Kezdetek Erdeje

>>Ozirisz<<

Ahogy kimondtuk a szükséges szavakat a teleportációhoz, máris megjelent a fény körülöttünk , s hipp-hopp a kezdetek városában találtuk magunkat, ahol Ozirisz kezét fogva egyből el is indultam a még éppen jelenlegi lakhelyem felé. Kicsit talán gyorsan szedtem a lábam de sietni akartam. Mellettem Himeko már szárnyait használta, s vígan reppent előrébb - előrébb , hiszen így gyorsabb volt nálam, mindegy mennyire sietek. Kicsit hamarabb oda is ért a magas házhoz amiben a szobám volt. Sajnos elég magasan a legfelső emeleten, így kicsit, vagyis nem is olyan kicsit sétálni kellet fölfelé.
- Elég nagy porfészek, úgyhogy ne nagyon nézz szét. - Mondtam, Ozirisznek. S kicsit pirosabb lettem, hiszen nem sok fiút cipeltem még fel magamhoz, még így sem, hogy csak a költözködésben segít.
Elég sok idő, s fáradtság volt mire a felső emeletre értünk, s én ezt egyedül majd minden nap megteszem. Talán nem túl okos döntés, de eddig rendkívül jól bevált a közelsége a mobokhoz. Ahogy felcaplattunk a szobám ajtajáig, ott egy percre megálltam , nagy levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót.
Talán ebben a porfészekben ez a szoba az amiben nincsen por. Próbáltam viszonylag tisztán tartani amennyire lehetett, s kicsit át is rendeztem. Volt egy kör alakú asztal középen, s a szemben lévő falban egy ablak, alatta egy ágy hevert a padlón., vagyis valami olyasmi. Az asztalon volt egy kis virág, amit még nemrég Himeko talált valamelyik napon vadászat közben. Jobb oldalon a fal mellett volt néhány szekrény, s még valahonnan összeszedtem egy tükröt is, ahol minden reggel a hajamat kötöm össze, hiszen este elalvás előtt mindig leengedem. Valamint még az ágy végében volt egy mini ágynak, vagy ilyen kis vacoknak kinéző puha hely, ami Himeko kis helye volt, s ő a nap nagy részét amit itthon töltünk ott volt. Szerette mert puha és kényelmes volt.
Nem volt olyan szép, de talán nem is olyan szörnyű hely, s remélem Ozirisznak sem nagyon ellentmondó az én eddigi kis kuckóm.

/Ai Hane/

Körberagyogott minket az ismerős kékesfehér fény, ahogy kimondtuk a teleportáláshoz szükséges "varázsszavakat", majd a főtéren megjelentünk. Hane-el kézen fogva sietve megindultunk a régi lakhelye felé, és Himeko is nagyon igyekezett, mintha ő diktálta volna a tempót, ahogy mindig elénk repült. A sietséget kicsit sem bántam, hiszen Aincrad napja már elég alacsonyan volt a nyugati égbolton, de ha belehúzunk, akkor a napnyugtát már az én lakhelyemen tudjuk tölteni. Nagyon örültem neki, hogy tényleg átköltözik.
Pár perc séta után megérkeztünk egy elég magas házhoz, aminek a legfelső emeletén lakott a kis Tündérkém. Ahogy odaértünk, szólt, hogy: Elég nagy porfészek, úgyhogy ne nagyon nézz szét - aztán szokásához híven ismét elpirult, aztán több se kellett, én is elpirultam elég rendesen. Felértünk a legfelső emeletre, majd egy kis hatásszünet után kinyitotta az ajtót.
A fogadó többi részéhez képest nagyon szép rendben tartotta a szobáját. Szemben az ajtóval láttam egy ablakot, ahonnan egész szép kilátás nyílik a városra, alatta az ágy Tündérkémnek, annak végében pedig Himeko ágya. Jobb oldalt szekrények és egy tükör, a szoba közepén egy kör alakú asztal, és rajta egy szál virág. Ugyanmár, egész szép rend van, és nem rossz szoba - mondtam Tündérkémnek. Aztán virágot megfogtam, és Tündérkém gyönyörű szép kék hajába tűztem, és halkan mondtam. Virágot a virágnak... - majd átöleltem, és hosszasan megcsókoltam.
Nah akkor siessünk összepakolni, mondd mit segítsek - mondtam a lánynak - A Nyugati részig viszont én hozom a csomagokat, és ez nem vita tárgya! - mondtam, és mosolyogtam Hane-re.
Majd amiben csak tudtam, segítettem a pakolásban, és utána, ahogy kész volt, megindultunk lefele, a nyugati városrészbe. Amikor déltájban elindultam, nem is gondoltam, hogy nem egyedül fogok visszatérni. Tényleg a Sors keze hozott minket össze, és tényleg egymásnak teremtettek minket. És most nagyon boldog vagyok, hogy ma egymásra találtunk.

>>Ozirisz<<

Egy finom kis csók után elkezdtem a pakolászást. Őszintén lányhoz képest is sok a cuccom, s ezt mire összepakolom. Húha....
Elkezdtem a szekrényben kutakodni, mire kibányásztam egy viszonylag nagy hátizsákot, amibe talán belefér a cuccaim..fele...S nemsokára előkaptam még egyet.
- Ez talán elég lesz.- Mondtam. Majd elkezdtem előszedni a ruháim majd elpakolgatni. Szinte minden ruhadarabom fekete vagy sötét színű, de remélem nem zavarja majd Oziriszt.
Ahogy lassan minden összehajtottam, melyben Ozi is segített már csak az volt hátra, hogy valahogy összehúzzam a táskát, hogy be tudjam zárni.
A szobában elpakoltam magam után, rendet hagytam , mindent a helyére, a vázát is eltettem amiben az a szál virág állt, melyet nemrég Ozi a hajamba tűzött. Majd csak az maradt, hogy bezárjam az ajtót, s hátra se nézzek. Furcsa volt elmenni innen, hiszen itt lakom mióta a játékba jöttem, igaz csupán taktikai célból voltam itt, mégis egészen jó volt ahoz képest mennyire poros és kopott volt mikor idejöttem. Lassan kiléptem az ajtón, s magam után becsuktam, majd elfordítottam a zárat. ~ Ezzel vége. Elmegyek innen, de hiszem, hogy jobb hely vár rám. - Gondoltam. S kifelé menet leadtam a kulcsom a portásnak.
Elindultam új életem felé, s igencsak jó érzés volt. Kicsit lassabban sétáltunk mint idefelé, de kellemes volt a levegő. Észre sem vettem eddig, hogy Himeko valahogy a csőrébe fogta eddigi kis pokrócát, melyen aludt, s ott cipeli magában. Jó biztosan nem nehéz, de azért vicces látvány volt, ahogy próbált magasan repülni , hogy ne érje a földet a " Szent Pokróc ". Ezen kicsit kuncogtam magamban, s arcom egészen színesé vált tőle. Jó volt a kedvem, hiszen így közel leszek ahoz akit szeretek ^^

Hamar feltűnik, hogy a két lány már nincsen messze. Elég halkan mentem és Anika sem volt túl hangos így hát így szóltam:
-Anika ne lökdös már! Megyek. Nem kell siettetned. Biztos nincsen messze a lehetséges kis játszótársad. Szólok feltűnően és hangosan, ám mégis kedvesen, hogy még véletlenül se higgyék, hogy utánuk settenkedem. Éppen kitérek a fák közül és meglátom a két lányt és a kis tollassárkányt. A két lány kissé feszülten fegyvereikkel kezükben várnak minket. Kis kedvencem első dolga állat társához való odaszállás lett volna, de én rászóltam.
-Ground! Wait! Védő szigoromat halva rögtön le is száll a földre és vár. Pont az várt rám amit elpróbáltam kerülni, vagyis két ilyet kislány felfegyverezve aki gyanakvással tekint rám és készek lennének talán végezni velem ha éppen túlontúl veszélyesnek ítélnének. Ismét meghajolok s így szolok lágy hangon:
-Mint azt már kis barátnőd tudja Elysion vagyok, de bemutatkoznék neked is. Hop azt hiszem ezt már épp meg is tettem. Mosolyodom el egy kissé felnevetve.
-Ez a csöppség itt pedig Anika. Egyikőtök nevét sem ismerem még, bár érdekel igaz, nem túl rég. Ha nem áruljátok el, hát homály fedje el. Ha nem tudni miért nem kedveltek, átkozzatok, én nem tudom nevetek. Tudom nem vagyok én túl szép látvány, de nem vagyok ily ijesztő tán. Megállok picit majd leülök török ülésbe és mutatok kis kedvencem felé, hogy nyugodtan jöjjön az ölembe. Rögtön így is tesz és elkezdem simogatni.
-Okos dolog a gyanakvás lányok eme világba, de jó szándék mi hozzád jön ne vesszen el hiába. Győződj meg ki jön szembe, rabló jön vagy bölcs ki szende. Nem tudhatod míg nem szaval, s nem tudhatja míg nem szavalsz. Kérdések zápora röppen, s megértés mi általa ide szökken. Mosolyodom el.
-Csak nyugodtan tartsátok rám a fegyvereket a bizalom olyan dolog melyet ki kell érdemelni és nem lehet elvárni. Ja és nyugi nem kell félig meddig rímesen beszélnetek. Én is csak azért teszem mert éppen ilyen kedvem van. Nyugodtan figyelem erre mit lépnek a lányok. Nem lehet több köztünk két három lépésnél. Jól látom őket és jól látnak ők is engem. Nem tudom, hogy mi történt itt, de őszintén megtudom előbb utóbb úgy is ha jelenünkben ez most számít.

//(valahol a 28. oldalon vesztem le, de most már újra vagyok és idetudok figyelni ismerkedősünkre)//

Nio

Az hogy elmondta nevét, azt hiszem innentől barátomnak tekinthetem teljes mértékig a félénk, de mégis harcban káprázatos Nio-t. Örülök, hogy ma az erdő ezen szegletét igyekeztem felderíteni, és belefutottam egy kedves emberbe. Vajon mire gondolhat, érdekelnének a gondolatai, ötletei, de azt hiszem ez tolakodás lenne, hacsak így rákérdeznék. Még Kyuu-val sem beszélgettem ennyit, mint most vele ezen a kalandon. És Kyuut pedig már elejétől fogva barátomnak tekintem, ahogy Chant is. Érdeklődve hallgattam kérdését, és igen, bebizonyosodott, férfinek néz. A férfi dolga pedig nem más, mint vezetni mégpedig a megfelelő irányba. Most okosan kell döntsek. Visszafele nem mehetünk, hisz újrajöhetnek a farkasok. A tavat is el kell kerülni kitudja van-e még ilyen teremtmény a vízben. Akkor a szirt túlvége talán rejt valami újdonságot és kevés szörnyet lehetőleg.
- Menjünk el a tó mellett, a visszaút veszélyes lenne, kerüljünk még erre és nézzük meg ott a szirt túlvégét, van-e lejutás vissza az erdőbe, vagy valami látnivaló - ajánlottam Nionak és ha bólintott rá, vagy megfelelt neki, el is indultam az adott irányba. Életerőnket elnézve nem volna jó szörnyekbe belefutni, viszont sajátom elég vészes. Ideje lenne elhasználnom az a potit amit induláshoz kaptam. Kicsit nőtt az életerőm a megivása után, de még így is alig volt javulás a pihenés ellenére is.
- Nio, te hogy bírod életerővel? Van egy rossz megérzésem, hogy lesz még harcunk, bármerre is megyünk. Túl fent vagyunk, ez a hely szépségével arányosan veszélyes ránk nézve. Igen ez a hely nagyon szép, tehát nagyon veszélyes is. Minden bizonyára, így kell lennie. A programozói gondolkodás lineáris, nem annyira összetett általában, eddig a Sword Art Online hozza a formát a többi VRMMO mellett. Erről jobb ha még hallgatok Nio előtt, ha megváltozna összetettsége, feltétlen szólok neki, hogy nagy veszélybe vagyunk. Azzal mosolyom visszatérve, felé fordultam.
- Nio, szabadna még kérdeznem valamit? - illedelem győzött az érdeklődésem felett, úgyhogy vártam válaszát, immáron jókedvvel.

-Nos drága állatidomár társam egyáltalán nem parancsoltam Anika drágámnak, nem mintha lehetne neki. Amihez nincs kedve nem csinálja meg. Egyszerűen csak rászóltam mint gondos apa a lányára, mielőtt valami illetlent tett volna tudván, hogy arra készül, ő meg egyszerűen nem tette meg mert tudta, hogy azért szólok rá, hogy neki ne legyen gondja belőle. Bízik bennem annyira, hogy tudja jót akarok neki. Esetünkbe azért szóltam rá, mert rá ugrót volna birkózni a kis kedvencedre, persze természetesen játékból, de jelen helyzetben elég támadólagos cselekedettnek tűnt volna és nem vettétek volna valószínűleg jó néven. Mondom még mindig kényeztetve simogatásommal Anika-t.
-Először is nem kémkedtem utánatok csak felkeltettétek a figyelmemet és érdeklődően közelítettem. A kémkedés direkt és hosszú távú cselekvés. Bocs az okoskodásért sajnos mondhatni kényszeres dolog nálam. Aztán pedig nem tagadom követtelek titeket, mert Anika lökdösött már, mert jönni akart, mert nagyon érdekelte a kis tollassárkány barátod. Másrészt pedig egy kis rejtély és misztikum kis kedvencemen kívül üldözött felétek. Nem készülök semmi rosszra ha csak nem rossz dolog másokkal megismerkedni, bár ha világkép zavarom van és az, abban az esetben elnézést kérek. S végül ezért elnézéseteket kérem de ilyen vagyok, kissé színjátékosan adom elő magam mindig, talán kicsit túl hatásvadászra is sikerül egyszer kétszer bevallom, de esetünkben kissé béna fellépésről beszélhetünk. Szerintem.Mondom szinte egyben az egészet.
-így igaz. Mosolygok rá a másik pici lányra, majd felveszem Anika-t, adok neki egy puszit majd magam mellé leteszem.
-Nyugi kincsem. Simogatom meg a buksiját.
-Én nekem is meg van a jogom a gyanakvásra hisz az angyalarcú ördög a leggonoszabb és legveszélyesebb. Főleg ha ketten vannak vagy legalább is talált egy tudatlan báránykát. Felállok és lesöpröm a hátsómról a homokot.
-Mint már mondtam a bizalmat ki kell érdemelni és két útja is van az őszinteség és a tettek. Kis hatásszünetet tartok.
-Az indikátorom zöld ahogy a tietek is, de ez csak az itteni tetteinket mutatja. Ha tudni akarjátok már tapadt vér a kezemhez a kinti világban, de attól még az ember nem lesz lelketlen gyilkos. Nos ha okosak vagytok felmerülhet bennetek a kérdés. Ha ezt nem titkolom akkor mit nem? Kinézem mindkettőtökből. A válasz a hogyan az eseménnyel kapcsolatban. Arról nem beszélek bárkinek. S most hogy volt egy kis őszinteség jöhetnek a tettek. Előveszem a késem és tartok megint egy kis hatásszünetet majd elkezdem a kést a nyakamat szurkálni míg nem kell több csak egy csapás a halálhoz, majd letérdelek és a földre teszem a kést.
-Itt a tett, ha nem bíztok bennem csak egy csapás a megoldás és csak sárga lesz az indikátorotok ha minden igaz. Az meg hamar eltűnik. Amúgy meg ha piros is lenne ha nektek hát kinek hinnék el, hogy önvédelem volt vagy baleset. Mondom nyugodtan. Ez a nyugodtság nem holmi önhittségben vagy az emberi jóságban való hitben leledzett, hanem abban hogy a kezem úgy állt, hogy bármikor egy marék pórt felkapva rohanni kezdhessek. Így egyszerűen kitérhetek majd elportálhatnék, de itt van a kis aduászom Anika aki ha látja, hogy a gazdit találat érné rögtön elém ugorna, nem törődve avval, hogy azt mondtam neki nyugi ami köztünk a léci most ebbe ne szólj belével egyenlő. így szintén elportolhatnék és velem együtt portálodna Anika is aki bátor tettéért kapna egy fincsi sütit és jó alaposan megdicsérném. Itt csak jól sülhet el az egész ha minden igaz. Ha minden igaz. Sajnos soha nem lehetünk semmiben se biztosak.

(Bocs hogy sokat kellet várnotok.)

-Tudod Anika egyszerűen ilyen kis hiperaktív játékos természetű alapból. Nem tanítom olyan régóta, de nem óhajtom a természetének alapjait kiölni belőle és vagy esetleg megváltoztatni. Egyébként is még gyerek az ilyen viselkedés nem szokatlan az ő korában. Magyarázom egyáltalán nem lekezelően.
-Timidus? Szép név. Háromból egyet már ismerek, ám gyógyírt ebben nem lelek. Felnézek az égre és megrázom a fejem.
-Bocs reflexből jött. Mondom majd hallgatom a lány mondandóját.
-Nos nem volt szándékomban zavarni és kérésed parancs. Nézek végig megint a lányokon és állapítom meg, hogy a helyzet nem változott nem lett se rosszabb se jobb.
-Persze, tessék. csúsztatom oda a pengét, majd elfekszek kezemet a fejem alá téve.
-Nos a többesszám helytelen és a látni szót kicserélném hallanira. Tudod idomártársam a hangod emlékeztet valakiére, de a koponyámban lakó intelligensebb énem nem árulja el kiére. Szeretem a rejtélyeket, de ennyire azért nem, de a hangod valamiért olyan nekem mint a bogaraknak a reflektorlámpa valahogy nem ereszt. Furcsa. Tudom. Legalább annyira kimondani gáz, mint gondolom hallani. Mondom kissé elmerengve még mindig vajon kiére emlékeztet eme névtelen lány hangja.
-Tényleg? Nem is tudtam ezt. Őszintén nem túl sokat tudok az indikátorokról, nem is foglalkoztam vele nagyon, mert egy kis jelentéktelen izé alapján nem lehet megítélni az embert. Példának okáért azt abból nem lehet megmondani, hogy ha a ti korotokban valaki ennyire gyanakvó az valószínűleg abból adódik, hogy van miért. Rossz élmények sorozata vagy egy nagy rossz esemény hatása, ami kiszakít a tündérvilágból a gyanakvás világába vagy mélyen elzár abban. Esetetekben az első inkább mint a második. Esetemben inkább a második mint az első, bár mindkettőnek kijut egy kicsivel több a másikból is mint az átlagnak. Legalábbis én így gondolom, bár lehet nagyon rosszul. Ha nem is lenne ez a bogárcsalogató, most már ezért is érdekeltek, mert az ilyen emberek hamarabb... ahogy szokták mondani érnek... vagy inkább jobban szólva ők beérnek. Nem úgy mint azok kik egy számhoz kötik szellemüket. Általában az ilyen emberek mélyen szántóak, nyitott szemmel járnak és igen okosak a maguk módján. Én szeretnék több ilyen embert ismerni, mert az ilyen emberek valahogy értelmes társaság. Anika hozzám dörgölőzik és a kérdő hangot add ki majd Timidus-ra néz.
-Ha megengeditek Anika odamehet Timidus-szal ismerkedni. Azt hiszem már nem tudja magát sokáig türtőztetni.
-Amúgy ha szabad közbevetnem Fegyverem sincs az állatkám se lesz a közelemben. Úgyhogy ne legyetek annyira feszültek. Mi történhetne? Elgondolkodok.
-Óriás kislányevő petúniává változom aki azt mondja soha már és olyan hangot ad ki mikor gyökereivel tova csoszog, mint amikor valaki szellent egyet. Megint elgondolkodok.
-Végül is ez elég valószínű. Mondom teljesen komolyan az esetleges poén hatást növelve.