[Játékos Küldetés] Ainlands

by **Kagura** Szer. Júl. 31 2013, 20:45

Aincrad legalsó szintjén, a hatalmas száz szintes lebegő kastély alján, ahol mind a tízezer játékos egyszerre érkezett meg azon a végzetes napon. Ez az a hely, ahol a játék legnagyobb települése, a Kezdetek Városa áll, melyben megannyi NJK, és temérdek játékos szállt meg már a játék kezdete óta. Ebben a városban, mely a kezdők, és a haláltól rettegő játékosok második otthona – a valóság után – létezik egy fogadó. A Sword and Phoenix időtlen idők óta látja szívesen a játékosokat, s ezzel a remek lehetőséggel sokan élnek is. A fogadóban csinos pincérlánykák, s jóképű pultos fiúk sorakoznak, várva a JK-k kívánságait. Persze, minthogy ők is csak NJK-k, mindezt nem ingyen végzik. Ugyanolyan boltosok ők, mint az utca túloldalán ácsorgó fegyverárus, ki a kis standja mögött várja az erre járó, megpihenő játékosokat. Egy nap azonban, különös dolog történt, mikor az amúgy nyugodt NJK feje felett felbukkant a küldetést jelző ikon. Egy kis csapat, szinte egyszerre érkezik elé, hogy megnézze a küldetést, ám az NJK-t megszólítva, szinte azonnal – kérdés nélkül partyba állítja ötüket. Hogy vajon miért jöttek ehhez az árushoz, szinte talány. Azonban annyi biztos, hogy az immáron partyvá avanzsált ötösfogatot megszólítja az árus.

De jó, hogy jönnek! Éppen ilyen bátor harcosokra van szükségem mint maguk! Segítsenek kérem egy szegény árus nagy baján. Kifosztottak, kiraboltak, megkopasztottak. Elvitték legnemesebb kincsemet, s a stand teljes heti bevételét azok az átkozott goblinok. Goblinok, ha én mondom, hegyes fülekkel, és apró termettel. Elvitték a legdrágább kincsem!

Ahogy a sopánkodás abbamarad, s a középkorú NJK szomorúan, mégis reménykedve rátok pillant felbukkan a küldetés elfogadása ikon a szemetek előtt. Amint rákattintotok, az eladó folytatja.

Nagyon köszönöm hatalmas hősök! Köszönöm! Amit az átkozott nyavalyások elloptak, egy ládikó, valamint a teljes heti bevétel. A bevétel nem annyira fontos, azonban a ládában, felbecsülhetetlen értékű kincsek vannak. A goblinokat követtem egy darabig, s láttam, ahogy leviszik a barlangjukba a ládikót. Kérem! Könyörgök! Hozzák vissza nekem a ládát, hiszen egy élet munkája van benne,. Titkos ereklyék mind, ami benne van. A bevétel az önöké, és minden más amit a barlangban lelnek, csak kérem, hozzák vissza nekem a ládát!

Ezzel a küldetéslistátokon megjelenik az NJK-tól kapott feladat – Ereklyevadász! címen – a mapotokon pedig felvillan a goblinok barlangja, melyről úgy tudjátok, az első szint egyik komolyabb kazamatája, s nem csupán a hegyesfülű zöldbőrűek élnek ott, hanem náluk veszélyesebb lények is, azonban ez legtöbbeteknek nem okozhat gondot. Ezzel pedig, talán kicsit kelletlenül, de megindulhattok a barlang irányába, s meglehet, ez egy jó pillanat arra, hogy megismerjétek a csapattársaitokat, hiszen a gép, automatikusan osztott be titeket egy party-ba.

by **Enheriel** Pént. Aug. 02 2013, 09:51

Éppen sétálgattam a Kezdetek Városában, pontosan ott, ahol a „Sword and Phoenix” nevű hely állt, hogy egy közelében lévő boltból szerezzek valamit. Volt az utca túl oldalán egy fegyver árus, aki mindig az utca túloldalán adta el a portékáját, és nem volt sikertelen. Ám ezen a napon szokatlan dolgot láttam rajta: küldetést hirdetett.
~ Mi a fene? ~ Gondolkodtam magamban, mert ilyent sose láttam ennél az NJK-nál. Amikor odamentem, még rajtam kívül négyen jöttek még. Egyikük sem tűnt túl tapasztaltnak, azért remélem nem lesz velük gond. Villámlás is gyanakvóan nézett rájuk, hiszen ki tudja, melyik őrült. Úgy döntöttem, hogy én szólítom fel az NJK-t. Csakhogy amint megtettem, egy party-ba rakott a többivel kérdés nélkül. Csapatos küldetés lesz ezek szerint. Az Árus aztán elkezdte mondani mi történt: a goblinok elvitték a heti bevételét, de ami fontosabb neki, egy ládát, amiben értékes kincsek vannak. Én meg Villámlás valamiért nem hittük el magunkban, mert minek kellenének a goblinoknak pénz? Az Árus szerint egy barlangba vitték, és mikor elfogadtuk a küldetést, meg is jelent a helye. Egy komolyabb kazamata volt az. De nem nekem és a griffemnek. Én már tudom, hogy ott komolyan kell reagálni a veszélyekre, ha netalán ezek mindent elszúrnának az ostobaságukkal. Nézzük, ki van itt: egy rózsaszín hajú lány, akiről üvölt, hogy nem az intelligenciája miatt vennék fel dolgozni, egy másik idomárlány egy édes kis kutyussal. Azt hiszem Foo kutya a neve valamelyik játék alapján.
- Szia. Nagyon aranyos a kiskutyád.^^ - Mondtam gazdájának kedvesen. Majd volt itt egy céhtárs is, akit nem rég vettem fel.
- Üdvözöllek. Kiyoshi, ugye?^^ - Azt hiszem így hívják, remélem. Végül itt volt egy idősebb férfi is, akivel nem lenne gond, ha nem lenne érezhető rajta az alkohol szaga. Villámlás szárnyával integetett a kis kutyusnak, de nem közelítette meg, nehogy megijessze.

by **Aurora Rainfell** Pént. Aug. 09 2013, 18:56

Csupán kikapcsolódás szempontjából látogattam a Sword and Phoenixet, mégis mi lett belőle? Egy-két játékos ajánlotta nekem, milyen jó hely. Arra viszont nem számíthattam, hogy ott kapom meg az első küldetésemet. A kis démonkutyámmal, Kogoroval az oldalamon jártam be a környéket, hogy a következő látogatáskor ne tapogatózzak vakon a sötétben. Tanácstalanul hümmögve álltam meg az út közepén, majd Bimbócska helyes kis vakkantására lettem figyelmes. Egy kérdőre vont "Hm"-el fordultam a démonkutyushoz.
- Ma', miért áll ott az az ember? - bökte meg orrával a kezemet.
- Nem tudom, kincsem, de megnézzük. - Persze tudtam, hogy egy árusról volt szó, de a feje felett kandikáló felkiáltójel rögtön feltűnt nekem. Nem akartam Bimbit olyan magyarázattal leterhelni, ami csekély értelmét messze menően túlszárnyalja. Mi baj eshetne, ha megnézzem? Mellesleg céhvezérként vállalnom kellett a felmerülő nehézségeket, akadályokat. Ha veszélyesnek ígérkezik, leküzdöm az én kis kutyusommal azt. Rögtön észrevettem, hogy valami oknál fogva öt tagú partyba lettem rakva. Egy név nagyon is ismerős volt: Asuka, a kolleginám! Persze még nemigen örülhettem fel, ugyanis az ipse - aki történetesen NJK volt - hosszabb történetbe kezdett, amiről rögtön sütött: nem másról, mint egy küldetésről hadovált. Mi mást tehettem volna? Elfogadtam. Rögtön utána az egyik ott lévő lány megszólított, Bimbócskával kapcsolatosan. A kis tündér félénken a lábam mögé ugrott, s onnan nézett rá a másik idomárra és a petjére. Az utóbbi udvariasan integetett Kogoronak, aki erre tanácstalanul nézett fel rám.
- Menj csak! - mondtam, egy biztató hunyorítás közepette. Bimbócska kissé félénken, de aztán felbátorodva közelítette meg a kis griffmadárkát. Tisztes távolságból megszaglászta, körbeugrálta, majd mihelyst megbizonyosodott arról, mennyire ártalmatlan, marát felhúzva, játékra próbálta buzdítani. Miközben a két pet ismerkedett, odaléptem Asuhoz.
- Örülök, hogy legalább nem kell egyedül lennem az első küldetésemen. - mondtam barátságosan. - Hát, kéz és lábtörést mindkettőnknek. - Aztán a többiekhez fordultam. Kifejezetten érdekelt, hogy kiből lenne "party-vezető" vagy valami hasonló. De végülis nem nagyon számított: a Gullwings volt előnyben, a két vezetővel megjelenve. Máris a zsebünkben tudhatjuk a küldetést. Cool

by **Asuka** Vas. Aug. 11 2013, 17:54

Óráknak tűnő, hosszú percek óta ücsörgök egy helyben, az ablakpárkányon könyökölve, fejemet a tenyerembe helyezve a fogadómogadó bérelt szobácskájában, kifele bambulva, a fegyverárus NJK-t figyelve. Már legalább három perc telt el így, teljes mozdulatlanságban! Ez nálam hatalmas nagy szó, hiszen általában azt sem bírom ki, hogy öt másodpercet nyugton maradhassak, meg aztán, gyűlölöm, de tényleg, én aztán igazán utálom a monoton dolgokat ám. >w> Kaguci biztosan büszke lenne rám, ha tudná, hogy én mennyire, de mennyire sokáig képes voltam arra, hogy egy helyben, mozdulatlanul maradva figyeljek egyetlen pontot, és csak egyetlen NPC karakterre koncentráljak! *.* Igaz, csak fele olyan mókás, mint azok az élő próbababák a plázákban, akiket ritkásan, de lehet látni, hiszen egyszer még én is talimaliztam olyannal, kopasz feje volt meg kidolgozott férfiistenállat teste, és mindenféle macsós ruhát viselt a kirakatban, szemeivel a túlsó oldal egyetlen pontjára fókuszálva. Hűűűű! *_* Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki, hogy ne zavarjam ám meg! *.* Grimaszoltam arcába, meg pimaszkodtam vele, egészen addig, míg aztán a telefonszámomat meg nem adtam. Cool

Szóval, hát mizé, pislogtam meg fókuszáltam nagyon az NJK-ra, akit hirtelen nagyon érdekesnek találtam, és nem ám amiatt az anyajegy miatt, ami amúgy innen nem látszik, de pontosan, pontyosan a két szemöldöke között dudorodik fel, és amit csak közelről lehet igazán megcsodálni, hanem amiatt az ikonka-mikonka miatt, ami a buksija felett villog... Hűűűű, az NJK reformálódott, mint a mennyország! *.*
Uzsgyi, kotródok is kifele, mikor úgy érzem, itt az idő cselekedni. Mihamarabb jó lenne felvenni a questet, mert érzem, én tudom ám, hogy ez igazán jó móka lesz. Cool

Mire lefutizok az NPC elé, már többen is ácsorognak előtte, a rendszer pedig, amint a kis csapat odaér, automatikusan csapatba oszt minket. *-* Bár társaság jó része számomra csupa ismeretlen, vigyorgok rá mégis minden ismert, s kevésbé ismert arcra egyaránt.
- Rora-chaaaaaan! *_* - örülök meg céhvezéremnek, hiszen miért is ne tenném, szakadnék bele szívem szerint egyenest a nyakába, hogy kimutassam számára, mennyire is random vagyok. Mozdulatot végül még sem hajtom végre, megakaszt benne a gondolat, hogy talán ezt nem kéne, nem mintha bármi fogalmam lenne társadalmi normának csúfolt emberi berögződésekről, inkább fogom hát az egészet arra, hogy számára ez lesz az első küldetés, és azt hiszem, mint a Gullwings repo-ja, enyém a megtiszteltetés, hogy védjem és óvjam őt, s petjét mindentől, mi valódi fenyegetés.
- Én egészen megsajnáltam az árust. Olyan valódi, mint az anyajegy a két szemöldöke között. Nem gondolod? Hűűű, szerinted mi lehet abban a ládában? Lefogadom, hogy nagy kincs lehet! *_* Biztosan nagyon sokat érhet. ^^ No de ne aggódj, majd figyelek rá, hogy ne essen bajod se neked, se pedig a petednek. ^.^ - tolom a rizsát, mert az mindig megy nekem. Mondták már nekem, hogy ici-picit sokat beszélek, de nem bírom egyszerűen befogni a lepénylesőm. >.> Fordulok körbe, hogy megnézzem, kik lesznek még a csapattársaim, s kis híján ujjongásban török ki, mikor meglátom Yui-chant. Jól emlékszem ám, ő volt az, aki botladozsával felkeltett. *.*
- Yui-chan! Hűűűű... ezer éve nem láttalak! Azta, már te is céhtag lettél! *.* - bökök rá a céhtagságát jelző, pici ikonra, amit látok a feje mellett. Rajtuk kívül a másik pet idomár hívja magára a figyelmem, de egy fiatal fiúcskát is megpillantok a csapatban, akit nem ismerek.
- Na hát akkor, teleport kristály biztonság kedvéért kéznél. Csatabárd felszerelve, meg a többi is. Hümmm... igen, igen. Én azt hiszem, készen állok. ^.^ A ládában biztosan valami értékes fegyver lehet! Vagy valami ritka item. Vagy nyersanyagok. Ti mit gondoltok? *.* - nem izgatnak hatalmi harcok, ki vezeti a csapatot. A csapatmunkát én mégis kezdeményezem - nem mással, mint egyszerű játékkal. Hiszen mire kijutunk a helyszínre, addig egy csomó idő eltelik. S mi sem jobb játék annál, mintsem minden team mate-tel versenyezni azon, hogy kinek sikerül kitalálnia, vajon micsoda lehet a ládában, ami az NJK-nak ennyire fontos.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Aug. 12 2013, 20:06

Hajnal volt, az esti szörny vadászat jól ment. Most először merészkedtem fel a nyolcadik emeletre és azt hiszem azt a falut és a körbevevő mezőséget nem akarom egyhamar újra látni. Varangykatona és a majomhad. Jól összeverbuválódtak a megáldott teremtések. Fáradtan és piros életerő csíkkal érkeztem meg a JL palota elé. Justice League. Hugi, tuti megmutatom a trófeákat, ahogy felkeltem, egész szép mennyiségben dobálták a tárgyakat a szörnyek. Némi aranyat biztosan szerezhetek a kereskedőknél. Azzal beléptem az előtérbe barátságos volt és csöndes. Mint mindig. Egyszer csak lesz itt újra nyüzsgés, legalábbis Hugi ezt mondogatja. Ma Ritával megint megyünk edzeni, újra foghatom a szabdalót, de jó lesz! Azzal fülig mosollyal beléptem szobámba. A hajnali napfény alig világítja meg a szobát, hisz az épület másik oldalán kel fel a nap. Számomra csak a naplemente ad szín kavalkádot és élményt. Hulla vagyok, ezen nem tudok változtatni azzal be is dőltem az ágyba.
Pár óra múlva felébredtem és jótékonyan tapasztaltam, életerőm visszatért rendes medrébe. Hamarosan azonban már Hugi ajtaján kopogtam, de nem jött válasz, úgyhogy egyből el is indultam eladni a nyert felszereléseket. Még éhes vagyok.. döbbentem rá, az a pár falat, amit előbb ettem, meg a fürdés nem hozott teljesen helyre, hanem csak úgy gatyába rázott, de ennyi. Sebaj, mosoly fel, még pár sarok és ott is vagyok.
Már láttam a 'Sword and Phoenix' cégért mikor beért mellém négy másik játékos és a kutyás lány valahova nézett. Egy eladót szúrt ki egy furcsa jelzéssel a feje fölött. Nem szokott az ott lenni, határozottan tudom.
Azonban, nem csak a jelzés volt szokatlan, hanem még az is, amit mondott. Szerencsétlen ember, vagyis, npc. Van itt nálam szerencsére sok jóság. Szóval már vissza is kaphat pár dolgot, ami számomra már csak kacat számban megy.
Ám a négy fő jelenleg jobban érdekel, hogy kik lehetnek, azonban mielőtt még oldalra nézhetnék már kapom is a meghívást. Ésszerű, hogy megyek, ha tehetem, segítek ennek a jóembernek. Meglopták a szörnyek és a jócél érdekében bármilyen kazamatát bevállalok, főleg jól képzett társakkal.
- Asu-chan! - ahogy az ismerős hang megütötte fülem, szívem zakatolni kezdett, annyira örültem neki - láttam a faág már nem tartozék, de reggel találtam valamit, - azzal átnyújtottam egy szalagot - sodorta a szél egy fentebbi szint falujában és úgy éreztem ez még jól jöhet - mosolyogtam a lányra. Céhtag igen, és ahogy látom te is, a gondolatra újfent elmosolyodtam. Azonban ha sokáig időzöm tekintetén, mellkasomban azaz érzés, nyugalommá válik és akkor jön a nemulass. Úgyhogy a többiek felé fordultam. Igen itt volt az iszapbirkózós kisgyerek is.
- Szevasz Kiyo! Hogy ilyeg? - üdvözöltem mosolyogva. Remélem most nem fog a lándzsájával úgy hadonászni, hanem kicsit odateszi magát és figyel fegyverére, hogy ne hagyja el. És másik dolog, valahogy életben tartom bármi is vár ránk abban a barlangban. Himéenek biztosan jó ismerőse, hisz mi másért ment volna bele ennyire közeli dologba. Azzal kicsit a távolba néztem és tovább kémleltem a társaságot. A másik két lány ismeretlen volt mindenesetre bólintottam feléjük, egyikük Kiyo másik Asu céhéből valók. Én lógok, csak ki a sorból egyedül képviselem a JL-t. Sebaj, ahogy Lewis sokat segített Maxweld kíséretében én úgy fogok tenni itt!
- Igen Asu teleport kristály rendben, potik bekészítve, - azzal az npc felé fordultam - jöhet a térkép! - mosolyom egyre növekedett, hisz Asu felé sandítottam és határozottságot láttam hatalmas szemeiben. Ez jó így helyes. Védelek mindannyi ótokat, ha valami nagydolog lenne, amivel nem bírtok. Azzal odafordultam még egyszer Kiyohoz és intettem neki, hogy jöjjön a lányok majd jönnek utánunk. Ahogy megindultam remélem hamar beért és halkabban mondtam szavaim.
- Remélem nincs harag az erdőszélen történtekért. Egy bocsánattal tartozom, hogy kinevettelek, a korod csak egy szám, ahogyan az is milyen erősek vagyunk. Szóval férfiként kezellek innentől és nem gyerekként, számítok rád! - azzal kezem nyújtottam egy baráti jobbra. Remélem, elfogadja.

by **Aida Atsumori** Pént. Aug. 16 2013, 20:43

Még csak öt órát ütött az óra, de én már talpon voltam, ami nálam nagy szó. Olyan tíz-tizenegy körül szokásom felébredni, de mivel néha még körülbelül fél óráig győzködöm magam hogy ’kelljé’ fel!’, előfordul hogy délig elhúzódik az ágyból kimászás. Visszatérve arra a napra, a fáradtság legkisebb jelét se tapasztaltam, sőt, teljes mértékben kipihentnek, üdének, energikusnak éreztem magam, ami kifejezetten meglepett. ”Érdekes, általában ennyi alvással, úgy néznék ki, és úgy is érezném magam mint egy zombi. Ehelyett tök jól vagyok.” – néztem az időt, csodálkozva. ”Na mindegy, én ennek csak örülök!” – nyitottam ki az ablakot, majd rátámaszkodtam az ablakpárkányra.
”A’sszem ma elvégzek valami jó kis küldit. Sosem árt a pénz, na meg fejlődnöm is kéne, mert soha a büdös életbe nem jutok ki a játékból, aztán a végén még én leszek az egyetlen JK aki itt rohad. Vagy ha egy ember kinyírja az utcsó bosst akkor a többi is kijut? Hmm…jó kérdés…mindegy, egy biztos, azok között az emberek között leszek, akik mindent megtesznek a szabadságért.” – nézelődtem. ”Olyan nyugis a város így…semmi zaj, semmi baj, csak a madárcsicsergés…na meg a napfelkelte. Egyszerűen gyönyörű. Nem is tudom hogy felejthettem el. Igen! Épp ezért kell várni a holnapot! Mert mindig valami újat és szebbet hoz! Minden rosszban van valami jó…már tényleg értem. Tudod Nigori…annyira nem bánom hogy idejutottam. Hisz így újra tudtam értékelni a dolgokat. Ha kijutok innen, esküszöm az lesz az első hogy megmutatom neked is ezt az érzést. Meg Himét elviszem fagyizni. Sőt! Akivel itt találkoztam, mind elviszem fagyizni!” – jöttem lázba. Nagyjából hatig ilyen gondolatok jártak a fejemben, a város vizslatása közben, utána beindult az élet, az NJK-k és a JK-k elindultak útjukra, elkezdődött a pezsgés, a hangzavar, minden! Ez még jobban felpörgetett engem, úgy éreztem teljesen átjárja a testem az érzés és arra nem is gondoltam, hogy egyeseknek ez az egész egy rémálom, főleg azoknak akik elveszítik barátaikat, vagy ők maguk halnak meg. Úgy gondoltam én is elindulok utamra, felkaptam a szokásos öltözetem, aztán elindultam a Sweets Dreambe. ”Úgy hallottam ma fél áron van minden finomság amit ember eltud képzelni!!!” – manővereztem az emberek között.
”Ez aaaz!!!” – néztem a 50%-os leárazás táblát. ”Kiráááály!”
- Csókolom! – köszöntem az eladós NJK-nak. – Na, készítse a jegyzettömböt. Három fél literes dobozos jégkrémet kérnék, két olyan finom tortát amilyet szoktam, tudja a lentit, amin vannak mandula darabok meg olyan különleges ízű a krémje, akkor kilenc doboz makaront, egy pirosat, egy sárgát, egy kéket, egy rózsaszínt, egy narancssárgát, egy lilát, egy zöldet, egy fehéret és egy feketét, akkor öt csomag vegyes cukorkát, három egzotikust, kettő gyümölcsöst, hat nyalókát, a legolcsóbból, ami citromos és egy csomag mézes puszedlit. – vettem levegőt. – Ja, és még olyan fehérkrémes babapiskótát is, na abból is egy csomagot!
Fizettem érte rendesen, de egy, fele annyiért kaptam meg, mint amennyiért alapból megkaptam volna, kettő, sokat dolgoztam érte. Szóval a virtuális láthatatlan batyuimmal tele indultam vissza a fogadóba, vígan, közbe elővettem a zöld makaronos dobozt és hogy miért a zöldet? Mert ez a kedvenc szíííí~nem. Sz’al majd szülinapkor figyeljetek erre. Azért nem kell mindent zöldben, de egy pár dolgot esetleg, vagy valami. Visszatérve a tárgyra, vígan sétálgattam, az utcán és ahogy közelebb értem a fogadóhoz, megpillantottam az épület álldogáló fegyverárust, aki aznap kicsit másabb volt, mint szokott. Egy küldetést jelző ikon lebegett a feje fölött és egy banda már állt is ott. Mivel még úgy láttam nem indult el a küldi, gyorsan odasiettem. ”Pfuhh…pont időben…” Amint meglett az öt ember, az úr elkezdte mondani a problémáját. Állítólag valami kistermetű alacsony izék elvitték a dolgait. Még egy ideig sopánkodott, aztán rátért a lényegre. Még sikerült követnie egy ideig őket és valami barlangba mentem. Azt monda, hihetetlen értékes dolgok voltak a ládájában, ezért mindenképp megkell szereznünk. Na ekkor nekem azonnal beindult a fantáziám, hogy vajon mik vannak a ládájában. Körül néztem aztán felfedeztem Yuichit.
- Hé! Yuichi! „Legközelebb egy oldalon fogunk állni”, mi? Úgy tűnik ez az a „legközelebb” – intettem neki.
Ő is köszönt nekem, még meg is kérdezte mi újság velem.
- Amúgy Hello. Velem nincs sok, fejlődgetek, éldegélek és veled?
Yuichin kívül még hárman voltak, mind nők. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg és amint megfordultam, rájöttem kitől jött. Enheriel! Ő köszönt nekem.
- Szia! Igen, Kiyoshi lennék. – mosolyodtam. - Örülök hogy két ismerős arcot is látok.
Enherielen és Yuichin kívül még egy rózsaszín hajú lány és egy másik, akinek szürkés, ősz. Hát, mit mondjak…nagyon csodálkoztam hogy egy fiatal hölgynek már ilyen korban tiszta ősz a haja. ”Akkor milyen lesz Kilencven évesen a haja?” – csodálkoztam.
- Kérsz? – nyújtottam felé a makaronos dobozt. – Van más színben is, ha nem szereted a zöldet. Vaaan… - gondolkoztam. – piros, sárga, kék, rózsaszín, narancssárga, lila, fehér, fekete, meg ugye ez a zöld.
Ha más színben kért, akkor elővettem azt a dobozt és megkínáltam, majd tovább mentem a lilahajú csajszihoz.
- Hali! Kiyo vagyok! Kérsz? – nyújtottam felé is a dobozt, amiben annyira sok darab már nem volt: útközbe szépen falatoztam. – Ha nem szereted a zöldet akkor, szólj és veszek elő más színűt, ma szépen bevásároltam, szóval a szivárvány színei simán megvannak az invertorymban. – mosolyogtam a lányra.
- Te is vehetsz Yuichi! – nyújtottam felé is.
Végül az utolsó csapattársamhoz is odamentem, akit szintén megkínáltam.
- Vegyél nyugodtan. – kaptam be közbe én is egy sütit.
A rózsaszínhajú lány jófejnek tűnt, nagyon is, ő neki is ugyan az jutott eszembe, mint nekem: Mi lehet a ládában?
Ő mindenféle kincsre meg egyébre gondolt, nos én, pontosan nem tudtam.
- Hmmm! – gondolkoztam. – Fityu, lehet hogy igazából nem is értékes a dolog, csak ő számára, mert valaki olyantól kapta, akit szeret, vagy valami, de az is lehet igazi kincsek vannak benne! Mondjuk ékszerek! Ritka dolgok! Vagy…Éééééé~desséééééég – csillant fel a szemem az utolsó szónál. – mondjuk az utóbbira nincs sok esély. Amúgy ha megéheztek, szóljatok, pont most töltöttem fel a kaja készletem. Makaronon kívül még van tortám, puszedlim, nyalókám, cukorkám, meg olyan babapiskótám is fehérkrémmel. Úgy terveztem több hónapra raktározok, de mivel úgy is találkozok barátokkal és eléggé édesszájú vagyok, lehet nem is fog olyan sokáig kitartani. – mosolyodtam el ismét.
Mivel a Pink Lady is felszerelte magát én is így tettem. Tehát rám kerültek a gyűrűk, a mokaszín, a vért, a lándzsám viszont még pihentettem.
- De először csináljuk meg a küldit, utána meghívlak titeket picknickezni, vagy fagyizni. – kacsintottam.

by **Kagura** Kedd Aug. 27 2013, 22:27

A kicsiny társaság hamar magára talál, s öles léptekkel megindulnak a kijelölt barlang felé. Szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen többnyire ismerősök egymásnak, így nem lesz nehéz jól működő party-t alkotniuk. Az indulást követően, lassan mindenki fejében felmerül a kérdés, vajon mi lehet a ládában, ami olyannyira fontos az árusnak? Vajon mi teszi olyan különlegessé, hogy az NJK még a heti bevételéről is lemond érte? Bár a találgatások sora megindul, egyelőre olybá tűnik, nem születhet valóban helyes megoldás. Mindenképp látniuk kell, mi van a lopott ládikóban, különben nem nyer bizonyítást egyik elmélet sem. Míg a láda a goblinok kezében pihen, addig a kincs egyszerre jelenthet mindent, és semmit.

Ahogy a kis csapat megindul a napfénytől perzselt mezőkön át, szinte érezni rajtuk: Ezek zok a hősök, akik kipucolják a kazmatát. Megszabadítják jótól, rossztól és csúftól. Mindezt egy maroknyi dollárért – illetve pár dollárral többért – s azért a nem elhanyagolható mennyiségű tapasztalatért, amit a benti mobok másvilágra küldésével nyerhetnek. Az odavezető út viszonylag eseménytelenül telik, hacsak maguk a hősök nem teszik mozgalmassá a hosszú gyalogutat, azonban jó alkalom ez arra, hogy kitaláljanak valamit arra, miként jutnak be, s jönnek ki épségben a köztudottan veszélyes barlangokból. Talán hallották a történetét ennek a kazamatának. A sztorit, mely minden egyszerű játékos előtt világossá tette, hogy Aincrad komoly meglepetéseket képes tartogatni. A járatokban ugyanis furcsa lények tanyáznak. A tárnák urai nem a goblinok – ők albérlők csupán eme helyen. A valódi veszélyt azok jelentik, kik az apró lényeket uralják. Azonban azt, hogy kik lehetnek „ők” szinte homály fedi. Még a bétások által írt kézikönyvek sem írnak semmit azokról, akik megmutatták a goblinoknak, hogy kell a kristályhátú földmélyi varánuszokon lovagolni. Bár sokan mentek le a kazamatákba, a vélemények megoszlanak, mikkel is harcoltak, míg lent voltak. Csak a nevük maradt meg tisztán az emlékezetben: Őrült nomádok.
Talán hallhatták a történeteket, talán nem, annyi bizonyos, hogy hosszú útjuk keresztülfut perzselt mezőkön, sötét rengetegen, míg elérnek az első szinten húzódó dombok közé. A térképük is jelzi számukra, hogy bizony viharosan közelednek a céljukhoz, ám ha csak maguk elé tekintenek is megláthatják hova érkeztek. Két magasabb domb között egy csapás húzódik felfele, melynek végén egy jókora barlangszáj nyílik, mintha csak az ösvény a nyelve lenne. A feljárónál jókora sziklák türemkednek ki a földből, éppen ideálisak ahhoz, hogy megpihenjenek itt a fáradt utazók, vagy akár az őrjáratozó goblinok. Szerencsére azonban hegyesfülű apróságok jelenleg a bejáratnál ácsorognak. Ugyan nem látni őket tisztán, de egy biztos: legalább tízen várják őket odafent. Vajon mit tesznek a bátor hősök? Fegyvert rántva, üvöltve nekik rohannak? Vagy alattomos módszerrel fellopakodnak és csendesen elosonnak a strázsák mögött? Talán valamilyen agyafúrt taktikával igyekeznek majd megoldani a bejutás kérdését? Bármi is történjék, a döntés a kezükben van...

by **Hayashi Yuichi** Kedd Szept. 03 2013, 21:18

Elfogadtam a kínált ennivalót. Kiyo nem az a személy, akitől tartanom kellene, a dolgomat lerendeztem vele, szóval innentől könnyedén lazán útitársak lehetünk. Ha meg nagyon forrna a feje, hogy felvég valamelyik lány előtt, meg had tegye, míg nem veszélyezteti a küldetést. Himétől el kellett búcsúznom már lassan egy hónapja, hogy keresem, a csuklyást és semmi. De találtam most itt az emberek között valakit, aki korábban nagyon felkeltette érdeklődésem. És majszolás közben Asu felé sandítok. Ha észrevett, annál jobb, ha nem csak néztem, hogy épp mit csinál, de főleg azt, hogy ő igazából mi is. Fegyveréből ítélve természetéhez és természeti adottságaihoz képest.. sokkalta több mint, amit magából mutat. A gondolkodó filozófus és tudós, már első találkozásunkkor helyre került. De azt, hogy azzal a fejszével csapkod, azt nem gondoltam volna róla. Mivel képes megemelni, így használni is biztosan.
Visszafordultam, az előttünk álló útra néztem és a térképre. Könnyű gyaloglásnak indul, némi táj elem akadályozhat, de úgy tűnik nem vészes. Azzal belevetettem magam az előttünk álló út nehézségeibe és könnyed szórakozásába. Egyszerűen ez volt mindenem, hisz korábban csak ezt csináltam Aincrad világában, semmi egyebet. Ha valakinek nem tetszett, kezdő iramom, harmadik, negyedik kérésre vagy testi kényszerre odafigyeltem és lassítottam, ugyanis nem vagyok az a tipikus, sétáló ember. Ez akár többször elő is fordulhatott, főleg a rengetegben, ugyanis onnan szerettem volna mihamarabb kijutni, amennyiben utunkat keresztezte, bármilyen állat, vagy szörny, azt íziben igyekeztem ketté vágni. Nem azért hogy csordogáljon az exp, hanem inkább az, hogy védjem ismeretlen tudású társaim. Egyedül Kiyoval voltam tisztában többnyire. Bár neki a képessége, továbbra is zavaros fejemben.
Többnyire hallgattam a többieket, ha nagyon beszélgetni akarta, persze szívesen váltok velük pár szót. Azonban először, nem a piknik meghívásra tudtam, gondolni, meg ez persze nem is nekem szólt, ezzel tisztában voltam, hanem a lányoknak, de én meg inkább az előttünk elterülő dombságot figyelve próbáltam kiszűrni melyik hely a miénk. A térkép pontos koordinátával bírt és hamarosan meg is láthattuk közelebbről, a természet lágy ölén fekvő dombokat, a barlang szájjal. Apró alakok strázsáltak előtte, még így nappal is. Ezek a goblinok, szeretik a nappali fényt is úgy látszik.
- Gond lesz, szólaltam meg - ha elsőnek élhettem a megállapítással - máris kellő vendég szeretet van, és néhány goblin vigyázza a bejáratot - ha akartam volna se tudtam volna megmondani létszámuk, de egy biztos, őrök és ha meglátnak minket, riadóztatnak. Körbenéztem társaimon, és úgy tűnik ebből frontális támadás lesz, hacsak nem érkezik, valakitől egy használható ötlet. Mivel a többieket nem ismertem, én magam meg a stratégiákhoz ennyire összetetten nem értettem, így Asukára néztem, és vártam, hogy az okos lány kiötölt-e valami megoldást, a kevés intelligenciával rendelkező goblinok ellen, egy hatékony stratégiát.
- Ha nincs jobb ötlet, akkor egy frontális támadással bejuthatunk - mondtam, bár továbbra is gondolataim, azon pörögtek, hogyan álcázzuk magunk, vagy mivel csaljuk el őket. A dobott kavics után biztos nem mennének, hisz annyira buta teremtmény még játékban sem létezhet, hogy egy ilyen cselnek bedőljön.

by **Enheriel** Pént. Szept. 13 2013, 18:11

- Köszönöm Kiyoshi.^^ - Vettem el egy rózsaszínű cukorkát, mikor megkínált. Villámlásnak sajna nem adhattam, mert még meg hülyülne, mint a Nutellánál. Másrészt elkezdett édesen játszani a kis kutyussal. Aaaw, annyira édesek voltak!^^ Végül el is indultunk. Az volt a szerencse, hogy nagyjából ismertük egymást, így nem kellett attól tartani, hogy egyikünk elkezdi játszani a szuperhőst, és mindent elront. Azonban mindenki azon törte a fejét, hogy mi lehet benne. Kiyoshi egy halom édességre gondolt, bár nem hinném én sem, hogy pont az lenne benne, hogy még a bérről is lemondana egy NPC. Lehet, hogy valami számára nagyon értékes dolog. Majd megnézzük, ha megszereztük, de én biztos nem veszem el, mert végül is az a kovács tulajdona, még ha NPC is. Ahogy haladtunk a látványban gazdaságos tájban, egyre közelebb értünk a kazamata bejáratához, ami úgy nézett ki, mint egy száj, és az arra felé vezető út pedig a nyelve. Azok a sziklák meg a fogak, amiken megpihenhetnek a játékosok… vagy a goblinok.
- Gond lesz, máris kellő vendégszeretet van, és néhány goblin vigyázza a bejáratot. – Szólalt meg hirtelen a Kardforgató. Valóban, egy csomó Goblin volt ott. És ráadásul, ha meglátnak, azonnal riadóztatnak. Egyből a frontális támadás jutott a Kardforgató eszébe.
- Ne! – Suttogtam, nehogy meghallják. – Akkor erősítést hívnak! Valamivel el kell csalni onnan őket, és úgy leölni ezeket, pontosabban ide, ahol nem tudnak erősítést hívni semmiféle módszerrel. Talán ha valaki idecsalná őket, vagy valamelyik lány csalogatná ide… - A Peteket semmiféleképben sem, nem biztos, hogy elég gyorsak ahhoz, hogy el ne kapják őket, mielőtt ideérnének, még ha repülnek is. Talán ha a rózsaszínhajú menne, utána biztos idejönnének…

by **Aida Atsumori** Vas. Szept. 29 2013, 02:05

Hosszan vándoroltunk a napsütötte mezőkön, és egyéb területeken keresztül, ám egynek örülhettünk: maga az út nyugalmasan telt, viszálykodás, verekedés, vagy mob támadás nélkül. Végül dombos területre értünk, és a térképünket nézve rájöhettünk, itt lesz a keresett goblintanya. Két domb találkozásánál pillanthattuk meg otthonuk bejáratát, amik előtt őrök álltak. Gondolkodnunk kellett, Yuichi frontális támadást akart, de mi Enheriellel elleneztük.
- Sok dolgot lehetne tenni, de csak egy alkalom van, nem tudjuk kipróbálgatni, hogy jaj, vajon melyik jó. Egy olyan terv kell, aminek a sikere száz százalék, tuti biztosan beválik. A frontális támadás nem ilyen, mert előfordulhat hogy lassúak vagyunk, és nem tudjuk meg akadályozni a riadóztatást. Gondoltam arra, hogy talán az egyik leányzónak kéne elcsábítani őket, és ide hozni, ahol már lehetetlenség a riadóztatás, de megfordult a fejemben, hogy mi van ha a goblinok azonnal támadnak? Rosszabb esetben a bátor jelentkező nem tudja időben előhalászni fegyverzetét, és mi se tudunk rajta segíteni, plussz, riadó. Ennek a támadós esetnek is csak annyi a jobb esete, hogy a jelentkező életben marad, viszont a küldetést elbukjuk, mert minden meglévő erőt ideküldenek, kiiktatni minket. Így aztán, ha azt nézzük, hogy tényleg egy esélyünk van, és nem több, tehát biztosra kell menni, ez a terv elvethető. Ti mit gondoltok? Nincs valami használható javaslatotok? Nyugodtan, bármit! – suttogtam.
”Hmm…hmm..mit kéne tenni? Frontális támadás, és idecsalogatás kizárva, veszélyes, nem biztos a siker. Ahhj.. pont most nem jut eszembe semmi értelmes dolog...Vagy talán mégis?”
- Mi lenne, ha mondjuk csapnánk valami zajt, vagy csinálnánk valami érdekeset, például fellőnénk valami tüzijátékot, vagy hasonlót. Úgy hallottam nem túl okosak, ezért több mint valószínű hogy idejönnének, riadóztatás nélkül. Bár ha ezt nézzük, a csábítás se rossz ötlet, csak akkor egy személyt veszélynek teszünk, így viszont nem. Na, szerintetek? – pattant ki a fejemből az ötlet.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Dec. 06 2013, 18:33

A küldetést inaktivitás miatt lezárom. Akinek fontos karakterügyileg a történet, az élményekben befejezheti. Mivel a küldetés nem fejeződött be, tapasztalati ponton és aranyon kívül nem jár egyéb jutalom.

Jutalom: 20 exp 40 arany

Köszönöm a türelmet.

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Ainlands

[Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands

Re: [Játékos Küldetés] Ainlands