[Játékos Küldetés] Deadland

Résztvevők:
Nomad

Spoiler:

Kazuma

Spoiler:

Kazu
Napjaid viszonylag eseménytelenül zajlottak. Harmadik napja kelsz fel úgy, hogy egy árva küldetés sincs Aincrad 7 megnyitott szintjén, és ráadásul minden kihívást jelentő mini-bosst már levadásztak, és a vadászmezők is zsúfolásig vannak. Azonban egy váratlan fordulat vette kezdetét. Egy lány sikoltott pont a szállásod közelében. Amennyiben utánanéznél, mi történt arra lehetsz figyelmes, hogy egy nálad nem fiatalabb fiú görcsös rángatózást követve szét pixeleződött.  Mivel a közelében lévő zokogó lány feje fölött indikátor lebeg kikövetkeztetheted, hogy a fiú is játékos volt, és szemtanúja lehettél egy biztonságos környezetben történő halálesetnek. A lány zokogva kiabál látszólag magában.
- Miért kellett a 3. szint közelébe járkálnod… Mondtam, hogy túl veszélyes a közelébe menni! – és újabb zokogásrohamba tört ki.
Bár nem sok mindent tudtál meg végre történt valami ezen az unalmasnak, és fülledtnek induló napon. Vajon elég volt ennyi dolog, hogy nekiindulj megnézni miféle felfedezni való van a 3. szinten?

Nomad
A te napjaidat még egy idióta sem mondhatná hétköznapinak. Már a sokadik párbajodon vagy túl, amelyet pár idegesítő kis játékosnak köszönhetsz, akik szentül hittek benne, hogy erősebbek nálad. A sorozatos nyerőszériádnak viszont meg volt az ára. Olyannyira megszomjaztál, hogy szinte már robog a nyelved, és homokot köpsz. Azonban nagy szerencsédre pont egy Kocsma előtt áltál, amelynek ez állt ajtaján:  „A mai első ital mindenkinek ingyenes”. Az akció éppen kapóra jött neked, így ha úgy határozol, hogy betérsz egy gyors frissítőre kellemes meglepetés fogad. A kocsmában finom hűs levegő uralkodott, ami lehűtötte felforrósodott bőrödet, amelyet Aincrad napja fűtött föl. Ahogy leülsz egy pincér lép oda mellé, aki rendelésedet kéri. Ha rendelsz, tőle bólint, majd távozik. A mögötted ülő asztalnál éppen lázas tere-fere zajlik, amit akaratlanul is kihallgatsz 8nincs szükség itt Hallgatózásra, mert elég jól lehet érteni a mondandójukat).
- Komolyan beszélsz? – kérdezi egy mély hangú férfi.
- Igen! A 3. emeleten új várost fedeztek fel. mit szólnátok, ha felfedeznétek? – kérdezi egy fiatal lány.
- Nem! Már több halálos áldozata van, pedig csak 5 napja létezik.
- De állítólag nagy jutalom…
Mielőtt azonban befejezhette volna, a pincér visszatér az italoddal, ami után a csapat is távozott. Te most mihez kezdesz? Újabb akcióra vágyva nekivágsz az útnak? Vagy inkább kipihened a nap fáradalmait?

//amennyiben úgy döntetek mentek 3. szintre csak addig írjátok, míg el nem juttok arra az emeletre//

Nem hiszem el hogy az egész szintet ilyen gyorsan kipucolták. Csillog-villog minden. Minden egyes mobért külön meg kell küzdenem a sok barommal. Egy napot pazaroltam el az életemből erre a helyre aztán úgy gondoltam inkább más tennivaló után nézek. Ugyan nem kapok érte expet de, egy kis kutakodás mindig jól jön. Végül is hasznosan bár említésre méltó események nélkül telt el az utóbbi pár napom.
Egy éles hang vert fel. Egy lány sikítása. A dobhártyámat ért váratlan, erős támadás hatására rögtön felpattantak a szemeim. Jobb kezem automatikusan rántotta elő a párna alatt fekvő kést miközben a bal a takarót lökte le rólam. Alig egy másodpercig tarthatott mire eljutott a tudatomig. Következőre, pedig a hang forrását is sikerült körülbelül bemérnem. Nem nálam, van a gond. Az ablakhoz léptem és a függönyt kicsit elhúzva kilestem az ablakon. Nem kellett sokáig keresnem a lányt. Elég nagy zajt csapott, ahhoz hogy gyorsan megtaláljam. Épp elgondolkodtam, hogy miért is érdekel ez most annyira, de akkor valami érdekeset is észrevettem. Pixel-eső. Így már egészen más színben tűntek fel a történtek. Halál az utcán.
Az övembe tűztem a késem, kinyitottam az ablakot és viszonylag simán landoltam az utca kövein. A városon kívül bizonyára vesztettem volna egy-két pontot a kis mutatvány miatt, de az az egy emelet nem vészes. Ráadásul gyorsabb, is mint a lépcsőn mászkálni.
Felvettem a maszkomat és a lány felé indultam miközben amennyire lehetett felmértem a terepet. Tényleg ennyire ki lennék éhezve? Talán máskor figyelmen kívül hagynám a dolgot, de mostanában túl sok a szabadidőm.
Határozottan de nem túl durván elkaptam a lány karját és megpróbáltam magam felé fordítani.
– Mi történt? - kérdeztem sürgetően a szemébe nézve. Gyorsan körbe tekintettem aztán vártam a válaszát. Nem ártana rájönni, hogy mi folyik itt. Ha pedig nem tetszik, legfeljebb itt hagyom és keresek magamnak valami más elfoglaltságot. Azt hiszem a Kezdetek városát is ideje, lenne lassan meglátogatnom…

Mostanában napjaim kissé megváltoztak, és rendszeresen újra, meg újra az idegeimre ment pár kisebb játékos, akik erejüket akarták fitogtatni. Na, de ezzel nem is lett volna gond, ha nem pont engem akartak volna folyton legyőzni párbajban. Pedig eddig olyan kellemesen megtudtam húzni magamat, hogy ne engem találjanak be az ilyen szánalmas alakok. Most is egymás után több játékos is kihívott párbajozni, amiket sorra sikerült is megnyernem, viszont olyan mértékben kiszáradtam, hogy még izzadni sem voltam szinte képes. Nyál helyett is inkább vattát köptem, vagy homokot. Bár utóbbi elterelésnek legalább hasznosabb lett volna... Az utolsó párbaj szerencsére pont egy kocsma előtt volt, ahol épp azt hirdették, hogy az első ital ingyenes. Ellenfelem még épp támadásba lendült, azzal a megmaradt kis életével, amivel még benne maradhatott a fél életes harcban, és melyet egy könnyed fejberúgással nem hogy leszedtem tőle, de még földre is küldtem, egy kis fülcsengéssel megfűszerezve. Amint véget ért a párbaj, már nem is foglalkozva tovább az alakkal, bevonultam a kocsmába, és keresve egy üres helyet, mely távolabb volt a többi embertől, leülök, és megvárom az NJK pincért, hogy felvegye a rendelésemet. Gyorsan átfutva a lehetőségeket, kiválasztok egyet, reménykedve abban, hogy ez a kocsma is azok közé tartozik, ahol egy szó nélkül is meglehet rendelni az italt. A benti kellemesen hűs levegő is nagyon jól esett, viszont fejemről csuklyámat továbbra sem vagyok hajlandó lehajtani, így az továbbra is fedi azt, és arcom egy kis részét. Ahogy kezeimet az asztalra pakolom, miközben ujjaimat összefonom, és kicsit megtámaszkodok így a bútordarabon, eléggé könnyen meghallom, ahogy mögöttem nem olyan nagyon halkan, még hallgatózás nélkül is tökéletesen érthetően beszélgetnek páran. Kezdetben nem is nagyon figyelek oda rájuk, bár érdekesen hangzik, hogy egy pár napos város jelent meg a 3. emeleten, de máris meghaltak ott páran. Lehet jobb lenne elkerülni azt a helyet. Amikor viszont meghallom, hogy nagy jutalom jár érte, eddigi asztal nézésemből feltekintek, kissé megemelve fejemet, hiszen a jutalom máris mindent megváltoztat. Egy kevés arany, és exp jól jön mindig. Már épp dőlnék hátra, hogy tovább hallgathassam a beszédet, amikor a pincér megérkezik az italommal, de a mögöttem lévők ekkor pattannak fel, és távoznak. Hát, ennyit az információ szerzésről. Lassan megragadom a poharat, mely kellemesen hideg, és számhoz emelve, nagyokat kortyolok az italból. Ez most tényleg jól esik. Bár előbb már sikerült megfeledkeznem a szomjúságomról, hallgatózás közben, viszont a csapat távozása után újból rám tört. Italom maradékát, lassabban iszom meg, és élvezem ahogy kellemesen felfrissít, majd felpattanva helyemről, kezemben még a pohárral, megindulok az ajtó felé, az utolsó kortyot menet közben iszom meg, majd néhány ember mellett elhaladva, az asztalukra helyezem a poharat, és úgy lépek ki a kocsmából. Szóval harmadik emelet? Hát, akkor próbáljuk meg. Inventorimból gyorsan előhalászom a hazatérés kristályomat, hogy az egyik 3. szinten lévő városba teleportálhassak vele.

Kazuma:
Úgy látszik nem jó pillanatot választottál a kérdezősködésre, ugyanis a lány szó szerint szívrohamot kapott, hisz nem vett észre téged. Hiába a gyorsaságod majdnem találkoztál a lány fegyverével, amit ijedtébe feléd repített. A pöröly szerencsédre nem ártott, hanem lepattant a védőmezőről, amit a védett terület generált. Alig pattant le a földre a pöröly hallhatóvá válik egy halk dobogás. *bitty.....bitty*. Szép lassú ütemekben adja ki valami ezt a hangot, és a két dobbanás közötti szünet egyre kevesebb lett. Amennyiben megnéznéd mi az észrevehetsz egy furcsa zöld, gömbszerű tárgyat pont ott, ahol a játékos meghalt. A zöld gömb minden dobbanásnál felvillant. Amint rögvest rá nézel egy "I", mint Infó gomb ugrik elő. Ha megnyitod, akkor megtudhatod az item nevét: Robbanó Savtöltény. Mostanra a gömb már másodpercenként dobbant egyet, és a villanásai már-már egybeolvadtak, mikor.
- Mindenki a földre! - kiáltja valaki, valahonnan mellőled.
Egy maximum 17 éves fiú szalad feléd és szó szoros értelmében levesz a lábadról. Pár másodperccel később egy robbanás rázta meg környezeted. Bár a robbanás ereje nem volt nagy az utóhatása jól látható lett. Amint a fiú elenged, hogy talpra állhass a gömb helyén egy fűzöld folyadék úszott jó nagy tócsában. Mindenhez, amihez hozzáért rögvest sziszegve pixeleződni kezdett. Így járt a lány is, és a fegyvere. Míg a pöröly rögvest szétesett alkotóelemeire, addig a lány élete rohamosan csökkenni kezdett, majd mikor a 0-ra ért a lány is fegyvere sorsára jutott. észreveheted, hogyha nem löktek volna félre te sem úsztad volna meg épp bőrrel.
- Enyje... hát mégis csak elment, pedig figyelmeztettem is... Na mindegy. - miután befejezte a magában beszélést hozzád fordul - Üdv a nevem Sousuke. Nagy szerencséd, hogy erre jártam, ugyanis távolból észre vettem azt a két okostojást. - mutat a zöld trutyi közepére - A 3. szint új faluját próbálta a fiú felfedezni, és elrakott egy olyan dolgot, amit nem szabadott volna.
Hiába nem kérdeztél semmit, ő ugyanúgy folytatta a magyarázást, de a téma ugyanaz maradt. A 3. szint új helyszíne. Mikor befejezte végre a fölösleges dumát (és még mindig ott maradtál) a szemedbe néz, és megkérdezi.
- Mit szólnál, ha segítenél nekem kitisztítani a várost? Cserébe én a jutalom 60%-át neked adom. - fejezi be, majd várja válaszod.

Nomad
Alig érsz a főtérre máris sikolyokra leszel figyelmes. Ha a hang felé fordulsz két lányra leszel figyelmes, akik éppen feléd futnak, vagy legalábbis a portálhoz. Bár elsőre nem látszik, de rögvest észreveheted azt a lényt, ami üldözi őket. Három nehezen kivehető körvonallal rendelkező mob, amiknek a feje fölött a <<Megszállott Szellem>> név díszeleg. Életük nagyjából a felénél van, de a lányok sokkal rosszabbul állnak, mivel már a vörösbe lépett mindkettőjük HP szintje. Tisztán kiveheted, hogy az egyik lány íjász, míg a másik lovag. Akárhogy is, de igencsak rosszul sikerült a találkozásotok, ugyanis amint a közeledbe értek az egyik Szellem vörös szempöttyei rád szegeződnek, és megrohamoz téged. Bár úgy tűnik ugyanolyan sebességgel rendelkeztek a kezdeményezés a tiéd.

(annyiszor támadhatsz amennyiszer szeretnél, de minden támadásod után a szellem is támad, és mivel nem ismered a sebzését fontold meg jól. Minden támadásod után dobj egy korona/koponya kockával (vagyis ha 1x támadsz 1x dobsz, ha 2x, 2-t dobsz stb))

Kristályom segítségével a harmadik emeletre teleportálok, ahol a főtérre megérkezve egyből sikításokat hallok. Nem nagyon értem, hogy mi folyik itt, ezért a hang irányába fordulok, ahol két lány fut nagyjából felém, mert hát a portálnál állok még. Ahogy nézem nincsenek valami jól, ugyanis mind a kettejüknek vörös már az életerő csíkja, és három, eléggé nehezen kivehető, bár vörös szempárok még mindig jól látszódó szellem üldözi őket. Pontosabban megszállott szellemek. Már nem is nagyon akarok elgondolkozni azon, hogy hogyan lehet egy szellemet megszállni, de nem csak a logikai része miatt, hanem, mert ahogy az íjjász, és a lovag páros elrohan mellettem, a háromból az egyik szellem felém fordul. Nem valami szerencsés eset az már biztos. Élete elméletileg kevesebb, mint nekem, de ez nem jelenti azt, hogy meg bírnám verni. Nem gondolkozok sokáig, inkább elkezdek rohanni a lény felé, aztán megpróbálok egy szép íves keresztvágást ejteni rajta mind a két késemet használva ( 1 ). Ha ez sikerül, megpróbálom megállapítani, hogy nagyjából mennyi élete lehet, de a biztonság kedvéjért még képességemet is használatba veszem, és belevágom egyik késemet a talajba, hogy arrébb repüljön kicsit a lény ( 2 ). Ezzel is elérve, a biztos hét pontos sebzésemet. Közben persze nem feledkezek meg arról, hogy másik késemmel végig próbáljak védekezni, hogy minél kevesebb sérülést szenvedjek el. Habár ez elméletileg ellent mond a játék rendszerének, hiszen most védett területen kéne, hogy legyek. Itt nem bírna megsebezni a lény. De nem is agyalok túl sokáig ezen, inkább megint nekirohanok a lénynek, és megpróbálok egyet belehasítani, majd ahogy fordulok, másik pengémet is beleszúrni ( 3 ). Már csak akkor lehetne ez jobb, ha kiderülne, hogy fegyverem csak úgy átsuhan rajta, és semmi baja nem lenne tőle. Amennyiben eddigi támadásaim sikeresek voltak, és úgy látom, hogy lebírom győzni, folytatom a támadásokat, viszont ha azt látom, hogy nincs valami sok esélyem, inkább megpróbálok én is futásnak eredni, legalább ameddig képességemet újra nem bírom használni.

The member 'Nomad' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

A lány megijedt. Ezt egészen pontosan abból sejtem, hogy a pörölye kis híján a fejemnek csapódott. A kezemmel ugyan kivédtem de, ha nem teszem sem lett volna nagy gond, így védett területen.
– Hékás… - morogtam a lánynak. A kellemetlen meglepetéseknek viszont még mindig nem lett vége. A furcsa, gyorsuló pityegés. Nem kellett sokáig nézelődnöm, hogy megtaláljam a hang forrását. A zöld gömb cseppet sem volt vonzó célpont. Már épp elég filmet láttam, ahhoz hogy tudjam az ilyesminek ritkán kellemes a vége. Más esetben talán közelebb mentem volna, de mivel épp az előbb halt meg valaki az orrom előtt már korántsem voltam olyan biztos a város biztonságosságában. Megfordultam hogy biztos távolságra kerüljek a furcsa tárgytól de, akkor valaki felkiáltott és mielőtt kettőt léphettem volna már landolt is valami a hátamon. Elvesztettem az egyensúlyomat és a földre borultunk. Egy másodpercig teljes volt a csönd aztán egy fülsüketítő robbanás rázta meg a környéket. Egy pillanatig azt hittem, hogy engem is elér de, úgy tűnik sikerült elég messze kerülni tőle. Viszont jobban örültem volna, hogyha ehhez nem tepernek le.
– Mássz le rólam! - sziszegtem a fiúnak miközben nem túl finoman próbáltam ösztökélni, hogy teljesítse a parancsot. Mikor végre hajlandó volt lemászni rólam én is felpattantam és egy gyors pillantással felmértem a helyzetet. A srác aki ”megmentett” már magyarázott valamit.
– Szerencsém mi!? - egy pillanatra sem hagyta abba a szövegelést de, én sem különösebben zavartattam magam. - Egyáltalán nem volt szükségem a segítségedre, és ha most azt várod, hogy hálálkodjak, azt bizony lesheted! Ha pedig még egyszer ”segíteni” próbálsz, akkor esküszöm, hogy levágom a kezeidet! - fejeztem be a kis monológom. - Idióta. - tettem még hozzá. Hamarosan ő is befejezte én, pedig vettem néhány mély levegőt hogy lenyugodjak. A mondandója nagy részéről ugyan lemaradtam de, a lényeget azt hiszem sikerült elkapnom. Pár másodperces gondolkodás után válaszoltam neki.
– 70% az enyém vagy mehetsz egyedül. - döntöttem el a dolgot. Valami, ami képes ölni egy városon belül igencsak érdekes. Ha elfogadja az ajánlatom, ha nem, én mindenképp utánanézek ennek a városnak. Igazából reménykedtem benne, hogy nem fogadja el az ajánlatot. Attól tartok inkább akadályozna, mint segítene a jelenléte. Ráadásul még a nyereség egy részét is elvinné. A legfőbb szempont viszont az, hogy nagyon nem tetszik a képe.

Kazu:
Sousuke elmosolyodik, majd bólint jelezve, hogy beleegyezik ajánlatodba. Összecsapja kezét, majd jelzi hogy indulhattok. Sousuke egészen a főtérig ment, és nem állt meg, ám amint elért a teleportálóhoz rád néz.
- Ideje hogy megismerkedj a petemmel. Ezüstkarom! - szólította petjét.
Valahonnan mögülled a tető hirtelen megreccsnet, majd szárnyak csapkodása hallatszódik, és végül egy fülsiketítő rikoltás. Sousuke vállára végül egy sólyom szállt le, aki gyanakvóan nézett rád. A fiú nem nagyon akart tovább magyarázni, hanem rögtön teleportálni is kezdett. Rád bízom, hogy mész-e.

Nomad
Nekirontasz a szellemnek, akin egyszerűen átsuhan a pengéid, ám az életsávja nem változik. Mérges pillantásokat vet rád, majd testetlen körvonalai hirtelen mozdulnak. Felemeli karjait, majd lesújt rád. Bár sebződz, de az is csak a páncélod egy részét vitte le. A következő rohamod viszont eléri a hatását. Első késed vörös pixelsebet okoz a lénynek, amitől rögtön a vörös zónába lépett az élete, majd a másik késed be is végezte a dolgot. Egyel kevesebb. A másik két lánynak viszont újabb segítője akadt. Pár másodperccel az ellenfeled eltűnése után a teleport bekapcsolódott, és egy fiú lépett ki belőle, akinek egy sólyom volt a vállán. Gyorsan átlátta a helyzetet. Utasította petjét a támadásra, aki fel is repült válláról, és el is pusztította az egyik jövevényt. Az utolsó szellemet pedig a két lány intézte el együttes erővel.

Off: a következő dolgokat rád bízom teljesen. Kérdezősködhetsz, de akár el is indulhatsz egyedül a rejtélyes falu felé.

élet:

Többet kellett volna kérnem. Gondolkodtam el a mosolyogva bólogató srácot nézve. Sokkal többet… Majd a végén. Először lássuk mivel is állunk szemben. Addig felesleges bármilyen következtetést levonni, amíg nem láttam a saját szememmel mi is van ott. Csendben elindultunk a főtér felé hogy lejussunk a harmadik szintre. Előtte viszont még össze kellett szedni a ”csapat” harmadik tagját. A sólyom letelepedett Sousuke vállára és onnan mustrált engem. Már épp sürgettem volna kicsit, hogy elinduljunk végre, de végül nem volt rá szükség. Átlépett a kapun és én is követtem.
Odaát egyből egy kisebb csetepaté fogadott. Köpenyem alatt a kezem a késem markolatára csusszant de ezt leszámítva nem mozdultam. Nem éreztem rá különösebb indíttatást, hogy beavatkozzak és látszólag nem is volt rá szükség. Ha ezekkel nem tudnak maguktól is elbánni, akkor ott már gond van, és nem az enyém. Végül nem is történt halál. Két lány mondjuk közel járt hozzá de, az árnyharcosnak még a páncélját sem szedték le. Vajon milyen szinten állhatnak. A sólyom egyből szétszedte az egyik szellemet de, ettől függetlenül nem hinném, hogy a srác túl magas szinten állna hozzám képest. Az árnyharcosról még nincs ötletem de, a felszerelése eléggé alap szóval róla sem gondolnám hogy túl magas szintű. A lányokat már inkább meg sem említem. Csak remélem, hogy nem akarnak itt lábatlankodni sokáig.
– Haladhatunk? - fordultam Sousuke felé bár a kérdés szinte parancsnak is beillett volna de a lényege ugyanaz volt. Ne pazaroljunk több időt, mint szükséges. Hogy őszinte legyek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar mobokba botlunk de, ezek szerint tényleg akkora a gond, mint mondják.

Nomadot kiveszem a küldetésből

Sousuke rád néz, majd bólint, így elindulhattok végre. Ó megy elöl, míg te kíséred. Úgy tűnik nem először járja az utat, mert semmi perc alatt átvág a Ködbe Veszett Erdőn. Úgy tűnik jócskán fölötted van szint ügyében, mert a titeket támadó Farkasokat egyetlen csapással elintézte a szárnyaló pet. Ahogy így haladtok egyszer csak egy különös házat pillanthatsz meg.



Már a távolból is érezhető a gonosz energia, amely bent kering. Kicsit furcsállhatod, hogy mi vanitt, hisz eddig úgy mondták, hogy városnak kéne itt lennie, így ha erre rákérdeznél Sousuke e képen válaszol.
- Ez a hely különleges. Mivel nem tartozik alapból a szinthez különleges programozása van. Ha levágnak egy innen kiinduló mobot akkor a helyszín elkezd zsugorodni. Már csak ebben a házban találhatóak ezek a különös lények. Ha ezeket is elintézzük, akkor ennek a háznak sem lesz semmi nyoma.
Ezután már csak rajtad múlik, hogy belépsz-e az ajtón.

(bocsi a hirtelen változásért, de mivel sietni szeretnél egyszerűsítettem)

Ahogy rákérdezel Souske fanyar arcot vág, és kis gondolkodás után válaszba kezdett.
- Igazad van. A mobokat könnyű elintézni, de ez a ház volt a városka középpontja, és itt található egy igen kemény ellenfél. - ezután megindult, kitárta az ajtót, és beljebb ment, ahova te is követted - Aztmondják már-már bossnak lehetne tekinteni, pedig csak egy...
nem tudta befejezni, ugyanis egy hirtelen sikolyt követve valami meglökte a vállad, és elborultál. Még láttad, hogy a srácot két fakó valami megragadja és elhurcolja a folyosó legvégéig, ahol is egy hatalmas kapu tárul ki, majd zárul be. Pár percen belül a srác segélykiáltozásai lesz hallható, majd csend. Az végül ismét kitárul, és érzed, hogy valami hívogat. Engedelmeskedsz vagy hátrálsz? Sajnos nincs választásod. Egy belső energia megragad, és elkezd befelé vinni téged, majd miután beérsz a kapun az bezárul. Egy szűk kis teremben találod magad. A srác és a petje sehol, csak egy kőtrón, amelyen egy csontváz ül. Ám a csontváz ahelyett hogy üres tekintettel meredt volna a padlót téged fürkészett.
- Még egy bolond, aki a trón elé járul. Te is meghalsz, úgymint az elődöd! Szolgák! - szól.
CSettint egyet, mire 2 Rikoltó bukkan elő.

Gratulálok! Felfedezted a Dead Land urát a Koponyalovagot.


//döntsed el, hogy hazateleportálsz, vagy maradsz küzdeni... választásod PM-ben jelezd//

Mivel Kazuma inkább a menekülést választotta, így a küldetésnek vége... (rövidség miatt nem jár jutalom) sajnos sikertelenül, viszont a topic még él, míg a boss él. Kazuma PM-e szerint viszont a következő menetben Anat, Tachi, és ő maga próbálkozik. A dolgok a következőként történnek. Kérlek írjatok kezdőt miszerint megérkeztek Deadland kapujához.

Hát megérkezett a kis bagázs a Koponyalovag birodalmának bejáratához. A hangulat a tetőfokára hág pedig még a mini-boss sincs jelen... még. A levegő csípősre hűlt, és kísérteties szél fodrozza a levegőt. A környezethez animált állathangok ellepik ezt a környéket, megadva az éjszakai hangulatot. A boss terme felől sóhajszerű hang törik elő, majd némul el. Már csak ti döntitek el hogyan tovább. Megmérkőztök a bejutásért? Vagy összefogtok a boss ellen?

Már-már hagytam, hogy túlságosan is elragadjanak az indulataim mikor egy kard, megkocogtatta a késemet. Majdnem sikerült rögtön a kardos ellen fordulnom de szerencsére csak a fejemet fordítottam felé és nem a torkának ugrottam így az is feltűnhetett, hogy nem támadni akar. Próbáltam elfojtani a növekvő haragomat bár megszenvedtem vele. Csak lennének öt szinttel alattam… valamelyiket már tuti kinyírtam, volna.
A kovács is csak mondta a magáét és már kezdett nagyon elegem lenni belőle mikor a kezében, megláttam a kristályt. Egyből meglódultam felé de addigra már el is dobta. Nem volt időm töprengni rajta, hogy mit használt, mert már láttam is a hatást. Hirtelen mindent beterített a füst a látásom viszont rögtön alkalmazkodott a megváltozott látásviszonyokhoz és tisztán láttam, ahogy az ajtó felé indul. Ez komolyan azt képzeli, hogy ilyen könnyen megszabadulhat tőlem? Minden gyorsaságomat bevetettem a cél érdekében. Nem veheti el előlem a bossom! Sikerült beérnem az ajtónál, és ahogy belökte berohantam mellette. Sokáig azonban nem örülhettem, ugyanis egy láb ütközött az enyémnek, a következő pillanatban pedig már a hasamon feküdtem a hátamra pedig Anatole került. Dühösen próbáltam talpra kászálódni, hogy megfojtsam az idegesítő alakot, mikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Már a Parazitát sem bírtam visszafogni. Igazából nem is akartam. A csuklómból már csak egy penge állt ki, amikor a Koponyalovag felé fordultam és még mielőtt befejezhette volna a szövegét már rohantam is.
– Kuss! – üvöltöttem neki, ahogy letámadtam az első Rikoltót.

//Az első Rikoltóra mennek a csapásaim, ha pedig sikerül levágni, akkor a többi a következőre megy.//

The member 'Kazuma' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :

3 támadás megy a bossra