[Játékos Küldetés] Ördögi kör
4 posters
1 / 1 oldal
[Játékos Küldetés] Ördögi kör
Ördögi kör!
Résztvevők:
- Matthew D. Blackfire
- Fenevad
- Ayugai Mikoto
A Kezdetek városának utcáit járva egy ódon küldetéstáblára bukkanhattok, amin a következő, egyetlen felhívást olvashatjátok:
Kedves Játékosok!
Segítségre van szükségem egy ritka növény beszerzésében, ami nem messze a várostól nő egy kis bokros vidéken. Egy sárga levelű húsevő virágot kell keresni, akár többet is lehet hozni. Én magam nem tudok elmenni érte, mivel a boltomat kell felügyelnem, így szükségem van valakire, aki el bírja nekem hozni. Aki ezt megteszi, jutalomban részesítem! A növényt pedig a főtérhez közeli kristály boltban kell leadni. Ott keressétek a Kristály Mestert!
Kristály Mester
Ha elfogadjátok a lap felugró panelén a küldetést, akkor csupán egy GPS koordináta-bejelölést találhattok a térképeteken, mivel ez a quest nem Aincradi. A szemfülesek rájöhetnek egyből, hogy lényegében csak a helyzetjelzőt fogadtátok el.
Most már tudjátok, hogy hova kell mennetek, itt az idő, hogy elinduljatok!
Postotok addig tartson, hogy kiértek a városból.
Óhaj-sóhaj, panasz, egyéb: Pirvát üzenetben!
Határidő: 3 nap/fő (ergo nem kell nagyon sietni)
_________________
Mesélői Adatlap ||| Játékosi Adatlap ||| Good Fucking Night
Mesélői szín: goldenrod ||| Játékosi szín: burlywood
- Küldetéseim:
Henzon- Harcos
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2012. Sep. 26.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Egyre kevesebb és kevesebb ember volt már a főtéren, sőt mi több a Kezdetek városa se nyüzsgött annyira a játékosoktól mint a nagy bejelentés napján. A játékosok többsége már elindult, hogy fejlődjön és elérje az oly messzinek tűnő századik szintet. Egyedül én voltam az a játékos aki még nem kezdett neki a munkának, sokkal inkább azon igyekeztem, hogy megtaláljam a barátaimat. North és Matthew szintén valahol az első szinten tartózkodnak, ám nem kis munka felkutatni minden egyes szeglelet a városban utánuk, pláne akkor ha már nem is ott vannak, hanem a vadászmezőkön. Róttam az utcákat, sikátorból sikátorba néztem be utánuk, azonban nem találtam őket sehogyan sem.
Az egyik utcán befordulva véletlenül ráleltem két játékosra, akikről első rápillantásra azt hittem, hogy azok akiket keresek, ám csalódnom kellett. Amikor kicsit közelebb mentem, két lányt láttam akik egymással szemben álltak és cseverésztek. Amikor elhaladtam mellettük, egy fura szó ütötte meg fülemet felőlük amire vissza is fordítottam a fejemet.
"-Rendben, akkor felveszlek barátlisára és tudni fogjuk, hogy merre jár a másik." Mondta a fiatalabbik lány, miközben a játék menüjében babrált. *Barát lista? Talán ennek segítségével meg tudnám keresni a többieket...* Gondoltam, majd az egyik közeli padra leülve végighúztam magam előtt a kezemet aminek köszönhetően megnyílt előttem a menü. *Úgy tűnik, hogy Kayaba nem viccelt, még most sem lehet kijelentkezni... Na mindegy is, keressük meg a többieket. Ha van barátlista a játékban, akkor biztosan kell lennie olyannak is ahol rá tudok keresni más játékosokra.* Ezen gondolatmenetből kiindulva turkáltam a menüben, majd ráleltem a kívánt opcióra.
- Na igen, viszont nem igazán tudom, hogy milyen nevet adtak maguknak a játékban... Talán először rá kellene keresnem az igazi nevükre, hátha azzal regisztráltak? Na nézzük, akkor az első Matthew lesz. Mondtam, majd bepötyögtem a nevét. - Yatta! Meg is van, Matthew D. Blackfire. Nem gondoltam volna, hogy az az idióta a saját nevét fogja használni egy játékba... milyen amatőr. Csóváltam a fejemet, bár arra már nem gondoltam, hogy én is ugyan azt a nevet használom mint a valóságba. - A következő pedig North Greenfield. Ezt a nevet is bepötyögtem, azonban erre már nem hozott ki semmilyen találatot. - Várjunk csak, Kayaba bejelentésekor találkoztam vele, ott állt mellettem. Biztos nem a saját nevét használta... Gondolkodtam el hangosan, ahogyan eszembe jutott egy név. A keresőbe beírtam, hogy Fenevad, amire szintén kihozott egy találatot. - Remélem, hogy ez North lesz és nem valami ismeretlen fenevadnak küldök majd üzenetet... Na nézzük csak:
"Ha még mindég áll az amit az üzletben beszéltünk, miszerint együtt fejlődjünk a játékban, akkor egy óra múlva várlak benneteket a főtéren. A főtértől nem messze találtam egy küldetést amivel meg is kezdhetnénk a játékot.
Amint megírtam az üzenetet, mindkettőjüknek elküldtem azt, majd én is a főtérre siettem, hogy ott találkozzunk. Nem telt bele fél órába és mindkét srác megjelent előttem. Mindkettőjüknek fülig ért a szája, ahogyan először nem szóltak semmit, megvárták, hogy én kezdjek el beszélni.
- Na mi van? Mondtam, hogy nem lesz elég pénzem a játék megszerzésére. Így hát betörtem egy ficsúrhoz és elloptam az övét! Mondtam el kettőjüknek röviden és tömören a NervGear beszerzésének módját, majd felállva a padról elindultam az egyik utcához, ahol egy tábla állt. Megkopogtattam az oldalát, jelezve, hogy ez az a küldetés amiről beszéltem. Nem várom meg míg elolvassák, zsebre tett kézzel el is indulok a kijelölt koordináta felé. Igaz ez kivezetett a városból, de mivel hárman voltunk, így nem igazán aggódtam azon, hogy milyen lénybe botlunk majd bele.
Az egyik utcán befordulva véletlenül ráleltem két játékosra, akikről első rápillantásra azt hittem, hogy azok akiket keresek, ám csalódnom kellett. Amikor kicsit közelebb mentem, két lányt láttam akik egymással szemben álltak és cseverésztek. Amikor elhaladtam mellettük, egy fura szó ütötte meg fülemet felőlük amire vissza is fordítottam a fejemet.
"-Rendben, akkor felveszlek barátlisára és tudni fogjuk, hogy merre jár a másik." Mondta a fiatalabbik lány, miközben a játék menüjében babrált. *Barát lista? Talán ennek segítségével meg tudnám keresni a többieket...* Gondoltam, majd az egyik közeli padra leülve végighúztam magam előtt a kezemet aminek köszönhetően megnyílt előttem a menü. *Úgy tűnik, hogy Kayaba nem viccelt, még most sem lehet kijelentkezni... Na mindegy is, keressük meg a többieket. Ha van barátlista a játékban, akkor biztosan kell lennie olyannak is ahol rá tudok keresni más játékosokra.* Ezen gondolatmenetből kiindulva turkáltam a menüben, majd ráleltem a kívánt opcióra.
- Na igen, viszont nem igazán tudom, hogy milyen nevet adtak maguknak a játékban... Talán először rá kellene keresnem az igazi nevükre, hátha azzal regisztráltak? Na nézzük, akkor az első Matthew lesz. Mondtam, majd bepötyögtem a nevét. - Yatta! Meg is van, Matthew D. Blackfire. Nem gondoltam volna, hogy az az idióta a saját nevét fogja használni egy játékba... milyen amatőr. Csóváltam a fejemet, bár arra már nem gondoltam, hogy én is ugyan azt a nevet használom mint a valóságba. - A következő pedig North Greenfield. Ezt a nevet is bepötyögtem, azonban erre már nem hozott ki semmilyen találatot. - Várjunk csak, Kayaba bejelentésekor találkoztam vele, ott állt mellettem. Biztos nem a saját nevét használta... Gondolkodtam el hangosan, ahogyan eszembe jutott egy név. A keresőbe beírtam, hogy Fenevad, amire szintén kihozott egy találatot. - Remélem, hogy ez North lesz és nem valami ismeretlen fenevadnak küldök majd üzenetet... Na nézzük csak:
"Ha még mindég áll az amit az üzletben beszéltünk, miszerint együtt fejlődjünk a játékban, akkor egy óra múlva várlak benneteket a főtéren. A főtértől nem messze találtam egy küldetést amivel meg is kezdhetnénk a játékot.
Pacsi, Mikoto voltam!"
Amint megírtam az üzenetet, mindkettőjüknek elküldtem azt, majd én is a főtérre siettem, hogy ott találkozzunk. Nem telt bele fél órába és mindkét srác megjelent előttem. Mindkettőjüknek fülig ért a szája, ahogyan először nem szóltak semmit, megvárták, hogy én kezdjek el beszélni.
- Na mi van? Mondtam, hogy nem lesz elég pénzem a játék megszerzésére. Így hát betörtem egy ficsúrhoz és elloptam az övét! Mondtam el kettőjüknek röviden és tömören a NervGear beszerzésének módját, majd felállva a padról elindultam az egyik utcához, ahol egy tábla állt. Megkopogtattam az oldalát, jelezve, hogy ez az a küldetés amiről beszéltem. Nem várom meg míg elolvassák, zsebre tett kézzel el is indulok a kijelölt koordináta felé. Igaz ez kivezetett a városból, de mivel hárman voltunk, így nem igazán aggódtam azon, hogy milyen lénybe botlunk majd bele.
Ayugai Mikoto- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2013. Jan. 12.
Age : 34
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
A nap ugyanúgy fényesen ragyogott, a madarak ugyanúgy énekelték dalaikat, a szél ugyanúgy simogatta az arcomat és az emberek ugyanúgy járkálgattak az első szint fővárosában, mintha mi sem történt volna. Belül persze mindenkiben ott volt a hang, az az undorító, rémisztő hang, mely csak suttogta és suttogta a szavakat. Az az alak, amely éjszaka jön elő, ott bámul rád a szobád ablakából, kopogtat rajta és lesújt rád, amikor és ahol csak akar. A félelem.
Hiába volt a sok RPG tapasztalat, a rengeteg fórumos vagy épp rendes többjátékos RPG-k, a Sword Art Online egy teljesen más és új élményt biztosít a játékosoknak, kezdve azzal, hogy itt tényleg csak egy életed van.
-Miért kell folyton ilyesmire gondolnom...?- hajtom le bánatosan a fejem, majd folytatom az utcák pásztázását.
Amióta a társaimtól elszakadtam, azóta valahogy túl pesszimistának érzem magam, nincs meg az a hangulat, ami továbbvinne az utamon. Bár ez a keresgélés utcáról-utcára teljesen felesleges, főleg ha egy ekkora városról van szó, nem adhattam csak úgy fel a reményt, hisz ígéretet tettünk a játék elején.
Újabb néhány óra keresgélés utána fáradtan, de letörve nem, ültem le egy közeli padra egy gyönyörűen kidolgozott szökőkút köré. Fejemet teljesen hátrahajtottam és a felhőket bámultam, melyek elterültek a végtelen kékségben. Gyönyörűek voltak, szinte már tényleg azt hinné az ember, hogy nem egy halálos játékban vesz részt, csak álmodj az egészet. Kezemet a homlokomra emeltem, egy kicsit megigazítottam az arcomba lógó tincsemet, majd aztán jött a meglepetés. Egy határozott sípoló szerű hangot hallottam, egyenesen magam elől, mely jelezte, hogy új üzenetem van. Rögtön meg is nyitottam a menüt, majd kinyitottam a levelet és elolvasva a tartalmát fülig érő vigyor került fel arcomra.
Eléggé érdekes látványt nyújthatott egy őrülten rohanó fickó a belvárosban kaszával a hátán, de kit is izgat ez most. Végre megtaláltam őket!
A főtérre bekanyarodva meg is találtam őket: először Mikoto volt az, akit kiszúrtam a magassága miatt, aztán North-ot -akarom mondani Fenevad-, aki épp fülig érő vigyorral sétál a megbeszélt helyre.
-Na mi van? Mondtam, hogy nem lesz elég pénzem a játék megszerzésére. Így hát betörtem egy ficsúrhoz és elloptam az övét!- szólalt meg őszintén Mikoto és mosolyogva el is indult a küldetést adó táblához, amit az üzenetében is említett.
-Ejj, aztán nehogy minket is bezárjanak a stiklijeid miatt...- vigyorogtam rá és követtem őt a táblához zsebre tett kezekkel.
Mikor elolvastam a küldetés, szinte azonnal rávágtam, hogy ez szinte se perc alatt meglesz, el is fogadtam a küldetést és megjelent a navigátor, mely a városon kívüli helyre mutatott. Már indultam volna is, de az első lépésemnél megdermedtem...
-Srácok...Valami nem stimmel...Miért kapunk olyan küldetés Aincrad-ban, ami nem is idevaló...- gondolkodtam el, majd még mielőtt bármit válaszolhattak volna a társaim, hozzátettem. -Ne értsétek félre, csak azt akarom mondani, hogy jobb az óvatosság...Nem tudjuk mi vár ránk azon a területen...- s indultam is tovább a kijelölt hely felé.
Hiába volt a sok RPG tapasztalat, a rengeteg fórumos vagy épp rendes többjátékos RPG-k, a Sword Art Online egy teljesen más és új élményt biztosít a játékosoknak, kezdve azzal, hogy itt tényleg csak egy életed van.
-Miért kell folyton ilyesmire gondolnom...?- hajtom le bánatosan a fejem, majd folytatom az utcák pásztázását.
Amióta a társaimtól elszakadtam, azóta valahogy túl pesszimistának érzem magam, nincs meg az a hangulat, ami továbbvinne az utamon. Bár ez a keresgélés utcáról-utcára teljesen felesleges, főleg ha egy ekkora városról van szó, nem adhattam csak úgy fel a reményt, hisz ígéretet tettünk a játék elején.
Újabb néhány óra keresgélés utána fáradtan, de letörve nem, ültem le egy közeli padra egy gyönyörűen kidolgozott szökőkút köré. Fejemet teljesen hátrahajtottam és a felhőket bámultam, melyek elterültek a végtelen kékségben. Gyönyörűek voltak, szinte már tényleg azt hinné az ember, hogy nem egy halálos játékban vesz részt, csak álmodj az egészet. Kezemet a homlokomra emeltem, egy kicsit megigazítottam az arcomba lógó tincsemet, majd aztán jött a meglepetés. Egy határozott sípoló szerű hangot hallottam, egyenesen magam elől, mely jelezte, hogy új üzenetem van. Rögtön meg is nyitottam a menüt, majd kinyitottam a levelet és elolvasva a tartalmát fülig érő vigyor került fel arcomra.
"Ha még mindig áll az amit az üzletben beszéltünk, miszerint együtt fejlődjünk a játékban, akkor egy óra múlva várlak benneteket a főtéren. A főtértől nem messze találtam egy küldetést amivel meg is kezdhetnénk a játékot.
Pacsi, Mikoto voltam!"
-Heheheh...Minek is aggódtam...Rossz pénz nem vész el...- mosolyodtam el újra s felpattanva rohantam is a megbeszélt helyre.Pacsi, Mikoto voltam!"
Eléggé érdekes látványt nyújthatott egy őrülten rohanó fickó a belvárosban kaszával a hátán, de kit is izgat ez most. Végre megtaláltam őket!
A főtérre bekanyarodva meg is találtam őket: először Mikoto volt az, akit kiszúrtam a magassága miatt, aztán North-ot -akarom mondani Fenevad-, aki épp fülig érő vigyorral sétál a megbeszélt helyre.
-Na mi van? Mondtam, hogy nem lesz elég pénzem a játék megszerzésére. Így hát betörtem egy ficsúrhoz és elloptam az övét!- szólalt meg őszintén Mikoto és mosolyogva el is indult a küldetést adó táblához, amit az üzenetében is említett.
-Ejj, aztán nehogy minket is bezárjanak a stiklijeid miatt...- vigyorogtam rá és követtem őt a táblához zsebre tett kezekkel.
Mikor elolvastam a küldetés, szinte azonnal rávágtam, hogy ez szinte se perc alatt meglesz, el is fogadtam a küldetést és megjelent a navigátor, mely a városon kívüli helyre mutatott. Már indultam volna is, de az első lépésemnél megdermedtem...
-Srácok...Valami nem stimmel...Miért kapunk olyan küldetés Aincrad-ban, ami nem is idevaló...- gondolkodtam el, majd még mielőtt bármit válaszolhattak volna a társaim, hozzátettem. -Ne értsétek félre, csak azt akarom mondani, hogy jobb az óvatosság...Nem tudjuk mi vár ránk azon a területen...- s indultam is tovább a kijelölt hely felé.
_________________
Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”
Matthew D. Blackfire- Harcművész
- Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Szóval ott vagyok részegen a fogadóban, elkaptam a nekem csúsztatott alkoholos ital, becsuktam a szemem, majd lehúzom az egészet.
Aztán jövök rá, hogy ez nem más, mint zöld tea, Nem vagyok részeg, és az NJK-k hülyén néznem rám miközben a részeget játszom. Bár én afféle viccelődő típus vagyok az itteniek nem nagyon értik a viccet, bár mit is várok tőlük, hisz csak NJK-k.
A fogadó egy hangulatos kis helység volt eléggé nagy volt, ahhoz hogy mindenki kellemesen elférjen. A falon keresendő Játékosok nevei álltak, no de nem éppen, azért mert segítségért hozzájuk fordulhatunk. Nem ez a helyzet, hanem inkább az, hogy a játék épp hogy elindult de már vannak olyanok, akik más játékosok életére törnek. Szánalmas gondoltam magamban mikor a pultnál ülve az italom és a tér elemzésén merengtem és a plakát sorait, olvastam. Az egyik sarokban egy zongora állt egy bajuszos furcsa öltözetű ember játszott rajta a hangulatot ez még jobban felkorbácsolta. Nem sokkal mellette a lépcsősor a felső szintre a szobákhoz vezetett köztük volt az én általam bérelt szoba is. Előttem a csapos egy szelíd külsejű leány volt. Bár NJK volt eléggé szomorúan tekintett maga elé. Próbáltam valami vicceset mondani neki de rám se hederített el volt foglalva azzal, hogy a vendégeket kiszolgálja vagy az általuk összepiszkolt tányérokat, mosogassa.
Üzenetem érkezett. Mivel volt egy kis időm ezért böngészgettem a menüt és nem sokkal később ráleltem az Ayugai Mikoto által küldött az üzenetre. Az üzenet rövid és tömör volt utal egy helyszínre és egy időpontra: 1 órán belül a főtéren.
Elgondolkodtam az üzeneten, nem rég érkezett, tehát volt még időm odaérni bár kicsit nagy volt a hely de azért remélem, hogy oda találok időben.
Mellettem egy férfi ült afféle kíváncsi fajta lehetett, mert állandóan engem bámult bár mikor ránéztem, elfordította gyorsan a fejét pillantásunk csak épp, hogy egy tized másodpercre találkoztak. Utálom, hogy ha néznek, mintha lyukat égetne belém a tekintetük. Akkor is bámult, amikor az üzenetet olvastam.
Majd felállt, Kicsit megkönnyebbültem, mert elment nem bámul már. Léptei a szoba hátsó része felé halkulnak, majd elhallgatnak. Egy hatalmas puffanás hallottam mintha az asztalhoz csaptak volna valamit. Megfordultam. Az étkészlet egy ékes darabját láttam magam felé repülni lehajtottam a fejem, hogy sikeresen hárítsam a becsapódást sikerült is majd a felém irdatlan sebességgel közelítő tárgy falnak csapódva eltört.
Nem ez volt az egyetlen, ami felém repült megannyi darabja az étkező tárgyaknak repült felém.
Ijedtemben az ajtó felé vettem az irányt, lábaim szélsebesen mozdultak egymás után. Miután kiértem a sikátorra nyíló fogadóból megálljt parancsoltam lábaimnak és hirtelen megálltam úgy, hogy a talaj is porzott alattam. Visszanéztem. A nap tűzött bár meleget nem éreztem, viszont hátrányomul szolgált hogy nem láttam be a fogadóba. Az ajtó küszöbén belül még pár centiméterig terjedt a látóhatárom. Vártam hogy történjen valami. Majd hatalmas csörömpölés, majd semmi. Pár pillanattal később a sötétből mintha egy asztal rajzolódna ki, meg ijedtem és arrébb ugrottam. Az asztal a falnak csapódott! Összetört. Nekem nem is kellett több futottam, ahogy csak bírtam a sikátor felé, amely elkanyarodott balra. Reménykedtem benne, hogy nem jönnek utánam.
A sikátorok utcákba nyíltak egyik olyan volt, mint a másik semmi különbség nem volt, majd véletlenszerűen jobbra irányítottam magam az egyik utcán és láss csodát véletlenül pont oda érkeztem ahova a megbeszélt hely szólt.
Pont megtaláltam a nekem kellő figurát Ayugai Mikoto volt az, aki sertefertél a téren.
majd nem sokkal utánam megérkezett Matthew D. Blackfire is majd a küldetés tisztázása után megindultunk a küldetésünk felé bár Matthew felhívta a figyelmünket egy kis részletre, ami Ayugai-t nem is érdekelte de elkezdett motoszkálni az én agyamban is a gondolat, amit Matthew mondott bár ez nem látszott meg rajtam hisz nem mutathatok gyengeséget társaim felé.
Aztán jövök rá, hogy ez nem más, mint zöld tea, Nem vagyok részeg, és az NJK-k hülyén néznem rám miközben a részeget játszom. Bár én afféle viccelődő típus vagyok az itteniek nem nagyon értik a viccet, bár mit is várok tőlük, hisz csak NJK-k.
A fogadó egy hangulatos kis helység volt eléggé nagy volt, ahhoz hogy mindenki kellemesen elférjen. A falon keresendő Játékosok nevei álltak, no de nem éppen, azért mert segítségért hozzájuk fordulhatunk. Nem ez a helyzet, hanem inkább az, hogy a játék épp hogy elindult de már vannak olyanok, akik más játékosok életére törnek. Szánalmas gondoltam magamban mikor a pultnál ülve az italom és a tér elemzésén merengtem és a plakát sorait, olvastam. Az egyik sarokban egy zongora állt egy bajuszos furcsa öltözetű ember játszott rajta a hangulatot ez még jobban felkorbácsolta. Nem sokkal mellette a lépcsősor a felső szintre a szobákhoz vezetett köztük volt az én általam bérelt szoba is. Előttem a csapos egy szelíd külsejű leány volt. Bár NJK volt eléggé szomorúan tekintett maga elé. Próbáltam valami vicceset mondani neki de rám se hederített el volt foglalva azzal, hogy a vendégeket kiszolgálja vagy az általuk összepiszkolt tányérokat, mosogassa.
Üzenetem érkezett. Mivel volt egy kis időm ezért böngészgettem a menüt és nem sokkal később ráleltem az Ayugai Mikoto által küldött az üzenetre. Az üzenet rövid és tömör volt utal egy helyszínre és egy időpontra: 1 órán belül a főtéren.
Elgondolkodtam az üzeneten, nem rég érkezett, tehát volt még időm odaérni bár kicsit nagy volt a hely de azért remélem, hogy oda találok időben.
Mellettem egy férfi ült afféle kíváncsi fajta lehetett, mert állandóan engem bámult bár mikor ránéztem, elfordította gyorsan a fejét pillantásunk csak épp, hogy egy tized másodpercre találkoztak. Utálom, hogy ha néznek, mintha lyukat égetne belém a tekintetük. Akkor is bámult, amikor az üzenetet olvastam.
Majd felállt, Kicsit megkönnyebbültem, mert elment nem bámul már. Léptei a szoba hátsó része felé halkulnak, majd elhallgatnak. Egy hatalmas puffanás hallottam mintha az asztalhoz csaptak volna valamit. Megfordultam. Az étkészlet egy ékes darabját láttam magam felé repülni lehajtottam a fejem, hogy sikeresen hárítsam a becsapódást sikerült is majd a felém irdatlan sebességgel közelítő tárgy falnak csapódva eltört.
Nem ez volt az egyetlen, ami felém repült megannyi darabja az étkező tárgyaknak repült felém.
Ijedtemben az ajtó felé vettem az irányt, lábaim szélsebesen mozdultak egymás után. Miután kiértem a sikátorra nyíló fogadóból megálljt parancsoltam lábaimnak és hirtelen megálltam úgy, hogy a talaj is porzott alattam. Visszanéztem. A nap tűzött bár meleget nem éreztem, viszont hátrányomul szolgált hogy nem láttam be a fogadóba. Az ajtó küszöbén belül még pár centiméterig terjedt a látóhatárom. Vártam hogy történjen valami. Majd hatalmas csörömpölés, majd semmi. Pár pillanattal később a sötétből mintha egy asztal rajzolódna ki, meg ijedtem és arrébb ugrottam. Az asztal a falnak csapódott! Összetört. Nekem nem is kellett több futottam, ahogy csak bírtam a sikátor felé, amely elkanyarodott balra. Reménykedtem benne, hogy nem jönnek utánam.
A sikátorok utcákba nyíltak egyik olyan volt, mint a másik semmi különbség nem volt, majd véletlenszerűen jobbra irányítottam magam az egyik utcán és láss csodát véletlenül pont oda érkeztem ahova a megbeszélt hely szólt.
Pont megtaláltam a nekem kellő figurát Ayugai Mikoto volt az, aki sertefertél a téren.
majd nem sokkal utánam megérkezett Matthew D. Blackfire is majd a küldetés tisztázása után megindultunk a küldetésünk felé bár Matthew felhívta a figyelmünket egy kis részletre, ami Ayugai-t nem is érdekelte de elkezdett motoszkálni az én agyamban is a gondolat, amit Matthew mondott bár ez nem látszott meg rajtam hisz nem mutathatok gyengeséget társaim felé.
Fenevad- Harcművész
- Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
A városon kívül is találkozhattok még bőven játékosokkal, akik a napi teendőiket végzik, dolgoznak, vagy éppen egy kis farmolásból tértek vissza zsákmánnyal, vagy anélkül.
Ha ránéztek a térképetekre, akkor láthatjátok, hogy utatok merre visz: A várostól nem messze egy színes virágokkal, kisebb bokrokkal és kiszáradt fákkal teletűzdelt vidékre értek.
Itt már nem találkoztok játékosokkal, de a növényt sem láthatjátok semerre, hiába meresztgetitek a szemeteket. Ha a térképre néztek, akkor a jelzés már nem messze tőletek villog, de még így is kell gyalogolnotok pár percet.
Amikor már a GPS szerint "rajta álltok" azon a ponton, ahova jönnötök kell, akkor ha jobban szétnéztek, felfedezhettek egy bokor tövében árválkodó növényt, aminek fizimiskája ráillik a keresettre.
A postotok addig tartson, hogy valaki, vagy mindenki odalép a virághoz és éppen le akarnátok szakítani.
Amit elfelejtettem: Sorrend! Ez az, ami nincs, mindenki úgy előzi a másikat, ahogy akarja/bírja/tudja.
Ha ránéztek a térképetekre, akkor láthatjátok, hogy utatok merre visz: A várostól nem messze egy színes virágokkal, kisebb bokrokkal és kiszáradt fákkal teletűzdelt vidékre értek.
Itt már nem találkoztok játékosokkal, de a növényt sem láthatjátok semerre, hiába meresztgetitek a szemeteket. Ha a térképre néztek, akkor a jelzés már nem messze tőletek villog, de még így is kell gyalogolnotok pár percet.
Amikor már a GPS szerint "rajta álltok" azon a ponton, ahova jönnötök kell, akkor ha jobban szétnéztek, felfedezhettek egy bokor tövében árválkodó növényt, aminek fizimiskája ráillik a keresettre.
A postotok addig tartson, hogy valaki, vagy mindenki odalép a virághoz és éppen le akarnátok szakítani.
Amit elfelejtettem: Sorrend! Ez az, ami nincs, mindenki úgy előzi a másikat, ahogy akarja/bírja/tudja.
_________________
Mesélői Adatlap ||| Játékosi Adatlap ||| Good Fucking Night
Mesélői szín: goldenrod ||| Játékosi szín: burlywood
- Küldetéseim:
Henzon- Harcos
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2012. Sep. 26.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Egy kis optimizmus járta át a testemet, amióta újra találkoztam a barátaimmal annyi idő után. Talán a SAO-nak annyi a hátulütője, hogy a visszahúzódó személyeknek, akik nem találják meg barátaikat nagyon egyedül maradnak és szépen lassan le is válhatnak a többiektől, rosszabb esetben pedig game over. Én viszont nem akarok -pontosítom- nem FOGOK ilyen sorsra jutni. Végigjátszom az egész játékot, eljutok a 100-as szintig és aztán jól elverem a mesterurat, aki kitalálta ezt a halálos kelepcét.
Zsebre tett kézzel sétálok Fenevaddal és Mikotoval a város külső peremén, keresve küldetésünk fő célját egy titokzatos, ritka virágot. Az út viszonylag hosszú volt, találkoztunk néhány NPC-vel és rendes játékosokkal egyaránt, bár én mindegyikőjüknek intettem egyet és sok szerencsét kívántam magamban nekik. A szép táj hamarosan elkezdett változni, inkább nézett ki egy furcsa mezőnek, mint egy kicsit erdős-bokros területnek. Ami rögtön szemet szúrt nekem, hogy a kisebb bokrok és a virágok csak úgy virultak, míg a nagyobb termetű bokrok és fák szinte teljesen ki voltak száradva.
-Hm...Furcsa...- jegyeztem meg hangosan gondolkodva, gyanakvóan összehúztam a szemöldökömet, majd ránéztem a GPS-re, míg meg nem érkeztünk a kijelölt pontra.
Körbepillantottam s szinte azonnal észrevettem a növényt, hisz eléggé furcsán mutatott a többi virág mellett. A virág maga eléggé víz dúsnak tűnt, ezt leginkább a kicsit vastagabb szárán és a hatalmas virágfejen volt látható.
-Azt hiszem megvan a virág...- szóltam a többieknek.
Tettem néhány lépést, majd megálltam és újra körbenéztem az egész területen. Újabb furcsaság: sehol sem láttam egy mobot. Erősen elgondolkoztam, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan terület a játékban, ahol nincsenek szörnyek, de gyorsan megráztam a fejem.
~Biztos csak megint a pesszimizmusom...~ mondtam magamban.
De belül valahogy még sem akart megszűnni az kis világító vörös lámpa a fejemben, ami akkor villog, ha valami veszély van a közelben. Biztos csak...csak...paranoiás vagyok...
Zsebre tett kézzel sétálok Fenevaddal és Mikotoval a város külső peremén, keresve küldetésünk fő célját egy titokzatos, ritka virágot. Az út viszonylag hosszú volt, találkoztunk néhány NPC-vel és rendes játékosokkal egyaránt, bár én mindegyikőjüknek intettem egyet és sok szerencsét kívántam magamban nekik. A szép táj hamarosan elkezdett változni, inkább nézett ki egy furcsa mezőnek, mint egy kicsit erdős-bokros területnek. Ami rögtön szemet szúrt nekem, hogy a kisebb bokrok és a virágok csak úgy virultak, míg a nagyobb termetű bokrok és fák szinte teljesen ki voltak száradva.
-Hm...Furcsa...- jegyeztem meg hangosan gondolkodva, gyanakvóan összehúztam a szemöldökömet, majd ránéztem a GPS-re, míg meg nem érkeztünk a kijelölt pontra.
Körbepillantottam s szinte azonnal észrevettem a növényt, hisz eléggé furcsán mutatott a többi virág mellett. A virág maga eléggé víz dúsnak tűnt, ezt leginkább a kicsit vastagabb szárán és a hatalmas virágfejen volt látható.
-Azt hiszem megvan a virág...- szóltam a többieknek.
Tettem néhány lépést, majd megálltam és újra körbenéztem az egész területen. Újabb furcsaság: sehol sem láttam egy mobot. Erősen elgondolkoztam, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan terület a játékban, ahol nincsenek szörnyek, de gyorsan megráztam a fejem.
~Biztos csak megint a pesszimizmusom...~ mondtam magamban.
De belül valahogy még sem akart megszűnni az kis világító vörös lámpa a fejemben, ami akkor villog, ha valami veszély van a közelben. Biztos csak...csak...paranoiás vagyok...
_________________
Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”
Matthew D. Blackfire- Harcművész
- Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Csoportba rendeződtünk majd nekivágtunk hatalmas utunknak ami a cél felé vezetett. Igazából csak épp hogy elhagyjuk a várost és ott is van de nekem minden még a legkisebb út is hatalmas kaland teli utazásnak számít amelynek a végén vár a dicsőség vagy a bukás. A várost elhagyva de még a város közelében elvétve NPC-k gyülekeztek és játékosok is is voltak elszórva. Kétségtelen volt számomra, hogy mindenkinek megadatott az a tény hogy elérhetik a 100. szintet viszont csak akkor ha képesek valaki csapatba verődni még ha az hátráltatja is valamely szinten. Ahogy egyre jobban hagytuk el a várost egyre ritkultak az élőlények a környéken lassan sem egy ellenfél sem egy NPC sőt még játékosok sem voltak. Aztán megszólalt a vészharang a fejemben ahogy elnéztem a ritkuló növényzetet és a célunk közeledtét egyre biztosabbá vált számomra hogy valami csúnyaság fog történni nem hiába ilyen kihalt ez a hely mert nem mernek idejönni. Aztán megpillantottuk a növényt vagyis Matthew találta meg először. A növény szép volt csodálatosan mutatnak egy házban ahol az asztalon díszeleg. Aztán megcsapta valami orr facsaró bűz az orromat, nagyon hasonlított a vérre és a rohadt húsra viszont hasonlított az ürülékre is.
Ránéztem a virágra és elfogott a rossz érzés a leírásban szerepelt a hús evő növény kifejezés tehát lehet benne valami aztán a szagot követve a papucsomhoz értem.
Tehén ürülékbe léptem, majd az arcokra néztem Matthew arcát elfogta a gyanakvás majd Mikoto is furcsa fejet vágott éreztem itt baj lesz.
Gyorsan hátrébb léptem pár lépést majd beletöröltem a gyatra fűcsomóba nehogy valaki rám gyanakodjon...
Majd visszaléptem a növényhez...
Ránéztem a virágra és elfogott a rossz érzés a leírásban szerepelt a hús evő növény kifejezés tehát lehet benne valami aztán a szagot követve a papucsomhoz értem.
Tehén ürülékbe léptem, majd az arcokra néztem Matthew arcát elfogta a gyanakvás majd Mikoto is furcsa fejet vágott éreztem itt baj lesz.
Gyorsan hátrébb léptem pár lépést majd beletöröltem a gyatra fűcsomóba nehogy valaki rám gyanakodjon...
Majd visszaléptem a növényhez...
Fenevad- Harcművész
- Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Az út messzire vezetett, s hosszúnak is tűnt. Csapattársaim nem voltak valami beszédesek, s inkább a csendben utazást választották, ami számomra is kellemes volt. Sosem szerettem fölöslegesen fecsegni, s ez a némaság pont kapóra jött. Bár fecsegni nem szerettem, gondolataimmal sokkal inkább szerettem elszórakozni, s ez a mostani úton is így volt. A táj, az emberek, az npc-k, mind váltogatták egymást, s mindnek olyan érdekes, megmagyarázhatatlan érdekes kinézete volt. Hasonlítottak a való világban élő tájakra, emberekre és állatokra, mégis más volt. Talán a tudat sejttette, hogy nem igaziak, nem érző lények, hanem egy halom adat, minden esetre jó mókának tűnt végignézni azt ahogy egy ehhez hasonló virtuális világban, még a lehetetlen is lehetségessé válik. Ilyen volt például az egyik olyan játékos aki mellett elhaladtunk, a srác azt se tudta, hogyan fogja rendesen fegyverét a kezében, mégis felvette a versenyt az npc-kel. *Ő is olyasvalaki aki a szülein élve nevelkedett fel, látszik a testalkatán, a tartásán hogy semmire se volt eddig gondja az életben.* Mosolyodtam el, majd az égre emeltem tekintetem, s eszembe jutott, hogy nekem milyen viszontagságokon is kellett keresztül mennem eddig az életben. Igaz kemény volt az életem "odakint" ám sosem cserélném le azt, egy olyannal mint akit az előbb láttam.
Ahogyan haladtunk, a táj hirtelen megváltozott és az élettel dús legelők, mezők mind eltűntek, őket a kopár humuszos terület váltotta fel, melyen épphogy csak életben maradtak a növények. *Nem mondom, Kayaba jól kitaláltál mindent. A tájak, ez élőlények, s azok jellegzetességei mind megegyeznek a valósággal, mint ahogyan ez a humuszos táj is. Jellemzően csak az aljnövényzetek tudnak megélni egy ilyen tájon, melyek az esővizet egyből magukba tudják szívni, ám a nagyobb bokrok, fáknak az életben maradása szinte lehetetlen, ezért is van hogy csak elvétve lehet látni kisebb fákat, melyek amúgy is a kiszáradás szélén állnak.* Egy újabb jó pontot kapott tőlem a játék, ám sajnos nem tudtam tovább elemezgetni a környezetemet, mert megérkeztünk a kijelölt koordinátára és Matthew elkiáltotta magát, hogy megtalálta virágot. Hamarosan én is megpillantottam a növényt, s ahogyan a többiek is, én is odamentem hozzá, ám valamiért Matthew és North, akarom mondani Fenevad, nem merték elvenni a virágot.
~Sigh... Sóhajtottam egyet, majd előrébb léptem a növényhez, majd az egyik késemet elővéve a növény előtt azt a földbe szúrtam, majd megmozgattam a földet. Gyökerestül próbálkoztam meg kivenni a növényt, hogy semmibe se tudjon majd belekötni a küldetés feladója. Amennyiben sikerül kiemelnem a növényt, el is rakom, majd a többiekhez szólok.
- Keressünk még párat, majd induljuk el visszafelé.
Ahogyan haladtunk, a táj hirtelen megváltozott és az élettel dús legelők, mezők mind eltűntek, őket a kopár humuszos terület váltotta fel, melyen épphogy csak életben maradtak a növények. *Nem mondom, Kayaba jól kitaláltál mindent. A tájak, ez élőlények, s azok jellegzetességei mind megegyeznek a valósággal, mint ahogyan ez a humuszos táj is. Jellemzően csak az aljnövényzetek tudnak megélni egy ilyen tájon, melyek az esővizet egyből magukba tudják szívni, ám a nagyobb bokrok, fáknak az életben maradása szinte lehetetlen, ezért is van hogy csak elvétve lehet látni kisebb fákat, melyek amúgy is a kiszáradás szélén állnak.* Egy újabb jó pontot kapott tőlem a játék, ám sajnos nem tudtam tovább elemezgetni a környezetemet, mert megérkeztünk a kijelölt koordinátára és Matthew elkiáltotta magát, hogy megtalálta virágot. Hamarosan én is megpillantottam a növényt, s ahogyan a többiek is, én is odamentem hozzá, ám valamiért Matthew és North, akarom mondani Fenevad, nem merték elvenni a virágot.
~Sigh... Sóhajtottam egyet, majd előrébb léptem a növényhez, majd az egyik késemet elővéve a növény előtt azt a földbe szúrtam, majd megmozgattam a földet. Gyökerestül próbálkoztam meg kivenni a növényt, hogy semmibe se tudjon majd belekötni a küldetés feladója. Amennyiben sikerül kiemelnem a növényt, el is rakom, majd a többiekhez szólok.
- Keressünk még párat, majd induljuk el visszafelé.
Ayugai Mikoto- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2013. Jan. 12.
Age : 34
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Mikoto:
Mielőtt le tudnátok szakajtani a növényt, a mögötte burjánzó bokor remegni, rezegni kezd, majd egy kutya dugja ki a fejét. Egy német-juhászhoz lehetne a legjobban hasonlítani. Először titeket les, majd a virágra tekint és egy határozott harapással letépi azt. Ezután visszahúzódik a bokorba, de meg nem szűnő csörgésből arra következtethettek, hogy a másik oldalon kibújt és el is indult valamerre. Két lehetőségetek van:
1
Ha nem foglalkoztok azzal, hogy a megszerzendő tárgyat elvitte az állat, akkor elkezdhettek körbenézni egy másikat keresve. Nem sokkal messzebb egy férfit láthattok, aki éppen egy a keresett növények egyikét szakítja le és teszi el a tárgylistájába. A hátán lévő két kard azonban óvatosságra inthet. Mit tesztek?
2
Ha inkább egyből a kutya után indultok, hogy visszaszerezzétek tőle a virágot, akkor jobban teszitek, ha kapkodjátok a lábatokat, mert igen gyors az ebadta. Alig tesz meg száz métert, egy lány előtt megtorpan, akit úgy tűnik ismer. A szájából egyből átadja a növényt a lány kezébe, aki ezért megsimogatja a buksiját. Mit tesztek?
Ha úgy ítélitek meg és szét akartok válni, erre is van lehetőség. Rajtatok múlik.
Így a te postod végét ignorálnom kell..."A postotok addig tartson, hogy valaki, vagy mindenki odalép a virághoz és éppen le akarnátok szakítani."
Mielőtt le tudnátok szakajtani a növényt, a mögötte burjánzó bokor remegni, rezegni kezd, majd egy kutya dugja ki a fejét. Egy német-juhászhoz lehetne a legjobban hasonlítani. Először titeket les, majd a virágra tekint és egy határozott harapással letépi azt. Ezután visszahúzódik a bokorba, de meg nem szűnő csörgésből arra következtethettek, hogy a másik oldalon kibújt és el is indult valamerre. Két lehetőségetek van:
1
Ha nem foglalkoztok azzal, hogy a megszerzendő tárgyat elvitte az állat, akkor elkezdhettek körbenézni egy másikat keresve. Nem sokkal messzebb egy férfit láthattok, aki éppen egy a keresett növények egyikét szakítja le és teszi el a tárgylistájába. A hátán lévő két kard azonban óvatosságra inthet. Mit tesztek?
2
Ha inkább egyből a kutya után indultok, hogy visszaszerezzétek tőle a virágot, akkor jobban teszitek, ha kapkodjátok a lábatokat, mert igen gyors az ebadta. Alig tesz meg száz métert, egy lány előtt megtorpan, akit úgy tűnik ismer. A szájából egyből átadja a növényt a lány kezébe, aki ezért megsimogatja a buksiját. Mit tesztek?
Ha úgy ítélitek meg és szét akartok válni, erre is van lehetőség. Rajtatok múlik.
_________________
Mesélői Adatlap ||| Játékosi Adatlap ||| Good Fucking Night
Mesélői szín: goldenrod ||| Játékosi szín: burlywood
- Küldetéseim:
Henzon- Harcos
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2012. Sep. 26.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
//Elnézést amiért tovább mentem a postomban, bár direkt feltételes módban írtam.//
Vegyes érzésekkel ugyan de lassacskán megérkeztünk a kijelölt helyre ahol a növényt legnagyobb valószínűséggel lehet megtalálni. Egy pillanatra elgondolkoztam, visszaemlékeztem, hogy mit is írt ki pontosan küldetés felhívás. *Húsevő növényzetet kell begyűjtenünk, ami pontosan itt található, elég egyet vinni a küldetés sikerességéhez, de ha az se baj ha többet viszünk... ez csak nekem érdekes? Ha a küldetés szerint egy növényért megkapjuk a kellő mennyiségű jutalmat, akkor minek vigyünk többet? Talán többször is is meg lehet csinálni ezt a feladatot és minél több növényt viszünk annál nagyobb a jutalom?* Gondolkodtam el, és hát le se lehetett volna tagadni rólam, hogy ez az első ilyen típusú játékom.
Mivel a többiek nem igazán akarták a növényt begyűjteni ezért én magam nyúltam érte, ám elvenni már nem tudtam mert a semmiből, pontosabban az egyik bokorból előugrott egy kutya, majd ráharapva a növényre, sietve eltávozott. Testem ugyanabban a pozícióban maradt pár pillanatig, mint amikor még a növényért nyúltam, mintha lefagytam volna egy pillanatra és csakis akkor tudatosult bennem, hogy mi történt amikor Blackfire a vállamra tette a kezét.
- Az az állat elvitte a növényt! Az a nyomorult állat el vitte azt a nyomorult növényt! Kiáltoztam, ahogyan kihúztam magam és abban a pillanatban, lángoló tekintetekkel futni kezdtem abba az irányba amerre a kutya futott. - Meddig tököltök még?! Kiáltottam hátra, majd homlokegyenest futottam tovább a kutya után. Alig száz méter után a kutya megállt egy lány mellett akinek a kezébe tette a tőlünk elorzott növényt. Amikor ezt meglátom, lelassítok egy kicsit, majd szusszantok egyet a futás után.
- Már megbocsáss, de az a növény, amit a kutyád adott neked a miénk! Tőlünk lopta el, így örülnék ha visszaadnád. Hangom egyenlőre teljesen barátságos volt, nem akartam megijeszteni a hölgyeményünket, mert még a végén nekünk támadt volna, vagy menekülőre veszi a figurát ami kellemetlen lett volna.
Vegyes érzésekkel ugyan de lassacskán megérkeztünk a kijelölt helyre ahol a növényt legnagyobb valószínűséggel lehet megtalálni. Egy pillanatra elgondolkoztam, visszaemlékeztem, hogy mit is írt ki pontosan küldetés felhívás. *Húsevő növényzetet kell begyűjtenünk, ami pontosan itt található, elég egyet vinni a küldetés sikerességéhez, de ha az se baj ha többet viszünk... ez csak nekem érdekes? Ha a küldetés szerint egy növényért megkapjuk a kellő mennyiségű jutalmat, akkor minek vigyünk többet? Talán többször is is meg lehet csinálni ezt a feladatot és minél több növényt viszünk annál nagyobb a jutalom?* Gondolkodtam el, és hát le se lehetett volna tagadni rólam, hogy ez az első ilyen típusú játékom.
Mivel a többiek nem igazán akarták a növényt begyűjteni ezért én magam nyúltam érte, ám elvenni már nem tudtam mert a semmiből, pontosabban az egyik bokorból előugrott egy kutya, majd ráharapva a növényre, sietve eltávozott. Testem ugyanabban a pozícióban maradt pár pillanatig, mint amikor még a növényért nyúltam, mintha lefagytam volna egy pillanatra és csakis akkor tudatosult bennem, hogy mi történt amikor Blackfire a vállamra tette a kezét.
- Az az állat elvitte a növényt! Az a nyomorult állat el vitte azt a nyomorult növényt! Kiáltoztam, ahogyan kihúztam magam és abban a pillanatban, lángoló tekintetekkel futni kezdtem abba az irányba amerre a kutya futott. - Meddig tököltök még?! Kiáltottam hátra, majd homlokegyenest futottam tovább a kutya után. Alig száz méter után a kutya megállt egy lány mellett akinek a kezébe tette a tőlünk elorzott növényt. Amikor ezt meglátom, lelassítok egy kicsit, majd szusszantok egyet a futás után.
- Már megbocsáss, de az a növény, amit a kutyád adott neked a miénk! Tőlünk lopta el, így örülnék ha visszaadnád. Hangom egyenlőre teljesen barátságos volt, nem akartam megijeszteni a hölgyeményünket, mert még a végén nekünk támadt volna, vagy menekülőre veszi a figurát ami kellemetlen lett volna.
Ayugai Mikoto- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2013. Jan. 12.
Age : 34
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
//Én is elnézést kérnék a késlekedésért! >.< //
Mikoto épp a virágot készült leszedni, mialatt nekem figyelnem kellett volna, nehogy valami támadás érjen minket, de megint csak elkalandoztak a gondolataim. A tájat nézve egy kicsit honvágyam lett, mivel egyes részei eléggé hasonlítottak a való életben lévő legközelebbi szentély környezetére: az is ilyen szép virágos, bár zöldebb egy picivel és fák is teremnek rajta. Emlékszem, sokszor jártam arra egy kis sétára...
Az előttünk lévő bokor rezgése ébresztett fel a nosztalgikus álomképből s már nyúltam is volna a hátamon lévő kaszáért, mire egy eb feje kukucskált ki a növényzetből.
-Egy...kutya?...- döbbentem meg.
Az állat egy pillanatra bambán nézet ránk, köszönésképp ugatott egyet, majd pedig búcsúzás képen fogta a virág tövét, leharapta és már rohant is el. Az alábbi arcot vágtam:
What the hell?!
-Azt hiszem, kere--- kezdtem volna bele, de Mikoto megakadályozott benne.
-Az az állat elvitte a növényt! Az a nyomorult állat el vitte azt a nyomorult növényt!- üvöltötte dühösen, majd pattant is fel és rohant az állat utána, mintha csak puskából lőtték volna ki.
-Gyerünk, Nor-- akarom mondani Fenevad, kapjuk el azt a rühes ebet!- vigyorogtam rá és már én is követtem a kutya -meg persze Mikoto- nyomát.
Jó pár száz méter utána megpillantottam, hogy a társam se üldözi az ebet, hanem megállt levegőt venni egy pillanatra s egy lányhoz sétál oda. Ahogy közeledtem, megpillantottam a kezében a virágot és mellette a lihegő ebet. Bár Miko-kun egy kicsit agresszív tud lenni, mellé léptem és oldalba böktem hogy emlékeztessem arra, hogy nem bunyózni jöttünk. De őt ismerve, kizárt hogy ezt megússzuk harc nélkül... ~(= 3=)~
Mikoto épp a virágot készült leszedni, mialatt nekem figyelnem kellett volna, nehogy valami támadás érjen minket, de megint csak elkalandoztak a gondolataim. A tájat nézve egy kicsit honvágyam lett, mivel egyes részei eléggé hasonlítottak a való életben lévő legközelebbi szentély környezetére: az is ilyen szép virágos, bár zöldebb egy picivel és fák is teremnek rajta. Emlékszem, sokszor jártam arra egy kis sétára...
Az előttünk lévő bokor rezgése ébresztett fel a nosztalgikus álomképből s már nyúltam is volna a hátamon lévő kaszáért, mire egy eb feje kukucskált ki a növényzetből.
-Egy...kutya?...- döbbentem meg.
Az állat egy pillanatra bambán nézet ránk, köszönésképp ugatott egyet, majd pedig búcsúzás képen fogta a virág tövét, leharapta és már rohant is el. Az alábbi arcot vágtam:
What the hell?!
-Azt hiszem, kere--- kezdtem volna bele, de Mikoto megakadályozott benne.
-Az az állat elvitte a növényt! Az a nyomorult állat el vitte azt a nyomorult növényt!- üvöltötte dühösen, majd pattant is fel és rohant az állat utána, mintha csak puskából lőtték volna ki.
-Gyerünk, Nor-- akarom mondani Fenevad, kapjuk el azt a rühes ebet!- vigyorogtam rá és már én is követtem a kutya -meg persze Mikoto- nyomát.
Jó pár száz méter utána megpillantottam, hogy a társam se üldözi az ebet, hanem megállt levegőt venni egy pillanatra s egy lányhoz sétál oda. Ahogy közeledtem, megpillantottam a kezében a virágot és mellette a lihegő ebet. Bár Miko-kun egy kicsit agresszív tud lenni, mellé léptem és oldalba böktem hogy emlékeztessem arra, hogy nem bunyózni jöttünk. De őt ismerve, kizárt hogy ezt megússzuk harc nélkül... ~(= 3=)~
_________________
Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”
Matthew D. Blackfire- Harcművész
- Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Megérkeztünk a növényhez bár kicsit meglepödtem hogy ilyen kis szerény megjelenésü gazról van szó.
Majd társaim közelebb léptek hozzá majd Mikoto még közelebb épp nyúlt a virágért hogy leszakajtsa de azon nyomban egy kutya igyekezett oda a mozgása hihetetlen gyors volt már-már alig tudtam követni és mire észbe kaptam volna már be is ugrott a bokorba éppen ott ahol megjelent...A VIRÁGGAL A KUTYA MINDENIT!!!
majd Mikoto megindult a kutya után kissé lassú a felfogása és a reakció ideje
mire észbekapott már a botom a kezemben volt és mozdultam is volna de az elözőleg fűbe törölt állat ürüléken most megcsúsztam és elestem szerencsére a ruhám egyetlen egy szála sem tartalmazta az álat végtermékét.
Mire feltápászkodtam addigra Mikoto már a Bokor felé tartott és Matthew is már loholt utána. Követtem én is őket majd egy pillanatra észrevettem egy másik játékost dupla karddal...
Mire visszafordultam már ott voltak már előttem de elkerülhetetlen volt a következő esemény
Megbotlottam egy fa gyökerében és pont a nekem háttal álló társaimnak estem akik kicsi a rakás szerüen döltek el mint a tekebábúk.
Majd feltápászkodtam ismét leporoltam magam és a lányra néztem aki leírhatatlan arcal bámult ránk...
Majd társaim közelebb léptek hozzá majd Mikoto még közelebb épp nyúlt a virágért hogy leszakajtsa de azon nyomban egy kutya igyekezett oda a mozgása hihetetlen gyors volt már-már alig tudtam követni és mire észbe kaptam volna már be is ugrott a bokorba éppen ott ahol megjelent...A VIRÁGGAL A KUTYA MINDENIT!!!
majd Mikoto megindult a kutya után kissé lassú a felfogása és a reakció ideje
mire észbekapott már a botom a kezemben volt és mozdultam is volna de az elözőleg fűbe törölt állat ürüléken most megcsúsztam és elestem szerencsére a ruhám egyetlen egy szála sem tartalmazta az álat végtermékét.
Mire feltápászkodtam addigra Mikoto már a Bokor felé tartott és Matthew is már loholt utána. Követtem én is őket majd egy pillanatra észrevettem egy másik játékost dupla karddal...
Mire visszafordultam már ott voltak már előttem de elkerülhetetlen volt a következő esemény
Megbotlottam egy fa gyökerében és pont a nekem háttal álló társaimnak estem akik kicsi a rakás szerüen döltek el mint a tekebábúk.
Majd feltápászkodtam ismét leporoltam magam és a lányra néztem aki leírhatatlan arcal bámult ránk...
Fenevad- Harcművész
- Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Jan. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
- Micsoda..? - néz rátok értetlenül a lány. Karjait összefonja mellkasa előtt, mellyel a melleit is kevéssel feljebb nyomja. Homlokát ráncolva figyeli, ahogy feltápászkodtok.
- Még hogy adjam vissza a növényt? - A mondat végét kissé elharapja, lágy idegességet fedezhettek fel a szavai közt megbújva. Kiugrik eddigi pózából, vagyis a kezével egy függőleges mozdulatot intéz, minek hatására egy menüablak jelenik meg előtte. Szemben van veletek, így nem láthatjátok pontosan, hogy mit csinál, de az biztos, hogy valamit gépel, mert mind a tíz ujja hevesen kocogtatja a virtuális klaviatúrát. A gépelés alig tart pár másodpercig, de ha ezalatt mondtok neki akármit, azt egyszerűen ignorálja.
- A kutyám szerezte meg a növényt és mivel mondtam neki, hogy nem bánthat senkit, így biztos, hogy nem a kezeitek közül ragadta el. - mondja ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd a kutya fejét végigsimítja párszor. Másik kezével bezárja a menüt.
- Nem adom oda a növényt, keressetek magatoknak..! - teszi hozzá, mire az eddig mellette strázsáló kutya morogva a lány elé baktat. Szemével titeket méreget, s a morgása ütemesen töri a pillanatnyi csendet.
Ne feledjétek, hogy ha valakit megtámadtok védett övezeten kívül (zöld indikátorost), akkor a ti indikátorotok narancssárga színben fog pompázni egy adott ideig. A lánynak egyébként zöld az indikátora. Ha valamelyikőtöknek esetleg már amúgy is narancssárga az indikátora, akkor azé nem fog változni.
- Még hogy adjam vissza a növényt? - A mondat végét kissé elharapja, lágy idegességet fedezhettek fel a szavai közt megbújva. Kiugrik eddigi pózából, vagyis a kezével egy függőleges mozdulatot intéz, minek hatására egy menüablak jelenik meg előtte. Szemben van veletek, így nem láthatjátok pontosan, hogy mit csinál, de az biztos, hogy valamit gépel, mert mind a tíz ujja hevesen kocogtatja a virtuális klaviatúrát. A gépelés alig tart pár másodpercig, de ha ezalatt mondtok neki akármit, azt egyszerűen ignorálja.
- A kutyám szerezte meg a növényt és mivel mondtam neki, hogy nem bánthat senkit, így biztos, hogy nem a kezeitek közül ragadta el. - mondja ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd a kutya fejét végigsimítja párszor. Másik kezével bezárja a menüt.
- Nem adom oda a növényt, keressetek magatoknak..! - teszi hozzá, mire az eddig mellette strázsáló kutya morogva a lány elé baktat. Szemével titeket méreget, s a morgása ütemesen töri a pillanatnyi csendet.
Ne feledjétek, hogy ha valakit megtámadtok védett övezeten kívül (zöld indikátorost), akkor a ti indikátorotok narancssárga színben fog pompázni egy adott ideig. A lánynak egyébként zöld az indikátora. Ha valamelyikőtöknek esetleg már amúgy is narancssárga az indikátora, akkor azé nem fog változni.
_________________
Mesélői Adatlap ||| Játékosi Adatlap ||| Good Fucking Night
Mesélői szín: goldenrod ||| Játékosi szín: burlywood
- Küldetéseim:
Henzon- Harcos
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2012. Sep. 26.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Ördögi kör
Hat napja sehol semmi? A küldetést Lezárom!
_________________
Mesélői Adatlap ||| Játékosi Adatlap ||| Good Fucking Night
Mesélői szín: goldenrod ||| Játékosi szín: burlywood
- Küldetéseim:
Henzon- Harcos
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2012. Sep. 26.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Similar topics
» [Játékos Küldetés] Ainlands
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
» [Játékos Küldetés] Ainlands
» A levél [Játékos Küldetés]
» [Játékos küldetés] A hegylakó.
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
» [Játékos Küldetés] Ainlands
» A levél [Játékos Küldetés]
» [Játékos küldetés] A hegylakó.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.