KezdőlapSkaranis Ryota [Skaara]
2 posters
1 / 1 oldal
Skaranis Ryota [Skaara]
by Skaara Vas. Szept. 08 2013, 23:45
Adatlap
Név: Skaranis Ryota - játékbeli név: Skaara
Nem: Férfi
Kaszt: Lovag
Kor: 25
Kinézet: kb. 180 cm magas, átlagos testalkatú srác vagyok, félhosszú sötétbarna hajjal, sötétbarna szemekkel.
Jellem: Visszahúzódó, általában szótlan, de igyekszik segíteni másokon. Kiismerni nem könnyű, a korábbi pályafutását igyekszik titkolni mások elől. Egy bizonyos szintig megbízik másokban, de a teljes bizalmát nehéz kiérdemelni. Bűntudata van a jelenlegi helyzet miatt, és a már meghalt játékosok miatt is, és talán emiatt is segítőkész, mert jóvá akarja tenni.
Képességek:
Az Égiek Pajzsa: A pajzsot a lovag maga (vagy a védendő személy) elé tartja, és koncentrál, akkor a pajzs kéken felragyog, és a következő támadás erejét csökkenti a szintjének megfelelő ponttal. Magasabb szinten akár több embert is védhet ezáltal. Ha a lovag elhasználta a képességét, akkor kis pihenés szükséges az újbóli használatához, de minimum 3 körnek el kell telnie.
Előtörténet
Egy átlagos családban láttam meg a napvilágot, Tokióban. Szüleim egyszerű életet éltek, nem voltunk sem túl gazdagok, sem túl szegények. Anyám a közeli iskolában volt tanár, apám pedig rendszergazda és fejlesztő volt egy nagyobb vállalatnál. Minden jól alakult, egész az iskolás éveim kezdetéig. Mivel pont abba az iskolába jártam, ahol anyám tanított, így a jó jegyeimet nem a tanulásnak vették az osztálytársaim, hanem az „anyuci elintézte” és hasonló dolgokkal piszkáltak. Pedig én is görnyedtem legalább annyit a könyvek felett, mint bárki más, talán még többet is, mert anyám rendre kikérdezte az iskolai dolgokat. Eleinte elengedtem a fülem mögött az osztálytársaim piszkálgatását, hiszen semmi alapja nem volt, de később egyre inkább el-eldurvult a helyzet. És egy-két verekedés után (ami miatt én is megkaptam a büntetésem) valahogy bölcsebbnek láttam kerülni őket. Emiatt keveset mozdultam ki iskola után, inkább apámtól kapott első számítógépem előtt ültem. Valahogy lekötött a számítógép logikus és egyértelmű világa, ahol minden az, aminek látszik, és azt teszi a gép, amit mondok neki. És ebben a korszakomban kezdett el érdekelni a programozás. Apám kezdett el tanítani az alapokra, és én mindig érdeklődéssel tanultam a fogásokat. Turbo Pascal-ban kezdtem írni retro (1980-1990-es évekre jellemző) DOS-os játékokat, és elégedetten csináltam, javítgattam, egyiket a másik után. Büszke voltam rá, amire apám tanított. És ő is örült, hogy olyan fia lettem, akire büszke lehetett, és örült annak is, hogy érdeklődök a munkája, hivatása iránt. Így telt el az általános iskola utolsó két éve.
Középiskolában végre én én lehettem, nem pedig az osztálytársak által megvetett „tanárnéni kicsi fia”, de bennem maradt a korábbi zárkózottság. A jegyeim a közepes és a jeles között váltakoztak, tantárgytól függően. Már kialakultak bennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseim, programozó akartam lenni. Emiatt is a matematika és az informatika, és a kapcsolódó tantárgyakból jobb jegyeim voltak, mert érdekeltek, ellenben a történelem, és a hasonló tárgyak, amik nem igazán fogtak meg, már-már csak közepes osztályzatot kaptam. De anyámmal javult a kapcsolatom, mivel már másik iskolába jártam, és akarva-akaratlan nem tört borsot az orrom alá.
Érdeklődésemnek köszönhetően megtanultam a C/C++ programozási nyelveket is, és jóval több lehetőség állt előttem.
Majd jött az egyetem, ami bentlakásos volt. Elég szokatlan volt számomra, mivel eddig mindig otthon laktam, a szüleimmel, és eddig nem volt szükségem az osztálytársakkal, évfolyamtársakkal való jó kapcsolat kiépítésére. De itt, fordult minden. Hiányoztak a jó beszélgetések apámmal, hiányzott anyám főztje. Hiányoztak a szüleim. De másodéves koromra eljutottam arra a szintre, hogy jól kijöttem a szobatársakkal, és akadtak igazi barátaim. Hasonló volt az érdeklődési körünk, hiszen mind informatikusnak tanultunk. Közös téma megvolt. És ebben a korban kezdtek érdekelni az online játékok is, amit a barátaimmal közösen játszottunk. Az egyetemi éveim alatt felvettek gyakornoknak az Argus vállalathoz, és ha lediplomáznak, akkor már meglesz a munkahelyem is. Így az Argusnál megtanultam csapatban dolgozni a többi fejlesztővel (néha több tucatnyian hangoltuk össze a munkát), és kisebb-nagyobb projektekbe besegítettem. Noha a tudásom még nem mindig volt elegendő, de legalább tanultam mindig valami újat, és a költőpénzem is bőven megvolt. És utolsó egyetemi évemben kiderült, valójában min dolgoztunk ezidáig. A Sword Art Online nevű első virtuális MMORPG játékon, Kayaba Akihiko vezetése alatt. És, elindult először a tesztelés, csak egymás között, és javítgattuk folyamatosan a kisebb-nagyobb hibákat. Majd a béta teszt, amiben már több társammal együtt GM-ként (játékmester) voltunk jelen, segítettük a kiválasztott 1000 tesztelő játékost. Nem tagadom, boldog voltam, és sokan irigykedtek rám emiatt, hisz nagyon nehéz volt még bekerülni a játékba is. És az amúgy elég drága Nerve Gear sisakot is így, mint munkaeszközt, ingyen megkaptam. A béta teszt hónapjai pillanatok alatt elreppentek, szinte csak akkor léptem ki a játékból, amikor muszáj volt. (napi szükségletek, néha bejárni a suliba, néha tanulni, és vizsgázni) Inkább csak ücsörögtem az egyik kocsmában, vagy járkáltam a városban, esetleg ritkítottam a mező digitális vaddisznóállományát.
Aztán jött egy nehezebb időszak, a béta teszt után, amikor a szerverek nem üzemeltek, és csak a nagyfőnök, Kayaba Akihiko ténykedett kisebb-nagyobb módosítások formájában. Kezdettek megjelenni rajtam a SAO elvonás tünetei. Volt, hogy álmomban Aincradban sétálgattam, vagy épp vadultam a virtuális világban.
Aztán elérkezett az indulást megelőző nap. Bementem a főnökhöz, és megemlítettem neki, hogy szívesen jelentkeznék GM-nek, elkél a segítség az indulás első napjain. Ő csak egy bólintással jelezte, hogy beleegyezett, és annyit tett hozzá, hogy már alig várja a megnyitót. Persze, akkor még nem sejtettem semmit, és ki ne várná azt, amikor végre kész a munkája, amibe rengeteg időt és energiát beleölt, és láthatja, hogy akik használják, milyen elégedettek lesznek. Irigyeltem, és tiszteltem a munkásságát. Bár, én csak egy kis részében segítettem be, ahogy a többi fejlesztő is csak a kisebb részeit alkotta meg, nekünk is jut egy kicsi a dicsőségből.
Aztán eljött a várva várt nap, időben bejelentkeztem, és sétálgattam a Kezdetek Városában. Az avatárom ekkor még egy öreg mágusra emlékeztetett mindenkit. Ez volt a játékmesterek védjegye. Vörös palást, Gandalf-szerű megjelenés. Néhány játékosnak akik segítséget kértek, elmagyaráztam az alapokat, mit merre tudnak beszerezni, merre induljanak, meg hasonlók. Ekkor még mindig nem sejtettem semmit. Kicsit pihenésképp beugrottam egy korsó sör mellé, amikor egymás után koppantak az üzenetek. Megnéztem az egyiket, miszerint nincs kijelentkező funkció. Válaszoltam rá, hogy a menü legalján kell lennie. Meg voltam győződve, hogy ott van. A másodikban, és a harmadikban is ugyanezt a problémát jelentették. Valószínűleg a többi 50-ben is. Megnéztem, biztos ami biztos alapon, de ledöbbentem: Tényleg eltűnt. Rányomtam én is a GM hívás gombra, ami közvetlenül Kayabának jelez, de még jobban ledöbbentem. Alig pár másodperccel később felugrott előttem egy ablak: [Rendszergazdai jogok megváltoztatva: 1-es szint]. Visszafokoztak közönséges játékossá. És ezzel egy időben a vörös palástom is eltűnt. Valamint felugrott egy kaszt-választó ablak előttem. Kis gondolkozás múlva ráböktem a lovagra. Más játékokban is játszottam a kardos-pajzsos kaszttal, és ha már így alakult, itt is kipróbálom. A pajzs által nyújtott plusz védelem miatt jobban boldogulhatok egyedül is, mint másik kasztokkal. Fegyverként kiválasztottam a Rövid Kardot, majd miután minden ablakot leokéztam, felkerült a karakteremre a páncél, valamint egy kard és egy pajzs jelent meg az inventoryban. De még akkor is zavart a dolog, hogy nincs kijelentkezés, és a tény, hogy visszafokoztak. Már kezdett baljós érzésem lenni Kayaba előző napi szavaitól, de ekkor még arra gondoltam, csupán azért van ideiglenesen letiltva, hogy a megnyitón mindenki ott legyen. De a visszafokozás akkor sem illett a képbe. Aztán jött a következő dolog. Egy harang, és egy kényszerített teleportálás a főtérre. Kayaba Akihiko megjelent, és közölte, hogy elérte, amit akart: egy világot, amely felett uralkodhat. Most értettem meg a korábbi utalását, miért is várta a megnyitót ennyire. A tény, mely szerint végig kell vinnünk a játékot, hogy kiléphessünk, még rendben van, de évekig is eltarthat. A másik, miszerint aki itt meghal, az odakinn is, ahogy a sisak eltávolítása is halálhoz vezet, egy kicsit sokkoló volt számomra. De tudtam, hogy igazat mond. Kayaba mindig is őszinte ember volt, hatalmas koponya, és most már kicsit őrült is, de a hazugság nem jellemző rá. Aztán jött az ajándék tükör, ami szinte azonnal megszűntette az avatáromat, ahogy mindenki másét is. Nem kis fejetlenséget okozott ezzel, hiszen hirtelen senki se ismerte a másikat.
A megnyitó után úrrá lett a káosz a városban. Voltak akik azt hitték, hogy ha öngyilkosok lesznek itt, felébrednek a valóságban. Próbáltam meggyőzni az embereket, hogy a halál nem juttat vissza a kinti világba, de eredménytelenül. Elkeseredésemben megindultam az általam is ismert rendszerkonzolhoz, hátha sikerül lekapcsolni onnan a SAO-t. Bár tudtam, hogy jogosultságok nélkül nem sok esély van rá, tudás ide, vagy oda. De a sok halál után ami az első napokban történt, meg kellett próbálnom. Azonban egy főellenség állta az utam a csatornában. Megpróbáltam kikerülni, de gyorsabb volt, és egy szép nagyot repültem visszafele. Minimális életerővel értem földet, és minden elsötétült.
Majd pár hónap múlva egy fogadóban tértem magamhoz, a Kezdetek Városában. Azt, hogy hogyan kerültem oda, az NJK-k nem tudták megmondani. Sem azt, hogy mikor. Sem azt, hogy mi történt azalatt a több hónap alatt. Ahogy az idő múlt, a játékosok tovább fogytak, és nem tudtam megakadályozni. Kayabában nagyot csalódtam, hiszen nem gyilkosnak ismertem meg. És még ha nem nagy részben is, de én is segítettem neki megalkotni ezt a helyet. Bűntudat lett úrrá rajtam, hiszen lepaktáltam az Ördöggel. És a halálesetek az én lelkemen is száradnak, nem csak a volt főnökömén. Kötelességemnek érzem segíteni a többi játékosnak életben maradni, kijuttatni. Ez a legkevesebb, amit tehetek értük, az életben maradtakért. A halottakat viszont semmi nem hozza vissza.
Így elindultam a Kezdetek Városában körbenézni. És fejlődnöm sem ártana, hogy a karakterem értékei megállják a helyét a frontvonalon is, hogy részt vehessek a vezérharcokban is. Kis kérdezősködéssel kiderítettem, hogy a frontvonal a 10. emeleten jár. 9 boss már halott, és vajon hány áldozatot követelt eddig a játék? Mindenesetre a korábbi pályafutásomat jobb, ha titokban tartom. Az első napokban már a bétások és a nem bétások között is kialakult a konfliktus. Valószínűleg nekem azonnal végem lenne, ha tudnák rólam, hogy nem csak bétás voltam, hanem egy ex-GM és volt fejlesztő is...
Fegyverként a Kezdő Rövid Kardot választanám.
Név: Skaranis Ryota - játékbeli név: Skaara
Nem: Férfi
Kaszt: Lovag
Kor: 25
Kinézet: kb. 180 cm magas, átlagos testalkatú srác vagyok, félhosszú sötétbarna hajjal, sötétbarna szemekkel.
Jellem: Visszahúzódó, általában szótlan, de igyekszik segíteni másokon. Kiismerni nem könnyű, a korábbi pályafutását igyekszik titkolni mások elől. Egy bizonyos szintig megbízik másokban, de a teljes bizalmát nehéz kiérdemelni. Bűntudata van a jelenlegi helyzet miatt, és a már meghalt játékosok miatt is, és talán emiatt is segítőkész, mert jóvá akarja tenni.
Képességek:
Az Égiek Pajzsa: A pajzsot a lovag maga (vagy a védendő személy) elé tartja, és koncentrál, akkor a pajzs kéken felragyog, és a következő támadás erejét csökkenti a szintjének megfelelő ponttal. Magasabb szinten akár több embert is védhet ezáltal. Ha a lovag elhasználta a képességét, akkor kis pihenés szükséges az újbóli használatához, de minimum 3 körnek el kell telnie.
Előtörténet
Egy átlagos családban láttam meg a napvilágot, Tokióban. Szüleim egyszerű életet éltek, nem voltunk sem túl gazdagok, sem túl szegények. Anyám a közeli iskolában volt tanár, apám pedig rendszergazda és fejlesztő volt egy nagyobb vállalatnál. Minden jól alakult, egész az iskolás éveim kezdetéig. Mivel pont abba az iskolába jártam, ahol anyám tanított, így a jó jegyeimet nem a tanulásnak vették az osztálytársaim, hanem az „anyuci elintézte” és hasonló dolgokkal piszkáltak. Pedig én is görnyedtem legalább annyit a könyvek felett, mint bárki más, talán még többet is, mert anyám rendre kikérdezte az iskolai dolgokat. Eleinte elengedtem a fülem mögött az osztálytársaim piszkálgatását, hiszen semmi alapja nem volt, de később egyre inkább el-eldurvult a helyzet. És egy-két verekedés után (ami miatt én is megkaptam a büntetésem) valahogy bölcsebbnek láttam kerülni őket. Emiatt keveset mozdultam ki iskola után, inkább apámtól kapott első számítógépem előtt ültem. Valahogy lekötött a számítógép logikus és egyértelmű világa, ahol minden az, aminek látszik, és azt teszi a gép, amit mondok neki. És ebben a korszakomban kezdett el érdekelni a programozás. Apám kezdett el tanítani az alapokra, és én mindig érdeklődéssel tanultam a fogásokat. Turbo Pascal-ban kezdtem írni retro (1980-1990-es évekre jellemző) DOS-os játékokat, és elégedetten csináltam, javítgattam, egyiket a másik után. Büszke voltam rá, amire apám tanított. És ő is örült, hogy olyan fia lettem, akire büszke lehetett, és örült annak is, hogy érdeklődök a munkája, hivatása iránt. Így telt el az általános iskola utolsó két éve.
Középiskolában végre én én lehettem, nem pedig az osztálytársak által megvetett „tanárnéni kicsi fia”, de bennem maradt a korábbi zárkózottság. A jegyeim a közepes és a jeles között váltakoztak, tantárgytól függően. Már kialakultak bennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseim, programozó akartam lenni. Emiatt is a matematika és az informatika, és a kapcsolódó tantárgyakból jobb jegyeim voltak, mert érdekeltek, ellenben a történelem, és a hasonló tárgyak, amik nem igazán fogtak meg, már-már csak közepes osztályzatot kaptam. De anyámmal javult a kapcsolatom, mivel már másik iskolába jártam, és akarva-akaratlan nem tört borsot az orrom alá.
Érdeklődésemnek köszönhetően megtanultam a C/C++ programozási nyelveket is, és jóval több lehetőség állt előttem.
Majd jött az egyetem, ami bentlakásos volt. Elég szokatlan volt számomra, mivel eddig mindig otthon laktam, a szüleimmel, és eddig nem volt szükségem az osztálytársakkal, évfolyamtársakkal való jó kapcsolat kiépítésére. De itt, fordult minden. Hiányoztak a jó beszélgetések apámmal, hiányzott anyám főztje. Hiányoztak a szüleim. De másodéves koromra eljutottam arra a szintre, hogy jól kijöttem a szobatársakkal, és akadtak igazi barátaim. Hasonló volt az érdeklődési körünk, hiszen mind informatikusnak tanultunk. Közös téma megvolt. És ebben a korban kezdtek érdekelni az online játékok is, amit a barátaimmal közösen játszottunk. Az egyetemi éveim alatt felvettek gyakornoknak az Argus vállalathoz, és ha lediplomáznak, akkor már meglesz a munkahelyem is. Így az Argusnál megtanultam csapatban dolgozni a többi fejlesztővel (néha több tucatnyian hangoltuk össze a munkát), és kisebb-nagyobb projektekbe besegítettem. Noha a tudásom még nem mindig volt elegendő, de legalább tanultam mindig valami újat, és a költőpénzem is bőven megvolt. És utolsó egyetemi évemben kiderült, valójában min dolgoztunk ezidáig. A Sword Art Online nevű első virtuális MMORPG játékon, Kayaba Akihiko vezetése alatt. És, elindult először a tesztelés, csak egymás között, és javítgattuk folyamatosan a kisebb-nagyobb hibákat. Majd a béta teszt, amiben már több társammal együtt GM-ként (játékmester) voltunk jelen, segítettük a kiválasztott 1000 tesztelő játékost. Nem tagadom, boldog voltam, és sokan irigykedtek rám emiatt, hisz nagyon nehéz volt még bekerülni a játékba is. És az amúgy elég drága Nerve Gear sisakot is így, mint munkaeszközt, ingyen megkaptam. A béta teszt hónapjai pillanatok alatt elreppentek, szinte csak akkor léptem ki a játékból, amikor muszáj volt. (napi szükségletek, néha bejárni a suliba, néha tanulni, és vizsgázni) Inkább csak ücsörögtem az egyik kocsmában, vagy járkáltam a városban, esetleg ritkítottam a mező digitális vaddisznóállományát.
Aztán jött egy nehezebb időszak, a béta teszt után, amikor a szerverek nem üzemeltek, és csak a nagyfőnök, Kayaba Akihiko ténykedett kisebb-nagyobb módosítások formájában. Kezdettek megjelenni rajtam a SAO elvonás tünetei. Volt, hogy álmomban Aincradban sétálgattam, vagy épp vadultam a virtuális világban.
Aztán elérkezett az indulást megelőző nap. Bementem a főnökhöz, és megemlítettem neki, hogy szívesen jelentkeznék GM-nek, elkél a segítség az indulás első napjain. Ő csak egy bólintással jelezte, hogy beleegyezett, és annyit tett hozzá, hogy már alig várja a megnyitót. Persze, akkor még nem sejtettem semmit, és ki ne várná azt, amikor végre kész a munkája, amibe rengeteg időt és energiát beleölt, és láthatja, hogy akik használják, milyen elégedettek lesznek. Irigyeltem, és tiszteltem a munkásságát. Bár, én csak egy kis részében segítettem be, ahogy a többi fejlesztő is csak a kisebb részeit alkotta meg, nekünk is jut egy kicsi a dicsőségből.
Aztán eljött a várva várt nap, időben bejelentkeztem, és sétálgattam a Kezdetek Városában. Az avatárom ekkor még egy öreg mágusra emlékeztetett mindenkit. Ez volt a játékmesterek védjegye. Vörös palást, Gandalf-szerű megjelenés. Néhány játékosnak akik segítséget kértek, elmagyaráztam az alapokat, mit merre tudnak beszerezni, merre induljanak, meg hasonlók. Ekkor még mindig nem sejtettem semmit. Kicsit pihenésképp beugrottam egy korsó sör mellé, amikor egymás után koppantak az üzenetek. Megnéztem az egyiket, miszerint nincs kijelentkező funkció. Válaszoltam rá, hogy a menü legalján kell lennie. Meg voltam győződve, hogy ott van. A másodikban, és a harmadikban is ugyanezt a problémát jelentették. Valószínűleg a többi 50-ben is. Megnéztem, biztos ami biztos alapon, de ledöbbentem: Tényleg eltűnt. Rányomtam én is a GM hívás gombra, ami közvetlenül Kayabának jelez, de még jobban ledöbbentem. Alig pár másodperccel később felugrott előttem egy ablak: [Rendszergazdai jogok megváltoztatva: 1-es szint]. Visszafokoztak közönséges játékossá. És ezzel egy időben a vörös palástom is eltűnt. Valamint felugrott egy kaszt-választó ablak előttem. Kis gondolkozás múlva ráböktem a lovagra. Más játékokban is játszottam a kardos-pajzsos kaszttal, és ha már így alakult, itt is kipróbálom. A pajzs által nyújtott plusz védelem miatt jobban boldogulhatok egyedül is, mint másik kasztokkal. Fegyverként kiválasztottam a Rövid Kardot, majd miután minden ablakot leokéztam, felkerült a karakteremre a páncél, valamint egy kard és egy pajzs jelent meg az inventoryban. De még akkor is zavart a dolog, hogy nincs kijelentkezés, és a tény, hogy visszafokoztak. Már kezdett baljós érzésem lenni Kayaba előző napi szavaitól, de ekkor még arra gondoltam, csupán azért van ideiglenesen letiltva, hogy a megnyitón mindenki ott legyen. De a visszafokozás akkor sem illett a képbe. Aztán jött a következő dolog. Egy harang, és egy kényszerített teleportálás a főtérre. Kayaba Akihiko megjelent, és közölte, hogy elérte, amit akart: egy világot, amely felett uralkodhat. Most értettem meg a korábbi utalását, miért is várta a megnyitót ennyire. A tény, mely szerint végig kell vinnünk a játékot, hogy kiléphessünk, még rendben van, de évekig is eltarthat. A másik, miszerint aki itt meghal, az odakinn is, ahogy a sisak eltávolítása is halálhoz vezet, egy kicsit sokkoló volt számomra. De tudtam, hogy igazat mond. Kayaba mindig is őszinte ember volt, hatalmas koponya, és most már kicsit őrült is, de a hazugság nem jellemző rá. Aztán jött az ajándék tükör, ami szinte azonnal megszűntette az avatáromat, ahogy mindenki másét is. Nem kis fejetlenséget okozott ezzel, hiszen hirtelen senki se ismerte a másikat.
A megnyitó után úrrá lett a káosz a városban. Voltak akik azt hitték, hogy ha öngyilkosok lesznek itt, felébrednek a valóságban. Próbáltam meggyőzni az embereket, hogy a halál nem juttat vissza a kinti világba, de eredménytelenül. Elkeseredésemben megindultam az általam is ismert rendszerkonzolhoz, hátha sikerül lekapcsolni onnan a SAO-t. Bár tudtam, hogy jogosultságok nélkül nem sok esély van rá, tudás ide, vagy oda. De a sok halál után ami az első napokban történt, meg kellett próbálnom. Azonban egy főellenség állta az utam a csatornában. Megpróbáltam kikerülni, de gyorsabb volt, és egy szép nagyot repültem visszafele. Minimális életerővel értem földet, és minden elsötétült.
Majd pár hónap múlva egy fogadóban tértem magamhoz, a Kezdetek Városában. Azt, hogy hogyan kerültem oda, az NJK-k nem tudták megmondani. Sem azt, hogy mikor. Sem azt, hogy mi történt azalatt a több hónap alatt. Ahogy az idő múlt, a játékosok tovább fogytak, és nem tudtam megakadályozni. Kayabában nagyot csalódtam, hiszen nem gyilkosnak ismertem meg. És még ha nem nagy részben is, de én is segítettem neki megalkotni ezt a helyet. Bűntudat lett úrrá rajtam, hiszen lepaktáltam az Ördöggel. És a halálesetek az én lelkemen is száradnak, nem csak a volt főnökömén. Kötelességemnek érzem segíteni a többi játékosnak életben maradni, kijuttatni. Ez a legkevesebb, amit tehetek értük, az életben maradtakért. A halottakat viszont semmi nem hozza vissza.
Így elindultam a Kezdetek Városában körbenézni. És fejlődnöm sem ártana, hogy a karakterem értékei megállják a helyét a frontvonalon is, hogy részt vehessek a vezérharcokban is. Kis kérdezősködéssel kiderítettem, hogy a frontvonal a 10. emeleten jár. 9 boss már halott, és vajon hány áldozatot követelt eddig a játék? Mindenesetre a korábbi pályafutásomat jobb, ha titokban tartom. Az első napokban már a bétások és a nem bétások között is kialakult a konfliktus. Valószínűleg nekem azonnal végem lenne, ha tudnák rólam, hogy nem csak bétás voltam, hanem egy ex-GM és volt fejlesztő is...
Fegyverként a Kezdő Rövid Kardot választanám.
Skaara- Lovag
- Hozzászólások száma : 58
Join date : 2013. Sep. 08.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 5
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Skaranis Ryota [Skaara]
by Kayaba Akihiko Hétf. Szept. 09 2013, 15:58
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (felszerelt, +1 erő) <- kérlek ezek közül csak egyet válassz, majd azt tüntesd fel adatlapodon, tehát vagy Kezdő Kopja vagy Kezdő Rövid Kard vagy Kezdő Buzogány
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz [url=https://swordartonline.hungarianforum.com/t10-jelentkezes]küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (felszerelt, +1 erő) <- kérlek ezek közül csak egyet válassz, majd azt tüntesd fel adatlapodon, tehát vagy Kezdő Kopja vagy Kezdő Rövid Kard vagy Kezdő Buzogány
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz [url=https://swordartonline.hungarianforum.com/t10-jelentkezes]küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.