelentésével, amire csak utólag jöttem rá. Jóhiszemű voltam, és nem gyanakodtam. És most pontosan itt tartunk. Bezárva egy virtuális világba, és játsszuk a mindennapi halálharcot. Életre, halálra, ahogy azt a "Rendszer Ura" kitalálta. Pedig a béta idején a SAO marhára nem erről szólt. Csak szórakozás volt, és játék, és nem pedig vesztőhely. Most viszont napról napra kevesebben tapossuk Aincrad digitális utcáit... Nincs ez így rendjén... - Egy napon kijutok a frontvonalra én is, és részt veszek a vezérharcokban! De addig is ott teszem a dolgom, ahol tudom.
Kicsit furán néztem, amikor megkezdődött a Maúnika Só aincradi változata Kurokoto és Snowcat főszereplésével, de messze nem olyan furcsán, amikor a víztől minden baja lett.
A kérdéseimre választ kaptam a Kapitánytól, és Katherinától. A nő kifejezetten tetszett nekem, és igencsak mosolyogtam rá. Aztán az íjász morgolódott kicsit, de azt ignoráltam. Amikor eltéblábolt a teremből, és a többiek is abbahagyták a kérdezősködést, megszólítottam én is a gyönyörű teremtést:
Jó estét szép hölgyem! mit szólna hozzá, ha együtt vacsoráznánk, vagy meginnánk valamit együtt, és közben elbeszélgetnénk a küldetésünkről? - kérdeztem meg tőle. Ha beleegyezett, akkor meghívtam az általa választott vacsorára, innivalóra, és próbáltam hozzá közelebb kerülni. Ha nem, akkor ez esetben egyedül vacsoráztam, és gondolkodtam a küldetésen, és hogy a SAO fejlesztésekor miért nem tettünk a játékba csajozás jártasságot... XD

by **Danee** Kedd Okt. 29 2013, 20:56

MESÉLŐI POSZT:

- Nem, drága jó Snowcat – átsétál az idomár székéhez, és felül elé az asztalra, rámosolyogva a fiúra - egészen pontosan nulla egész nulla infónk van arról hogy a fosztogatók, vagy akár az emberrablók merre ütöttek tábort, de egyet se féljen drága uram – s ebben a pillanatban, kacéran végigsimítja a fiú állkapcsának vonalát, a tenyerébe véve az kisfiús állat a végén – de éppen ezért vagytok, ti, hőseim, hogy együttes erővel fény derítsünk ezeknek az emberbőrbe bújt démonoknak a hollétére!
- Ami a csapatokat illeti... hm – gondolkodik el majd néz Itachi üresen árválkodó székére, s ismét rámosolyog az idomárra – Te és Itachi, azt hiszem remek csapatot alkothatnátok, ha formációra kerül a sor, a íjászunkat pedig a lovagom belátására bízom majd, azt hiszem. Így remekül alkothatnátok két szárnyat körülöttem! – s még kuncog is egyet, majd a válláról hátralöki a két szalaggal átkötött vörös copfot, és visszaereszkedik azt asztalról a padlóra
- Ó, igen, Kurokoto-kun, jó a kérdés – lép oda az íjászhoz, végigsimítja a férfi haját, majd a fejtetőn belekapaszkodva, hátrahúzza a fejét és mosolyogva egy csókot lehel a homlokára - a nyomkövetést bízzátok rám, a Ti – és itt körbenéz hármótokon – feladatotok az én személyes biztonságom garantálása lesz. Ti lesztek a szemeim és füleim amikor alszok, a karom meghosszabbításai, amikor harcra kerül a sor.
Skaara invitálása kissé meghökkentette a rőt hajú nőt, el is engedi Kurokoto haját, s a lovag széke mellé lépve, öklét az asztal lapjára helyezve oldalra dőlve támaszkodott meg, fejét félrehajtva:
- Ömmm, Kedves Skaara, hogy is mondjam... – s közben kisöpri a haját az arcából - talán.., ismétlem, talán lenne kedvem bájcsevegni, és persze megbeszélni a küldetés részleteit, deee... azt hiszem mindkettőnkre ráférne egy pihentető alvás a holnapi út előtt!
- És akkor mondanám mindenkinek, illetve Itachinak majd megírom, hogy hajnalhasadtával indulunk innen, a városkaputól, a későket hátra hagyjuk! Remélem mindenki számára világos voltam!
- Akkor hát, kellemes estét lovagom! Ne aggódjon lesz még alkalma beszélgetni velem, több is mint szeretné! – zárja a szót némiképp negédes, ám érezhetően fagyos hangon
- Nos, akkor eridjetek pihenni, holnap korán indulunk!
- Jan Batist! – biccent a kapitány felé
- Katherina! – viszonozza a gesztust - Jó éjszakát!
- Ennyi volt már, köszönöm, hogy megjelentek! – búcsúzik a kapitány is, majd a nőt követően ő is távozik a szobából
Itachi egész nap, sötétedésig kóborolt erdőről erdőre, tisztást, tisztás után felkutatva, de semmi bizonyosat nem talált egyedül, talán ha a pontos koordinátákat elkérte volna Katherinától, és még ráadásul képzett is lett volna nyomolvasásban, akkor sikerülhetett volna. De így végül a sötétedés zavarta haza éjszakára a Kezdetek Városába.
Este érkezik egy levél Itachinak, ami a hajnali indulást és a csehó melletti kaput jelöli meg a küldetés kezdeteként.

* * *

Reggel van, a nap már a horizont fölött jár, ti pedig jó három órája tapossátok az utat, de az erdőbe, ahova Katherina vezetett titeket, még alig fél órája lehettek.
Morgás hallatszik a fák közül, és a lány oldalra dobja a kezeit, hangtalanul megállást int.
A fák között, a bokrok árnyából körös-körül vicsorgó fogak, szürke prémes hátak, prédára leső szempárok lépnek elő. Egy egész falka farkas, vannak vagy tucatnyian is
- Maradjatok együtt, ne engedjétek őket a hátatok mögé! – adja ki a parancsot, s a fekete köpenye alól egy kézi számszeríj, ismétlőtárral a tetején, és a másik kezében pedig egy vadászkés kerül elő
A Snowcattel szemben lévő farkas kilép a falka gyűrűjéből, és elsőként ugrik, rögtön követve a többi által.
Katherina lead két lövést, és még mielőtt megmozdulhatnátok, két haláltusáját küzdő szürkebundás terül el mögötte, a földön, a harmadik a vadászkésén nyársaltatja fel magát.

Sorrend mobok és Katherina nélkül:
Itachi (Sebzés: 8, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Itachi
Itachi
Kurokoto (Sebzés: 7, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Kurokoto
Kurokoto
Snowcat (Sebzés: 6, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Snowcat
Skaara (Sebzés: 8, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)

by **Danee** Szer. Nov. 06 2013, 20:49

Itachi a harc után pótolhat 500 szóval. A harcból kimarad.
Kurokoto jön, majd Snowcat és végül Skaara, ahogy fent is látszik!
Mivel ez gyors harci kör, kérem tartsátok a 3 napos határidőt!
Mindenkire fogok egyenként is reagálni, ha nem írtok rögtön egymás után, de azt is megtehetitek!

by **Kurokoto** Csüt. Nov. 07 2013, 16:03

Előterembe került, a nő, sőt túl közel, nem érdekelt, csak fogja már be. Ez a dolog viszont hangzatos volt, végre valaki aki használható és csak egyszerű védelemről van szó. Lehet a végén őt is homlokon lövöm, hogy mert a személyes közelembe jönni! Villámló tekintettel néztem a lányra, aki megcsókolta a homlokom és még mindig a hajamban volt a keze. A szemét!
- Idefigyelj! Részeg vagyok, de nagyon is jól látom mit akarsz tenni, és ne merd! - valószínűleg szavaim sem kellettek hozzá, mert tovább ment a másik fickóhoz. De előbb nekem hánynom kell, remélem mihamarabb befejezi a beszédet és békén hagy nyugton. Innom kell nem is hánynom, szomjas vagyok, és az eddig szorongatott korsót meghúztam. Újra lefolyt némi víz a torkomon. A francba, hogy mindig elfelejtem! - Mi a ****! - ocsúdtam fel magamban, kissé összeszakadva, hangosan Rolling Eyes

Üvölthetnékem volt, a víz undorító hatásától. Körmöm beleeresztettem az ülőalkalmatosság kapaszkodójába, és hangtalan üvöltöttem egy jókorát. Kellett egy két szempillantásnyi idő, míg összeszedtem magam annyira, hogy ne dobjam ki a taccsot és odafigyeljek a copfos-kára. Városkapu és reggeltől indul a védése. Oké felfogtam, azzal felálltam és átzuhantam a fotelen. Rittig útba tették ezt a szart. Kezem felemeltem jeleztem, hogy még élek, és felhúztam magam, valakibe, vagy valamibe kapaszkodva. Kitántorogtam és teljesen a kocsmából a söntés melletti bozótosban összeestem.

Kora hajnalban arra keltem, hogy gurulok.. felnéztem és láttam a kidobó bakancstalpát, ahogy odébb rugdos a csehó közeléből. Feltápászkodtam és erélyesen ráförmedtem, hogy a jó **** ****kájával szórakozzon. Leporoltam magam feleslegesen, és már kábán de józanon elindultam egy kis társaság felé, A kapuban állt egy igen csinos, csinibaba, meg valakik.
-Aholy emberek - intettem oda nekik. Talán mondtak valamit, talán nem, nem különösebben izgatott, valami rémlett az estéből, főleg az a szemét dagadt nő, aki vizet adott nekem tömény helyet. A rohadék...

Szitkozódásom igen hosszan tartott ezúttal, ugyanis már az árnyékom jócskán elnyúlt és csak mentünk és mentünk. De mit keresek én itt, meg kik ezek? Furán hatna, ha megkérdezném, hogy ő kik, de muszáj leszek.
- Merre megyünk? - kérdeztem simán egyszerűen.
Azonban a vörös hajú nő kitette oldalra a kezeit én meg szépen bele is mentem, de megálltam. Aztán válaszolt, de nem a kérdésemre, hanem valami teljesen más random témában, ez meg mi, leszakad a pofám.
Körbenézek és már látom én is a dögöket, innen érzem a büdös bundájukat, a többszörösen ázott szutykos farkasok bűzét.
Íjam amit eddig kezemben szorongattam, felajzottam és a lány elé ugrottam. Egy nyílvessző, a legközelebb álló farkas felé lőttem majd a további egy célpontot néztem ki és lőttem felé. Közel háromnegyed körívet látok be innen, vagyis egy elég összetett félgömböt. A második lövés előtt megremegett a kezem, ugyanis először egy macska volt a célkeresztben, de tudom a 'friendly fire'-t nem díjazná a bundás macska.
Hat nyílvessző repült és én magam szóltam is a többiekhez.
- Fedezzetek! - csikordultak össze fogaim a kiszűrt szavak alatt.

/ ha mind a 2 nyíl talál 2 célpont farkas -3 gyorsasággal gazdagabb lett.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Nov. 07 2013, 16:03

The member 'Kurokoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4766610511_dda12706fc_s

[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Snowcat** Pént. Nov. 08 2013, 08:41

- Nem, drága jó Snowcat, egészen pontosan nulla egész nulla infónk van arról hogy a fosztogatók, vagy akár az emberrablók merre ütöttek tábort, de egyet se féljen drága uram. De éppen ezért vagytok, ti, hőseim, hogy együttes erővel fény derítsünk ezeknek az emberbőrbe bújt démonoknak a hollétére!
Ezalatt odajött hozzám, és simítgatott. Ezt egy jóleső dorombolással díjaztam, amit nyilván Reginán kívül még én vagyok egyedül képes megcsinálni ebben a teremben. Ha nem lenne az én Enhi-chanom, még különösebben feldobott volna. Regina vágta a pofákat.
- Ugyan, kisasszony, mi nem hősök, hanem önkéntes vállalkozók vagyunk, nyo. - szerénykedtem.
- Illetve vagy. - motyogta maga elé Regina úgy, hogy csak én halljam.
A többieket is ellátta hasonló kényeztetéssel. Noha az egyik tag be is indult rá, a jó öreg Kurocikánk besértődött nagyon. Csinálta itt a nagy kellemetlenségeket, így mielőtt kihúzott volna a kocsmából, rászóltam csípősen.
- Kanfajtárs! Viselkedjél legalább a társaságban, főleg a hölgyek előtt! Mit fognak rólad gondolni a megbízóid? - Szigorú arccal, figyelmeztetően felemelt hüvejkujjal mondtam neki.
Ezután hallgattam a többi instrukciót, majd miután szétszeleltünk, Reginával együtt bevonultunk egy hálószobába kialudni magunkat. Jobb, ha korán lefekszünk, ha korán is kelünk! Bezzeg a többiek biztos átmulatják, vagy átisszák az éjszakát. Szegény Katherina, ki hasonlít a Trónok Harca Yggrittjére! Biztos most zaklatja őt az egyik kanfajtárs. Regina aludt ugyan, de gyakran felébredt, hogy őrizze testünket bármilyen nemű támadótól, aki berontana az ajtón. Szerencsére nyugis éjszakánk volt, nyo!
Kora hajnalban keltünk, jóval mindenki előtt, így már korán taliztam Katherinával. A többiek meg késtek!
- Nya! Hát pálinkás szép jó reggelt, jó öreg Kuroci! Az éjszaka órát tartottál a tivornyának arról, hogy kell egyszerre öt korsóval inni, és ezért késtél, mi? - Egy jóízűt kacagtam rajta. Regina is mintha megeresztett volna egy mosolyt, de nem fejezte ki igazán. A vén tanáron látszik, mennyire másnapos, így biztos az alkoholtól megtompult agyával úgyse fogta fel, amit mondtam neki.
- Mehetünk, parancsnokasszonyom? - kérdeztem Katherinától udvariasan.
Ezzel hosszú menetelésre keltünk az erdőben. Katherina mögött haladtunk a pettársammal. Néha hátranéztem, hogy megvannak-e a többiek is. Kuroci még mindig támolyog.
Hirtelen farkasokkal találtuk szembe magunkat! Ezek nagyon vadak, és különösen se kedvelik kutya létükre a macskákat sem! Én szeretem az állatokat, de ezek nem igaziak és ki akarnak csinálni minket, úgyhogy meg kell védenünk magunkat. Az első farkas már az irányomba ugrott. Meg se hallottam az Öreg Alkoholistát, mert ezalatt már éppen támadtunk Reginával. Regina, hogy megvédjen engem, már a felém induló farkasra vetette magát a karmaival és harapásával. Így én egy másik farkassal foglalkoztam. Megforgattam az állatidomári botomat. Használtam a magam képességét, de ha nem használ, akkor a botommal odacsapok neki.

//6 sebzéssel támadok két farkast két követő támadás során. Az első farkashoz használom a speciális képességemet (alsó kocka)//

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 08 2013, 08:41

The member 'Snowcat' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Skaara** Vas. Nov. 10 2013, 15:11

Az este nem egészen úgy alakult ahogy szerettem volna, és Katherina inkább a pihentető alvás mellett döntött a vacsora és a kellemesebb tevékenységek folytatása helyett. Remélem is, hogy lesz alkalmunk. Jó éjszakát Katherina! - köszöntem el tőle, mosollyal az arcomon. Bár, mint mondta lesz még alkalmunk bájcsevegni. Mindenesetre jó alaposan bevacsoráztam a fogadóban, legurítottam hozzá egy korsó sört, és másnapra vettem jó pár rántott húsos szendvicset. Elkél az, nem tudni, milyen hosszúra fog nyúlni a felderítés. Aztán nyugovóra tértem, pár órát aludtam, és hajnali 4kor keltem szokásom szerint. Aztán a pulthoz ballagtam, és jó öreg reggeli kávémat kortyolgattam. Jót tesz az kora reggel, és ahogy leért, kértem ki a következőt. Aztán gyülekezett a jónép, az íjászt épp kitették a fogadóból, én pedig megköszöntem a kávét, és utána mentem én is a kapuhoz.
A pálinkás jó reggelt-en jót nevettem. Sziasztok! - szóltam oda a többieknek, és a nőtől mosolyogva kérdeztem: Katherina kedves, hogy aludt az éjszaka?
Közben lehívtam a kardom, és pajzsom, és felöltöttem a páncélzatomat.
Aztán megindultunk a terepre, közben próbáltam Katherinával beszélgetésbe elegyedni. Pár óra gyaloglás után előjött egy kupac farkas. Mire bármelyikünk is megmozdulhatott volna, Katherina már le is vadászott hármat. Kettőt a számszeríjával, egyet meg a késével. Hmm... érdekes...
Katherina drága, csak nem frontharcos? - kérdeztem meg tőle - A farkasoknak aránylag sok életerő-pontjuk van, és egy ilyen számszeríj használatához legalább 9-es szintűnek kell lenni a használójának, ha jól sejtem... És a gyorsasága is figyelemreméltó - ismerős volt a tárgy, még a béta-teszt idején kb. eddig a kategóriáig hoztuk létre a tárgyakat, és nem túlzás ha azt mondom, hogy az egyik legjobb fegyver, amit láttam...
A többiek már több-kevesebb sikerrel elkezdték aprítani a farkasokat, de elég sokan voltak. Gyors mozdulattal megnyitottam a menümet, és lehívtam a vásárolt rántott húsos szendvicseket, és kettőt elhajítottam a farkasok közé, talán sikerül elterelni a figyelmüket egy kicsit. Erre vigyorogjon a kutyaprotkó! - kiáltottam oda a bolhazsákoknak. - De osszátok be, mert egyszer van csak kutya jó világ! Aztán gyorsan be is zártam a menüt, mielőtt valakinek szemet szúrna az a jó pár letiltott menüpont, amit a megnyitó előtt deaktivált a "rendszer ura". Nem hiszem, hogy túl jó fényben tüntetne fel. Aztán, ha még volt időm a körben, akkor a legközelebbi farkast próbáltam támadni, bár a találati esélyem elég alacsony 1-es szinten, remélem az elterelésem sikeres volt.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 10 2013, 15:11

The member 'Skaara' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők 4766610511_dda12706fc_s

by **Danee** Kedd Nov. 12 2013, 23:49

MESÉLŐI POSZT:

Az előző este tartalmából:

- „Kanfajtárs! Viselkedjél legalább a társaságban, főleg a hölgyek előtt! Mit fognak rólad gondolni a megbízóid?” intette meg az idomárfiú az íjász fickót, amire Katherina kikerekedett szemekkel és egy kis mosollyal reagál csak, kezét finoman az ajkai elé húzva, hogy ne lássák, hogy milyen jól mulat kettejük kakaskodásán

Reggel a kapunál:

- „Sziasztok! Katherina kedves, hogy aludt az éjszaka?” – hangzik a kérdés az utolsóként érkező lovagtól
- Remek éjszaka volt, bár alvásnak kevéssé nevezhetném, azt amivel eltelt! – feleli sejtelmesen a nő
- Ó, igen, indulhatunk, akár azonnal is, most, hogy végre mind itt vagytok! – feleli végezetül Snowcatnek

Farkasok gyűrűjében:

Kurokoto elnyűtt hangja recseg fel egyetlen rövid ám annál lényegre törőbb kérdés formájában, épp mielőtt megálljt intet volna Katerina
- „Merre megyünk?”
- Természetesen a tisztásra, Kurokoto-san! – feleli a vörös hajkoronás nő, miközben az elsőként rátámadó farkasokkal végez
- Látom, sikerült kipihenned a tegnapi bódulatot! – teszi hozzá, amikor Kurokoto elé vágódik, s egymásutánban két szürke-bundást is úgy telibe kap vállmagasságban, a nyakuk alatt, hogy szinte a fele életcsíkja eltűnik mindkettőnek. Ráadásul a nyílvessző ereje még enyhén vissza is lökte mindkét vadállatot, amelyek a sebesülést követően a porba hullnak.
- Nem rossz! – jegyzi meg a nő - De azért remélem, hogy a rosszul léttel együtt nem távozott minden más is, ami tegnap este elhangzott! – fonja tovább a szót, miközben újabb célpontra irányítja nyílpuskáját.
- Ne mond, hogy nem emlékszel, mit műveltél velem az este! Annyira isteni voltál! – mímel a kezével, ahogy a finom kis nő keze a kés markolatára zárva megremeg, majd az ujjak erőteljes mozdulattal tárnak ki, akár egy robbanás, majd zárnak vissza, mielőtt a penge kihullna a tenyeréből
- Rég volt már ennyire pusztítóan mámoros estém! – kacsint rád sejtelmesen némi pírrel az arcán
Eközben Snowcat és Regina is mozdulnak, a hópárduc fújó, morgó hangokat hallatva veti rá magát a legközelebb merészkedő vicsorgó farkasra, a két állat egyetlen szőrgombóccá összekapaszkodva marja, harapja egymást, minek eredményeként A farkas életcsíkjából több mint a harmada, szinte már a fele tűnik el, de Regina is elszenved pár csúnya sérülést, 4 életponttal csökken az élete.
Snowcat ugyan egy másik farkas felé suhint a botjával, de a vadállat elkerüli az ütést, ami viszont utána jön már nem tudja: recsegve-ropogva öleli körbe a jég, bundája minden szőrszálát is jégcsapokba zárva.
Skaara pedig, mielőtt még harcba bocsátkozna, a nő hatékonyságát látva tereli el a szót:
- „Katherina drága, csak nem frontharcos? A farkasoknak aránylag sok életerő-pontjuk van, és egy ilyen számszeríj használatához legalább 9-es szintűnek kell lenni a használójának, ha jól sejtem... És a gyorsasága is figyelemreméltó”
A vöröshajú, végezve reá támadókkal, oldalvást fordul, hogy a többi vicsorgóval nézzen szembe, s közben azért válaszra is jut ideje:
- Nem egészen, Lovagom, de nem lőtt nagyon mellé... majd elmesélem! - azzal két újabb ragadozót küld az öröknek épp nem nevezhető pixelmezőkre
A következő ötlet remekül beválik, a körülötted vicsorgó farkasok pár pillanat múltán szaglászni kezdenek, majd rávetik magukat a szendvicsekre. Egymásra morogva próbálja egyik-másik elorrozni, vagy épp gyorsan bekapni a könnyen jött zsákmányt. Az evéssel, marakodással elfoglalt vadak figyelmének lanyhulását kihasználva kardod lesújt az egyik prémes hátúra, éppen túlsebezve a felénél, sárgába változtatva az életcsíkját.
- Használd ezt! – kiállt fel Katherina az akciód láttán, s egy fiolát hajit feléd
- Hajtsd fel, segít! – ha megiszod az ismeretlen löttyöt, egy kicsivel gyorsabbnak, kitartóbbnak és biztosabb kezűnek érzed majd magad
A többi farkas, ami nem a szendvicseken marakodik, vicsorogva elhátrál , amikor újabb fivéreik és nővéreik merészkednek elő az erdőből, legalább még egyszer annyian, amennyi elsőként előbukkant.

Sorrend mobok és Katherina nélkül:
Kurokoto (Sebzés: 7, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Kurokoto
Kurokoto
Snowcat (Sebzés: 6, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Snowcat
Skaara (Sebzés: 8, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.) - fiola hatására változhat

by **Kurokoto** Kedd Nov. 19 2013, 11:05

- Tisztás?.. - néztem magam elé a levegőbe.. valami rémlik. Védelem.. a nő védelme. - Mennyit ihattam tegnap? - szűrődött ki kérdés belőlem, miközben sóhajtva felhúztam az íjat, a nehéz de mégis közeli célpontokra "fókuszálva".
Nyilam könnyed szerrel terítettek le két farkast, és kaptam is a dícséretet. Jólesett ilyet hallani, bár nem mindent értettem abból, amit mondhatott. Próbáltam nem túlontúl a zsibajra koncentrálni, ami fejemben van, hanem tudattalan állapotomban néztem rá. Talán még egy.. "He?" is leríhatott arcomról. - He? - kérdeztem ezúttal hangosan. Éjszakából arra emlékszem, csak hogy.. kiesem a kocsmaajtón és elállom a hazatérők útját. A földön elterülve. Aztán jött valaki és felemelt, utána valami puha volt és végül ébredéskor megint durva és köves. Mámoros estére felfigyeltem, ugyan régóta iszom, és régóta nem voltam nővel.. kihasználta volna azt, hogy kiütöttem magam? - Nem mondod komolyan, hogy tettem valamit este veled? Valamit, aminek nem szabadott volna megtörténnie? - kezdtem kijózanodni egy kicsit sokként ért, hogy lehet lefeküdtem vele. Remélem csak szivat, mert akkor most megcsaltam itt ezen a helyen feleségem emlékét. Kicsit közelebb léptem hozzá és halkan súgtan neki - mit tettem? - majd a szendvicset zabáló farkasokra néztem új célt keresni, de mögöttük jött pár új ellenfél. Őket kell támadnom és kiverni a fejemből az elhangzottakat. Keiko.. na ne valami rémlik, elég sokat józanított a kocsmáros né. Csak ne jusson eszembe, mi is történt, nem akarom tudni.
Kicsivel messzebb vannak az újonnan felbukkant farkasok. Nem számít a táv, kell egy kis kockázat. A többieké a közeliek, én írtom a távot. Három egymás mellett sétáló/rohamozó farkast célzok meg. Elővettem három nyílvesszőt és kettőt magam elé beleszúrtam a földbe. Alig öt másodpercem van. A kezemben lívőt gyorsan az idegre tettem és a kissé homályosan látott farkasok egyikét kinéztem magamnak. Lőttem. Felvettem a következő nyilat, sebtében behelyeztem helyére és lőttem. Majd alig két másodperc múlva újra lőttem.
A hat nyílvessző repült egyenesen céljaik felé. Kicsit homályos volt, hogy melyiket hova lőttem, de majdcsak betalál.

//első és 3. kocka pihiköröm volt, ne vedd őket figyelembe! edit 2013.11.22

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

Re: [Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők