[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

The member 'Kurokoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

/Mivel éppen csatázunk, és nincs ötletem hosszú reaghoz ezért, nem baj, ha röviden fogalmazom ezt meg?/

Amíg Regina és az ő ellenfele egy élet-halál harcra bocsátkoztak, majd Transformerek módjára mindketten egy szőrgolyóvá változtak át a verekedés alatt, addig én otthagytam a még jégszobrozó farkaskomát, hogy egy másikat támadjak. Olyat, amelyik éppen Katherina-neesama felé indul. Így hátulról meg is tudom lepni a szőrös pajtikát. Regina ezalatt tervezte, hogy használja a speciális képességét, de végül úgy döntött, hogy egyelőre még nem akarja elpazarolni, így ismét ráveti magát ellenfelére foggal és körömmel. Ahogy üti-vágja.

/2x6 sebzést mérek Katherinát támadó farkasok egyikére/

The member 'Snowcat' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Skaara' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POSZT:



- Váljék egészségedre Skaara-san! – válaszolja egy biztató mosollyal, aztán fordul is vissza a farkasok felé. Többen is morogva vicsorogva közelítenek a Katherina-Kurokoto pároshoz, azonban az ismétlő számszeríjból  újabb három lövedék röppen ki, három újabb farkas-komát találva el. Az egyiknek épp az egyik szemét átütve fúródik a koponyájába a rövid nyílvessző, egy másikat még a hátán talál telibe, talán épp gerincen, mert vonyítva rogyik meg, s a hátsólábai összecsúsznak. A harmadik a szügyébe kapja, nyüszítve zuhan el.
- Nem szabadott? – kérdez vissza kacagva Katherina, a kétségbeeső Kurokoto szavai hallatán – Nem ismerek semmi olyat, ami egy nő és férfi között nem szabad!
- De... nyugodj meg Kurokoto-kun, csak ugratlak... – mosolyog, majd cserfes hangon folytatja csak:
- Sosem használnám ki egy nyilvánvalóan részeg férfi helyzetét... akiről visít, hogy ezer éve nem aludt már senkivel sem! – s még nyújtja is az íjász felé a nyelve hegyét

Kurokoto pedig felkészülve a következő rohamra, nyilait a földbe szúrva, előkészülve újabb ordasokat kínál meg a halál ígéretével, a hat lövésből 3, azaz három vessző akad meg a prémes hátúakban, azonban hiába az elszenvedett sebesülésük, csak egy pillanatig torpannak meg, hogy Katherinára és Kurokotora vethessék magukat, habzó szájukban megvillanó fogaikat mélyen a lány jobb vállába és bal karjába mélyesztve. Kurokoto se ússza meg, Futóíja alá érve, a lábszárra harap rá, 5 ponttal csökkentve vértje védelmén.

Regina átharapja a farkas nyakát, amelyiknek nekiesett, a vörös zónába csökkentve annak életcsíkját, majd körmeivel végighasítva az ordas félelmet tükröző pofáját, kivégzi ellenfelét.
Snowcat eközben, hogy a nő segítségére siethessen, elindul, hogy a farkasok mögé kerülhessem azonban Katherina és Kurokoto szinte minden támadójukkal végeznek, az őket maró sebeiktől szenvedő farkasok azonban nem számítanak az orvtámadásra, két jól irányzott ütéssel pixellé változtatva a lány alkarjára harapó dögöt. Azonban amire Snowcat talán nem számított, a nyakába ugrik egy megtermett ordas, karmaival végigszántva a fiú hátát, 5 pontnyit roncsolva ezzel a páncélzaton

Skaara némi ide-oda tekintgetés után kiszúrja a keresett célpontját, a szendvicsen marakodók mögött jó pár méterrel a fák között, a domb gerincén vizslatja falkája munkáját. Fajtársaival ellentétben láthatóan teljesen higgadt, nem morog, nem vicsorog, ne habzik a szája sem, egészen míg Skaara meg nem indul egyenesen felé. Szemei a lovagon állapodnak meg, fogairól a bőr felhúzódik, majd futásnak ered, a kevéske magasságkülönbséget, melyet a domb biztosított neki, egy ugrással csökkenti a maga javára, s szinte fejmagasságban zuhan rá Skaarára. A kard belehasít a gyomrába közel harmadára csökkentve az életcsíkját, és mindketten elzuhannak a csattanás miatt.
De a farkasokat sem kell félteni: az immáron földre döntött Skaarára rögtön két ordas támad, az egyik lábon, a másik karon harapva a lovagot, szétroppantva a páncélját, és további négy ponttal csökkentve az életcsíkon is.


Sorrend farkasok és Katherina nélkül:
Kurokoto (Sebzés: 7, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Kurokoto
Kurokoto
Regina (Sebzés: 6, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Snowcat (Sebzés: 3, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Regina
Snowcat
Skaara (Sebzés: 8, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)
Skaara

// Extra info: Snowcat és Regina támadásaira kérnék külön dobásokat mostantól!
Skaara a következő módosítókat kapja a harc végéig: +6 Fegyverkezelés, +2 Kitartás, +3 Gyorsaság

Auccs! Egy újabb dög a hátamnak esett, ahogy elintéztem az egyiket, aki megtámadta Katherina asszonyt! Megfordultam, és képen ütöttem a dögöt, közben Regina azonnal a segítségemre sietett, hogy ezúttal ő lepje meg hátulról a dögöt. Ha első csapásra csak le tudjuk csapni a fögöt, akkor egy újabb jövőre esünk neki, aki talán megint hátulról meg akarna minket lepni. Ha elsőre nem hal meg az engem támadó dög, akkor mindketten felvesszük továbbra is ellene a harcot.

//Első két kocka Regináé, míg a másik kettő az enyémek//

The member 'Snowcat' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

The member 'Skaara' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Elmosolyodtam a vörös hajú lányra. - Megvan az oka, hogy miért nem aludtam már jó ideje mással - felmutattam jobb kezem, majd gyorsan a balt is mellé, így láthatta a gyűrűt ami még odakintről maradt kezemen, semmi statot nem ad, csak egyet jelent, Keikot választottam, még úgyis, hogy hogy egy béna nyomoronc repülőgép pilóta elvette tőlem. - Már komolyan.. rám.. - hik* csuklottam egy nagyobbat, mégis mit tehetnék, kicsit még nyomaszt azt esti.. Á az a sok víz.. minek isznak egyáltalán az emberek vizet, olyanok lesznek tőle, mint az állatok.
Lőttem és jöttek a farkasok.. Katherinára ugró két farkast megcéloztam, és elengedtem két nyílvesszőt.
Izéhozéra ugró farkast becéloztam harmadiknak és arra is megeresztettem egy erélyesebb dörrenést, ha esetleg ez a farkas már a múlté lenne, úgy az ismeretlen földön fetrengő srác felé lőttem találomra az egyik farkas koponyája felé.
A nyílvesszők mellett felderengő illúziónyilaim, kellemes látványt nyújtottak és alig vártam, hogy eltűnjenek az ordasok testében.

// megbízónkról próbálom lerázni a farkasokat és első próbának Snowcat farkasát lövi Kurokoto, ha ez a farkas már nem élne, úgy Skaara egyik farkasát célzom, mondjuk a bal szélsőt.

The member 'Kurokoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Nem is tudom, mennyit viaskodtam a farkasbarkassal,még Reginának sem volt könnyű dolga az engem betargetolt szürkét lecsapnia rólam, de végül csak sikerült az állatidomári botommal letaszítanom magamról, és a kedves partnernőcskémnek is csak sikerült lerántania újabb ugrással magamról. Az első nem sikerült, mert viaskodás közben kikerültem, én a lökött barommacskája! Ahhoz képest, hogy sikerült, a farkas életcsíkja még így is sárgába ment át. Pedig az előzőeket sikerült könnyebben lecsapni. Talán ez egy erősebb tagja a falkavezér elitjének?
Arra már nem jutottunk el, hogy végezzünk is vele, mert egyszer csak az ellenfelünk felpattant, és egy irányba futott egy irányba, ahogy egyszer csak felcsattant egy falkatársuk vonyítása. Nya, tessék, így működik náluk a csapatmunka. Ha valami van az egyikkel és hívja őket, akkor mennek is a társaik hozzá. De az embereknél miért nincs ilyen?! Miért nem lehet rendesen összedolgozni egyesekkel, mint ezekkel a kanfajtársakkal például itt??
Regina mellém lépett, és letisztogatta zilált szőrét. Én is ugyanezt tettem, de csak kézzel, és a hajamon és a ruhámon, hogy legalább valamennyi földet leporoljak magamról.
- Hölgyem, kanfajtársak, jól vagytok? - kérdeztem tőlük. - Hé, kocsmalakó, te is még egyben vagy? Azt hittem, hogy te leszel az első, akit másnaposság miatt rögtön elsőnek fog elesni a csatában!
- Papa, talán ráér később a személyeskedés - súgta Regina. - Az ösztöneim és a szaglásom azt súgják, hogy közel vannak a farkasok, és bármikor visszajöhetnek még, amint regenerálódtak.
Regina sugallatát néma bólintással jóvá hagytam, aztán megvártam szépen, hogy Katherina asszony és a kanfajtársak végre összeszedjék magukat egy ilyen csata után, aztán ismét megszólaltam.
- Nyo, szerintem az lenne a legjobb, ha lelépünk innét, mert bármikor visszajöhetnek még. Katherina úrnő, kérem, tessék vezetni tovább minket! - mondtam az utolsó szavakat kedves udvariasságból, ahogy illik a jó hölgyek előtt, majd lovagiasan kitártam a fél karomat, hogy előreengedhessem. Ahogy tartja a mondás: lányoké az elsőbbség, fiúké meg a dícsőség. De én nem a dicsőség miatt csinálom, hanem azért, mert világéletemben is mindig kedves voltam a lányokkal.

Az éjszaka kimentem az erdőbe, a sötét erdőbe és össze-vissza mászkáltam el is feledkeztem mindenről és csak sétálgattam. Eléggé messze jártam már de annyira elvesztem az erdő szépségében, hogy nem is figyeltem az utat és az időt sem. Nagyon későre járt már és már csak akkor eszméltem fel amikor teljesen késő volt és eltévedtem. Fogalmam sem volt, hogy hol lehetek csak annyit tudtam, hogy valahol az erdőben és ki kell jutnom. Felmásztam a legmagasabb fára ami a környéken volt és szétnéztem de fákon kívül semmit sem láttam. Amikor le akartam mászni letört alattam egy ág és lezuhantam a hozzám sebesen közeledő földre de az esésre már nem emlékszem mert zuhanás közben elájultam és tehetetlen testem leért a földre hála a gravitációnak. Később, ami másnap volt rejtélyesen egy barlangba ébredtem és kint világos volt már de eső. A barlangba senki sem volt csak én viszont volt ott tüzifa és egy pár nyúl volt holtan lefektetve. Nagyon fáztam és sötét volt a barlangban ezért megpróbáltam tüzet gyújtani. Nem volt nálam semmilyen eszköz csak a fa így kénytelen voltam csiholni a tüzet. Nagyon sokáig csiholtam és a kezem tele lett vérhólyaggal a kezem mire begyulladt a tűz.
~Korgott egyet a gyomrom~ Megfogtam a hasam és a nyulakra néztem.
-Eneeem keeel! -mondtam magamban majd elővettem a karmokat, kiültem a barlang szájába és megpucoltam a nyulakat majd a húsukat materializáltattam. Kimentem és kerestem egy nyársnak valót. Hoztam be bár ágat amire felszúrhattam a nyulak húsát és odaraktam azokat sülni. Elővettem a táskámból egy fáslit és elláttam a sebeimet miközben sültek a nyulak. A tűz nagyon kellemes meleget és ráadásul fényt is adott ami nagy magabiztosságot adott. Körbenéztem a barlangba de tényleg teljesen üres volt az egész. Az eső még mindig nagyon zuhogott sőt mintha valaki fentről csak öntötte volna egy gigantikus vödörből. Kis idő múltán megsültek a húsok és levettem őket a nyársról majd elkezdtem betermelni azokat. Mikor megettem sok energiára tettem szert és csak arra vártam már, hogy elálljon az eső. De az Istennek sem akart elállni és hamar elaludtam a kellemes tűz melege mellett.Hamar arra kelek fel, hogy egy értesítésem jött. Körbenéztem a tűz már csak parázslott és az eső is elállt majd mikor megnéztem az értesítésem akkor egy koordinátát küldött a kapitány és rögvest el is indultam oda. Az erdő nappal sokkal inkább szolíd és hívogató volt mint éjszaka. Sokáig mentem és eléggé fáradt voltam mire a koordináták közelébe értem és láttam, hogy harcolnak a farkas falka ellen Skaraa-ék ezért én tíz méterrel alrébb a lombokban megbújtam kicsit és kiterveltem egy taktikát.~Szokásos terv: fentről lefelé~ Majd közelebb mentem elrugaszkodtam a fáról és kiáltottam:
-Megjötteeeem! Bocs a késésért...
Majd egy farkas fejére mértem az egyik támadást majd félreugrottam onnan azonnal a csoport mellé.
-Bocs, kicsit eltévedtem de itt vagyok!
Majd hívtam a madárkéseket és a 10 hollót 10 különböző farkasra irányítottam.

//Ha mind a két karom talál a farkasra akkor -18hp és még ottvan a spec//

Azután próbáltam felvenni a csapat ritmusát de elég érdekesen mentek a dolgok. ~Ezeknek árt a kamatyolás. Amit otthon csinálnak azt nem kéne ide is kihozni kicsit fárasztó így harcolni, hogy ezek meg itt pofáznak mellettem ~
-Sok a duma, kevés a harc... Szedjétek már kicsit össze magatokat.
Majd öltem a következő vadat amennyit csak tudtam.
-Most már tudom miért szoktam egyedül küldetésre menni és harcolni
Jegyeztem meg halkan magamnak. Kitámadott egy farkas én visszatámadtam és ezt csináltam folyamatosan míg ők dumáltak és egyedül csak Snowcat-ék tudtak csendben maradni. De nem foglalkoztam vele csak követtem a csapatot és hallgattam az utasításokat.

//Két kést 18 sebzés// ||Bocs, hogy így letipliztem nincs különösebb magyarázatom, ne haragudjatok ha visszaengednétek azt megköszönném és majd még írok, csak valahogy be kéne kapcsolódnom ismét a sztoriba|| Még egyszer sry

The member 'Itachi Saton' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#4 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#5 '6-os dobókocka' :

||Visszatértem újra itt vagyok, sry srácok a kimaradásért||

Mikor leugrottam a fáról hangosan kiabáltam majd egy pattanást hallottam egy íj pattanását. Akkor az idő hihetetlenül belassult minden másodperc egy egész percnek éreztem és hallottam ahogy a vessző szép lassan a testem felé haladt. Akkor már nem tudtam kiugrani se elkerülni sem pedig még enyhíteni a sebzést. Egyenesen a testem központjába állt és még a levegőben a lendülete hátra dobott és testem az avarba zuhant. Életem szinte a nullával volt egyenlő és csak ott feküdtem az avarban. ~Megfogok halni? Itt vége mindennek? Ennyi volt a pályafutásom?~ Rengeteg dolog lezajlott a fejemben pedig csak néhány másodperc volt az egész. Rengeteg hangot hallottam, kiabálásokat amiket nem lehetett tisztán érteni minden nagyon homályos volt. Majd kicsit később mikor már feleszméltem, hogy nem haltam meg akkor arra eszméltem fel, hogy valaki a számba önt valami vörös folyadékot. ~Hp ital? Akkor 100% hogy alig-alig de még élek~ Kicsit aztán meg is nyugodtam majd vártam, hogy az ital megtegye a hatását.
-Nálatok minden fogattatás így megy?
Húztam a fogam de próbáltam kicsit viccesen felfogni a dolgot elvégre én voltam az aki hiányzott szóval egy szavam sem lehetne.
-Legközelebb valami puhábbat lőjetek rám! -majd behunytam a szemem és kicsit visszadőltem az avarba megpihenni. Majd mikor ismét kinyitottam a szemem és felültem már mindenki engem bámult.
-Köszönöm szépen az italt és a szíves fogadtatást.
Majd kitápászkodtam és arrébb mentem, hogy kapjak egy kis levegőt. Elővettem az inventorym-ból egy kis innivalót majd elkezdtem kortyolni. Még mindig nem nyugodtam le teljesen de már kezdtem azt érezni, hogy élek.
-Na! Akkor visszatértem, ne haragudjatok, hogy eddig nem voltam de ha érdekel titeket majd elmesélem, hogy történt az eset.

- Neked meg szerencséd van, mert ha én nem lennék, előbb lettél volna te előétel, mint én kutyakaja - vigyorogtam rajta, aztán többet nem is törődtem a piásunkkal.
Abban mindannyian egyetértettünk, hogy el kell tűnnünk innen. Reginát magamhoz hívtam, és mentünk is tovább. Szél és hó az erdőben... szuper! Imádom a telet és a fagyot! Csak kár, hogy olvadóban vannak ezek a pihécskék, áááááh...
Nya tessék, az a srác, aki jól lemaradt tegnap óta, csak most állított be, hogy a semmi ellen harcoljon! Így jár minden kanfajtárs, aki sokat piál. Nézzenek csak rám, én a valóságban egy bárban dolgoztam apám mellett, mégis sokkal józanabb vagyok, mint bárki más, aki nem piál vagy verne szét szegény njk-kat, akik csak azt teszik, amire beprogramozták őket.
Mivel hirtelen bukkant fel lepattanva egy fáról, Katherina kisasszony belelőtte íját, de hamar meg is bánta, mikor észrevette, kit támadott meg. Én nem bánnám, sőt! Nagyon rossz a képe ennek a tagnak, másfelől meg eddig tök jól megvoltunk nélküle is. ˇ^ˇ
Elsősegélynyújtás egy üveg hp-itóka mellett, és nyo, már jobban is lett a srác. Mielőtt elkezdené kimagyarázni magát, rögtön megszólaltam: - Csak mennünk kell tovább, mert sok még a dolgunk, és Katherina úrnő szerint a közelben vagyunk. De amúgy minek a közelében is, asszonyom? - néztem rá kérdőn a csapatkapitányunka, Regina ezalatt végigmérte a pórul járt újonnan befutónkat, aztán csak egy megvető fújással ismét visszatért eddigi dolgára: szúrós tekintettel figyelte környezetünket, hogy hála neki ne érjen minket újabb váratlan támadás. Nyo, erre valók az állatok ösztönei és más érzékszerve is!
Na de most mi is van? Megyünk, nem megyünk? Türelmesen vártam, ahogy a macskák szoktak az egérlyuknál, de azért jó lenne ha folytatnánk az utunkat, hogy befejezzük a munkát, amivel megbíztak mindannyiunkat.
- Szép kis csapat, ugye, papa? - kérdezte Regina halk sziszegő hangon.
- Fogjuk rá - legyintettem.